Tájseb. Ezt a találóan plasztikus kifejezést Ambrózy Áron újságírótól hallottam. Valóban, az úgy nevezett szélerőművek természettől idegen, szemet zavaró alakja, akár a sima földből, de még inkább egy erdőből kiemelkedve, a horizontot szurkáló agresszív kardra emlékeztet. A forgó, de sokszor még szélben is nyugvó lapátok látványa sem javítja a helyzetet. A jelenlegi Tisza kormány a magyarországi szélerőmű kapacitást a sokszorosára akarja növelni. Ezt tudtuk meg a globális multi cégtől kis hazánkba szerződött energia minisztertől, aki egészen biztosan sok mindenhez ért, de az energiaellátás, annak biztonsága és megfizethetősége, a jelek szerint, nem erőssége. Ez egy sok sebből vérző terv, amit a következőkben megpróbálok megindokolni. A szokottól eltérően a írás végén egy listát fogok közölni német nyelvű cikkekről, amelyek további értékes linkeket tartalmaznak.
A fundamentum (egy építmény alsó, tartó része)
Ahhoz, hogy egy szélerőmű stabilan álljon, megfelelő alapozásra van szükség. Ennek átmérője 20–30 méter, mélysége pedig akár 4 méter is lehet. Ide 1300 köbméter betont és 180 tonna acélt építenek be. Az alapzat összsúlya 3500 tonna. Mélyalapozás esetén további mintegy negyven, 15 méter hosszú betonpillért vernek a talajba. Talaj minőségtől függ a megforgatott és / vagy kiemelt föld mennyisége. Az építkezéshez, majd a későbbi karbantartáshoz külön saját utat kell építeni, ami nehéz szállítmányokat bír el. Ezek a hozzávetőleges adatok a korábbi erőművek méreteit veszik figyelembe. A legújabb típusok, amelyek magassága már dupla akkora, nyilvánvalóan kétszer, háromszor annyi anyagot emésztenek fel.
A legfontosabb probléma mégis, hogy ezek a felületek örökre elvesznek! A beépített iszonyú mennyiségű acélbeton ott marad a földben a kvázi tiszavirág életű építmények, hogy stílszerű legyek, maximum 15, ritkábban 20 év utáni megszűnése után. Egyszerűen senkinek nem éri meg az orbitális nagyságú alapot kiemelni és a talajt hosszú és fáradságos munkával újra kultiválni. Megjegyzem, a konvencionális erőművek és idetartozik a nukleáris is, megfelelő karbantartás mellett hosszú évtizedekig termelnek áramot, egyúttal korszerűsíthetők is.
Hatás az emberi egészégre és az állatvilágra
Mint lassan minden környezeti téma, természetesen a szélenergia kérdése is átpolitizált. Egy tudományos aknamezőre hasonlít. Ha valaki valamilyen egészségkárosító tanulmányt mutat fel, akkor a klímafetisiszták legalább tíz másik anyagot lobogtatnak, hogy ez nem igaz és nincs itt semmi látnivaló. A legtöbb tudós, kutató attól rettegve, hogy elveszti állását, szponzorát, jó esetben inkább behúzza fülét, farkát és hallgat. A rosszabbik esetben junk science szövegeket produkál, amelyek áramvonalasan beilleszkednek az éppen kiadott narratívába. A bátrabbak vizsgálódnak, mert lelkiismeretük nem nyugszik, és munkáikat sok, sok feltételes móddal, kérdőjellel publikálják, hogy rugalmas interpretációs teret hagyjanak a politikai őrkutyáknak.
A szélturbinák zajszennyezését magam is tapasztaltam élőben a német Északi tengernél, ehhez számomra nem kellett méréseket prezentálni. Ez olyan, örökre az emlékezetben maradó élmény, amit mind a mai napig hallok, ha eszembe jut. A forgó lapátok ritmikusan visszatérő surrogását, lengésük lármáját, amelyet általában „amplitúdómodulációnak” neveznek, sokkal őrjítőbb zajtámadásként éli át az ember, mint az utcai autóforgalmat. Ha valaki a közelében él, nem tud elmenekülni.
Ez volt a “hallható” zaj. Van azonban egy sokkal alattomosabb veszély is: az infrahang. Ezt is halljuk, csak másképpen, mert 20 Hz alatti frekvenciájú jelenség. Több szerző is rámutatott arra, hogy a szélturbinák infrahangon keresztül olyan fiziológiai hatásokat váltanak ki, amelyeket a nehezen vagy alig hallható hangok is okoznak. Ebben elsősorban a belső fül szőrszálai játszanak szerepet, amelyek feltehetően az infrahang által kibocsátott elektromos jelek továbbítóiként működnek az agy felé.
Az egyik szerző összefüggést állapít meg a szélturbinákból származó infraszonikus hangok és a VVVD [Visceral Vibratory Vestibular Disease] között. A vestibuláris betegségek az egyensúlyérzéket érintik. Ennek megfelelően a VVVD belső pulzálás, remegés és borzongás érzésében nyilvánul meg, amelyet belső nyugtalanság és idegesség, félelem és menekülési ösztön kísér, hányással, mellkasi szorító érzéssel és szívdobogással jár. A szerző véleménye szerint az infraszonikus hang felelős ezért a betegségért. Az eredmények 10 családból származó 38 személyen alapulnak, akik egy vagy több szélturbinától 300–1500 méter távolságban élnek. Zárójelben jegyzem meg, hogy az EU éppen most csökkentette le a lakóhelyek és a szélparkok közötti távolságot 700 méterre, amit majd kis hazánkban is alkalmazni akarnak.
Mások a tengeri betegséggel hasonlították össze a szimptómákat. Egészen korai tanulmányok, amikor még nem küldték máglyára a kutatókat, arra hivatkoztak, hogy létezik egy összefüggés az infraszonikus hangok és a szív- és érrendszeri betegségek között: véleményük szerint a szélerőművek által kibocsátott infraszonikus és alacsony frekvenciájú hangok vibroakusztikus betegségeket (VAD) okozhatnak, amelyek a mitrális billentyű (az egyik szívbillentyű) és a szívburkolat (perikardium) megvastagodásával járnak. Adataikat egy olyan tanulmányból merítik, amely repülőgép-szerelőket vizsgált, akik munkájuk során magas szintű alacsony frekvenciájú hanghatásnak voltak kitéve.
Korábban az infrahangokat tették felelőssé a tengeri emlősök (bálnák) orientációs képességének elvesztéséért az offshore, tehát a tengerbe telepített szélerőművek esetében. Hasonló elméleteket lehetett olvasni a denevérek, akik ultrahang segítségével tájékozódnak, megzavarásáról és tömeges pusztulásukról. Az állatvilágra való általános negatív hatás még kevésbé tisztázott. Kivételt képeznek a madarak, különösen a nagyobb testű ragadozó madarak, amelyeket egyszerűen a mozgó lapátok agyon csapnak, felszeletelnek. Számtalan kép, cikk jelent meg ezzel kapcsolatban, nem akarom a vérengzés bizonyítékait bemutatni, bárki megtalálja ezeket.
Még nincs vége, de az anyag nehéz és most “megemésztési” szünet következik. Innét folytatom.
A felhasznált irodalom:
https://www.windpark-vechigen.ch/fakten/windrad-technik
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: agrarheute.com
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!