HND: Virokrácia – a józan ész Waterlooja, az infantilizmus diadala (2. rész)

“A ‘kovinizmus’, mint a puritanizmus egyik formája, megosztja a másként gondolkodók és eretnekek iránti intoleranciáját a vele rokon kálvinizmus ideológiájával.” – ismeretlen internet felhasználó megállapítása.

Bűnbakokra igény van. Minden magára adó társadalom szorgalmasan keresi és meg is találja az éppen aktuális saját bűnbakjait, akiket aztán gondosan beleilleszt egy adott korszak politikai eszköztárába. Elcsépelt frázis, hogy a történelem megismétli önmagát, de mint minden ilyen leegyszerűsített séma, ez is tartalmaz részigazságot. Tény viszont, hogy az emberiség egyszerűen képtelen tanulni – már akár többször is elkövetett – hibáiból, újra és újra megpróbálja ugyanazt, annak reményében, hogy talán most sikerülni fog.

A dolgok jelenlegi állása szerint az aktuális bűnbakok olyan kivételes tehetségű tudósok, kutatók, orvosok, akik eddigi reputációjukat és az ezzel járó kényelmes egzisztenciájukat kockáztatva megpróbálják a világ közvéleményét felrázni a virokrácia néhány, nem sziklába, hanem médiába vésett fatális tévedésének bemutatásával. Akik erről a sziszifuszi, már, már kilátástalannak tűnő tevekénységről tudósítanak, azok a bűnbakok gyalogságát képezik. Videókat, cikkeket tiltanak le megjelenésük után kevesebb, mint 24 órával. Virtuális kapcsolatok szűnnek meg, “páriákkal nem barátkozunk” alapon.

A fent vázolt jelenség az, ami engem érdekel. Arra keresem a választ, hogy eddig nemzetközileg elismert szaktekintélyek, egy életen keresztül a gyógyítás, a kutatás szolgálatában álló tudósok miért lettek hirtelen “tehetségtelenek”, “összeesküvési elméleteket gyártók”? Mióta és miért szűnt, szűnhetett meg az akadémikusi egzisztencia alapja, a tudományos vita, a nézetek, kutatási eredmények összehasonlítása, esetleges konfrontációja? Hogyan lehetséges az, hogy többszörösen kudarcot valló, de politikailag irányvonalas orvos-celebek, vagy egy megalomániás szoftvermonopolista szava ma többet ér, mint a nemzetközi tudományos világ színe-java?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dacára cikkem első részének megírása utáni tudatos passzivitásomnak, a publikáció rekord látogatottságot könyvelhetett el magának, amit egyértelműen a kedves olvasóknak köszönhetek, akik fáradhatatlanul osztották meg írásomat a legkülönbözőbb platformokon. Külön figyelemre méltó az a tény, hogy a szövegekben közölt linkekre is rengetegen kattintanak, ami szintén az aktív érdeklődés jele.

Sokáig tartott a második rész előkészítése, mert most elsősorban magyar feliratos videók begyűjtésére koncentráltam, abban a reményben, hogy így olyanok is követhetik egyes “renitens” szakértők megnyilvánulásait, akik nem, vagy nem elég magas szinten értenek idegen nyelven. Ebben az esetben konkrétan nem érdekelt, hogy ki fordította le a szövegeket, a helyesírási hibák is mellékesek. Inkább arra figyeltem, mennyire autentikusan, az eredeti mondanivalóhoz hűen adták vissza magyarul az elhangzottakat.

Még egyszer: a kétrészes cikkem kizárólag és egyértelműen a genetikailag manipulált, megtévesztő módon “oltásnak” deklarált, kísérleti anyagokkal szembeni – jogos – kételyekről szól, amelyek létjogosultságát az egyre hangosabb nemzetközi ellenállás, világszerte ismert kutatók, tudósok, orvosok tényeken alapuló véleménye határozza meg.

A második rész témája a SARS Covid-19 “hullámai”, mutációi, az immunrendszer, kísérleti fázisban levő “oltások” és szakértők viadala, továbbá a tanzániai események a poszt-Magufuli érában lenne. Mindez már önmagában komplex és bonyolult tartalom, amit számtalan példával fogok megvilágítani. Elöljáróban azonban egy hátborzongató személyt kell megemlítenem.

Ismeri valaki Jacques Attali nevét? Nem szégyen, ha nem. Klaus Schwab személyéről sem tudott a szélesebb közvélemény semmit, tovább megyek: Schwab eddig gondosan eltitkolt múltja is most került élesebb megvilágításba. A magát világmegmentőként aposztrofáló ideológus, aki amúgy a híres-hirhedt Henry Kissinger tanítványa volt a Harvard egyetemen, nem csak egy német (majd német-svájci) gépipari cég örököse és vezetője volt, ami egykor a jeles “Nemzeti szocialista mintaüzem” megjelölést viselte és a német nukleáris bomba fejlesztésében vett részt, hanem az 1970-1980-as években, már Klaus Schwab vezetése alatt, a dél-afrikai apartheid rezsim ez irányú, bombasztikus törekvéseinél is bábáskodott, embargók, szankciók dacára. Részletek angolul ITT és németül ITT olvashatóak.

Az algériai származású, francia pénzember, Jacques Attali a globalista “nagy játékosok” krémjéhez tartozik, anélkül, hogy ezt a belső kör kivételével bárki regisztrálta volna. Ez az úriember különböző magas szintű banki, majd tanácsadói karrierje mellett a titokzatos Bilderberger Konferencia oszlopos résztvevője, a Franciaország-Kína Alapítvány stratégiai tanácsának tagja és – nem utolsó sorban – a Világgazdasági Fórum “Pozitív Planéta” csoportjának vezetője, 2021. márciusában, saját web-oldalán a következőket nyilatkozta:

“Újabb vírusvariációk fellépésére kell felkészülnünk, amelyek az eddigi oltásoknak ellenállnak, újabb lezárásokkal (lockdown) fogunk szembesülni, miközben milliárdnyi oltóanyagot kell nagyon gyorsan gyártanunk és az egész világra kiterjedő oltási kampányokat kell szerveznünk. Arra kell berendezkednünk, hogy ezt a következő évtizedekben minden évben megtegyük; mindez vonatkozik a koronára, de kétségtelenül egyéb betegségekre is. Utána el kell határoznunk, hogy megtesszük azokat a lépéseket, amiket már egy évvel ezelőtt kellett volna, azaz társadalmunkat felkészíteni arra, hogy a többszörös pandémiák világában, amennyire lehet, helyt álljon. Különös tekintettel az oktatási és a munkahelyek átszervezésére, hogy ezek az ilyen periódusokhoz strukturálisan igazodjanak, amelyeket folyamatos egymásutániságban fogunk átélni.”

Kész. Ennyi. Nem menekülsz!

Ebben a megvilágításban sokkal érthetőbb Klaus Schwab kijelentése a “The Great Reset” című pamfletjében, miszerint soha nem fogunk visszatérni normális életünkhöz. De ez még mind semmi! Attali úr már egy 1981-ben megjelent interjú kötetben is egészen figyelemre méltó jövőképet festett, amit most, a jövőbeli járványokkal sűrűn tarkított víziójára válaszul néhányan előbányásztak a feledés homályából. Azóta próbálják internetes “tényellenőrző” kommandók törölni, fake news-ként beállítani azokat a horrorisztikus mondatokat, amelyek a – ma már nem kapható – könyvben szerepeltek. Csakhogy! Aki keres, az talál és a idézet magyar fordítása alatt megmutatom az említett könyvből kifotózott oldalakat. Persze, tudom, a múltat végképp el kell törölni, de azért lássuk, mit mondott ez a kiváló úriember 1980-ban:

“A jövő a népesség csökkentéséről fog szólni, amire megoldást kell találni:

-először az idősekkel kezdjük, mert ahogy az ember túllépi a 60.-65. évét, már nem termel és így a társadalomnak sokba kerül;

-aztán jönnek a gyengék, majd a haszontalanok, mert a társadalomnak nem adnak semmit, de egyre többen lesznek;

-és végül a buták.

Az eutanázia ezeket a csoportokat veszi célba. Jövőbeli társadalmunk lényeges eszköze lesz az eutanázia minden ilyen esetben.

Természetesen nem leszünk abban a helyzetben, hogy kivégezzük, vagy táborba zárjuk őket. Úgy fogunk tőlük megszabadulni, hogy elhitetjük velük, miszerint csak a legjobbat akarjuk nekik. Legtöbbször a haszon nélküli túlnépesedés az, ami anyagilag túlterheli a társadalmat. Társadalmilag is jobb, ha az emberi gépezet hirtelen leáll, ahelyett, hogy lassan leromlana (utalás az egészségügyi rendszer idősebb és / vagy külünösen súlyos betegekkel történő leterhelésére – HND).

Arra mérget vehet, hogy nem leszünk abban a helyzetben, hogy milliók és milliók intelligenciáját előzőleg leteszteljük.

Valamit fogunk találni, vagy okozni, talán egy járványt, egy vírust, ami az emberek bizonyos csoportjára, például öregekre, kövérekre céloz, vagy gazdasági válságot, mindegy, amelyben a gyengék elesnek, a félősek, s a buták meg elhiszik és kezeltetni fogják magukat.

Addigra gondoskodnunk kell arról, hogy az a kezelés rendelkezésre álljon, ami a megoldás lesz. Az idióták szelekciója magától elintéződik, mert önként mennek majd a mészárszékre.”

Egy francia kritikus elemezte Attali úr, amúgy Mitterand elnök egykori tanácsadója, szövegét az említett interjúban. A könyvből kifotózott oldalak.

Csak nekem tűnt fel, hogy az emberiség apokaliptikus jövő-képét mindig valamilyen küldetésmániás, végtelenül arrogáns vénemberek próbálják ránk tukmálni?

Gyerek korunk óta arra kondicionáltak bennünket, hogy az oltások védenek. Nem véletlen, hogy védőoltásoknak hívták ezeket az anyagokat, amiket minden gyerek megkapott, nem csak a fejlettebb országokban. Emlékszem, amikor néhány éve heves vitát folytattam egy anyukával, aki megrögzötten mindenféle oltás ellenzője volt és kisfia betegségét is azokra vezette vissza. Akkor tudtam meg, hogy manapság a gyerekeket jóval több betegség ellen oltják be, mint korábban.

A magam részéről átéltem szinte az összes gyerekbetegséget, olyanokat is, amelyek ellen ma már oltanak. Gyerekkori élményem a Hong-Kong-i influenza néven elhíresült betegség, anélkül, hogy elkaptam volna. Egyáltalán: az összes influenza variációt láttam már, amit életem folyamán járványként kezeltek. Ápoltam influenzás betegeket, nem is egyszer. Majd következtek a nagy mumusok, mint a SARS, MERS, madár- és sertésinfluenza, valamint a jelenlegi lakhelyemen, akkor még vendégként, a chikungunya járvány és soha, ismétlem: soha nem kaptam el semmilyen vírus-influenzás megbetegedést.

Egy fejlettebbnek számító afrikai országban élek, de többször jártam már elmaradottabb afrikai államokban is. Betartva néhány óvatossági előírást soha nem lettem beteg. Két éve egy korállméreg támadott meg, ami baleset kategória, de abból is saját erőből gyógyítottam ki magamat.

Nem szakemberként, hanem logikusan gondolkodó személyként ebből arra következtetek, hogy az immunrendszerem robosztus, amit évtizedek óta kondicionálok is, különösen stresszes és / vagy járványos időszakokban. Eddig az ilyen figurákat, mint engem is ugye, egészségesnek nevezték. Valamilyen rejtélyes indítékból azonban, egy éve már nem léteznek egészséges emberek, csak aszimptómatikusak.

Az úgy nevezett sertésinfluenza járvánnyal kapcsolatban találtam egy érdekes cikket. Ez volt az a “pandémia”-riogatás, amely tökéletes kudarcba fulladt, elsősorban Merkel akkori és mostani vírus-gurujának, professzor Christian Dorsten-nek köszönhetően több száz millió euró értékű, hirtelen összekatyvasztott vakcinát kellett hatalmas járulékos költséggel megsemmisíteni, miután világszerte rengetegen meghaltak, illetve mellékhatásként narkolepsziás megbetegedések fordultak elő leginkább gyerekek között, akik mind máig szenvednek ettől.

Dorsten fatális járványkezelése miatt akkor egy parlamentáris vizsgálatot indítottak, amely vezetője az a professzor Dr. Wodarg volt, akinek nyilatkozatait jelenleg cenzúrázzák és a kancellárhoz ill. az EU-hoz intézett kéréseit figyelmen kívül hagyták. Wodarg professzor évtizedes, sikeres tevékenységén alapuló álláspontja a jelenlegi helyzetről, magyar feliratokkal, laikusok számára is érthető elemzés. (Zárójel: akit a forrás zavar, kérem, ne hallgasson az előítéletekre, sok értékes anyag található ott.)

A látványosan kudarcot vallott korábbi “pandémiához” kapcsolódik tehát az említett cikk egy német minta polgártól, aki az összes javasolt oltást, a sertésinfluenza ellenit is (Pandemrix) beadatta magának. Majd 8 (nyolc!) év után egy enyhe meghűlésbe majdnem belehalt. Senki nem tudta hetekig, mi baja van, mígnem kiderült, hogy a sertésinfluenza elleni oltás maradéka okozott a szervezetében egy citokinvihart ennyi év után. Egy évig volt az illető súlyos beteg. Talán mégsem ördögtől való az oltások évekig tartó tesztelése. Az egész történetet németül ITT nézhetjük meg, az alsó piros sorra kattintva. Felmerül a kérdés, hány ember lesz súlyos beteg, vagy hal meg “rejtélyes” betegségekben, akiknél nem ismerik fel egy régebbi, kísérleti oltás utóhatását?

Az oltás-cunami jóvoltából újabb stigmát talált ki a a beoltottak kasztja a géntechnikai kezelésekben, azaz az mRNS injekciókban (nem oltás!) kételkedő makkegészségesek megbélyegzésére: kovidióta, aszociális nagymamagyilkos, libernyák, akkor is, ha inkább konzervatív nézetű, aki(ke)t internáló táborba, börtönbe, kőbányába kéne zárni, esetleg rövid, de “hatásos módon elintézni”, függetlenül attól, hogy esetleg több bejegyzés van a nemzetközi oltási igazolványukba, mint a leghangosabban kiabálóknak. Mint például nekem is, aki tíz évenként frissítette fel az alapoltásait, kiegészítve a tetanusszal és néhány, trópusi helyre javallott, vagy kötelező oltással.

Az mRNS-el kapcsolatos kételyeim miatt hirtelen “oltásellenessé” mutáltam. Van ilyen. A közösségi médiában hajmeresztő hasonlatokat, kétségbeejtően infantilis reakciókat olvashatunk. Inkább eltekintek a felsorolásuktól, mert lassan már nekem kínos az ilyen, amikor látom ezeket. A legostobább asszociáció mégis az autó és a jogosítvány összehasonlítása a tökéletesen egészséges emberek genetikai kényszerkezelésével.

A helyzet groteszk mivoltára utal, hogy pontosan ebben az időszakban jelent meg egy, a géntechnikailag módosított élelmiszerek elleni cikk, amelynek a hozzászólásai is érdekesek. De olvashatunk Bill Gates viselt dolgairól is ITT és ITT, ami természetesen – még – elmondható. Arról a kappanhangú szoftverárusról van szó, aki az egyik általam is bemutatott videóban (Szkeptikus-kerekasztal) kijelentette, hogy genetikailag módosított anyagokat (genetically modified vaccines) fognak a gyerekek vénájába (!) belőni, s mindezt látványosan be is mutatta! Ahhoz képest, hogy már évek óta oltási fanatizmusával házal és a Google a “legismertebb orvos” címszó alatt hozza az amúgy gyógyászatilag (is) képzetlen pszichopata nevét, nem tudja, hogy oltásokat NEM vénába, hanem intramuszkulárisan, azaz az izomzatba adják be.

Naponta látom, olvasom azt az unalomig elcsépelt vádat, miszerint a “tíz millió virológus országa lettünk”. Ez így nem igaz, mint ahogy semmilyen általánosítás sem volt soha valóság. Nem lehet egy kalap alá venni a – bármilyen érdekből – elhallgatott, ám régóta érvényes tudományos tényeket, vagy újabb kutatások eredményeit olyan amatőr megnyilvánulásokkal, amiket józan ember úgy sem vesz figyelembe. Ezért úgy döntöttem, hogy rövid ismertetővel mutatok be néhány fontos és – szerintem – a megértéshez szükséges szakértői véleményt. Mindenki döntse el saját magának, mennyire tartja hitelesnek az információt. Meggyőződésem, hogy a #HND blog követői igényt tartanak a lehetőleg objektív, a mainstreamtől eltérő tájékoztatásra.

Professzor Dr. Sucharit Bhakdi, a thai származású, az USA-ban nevelkedett, Németországban élő tudós, aki egyetemi tanszék vezetőjeként tudósok generációit oktatta, akinek az édesanyja a Johns Hopkins egyetemen tanított, számos könyv szerzője, korábban a német média kedvenc szakértője volt, ha vírusok, járványok kérdésében állást kellett foglalni. Huszonöt évig éltem Németországban, ismerem tehát Bhakdi professzor eddigi pályafutását és népszerűségét.

Feleségével, Dr. Karina Reiss-el, aki szintén kutató, egy újabb könyvet jelentetnek meg, amiből német és angol nyelven egy-egy olvasópróbát adtak közzé. Bhakdi professzor egy éve próbálja felhívni a közvélemény figyelmét a tüskefehérjék veszélyes hatására, különös tekintettel arra, hogy a géntechnikailag előállított kísérleti anyagok azokat az aktív tüskefehérjéket tartalmazzák, mint maga a vírus. Mindenki számára érthetően magyarázza, illetve a professzor úr meg is mutatja ennek mechanizmusát: ITT és ITT – magyar felirattal. Igen, különösen kedvelem azokat a nagy tudású embereket, akik képesek bárki által követhetően, komplikált tudományos tényeket előadni.

Mielőtt azonban további videókra hívnám fel a figyelmet, itt említem meg, hogy a – lassan monopóliumra törekvő – Pfizer genetikai injekció klinikai tanulmánya hozzáférhető, amelyben többek között olvashatjuk, kiket zártak ki (!) a tesztelésből (s nekik is beadják jelenleg az anyagot!), illetve a feltételezett veszélyt, mely szerint beoltottak oltatlanokra fertőzően hatnak és ez azóta lassan bizonyossággá válik, mint ahogy az alábbi videókból megtudhatjuk. Az EU egyébként most szerződött a céggel 1,8 milliárd (!) adag “vakcina” szállítására 2023-ig.

Zárójelben: az elmúlt évben, tehát a pandémia miatt inkább többé, mint kevésbé lezárás alatt tartott Németországban 21 (huszonegy!) kórházat zártak be veszteséges működés miatt, illetve az intenzív ágyak 25 (huszonöt) százalékát építették le. Harminc további kórház bezárását tervezik. Így jár a profitorientáltságú egészségügy.

Van egy rossz hírem: a testünk, környezetünk tele van mindenféle vírussal, igen, koronavírusokkal is és baktériumokkal, de a jó hír, hogy ezekkel élünk már régóta és amikor találkozunk egy új, addig ismeretlennek tűnő vírussal, vagy baktériummal, akkor – jó esetben – a testünk reagál és megpróbálja a betolakodót legyőzni. Ehhez gyógyszerek formájában segítséget is kaphat. Az, hogy egy járvány kellős közepén az egész világon szinte, emberek millióit “oltották” be, annak viszont drámai következményei lehetnek és vannak. Nem csak az eddig soha nem látott nagyságrendű mellékhatások miatt.

Világszerte tapasztalható volt az a jelenség, hogy a tömeges oltás dacára a megbetegedések, illetve a halálozások száma felfutott és már nem kizárólag a veszélyeztetett csoportokban, hanem fiatalabbak, akár gyerekek között is, akik addig gyakorlatilag koronamentesek voltak, bár éppen a gyerekeket kínozták a legjobban azzal, hogy “tünetmentesen terjeszthetik a bajt”… Eszem megáll!

Idézek egy magyar származású, külföldön, a frontvonalban dolgozó orvostól:

“Prof. dr. Stefan Hockertz német immunológus, toxikológus, oltás-fejlesztő írja a Twitteren:

Az alábbi tudományos szakcikk: bomba. A Circulation Research szakfolyóiratban írják, hogy a tüskefehérje / Spike-protein hozzájárul az erek endotél sejtjeinek károsodásához és a Covid-19 a valóságban egy érbetegség. És az oltás pontosan ezt a tüskefehérjét / Spike-proteint tartalmazza.

A tudományos szakcikk azt taglalja, hogy kirajzolódott: a covid-19 betegség elsődlegesen, oki értelemben NEM légúti, hanem ér-betegség: károsítja az erek falát, éppen a tüskefehérje által. Azáltal a tüskefehérje által, aminek a termelésére programozza, a hamisan ‘vakcinának’ vagy ‘védőoltásnak’ nevezett mRNS-terápia a sejtjeinket. A koronavírusos betegek szélütéses és tüdő-panaszai is az érkárosodás talaján alakulnak ki (tüdőembólia, agy-érelzáródás, bevérzések stb.)

Prof. Stefan Hockertz immunológus, oltásfejlesztő szerint az mRNS-sel és ‘vektorral’ kezeltek PCR-tesztpozitívvá válnak. Tehát kovid-betegnek lehet őket hazudni vagy hinni. A tüskefehérjétől meg betegek. Betegek, tesztpozitívak, de nem a vírustól, hanem az mRNS program által velünk termeltetett vírus-tüskefehérjétől.

Valóban, az S fehérje (tüske fehérje) önmagában toxikus. Valóban, ha ‘megfelelő’ tesztelést választanak, az összes ilyen eset kihozható covidra még ha nincs is a betegekben replikalódó vírus. De ez az oltás ennél több. Kiszelektál olyan variánsokat, amik az oltás hatására létrejött antitestekre immunisak. És még itt se ér véget a történet: a következő az lesz, hogy az oltás blokkolja a saját immunrendszer hozzáférését a vírushoz, ÉS nem pusztítja el azt.

Tehát a saját immunrendszered nem működik, az oltás pedig csak akkor hatásos, ha megkaptad a legújabb verzióra az aktuális frissítő oltást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elkobozzak tőled a saját immunrendszeredet és helyette kapsz egy helyettesítő génterapiás kezelést, amit rendszeresen fel kell vegyél, különben azonnal elkapod a vírust és NAGYON beteg leszel.

Az immunrendszer átállítása a tulajdonosi modellről az előfizetéses modellre. Eddig a tiéd volt az immunrendszered, ha jól gondját viselted, megvédett a kórokozóktól. Innentől az immunrendszered a miénk, és rendszeresen kell fizess, hogy működjön. Ha nem fizetsz, vagy ha mi valami miatt úgy ítéljük meg, hogy nem akarunk veled szerződést hosszabbítani, akkor kurva nagy szarban vagy.”

Tulajdonképpen, erről beszélnek a tömeges “oltások” ellen fellépő orvosok, tudósok és erről szól egy cikk is németül, angol nyelvű forrásokkal. Ezek a nyilatkozatok egyúttal választ adnak az állítólagos hullámok keletkezésére, amiket egy-egy újabb vírusvariáns okozhat, s bár már ezernyi mutáció létezik, mégis egyes speciális verziót találnak nagyobb tömegben az újra és újra fellobbanó járványban.

Amikor az oltások, vakcinák szakértőiről beszélünk, akkor külön kiemelendő Dr. Geert Vanden Bossche belga professzor személye, aki egész reputációját egy lapra téve figyelmeztette és folyamatosan figyelmezteti a világot. Nem akárkiről van szó. Életpályája alapján a szakma elitjéhez tartozik, ezért több magyar nyelven is fellelhető anyagot ajánlok az érdeklődőknek ITT, ITT és természetesen az első részből már megismert szkeptikus barátunknál is, akivel sikeresen felvettem a kapcsolatot. Külön pikantériája a szkeptikus videónak, hogy én a premierjét még láttam, de a legnagyobb videómegosztó platform pár óra múlva el is távolította a filmet, így három másik helyen lehet megtekinteni, ezekből az egyiket itt láthatjuk. Vanden Bossche teljes szakmai szövegét ITT lehet megnézni angolul.

Mindig is a megelőzés híve voltam és ahogy tapasztaltam, a nagy hangzavarban és a mediális napi stressz-dózis adagolásában a prevenció valahogy kimaradt, pedig nem csak vajákosok, hanem komoly orvosok, orvosi szervezetek ajánlásai is a köztudat szerves részévé kellett volna váljon az elmúlt jó egy év alatt. Nem ez történt. Évtizedek óta mást sem hallottunk, különösen az európai téli időszak elején, hogy hogyan erősítsük az immunrendszerünket, nem csak táplálkozással, hanem újabban, éppen a városi, túlcivilizált létforma miatt szükségessé vált vitamin és ásványi sók adagolásával. Nos, ezek a kiegészítők a korona kezelésében is szerepet játszanak, ezért érthetetlen számomra, miért nem tudatosították a lakosságban is, mint a megelőzés egyik lehetőségét, különösen a téli naphiányos időszakban egy bizonyos fajta D vitamin alkalmazásával.

Természetesen az állandósult stressz, a bizonytalanság, bezártság, félelem, a mainstream és a közösségi média #mindmeghalunk zsánerű riogatásai, az izoláció (különösen gyerekeknek, akiknek szükségük van az immunrendszer fejlesztéséhez az “idegen” baktériumokra) és nem utolsó sorban a folytonos, mániákus fertőtlenítés, amit néhány éve még károsnak tartottak a hétköznapi életben, nos, mindez nem igazán segítette elő az immunrendszer szinten tartását, esetleg erősítését.

Ahogy a szegényebb országokban korona megbetegedésekre alkalmazott, olcsó és jól bevált Hydroxychloroquine (HCQ) körül is megpróbáltak nemzetközi botrányt keverni, ugyanúgy cirkusz tört ki egy szintén olcsó, amúgy egészen más célra használt, mégis hatásosnak bizonyult gyógyszer, az Ivermectin ellen. Indiában a tömeges oltások megkezdése után látványosan megnövekedett fertőzések miatt az ottani kormány újra engedélyezte az Ivermectin alkalmazását, továbbá megelőzésre egy szinte bárki által megfizethető csomagot vezetett be, ami ezt az egyébként paraziták elleni gyógyszert is tartalmazza.

Magyar médiában szinte nem is találkoztam vele, de másutt orvosi lapokban említették a “Budesonid” kereskedelmi névvel ellátott asztma elleni sprayt, amit enyhébb korona megbetegedéseknél alkalmaztak sikerrel, illetve ami a súlyos lefolyást akadályozta meg, akár otthoni kezelésként is. Most ezt is bevetették Indiában.

Apropó, India. Találtam egy kiváló magyar cikket az indiai helyzetről, egy olyan – nekem szimpatikus – blogon, amely megpróbál tárgyilagosan, sem jobb, sem baloldali szemszögből egyes eseményeket vizsgálni. Kiegészíteném azzal, mégpedig első kézből, tehát a helyszínen lakók elmondásából, hogy a legnagyobb problémát, mint minden fejlődő országban, a lezárások és a kereskedelmi láncok összeomlásának következtében kialakult élelmiszerhiány, a mezőgazdasági termelés szabotálása miatt kialakuló konfliktusok jelentik és egyre inkább egy általános éhínséghez fognak vezetni.

A kvázi mesterségesen provokált éhezés viszont újabb migrációs nyomást fog eredményezni az érintett országokból, aminek az okát a “klímaváltozásban” fogják elmagyarázni azok, akik a széndioxidot tették a világ bajainak felelősévé, de semmi gondjuk azzal, hogy maszkba kényszerített milliók a saját elhasznált levegőjüket, tehát széndioxidot lélegeznek vissza … De ez már egy másik történet.

Tanzániában, a poszt-Magufuli érában, rögtön az elhunyt elnök temetése után egy “AfriCOVID” nevű szervezet álláshirdetést jelentetett meg online egy adminisztratív menedzseri poszt betöltésére. Az “AfriCOVID” szervezet önismertetése valószínűleg senkit nem lep meg. A nemrég kinevezett elnökasszony közölte, hogy az ország járványkezelésén változtatni fognak, akármit jelentsen is ez.

Hogy másképpen is lehet a járványt kezelni, ráadásul sikeresen és minden korlátozás feloldásával, illetve bármilyen digitális igazolvány szigorú elutasításával, arra ékes példa Florida állam és további, amerikai szövetségi államok eljárása.

Minap egy barátom kérdezte, hogy miért csinálom magamnak ezt a rengeteg munkát? Mi hajt engem? A válaszom nagyon egyszerű, akkor is, ha “lekovidiótáznak”, ha “oltásellenesnek” titulálnak, s akkor is, ha tudom, hogy csak pár ezer emberhez jutnak el írásaim: nem akarok azok közé tartozni, akik tudták, látták, hogy valami nincs rendben, de mégis szemet hunytak a dolgok felett. Ma már nem lehet mentség az, hogy “nem tudtunk róla”…

Hogy mégis van remény, arra ékes bizonyíték volt az áprilisi londoni felvonulás, amit a mainstream média megpróbált lekicsinyíteni, vagy elhallgatni. Dacára, hogy a németek az ilyen jellegű megmozdulásokat rögtön a szélső jobboldali extrémista sarokba próbálják begyömöszölni, ez soha sem a bal-, vagy jobboldalról szól, hanem az emberek szabadságvágyáról, önrendelkezési jogáról egy magát elitnek képzelő, minden lépésünket ellenőrizni akaró réteg technofasizmusa ellen.

Humanity on its Feet | Oracle Films | London 24.04.2021

Úgy tűnik mégis, hogy az elkövetkezendő hónapokban sem fogunk unatkozni, mielőtt az akárhányadik hullám valamelyik egzotikus mutánsa megjelenik. 2021. júliusában egy új katasztrófára fognak “gyakorlatozni” azok, akik kisebb, nagyobb Armageddon-okat próbálnak előidézni. Kérem, jegyezzék meg ezt a kifejezést: Cyber Polygon 2021 – az “internet lockdown”.

Mindeközben a zöld khmer nemzetközi pánik-zenekara már a következő apokalipszis-koncertre hangol.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: gasmask-unbesorgt.de

HND: Virokrácia – a józan ész Waterlooja, az infantilizmus diadala (1. rész)

“Már nem reménykedtél abban, hogy talán viccelnek, mert rájöttél, mindig is komolyan gondolták.” – HND

Mi történik velünk immáron jó egy éve? Hova tűnt az “öntudatos polgár” mítosza, amit éveken keresztül forszírozott a nemzetközi mainstream, hogy legyünk azok? Mióta szűnt meg az ember – jó esetben – magával született és egyben erősíthető immunrendszere? Tudja valaki a választ? Én még keresem.

Nem könnyű a jelenlegi helyzetben kiigazodni, nem csak az információk tömege miatt, amelyek lehetnek hamisak, propagandisztikusak, vagy egyszerűen mindenki számára érthetőek, tárgyilagosak, nota bene: objektívek. A krónikás dolga megtalálni olyan forrásokat, melyeket több oldalról is megvizsgálhat és amennyiben a fel-, vagy megismerés logikusnak tűnik, akkor ezt az anyagot tovább adja.

Megteszi ezt akkor is, ha szembe megy az árral. Abban az esetben is, ha “kovidiótának” (sic!) stigmatizálják majd, s akkor is, ha szarviharba (shitstorm) kerülhet.

Olyan világban élünk jelenleg, ahol egy küldetésmániás, bizarr módon milliárdossá vált szoftverárus az egész emberiség egészsége felett rendelkezhet, mert kisebb léptékben nem akar gondolkodni. Aki különböző alapítványokon, az általa létrehozott, vagy masszívan támogatott globalista szervezeteken, NGO-kon keresztül befolyást szerezhetett az egyes országok egészségügyi intézkedései felett a WHO által, melynek direktívái kötelezik a tagországokat. Végül, aki saját bevallása szerint legalább tíz milliárd dollárt fektetett be a világ legnagyobb gyógyszeripari vállalataiba új típusú vakcinák előállítása céljából, amiket az engedélyező felügyeleti szervek az ideiglenes (!) engedély kiadásakor genetikai terápiára szolgáló hatóanyagként deklaráltak.

Olyan korban élünk, amikor híres, nemzetközileg elismert, különböző tudományos díjakkal kidekorált, a legrangosabb folyóiratokban publikáló kutatók, orvos professzorok, virológusok, mikrobiológusok szájkosarat kapnak: a közösségi média alulképzett “tényellenőrzői” nyomtalanul eltüntethetik nyilatkozataikat és / vagy planétanemesítő szindrómában szenvedő média munkások tehetségtelennek, ostobának titulálhatják őket, mert véleményük nem egyezik a tanulatlan, ámde gazdag szoftverárus és biodíszletként mindig jelen levő nejének narratívájával.

Vélemény eutanázia.

A 18. század végén alkalmazták az első oltást, tehát már sok tudás felhalmozódott ezen a területen. Az alapelv rendkívül egyszerűen megérthető: a betegség, ami ellen fel akarják használni, annak annyira súlyosnak kell lennie, hogy nagy tömegek védelmét indokolja, továbbá az oltás hatásának hasznossága lényeges túlsúlyban legyen az esetleges hátrányaival szemben. Ennek az az oka, hogy egészséges emberek tömegeit, akik amúgy talán sose kerülnének érintkezésbe a kórokozóval, kell megvédeni. Nem véletlen, hogy az oltások kifejlesztése, beadása sokáig állami monopólium volt.

Az oltások kifejlesztése kb. 10-15 évet vesz igénybe, figyelembe véve a különböző kísérleti fázisokat, illetve a hosszú távú hatásuk vizsgálatát. Fontos továbbá, hogy a kórokozó csak emberben forduljon elő, mert csak akkor lehet kiirtani, ha nem bújhat meg valamilyen állatban is. Az is lényeges szempont, hogy a kórokozó ne változzon lényegesen, mert túl sok mutáció esetén az oltás úgy működne, mint egy rögzített puska, amivel mozgó célpontra lőnek, vagy betalál, vagy nem.

A legfontosabb kritériumok egyike mégis, hogy az oltóanyag teljes mértékben és hosszú távon (!) védetté tegyen mind a megfertőződéstől, mind a fertőzhetőségtől. Általában a klasszikus oltásokat tíz éveként célszerű felfrissíteni. Emlékszem, az iskolában még ragtapaszt kaptunk, amivel a BCG oltás védettségét mutatták ki a gyerekeknél.

A laboratóriumi kifejlesztés, majd állatkísérletek után három részre osztják az embereken történő tesztelést:

a) kevesebb, mint száz páciens, akiken az oltás utáni közvetlen reakciókat vizsgálják;

b) ha ezen nem bukik meg az anyag, akkor ezer emberen értékelik ki az időközben kialakult immunreakciót és esetleges mellékhatásokat, ami hetekig, hónapokig eltart;

c) a leghosszabb, több évre kiterjedő fázisban harminc és ötvenezer közötti tesztszemélyt két csoportra osztanak, az egyik az oltást kapja meg, a másik csoport placebot és rajtuk figyelik meg az oltás hosszú távú hatásait. Részletesen a témáról (németül) ITT tájékozódhatunk.

A magyar Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke szerint:

“[…] egy vakcina átlagos megalkotási ideje 15 év, ehelyett egy teljesen új technikával egy év alatt hozták létre az mRNS-vakcinát. Nincs beoltás utáni tapasztalat, így ezeket a betegellátó rendszereken keresztül kell begyűjteni.

Csak én érzem ennek a kijelentésnek a súlyát? Azon túlmenően, hogy az mRNS kezelési anyag (nem oltás!) gyártói időhiányra hivatkozva megspórolták maguknak a több évig tartó harmadik fázist, az egyes államokra testálják a tapasztalatgyűjtés feladatát, minden konzekvenciájával együtt (költségek, statisztika, egészségügyi ellátás).

Vajon miért nem vállalnak semmilyen felelősséget az esetleges károk esetében, miközben hét milliárd embert akarnak ezzel kezelni és elkeseredett politikai harcot folytatnak a korona elleni hagyományos oltóanyagok ellen (mint pl. a kínai termék)? Miért olyan masszív a klasszikus úton előállított oltás(ok) elleni propaganda például a hazai ellenzék hathatós támogatásával?

A napokban felfedeztem egy rendkívül figyelemre méltó magyar fiatalembert, aki kutatásai során, más források felhasználásával, de hasonló eredményekre jutott, mint én. A népszerű videómegosztón található oldala egyre ismertebb, különösen azért, mert – ahogy én is – senkit nem akar meggyőzni, csak gondolatokat ébreszteni és állításait végig dokumentálja.

Külön előny, hogy a fiatalember magyar feliratokkal látja el videóit, amelyek közül az egyik legérdekesebbet mutatom be. Olyan hatalmas ismeretanyag halmozódott fel a filmben, ami egyébként egy krimi izgalmasságával vetekszik, hogy én kétszer is megnéztem. Pedig hosszú, de a jó másfél óra minden perce ajánlott. Rögtön az elején láthatunk egy vérfagyasztó mozdulatot, ami a szoftverárus megszállottságát bizonyítja:

Szkeptikus kerekasztal / alternatívaként, amennyiben ezt a videót is (!) törölnék

A második részben a SARS Covid-19 járvány “hullámairól” lesz szó, továbbá mi történt és fog történni az immunrendszerünkkel, miért nem beszél senki a megelőzésről, valamint hogyan lehetséges, hogy a nagy beoltottságú országokban a halálozási ráta, illetve az eddig nem érintett korosztályok megbetegedési aránya aggasztóvá vált és végül, mi történt Tanzániában Magufuli elnök halála után?

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: bioworld.com

HND: A nép “Bulldózere”

Talán még ki sem hűlt a nemrég elhunyt tanzániai elnök,  John Pombe Magufuli teste, amikor a világsajtó – nem kevés gúnnyal fűszerezett – cikkek sorozatában elemezte a néhai politikus tevékenységét. Addig szinte soha nem jutott el semmilyen lényeges hír más földrészekre, de az elnök halála apropót adott némi kioktatásra, elsősorban az afrikai országok felé. Az valahogy kimaradt a tudósításokból, hogy Magufuli elnök a fekete kontinens egyik legsikeresebb vezetője volt, akit népe szinte félistenként szeretett, nem egyszerűen csak tisztelt, ami már önmagában is elég ritka.

Nehéz idők járnak a kritikus szellemű emberekre, azokra, akik a SARS Covid-19 pandémiával kapcsolatos WHO narratívát valamilyen okból megkérdőjelezik, netán bizonyos akciókkal vitatkoznak. A kritikus hozzállás korántsem jelent “vírus-tagadást” (sic!), vagy “oltásellenességet”.

Különösen nehéz helyzetben vannak olyan afrikai vezetők, akik már eddig is szembe szálltak a globalista terjeszkedéssel, vagy legalábbis megpróbálták kordában tartani azt, s akik saját népük érdekeit kívánták képviselni a túlerővel szemben.

A brit Guardian 2021. február 8-án a következőket írta, félreérthetetlenül az egykori gyarmatosítók arrogáns stílusában:

“Ideje lenne, hogy Afrika az oltásellenes tanzániai elnököt megzabolázza. John Magufuli könnyelmű tétlensége a Nagy Tavak körül kialakult koronás esetek tekintetében összeesküvési elméletek kialakulását segíti elő és életeket veszélyeztet.”

A cikket egyébként a Guardian “Global Development” (globális fejlődés) sorozatában publikálták, amely hivatalosan a Bill és Melinda Gates Alapítvány szponzorálásával jelenik meg. A Guardian erről így ír:

“Ezt a web-oldalt részben a Bill és Melinda Gates alapítvány finanszírozza. A zsurnalisztikai rész és más tartalmak szerkesztőségileg függetlenek, céljuk a globális fejlődésre koncentrálni.”

Tanzánia elnöke, John Magufuli, akit 2020-ban elsöprő többséggel újabb öt évre megválasztottak, nem csak és nem elsősorban arról volt híres, hogy felhívta a PCR tesztek megbízhatatlanságára a figyelmet, amikor papayától kezdve motorolajig a legváltozatosabb tárgyakon mutatta be azt, amit egyébként sokan tudnak, de nem mondanak, pedig a WHO is megváltoztatta honlapján a PCR tesztek alkalmasságára vonatkozó véleményét – közvetlenül Biden elnök “megválasztása” után.

Az eredetileg kémia és matematika szakos tanár, doktori fokozattal amúgy, elég régóta az afrikai vezetőket árgus szemmel figyelő és kritizáló nyugati mainstream média célpontja volt. Nem kellett ehhez világjárvány.

Munkája révén a csodálatos természeti adottságú, ásványi kincsekben rendkívül gazdag Tanzánia, az egykori Tanganyika, rohamos fejlődésnek indult. Magufuli magát a “nép elnökének” aposztrofálta, de ezek nem csak hangzatos szavak voltak, hanem tetteiben is a népet szolgálta.

Elutasított különböző hiteleket, igen, még kínait is, ami a kontinensen ritka. Helyette a legnagyobb multi céget, amely az aranybányászatot monopolizálta és a kitermelt nemes fémet addig szinte térítés nélkül kivitte az országból, adófizetésre kötelezte, visszamenőleg is. Az így befolyt összegekből a hatalmas ország infrastruktúráját kezdte el roham tempóban kiépíteni, aszfaltozott utak, autópálya, vasút és egy épülőfélben levő gigantikus vízerőmű jellemezték a nagy szabású tervet, amelynek “Vision 2025” a neve. A tipikus afrikai nyersanyag export helyett a helyi feldolgozó ipar létrehozását és megszilárdítását vette célba.

Nem hiteleket vett fel, hanem külföldi befektetőket invitáltak az országba, kedvező lehetőségek mellett, egyúttal azonban adófizetésre kötelezve őket. Lássunk csodát: jöttek! Eközben a Soros Alapítvány (Open Society Foundation) által fizetett NGO-k, mint Human Rights Watch, Amnesty International és a szokásos bagázs, nem győztek sivalkodni a Tanzániában uralkodó “autoriter” vezetési stílusról, a demokrácia és sajtószabadság akut hiányáról. Az unalomig ismert, ezer éves szöveg.

Az egyik kedvenc vesszőparipájuk azonban kényszerűen kimaradt a már agyon csócsált mantrából: a korrupció. Magufuli elnök ugyanis tűzzel-vassal be akarta szüntetni az afrikai politikára oly jellemző korrupciót. A saját elnöki fizetését is a korábbi egyharmadára csökkentette. Megtiltotta a politikusok első osztályú repülését. A függetlenségi ünnep parádézása helyett, az arra szánt pénzt inkább a kolera megelőzésre fordította. A felső oktatási tandíjat eltörölte.

Az általánosan javuló életkörülmények, az egyre jobb színvonalú oktatás és a kialakulóban levő magasabb középosztály igényeinek növekedése hatására a születési ráta csökkenő tendenciát mutat. Az általános közbiztonság példamutatóan jó.

John Magufuli beceneve, a “Bulldózer” is a korrupció elleni kíméletlen harcából eredt. Ezért is volt felettébb aljas a német “Der Spiegel” magazin sejtetése, mely szerint az elnököt autoriter stílusa miatt nevezték volna így.

Magufuli elnök első kormányzása idején vezették be a Tanzániában elég gyakran elforduló albínók üldözésének szigorú tilalmát, még a Parlamentbe is bekerült egy albínó képviselő. A témáról ITT írtam részletesebben.

Tanzania: The Soul of a New Africa – Full Documentary

Kérdés, hogy miképpen lehetne egy feltörekvő afrikai országot kormányozni, amely nem csak különböző klímazónákban terül el, hanem megszámlálhatatlanul sokféle nép lakja, s amelyben 125 különböző nyelvet beszélnek? Annyiszor leírtam már, de most sem leszek rest tudatni: az afrikai kontinens nem homogén. A legkülönfélébb emberfajták lakják, rengeteg nyelv, nyelvjárás és vallás, szokás létezik. A politika is nagyrészt egy-egy népcsoporthoz való tartozáson alapul, a hagyományok pedig igenis az “erős kezű” vezetőket részesítik előnyben.

Lehet ezeket a tényeket csűrni-csavarni, de attól még tények maradnak. Az meg különösen szembetűnő, hogy az afrikai országok függetlensége óta bármilyen korrupt, diktatórikus rendszert hajlandók voltak tolerálni a globalista erők, amíg azok országukat szabad prédának engedték át. Abban a pillanatban, ha valaki a saját országa érdekeit tartotta elsődlegesnek, akkor a diktátorok korábbi támogatói rögtön a renegát vezető ellen tüzeltek a média segítségével. Általában ilyenkor kezdődött el mindig a demokrácia exportálása

Érdekes módon a függetlenné vált afrikai országok egy sajátos nemzeti tudatot alakítottak ki az elmúlt évtizedek alatt. A mesterségesen meghúzott határok között, ahova a gyarmatosítás hagyatékaként sokszor egymással ellenséges népcsoportokat kényszerítettek, s ami mindig is a helyi háborúk, népírtások melegágya volt, idővel mégis egy bizonyos nemzeti öntudat kifejlődését tapasztalhatjuk.

Különösen így van ez olyan országokban, amelyek prosperálnak és valamilyen saját nyelvet választottak hivatalos nyelvként. A gyarmatosítók által bevezetett nyelv helyett, amit olykor távolabbi országrészekben nem is ért a lakosság, Tanzániában a swahili (szuahéli) nyelv lett a közösen használt, hivatalos nyelv. Ez egyfajta transzcendens nemzeti érzést kelt az emberekben.

Amennyiben egy sikeres, szinte mindenki által elismert, közszeretetnek örvendő, karizmatikus egyéniség kerül az ország élére, akinek politikai tevékenysége révén a lakosság jóléte látványosan növekszik, az ország kézzelfoghatóan fejlődik, akkor bizony előfordulhat olyan, hogy a vezetőt mintegy apa-figuraként, kvázi félistennek kezelik.

“This is Africa, baby!”

A WHO által követelt lezárások, a kereskedelem megbénítása, a szállítási láncok összeomlása katasztrofális hatással lett volna az éppen közepes jövedelmű ország szintjére emelkedett Tanzániára. Ezzel tisztában volt Magufuli elnök, aki szerint a gazdaság összeomlása halálos tőrdöfést jelentett volna hazájának.

Zárójelben jegyezném meg, hogy azok a fejlettebb afrikai országok, amelyek követték és mind a mai napig követik a WHO előírásait, például a turizmus teljes lenullázásával, hatalmas árat fizetnek a lockdown miatt. Azok a tipikusan afrikai kisvállalkozók, akik az elmúlt évet valahogy túlélték és pl. a turizmus helyett valami másba kezdtek, feláldozva utolsó megtakarításaikat, azok most az akárhányadik hullám okán kihirdetett lezárás miatt nincstelenekké válnak. De ez már egy másik történet…

Ennek tudatában különösen álszentnek tartom az ENSZ azon siránkozását, miszerint a pandémia következtében “biblikus méretű éhínség” várható majd világszerte. Ki hitte volna? Mert abba bizony emberek milliói fognak belehalni! A “The Great Reset” rémálom kitalálója, Klaus Schwab a világjárványt tartotta “biblikus méretűnek”. Úgy látszik, erre még jó nekik a Biblia…

John Magufuli elnök hazája szempontjából nagyon helyesen látta, hogy nem lehet ugyanazzal a keretszabályozással kiütni afrikai országokat, amelyek a vezető gazdag hatalmakat is a csőd szélére taszítják. Ahogy az európai eredetű “demokrácia”, különösen azonban, amit manapság neveznek annak, nem húzható kényszerzubbonyként a fejlődő országokra.

Így vált Tanzánia és a hozzátartozó autonóm köztársaság, Zanzibár szigete a tél és a véget nem érő lezárások elől “menekülők” oázisává, miközben a többi, turizmusból élő afrikai ország gazdasága a padlón van.

Sokan oda is költöztek, vagy legalábbis megpróbálnak maradni, amíg csak lehet. Ilyen például Dave Brych, német vlogger, aki – úgymond – a gyerekei védelmében hosszabb időre családjával Tanzániába ment, s aki az elnök halálát a helyszínről kommentálta:

Tansanias Präsident und sein Tod

2020. júniusában halt meg a fiatal és addig teljesen egészséges Pierre Nkurunziza, a Tanzániával szomszédos mini-állam, Burundi elnöke, aki kritizálta a WHO drákói előírásait, majd kidobta a szervezetet országából. A hivatalos verzió szerint szívroham volt a halál oka, de a mindent tudó Guardian feltételes módban megjegyezte, hogy “egyesek szerint” az elnök a vírus áldozata lehetett. Ezt a feltételes módot aztán átvette a többi média is. A következő elnök rögtön visszavonta a néhai Nkurunziza intézkedéseit.

Hetekig találgatta a nemzetközi sajtó, hogy vajon mi történhetett a tanzániai elnökkel, mintha addig naponta foglalkoztak volna vele. A suttogó propagandát, mint kiderült, nem más, mint a 2020-as választásokon csúfos vereséget szenvedett, de magát tizennégy százalékos eredménnyel mégis győztesnek tartó, majd csalást kiabáló ellenzéki vezér, Tundu Lissu nevű politikus szította a kies Brüsszelből, ahova állítólagos merényletek után menekült. Lissu tudni vélte, hogy az egyébként pacemakerrel élő elnököt korona fertőzéssel kezelik a kenyai Nairobiban.

2021. március 17-én elhunyt a 61 éves elnök, John Pombe Magufuli Dar es Salaam-ban, Tanzánia legnagyobb városának kardiológiai klinikáján. A kommüniké szerint szívelégtelenségben, amely betegséggel egyébként tíz éve harcolt. A korona vírus esetlegességét a szokásos feltételező módban a nemzetközi sajtó említette minden egyes cikkében. Helyettese, a Zanzibárról származó Samia Suhulu Hassan, aki az ország első női elnöke lett, felesküdött. Magufuli-t hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, szülőhelyére, Chato-ba.

Mit tesz a sors? Hogy a tanzániai ellenzéki figura, Lissu szavainál maradjunk, aki azt mondta az elnök halálára, hogy ez valamiféle “költői igazságszolgáltatás” lett volna: a Bloomberg hírügynökség pontosan Magufuli elnök temetése napján tette közzé, hogy tanzániai utazóknál egy sokszorosan mutált korona vírust találtak. A véletlen egybeesések mindig lenyűgöznek.

Eretnekségnek hangzik, tudom, de Tanzánia néhai elnöke az afrikai országokban régóta terjedő, és valamennyire érthető bizalmatlanságának adott hangot, mely szerint a kontinens lakosságát évtizedek óta használták élő kísérleti alanyként különböző oltások, gyógyszerek tesztelésére. Talán nem ártana gondolkodni azon, hogy mi az afrikaiak helyzetében hogyan vélekednénk? Hasonló a helyzet Indiában is, holott a hatalmas ország saját maga is gyárt oltóanyagokat még exportra is, de a múltban sajnos sok rossz tapasztalatuk volt a kísérletező kedvű multinacionális gyógyszeripari konszernekkel.

Hogy mi történt valójában, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Nem feladatom a néhai tanzániai elnök el-, vagy megítélése. Hogy az ország jövője milyen lesz, majd kiderül, ha majd egyáltalán az afrikai ország lakosain kívül bárkit érdekelni fog még Tanzánia sorsa.

Tény viszont, hogy a nemzetközi média által szított híresztelések olyannyira kontraproduktívak voltak, hogy egyre hangosabban terjed az a vélemény, miszerint a népnek kedves, önálló “afrikai utat” járó politikusok között egy “szívroham járvány” lépett fel. Nos, az ilyen közhangulat előbb-utóbb zavargáshoz vezethet, amivel szintén le lehet rombolni az eddig elért eredményeket.

A cikk elsődleges célja volt valamelyest árnyaltabb képet mutatni egy ritka adottságokkal rendelkező afrikai vezetőről. Mielőtt elfelejteném, az új elnökasszony a Világgazdasági Fórum tagja.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: thetimes.co.uk

HND: A néphülyítés ötven árnyalata – 1. rész

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen tolerálom, ha hülyének néznek. Alapvetően jóhiszemű ember vagyok, akkor is, ha ez nem látszik meg első nekifutásra. Sokáig figyelem csendben az eseményeket magam körül, egyúttal kritikus szemmel gyűjtöm az információkat egy adott témában. Mostanra látom elérkezettnek az időt a világot túszul ejtő láthatatlan ellenségről, a félelemről beszélni. Nem pusztán banális, hétköznapi félelemről lesz szó, hanem a halálfélelem naponta újra és újra megélt, lelket romboló terrorjáról.

Vannak dolgok, amikről beszélni kell, akkor is, ha kényelmetlennek tűnő igazságokat mondunk ki.

Emlékszem, 2020. januárjában , a kínai Wuhan város tizenkilenc millió lakosának bezárásával egyidejűleg jelentek meg olyan – állítólag “kiszivárogtatott” – képek a nemzetközi közösségi médiában, amelyek valamilyen tömegesen terjedő, titokzatos tüdőbajos betegséget szuggeráltak a meghökkent közönségnek. A kísértetiesen kihalt kínai utcákon – mintegy véletlenül – feltűnő járókelők hirtelen összeestek, akiket szürreális védő felszerelésbe bújtatott emberek “takarítottak el” (a szónak még lesz jelentősége a továbbiakban).

Az egyik leghíresebb fotó egy állítólagos hivatali tisztviselőt ábrázolt, aki spontán kollapszusában azért még “ügyesen”, a kezei segítségével zuhant:

Forrás: tablet-mag.com

Érdekes módon minden egyes hirtelen összeesésnél véletlenül jelen volt valaki, aki az esetet filmezte, amúgy nagy merészségről tanúbizonyságot téve a tökéletesen bekamerázott kínai városban, majd fel is töltötte a képeket, videókat a Kínában szisztematikusan tiltott amerikai közösségi oldalakra, mint Twitter, Facebook, Instagram és hasonlókra. Ilyen “összeeséseket” azóta sem láttunk a világhálón.

Ki ne emlékezne a kínai állami tévéből átvett videókra, melyeken páncélos teherautókról fertőtlenítik a néptelen utcákat? Valóban úgy nevezett “disszidensek” csempészték ki ezeket a felvételeket? Egyébként ebben az időszakban azokat, akik valami nagyon rosszat sejtettek és baljós megérzéseiknek hangot is adtak a német médiában például, rögtön szélső jobboldali összeesküvési elméletek terjesztőinek bélyegezte meg a mainstream.

Vajon ki gondoskodott arról, hogy a hermetikusan lezárt kínai nagyvárosból perfekt megkomponált képek és filmek árasztották el a nyugati világ közösségi platformjait, egyre nagyobb pánikot keltve a világ lakosságában? Kinek használt a gyilkos vírustól való félelem, az emberiség és a gyógyászati történelemben eddig egyedülálló, több milliárdnyi ember bezárása? Majd a világ majdnem összes országának megbénítása, amelyek szintén a grasszáló, eddig ismeretlennek tűnő kórokozótól való – amúgy jogos – félelmükben vagy kijárási tilalmat, vagy szigorú kijárási korlátozásokat vezettek be.

Amikor majdnem minden ország kemény szabályozásokkal követni kezdte a kínai példát, olyanok is, amelyekben a lakosság átlagos fiatal életkora ezt nem indokolta volna, az amerikai ügyvéd és tényfeltáró újságíró, Michael P. Senger, Atlantából, elkezdte megvizsgálni a felfoghatatlannak látszó eseményeket.

Elsősorban az érdekelte őt, hogy miért követték szolgaian a kínai narratívát olyan országok is, amelyekben az emberek általában a szűkös napi bevételeikből élnek és ahol, ha a szállítási láncok a lockdown miatt összeomlanak, akkor világszerte emberek száz és száz milliói az éhhalál veszélyének lesznek kitéve.

Alapos és több oldalról megvizsgált tények alapján Senger kiderítette, hogy a Kínai Kommunista Párt “Információs hadműveletéről” van szó, amit egy figyelemre méltó tanulmányban közölt “China’s Global Lockdown Propaganda Campaign” címmel. A WHO ebben – a jelek szerint – segítő kezet nyújtott.

Hogyan védekezhetnének az egyes országok egy ilyen koncentrált média-akció ellen, amikor a WHO, mely mintegy árnyék világ-kormányként működik az egész pandémia alatt, útmutatásaira kell hagyatkozniuk, valamint az elsőként érintett ország, Kína információiban kell – elvben – megbízniuk? Sehogy.

Különösen úgy nem, hogy maga az újnak nevezett vírus létezik, ráadásul – mint lassan kiderül – a vírus egy optimalizált képességgel rendelkezik az emberi tüdő sejtjeit az ACE2 vagy a CD147 nevű receptorokon keresztül megfertőzni. Erről később részletesebben beszámolok.

Senger többek között arra a következtetésre jutott, hogy az operációban hamis közösségi média profilok tömegét használták fel algoritmusok és / vagy valódi személyek közreműködésével, hiszen olcsó munkaerőben nincs hiány Kínában. Ezeket hívják “bot”-nak, a magyar közönség inkább trollnak nevezi az ilyeneket, de ez nem teljesen fedi működésük lényegét.

A valódi személyekkel dolgozó troll-hadseregnek az előnye az algoritmusok által generált szövegekkel szemben, hogy hihetőbbek és az egyes oldalak védelmi algoritmusai nehezebben ismerik fel. Nemzetközi tanulmányok szerint már 2013-ban rendelkezett a Kínai Kommunista Párt egy – becslések szerint – ötszázezer és két millió körüli tagot számláló troll-szervezettel, amelyet először hazai terepen használtak fel, majd egyre inkább a külföldi, – amúgy Kínában tiltott! – nemzetközi oldalakon is. A korona járvány kezdete óta azonban eddig soha nem tapasztalt, gigantikus nagyságrendű aktivitást lehetett megfigyelni a nemzetközi platformokon. A digitális zsoldosokat “50-cent-Armee”, azaz 50 centes hadseregnek nevezik, mert tagjai kommentárokként ötven centet (öt jüant) kapnak.

Az amerikai külügyminisztérium 2020. májusában szólította fel a Twittert kb. negyed millió kamu-fiók megszüntetésére, mert a titkos szolgálatok szokatlanul heves külföldi eredetű bot-aktivitást észleltek. A Twitter ezt először megtagadta, hiszen az országok lezárásának egyik profitőreként az ilyen nagy volumenű tisztogatás hátrányosan érintette volna. Később, az amerikai média beavatkozására mégis törölt kétszázezer fake felhasználót. A jéghegy csúcsa. Ne feledjük, hogy ugyanez a cég minden lelkiismeretfurdalás nélkül később letiltotta az USA elnökének Twitter-fiókját, jó egymillió követőjével együtt.

Mindannyiunk szemébe beleégtek az itáliai Bergamóból nyilvánosságra hozott képek, a SARS Covid-19 járvány első európai gócpontjáról. Kína rögtön segítséget ígért és adott az áldozatoknak, egyúttal tömegesen megjelentek a #forzaCinaeItalia (előre Kína és Olaszország), vagy a #grazieCina (köszönjük Kína) hashtag-ek a közösségi médián. Olaszországi digitális média analitikusok szerint 2020. márciusában majdnem ötven százalékban az ilyen és hasonló, a kínai-olasz barátságot éltető hastag-ek digitális bot-októl származtak.

Ugyanúgy a közösségi médiát lepték el az önfeledten bulizó, wuhani parti-képek, mint a vírust sikeresen legyőzők büszke bizonyítéka, miközben a világ túlnyomó része a pandémiából kifolyólag a végtelenségig elhúzódó korlátozások miatt szenvedett.

Sem a közösségi média felhasználóinak, sem a politikusoknak nincs a jelek szerint épkézláb elképzelése arról, hogyan és miképpen befolyásolják idegen országok, akár különböző titkos szolgálatok ezeket a platformokat. Perfekt manipulációjukkal hamis képet, nem létező, tendenciózusan kialakított trendeket, média visszhangot sugallva a kiválasztott célközönség, de legtöbbször a fiatalok és / vagy a nők, tehát érzelmi alapon a legkönnyebben befolyásolható rétegek között.

A világ gazdasága nagyrészt összeomlott és a recesszió felé mozgott, eközben Kína gazdasági növekedésnek örvendhetett. Kiváló lehetőség arra, hogy élelmes kínai befektetők bevásárlási körútra induljanak és egy jó évtizede tapasztalható jelenség felgyorsuljon. Szemléletes példa erre a Merkel-korszakban kivéreztetett német közép- és kisvállalkozások tömeges felvásárlása, olykor nagyobb falatokkal megtetézve. Így cserélt gazdát a Tom Tailor ruházati kereskedelmi lánc egy euróért (ismerős lehet Ursula von der Leyen áldásos tevékenysége idejéből), vagy a nagy múltú Steigenberger luxus szállodalánc megvételének előkészítése, jóval a valódi értékén alul.

A propaganda kampány végső célja mégis a “példamutatás” volt, tehát a könyörtelen lezárás, a biometrikus-digitális arcfelismerés, a digitális kontaktus követés, a távolságtartás (social distancing) és a mindent átfogó ellenőrzés diadalának szuggerálása. Magyarán, a kínai rendszer kulturális magasabbrendűségének dicsérete. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezetője és fő ideológusa nem győzte a már korábban elemzett könyvében, “The Great Reset”, hozsannázni a Kínai Kommunista Párt intézkedéseit, dacára annak, hogy irománya szerint a pandémia nem jár “túl magas” halálozási rátával, összehasonlítva az elmúlt 2000 év (!) járványaival.

Az idős transzhumanista szinte rajongva elmélkedik arról, hogy a pandémia után is meg kell tartani a fizikai távolságot az emberek között és erre milyen áldásos lesz majd az általános robotizáció, valamint a munkaerő minden mozdulatának száz százalékos kontrollja.

Igen, a saját maga által gyártott, hajmeresztő elméletekbe szerelmes Schwab a könyv írásakor még nem tudta, vagy nem akarta tudni, vagy csak úgy csinált, mintha nem tudná a vírus igazi hátterét.

Itt hívnám fel a figyelmet a Világgazdasági Fórum oldalán található interaktív illusztrációra, “Strategic Intelligence” néven. A kör közepén található kiinduló pont “Covid-19” és az azzal összefüggő társadalmi változások, fejlesztések, elképzelések garmadája kötődik össze egymással, amennyiben a belső, vagy a külső kör egyes elemeire kattintunk. Az egyes lépések utáni magyarázó blablához persze regisztrálni kellene, de szerintem a kapcsolatokkal való “játék” is elég az ördögi terv mibenlétének felfogásához. Középre kattintva lehet az alaphoz visszatérni.

A SARS Covid-19 járvány miatt került előtérbe az úgy nevezett “bio security”, a bio-biztonság narratívája, amelyet 2003. óta forszíroznak. Ez a rendszer magában foglalja a gyógyítás, mesterséges intelligencia és a haderő összeolvadását. Az indok, mint már annyiszor, a terrorizmus elleni védelem, jelen esetben a bio-terrorizmusra összpontosítva.

Van annak valami különleges bukéja, hogy azok az országok akarnak fellépni a “bio-terrorizmus” ellen, amelyek saját maguk bio-fegyverként használható manipulált vírusokkal, baktériumokkal kísérleteznek. Kínaiul egyébként a bio-biztonságot fangkong-nak hívják, ami tisztaságot és biztonságot jelent. Láttuk az utcák fertőtlenítésénél is. Fangkong azonban ideológiai tisztaságot is jelent, a nem kívánt elemektől való megtisztulást, amit Hong Kong-ban, illetve az ujguroknál is tapasztalhattunk.

Davostól a Silicon Valley-ig cégelnökök, menedzserek, filantrópok dicsérik kórusban a kínai rendszer, a mindenre kiterjedő, átfogó ellenőrzés politikáját. Nem csoda, hiszen Kína évtizedek óta építi be a legmagasabb szintre is akár híveit. A szoros gazdasági-pénzügyi összefonódások beton biztos alapot adnak ehhez.

Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO nagyhatalmú direktora, akinek korábbi szégyenletes tevékenységéről egy videót is találtam, amelynek magyar feliratos változatát közben valamiért törölték, 2020. február 3-án felszólította a világ országait, hogy ne zárják le határaikat külföldiek előtt, reagálva ezzel Trump elnök országvédő intézkedéseire. Ez a felszólítás szöges ellentétben volt amúgy a pár nappal azelőtti, január 30-i nyilatkozatával, amelyben Kína heroikus harcát élteti a korona vírus ellen, megdicsérve például a lezárásokat.

A vírus létezésének tudatosítása, majd az azt követő események kétségbeejtően dilettáns kezelése, a politikai korrektség ad abszurdumig felfokozott kikényszerítése az egyes országok, népek érdekei ellen, nagy mértékben elősegítette a pandémia példátlanul gyors kialakulását. Megjegyzem, a WHO 2009-ben változtatta meg a “pandémia” definícióját.

Az ellenőrizetlen beutazások a különböző repülőtereken, az USA kivételével a lezárás után, akár a Kínából érkezett gépek esetében is, nagyban hozzájárultak a korona vírus rohamos terjedéséhez.

A másik “nagyipari” vírus terjesztő egységek az – általában – idősebb utasokkal megrakott luxus óceánjárók voltak. Tudják, ezek azok az üdülő hajók, amelyek különböző, turisztikailag érdekes kikötőket, szigeteket keresnek fel, majd a lehorgonyzás után több száz fős turista hordák lepik el a meglátogatott hely látványosságait, hogy felfokozott tempóban videókat és képeket gyárthassanak az éppen fókuszba vett terepről.

A leghíresebb eset az amerikai “Diamond Princess” 27 napos kálváriája volt. Az óceánjárón történtekről találtam egy érdekes, abszurditásában nagyon is valóság-szagú cikket angolul. A hosszú, már, már krimi jellegű történet annyira groteszk, hogy megérdemli a figyelmet, akár valamelyik fordító program segítségével is, amennyiben valaki nem tud angolul.

Nem árt azt is tudni, hogy az ilyen óceánjárók személyzete, beleértve a teherhajókat is, a világon található lehető legolcsóbb, nemzetközi munkavállalókból verbuválódik össze, akiknek a hazájában a hajószolgálatra fizetett relatíve alacsony bér egy kisebb vagyont jelent.

Mint tudjuk, az első európai korona-gócpont Észak-Olaszországban volt. A híres olasz divatipar központja található itt, évek óta kínai kézen, kínai vendégmunkásokkal (kb. 300 ezernyi), akik nyomorúságos körülmények között, sokszor a gyárban, tömegszálláson lakva termelik a “Made in Italy” feliratú árukat. A központja ennek a Firenzétől nem messze található Prato-ban van, ahol kb. ötvenezer kínai vendégmunkás él, jobban mondva: vegetál.

Éveken keresztül olvashattunk, láthattunk az európai haladár médiában könnyzacskókat birizgáló cikkeket, riportokat a szegény, kizsákmányolt kínai munkások sanyarú sorsáról. Mind a mai napig megtalálhatja ezeket az érdeklődő publikum.

2020. elején azonban hirtelen megváltozott a helyzet! Mindenki, aki feltételezni merészelte, hogy a wuhani direktjáraton (!) a kínai Újév (február) után visszatérő munkásoknak bármi köze lehetne a vírus terjesztéséhez, azokat pontosan ugyanaz a média, amely korábban a tarthatatlan helyzetre hívta fel a figyelmet, rögtön külföldi ellenes, szélső jobboldali címkével látta el. Az internetes kereső gépek nem győzték törölni az általuk “összeesküvési elméletnek” besorolt véleményeket.

Németországban a bankalkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált Jens Spahn 2020. februárjában óvva intette a közvéleményt a Wuhanból kimenekített német állampolgárok – úgymond – kirekesztésétől és lazaságra szólította fel a lakosságot. Heiko Maas, a mindenféle kompetenciától mentes, de annál vonalasabb külügyér öt tonna kínai származású maszkot küldött a német szolidaritás jegyében Kínába. A dokumentumok nélküli bevándorlók számolatlanul jöttek és jönnek az országba. Jó ideig semmilyen korlátozást nem vezettek be a Kínából és az akkor már erősen fertőzött Iránból érkező utasszállító repülőgépekre.

A második részben megismerhetjük majd:

– a nemzetközi hallgatási spirál okát;

– a gyógyítás, majd a vakcina miatti érdekellentétek hátterét;

– a BionTech német vállalat furcsa üzletpolitikáját;

– a laboratóriumban kifejlesztett vírus elméletének bizonyítékait;

– a járvány lelki és társadalmi hatásait;

– végül, amikor a krónikás véletlenül belebotlott egy égbekiáltó botrányba.

A tanulmány végén közölni fogok olyan linkeket, amelyek kizárólag kutatóknak lesznek érdekesek, abban a reményben, hogy majd valaki eljuttatja az érintettekhez.

Utóirat: Szerzőként tisztában vagyok a vírus veszélyességével és az oltás szükségességével. Laikusként, de a józan ész alapján a klasszikus úton előállított kínai, vagy orosz termékek pártján állok, mert azok technikája a legkiforrottabb. Utazásaim miatt régóta rendelkezem nemzetközi oltási igazolvánnyal.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: rubikon.news