HND: Ökovandalizmus, avagy aki szelet vet… – 3. rész

Tudatosan vártam egy ideig a harmadik rész publikálásával. Reméltem, hogy a Magyarországra tervezett ökovandalizmus nagyobb ellenállást, komolyabb társadalmi reakciót fog eredményezni. Nem a cikkem miatt, hanem a józan emberi ész megszólal és pártpreferenciákat figyelmen kívül hagyva a túlélési ösztön gondolatokat ébreszt az emberek jelentős részében. Tévedtem, nem először. Az optimizmusomat keresztezte a rideg valóság. Akik mégis felemelték hangjukat, azok közül néhányat idézni fogok.

Valószínűleg sokaknak meglepetés, de energiát nem lehet teremteni, megsemmisíteni, elhasználni, vagy megújítani. Az energiát át lehet alakítani, vagy tárolni. Mindegyik folyamat végén csak hő marad. A Nap folyamatosan sugárzási energiát küld, amit pl. fotovoltaik berendezéssel villamosenergiává lehet átalakítani, amúgy a szél is idetartozik. A szénben, olajban, gázban a napenergia kémiai úton van tárolva. Az urán atommagjában nukleáris kötőerők szabadíthatók fel, amelyek meleget, azaz hőt termelnek. Ezért nincs olyan, hogy “megújuló energia”, de a nép, az Isten adta, elhiszi, mert ezt sem tanulta meg. Az erőművekben (mindegyikben!) megtermelt kW/MW nem ugyanannyi, mint amennyi a fogyasztóknál megjelenik. Ha figyeltek volna a számokkal dobálózó polit-szimulánsok a fizika órán, akkor tudnák, hogy a megtermelt energia csak egy bizonyos hányada jut el a rendeltetési helyére, mert a villamosenergia egy része menet közben, például a hálózatban, hővé alakul át. Nem vész el, nem lopja el senki, csak a fizika törvényei szerint viselkedik. Magyarán: több kW-t kell megtermelni, mint ami végül is felhasználásra kerül.

A szélenergia klímakárosító hatása

Hogyan? Hiszen évtizedek óta azzal áltatják a naiv közönséget, hogy a szél felhasználása villamosenergiatermelésre, az környezetbarát, tehát “zöld” aktivitás. Amellett, hogy ez első sorban egyeseknek egy milliárdos üzlet, ami masszív állami támogatás nélkül életképtelen lenne, a szélerőművek erőltetése leginkább egy politikai döntés és ebben az esetben semmi sem drága. Különösen, hogy a fogyasztók kényszertámogatják az üzletet villanyszámlájuk kifizetésével, mivel az államnak nincs saját pénze. Csak az állíthatja, hogy a szélenergia felhasználása környezetbarát technológia lenne, akinek nincsen fogalma és nem is érdekli, milyen negatív hatással vannak a szélturbinák a környezetre az építésük során és azt követően.

Már a kétezres évek elején, amikor még korántsem volt ennyi szélpark a világon, feltűnt néhány kutatónak, hogy az egyes egységek körüli talaj kiszárad. Logikusan minél nagyobb felületre telepítettek szélerőműveket, annál nagyobb területet érintett a szárazság. A szélenergia felhasználása és a talaj kiszáradása, illetve a talaj ásványi anyag összetételének megváltozása, továbbá a mikrofauna, azaz a környezetben található növények növekedési visszamaradása összefüggenek.

Egy 2012-ben (!) megjelent tanulmány szerint egy texasi régióban, ahol a világ legnagyobb szélerőműparkjaiból négy található, kilenc éven keresztül figyelték meg a talajfelszíni hőmérséklet emelkedését, amelyet a kutatók a turbinák helyi meteorológiai hatásainak tulajdonítottak. Egyre több tanulmány jut azóta hasonló eredményre. Úgy tűnik, hogy a korábban a légkör CO₂ tartalmának képzelt felmelegedést valójában a szélerőműparkok által kialakult légköri változások is okozhatják. Zárójelben: a 2021. februárjában bekövetkezett texasi nagy havazások idején (“The Great Texas Freeze”) azok a háztartások, amelyek a szélparkokból kapták volna az áramellátásukat, napokig villany nélkül maradtak a szélturbinák befagyása miatt.

A nyugat-közép-texasi szélerőműparkok környékén a felszíni hőmérséklet a vizsgálati időszak alatt tíz évenként 0,72 Celsius-fokkal emelkedett a szélerőműparkok nélküli szomszédos régiókhoz képest. Ezt a hatást nagy valószínűséggel a turbinák lapátjainál keletkező turbulenciák okozták, amelyek ventilátorokként működnek, és éjszaka a magasabb rétegekből melegebb levegőt kevernek le a talaj felé – mondta Liming Zhou, a New York-i Állami Egyetem Albany-i kampuszának vezető szerzője. A vizsgált texasi régióban a naplemente után a talajfelszín hőmérséklete általában gyorsabban csökken, mint a levegő hőmérséklete. Mivel azonban a szélturbinák továbbra is forogtak, a mozgás melegebb levegőt juttatott a felszínre, ami a szélerőműparkok nélküli régiókhoz képest melegítő hatást eredményezett. A kutatók arra számítottak, hogy nappal éppen az ellenkezője fog bekövetkezni – azaz enyhe lehűlés –, de az adatok ehelyett csekély felmelegedést vagy elhanyagolható hatást mutattak a nap folyamán.

A kínai tudósok pragmatikusak és már megvalósított projekteket is tanulmányoznak. Az így nyert eredményeket aztán felhasználják a gazdaságban és igen, tanulnak a saját hibáikból is. A „Science of the Total Environment” című szakfolyóiratban megjelent, kínai tudosók által készített és 2023-ban közreadott tanulmány, amely a szélerőműparkok által a talaj felszínén okozott kiszáradást időbeli és térbeli változások szempontjából vizsgálta, megállapította, hogy a szélerőműparkok jelentősen csökkentették a talajnedvességet a szélerőműparkokon belül a széliránnyal ellentétes és a széliránynak megfelelő irányokban egyaránt.

„Kutatásaink azt mutatják, hogy a szélerőművek üzemeltetése a talaj nagy mértékű kiszáradásához vezet, és ez a szárazsághatás az évszaktól és a széliránytól függően jelentősen eltér” – írta a kutatócsoport, amelyet Gang Wang professzor vezetett a kínai Ludong Egyetem Erőforrás- és Környezetmérnöki Karáról.

„Eredményeink azt mutatják, hogy 1) a talajnedvesség a szélerőműparkokban csökken a leginkább, amelyekben 4,4 százalékos csökkenést figyeltek meg; 2) nyáron és ősszel a talajnedvesség csökkenése a szélirányban lényegesen nagyobb, mint az ellenszél irányában, míg tavasszal éppen fordított a helyzet.”

„A szélerőműparkok fokozzák a talaj kiszáradását a gyepterületeken, ami hatással lehet a gyepes ökoszisztémákra. Ezért a szélerőműparkok építésekor jobban meg kell értenünk azok környezeti hatásait.”

Európát, beleértve Nagy-Britanniát is, komoly szárazság sújtotta az idén, nem először az elmúlt években. Kontinensünk, így hazánk időjárását is első sorban a nyugati, tehát az Atlanti Óceán irányából érkező esőfelhők befolyásolják. Magyarország és a tenger között nagyjából két ország található: Németország ~ 30000 (harminc ezer) szélturbinával. Ausztria közel 1500 (ezerötszáz) darabbal, amelyből Burgenlandban, a határunkon tehát, majdnem 500 (ötszáz) létesítmény van, nem számolva a Fertő tó mellett elvben 2026-ban elkészülő hatalmas szélenergia parkot. Mindennek természetesen semmi köze nincs a szokásos nyári esők sorozatos elmaradásához. Rossz az, aki rosszra gondol.

Biztosak lehetünk abban, hogy Kína innovatív változtatásokat fog alkalmazni a szélenergia saját, belföldi hasznosításában. Viszont továbbra is árulni fogják a neodímium ritkafémet, ami egyik fontos eleme a szélturbináknak, továbbá minden mást, ami a technológiához szükséges, hiszen pragmatikus üzletemberek.

Eközben Németországban talán már be is fejezték a természetvédelmi területen, a Fekete Erdőben, igen, ott, ahol a kedvelt tévé sorozat képzelt, idillikus klinikája “állt”, az egyik legújabb tájsebet:

Forrás: scinecefiles.org

Miután jobb megoldás nincsen, feldarabolják és eldugják a kiszolgált széllapátokat, üvegszálastól, biszfenollal együtt:

Forrás: sciencefiles.org

A hazai ellenállás hangjai

Sebes Gábor nagy visszhangot keltett Facebook bejegyzése rövid, de velős vélemény volt a magyar energiaellátás és a környezet elleni támadás terve miatt:

“Többszáz madárgyilkos szélturbinával fogják elcsúfítani a magyar tájat. Emiatt ‘hálózatfejlesztést’ kell iszonyú pénzekért végezni. A ‘fejlesztés’ azt jelenti, hogy a kiszámíthatatlan teljesítményingadozásokkal szemben ellenállóvá kell tenni, tehát olyan problémát oldanak meg vele, ami a szélturbinák nélkül nem is létezne.
Az élettartam (20-25 év) után a többezer tonnás vasbeton alap a földben marad, azt senki onnan ki nem szedi.

A szélturbinák mellett hasonló kapacitású gázerőműveket kell építeni az ingadozások kiegyenlítésére. Ezek drágábbak a hagyományos erőműveknél. Mivel csak szakaszosan üzemelnek, a kihasználtságuk és ezzel a megtérülésük nagyon rossz.” A teljes bejegyzést ITT olvashatják.

Külön kiemelném “Az energiajogász” néven elhíresült Dr. Tóth Máté részletes és kimerítő posztját, amelyből csak egy részletet idézek:

“Miért is erőltetik akkor, ráadásul 4000MW-ot, a mostani kapacitás tizenötszörösét? A válasz itt jön, egyúttal a legsúlyosabb szempont is viszont, hogy: nem magyar érdek, csak külföldiek tudják építeni.

A szélturbinák gyártását (Nordex, Vestas, Siemens Gamesa, Goldwind stb.) és a fő kompozit/elektronikai komponensek elállítását maroknyi külföldi óriáscég dominálja. Magyarországon nincs hazai szélturbina-gyártó kapacitás, így a beruházásokra fordított tőke döntő része (a gépek, szoftverek és a magas hozzáadott értékű szervizszolgáltatások ára) elhagyja az országot, miközben a helyi gazdaságban szinte csak az alacsony profitmarzsú alapozási/építőipari munkák maradnak.” A teljes szöveg ITT látható.

Az, hogy a jelenleg miniszterelnököt szimuláló figura a félelmetes szaktudással és rendkívül tehetséges előadói készséggel rendelkező energiajogászt becsületsértésnek is beillő személyeskedéssel próbálta a paksi, művileg felturbózott cirkusz idején lejáratni, újabb bizonyíték volt a mostani politikai vezetés teljes alkalmatlanságára.

Végül

Az 1990-es évek óta követem a szélenergia felhasználását elektromos áram termelésre. Szinte mindent láttam, amit ebben a műfajban el lehet rontani. Az állítólagos környezet- és egy ideje “klímavédelmi” haszon (?) messze eltörpül a természet, azaz az ember, illetve az állatok és a növényzet elleni helyrehozhatatlan károk nagysága és mennyisége mellett. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint felemelni a hangomat a szörnyű terv miatt. Most már Önökön múlik, hogy minél többen lássák, mit is jelent valójában ez a megsemmisítő akció Magyarország legalapvetőbb érdekeivel szemben.

Forrás: https://sciencefiles.org/2026/08/11/umweltzerstoerung-durch-windparks-verarmte-trockene-boeden-die-mit-umweltgiften-geduengt-werden/

Az 1. rész ITT, a 2. rész ITT olvasható.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: sciencefiles.org

HND: Ökovandalizmus, avagy aki szelet vet… – 2. rész

Nem akartam egyszerre túl sok dologgal sokkolni a kedves olvasókat, illetve tudom, mennyire fontos néha szünetet tartani a mai információdömpingben. Igenis szükségünk van arra, hogy bizonyos új ismereteket átgondoljunk. Talán ez korunk egyik legnagyobb mulasztása, hogy az emberek jelentős része és sajnos különösen a fiatal generáció egyes csoportjai képtelenek elmélyedt olvasásra, illetve szövegek értelmezésére. Minden, ami a pár másodperces TikTok videók tartalmán túlmutat, az gyakorlatilag többek számára nem létezik. Ez világjelenség, de én mégsem adom fel.

Ott tartottunk tehát, hogy a szélerőművek hogyan hatnak az egészségre és a következő tartalom engem is mellbe vágott.

“Az Európai Unióban és Németországban számos tisztviselő van, akik azt állítják magukról, hogy törődnek a lakosság egészségével. Ezért például az Európai Unió 2025. január 20-tól betiltotta a biszfenol-A – más néven „4,4′-izopropilidén-difenol” – használatát minden olyan műanyag termékben, amely élelmiszerekkel érintkezik, vagyis a zöldségek frissen tartására használt fóliákban, a vizes palackokban, a műanyag edényekben és még sok másban.

A BPA, azaz a biszfenol-A, más néven 4,4′-izopropilidén-difenol, káros hatással van a termékenységre, sőt, egyenesen termékenységet romboló hatású hormonként hat, és így károsítja az endokrin rendszert. De ez még nem minden. Számos tanulmány összefüggésbe hozza a BPA-t, a biszfenolt a gyermekek fejlődési rendellenességeivel, az ADHD-val és az elhízással. Több tanulmány is összefüggést állapított meg a BPA, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség között. A BPA mellékhatásainak listája a rákot (elsősorban a reproduktív szervek rákját), a toxikus felhalmozódást és az azzal járó vese-, máj- és tüdőkárosodásokat is magában foglalja, egészen addig a meggyőződésig, hogy ez az anyag halálos hatását idővel a FELHALMOZÓDÁS révén éri el.”

A szélturbináknak van egy jellegzetessége, mégpedig a szabadban állnak, kitéve az időjárás viszontagságainak, továbbá rotorlapjai mozgás közben a levegő súrlódása miatt a szélükön elkopnak. Ez azt jelenti, hogy a leváló anyag szétterül a környezetben.

“A biszfenolok nem kötődnek kovalens kötéssel a polimer szerkezethez, ezért idővel, illetve fizikai és/vagy kémiai tényezők – például hő és savasság – hatására fokozatosan felszabadulhatnak a külső környezetbe, szennyezve ezzel a vizet, a talajt és az üledékeket (pl. folyók, tavak fenekén), majd később az agrár-élelmiszer-lánc többi részét is.”

A szélturbina rotorlapátja lényegében üvegszálból, epoxigyantából, balsa fából és különféle keményítőkből áll. Az epoxigyanta biszfenol-A-t tartalmaz; az epoxigyanta összetételének akár 33 százalékát, a rotorlapát tömegének pedig körülbelül 13 százalékát teszi ki a biszfenol-A. Ugyanaz a biszfenol-A, amelyet az Európai Unió betiltott az élelmiszerekkel közvetlen érintkezésbe kerülő csomagolóanyagokból, mert felborítja a hormonháztartást, mert úgy tűnik, hogy fejlődési rendellenességeket okoz a gyermekeknél, mert rákkeltő, károsítja a szív- és érrendszert, és főként azért, mert tönkreteszi a termékenységet, gyakorlatilag végleges fogamzásgátlóként hat.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a magasságos EU, “aki” odaadóan aggódik a polgárok egészsége miatt és az embereket mindenféle hagymázas rendszabályozással akarja megvédeni saját maguktól, az általa bevezetett tiltást, ha a zöldnek nevezett politika érdekeit sérti, már nem veszi olyan szigorúan. Riogat a műanyagokkal, de különösen a mikroműanyag szemcsékkel kapcsolatban, hiszen rettenetes következményekkel jár a narratívájuk szerint. Eközben nagyvonalúan szemet huny a szélerőművek biszfenol-A és igen, mikroműanyagos szennyezése felett.

Műszaki és gazdasági háttér

Zárójelben: az 1880-as évek közepe körül Nikola Tesla feltaláló kifejlesztette a gyakorlati többfázisú váltakozó áramú rendszert, és fontos szabadalmakat jelentett be. George Westinghouse vállalkozó megvásárolta ezeket a szabadalmakat. 

Az 1890-es évek óta világszerte a villamosenergia hálózatokat és készülékeket váltó árammal működtetik, ami azt jelenti, hogy az áramlás iránya a rendszerben folyamatosan változik. Európában, de más kontinenseken is ez másodpercenként ötvenszer változik, azaz 50 Hertz frekvenciával (az USA-ban 60 Hertz).

Az egyenletes frekvenciájú áramellátás rendkívül fontos, mivel a hálózatban található készülékeket és elektronikus alkatrészeket egy meghatározott frekvenciára/feszültségre tervezték. Ezért a nem megfelelő áramellátás károsíthatja őket. Általában a hálózatüzemeltetők inkább lekapcsolják az energiaellátást, mint hogy rossz minőségű áramot szolgáltassanak. A villamos hálózatban működő automatikus ellenőrző rendszerek megszakítják az áramellátást, ha a frekvencia vagy a feszültség nem felel meg az előírásoknak. Sajnos ez bizonyos fejlődő országokban nem mindig van így, de az már egy másik történet.

A szélerőművek olyan generátorokat használnak, amelyeket a rotor forgómozgása hajt meg. Számos szélerőmű (különösen a nagyobb berendezések esetében) váltó vagy háromfázisú áramot termel, mivel a fordulatszám folyamatosan változik. Szélerőművek akkumulátoros tárolórendszerének esetében a termelt áramot egy egyenirányító segítségével egyenárammá alakítják át, mielőtt azt az akkumulátorba táplálják be. Felhasználáskor azonban ismét váltóárammá kell alakítani. A napelemek által termelt egyenáramot viszont felhasználás előtt alakítják át váltóárammá.

Az alappéldából láthatjuk, hogy a tévesen (!) megújuló energiának nevezett, ilyen módon nyert elektromosáram nem csatlakoztatható minden további nélkül a rendelkezésre álló hálózatra. Hatalmas árat fizettek azok az országok, akik meg akarták úszni az új hálózati rendszerek építését, kialakítását: transzformátorházakban keletkezett tüzek, indokolatlan áramkimaradások a szélerőművek automatikus “önvédelmi” kikapcsolásakor viharok esetén és így tovább.

Mit jelent ez Magyarországra nézve? Természetesen itt is új hálózati rendszert kell építeni, továbbá a szélparkok mellé egy, egy, amúgy kötelező, gázerőművet telepíteni, megfelelő személyzettel, ami csak akkor termel, ha a szélerőművek leállnak. Habzsi-dőzsi Kapitány módra!

Tűz esetén a szélturbina rotorlapátjait nem lehet oltani. Megjegyzem, hogy a napelemeket sem. A lehulló, sokszor még égő lapátok a környezetben tüzeket okozhatnak.

És még mindig nincs vége! Úgy gondolom, hogy ennyi, nem túl szívderítő információ mára elég. Tartsunk egy kis szünetet és innét folytatom.

Felhasznált irodalom:

https://sciencefiles.org/2025/11/15/infertilitaet-per-windrad-windturbinen-als-kontinuierliche-lieferanten-von-umweltgift/

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: http://www.hna.de

HND: Ökovandalizmus, avagy aki szelet vet… – 1. rész

Tájseb. Ezt a találóan plasztikus kifejezést Ambrózy Áron újságírótól hallottam. Valóban, az úgy nevezett szélerőművek természettől idegen, szemet zavaró alakja, akár a sima földből, de még inkább egy erdőből kiemelkedve, a horizontot szurkáló agresszív kardra emlékeztet. A forgó, de sokszor még szélben is nyugvó lapátok látványa sem javítja a helyzetet. A jelenlegi Tisza kormány a magyarországi szélerőmű kapacitást a sokszorosára akarja növelni. Ezt tudtuk meg a globális multi cégtől kis hazánkba szerződött energia minisztertől, aki egészen biztosan sok mindenhez ért, de az energiaellátás, annak biztonsága és megfizethetősége, a jelek szerint, nem erőssége. Ez egy sok sebből vérző terv, amit a következőkben megpróbálok megindokolni. A szokottól eltérően a írás végén egy listát fogok közölni német nyelvű cikkekről, amelyek további értékes linkeket tartalmaznak.

A fundamentum (egy építmény alsó, tartó része)

Ahhoz, hogy egy szélerőmű stabilan álljon, megfelelő alapozásra van szükség. Ennek átmérője 20–30 méter, mélysége pedig akár 4 méter is lehet. Ide 1300 köbméter betont és 180 tonna acélt építenek be. Az alapzat összsúlya 3500 tonna. Mélyalapozás esetén további mintegy negyven, 15 méter hosszú betonpillért vernek a talajba. Talaj minőségtől függ a megforgatott és / vagy kiemelt föld mennyisége. Az építkezéshez, majd a későbbi karbantartáshoz külön saját utat kell építeni, ami nehéz szállítmányokat bír el. Ezek a hozzávetőleges adatok a korábbi erőművek méreteit veszik figyelembe. A legújabb típusok, amelyek magassága már dupla akkora, nyilvánvalóan kétszer, háromszor annyi anyagot emésztenek fel.

Forrás: Windpark-Coesfeld.de

A legfontosabb probléma mégis, hogy ezek a felületek örökre elvesznek! A beépített iszonyú mennyiségű acélbeton ott marad a földben a kvázi tiszavirág életű építmények, hogy stílszerű legyek, maximum 15, ritkábban 20 év utáni megszűnése után. Egyszerűen senkinek nem éri meg az orbitális nagyságú alapot kiemelni és a talajt hosszú és fáradságos munkával újra kultiválni. Megjegyzem, a konvencionális erőművek és idetartozik a nukleáris is, megfelelő karbantartás mellett hosszú évtizedekig termelnek áramot, egyúttal korszerűsíthetők is.

Hatás az emberi egészégre és az állatvilágra

Mint lassan minden környezeti téma, természetesen a szélenergia kérdése is átpolitizált. Egy tudományos aknamezőre hasonlít. Ha valaki valamilyen egészségkárosító tanulmányt mutat fel, akkor a klímafetisiszták legalább tíz másik anyagot lobogtatnak, hogy ez nem igaz és nincs itt semmi látnivaló. A legtöbb tudós, kutató attól rettegve, hogy elveszti állását, szponzorát, jó esetben inkább behúzza fülét, farkát és hallgat. A rosszabbik esetben junk science szövegeket produkál, amelyek áramvonalasan beilleszkednek az éppen kiadott narratívába. A bátrabbak vizsgálódnak, mert lelkiismeretük nem nyugszik, és munkáikat sok, sok feltételes móddal, kérdőjellel publikálják, hogy rugalmas interpretációs teret hagyjanak a politikai őrkutyáknak.

A szélturbinák zajszennyezését magam is tapasztaltam élőben a német Északi tengernél, ehhez számomra nem kellett méréseket prezentálni. Ez olyan, örökre az emlékezetben maradó élmény, amit mind a mai napig hallok, ha eszembe jut. A forgó lapátok ritmikusan visszatérő surrogását, lengésük lármáját, amelyet általában „amplitúdómodulációnak” neveznek, sokkal őrjítőbb zajtámadásként éli át az ember, mint az utcai autóforgalmat. Ha valaki a közelében él, nem tud elmenekülni.

Forrás: YouTube

Ez volt a “hallható” zaj. Van azonban egy sokkal alattomosabb veszély is: az infrahang. Ezt is halljuk, csak másképpen, mert 20 Hz alatti frekvenciájú jelenség. Több szerző is rámutatott arra, hogy a szélturbinák infrahangon keresztül olyan fiziológiai hatásokat váltanak ki, amelyeket a nehezen vagy alig hallható hangok is okoznak. Ebben elsősorban a belső fül szőrszálai játszanak szerepet, amelyek feltehetően az infrahang által kibocsátott elektromos jelek továbbítóiként működnek az agy felé.

Az egyik szerző összefüggést állapít meg a szélturbinákból származó infraszonikus hangok és a VVVD [Visceral Vibratory Vestibular Disease] között. A vestibuláris betegségek az egyensúlyérzéket érintik. Ennek megfelelően a VVVD belső pulzálás, remegés és borzongás érzésében nyilvánul meg, amelyet belső nyugtalanság és idegesség, félelem és menekülési ösztön kísér, hányással, mellkasi szorító érzéssel és szívdobogással jár. A szerző véleménye szerint az infraszonikus hang felelős ezért a betegségért. Az eredmények 10 családból származó 38 személyen alapulnak, akik egy vagy több szélturbinától 300–1500 méter távolságban élnek. Zárójelben jegyzem meg, hogy az EU éppen most csökkentette le a lakóhelyek és a szélparkok közötti távolságot 700 méterre, amit majd kis hazánkban is alkalmazni akarnak.

Mások a tengeri betegséggel hasonlították össze a szimptómákat. Egészen korai tanulmányok, amikor még nem küldték máglyára a kutatókat, arra hivatkoztak, hogy létezik egy összefüggés az infraszonikus hangok és a szív- és érrendszeri betegségek között: véleményük szerint a szélerőművek által kibocsátott infraszonikus és alacsony frekvenciájú hangok vibroakusztikus betegségeket (VAD) okozhatnak, amelyek a mitrális billentyű (az egyik szívbillentyű) és a szívburkolat (perikardium) megvastagodásával járnak. Adataikat egy olyan tanulmányból merítik, amely repülőgép-szerelőket vizsgált, akik munkájuk során magas szintű alacsony frekvenciájú hanghatásnak voltak kitéve.

Korábban az infrahangokat tették felelőssé a tengeri emlősök (bálnák) orientációs képességének elvesztéséért az offshore, tehát a tengerbe telepített szélerőművek közvetlen környezetében. Hasonló elméleteket lehetett olvasni a denevérek, akik ultrahang segítségével tájékozódnak, megzavarásáról és tömeges pusztulásukról. Az állatvilágra való általános negatív hatás még kevésbé tisztázott. Kivételt képeznek a madarak, különösen a nagyobb testű ragadozó madarak, amelyeket egyszerűen a mozgó lapátok agyon csapnak, felszeletelnek. Számtalan kép, cikk jelent meg ezzel kapcsolatban, nem akarom a vérengzés bizonyítékait bemutatni, bárki megtalálja ezeket.

Még nincs vége, de az anyag nehéz és most “megemésztési” szünet következik. Innét folytatom.

A felhasznált irodalom:

https://www.windpark-vechigen.ch/fakten/windrad-technik

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: agrarheute.com