HND: Újabb válaszok a hogyanra és miértre

(Mert ezek mindig elárulják magukat… / HND)

“Az EU nem csupán befolyásolta a magyar választásokat, hanem meg is tervezte azok kimenetelét.

Vegyünk egy gondolatkísérletet. Képzeljük el, hogy az amerikai kongresszus teljes fizetést fizetne egy újonc képviselőnek, mentességet biztosítana neki a büntetőjogi felelősségre vonás alól, majd csendben elintézné, hogy a képviselő a plenáris szavazások 98%-án ne vegyen részt, így a választók soha nem tudhatnák meg, hogy valójában miben hisz. Most képzeljük el, hogy ugyanaz a képviselő kormányzóvá jelöltette magát azzal az ígérettel, hogy „pont olyan lesz, mint a hivatalban lévő, csak korrupció nélkül”, miközben hatalmas intézmények milliárdokat költöttek arra, hogy megteremtsék a győzelméhez szükséges feltételeket. Ezt választási beavatkozásnak neveznénk. Amikor az Európai Unió pontosan ezt tette Magyarországon, a nyugati sajtó demokráciának nevezte.

Magyar Péter és Tisza Pártja a magyar parlament 199 képviselői helyéből 138-at nyert el, véget vetve Orbán Viktor 16 éves hivatali idejének. Az eredmény kihirdetésétől számított 17 percen belül Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy „Magyarország Európát választotta”. Alexander Soros, az Open Society Foundations elnöke azt írta, hogy „a magyar nép visszavette az országát”. Ezen nyilatkozatok gyorsasága fontos üzenetet hordoz. Brüsszel nem a választásokra reagált. Hanem egy évek óta készülő projekt megerősítését kapta.

Alexander Soros örömködése az X-en Elon Musk válaszával


A projektnek három, egymással összefonódó eleme volt: több tízmilliárd euró befagyasztott uniós forrás felhasználása elviselhetetlen gazdasági nyomás kialakítására, olyan uniós finanszírozású civil szervezetek és médiumok ökoszisztémájának kiépítése és fenntartása, amelyek de facto ellenzéki infrastruktúraként működtek, valamint a kiválasztott utódjelölt védelme minden olyan elszámoltathatóságtól, amely felfedhette volna valódi álláspontját a magyar választók előtt.

Minden elem dokumentálva van. Együttesen a modern európai történelem legambiciózusabb intézményi választási manipulációját alkotják.

    Kezdjük magával a jelölttel, hiszen Magyar európai parlamenti jelenléti adatai a leginkább árulkodóak az egész történetben. A WheresMyMEP.eu adatai szerint Magyar európai parlamenti képviselői mandátuma alatt az 1945 név szerinti szavazásból mindössze 36-on vett részt, ami 1,85%-os jelenléti arányt jelent. A Brussels Signal 2026. április 1-jén megerősítette, hogy ez a jelenlegi parlamenti ciklusban a legalacsonyabb részvételi arány az összes európai parlamenti képviselő közül. Az európai parlamenti képviselők átlagos részvételi aránya politikai csoporttól függően 82% és 87% között mozog. Magyar saját frakciója, az Európai Néppárt átlaga 87,5%. Magyar teljes fizetését megkapta, teljes körű juttatásokban részesült, és teljes mértékben élvezte parlamenti mentességét, amely megvédte őt három különálló magyarországi jogi eljárástól. Egyszerűen nem szavazott.


    A kontextus kedvéért vegyük példának Ioannis Lagost, a görög Arany Hajnal neonácit, aki jelenleg 13 éves börtönbüntetését tölti. Lagosnak még így is sikerült a mandátuma alatt a szavazások körülbelül 38%-án részt vennie. Egy rácsok mögött ülő ember 20-szorosára felülmúlta Magyart. Ez nem lustaság volt. Ez stratégia volt. Doru Frantescu, az EU Matrix elemzője megjegyezte, hogy Magyar részvétele már a hazai kampányának fokozódása előtt is alacsony volt, és kiemelte, hogy „a mandátum kezdete óta körülbelül 21% volt. Ez azt jelenti, hogy nem csak a közelmúltban, hanem már korábban is a belpolitikára koncentrált.” Magyar soha nem készített egyetlen parlamenti jelentést sem, csupán 1 állásfoglalást írt alá, és egész mandátuma alatt mindössze 1 írásbeli kérdést nyújtott be.


    Ez a tendencia Magyaron túlmutat. A jelenlegi ciklus 10 legrosszabbul jelenlévő európai parlamenti képviselője közül 4 a Tisza Párt tagja: Magyar 1,85%-kal, Tarr Zoltán 20,9%-kal, Gerzsenyi Gabriella 32,6%-kal és Kollár Kinga 36,3%-kal. Ez nem véletlen. Ez egy összehangolt stratégia, amelynek célja, hogy egy egész párt álláspontját ne rögzítsék a jegyzőkönyvekben. Amikor a Tisza-párti képviselők alkalmanként szavaztak, az Európai Politikai Központ 2026. februári elemzése megállapította, hogy politikailag érzékeny kérdésekben taktikai összhangot mutattak a Fideszzel, a szavazatok 44%-ában csatlakoztak Orbán Patrióták Európáért csoportjához, ami jóval meghaladja az EPP átlagát. Azokban az esetekben, amikor a Tisza eltért az EPP-től, hogy a Fideszhez igazodjon, több mint a felében ezt inkább tartózkodással tette, mint aktív ellenzéki szavazatokkal. Az EPC kifejezetten kijelentette, hogy „ez az összhang a legerősebb azokban a kérdésekben, ahol Magyar sebezhető Orbán központi kampánynarratívájával szemben, amely őt Brüsszel bábjaként ábrázolja”. Más szavakkal, amikor választásra kényszerült, Magyar úgy szavazott, mint Orbán. A többi időben elrejtőzött.

    Ez azért fontos, mert a magyar választóknak egy nagyon konkrét képet festettek: Magyar ugyanolyan konzervatív, mint Orbán, csak éppen korrupció nélkül. Ez a beállítottság teljes mértékben a szavazati magatartás hiányán alapult. Egyetlen választó sem ellenőrizhette, hogy Magyar támogatta-e az EU migrációs paktumát, mert soha nem szavazott róla. Egyetlen választó sem tudta ellenőrizni az Ukrajna csatlakozásával kapcsolatos álláspontját, mert azokról a szavazásokról is távol maradt. Az EU saját parlamenti mentességi szabályai megakadályozták a magyar ügyészeket abban, hogy felelősségre vonják az állítólagos bűncselekményekért, míg az EPP tolerálta példátlan távolmaradását, mert az EPP magyarországi győzelme volt a magasabb intézményi prioritás.

    A rendszer nem bukott meg. Pontosan úgy működött, ahogyan azt tervezték: olyan jelöltet hozott létre, akinek nincs írásos nyoma, és akit úgy lehetett piacra dobni, amilyennek a magyar választók akarták.


    Most nézzük meg azt a pénzügyi architektúrát, amely Magyar felemelkedését lehetővé tette. 2022 végén az EU befagyasztott körülbelül 30 milliárd eurót a Magyarországnak járó forrásokból három mechanizmus keretében: 22 milliárd eurót a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret kohéziós alapjaiból, 6,3 milliárd eurót a jogállamisági feltételekről szóló rendelet alapján, és körülbelül 5,8 milliárd eurót a “Helyreállítási és Reziliencia Eszköz” támogatásából. A hivatalos indokok között szerepelt a bírói függetlenség, a korrupcióellenes intézkedések, az akadémiai szabadság, az LMBTQ-jogok és a menekültügyi politika. A feltételeket 27 „szuper mérföldkőbe” csomagolták, amelyek „mindent vagy semmit” csomagként voltak felépítve. Magyarország tehát nem tudta felszabadítani például a hídjavításokra szánt forrásokat anélkül, hogy teljesítette volna a menekültügyi bíróságokra vonatkozó feltételeket is.


    Döntő fontosságú, hogy az EU megkövetelte Magyarországtól egy korrupcióellenes munkacsoport létrehozását, amelynek tagjainak 50%-a független civil szervezetektől kell származnia. A 10 civil szervezeti helyet olyan szervezetek töltötték be, mint az Átlátszó, a Transparency International Hungary és a K-Monitor, amelyek mindegyike kapott támogatást George Soros Nyílt Társadalom Alapítványaitól. Ez az a pont, amelyet Magyarország szuverenitásának támogatói „a bíróságokat ellenőrző civil szervezetek” kifejezésbe sűrítenek. Ez a leegyszerűsítés pontatlan, de az alapjául szolgáló dinamika valós: az EU által előírt, a kormányzás felügyeletében való civil társadalmi részvétel, amelynek személyzete Soros által finanszírozott szervezetekből áll, a források kifizetésének nem megkerülhető feltétele volt. Magyarország nem férhetett hozzá a saját pénzéhez anélkül, hogy elfogadta volna ezt a megállapodást.

    A befagyasztott milliárdok Magyar választási arzenáljának leghatékonyabb fegyverévé váltak. Kampányának központi érve pusztítóan egyszerű volt: csak egy EU-párti vezető tudja felszabadítani a pénzt. Ez az érv éppen azért volt cáfolhatatlan, mert igaz volt. Az EU úgy alakította ki a feltételeket, hogy azok teljesítése politikai összehangolást igényelt, nem csupán technikai reformokat. Von der Leyen csapata diplomáciai csatornákon keresztül jelezte, hogy a „fontos jelzések” között szerepelne a 90 milliárd eurós ukrajnai hitel feloldása és az Oroszország elleni szankciókra vonatkozó vétók feloldása. Ezek külpolitikai álláspontok, nem pedig korrupcióellenes mérföldkövek. A pénz volt a mozgatórugó, és a mozgatórugót úgy kalibrálták, hogy rendszerváltást eredményezzen.


    Eközben az EU kiépítette azt a média- és civil társadalmi ökoszisztémát, amelyben Magyar üzenete visszhangra találhatott. A CERV-program körülbelül 12,2 millió eurót juttatott olyan politikailag aktív magyar civil szervezeteknek, amelyek évente hozzájárultak a Bizottság jogállamisági jelentéseihez – éppen azokhoz a jelentésekhez, amelyek a 18 milliárd euró befagyasztásának bizonyítékalapját képezték. Az EU a Kreatív Európa programon keresztül olyan projekteket támogatott, amelyek “független” magyar médiumokat vontak be:
    a 444.hu
    318 172 eurót kapott a TEFI konzorciumon keresztül, a Telex részt vett a 2,71 millió euró értékű GenEU projektben, és a
    444.hu
    is része volt a 1,66 millió euró értékű SPHERA Movementnek. Ezek a médiumok biztosították azt a kritikus tudósítási ökoszisztémát, amelyben Magyar korrupcióellenes narratívája megvetette a lábát. A magyar kormány dokumentálta, hogy a politikailag aktív magyarországi civil szervezetek 2014 óta legalább 62,4 millió euró közvetlen uniós támogatást kaptak.

    Amikor Magyarország az amerikai „Foreign Agents Registration Act” (Külföldi Ügynökök Nyilvántartási Törvénye) mintájára készült törvény révén átláthatóságot akart teremteni e finanszírozás terén, az Európai Unió Bírósága ezt megsemmisítette. A 2020. június 18-án hozott C-78/18. sz. ügyben az EUB úgy döntött, hogy az a magyar előírás, amely szerint az évente 24 000 eurónál többet külföldi forrásokból kapó civil szervezeteknek nyilvántartásba kell vetetniük magukat és nyilvánosságra kell hozniuk adományozóikat, sérti az uniós jogot. A bíróság megállapította, hogy a törvény „bizalmatlanság légkörét” teremtette az érintett szervezetek iránt.

    Magyarországnak még azt is megtiltották, hogy megtudja, kik finanszírozzák azokat a szervezeteket, amelyek viszont a Bizottságnak szolgáltatnak információt a magyar pénzek befagyasztásáról szóló döntéseihez. A körforgás lélegzetelállító: az EU finanszírozza a civil szervezeteket, a civil szervezetek a kormányt bíráló jelentéseket készítenek, a Bizottság ezekre a jelentésekre hivatkozva fagyasztja be a pénzeket, a kormánynak pedig törvényileg tilos nyomon követnie a finanszírozási láncot.


    A rendszer utolsó eleme a legpofátlanabb. Kevesebb mint 24 órával Orbán veresége után von der Leyen nyilvánosan felszólított arra, hogy az EU külpolitikai döntéseit az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra állítsák át, kijelentve, hogy ez „fontos módja a rendszerbeli blokkolások elkerülésének”, és hogy az EU-nak „ki kell használnia a jelenlegi lendületet”. Ez nem volt új ötlet. Von der Leyen már 2025 szeptemberi uniós helyzetről szóló beszédében is felszólított arra, hogy „szabaduljunk meg az egyhangúság bilincseitől”. Az EU külpolitikai vezetője, Kaja Kallas 2026 januárjában sürgette a tagállamokat, hogy „merjék megfontolni a Q betűvel kezdődő szót”.

    De a választások utáni nyilatkozat időzítése egy vallomás volt. Az EU nem csupán egy engedelmes magyar kormányt akart. Biztosítani akarta, hogy a jövőben egyetlen magyar kormány sem, függetlenül attól, hogy a nép hogyan szavazott, ne gyakorolhassa az EU-szerződések által garantált vétójogot. Az üzenet az EU minden kis nemzetének egyértelmű volt: ha nem értetek egyet, megváltoztatjuk a szabályokat.


    Ami Magyarországon történt, az nem választás volt, hanem egy tőkeáttételes kivásárlás. Az EU befagyasztotta a pénzt, finanszírozta az ellenzéki ökoszisztémát, megakadályozta a finanszírozás átláthatóságát, megóvta a helyettesítő jelöltet a felelősségre vonástól, elrejtette szavazati előzményeit, majd amint megnyerte a választást, lépéseket tett annak a strukturális hatalomnak a megfosztására, amely egyáltalán lehetővé tette a magyar szuverenitást. Minden egyes elemnek van bürokratikus indoklása. Összességükben azonban olyan mintát alkotnak, amelyet egyetlen becsületes megfigyelő sem tud másként leírni, mint intézményi beavatkozás egy szuverén nemzet demokratikus folyamatába.“

    Magyar nyelvű adaptáció: HeroesNeverDie

    Források: Radar Daily News Fb https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0ZW4apdXq79vu6X9EmFw9raVD9QgjxchckMBgvpW6bCND7PehXKXkrGBReae1n8H6l&id=61576902021482

    https://newsletter.amuseonx.com/p/the-eu-didnt-just-influence-hungarys?utm_campaign=post-expanded-share

    Featured picture: EU Flag depositphotos.com

    HND: Mi és miért történt úgy, ahogy?

    “A magyarok nemcsak magukat cseszték el, hanem az egész Nyugatot is.” Sokan elemezték a választási eseményeket. Az egyik legérdekesebb analízist egy amerikai figura X-en megjelent szövegeiben látom, ami az egész rendszert vette nagyító alá. Ezt közlöm most teljes egészében magyar nyelven.

    “Brüsszel számára ez olyan volt, mint halat lőni egy hordóban. És hamarosan a golyók is valódiak lesznek. Magyarok, épp most adtátok el a lelketeket és az országotokat a brüsszeli ördögöknek!

    A magyarok nemcsak magukat cseszték el, hanem az egész Nyugatot is.

    Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése egy tankönyvi példája a rendszerszintű politikai átrendeződésnek, amelyet a meggyökeresedett nemzeti szuverenitás lebontása érdekében szerveztek meg, egy szélesebb körű, centralizáltabb európai uniós integráció érdekében. Míg a mainstream narratívák Magyart egy alulról jövő szerveződésként ábrázolják, a valóságban ő az Európai Néppárt (EPP) és a tágabb brüsszeli establishment kedvelt eszköze, amelynek célja Orbán Viktor dacos álláspontjának semlegesítése.

    Az intézményi összehangolás mechanizmusa

    Az EPP, olyan személyiségek vezetésével, mint Manfred Weber, régóta keresett egy engedelmes partnert Budapesten a „magyar probléma” megoldására – a Fidesz-kormány kitartó elutasítására, hogy alávesse magát az EU migrációval, energiával és igazságszolgáltatási felügyelettel kapcsolatos előírásainak. Magyar tökéletes eszközt nyújt ehhez az átmenethez, mert a rendszerből származik, ami olyan látszatot kölcsönöz neki a belföldi legitimitásról, amellyel a külső technokraták nem rendelkeznek. Farkas báránybőrben.

    – Pénzügyi befolyás: Az EU által visszatartott több milliárd eurós strukturális alapok volt az elsődleges „politikai fegyver”, amellyel nyomást gyakoroltak a magyar választókra. Magyar taktikai okokból megváltoztatta álláspontját: korábban igazságtalannak ítélte ezeket a befagyasztásokat, most viszont Orbán kormányának hibájának állítja be őket, így gyakorlatilag magát pozícionálja az egyetlen „kulcsnak”, amely feloldhatja ezeket az erőforrásokat. Természetesen hazudik.

    – Az EPP-képviselő: Azzal, hogy csatlakozott az EPP frakcióhoz az Európai Parlamentben, Magyar a Tisza pártot egy centralizált, integrációs hatalmi struktúrához kötötte. Szavazati magatartása megerősíti ezt a függőséget: bár a Tisza párt időnként látszólagos eltéréseket mutat a helyi népszerűség fenntartása érdekében, alapvető intézményi irányultsága szilárdan az EPP konszenzusán belül van.

    A „rezsimváltás” illúziója

    A brüsszeli establishment kontrollált átmenetet igényel. A politikai rend teljes körű, radikális cseréje túlságosan destabilizáló lenne. Ehelyett olyan „rezsimváltásra” van szükségük, amely megőrzi a nemzeti identitás látszatát, miközben biztosítja a tényleges politikai függetlenség erózióját.

    – Politikai folytonosság: A színpadias ellenzék ellenére mély, funkcionális átfedés van Magyar és az establishment között. Ő lényegében maga az EU-s establishment. Olyan kritikus kérdésekben, mint az EU többéves pénzügyi kerete és a hosszú távú energiafüggőségek, Magyar álláspontja egyre inkább egybeesik a Bizottság céljaival. Ő egy áruló.

    – Irányított ellenzék: Az EU Magyar támogatásával megpróbálja magához vonzani azt a populista energiát, amelyet Orbán hasznosított. Azáltal, hogy egy hagyományos viseletet viselő, nacionalista retorikát használó „európapárti konzervatívot” támogat, a politikai elit létrehoz egy „biztonságos” változatot a másként gondolkodásnak, amely az EU keretein belül tartja a szavazókat, megakadályozva, hogy valódi, államellenes alternatívák felé sodródjanak. Biztosak lehetünk benne, hogy ő egy EU-s ördög.

    A stratégiai számítás

    Az EU Magyarra tett tétje alapvetően az intézményi elfoglalásra tett tét. Azáltal, hogy olyan személyiséget emelnek ki, aki megígéri a Brüsszellel való „bizalom helyreállítását”, az EU a következőket reméli:

    1. A vétó semlegesítése: Megfosztani Magyarországot attól a képességétől, hogy akadályt képezzen az EU centralizációja és a közös valuta mandátumának kiterjesztése előtt.

    2. A biztonsági állam integrálása: Budapest szorosabb összehangolása az EU tágabb biztonsági és külpolitikájával, különösen a keleti régióban zajló konfliktus tekintetében.

    3. Az ellenzék semlegesítése: Bizonyítani, hogy bármilyen „maffiaállam” narratíva megoldható a szokásos intézményi folyamatok révén, ezáltal megerősítve éppen annak a brüsszeli technokráciának a legitimitását, amely ellen a magyar tradicionalisták történelmileg ellenezték.

    Magyar nem a rendszer felforgatója; ő a rendszer alkalmazkodó válasza a korábbi kísérletek kudarcára, amelyek nyílt ellenségeskedéssel próbálták kényszeríteni Magyarországot. Az EPP úgy számolta, hogy sokkal hatékonyabb egy „megreformált” Magyarországot belülről irányítani, mint folytatni a költséges és egyre hatástalanabb teljes elszigetelés stratégiáját.

    Üdvözöljük a Magyarországnak köszönhető új, kötöttségektől mentes Európai Unióban!

    Az Európai Unió végső célja a politikai, gazdasági és társadalmi hatalom teljes konszolidációja egy központosított technokrata szuperállamban. Míg az EU arculata olyan szlogenekre támaszkodik, mint az „egyre szorosabb unió” és a „béke és jólét”, ezek csupán indokok a tagállamok nemzeti szuverenitásának szisztematikus aláásására.

    A centralizáció három pillére

    Az EU-projekt célja, hogy a nemzetállamot elavult közigazgatási egységgé tegye. Ezt három fő mechanizmuson keresztül érik el:

    – Pénzügyi hegemónia: A cél a tagállamok abszolút lekötése az euróövezet és a szinkronizált monetáris politika révén. A valuta ellenőrzésével az Európai Központi Bank (EKB) és a Bizottság közvetlen befolyást gyakorol a nemzeti költségvetésekre, gyakorlatilag elvéve a pénztárcát a választott nemzeti parlamentektől.

    – Szabályozási harmonizáció: Az „acquis communautaire” révén az EU a gazdasági és a mindennapi élet minden területét szabályozza. Ez a „szabályozási imperializmus” arra kényszeríti a tagállamokat, hogy azonos szabványokat vezessenek be – a mezőgazdaságtól és a kereskedelemtől a digitális adatvédelemig és az energiafelhasználásig –, biztosítva, hogy a nemzeti törvények alárendeltjei maradjanak a Brüsszelben kiadott irányelveknek. Más szavakkal: most Brüsszel van a kormányrúdnál.

    – Joghatósági felsőbbrendűség: Az Európai Bíróság (EB) végső döntőbíróként jár el, következetesen úgy ítélve, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti alkotmányokkal szemben. Ez az a mechanizmus, amellyel az EU ráerőlteti ideológiáját azokra a tagállamokra, amelyek megpróbálják védeni határaikat, kulturális identitásukat vagy hagyományos értékeiket. Ha olyan viccet posztolsz, ami nem tetszik az EU-nak, börtönbe kerülhetsz. Ha panaszkodsz a pakisztáni „erőszakos bandákra” vagy a gyermekeket megkörnyékező bandákra, akkor te, nem pedig az elkövetők kerülhetsz börtönbe.

    A technokratikus mandátum

    Az EU középpontjában az a meggyőződés áll, hogy a komplex társadalmakat egy felvilágosult elitnek kell irányítania, elszigetelve a választók „irracionális” impulzusaitól.

    – A forgóajtó: Az EU apparátusát a szabályozó testületek, a nagy ügyvédi irodák és a hatalmas multinacionális vállalatok közötti zökkenőmentes áramlás jellemzi. Ez biztosítja, hogy a politika ritkán a „közjóról” szóljon, és szinte mindig az intézményi osztály és az azt fenntartó vállalati szervezetek érdekeinek védelméről.

    – Az eltérő vélemények elnyomása: Az EU keretrendszere minden, a nemzeti szuverenitás felé irányuló mozgalmat „populizmusnak” vagy „téves információnak” bélyegez. Az ellenzék delegitimálásával az EU egy zárt körű információs környezetet kíván fenntartani, amelyben az egyetlen „felelősségteljes” politikai forma az, amely elfogadja a hatalom központosítását. Ha egyszer hatalomra kerülnek, nem áll szándékukban azt valaha is feladni.

    A geopolitikai ambíció

    Határain túl az EU arra törekszik, hogy egyetlen geopolitikai blokként működjön, amely képes riválisul szolgálni más szuperhatalmaknak azáltal, hogy szabályozási keretrendszerét globálisan rákényszeríti.

    – A brüsszeli hatás: Az egységes piacra vonatkozó szigorú szabványok meghatározásával az EU arra kényszeríti a világszerte működő vállalatokat, hogy az EU-nak megfelelő intézkedéseket vezessenek be, ha Európában akarnak kereskedni. Ez nem kereskedelem; ez az EU-bürokrácia globális exportálása az emberi tevékenység szabványaként.

    – Biztonsági integráció: A jelenlegi törekvés egy egységes európai védelmi identitás kialakítására a kirakó játék utolsó darabja. A katonai beszerzések és a stratégiai parancsnokság központosításával az EU egyre közelebb kerül ahhoz, hogy hagyományos értelemben vett állammá váljon, amely képes hatalmát kiterjeszteni és politikáját határain túl is érvényesíteni, anélkül, hogy az egyes nemzeti érdekek akadályoznák. Készüljenek fel a harmadik világháborúra.

    Magyarország, készülj az ütközésre!

    A brüsszeli terv: Hogyan tervezi az EU a tömeges bevándorlás segítségével Magyarország „demográfiai átalakítását” belülről!

    Az Európai Unió stratégiája, amelynek célja a tömeges bevándorlás ráerőltetése Magyarországra, nem egy egyszeri, drámai esemény; hanem egy többrétegű, hosszadalmas folyamat, amely jogi kopás, pénzügyi kényszerítés és társadalom-manipulációból áll. Brüsszel Magyarország határainak heves védelmét alapvető fenyegetésnek tekinti az EU azon projektjére nézve, amelynek célja egy határok nélküli, homogenizált kontinens létrehozása, és kifinomult eszköztárat fejlesztett ki, hogy ezt az ellenállást belülről, rekordidő alatt felszámolja.

    1. Jogi és igazságszolgáltatási aláásás

    Brüsszel az Európai Bíróságot (EB) használja elsődleges támadóeszközként. Azzal, hogy következetesen úgy ítéli meg, hogy az EU-szintű menekültügyi és migrációs irányelvek – mint például a kötelező áthelyezési kvóták és a nem uniós állampolgárok „tartózkodási joga” – felülírják a nemzeti jogot, az EU szisztematikusan megfosztja Magyarországot attól a szuverén jogától, hogy saját demográfiáját ellenőrizze, és – akárcsak az Egyesült Királyságban – börtönbe zár mindenkit, aki megpróbálja akadályozni a bevándorlást vagy negatívan nyilatkozik a bevándorlókról.

    – 7. cikk szerinti eljárás: Az EU a jogállamisági eljárásokat arra használja, hogy állandó jogi sebezhetőséget teremtsen Budapest számára. Valahányszor Magyarország ellenáll a migrációs előírásoknak, ezeket az ügyeket fegyverként használják fel a kormány szankciókkal való megfenyegetésére, gyakorlatilag arra kényszerítve őket, hogy válasszanak a határpolitikájuk és az EU-tagságuk között.

    – NGO-k közvetítő hálózatai: Az EU jelentős összegekkel támogatja és felhatalmazza a magyarországi „emberi jogi” NGO-k és civil társadalmi csoportok hálózatát. Ezek a szervezetek jogi rohamcsapatként működnek: bíróság előtt megtámadnak minden korlátozó határintézkedést, jogi segítséget nyújtanak a migránsoknak, és olyan „humanitárius” narratívát terjesztenek, amelynek célja, hogy szégyenbe hozza a magyar kormányt, és így engedelmeskedésre kényszerítse.

    2. Pénzügyi és gazdasági kényszer

    A „befagyasztott források” stratégiája a brüsszeli arzenál legkeményebb eszköze. Azzal, hogy az EU strukturális és helyreállítási alapjaiból származó milliárdokat a „közös értékek” – amelyek kifejezetten magukban foglalják az EU migrációs menetrendjét – betartásához köti, a Bizottság biztosítja, hogy egy kormány ellenszegülése drága tapasztalat legyen az állampolgárok számára.

    – A „megfelelési adó”: Ezen források visszatartásával Brüsszel belső nyomást gyakorol a magyar kormányra. Arra spekulálnak, hogy a pénz elvesztésének politikai költségei végül meghaladják a határok megnyitásának ideológiai költségeit. Magyar Péter és Tisza Pártja pontosan az a fajta „pragmatikus” politikai szereplő, akiket Brüsszelnek támogatnia kell ahhoz, hogy ez a pénzügyi fordulat az állam teljes összeomlása nélkül sikerüljön.

    3. Kulturális és intézményi normalizáció

    A jogi és pénzügyi eszközökön túl az EU egy hosszú távú kulturális átalakulási projektben is részt vesz.

    – Média és tudományos hegemónia: Támogatások, ösztöndíjak és médiapartnerségek révén Brüsszel olyan világnézetet népszerűsít, amely a nemzeti határokat „archaikusnak”, a migrációt pedig „elkerülhetetlennek” vagy „demográfiailag szükségesnek” jellemzi. Ez az ideológia a magyar egyetemeken, a médiában és a művészeti intézményekben is teret nyer, létrehozva egy új, integrációt támogató elit réteget, amely Orbán határpolitikáját kínos maradványnak tekinti.

    – A „magyar” modell a szabályozott migrációra: Brüsszel tudja, hogy a tömeges migráció nyílt, agresszív ösztönzése visszaüthet. Új stratégiájuk az, hogy olyan „konzervatív-liberális” bábot támogatnak, mint Magyar, aki átveheti a „biztonságos határok” retorikáját, miközben csendben aláírja az EU menekültügyi protokolljait, a „szabályozott” migrációs paktumokat és a demográfiai „integrációs” kezdeményezéseket, amelyek ugyanazt az eredményt – a népesség lassú, visszafordíthatatlan változását – érik el anélkül, hogy ugyanolyan mértékű populista ellenreakciót váltanának ki.

    A végső cél: az ellenállás demográfiai eltüntetése

    Ennek a stratégiának a célja, hogy Magyarország nemzeti szuverenitását véglegesen értelmetlenné tegye. Az ország demográfiai összetételének megváltoztatásával az EU biztosítja, hogy egy generáción belül már ne létezzen az a kulturális és politikai bázis, amely Orbán nemzeti szuverenitási mozgalmát támogatta.

    A történelmével, határaival és hagyományos rendjével azonosuló népességet egy olyan népességgel váltják fel, amely jobban igazodik az EU atomizált, bürokratikus és posztnemzeti víziójához. Amint ez az átalakulás megindul, Magyarország már nem lesz az ellenállás forrása; csupán egy újabb engedelmes tartomány lesz a brüsszeli szuperállamban.

    Összegzés

    Az EU nem hiba vagy rosszul irányított projekt; hanem egy rendkívül sikeres gépezet, amely az egyén és a nemzet cselekvési képességét az intézményre ruházza át. A végső cél egy olyan kontinens, ahol a nemzeti identitás kulturális esztétikára – például ételekre vagy regionális viseletekre – redukálódik, míg a hatalom, a jog és a valuta gyeplői szilárdan egy nem választott, transznacionális brüsszeli elit kezében maradnak.”

    Megpróbáltam még időben figyelmeztetni. Sikertelenül.

    Sok szerencsét, Magyarország! Szükséged lesz rá!

    Magyar nyelvű adaptáció: HeroesNeverDie

    Featured picture: by Georgi Kaslov

    HND: A mindenszarizmus csapdájában

    Ismerem az ilyeneket. Rengeteg elégedetlen, panaszkodó embert láttam már, akik szerint minden szar. A rendszer, a társadalom, amiben élnek. Az iskola, majd később a munkahelyük. A családjuk még a szüleinél, utána a sajátja, ha egyáltalán képes lesz valaha is saját családot alapítani. A legtöbbször nem.

    Ilyenekre szoktuk mondani, hogy energia vámpír, meg toxikus, holott inkább szánalomra méltók lehetnének, ha nem mérgeznék a környezetüket, akár a virtuális közeget is.

    Most még több ilyennel találkozunk, ha akarjuk, ha nem, mert jó ideje mindegyik NER-ben csalódott, vagy örök elégedetlen akárki a szociális médiában mondja el, írja le, mennyire szar – szerinte – minden. Azzal fenyegetve az imamalomként mantrázott kesergésük miatt lassan unatkozó nagyérdeműt, hogy majd jól világgá mennek. Na, ez az egyedüli vicces a konzekvensen mindig másokat okolók ránk tukmált neurózisában.

    Egészen új kategória bukkant fel a mindenszarista zsánerben: a kőgazdag, esetenként milliárdos sopánkodó. Azok, akik az elmúlt 16 évben gyarapodtak, gazdagodtak rohamléptekkel, mert a kedvező adórendszer és egyéb NER-es előny mindezt lehetővé tette. Persze kipróbálhatják a szerencséjüket máshol is. Németországban például úgyis van üresedés, mert aki teheti és gazdag, az többnyire igyekszik elköltözni onnét.

    Igen, el lehet menni, de nem árt figyelembe venni azt, hogy bizonyos alibi-diplomák legkésőbb Hegyeshalom után semmit sem érnek majd. Egy jó szakma, egy valódi, keményebb, azaz mérnöki, IT, természettudományi diploma az a legtöbb helyen konvertálható, mint a valuta. Nyelvtudás sem árt az elmenéshez. Ezt a nagyvilágban azonban nem papírral, azaz nyelvvizsgával mérik, hanem hétköznapi és szakmai kommunikációs készséggel a megkívánt nyelven, továbbá az sem árt, ha az ember külföldiül megírt szerződések láttán sem bizonytalanodik el.

    Akik valamilyen művészeti téren voltak kis hazánkban világhírűek, akik a szakmájukhoz feltétlenül a magyar nyelvet használják, nos, azok keményen pofára esnek, amikor kiderül, hogy a kutya sem ismeri és főleg nem érti őket másutt.

    A párban, családdal történő világgá menés is kétoldalú: ugyan nem vagy egyedül, viszont két ember új egzisztenciáját kell lehetőleg egyszerre megteremteni. Ha valaki elég jól beszél valamilyen nyelvet, az párkapcsolatában nem fog a helyváltoztatáskor nyelvet is váltani a közös beszélgetésekhez. Pedig nem egy hátrány, ha valaki az adott nyelvközegben az élet minden területén azt a nyelvet beszéli, úgy, hogy egy idő múlva már talán álmodni is az idegen nyelven fog.

    Jó néhány külföldön élő, éveken keresztül reménytelenül sikertelen embert láttam már, mert a domináns “otthoni beszéd”, tehát a kiköltözött pároknál, családoknál a magyar, gyakorlatilag megakadályozta őket abban, hogy igazán fittek legyenek a befogadó ország nyelvén.

    De mindenki azt csinál, amit akar, csak léccike kíméljen meg minket a mindenszarizmus köldök néző nyomorával. Mert pontosan ezek azok, akik valamikor mégis rájönnek arra, hogy másutt is lehet szar, amennyiben nem tudnak beilleszkedni a fogadó társadalomba. Ha nem, vagy csak nehezen értenek meg embereket, akik ráadásul valamilyen ottani tájszólást beszélnek. Igen, még a nagyvárosokban is! Ha kiderül, hogy a magyar “diplomás ember” fétist másutt nem kultiválják, mert alibi végzettségűekkel ők is tele vannak és nincs annyi bölcsészekre szabott munkahely.

    Abszolút híve vagyok annak, hogy fiatalok utazzanak, tanuljanak, dolgozzanak külföldön, de érdeklődésük, képzésük, illetve fejlődésük miatt és nem mindenszarizmusból. Akit csak a folytonos másokra mutogatás, a vég nélküli panaszkodás éltet, aki képtelen magának megtalálni életében a saját kis boldogságait, az mindenütt elégedetlen lesz. Az fülét-farkát behúzva fog visszasunnyogni, mert másutt is szar. Szerinte mindenféleképpen az. Sosem fogja belátni, hogy saját maga teszi szarrá azt a “mindent”.

    Ne legyél mindenszarista, mert amíg a mások által megrajzolt csodára vársz, addig elrohan az életed és még észre sem veszed. Egy igazi individualista ember sosem vár másokra. Elárulom, ő az a bizonyos, aki a jég hátán is… Biztos hallottál már róla.

    Amennyiben mégis úgy gondolod, hogy mindenszarista maradsz, mert az trendi, de legalábbis neked kényelmes, akkor léccike engem kerüljél el. Nagy ívben. Tudod, az én életem mottója, Roland Baader után szabadon: “alapvető emberi jogom, hogy békén hagyjanak”.

    Szerző: HeroesNeverDie

    Featured picture: pinterest.com

    HND: Gyarmat legyünk, vagy magyarok?

    Gondolom, Petőfi megbocsájtana nekem ebben a történelmi pillanatban… (HND)

    Már mindent elmondtunk, már mindent leírtunk, amit csak lehetett, ezzel az evolúciós balesettel kapcsolatban, akinek feltett szándéka, hogy Magyarország jövendőbeli miniszterelnöke legyen. Az online platformok elviselhetetlen hőfokra izzottak az elmúlt hónapokban, de különösen a választási kampány finisében eszkalálódik a helyzet.

    Nem akartam többé ezzel a pszichikailag súlyosan terhelt, személyes bosszúvágytól fűtött, végtelenségig arrogáns, kifejezetten gonosz, de legalább mérhetetlenül agresszív, emberformájú genetikai tévedéssel foglalkozni a blogomon. A kialakult szituáció azonban szinte megkövetel pár gondolatot.

    Van itt kérem minden, ami egy alsó kategóriás, amatőr módon összetákolt “krimi” jellemzője. Tudják, az a fajta szellemi inzultus, amit legkésőbb tíz perc múlva kikapcsolunk, mert kellemetlenül buta a történet és műkedvelő ripacsok szerepelnek benne: “kiugrott” egyenruhások, önjelölt kémek, ellenséges szolgálatokkal összejátszó újságírók, nagybani pénzmosás és síbolás. Túl sok és túl nyilvánvaló történetecske – egyszerre. Közvetlenül a sorsdöntő választás előtt.

    Mindeközben támadás állítólagos szövetségesektől, illetve támadás a külső és belső ellenségtől. Mert ezek már nem ellenfelek, hanem leküzdötték magukat az ellenség színvonalára.

    Szerencsére jelenleg a legnagyobb támaszunk az USA kormánya, amit J. D. Vance alelnök minapi látogatása megerősített. Ki hitte volna pár évvel ezelőtt, hogy ez a világhatalom egyszer ilyen látványosan mellénk áll?

    Ellentétben az – elvben – természetes szövetségesünknek tartott EU-val. Az a szervezet fordult hazánk ellen, amelyet valaha az európai szabadság letéteményesének hittünk.

    Mára az EU egy szofisztikáltan felépített, bolsevista ideológiai bazárrá mutált, amely elvesztette innovatív képességét, demokratikus példamutatását és mostani állapotában már képtelen megújulni, az új követelményekhez felnőni.

    Nos, ez a szervezet akarja bármi áron beépíteni a magyar politikai vezetésbe ezt az önerőből eddigi életében mindenre alkalmatlan figurát, a hozzárendelt globalista segédekkel, akik a háttérből irányítanák.

    Aggódom…

    Attól félek, hogy a történelem megismétlődik, mert akiknek a dolga lenne azt megakadályozni, nemhogy nem tanultak a történelemből, hanem meghamisítják azt.

    Féltem azokat, akiket szeretek, féltem gyerekeiket, unokáikat, az egész életüket.

    Féltem a hazámat, hogy a jelenlegi szervezetten szinkronizált, nemzetközi fenyegetési és zsarolási akcióban nem lesz elég ereje, mert a belső ellenség elszabotálja a jogos önvédelmet.

    Undorral tölt el, hogy Budapest utcáin egy gyilkos rendszer náciktól örökölt jelvényeivel grasszáltak a magukat haladónak aposztrofáló árulók, akik még bocsánatot is kértek az agresszív zsarolótól. Igen, ez az ártalmatlan pubinak látszó, budapesti főpolgármester akciója volt, nem is olyan régen.

    Viszolygok egy olyan lénytől, aki volt felesége elleni személyes bosszúhadjáratában a társadalom egy részét napi hazugságaival és álnok hergeléseivel radikalizálta, akinek gyűlölet az anyanyelve és ezáltal tömeghisztériát generált szekta jellegű bugyrában. Ugyanez a személy titokban eladta hazáját különböző külföldi hatalmaknak személyes előnyök szerzése céljából. Mint kiderült, külföldre szökne, ha számításai mégsem válnak be. Pénze van hozzá.

    Az elmúlt hetekben olyan éles, már, már valóban háborús helyzet alakult ki egy gátlástalanul zsaroló, szomszédos ország miatt, ami komoly veszélybe sodorhatja hazánkat. Talán az amerikai alelnök beszéde nekik is nyilvánvalóvá tette, hogy hazánk nincs egyedül ebben a végletekig és mesterségesen felkorbácsolt hajszában.

    Egy ilyen szituációban minden belső ellentétet és gyűlöletet félre téve egységesen kellene összefogni egy egész nemzetnek. A haza és annak polgárai, illetve az elért eredmények közös védelme nem politikai pöcsméregetés kérdése, hanem hazafias kötelesség.

    Remélem, hogy a józan ész mégis győzni fog, bár ennek reális lehetőségét a fent említett belső ellenség már nem is titkolt aknamunkája miatt nagyon nehéznek tartom. Nehéz, de nem lehetetlen! Igen, sajnos kénytelen vagyok nevén nevezni: belső ellenség az, aki bármilyen idegen hatalom előtt térdre rogy és előlegben megadja magát.

    Aggódom értetek, de bízom a csendes többség nyugodt életet akaró erejében.

    Ellentétben az EU-val, az USA a jelenlegi vezetés alatt partnerként kezeli hazánkat.

    Szerző: HeroesNeverDie

    Featured picture: Facebook

    HND: Egy majdnem nemzetközi karrier a szocreál idején

    Ezt a történetet soha nem akartam megírni. Túl régi, túl személyes és ma már senkit sem érdekel. Nem releváns.

    Aztán megjelent egy figura, egy szuper-hiper menedzser, kis hazánk tiszás mocsarában, akit a 80-as években fedeztek fel és most az ámuldozó nagyérdemű fantasztikusan hangzó életpályáján csodálkozhat. Minden bizonnyal úgy is volt, hogy a szocreálból bárki spontán kiugorhatott, elindulni egy világkörüli, hódító útra. Tényleg?

    Évek óta olvasom Mező Gábor és Borvendég Zsuzsanna cikkeit a létező szocializmus kevésbé emberarcú nyerteseiről, az “impexes” maffiáról, akik már a módszerváltás előtt stikában teljesen eladósították az országot, elfecsérelve annak vagyonát különböző külföldi cégeknek, érdekeltségeknek. Csak kapkodtam néha a fejemet, ahogy egyes nevek, vállalatok felbukkantak publikációikban: ezt ismertem, azt is… Hiszen fiatal nőként velük dolgoztam!

    Egészen véletlenül cseppentem bele ebbe a világba, miután elkezdtem dolgozni egy tudományos egyesületben. Rögtön az első héten kiderült, hogy mindenki, azaz a pár kollegina, felmondott és egyedül maradtam a főnökkel, aki szerencsémre, mint később rájöttem, az anyaszervezet párttitkára volt, ezért nem sokat törődött a napi feladatokkal. Így történt, hogy különösebb segítség nélkül zuhantam a mélyvízbe, magyarán az összeomlás szélén álló nemzetközi konferenciák és külföldi cégek által tartott előadások megszervezésébe.

    Magyar Kereskedelmi Kamara, 1. emeleti galéria, forrás: Kiscelli Múzeum

    Éjjel, nappal tanulmányoztam a tonnányi papíranyagot, a hogyant és a miérteket, továbbá rekordsebességgel ismerkedtem meg azokkal a “külsős” emberekkel, akik bármilyen információt tudtak nekem adni a feladatok megoldásához. A lényeg: néhány év alatt sikerült egy saját stílust kialakítani, hatalmas kapcsolatrendszerre támaszkodni és legfőképpen devizát termelni piciny hazánknak. Ez a deviza tette lehetővé, hogy kiérdemelt elvtársak nyugati utazásait fizethesse a cég.

    Azt is megtanultam, hogy a szervezet külügyi osztályán dolgozott a béemes, aki egy rém kellemetlen, leginkább varangyos békára emlékeztető pasi volt, behízelgő, de mégis hamis modorral, állandóan figyelő, árgus szemekkel. Közben lettek új kolléganők, majd még újabbak, nagy volt a fluktuáció. Én maradtam. Imádtam a munkámat. Igen, azt a fiatal korom miatt alulfizetett munkámat. Sokszor mondták, hogy igazi nagy karriert is csinálhatnék, ha egy kicsit simulékonyabb (értsd: áramvonalasabb) lennék és a szájam pár mérettel kisebb lenne. Ilyen kívánalmaknak nem akartam eleget tenni.

    Talán már 1980 lehetett, amikor egy nagyobb magyar vállalat kitalálta, hogy a következő, a jövőt nagy mértékben meghatározó fejlesztéséhez meghív neves külföldi cégeket, hogy műszaki előadások keretében referáljanak a saját, idevágó termékeikről. Ezeket is én szerveztem.

    Az egyik cég az amerikai General Electric (továbbiakban GE) volt, melynek az európai ügyeket felügyelő igazgatójával tárgyaltam. Kiderült, hogy tökéletesen beszélt németül, amerikai akcentussal. A rendezvény után meghívtak estére vacsorázni, ami akkortájt abszolút tilos lett volna, de ilyen apróságok engem nem érdekeltek. Az előadóval, annak feleségével, aki rövid idő alatt kínosan berúgott a jó magyar boroktól és a németül beszélő igazgatóval egy kellemes estét töltöttünk el. Megtudtam róla, hogy német származású, Nürnbergből és a családja a nácik elől menekült Amerikába. Még időben. Ezért nem szeretett az anyanyelvén beszélni, de miattam, aki németül jobban tudott, kivételt tett.

    Az este folyamán az előadó egy pohárköszöntő keretében lelkendezve megdicsérte a munkámat és közölte, hogy nagyon szeretnék, ha elfogadnék tőlük egy meghívást New York-ba, ahol a cégük iskolájában nem csak az amerikai nyelvet sajátíthatnám el, hanem egy magas szintű, GE specifikus marketing képzést is kapnék. Siker esetén átvehetném a GE jövőbeli, intézményesített kelet európai kapcsolatainak irányítását. Végül is a teljesítményem alapján ismertek meg.

    Teljesen meglepődtem. Igazán zavarba estem, mert fogalmam sem volt arról, mennyire lehet az ilyesmit komolyan venni és egyáltalán elképzelhető lenne-e a szocreálban egy ilyen apolitikus lénynek, mint nekem, ezt az ajánlatot elfogadni? Megnyugtattak, hogy nagyon is komolyan gondolták az ötletet és pillanatok alatt megindítanák a folyamatot, ha én is beleegyezek.

    Csak annyit voltam képes kinyögni, hogy nem hinném, hogy nekem engedélyezne a magyar állam egy ilyen kiképzést. A német származású férfi közölte, hogy a GE olyan hatalmas és gazdag cég, hogy egész Magyarországot megvehetné, ha akarná. Ez viccesen hangzott, annak is szánta, tudtam, hogy igaz, de a ruszkiknak is lenne néhány szava egy ilyen akcióhoz. Annyiban maradtunk, hogy utána járok a feltételeknek.

    Természetesen szó sem lehetett arról, hogy egy ilyen senkiházi, mint én, akinek semmilyen kötődése nem volt a politikai nómenklatúrához, egyáltalán álmodni merészeljen egy külföldi, – Oh, mon Dieu! – ráadásul amerikai karrierről. Annyira “megbízhatatlannak” számítottam, hogy egy esetleges engedélyért cserébe még a lelkem eladására sem bíztattak. Gondolom, pontosan tudták, hogy ez lehetetlen vállalkozás lenne. Engem a nyelvtudásom és – feltételezem – a szervezői tehetségem miatt tartottak.

    Pár nap múlva megjelent az irodámban a németül beszélő úr. A külföldiül nem tudó kolléganők látványos pofákat vágva méricskélték az idegent. Talán ebben a közegben utáltam meg végképp a nők jó részét, különösen, ha csoportosan lépnek fel valahol.

    Szomorúan közöltem vele, hogy sajnos semmi esélyem sincs az ajánlatukat realizálni, amire megértően bólintott. Már ő is tudta. Még megdicsérte az akkori Budapest talán legszebb panorámáját, ami az ablakomból látszott: a Halászbástyát és a még relatív új Hiltont. Aztán zavartan elővett egy műsoros zenei kazettát. Ez a fiam, mondta halkan. Sajnos nem élünk együtt, de talán tetszeni fog a zenéje. Fogadja szeretettel. Mélyen a szemembe nézett. Kezet fogtunk. Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom, mondta és elment.

    A férfit Howard Joel-nak hívták, aki eredetileg Helmut volt Nürnbergből. A fia, Billy Joel, aki idős korára, ma már teljesen úgy néz ki, mint valaha az édesapja.

    Forrás: people.com

    Ennyit a hirtelen és spontán nemzetközi karrierekről a szocreálban. Az utam másfelé vezetett. Ennek így kellett történnie.

    Billy Joel első nagy lemezéről, “52nd Street”, amit én kazettán kaptam meg az apjától

    Szerző: HeroesNeverDie

    Featured picture: Budapest látkép, National Geographic

    HND: Ezt! Nem! Hiszed! El! – német balosok harca egy négy éves ellen

    Egy rövid történetet mutatok meg a német IT szakember és egyik legjobb blogger, Hadmut Danisch, mai írásai közül. Annyira felháborító és elképesztő, hogy gyorsan lefordítom. Remélem sokan fogják ezt az abszurd esetet elolvasni. Hihetetlen, hova fajult az egykor tényleg kellemes hangulatú, valóban sokszínű és eléggé toleráns Németország, amit úgy hívtak: a költők és gondolkodók országa. A német nyelvű videó tartalmának lényegét összefoglalom.

    “Az erkölcs és a jóemberkedés helyzetéről.

    Ezt meg kell hallgatni, hogy megértsük, hová jutott ez a köztársaság:

    Markus Frohnmaier német AfdD politikus mesélte el, hogy kezdeményeztek a négy éves kislánya óvodájában egy petíciót a gyerek eltávolítására, mert az apa AfD tag

    Milyen szintű aljasságig jutottak el ezek az önjelölt ‘jók’?

    És ez az a fajta ember, aki annyira szereti ‘antifasisztának, jobboldal ellenesnek, náci ellenesnek, toleránsnak, egyenlőség elvűnek, senki sem illegális hangoztatónak’ címkézni magát.

    Végül is azonban pontosan ugyanazokat a viselkedési mintákat követik, mint azok, akik egykor arról panaszkodtak, hogy a zsidók még mindig járhatnak iskolába vagy óvodába.

    Ilyen esetekben mindig szívesen meghallgatnám a másik oldalt is. Nagyon szeretném tudni, kik ezek az emberek, milyen szakmát űznek.

    De nem tudom, ki a másik oldal, és ők – ahogy az apa maga is említi – mindig azok a típusok, akik utána nem is voltak ott és letagadják az egészet. Nem is olyan egyszerű meghallgatni azt a bizonyos ‘másik oldalt’, ha azok mindig csak titokban, intrikák útján, de lehetőleg sosem nyilvánosan cselekednek.

    Ezeket az online petíciókat is meg kellene szüntetni. Végül is ezek is csak felbujtó eszközök akárki ellen.

    Valóban igaz viszont, hogy Németország ismét társadalmi szemétteleppé vált.

    Korábban sajnáltam, hogy nincsenek gyerekeim. De ebben a Németországban már régóta inkább a megkönnyebbülés dominál, hogy nem lettek gyerekeim. Már az a gondolat is összetörné a szívem, hogy van egy kislányom, akit védtelenül ki kell szolgáltatni ennek a romlott csőcseléknek, a tanároknak, óvónőknek, más szülőknek, és akiknek lehetetlenség elmagyarázni, mi folyik itt, mert nem értik, vagy nem akarják érteni.

    Már az a gondolat is felkavarja a gyomromat, hogy ez a szocialista ideológiájú erkölcsi csőcselék kisgyerekeket is tönkretesz, miközben etikusnak, intellektuálisnak, igazságosnak, jónak tartja magát.

    Ez az a felfoghatatlan mocsok a baloldali gondolkodásmódban, amit ők morális felsőbbrendűségnek gondolnak.”

    Eddig az idézet és rettenetesen elszomorít. Régóta, pontosabban Merkel kancellárságának kezdete óta éreztem, hogy nem jó irányba halad az ország. Aki egy diktatúrában nőtt fel, akármennyire (ál)humánusra szabott rendszerben, de mégis egy emberellenes környezetben, az különlegesen finom antennákkal rendelkezik ahhoz, hogy megérezze a közelgő veszélyt. Figyelve az eseményeket, a baráti publicisták tudósításait, úgy tűnik, a folyamat visszafordíthatatlan.

    Utóirat: az AfD egy demokratikus úton, jelentős társadalmi héttérrel a német Bundestag-ba (parlament) beválasztott párt, amelytől évek óta megtagadják az Alaptörvényben lefektetett jogaikat.

    Szerző, adaptáció: HeroesNeverDie

    Featured picture: img.freepik.com

    HND: A látszatforradalmak járványa

    Új vírus járja be a világot, a – látszólag – spontán forradalmak és felkelések vírusa. A “Z generáció”, ismertebb, nemzetközi nevén “Gen Z” állítólagosan “alulról szervezett” zavargásai rendítik meg egyes országok társadalmát puccsokat és olykor polgárháborús helyzeteket generálva. Tényleg úgy van, ahogy el akarják hitetni az álmélkodó közönséggel, vagy esetleg más, sokkal prózaibb háttere lehet ennek a mérhetetlenül destruktív, minden eddigi társadalmi formát elpusztítani szándékozó mozgalomnak? A hazai sajtóban eddig nagyon hézagos, ha egyáltalán létező információk, illetve azok hiánya miatt jártam utána az aggasztó jelenségnek.

    Mi is az a Gen Z? Ezt mondja a Google AI generált szövege:

    “A Gen Z-t (akik 1997 és 2012 között születtek – HND) a közös digitális kultúrájuk és a technológia által biztosított összekapcsoltságuk miatt az első igazán globális generációnak tekintik, amely befolyásolja a szórakozás, a fogyasztás, valamint a társadalmi és politikai mozgalmak globális trendjeit. Hatalmas demográfiai csoportot alkotnak, globális népességük körülbelül 2 milliárd fő, és egyre inkább alakítják a piacokat vásárlóerejükkel és értékeikkel, amelyeket a marketingeseknek meg kell érteniük ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak velük kapcsolatba lépni.
    […]
    Digitális bennszülöttek: A Gen Z az internet, az okostelefonok és a közösségi média hatása alatt nőtt fel, amelyek szerves részét képezik mindennapi életüknek, és meghatározzák, hogyan kommunikálnak, fogyasztanak tartalmakat és lépnek kapcsolatba a világgal.

    Globális kultúra: A technológia globális kultúrát teremtett a Z generáció számára, ahol határokon átnyúlóan osztják meg egymással a zenét, a mémeket, az online szórakozást és a társadalmi trendeket.

    Fogyasztói erő: A Z generáció hatalmas erő a globális piacon, 2030-ra 12 billió dolláros vásárlóerővel fog rendelkezni, és etikai elvárásaikkal és értékeikkel befolyásolják a márkákat.

    Társadalmi és politikai elkötelezettség: A Gen Z politikailag aktív, különböző országokban szerveznek és koordinálnak tüntetéseket a közösségi médián keresztül.


    Közös értékek: Bár nem monolitikus, a Z generáció bizonyos szokásokat oszt, például a mobil platformok előtérbe helyezését, és egyedi szemléletmóddal rendelkezik a karrier, a siker és a társadalmi kérdések tekintetében, amely magában foglalja a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás fontosságát.

    […]
    Demográfiai hatása: A Z generáció globálisan a legnépesebb generációvá válik, megelőzve a millenniumi generációt, és hatása mélyreható a munkahelyeken, a fogyasztásban, a technológiában és a politikában.


    Munkaerő és gazdaság: Erőteljes befolyással bírnak a globális munkaerőpiacon és a piacon, egyedi szemléletmóddal rendelkeznek, és változásokat hoznak a vállalkozások működésében és a munkavállalókkal való kapcsolattartásban.


    Regionális eltérések: Bár a trendek globálisak, regionális eltérések vannak a hozzáállásban, például a vallás fontosságában vagy a bevándorlásról alkotott véleményekben, amint azt a statisztikák mutatják.”

    Sajnálatos módon a mesterségesnek mondott intelligencia nem vette figyelembe, hogy a woke trendet követő cégek hatalmas veszteségeket könyvelhettek el és Gen Z ide, vagy oda, kezdik magukat kivonni a kötelező “sokszínűségi” programokból. Arra sem adott választ, hogy miért éppen a világ szegény, akár legszegényebb országaiban terjed a látszatforradalom vírusa? Olyan országokban tehát, amelyekben azért nem kifejezetten a túlfogyasztás és a jóléti társadalomban érzett mentális árvaság, illetve kiégettség és igen, unalom szül olyan pótcselekvési kényszereket, amilyeneket a közösségi média önjelölt gurui diktálnak, mint követendő létformát.

    Először Nepálban, egy mélyen hinduista, buddhista közegben tört ki szeptember elején a fiatalok lázadása. Elvben az ország korrupt vezetői ellen, ami egyébként mindenütt motivációvá vált, ténylegesen azonban bizonyos közösségi média platformok (pl. Facebook, X, YouTube, Snapchat, etc.) állami kiiktatása volt a szikra, s ez gyakorlatilag káoszba sodorta az országot. A lázadók szinte minden lényeges épületet felgyújtottak, kezdve a Parlamenttel, vagy legalábbis vandál módon romboltak bennük.

    Discord csatornákon keresztül szervezkedtek, különböző NGO-k, de olykor hatalmas konszernek anyagi segítségével, továbbá kétes, a nepáli gazdasági életben súlyosan kompromittált üzletemberek támogatásával, ami ugye kissé groteszk helyzet egy állítólagosan korrupció ellenes lázadás idején. Bővebben angolul ITT.

    A véres felkelés eredménye: 72 halott, a legfiatalabb egy tizenkét éves gyerek volt és a legutolsó áldozat egy 19 éves diák. Sokan a rendőrség által használt gumilövedékek okozta sérüléseikbe haltak bele. Akit érdekel részleteiben a téma, sok, sok nepáli névvel, de legalább a (bolse)Wikipédiához képest meglepően tárgyilagos leírással, az ITT nézhet utána, szintén angolul.

    Kifejezetten aggasztónak tartottam, hogy a nepáli hírek hatására más, alapvetően prosperáló országokban is rengeteg közösségi média hozzászólást lehetett olvasni, amelyekben egymást hülyítve és felheccelve valamilyen elképzelt helyi felkelésről hallucináltak kellemes jólétben élő fiatal emberek. Az egyik legbizarrabb kommentet mégis hogy, hogy nem, Magyar Péter aka Nárci oldalán láttam, a napi kötelező, de legalább dögunalmas gyűlöletdzsemborija alatti gyöngyszem(ét)ben:

    Forrás: Facebook Magyar Péter oldala, a nevet tudatosan hagytam meg, mert nyilvános komment volt

    Normális esetben elolvassuk ezeket a híreket, habitustól függően megértően, vagy elutasítóan kezeljük az ilyen tartalmakat, mondván, mégis messze van, nem érint bennünket. Amikor azonban Indonéziában és a Fülöp szigetek egyes körzeteiben, Kenyában, Peruban, továbbá Marokkóban és Párizsban is megjelent a Gen Z forradalmat szimbolizáló kalóz zászló, póló, matrica meg minden olyan kellék, ami egyesek szerint egy igazi forradalomhoz szükségeltetik, hogy végül, bravúros logisztikával, a világ egyik legszegényebb országában, Madagaszkáron kössön ki, akkor felmerült a jogos kérdés: hogyan és miért?

    “A zászló az 1997-ben megjelent, rendkívül népszerű japán manga, Eciichiro Oda One Piece című művéből származik, amely a sármos kalóz kapitány, Monkey D. Luffy és a kívülálló „Straw Hat” (szalma kalap – HND) legénységének kalandos történetét meséli el. Együtt vitorláznak a Jolly Roger zászló alatt, amelyen Luffy jellegzetes szalmakalapja és védjegyének számító kaján mosolya látható.

    A One Piece rajongók számára a zászló Luffy álmainak megvalósítására, az elnyomott emberek felszabadítására és az autokratikus kormányok elleni küzdelemre irányuló törekvését szimbolizálja. Luffy félelem nélküli és elszánt – és néhány trükköt is tartogat az ellenfelei megzavarására, köztük azt a megirigyelhető képességet, hogy gumiból készült, nyújtható, rugalmas és hajlítható testével elkerülje a fogságba ejtést.

    De a való világban a Luffy hajóját díszítő One Piece zászló határokat és nyelveket lépett át, és a fiatalok által vezetett tiltakozó mozgalmak jelszavává és szimbólumává vált.” – írta a CNN a Gen Z aktivitásaihoz fűződő szimpátiáját nem takargatva.

    Azt már szinte felesleges megjegyezni, hogy a haladár Netflix 2023-ban felvette a One Piece manga sorozatot a programjába és a woke ideológiát aktívan támogató multinacionális cég műsorait ma már okostelefonon is bárhol a világon lehet követni, egészen minimális áron.

    A madagaszkári tiltakozások 2025. szeptember 25-én kezdődtek, kezdetben a tartós víz- és áramszünetek miatt – különösen a fővárosban, Antananarivóban. Az alapvető szolgáltatások iránti követelések gyorsan kiterjedtek: a tüntetők, akiket a Gen Z Madagascar ifjúsági hálózat vezetett, Andry Rajoelina elnök lemondását, rendszerszintű politikai reformokat, a korrupció felszámolását és igazságosabb kormányzást követeltek.

    Az állam a kormány feloszlatásával, biztonsági erők bevetésével, kijárási tilalommal, könnygázzal és tömeges letartóztatásokkal reagált; október közepéig 22 halálesetről és 100 sérültről számoltak be.

    2025. október 11-én és 12-én a CAPSAT, a madagaszkári fegyveres erők elit egysége, hivatalosan megtagadta a kormány további utasításait, kinyilvánította felügyeletét a katonai műveletek felett, és Demosthene Pikulas tábornokot nevezte ki új hadseregfőnöknek. A CAPSAT nagy befolyással rendelkezik, erős technikai és adminisztratív képességekkel, valamint politikai szerepvállalással a háta mögött. Rajoelina elnököt a francia kormány egy titkos akcióban kimenekítette az országból.

    Röviden ennyi a világ egyik legszegényebb országában történtekről. Egy olyan országról, amelyben pár éve búbópestis járvány tört ki néhány helyen, az irdatlan szeméthegyekben élő, hatalmas patkányok miatt. Azt, hogy a legtöbb afrikai országban, még a fejlettebbekben is, miért labilis az áramellátás és a vízszolgáltatás, már jó néhány afrikai témájú cikkemben megírtam, ezért nem térek ki a témára külön. Minden esetre megnyugtató, hogy a fiatal korosztály, különösen a városokban, általánosan rendelkezik okostelefonokkal.

    Miután az összefoglalókban külön megemlítették a “Gen Z Madagascar” hálózatot, holott az összes látszatforradalmat eddig spontán megmozdulásnak, vezetők nélküli lázadásnak próbálták eladni a mainstream médiában, nem kellett sokat keresgélni, hogy megtaláljam ennek a korántsem grassroots mozgalomnak a hátterét. (Grassroots – fűgyökerek, amivel az állítólagosan “alulról” szervezett mozgalmakat becézik).

    Mint minden fejlődő ország, Madagaszkár is jeleskedik az egy főre eső NGO-k látványosan nagy számával. Van itt kérem minden: szegénység elleni, környezetvédelmi, diverzitás alapú aktivista nemzetközi szervezet, számtalan szponzorral, amelyekből a leglényegesebb ebben az esetben a Londonban bejegyzett Varkey Alapítvány “Generation Z: Global Citizenship Survey” címkével futó ideológiai központ.

    A legszembetűnőbb céljai ennek az eddig kevésbé ismert, magát természetesen filantrópnak nevező szervezetnek:

    “Sok feltételezés születik az első generációs ‘digitális bennszülöttekről’. A felmérés lehetővé teszi, hogy feltételezéseinket kemény tényekkel cáfoljuk. Segít megérteni a Z generáció életét – az első olyan csoportét, amely valószínűleg megéri a 22. századot. A Z generáció globális polgárságáról szóló felmérés felbecsülhetetlen betekintést nyújt azoknak a fiataloknak a világnézetébe, akik az elkövetkező évtizedekben alakítják majd a világot. […]

    A nemzeti és populista mozgalmak idején, amelyek az emberek közötti különbségekre összpontosítanak, a bizonyítékok azt mutatják, hogy a fiatalok – nemzetiségüktől és vallásuktól függetlenül – meglepően hasonló világnézetet osztanak. A nigériai, újdelhi és new yorki tinédzserek sok közös prioritással, félelemmel, ambícióval és véleménnyel rendelkeznek. A fiatalok között sokkal nagyobb az egység, mint amit a címlapok első pillantásra sugallnak.

    A fiatalok nagy többsége világszerte támogatja a tolerancia, az egyenlőség és a haladás liberális értékeit – az azonos neműek házasságának törvényességétől (63%) a férfiak és nők egyenlő bánásmódján (89%) és a transzneműek egyenlő jogain (74%) át –, még olyan esetekben is, amikor ezek az értékek ellentétesek országuk törvényeivel.”

    Aki a többi álszent magyarázkodásra kíváncsi, a fentebb közölt linken megnézheti az egész web oldalt.

    Miért is nem meglepő, hogy a fenti “megállapítások” hajszál pontosan egyeznek az ENSZ, WHO, Világgazdasági Fórum és a már közismert filantróPATÀK (igen, így!), azaz a küldetéstudatos, megalomániás ultra gazdagok ideológiájával, amely a társadalmi mérnökösködés keretében egy új, hontalan, történelem és gyökerek nélküli, arctalan, de formálható, uniformizált fogyasztói masszát akar létrehozni a szociális és mainstream média manipulatív segítségével. Bravo!

    Hogy még véletlenül se legyenek kétségeink, megvizsgáltam a Varkey Alapítványt és magát az alapító, Sunny Varkey, az Indiában született, de Dubajban élő milliárdos hátterét. Sajnálom, kedves Olvasó, de az ügy itt kezd unalmassá válni! Semmi meglepetéssel nem szolgálhatok. Végső fokon mindig ugyanazok a figurák, ugyanazok a megszállott, embereken kísérletező öreg fiúk bukkannak fel, mint már eddig is láttuk. Számtalan publicisztikában vázoltam fel a társadalmi tudatot romboló, eszement nemzetközi oligarchák demokratikus legitimáció nélküli, erőszakos térnyerését jelenlegi világunk szétzilálásában.

    Varkey úr tehát kitalált egy nevelési alapítványt, ami biztosan nagyon dicséretes módon a szegény gyerekek oktatását, felzárkózását tűzte ki célul. Eddig vastaps, bár nekem mindig gyanúsak az ilyen jóemberkedések. Szem nem marad szárazon, ha a 2015-ös cikket olvassa az ember:

    “A Varkey Alapítvány tavaly elindította a Global Teacher Prize díjat. Az oktatás Nobel-díjaként is emlegetett, egy millió dollár értékű kitüntetés a maga nemében a legnagyobb ilyen jellegű elismerés. A díjat azért hozták létre, hogy elismerjék azokat a kivételes tanárokat, akik kiemelkedően járultak hozzá a szakma fejlődéséhez, és hogy rávilágítsanak a tanárok társadalomban betöltött fontos szerepére.”

    Az már teljesen véletlen, hogy Varkey úr rögtön megkereste a világ leggazdagabb entitásait és lássunk csodát! Az oltásfetisiszta, újabban étkezési és mezőgazdasági korifeus, az eredetileg felsőfokú végzettség nélküli szoftverárus, akinek amúgy még IT végzettsége sincs, a Gates Billy bácsi, a gyermekek nagy barátja és a néhai Jeffrey Epstein haverja (ami egy másik történet), rögtön rá is harapott az ügyre. A névsorban találjuk még Tony Blairt, a hamis vádak alapján elindított iraki háború egyik kezdeményezőjét és persze a Clinton Billy-t is, aki szintén Epstein cimbora volt, de más, egyéb világrengető disznóságokban is jeleskedett. A nemes célú alapítvány szerződést kötött a Világgazdasági Fórummal, akkor még, a közben már kirúgott, Schwab Klaus vezetésével.

    Az egyik fiatal lányt, aki valahol, valamelyik tömegtüntetésen felszólalt, megkérdezték, hogy mi lesz azután, hogy elzavarták a kormányt?

    – Nem tudom, – volt a legalább őszinte válasz.

    Nem baj, majd a szuper gazdag bácsik a háttérben megmondják, mit kell csinálni, addig is viseljétek egészséggel a viccesen aranyos One piece trikóját, még a legszegényebb országokban is.

    Forrás: shirtdemand.com

    Szerző: HeroesNeverDie

    Featured picture: cnn.com

    HND: Ördögök alkonya

    Istenek alkonyát (Wagner opera) mégsem írhattam. Az elmúlt napokban heves találgatásokba kezdett a nemzetközi média, hogy az ukrán háborús celeb meddig bírja még, meddig tartható a jelenlegi pozíciójában, meddig vezetheti a világot orránál fogva, szüntelenül pénzt és fegyvereket követelve (!) a nagyhatalmaktól?

    Egy lényegre törő, frappáns elemzést találtam Martin Sonneborn, német politikus, EP képviselő oldalán, akinek találó meglátásait többször adaptáltam ebben a blogban. Nem olyan régen még tabu lett volna a világot terepszínű hacukában körbe haknizó “elnök úr” bármilyen abszurd, mélységesen ember- és demokráciaellenes megnyilvánulását megkérdőjelezni. Hirtelen annyira megtáltosodott az európai kontinens legkorruptabb, legbrutálisabban elnyomó formációja, amit köznyelven Ukrajnának nevezünk, hogy az EU önjelölt elitje minden körülmények között és gyorsított eljárásban az Unió tagjának akarta felvenni. Eközben számolatlanul ömlöttek a dollár és euró milliárdok a feneketlen zsákba, hogy egy részük aztán külföldi luxus villák és egyéb nélkülözhetetlen javak képében manifesztálódjon a világ különböző, arisztokratikusnak számító pontján.

    Lássuk tehát:

    »Az ukrán elnököt, Zelenszkijt, évek óta a nyugati fővárosokban a demokratikus ellenállás szimbólumaként ünnepelték. Ez a csodálat néhány helyen nyilvánvalóan egyfajta kényelmetlenségnek adta át a helyét, ami egy realisztikusabb helyzetfelmérésnek köszönhető.

    Az angol nyelvű médiában az elmúlt napokban kritikus cikkek jelentek meg (Zelenszkijről és Ukrajnáról), amelyeket még hetekkel ezelőtt ugyanazok a médiumok „orosz propagandának” minősítettek volna.

    A Financial Times részletesen kifejti, hogy Zelenszkij minden jel szerint nem demokrata, hanem (kis) autoriter uralkodó, egyben idéz ellenzéki politikusokat, vezető civil társadalmi képviselőket és diplomatákat, akik egybehangzóan kijelentik, hogy Zelenszkij és tanácsadói a háborús jog keretében megadott hatásköreiket arra használták, hogy „politikai ellenfeleiket és kritikusait marginalizálják, a civil társadalmat elhallgattassák és saját hatalmukat megszilárdítsák”.


    Ez a megállapítás egybeesik az „Economist” egyik cikkével, amely szerint a kijevi kormány intrikákba, cselszövésbe és belső hatalmi harcokba keveredett, amelyek olyan mértékűek, hogy belülről fenyegetik az államszerkezetet.

    Az amerikai Freedom House nevű agytröszt „az ukránok politikai és polgári jogainak romlását” észleli, míg az Ukrainska Pravda nevű online hírportál szerint az elnök „első, de magabiztos lépéseket tett a korrupt autoritarianizmus felé”.


    A „Spectator” már a címében kijelenti, hogy „az ukránok elvesztették bizalmukat Zelenszkijben”, és egy volt magas rangú ukrán kormánytisztviselőt idéz, aki szerint „ha a háború folytatódik, hamarosan nem lesz többé Ukrajna, amiért érdemes lenne harcolni”.

    Az amerikai oknyomozó újságíró és Pulitzer-díjas Seymour Hersh végül – mint mindig, amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva – arról számol be, hogy az Egyesült Államok véget akar vetni a „Zelenszkij-korszaknak”, hogy végre befejezhesse az ukrajnai háborút is. Washingtonban véglegesen meg akarnak szabadulni Zelenszkijtől, hogy helyére a haderő korábbi parancsnokát, jelenlegi londoni nagykövetet és (a hivatalos verzió szerint) a Nordstream-terrorcselekmény állítólagos kitervelőjét, Valerij Szaluzsnyit ültessék. Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás szerint több ukrán választaná elnöknek őt, mint a jelenlegit. Ha Zelenszkij nem hajlandó lemondani tisztségéről, ami nagyon valószínű, akkor „erőszakkal” kell eltávolítani, állítja egy, a tervbe bevont amerikai tisztviselő: „Zelenszkij nem fog önként távozni, hanem lábbal előre.”

    Még a „Deutsche Welle” is meglepetést okozott egy riporttal a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, akiknek behívása Ukrajnában bevett gyakorlat, és elismerte, hogy 3500 hivatalos panasz érkezett súlyos emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatban a mozgósítás kapcsán – epilepsziások, skizofrénok, „tuberkulózisban szenvedő” vagy „fogak nélküli” katonák részéről.


    Ez számunkra úgy tűnik, mintha egy ilyen híres „narratíva váltás” kezdeti szakaszában lennénk.
    A német médiától, ezektől a notórius lemaradóktól a tudatlanság völgyéből, hamarosan a következő témákról várunk bőbeszédű riportokat, mintha nem lenne holnap:

    „Perverz behívási gyakorlat és kényszerű mozgósítások” (Süddeutsche Zeitung), „Perverz hatalmi struktúrák és diktatórikus államfelépítés” (Frankfurter Allegemeine zeitung, helyi rész), „Perverz: Elmebetegek a fronton! Fogatlanok!” (Bild Zeitung); valamint mindenekelőtt az ukrán örökzöld „Perverz korrupció” – beleértve a Zelenszkijre vonatkozó, a Panama Papers-ből származó információk újbóli felvetését – (Spiegel, Task Force „Slow Research”). És természetesen: „A felesége perverz ruhái” (Bunte).« (Ez a felsorolás természetesen szarkasztikus és vágyvezérelt – HND)

    Forrás.

    Talán egyszer majd megérjük azt is, hogy az elképzelhetetlenül kegyetlen háborús bűnök, vagy a “bucsai mészárlás” néven elhíresedett akció valós története is elmesélhető lesz, mert eddig csak az internet legeldugottab zugaiban találunk ezekre vonatkozó tényeket, sokszor a web-archívum rekonstrukciós segítségével.

    Nincsen tehát uborkaszezon, nagy változásoknak nézhet elébe a világ. Szerencsére kis hazánk ellenzékének új reménységét, Ukrajna meghitt haverját, ez nem érinti, mert feudálisan jól fizető, ám mégis unalmas EP munka helyett a magyar pampákon modellkedik különböző, látványos mutatványokban, megmutatva, hogy a “vízen járástól” kezdve a robogózásig mindenhez (is) ért. A legbizarabb akciója mégis az úgy nevezett “aura-farming” volt, amelyben egy, a TikTok-on futótűzként elterjedt, indonéz kisfiú mozdulatait utánozza 43 évesen. Ezt korábban kapuzárási pániknak hívták, amikor öregedő pasik görcsösen fiataloSCHkodni akartak. Csak remélni lehet, hogy az “ördögök alkonya” ragályos lesz.

    Szerző: HeroesNeverDie

    Featured picture: vreme.com

    HND: A béta hímek ligája

    (Egy fatális baleset után, a fél éve tartó hosszas és nehéz felépülés fázisában jelentkezem újra. Korlátozott mozgási lehetőségem miatt az elmúlt időszakban inkább médiafogyasztó voltam, aktív szövegalkotásaim egy kis számú közönség részére szorítkoztak a fészbukon. Hogy, hogy nem egy közismert és népszerű online oldalon mégis megjelent másolatban az egyik szösszenetem, csakhogy a nevemmel együtt, ezért eltekintek ennek közlésétől – HND)

    Egy alfa hím nem hangos. Egy alfa hím nem tolakodik. Egy alfa hím nem mutogatja magát. Csak ott van és az aurája betölti a teret – HND

    Abban reménykedtem, hogy ez eddigi életében többszörösen kudarcot vallott, különösebb tehetséggel és képességekkel nem rendelkező, önjelölt “államférfi”, a mesterségesen, algoritmusok és photoshop, illetve mediális manipulációk által felfújt perszonifikált középszerűség az első sikerek után kifullad. Pusztán halálosan unalmas semmit mondása miatt. Amikor megvizsgáltam a Magyart kísérő vak fanatizmus lehetséges okait, még csak éreztem, de ma már biztos vagyok benne, hogy egy régóta, többek által megkomponált psy-op, azaz pszichológiai operációval van dolgunk.

    “Egy olyan világban, amelyben az emberek többségének szókincse radikálisan szegényedik, amelyben a szövegértelmezés ezért csapnivalóan hiányos, amelyben nem számít a házastárs és a barátok elárulása sem, amelyben az államot teszik felelőssé még a saját kudarcokért is, de jobban ismerik a trash tévé ócska celebeit, mint a környezetüket, abban az ilyen Magyar-félék könnyű zsákmányra találnak. Se önálló gondolat, sem program, sem figyelemre méltó egyéniség nem volt tapasztalható ennél a régóta felépített, hatalmas összegekkel támogatott nárcisztikus képződménynél, aki sem kritikát, sem valódi vitát nem képes elviselni. Az ő verbális terrorizmusát viszont hatalmas ovációval fogadják a szolgai alázatra felesküdött hívek. A középszerűség manifesztációja neve Magyar Péter, de a közönségére ugyan ez vonatkozik.” – írtam 2024. szeptemberében.

    Azóta csak annyi változás történt, hogy a napi gyűlölet-dózis, amit lájkkoldus influenszerként konc gyanánt a hívei elé hajít, egyúttal egyéb, az általa kiszemelt közéleti szereplőkre uszítva mocskos szájú kommandóját, egy ideje “hallod-e te XY” vicceskedésnek szánt beszólással kezdődik. Az öncélú önimádat perverz tükre, hogy szinte minden esetben valamilyen agyon manipulált fényképet mellékel saját magáról, összekapcsolva az epét hányó tartalmat az általa elképzelt valóság siralmasan bájgúnárkodó lenyomatával.

    Forrás: Facebook

    “A címlapról a már jól ismert Richard Gere-t majmolni akaró, de inkább csak egy másnaposan fáradt disznóra emlékeztető, félárbócra eresztett szemhéjú Nárci tekint le ránk, a photoshop nem éppen dicsőségére.” – állapítottam meg a poszt láttán.

    Pár éve olvasok egy érdekes blogot, amelynek most megismertem a szerzőjét is. Egészen érdekes személyiség, akinek a véleményére figyelek, akkor is, ha sokszor teljesen eltérő nézeteket vallunk. De éppen ez az érdekes az életben, hogy a különböző felfogású emberek beszélgessenek, cseréljék ki gondolataikat, gazdagodjanak a másik által szellemileg. A napokban közreadott cikke a fanatizmust vette célba és ez nekem is egyik visszatérő témám.

    “Akkor is tévedtem, amikor a XX. század szocializmusa után feltételeztem, sosem térhet vissza az a kor. Visszatért. Nyugatról árad felénk ez a pusztító kór. Egyelőre parányi védőbástyaként Magyarország ellenáll, de alig hiszem, hogy győzhetünk ekkora túlerővel szemben.

    Emberi torzók alkotta tudattalan massza hömpölyög az utcákon, őrjöngenek, pusztítanak és elképzelhetetlen mértékben agresszívak. A baloldali fanatizmus mindig gyilkoshajlamú. S ha megnézzük ezeknek a korcsoknak a vezetőit, fizikai értelemben, mintha ikrek lennének: csenevész test, merev testtartás, mélyen ülő, gonosz szemek. Istenem, azok a szemek! Mint értelem nélküli emberszabású rokonainknak, a majmoknak, olyan a szemük.

    Minap beszélgettem erről egy ismert pszichológussal, egy komoly szaktekintéllyel. Álláspontja szerint attól igazán veszélyesek azok a társadalmi folyamatok, amelyektől elborzadunk, hogy nem is igazán a rendszer ellen szerveződnek, hanem a másik ember ellen. Hogy bár egyfajta verbális absztrakció formájában halljuk az „Orbán lop!”, Orbán takarodj!” rigmusokat, agresszivitásuk alapvetően azokra irányul, akik nem értenek velük egyet, akik a rendszert fenntartják szavazatukkal.” – az egész, szerintem érdekes, olykor radikális, de mindenképpen figyelemre méltó cikket itt találjuk.

    Kár lenne időnket és energiánkat, igen, kedves Olvasó, az önökét is, arra pazarolni, hogy több ezredikként beszámoljak én is a karizmamentes, de legalább féktelenül öntelt és arrogáns lájkbajnok kényszeredett vigyorgású húsvéti, népieSCHre formatervezett bohóckodásáról. Mindenki láthatta, akit érdekelt és az is, akit nem annyira.

    A beteges nárcizmus, álszenteskedő önmutogatás csimborasszója azonban a római dolce vita imitálása volt, amelyben – mérhetetlenül gusztustalan módon amúgy – az elhunyt Ferenc pápa temetése huszadrangú aktusként jelent meg. Minden bizonnyal ezzel akarta kompenzálni, hogy a meghívott nemzetközi világi és egyházi vezetők közelébe sem engedték. Ez a valóban ízléstelen akció még a saját hívei körében is visszatetszést keltett, legalábbis az igazi hivők között.

    Képes volt viszont kitenni magáról egy olyan videót, amin hangosan felröhögtem, bocs, nem tudom másképpen fogalmazni! Ráadásul halálosan komolyan gondolta a mutatványt. Ebben éppen ez a vicces. Ennek a mélynövésű, csekély intellektusú figurának ugyanis nincs humora, de saját magát rettenetesen fontosnak tartja és kényszeresen komolyan veszi. Ebből önkéntelenül is olyan groteszk helyzetek alakulnak ki, hogy az ember tele szájjal, térdet csapkodva nevet. Rajta.

    Forrás: YouTube (szegény operatőrt sajnáltam, aki valószínűleg laposkúszásban vette fel a bohózatot, hogy a Nárci nagyobbnak látszódjon)

    Amellett, hogy a magyar miniszterelnököt újabban elvtársozza, az egyéb, neki nem tetsző közszereplőket, média munkatársakat janicsározza. Emlékezetem szerint a jogi végzettség, legalábbis az én időmben, még némi történelemtudást feltételezett. Úgy látszik, a káder klánból származó ficsúr esetében ez nem volt elvárás, ezért fogalma sincs a janicsár szó eredeti jelentéséről.

    Külön elemzést érdemelne azonban a kamu párt és annak szürke eminenciása, Tarr Zoltán, továbbá az eddig felderített szponzorok háttere. Azt ugye senki nem hiszi komolyan, hogy a félmilliárd forintot felemésztő road show tiszás mütyürök eladásából és mikroadományokból származik. Helyettem beszéljen egy kiváló kutató újságíró:

    Forrás: Kontextus, YouTube

    Ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást a Nárci lavina elindítására, azaz az úgynevezett “kegyelmi ügy” kirobbantójára is, aminek a vége – többek között – Varga Judit lemondása volt. Azt elárulhatom, hogy az írási stílus elemzése egy kriminalisztikai alkalmazás is. Olvassák el kérem az Origón megjelent, rendkívül izgalmas eszmefuttatást:

    “A magyar nyelv készlettára szinte kifogyhatatlan, ennek ellenére a Vidéki prókátornál felbukkanó ritka, a köznapi nyelvhasználatban szinte alig előforduló kifejezések kivétel nélkül megtalálhatók Magyar Péter bejegyzéseiben is. Ha például a Vidéki prókátor valaki hozzá nem értését, összeférhetetlenségét akarja hangsúlyozni, akkor az alkatilag alkalmatlan kifejezéssel illeti. Ugyanúgy, mint Magyar Péter.”

    Végül elérkeztünk a mai naphoz, aminek “durranni” kellett volna, de a Tisza “párt” elnöke és a katonai vezetőből táskahordozóvá mutált szárnysegéd által napok óta beharangozott “hatalmas leleplezés” helyett, egy picurka pukk lett a vége. Két sértett és bosszúra szomjazó figura nagyot akart, de a NER bukása ismét elmaradt! Semmi más nem “derült ki”, mint amit a magyar kormány 2022 óta hangoztat, magyaráz és tesz: a honvédelem erősítése, modernizálása történik a megváltozott világpolitikai helyzet függvényében. De ez már egy másik történet.

    Forrás: mfor.hu

    A mai show végül mégsem a Nárcié lett, hanem a Gyurcsány házaspáré. Gyurcsány Ferenc visszavonul és elválnak. Dühösen tajtékozva reagált Magyar a bejelentésre, határtalan öntúlértékelésében azt harsogva, hogy mindez miatta történt és mindez a Tisza győzelme! Arról egy szó sem esett, hogy tegnap a Momentum jelentette be, hogy esetleg nem vesznek részt a 2026-os választáson. Van egy olyan érzésem, hogy a háttér szponzorok Magyar Péternek “tisztogatják” a hazai politikai porondot, kiiktatva a potenciális konkurenciát.

    Forrás: Magyar Péter Facebook oldala (engem csak az érdekelne, hogy milyen botrányról beszél?)

    Milyen botrány? Nem volt botrány. Viszont egy kedves kollegina megjegyzését azért közreadom, mert nagyon tetszett:

    “Reggel rohantam a reptérre, hogy elérjem a menekülő járatot. A kifutón nem volt egy gép sem, csak egy kipukkadt lufi darabjait találtam ott.” – I. H. kollegina aranyköpése.

    Végül egy friss, meleg, ropogós megjegyzés Hont Andrástól, ami telitalálat:

    Forrás: Hont András Facebook oldala

    Zene:

    Forrás: Wellor, YouTube

    Szerző: HeroesNeverDie

    Featured picture: Magyar Péter, Facebook oldala

    HND: ¿Cómo estás Valencia? – egy tragédia lehetséges háttere

    Még szemünk előtt peregnek a megrázóan bénító képek. Még képtelenek vagyunk feldolgozni egy újabb villámáradás eseményeit, amikor a hirtelen jött időjárási csapás tehetetlen áldozatait sodorják magukkal a mocsokkal telített hullámok. Még látjuk az összetorlódott autók és az utcára sodort háztartási ingóságok apokaliptikus káoszát a pusztítás nyomában, sejtve a borzalmas lehetőségét annak, hogy emberek százai, ezrei lelték halálukat ebben a törmelékhalmazban. A valenciai tragédia halálos áldozatainak száma kétszáz fölé emelkedett és több, mint kétezer embert kezelnek eltűntként. Túl sok extrém mennyiségű eső és az ezzel járó pusztító árvíz sokkolta az emberiséget az elmúlt hetekben Észak-Karolinától (USA) Valenciáig, szerte a világon.

    A klíma-szekta dögkeselyűi már kerengenek a romok, a – még – temetetlen halottak és a kétségbeesett, nincstelenné vált áldozatok szívbemarkoló látványa fölött, vad rikoltozások közepette az emberekre mutogatva, hogy te, TE vagy az oka mindennek! Ez már a megjósolt klímaváltozás előjátéka.

    Nem. A klímaváltozás nem ilyen gyors folyamat, mint ahogy ezt el akarják hitetni velünk. Az ilyen helyi katasztrófáknak sem valamilyen az “emberi létezés által kiváltott természeti csapás” az oka, hanem emberi mulasztások, emberi hanyagság és emberek által elkövetett manipulációk az időjárás modifikációjában (geoengineering). Ez utóbbit külön kell egyszer bemutatni és Valenciával kapcsolatban még korai lenne ilyesmire (is) utalni.

    Egy józanul kimért cikket mutatok be az alábbiakban, amelyet Vera Lengsfeld, német polgárjogi harcos és publicista közölt minap a saját blogján, egy rendkívül szimpatikus fizikus professzor, Dr. Hans Hofmann-Reinecke tollából, aki a zöld ideológiáról nagy sikerű bestsellereket is írt.

    “A heves esőzések halálos árvizeket okoztak Valencia térségében. Ilyen események a múltban is többször előfordultak ott, és egy különösen súlyos árvíz után a Turia folyót a városon kívül egy új mederbe terelték. Ennek ellenére túl sokan haltak meg a 2024 őszi árvízben.

    Valencia 2024 őszén

    A Reuters november 1-jén délben kiadott híre szerint a valenciai árvíz halálos áldozatainak száma 158-ra emelkedett, mivel a Turia folyó a heves esőzések miatt kilépett medréből, átszakítva a parti erősítéseket és gátakat rombolt le. (Azóta a halottak száma 200 fölé emelkedett – HND)

    Napjainkban és Európában egy ilyen mértékű természeti katasztrófa mindenkit megrázó esemény és az áldozatok iránti tiszteletből kizárt mindenfajta találgatás. A politikai vitáknak várniuk kell a tényszerű technikai szempontok elemzéséig és értékeléséig. Ez azonban nem akadályoz meg bizonyos köröket abban, hogy már most az éghajlatváltozást és ezáltal mindenkit hibáztassanak, kivéve saját magukat. Egy pillantás a város történelmére viszont nagyon hasznos.

    Átágyazott meder

    A szélsőséges időjárás oka a “DANA” (= depresión alta de nazuraleza aislada) meteorológiai jelenség, egy elszigetelt alacsony nyomású zóna nagy magasságban, amely az évnek ebben az időszakában jellemző erre a régióra. Az ezt kísérő időnkénti árvizeket történelmileg a nap szentjeiről nevezték el, a dátumhoz igazodva: San Miguel szeptember 29-én vagy San Martín november 11-én. 1957 októberében volt egy különösen pusztító árvíz, amely közel száz halálos áldozatot követelt.

    Abban az időben a folyómeder Valencia közepén futott keresztül. Annak érdekében, hogy a várost és lakosságát megvédjék a jövőre nézve, egy gigantikus projektet indítottak el, a “Solución Sur”-t, amely a folyót a várostól délre tereli el. Ez az új folyószakasz 12 kilométer hosszú, 150 és 200 méter közötti szélességű, és másodpercenként 5000 köbméter vizet képes szállítani. Ha ez nem lenne elég, a vizet ideiglenesen egy sor vízgyűjtő medencébe vezették az új folyómeder kezdeténél. A régi, lecsapolt folyómedret mindenféle parkká alakították át, melyek új látványosságokat hoztak a városnak.

    Szépséghibák

    Időközben a fent említett vízgyűjtő medencék egy részét vagy mindegyikét eltávolították, s az így visszanyert területet fotovoltaikus és ökológiai kutatásokra használták. Vajon ez az átrendezés, a vízgyűjtő medencék hiánya hozzájárult a mostani árvíz halálos hatásához? A katasztrófa elemzésének ki kell mutatnia az okot.

    Ha azonban a víz a város központjában tombolt volna, mint a régi időkben, a végeredmény valószínűleg még rosszabb lenne, mint amilyen már most is. Utólag azonban nehéz lesz köszönetet mondani a “Solución Sur” projekt kezdeményezőjének; ez egy bizonyos Francisco Franco tábornok volt.”

    Akármennyire is nehezünkre esik, meg kell várni a szakértők jelentését és csak reménykedni lehet, hogy objektív elemzések kerülnek majd a közönség elé, diffúz riogatások helyett. Tény, hogy a város lakóit nem értesítették időben egy lehetséges természeti csapásról. Az is tény, hogy a spanyol király és a miniszterelnök látogatása heves tiltakozásokat váltott ki a városlakókban. A király legalább megpróbált a szerencsétlenül járt emberekkel szót érteni, míg Pedro Sanchez, a szocialista miniszterelnök gyáván megfutamodott a haragos tömeg elől.

    Pedro Sanchez menekül

    Egyre több hasonló jelenséggel van és lesz dolgunk, amelyek az internet korában már a történések pillanatában láthatók és a hatásuk bizalom- és lélekromboló lehet. Nehéz lesz józannak maradni a szörnyű képek láttán, nehéz lesz hideg fejjel elfogadni, hogy a kiváltó ok legtöbbször emberi mulasztás, mint például a németországi Ahrtal-ban, 2021-ben bekövetkezett katasztrófa, ami egyértelműen politikai-ideológiai kudarc következménye volt.

    Jelenleg csak reménykedni tudunk abban, hogy a valenciai polgárok megfelelő és hatékony segítséget fognak kapni, akkor is, ha ez az emberi veszteségeket és a lelki, testi traumákat nem gyógyítja, de legalább a nehéz sors elviselését valamelyest megkönnyebbítheti.

    A tragédia után

    Szerző: HeroesNeverDie

    Featured picture: media-cnn-com