Azt hinné az ember, hogy a sok riogatás mellett némi kegyelem-szünet is jár néha. Megpihenni például, vagy az agyunkat kiszellőztetni, ha már a nap egy részében a saját magunk által termelt széndioxidot, leánykori nevén CO2-t szívjuk vissza a covid-maszkok jóvoltából. Mint tudjuk, a CO2 nagyon káros (sic!), Klíma-Greta is megmondta, hogy az általa szabad szemmel látott molekulák a Planétát fogják kinyírni. Most azonban a helyzet más. Nekünk nem árt annyira, mint a klímának és különben is, az emberiség sokat kibír. A napi hülyéket is például.
Kiderült Astrid Lindgren svéd írónőről, aki életében 165 millió könyvet adott el és a világ egyik legsikeresebb meseírójának számított, hogy legismertebb műve, a “Pippi Langstrumpf” ma már nem ajánlott gyerekeknek, mert kolonialista, diszkriminatív tartalma van. Aki ismeri a könyvet, tudja, hogy Pippi egy copfos, svéd kislány, akinek egy háza, egy lova és egy majma volt. Ellentétben a másik copfos, svéd kislánnyal, akinek megszámlálhatatlan PR-tanácsadója és világvége fantáziái vannak.
El vele! Követelik a felvilágosult anyukák és azok is, akiknek nincs gyerekük, pedig már évekkel ezelőtt átírták a legújabb német kiadásban a néger király kifejezést. Végtelenül megnyugtató azonban az a hír, hogy egyes német óvódákban már nem a kisfiút hozzák el a szülei, hanem a péniszes gyereket. Gondolom, az éppen nagy vihart kavaró hazai gender-mesekönyvet vastapssal fogadnák Bizarrisztánban, korábbi nevén Németországban.
Érdekes dolgokra jöhet rá a kíváncsi net-kukázó. A különböző korlátozások mellett bevezették a németek, hogy az éttermekben fogyasztó vendégekről úgy nevezett kontakt-listákat kell vezetni, amelyekben az étkezők pontos adatait rögzítik. Jó néhány viccelődő álnevet írtak fel a pajkos germánok a sajátjuk helyett, mint Donald Duck és hasonlók. Ezt az állam természetesen nem tűrhette, ezért drákói büntetéseket vezettek be a galád megtévesztőkkel szemben.
A másik oldalon, ugyanaz a német állam változatlanul tolerálja a hivatalos papírok, igazolványok nélkül érkező menedék kérőket, akikről mindenki tudja, hogy kevésbé a menedék, inkább az all-inclusive szociális ellátás miatt érkeznek az országba. Mondom: Bizarrisztán!
Néhány évvel ezelőtt Angliában született egy törvény, mely szerint utcán nők után fütyülni, az hate crime, azaz gyűlölet bűncselekménynek számít. Tapasztalataim alapján ilyesmit olyan nők (?), jobban mondva újbeszélül olyan menstruációs hátterű személyek követelnek, akik esténként azért szoktak titokban imádkozni, hogy végre valaki, ha nem is fütyül, de legalább néha rájuk nézzen.
Most azonban már azt akarják törvénybe foglalni, hogy a szigetországban többé nőket ne lehessen kritizálni. És akkor? Jobb, szebb, boldogabb és nem utolsó sorban kielégítettebb, teljesebb lesz az életük? Apropó, megmondták ezt a migrációs hátterű “angoloknak” is?
A tavalyi évet domináló Fridays for Future mozgalom (péntekek a jövőért) és a Klíma-Greta hisztéria mára lecsendesedni látszik. Néhány évtizeddel ezelőtt, a második világháború után a gyerekek még mással voltak elfoglalva, s nem csak péntekenként:
Egyik kedvenc publicistám, Francesca Rivafinoli írt nemrég egy kiváló cikket a német jogállam sajátosságairól. A szöveg egyik főszereplője, a nem bináris-queer-iráni-török személy, aki kommunista-feminista kolumnistaként logikusan egy berlini szélsőségesen balos lapba szokott írni, s akinek az esete hatalmas port vert fel a nyári hónapokban. A botrány még a szövetségi elnök hivatalát is elérte, aki lassan már magától értetődő automatizmussal nem a megsértett német rendőrök mundérja védelmében szólalt meg, hanem a queer-komcsi-femi-nem bináris lény “humorát” és persze szólásszabadságát hangsúlyozta egy nyilatkozatában.
Mint már lassan hozzászokhattunk, haladárék (nem csak hazánkban!) verbális fenyegetései, vérforraló sértegetései utólag, amikor már ég a ház, szatírává mutálnak. Mert ők olyan humorosak. Egyáltalán, a humor eleve csak és kizárólag baloldali műfaj.
A napokban kiderült, hogy a magát végtelenül viccesnek képzelő, intellektuálisan azonban a femináci buborékban monologizáló Hengameh a legendás berlini KaDeWe (Kaufhaus des Westens) luxusáruház pin up girl-je lett.
Ezt is megértük.
A trash, a hétköznapiság, a középszerűség bevonult a highend szegmensbe, végül is a pénznek nincs szaga.
Néhányszor volt szerencsém megtekinteni az áruházat, egykor még Nyugat-, majd az egyesített Berlinben. Ez az a hely, ahol az ember áhítattal körbejár, megcsodálja a luxus minőséget és a környezetet, esetleg vásárol valami apróságot, majd rájön, hogy ez nem az ő világa és jókedvűen kimegy.
Nem, nem sírom vissza az anorexiás, csont és bőr alieneket, akik egy jó ideje modellként jelentek meg a divatlapokban és akikről látszott, hogy reggeli helyett inkább az orrukba szippantanak – Kispesten is menő – fehér porokat, mert azok kevésbé hizlalnak, mint mondjuk egy croissant. De azért egy majdnem négyezer eurós kabátban mégis inkább emberformájú nők pózoljanak, felőlem akár nem bináris verzióban is.
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: i.pinimg.com
Utóirat: a cikk utolsó témájához megjelentetett képet levettem, mert a Fb nem engedte megosztani – HND
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!