Ezt a történetet soha nem akartam megírni. Túl régi, túl személyes és ma már senkit sem érdekel. Nem releváns.
Aztán megjelent egy figura, egy szuper-hiper menedzser, kis hazánk tiszás mocsarában, akit a 80-as években fedeztek fel és most az ámuldozó nagyérdemű fantasztikusan hangzó életpályáján csodálkozhat. Minden bizonnyal úgy is volt, hogy a szocreálból bárki spontán kiugorhatott, elindulni egy világkörüli, hódító útra. Tényleg?
Évek óta olvasom Mező Gábor és Borvendég Zsuzsanna cikkeit a létező szocializmus kevésbé emberarcú nyerteseiről, az “impexes” maffiáról, akik már a módszerváltás előtt stikában teljesen eladósították az országot, elfecsérelve annak vagyonát különböző külföldi cégeknek, érdekeltségeknek. Csak kapkodtam néha a fejemet, ahogy egyes nevek, vállalatok felbukkantak publikációikban: ezt ismertem, azt is… Hiszen fiatal nőként velük dolgoztam!
Egészen véletlenül cseppentem bele ebbe a világba, miután elkezdtem dolgozni egy tudományos egyesületben. Rögtön az első héten kiderült, hogy mindenki, azaz a pár kollegina, felmondott és egyedül maradtam a főnökkel, aki szerencsémre, mint később rájöttem, az anyaszervezet párttitkára volt, ezért nem sokat törődött a napi feladatokkal. Így történt, hogy különösebb segítség nélkül zuhantam a mélyvízbe, magyarán az összeomlás szélén álló nemzetközi konferenciák és külföldi cégek által tartott előadások megszervezésébe.
Magyar Kereskedelmi Kamara, 1. emeleti galéria, forrás: Kiscelli Múzeum
Éjjel, nappal tanulmányoztam a tonnányi papíranyagot, a hogyant és a miérteket, továbbá rekordsebességgel ismerkedtem meg azokkal a “külsős” emberekkel, akik bármilyen információt tudtak nekem adni a feladatok megoldásához. A lényeg: néhány év alatt sikerült egy saját stílust kialakítani, hatalmas kapcsolatrendszerre támaszkodni és legfőképpen devizát termelni piciny hazánknak. Ez a deviza tette lehetővé, hogy kiérdemelt elvtársak nyugati utazásait fizethesse a cég.
Azt is megtanultam, hogy a szervezet külügyi osztályán dolgozott a béemes, aki egy rém kellemetlen, leginkább varangyos békára emlékeztető pasi volt, behízelgő, de mégis hamis modorral, állandóan figyelő, árgus szemekkel. Közben lettek új kolléganők, majd még újabbak, nagy volt a fluktuáció. Én maradtam. Imádtam a munkámat. Igen, azt a fiatal korom miatt alulfizetett munkámat. Sokszor mondták, hogy igazi nagy karriert is csinálhatnék, ha egy kicsit simulékonyabb (értsd: áramvonalasabb) lennék és a szájam pár mérettel kisebb lenne. Ilyen kívánalmaknak nem akartam eleget tenni.
Talán már 1980 lehetett, amikor egy nagyobb magyar vállalat kitalálta, hogy a következő, a jövőt nagy mértékben meghatározó fejlesztéséhez meghív neves külföldi cégeket, hogy műszaki előadások keretében referáljanak a saját, idevágó termékeikről. Ezeket is én szerveztem.
Az egyik cég az amerikai General Electric (továbbiakban GE) volt, melynek az európai ügyeket felügyelő igazgatójával tárgyaltam. Kiderült, hogy tökéletesen beszélt németül, amerikai akcentussal. A rendezvény után meghívtak estére vacsorázni, ami akkortájt abszolút tilos lett volna, de ilyen apróságok engem nem érdekeltek. Az előadóval, annak feleségével, aki rövid idő alatt kínosan berúgott a jó magyar boroktól és a németül beszélő igazgatóval egy kellemes estét töltöttünk el. Megtudtam róla, hogy német származású, Nürnbergből és a családja a nácik elől menekült Amerikába. Még időben. Ezért nem szeretett az anyanyelvén beszélni, de miattam, aki németül jobban tudott, kivételt tett.
Az este folyamán az előadó egy pohárköszöntő keretében lelkendezve megdicsérte a munkámat és közölte, hogy nagyon szeretnék, ha elfogadnék tőlük egy meghívást New York-ba, ahol a cégük iskolájában nem csak az amerikai nyelvet sajátíthatnám el, hanem egy magas szintű, GE specifikus marketing képzést is kapnék. Siker esetén átvehetném a GE jövőbeli, intézményesített kelet európai kapcsolatainak irányítását. Végül is a teljesítményem alapján ismertek meg.
Teljesen meglepődtem. Igazán zavarba estem, mert fogalmam sem volt arról, mennyire lehet az ilyesmit komolyan venni és egyáltalán elképzelhető lenne-e a szocreálban egy ilyen apolitikus lénynek, mint nekem, ezt az ajánlatot elfogadni? Megnyugtattak, hogy nagyon is komolyan gondolták az ötletet és pillanatok alatt megindítanák a folyamatot, ha én is beleegyezek.
Csak annyit voltam képes kinyögni, hogy nem hinném, hogy nekem engedélyezne a magyar állam egy ilyen kiképzést. A német származású férfi közölte, hogy a GE olyan hatalmas és gazdag cég, hogy egész Magyarországot megvehetné, ha akarná. Ez viccesen hangzott, annak is szánta, tudtam, hogy igaz, de a ruszkiknak is lenne néhány szava egy ilyen akcióhoz. Annyiban maradtunk, hogy utána járok a feltételeknek.
Természetesen szó sem lehetett arról, hogy egy ilyen senkiházi, mint én, akinek semmilyen kötődése nem volt a politikai nómenklatúrához, egyáltalán álmodni merészeljen egy külföldi, – Oh, mon Dieu! – ráadásul amerikai karrierről. Annyira “megbízhatatlannak” számítottam, hogy egy esetleges engedélyért cserébe még a lelkem eladására sem bíztattak. Gondolom, pontosan tudták, hogy ez lehetetlen vállalkozás lenne. Engem a nyelvtudásom és – feltételezem – a szervezői tehetségem miatt tartottak.
Pár nap múlva megjelent az irodámban a németül beszélő úr. A külföldiül nem tudó kolléganők látványos pofákat vágva méricskélték az idegent. Talán ebben a közegben utáltam meg végképp a nők jó részét, különösen, ha csoportosan lépnek fel valahol.
Szomorúan közöltem vele, hogy sajnos semmi esélyem sincs az ajánlatukat realizálni, amire megértően bólintott. Már ő is tudta. Még megdicsérte az akkori Budapest talán legszebb panorámáját, ami az ablakomból látszott: a Halászbástyát és a még relatív új Hiltont. Aztán zavartan elővett egy műsoros zenei kazettát. Ez a fiam, mondta halkan. Sajnos nem élünk együtt, de talán tetszeni fog a zenéje. Fogadja szeretettel. Mélyen a szemembe nézett. Kezet fogtunk. Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom, mondta és elment.
A férfit Howard Joel-nak hívták, aki eredetileg Helmut volt Nürnbergből. A fia, Billy Joel, aki idős korára, ma már teljesen úgy néz ki, mint valaha az édesapja.
Forrás: people.com
Ennyit a hirtelen és spontán nemzetközi karrierekről a szocreálban. Az utam másfelé vezetett. Ennek így kellett történnie.
Billy Joel első nagy lemezéről, “52nd Street”, amit én kazettán kaptam meg az apjától
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: Budapest látkép, National Geographic
Egy rövid történetet mutatok meg a német IT szakember és egyik legjobb blogger, Hadmut Danisch, mai írásai közül. Annyira felháborító és elképesztő, hogy gyorsan lefordítom. Remélem sokan fogják ezt az abszurd esetet elolvasni. Hihetetlen, hova fajult az egykor tényleg kellemes hangulatú, valóban sokszínű és eléggé toleráns Németország, amit úgy hívtak: a költők és gondolkodók országa. A német nyelvű videó tartalmának lényegét összefoglalom.
“Az erkölcs és a jóemberkedés helyzetéről.
Ezt meg kell hallgatni, hogy megértsük, hová jutott ez a köztársaság:
‼️👉Markus Frohnmaier berichtete am 25.10.2025 in Donaueschingen von einem Vorfall, der sich vor kurzem ereignet hat und seine vierjährige Tochter betrifft.‼️ pic.twitter.com/yRjtoEkVjE
Markus Frohnmaier német AfdD politikus mesélte el, hogy kezdeményeztek a négy éves kislánya óvodájában egy petíciót a gyerek eltávolítására, mert az apa AfD tag
Milyen szintű aljasságig jutottak el ezek az önjelölt ‘jók’?
És ez az a fajta ember, aki annyira szereti ‘antifasisztának, jobboldal ellenesnek, náci ellenesnek, toleránsnak, egyenlőség elvűnek, senki sem illegális hangoztatónak’ címkézni magát.
Végül is azonban pontosan ugyanazokat a viselkedési mintákat követik, mint azok, akik egykor arról panaszkodtak, hogy a zsidók még mindig járhatnak iskolába vagy óvodába.
Ilyen esetekben mindig szívesen meghallgatnám a másik oldalt is. Nagyon szeretném tudni, kik ezek az emberek, milyen szakmát űznek.
De nem tudom, ki a másik oldal, és ők – ahogy az apa maga is említi – mindig azok a típusok, akik utána nem is voltak ott és letagadják az egészet. Nem is olyan egyszerű meghallgatni azt a bizonyos ‘másik oldalt’, ha azok mindig csak titokban, intrikák útján, de lehetőleg sosem nyilvánosan cselekednek.
Ezeket az online petíciókat is meg kellene szüntetni. Végül is ezek is csak felbujtó eszközök akárki ellen.
Valóban igaz viszont, hogy Németország ismét társadalmi szemétteleppé vált.
Korábban sajnáltam, hogy nincsenek gyerekeim. De ebben a Németországban már régóta inkább a megkönnyebbülés dominál, hogy nem lettek gyerekeim. Már az a gondolat is összetörné a szívem, hogy van egy kislányom, akit védtelenül ki kell szolgáltatni ennek a romlott csőcseléknek, a tanároknak, óvónőknek, más szülőknek, és akiknek lehetetlenség elmagyarázni, mi folyik itt, mert nem értik, vagy nem akarják érteni.
Már az a gondolat is felkavarja a gyomromat, hogy ez a szocialista ideológiájú erkölcsi csőcselék kisgyerekeket is tönkretesz, miközben etikusnak, intellektuálisnak, igazságosnak, jónak tartja magát.
Ez az a felfoghatatlan mocsok a baloldali gondolkodásmódban, amit ők morális felsőbbrendűségnek gondolnak.”
Eddig az idézet és rettenetesen elszomorít. Régóta, pontosabban Merkel kancellárságának kezdete óta éreztem, hogy nem jó irányba halad az ország. Aki egy diktatúrában nőtt fel, akármennyire (ál)humánusra szabott rendszerben, de mégis egy emberellenes környezetben, az különlegesen finom antennákkal rendelkezik ahhoz, hogy megérezze a közelgő veszélyt. Figyelve az eseményeket, a baráti publicisták tudósításait, úgy tűnik, a folyamat visszafordíthatatlan.
Utóirat: az AfD egy demokratikus úton, jelentős társadalmi héttérrel a német Bundestag-ba (parlament) beválasztott párt, amelytől évek óta megtagadják az Alaptörvényben lefektetett jogaikat.
Új vírus járja be a világot, a – látszólag – spontán forradalmak és felkelések vírusa. A “Z generáció”, ismertebb, nemzetközi nevén “Gen Z” állítólagosan “alulról szervezett” zavargásai rendítik meg egyes országok társadalmát puccsokat és olykor polgárháborús helyzeteket generálva. Tényleg úgy van, ahogy el akarják hitetni az álmélkodó közönséggel, vagy esetleg más, sokkal prózaibb háttere lehet ennek a mérhetetlenül destruktív, minden eddigi társadalmi formát elpusztítani szándékozó mozgalomnak? A hazai sajtóban eddig nagyon hézagos, ha egyáltalán létező információk, illetve azok hiánya miatt jártam utána az aggasztó jelenségnek.
Mi is az a Gen Z? Ezt mondja a Google AI generált szövege:
“A Gen Z-t (akik 1997 és 2012 között születtek – HND) a közös digitális kultúrájuk és a technológia által biztosított összekapcsoltságuk miatt az első igazán globális generációnak tekintik, amely befolyásolja a szórakozás, a fogyasztás, valamint a társadalmi és politikai mozgalmak globális trendjeit. Hatalmas demográfiai csoportot alkotnak, globális népességük körülbelül 2 milliárd fő, és egyre inkább alakítják a piacokat vásárlóerejükkel és értékeikkel, amelyeket a marketingeseknek meg kell érteniük ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak velük kapcsolatba lépni. […] Digitális bennszülöttek: A Gen Z az internet, az okostelefonok és a közösségi média hatása alatt nőtt fel, amelyek szerves részét képezik mindennapi életüknek, és meghatározzák, hogyan kommunikálnak, fogyasztanak tartalmakat és lépnek kapcsolatba a világgal.
Globális kultúra: A technológia globális kultúrát teremtett a Z generáció számára, ahol határokon átnyúlóan osztják meg egymással a zenét, a mémeket, az online szórakozást és a társadalmi trendeket.
Fogyasztói erő: A Z generáció hatalmas erő a globális piacon, 2030-ra 12 billió dolláros vásárlóerővel fog rendelkezni, és etikai elvárásaikkal és értékeikkel befolyásolják a márkákat.
Társadalmi és politikai elkötelezettség: A Gen Z politikailag aktív, különböző országokban szerveznek és koordinálnak tüntetéseket a közösségi médián keresztül.
Közös értékek: Bár nem monolitikus, a Z generáció bizonyos szokásokat oszt, például a mobil platformok előtérbe helyezését, és egyedi szemléletmóddal rendelkezik a karrier, a siker és a társadalmi kérdések tekintetében, amely magában foglalja a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás fontosságát.
[…] Demográfiai hatása: A Z generáció globálisan a legnépesebb generációvá válik, megelőzve a millenniumi generációt, és hatása mélyreható a munkahelyeken, a fogyasztásban, a technológiában és a politikában.
Munkaerő és gazdaság: Erőteljes befolyással bírnak a globális munkaerőpiacon és a piacon, egyedi szemléletmóddal rendelkeznek, és változásokat hoznak a vállalkozások működésében és a munkavállalókkal való kapcsolattartásban.
Regionális eltérések: Bár a trendek globálisak, regionális eltérések vannak a hozzáállásban, például a vallás fontosságában vagy a bevándorlásról alkotott véleményekben, amint azt a statisztikák mutatják.”
Sajnálatos módon a mesterségesnek mondott intelligencia nem vette figyelembe, hogy a woke trendet követő cégek hatalmas veszteségeket könyvelhettek el és Gen Z ide, vagy oda, kezdik magukat kivonni a kötelező “sokszínűségi” programokból. Arra sem adott választ, hogy miért éppen a világ szegény, akár legszegényebb országaiban terjed a látszatforradalom vírusa? Olyan országokban tehát, amelyekben azért nem kifejezetten a túlfogyasztás és a jóléti társadalomban érzett mentális árvaság, illetve kiégettség és igen, unalom szül olyan pótcselekvési kényszereket, amilyeneket a közösségi média önjelölt gurui diktálnak, mint követendő létformát.
Először Nepálban, egy mélyen hinduista, buddhista közegben tört ki szeptember elején a fiatalok lázadása. Elvben az ország korrupt vezetői ellen, ami egyébként mindenütt motivációvá vált, ténylegesen azonban bizonyos közösségi média platformok (pl. Facebook, X, YouTube, Snapchat, etc.) állami kiiktatása volt a szikra, s ez gyakorlatilag káoszba sodorta az országot. A lázadók szinte minden lényeges épületet felgyújtottak, kezdve a Parlamenttel, vagy legalábbis vandál módon romboltak bennük.
Discord csatornákon keresztül szervezkedtek, különböző NGO-k, de olykor hatalmas konszernek anyagi segítségével, továbbá kétes, a nepáli gazdasági életben súlyosan kompromittált üzletemberek támogatásával, ami ugye kissé groteszk helyzet egy állítólagosan korrupció ellenes lázadás idején. Bővebben angolul ITT.
A véres felkelés eredménye: 72 halott, a legfiatalabb egy tizenkét éves gyerek volt és a legutolsó áldozat egy 19 éves diák. Sokan a rendőrség által használt gumilövedékek okozta sérüléseikbe haltak bele. Akit érdekel részleteiben a téma, sok, sok nepáli névvel, de legalább a (bolse)Wikipédiához képest meglepően tárgyilagos leírással, az ITT nézhet utána, szintén angolul.
Kifejezetten aggasztónak tartottam, hogy a nepáli hírek hatására más, alapvetően prosperáló országokban is rengeteg közösségi média hozzászólást lehetett olvasni, amelyekben egymást hülyítve és felheccelve valamilyen elképzelt helyi felkelésről hallucináltak kellemes jólétben élő fiatal emberek. Az egyik legbizarrabb kommentet mégis hogy, hogy nem, Magyar Péter aka Nárci oldalán láttam, a napi kötelező, de legalább dögunalmas gyűlöletdzsemborija alatti gyöngyszem(ét)ben:
Forrás: Facebook Magyar Péter oldala, a nevet tudatosan hagytam meg, mert nyilvános komment volt
Normális esetben elolvassuk ezeket a híreket, habitustól függően megértően, vagy elutasítóan kezeljük az ilyen tartalmakat, mondván, mégis messze van, nem érint bennünket. Amikor azonban Indonéziában és a Fülöp szigetek egyes körzeteiben, Kenyában, Peruban, továbbá Marokkóban és Párizsban is megjelent a Gen Z forradalmat szimbolizáló kalóz zászló, póló, matrica meg minden olyan kellék, ami egyesek szerint egy igazi forradalomhoz szükségeltetik, hogy végül, bravúros logisztikával, a világ egyik legszegényebb országában, Madagaszkáron kössön ki, akkor felmerült a jogos kérdés: hogyan és miért?
“A zászló az 1997-ben megjelent, rendkívül népszerű japán manga, Eciichiro Oda One Piece című művéből származik, amely a sármos kalóz kapitány, Monkey D. Luffy és a kívülálló „Straw Hat” (szalma kalap – HND) legénységének kalandos történetét meséli el. Együtt vitorláznak a Jolly Roger zászló alatt, amelyen Luffy jellegzetes szalmakalapja és védjegyének számító kaján mosolya látható.
A One Piece rajongók számára a zászló Luffy álmainak megvalósítására, az elnyomott emberek felszabadítására és az autokratikus kormányok elleni küzdelemre irányuló törekvését szimbolizálja. Luffy félelem nélküli és elszánt – és néhány trükköt is tartogat az ellenfelei megzavarására, köztük azt a megirigyelhető képességet, hogy gumiból készült, nyújtható, rugalmas és hajlítható testével elkerülje a fogságba ejtést.
Azt már szinte felesleges megjegyezni, hogy a haladár Netflix 2023-ban felvette a One Piece manga sorozatot a programjába és a woke ideológiát aktívan támogató multinacionális cég műsorait ma már okostelefonon is bárhol a világon lehet követni, egészen minimális áron.
A madagaszkári tiltakozások 2025. szeptember 25-én kezdődtek, kezdetben a tartós víz- és áramszünetek miatt – különösen a fővárosban, Antananarivóban. Az alapvető szolgáltatások iránti követelések gyorsan kiterjedtek: a tüntetők, akiket a Gen Z Madagascar ifjúsági hálózat vezetett, Andry Rajoelina elnök lemondását, rendszerszintű politikai reformokat, a korrupció felszámolását és igazságosabb kormányzást követeltek.
Az állam a kormány feloszlatásával, biztonsági erők bevetésével, kijárási tilalommal, könnygázzal és tömeges letartóztatásokkal reagált; október közepéig 22 halálesetről és 100 sérültről számoltak be.
2025. október 11-én és 12-én a CAPSAT, a madagaszkári fegyveres erők elit egysége, hivatalosan megtagadta a kormány további utasításait, kinyilvánította felügyeletét a katonai műveletek felett, és Demosthene Pikulas tábornokot nevezte ki új hadseregfőnöknek. A CAPSAT nagy befolyással rendelkezik, erős technikai és adminisztratív képességekkel, valamint politikai szerepvállalással a háta mögött. Rajoelina elnököt a francia kormány egy titkos akcióban kimenekítette az országból.
Röviden ennyi a világ egyik legszegényebb országában történtekről. Egy olyan országról, amelyben pár éve búbópestis járvány tört ki néhány helyen, az irdatlan szeméthegyekben élő, hatalmas patkányok miatt. Azt, hogy a legtöbb afrikai országban, még a fejlettebbekben is, miért labilis az áramellátás és a vízszolgáltatás, már jó néhány afrikai témájú cikkemben megírtam, ezért nem térek ki a témára külön. Minden esetre megnyugtató, hogy a fiatal korosztály, különösen a városokban, általánosan rendelkezik okostelefonokkal.
Miután az összefoglalókban külön megemlítették a “Gen Z Madagascar” hálózatot, holott az összes látszatforradalmat eddig spontán megmozdulásnak, vezetők nélküli lázadásnak próbálták eladni a mainstream médiában, nem kellett sokat keresgélni, hogy megtaláljam ennek a korántsem grassroots mozgalomnak a hátterét. (Grassroots – fűgyökerek, amivel az állítólagosan “alulról” szervezett mozgalmakat becézik).
Mint minden fejlődő ország, Madagaszkár is jeleskedik az egy főre eső NGO-k látványosan nagy számával. Van itt kérem minden: szegénység elleni, környezetvédelmi, diverzitás alapú aktivista nemzetközi szervezet, számtalan szponzorral, amelyekből a leglényegesebb ebben az esetben a Londonban bejegyzett Varkey Alapítvány “Generation Z: Global Citizenship Survey” címkével futó ideológiai központ.
A legszembetűnőbb céljai ennek az eddig kevésbé ismert, magát természetesen filantrópnak nevező szervezetnek:
“Sok feltételezés születik az első generációs ‘digitális bennszülöttekről’. A felmérés lehetővé teszi, hogy feltételezéseinket kemény tényekkel cáfoljuk. Segít megérteni a Z generáció életét – az első olyan csoportét, amely valószínűleg megéri a 22. századot. A Z generáció globális polgárságáról szóló felmérés felbecsülhetetlen betekintést nyújt azoknak a fiataloknak a világnézetébe, akik az elkövetkező évtizedekben alakítják majd a világot. […]
A nemzeti és populista mozgalmak idején, amelyek az emberek közötti különbségekre összpontosítanak, a bizonyítékok azt mutatják, hogy a fiatalok – nemzetiségüktől és vallásuktól függetlenül – meglepően hasonló világnézetet osztanak. A nigériai, újdelhi és new yorki tinédzserek sok közös prioritással, félelemmel, ambícióval és véleménnyel rendelkeznek. A fiatalok között sokkal nagyobb az egység, mint amit a címlapok első pillantásra sugallnak.
A fiatalok nagy többsége világszerte támogatja a tolerancia, az egyenlőség és a haladás liberális értékeit – az azonos neműek házasságának törvényességétől (63%) a férfiak és nők egyenlő bánásmódján (89%) és a transzneműek egyenlő jogain (74%) át –, még olyan esetekben is, amikor ezek az értékek ellentétesek országuk törvényeivel.”
Aki a többi álszent magyarázkodásra kíváncsi, a fentebb közölt linken megnézheti az egész web oldalt.
Miért is nem meglepő, hogy a fenti “megállapítások” hajszál pontosan egyeznek az ENSZ, WHO, Világgazdasági Fórum és a már közismert filantróPATÀK (igen, így!), azaz a küldetéstudatos, megalomániás ultra gazdagok ideológiájával, amely a társadalmi mérnökösködés keretében egy új, hontalan, történelem és gyökerek nélküli, arctalan, de formálható, uniformizált fogyasztói masszát akar létrehozni a szociális és mainstream média manipulatív segítségével. Bravo!
Hogy még véletlenül se legyenek kétségeink, megvizsgáltam a Varkey Alapítványt és magát az alapító, Sunny Varkey, az Indiában született, de Dubajban élő milliárdos hátterét. Sajnálom, kedves Olvasó, de az ügy itt kezd unalmassá válni! Semmi meglepetéssel nem szolgálhatok. Végső fokon mindig ugyanazok a figurák, ugyanazok a megszállott, embereken kísérletező öreg fiúk bukkannak fel, mint már eddig is láttuk. Számtalan publicisztikában vázoltam fel a társadalmi tudatot romboló, eszement nemzetközi oligarchák demokratikus legitimáció nélküli, erőszakos térnyerését jelenlegi világunk szétzilálásában.
Varkey úr tehát kitalált egy nevelési alapítványt, ami biztosan nagyon dicséretes módon a szegény gyerekek oktatását, felzárkózását tűzte ki célul. Eddig vastaps, bár nekem mindig gyanúsak az ilyen jóemberkedések. Szem nem marad szárazon, ha a 2015-ös cikket olvassa az ember:
“A Varkey Alapítvány tavaly elindította a Global Teacher Prize díjat. Az oktatás Nobel-díjaként is emlegetett, egy millió dollár értékű kitüntetés a maga nemében a legnagyobb ilyen jellegű elismerés. A díjat azért hozták létre, hogy elismerjék azokat a kivételes tanárokat, akik kiemelkedően járultak hozzá a szakma fejlődéséhez, és hogy rávilágítsanak a tanárok társadalomban betöltött fontos szerepére.”
Az már teljesen véletlen, hogy Varkey úr rögtön megkereste a világ leggazdagabb entitásait és lássunk csodát! Az oltásfetisiszta, újabban étkezési és mezőgazdasági korifeus, az eredetileg felsőfokú végzettség nélküli szoftverárus, akinek amúgy még IT végzettsége sincs, a Gates Billy bácsi, a gyermekek nagy barátja és a néhai Jeffrey Epstein haverja (ami egy másik történet), rögtön rá is harapott az ügyre. A névsorban találjuk még Tony Blairt, a hamis vádak alapján elindított iraki háború egyik kezdeményezőjét és persze a Clinton Billy-t is, aki szintén Epstein cimbora volt, de más, egyéb világrengető disznóságokban is jeleskedett. A nemes célú alapítvány szerződést kötött a Világgazdasági Fórummal, akkor még, a közben már kirúgott, Schwab Klaus vezetésével.
Az egyik fiatal lányt, aki valahol, valamelyik tömegtüntetésen felszólalt, megkérdezték, hogy mi lesz azután, hogy elzavarták a kormányt?
– Nem tudom, – volt a legalább őszinte válasz.
Nem baj, majd a szuper gazdag bácsik a háttérben megmondják, mit kell csinálni, addig is viseljétek egészséggel a viccesen aranyos One piece trikóját, még a legszegényebb országokban is.
Istenek alkonyát (Wagner opera) mégsem írhattam. Az elmúlt napokban heves találgatásokba kezdett a nemzetközi média, hogy az ukrán háborús celeb meddig bírja még, meddig tartható a jelenlegi pozíciójában, meddig vezetheti a világot orránál fogva, szüntelenül pénzt és fegyvereket követelve (!) a nagyhatalmaktól?
Egy lényegre törő, frappáns elemzést találtam Martin Sonneborn, német politikus, EP képviselő oldalán, akinek találó meglátásait többször adaptáltam ebben a blogban. Nem olyan régen még tabu lett volna a világot terepszínű hacukában körbe haknizó “elnök úr” bármilyen abszurd, mélységesen ember- és demokráciaellenes megnyilvánulását megkérdőjelezni. Hirtelen annyira megtáltosodott az európai kontinens legkorruptabb, legbrutálisabban elnyomó formációja, amit köznyelven Ukrajnának nevezünk, hogy az EU önjelölt elitje minden körülmények között és gyorsított eljárásban az Unió tagjának akarta felvenni. Eközben számolatlanul ömlöttek a dollár és euró milliárdok a feneketlen zsákba, hogy egy részük aztán külföldi luxus villák és egyéb nélkülözhetetlen javak képében manifesztálódjon a világ különböző, arisztokratikusnak számító pontján.
Lássuk tehát:
»Az ukrán elnököt, Zelenszkijt, évek óta a nyugati fővárosokban a demokratikus ellenállás szimbólumaként ünnepelték. Ez a csodálat néhány helyen nyilvánvalóan egyfajta kényelmetlenségnek adta át a helyét, ami egy realisztikusabb helyzetfelmérésnek köszönhető.
Az angol nyelvű médiában az elmúlt napokban kritikus cikkek jelentek meg (Zelenszkijről és Ukrajnáról), amelyeket még hetekkel ezelőtt ugyanazok a médiumok „orosz propagandának” minősítettek volna.
A Financial Times részletesen kifejti, hogy Zelenszkij minden jel szerint nem demokrata, hanem (kis) autoriter uralkodó, egyben idéz ellenzéki politikusokat, vezető civil társadalmi képviselőket és diplomatákat, akik egybehangzóan kijelentik, hogy Zelenszkij és tanácsadói a háborús jog keretében megadott hatásköreiket arra használták, hogy „politikai ellenfeleiket és kritikusait marginalizálják, a civil társadalmat elhallgattassák és saját hatalmukat megszilárdítsák”.
Ez a megállapítás egybeesik az „Economist” egyik cikkével, amely szerint a kijevi kormány intrikákba, cselszövésbe és belső hatalmi harcokba keveredett, amelyek olyan mértékűek, hogy belülről fenyegetik az államszerkezetet.
Az amerikai Freedom House nevű agytröszt „az ukránok politikai és polgári jogainak romlását” észleli, míg az Ukrainska Pravda nevű online hírportál szerint az elnök „első, de magabiztos lépéseket tett a korrupt autoritarianizmus felé”.
A „Spectator” már a címében kijelenti, hogy „az ukránok elvesztették bizalmukat Zelenszkijben”, és egy volt magas rangú ukrán kormánytisztviselőt idéz, aki szerint „ha a háború folytatódik, hamarosan nem lesz többé Ukrajna, amiért érdemes lenne harcolni”.
Az amerikai oknyomozó újságíró és Pulitzer-díjas Seymour Hersh végül – mint mindig, amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva – arról számol be, hogy az Egyesült Államok véget akar vetni a „Zelenszkij-korszaknak”, hogy végre befejezhesse az ukrajnai háborút is. Washingtonban véglegesen meg akarnak szabadulni Zelenszkijtől, hogy helyére a haderő korábbi parancsnokát, jelenlegi londoni nagykövetet és (a hivatalos verzió szerint) a Nordstream-terrorcselekmény állítólagos kitervelőjét, Valerij Szaluzsnyit ültessék. Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás szerint több ukrán választaná elnöknek őt, mint a jelenlegit. Ha Zelenszkij nem hajlandó lemondani tisztségéről, ami nagyon valószínű, akkor „erőszakkal” kell eltávolítani, állítja egy, a tervbe bevont amerikai tisztviselő: „Zelenszkij nem fog önként távozni, hanem lábbal előre.”
Még a „Deutsche Welle” is meglepetést okozott egy riporttal a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, akiknek behívása Ukrajnában bevett gyakorlat, és elismerte, hogy 3500 hivatalos panasz érkezett súlyos emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatban a mozgósítás kapcsán – epilepsziások, skizofrénok, „tuberkulózisban szenvedő” vagy „fogak nélküli” katonák részéről.
Ez számunkra úgy tűnik, mintha egy ilyen híres „narratíva váltás” kezdeti szakaszában lennénk. A német médiától, ezektől a notórius lemaradóktól a tudatlanság völgyéből, hamarosan a következő témákról várunk bőbeszédű riportokat, mintha nem lenne holnap:
„Perverz behívási gyakorlat és kényszerű mozgósítások” (Süddeutsche Zeitung), „Perverz hatalmi struktúrák és diktatórikus államfelépítés” (Frankfurter Allegemeine zeitung, helyi rész), „Perverz: Elmebetegek a fronton! Fogatlanok!” (Bild Zeitung); valamint mindenekelőtt az ukrán örökzöld „Perverz korrupció” – beleértve a Zelenszkijre vonatkozó, a Panama Papers-ből származó információk újbóli felvetését – (Spiegel, Task Force „Slow Research”). És természetesen: „A felesége perverz ruhái” (Bunte).« (Ez a felsorolás természetesen szarkasztikus és vágyvezérelt – HND)
Talán egyszer majd megérjük azt is, hogy az elképzelhetetlenül kegyetlen háborús bűnök, vagy a “bucsai mészárlás” néven elhíresedett akció valós története is elmesélhető lesz, mert eddig csak az internet legeldugottab zugaiban találunk ezekre vonatkozó tényeket, sokszor a web-archívum rekonstrukciós segítségével.
Nincsen tehát uborkaszezon, nagy változásoknak nézhet elébe a világ. Szerencsére kis hazánk ellenzékének új reménységét, Ukrajna meghitt haverját, ez nem érinti, mert feudálisan jól fizető, ám mégis unalmas EP munka helyett a magyar pampákon modellkedik különböző, látványos mutatványokban, megmutatva, hogy a “vízen járástól” kezdve a robogózásig mindenhez (is) ért. A legbizarabb akciója mégis az úgy nevezett “aura-farming” volt, amelyben egy, a TikTok-on futótűzként elterjedt, indonéz kisfiú mozdulatait utánozza 43 évesen. Ezt korábban kapuzárási pániknak hívták, amikor öregedő pasik görcsösen fiataloSCHkodni akartak. Csak remélni lehet, hogy az “ördögök alkonya” ragályos lesz.
(Egy fatális baleset után, a fél éve tartó hosszas és nehéz felépülés fázisában jelentkezem újra. Korlátozott mozgási lehetőségem miatt az elmúlt időszakban inkább médiafogyasztó voltam, aktív szövegalkotásaim egy kis számú közönség részére szorítkoztak a fészbukon. Hogy, hogy nem egy közismert és népszerű online oldalon mégis megjelent másolatban az egyik szösszenetem, csakhogy a nevemmel együtt, ezért eltekintek ennek közlésétől – HND)
Egy alfa hím nem hangos. Egy alfa hím nem tolakodik. Egy alfa hím nem mutogatja magát. Csak ott van és az aurája betölti a teret – HND
Abban reménykedtem, hogy ez eddigi életében többszörösen kudarcot vallott, különösebb tehetséggel és képességekkel nem rendelkező, önjelölt “államférfi”, a mesterségesen, algoritmusok és photoshop, illetve mediális manipulációk által felfújt perszonifikált középszerűség az első sikerek után kifullad. Pusztán halálosan unalmas semmit mondása miatt. Amikor megvizsgáltam a Magyart kísérő vak fanatizmus lehetséges okait, még csak éreztem, de ma már biztos vagyok benne, hogy egy régóta, többek által megkomponált psy-op, azaz pszichológiai operációval van dolgunk.
“Egy olyan világban, amelyben az emberek többségének szókincse radikálisan szegényedik, amelyben a szövegértelmezés ezért csapnivalóan hiányos, amelyben nem számít a házastárs és a barátok elárulása sem, amelyben az államot teszik felelőssé még a saját kudarcokért is, de jobban ismerik a trash tévé ócska celebeit, mint a környezetüket, abban az ilyen Magyar-félék könnyű zsákmányra találnak. Se önálló gondolat, sem program, sem figyelemre méltó egyéniség nem volt tapasztalható ennél a régóta felépített, hatalmas összegekkel támogatott nárcisztikus képződménynél, aki sem kritikát, sem valódi vitát nem képes elviselni. Az ő verbális terrorizmusát viszont hatalmas ovációval fogadják a szolgai alázatra felesküdött hívek. A középszerűség manifesztációja neve Magyar Péter, de a közönségére ugyan ez vonatkozik.” – írtam 2024. szeptemberében.
Azóta csak annyi változás történt, hogy a napi gyűlölet-dózis, amit lájkkoldus influenszerként konc gyanánt a hívei elé hajít, egyúttal egyéb, az általa kiszemelt közéleti szereplőkre uszítva mocskos szájú kommandóját, egy ideje “hallod-e te XY” vicceskedésnek szánt beszólással kezdődik. Az öncélú önimádat perverz tükre, hogy szinte minden esetben valamilyen agyon manipulált fényképet mellékel saját magáról, összekapcsolva az epét hányó tartalmat az általa elképzelt valóság siralmasan bájgúnárkodó lenyomatával.
Forrás: Facebook
“A címlapról a már jól ismert Richard Gere-t majmolni akaró, de inkább csak egy másnaposan fáradt disznóra emlékeztető, félárbócra eresztett szemhéjú Nárci tekint le ránk, a photoshop nem éppen dicsőségére.” – állapítottam meg a poszt láttán.
Pár éve olvasok egy érdekes blogot, amelynek most megismertem a szerzőjét is. Egészen érdekes személyiség, akinek a véleményére figyelek, akkor is, ha sokszor teljesen eltérő nézeteket vallunk. De éppen ez az érdekes az életben, hogy a különböző felfogású emberek beszélgessenek, cseréljék ki gondolataikat, gazdagodjanak a másik által szellemileg. A napokban közreadott cikke a fanatizmust vette célba és ez nekem is egyik visszatérő témám.
“Akkor is tévedtem, amikor a XX. század szocializmusa után feltételeztem, sosem térhet vissza az a kor. Visszatért. Nyugatról árad felénk ez a pusztító kór. Egyelőre parányi védőbástyaként Magyarország ellenáll, de alig hiszem, hogy győzhetünk ekkora túlerővel szemben.
Emberi torzók alkotta tudattalan massza hömpölyög az utcákon, őrjöngenek, pusztítanak és elképzelhetetlen mértékben agresszívak. A baloldali fanatizmus mindig gyilkoshajlamú. S ha megnézzük ezeknek a korcsoknak a vezetőit, fizikai értelemben, mintha ikrek lennének: csenevész test, merev testtartás, mélyen ülő, gonosz szemek. Istenem, azok a szemek! Mint értelem nélküli emberszabású rokonainknak, a majmoknak, olyan a szemük.
Minap beszélgettem erről egy ismert pszichológussal, egy komoly szaktekintéllyel. Álláspontja szerint attól igazán veszélyesek azok a társadalmi folyamatok, amelyektől elborzadunk, hogy nem is igazán a rendszer ellen szerveződnek, hanem a másik ember ellen. Hogy bár egyfajta verbális absztrakció formájában halljuk az „Orbán lop!”, Orbán takarodj!” rigmusokat, agresszivitásuk alapvetően azokra irányul, akik nem értenek velük egyet, akik a rendszert fenntartják szavazatukkal.” – az egész, szerintem érdekes, olykor radikális, de mindenképpen figyelemre méltó cikket itt találjuk.
Kár lenne időnket és energiánkat, igen, kedves Olvasó, az önökét is, arra pazarolni, hogy több ezredikként beszámoljak én is a karizmamentes, de legalább féktelenül öntelt és arrogáns lájkbajnok kényszeredett vigyorgású húsvéti, népieSCHre formatervezett bohóckodásáról. Mindenki láthatta, akit érdekelt és az is, akit nem annyira.
A beteges nárcizmus, álszenteskedő önmutogatás csimborasszója azonban a római dolce vita imitálása volt, amelyben – mérhetetlenül gusztustalan módon amúgy – az elhunyt Ferenc pápa temetése huszadrangú aktusként jelent meg. Minden bizonnyal ezzel akarta kompenzálni, hogy a meghívott nemzetközi világi és egyházi vezetők közelébe sem engedték. Ez a valóban ízléstelen akció még a saját hívei körében is visszatetszést keltett, legalábbis az igazi hivők között.
Képes volt viszont kitenni magáról egy olyan videót, amin hangosan felröhögtem, bocs, nem tudom másképpen fogalmazni! Ráadásul halálosan komolyan gondolta a mutatványt. Ebben éppen ez a vicces. Ennek a mélynövésű, csekély intellektusú figurának ugyanis nincs humora, de saját magát rettenetesen fontosnak tartja és kényszeresen komolyan veszi. Ebből önkéntelenül is olyan groteszk helyzetek alakulnak ki, hogy az ember tele szájjal, térdet csapkodva nevet. Rajta.
Forrás: YouTube (szegény operatőrt sajnáltam, aki valószínűleg laposkúszásban vette fel a bohózatot, hogy a Nárci nagyobbnak látszódjon)
Amellett, hogy a magyar miniszterelnököt újabban elvtársozza, az egyéb, neki nem tetsző közszereplőket, média munkatársakat janicsározza. Emlékezetem szerint a jogi végzettség, legalábbis az én időmben, még némi történelemtudást feltételezett. Úgy látszik, a káder klánból származó ficsúr esetében ez nem volt elvárás, ezért fogalma sincs a janicsár szó eredeti jelentéséről.
Külön elemzést érdemelne azonban a kamu párt és annak szürke eminenciása, Tarr Zoltán, továbbá az eddig felderített szponzorok háttere. Azt ugye senki nem hiszi komolyan, hogy a félmilliárd forintot felemésztő road show tiszás mütyürök eladásából és mikroadományokból származik. Helyettem beszéljen egy kiváló kutató újságíró:
Forrás: Kontextus, YouTube
Ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást a Nárci lavina elindítására, azaz az úgynevezett “kegyelmi ügy” kirobbantójára is, aminek a vége – többek között – Varga Judit lemondása volt. Azt elárulhatom, hogy az írási stílus elemzése egy kriminalisztikai alkalmazás is. Olvassák el kérem az Origón megjelent, rendkívül izgalmas eszmefuttatást:
“A magyar nyelv készlettára szinte kifogyhatatlan, ennek ellenére a Vidéki prókátornál felbukkanó ritka, a köznapi nyelvhasználatban szinte alig előforduló kifejezések kivétel nélkül megtalálhatók Magyar Péter bejegyzéseiben is. Ha például a Vidéki prókátor valaki hozzá nem értését, összeférhetetlenségét akarja hangsúlyozni, akkor az alkatilag alkalmatlan kifejezéssel illeti. Ugyanúgy, mint Magyar Péter.”
Végül elérkeztünk a mai naphoz, aminek “durranni” kellett volna, de a Tisza “párt” elnöke és a katonai vezetőből táskahordozóvá mutált szárnysegéd által napok óta beharangozott “hatalmas leleplezés” helyett, egy picurka pukk lett a vége. Két sértett és bosszúra szomjazó figura nagyot akart, de a NER bukása ismét elmaradt! Semmi más nem “derült ki”, mint amit a magyar kormány 2022 óta hangoztat, magyaráz és tesz: a honvédelem erősítése, modernizálása történik a megváltozott világpolitikai helyzet függvényében. De ez már egy másik történet.
Forrás: mfor.hu
A mai show végül mégsem a Nárcié lett, hanem a Gyurcsány házaspáré. Gyurcsány Ferenc visszavonul és elválnak. Dühösen tajtékozva reagált Magyar a bejelentésre, határtalan öntúlértékelésében azt harsogva, hogy mindez miatta történt és mindez a Tisza győzelme! Arról egy szó sem esett, hogy tegnap a Momentum jelentette be, hogy esetleg nem vesznek részt a 2026-os választáson. Van egy olyan érzésem, hogy a háttér szponzorok Magyar Péternek “tisztogatják” a hazai politikai porondot, kiiktatva a potenciális konkurenciát.
Forrás: Magyar Péter Facebook oldala (engem csak az érdekelne, hogy milyen botrányról beszél?)
Milyen botrány? Nem volt botrány. Viszont egy kedves kollegina megjegyzését azért közreadom, mert nagyon tetszett:
“Reggel rohantam a reptérre, hogy elérjem a menekülő járatot. A kifutón nem volt egy gép sem, csak egy kipukkadt lufi darabjait találtam ott.” – I. H. kollegina aranyköpése.
Végül egy friss, meleg, ropogós megjegyzés Hont Andrástól, ami telitalálat:
Még szemünk előtt peregnek a megrázóan bénító képek. Még képtelenek vagyunk feldolgozni egy újabb villámáradás eseményeit, amikor a hirtelen jött időjárási csapás tehetetlen áldozatait sodorják magukkal a mocsokkal telített hullámok. Még látjuk az összetorlódott autók és az utcára sodort háztartási ingóságok apokaliptikus káoszát a pusztítás nyomában, sejtve a borzalmas lehetőségét annak, hogy emberek százai, ezrei lelték halálukat ebben a törmelékhalmazban. A valenciai tragédia halálos áldozatainak száma kétszáz fölé emelkedett és több, mint kétezer embert kezelnek eltűntként. Túl sok extrém mennyiségű eső és az ezzel járó pusztító árvíz sokkolta az emberiséget az elmúlt hetekben Észak-Karolinától (USA) Valenciáig, szerte a világon.
A klíma-szekta dögkeselyűi már kerengenek a romok, a – még – temetetlen halottak és a kétségbeesett, nincstelenné vált áldozatok szívbemarkoló látványa fölött, vad rikoltozások közepette az emberekre mutogatva, hogy te, TE vagy az oka mindennek! Ez már a megjósolt klímaváltozás előjátéka.
Nem. A klímaváltozás nem ilyen gyors folyamat, mint ahogy ezt el akarják hitetni velünk. Az ilyen helyi katasztrófáknak sem valamilyen az “emberi létezés által kiváltott természeti csapás” az oka, hanem emberi mulasztások, emberi hanyagság és emberek által elkövetett manipulációk az időjárás modifikációjában (geoengineering). Ez utóbbit külön kell egyszer bemutatni és Valenciával kapcsolatban még korai lenne ilyesmire (is) utalni.
“A heves esőzések halálos árvizeket okoztak Valencia térségében. Ilyen események a múltban is többször előfordultak ott, és egy különösen súlyos árvíz után a Turia folyót a városon kívül egy új mederbe terelték. Ennek ellenére túl sokan haltak meg a 2024 őszi árvízben.
Valencia 2024 őszén
A Reuters november 1-jén délben kiadott híre szerint a valenciai árvíz halálos áldozatainak száma 158-ra emelkedett, mivel a Turia folyó a heves esőzések miatt kilépett medréből, átszakítva a parti erősítéseket és gátakat rombolt le. (Azóta a halottak száma 200 fölé emelkedett – HND)
Napjainkban és Európában egy ilyen mértékű természeti katasztrófa mindenkit megrázó esemény és az áldozatok iránti tiszteletből kizárt mindenfajta találgatás. A politikai vitáknak várniuk kell a tényszerű technikai szempontok elemzéséig és értékeléséig. Ez azonban nem akadályoz meg bizonyos köröket abban, hogy már most az éghajlatváltozást és ezáltal mindenkit hibáztassanak, kivéve saját magukat. Egy pillantás a város történelmére viszont nagyon hasznos.
Átágyazott meder
A szélsőséges időjárás oka a “DANA” (= depresión alta de nazuraleza aislada) meteorológiai jelenség, egy elszigetelt alacsony nyomású zóna nagy magasságban, amely az évnek ebben az időszakában jellemző erre a régióra. Az ezt kísérő időnkénti árvizeket történelmileg a nap szentjeiről nevezték el, a dátumhoz igazodva: San Miguel szeptember 29-én vagy San Martín november 11-én. 1957 októberében volt egy különösen pusztító árvíz, amely közel száz halálos áldozatot követelt.
Abban az időben a folyómeder Valencia közepén futott keresztül. Annak érdekében, hogy a várost és lakosságát megvédjék a jövőre nézve, egy gigantikus projektet indítottak el, a “Solución Sur”-t, amely a folyót a várostól délre tereli el. Ez az új folyószakasz 12 kilométer hosszú, 150 és 200 méter közötti szélességű, és másodpercenként 5000 köbméter vizet képes szállítani. Ha ez nem lenne elég, a vizet ideiglenesen egy sor vízgyűjtő medencébe vezették az új folyómeder kezdeténél. A régi, lecsapolt folyómedret mindenféle parkká alakították át, melyek új látványosságokat hoztak a városnak.
Szépséghibák
Időközben a fent említett vízgyűjtő medencék egy részét vagy mindegyikét eltávolították, s az így visszanyert területet fotovoltaikus és ökológiai kutatásokra használták. Vajon ez az átrendezés, a vízgyűjtő medencék hiánya hozzájárult a mostani árvíz halálos hatásához? A katasztrófa elemzésének ki kell mutatnia az okot.
Ha azonban a víz a város központjában tombolt volna, mint a régi időkben, a végeredmény valószínűleg még rosszabb lenne, mint amilyen már most is. Utólag azonban nehéz lesz köszönetet mondani a “Solución Sur” projekt kezdeményezőjének; ez egy bizonyos Francisco Franco tábornok volt.”
Akármennyire is nehezünkre esik, meg kell várni a szakértők jelentését és csak reménykedni lehet, hogy objektív elemzések kerülnek majd a közönség elé, diffúz riogatások helyett. Tény, hogy a város lakóit nem értesítették időben egy lehetséges természeti csapásról. Az is tény, hogy a spanyol király és a miniszterelnök látogatása heves tiltakozásokat váltott ki a városlakókban. A király legalább megpróbált a szerencsétlenül járt emberekkel szót érteni, míg Pedro Sanchez, a szocialista miniszterelnök gyáván megfutamodott a haragos tömeg elől.
Pedro Sanchez menekül
Egyre több hasonló jelenséggel van és lesz dolgunk, amelyek az internet korában már a történések pillanatában láthatók és a hatásuk bizalom- és lélekromboló lehet. Nehéz lesz józannak maradni a szörnyű képek láttán, nehéz lesz hideg fejjel elfogadni, hogy a kiváltó ok legtöbbször emberi mulasztás, mint például a németországi Ahrtal-ban, 2021-ben bekövetkezett katasztrófa, ami egyértelműen politikai-ideológiai kudarc következménye volt.
Jelenleg csak reménykedni tudunk abban, hogy a valenciai polgárok megfelelő és hatékony segítséget fognak kapni, akkor is, ha ez az emberi veszteségeket és a lelki, testi traumákat nem gyógyítja, de legalább a nehéz sors elviselését valamelyest megkönnyebbítheti.
“Alapvető emberi jogom, hogy békén hagyjanak.” – Roland Baader (1940-2012) után szabadon.
A kis halak és a nagy halak között eltűnt a különbség, ha az elmúlt időszak történéseit veszem figyelembe és ez nem csak egy légből kapott állítás, hanem a saját bőrömön is tapasztaltam. Azok a kedves olvasók, akik eddig is követték a HND blogot, illetve az alternatív médiát, azok nyilvánvalóan tudják, ha nem tudják, akkor legalábbis érzik a lopakodó fasizmus tagadhatatlan megjelenését világszerte, hasonló narratívák alapján. Aki bármilyen formában ellenáll – és azért vagyunk néhányan -, azokra olyan megtorlás vár, ami nem kifejezetten fizikai, hanem egzisztenciális megsemmisítést jelent a renitenseknek. Ember legyen a talpán, aki ebből képes kikeveredni, vagy legalábbis megpróbálja túlélni.
Régóta tervezem, hogy megpróbálom feldolgozni az elmúlt évek hajmeresztő eseményeit, amelyek emberek millióinak életét változtatták meg és amelyek az eddigi társadalmi konszenzust rázták meg alapjaiban. Azt az alapvető, széles körben elfogadott rendszert, mely szerint a tudomány az állandó vitára, tézis-antitézis-szintézis dinamikájára és a folytonos kérdezéseken, kételyeken alapuló fejlődés konstruktivitására épül(ne). Az is figyelemre méltó, hogy mikor és miért veszett el az orvosok iránti általános és mély bizalom, hogyan silányulhatott el a “lehetőleg nem ártani” filozófiája bizonyos bürokratikus protokollok vakon követett uniformizáltságává, a gyógyszeripari konszernek vazallusává.
Az egész világon, de különösen a vezető hatalmak köreiben lassan megindult egy folyamat, amelyben az eddig elhallgatott, vagy újonnan szerzett tudományos ismeretek keretében, illetve a hatalmas társadalmi nyomás hatására megpróbálják legalábbis magyarázgatni, szépítgetni, esetleg megindokolni, de sok esetben akár eltusolni a covid hisztéria szégyenletes és fájdalmas következményeit. Kis hazánkban ez a téma még mindig tabu, sőt egyes korábban jeleskedő szereplők újabb riogatással próbálják a lankadó figyelmet magukra terelni.
Mielőtt azonban közösen beleásnánk magunkat a mediktatúra mélyebb bugyraiba, egy egészen elképesztő, s egyúttal – sajnos – nagyon is jellemző esetet mutatok be. Valamikor 2024 januárjában egy kormánypárti online média kommentjei között találtam egy linket, ami a Demokrata című, ma is aktív kiadvány 2010-ben publikált cikkéhez vezetett. Úgy látszik, hogy akkor még létezett olyasmi, mint oknyomozó újságírás ezen az oldalon. Az úgy nevezett “sertés influenza” körüli, szó szerinti, disznóságokat írta le az újságíró hölgy. A sertés influenzáról a “Virokrácia” cikkemben is említést tettem, mert én nem felejtek olyan könnyen.
Déjà-vu – ezt már láttam! Mintha az évtizedek óta “tervezett” világjárványok és persze a covid mizéria forgatókönyve köszönt volna vissza a cikkből. Ráadásul a megnevezett szereplők egyike, Dr. Wolfgang Wodarg professzor, aki anno még az EU egyik vezető egészségügyi politikusaként játszott kiváló és valóban megmentő szerepet és aki rögtön a covid cirkusz elején képviselte a józanság hangját, s akit ma már az orvostársadalom “tehetségtelen, összeesküvési elméleteket gyártó” páriájaként jegyeznek a politikai mainstreamben.
Ismerve azonban a hazai média gyávaságát és megalkuvásra hajlamos karakterét, gyorsan lementettem az oldalt, mielőtt még rejtélyes módon eltűnhetett volna. És niná! Ma már, pár hónappal később tehát, hiába keressük a Demokrata oldalán ezt a cikket:
Screen shot Demokrata 2010vs. 2024
Sajátságos módon a nagyvilágban első sorban a konzervatív erők próbáltak ellenállni a covid diktátumoknak. Magyarországon a bal és a jobb oldal kvázi kéz a kézben táplálta a WHO narratívát, de ez már egy másik történet lesz.
A következőkben lemásolom az egész, különösen a mai tapasztalataink fényében, megdöbbentően szókimondó cikket, illetve közlöm a végén az egyik fellelhetőségi linket is a Web Archívumban. Zárójelben: ez az archívum, amely felbecsülhetetlen értékű anyagot, tudást, azaz például az általános internetes cenzúra és nagyipari törlési akciók “áldozatait” tartja nyilván, nemrég hatalmas hacker támadás miatt napokig nem volt elérhető. A könyvégetés 21. századi változata?
“H1N1: A járvány hazugság volt
Alattomosan lopakodott be életünkbe a félelem, ahogy megjelent a világjárvány réme.
„Újabb halálos áldozata van az újinfluenzának… Négy újabb magyart betegített meg az újinfluenza… Egész Görögországot beoltják az újinfluenza ellen… Katarban meghalt az új vírus első áldozata… Újabb európai országokban ölt az újinfluenza… Újabb öt magyar betegedett meg az influenzavírustól…” – terjesztette a rémhírt az egész magyar média. Ezek a szalagcímek tavaly nyáron láttak napvilágot, azt követően, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 2009. június 11-én világjárvánnyá nyilvánította a sertésinfluenzát. A WHO a járványt a hatodik, legmagasabb riasztási fokozatba sorolta.
– A H1N1 betegség elérte azt a szintet, amitől már világjárványnak nevezhető – tette közzé ezen a napon Margaret Chan, a WHO főigazgatója.
Egy évvel a történtek után kiderült, hogy ez a nap nem egy világméretű járvány, hanem egy világméretű összeesküvés kiindulópontja volt. A külföldről érkező hírek Magyarországra is átterjedtek, és megjelentek az első pánikkeltő tudósítások. Nem sokkal később az Index.hu arról számolt be, hogy már 86 újinfluenzás esetet regisztráltak Magyarországon, amelyből egy halállal végződött. Így kezdődött az a történet, amelyről mára bebizonyosodott, hogy a hisztériakeltést világméretű gazdasági összefonódás és az óriási profit motiválta: az Egészségügyi Világszervezet szakértői közül jó néhányan bizonyítottan az oltóanyaggyártóknak dolgoztak. Ezt az Európa Tanács vizsgálata derítette ki idén januárban indított vizsgálata során: állítását konkrét nevekkel, illetve a gyártók fizetési listáival támasztotta alá, amelyen a szakértők neve szerepelt.
A British Medical Journal szerint ráadásul a Roche és a GlaxoSmithKline nemcsak a WHO-nál képviselte hatékonyan az érdekeit, hanem az influenza elleni gyógyszereik, például a Tamiflu engedélyezése során is. A Tamifluval szemben az amerikai szakhatóságnak, az FDA-nak rengeteg kifogása volt, mivel a gyógyszer az engedélyezési vizsgálatokban alig bizonyult hatékonyabbnak a placebóknál. De fordult a kocka: az FDA és az Európai Gyógyszerügynökség is megváltoztatta eredeti álláspontját. Ebben a döntésben is szerepük volt olyan szakértőknek, akikről utóbb kiderült, hogy nevük szerepel az említett gyógyszergyárak fizetési listáján…
Az utóbbi napokban szinte minden napi- és hetilap és több internetes hírportál is beszámolt arról, hogy világszinten dollár-, illetve eurómilliárdokba kerülhet csak a megmaradt vakcina megsemmisítése, amivel kénytelen-kelletlen azt is beismerik, a világméretű járvány bizony elmaradt. Az egész világon ugyanis összesen 18 337-en haltak meg az utóbb újinfluenzának nevezett sertésinfluenzában a WHO adatai alapján.
Mondhatja bárki, ezt tavaly nyáron még nem tudhatta senki. Hogy jobb felkészülni egy esetleges járványra, mint tétlenül várni, hogy kitör és milliók életét követeli. Hogy jobb félni, mint megijedni. Mert mi lett volna, ha… Csakhogy ez az érvelés téves következtetéseken alapul. Ugyanis nem általában a járványok esetleges bekövetkezésének valószínűségével és a felkészülés fontosságával, hanem egy nagyon is konkrét, néven nevezett kórokozó, egy konkrét járvány konkrét kitörésével riogatták az emberiséget úgy, hogy közben már kész is van ellene a csodaszer, amit az oltóanyaggyártók nagy tételben már gyártottak is, a kormányok pedig – nem bízva semmit a véletlenre – milliárdos állami megrendeléseket adtak nekik.
Ez az egész világméretű szélhámosság persze nem tavaly kezdődött. Egyes lapértesülések szerint a WHO tíz évig készült a nagy influenza-pandémiára, amelynek főpróbája a legendás madárinfluenza-cirkusz lehetett. Tavaly tavasszal azután gyorsan és precízen indult be a gépezet, a világmédia hathatós támogatásával. Nem sikertelenül. Megállapíthatjuk, hogy kellő médiatámogatással az emberek akár a vakbelüket is tömegesen kivetetnék, függetlenül attól, hogy szükség van-e erre, vagy sem. A média a sertésinfluenzából – ismételjük meg: minden alap nélkül – valóságos tömeghisztériát robbantott ki.
Pár példa emlékeztetőül:
„Bántalmazták és leköpték, mert köhögött a buszon. Belemarkoltak a hajába, a fejét a kapaszkodóba verték, és leköpték azt a lányt, aki köhögni merészelt egy buszjáraton” – adta hírül az Index-Bulvár 2009. szeptember 22-én, amikor már az újinfluenza hisztériája sokakat megfertőzött.
Tavaly szeptember végén összeült a főváros védelmi bizottsága. A velejéig ártatlan Demszky Gábor azért hívta össze a polgári védelem, a tűzoltóság, a rendőrség, a mentőszolgálat, az ÁNTSZ és a fővárosi közüzemi társaságok, a vízművek, a BKV, a közterület-felügyelet és a polgárőri szervezetek vezetőit, hogy a tömeges megbetegedések megelőzéséről tanácskozzanak.
A médiában álszent vita kerekedett az oltóanyag körül: beolthatók-e a terhes nők és a kisgyermekek? Hány hónapos kortól adható az oltás? – ez volt a legfőbb kérdés. És bár az Infektológiai Szakmai Kollégium kijelentette, hogy a védőoltás nem alkalmas a kisgyermekek és a terhes nők oltására, Székely Tamás egészségügyi miniszter oltáskampányba kezdett, Szalka András infektológus főorvos pedig kijelentette, a terheseket és a kisgyermekeket igenis be lehet oltani.
– Az oltóanyag teljesen veszélytelen, a terhes nőket és a magzatot alapvetően a láztól kell védeni – tódította Falus Ferenc országos tiszti főorvos, hozzátéve, hogy ha járvány tör ki, azzal kell számolni, hogy a lakosság egyharmada megbetegszik. – Ha nincs védekezés, a terheseknek körülbelül a fele biztosan néhány napig influenzás fertőzésben fog szenvedni, és 4-5 napos láz veszélyezteti. A lázas állapot megelőzésének egyetlen hatékony módszere a védőoltás – jelentette ki Falus Ferenc.
– Jogi felelősség terheli azokat, akik lebeszélik az érintetteket az oltásról és súlyos szövődmények veszélyeinek teszik ki őket – szögezte le fenyegetően. Ma már tudjuk, alaptalanul fenyegetőzött.
Ebben az óriási félelem- és oltáskampányban kevesen tudtak objektívek maradni. Megosztottá vált az orvosszakma, és ahogy teltek-múltak a hetek, egyre halkabbá váltak azok a szakmai vélemények, amelyek úgy ítélték meg, hogy a nem kellően tesztelt, terheseken például ki sem próbált oltóanyag szervezetbe juttatása kifejezetten ellenjavallt, mert több kockázatot hordoz, mint amennyi előnnyel bír.
Tudunk olyan esetről is, amikor egy háziorvos a védőoltás beadását követő neurológiai szövődményeket akarta bejelenteni, ám az ÁNTSZ képviselője olyan nyomást gyakorolt rá, hogy az orvos letett eredeti szándékáról.
A média pedig rázendített: hírt adott a sertésinfluenzától megbetegedő pulykákról csakúgy, mint Bajnai Gordonról, aki kiállt a kamerák elé és beoltatta magát. Hétről hétre, napról napra, óráról órára újabb kampányelem került elő. A média rendíthetetlenül terjesztette a rémhírt: „A fiatalokat fertőzi meg leginkább a H1N1” – tudósított az Index.hu, mexikói járványtani kutatók adataira támaszkodva. „Nincs vesztegetni való idő, egy hónap múlva tetőzik a járvány” – tudatta az Inforádió november 14-én, majd hasonló tartalommal a Hírszerző november 16-án, amikor már a szezonális influenzavírus is megjelent.
7826 áldozatról számolt be a Népszabadság Online 2009. november 27-én. „Véletlen vetélések?” – tette föl a példátlanul aljas kérdést december 2-án, majd ugyanezen a napon „Súlyos veszélyben a kismamák” címmel is cikket közölt. 2010. január 26-án pedig megírta, „Elhunyt a H1N1-gyel fertőzött kismama”. A Népszava Online sem maradt el a többi hírportáltól. Még a karácsonyi ünnepek alatt is ontotta a híreket. „Januárban megérkezik a járvány második hulláma” – jósolta december 23-án. „Egy hét alatt 91 áldozat” – tudatta a szenteste napján. „Tizenegyen szorultak gépi lélegeztetésre” – írta december 27-én.
– Elérte a járványküszöböt az újinfluenza-gyanús megbetegedések száma, ezzel országos járvány van – jelentette be Falus Ferenc a 46. héten. Ekkorra 22 ezer ember betegedett meg valamilyen influenza(szerű) megbetegedésben. Azt is ideszámították, aki csak köhögött. Napról napra újabb áldozatokról számoltak be a lapok. „Hatvanan vannak intenzív osztályon” – harsogta a közrádió december 3-án, esténként pedig mindenki követhette az m1, a TV2, az RTL Klub, vagy a HírTv esti híradójában, hogy mikor melyik kórházban rendeltek el látogatási tilalmat. „Ismét ölt a H1N1: 50 éves nő az újabb áldozat Székesfehérváron” – tudatta a Magyar Nemzet Online 2009. december 21-én. „Újabb H1N1-halál – az elhunyt megkapta az oltást” – vette át a Délmagyar hírportál értesülését a hvg.hu ugyanezen a napon.
„Beoltották, de nem volt védett” – derült ki a weborvos cikkéből arról a 29 éves fiatalemberről, aki intenzív osztályra került az oltás ellenére. A férfi ugyan hamar jobban lett, de a média már messze járt: „egy kisfiú agyát is megtámadta a H1N1” – számolt be a rémületes hírről az Index.hu december 6-án.
Hamarosan az is kiderült, nem jár táppénz az ápolónak, ha nem oltatja be magát… Továbbá: „Lélegeztetőgépre került egy 16 éves kismama” – tudta meg az origo.hu december 17-én. „Álmában halt meg a háromhetes csecsemő, vérzéses tüdőgyulladása volt” – közölte az RTL Klub, december 17-én. „Belehalt a H1N1 szövődményeibe a Markusovszky Kórház egyik dolgozója” – adta hírül a 168 Óra Online december 29-én. „Elhunyt egy koraszülött Szegeden” – tudatta a DunaTV december 30-án. „Pápán is meghalt egy H1N1-es beteg” – harsogták az egymástól átvett hírt az internetes hírportálok.
Dőltek a rémhírek. Minden egyes esetről külön-külön, naponta többször is beszámoltak a médiumok. És senki nem gondolkodott el azon, hogy a korábbi években, amikor Magyarországon még nem hallottak madár- és sertésinfluenzáról, a most ismertté vált 134 haláleset többszörösét követelte a minden évben jelentkező szezonális influenza. Volt-e annak idején hírértéke, ha például egy vidéki kórházban meghalt egy influenzás szövődményekkel ápolt beteg? Nem volt. Olyannyira nem, hogy a szezonális influenza halálos áldozatainak számát nem is tartották nyilván, csak a KSH becsült adatai állnak rendelkezésre.
A félelemkeltés technikája rendkívül primitív és mégis döbbenetesen hatásos volt: a média egyenként és részletesen, felnagyítva tárgyalt minden esetet, drámának állított be minden egyszerű megbetegedést, feltételezéseket tényként adott elő, nap mint nap testközelbe hozta a félelmet, a halált.
„A végzet a küszöbön áll. Semmit sem tehetsz ellene. Védtelen vagy: elkapod, megbetegszel, és lehet, hogy meghalsz… Egyetlen kiút van ebből a szörnyű helyzetből: ha beoltatod magad. De ne félj, kormányod gondoskodik rólad, látod, meg is rendelt hatmillió adag vakcinát…”
Sajnos azt kell mondanunk, Magyarországon egy kivételével minden médium részt vett a hisztériakampányban. Egyedül a Demokrata hívta fel a figyelmet már a kezdet kezdetén arra, hogy lehetőség szerint mindenki mérlegelje az esetleges kockázatokat, mielőtt oltóanyagot juttat a szervezetébe. Ugyanis ami fölösleges, az káros. Kezdettől fogva aránytalannak és eltúlzottnak ítéltük a kampányt. Ami fölkeltette a gyanúnkat. Ez egyébként megosztotta a szerkesztőséget is, de a lap ellenállt a kísértésnek.
Miközben a magyar média nemcsak behódolt a WHO-tól kiinduló oltáskampánynak, hanem tovább gerjesztette a félelmet, a Demokrata a józan ész útját választotta és szembeszállt a hisztériával. „Szép új világ-járvány” című cikkünkben, 2009. szeptember 23-án a 22. oldalon felhívtuk a figyelmet arra, hogy amíg a H1N1-vírusról szóló híradások a halálesetekre fókuszálnak, addig ezrek épülnek fel a betegségből, egy-két nap alatt…
2009. november 25-i számunkban a 21. oldalon kommentár nélkül közöltük Ewa Kopacznak, Lengyelország egészségügyi miniszterének a beszédét, amely 2009. november 5-én hangzott el a lengyel parlamentben:
„– Azok, akik győzködnek engem, hogy vegyek vakcinát, miért nem kiabáltak tavaly, vagy akár 2003-ban, amikor 1,2 millió lengyel volt influenzás?” – tette fel a kérdést a lengyel egészségügyi miniszter, hozzátéve, hogy egymilliárd ember betegszik meg a szezonális influenzában évről évre, egymillió ember meghal a szezonális influenzában világszerte, évről évre. „Volt valaki, aki világjárványt jelentett volna be a szezonális influenza miatt?” – sorolta aggályait a miniszter.
Álljon itt újra a WHO adata: egy év alatt az egész világon H1N1-ben csupán 18 337-en haltak meg, ami a szokásos egymilliós szezonális influenzaáldozatnak nem éri el a két ezrelékét sem!
„Hadgyakorlat folyik, amelyben az egy-két nap alatt nyomtalanul lezajló tökéletesen ártalmatlan influenzával modellezik a pandémiás veszélyt” – próbálta értelmezni a kialakult helyzetet a Demokrata már a tavaly október 14-i számában a 19. oldalon, amikor a végleges számoknak még senki nem lehetett a birtokában, így mi sem tudhattuk, csak sejtettük, hogy az úgynevezett újinfluenza a szokásos influenzától messze elmarad… Ekkor még a tiszti főorvos egy tavaszi még nagyobb járványhullámmal riogatott. Ami persze elmaradt.
Az első komoly visszaigazolást januárban kaptuk, amikor az Európa Tanács Egészségügyi Bizottsága vizsgálatot indított a H1N1 kapcsán és úgy döntött, átvilágítja a gyógyszergyártó cégek, a kutatók és a WHO összefonódását. Dr. Wolfgang Wodarggal, a bizottság elnökével is csak mi közöltünk interjút 2010. január 13-án, a 20. oldalon. Azóta a vizsgálat lezárult, az eredmény magáért beszél. A WHO azonban hallgat, illetve semmitmondó nyilatkozatokat ad ki a járvány lecsengéséről.
Hallgatnak az oltóanyaggyártók, de nem tétlenkednek: az Omninvest például azon fáradozik, hogy meghosszabbíttassa a tökéletesen fölösleges vakcina lejárati idejét. Az őszi szezonális oltóanyag, ígérik, tartalmazni fogja a H1N1 elleni szérumot is. De minek, kinek?
Lehetséges, hogy a WHO készül az újabb kampányra? Elvégre az államilag finanszírozott vakcinagyártás gigantikus üzlet. Az idén majd kitör a pókinfluenza, vagy a hernyóinfluenza, vagy az egérinfluenza, vagy valami más… A médiumok elkezdenek majd megint rémisztgetni. Jó részletesen beszámolnak minden esetről. Mintha mi sem történt volna. Emberek százmillióit teszik ki a pszichikai terror nyomásának, és emberek százmilliói ismét elkezdenek rettegni – és sorba állnak az oltásért.
A Magyar Demokratát a médiadömpinghez képest nagyon kevesen olvassák. És könnyen lehet, hogy olvasóink egy része sem mert hinni nekünk. Pedig igazat mondtunk. Mi mondtunk igazat. Egyedül. Az igazság ugyanis nem mennyiség, hanem minőség kérdése.
Hernádi Zsuzsa
Kísért a múlt
A vakcinagyártó Omninvest Kft. 2010. július 29-én közleményben tudatta az Omninvest Kft. tulajdonosi szerkezetének megváltozását és nyilvánosságra hozta az új cég tulajdonosainak nevét. A Fluart néven megalakult nagyváradi bejegyzésű vállalkozás megvásárolta a ciprusi Sumpter Ltd. Omninvestben birtokolt teljes üzletrészét, s ezzel magánszemélyek tulajdonába került az Omninvest százszázalékos üzletrésze. Az újdonsült tulajdonosok között megtaláljuk Klenyánszki Erikát, aki az Első Magyar Olajtároló (EMO) Rt. igazgatósági tagja volt. Ez a cég egyike volt a korábban a szovjet Déli Hadseregcsoport tulajdonát képező, az itt hagyott olajtárolókra sikeresen pályázó, azt fillérekért megszerző vállalkozásoknak. Klenyánszki Erika együtt igazgatta a céget azzal a Kaizinger Zoltánnal, aki a III/III./2.A osztályán, vagyis a belső elhárítás területén tevékenykedett. Ugyancsak az új tulajdonosok közt szerepel a jelenlegi ügyvezető, Zimonyi Ferenc, aki annak idején a már elhunyt III/III-mas pártállami titkosszolgálati hadnaggyal, Kaizinger Zoltánnal, és a Draskovics-iskolatárs Vajó Péterrel közös céget alapított.”
Ennyit mára. Önökre bízom a véleményalkotást. A “krimi” majd valamikor folytatódik, bár igyekszem azért menetközben más, szintén érdekes, vagy közérdekűnek tekinthető jelenséget is boncolgatni.
A napokban volt nyolc éve annak, hogy egy illegálisan, hazug történettel Németországba bevándorolt afgán migráns bestiálisan megerőszakolta a 19 éves orvostanhallgatót, Maria Ladenburgert, majd a freiburgi Dreisam folyóba dobta és hagyta megfulladni. Az azóta már több tízezernyi áldozat emlékére írom ezeket a sorokat.
“Ma nyolc évvel ezelőtt a 19 éves orvostanhallgató Maria Ladenburgert megerőszakolta és meggyilkolta az afgán menedékkérő, Husszein K.
Mivel K. nem volt képes erekcióra, kézzel erőszakolta meg a fiatal nőt, ezáltal súlyos belső sérüléseket okozva az eszméletlen diáklánynak. K. állítólag később azt mondta egy barátjának, hogy épp most ‘erőszakolt meg egy nőt, mint egy állat’. Végül az eszméletlen (mert a nyakán megszorított) diáklányt a Dreisam folyó vizébe tette, hogy ott megfulladjon. A testén több harapásnyomot találtak.” – írta Facebook posztjában Anabel Schunke, német publicista.
Az afgán menedékkérőt, Husszein Khavarit, aki egy freiburgi nevelőcsaládnál élt, és kísérő nélküli kiskorú menekültnek számított, gyanúsítottként azonosították. Csak a tárgyalás során derült ki, hogy a gyanúsított által tett számos állítás nem felelt meg a valóságnak. A kora is hazugság volt. A per a freiburgi kerületi bíróságon mintegy hat hónapig tartott (2017 szeptemberétől 2018 márciusáig). A nyomozás során kiderült, hogy Husszein K. már büntetett előéletű volt egy súlyos erőszakos bűncselekmény miatt. Korfu szigetén, ahol először menekültként élt Európában, 2013 májusában megtámadott egy diáklányt, akit egy szikláról több mint tíz méter mélyre dobott le és súlyosan megsebesített. Emberölés és lopás kísérlete miatt tíz év börtönbüntetésre ítélték. A kommunista Tsipras-kormány amnesztiatörvénye alapján 2015 októberében szabadult, s végül Németországba utazott. Ott hamis nyilatkozatokat tett személyazonosságáról és életkoráról. Kísérő nélküli kiskorú menekültként nevelőszülőkhöz került.
A boncolás során Maria L. holttestén az arcán, valamint a mellkas és az alhas tájékán nagy erejű harapásra utaló nyomokat találtak. Azt is elmondta a barátjának, hogy a gyilkosság éjszakáján egy másik áldozatot is célba vett, egy kínai nőt, akit “meg akart erőszakolni és meg akart dugni”. Nagy jelentőséggel bírt azonban az a mondat, amelyről a tárgyalóteremben számoltak be azok a görög rendőrök, akik annak idején Korfun kihallgatták Husszein K.-t, aki következő képpen fakadt ki:
“Mit akartok? Ez csak egy nő volt!”
Az eset nagy feltünést és sajtóvisszhangot keltett, amellett, hogy ez az eset a német és egyúttal az európai illegális bevándorlást ösztönző politika orvosi lova, de nem úgy, ahogy józan ésszel gondolnánk. A fiatal lány apja az EU-nál volt magasrangú hivatalnok és a migráció egyik nagy támogatója. A szülők a gyászjelentésben arra kérték a megjelenni szándékozókat, hogy virágok helyett adományozzanak a menekültügyi programokba! Nyilatkozataikban is a legfőbb gondjuk az volt, hogy lányuk esete nehogy a bevándorlásellenes jobboldal malmára hajtsa a vizet.
“A groteszkséget tetézte a szülők felfoghatatlan reakciója, akik a felháborodás elhallgatásával de facto vörös szőnyeget terítettek az összes hasonlóan szociopata erőszaktevőnek. Számomra ez a civilizált emberek megmaradt méltóságának mélypontja. Soha nem döbbentem még meg ennyire egy felvilágosult kultúra vaksága láttán. Pusztító az összes áldozat számára, akik utána következtek. Sokan voltak.” […] “A szülők küldetése az lett volna, hogy más lányokat is megkíméljen ettől a sorstól, jogos erkölcsi indoklással rámutatva a teljesen felelőtlen migrációs politika veszélyeire.” – írta Rocco Burggraf, német építész és népszerű publicista.
Azóta megszámlálhatatlanul sok áldozata volt és van naponta ennek a politikának. A látványosan kegyetlen bűncselekmények bekerülnek a mainstream sajtóba is, de lehetőleg úgy, hogy az áldozatokról ne legyen fénykép, ne lehessen tehát azonosulni velük, továbbá legtöbbször a tettesek származását elhallgatva. Hány emberi élet, fiatal reménység, összetört lélek, elárvult szülők, egész életükre testileg és / vagy lelkileg megroncsolódott emberek vére színezi vörösre a jelenlegi politikusok útját, mint például von der Leyenét is, aki annak idején felelős miniszter volt Németországban?
Ebben az időszakban jelent meg egy mozgalom, amelyet fiatal nők kezdeményeztek. Volna. A több milliós nézettséget generáló videójuk szövegét én ültettem át magyarra (még HND szignó nélkül), amit aztán a teljes hazai konzervatív média átvett, a nagy sietség miatt elkövetett gépelési hibákkal együtt amúgy. Az egész német sajtó beleállt ebbe a csoportba, lenácizva a fiatal, saját magukat megvédeni szándékozó lányokat. A videót a közismert megosztó levette, de ITT megtekinthető eredetiben.
Nos, a napokban az EP-ben szánalmasan, de ahhoz képest szégyenletesen infantilis performanszot bemutató, majd UvdL-nek bőszen tapsikoló Magyar Péter nevű, messiás-komplexussal megvert béta hím és politikusnak álcázott influenszer arra bíztatja szektatagjait, hogy csak egy “ilyen pici” (két centit jelző ujjak jelentőségteljes mutogatása a kamerába) szuverénitásról kéne lemondani és máris ömlene a manna, illetve a money kies hazánkba!
Hölgyeim és uraim! A NER rendszere nem hibátlan, ahogy a magyar politikusok sem azok. DE! És ez egy nagyon lényeges “de”, megvédték Önöket az állandó rettegéstől, a hétköznapok bizonytalanságától, hogy például mikor nyomnak valakibe hátulról egy kést fényes nappal az utcán, hazajön-e a gyerek épségben az iskolából, az uszodából? Akinek mindez természetes, mert biztonságban él, az lehet, hogy most vicceskedik, meg röhög azokon, akik erre a létező és Nyugat-Európában sajnos általánosnak számító veszélyre akarják felhívni a figyelmet.
A hétköznapi biztonság elvesztése után körvonalazódik ki, hogy mit is jelentett ez az érzés a mindennapokban. Más országokban ezt már megtapasztalták, aminek hatalmas ára volt. Egy centit sem a továbbiakban a nemzeti szuverénitásból!
Néhány hónap után itt az ideje, hogy még egyszer és remélem talán utoljára, közelebbről megvizsgáljam a fészbukot és a hazai médiát domináló jelenséget, amelyet egy eddig, az élet szinte minden területén kudarcot valló, de ahhoz képest kellemes luxusban tengődő, főfoglalkozású ex férj testesít meg. Tulajdonképpen nem is a személye igazán fontos, hiszen nagyzási hóbortban szenvedő, saját magát végtelenül túlértékelő ripacsból számtalan példányt láthatunk. A közösségi felületeken különösen. Engem inkább az a tömegpszichózis érdekel, ami körülötte kialakult.
Bevallom, amikor megjelent és sietve cikket írtam róla, még feltételeztem némi jó szándékkal vegyített feltünési kényszert. Tévedtem, de ennek lehetőségét és jogát már a publikációmban is említettem. Amiben viszont sajnos igazam lett, a kormánybarát média gúnyos és sokszor infantilis hozzáállása bizony tömegesen hajtotta az érdeklődőket Magyar Péter rajongói táborába. A “bántják szegényt” szolidaritás, amit én Karácsony-effektusnak hívok, tökéletesen működött. Megint.
Az “Isten-mentesített” modern világ egyes zónáiban egy ideje igen nagy igény alakult ki ilyen, olyan megváltókra, prófétákra, vagy mondvacsinált “messiásokra”. Nemzetközi fogyasztásra kitalálták a szellemileg hátrányos helyzetű Thunberg Greta kisasszonyt, akinek hisztérikus dühkitöréseit és valamilyen misztifikált “tudományra” való hivatkozásait inflálódó díszdoktori címekkel és VIP szereplésekkel jutalmazták a globális forgatókönyvírók.
Kis hazánkban szinte menetrendszerűen szokott lepottyanni az égből egy megváltásra diszponált buzgó figura, egy addig gyakorlatilag teljesen ismeretlen csoda lény, aki a NER igájában nyüglődő népet mintegy varázsütésre felszabadítja, a vizet borrá változtatja, az oktatásegészségügyet öt perc alatt Kánaánná varázsolja és ha lehet, még egy Dr. House-t is rendelkezésre bocsájt a hölgyek kedvéért. Amennyiben a kedves Olvasó nem hisz nekem, idézem az aktuális fenomén, Magyar Péter, Petőfi Sándortól lenyúlt, különböző mikrofonokba ezerszer belekiáltott mantráját:
“Rabok legyünk, vagy szabadok?”
Bár arra még nem kaptunk eddig választ, hogy konkrétan ki raboskodik (különösen politikai okokból) kies hazánkban?
Egy – önjelölt – messiás tehát, aki csak azért nem tud még vízen járni, mert hiányzik hozzá a vízenjárási jogosítványa.
“És eljött a Megváltó” – forrás: propeller.hu
Mintha az orwelli disztópia (1984) gondolatisága valósulna meg, amikor a gépiesen monoton, egyforma hangszinten tartott Magyar-féle előadásokat hallgatja az ember, vagy a hívek közléseit figyeli. Ebben a világban gyakorlatilag minden kifejezés mást jelent, mint amit első nekifutásra, a józan ész szerény bázisán gondolnánk. Minden eddig ismert gondolat a feje tetejére áll és alapvető tényeket semmibe véve, sokszor egészen groteszk önálló életre kel, hitetlenkedő fejcsóválást előidézve a gyanútlan, csak azértis fertőzetlen szemlélődőben.
Egy fanatikus, elvakult szekta kialakulásának voltunk tehát tanúi, elsősorban és ismételten a nők körében, korra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Ezért különösen megrázott az a számomra elképesztő tény, hogy Varga Judit nyílt és őszinte megnyilatkozását olyan hisztérikus ellenségességgel fogadták éppen ezek a nők, köztük a máskor oly hangos feministák is, hogy napokig nem tértem magamhoz. Az logikusnak látszott, hogy a hímnemű közönség, aki életében soha, még csak közelébe sem juthatott egy ilyen minden szempontból klasszis hölgynek, az otromba vicceket fog gyártani. Ennek a körnek a verbális abúzus, de akár a tettlegesség is hétköznapi normalitás kategóriát jelent és minden bizonnyal szorgalmasan gyakorolják is magánéletükben, már ha egyáltalán párkapcsolatban élnek.
A viszont, hogy egy jellemében, intellektuális képességeiben és férfiúi attitűdjében inkább középszerű, semmint érdekes pasi, mint Magyar, rajongástól félalélt hölgykoszorúja fogvicsorogtató hárpiaként nekimenjen a volt igazságügyi miniszterasszonynak, egészen megdöbbentett. Pedig ez csak a kezdet volt.
Hetekig vártam jelen cikkem folytatásával, mert az események annyira felgyorsultak és szinte minden napra adódott valamilyen nem várt, viszont ahhoz képest groteszk esemény, hogy úgy döntöttem, inkább figyelek. A Magyar Péter főszereplésével, kiváló kommunikációs és marketing szakemberek által megtervezett daily soap, azaz – politikát színlelő – szappanopera turbó fokozatra kapcsolt. Nála nem létezik véletlen. Minden szava, mozgása, póza, de még a feje tetején látható, fél kiló zselével feltupírozott kakastaréj minden egyes szálának a fekvése is megtervezett.
Nincs szándékomban felsorolni a bizarrabbnál bizarrabb történéseket, mert aki nem aludta át az elmúlt hónapokat, az értesülhetett az eseményekről. Jelenleg ott tartunk, hogy Magyar Péter, akit már csak Nárcipetyának hívok, bármit megtehet, bármilyen égbekiáltó ostobaságot, becsületsértést, önellentmondást, sztaniolba csomagolt hazugságot tálal fel, a jelenlegi kormány gyűlöletétől elvakult szektatagokat nem zavarja. Nem csak, hogy mindent elhisznek és elnéznek neki, de szavait mélységes áhítattal ismétlik szóban és írásban. Magyar tulajdonképpen valamilyen spirituális élményt nyújt egy Isten-mentesített környezetben.
Egy amerikai stílusú business-egyház és jól bevált MLM trükköket alkalmazó üzleti koncepció fatális keveréke, ami pártépítés címkével a szemünk előtt megvalósul. Meg merem kockáztatni azt is, hogy nem véletlen a híres ATV botrány után, amikor Magyar képtelen volt kezelni a kritikát és kivonult a stúdióból, most hirtelen gyökeres változás történt a vele kapcsolatos érintkezésben. Végül is az ATV tulajdonosa egy amerikai mintájú és érdekeltségű egyház vezetője. Persze, persze, ez biztosan “konteó”, ahogy újabban a mainstream-mel nem kompatibilis elméleteket nevezik.
A legabszurdabb azonban, hogy ez a figura, aki már államférfinek és kis hazánk következő miniszterelnökének hallucinálja saját magát, egyetlen önálló gondolatot nem közölt eddig. Az irodalmi idézetek mellett a legtöbb szöveget Orbán Viktor beszédeiből lopkodta össze, őt próbálja utánozni, eléggé kontár módon, de másoktól, illetve más pártoktól is “kölcsönvesz” tartalmakat, beszédformulákat. Az eddigi csúcs ebben a klónkodási erőfeszítésében mégis a folyton és minden megmozduláson vészjósló manírban, irritáló fahangon előadott és unalomig ismételt refrénje, a
“Lépésről, lépésre, tégláról, téglára”
szöveg, ami az egész mozgalom mottójává vált és melynek valódi forrása:
Hát nem érdekes? Időközben rengeteg olyan fotó, videó került elő, amelyeken még lelkesen csápolt tapsikált annak a, saját elmondása szerint már utált, rendszernek, amely bizony feudális módon el- és kitartotta őt.
Tusványoson, forrás: Facebook
Vajon hány “Magyar Péter” sunnyog még a rendszerben, aki vagy belülről szabotál, vagy csak arra vár, hogy megjelenhessen és egy új politikai formációban az elsők között álljon sorba milliókat fizető alibi állásokért? Kik azok, akik a Nárcipetyát állítólagos belső információkkal látják el az eddig történtek, tehát az árulás dacára? A kérdés, mint már annyiszor, költői.
A magyarok egy része nagyon kedveli az “odamondogató” embereket, akik a nyilvánosságot felhasználva, kvázi morálagitátorként mindenféle kellemetlennek látszó, nem feltétlenül igazságalapú megállapításokat nyilatkoznak ki és ha ezek a divatos slim fit hacukába öltözött, új hullámos inkvizítorok végelláthatatlan sokszor el is ismételgetik, akkor a #mindenszarizmusra, negatív kényszerképzetekre hajlamos közönség el is fogadja és még általában derűs emberek is rosszkedvű üzemmódra váltanak. Így lehetett olcsó hazugságlavinával belerondítani például az idei augusztus huszadikai ünnepi hangulatba is.
Hogy megpróbáljak valamilyen képet kapni a manipulálási folyamatról, hogy valamelyest megértsem a tömegpszichózist kiváltó személy destruktív hatását, jobban mondva egy ilyen hatás vadászatát, meghallgattam ennek az önimádattól részeg figurának néhány, élőben közvetített, monomániás monológját, illetve elolvastam a fészbukon közölt írásait.
Szinte azonnal rájöttem, hogy ezt a módszert már valahol láttam, hallottam. A déjà-vu élmény alapján rögtön Saul Alinsky politikai radikálisoknak szánt tizenkét pontja jutott eszembe, amely a fröccsöntött messiás forgatókönyvének bázisát jelenti. Javaslom megnézni a linket, mert szinte minden egyes pontjának gyakorlati megvalósulását figyelhetjük meg az elmúlt időszakban, különös tekintettel azonban az utolsóra:
“12. Válaszd ki a célpontot, izoláld, nevezd meg és polarizáld. Vágd el a támogatói hálózatától és szigeteld el a célpontot a szimpátiától. Embereket támadj, ne intézményeket, mert az emberek sérülékenyebbek, mint az intézmények.”
A hordó plató szónok, aki notórius tónizásával, gergőzésével látványosan bennfentességet szuggerál a közönség felé, gúnyosan acsarkodó odamondogatásaival mindig és kizárólag személyekre céloz. A leckét megtanulta. Nos, ezt a tapló viselkedést a Jobbik kudarcot vallott elnöke, jelenleg valamilyen nem létező pártocska alapítója, Jakab Péter is eljátszotta már. Az eredményt láthattuk. A hazai politika fintora, hogy Jakab most nyilvánosan dörgölődzne a cilinderből elővarázsolt “Tisza” párthoz. Bizonyára látta, hogy a “tiszások” jelentős része a Jobbikból és tőle vándorolt el a nagyobb sikerrel kecsegtető mozgalomhoz.
Azt a sokat emlegetett hipotézist, mely szerint a “hatalom fél tőle”, viszont a DéKás Dobrev-Gyurcsány duettől vette át, mert ez az önbiztatás már elég régen beíródott a hazai politikába. Itt merül fel az a kérdés, hogy mi a sikerének titka? Mert a mélynövésű ficsúr kinézete, akit folyton alulról fotóznak, hogy nagyobbnak látszódjon, lenézően arrogáns stílusa nagyon sok nőnek, akik a rosszfiúkat kedvelik, imponál. Elég-e vajon a sikerhez valamiféle diffúz rossz kedv mesterséges felkorbácsolása a naponta ezerszer elhangzó mocskolódási koncert keretében, vagy a lezserséget mímelő bulikirálykodás és a múlt évszázad 80-as éveit idéző, még a Miami Vice sorozatban látott, lazán felhajtott gallérú Sonny Crockett emlékzakó?
A válasz egyértelműen “nem” lehetne egy normális helyzetben, csakhogy jelenleg egy különleges időszakot élünk át. Választásokat, tetszik, nem tetszik, pillanatnyi érzelmek, közösségi és egyéb média jelenlét, szimpátia, illetve felületes külsőségek és hangzatos, jól megkomponált szlogenek dönthetnek el. Sajnálom, de gyakorlatilag teljesen mindegy manapság, hogy egy kormányzó formáció mennyit tett, ígért és valósított meg regnálása alatt. Ha valaki nem ismeri és alkalmazza a tömegekkel való hatékony kommunikációt és az eredményes manipulálást (igen!), akkor kevés sansza lehet a felgyorsult eseményekhez igazodni és alkalmazkodni. A védekezés nem szexi! Aki egyszer védekezési pozícióba kényszerült, az nehezen tud onnét kikászálódni.
Egy olyan világban, amelyben az emberek többségének szókincse radikálisan szegényedik, amelyben a szövegértelmezés ezért csapnivalóan hiányos, amelyben nem számít a házastárs és a barátok elárulása sem, amelyben az államot teszik felelőssé még a saját kudarcokért is, de jobban ismerik a trash tévé ócska celebeit, mint a környezetüket, abban az ilyen Magyar-félék könnyű zsákmányra találnak. Se önálló gondolat, sem program, sem figyelemre méltó egyéniség nem volt tapasztalható ennél a régóta felépített, hatalmas összegekkel támogatott nárcisztikus képződménynél, aki sem kritikát, sem valódi vitát nem képes elviselni. Az ő verbális terrorizmusát viszont hatalmas ovációval fogadják a szolgai alázatra felesküdött hívek. A középszerűség manifesztációja neve Magyar Péter, de a közönségére ugyan ez vonatkozik.
Éppen ez a középszerűség és tartalmatlanság eddigi sikerének a kulcsa, hiszen mindenki a saját ízlésének, elképzelésének megfelelő tartalmat tud beleapplikálni a semmibe. Így történhetett meg, hogy a legszélsőségesebb elemek közös áhítattal együtt zsolozsmázhatják a “lepésről, lépésre” imájukat.
A szektatagok polarizálódását Magyar fészbuk posztjai alatti kommentekből lehet érzékelni. Lementettem párat, de úgy döntöttem, mégsem teszem ezeket nyilvánossá, ahogy a hölgykoszorú által odapingált szerelmi vallomásnak is felérő, háziáldások giccsét megszégyenítő émelygéseket sem publikálom. A tendencia – egyelőre – két irányt mutat, de egy harmadik is kibontakozóban van:
-Akik lassan ébredeznek, vagy kijózanodnak, mert nem tetszik nekik az a bicskanyitogató stílus, amellyel a “The Man” ellenfeleit gátlástalanul pocskondiázza;
-Akik, feltételezhetően a folyamatos hergelés eredményeként, radikalizálódnak és egy Jakab-féle erőszakos utcai blokádokkal és folyamatos tüntetésekkel kikényszerített hatalomátvételről álmodoznak;
-Akik egyszerűen csak megunták és már nem látnak benne semmilyen misztikus küldetést.
Mi a megoldás? Semmiféleképpen a gyerekes mémgyártás és intelligenciamentes “visszafikázás” (bocsánat a szó miatt). A kommunikáció sürgős átalakítása profi szakemberek részvételével. De engem úgysem kérdez senki, ahogy a kommunikációs probléma sem új.
Eszembe jutott egy kis történet Bezzegnémetországból, mert még mindig a többség józan belátására apellálok:
Egyszer egy német sztárszakács éttermében megjelent egy állítólagos éttermi kritikus blogger társaság, akik ráadásul ingyen kívántak vacsorázni. Az önjelölt gourmet bloggerek megalázó és rendkívül igazságtalan kritikát írtak a híres éttermi szakember hét fogásos, degusztációs menüjéről. A konyha művésze nagyon tanulságosan válaszolt az otromba, kifejezetten személye elleni támadásra:
“Olyan egyszerűen nem létezik, hogy egy hét fogásos menüben ne legyen semmi sem jó, hogy ne találjanak legalább egy ételt, ami ízlene. A ‘kritikusokat’ ezután nem fogom beengedni többé az éttermembe, mert nem akarom, hogy szenvedjenek a továbbiakban a kosztomtól.”
Valahogy így van ez Magyar Péterrel is. Mindig valakinek a jóvoltából, valakinek a hátán csinált úgy “karriert”, hogy sem kimagasló tehetséggel, sem karizmával, de a magas pozícióhoz szükséges alázattal sem rendelkezett soha. Állítólag évek óta készül az attrakcióra és amikor megrendezett “öngyilkosságát” játszotta el, fenyegetőzött azzal, hogy kormányt fog buktatni. Azt, hogy egy hozzávetőlegesen fél milliárd forintot felemésztő road show-val szórakoztatta az országot hónapokon keresztül és minden fellépését mikroadományokból szervezték, csak a legelvakultabbak hitték és hiszik el. Tény viszont, hogy vannak igazán alázatoskodó pillanatai is és ez bizony sokunk retinájába beleégett:
Magyar Péter és Manfred Weberforrás: euronews
Végül megmutatom a “kedvenc” képemet, mert az még rendben van, hogy valaki vadássza a hatást és úgy csinál, mintha kenyértésztát gyúrna, ki mással, mint egy Michelin csillagos szakács asszisztálásával. De amikor a már előre az asztalra kikészített kész kenyeret a nyers tésztás, kulimászos kezében markolászva pózolt a Dunán és ezt ki is rakta a fészbukra, nem tehetek róla, hangosan felröhögtem. Így kellene kezelni talán. Hangosan kinevetni, mert arra érzékeny, miután humora sincs. Az öniróniát meg hírből sem ismeri.
Forrás: Magyar Péter fészbuk oldala
Bónusz track:
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: Magyar Péter oldala facebook.com
“Kis ország vagyunk kérem, nekünk csak egy csőcselék jutott” – ezt eredetileg Királyhegyi Pál mondta valamikor a régmúltban, de máig érvényes.
(A jelenlegi téma aktualitása és fontossága miatt rövid időre félre teszem megkezdett cikkemet az instant “messiásról”, avagy korábban már saját magam által feltételezett és idővel beigazolódott tévedésem objektumáról. – HND)
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem hiányérzetem van. Illetve végtelenül szomorú vagyok, hogy a megérzésem – ismét – bejött.
Pontosan akkor, amikor szélesebb körben kellett volna megismertetni, beszélni Ábrahám Robi dokumentumfilmjéről, addigra az egész média tele van egy lejárt szavatosságú, lelakott, celeb gyakó celebbel. Egy olyan elviselhetetlenül önkényes figurával, akinek önfasz-szopkodó fanatizmusa, szemellenzős dogmatizmusa undorítóan levakarhatatlan, nyúlósan ragacsos mentál ejakulációként próbálja elönteni és egyúttal dominálni a hazai média minden szegletét.
Egyértelmű ma már, hogy “AZ ÉRTELMISÉG” definícióját önképzavarosan leromboló, jakobinusi gőggel, ámde pitiáner proliként maga körül vagdalkozó média-ribanc célja az volt, hogy tönkre verje valaki más(ok) alkotását, mert ilyen jellegű dokumentáció elkészítéséhez, saját maga korlátozott képességei miatt, alkalmatlan lenne. Mint ahogy bármilyen időt álló értékteremtésre alkalmatlan amúgy.
A szokásos úton, a saját köldöknéző ytb-csatornáján, ahol az asztalra görnyedve borzalkodik a magyar társadalom általa suttyósan elferdített jelenségein két, neki tercelő aláfestést és bio-díszletet játszó, szürkeségükben jelentéktelen szolga asszisztálásával, nem tudta volna ilyen aljas módon a dokumentumfilm készítőjét kinyírni úgy, hogy végül is maga a mű lássa hátrányát.
Alkotásban ugyan nem feltétlenül kreatív, de legalább gonosz tervek kitalálásában és profi megvalósításában – gyakorlott média-ribancként amúgy – kiválóan időzített!
Már éppen elterelődött volna a figyelem legújabb darlingjáról, a hasonló nárcisztikus habitussal házaló sokadik Péter egyre unalmasabb paneljeiről. Végre született, ki tudja mennyi idő után először, ha egyáltalán volt már hasonló, egy magyar dokumentumfilm, amely nemzetközi mércével nézve is jelentős alkotás egy olyan témáról, amit én “darázsfészeknek” szoktam hívni, mert megtapasztaltam, mit jelent tabu témákat elemezgetni.
A magát metafizikai vátesznek identifikáló szörnyedvény, aki szimplán csak egy drogos, koszos, egyre jobban leépülő lúzer, amit eléggé hangosan celebrál, hogy, hogy nem Ábrahám Róbert és Lukács Adorján közös filmjének megjelenése után kezdte el ismét (!) Ábrahámot többször is olyan aljas módon provokálni írásban, hogy minden jó érzésű embernek kinyílt a bicska a zsebében a fertelmes acsarkodás olvastán. Nincsenek véletlenek, a médiában különösen nem.
Szubhumán létezés – Puzsér a neved!
Aki nem aludta át az elmúlt napokat és egy picit is figyelte a hazai közéletet, annak nem kell az esetet bemutatni. A magam részéről az erőszak minden fajtáját elitélem. Mégis meg tudom érteni, ha valakit a vérforralóan gyalázatos személyeskedés, a cigány származású embereket zsigeri gyűlölettel kifigurázó, a mocsári üledék hangján nagyképűen provokáló “megmondó ember”, akármit is jelentsen az, fröcsögési áriája akár tettlegességre ingerel. Velem is előfordult már hasonló eset. Nem vagyok rá büszke, de nem is bántam meg.
A metafizikát fekete papíron, fehér betűvel megerőszakoló, lelkileg eltorzult képződmény a rövid, egy pofonos mutatvány után áldozati jelmezbe ugorva, bosszút lihegve jelentkezett híveinél egy megvágott hangfelvétellel a YouTube csatornáján, pedig korábban a hatóságot félrevezetve a feljelentésekor azt mondta, hogy ilyesmi nem készült.
Azt már szinte felesleges említeni, hogy az összes puzséri megjelenési felületet ellepték a hívei, akik nagy része a korábbi Jobbik, most meg a Tisza párt lelkes csápolóiból tevődik össze és fékevesztett cigányozás terepévé változtatták a kommentár funkciókat
Közben egyre másra hullanak ki a csontvázak, a Puzsér címkéjű feneketlen szekrényből és mérvadó újságírók, mint Hont András, vagy Ceglédi Zoltán ecsetelik a Facebook-on az ellenük elkövetett, éveken keresztül folytatott, méltatlanul primitív Puzsér-féle gyalázkodásokat. De lehetne említeni Schiffer Andrást, vagy az ex-rappert, Pityinger “Dopeman” Lászlót is.
Míg Ábrahám Róbertet úgy nevezett “rabosították”, holott saját maga ment el a rendőrségre és mesélte el az esetet, addig a haladár média, Puzsér és persze az EU legújabb darlingja disco “balesetének”, pedig ott nem csak tettlegességről volt szó, eddig semmilyen kézzelfogható következménye nem volt. Ezzel szemben Ábrahámra sokkal súlyosabb retorziók vár(hat)nak:
“Egy pofont kapott, dőlt-borult, jelenetet rendezett, mint a riherongyok. És most keresi a kényelmes áldozati pózt! De megnyugodhat, mert természetesen megint ő jön ki jól az egészből, hiszen fél órája hívtak a Kossuth rádióból és lemondták a holnap reggeli interjúmat a filmem kapcsán az esetre hivatkozva. És a jövö heti szerepléseimet is törölték sorra.”
Itt egy híresen kínos múltbeli eset jutott eszembe, az emlékezetes ECHO tévés reakció, amikor egy szatirikus műsor tagjait egy vicc miatt bocsájtották el, miután az érintett fél, az addig hevesen zsidózó jobbikos politikus nagy hirtelen állítólagos zsidó ősöket fedezett fel a családfáján.
Félelmetesnek tartom, hogy a magát kormánybarátnak tartó média pillanatok alatt ejti lojális munkatársait, vagy szereplőit, szabad teret engedve ezzel a csőcselék és vezetőik követeléseinek!
Ezért határoztam el, hogy szerény eszközeimmel támogatom az említett és – szerintem – nagyon fontos filmet, dacolva a mesterségesen felszított média ellenszéllel. Ez nem szimpátia kérdése, még csak nem is jogi kérdés, hogy kinek van igaza, hanem becsületbeli és szívügyem!
Ilyet még sosem írtam le, de most eljött ennek is az ideje: mindenki megkérek, aki érzi az ügy fontosságát, hogy az alábbi videót terjessze! Engem nem érdekel, hogy cikkel, vagy anélkül, csak tegye meg. Köszönöm!
Utóirat: Ábrahám Róbert Facebook oldala alapján, azért akad még “bátor” média, amely az eset dacára is meghívja. Szeretem az ilyen pozitív híreket.
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: Puzsér Róbert YouTube csatornájáról screen shot
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!