Olyan korban élünk, amelyben a kritikus embereket, horribile dictu kényelmetlen kérdéseket feszegető tudósokat, orvosokat, de bizony publicistákat is drákói szigorral próbálnak elhallgattatni. Olyan korban élünk, amikor egyébként nyilvánosan hozzáférhető fejlesztési-kutatási anyagokat szélesebb publikum számára megismertető emberek hatalmas munkával összeállított videóit például percekkel a megjelenés után törlik, vagy tartalmát csökkentik. A nemzetközi tech-óriások nem ismernek határokat, nyelvi, vagy nemzeti különbözőségeket sem. Aki eltér a kiadott útiránytól, függetlenül a lakhelyétöl amúgy, az könnyen találhatja magát egy egzisztenciálisan veszélyeztetett helyzetben. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy érdemes-e a megkezdett munkát folytatni, vagy egyszerűbb lenne mégis inkább hallgatni, a megszerzett információkat magunknak megtartani és megpróbálni túlélni. Az eszközök ma már szofisztikáltak: a delikvenseket nem verik félhülyére egy sötét pincében, hanem a társadalmi létezésüket korlátozzák be a digitális ellehetetlenítés eszközeivel.
Egy egészen bizarr témát próbáltam feldolgozni, amikor “kényszerszünetet” kellett beiktatnom. Hogy lesz-e valaha erőm, lehetőségem a publikációt befejezni, nem feltétlenül tőlem függ. Nem véletlenül hozom ismét nyilvánosságra ezt az eredetileg 2017-ben írt tanulmányomat, mert szorosan kapcsolódik a világot megváltoztatni szándékozók ágendájába. Úgy tűnik, és nem csak nekem, hogy a vírus és az összes létező és nem létező mutációja miatt már begyakorolt lezárások csak főpróbái voltak a “klíma vészhelyzet” miatti korlátozásoknak, illetve a szállítási láncok és az egész világgazdaság összeomlásának. “Káoszból születik a rend” – avagy “Ordo ab chao” volt a jelszó bizonyos kőműveseknél is, akik szabadnak vallották magukat.
A cikk Trump elnökségének első évében, de még Greta Thunberg megjelenése előtt született. Akkor még nem is sejthettük, hogy az oltásfetisiszta szoftverárus aluminium részecskék segítségével a napsugárzást akarná lecsökkenteni a Föld légkörébe fújt anyagokkal. A PR-profik és a nemzetközi zöldre pingált oligarchia pin-up-girl-jéről ITT és ITT írtam, de a harmadik rész már nem készült el Thunberg kisasszony ideiglenes visszavonulása miatt. Most ismét előkerült és naponta riogatja híveit Klaus Schwab és Bill Gates-el szinkronban, a várható klíma Apokalipszist vizionálva, természeti csapásoknak feltüntetve a – minden bizonnyal – geoengineering-nek is köszönhető időjárási anomáliákat. Ez egy külön dolgozatot érdemlő téma. A tanulmányban kifejtett alaptények azonban nem változtak és lényegesnek tartom megismertetni egy szélesebb közönséggel, mert a téma égetően aktuális lett és lesz az általános néphülyítési kampányban.
1. rész
– Vádlott, álljon fel kérem! Neve?
– Széndioxid.
– A vád Ön ellen: klímagyilkosság. Megértette a vádat?
– Nem kérem. Ártatlan vagyok. (HND)
Mindenki emlékszik a bohókásan aranyos berlini jegesmedve kölyökre, Knutra? A világhírű kis állat népszerűségének tetőpontján jelentek meg az első, szívszorongató képek a rohamosan kihalni készülő jegesmacikról, ahogy néhány példány magányosan sodródik a maradék jégtáblákon, miközben szomorúan merengve néz a nagy, vizes messzeségbe, az egykori Arktisz felolvadt helyén. Hát ki ne morzsolgatott volna el néhány közepes nagyságú krokodilkönnyet a szemzugában?
Ki lenne olyan szívtelen, hogy ne érezne lelkiismeretfurdalást a saját kegyetlensége miatt, hiszen ő, igen, egyedül csakis ő, a telhetetlen ember, aki autót vezet, télen fűt és mindenféle elektromos kütyüt használ, tehet arról, hogy ezek a jámbor állatok maholnap kipusztulnak. Az oka, mondták magukat szakértőnek nevező egyének (Polar Bear Specialist Group), a klíma felmelegedése, elsősorban a széndioxid miatt. Mielőtt a kedves Olvasót kétségbe ejteném, a jegesmacik köszönik, jól vannak. Az 1950-60-as években kb. 5000 példány élt az északi sarkon, de mióta a vadászatukat megtiltották, szorgalmasan szaporodtak és ennek köszönhetően ma már 30000 feletti a számuk. Hogy a propagandisták miért tettek közzé híreket a csökkenő populációról? Mert számolás helyett megsaccolták a lehetséges állatokat, kihagyva 5 (öt) tipikus területet, ahol nagyobb létszámban élnek jegesmedvék. Ezt a módszert kvalitatív feltélelezésnek nevezték el.
A széndioxid, leánykori nevén CO2 karrierje kezdetén a még mindenki által – remélhetőleg – megtanult létfontosságú molekula volt, mára azonban az emberiség első számú fő ellenségévé vált. Bizony elképesztő, s erre nem lehet mást mondani. Nézzük meg, mit is csinál valójában ez a széndioxid, ami újabban az Apokalipszis éllovasának tekintendő, és amitől meg kell védeni a Planétát, kerül, amibe kerül. Ha beledöglünk is. Nem akarom tudományos részletekkel untatni a kedves Olvasót, de mégsem árt tudni, hogy az atmoszféra, ami leegyszerűsítve kb. 100 km magasságig veszi körbe a földet, széndioxid tartalma 0,038% és ebből az egész emberiség által produkált CO2 összesen 3, azaz három százalékot tesz ki. Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy érezzük, mennyire abszurd a 0,038% 3%-át Planétánk egyes számú közellenségének kikiáltani.
Előrebocsátom azt, hogy a környezetvédelem, a levegő és a vizek tisztasága, a nyersanyagok takarékos felhasználása mindannyiunk elsődleges érdeke és minden egyes államnak kötelessége (lenne) ezt kormányszinten megvalósítani, ill. ellenőrizni, de a klíma-hisztéria nem erről szól. A kitalált rémtörténetekkel, a mediális horrorvíziókkal azonban csak az emberek félelme nő indokolatlanul és a cél valójában ez.
A széndioxid egy színtelen, szagtalan gáz, de mégis szinte mindig bőszen pöfékelő gyárkéményekkel, vagy gátlástalanul füstölő kipufogócsövekkel ábrázolják, ha megint riogatni kell a népet, mert ezek a képek beégnek a retinánkba, amit az agyunk rögtön a rossz dolgok fiókjába raktároz el. Hiába tudjuk, hogy a növényeknek és az egész természetnek szüksége van a széndioxidra és bio-kertészek ezt a gázt vezetik be az üvegházaikba, hogy jobb, egészségesebb és több termésnek örülhessenek. Azt is tudjuk, hogy amikor a XIX. században az iparosodás elkezdődött, a gabona és egyéb haszonnövények hozama 60-70%-al megnőtt, párhuzamosan a széndioxid mennyiségének növekedésével.
Amivel probléma van a környezet és nem a világ klímájának szempontjából, azok az egyéb (szilárd) anyagok, amiket a gyárak, vagy a régebbi típusú autók, vagy a fáradt olajjal közlekedő tengerjárók bocsátanak ki. Mennyivel egyszerűbb és főleg hatásosabb azonban szájvédővel mászkáló kínaiakat bemutatni, mint nevén nevezni a szmog okát! Mennyivel egyszerűbb üvegház-elméletről beszélni, mint elmagyarázni a newtoni törvényt, ami szerint ez nem lehetséges, mert semmilyen test sem képes saját erőből felmelegedni egy hideg közegben (Föld és világűr). Valamint egy gáz sem képes lezárni a földet védő légtömeget, ezért nem is melegedhet fel a klíma ilyen okból. Ez egyébként egy XIX. századi feltételezés volt, amit pár évtizede újra előbányásztak. A mezőgazdaságban használatos üvegházban azonban nincs levegőcsere, ezért hűl le kicsit lassabban éjjel, mint a környezete.
Az üvegház tehát egy zárt rendszer, míg Földünk és az azt körülvevő atmoszféra, amelynek nincs határa a kozmoszhoz, egy nyitott rendszer és mi is részei vagyunk annak. Az már szinte poénnak is rossz, hogy ez a kis mocsadék CO2 molekula, amely nagy hirtelen minden emberi nyomor okozójává avanzsált és állítólag a Föld magasabb légterében űzi alattomos pusztítását, fajsúlyát tekintve majdnem dupla olyan nehéz, mint maga a levegő és ezért jelentős része földközelben marad, a növények nagy megelégedésére. A szatellita vizsgálatok szerint már csak nyomokban található meg kb. 33 km magasságban.
A kb. 4,5 milliárd éves Planéta “életében” állandó a változás, a jégkorszakokat melegebb periódusok váltották fel, amelyekben a levegő CO2 tartalma is változó volt, minden emberi behatás nélkül. A földtörténeti úgy nevezett karbonkorszakban a levegő széndioxid tartalma tizenhatszorosa volt a mainak, Földünket ellepték a növények és ennek köszönhetőek a mai olaj és szénkészletek.
2. rész
“Ha így folytatjuk tovább és nem alkalmazunk még időben szigorú megelőző rendszabályokat, akkor várhatóan 2000 előtt világszerte éhínséget, káoszt, háborúkat és százezrek halálát okozza majd a Föld kihűlése” – írta 1976-ban Lowell Ponte, amerikai író, publicista (The Cooling), amit a nemzetközi sajtó hálásan átvett.
Mi történt azóta? Mi változott meg olyan hirtelen, hogy számtalan nemzetközileg elismert tudós ezer és ezer vizsgálatára támaszkodó ténye, miszerint a Föld egy újabb jégkorszak felé közeledik, ami nem zár ki ideiglenes melegebb klimatikus időszakokat és ezek a korszakok nem egy emberöltő, ám millió évek dimenzióját jelentik elsősorban a naptevékenységgel összefüggésben, az szinte egyik napról a másikra elvesztette hitelét? “Cherchez la femme” – keresd a nőt, mondja a francia. Keresd a pénzt – mondhatnánk, amikor a klíma-hisztéria hátterét vizsgáljuk.
Hallotta már valaki Maurice Strong (1929-2015) nevét? Nem csoda, ha nem, holott a világ egyik legbefolyásosabb embere volt életében. Kanadai milliárdos, hatalmas vállalatok igazgatói tanácsának tagja, különböző ENSZ szervezetek, konferenciák elnöke, vagy elnökségi tagja, Kofi Annan főtanácsadója és majdnem ENSZ főtitkár is, ha… De vegyük sorjába! Minden csalásnak megvannak a háttéremberei, akik adott esetben akár egy XIX. századi téveszmét is képesek felhasználni a szinte korlátlan pénz-nyomtatás lehetőségének érdekében. Ötletként az egyébként kiváló svéd tudós, Svante Arrhenius téves feltételezése az üvegház effektusról szolgált, amit a beavatott szűk körön kívül senki nem ismert volna. Azonban ezt a tézist egy befolyásos, a legfontosabb nemzetközi szervezetben és a legnagyobb konszerneknél bejáratos, exkluzív kapcsolatokkal rendelkező személy, Maurice Strong karolta fel és szívós munkával (illetve ki tudja hogyan?) meggyőzött mérvadó politikusokat, nemzetközileg releváns médiumokat, valamint egyes tudományos szervezetek grémiumait is az elmélet/feltételezés egyedüli és kizárólagos helyességéről.
A tudományban eddig nem volt egyedüli és kizárólagos “helyesség”, de a jelenleg érvényes doktrína kerülni akarja a tudományos vitákat. Teljesen függetlenül a tartalomtól.
Maurice “Mo” Strong, ahogy a munkatársai az egykori kínai pártelnök Mao Ce Tung (mai átírásban Mao Zedong) nevére asszociálva hívták, nem csak a korábbi kanadai miniszterelnök, a mostani apja, Trudeau kabinettjét állította gyakorlatilag össze, hanem az ENSZ minden egyes, a környezettel foglalkozó konferenciáját is szervezte, vezette. Nem azért választották erre a posztra, mert annyira kitűnt volna olajfeldolgozó cégek elnökeként, mint környezetvédelmi aktivista, hanem a kapcsolatai voltak lényegesek a nemzetközi ágendák szempontjából. Gyakorlatilag neki köszönhető a Kyoto-Egyezmény legfontosabb eredménye, a széndioxid kibocsátáshoz kötődö kötvényekkel való nemzetközi kereskedelem létrehozása, ami valamikor a világ legnagyobb csalásaként fog a történelemkönyvekbe bevonulni. Strong, aki Mao Kínáját tekintette példaképének és mindkét Koreában is jó kapcsolatai voltak, valamint egy világvallás megteremtésére törekedett, olyan rendszert hozott létre a modernizált bűnbocsánat adásvételével, amely eddig példa nélküli az emberiség történelmében. Ezzel az üzlettel szinte minden résztvevő jól jár, kivéve az egyszerű polgárokat, fogyasztókat és a kisvállalkozásokat, azaz az emberiség többségét. Tulajdonképpen neki, mint abszolút favorit, kellett volna Kofi Annan posztját megörökölnie, ha nem keveredik bele egy homályos ügybe, az ENSZ és Irak közötti “Élelmiszer olajért” program miatt. Az FBI nyomozása elől menekült 2005-ben Pekingbe, ahol egy évig kivárta, míg a hullámok elcsitultak. Itt sem maradt tétlen és jó barátjával, George Sorossal, pár száz millió dollárt invesztáltak egy Chery nevű, verhetetlenül olcsó, kínai kis autónak az USA-ba való exportjába. A baj csak ott volt, hogy ez a márka a General Motors/Daewoo egyik modelljének lekoppintott változata volt, aminek aztán kínos pereskedés lett a vége. Annyi befolyása azonban még megmaradt, hogy egy általa preferált, addig szinte ismeretlen koreai politikus kerülhessen be az ENSZ főtitkári székébe.
Ebben az időszakban már működött a CO2 kötvények kereskedelme, de még nem az elképzelt haszonnal. Leegyszerűsítve a lényeget: a nagy mennyiségben károsnak tekintett gázokat kibocsátó cégek megvehetik egy bizonyos összegért a jó lelkiismeretüket, tehát a kötvényt, majd változatlanul annyit füstölnek a levegőbe, mint korábban. Az extra költséget természetesen áthárítják a fogyasztókra. A környezetbarátnak kikiáltott tevékenységek viszont kapnak egy pozitív kötvényt (provízióért persze), amit el lehet adni a rossz fiúknak (szintén provízióért), megkönnyíteni azok lelkiismeretét. Erre meg kellett szervezni az infrastruktúrákat is, mint a kötvények börzéjét, valamint különböző hedge fund jellegű cégek érdekeltségét is. A leghíresebb a Chicago Climate Exchange volt, amelynek elnöki tanácsában – egészen véletlenül – Maurice Strong is helyet kapott és amelyről a hatalmas, de valódi következmények nélküli botrányban (2010-ben) kiderült a dollár milliárdok magán zsebekbe való átirányítása. Ezt az állítólagosan privát kézben lévő egyletet jelentősen befolyásolta egy Al Gore nevű úriember, valamint Barack Hussein Obama, akkor még amerikai elnök, mindketten prominens misszionáriusai “Az emberiség által okozott klímaváltozás, valamint a széndioxid (állítólagos) káros hatása a Föld légkörére” nevű dogmának. Túl nagy halakról volt szó tehát, hogy bármilyen nagyobb konzekvenciája lehetett volna a Chicago Climate Exchange bedőlésének.
Al Gore, aki nem csak könyvet íratott és filmet készíttetett a szerinte legkésőbb 2014-ben bekövetkező klimatikus Apokalipszisről, valójában egy saját széndioxid kötvényeket áruló céggel is rendelkezik. Valamint a már említett George Soros bizalmát is élvezi, aki néhány száz millió dollárral segítette Gore propagandáját, ill. cégét. Nos, Bill Clinton, egykori amerikai elnök helyettese, Al Gore, saját magát is kivonja a rossz lelkiismeret alól, amikor házának egy amerikai kisváros energiafogyasztásához hasonlítható pazarlását a saját cégénél kiváltott CO2 certifikátokkal mentesíti. Akkor ezek szerint minden rendben van? Aki nagyon gazdag, vagy amelyik konszern megengedheti magának, az megveszi a megüdvözülést, amit egyébként az egyszerű polgárok, akik közlekednek, fűtenek, főznek, illetve a kisebb vállalkozások, amelyeknek ilyesmire nincs pénzük, de a megdrágult energiára, nyersanyagokra szükségük van, fizetnek nekik?
A fordulópont 2007-ben volt, amikor elkezdték kvázi üldözni az akkor még globális felmelegedésként deklarált klíma-hitvallás ellen fellépő tudósokat, óceánológusokat, fizikusokat, akik kétségbe vonták az ENSZ IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) riportjait, amelyek elsősorban számítógépes szimulációkon alapulnak. Ráadásul – immáron bebizonyítottan – helytelen kiindulási adatokat használva és nem figyelembe véve a világ klímáját erősen befolyásoló levegő víztartalmat, mint – a szerintük – kiszámíthatatlanul viselkedő tényezőt, illetve a naptevékenység és kozmikus sugárzás okozta változásokat. Ezek a renitens tudósok, világszerte tíz és tízezren, örülhetnek, ha csak a kutatási pénzeiket csökkentik le, vonják el tőlük, vagy látványosan kigúnyolják őket, mint az “olajipar bérenceit” (aki valójában Maurice Strong volt!). Rosszabb esetben halálos fenyegetéseket kapnak, ami azóta többjüket a klímával kapcsolatos kutatásaik feladására, de legalább mégsem a dogmával való megalkuvásra késztetett.
Az évek folyamán kialakult egy klíma-arisztokrácia, amely vándorcirkuszként járja a világot, konferenciáról konferenciára lihegve, többnyire magánrepülőgéppel, a földön luxus limuzinokkal közlekedve konzultál arról, hogy az egyszerű nép hogyan korlátozza saját energiafogyasztását, milyen külön adókat, újabb tiltásokat lehetne a kárukra bevezetni. Legutóbb (2017-ben / HND) 1700 magánrepülőgép érkezett a svájci Davos-ban megtartott világgazdasági konferenciára, ami nagyrészt a klímaváltozás kezelését taglalta.
3. rész
A bajok akkor kezdődnek el, amikor az ember Istent akar játszani… (HND)
“Kedves polgárok, hozzá kell szoknotok ahhoz, hogy a terror a nagyvárosi élettel együtt jár. Egy koncerten, sporteseményen nagy eséllyel felrobbanhattok, sétányon, karácsonyi vásáron teherautó alá kerülhettek, vagy az utcán leszúrhatnak, esetleg csordában megerőszakolhatnak. Nincs abszolút biztonság! Azt viszont megígérjük nektek, hogy 2100-ig megmentjük a klímát és a világ átlaghőmérsékletét fél fokkal lecsökkentjük. Mi ezt megoldjuk!” – valahogy így lehetne pár szóban összefoglalni az elmúlt hetek, hónapok híreinek lényegét.
Már az egykori szovjet vezérek, Lenin és Sztálin is arról álmodoztak, hogy az új, szocialista ember majd alattvalójává teszi a Földet, a természetet. Ki tudja hány száz évre lesz szükség az általuk okozott károk helyreállítására? Ma már a Föld nem elég, maga a Teremtés megvédése a cél, nyilatkozta a német kancellárnő, miután Trump, amerikai elnök a párizsi klímaegyezmény felülvizsgálatát követelte és nem kilépett belőle, ahogy ezt a mainstream média megpróbálta elhitetni. “A Teremtés védelmében szükségünk van erre a párizsi megállapodásra. Ebben minket semmi nem tud és nem fog megállítani!” (Angela Merkel). Az emberiség nagyzási hóbortra való hajlama már több katasztrófát okozott a történelem folyamán.
Az idén, 2021-ben derült ki a világot megmenteni készülő örök kancellárnőről, hogy bizony 1992-ben, amikor még kezdő – család nélküli – családügyi miniszter volt Kohl kancellár kabinetjében, Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum korlátlan ura felvette Merkelt a “Global Leaders For Tomorrow” nevű szervezetébe, amely a korábban már említett “Young Global Leaders” elődje volt. Schwab aktivista-képző inkubátorában tehát nem csak a német zöld khmer kancellárjelöltje, a plagizátor és hazudozó, képességektől mentes Annalena Baerbock, továbbá a bank alkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált, szintén szerény intellektusú Jens Spahn nevelkedtek, hanem a Németországot a csőd szélére vezető jelenlegi kancellár is. Akik a Schwab-féle körbe tartoznak, azok nem buk(hat)nak el, teljesen mindegy, milyen károkat okoznak.
Mennyit érnek ezek a klímaegyezmények? Mi a jelentősége egy papírnak, amit ugyan rengetegen aláírtak, de semmilyen kötelező, számonkérhető szabállyal nem rendelkezik? Maximum néhány ködös önkorlátozási ígérettel és pár nagyon is lényeges kivétellel, mint pl. Kína és India, a két leggyorsabban iparosodó ország kőszéntermelési és felhasználási privilégiumával, azaz 2020-ig további szénerőművek építése, ill. az indiai széntermelés megduplázása eddig az időpontig. Már a kyotói megállapodás előírásait is egyedül csak Új Zéland követte, bele is rokkant volna a gazdasága, ha idejében nem változtatott volna irányt. Milyen szerződés az, amely nem szankcionálja annak megszegését? Annak idején Bush elnök, ill. az USA nem fogadta el a kyotói jegyzőkönyvet, mégis már évtizedek óta sokkal szigorúbb környezetvédelmi szabályok voltak és vannak Amerikában, mint az öreg kontinensen.
Obama, a klíma-vallás egyik felkent apostola, látványosan aláírta a párizsi klímaegyezményt, viszont nem adta át ratifikálásra a Kongresszusnak, tehát semmilyen érvényes szerződés nincs, amit az Egyesült Államoknak figyelembe kéne vennie. Ez valahogy mindig elfelejtődik, ha a szalagcímeket nézzük. Trump elnök nem hajlandó további 100 milliárd dollárt az egyéb, a harmadik világ megsegélyezésére fordított összeg mellett a “Green Climate Fund” nevű, bank-szerű intézménybe befizetni, miközben mások abból inkább csak kivesznek. És voilá! A klíma-hisztéria megtalálta a saját Luciferjét az új amerikai elnök személyében. Hátborzongató mémek tömegei járták körbe az internetet. “Klímagyilkos Trump!” integetett az olvasók szemébe már messziről a mérvadó nemzetközi sajtó címlapjairól. A világ körül magángépekkel repkedő klíma-arisztokrácia kórusban fejezte ki megrökönyödését, majd drámai színekben ecsetelte a közeledő világvégét… Azért itt-ott volt néhány józanabb hang is, elsősorban valódi tudósok részéről, akik felhívták a figyelmet arra, hogy talán az egész, feltevéseken és tendenciózusan gyártott téves számításokon alapuló rendszert kellene végre felülvizsgálni és a valódi környezeti problémákkal foglalkozni.
Az egyedüli biztos tényező a változás, és Földünk klímája mindig is változott, már az ember megjelenése előtt is. Az emberiség eléggé kicsi porszem a klíma szempontjából (gondoljunk csak a vulkánok hatására pl.), de túl harácsoló fajzat a természetes források kiaknázásában, pazarlásában. A túlnépesedés és ennek az élelmiszerrel való ellátása, a fosszilis energiával való rablógazdálkodás, a fogyasztói társadalom kényszere újabb és újabb, sokszor szükségtelen dolgok megszerzésére, a több milliárdos lakosságú, feltörekvő ázsiai és afrikai országok éhsége a civilizáció státuszszimbólumai iránt, a fáradt olaj használata a tengerjáró hajóknál és az elképzelhetetlen mennyiségű műanyag szemét az óceánokban… Nos, ezek azok a tényezők, amelyek Planétánk élhetőségét és kapacitását lassan limitálják.
Az ú. n. klímaegyezmények fügefalevélként szolgálnak a valódi és égető problémák eltakarására: az őserdők szisztematikus kipusztítása a monokulturális, géntechnikailag modifikált takarmány szója és a pálmaolaj túldimenzionált termelése érdekében, amely utóbbi mint bio olaj Európában kerül elégetésre, miközben helyi állatokat pusztítanak el a viszont nem látásra és a Föld oxigéntermelő erdőit tüntetik el. A szélturbinák telepítésére is megszámlálhatatlan négyzetkilométernyi erdőt irtanak ki és betonoznak be. Eközben a már említett “Green Climate Fund” bármilyen, lehetőleg Európán kívüli országban megvalósítandó mégoly hagymázas ötletre is ad pénzt, ha azt az igénylő kellőképpen környezetvédőnek hiteti el. Így történhetett meg az, hogy Ugandában pl. lucfenyő telepítésre adtak anyagi segítséget, figyelmen kívül hagyva, hogy ennek megvalósításához az érintett falvakban élő embereket hatalmas költséggel idegen helyekre kellett áttelepíteni.
Hogy mennyire álszent és képmutató ez a ránk kényszerített és többek között Maurice “Mo” Strong, Al Gore, George Soros és pénzéhes tudósaik ill. propagandistáik által kialakított ál-vallás, már maga a dikció is mutatja: először globális klímamelegedésről volt szó és aki ezt tagadni merte, az kvázi eretneknek számított és társadalmi kárhozatra ítéltetett. Vitának és kritikának nincs helye! Közben kiderült, hogy az Antarktisz jégtömege az utóbbi években jelentősen megnőtt, aminek hatását egyébként mi, itt a déli Hemiszférában jó ideje érezzük, továbbá a tengerfenékről felszálló metángáz is éppen nem a feltételezett “üvegház” effektust, hanem pont az ellenkezőjét, egy bizonyos fokú lehűlést eredményez. Ezért suttyomban átkeresztelték az egész cirkuszt klímaváltozásnak, ergo lehet továbbra is embereket megfélemlíteni, újabb előírásokat kiagyalni, jó pénzért konferenciákat, előadásokat tartani és a bűn és bűnhődést ad abszurdummá degradáló kötvényekkel kereskedni. Bármi történjék a közelebbi és távolabbi jövőben tehát, a hisztéria vajákosai mindig a nyerő oldalon lesznek. Az egykori emberkísérlet, amit többen szocializmusnak neveztek, most a hátsó ajtón tör be a klímamentés diktatúrájának képében.
Valahogy kikerült a köztudatból a világ klímáját valóban nagymértékben befolyásoló csendes óceáni El Niño és a La Niña természeti jelenség, amit tudósok és meteorológusok mind a mai napig vizsgálnak. Arról sem olvashatott a nagyérdemű, hogy Naprendszerünk néhány bolygója az űrszondák és műholdak adatai szerint pár fokot melegedett az utóbbi időkben, véletlenül éppen akkor, amikor a Föld is. Talán mégis van némi köze a Napnak az általános klímához, netán a bolygók keringési pályájának apró változása is közrejátszik? A fanatikus klímahívők nem szeretik ezt a tézist, mert azt még ők is belátják, hogy a Napot nem lehetne olyan egyszerűen megregulázni.
Tények, amiket bizonyítani lehet, nem kerülnek a szélesebb közönség elé, ezeket – online – szaklapokból kell kibányászni. Nemrég jött a hír, hogy az amerikai Yellowstone Park vulkánja, amely kitörése az eddigi statisztikák szerint lassan esedékes, napok óta kisebb földrengéseket okoz a környezetében. Egy ilyen kitörésnek szinte elképzelhetetlen légköri következményei lesznek, nem csak az amerikai kontinensen. Nem baj, gondolhatja az önjelölt klímamegmentő, majd akkor a vulkánokat fogjuk betiltani.
Epilógus
Az események felgyorsultak. A covid mizéria mellé ismét gőzerővel hergelik az embereket a klíma-karasztrófa elméletével, aminek az alátámasztására a különböző országokban előforduló áradások pusztításait használják fel. Mélységesen hallgatnak viszont a Dubai-ban előidézett mesterséges eső csinálásról az elmúlt napokban, ami – enyhén szólva – kudarcba fulladt, vagy “túl jól” sikerült. Arról sem látunk tudósítást, pedig a Világgazdasági Fórum oldalán olvashatjuk, hogy Kína az időjárás befolyásolására fordított eddigi pár száz millió dolláros évi költségvetését egy milliárd dollárra növeli.
A “káosz” harmadik komponense a rejtélyesnek tűnő számítógépes hibák halmozódása világszerte, amely hatalmas cégek digitális rendszereit állította le napokra. Ez a “hirtelen megnövekedett” cyber támadás sorozat szerves része lehet a 2021. júliusában megrendezett “Cyber Polygon” szimulációnak.
Remélem, kedves Olvasó, még találkoz(hat)unk…
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: guidetoiceland.imgix.net
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!