A bajok akkor kezdődnek el, amikor az ember Istent akar játszani – írtam néhány évvel ezelőtt. Globális világunkban azonban már jó néhány messiás-komplexussal megvert, többé-kevésbé ismert közszereplővel van dolgunk, akik a fejükbe vették, hogy a maguk által kiagyalt torz képre akarják formálni az emberiséget, kerül, amibe kerül. Akkor is, ha az emberiségnek esze ágában sem lenne radikálisan megváltozni. Korunk egyik tragédiája, hogy ezek a – magukat valamiféle “Megváltónak” képzelő – figurák szorosan együttműködnek a maradék 99 százalék ellen.
A Világgazdasági Fórum weboldalán olyan hangzatos szlogenekkel találkozik a gyanútlan érdeklődő, melyek szerint a Fórum egy platformot képez a gazdaság, politika, entellektüelek és egyéb vezetők között a globális kulcsfontosságú kérdések megvitatására. Az ötven éve ápolt és szépen, lassan kiépített partnerség végső célja azonban a demokrácia megszüntetése, helyette globális gazdasági szempontok alapján kiválasztott, senki által meg nem választott irányító elit beültetése vezető pozíciókba. Ezek a vezetők nem a közjót, hanem a gazdaság érdekeit szolgálják.
A fasizmus huszadik századi – eredeti – verziója az állam és a gazdaság fúzióját jelentette (Olaszország, Németország).
A kommunizmus a gazdaság állami átvételét akarta megvalósítani, elvben a nép érdekében, gyakorlatban azonban ott is egy kiválasztott nómenklatúra profitált a rendszerből.
A 21. századi fasizmus viszont az államot akarja felhasználni a világot irányító egy százalék uralmának biztosítása érdekében, a biomasszának tekintett emberiség minél kevesebb beleszólásával. A covid pandémia csak egy eszköznek látszik az átalakítási folyamat felgyorsítására.
A járvány egy eddig soha nem látott vagyonelosztást eredményezett alulról felfelé, miután a lezárások miatt a különböző országok gazdaságai gyakorlatilag megbénultak. A középosztály, a kis és közepes vállalkozások, minden ország gazdasági gerince amúgy, millió számra mentek tönkre világszerte. Ez egyúttal a klasszikus kapitalizmus, az egyéni vállalkozások végét is jelenti a globális korporációk javára.
Az Egyesült Államok gazdasága, amely Trump elnök politikájának jóvoltából statisztikai rekordokat döntögetve regenerálódott a korábbi pangásból, gyakorlatilag a csőd szélén áll és ehhez nagyban hozzájárultak a mesterségesen szított, hónapokig tartó faji zavargások is.
Az természetesen – szintén – teljesen véletlen, hogy Joe Biden elnöki kampányának mottója “Build Back Better” (építsd vissza jobban) volt, ami nem más, mint a Schwab által forszírozott “The Great Reset” (nagy újraindítás).
Forrás. reuters.com Biden és Schwab a 2016-os Fórumon
A világjárvány egyértelmű nyertesei a nagy tech-cégek, mint Amazon, Google, Facebook, Netflix, Twitter és így tovább, valamint a gyógyszeripar, illetve Kína.
Előre bocsájtom, hogy nagy tisztelője vagyok a klasszikus ázsiai kultúráknak. Az egyéni szabadságot masszívan korlátozó kommunista, vagy bármilyen más diktatúrának viszont nem.
A Kínai Kommunista Párt egyik feltétlen barátja a nyugati világ – jelenleg – legbefolyásosabb ideológusa, Klaus Schwab. Harminc éve látja vendégül Davosban a kínai pártvezetőket és oligarchákat. Fia, Oliver Schwab, a Fórum pekingi irodájának vezetője, akinek felesége kínai. Nem véletlen, hogy a pandémia kínai kezelését, a bevezetett drasztikusan szigorú intézkedéseket a WHO igazgatójával, Tedros Adhanom Ghebreyesus-al kórusban éljenezte. A WHO igazgatója annak idején Kína nyomására kerülhetett pozíciójába, dacára a múltja miatti hatalmas ellenállásnak.
Egy különleges szövetség alakult ki a szemünk láttára a covid-válság apropóján: a nagy, multinacionális korporációk és a kínai kommunista vezetés közös nevezője a polgárok állandó megfigyelése, biometrikus-digitális rendszerbe foglalása és a Kínában már alkalmazott “társadalmi kredit” (social credit) bevezetése. Ez utóbbi minden diktatúra álma, melyben a polgárok legtöbb, akár legapróbb aktivitásait is digitálisan követve kívülről határozzák meg azok részvételi lehetőségét a társadalmi életben. “Aki nem lép egyszerre…”
A sorozat ugyan nem elsősorban a covid-19 járványról, hanem annak eszközként való felhasználásáról szól, de nem árt egy rövid áttekintést adni a történtekről:
2015-ben az USA járványügyi guruja, Dr. Fauci, aki Obama, Trump és most Biden alatt is ebben a pozícióban tevékenykedik, a sűrűn lakott kínai Wuhanban található laboratóriumba telepítette ki a denevéreken folytatott korona vírusokkal történő kísérletezést, ami egyébként a bio-fegyver kategóriába esett. A történtekről angol nyelven ITT és ITT olvashatunk.
2019-ben New York városában megtartották a már korábban említett Event 201 nevű pandémia-szimulációs gyakorlatot, amelyről felvételek készültek és az érintettek honlapján megtekinthető, és aminek célját – vigyázat! – tavaly áprilisban egy BBC interjúban az egyik főszervező, Bill Gates letagadta!
Miközben Kína a világ első, eddig soha nem látott nagyságrendű lezárását (lockdown) vezette be Wuhanban, majd Hubei körzetben és egyúttal nemzetközi újságírókat utasított ki az országból, februárban megjelent az első tanulmány arról a feltevésről, hogy az új fajta korona vírus esetleg laborból származhat. Német és angol nyelven ITT találjuk a tanulmány ismertetését, amit nem sokkal később el is tüntettek, már csak a cikkben látható részletek léteznek. Ezek szerint a vírus egy biológiai fegyver és a HIV vírus mesterséges úton modifikált változata lehet.
A világ szinte összes országa bezárkózott, a nemzetközi kereskedelem megbénult. Ekkor derült ki a globalizáció első, embereket veszélyeztető hátránya: a maszkok, védőruhák, orvosi eszközök hiánycikké váltak, mert szinte mindenki Kínából szerezte be ezeket és ilyen mennyiségre – nagy hirtelen – nem volt egyetlen ország sem felkészülve.
Miközben a világ nagyrészt a bezártság miatt szenvedett, megjelentek az első képek a “vírust legyőző” Kínáról, ahol az emberek gondtalanul ünnepeltek. Eközben az USA nagyvárosai lángoltak, az elnökválasztási kampányban rasszizmussal vádolták Trumpot, aki nem volt hajlandó abbahagyni a “kína-vírus” fogalom használatát. Ezt a kifejezést most Biden betiltotta.
Klaus Schwab és haverjai a kínai út helyességét ismételgették minden eléjük tolt mikrofonba, miközben mindenki a nagy megváltásra, a vakcinára várakozott.
A globalizáció és a világkormányzás kezdeteinek, azaz az “összeurópai összefogás” jegyében Angela Merkel, német kancellár utasította a saját, illetve a francia, holland és spanyol egészségügyi minisztereket (!), hogy nemzeti beszerzés helyett adják át az oltás megrendelésének tisztségét az EU részére. A kormánybarát német Bild Zeitung szerint Merkel és von der Leyen külön kívánsága volt, hogy a miniszterek alázatos hangnemben (!) írják meg kérésüket. Már előre kitervelték a nagy közös európai oltás ünnepélyes megkezdését. Mint tudjuk, másképpen történt. Nem akarom külön kihangsúlyozni, de én szóltam von der Leyennel kapcsolatban…
Az amerikai elnök beiktatása után, hogy, hogy nem, az addig tömeges tesztelésekre felszólító WHO megváltoztatta a véleményét a PCR tesztek megbízhatóságáról. Egyre másra jelennek meg, igen, most már a hazai sajtóban is, hogy a vírus valóban labor eredetű lehet és esetleg emberi hanyagság miatt kerülhetett ki a világba. Magyarul ITT, németül ITT és ITT tájékozódhatunk. Az utóbbi linkben több, mint 150 covid tartalmú tudományos cikk listáját is megtaláljuk, akit érdekel.
Az emberek alig várják már a bezártság végét. Számolják a napokat abban reménykedve, hogy visszakapják korábbi életüket.
A hátunk mögött azonban a társadalmat átépíteni akaró önjelölt elit más sorsot talált ki nekünk, amit az “új normalitás”, “globális kormányzás”, “bio-biztonság”, “új zöld egyezmény” és a “4. ipari forradalom” (4IR) címszavak alatt akar ránk kényszeríteni.
Sokszor látok olyan véleményeket, hogy majd a természet “megoldja” a nagyzási hóbortban szenvedő vénemberek társadalmat romboló ámokfutását. Csakhogy az évtizedek alatt kiépített szervezeteik, jól fizetett és mélységesen indoktrinált személyzetük ma már önjáró. Létezésük, tevékenységük teljesen függetlenné vált az alapító személyes jelenlététől.
A sorozatnak vége, de a téma megmarad. Az ellenállásra nem sok lehetőséget látok, kivéve, ha képesek vagyunk egy sokoldalúan képzett, magabiztos és valóban jól informált, kritikus szellemű fiatal generációt a megalomániás öreg fantaszták ellen mozgósítani. Olyan fiatalokat, akik tudása és az emberségbe vetett hite némi esélyt adhat a fasisztoid techno-horror megállítására.
A technika lehet áldás, de ha az összes tevekénységünkről lemondva kiszolgáltatjuk magunkat neki, akkor rabszolgák leszünk. Rabszolgák, sok-sok szép, minket folyton ellenőrző kütyüvel.
A sorozat első része ITT, a második ITT és a harmadik ITT olvasható.
Nehéz elképzelni azt, hogy valaki, aki egy német gyárigazgató fiaként eleve privilegizált környezetbe született és eddig eltelt nyolcvan életévében “közönséges” embereket csak statisztikákból, hallomásból, valamint biztonságos távolból, maximum kiszolgáló személyzetként ismert meg, az az illető próbálja az emberiség további jövőjét megtervezni. Tipikus küldetéstudatos morálguru mentalitással rögtön a Föld lakóit kívánja megmenteni saját gyarlóságuktól. Mindet. Kivétel nélkül. A legnagyobb probléma azonban, hogy Klaus Schwab nincs egyedül.
Ötven évig szövögette kapcsolatait és építette ki saját hálózatát a világ leggazdagabb, legbefolyásosabb személyiségei, cégei, szervezetei buzgó támogatásával. A nagyobb nyilvánosság háta mögött, 2019-ben elérte egyik legfontosabb célját: Klaus Schwab a Világgazdasági Fórum elnöke és António Guterres, az ENSZ főtitkára partnerségi szerződést írtak alá a két szervezet között.
Sosem szabad valakit a külseje után megítélni, de egy személy kisugárzása óhatatlanul megérezhető, ha a fényképét tanulmányozzuk. A kamera nem hazudik. Mint tudjuk, a sajtó a legtipikusabb képeket szokta kiválogatni egyes cikkei illusztrálására. A vezető fotót, amely Klaus Schwabot felesége, Hilde társaságában ábrázolja, akit a Fórum “lelkének” tartanak, nem véletlenül választottam ki.
Schwab víziója egy zöld mázzal leöntött, kommunista stílusú, biometrikus-technokrata ellenőrzésű, erős állam létrehozása, amelyben az egyéni szabadságuktól megfosztott polgárok – kínai mintára – minden adatukat az őket felügyelő szervek rendelkezésére bocsájtják. Ezek a szervek a nagy tech-cégek és a gondoskodó “nanny-állam” összefonódásából jönnének létre. A szabadság odaadásának záloga egyfajta alapjövedelem lenne.
Zárójelben jegyzem meg, hogy a baloldaliak szimpátiája a muszlim ideológia iránt éppen abban rejlik, hogy a vallásként eladott doktrína a hívek legprivátabb, leghétköznapibb aktusaiba, viselkedésébe is beleavatkozik olyan mértékben, hogy azokat kvázi szabványosítja. A másik közös nevező a nemzet tagadása, mert a világ összes muszlim hívője végső soron az Umma-ba, az iszlám országoktól és nemzetektől független közösségébe tartozik.
Visszatérve Schwab könyvére, amelyben vagy megpróbál pánikot kelteni, vagy éppen a Kínai Kommunista Párt covid elleni intézkedéseit dicséri követendő példaként, olyan megdöbbentő kijelentésekkel is találkozhatunk, amelyeket nyugodtan a józan ész elleni támadásnak tekinthetünk (39. oldal):
“Már elhagytuk a klasszikus ‘poszt-newtonista’ fizikát, amely egyenes, kiszámítható, mondhatnánk előre meghatározott, egy új kvantumvilág és kvantumpolitika kedvéért. A covid-pandémia ezt a kvantumvilágot mutatta meg nekünk.”
Lefordítanám magyarra: már nem számítanak a tények, minden szubjektív és a megfigyelő nézőpontjától függ. Ezért van szükség még több “szakértőre”, mert az élet túl komplikálttá, túl komplexszé vált az egyszerű földi halandók számára. Már csak az hiányzott volna, ha kijelenti, kedves polgár te hülye vagy, majd az állam és a kapcsolódó szervezetek megmondják neked, hogy mi a jó… Ismerős szöveg, nem?
Nem lehet véletlen, hogy a transzhumanista Schwab ennyire lenézi a Föld lakóinak mondjuk 99 százalékát. A transzhumanisták a mesterséges intelligenciát tartják az evolúciós tudat új lépcsőfokának. Az egyszerű, – szerintük – hibásan kódolt, mert gyarló, gyenge, vagy túl szenvedélyes, tehát túlságosan különböző embereket már elavult modellnek tekintik. Ha a kedves olvasó még egy pillantást vet a vezető képre, az arrogánsan nagyképű arckifejezésre, minden bizonnyal igazat ad abban, hogy a kamera nem hazudik.
Klaus Schwab, ismétlem, ma a Föld egyik legbefolyásosabb közszereplője, a covid járványt tartja a világ újjászervezésére inspiráló hatalmas lehetőségnek. A Világgazdasági Fórum vezetője fantáziájában a digitális “szép új világnak” nincsenek határai: okos házak, okos városok (smart cities), távoktatás, távorvoslás, geo-mérnökösködés (pl. az időjárás befolyásolása), formatervezett bébik és organizmusok, az ember és a gép összeolvadása, amelyet egy mindent tudó hatalmas Mesterséges Intelligencia irányít.
Hogy az ehhez szükséges temérdek elektromos energiát honnét gondolja Schwab úr előteremteni, az nem derül ki az irományból. Megsúgom: szélmalmokkal, napelemekkel nem fog menni.
Szerinte egy drónokkal telehintett világ korlátlan lehetőségekből áll, miközben az emberiséget egy arctalan, igazgatni való masszának tekinti. Szó szerint az emberi egzisztencia rendszerszervezéséről ír, amikor testbe építhető okos telefonokról, okos tetoválásról áradozik, vagy akár az “okos digitális porról”, amely az emberi bélrendszerbe beépülve a testfunkciókat a tárgyakkal köti össze. Ezek az áldásos kütyük már a 4. Ipari Forradalom (4IR = Industrial Revolution) eszköztárába tartoznak.
Mielőtt azt hinnénk, hogy az idős bácsi megalomániás lázálmokban tévelyegne, nem! A megvalósítás már úton van, s partnerei ebben a nagy globális konszernek: a Big Tech, a Big Money, a Big Pharma, tehát az IT cégek, mint Facebook, Google, Microsoft, Netflix, Apple, nagy bankok és biztosítók, tanácsadó cégek, mint a McKinsey, a globális gyógyszergyárak, a nemzetközi oltási szövetség GAVI és nem utolsó sorban a kínai Huawei. Itt jegyezném meg, hogy egy-egy új műszaki innováció már 10-20 évvel azelőtt létezik valamilyen kísérleti formában, mielőtt a nyilvánosság tudomást szerezne róla.
A könyvben elég sokszor változik a hangnem, hol “bibliai kiterjedésű világjárványról” van szó, amelynek újra szervező hatása csak a 2. világháborúhoz hasonlítható (sic!), majd háziáldás színvonalú vulgár-filozofálgatással előadott riogatások halmazán vagyunk kénytelenek átrágni magunkat. Itt említeném meg például, hogy szerinte a jövőben az emberek a vírus/vírusoktól való félelmükben a személyes szolgáltatások helyett robotok, vagy online szervízek segítségét fogják igénybe venni. Vagy a friss gyümölcs illatának élvezete, esetleg frissen csavart gyümölcslé készítése is az állandó vírusveszély (sic!) miatt a múlté lesz.
Családi találkozások, messzebb lakó rokonok, barátok meglátogatása helyett inkább WhatsApp-bulikat javasol, mert az a környezetet is védi, továbbá biztonságosabb a személyes találkozásoknál. Egészen életszerű, nem?
Az egyik legijesztőbb, s a megjelenés óta valamilyen formában már többször idézett megállapítása mégis az, amivel már rögtön az elején fejbe kólintja a gyanútlan nagyérdeműt:
“Sokan kérdezik közölünk, hogy mikor fognak a dolgok visszatérni a normalitáshoz? A válasz egyszerű: soha!”
Az emberiség teljes elektronikus megfigyelése, a Schwab által is fetisizált kontroll-applikációk kikényszerített alkalmazása, a digitális diktatúra kiépítése nem új vízió. Hogy-hogy nem, a Rockefeller Alapítvány 2010-ben (!!!) jelentetett meg egy futurisztikus tanulmányt, amely – meglepetés! – a társadalom újra szervezését írta le egy világjárvány, azaz pandémia függvényében, majdnem évre pontosan amúgy:
Mintha a mai történések tíz évvel ezelőtt megírt forgatókönyve lenne. Schwab könyve, valamint az ENSZ 2030 ágendája, amit 2015-ben tettek közzé, szinte egy az egyben a Rockefeller Alapítvány iránymutatásait ismétli (magyarul az ENSZ Agenda 2030 ITT tekinthető meg).
Az is minden bizonnyal csak a véletlennek köszönhető, hogy az Európai Unió 2011-ben, tehát röpke egy évvel a Rockefeller szcenárió megjelenése után egy könyvet adott ki “Infected” (Fertőzött) címmel, amiben egy kínai kislány menti meg a világot közös szolidaritás és összefogás segítségével.
A következő részben a tervezett fasisztoid rendszer neo-kommunista elveit fogom bemutatni, valamint az is kiderül majd, hogy kik profitálnak a legtöbbet a jelenlegi helyzetből.
“Azt hitted, csak viccelnek, amikor már megállt a fekete autó a házad előtt…” – HND
Az ember hajlamos azt hinni, hogy a világ eddig fejlettebbnek gondolt részén az általános elhülyülés sokkal több áldozatot szed, mint a korona névre hallgató világjárvány. Nem biztos, hogy első nekifutásra halálosnak ítélhetjük meg ezt a kérlelhetetlenül terjedő kórt. Hosszú távon azonban fatális következményei lesznek az “új normalitásnak” tekintett kollektív mentális leépülésnek.
Első utunk az USA-ba vezet, mégpedig a csodálatosan szép San Diegoba, ahol a Kaliforniában manapság oly divatos szocialista-kommunista átnevelést az iskolai tanárokra is kiterjesztették. A San Diego Unified School District arra kényszeríti az állami oktatásban működő tanárokat, hogy vegyenek részt az úgy nevezett „fehér privilégium” képzésen, amelyen a pedagógusoknak elmondják, hogy „rasszista vagy” és „fenntartod a rasszista elképzeléseket, struktúrákat és politikát”.
A jobb sorsra érdemes tanerőknek fel kell ismerniük saját “fehér törékenységüket”, akármit is jelentsen az, „bűntudatot, haragot, apátiát” érezve zárkózott elméjükben, amennyiben erre még maguktól nem jöttek volna rá.
Tudatosítják bennük továbbá, hogy a natív amerikaiaktól ellopott, gyarmatosított területen élnek, majd különböző oktató jellegű videók megtekintése után antirasszista tréninget abszolválnak, amelynek az a célja, hogy visszatérve az iskolákba, a tudás otthonát jogegyenlőségi aktivista szervezetté alakítsák át.
Az akció szépséghibája, hogy a fenti iskolai körzetben a diákok 47 százaléka nem rendelkezik sem alapvető olvasási készséggel, sem minimális matematikai ismeretekkel. Nem biztos viszont, hogy a “fehér privilégiumokat” megszüntetni akaró faji ortodoxia javítani tud majd az általános alapműveltség színvonalán.
Nem kedveljük a közhelyeket, de attól azok még igazak lehetnek. Ha elfogadjuk, hogy a képek az idő védjegyei, melyek azt a kort jellemzik, amiben élünk, akkor a Peter Altmaiert, a jelenlegi német gazdasági minisztert ábrázoló vezető fotót, a Bizarrisztánná mutált Németország diagnózisának tekinthetjük.
Altmaier, a világkancellárnő, a Bundesnadrágkosztüm jobb- és balkeze, feltétlen híve és vazallusa, s akinek a nevéhez a dilettáns módon elbaltázott energiaváltás, továbbá a német nehézipar fokozatos leépítése fűződik.
A specifikusan semmihez nem értő jogász, aki jelenleg az egyre növekvő bürokráciától és a korona vírus gazdasági hatásaitól agonizáló német termelési szektort felügyelné, bejelentette, hogy a kis- és középvállalatok, vállalkozások részére folyósítandó állami támogatást majd csak januárban fogják tudni kifizetni. Az ok annyira groteszk, mint banális: nem készült el időben a kérelmeket feldolgozó szoftver. A csőd szélén álló érintettek várjanak tehát még pár hónapot.
A sors fintora, hogy ugyan ezek az emberek értekeznek nagy ívű előadásokban a 21. század kihívásairól és a mesterséges intelligenciáról. Ez alap, – mondaná erre a “fejlett nyugatról hozott tudás” ifjú letéteményese, Fekete-Győr “Nolimpia” András.
A kies Bajorországban, ahol nem oly rég a világ még kerek volt, ma már más szelek fújnak. A Münchenhez közeli Ebersberg luxus negyedében egy városi villát béreltek ki migránsok menekültek elszállásolására, természetesen az adófizetők költségére. A dolog pikantériája, hogy az akcióról a falu polgármestere csak a sajtóból értesült, írja a Münchener Merkur, az egyre zöldebb és balosabb CSU-hoz közelálló napilap.
Forrás: Münchner Merkur, a bérelt villa
Nem új, de annál jellemzőbb az a rövid videó a Twitteren, amely még 2019-ben jelent meg és a Brexit tárgyalások résztvevőit a maguk kendőzetlen valóságában mutatta meg a gyanútlan nézőknek. Miután a tárgyalások körüli huzavona még mindig, illetve újra aktuális, nem árt tudni, kiknek köszönhető ez a szánalmas cirkusz.
A demokráciajogállamtranszparencia hősei, Guy, Elmar és a többiek, az EU-Brexit tárgyalások csinovnyikjai piálás munka közben:
📺 | Drunk Brussels' bureaucrats boast about keeping Britain tied to the European Union for another five years, "at least"!
These parasites need taking down a peg or two. RT to show up the Brussels' bully boys for what they really are! 👊 pic.twitter.com/V0CkLdBrL3
“Ha az Európai Unió egy ország lenne, akkor a demokrácia hiánya miatt nem kerülhetne felvételre az Unióba.” – Martin Schulz, a nem éppen túlképzettségéről elhíresült korábbi EP elnök.
Olyan helyzetekben, amikor csak a pestis és kolera között lehet választani, az okosabbja kiegyezik akár egy összkomfortos vesekővel is. Így történt, történhetett meg az Európai Bizottság elnökének, az antiweber és az antitimmermans front hatékony asszisztálásával történő kinevezése: Ursula von der Leyen, akit korábban a német köznyelv Zensursula-ként (szójáték: cenzúra és Ursula) becézett, egy ideje viszont Flinten Uschi-ra (Puska Uschi) keresztelte át, s akiből majdnem ötszáz millió ember vezetője lett.
Régóta terveztem a hölgyről írni, mert annyi káoszt, inkompetenciát, zsarolást, intrikát, továbbá hatalmas károkat okozó hibás döntést egyetlen német miniszter sem produkált, mint Merkel 2005-ös választási „kompetencia-csapatában” (sic!) feltűnő és így országos ismeretségre szert tévő Ursula von der Leyen (röviden: UvdL) az elmúlt másfél évtizedben.
A magyar olvasók számára személye korábban gyakorlatilag ismeretlen volt, eddig tehát nem láttam értelmét UvdL botrányosan és kétségbeejtően dilettáns tevékenységét részleteiben taglalni. Az alábbi portréban képtelenség lenne mindenre kiterjedő információt közölni, mert amikor – aktualitása miatt – visszakerestem a legmarkánsabb eseteket, kiderült, akár egy regényre való anyagot is lehetne írni a női kvóta látványos kudarcáról.
Bizonyára sokan ismerik azokat az ezredforduló környékén nagy tömegben feltűnt hölgyeket, akik elsősorban valamilyen politikai pozícióban vették át az irányítást különböző vezetői szinten. Ezek a nők már uniformizált külsöjükkel és viselkedésükkel jelezték társadalmi státuszukat: betonfrizura, nadrágkosztüm, amelynek zakója mindig a kelleténél egy számmal kisebbnek látszott, férfiasítva ezáltal viselőjét, agresszív, követelőzően nyers modorú fellépés, pengeélesre összeszorított száj. Mindez a főnököt, a vezetőt akarta és akarja szimbolizálni, aki nem hallgat másokra, akivel a kommunikáció egyirányú utca, aki alárendeltjeit mélységesen megvetve érzékelteti velük, hogy azok kizárólag az ő parancsainak, kívánságainak végrehajtói.
Nos, ennek a nőtípusnak egyik díszpéldánya Ursula von der Leyen, aki elég későn jelent meg a politikában, apja, a korábbi tartományi miniszterelnök (Alsó-Szászország), Ernst Albrecht (CDU) nyomatékos közbenjárására. Von der Leyen először sikeresen kihasználta a karriert csináló hét gyermekes anya mítoszt, majd a vele készített interjúkban már az anyaság áldozatának állította be magát, ezzel indokolva megkésett politikai pályakezdését. A sok gyermek egyébként nem újdonság a befolyásos és / vagy gazdag, esetleg arisztokrata német családoknál, amelyek a nagy számok törvénye alapján mélyen hittek abban, hogy legalább egy utód a sok közül, majd képes lesz a család fényes hagyományait folytatni. A számos gyerek nevelése sem olyan nagy gond, amennyiben megfelelő létszámú személyzet áll rendelkezésre.
Ugyanez vonatkozott “kerékbe tört” orvosi pályafutására is, kihagyva azt az apró részletet, hogy soha nem tette le a szakorvosi vizsgát, viszont nem tiltakozott, ha nőgyógyásznak titulálták. Az sem volt ellenére, hogy a kaliforniai Stanford egyetemen végzett munkásságot tételeztek fel róla, holott csak néhány előadásra iratkozott fel férje ottani kiküldetése idején.
Von der Leyen elsőként a fiatalok, család, nők és idősek életével foglalkozó minisztérium irányítását kapta meg, s ezzel kezdetét vette egy olyan folyamat, amelynek hatásait – sokkal kiterjesztettebb formában – ma már európai szinten érezzük.
Miniszterként tulajdonképpen von der Leyen kezdte el masszívan kiépíteni a német egyetemeken az EU által 1998-ban elfogadott gender-mainstreaming direktívájának bázisát, létrehozva ezzel egy közpénzből fenntartott oktatói maffiát, amelynek tagjai elsősorban a radikális feminista miliő diaszpórájából kerültek ki, döntő többségükben a hírhedt berlini leszbikus-hálózat égisze alatt.
Itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen normális ember nem kukucskál mások hálószobájába és nem kotorászik idegenek fehérneműjében, hiszen a szexuális preferenciákat magánügynek tartja. Csakhogy ezek a nők által létrehozott szervezetek hivatkoznak – kéretlenül is – az életformájukra, tüntetik ki egymást pusztán leszbikus aktivistáskodásaik miatt. Berlin hagyományosan ennek a szubkultúrának az egyik központja már kb. az 1920-as évek óta. Az ezredforduló után már hatalmat akartak maguknak, s ebben von der Leyen segítségükre volt, természetesen a “női egyenjogúság” jelszavával álcázva. A női kvóták bevezetésének hangos követelése is a miniszterasszony nevéhez fűződik, de erre még várni kellett néhány évig. A gender témáról ITT írtam bővebben.
Von der Leyen másik vesszőparipája volt a nemzetközi internetes gyerekpornó oldalak állami ellenőrzése, illetve az oldalak hozzáférhetetlenségének létrehozása. Maga az igény nemesnek tűnhet, akár dicsérni is lehetne, ha… Ha a miniszterasszony és – női – stábja nem állított volna fel eleve lehetetlen, mert technikailag kivitelezhetetlen feltételeket, ha a probléma megoldásának ideje reális keretekben marad és nem “választási ajándékként” akarták volna gyorsan prezentálni, továbbá amennyiben az IT szakmában vezető szakértőkre hallgattak volna.
Nem így történt. Anélkül, hogy a komplex téma technikai részleteivel untatnám a nagyérdeműt, lássuk a tényeket.
2008. őszén kitalálta a miniszterasszony, hogy az internet leginkább a gonosz férfiak játékszere, akik suttyomban gyerekpornókat néznek és ezért a családok megmentésére, az oldalakhoz való hozzáférést el kell lehetetleníteni. Hallomásból azt is tudta, hogy ez már Norvégiában működik, tehát mi sem egyszerűbb, mint az inkriminált oldalakat szép nagy, piros stop-táblákkal ellátni. Így gyűltek össze a vezető internetszolgáltató cégek, a Szövetségi Bűnügyi Hivatal képviselői, illetve a minisztérium jogászai, valamint néhány tudományos intézeti szakember. A cél az volt, hogy 2009. tavaszára elkészüljön a projekt és a miniszterasszony a sajtónak és a parlamentnek tálalhassa a sikert.
Mint kiderült, a megbeszélés résztvevőinek, a műszakiak kivételével a leghalványabb fogalmuk sem volt az internet mibenlétéről, mint általában az egyszerű felhasználóknak sem. Ez még nem baj, de ilyen esetben nem lenne hátrány a szakemberekre hallgatni. Nem ez történt. Von der Leyen, aki egyetlen ülésen sem volt jelen, hanem munkatársnőivel képviseltette magát, rögtön ellenséges indítékot tételezett fel a kizárólag férfiakból álló szakértőkről, megvádolva őket azzal, hogy nem a problémát akarják megoldani, hanem férfi privilégiumaikat megőrizni.
Ez a női kvóta útján, szaktudás nélkül magas pozícióba került feministák egyik alaptulajdonsága, hogy mindent, amit nem értenek meg, azt rögtön a műszaki férfiak összeesküvéseként kezelnek. Szerintük ezek a férfiak csak a parancsaikat végrehajtó, kiszolgáló személyzet tagjai, akiket nyomás alá kell helyezni, s adott esetben akár férfiasságukat kigúnyolva kell ellenállásukat megtörni. Az, hogy egyes követelésüknek objektív technikai akadálya van, az ő elképzelt valóságukban nem fordul(hat) elő. Ez mind a mai napig, sőt, egyre inkább érvényes doktrína.
A miniszterasszony harciasan támadta a parlamentben és az elé tolt mikrofonokban a “kooperálni nem akaró”, patriarchális beállítottságú műszakiakat, miközben az IT szakemberek egy tizenkét pontból álló, egyenként is komplex kérdéseket taglaló listával bizonyították, hogy az eredeti elképzelés kivitelezhetetlen. Megszületett ugyan egy törvény később az inkriminált oldalak hozzáférhetetlenségéről, ami ugyan nem volt igaz, de ezt a törvényt soha nem alkalmazták. Az egész cécó végül is az internet cenzúráját készítette volna elő, a piros táblás oldalak csak alibinek szolgáltak.
Az egyik vezető szakembert, aki tárgyilagos műszaki érvelésével különösen felhívta magára von der Leyen figyelmét, a miniszterasszony pártkapcsolatai felhasználásával kirúgatta a tudományos intézetből, ahol addig dolgozott, sőt doktori disszertációjának elfogadását is megakadályozták. Ez viszont későbbi, nemzetközi tudományos karrierjére végzetes volt. Az esetről teljes részletességgel, első kézből az érintett blogján német nyelven ITT olvashatunk.
Ursula von der Leyen következő reszortja a munkaügyi minisztérium volt, miután az előző helyén temérdek energiát és közpénzt pazarolt el eleve halva született ügyekre. Ez a minisztérium rendelkezik hagyományosan a legmagasabb büdzsével, amelynek dilettáns megcsapolása nem váratott sokat magára.
2011-ben megállapították, hogy a világ egyik leggazdagabb országában, Németországban, 1,6 millió gyermek él a szegénységi színvonal alatt, ezért von der Leyen egy képzési és “részvételi” offenzívát indított a gyerekek felemelésére. A “részvétel” szó abban az időszakban vált felkapottá, amely a hátrányos helyzetűek társadalmi részvételi képességét jelenti, állami segítséggel persze.
A minisztérium át is utalt 1,6 milliárd eurót különböző kommunális igazgatási szerveknek, rendkívül komplikált bürokratikus feltételekkel a pénz kiutalásával kapcsolatban. Elvben ez gyerekenként évi egyezer euró többletbevételt jelentett volna az érintett családoknál, amennyiben a közhivatalok direkt kifizették volna az összeget a már amúgy is szociális segélyen (Hartz4) tengődő gyerekeknek. Ehelyett újabb adminisztratív kapacitásokat kellett kialakítani a jogosultsági vizsgálatra és a pénz elosztására. Hogy végül is az “oktatási-részvételi csomag” másfél milliárdjával mi történt, az mind a mai napig rejtély.
Kiderült ugyanis, hogy Berggruen a gazdasági sáskák által évek óta kivéreztetett, nagy múltú Karstadt-Hertie áruház konszern iránt érdeklődött, megígérve annak haladéktalan felvirágoztatását. Munkahelyek megtartása, új munkahelyek teremtése, modernizálás – ezektől a tervektől volt hangos a német média. Von der Leyen kifejezett nyomására egyeztek bele a bankok a konszern “eladásába” 1, azaz egy (!) euró jelképes összegért a milliárdos részére. Az áruház konszern alkalmazottai készségesen belementek jövedelmük csökkentésébe, munkahelyük megtartása fejében, a hitelezők pedig hajlamosak voltak várni, amíg a beruházások ismét gazdaságossá teszik az objektumokat.
Egy probléma adódott viszont, mert Berggruen, a megváltóként kezelt széplélek semmit nem invesztált a konszernbe. A százmilliós nagyságrendű veszteségek eredményeként először a dolgozók egy részét bocsájtották el, majd 2013-ban kiderült, hogy Berggruen a konszern legértékesebb házait egy osztrák ingatlanbefektetőnek adta el 75,1 százalékban. Hogy az egy euróért átvett konszern részeiért kapott százmilliók hova mentek, csak találgatni lehet. A részletekről ITT és ITT olvashatunk német nyelven.
Forrás: twitter.com / Soros, Von der Leyen, Berggruen
Ha már a miniszterasszony eddigi két posztján ennyire “sikeres” volt, többször felmerült annak lehetősége, hogy egyszer megörökölheti Merkel kancellárságát. Többen egy elkeseredetten folytatott háttér konkurenciát véltek felfedezni a két kvótanő között, bár Merkel többször bizalmát fejezte ki védencével kapcsolatban, ami általában az illető karrierjének végét jelentette.
Nem úgy von der Leyen-nél, akit elég rendszeresen meghívtak a Bilderberg konferenciákra (2015; 2016; 2018; 2019), míg Merkel csak a kancellárrá választási évben, 2005-ben kapott meghívót. Olyan német kancellár, vagy lehetséges jelölt még nem volt, akit nem hívtak volna meg ezekre a zártkörű összejövetelekre, mióta a konferencia létezik.
Forrás: de.Wikipedia.org / screenshot
Majd eljött a nagy nap és 2013. decemberében először lett Németországban női honvédelmi miniszter, von der Leyen személyében. Addigra a hadügyet hozzá nem értő férfi politikusok teljesen leamortizálták és Merkel regnálása alatt (2005-től) már csak egy drága, de ahhoz képest marginalizálódott hadsereggel rendelkezett az ország: se technikában, sem felszerelésben nem ütötte meg a nemzetközi színvonalat, azon kívül, hogy szövetségesként Afganisztánban “védte meg az európai értékeket”, illetve 2013. óta Maliban, a nyugat-afrikai ország sivatagos vidékén támogatta a francia rendfenntartó erőket, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Nagy elánnal fogott hozzá az eddig már két reszortban is kudarcot vallott miniszterasszony a német hadsereg megreformálásának. Kijelentette, hogy család- és nőbarát hadsereget kíván létrehozni. Az egyenjogúság jegyében meg akarta könnyíteni a különböző szexuális beállítottságú emberek katonai pályáját, továbbá a migrációs hátterű, elsősorban muszlim származású fiatalok felé való nyitást is szorgalmazta.
Az ukrajnai válság idején már-már azt hitte az ember, hogy von der Leyen Oroszországnak is hadat akar üzenni. Szerencsére ez a harciaskodás megmaradt a retorikánál. Ugyanilyen hangokat lehetett hallani a szíriai polgárháborúval kapcsolatban is, aztán kiderült, hogy a német felderítő repülőket csak napközben lehetett használni, ha éppen repülésképesek voltak.
A szó “repülésképes” különös fontossággal bír repülőgépekkel kapcsolatban. Ezt a magától értetődő tényt addig nem tartották érdekesnek, amíg magas rangú német politikusok nem maradtak földön a Bundeswehr kezelésére bízott, a politikai elitet szállító, állami gépek sorozatos meghibásodása miatt. Nem csak a szövetségi elnök és a külügyér szerepét játszó, hazánkat éppen most fenyegető, másfél méternyi perszonifikált ön-túlértékelés, Heiko Maas dekkolt hosszabb ideig valahol repkedés helyett. Angela Merkel is került ilyen szituációba, amikor az argentínai Buenos Airesben csak egy napos késéssel tudott megjelenni egy fontos konferencián és – oh, mon Dieu! – reguláris járat első osztályán volt kénytelen átvészelni az utat.
A klíma és a világ megmentésére specializálódott Merkel azóta két géppel repül, akár Japánba is, hátha az egyik cserben hagyja.
Ursula von der Leyen bölcsődéket és óvodákat alakított ki a kaszárnyákban és shopping túrára indult a hadsereg női tagjainak megfelelő sminktükröket, ünnepi uniformist, illetve terheseknek való harci-hacukákat beszerezni. Kissé nagyobb pénzügyi vonzata volt annak az akciójának, amikor harckocsik megvételekor ragaszkodott a terhes anyáknak is alkalmas belső térkialakításhoz és ülésekhez.
Forrás: qpress.de / Illusztráció
A Flinten Uschi becenevet azzal érdemelte ki, hogy az újonnan megvásárolt fegyverek lőni lőttek ugyan, csak nem feltétlenül oda, ahova eredetileg szánták. Bizonyos helikopterekkel is adódtak nehézségek, nem csak az érzékeny színű, ámde ízléses belső dizájn miatt, hanem azért, mert az üléseket maximálisan csak nyolcvan kilóval lehetett terhelni, ami törpéket kisnövésűeket feltételez, ha a harci felszerelést tartalmazó hátizsák súlyát figyelembe vesszük. Hogy beszerzéseivel német helyett francia cégeket részesített előnyben, biztosan Macron elnök szimpátiáját vívta ki.
Nagy visszhangot keltett Flinten Uschi nagytakarítási akciója, amikor egy mesterségesen felfújt, feltehetően kitalált eset kapcsán “radikális jobboldali elemektől” tisztította meg a hadsereget és ennek következtében eltávolíttatta a legendás Dr. Helmut Schmidt, egykori SPD kancellár Wehrmacht uniformisban készült képét a Bundeswehr hamburgi egyeteméről.
A legnagyobb botrány mégis külső tanácsadói miatt tört ki. Két multinacionális tanácsadó céget (Accenture, McKinsey) bízott meg a hadsereg átalakításával és egyúttal diverzifikálásával kapcsolatban, több száz millió euró honorárium fejében. Nem elég, hogy a hatalmas apparátussal rendelkező minisztérium szakemberei fölé külső, a vállalati szférából érkező munkatársakat helyezett, de valamelyik gyereke is az egyik konszernnél dolgozott.
A McKinsey cég menedzser nőjét, Katrin Suder-t nem sokkal később államtitkárrá nevezte ki, akit később a tanácsadói “korrupció gyanús” botrány egyik kulcsfigurájának tartottak, illetve tartanak mind a mai napig, hiszen a megbízásokat a cégeknél dolgozó haverjainak kínálta fel. A német Queer magazinban fellépő, “büszke leszbikus” (saját szavai!) nőt, addigi szolgálatai elismeréseként egy katonai kitüntetés adományozása mellett, a német kormány digitális tanácsának elnökévé nevezték ki. Suder fizikát, színházi és nyelvtudományokat tanult és 2015-ben részt vett a 63. Bilderberg konferencián. Mi ez, ha nem kompetencia?
Mindezek dacára a legújabb Merkel kormányban ismét von der Leyen kapta meg a honvédelmi reszortot. A minisztériumon belüli panamák azonban már nem voltak eltitkolhatók, ezért egy parlamentáris vizsgáló bizottságot állítottak fel a visszásságok felderítésére. Jó néhány hadvezető nyílt levélben támadta von der Leyen dilettáns és feltételezhetően korrupt vezetését, masszívan kockáztatva ezzel saját egzisztenciáját.
A parlamenti vizsgáló bizottság a katonai titoktartásra hivatkozva, csak részben látható anyagokat kapott kézhez. Érdekes módon ez az érzékenység nem volt tapasztalható a külső, vállalati tanácsadók bevonásakor. Von der Leyen telefonjáról minden, esetleges kompromittáló adat kitörlődött. Mielőtt azonban az ügyészség felvette volna a vizsgálatokat, von der Leyen asszony az EU Bizottságának elnöke lett.
Munkája az Unió élén eddig nem sokban különbözik a németországi teljesítményétől: hatalmas tervek, nagy szavak, csak éppen más, az eddiginél sokkal nagyobb dimenziókban, tehát jóval drágábban. Míg Németországban száz milliók és pár milliárd euró folyt ki a viszont nem látásra az általa felügyelt pozíciókban, ma már billiókban, tehát ezer milliárdos nagyságrendekben tervez, az európai adófizetők kárára.
Ha valaki abban reménykedett, hogy Juncker után bárki jobb lehet a Bizottság élén, az tévedett. Azok viszont, akik szerint von der Leyen a megreformálhatatlannak tűnő Unió szétesését fogja hozzá nem értésével, utópisztikus kívánságaival felgyorsítani, azok még reménykedhetnek.
A tömeges migráció erőszakos forszírozása, az adófizetők pénzének multinacionális szervezetekre történő átjátszása, mint az European Green Deal, amelyben két billió euró “privatizálásáról” van szó, s amely egy külön tanulmányt érdemel. A gender-őrület bebetonozása a többségi társadalom ellenében, továbbá az iszlám privilegizált kezelése az Unión belül. Ez ma von der Leyen politikája.
Nem utolsó sorban azonban a korona vírussal kapcsolatos járulékos károk, amelyeknek nem csak hatalmas anyagi vonzatuk miatt lesz fatális következménye a kontinens lakóira nézve, hanem az alapvető szabadságjogok és a privát szféra megszüntetésére való törekvéseknek nyit szabad utat a jelenlegi helyzet.
Bill Gates már régóta követeli a privát kommunikáció ellenőrzését, az EU jó ideje akarja az internetet cenzúrázni, s most – úgy látszik – eljött az idő és a műszaki lehetőség ennek megvalósítására. Legkésőbb a bécsi merénylet után megtaláltatott az alibi is a magán chat-ek ellenőrzésére, mint pl. WhatsApp dekódolására.
Ursula von der Leyen pedig addig is szorgalmasan keresi és meg is találja a mikrofonokat, amelyekbe elmondhatja éppen aktuális beszédét, a mindig ugyanarra a kaptafára készült szöveget. Azt a naiv, valamilyen világjobbító szándék mázával leöntött infantilis giccset, amelyet már kívülről ismerünk. Eközben az Európai Unió csendben haldoklik.
Egy ilyen hatalmas szervezetet csak belülről lehet végleg tönkre tenni. Von der Leyen eddigi pályafutása azt mutatja, hogy erre a feladatra ő a legalkalmasabb.
Bizonyos körök régóta dédelgetett álma az úgy nevezett alapjövedelem. S hogy ez az ötlet nem a hazai, krónikusan szellemi rövidzárlatban szenvedő, de önmagukat annál haladóbbnak tartó pártformációk magányos éjszakákon összehallucinált innovációja, bizonyítja az is, hogy a munka nélküli, alanyi jogon járó (sic!) “ingyen pénznek” hangzatos angol nevet is adtak: Universal Basic Income (UBI). Mint most kiderült, a magát Párbeszédnek aposztrofáló, párbeszédre azonban genetikailag képtelen csoportosulás budapesti dzsemboriján, az alapjövedelemnek nevezett parasztvakítás már saját megemlékezési héttel is rendelkezik.
Az évenként Davosban, a kies svájci luxusüdülőhelyen értekező Világgazdasági Fórum jó ideje taglalja az egész világra kiterjedő alapjövedelem témáját. Ez az az elit kör, amelynek tagjai, miután privát repülőikkel megérkeznek Davosba és xxl-méretű limuzinok sofőrjei elviszik az urakat és hölgyeket a megtámadhatatlan erőd biztonságával felszerelt kongresszusi központba, arról beszélgetnek, hogy az egyszerű embereken miként lehetne segíteni.
Ugye milyen abszurdnak tűnik ez a kijelentés? Pedig a nemzetközi elit meggyőződése, hogy az emberiséget meg kell mentenie, leginkább azoktól a szörnyűbbnél is szörnyűbb dolgoktól, amelyek a nemzetközi elit évtizedes áldásos tevékenységének köszönhetőek. Ehhez viszont ellenőrizni kell (!) valamilyen formában minden földi halandót. Hogyan lehet tehát elérni, hogy mindenki, aki él és mozog ezen a Planétán regisztrálva legyen a nagy digitális rendszerben, hogy még a leghátsóbb, legelhagyatottabb afrikai szavannák lakóiról is készüljön egy biometrikus-digitális identifikáció, pusztán megmentésük céljából?
A kedves Olvasó már sejti a választ: globális alapjövedelmet kell adni az embereknek! A Világgazdasági Fórum ajánlására már elkészültek azok a programok, mint ID4Africa, ID2020, amelyekkel olyan környékek lakóit is be lehet vonni a digitális rendszerbe, akiket másmilyen formában nem érhetnek el. Az amerikai külügyminisztérium USAID hivatalának égisze alatt, amelynek elméletben különböző fejlesztési programok tartoznak a profiljába, a nagy tech-cégek segítségével képzelik el megvalósítani a Föld népeinek “szebb jövőjét”.
Zárójelben említeném, hogy a migránsok által használt pénzfelvételre alkalmas bankkártya is már ezt a célt szolgálhatta, mivel így ellenőrizni lehetett az európai területen történő mozgásukat. Ilyen formában lehet nagyobb tömegeket vagy otthon tartani, vagy odaküldeni, ahol éppen “szükség van rájuk”, jobban mondva, ahol hasznot remélnek belőlük.
Nem véletlen, hogy átfedések vannak az alapjövedelem, illetve a készpénz megszüntetésének tervezői, az általános digitális inkluzió (befogadás) és a globális biometrikus adatgyűjtés megvalósítói között. A terv(ek) legfontosabb résztvevői a szokásos pénzügyi, banki körök mellett: a Bill Gates Alapítvány, az Omidyar Network (az Ebay alapítója), a Világbank, USAID, és a Világgazdasági Fórum.
Az alapjövedelem, amelyet, a szélesebb elfogadhatóság érdekében, először feltétel nélkülinek hirdetnek, megszüntetné az összes egyéni és nemzetközi segélyt, az összes szociális kiadást, kitörne a világbéke és mindenki boldogan élne… amíg mindenki a neki kijelölt és ellenőrzött pályán mozog és azt csinálja, amit elvárnak tőle. Miután a készpénz, tehát a személyi szabadság utolsó záloga is megdől, az egyén a bankok és / vagy az adományozó(k) jóindulatától függene. Például attól, hogy a világon mindenütt a Gates-fétist, az éppen aktuális oltásokat is elfogadják az emberek.
A Bill és Melinda Gates Alapítvány, amely a Better Than Cash Alliance (“Jobb, mint a készpénz” szövetség) egyik alapítója, minden erejével sürgeti a nagy vízió megvalósítását. Az ideológiai mázat kérés nélkül szolgálják a különböző szervezetek, amelyek első látásra meggyőzőnek tűnhetnek: a korrupció megszüntetése, a fejlesztési pénzek közvetlenül az emberekhez történő eljuttatása (ez különösen cinikus!), a kábítószerkereskedelem, terrorizmus és a bűnözés befagyasztása és még sok más jóemberkedő érv. Csakhogy! A globális játékban az is benne van, hogy “aki nem lép egyszerre”, az bizony éhen maradhat, ha elzárják a pénzcsapot és még az utcára sem mehet majd koldulni, mert nem lesz mit beledobjanak a kalapjába.
Itt álljunk meg egy percre, hiszen mindenki ismeri a különböző banki vegzálásokat készpénz befizetéskor, illetve nagyobb összegek származási helyének igazolási kötelezettségét. Kedves Olvasó, megsúgom, ez csak az olyan kis halakra vonatkozik, mint mi vagyunk. Azaz nekünk kell gyakorlatilag bokáig levetkőzni bizonyos banki tranzakcióknál már jó ideje, hiszen akár dílerek, vagy terroristák is lehetnénk, még akkor is, ha a bank régóta minden egyes pénzmozgásunkat ismeri.
Hogy globálisan operáló “nagypályásokkal” ez nem így van, kiderült a FinCen Files néven elhíresült és a napokban közzétett anyagokból, amelyekből megtudhatjuk, hogy a világ vezető bankjai hogyan “mosnak tisztára” dollár milliárdokat mind a mai napig. A véresen mocskos drog-, fegyver- és emberkereskedelemből, továbbá háborúkból és terrorizmusból származó pénzek iszonyú mennyiségben kerülnek ezekhez a híres pénzintézetekhez, erre a szolgáltatásra specializálódott ügyvédek segítségével, majd beépülnek, immáron patyolat tisztán, a legális gazdasági vérkeringésbe.
Tudni kell, hogy minél fejletteb, magyarán, minél komplikáltabb egy jogrendszer, annál nagyobb a lehetőség bizonyos jogi kiskapukat felfedezni és azokat kijátszani. Miután mindenki, de leginkább a bankok rengeteg pénzt keresnek az illegálisan megszerzett összegekkel, senkinek sem állt és áll érdekében a rendszert megváltoztatni, vagy megszüntetni.
Az említett cikkeket ITT és ITT lehet angolul megtekinteni. Nos, Hölgyeim és Uraim, ezek a bankok hadakoznak azért, hogy kivegyék a zsebünkből a készpénzt és minket móresre tanítva, a legutolsó fillérig rendelkezzenek bevételeinkkel.
Laura Klapper, a Világbank vezető közgazdásza fejtette ki nemrég az alapjövedelem valódi célját, ami korántsem a szegénység és nyomor megszüntetése lenne, hanem a világ összes lakójának bevonása a digitális fizetési rendszerbe. Itt kell megjegyezni, hogy a terv szerint minden elektronikus fizetés amerikai bankokon keresztül történne és bármikor blokkolni lehetne a tranzakciót. Sokan nem tudják, hogy Afrika fejlettebb országaiban rendkívül széles körben elterjedtek már a digitális fizetés leegyszerűsített változatai belföldi használatra.
Az egész projekt nem lehet túl drága (mihez képest?), ezért az alapjövedelemnek olyan szinten kell maradnia, hogy még mindig megérje elmenni mellette dolgozni, aki akar, vagy tud. Legyen tehát elég a túléléshez, de ne lehessen belőle rendesen megélni (“sustain a person at a modest minimum”). A gyakorlati megvalósítást pedig egy elektronikus eszköz (pl. okos telefon) rendelkezésre bocsátásával és / vagy biometrikus személyi kártya segítségével képzelik el.
Mint ahogy gyógyszerek, oltások esetében már megszokott, úgy a digitális jövőbe vezető “nagy társadalmi transzformációt” is először afrikai országokban próbálják ki. Természetesen az ilyen jóemberségtől túlcsorduló akciót még csak véletlenül sem szabad újgyarmatosításnak nevezni, hiszen mindez a lakosok érdekében történik. Kár, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs, hogy mi történik valójában velük.
A világ érdeklődését nem keltette fel különösebben 2019-ben a Szudánban lezajlott forradalom, hiszen mindenki a közelgő klíma Armageddonnal, illetve Greta Thunberg karbonmentes (sic!) vitorlázásával volt elfoglalva. Akit érdekel a “megvett forradalom” története, itt elolvashatja angolul.
A lényeg, hogy Szudánban, az eredetiben, egy Amerikától függő, részben az USA-ban kiképzett és ezáltal amerikabarát kormány került az élre, amelynek a legfőbb célja, hogy a terrorizmus miatt bevezetett szankciókat megszüntessék az ország ellen és így újra kaphasson fejlesztési pénzeket, hiteleket.
Nos, Szudán belépett a Better Than Cash Alliance szövetségbe, megígérve, hogy a társadalom és a gazdaság átalakítását a modern fizetési rendszerek és az általános inkluzió szellemében kívánja megvalósítani. Figyelemre méltó az ilyen ígéret egy belső terrorizmustól, klán rivalizációktól, polgárháborútól, USA szankcióktól, évtizedes diktatúrától romokban heverő ország ideiglenes kormányától, amely elkötelezettség lényegében a készpénz megszüntetését jelentené.
Így történhetett meg, hogy a Világbank, az EU, az ENSZ és a különböző szervezetek 1,9 milliárd dollárt irányoztak elő 32 millió szudáni, tehát a lakosság 80 százaléka, alapjövedelemmel történő ellátására, ami írd és mond havi 5, azaz öt dollárt jelentene (Világbank projekt P173521 Sudan Family Support Program).
A jeles akció egyúttal azt is jelenti, hogy az alapjövedelmet kapó 32 millió lakost digitálisan regisztrálják. Havi öt dollár nem sok, de ilyen szegény országokban bármilyen extra zsebpénz jól jöhet, ezért nem képzelhető el, hogy a lakosság nagyobb ellenállást mutatna. Az egyéb fejlesztési segélyek későbbi befagyasztása cserébe kvázi az “alapjövedelemért”, azonban felmérhetetlen károkat okozhat.
Többször említettem már a nemzetközi segélyezés kifürkészhetetlen útjait, a sötét kanálisokon elfolyó támogatások hiábavalóságát. Utaltam arra is, hogy a segélyszervezetek munkatársainak feudális jövedelmére, illetve a nemzetközi celebek honoráriumára aránytalanul sok pénzt pazarolnak el, s az érintettekhez már csak a száz és száz milliók, milliárdok töredéke jut el.
Szerény véleményem szerint mégsem az egyes emberek részére egyénileg kifizetett alamizsna a megoldás, hanem a helyszíneken történő oktatási, infrastrukturális és termelési beruházások változtathatnák meg tartósan az elmaradott országokban lakó emberek életét hosszú távra.
A dolog pikantériája mégis, hogy amikor 2020. júniusában, az újabban a világ megmentésére specializálódott német kormány Berlinben (hol másutt?) a Szudánt támogatók konferenciáját megtartotta, ugyan sokat beszélt minden főszereplő a csodálatos tervekről, csak éppen az nem derült ki, hogy végül is ki fogja finanszírozni ezt az emberkísérletet? A konferencia résztvevői már kifizetett, vagy kifizetés alatti, relatíve csekély összegekről referáltak. A Világbank is diszkréten hallgatott.
Minden jel arra mutat, hogy a tervezett projekt költségeit a háttérben maradó nagy tech-cégek fogják összeadni, hiszen ők, illetve az egymást átfedő gondolatgyáraik és alapítványaik biztosítják a szakmai hátteret, illetve a szükséges eszközöket.
Így jutnak egy csapásra 32 millió ember biometrikus adataihoz is, és ez a végső célja az egész emberiség “nagy transzformációjának”: a hatalmas adatmennyiség megszerzése, majd annak ellenőrzése, illetve az emberek feletti kontrol, a személyes adatok segítségével.
Az alapjövedelemnek nevezett digitális rabszolga-alamizsna árát azonban mi mindannyian fizetnénk, hiszen pontosan ezek a cégek és szervezetek képesek arra, hogy különböző adó-optimalizálási trükkökkel soha, semmilyen országban nem fizetnek adót. Önök is érzik ebben az abszurditást?
A 2020-as davosi Világgazdasági Fórumon Angela Merkel konzekvensen a “nagy transzformációról” értekezett, ahogy Bill Gates és a többi önjelölt világjobbító is erről beszél, ha kérdezik őket.
A jövő évben megtartandó Fórum témája: “The Great Reset” (a nagy újraindítás) lesz, miközben a munkacsoportokban gyűlik az anyag az alapjövedelem koncepciójáról és a készpénz megszüntetéséről. A legnépesebb országok, mint Kína és India lakosságának biometrikus feltérképezése és ellenőrzése már megvalósult. A többi országban is ugyanez a törekvés tapasztalható.
Hogy a digitális pórázon hogyan változik meg még jobban az életünk, már egy másik történet lesz.
Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) megvalósítása, amire egyre több politikus már nyíltan céloz, realitássá válhat.
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!