Hónap: 2026 augusztus

“Ehhez az embertípushoz már gyomor kell…” – írta a minap egy régi, kedves olvasóm és én ilyenkor csak hevesen bólogatni tudok. Akik kezdettől fogva követik a HND blogot, azok számos kemény, sokszor megdöbbentő, olykor sokkoló történettel találkozhattak eddig. Az, hogy kifejezetten hazai gusztustalanságokkal kell újabban foglalkozni, az köszönhető a jelenlegi Nárciszterelnök által jó két éve meghonosított pöcegödör színvonalú kommunikációnak és a farvizén megjelent önjelölt celebritások között is kirívóan kellemetlen Tóth Ildikónak.

Mert nem hagyja abba. Vamzer néni már nem csak pletykál, hanem ítélkezik is és jakobinusi hévvel követel. Fejeket akar és börtönért kiált. Nem csak az általa főbűnösnek kikiáltott, ám még mindig milliók által tisztelt, kedvelt, világviszonylatban pedig nagyra értékelt és megbecsült Fidesz politikusok fejét akarja “porba hullva látni” (originál Vamzer nénis szöveg), hanem az általa mélységesen megvetett, horribile dictu gyűlölt NER-feleségeket is a pokolba, akarom mondani, dutyiba kívánja, mert a nagyságos Vamzer asszonyság pénzét “ellopták”.

A sok, sok éves ellenzéki mantra, a mindent leköröző adu ász, az ezerszer elismételt és a lassan már hungaricummá vált “a mi pénzünket ellopták” szlogen beton szilárdságú beépítettsége a magyar köztudatban egészen elképesztő. Kinek kellenek a statisztikák az eredményekről? Kit érdekelnek az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) vizsgálatai az uniós pénzek jogszerű felhasználásáról? Ki kíváncsi egyáltalán a valóságra, arra, hogy mi volt helyes és mi volt hibás az elmúlt korszakban? A Vamzer néni által, kvázi ötpercenként szósal médiaként emlegetett platformok lelkes, ám többnyire félanalfabéta, de legalább irigy proliként viselkedő közönsége hálásan kukorékolja vissza az éppen aktuális messiások és egyéb szószátyárok könnyen emészthető, ezért hatásos közhelyét: ezek loptak.

Lókötők, rohadt cseresznyék, maffiások, bűnözők – sorolja a vádakat Vamzer néni a tőle megszokott, anekdotázó stílusban, mélységesen elhallgatva saját, nem feltétlenül dicső múltját.

“Amikor valaki szembesíti azzal, hogy milyen mérhetetlen luxusban él, akkor arra hivatkozik, hogy ő tisztességesen szerezte a vagyonát, ami enyhén szólva megmosolyogtató. Eddig nyolc olyan céget találtunk, amelyhez Tóth Ildikónak köze volt, és különböző törvénytelenségek, jogsértések után felszámolták. Magyarán: sorra vitte csődbe a cégeket. 

Volt köztük kettő olyan, amely több, mint százmilliós adótartozást szedett össze, és rajta volt a NAV szégyenlistáján is, olyan, amit az adóhatóság kényszertörléssel szüntetett meg, és olyan, ahol fizetésképtelenségre hivatkoztak. Tehát Tóth Ildikó cégei nem fizettek adót, nem tudtak fizetni az üzleti partnereknek, de ő mindegyik csőd után csak egyre gazdagabb lett. 

Nem csak Tóth Ildikó jár élen a cégek csődbe vitelében, autókereskedő apja is több céget felszámoltatott. Az egyiknek 853 millió forintos adótartozása volt. Talán nem lehet véletlen, hogy mindketten egy pestszentlőrinci irodaházat, és nem a saját házukat tüntették fel címként, valamint az is, hogy Tóth Ildikó háromféle néven szerepel az internet különböző nyilvántartásaiban.”

A teljes cikket ITT lehet elolvasni.

A következő videót ismét a szúrós szemű, penge vékonyra szorított ajkakon keresztül sistergő hölgyemény készítette, aki valahol elveszett és megragadt a rendszer-nem-váltó komcsibagázs világában. A Nárciszterelnökhöz átpártolt DK-s istállószagát le sem tagadhatja. Vamzer néni a nagy hévvel előadott, lihegő fontoskodásába belekevert még néhány pesti pletykát is, jól tudva, hogy a szavain csüngő, lincshangulatban tobzódó nép, az Isten adta, az ilyesmit készpénznek veszi. Szerinte ugyanis a NER-es vezetők Ausztráliában és / vagy Új-Zélandon vásároltak hatalmas birtokokat, természetesen villákkal, “menekülési célra”. Nem tudja talán, honnét is tudhatná, hogy az említett országok már rég “megteltek”. A nemzetközi pénzügyi oligarchia és hasonló körök évekkel ezelőtt elfoglalták ezeket a helyeket egy feltételezett világháborútól, esetleges nagyobb zendülésektől való félelmükben. Arról nem is beszélve, hogy Ausztrália egyes sivatagos területei nem alkalmasak emberi lakhelynek. A két csodálatos és gazdag ország komoly lakhatási válsággal küszködik a külföldiek általi ingatlan felvásárlások miatt.

Arra meg már legyinteni sem érdemes, hogy a Vamzer néni szerint például Mészárosék nem jótékonykodnak, ellentétben vele, aki nem győz charity bálokon részt venni. A közgyűlölet tárgya, Mészáros, szokásához híven amúgy, inkább a tettek embere.

Lássuk akkor a videót, akkor is, ha nem csak a tartalma, hanem a kivitelezése is meglehetősen amatőr. Ha már a Vamzer néni szerencsétlenül választotta a hacukát, amibe belepréselte magát, legalább az operatőr figyelhetett volna… Tudom, gonosz vagyok.

Aztán feldobott a YouTube még egy videót, mert a felületen jelenleg hemzsegnek a beszélgetések a Vamzer nénivel. Tóth Ildikó összes gusztustalansága közül ez volt a legmerészebb, egyúttal a legaljasabb is. Ebben ugyanis magát, illetve a családját “Holokauszt túlélőnek” titulálta, amelynek körülbelül annyi valóságtartalma lehet, mint a rossz emlékű, korábban megrögzött antiszemita jobbikos, Jakab Péter, hirtelen felbukkant “zsidósága”, aminek következtében tehetséges és népszerű újságírókat hajítottak ki az egykori ECHO tévéből.

Logikus, hogy ez az asszonyság a kritikák és természetesen előéletének őszinte feltárása ellen próbál egy eddig nem említett, állítólagos Holokauszt történet mögé bújni, abban a reményben, hogy akkor érinthetetlenné válik. A média pöcegödrébe már sikerült magát belelavírozni, legkésőbb a kétes jellemű Juhász Péterrel folytatott bohóckodása után. Lásd az első cikkemet róla. A Holokauszt kommerszializálása önös célok miatt viszont egy ocsmányság.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: Screen shot YouTube

Volt nekünk egy okos királyunk, akit Könyves Kálmánnak hívtak és a 12. században kijelentette, hogy

“Boszorkányok pedig nincsenek!”

Ennek értelmében hozott néhány rendelkezést, amelyek megtiltották a strigák, azaz boszorkányok üldözését. Más, nálunk jóval fejletteb országok ezt másképpen látták és még jó ideig máglyára küldték a gyanússá vált nőket. Pár száz éves nyugalom után most, a 21. században meg kell tanulnunk, hogy kollektívan tévedtünk.

Évek óta közbeszéd tárgya, hogy a mediterrán térségbe érkező, magukat menekültként aposztrofáló fiatalok között még nagyítóval sem lehet nőket, vagy gyerekeket találni. Maga a menekült meghatározás is teljesen groteszk, hiszen az invázorok túlnyomó többsége radikálisan fejlődő országokból, legtöbbször olyan helyekről jön, ahova európaiak emigrálnak újabban, hatalmas belépti díjat fizetve az érintett afrikai országoknak. Ilyenek például a közkedvelt turista hely Marokkó, vagy a franciák, belgák kivándorlási célja Szenegál, és az amerikaiak körében népszerű Ghana.

Így történt a napokban a migránshordák által megrohamozott, észak-afrikai, de Spanyolországhoz tartozó városban, Ceuta-ban is. A több tízezer betolakodó között egyetlen nőt sem lehetett látni. Viszont még 24 óra sem telt el máris csatározni kezdtek ezek a “hálás” fiatalok, köveket dobálva, rabolva és gyújtogatva Ceuta utcáin:

Horror w Hiszpanii. Około 20 ofiar śmiertelnych, płonące ulice, splądrowane sklepy i domy, Hiszpanie bici i upokażani. Służby bezradne. Obywatele pozostawieni sami sobie. Tak się kończy lewacka ideologia. pic.twitter.com/RLaULguuTV

— Maciej Wąsik 🇵🇱 (@WasikMaciej) July 31, 2026

Biztosan jó oka volt egy bizonyos Soros Sanyikának nemrég megdicsérni a vérszoci spanyol miniszterelnököt, miután az több százezer illegális bevándorlót honosított.

Szorgalmas net-kukások, mint én is, fedezték fel azt az interjút, ami futótűzként terjed a világhálón. Afrikai bevándorlókat, például Szenegálból, kérdezték meg arról, hogy miért nem érkeztek velük nők? A válasz, amit ragyogó fizimiskával, teljes természetességgel adtak elő, meglepő, de végül is van benne logika.

A lélekvesztőkön velük utazó nőket boszorkánynak kiáltják ki és így okot találnak arra, hogy megöljék őket. Lehet ezt éheztetéssel, szomjaztatással csinálni. A leghatékonyabb mégis, ha megkötözik, majd tengerbe dobják a szerencsétleneket. Az is előfordul, hogy gyorsan még megerőszakolják a páriákat. Gondolom, ez valami boszorkányok elleni védekezési rítus lehet. Gyerekek is lehetnek boszorkányok, különösen, ha más törzsből, népfajtából származnak.

Mégis mi a boszorkányság biztos jele, szerintük? Nagy a fejük, éjjel látnak, nappal nem és megeszik a lelket. Ez mind már elég nyomós indok a könyörtelen ítéletre.

Európában sikerült évszázadokkal ezelőtt ezt a szörnyű babonát kiirtani. A 21. század modernnek nevezett világába minden egyes újabb csónak érkeztével potenciális boszorkány üldözőket importálnak. Szó szerint.

Megjegyzés: az eredeti linket, azaz egy X-bejegyzést és videót ki kellett cserélni, mert az ominózus filmet az X folyamatosan törli.

Az eredeti videó egyik példányát, amelyet folyamatosan törölnek az X-en állítólagos copy right okok miatt, megtaláltam a TikTok-on és ebben a rejtett linkben mutatom meg.

Bizonyos afrikai hiedelmekről és megdöbbentő szokásokról egy elég hosszú, de nagyon népszerű cikket írtam, amely minden addigi nézettségi és megosztási rekordot megdöntött.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: i.etsystatic.com

“Nyelvében él a nemzet” – tudatja velünk a szállóige. Tapasztalataim azt mutatják, hogy csodálatos, egyedülálló, végtelenül gazdag és változatos anyanyelvünk haldoklik. A közmondás alapján tehát haldoklik a nemzet? Esetleg párhuzamosan mindketten haldokolnak? Évtizedek óta különféle idegen nyelvi közegben élő emberként, akinek szinte ünnep, ha magyarul megszólalhat, vagy írhat, figyelem kis hazánkban a változásokat, a szellemi és egyúttal kifejezési készség felgyorsult romlását, a hétköznapokban és a médiában használt szókészlet elszegényedését.

“Vadászterületem” a közösségi média, amely mély betekintést enged a nép, az Isten adta, lelkivilágába, gondolkodási (?) és reakciós mechanizmusába, valamint kommunikációs eszközeibe. Az eredmény, előre mondom, lehangoló.

A Facebook, YouTube, TikTok uralja a a közvéleményt. Úgy nevezett influenszerek mondják meg több tíz- és százezres, kirívó esetekben milliós létszámú követőjüknek mit és hogyan gondoljanak, tegyenek, mi a legújabb trend (szerintük). Ennek következtében a sok, magát különleges egyéniségnek képzelő, félig sem művelt rajongó egyszerre lép, egyszerre reagál, egyszerre kiabál, egyszerre fogyaszt és egyszerre álmodik ugyanúgy, ahogyan a vezérürü diktálja neki.

Nem csoda, hogy egy, a közösségi médiában felkapaszkodott gyűlöletgenerátor lett Magyarország miniszterelnöke, aki olcsó demagógiával, becsületsértésnek beillő szitkozódással, folyamatos, “odamondogatós” hazudozással, faék egyszerűségű közhelyek végtelen ismételgetésével alakított ki magának egy velejéig bigott hitgyülekezetet, amely kritikátlanul őrjöng a gyönyörűségtől bármit is mond, vagy tesz ez a saját magát messiási rangba emelő, intellektuális csőd. A szegény ember szcientológiája.

Okos elemzők kimutatták, hogy a fiatalok döntötték el a választást és én ezt el is hiszem. Azt is látom viszont, hogy rengeteg idősebb szektás próbál fiataloSCHkodni, ami meglátszik a médiafelületeken is. A kereskedelmi tévék agy- és lélekrombolása, amit szerencsére csak az ilyeneket kifigurázó összefoglalókból ismerek, hatásos, de nem döntő erejű, mert a fiatalok nem a tévé előtt gubbasztanak, hanem éjjel-nappal magukkal hordják a médiát a kezükhöz nőtt, okosnak nevezett telefon formájában. Az influenszerkedés legmélyebb bugyrait, a millió követővel rendelkező, túlmozgásos konzumidióták megnyilvánulásait is kizárólag a vicces kiértékelések alapján lehet elviselni. Ennyi éppen elég.

Egy mazochista lelki nyugalmával nézegetem egyes népszerű, utazó vlogos (videó blog eredetileg) figurák úti kalandjait. Komolyan, szinte lenyűgöz az az ostobaság, a minimális tudás-, tájékozottságmentesség, ahogy ezek az – általában – huszon- és harmincvalahány éves pasik járják a világot, véleményeznek, kinyilatkoznak, miközben bornírt és mindig ugyanolyan szavak között csetlenek, botlanak.

Néhány példa:

“Milyen fasza kis templom; egész pofás pagoda; tök fullos kert, de ‘fullos’ bármi lehet ételtől kezdve a fülhallgatóig; csillezünk; hatványozottan kretén nyelven: tolják/toljuk a csillet…”

Angolul hézagosan, gyatrán és / vagy egyáltalán nem beszélő népek használják előszeretettel a hunglish címkéjű nyelvi torzszüleményt, ami magyar és némi angol párosításból keletkezett nyelvi öszvér. Pár éve még hangosan nevettem, amikor Gulyás “Marxi” Márton, ultra balos politikai influenszer, Márki-Zay Pétert endorzálta, azaz javasolta, támogatta. Azóta a net tele van vibe-okkal, flow-val, cringe-el és még számtalan ízlésficammal. Adott esetben akár félmagyarosítva, mint a Gulyás féle endorzálás.

Külön említésre méltó, hogy ezek az emberek olyan szegényes szókészlettel rendelkeznek, hogy folyton önmagukat ismétlik az agyukban tárolt, mert megtanult, számtalan variáció és stilisztikai eszköz hiányában. Az, hogy humoruk nincsen, az többször kiderült már, de ha mégis vicceskedésre adják fejüket, akkor még boldogult Sasjózsibácsi is felvonná a szemöldökét kínos zavarában.

Egyik szívügyem a járványként elterjedt, rettenetesen modoros, de legalább lényeges információt nem tartalmazó és – kéretik megkapaszkodni! – az első, magyar nyelvben eddig lehetetlennek tartott, gendersemleges kifejezés: a párom, párod, párja, stb. Okkal nem írtam az alapváltozatot, hogy “pár”, mert az nem fedi a lényeget.

Gyakorlatilag minden korosztályt érintve eltűntek a nemet (!) és a státuszt egyszerre kifejező szavak, mint barátnőm, barátom, feleségem, férjem, menyasszonyom, vőlegényem, szeretőm, pasim és biztos lehetne még sorolni. Helyette megérkezett a párom, további változataival együtt, akiről fogalmunk sincs, milyen nemű az illető, pedig ez manapság egyre komplikáltabb besorolásnak látszik, de ez egy másik történet. Azt sem tudja meg a gyanútlan érdeklődő, hogy milyen viszony fűzi ezt a titokzatos párt a másik emberhez. Tudom, semmi közünk hozzá, meg “taka van a hálószobámból!” (sic), hogy a hazai megmondó gender-néniket idézzem, de ez nem jelenti azt, hogy durva csapásokkal ki kell irtani nyelvünk legszebb szavait.

Apropó, durva. Ha létezik szó-pandémia, akkor a durva kifejezés egy alattomos vírus ebben a fantáziátlan játékban. Tudniillik jelenleg minden durva! Gyönyörű táj, izgalmasan tálalt, művészi módon elkészített étel? Durva. Fáradságos hegymászás, kalandosan szép hajóút? Durva. Egyedül és kizárólag a szó eredeti értelmében nem hallottam használni, mondjuk például, ha valakit durván elvernek. Pedig én szívesen közreműködnék egy ilyen fenyítésben a tíz perc alatt hallott huszonvalahányadik “egyébként” és harmincadik “durva” szavak elszenvedése után.

Végül, de nem utolsó sorban néhány szó a káromkodásról. Nem vagyok álszent és vallom, hogy a magyar nyelv káromkodási készlete fantáziadús, sokrétű, olykor akár vicces is lehet. Biztos vagyok abban, hogy külföldi életem alatt lényegesen többször káromkodok, ha éppen dühös vagyok, mint otthon bármikor. Ezt én egy fajta mentál-higénés aktusnak tekintem, mert rajtam kívül nem hallja senki, vagy nem érti, ha mégis van ott valaki, de egy jólirányzott “csúnya” szóval, mondattal már ki is fújtam a dühömet, csalódottságomat. Ilyenkor picit otthon érzem magam. Írásban, nyilvánosan tehát, nagyon ritkán, nyomós indokkal alkalmazok ilyen kifejezést, annak is a szelídített változatát, jelezve ezzel a felháborodásomat. Megjegyzem, ez hatni szokott, éppen azért, mert kivételes eset.

Az a mosdatlan szájú proliság, ami sajnos már évtizedek óta jellemezte a hazai közbeszédet, az beférkőzött a médiába. A kvázi kötőszóként használt kopulációs felhívás, vagy az anyák feltételezett ledér életformája, az apák elsődleges nemi szervének emlegetése mindennapossá vált a nyilvánosságban. Az, hogy a szegény Jóistent is bevonják ebbe a toxikus világba, sajnálatos módon közhellyé vált. Fiatal gyerekek, lányok és fiúk olyan magától értetődően ontják magukból a mocskos gondolatokat nagy plénum előtt, hogy nem csoda, ha egyéb agymunkára kevés energiájuk marad. Mint mindig, tisztelet a kivételnek, akiket a fehér hollóként kell keresni ebben a kakofóniában. Nem csoda tehát, ha a magukat influenszernek képzelő egyedek szótára és / vagy a közösségi médiában látható hozzászólások tömege hemzseg a fantáziamentes, de legalább valóban durva (!) ocsmányságoktól.

A mérhetetlen butaság és üres ostobaság egyik legkirívóbb képviselője, a hazai influenszerkedés orvosi lova látható a következő két videóban, Dancsó Péter, aki maga is az, de a jobbik fajtából, okos, egyúttal humoros összefoglalásában. A bemutatott Whisperton, azaz Suttogó Anton, gyakorlatilag mindent megtestesít, amitől a gyerekeket, fiatalokat, egyáltalán mindenkit óvni kéne. Helyette milliós követő tábora van tízenpár éves kiskorúak körében. Díjakkal, szponzor szerződésekkel halmozzák el, s ennek megfelelően elképesztő összegeket vág zsebre a semmivel. Ráadásul a túlkoros táncdalénekes, Korda György, nejével együtt egyébként, nemrég közös videót csinált ezzel a lénnyel. Pénzért mindent? De legalább nem káromkodik. Az is valami. Nem titok, hogy rengetegen utánozzák, ezért az utánpótlás is megoldottnak látszik.

Az természetesen a véletlen műve volt, hogy a választás előtt, mintegy varázsütésre, gyakorlatilag majdnem mindegyik, tiniket befolyásoló influenszer, az is, aki sosem politizált, a jelenlegi Nárciszterelnök és a huszonvalahány tagú Tisza párt mellé állt ki nyilvánosan. Ki hitte volna? Dancsó Péter a kevesek közé tartozik, aki nem hajlandó semmilyen politikai szekeret tolni, ahogy a Pressman féle követségi meghívásnak sem tett eleget.

Csodálkozik még valaki, ha úgy látom, a nemzet és anyanyelvünk haldoklik?

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: images-saatchiart.com