Címke: NWO

HND: Minden világok legjobbika – 3. rész

Mi lenne velünk, gyarló és hibásan programozott földi halandókkal, ha egy maroknyi – önjelölt – elit nem mutatná meg nekünk az egyedül létező helyes utat? Ha néhány unatkozó, ámde magát Messiásnak képzelő filantróp, aki így-úgy szerzett milliárdjait nem a mi megregulázásunkra fordítaná? Vagy a globalista inkubátorokban kitenyésztett politszimulánsok nem hajtanának minket a nemzetek felett álló multinacionális konszernek gondoskodó szárnyai alá? A napokban virtuálisan megtartott Világgazdasági Fórum üzenete nem más, mint a “The Great Reset”, azaz a nagy-nagy újraindítás.

Mielőtt azonban a nemzetközi oligarchia és az általuk kiválasztott politikai szereplők túláradó jóakarata láttán néhány kövérebb krokodil-könnycseppet elmorzsolgatnánk a szemünk sarkában, nézzük meg közelebbről, mit is ígér a Schwab-féle wellness-kommunizmus? Ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a gondolatiság (sic!) az 1970-es évek óta alakul, érlelődik a háttérben, tehát ezen a fórumon. Abból kell kiindulni, hogy meglett politikusok és hatalomra, befolyásra váró fiatalabb, a Schwab-doktrínát követni óhajtó kiválasztottak új generációi már tudatosan magukévá tették a világ átszervezésének, transzformációjának ideológiáját.

Az Új Világrend (New World Order / NWO) kifejezés már elavult, kissé túl gyakran emlegették. A régi koncepcióra a nagy újraindítás címkéjét biggyesztették oda. A terv lényege azonban nem sokat változott.

Az ENSZ Agenda 2030, a Rockefeller Alapítvány 2010-es víziója, illetve Klaus Schwab nagy újra indításának üzenete három szóban leírható: fenntarthatóság, egyenlőség, méltányosság (fairness).

A patetikus szóbuborékokkal megfogalmazott célok azonban nem tudják feledtetni azt a pici, ám lényeges szépséghibát, hogy pontosan azok akarják kikényszeríteni a világ összes lakójának, összes társadalmának átértékelését, akik miatt a fennálló rend az összeomlás szélére került. Gondoljunk csak a jelenlegi bankrendszer évek óta fenyegető csődjére, amit eddig új és új pénzkibocsátással, nulla, vagy mínusz kamattal próbálnak megakadályozni.

Az ő kezük nyomát fedezhetjük fel az általánosan tapasztalható rombolásban a dekonstrukció elvei alapján, ami nem csak gazdasági-fizikai megsemmisülést jelent, hanem a társadalmi tudat évtizedek óta történő célzott züllesztését is. Ide tartozik – a teljesség igénye nélkül – az iskolai oktatás színvonalának rohamos csökkentése a fejlett nyugati országokban, a tradíciók, a történelem, a nyelv ideologikus átírása és/vagy megcsonkítása.

Ennek a jelenségnek köszönhetjük azokat a fiatal, tulajdonképpen semmihez sem feltétlenül értő, de hangzatos szavakat kiválóan forgató Schwab-palántákat, akik bomlasztó tevékenységüket már egyes országok közéletében folytatják. A Világgazdasági Fórum úgy nevezett Young Global Leaders tagozat ifjú kommunistáiról aktivistáiról van szó. Természetesen akad köztük komolyabb végzettségű tag is, a lényeg mégis az eszméhez való hűség, hírnév, pozíció, luxus utazások, gyors karrier fejében. Ne legyenek illúzióink, az egész világot átfogó Global Shapers Community, ami alá a Young Global Leaders tartozik, s amelynek deklarált célja szerte a világon a fiatalok szemléletének alakítása, Magyarországon is rendelkezik kiválasztott tagokkal: Global Shapers Community Budapest Hub.

A fiatal vezetők elitista körébe tartozik például Finnország agyon dicsért miniszterelnöknője, aki már sikeresen alakítgatja át a skandináv országot. Már az sem meglepő, hogy az ifjú világvezetők észak-amerikai tagozatában Alicia Garza, a Black Lives Matter (BLM) marxista-queergender társ-alapítója is beletartozik. Ha minden igaz, még azt is megérhetjük, hogy a BLM Nobel Békedíjat kaphat majd…

Prominens tag továbbá a német Zöld párt társelnöke, esetleges jövőbeli kancellárjelölt, Annalena Baerbock is. A felső középosztályból származó Baerbock ugyan nem rendelkezik semmilyen kirívó képességgel, mégis ma ő az egyik legtöbbször szereplő média-celeb Németországban.

Baerbock kisasszony (?) egy amőba lenyűgöző intellektusával nyilatkozik olyan témákról, amelyekről halvány fogalma sincsen. Leghajmeresztőbb ostobaságai közé tartozott az a feltételezés, hogy az elektromos energiát a vezetékben tárolják, hiszen az áram mégis csak a konnektorból jön, vagy az akkumulátorokhoz használt kobaltot koboldnak keresztelte át. Nem az a baj, hogy ennyire buta, hanem, hogy senki nem szól, senki nem emeli fel a hangját és a zöld khmernek behódolt újságírók teljes odaadással futtatják.

Klaus Schwab hagymázas utópiájának alapját elsősorban egy 2016-ban elkészült pamflet támasztja alá. Az írás elkövetője, Ida Auken, korábbi dán környezetvédelmi miniszter, a dán Szociál Liberális Párt tagja, akit – meglepetés! – elsőként választottak ki Dániából a Young Global Leaders csoportba.

Már a cím is sokatmondó: “Welcome to 2030 – nincs semmim, nincs privátszférám és az élet sose volt jobb”: Welcome to 2030. I own nothing, have no privacy, and life has never been better.

Hogy az egyes emberek magánéletének mindenre kiterjedő ellenőrzése, illetve a magántulajdon gyakorlati megszüntetésének terve definitive nem a koronavírussal függ össze, arra már a Világgazdasági Fórum 2017-es (!) konferenciájának egyik alaptémája is utal: What If: Privacy Becomes A Luxury Good (Mi lesz, ha a magánélet luxus tárggyá válik?).

Néhány szemelvény Ida Auken 2016-os (!) dolgozatából, amelyből aztán Klaus Schwab bőségesen merített:

“Üdvözlöm 2030-ban a városomban, illetve városunkat kellene mondanom. Nincs semmi tulajdonom, nincs autóm, nincs házam, nincsenek készülékeim, nincsenek ruháim.”

Enyhén letaglózó kezdés, de legalább sejtjük, hogy mire fog kilyukadni. Zárójelben azért megjegyezném, hogy már az ENSZ Agenda 2030 is ördögtől valónak tekinti a saját házat, ami a megvilágosodottak szerint nem fenntartható, ezért elvetendő az individuális létezés eme túlhaladott formája. 2021-ben a németországi Hamburgban már nem adnak ki építési engedélyt családi házakra!

A továbbiakban Auken felsorolja, mi minden vált ingyenessé, ami feleslegessé tette a tárgyak birtoklását, hiszen amit korábban áruként kezeltek, az szolgáltatássá alakult. A lakhatás, közlekedés, energia, kommunikáció mellett, háztartási gépek és berendezések, az életben használatos eszközök is szolgáltatásokká válnak amelyeket, amikor igény van rájuk, akkor házhoz szállítanak. Képzeljük el tehát, ha szükség van egy mosógépre, akkor majd hoz valaki egyet, esetleg valami koszos, agyon strapált masinát, amit gyorsan bekötnek, majd használat után elszállítanak. Ugyanezt gondoljuk végig az Auken által feleslegesnek tartott összes háztartási kütyüvel. Életszerű.

A nyilvánvalóan alapjövedelmen élő polgár napjait sétálással, biciklizéssel, főzéssel, rajzolással és salátatermesztéssel tengeti. Persze a főzéshez szükséges készülékeket, edényeket is kölcsönkapja, illetve a városi lakásban termeli salátáját. Hasonló elvet már a kínai nagy vezető, haladár generációk idolja, Mao Ce-Tung is kitalált, de ő még a népi kohók ötletével is cifrázta, melyekben mindenki a saját vasát rotyogtatta. Ez persze ma már nem lenne fenntartható és feministák kislányos fantáziájában egyébként sincs helye koszos és nehéz munkának.

Szívet melengető ötlet például a lakáson való közösködés, nem is akárhogy:

“A városunkban nem fizetünk lakbért, mert a szabaddá vált terünket mások is használják, amikor éppen nem vagyunk jelen. Az én lakhelyemen üléseket, összejöveteleket tartanak, amikor nem vagyok otthon.”

A köz-lakás elve, ugyanúgy, mint a bolsevikok által meghonosított társbérlet is, tökéletesen ellentmond az ember, az emberiség szinte genetikailag kódolt alapigényének: a saját kuckónak, egy visszahúzódási helynek, legyen az szalmakunyhó valahol az afrikai szavannákon, vagy egy luxus villa, akár bérelt, akár saját, az eredményen nem változtat.

Auken elképzelt világában természetesen minden tiszta és bőséggel rendelkezésre áll, akár környezettudatos energia, vagy olyan “szuperanyag”, amiből egy titokzatos ipar jó minőségű, javítható, gyorsan megújuló, azaz kvázi örökéletű tárgyakat termel, amiket már nem kell megvenni, mert szolgáltatásként házhoz jönnek. Egy tizenvalahány éves kislány álmai, akinek a szülei mindent a kezébe adnak…

Hogy a jövőben nem kell majd bevásárolni, újmagyarul shoppingolni, az egy nőtől – enyhén szólva – hiteltelennek hangzik, de hagyjuk rá. Sokkal bizarrabb viszont az az igénye, hogy már az önálló gondolkodásra sem lesz szükség, hiszen majd megteszik helyette mások. Mondjuk például egy mesterséges intelligencia, amit régóta rohamléptekkel fejlesztenek.

Gondolt már valaki arra, hogy a mesterséges intelligencia milyen erkölcsi értékekkel bír?

“Sokan kiválasztják a dolgokat, amiket használnak. Néha én is viccesnek tartom ezt, sokszor viszont szeretném, ha az algoritmus választaná ki nekem, mert az jobban ismeri az ízlésemet, mint én saját magam.”

Aki már találkozott célzott hirdetésekkel a közösségi médiában, az tudja, hogy ez már – majdnem – valóság.

“Mióta a mesterséges intelligencia és a robotok annyit munkát átvettek, több időnk van másokkal találkozni, nem létezik csúcsforgalom. A munkát otthon is elvégezhetjük, de ez már nem nevezhető munkának, inkább gondolkodási, alkotási, fejlesztési időnek. Minden szórakozássá vált és az emberek nem akarják egymást zavarni komolyabb témákkal.”

Végül is ez utóbbi sem jövőkép, hanem lassan valósággá váló nihilizmus a jogállamnak csúfolt dekadencia roncstelepein.

Auken elképzelései szerint 2030-ban derékig fogunk járni a boldogságban és a mindenféle jóban, ezért is sajnálkozik azokon, akik a robotizáció és a mesterséges intelligencia térhódítása közben feleslegessé és elavulttá válnak. Akiknek majd nem adatik meg az Auken-féle csodavárosban naphosszat kreatívkodni és másokkal tárgyakon, lakáson közösködni.

Figyelemre méltó viszont Auken gondolatmenete a magánélet megszűnéséről, ismétlem, jóval a covid-válság előtt!

“Valamikor még zavart az a tény, hogy nincs igazi magánéletem. Nem tudtam sehova menni ellenőrzés nélkül. Tudom, hogy mindent, amit csinálok, gondolok, álmodok, azt valahol rögzítik. Remélem, hogy ezt nem fogja senki ellenem felhasználni.”

Biztos vagyok abban, hogy Ida Aukent nem véletlenül tartják Klaus Schwab egyik legígéretesebb tanítványának a fiatal vezetők nemzetközi keltetőjében. Végső megállapításában arra a következtetésre jut a szerző, hogy az általa vizionált világ összességében mégis jó, sokkal jobb, mint amiben jelenleg élünk.

Minden világok legjobbika…

A nagy újraindítás, “The Great Reset” újraelosztási terve gyakorlatilag a nyugati civilizáció elleni támadás. Ne gondoljuk, hogy a nemzetközi oligarchia fogja szétosztogatni magánvagyonát a rászorulók között. Sokkal inkább arról van szó, hogy a fejlett ipari országok gazdasági tönkretétele a cél: az ott megtermelt gazdagság globalista elosztása a Föld kevésbé fejlett régiói számára, a nivellálás, miközben a középosztály gyakorlatilag eltűnik.

A következő részben a jelenlegi válság veszteseit és nyerteseit fogom bemutatni.

Az első részt ITT és a második részt pedig ITT olvashatják.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: davos-arabnews.com

HND: A globalisták kísérleti nyulainak alapjövedelme

Bizonyos körök régóta dédelgetett álma az úgy nevezett alapjövedelem. S hogy ez az ötlet nem a hazai, krónikusan szellemi rövidzárlatban szenvedő, de önmagukat annál haladóbbnak tartó pártformációk magányos éjszakákon összehallucinált innovációja, bizonyítja az is, hogy a munka nélküli, alanyi jogon járó (sic!) “ingyen pénznek” hangzatos angol nevet is adtak: Universal Basic Income (UBI). Mint most kiderült, a magát Párbeszédnek aposztrofáló, párbeszédre azonban genetikailag képtelen csoportosulás budapesti dzsemboriján, az alapjövedelemnek nevezett parasztvakítás már saját megemlékezési héttel is rendelkezik.

Az évenként Davosban, a kies svájci luxusüdülőhelyen értekező Világgazdasági Fórum jó ideje taglalja az egész világra kiterjedő alapjövedelem témáját. Ez az az elit kör, amelynek tagjai, miután privát repülőikkel megérkeznek Davosba és xxl-méretű limuzinok sofőrjei elviszik az urakat és hölgyeket a megtámadhatatlan erőd biztonságával felszerelt kongresszusi központba, arról beszélgetnek, hogy az egyszerű embereken miként lehetne segíteni.

Ugye milyen abszurdnak tűnik ez a kijelentés? Pedig a nemzetközi elit meggyőződése, hogy az emberiséget meg kell mentenie, leginkább azoktól a szörnyűbbnél is szörnyűbb dolgoktól, amelyek a nemzetközi elit évtizedes áldásos tevékenységének köszönhetőek. Ehhez viszont ellenőrizni kell (!) valamilyen formában minden földi halandót. Hogyan lehet tehát elérni, hogy mindenki, aki él és mozog ezen a Planétán regisztrálva legyen a nagy digitális rendszerben, hogy még a leghátsóbb, legelhagyatottabb afrikai szavannák lakóiról is készüljön egy biometrikus-digitális identifikáció, pusztán megmentésük céljából?

A kedves Olvasó már sejti a választ: globális alapjövedelmet kell adni az embereknek! A Világgazdasági Fórum ajánlására már elkészültek azok a programok, mint ID4Africa, ID2020, amelyekkel olyan környékek lakóit is be lehet vonni a digitális rendszerbe, akiket másmilyen formában nem érhetnek el. Az amerikai külügyminisztérium USAID hivatalának égisze alatt, amelynek elméletben különböző fejlesztési programok tartoznak a profiljába, a nagy tech-cégek segítségével képzelik el megvalósítani a Föld népeinek “szebb jövőjét”.

Zárójelben említeném, hogy a migránsok által használt pénzfelvételre alkalmas bankkártya is már ezt a célt szolgálhatta, mivel így ellenőrizni lehetett az európai területen történő mozgásukat. Ilyen formában lehet nagyobb tömegeket vagy otthon tartani, vagy odaküldeni, ahol éppen “szükség van rájuk”, jobban mondva, ahol hasznot remélnek belőlük.

Nem véletlen, hogy átfedések vannak az alapjövedelem, illetve a készpénz megszüntetésének tervezői, az általános digitális inkluzió (befogadás) és a globális biometrikus adatgyűjtés megvalósítói között. A terv(ek) legfontosabb résztvevői a szokásos pénzügyi, banki körök mellett: a Bill Gates Alapítvány, az Omidyar Network (az Ebay alapítója), a Világbank, USAID, és a Világgazdasági Fórum.

Az alapjövedelem, amelyet, a szélesebb elfogadhatóság érdekében, először feltétel nélkülinek hirdetnek, megszüntetné az összes egyéni és nemzetközi segélyt, az összes szociális kiadást, kitörne a világbéke és mindenki boldogan élne… amíg mindenki a neki kijelölt és ellenőrzött pályán mozog és azt csinálja, amit elvárnak tőle. Miután a készpénz, tehát a személyi szabadság utolsó záloga is megdől, az egyén a bankok és / vagy az adományozó(k) jóindulatától függene. Például attól, hogy a világon mindenütt a Gates-fétist, az éppen aktuális oltásokat is elfogadják az emberek.

A Bill és Melinda Gates Alapítvány, amely a Better Than Cash Alliance (“Jobb, mint a készpénz” szövetség) egyik alapítója, minden erejével sürgeti a nagy vízió megvalósítását. Az ideológiai mázat kérés nélkül szolgálják a különböző szervezetek, amelyek első látásra meggyőzőnek tűnhetnek: a korrupció megszüntetése, a fejlesztési pénzek közvetlenül az emberekhez történő eljuttatása (ez különösen cinikus!), a kábítószerkereskedelem, terrorizmus és a bűnözés befagyasztása és még sok más jóemberkedő érv. Csakhogy! A globális játékban az is benne van, hogy “aki nem lép egyszerre”, az bizony éhen maradhat, ha elzárják a pénzcsapot és még az utcára sem mehet majd koldulni, mert nem lesz mit beledobjanak a kalapjába.

Itt álljunk meg egy percre, hiszen mindenki ismeri a különböző banki vegzálásokat készpénz befizetéskor, illetve nagyobb összegek származási helyének igazolási kötelezettségét. Kedves Olvasó, megsúgom, ez csak az olyan kis halakra vonatkozik, mint mi vagyunk. Azaz nekünk kell gyakorlatilag bokáig levetkőzni bizonyos banki tranzakcióknál már jó ideje, hiszen akár dílerek, vagy terroristák is lehetnénk, még akkor is, ha a bank régóta minden egyes pénzmozgásunkat ismeri.

Hogy globálisan operáló “nagypályásokkal” ez nem így van, kiderült a FinCen Files néven elhíresült és a napokban közzétett anyagokból, amelyekből megtudhatjuk, hogy a világ vezető bankjai hogyan “mosnak tisztára” dollár milliárdokat mind a mai napig. A véresen mocskos drog-, fegyver- és emberkereskedelemből, továbbá háborúkból és terrorizmusból származó pénzek iszonyú mennyiségben kerülnek ezekhez a híres pénzintézetekhez, erre a szolgáltatásra specializálódott ügyvédek segítségével, majd beépülnek, immáron patyolat tisztán, a legális gazdasági vérkeringésbe.

Tudni kell, hogy minél fejletteb, magyarán, minél komplikáltabb egy jogrendszer, annál nagyobb a lehetőség bizonyos jogi kiskapukat felfedezni és azokat kijátszani. Miután mindenki, de leginkább a bankok rengeteg pénzt keresnek az illegálisan megszerzett összegekkel, senkinek sem állt és áll érdekében a rendszert megváltoztatni, vagy megszüntetni.

Az említett cikkeket ITT és ITT lehet angolul megtekinteni. Nos, Hölgyeim és Uraim, ezek a bankok hadakoznak azért, hogy kivegyék a zsebünkből a készpénzt és minket móresre tanítva, a legutolsó fillérig rendelkezzenek bevételeinkkel.

Laura Klapper, a Világbank vezető közgazdásza fejtette ki nemrég az alapjövedelem valódi célját, ami korántsem a szegénység és nyomor megszüntetése lenne, hanem a világ összes lakójának bevonása a digitális fizetési rendszerbe. Itt kell megjegyezni, hogy a terv szerint minden elektronikus fizetés amerikai bankokon keresztül történne és bármikor blokkolni lehetne a tranzakciót. Sokan nem tudják, hogy Afrika fejlettebb országaiban rendkívül széles körben elterjedtek már a digitális fizetés leegyszerűsített változatai belföldi használatra.

Az egész projekt nem lehet túl drága (mihez képest?), ezért az alapjövedelemnek olyan szinten kell maradnia, hogy még mindig megérje elmenni mellette dolgozni, aki akar, vagy tud. Legyen tehát elég a túléléshez, de ne lehessen belőle rendesen megélni (“sustain a person at a modest minimum”). A gyakorlati megvalósítást pedig egy elektronikus eszköz (pl. okos telefon) rendelkezésre bocsátásával és / vagy biometrikus személyi kártya segítségével képzelik el.

Mint ahogy gyógyszerek, oltások esetében már megszokott, úgy a digitális jövőbe vezető “nagy társadalmi transzformációt” is először afrikai országokban próbálják ki. Természetesen az ilyen jóemberségtől túlcsorduló akciót még csak véletlenül sem szabad újgyarmatosításnak nevezni, hiszen mindez a lakosok érdekében történik. Kár, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs, hogy mi történik valójában velük.

A világ érdeklődését nem keltette fel különösebben 2019-ben a Szudánban lezajlott forradalom, hiszen mindenki a közelgő klíma Armageddonnal, illetve Greta Thunberg karbonmentes (sic!) vitorlázásával volt elfoglalva. Akit érdekel a “megvett forradalom” története, itt elolvashatja angolul.

A lényeg, hogy Szudánban, az eredetiben, egy Amerikától függő, részben az USA-ban kiképzett és ezáltal amerikabarát kormány került az élre, amelynek a legfőbb célja, hogy a terrorizmus miatt bevezetett szankciókat megszüntessék az ország ellen és így újra kaphasson fejlesztési pénzeket, hiteleket.

Nos, Szudán belépett a Better Than Cash Alliance szövetségbe, megígérve, hogy a társadalom és a gazdaság átalakítását a modern fizetési rendszerek és az általános inkluzió szellemében kívánja megvalósítani. Figyelemre méltó az ilyen ígéret egy belső terrorizmustól, klán rivalizációktól, polgárháborútól, USA szankcióktól, évtizedes diktatúrától romokban heverő ország ideiglenes kormányától, amely elkötelezettség lényegében a készpénz megszüntetését jelentené.

Így történhetett meg, hogy a Világbank, az EU, az ENSZ és a különböző szervezetek 1,9 milliárd dollárt irányoztak elő 32 millió szudáni, tehát a lakosság 80 százaléka, alapjövedelemmel történő ellátására, ami írd és mond havi 5, azaz öt dollárt jelentene (Világbank projekt P173521 Sudan Family Support Program).

A jeles akció egyúttal azt is jelenti, hogy az alapjövedelmet kapó 32 millió lakost digitálisan regisztrálják. Havi öt dollár nem sok, de ilyen szegény országokban bármilyen extra zsebpénz jól jöhet, ezért nem képzelhető el, hogy a lakosság nagyobb ellenállást mutatna. Az egyéb fejlesztési segélyek későbbi befagyasztása cserébe kvázi az “alapjövedelemért”, azonban felmérhetetlen károkat okozhat.

Többször említettem már a nemzetközi segélyezés kifürkészhetetlen útjait, a sötét kanálisokon elfolyó támogatások hiábavalóságát. Utaltam arra is, hogy a segélyszervezetek munkatársainak feudális jövedelmére, illetve a nemzetközi celebek honoráriumára aránytalanul sok pénzt pazarolnak el, s az érintettekhez már csak a száz és száz milliók, milliárdok töredéke jut el.

Szerény véleményem szerint mégsem az egyes emberek részére egyénileg kifizetett alamizsna a megoldás, hanem a helyszíneken történő oktatási, infrastrukturális és termelési beruházások változtathatnák meg tartósan az elmaradott országokban lakó emberek életét hosszú távra.

A dolog pikantériája mégis, hogy amikor 2020. júniusában, az újabban a világ megmentésére specializálódott német kormány Berlinben (hol másutt?) a Szudánt támogatók konferenciáját megtartotta, ugyan sokat beszélt minden főszereplő a csodálatos tervekről, csak éppen az nem derült ki, hogy végül is ki fogja finanszírozni ezt az emberkísérletet? A konferencia résztvevői már kifizetett, vagy kifizetés alatti, relatíve csekély összegekről referáltak. A Világbank is diszkréten hallgatott.

Minden jel arra mutat, hogy a tervezett projekt költségeit a háttérben maradó nagy tech-cégek fogják összeadni, hiszen ők, illetve az egymást átfedő gondolatgyáraik és alapítványaik biztosítják a szakmai hátteret, illetve a szükséges eszközöket.

Így jutnak egy csapásra 32 millió ember biometrikus adataihoz is, és ez a végső célja az egész emberiség “nagy transzformációjának”: a hatalmas adatmennyiség megszerzése, majd annak ellenőrzése, illetve az emberek feletti kontrol, a személyes adatok segítségével.

Az alapjövedelemnek nevezett digitális rabszolga-alamizsna árát azonban mi mindannyian fizetnénk, hiszen pontosan ezek a cégek és szervezetek képesek arra, hogy különböző adó-optimalizálási trükkökkel soha, semmilyen országban nem fizetnek adót. Önök is érzik ebben az abszurditást?

A 2020-as davosi Világgazdasági Fórumon Angela Merkel konzekvensen a “nagy transzformációról” értekezett, ahogy Bill Gates és a többi önjelölt világjobbító is erről beszél, ha kérdezik őket.

A jövő évben megtartandó Fórum témája: “The Great Reset” (a nagy újraindítás) lesz, miközben a munkacsoportokban gyűlik az anyag az alapjövedelem koncepciójáról és a készpénz megszüntetéséről. A legnépesebb országok, mint Kína és India lakosságának biometrikus feltérképezése és ellenőrzése már megvalósult. A többi országban is ugyanez a törekvés tapasztalható.

Hogy a digitális pórázon hogyan változik meg még jobban az életünk, már egy másik történet lesz.

Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) megvalósítása, amire egyre több politikus már nyíltan céloz, realitássá válhat.

A digitális rabszolgaság lenne a fejlődés?

Szerző: HeroesNeverDie

A cikket Norbert Häring, német gazdasági szakértő, szakkönyvíró, egyetemi előadó adatait felhasználva írtam. Akit munkássága érdekel, egy kincses bányára lel oldalán, német és angol nyelven.

Featured picture: digital slave aier.org

HND: Nincs menekvés?

Ezt, a költőinek szánt kérdést tettem fel majdnem két évvel ezelőtt, abban a reményben, hogy közös erővel esetleg pozitív választ adhatunk rá. Írásaimban elsősorban olyan nemzetközi eseményekkel, társadalmi kérdésekkel foglalkozom, amelyek a hazai médiafogyasztókat csak ritkán, vagy megszűrt formában érik el, ha egyáltalán említésre kerülnek.

Pedig minden itt zajlik az orrunk előtt, csak éppen szinte észrevehetetlenül, a széles körű tájékoztatás teljes hiánya miatt. A sokszor emlegetett “Új Világrend” (New World Order / NWO) bevezetésére felesküdött társadalommérnökök felgyorsították tempójukat. A káosz és a félelemkeltés kufárai eredményeket akarnak látni és 2020. ebben döntő jelentőségű évszám lehet. A következő időszakban ezt a témát fogom körbejárni, de kezdjük az elején.

“Még egyik előttünk élő generáció sem láthatta ennyire félreérthetetlenül tisztán, mi is az igazi tét: hazánk és ősi hagyományaink, igen, egész emberiességünk, emberi mivoltunk megsemmisítése a cél. A téboly elszabadulása, a hazugságok lavinája zúdul ránk. Az európai embereket és azok évezredes természetes életkörülményeit elpusztító pszichopaták vigyorognak ránk szégyentelenül, immáron maszkjukat letépve… de mi nem adhatjuk fel!” – egy magyar származású, németül publikáló ismerősöm facebookos bejegyzése nyomán.

A széles közvélemény megkerülésével, hozzáférhetően*, de mégis szinte titokban jelent meg még 2011-ben egy kiadvány, amely Angela Merkel kedvenc könyvei közé tartozik és pár évvel később kiderült, hogy a könyvben leírt tézisek, amelyeket diszkréten “Dialógusok Jövő Vízió 2050” cím alá rejtettek el szerzői, gyakorlatilag egy ideje a megvalósulás fázisába kerültek. (*A szöveg többszörös eltüntetése után, ma már ismét látható, hiszen a korábbi hevesebb érdeklődés abbamaradt.)

A Németországot túszul ejtett újkori matriarchátus képviselői és a velük kooperáló feminista férfiak, akik egyébként a másképpen gondolkodókkal minden jellegű dialógust elutasítanak, az adófizetők által hizlalt, eddig sose hallott ál-intézetekben vizionáltak egy új, komplett totalitárius jövőképet, amely mintha Soros és a vele szinkronban társadalommérnökösködők laboratóriumában született volna.

A “Hosszútávú Fejlődés Tanácsa” nevű kormányközeli munkacsoport által kiadott hátborzongató víziók egyik alapvető megállapítása, hogy

“2050-re már eltűnik a migrációs háttér kifejezés, mert addigra az emberek annyira összekeveredtek, hogy tulajdonképpen mindenki valamilyen migrációs háttérrel fog rendelkezni.”

A továbbiakban:

“2050-ben egy olyan világban fogunk élni, amely nem ismeri az államhatárokat, útlevélre sem lesz szükség a szabad mozgáshoz. A hagyományos család nem létezik többé. Az emberek nagy családi közösségekben fognak élni, anélkül, hogy egymással feltétlenül rokonságban lennének. A gyerekeket több, különböző szexuális hátterű szülő-résztvevő fogja felügyelni. A szeretés egyenlősége – függetlenül melyik nemhez tartozva – minden szinten kötelező érvényű lesz. Ezért a házasság intézménye megszűnik.”

Az egyik legmorbidabb vízió azonban már valóban a globalista oligarchák világkormányzatra törekvő, régóta dédelgetett álmának rövid leirata:

“Költségvetési pénzeket (büdzséket) globálisan fognak megítélni. Így a pénzeket nemzetközileg osztják majd el.”

Hogy kinek a pénzét, arról nem szól a fáma, ami különösen érdekes abból a szempontból, hogy a vizonáriusok az egész világon egyenlő, munka nélkül megszerezhető, alanyi jogú alapjövedelmet vezetnének be. Nézzük azonban tovább:

“Az egyes ipari országokat érintő születési számok csökkenése nem tekintendő hátránynak. Ellenkezőleg. Szükségesnek érezzük, hogy a jóléti társadalmak túl nagy ‘ökológiai lábnyomuk’ miatt zsugorodjanak. A (globális) társadalomban a népek keveredése folyik. Az emberiség magát világpolgárnak látja.”

Európára kivetítve a következőket olvashatjuk 2050-re:

“Mi már európainak tekintjük magunkat, csak nagyon kevesek fejében maradt meg a német, angol, francia besorolás. Nemzeteink gyerekei már kizárólag azt tanulják, hogy ők Európa államban élnek. Melyik országban? Az már lényegtelenné vált.”

A vizióták (vizionáris idióták) szerint legkésőbb 2040-ig megszűnik a készpénz, mert:

“Az információk (bankszámlák, identitás, egészségügyi adatok és biztosítási információk) központi tárolása, valamint az összes életterületet magába foglaló hálózati összeköttetés a készpénzfizetést feleslegessé teszi.”

Itt jegyzem meg, hogy az emberi testbe beültethető mikrochipek már tartalmazzák ezeket az információkat és ez nem utópia, hanem egyes országokban egy ideje alkalmazott eljárás. Ez az egyének totális ellenőrzését jelenti, ami egyúttal a büntethetőséget is magában hordozza, amennyiben valaki például nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik és mondjuk a saját bankszámlájához való hozzáférést teszik lehetetlenné. Nem kívánt személyek kívülről, a beültetett chipen keresztül történő likvidálása sem lenne ezáltal lehetetlen, de ez egy másik történet…

Utópia? Összeesküvési elmélet? Nem. Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) terve, egy német kormányzat-közeli tanács anno 2011-ben közzétett jövőképe, infantilis pátosszal, giccsbe hajló hurrá-optimizmussal megírt pamfletje. Biztos csak a csalóka véletlen műve, hogy Merkel kedvenc olvasmánya szinte egy az egyben hasonlít a Rockefeller Alapítvány, szintén gyerekded stílusban közreadott tanulmányához.

Javasolnám a Gyurcsány párt, a DK, a Momentum, Párbeszéd és hasonló polit-szimulánsok az Európai Egyesült Államok megvalósítását szuggeráló beszédeit a fentiek alapján értelmezni.

Angela Merkel már 2009. november 9-én a “Falling Walls” (leomló falak) nevű konferencián beszélt a nemzeti hatáskörök multilaterális szervezetek részére történő leadásáról:

“A falak legyőzésének egyik legérdekfeszítőbb kérdése, hogy a nemzetállamok készek-e és képesek-e kompetenciáikat nemzetközi szervezetek javára leadni, kerül amibe kerül […]?”

A terv nem új, de megvalósítása mostanra körvonalazódik. Az emberi természettől idegen, az emberiség látványosan különböző mentális és gazdasági fejlettségét komplett figyelmen kívül hagyó társadalmi mérnökök törekvése a népek, nemzetek leigázására. A terv egy készpénz nélküli, multikulti-gender, a bölcsőtől a sírig ellenőrzött világot kényszerítene az egész Planétára.

Nem kommunizmus és nem fasizmus, hanem a kettő veszélyes elegye, kissé átszabott, modernizált kiadásban. Ez az ideológia gyakorlatilag a láthatatlan elit, a nemzetközi, elsősorban az anglo-amerikai oligarchia, a vezető gondolat-gyárak (think tanks) és a magukat filantrópnak címkéző nemzetközi alapítványok összefonódásának terméke. Az általuk kiválasztott, egy ideje már mediálisan “megalkotott” vezető személyiségek, mint például a Clinton házaspár, Obama, Merkel, Macron látható elitként való hatalomba helyezése tulajdonképpen egy formális aktus lenne, ha a demokrácia maradványai még itt-ott nem működnének hagyományosan, tehát a nép, igen, a még létező nemzetek népei nem húznák át időnként számításaikat (lásd USA, vagy Magyarország).

Káoszból jövő? Forrás: demlicay.net

“A politikai uniót csak egy krízis segítségével tudjuk elérni.” – Wolfgang Schäuble, a német CDU szürke eminenciása, volt pénzügyminiszter, jelenleg a német Bundestag (Parlament) elnöke

A sokak által megálmodott “világkormány” egyik alappillére egy nemzetek nélküli, egyesült európai kontinens. Az ötlet nem új – ennek terveit két legendás figura alkotta, akik még életükben hatalmas befolyásra tettek szert és haláluk után is szellemükben folytatódik tovább az úgynevezett “európai integráció”, amely diszkrét megnevezése a tagállamok szuverenitásának lepésről lépésre történő felszámolásának.

Az egyikük, gróf Richard Coudenhove-Kalergi (1894-1972) Pán-Európa terve 1922-ben került a köztudatba, majd egy 1924-ben megjelent könyvében propagálta azt, és ezzel hasonló törekvésekre, illetve egyetértő támogatásra lelt az USA-ban. Olyannyira, hogy Louis Rotschild indítványára a pénzmágnás, Max Warburg hatszázezer aranymárkát bocsájtott rendelkezésére az ötlet megvalósításának első lépéseihez. Kalergi 1925-ben megjelent írásában a Praktikus idealizmusban taglalja elméletét a demokráciáról, mint – szerinte – egy sajnálatos közjátékról. Kifejtve továbbá, hogy a vérvonali arisztokrácia irányító szerepét a jövőben egy szellemi arisztokrácia (elit) fogja átvenni. Nos, hogy Kalergi milyen szellemi elitről álmodott, nem tudjuk pontosan, de a mai vezető európai figurákat még barokkos túlzással sem lehet annak nevezni.

Az Európai Kalergi Társaság két évenként ítéli oda a Kalergi-díjat arra érdemesnek tartott politikusoknak. Érdemes megnézni a díjazottak listáját, ígérem, lesz köztük meglepetés is!

Az európai egyesülési terv másik legbefolyásosabb alakja, aki szintén egész életében anglo-amerikai pénzügyi és politikai hatás alatt állt, a francia Jean Monnet (1888-1979) volt, aki nem csak kontinensek között utazgató politikusként, hanem invesztment bankárként is működött egy ideig. Ebben a szerepében ugyanúgy, ahogy több amerikai vezető bankház is, élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fent a hitleri Németországgal. Monnet egyik leghíresebb tézisét a német Focus magazin közölte 2010-ben:

“Európa országait egy szupra-államba kell beolvasztani, anélkül, hogy a lakosság megértené, mi is történik valójában. Ezt feltétlenül lépésenként kell megvalósítani, minden egyes alkalommal gazdasági ürügyek kapcsán.”

Ez a kijelentés kísértetiesen hasonlít Jean-Claude Juncker, a non pluszultra “elit”, az egykori EU-mindenható sokat idézett mondására (Der Spiegel, 1999):

“Mi elhatározunk valamit, amit aztán elhelyezünk a köztudatban és várunk egy darabig, hogy mi fog történni. Ha nincs nagy kiabálás, ha nincsenek lázadások, mert a többség nem is érti, mit határoztunk el, akkor folytatjuk – lepésről, lépésre, amíg már nincs visszaút.”

Egy egyesített, masszív anglo-amerikai politikai és pénzügyi befolyás alatt álló Európa lenne a modellje az elképzelt “Világkormányzat”-nak, gyakorlatilag annak első és legfontosabb lépcsőfoka. Az anglo-amerikai befolyás nem feltétlenül az éppen aktuális elnök, kormány hatalmát jelenti.

A második világháború után sok vezető, nemzetközileg elismert értelmiségi is hitt a világ ideálisnak tűnő központi irányításában, amely az 1948-as “Világpolgár Mozgalom” létrehozásában manifesztálódott, felkérve a frissen megalakult ENSZ-közgyűlést egy világ-alkotmány létrehozására, amely egyúttal a világbékét garantálná.

Az ENSZ – felépítése miatt is (biztonsági tanács, vétójogok) – képtelen lenne jelenleg átvenni egy világkormány szerepét. De a második világháború után létrejött, az USA által dominált multilaterális szerződések és intézmények ebbe az irányba mutatnak, mint pl.: az IMF, a Világbank, a NATO, a Világkereskedelmi Szervezet és így tovább. Itt kajánkodni akarok, mert ahogy Orbán Viktor kihajította az IMF-t, az hatalmas bátorságra és leginkább bölcs előrelátásra vallott. Mind a mai napig olvashatóak a ballib megmondók kesergései emiatt, mélységesen hallgatva arról a pici, ámde annál jelentősebb tényről, hogy az IMF állítólagos alacsony kamatai MINDIG szociális megszorításokhoz kötöttek! Mondjuk például a nyugdíjak húsz-harminc százalékos csökkentéséhez, hogy csak egyet említsek a sok közül.

Nos, a legújabbkori történelem bemutatta az uniformizált világra, az anglo-amerikai gazdasági és politikai hegemóniára való törekvések igazi célját: az egyes nemzetek erodálását célzó geostratégiai tervek megvalósítását, akár gazdasági úton, akár fegyveres beavatkozással. A képlet egyébként mindig ugyanaz és nagyon egyszerű: olcsó nyersanyag és/vagy olcsó munkaerő kiaknázása egy, a világ össznépességéhez viszonyított relatív kis létszámú vezető, pénzügyi elit javára. James Paul Warburg, a Council on Foreign Relations tagja, Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök pénzügyi tanácsadója mondta az amerikai szenátus előtt 1950-ben:

“Lesz egy világkormányzatunk, akár tetszik Önöknek, akár nem. Vagy behódolás, vagy szerződések útján.”

A David Rockefeller által alapított Council on Foreign Relations nevű agytröszt, amely az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározó tényezője és amelynek George Soros is tagja, gyakorlatilag minden komolyabb nemzetközi tevékenység mozgatórugója. A geostratégiai játszmákhoz szorosan hozzátartozik egyébként a helyi háborúk, zavargások, vagy szimpla kizsákmányolás által generált tömeges migrációs mozgás is, amelynek kárvallottai elsősorban a fejlődő országok, mint befogadók is és újabban az európai kontinens államai. Ez minden bizonnyal a tervezett gyökértelenséghez, valamint összeolvadáshoz, a népek random összekeveredéséhez vezet.

Rockefeller, aki a Bilderberg-csoport egyik vezető személyisége volt, már az 1991-es Baden-Badenban megrendezett Bilderberg-konferencia után közölte, megdicsérve a nemzetközi médiát:

“… hogy Önök, ígéretükhöz híven, majdnem negyven évig diszkrétek voltak. Ha a nyilvánosság fényszórójában álltunk volna, nem lettünk volna képesek a világra vonatkozó tervünket kifejleszteni. A világ azonban mostanra már sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormányzás irányába meneteljen. Egy intellektuális elit és a nemzetközi bankok szupranacionális szuverenitását mindenképpen előnyben kell részesíteni a korábbi századokban gyakorolt nemzetállami önrendelkezéssel szemben.”

David Rockefeller, Forrás: twitter.com

Csakhogy Rockefeller nem csak a diszkrét újságírókat dicsérte, hanem már ő is egy nagy krízisről vizionált:

“Egy globális transzformáció küszöbén állunk. Minden, amire szükségünk van, egy nagyobb krízis és a nemzetek el fogják fogadni az Új Világrendet.”

Láthatjuk, hogy a német politikus, Schäuble csak epigonkodott, ugyanúgy mint Angela Merkel, aki a 2020-as, Davosban megtartott Világgazdasági Fórumon egy “nagy transzformációról” beszélt.

A német újraegyesítés ára, az euró bevezetése ugyanezt a célt szolgálta. Mindenki tisztában volt azzal, hogy különböző gazdasági struktúrájú, különböző fejlettségű, gazdasági erejű országok összevonása egy európai – majdnem – egységes valuta használatára eleve halva született ötlet. Az euró bevezetése óta gyakorlatilag folyamatosan krízisben van.

Mit is mondott Wolfgang Schäuble? “Szükség van egy krízisre…”? Mióta az EU dilettánsai, bocsánat… elitje a szupra-állam létrehozásán barkácsol, egyik krízis éri a másikat! Banki krízis, euró krízis, migrációs krízis, s ezek nem befejezettnek tekinthető válságok.

Ahhoz képest újabb krízisek jelentkeztek a horizonton: a sokat emlegetett “klíma-krízis” aspergeres, így jobban eladható, változatban és ez már nem csak európai hatású apokaliptikus vízió. Hogy a rettegési dózis fokozódjon, egy világjárványnak kikiáltott vírusfertőzés ejtette túszul és bénította le a világ országait és gazdaságait 2020-ban. S nem mosatlan denevérlevesről és annak következményeiről van szó, az már egy ideje világos, erről majd később fogok néhány érdekességet publikálni.

A három, az egész világot érintő súlyos válság egyidejű szinten tartása lenne a Nagy Transzformáció kezdete?

A következő időszakban erre fogom keresni a válaszokat, ha a Jóisten is megsegít. Annak idején azt hittem, hogy a migrációs krízis fogja azt a kritikus szintet elérni, amely a digitálisan ellenőrzött rabszolgaság bevezetésének startja lesz. Kevesebb, mint két év bebizonyította: tévedtem.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: gettyimages.com

A PolgárPortálon ITT megjelent cikkeim felhasználásával, amelyeket a PS is szemlézett, s ami sajnálatos módon ma már a PolgárPortál egykori (bukott) főszerkesztőjének nevén látható, bár a #HND kereső opció alatt, ezért nem linkelem ide. Az ex-főszerkesztőnek sose volt erőssége a copyright © figyelembevétele.

Kiegészítés egy korábbi cikkemhez: amerikai források alapján napokban kiderült, hogy az osztrák politikust, Strache-t megbuktató újságírók mindketten az Open Society Foundation, azaz a Soros-alapítvánnyal szoros kapcsolatban álló személyek. Ki hitte volna? – #HND

%d blogger ezt szereti: