HND: KáeM – …

… “A lusták és a paraziták védőszentje és prófétája” címen jelent meg egy cikk kedvenc kedvenc német bloggeremnél, aki főfoglalkozású IT szakember. Többször írt már a témában, de most egy lengyel matematikus-filozófus által az X-en közölt szöveg alapján publikált. Megragadom az alkalmat, hogy ezeket a gondolatokat a magyar olvasókkal is megismertessem. A dolgozat különösen aktuális a – nyilvánvalóan – kívülről és mesterségesen felajzott, felkelés szerű megmozdulások jegyében, amelyek az európai városokat rombolják le jelenleg.

“A bölcsész- és társadalomtudósok Karl Marxot istenségnek és a Paradicsomjuk prófétájának tartják, pedig ő egyszerűen csak egy legutolsó szemétláda volt. És természetesen antiszemita. A baloldaliak mindig azt mondják, hogy a nácik voltak az antiszemiták, de Marx már jóval Hitler születése előtt is antiszemita volt. Valójában Marx 1883-ban halt meg, Hitler pedig 1889-ben született, így Hitler talán egyszerűen csak a baloldali marxista korszellem gyermeke volt. Igazából nem kommunizmusnak, hanem szemétládaizmusnak kellene hívni.” – írja Hadmut Danisch ez év október 28-i cikkében.

A lengyel matematikus, Krzysztof Szczawinski, egy egész sorozatot szentelt a nemzetközi baloldal által felmagasztalt személyiségek kritikájának, akik közül a legártóbb, legveszélyesebb mégis a mindenfajta munkát és bármilyen pénzkereseti tevékenységet mélységesen megvető Karl Marx volt. A szocreálban még egyetemet is elneveztek róla, továbbá középiskolai és felsőoktatási tananyag volt, amit a jelenlegi magyar kormány mellett bábáskodó, a közelmúltból itt ragadt népek az anyatejjel szívtak magukba.

Külön viccesnek találom, hogy Szczawinski leírásának címe: “Karl Marx – The Man”! Kinél is láttunk és látunk ilyen megjelölést? Na, ugye!

“Karl Marx – A férfi

A ‘Manifesztum’ (a kommunista kiáltvány nemzetközi neve – HND) szerzőjeként ismeritek.
De a Manifesztum mögött ott állt egy ember – egy irigy, álnok és lusta ember –, aki természeténél fogva idegenkedett a termelő munkától. Az elmélet csupán ennek a következménye. Ez az ember, akit rendszerré emeltek.

Felismertek ebből valamit a körülöttetek lévő szocialistákban és kommunistákban? Olvassatok tovább.

1. Apja, Heinrich, egy szorgalmas ügyvéd volt a németországi Trierből, aki olyan hangnemben írt leveleket fiának, mintha egy lassított felvételű katasztrófát nézne, amelyet nem tud megakadályozni. Nem dühös volt – hanem kimerült. ‘Összhangban van-e a szíved a fejeddel, a tehetségeddel?’ – írta 1837-ben. ‘Az a démon mennyei vagy fausti? Képes leszel-e valaha igazán emberi, családi boldogságra?’ A hangnem olyan volt, mintha azt mondaná: ‘Gyakran elszorul a szívem, amikor rád és a jövődre gondolok.’ Egy fegyelmezett, szorgalmas ember kétségbeesett levelezése, aki nem érti, mi a baj a zseniális, ígéretes, de minden szempontból haszontalan fiával. Egy szerető apa, aki nézi, ahogy zseniális fia elszórja a pénzt, adósságokat halmoz fel, diákként sokat iszik, rendkívül középszerű verseket ír, és teljes mértékben képtelen az intelligenciáját bármi hasznosra fordítani. Egy apa, aki megkérdezi okos fiát, hogy ő inkább látnok vagy katasztrófa. A válasz végül mindkettő lett. Heinrich meghalt, mielőtt a csalódás teljes mértékét látta volna. A Manifesztum szégyene megkimélte őt.”

Majd így folytatódik:

“2. Soha nem dolgozott. Ez az alapvető tény arról az emberről, aki életét a munkateóriának szentelte. Felnőtt életének nagy részében Friedrich Engels tartotta el – aki egy gyár tulajdonosának fia volt, és egy manchesteri textilgyár igazgatója –, aki napjait éppen azzal a kapitalista gazdálkodással töltötte, amelyet a elmélet elítélt, hogy tehát Marx kényelmesen elméleteket alkothasson róla. Engels fizette a lakbért, fedezte az adósságokat, finanszírozta a szivarokat, és egy alkalommal – barátja hírnevének védelme érdekében – magára vállalta Marx házasságon kívüli gyermekének – akit a család fizetés nélküli szolgálója szült – apaságát. A szolgálót nem fizették meg. A gyermeket nem ismerték el. A ‘felszabadítás’ elméletét olyan háztartási kizsákmányolás körülményei között hozták létre, amelyek még egy korabeli viktoriánus gyár tulajdonosát is zavarba ejtették volna.

3. Helene Demuth – főzött, takarított, nevelte a Marx-gyerekeket, és vezette a háztartását a szegénység évtizedei alatt, amely nem a kapitalizmus miatt volt krónikus, hanem azért, mert Marx nem tudott megtartani egy állást, és nem is próbálkozott vele. A munkásosztálybeli életét azzal töltötte, hogy fizetés nélkül szolgált annak a férfinak, aki a felszabadításáról elmélkedett. Marx nem szabadította fel őt. Nem fizetett neki. Gyermeket nemzett tőle, tagadta, és hagyta, hogy Engels viselje a felelősséget. Helene a titkot mindkét férfiról halála után is megtartotta. Engels később a halálos ágyán vallotta be az igazságot.

4. Az adósságai szinte komikusak. Egy egyetemi év alatt 700 tálért költött – apja hitetlenkedő pontossággal jegyezte meg, hogy ‘a leggazdagabbak is kevesebbet költenek ötszáznál’. Kizárták Belgiumból, Franciaországból és Poroszországból. Végül Londonban kötött ki, hontalanként, nyirkos lakásokban, a családi ezüstöt zálogba adta, és olyan rendszerességgel írt Engelsnek pénzért, mint aki a barátaitól való pénzkérésből művészetet csinált. Több gyermeke is fiatalon halt meg azon a körülmények között, amelyeket az ő keresőképességének hiánya okozott. Marx ugyan leveleiben megemlítette a haláleseteket, majd folytatta a művei írását.”

És végül a legfontosabb rész:

“5. Az irigység a kulcs mindenhez. Egy zseniálisan okos ember, aki úgy érezte, a világ nem adta meg neki, ami jár – aki nézte, ahogy mások sikert aratnak, és sikerüket olyan sértésként élte meg, amely elméleti magyarázatot igényel. Az eredmény: a harag valaha létrehozott legkifinomultabb intellektuális kifejeződése. Egy teljes, szisztematikus leírás arról, miért bűnösök a sikeresek, miért lopott a sikerük, és miért az a férfi, aki nem ért el sikert, az értékek igazi őrzője. Egy lábjegyzetekkel ellátott irigységelmélet. Nietzsche ezt ressentiment-nek nevezte. (A ressentiment, francia eredetű szó, német filozófiai közvetítéssel, magyar megfelelője: tehetetlenségből fakadó, mélyen elfojtott sérelem, irigységgel vegyes ellenszenv és bosszúvágy – HND). Nietzsche nagyjából ugyanabban az időben, más szemszögből írta le ugyanazt a típust.

6. 1883-ban halt meg. Tizenegy ember vett részt a temetésén. Engels Darwinnal hasonlította össze – ami nagylelkű volt, hiszen Darwin húsz évet töltött bizonyítékok gyűjtésével a publikálás előtt, míg Marx húsz évet töltött adósságok felhalmozásával. Felesége két évvel korábban, kimerültségtől hunyt el. Szolgája egy életen át fizetés nélkül dolgozott neki. Házasságon kívüli fia elismerés nélkül nőtt fel. A Kiáltvány ekkor már úton volt afelé, hogy olyan kísérleteket ihlessen, amelyek körülbelül száz millió ember életét követelték a történelem folyamán.

7. A Kiáltványt nem az alulról fogalmazták meg. Egy okos ember írta, akit egy gyár tulajdonosának fia finanszírozott, aki soha nem végzett egy napnyi proletár munkát sem, aki kizsákmányolta a hozzá legközelebb álló embereket, akinek az apja kétségbe esett miatta, és aki elismert tehetségét teljes egészében arra fordította, hogy elmagyarázza, miért tartozik neki a világ többel, mint amennyit adott neki. Nézz körül! Az irigy értelmiségi, aki soha nem épített fel semmit, de pontosan tudja, mi a baj mindennel, amit mások építettek. A ‘nép embere’, aki képtelen intézni saját ügyeit. A forradalmár, akit azok finanszíroznak, akiket elítél. Találkoztál már ilyen emberrel. Lehet, hogy még szavaztál is rá.”

Ízlelgessük még egyszer: a ressentiment, francia eredetű szó, német filozófiai közvetítéssel, magyar megfelelője: tehetetlenségből fakadó, mélyen elfojtott sérelem, irigységgel vegyes ellenszenv és bosszúvágy… Nem ennek manifesztációját látjuk ma Magyarországon, abszolút filmszínházként csak éppen zseniális képességek nélkül?

Danisch összegzése:

“A kapitalizmus, mint saját lustaságának és munkaképtelenségének elméleti bűnbakja. Ahelyett, hogy gondoskodott volna feleségéről és gyermekeiről, leírta, ki legyen a felelős helyette azok szegénységéért és nyomorúságáért. A hírhedten lusta ember kitalált magának egy olyan társadalmat, amelyben senkinek sem kell többé dolgoznia, mert ő maga utálta a munkát.”

Ennél többet nem lehet és nem is kell mondani a fél világot nyomorba taszító ideológia kitalálójának “munkásságára”.

Szerző, magyar adaptáció: HeroesNeverDie

Featured picture: allclash.com