HND: A néphülyítés ötven árnyalata – 1. rész

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen tolerálom, ha hülyének néznek. Alapvetően jóhiszemű ember vagyok, akkor is, ha ez nem látszik meg első nekifutásra. Sokáig figyelem csendben az eseményeket magam körül, egyúttal kritikus szemmel gyűjtöm az információkat egy adott témában. Mostanra látom elérkezettnek az időt a világot túszul ejtő láthatatlan ellenségről, a félelemről beszélni. Nem pusztán banális, hétköznapi félelemről lesz szó, hanem a halálfélelem naponta újra és újra megélt, lelket romboló terrorjáról.

Vannak dolgok, amikről beszélni kell, akkor is, ha kényelmetlennek tűnő igazságokat mondunk ki.

Emlékszem, 2020. januárjában , a kínai Wuhan város tizenkilenc millió lakosának bezárásával egyidejűleg jelentek meg olyan – állítólag “kiszivárogtatott” – képek a nemzetközi közösségi médiában, amelyek valamilyen tömegesen terjedő, titokzatos tüdőbajos betegséget szuggeráltak a meghökkent közönségnek. A kísértetiesen kihalt kínai utcákon – mintegy véletlenül – feltűnő járókelők hirtelen összeestek, akiket szürreális védő felszerelésbe bújtatott emberek “takarítottak el” (a szónak még lesz jelentősége a továbbiakban).

Az egyik leghíresebb fotó egy állítólagos hivatali tisztviselőt ábrázolt, aki spontán kollapszusában azért még “ügyesen”, a kezei segítségével zuhant:

Forrás: tablet-mag.com

Érdekes módon minden egyes hirtelen összeesésnél véletlenül jelen volt valaki, aki az esetet filmezte, amúgy nagy merészségről tanúbizonyságot téve a tökéletesen bekamerázott kínai városban, majd fel is töltötte a képeket, videókat a Kínában szisztematikusan tiltott amerikai közösségi oldalakra, mint Twitter, Facebook, Instagram és hasonlókra. Ilyen “összeeséseket” azóta sem láttunk a világhálón.

Ki ne emlékezne a kínai állami tévéből átvett videókra, melyeken páncélos teherautókról fertőtlenítik a néptelen utcákat? Valóban úgy nevezett “disszidensek” csempészték ki ezeket a felvételeket? Egyébként ebben az időszakban azokat, akik valami nagyon rosszat sejtettek és baljós megérzéseiknek hangot is adtak a német médiában például, rögtön szélső jobboldali összeesküvési elméletek terjesztőinek bélyegezte meg a mainstream.

Vajon ki gondoskodott arról, hogy a hermetikusan lezárt kínai nagyvárosból perfekt megkomponált képek és filmek árasztották el a nyugati világ közösségi platformjait, egyre nagyobb pánikot keltve a világ lakosságában? Kinek használt a gyilkos vírustól való félelem, az emberiség és a gyógyászati történelemben eddig egyedülálló, több milliárdnyi ember bezárása? Majd a világ majdnem összes országának megbénítása, amelyek szintén a grasszáló, eddig ismeretlennek tűnő kórokozótól való – amúgy jogos – félelmükben vagy kijárási tilalmat, vagy szigorú kijárási korlátozásokat vezettek be.

Amikor majdnem minden ország kemény szabályozásokkal követni kezdte a kínai példát, olyanok is, amelyekben a lakosság átlagos fiatal életkora ezt nem indokolta volna, az amerikai ügyvéd és tényfeltáró újságíró, Michael P. Senger, Atlantából, elkezdte megvizsgálni a felfoghatatlannak látszó eseményeket.

Elsősorban az érdekelte őt, hogy miért követték szolgaian a kínai narratívát olyan országok is, amelyekben az emberek általában a szűkös napi bevételeikből élnek és ahol, ha a szállítási láncok a lockdown miatt összeomlanak, akkor világszerte emberek száz és száz milliói az éhhalál veszélyének lesznek kitéve.

Alapos és több oldalról megvizsgált tények alapján Senger kiderítette, hogy a Kínai Kommunista Párt “Információs hadműveletéről” van szó, amit egy figyelemre méltó tanulmányban közölt “China’s Global Lockdown Propaganda Campaign” címmel. A WHO ebben – a jelek szerint – segítő kezet nyújtott.

Hogyan védekezhetnének az egyes országok egy ilyen koncentrált média-akció ellen, amikor a WHO, mely mintegy árnyék világ-kormányként működik az egész pandémia alatt, útmutatásaira kell hagyatkozniuk, valamint az elsőként érintett ország, Kína információiban kell – elvben – megbízniuk? Sehogy.

Különösen úgy nem, hogy maga az újnak nevezett vírus létezik, ráadásul – mint lassan kiderül – a vírus egy optimalizált képességgel rendelkezik az emberi tüdő sejtjeit az ACE2 vagy a CD147 nevű receptorokon keresztül megfertőzni. Erről később részletesebben beszámolok.

Senger többek között arra a következtetésre jutott, hogy az operációban hamis közösségi média profilok tömegét használták fel algoritmusok és / vagy valódi személyek közreműködésével, hiszen olcsó munkaerőben nincs hiány Kínában. Ezeket hívják “bot”-nak, a magyar közönség inkább trollnak nevezi az ilyeneket, de ez nem teljesen fedi működésük lényegét.

A valódi személyekkel dolgozó troll-hadseregnek az előnye az algoritmusok által generált szövegekkel szemben, hogy hihetőbbek és az egyes oldalak védelmi algoritmusai nehezebben ismerik fel. Nemzetközi tanulmányok szerint már 2013-ban rendelkezett a Kínai Kommunista Párt egy – becslések szerint – ötszázezer és két millió körüli tagot számláló troll-szervezettel, amelyet először hazai terepen használtak fel, majd egyre inkább a külföldi, – amúgy Kínában tiltott! – nemzetközi oldalakon is. A korona járvány kezdete óta azonban eddig soha nem tapasztalt, gigantikus nagyságrendű aktivitást lehetett megfigyelni a nemzetközi platformokon. A digitális zsoldosokat “50-cent-Armee”, azaz 50 centes hadseregnek nevezik, mert tagjai kommentárokként ötven centet (öt jüant) kapnak.

Az amerikai külügyminisztérium 2020. májusában szólította fel a Twittert kb. negyed millió kamu-fiók megszüntetésére, mert a titkos szolgálatok szokatlanul heves külföldi eredetű bot-aktivitást észleltek. A Twitter ezt először megtagadta, hiszen az országok lezárásának egyik profitőreként az ilyen nagy volumenű tisztogatás hátrányosan érintette volna. Később, az amerikai média beavatkozására mégis törölt kétszázezer fake felhasználót. A jéghegy csúcsa. Ne feledjük, hogy ugyanez a cég minden lelkiismeretfurdalás nélkül később letiltotta az USA elnökének Twitter-fiókját, jó egymillió követőjével együtt.

Mindannyiunk szemébe beleégtek az itáliai Bergamóból nyilvánosságra hozott képek, a SARS Covid-19 járvány első európai gócpontjáról. Kína rögtön segítséget ígért és adott az áldozatoknak, egyúttal tömegesen megjelentek a #forzaCinaeItalia (előre Kína és Olaszország), vagy a #grazieCina (köszönjük Kína) hashtag-ek a közösségi médián. Olaszországi digitális média analitikusok szerint 2020. márciusában majdnem ötven százalékban az ilyen és hasonló, a kínai-olasz barátságot éltető hastag-ek digitális bot-októl származtak.

Ugyanúgy a közösségi médiát lepték el az önfeledten bulizó, wuhani parti-képek, mint a vírust sikeresen legyőzők büszke bizonyítéka, miközben a világ túlnyomó része a pandémiából kifolyólag a végtelenségig elhúzódó korlátozások miatt szenvedett.

Sem a közösségi média felhasználóinak, sem a politikusoknak nincs a jelek szerint épkézláb elképzelése arról, hogyan és miképpen befolyásolják idegen országok, akár különböző titkos szolgálatok ezeket a platformokat. Perfekt manipulációjukkal hamis képet, nem létező, tendenciózusan kialakított trendeket, média visszhangot sugallva a kiválasztott célközönség, de legtöbbször a fiatalok és / vagy a nők, tehát érzelmi alapon a legkönnyebben befolyásolható rétegek között.

A világ gazdasága nagyrészt összeomlott és a recesszió felé mozgott, eközben Kína gazdasági növekedésnek örvendhetett. Kiváló lehetőség arra, hogy élelmes kínai befektetők bevásárlási körútra induljanak és egy jó évtizede tapasztalható jelenség felgyorsuljon. Szemléletes példa erre a Merkel-korszakban kivéreztetett német közép- és kisvállalkozások tömeges felvásárlása, olykor nagyobb falatokkal megtetézve. Így cserélt gazdát a Tom Tailor ruházati kereskedelmi lánc egy euróért (ismerős lehet Ursula von der Leyen áldásos tevékenysége idejéből), vagy a nagy múltú Steigenberger luxus szállodalánc megvételének előkészítése, jóval a valódi értékén alul.

A propaganda kampány végső célja mégis a “példamutatás” volt, tehát a könyörtelen lezárás, a biometrikus-digitális arcfelismerés, a digitális kontaktus követés, a távolságtartás (social distancing) és a mindent átfogó ellenőrzés diadalának szuggerálása. Magyarán, a kínai rendszer kulturális magasabbrendűségének dicsérete. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezetője és fő ideológusa nem győzte a már korábban elemzett könyvében, “The Great Reset”, hozsannázni a Kínai Kommunista Párt intézkedéseit, dacára annak, hogy irománya szerint a pandémia nem jár “túl magas” halálozási rátával, összehasonlítva az elmúlt 2000 év (!) járványaival.

Az idős transzhumanista szinte rajongva elmélkedik arról, hogy a pandémia után is meg kell tartani a fizikai távolságot az emberek között és erre milyen áldásos lesz majd az általános robotizáció, valamint a munkaerő minden mozdulatának száz százalékos kontrollja.

Igen, a saját maga által gyártott, hajmeresztő elméletekbe szerelmes Schwab a könyv írásakor még nem tudta, vagy nem akarta tudni, vagy csak úgy csinált, mintha nem tudná a vírus igazi hátterét.

Itt hívnám fel a figyelmet a Világgazdasági Fórum oldalán található interaktív illusztrációra, “Strategic Intelligence” néven. A kör közepén található kiinduló pont “Covid-19” és az azzal összefüggő társadalmi változások, fejlesztések, elképzelések garmadája kötődik össze egymással, amennyiben a belső, vagy a külső kör egyes elemeire kattintunk. Az egyes lépések utáni magyarázó blablához persze regisztrálni kellene, de szerintem a kapcsolatokkal való “játék” is elég az ördögi terv mibenlétének felfogásához. Középre kattintva lehet az alaphoz visszatérni.

A SARS Covid-19 járvány miatt került előtérbe az úgy nevezett “bio security”, a bio-biztonság narratívája, amelyet 2003. óta forszíroznak. Ez a rendszer magában foglalja a gyógyítás, mesterséges intelligencia és a haderő összeolvadását. Az indok, mint már annyiszor, a terrorizmus elleni védelem, jelen esetben a bio-terrorizmusra összpontosítva.

Van annak valami különleges bukéja, hogy azok az országok akarnak fellépni a “bio-terrorizmus” ellen, amelyek saját maguk bio-fegyverként használható manipulált vírusokkal, baktériumokkal kísérleteznek. Kínaiul egyébként a bio-biztonságot fangkong-nak hívják, ami tisztaságot és biztonságot jelent. Láttuk az utcák fertőtlenítésénél is. Fangkong azonban ideológiai tisztaságot is jelent, a nem kívánt elemektől való megtisztulást, amit Hong Kong-ban, illetve az ujguroknál is tapasztalhattunk.

Davostól a Silicon Valley-ig cégelnökök, menedzserek, filantrópok dicsérik kórusban a kínai rendszer, a mindenre kiterjedő, átfogó ellenőrzés politikáját. Nem csoda, hiszen Kína évtizedek óta építi be a legmagasabb szintre is akár híveit. A szoros gazdasági-pénzügyi összefonódások beton biztos alapot adnak ehhez.

Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO nagyhatalmú direktora, akinek korábbi szégyenletes tevékenységéről egy videót is találtam, amelynek magyar feliratos változatát közben valamiért törölték, 2020. február 3-án felszólította a világ országait, hogy ne zárják le határaikat külföldiek előtt, reagálva ezzel Trump elnök országvédő intézkedéseire. Ez a felszólítás szöges ellentétben volt amúgy a pár nappal azelőtti, január 30-i nyilatkozatával, amelyben Kína heroikus harcát élteti a korona vírus ellen, megdicsérve például a lezárásokat.

A vírus létezésének tudatosítása, majd az azt követő események kétségbeejtően dilettáns kezelése, a politikai korrektség ad abszurdumig felfokozott kikényszerítése az egyes országok, népek érdekei ellen, nagy mértékben elősegítette a pandémia példátlanul gyors kialakulását. Megjegyzem, a WHO 2009-ben változtatta meg a “pandémia” definícióját.

Az ellenőrizetlen beutazások a különböző repülőtereken, az USA kivételével a lezárás után, akár a Kínából érkezett gépek esetében is, nagyban hozzájárultak a korona vírus rohamos terjedéséhez.

A másik “nagyipari” vírus terjesztő egységek az – általában – idősebb utasokkal megrakott luxus óceánjárók voltak. Tudják, ezek azok az üdülő hajók, amelyek különböző, turisztikailag érdekes kikötőket, szigeteket keresnek fel, majd a lehorgonyzás után több száz fős turista hordák lepik el a meglátogatott hely látványosságait, hogy felfokozott tempóban videókat és képeket gyárthassanak az éppen fókuszba vett terepről.

A leghíresebb eset az amerikai “Diamond Princess” 27 napos kálváriája volt. Az óceánjárón történtekről találtam egy érdekes, abszurditásában nagyon is valóság-szagú cikket angolul. A hosszú, már, már krimi jellegű történet annyira groteszk, hogy megérdemli a figyelmet, akár valamelyik fordító program segítségével is, amennyiben valaki nem tud angolul.

Nem árt azt is tudni, hogy az ilyen óceánjárók személyzete, beleértve a teherhajókat is, a világon található lehető legolcsóbb, nemzetközi munkavállalókból verbuválódik össze, akiknek a hazájában a hajószolgálatra fizetett relatíve alacsony bér egy kisebb vagyont jelent.

Mint tudjuk, az első európai korona-gócpont Észak-Olaszországban volt. A híres olasz divatipar központja található itt, évek óta kínai kézen, kínai vendégmunkásokkal (kb. 300 ezernyi), akik nyomorúságos körülmények között, sokszor a gyárban, tömegszálláson lakva termelik a “Made in Italy” feliratú árukat. A központja ennek a Firenzétől nem messze található Prato-ban van, ahol kb. ötvenezer kínai vendégmunkás él, jobban mondva: vegetál.

Éveken keresztül olvashattunk, láthattunk az európai haladár médiában könnyzacskókat birizgáló cikkeket, riportokat a szegény, kizsákmányolt kínai munkások sanyarú sorsáról. Mind a mai napig megtalálhatja ezeket az érdeklődő publikum.

2020. elején azonban hirtelen megváltozott a helyzet! Mindenki, aki feltételezni merészelte, hogy a wuhani direktjáraton (!) a kínai Újév (február) után visszatérő munkásoknak bármi köze lehetne a vírus terjesztéséhez, azokat pontosan ugyanaz a média, amely korábban a tarthatatlan helyzetre hívta fel a figyelmet, rögtön külföldi ellenes, szélső jobboldali címkével látta el. Az internetes kereső gépek nem győzték törölni az általuk “összeesküvési elméletnek” besorolt véleményeket.

Németországban a bankalkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált Jens Spahn 2020. februárjában óvva intette a közvéleményt a Wuhanból kimenekített német állampolgárok – úgymond – kirekesztésétől és lazaságra szólította fel a lakosságot. Heiko Maas, a mindenféle kompetenciától mentes, de annál vonalasabb külügyér öt tonna kínai származású maszkot küldött a német szolidaritás jegyében Kínába. A dokumentumok nélküli bevándorlók számolatlanul jöttek és jönnek az országba. Jó ideig semmilyen korlátozást nem vezettek be a Kínából és az akkor már erősen fertőzött Iránból érkező utasszállító repülőgépekre.

A második részben megismerhetjük majd:

– a nemzetközi hallgatási spirál okát;

– a gyógyítás, majd a vakcina miatti érdekellentétek hátterét;

– a BionTech német vállalat furcsa üzletpolitikáját;

– a laboratóriumban kifejlesztett vírus elméletének bizonyítékait;

– a járvány lelki és társadalmi hatásait;

– végül, amikor a krónikás véletlenül belebotlott egy égbekiáltó botrányba.

A tanulmány végén közölni fogok olyan linkeket, amelyek kizárólag kutatóknak lesznek érdekesek, abban a reményben, hogy majd valaki eljuttatja az érintettekhez.

Utóirat: Szerzőként tisztában vagyok a vírus veszélyességével és az oltás szükségességével. Laikusként, de a józan ész alapján a klasszikus úton előállított kínai, vagy orosz termékek pártján állok, mert azok technikája a legkiforrottabb. Utazásaim miatt régóta rendelkezem nemzetközi oltási igazolvánnyal.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: rubikon.news

HND: Minden világok legjobbika – 2. rész

Nehéz elképzelni azt, hogy valaki, aki egy német gyárigazgató fiaként eleve privilegizált környezetbe született és eddig eltelt nyolcvan életévében “közönséges” embereket csak statisztikákból, hallomásból, valamint biztonságos távolból, maximum kiszolgáló személyzetként ismert meg, az az illető próbálja az emberiség további jövőjét megtervezni. Tipikus küldetéstudatos morálguru mentalitással rögtön a Föld lakóit kívánja megmenteni saját gyarlóságuktól. Mindet. Kivétel nélkül. A legnagyobb probléma azonban, hogy Klaus Schwab nincs egyedül.

Ötven évig szövögette kapcsolatait és építette ki saját hálózatát a világ leggazdagabb, legbefolyásosabb személyiségei, cégei, szervezetei buzgó támogatásával. A nagyobb nyilvánosság háta mögött, 2019-ben elérte egyik legfontosabb célját: Klaus Schwab a Világgazdasági Fórum elnöke és António Guterres, az ENSZ főtitkára partnerségi szerződést írtak alá a két szervezet között.

Sosem szabad valakit a külseje után megítélni, de egy személy kisugárzása óhatatlanul megérezhető, ha a fényképét tanulmányozzuk. A kamera nem hazudik. Mint tudjuk, a sajtó a legtipikusabb képeket szokta kiválogatni egyes cikkei illusztrálására. A vezető fotót, amely Klaus Schwabot felesége, Hilde társaságában ábrázolja, akit a Fórum “lelkének” tartanak, nem véletlenül választottam ki.

Schwab víziója egy zöld mázzal leöntött, kommunista stílusú, biometrikus-technokrata ellenőrzésű, erős állam létrehozása, amelyben az egyéni szabadságuktól megfosztott polgárok – kínai mintára – minden adatukat az őket felügyelő szervek rendelkezésére bocsájtják. Ezek a szervek a nagy tech-cégek és a gondoskodó “nanny-állam” összefonódásából jönnének létre. A szabadság odaadásának záloga egyfajta alapjövedelem lenne.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a baloldaliak szimpátiája a muszlim ideológia iránt éppen abban rejlik, hogy a vallásként eladott doktrína a hívek legprivátabb, leghétköznapibb aktusaiba, viselkedésébe is beleavatkozik olyan mértékben, hogy azokat kvázi szabványosítja. A másik közös nevező a nemzet tagadása, mert a világ összes muszlim hívője végső soron az Umma-ba, az iszlám országoktól és nemzetektől független közösségébe tartozik.

Visszatérve Schwab könyvére, amelyben vagy megpróbál pánikot kelteni, vagy éppen a Kínai Kommunista Párt covid elleni intézkedéseit dicséri követendő példaként, olyan megdöbbentő kijelentésekkel is találkozhatunk, amelyeket nyugodtan a józan ész elleni támadásnak tekinthetünk (39. oldal):

“Már elhagytuk a klasszikus ‘poszt-newtonista’ fizikát, amely egyenes, kiszámítható, mondhatnánk előre meghatározott, egy új kvantumvilág és kvantumpolitika kedvéért. A covid-pandémia ezt a kvantumvilágot mutatta meg nekünk.”

Lefordítanám magyarra: már nem számítanak a tények, minden szubjektív és a megfigyelő nézőpontjától függ. Ezért van szükség még több “szakértőre”, mert az élet túl komplikálttá, túl komplexszé vált az egyszerű földi halandók számára. Már csak az hiányzott volna, ha kijelenti, kedves polgár te hülye vagy, majd az állam és a kapcsolódó szervezetek megmondják neked, hogy mi a jó… Ismerős szöveg, nem?

Nem lehet véletlen, hogy a transzhumanista Schwab ennyire lenézi a Föld lakóinak mondjuk 99 százalékát. A transzhumanisták a mesterséges intelligenciát tartják az evolúciós tudat új lépcsőfokának. Az egyszerű, – szerintük – hibásan kódolt, mert gyarló, gyenge, vagy túl szenvedélyes, tehát túlságosan különböző embereket már elavult modellnek tekintik. Ha a kedves olvasó még egy pillantást vet a vezető képre, az arrogánsan nagyképű arckifejezésre, minden bizonnyal igazat ad abban, hogy a kamera nem hazudik.

Klaus Schwab, ismétlem, ma a Föld egyik legbefolyásosabb közszereplője, a covid járványt tartja a világ újjászervezésére inspiráló hatalmas lehetőségnek. A Világgazdasági Fórum vezetője fantáziájában a digitális “szép új világnak” nincsenek határai: okos házak, okos városok (smart cities), távoktatás, távorvoslás, geo-mérnökösködés (pl. az időjárás befolyásolása), formatervezett bébik és organizmusok, az ember és a gép összeolvadása, amelyet egy mindent tudó hatalmas Mesterséges Intelligencia irányít.

Hogy az ehhez szükséges temérdek elektromos energiát honnét gondolja Schwab úr előteremteni, az nem derül ki az irományból. Megsúgom: szélmalmokkal, napelemekkel nem fog menni.

Szerinte egy drónokkal telehintett világ korlátlan lehetőségekből áll, miközben az emberiséget egy arctalan, igazgatni való masszának tekinti. Szó szerint az emberi egzisztencia rendszerszervezéséről ír, amikor testbe építhető okos telefonokról, okos tetoválásról áradozik, vagy akár az “okos digitális porról”, amely az emberi bélrendszerbe beépülve a testfunkciókat a tárgyakkal köti össze. Ezek az áldásos kütyük már a 4. Ipari Forradalom (4IR = Industrial Revolution) eszköztárába tartoznak.

Mielőtt azt hinnénk, hogy az idős bácsi megalomániás lázálmokban tévelyegne, nem! A megvalósítás már úton van, s partnerei ebben a nagy globális konszernek: a Big Tech, a Big Money, a Big Pharma, tehát az IT cégek, mint Facebook, Google, Microsoft, Netflix, Apple, nagy bankok és biztosítók, tanácsadó cégek, mint a McKinsey, a globális gyógyszergyárak, a nemzetközi oltási szövetség GAVI és nem utolsó sorban a kínai Huawei. Itt jegyezném meg, hogy egy-egy új műszaki innováció már 10-20 évvel azelőtt létezik valamilyen kísérleti formában, mielőtt a nyilvánosság tudomást szerezne róla.

A könyvben elég sokszor változik a hangnem, hol “bibliai kiterjedésű világjárványról” van szó, amelynek újra szervező hatása csak a 2. világháborúhoz hasonlítható (sic!), majd háziáldás színvonalú vulgár-filozofálgatással előadott riogatások halmazán vagyunk kénytelenek átrágni magunkat. Itt említeném meg például, hogy szerinte a jövőben az emberek a vírus/vírusoktól való félelmükben a személyes szolgáltatások helyett robotok, vagy online szervízek segítségét fogják igénybe venni. Vagy a friss gyümölcs illatának élvezete, esetleg frissen csavart gyümölcslé készítése is az állandó vírusveszély (sic!) miatt a múlté lesz.

Családi találkozások, messzebb lakó rokonok, barátok meglátogatása helyett inkább WhatsApp-bulikat javasol, mert az a környezetet is védi, továbbá biztonságosabb a személyes találkozásoknál. Egészen életszerű, nem?

Az egyik legijesztőbb, s a megjelenés óta valamilyen formában már többször idézett megállapítása mégis az, amivel már rögtön az elején fejbe kólintja a gyanútlan nagyérdeműt:

“Sokan kérdezik közölünk, hogy mikor fognak a dolgok visszatérni a normalitáshoz? A válasz egyszerű: soha!”

Az emberiség teljes elektronikus megfigyelése, a Schwab által is fetisizált kontroll-applikációk kikényszerített alkalmazása, a digitális diktatúra kiépítése nem új vízió. Hogy-hogy nem, a Rockefeller Alapítvány 2010-ben (!!!) jelentetett meg egy futurisztikus tanulmányt, amely – meglepetés! – a társadalom újra szervezését írta le egy világjárvány, azaz pandémia függvényében, majdnem évre pontosan amúgy:

Forrás: A Rockefeller Foundation jövőképe (pdf) angol nyelven itt olvasható

Mintha a mai történések tíz évvel ezelőtt megírt forgatókönyve lenne. Schwab könyve, valamint az ENSZ 2030 ágendája, amit 2015-ben tettek közzé, szinte egy az egyben a Rockefeller Alapítvány iránymutatásait ismétli (magyarul az ENSZ Agenda 2030 ITT tekinthető meg).

Az is minden bizonnyal csak a véletlennek köszönhető, hogy az Európai Unió 2011-ben, tehát röpke egy évvel a Rockefeller szcenárió megjelenése után egy könyvet adott ki “Infected” (Fertőzött) címmel, amiben egy kínai kislány menti meg a világot közös szolidaritás és összefogás segítségével.

A következő részben a tervezett fasisztoid rendszer neo-kommunista elveit fogom bemutatni, valamint az is kiderül majd, hogy kik profitálnak a legtöbbet a jelenlegi helyzetből.

Az első rész ITT olvasható.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: img-luezernerzeitung.ch

HND: Minden világok legjobbika – 1. rész

Kisértet járja be a világot, a “Nagy Újraindítás” (“The Great Reset”) kisértete. Nem véletlenül választottam Voltaire “Candide”-jára, illetve a Kommunista Kiáltványra utaló szavakat. Olyan időket élünk, amikor az eddig összeesküvési elméleteknek kezelt vélt, vagy valós tervek megvalósulni látszanak. Nem volt egyszerű kiszűrni a rendelkezésre álló információkból a lényeget, de legalább megígérhetem, hogy a cikk sem lesz könnyű olvasmány. Korántsem a stílusa, hanem a lehangoló tartalom miatt. Szóltam előre…

2020. júniusában jelent meg Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítójának és elnökének legújabb könyve Thierry Malleret társszerzőjeként, “COVID-19: A Nagy Újraindítás”.

Forrás: amazon.com

Tulajdonképpen egyszerűen el lehetne intézni ezt a meglehetősen banális stílusban megírt, naivnak tűnő szóbuborékokkal operáló pamfletet azzal, hogy egy kényelemben és jólétben megöregedett, arrogánsan nagyzoló bácsi álszent kommunista elemeket tartalmazó, zöld ideológiával megspékelt, fasisztoid horror-showja. A probléma mégis az, hogy Klaus Schwab jelenleg a világ egyik legbefolyásosabb embere, akinek hívására a világ politikai és gazdasági vezetői megjelennek a svájci Davos-ban tartott elit találkozóra.

A fanatikus transzhumanista Schwab könyvének lényege: dicshimnusz a techno-totalitáriusan ellenőrző állam koncepciójára. Maga az ötlet nem új, s nem csak sci-fi alkotásokban találkozhattunk ilyennel. A világot irányító elit régóta keresett lehetőséget arra, hogy a fejlett országok egyre öntudatosabb, egyre tájékozottabb lakóit hogyan tudná különböző eszközökkel kontrollálni és egyúttal féken tartani. Nem véletlen tehát, hogy sokan már az 1970-es években kacsingattak Mao Ce-Tung kínai kulturális forradalmára.

Az egyik ilyen – meglepetés! – David Rockefeller, az olajmágnás és persze filantróp volt:

„Bármi is legyen a kínai forradalom ára, nyilvánvalóan sikerült nem csak a hatékonyabb és elkötelezettebb ügyintézés kialakításában, hanem a magas morál és közösség elősegítésében is. Mao elnök vezetésével a Kínában folytatott társadalmi kísérlet az egyik legfontosabb és legsikeresebb az emberiség történetében. ” (New York Times, 1973)

Zbigniew Brzeziński, a Trilaterális Unió alapítótagja, a “The Grand Chessboard” könyv szerzője, Carter, amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, valamint Obama mentora szintén a hetvenes években elmélkedett a jövő technológiailag fejlett társadalmáról, amelyben az emberek minden lépését nyomon lehet majd követni. Leghíresebb, egyúttal leghírhedtebb kirohanása mégis 2008-ban, a londoni Chatham House-ban megtartott beszédében hangzott el:

“A nagy világhatalmak, újak és régiek új realitással szembesülnek: míg hadseregeik felszereltsége nagyobb, mint valaha, képességük a politikailag felébredt tömegek ellenőrzésére történelmi mélypontot ért el.” […] “Egyenesen megfogalmazva: a korábbi időkben könnyebb volt egymillió embert irányítani, mint egymillió embert fizikailag megölni; ma végtelenül könnyebb megölni egymillió embert, mint egymillió ember ellenőrizni.”

Kevésbé vérgőzös, viszont ahhoz képest relative ismeretlen kanadai olajmilliárdosból lett környezetvédelmi aktivista, akinek az ENSZ klímavédelmi ágendáját köszönhetjük, miután sikeresen elhitette a világ vezetőivel, hogy egy 19. századi feltételezés alapján (!), a széndioxid, leánykori nevén CO2 minden evilági bajunk okozója. Maurice “Mo” Strong-ról van szó, aki szintén Kína és ezen belül is Mao Ce-Tung nagy tisztelője volt, amiről a nevébe illesztett “Mo” tanúskodik. Strong, Rockefeller és Soros személyes barátja, 1992-ben a következőket nyilatkozta:

“Nem az lenne a Planéta egyedüli reménye, ha az ipari társadalmak összeroppannának? Nem a mi felelősségünk, hogy ezt a célt elérjük?”

Maurice Strongról részletesebben ITT írtam, 2017-ben, a linkben a 2018-as másolat található.

Nos, kérem, jelenleg a fejlett ipari társadalmak gazdasági összeomlását tapasztaljuk, Kína kivételével. Ezt a folyamatot üdvözli szinte tapsikolva, mint az emberiség hatalmas lehetőségét egy jobb és szebb világ kialakítására Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum megalapítója és elnöke. Schwab Kína, de leginkább Xi Jinping elnök híve könyvének jelentős része a kínai modell dicséretével foglalkozik. Nem véletlenül.

Lássuk a tényeket:

2019. október 18-án a Világgazdasági Fórum, a Bill Gates Alapítvány és a Johns Hopkins Center New York városában egy pár órás pandémia-szimulációt tartott Event-201 néven. Dacára, hogy a gyakorlat megtartására vonatkozó információk a résztvevőknél nyilvánosan hozzáférhetők, a közösségi média mégis homályosan megfogalmazott “fact-check” (“tényellenőrzés”) címkét nyom minden egyes hivatkozásra.

A gyakorlat tartalmát így határozták meg:

“Egy új fajta zoonotikus (állati eredetű) koronavírus kitörése, amely denevérekről disznókra, majd emberekre terjed, s ez később hatékonyan fertőz embereket, súlyos pandémiát okozva. A kórokozó és az általa előidézett betegség a SARS megbetegedésekhez fog igazodni, viszont az emberi közösségekben enyhébb szimptómákkal, de gyorsabban terjed.”

2020. január 20-24 között jött össze Davosban a milliárdosok, konszern elnökök, vezető politikusok paláver-klubja, a Világgazdasági Fórum 50. Konferenciája, amelyen Merkel kancellár a nagy “transzformációról” beszélt. Ezzel egyidejűleg, január 23-án a kínai Wuhan városban kihirdették a világ első “lockdown”-ját (lezárás) és a globális hírözön beindult, miközben külföldi tudósítókat utasítottak ki az országból.

Alig néhány nap elteltével a WHO igazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus, a korábbi etiópiai kommunista rezsim egykori vezető kádere dicsérő szavakkal, követendő példaként, egyúttal irányt mutató megoldásként említette a kínai vezetés járványügyi intézkedéseit.

Februárban a német külügyminiszter, Heiko Maas, nagy mennyiségű (kínai eredetű) maszkot ajándékozott a kínai hatóságoknak, miközben a német egészségügyi miniszter, aki eredetileg bankszakember, egy azóta törölt twitter posztban a karantént diszkriminációnak deklarálta. Ursula von der Leyen Greta Thunberget fogadta a “European Green Deal” nevű, két billió (kétezer milliárd) eurós “klímavédelmi” terv bemutatásán.

Márciusban olasz haladárok elindították az “ölelj meg egy kínait” mozgalmat, vélhetően fatális következményekkel. Ebben az időszakban még egyik nyugat-európai repülőtéren sem vezettek be egészségügyi ellenőrzést.

Az eddig inkább csak a háttérben ügyködő, a szélesebb nyilvánosság előtt gyakorlatilag ismeretlen Klaus Schwab kilépett a világ elé és a “nagy újraindításról” kezdett értekezni.

A következő részben a könyv megdöbbentő tartalmával, annak eredeti forrásaival, a Világgazdasági Fórum hálózatával, továbbá a pandémia nyerteseivel fogok részletesebben foglalkozni.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: heatherannmcbridge.com