HND: Virokrácia – a józan ész Waterlooja, az infantilizmus diadala (2. rész)

“A ‘kovinizmus’, mint a puritanizmus egyik formája, megosztja a másként gondolkodók és eretnekek iránti intoleranciáját a vele rokon kálvinizmus ideológiájával.” – ismeretlen internet felhasználó megállapítása.

Bűnbakokra igény van. Minden magára adó társadalom szorgalmasan keresi és meg is találja az éppen aktuális saját bűnbakjait, akiket aztán gondosan beleilleszt egy adott korszak politikai eszköztárába. Elcsépelt frázis, hogy a történelem megismétli önmagát, de mint minden ilyen leegyszerűsített séma, ez is tartalmaz részigazságot. Tény viszont, hogy az emberiség egyszerűen képtelen tanulni – már akár többször is elkövetett – hibáiból, újra és újra megpróbálja ugyanazt, annak reményében, hogy talán most sikerülni fog.

A dolgok jelenlegi állása szerint az aktuális bűnbakok olyan kivételes tehetségű tudósok, kutatók, orvosok, akik eddigi reputációjukat és az ezzel járó kényelmes egzisztenciájukat kockáztatva megpróbálják a világ közvéleményét felrázni a virokrácia néhány, nem sziklába, hanem médiába vésett fatális tévedésének bemutatásával. Akik erről a sziszifuszi, már, már kilátástalannak tűnő tevekénységről tudósítanak, azok a bűnbakok gyalogságát képezik. Videókat, cikkeket tiltanak le megjelenésük után kevesebb, mint 24 órával. Virtuális kapcsolatok szűnnek meg, “páriákkal nem barátkozunk” alapon.

A fent vázolt jelenség az, ami engem érdekel. Arra keresem a választ, hogy eddig nemzetközileg elismert szaktekintélyek, egy életen keresztül a gyógyítás, a kutatás szolgálatában álló tudósok miért lettek hirtelen “tehetségtelenek”, “összeesküvési elméleteket gyártók”? Mióta és miért szűnt, szűnhetett meg az akadémikusi egzisztencia alapja, a tudományos vita, a nézetek, kutatási eredmények összehasonlítása, esetleges konfrontációja? Hogyan lehetséges az, hogy többszörösen kudarcot valló, de politikailag irányvonalas orvos-celebek, vagy egy megalomániás szoftvermonopolista szava ma többet ér, mint a nemzetközi tudományos világ színe-java?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dacára cikkem első részének megírása utáni tudatos passzivitásomnak, a publikáció rekord látogatottságot könyvelhetett el magának, amit egyértelműen a kedves olvasóknak köszönhetek, akik fáradhatatlanul osztották meg írásomat a legkülönbözőbb platformokon. Külön figyelemre méltó az a tény, hogy a szövegekben közölt linkekre is rengetegen kattintanak, ami szintén az aktív érdeklődés jele.

Sokáig tartott a második rész előkészítése, mert most elsősorban magyar feliratos videók begyűjtésére koncentráltam, abban a reményben, hogy így olyanok is követhetik egyes “renitens” szakértők megnyilvánulásait, akik nem, vagy nem elég magas szinten értenek idegen nyelven. Ebben az esetben konkrétan nem érdekelt, hogy ki fordította le a szövegeket, a helyesírási hibák is mellékesek. Inkább arra figyeltem, mennyire autentikusan, az eredeti mondanivalóhoz hűen adták vissza magyarul az elhangzottakat.

Még egyszer: a kétrészes cikkem kizárólag és egyértelműen a genetikailag manipulált, megtévesztő módon “oltásnak” deklarált, kísérleti anyagokkal szembeni – jogos – kételyekről szól, amelyek létjogosultságát az egyre hangosabb nemzetközi ellenállás, világszerte ismert kutatók, tudósok, orvosok tényeken alapuló véleménye határozza meg.

A második rész témája a SARS Covid-19 “hullámai”, mutációi, az immunrendszer, kísérleti fázisban levő “oltások” és szakértők viadala, továbbá a tanzániai események a poszt-Magufuli érában lenne. Mindez már önmagában komplex és bonyolult tartalom, amit számtalan példával fogok megvilágítani. Elöljáróban azonban egy hátborzongató személyt kell megemlítenem.

Ismeri valaki Jacques Attali nevét? Nem szégyen, ha nem. Klaus Schwab személyéről sem tudott a szélesebb közvélemény semmit, tovább megyek: Schwab eddig gondosan eltitkolt múltja is most került élesebb megvilágításba. A magát világmegmentőként aposztrofáló ideológus, aki amúgy a híres-hirhedt Henry Kissinger tanítványa volt a Harvard egyetemen, nem csak egy német (majd német-svájci) gépipari cég örököse és vezetője volt, ami egykor a jeles “Nemzeti szocialista mintaüzem” megjelölést viselte és a német nukleáris bomba fejlesztésében vett részt, hanem az 1970-1980-as években, már Klaus Schwab vezetése alatt, a dél-afrikai apartheid rezsim ez irányú, bombasztikus törekvéseinél is bábáskodott, embargók, szankciók dacára. Részletek angolul ITT és németül ITT olvashatóak.

Az algériai származású, francia pénzember, Jacques Attali a globalista “nagy játékosok” krémjéhez tartozik, anélkül, hogy ezt a belső kör kivételével bárki regisztrálta volna. Ez az úriember különböző magas szintű banki, majd tanácsadói karrierje mellett a titokzatos Bilderberger Konferencia oszlopos résztvevője, a Franciaország-Kína Alapítvány stratégiai tanácsának tagja és – nem utolsó sorban – a Világgazdasági Fórum “Pozitív Planéta” csoportjának vezetője, 2021. márciusában, saját web-oldalán a következőket nyilatkozta:

“Újabb vírusvariációk fellépésére kell felkészülnünk, amelyek az eddigi oltásoknak ellenállnak, újabb lezárásokkal (lockdown) fogunk szembesülni, miközben milliárdnyi oltóanyagot kell nagyon gyorsan gyártanunk és az egész világra kiterjedő oltási kampányokat kell szerveznünk. Arra kell berendezkednünk, hogy ezt a következő évtizedekben minden évben megtegyük; mindez vonatkozik a koronára, de kétségtelenül egyéb betegségekre is. Utána el kell határoznunk, hogy megtesszük azokat a lépéseket, amiket már egy évvel ezelőtt kellett volna, azaz társadalmunkat felkészíteni arra, hogy a többszörös pandémiák világában, amennyire lehet, helyt álljon. Különös tekintettel az oktatási és a munkahelyek átszervezésére, hogy ezek az ilyen periódusokhoz strukturálisan igazodjanak, amelyeket folyamatos egymásutániságban fogunk átélni.”

Kész. Ennyi. Nem menekülsz!

Ebben a megvilágításban sokkal érthetőbb Klaus Schwab kijelentése a “The Great Reset” című pamfletjében, miszerint soha nem fogunk visszatérni normális életünkhöz. De ez még mind semmi! Attali úr már egy 1981-ben megjelent interjú kötetben is egészen figyelemre méltó jövőképet festett, amit most, a jövőbeli járványokkal sűrűn tarkított víziójára válaszul néhányan előbányásztak a feledés homályából. Azóta próbálják internetes “tényellenőrző” kommandók törölni, fake news-ként beállítani azokat a horrorisztikus mondatokat, amelyek a – ma már nem kapható – könyvben szerepeltek. Csakhogy! Aki keres, az talál és a idézet magyar fordítása alatt megmutatom az említett könyvből kifotózott oldalakat. Persze, tudom, a múltat végképp el kell törölni, de azért lássuk, mit mondott ez a kiváló úriember 1980-ban:

“A jövő a népesség csökkentéséről fog szólni, amire megoldást kell találni:

-először az idősekkel kezdjük, mert ahogy az ember túllépi a 60.-65. évét, már nem termel és így a társadalomnak sokba kerül;

-aztán jönnek a gyengék, majd a haszontalanok, mert a társadalomnak nem adnak semmit, de egyre többen lesznek;

-és végül a buták.

Az eutanázia ezeket a csoportokat veszi célba. Jövőbeli társadalmunk lényeges eszköze lesz az eutanázia minden ilyen esetben.

Természetesen nem leszünk abban a helyzetben, hogy kivégezzük, vagy táborba zárjuk őket. Úgy fogunk tőlük megszabadulni, hogy elhitetjük velük, miszerint csak a legjobbat akarjuk nekik. Legtöbbször a haszon nélküli túlnépesedés az, ami anyagilag túlterheli a társadalmat. Társadalmilag is jobb, ha az emberi gépezet hirtelen leáll, ahelyett, hogy lassan leromlana (utalás az egészségügyi rendszer idősebb és / vagy külünösen súlyos betegekkel történő leterhelésére – HND).

Arra mérget vehet, hogy nem leszünk abban a helyzetben, hogy milliók és milliók intelligenciáját előzőleg leteszteljük.

Valamit fogunk találni, vagy okozni, talán egy járványt, egy vírust, ami az emberek bizonyos csoportjára, például öregekre, kövérekre céloz, vagy gazdasági válságot, mindegy, amelyben a gyengék elesnek, a félősek, s a buták meg elhiszik és kezeltetni fogják magukat.

Addigra gondoskodnunk kell arról, hogy az a kezelés rendelkezésre álljon, ami a megoldás lesz. Az idióták szelekciója magától elintéződik, mert önként mennek majd a mészárszékre.”

Egy francia kritikus elemezte Attali úr, amúgy Mitterand elnök egykori tanácsadója, szövegét az említett interjúban. A könyvből kifotózott oldalak.

Csak nekem tűnt fel, hogy az emberiség apokaliptikus jövő-képét mindig valamilyen küldetésmániás, végtelenül arrogáns vénemberek próbálják ránk tukmálni?

Gyerek korunk óta arra kondicionáltak bennünket, hogy az oltások védenek. Nem véletlen, hogy védőoltásoknak hívták ezeket az anyagokat, amiket minden gyerek megkapott, nem csak a fejlettebb országokban. Emlékszem, amikor néhány éve heves vitát folytattam egy anyukával, aki megrögzötten mindenféle oltás ellenzője volt és kisfia betegségét is azokra vezette vissza. Akkor tudtam meg, hogy manapság a gyerekeket jóval több betegség ellen oltják be, mint korábban.

A magam részéről átéltem szinte az összes gyerekbetegséget, olyanokat is, amelyek ellen ma már oltanak. Gyerekkori élményem a Hong-Kong-i influenza néven elhíresült betegség, anélkül, hogy elkaptam volna. Egyáltalán: az összes influenza variációt láttam már, amit életem folyamán járványként kezeltek. Ápoltam influenzás betegeket, nem is egyszer. Majd következtek a nagy mumusok, mint a SARS, MERS, madár- és sertésinfluenza, valamint a jelenlegi lakhelyemen, akkor még vendégként, a chikungunya járvány és soha, ismétlem: soha nem kaptam el semmilyen vírus-influenzás megbetegedést.

Egy fejlettebbnek számító afrikai országban élek, de többször jártam már elmaradottabb afrikai államokban is. Betartva néhány óvatossági előírást soha nem lettem beteg. Két éve egy korállméreg támadott meg, ami baleset kategória, de abból is saját erőből gyógyítottam ki magamat.

Nem szakemberként, hanem logikusan gondolkodó személyként ebből arra következtetek, hogy az immunrendszerem robosztus, amit évtizedek óta kondicionálok is, különösen stresszes és / vagy járványos időszakokban. Eddig az ilyen figurákat, mint engem is ugye, egészségesnek nevezték. Valamilyen rejtélyes indítékból azonban, egy éve már nem léteznek egészséges emberek, csak aszimptómatikusak.

Az úgy nevezett sertésinfluenza járvánnyal kapcsolatban találtam egy érdekes cikket. Ez volt az a “pandémia”-riogatás, amely tökéletes kudarcba fulladt, elsősorban Merkel akkori és mostani vírus-gurujának, professzor Christian Dorsten-nek köszönhetően több száz millió euró értékű, hirtelen összekatyvasztott vakcinát kellett hatalmas járulékos költséggel megsemmisíteni, miután világszerte rengetegen meghaltak, illetve mellékhatásként narkolepsziás megbetegedések fordultak elő leginkább gyerekek között, akik mind máig szenvednek ettől.

Dorsten fatális járványkezelése miatt akkor egy parlamentáris vizsgálatot indítottak, amely vezetője az a professzor Dr. Wodarg volt, akinek nyilatkozatait jelenleg cenzúrázzák és a kancellárhoz ill. az EU-hoz intézett kéréseit figyelmen kívül hagyták. Wodarg professzor évtizedes, sikeres tevékenységén alapuló álláspontja a jelenlegi helyzetről, magyar feliratokkal, laikusok számára is érthető elemzés. (Zárójel: akit a forrás zavar, kérem, ne hallgasson az előítéletekre, sok értékes anyag található ott.)

A látványosan kudarcot vallott korábbi “pandémiához” kapcsolódik tehát az említett cikk egy német minta polgártól, aki az összes javasolt oltást, a sertésinfluenza ellenit is (Pandemrix) beadatta magának. Majd 8 (nyolc!) év után egy enyhe meghűlésbe majdnem belehalt. Senki nem tudta hetekig, mi baja van, mígnem kiderült, hogy a sertésinfluenza elleni oltás maradéka okozott a szervezetében egy citokinvihart ennyi év után. Egy évig volt az illető súlyos beteg. Talán mégsem ördögtől való az oltások évekig tartó tesztelése. Az egész történetet németül ITT nézhetjük meg, az alsó piros sorra kattintva. Felmerül a kérdés, hány ember lesz súlyos beteg, vagy hal meg “rejtélyes” betegségekben, akiknél nem ismerik fel egy régebbi, kísérleti oltás utóhatását?

Az oltás-cunami jóvoltából újabb stigmát talált ki a a beoltottak kasztja a géntechnikai kezelésekben, azaz az mRNS injekciókban (nem oltás!) kételkedő makkegészségesek megbélyegzésére: kovidióta, aszociális nagymamagyilkos, libernyák, akkor is, ha inkább konzervatív nézetű, aki(ke)t internáló táborba, börtönbe, kőbányába kéne zárni, esetleg rövid, de “hatásos módon elintézni”, függetlenül attól, hogy esetleg több bejegyzés van a nemzetközi oltási igazolványukban, mint a leghangosabban kiabálóknak. Mint például nekem is, aki tíz évenként frissítette fel az alapoltásait, kiegészítve a tetanusszal és néhány, trópusi helyre javallott, vagy kötelező oltással.

Az mRNS-el kapcsolatos kételyeim miatt hirtelen “oltásellenessé” mutáltam. Van ilyen. A közösségi médiában hajmeresztő hasonlatokat, kétségbeejtően infantilis reakciókat olvashatunk. Inkább eltekintek a felsorolásuktól, mert lassan már nekem kínos az ilyen, amikor látom ezeket. A legostobább asszociáció mégis az autó és a jogosítvány összehasonlítása a tökéletesen egészséges emberek genetikai kényszerkezelésével.

A helyzet groteszk mivoltára utal, hogy pontosan ebben az időszakban jelent meg egy, a géntechnikailag módosított élelmiszerek elleni cikk, amelynek a hozzászólásai is érdekesek. De olvashatunk Bill Gates viselt dolgairól is ITT és ITT, ami természetesen – még – elmondható. Arról a kappanhangú szoftverárusról van szó, aki az egyik általam is bemutatott videóban (Szkeptikus-kerekasztal) kijelentette, hogy genetikailag módosított anyagokat (genetically modified vaccines) fognak a gyerekek vénájába (!) belőni, s mindezt látványosan be is mutatta! Ahhoz képest, hogy már évek óta oltási fanatizmusával házal és a Google a “legismertebb orvos” címszó alatt hozza az amúgy gyógyászatilag (is) képzetlen pszichopata nevét, nem tudja, hogy oltásokat NEM vénába, hanem intramuszkulárisan, azaz az izomzatba adják be.

Naponta látom, olvasom azt az unalomig elcsépelt vádat, miszerint a “tíz millió virológus országa lettünk”. Ez így nem igaz, mint ahogy semmilyen általánosítás sem volt soha valóság. Nem lehet egy kalap alá venni a – bármilyen érdekből – elhallgatott, ám régóta érvényes tudományos tényeket, vagy újabb kutatások eredményeit olyan amatőr megnyilvánulásokkal, amiket józan ember úgy sem vesz figyelembe. Ezért úgy döntöttem, hogy rövid ismertetővel mutatok be néhány fontos és – szerintem – a megértéshez szükséges szakértői véleményt. Mindenki döntse el saját magának, mennyire tartja hitelesnek az információt. Meggyőződésem, hogy a #HND blog követői igényt tartanak a lehetőleg objektív, a mainstreamtől eltérő tájékoztatásra.

Professzor Dr. Sucharit Bhakdi, a thai származású, az USA-ban nevelkedett, Németországban élő tudós, aki egyetemi tanszék vezetőjeként tudósok generációit oktatta, akinek az édesanyja a Johns Hopkins egyetemen tanított, számos könyv szerzője, korábban a német média kedvenc szakértője volt, ha vírusok, járványok kérdésében állást kellett foglalni. Huszonöt évig éltem Németországban, ismerem tehát Bhakdi professzor eddigi pályafutását és népszerűségét.

Feleségével, Dr. Karina Reiss-el, aki szintén kutató, egy újabb könyvet jelentetnek meg, amiből német és angol nyelven egy-egy olvasópróbát adtak közzé. Bhakdi professzor egy éve próbálja felhívni a közvélemény figyelmét a tüskefehérjék veszélyes hatására, különös tekintettel arra, hogy a géntechnikailag előállított kísérleti anyagok azokat az aktív tüskefehérjéket tartalmazzák, mint maga a vírus. Mindenki számára érthetően magyarázza, illetve a professzor úr meg is mutatja ennek mechanizmusát: ITT és ITT – magyar felirattal. Igen, különösen kedvelem azokat a nagy tudású embereket, akik képesek bárki által követhetően, komplikált tudományos tényeket előadni.

Mielőtt azonban további videókra hívnám fel a figyelmet, itt említem meg, hogy a – lassan monopóliumra törekvő – Pfizer genetikai injekció klinikai tanulmánya hozzáférhető, amelyben többek között olvashatjuk, kiket zártak ki (!) a tesztelésből (s nekik is beadják jelenleg az anyagot!), illetve a feltételezett veszélyt, mely szerint beoltottak oltatlanokra fertőzően hatnak és ez azóta lassan bizonyossággá válik, mint ahogy az alábbi videókból megtudhatjuk. Az EU egyébként most szerződött a céggel 1,8 milliárd (!) adag “vakcina” szállítására 2023-ig.

Zárójelben: az elmúlt évben, tehát a pandémia miatt inkább többé, mint kevésbé lezárás alatt tartott Németországban 21 (huszonegy!) kórházat zártak be veszteséges működés miatt, illetve az intenzív ágyak 25 (huszonöt) százalékát építették le. Harminc további kórház bezárását tervezik. Így jár a profitorientáltságú egészségügy.

Van egy rossz hírem: a testünk, környezetünk tele van mindenféle vírussal, igen, koronavírusokkal is és baktériumokkal, de a jó hír, hogy ezekkel élünk már régóta és amikor találkozunk egy új, addig ismeretlennek tűnő vírussal, vagy baktériummal, akkor – jó esetben – a testünk reagál és megpróbálja a betolakodót legyőzni. Ehhez gyógyszerek formájában segítséget is kaphat. Az, hogy egy járvány kellős közepén az egész világon szinte, emberek millióit “oltották” be, annak viszont drámai következményei lehetnek és vannak. Nem csak az eddig soha nem látott nagyságrendű mellékhatások miatt.

Világszerte tapasztalható volt az a jelenség, hogy a tömeges oltás dacára a megbetegedések, illetve a halálozások száma felfutott és már nem kizárólag a veszélyeztetett csoportokban, hanem fiatalabbak, akár gyerekek között is, akik addig gyakorlatilag koronamentesek voltak, bár éppen a gyerekeket kínozták a legjobban azzal, hogy “tünetmentesen terjeszthetik a bajt”… Eszem megáll!

Idézek egy magyar származású, külföldön, a frontvonalban dolgozó orvostól:

“Prof. dr. Stefan Hockertz német immunológus, toxikológus, oltás-fejlesztő írja a Twitteren:

Az alábbi tudományos szakcikk: bomba. A Circulation Research szakfolyóiratban írják, hogy a tüskefehérje / Spike-protein hozzájárul az erek endotél sejtjeinek károsodásához és a Covid-19 a valóságban egy érbetegség. És az oltás pontosan ezt a tüskefehérjét / Spike-proteint tartalmazza.

A tudományos szakcikk azt taglalja, hogy kirajzolódott: a covid-19 betegség elsődlegesen, oki értelemben NEM légúti, hanem ér-betegség: károsítja az erek falát, éppen a tüskefehérje által. Azáltal a tüskefehérje által, aminek a termelésére programozza, a hamisan ‘vakcinának’ vagy ‘védőoltásnak’ nevezett mRNS-terápia a sejtjeinket. A koronavírusos betegek szélütéses és tüdő-panaszai is az érkárosodás talaján alakulnak ki (tüdőembólia, agy-érelzáródás, bevérzések stb.)

Prof. Stefan Hockertz immunológus, oltásfejlesztő szerint az mRNS-sel és ‘vektorral’ kezeltek PCR-tesztpozitívvá válnak. Tehát kovid-betegnek lehet őket hazudni vagy hinni. A tüskefehérjétől meg betegek. Betegek, tesztpozitívak, de nem a vírustól, hanem az mRNS program által velünk termeltetett vírus-tüskefehérjétől.

Valóban, az S fehérje (tüske fehérje) önmagában toxikus. Valóban, ha ‘megfelelő’ tesztelést választanak, az összes ilyen eset kihozható covidra még ha nincs is a betegekben replikalódó vírus. De ez az oltás ennél több. Kiszelektál olyan variánsokat, amik az oltás hatására létrejött antitestekre immunisak. És még itt se ér véget a történet: a következő az lesz, hogy az oltás blokkolja a saját immunrendszer hozzáférését a vírushoz, ÉS nem pusztítja el azt.

Tehát a saját immunrendszered nem működik, az oltás pedig csak akkor hatásos, ha megkaptad a legújabb verzióra az aktuális frissítő oltást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elkobozzak tőled a saját immunrendszeredet és helyette kapsz egy helyettesítő génterápiás kezelést, amit rendszeresen fel kell vegyél, különben azonnal elkapod a vírust és NAGYON beteg leszel.

Az immunrendszer átállítása a tulajdonosi modellről az előfizetéses modellre. Eddig a tiéd volt az immunrendszered, ha jól gondját viselted, megvédett a kórokozóktól. Innentől az immunrendszered a miénk, és rendszeresen kell fizess, hogy működjön. Ha nem fizetsz, vagy ha mi valami miatt úgy ítéljük meg, hogy nem akarunk veled szerződést hosszabbítani, akkor kurva nagy szarban vagy.”

Tulajdonképpen, erről beszélnek a tömeges “oltások” ellen fellépő orvosok, tudósok és erről szól egy cikk is németül, angol nyelvű forrásokkal. Ezek a nyilatkozatok egyúttal választ adnak az állítólagos hullámok keletkezésére, amiket egy-egy újabb vírusvariáns okozhat, s bár már ezernyi mutáció létezik, mégis egyes speciális verziót találnak nagyobb tömegben az újra és újra fellobbanó járványban.

Amikor az oltások, vakcinák szakértőiről beszélünk, akkor külön kiemelendő Dr. Geert Vanden Bossche belga professzor személye, aki egész reputációját egy lapra téve figyelmeztette és folyamatosan figyelmezteti a világot. Nem akárkiről van szó. Életpályája alapján a szakma elitjéhez tartozik, ezért több magyar nyelven is fellelhető anyagot ajánlok az érdeklődőknek ITT, ITT és természetesen az első részből már megismert szkeptikus barátunknál is, akivel sikeresen felvettem a kapcsolatot. Külön pikantériája a szkeptikus videónak, hogy én a premierjét még láttam, de a legnagyobb videómegosztó platform pár óra múlva el is távolította a filmet, így három másik helyen lehet megtekinteni, ezekből az egyiket itt láthatjuk. Vanden Bossche teljes szakmai szövegét ITT lehet megnézni angolul.

Mindig is a megelőzés híve voltam és ahogy tapasztaltam, a nagy hangzavarban és a mediális napi stressz-dózis adagolásában a prevenció valahogy kimaradt, pedig nem csak vajákosok, hanem komoly orvosok, orvosi szervezetek ajánlásai is a köztudat szerves részévé kellett volna váljon az elmúlt jó egy év alatt. Nem ez történt. Évtizedek óta mást sem hallottunk, különösen az európai téli időszak elején, hogy hogyan erősítsük az immunrendszerünket, nem csak táplálkozással, hanem újabban, éppen a városi, túlcivilizált létforma miatt szükségessé vált vitamin és ásványi sók adagolásával. Nos, ezek a kiegészítők a korona kezelésében is szerepet játszanak, ezért érthetetlen számomra, miért nem tudatosították a lakosságban is, mint a megelőzés egyik lehetőségét, különösen a téli naphiányos időszakban egy bizonyos fajta D vitamin alkalmazásával.

Természetesen az állandósult stressz, a bizonytalanság, bezártság, félelem, a mainstream és a közösségi média #mindmeghalunk zsánerű riogatásai, az izoláció (különösen gyerekeknek, akiknek szükségük van az immunrendszer fejlesztéséhez az “idegen” baktériumokra) és nem utolsó sorban a folytonos, mániákus fertőtlenítés, amit néhány éve még károsnak tartottak a hétköznapi életben, nos, mindez nem igazán segítette elő az immunrendszer szinten tartását, esetleg erősítését.

Ahogy a szegényebb országokban korona megbetegedésekre alkalmazott, olcsó és jól bevált Hydroxychloroquine (HCQ) körül is megpróbáltak nemzetközi botrányt keverni, ugyanúgy cirkusz tört ki egy szintén olcsó, amúgy egészen más célra használt, mégis hatásosnak bizonyult gyógyszer, az Ivermectin ellen. Indiában a tömeges oltások megkezdése után látványosan megnövekedett fertőzések miatt az ottani kormány újra engedélyezte az Ivermectin alkalmazását, továbbá megelőzésre egy szinte bárki által megfizethető csomagot vezetett be, ami ezt az egyébként paraziták elleni gyógyszert is tartalmazza.

Magyar médiában szinte nem is találkoztam vele, de másutt orvosi lapokban említették a “Budesonid” kereskedelmi névvel ellátott asztma elleni sprayt, amit enyhébb korona megbetegedéseknél alkalmaztak sikerrel, illetve ami a súlyos lefolyást akadályozta meg, akár otthoni kezelésként is. Most ezt is bevetették Indiában.

Apropó, India. Találtam egy kiváló magyar cikket az indiai helyzetről, egy olyan – nekem szimpatikus – blogon, amely megpróbál tárgyilagosan, sem jobb, sem baloldali szemszögből egyes eseményeket vizsgálni. Kiegészíteném azzal, mégpedig első kézből, tehát a helyszínen lakók elmondásából, hogy a legnagyobb problémát, mint minden fejlődő országban, a lezárások és a kereskedelmi láncok összeomlásának következtében kialakult élelmiszerhiány, a mezőgazdasági termelés szabotálása miatt kialakuló konfliktusok jelentik és egyre inkább egy általános éhínséghez fognak vezetni.

A kvázi mesterségesen provokált éhezés viszont újabb migrációs nyomást fog eredményezni az érintett országokból, aminek az okát a “klímaváltozásban” fogják elmagyarázni azok, akik a széndioxidot tették a világ bajainak felelősévé, de semmi gondjuk azzal, hogy maszkba kényszerített milliók a saját elhasznált levegőjüket, tehát széndioxidot lélegeznek vissza … De ez már egy másik történet.

Tanzániában, a poszt-Magufuli érában, rögtön az elhunyt elnök temetése után egy “AfriCOVID” nevű szervezet álláshirdetést jelentetett meg online egy adminisztratív menedzseri poszt betöltésére. Az “AfriCOVID” szervezet önismertetése valószínűleg senkit nem lep meg. A nemrég kinevezett elnökasszony közölte, hogy az ország járványkezelésén változtatni fognak, akármit jelentsen is ez.

Hogy másképpen is lehet a járványt kezelni, ráadásul sikeresen és minden korlátozás feloldásával, illetve bármilyen digitális igazolvány szigorú elutasításával, arra ékes példa Florida állam és további, amerikai szövetségi államok eljárása.

Minap egy barátom kérdezte, hogy miért csinálom magamnak ezt a rengeteg munkát? Mi hajt engem? A válaszom nagyon egyszerű, akkor is, ha “lekovidiótáznak”, ha “oltásellenesnek” titulálnak, s akkor is, ha tudom, hogy csak pár ezer emberhez jutnak el írásaim: nem akarok azok közé tartozni, akik tudták, látták, hogy valami nincs rendben, de mégis szemet hunytak a dolgok felett. Ma már nem lehet mentség az, hogy “nem tudtunk róla”…

Hogy mégis van remény, arra ékes bizonyíték volt az áprilisi londoni felvonulás, amit a mainstream média megpróbált lekicsinyíteni, vagy elhallgatni. Dacára, hogy a németek az ilyen jellegű megmozdulásokat rögtön a szélső jobboldali extrémista sarokba próbálják begyömöszölni, ez soha sem a bal-, vagy jobboldalról szól, hanem az emberek szabadságvágyáról, önrendelkezési jogáról egy magát elitnek képzelő, minden lépésünket ellenőrizni akaró réteg technofasizmusa ellen.

Humanity on its Feet | Oracle Films | London 24.04.2021

Úgy tűnik mégis, hogy az elkövetkezendő hónapokban sem fogunk unatkozni, mielőtt az akárhányadik hullám valamelyik egzotikus mutánsa megjelenik. 2021. júliusában egy új katasztrófára fognak “gyakorlatozni” azok, akik kisebb, nagyobb Armageddon-okat próbálnak előidézni. Kérem, jegyezzék meg ezt a kifejezést: Cyber Polygon 2021 – az “internet lockdown”.

Mindeközben a zöld khmer nemzetközi pánik-zenekara már a következő apokalipszis-koncertre hangol.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: gasmask-unbesorgt.de

HND: Az Európai Unió trójai kancája

“Ha az Európai Unió egy ország lenne, akkor a demokrácia hiánya miatt nem kerülhetne felvételre az Unióba.” – Martin Schulz, a nem éppen túlképzettségéről elhíresült korábbi EP elnök.

Olyan helyzetekben, amikor csak a pestis és kolera között lehet választani, az okosabbja kiegyezik akár egy összkomfortos vesekővel is. Így történt, történhetett meg az Európai Bizottság elnökének, az antiweber és az antitimmermans front hatékony asszisztálásával történő kinevezése: Ursula von der Leyen, akit korábban a német köznyelv Zensursula-ként (szójáték: cenzúra és Ursula) becézett, egy ideje viszont Flinten Uschi-ra (Puska Uschi) keresztelte át, s akiből majdnem ötszáz millió ember vezetője lett.

Régóta terveztem a hölgyről írni, mert annyi káoszt, inkompetenciát, zsarolást, intrikát, továbbá hatalmas károkat okozó hibás döntést egyetlen német miniszter sem produkált, mint Merkel 2005-ös választási „kompetencia-csapatában” (sic!) feltűnő és így országos ismeretségre szert tévő Ursula von der Leyen (röviden: UvdL) az elmúlt másfél évtizedben.

A magyar olvasók számára személye korábban gyakorlatilag ismeretlen volt, eddig tehát nem láttam értelmét UvdL botrányosan és kétségbeejtően dilettáns tevékenységét részleteiben taglalni. Az alábbi portréban képtelenség lenne mindenre kiterjedő információt közölni, mert amikor – aktualitása miatt – visszakerestem a legmarkánsabb eseteket, kiderült, akár egy regényre való anyagot is lehetne írni a női kvóta látványos kudarcáról.

Bizonyára sokan ismerik azokat az ezredforduló környékén nagy tömegben feltűnt hölgyeket, akik elsősorban valamilyen politikai pozícióban vették át az irányítást különböző vezetői szinten. Ezek a nők már uniformizált külsöjükkel és viselkedésükkel jelezték társadalmi státuszukat: betonfrizura, nadrágkosztüm, amelynek zakója mindig a kelleténél egy számmal kisebbnek látszott, férfiasítva ezáltal viselőjét, agresszív, követelőzően nyers modorú fellépés, pengeélesre összeszorított száj. Mindez a főnököt, a vezetőt akarta és akarja szimbolizálni, aki nem hallgat másokra, akivel a kommunikáció egyirányú utca, aki alárendeltjeit mélységesen megvetve érzékelteti velük, hogy azok kizárólag az ő parancsainak, kívánságainak végrehajtói.

Nos, ennek a nőtípusnak egyik díszpéldánya Ursula von der Leyen, aki elég későn jelent meg a politikában, apja, a korábbi tartományi miniszterelnök (Alsó-Szászország), Ernst Albrecht (CDU) nyomatékos közbenjárására. Von der Leyen először sikeresen kihasználta a karriert csináló hét gyermekes anya mítoszt, majd a vele készített interjúkban már az anyaság áldozatának állította be magát, ezzel indokolva megkésett politikai pályakezdését. A sok gyermek egyébként nem újdonság a befolyásos és / vagy gazdag, esetleg arisztokrata német családoknál, amelyek a nagy számok törvénye alapján mélyen hittek abban, hogy legalább egy utód a sok közül, majd képes lesz a család fényes hagyományait folytatni. A számos gyerek nevelése sem olyan nagy gond, amennyiben megfelelő létszámú személyzet áll rendelkezésre.

Ugyanez vonatkozott “kerékbe tört” orvosi pályafutására is, kihagyva azt az apró részletet, hogy soha nem tette le a szakorvosi vizsgát, viszont nem tiltakozott, ha nőgyógyásznak titulálták. Az sem volt ellenére, hogy a kaliforniai Stanford egyetemen végzett munkásságot tételeztek fel róla, holott csak néhány előadásra iratkozott fel férje ottani kiküldetése idején.

Von der Leyen elsőként a fiatalok, család, nők és idősek életével foglalkozó minisztérium irányítását kapta meg, s ezzel kezdetét vette egy olyan folyamat, amelynek hatásait – sokkal kiterjesztettebb formában – ma már európai szinten érezzük.

Miniszterként tulajdonképpen von der Leyen kezdte el masszívan kiépíteni a német egyetemeken az EU által 1998-ban elfogadott gender-mainstreaming direktívájának bázisát, létrehozva ezzel egy közpénzből fenntartott oktatói maffiát, amelynek tagjai elsősorban a radikális feminista miliő diaszpórájából kerültek ki, döntő többségükben a hírhedt berlini leszbikus-hálózat égisze alatt.

Itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen normális ember nem kukucskál mások hálószobájába és nem kotorászik idegenek fehérneműjében, hiszen a szexuális preferenciákat magánügynek tartja. Csakhogy ezek a nők által létrehozott szervezetek hivatkoznak – kéretlenül is – az életformájukra, tüntetik ki egymást pusztán leszbikus aktivistáskodásaik miatt. Berlin hagyományosan ennek a szubkultúrának az egyik központja már kb. az 1920-as évek óta. Az ezredforduló után már hatalmat akartak maguknak, s ebben von der Leyen segítségükre volt, természetesen a “női egyenjogúság” jelszavával álcázva. A női kvóták bevezetésének hangos követelése is a miniszterasszony nevéhez fűződik, de erre még várni kellett néhány évig. A gender témáról ITT írtam bővebben.

Von der Leyen másik vesszőparipája volt a nemzetközi internetes gyerekpornó oldalak állami ellenőrzése, illetve az oldalak hozzáférhetetlenségének létrehozása. Maga az igény nemesnek tűnhet, akár dicsérni is lehetne, ha… Ha a miniszterasszony és – női – stábja nem állított volna fel eleve lehetetlen, mert technikailag kivitelezhetetlen feltételeket, ha a probléma megoldásának ideje reális keretekben marad és nem “választási ajándékként” akarták volna gyorsan prezentálni, továbbá amennyiben az IT szakmában vezető szakértőkre hallgattak volna.

Nem így történt. Anélkül, hogy a komplex téma technikai részleteivel untatnám a nagyérdeműt, lássuk a tényeket.

2008. őszén kitalálta a miniszterasszony, hogy az internet leginkább a gonosz férfiak játékszere, akik suttyomban gyerekpornókat néznek és ezért a családok megmentésére, az oldalakhoz való hozzáférést el kell lehetetleníteni. Hallomásból azt is tudta, hogy ez már Norvégiában működik, tehát mi sem egyszerűbb, mint az inkriminált oldalakat szép nagy, piros stop-táblákkal ellátni. Így gyűltek össze a vezető internetszolgáltató cégek, a Szövetségi Bűnügyi Hivatal képviselői, illetve a minisztérium jogászai, valamint néhány tudományos intézeti szakember. A cél az volt, hogy 2009. tavaszára elkészüljön a projekt és a miniszterasszony a sajtónak és a parlamentnek tálalhassa a sikert.

Mint kiderült, a megbeszélés résztvevőinek, a műszakiak kivételével a leghalványabb fogalmuk sem volt az internet mibenlétéről, mint általában az egyszerű felhasználóknak sem. Ez még nem baj, de ilyen esetben nem lenne hátrány a szakemberekre hallgatni. Nem ez történt. Von der Leyen, aki egyetlen ülésen sem volt jelen, hanem munkatársnőivel képviseltette magát, rögtön ellenséges indítékot tételezett fel a kizárólag férfiakból álló szakértőkről, megvádolva őket azzal, hogy nem a problémát akarják megoldani, hanem férfi privilégiumaikat megőrizni.

Ez a női kvóta útján, szaktudás nélkül magas pozícióba került feministák egyik alaptulajdonsága, hogy mindent, amit nem értenek meg, azt rögtön a műszaki férfiak összeesküvéseként kezelnek. Szerintük ezek a férfiak csak a parancsaikat végrehajtó, kiszolgáló személyzet tagjai, akiket nyomás alá kell helyezni, s adott esetben akár férfiasságukat kigúnyolva kell ellenállásukat megtörni. Az, hogy egyes követelésüknek objektív technikai akadálya van, az ő elképzelt valóságukban nem fordul(hat) elő. Ez mind a mai napig, sőt, egyre inkább érvényes doktrína.

A miniszterasszony harciasan támadta a parlamentben és az elé tolt mikrofonokban a “kooperálni nem akaró”, patriarchális beállítottságú műszakiakat, miközben az IT szakemberek egy tizenkét pontból álló, egyenként is komplex kérdéseket taglaló listával bizonyították, hogy az eredeti elképzelés kivitelezhetetlen. Megszületett ugyan egy törvény később az inkriminált oldalak hozzáférhetetlenségéről, ami ugyan nem volt igaz, de ezt a törvényt soha nem alkalmazták. Az egész cécó végül is az internet cenzúráját készítette volna elő, a piros táblás oldalak csak alibinek szolgáltak.

Az egyik vezető szakembert, aki tárgyilagos műszaki érvelésével különösen felhívta magára von der Leyen figyelmét, a miniszterasszony pártkapcsolatai felhasználásával kirúgatta a tudományos intézetből, ahol addig dolgozott, sőt doktori disszertációjának elfogadását is megakadályozták. Ez viszont későbbi, nemzetközi tudományos karrierjére végzetes volt. Az esetről teljes részletességgel, első kézből az érintett blogján német nyelven ITT olvashatunk.

Ursula von der Leyen következő reszortja a munkaügyi minisztérium volt, miután az előző helyén temérdek energiát és közpénzt pazarolt el eleve halva született ügyekre. Ez a minisztérium rendelkezik hagyományosan a legmagasabb büdzsével, amelynek dilettáns megcsapolása nem váratott sokat magára.

2011-ben megállapították, hogy a világ egyik leggazdagabb országában, Németországban, 1,6 millió gyermek él a szegénységi színvonal alatt, ezért von der Leyen egy képzési és “részvételi” offenzívát indított a gyerekek felemelésére. A “részvétel” szó abban az időszakban vált felkapottá, amely a hátrányos helyzetűek társadalmi részvételi képességét jelenti, állami segítséggel persze.

A minisztérium át is utalt 1,6 milliárd eurót különböző kommunális igazgatási szerveknek, rendkívül komplikált bürokratikus feltételekkel a pénz kiutalásával kapcsolatban. Elvben ez gyerekenként évi egyezer euró többletbevételt jelentett volna az érintett családoknál, amennyiben a közhivatalok direkt kifizették volna az összeget a már amúgy is szociális segélyen (Hartz4) tengődő gyerekeknek. Ehelyett újabb adminisztratív kapacitásokat kellett kialakítani a jogosultsági vizsgálatra és a pénz elosztására. Hogy végül is az “oktatási-részvételi csomag” másfél milliárdjával mi történt, az mind a mai napig rejtély.

Sokkal látványosabb volt von der Leyen és a szép milliárdos filantróp esete, amely jó egy évig uralta a német médiát. Élénken emlékszem, hogy nem volt olyan hét, amelyben ne szerepelt volna Nicolas Berggruen, az excentrikus sonnyboy némi neo-marxista attitűddel felvértezve, a miniszterasszony mellett.

Kiderült ugyanis, hogy Berggruen a gazdasági sáskák által évek óta kivéreztetett, nagy múltú Karstadt-Hertie áruház konszern iránt érdeklődött, megígérve annak haladéktalan felvirágoztatását. Munkahelyek megtartása, új munkahelyek teremtése, modernizálás – ezektől a tervektől volt hangos a német média. Von der Leyen kifejezett nyomására egyeztek bele a bankok a konszern “eladásába” 1, azaz egy (!) euró jelképes összegért a milliárdos részére. Az áruház konszern alkalmazottai készségesen belementek jövedelmük csökkentésébe, munkahelyük megtartása fejében, a hitelezők pedig hajlamosak voltak várni, amíg a beruházások ismét gazdaságossá teszik az objektumokat.

Egy probléma adódott viszont, mert Berggruen, a megváltóként kezelt széplélek semmit nem invesztált a konszernbe. A százmilliós nagyságrendű veszteségek eredményeként először a dolgozók egy részét bocsájtották el, majd 2013-ban kiderült, hogy Berggruen a konszern legértékesebb házait egy osztrák ingatlanbefektetőnek adta el 75,1 százalékban. Hogy az egy euróért átvett konszern részeiért kapott százmilliók hova mentek, csak találgatni lehet. A részletekről ITT és ITT olvashatunk német nyelven.

Forrás: twitter.com / Soros, Von der Leyen, Berggruen

Ha már a miniszterasszony eddigi két posztján ennyire “sikeres” volt, többször felmerült annak lehetősége, hogy egyszer megörökölheti Merkel kancellárságát. Többen egy elkeseredetten folytatott háttér konkurenciát véltek felfedezni a két kvótanő között, bár Merkel többször bizalmát fejezte ki védencével kapcsolatban, ami általában az illető karrierjének végét jelentette.

Nem úgy von der Leyen-nél, akit elég rendszeresen meghívtak a Bilderberg konferenciákra (2015; 2016; 2018; 2019), míg Merkel csak a kancellárrá választási évben, 2005-ben kapott meghívót. Olyan német kancellár, vagy lehetséges jelölt még nem volt, akit nem hívtak volna meg ezekre a zártkörű összejövetelekre, mióta a konferencia létezik.

Forrás: de.Wikipedia.org / screenshot

Majd eljött a nagy nap és 2013. decemberében először lett Németországban női honvédelmi miniszter, von der Leyen személyében. Addigra a hadügyet hozzá nem értő férfi politikusok teljesen leamortizálták és Merkel regnálása alatt (2005-től) már csak egy drága, de ahhoz képest marginalizálódott hadsereggel rendelkezett az ország: se technikában, sem felszerelésben nem ütötte meg a nemzetközi színvonalat, azon kívül, hogy szövetségesként Afganisztánban “védte meg az európai értékeket”, illetve 2013. óta Maliban, a nyugat-afrikai ország sivatagos vidékén támogatta a francia rendfenntartó erőket, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Nagy elánnal fogott hozzá az eddig már két reszortban is kudarcot vallott miniszterasszony a német hadsereg megreformálásának. Kijelentette, hogy család- és nőbarát hadsereget kíván létrehozni. Az egyenjogúság jegyében meg akarta könnyíteni a különböző szexuális beállítottságú emberek katonai pályáját, továbbá a migrációs hátterű, elsősorban muszlim származású fiatalok felé való nyitást is szorgalmazta.

Az ukrajnai válság idején már-már azt hitte az ember, hogy von der Leyen Oroszországnak is hadat akar üzenni. Szerencsére ez a harciaskodás megmaradt a retorikánál. Ugyanilyen hangokat lehetett hallani a szíriai polgárháborúval kapcsolatban is, aztán kiderült, hogy a német felderítő repülőket csak napközben lehetett használni, ha éppen repülésképesek voltak.

A szó “repülésképes” különös fontossággal bír repülőgépekkel kapcsolatban. Ezt a magától értetődő tényt addig nem tartották érdekesnek, amíg magas rangú német politikusok nem maradtak földön a Bundeswehr kezelésére bízott, a politikai elitet szállító, állami gépek sorozatos meghibásodása miatt. Nem csak a szövetségi elnök és a külügyér szerepét játszó, hazánkat éppen most fenyegető, másfél méternyi perszonifikált ön-túlértékelés, Heiko Maas dekkolt hosszabb ideig valahol repkedés helyett. Angela Merkel is került ilyen szituációba, amikor az argentínai Buenos Airesben csak egy napos késéssel tudott megjelenni egy fontos konferencián és – oh, mon Dieu! – reguláris járat első osztályán volt kénytelen átvészelni az utat.

A klíma és a világ megmentésére specializálódott Merkel azóta két géppel repül, akár Japánba is, hátha az egyik cserben hagyja.

Ursula von der Leyen bölcsődéket és óvodákat alakított ki a kaszárnyákban és shopping túrára indult a hadsereg női tagjainak megfelelő sminktükröket, ünnepi uniformist, illetve terheseknek való harci-hacukákat beszerezni. Kissé nagyobb pénzügyi vonzata volt annak az akciójának, amikor harckocsik megvételekor ragaszkodott a terhes anyáknak is alkalmas belső térkialakításhoz és ülésekhez.

Forrás: qpress.de / Illusztráció

A Flinten Uschi becenevet azzal érdemelte ki, hogy az újonnan megvásárolt fegyverek lőni lőttek ugyan, csak nem feltétlenül oda, ahova eredetileg szánták. Bizonyos helikopterekkel is adódtak nehézségek, nem csak az érzékeny színű, ámde ízléses belső dizájn miatt, hanem azért, mert az üléseket maximálisan csak nyolcvan kilóval lehetett terhelni, ami törpéket kisnövésűeket feltételez, ha a harci felszerelést tartalmazó hátizsák súlyát figyelembe vesszük. Hogy beszerzéseivel német helyett francia cégeket részesített előnyben, biztosan Macron elnök szimpátiáját vívta ki.

Nagy visszhangot keltett Flinten Uschi nagytakarítási akciója, amikor egy mesterségesen felfújt, feltehetően kitalált eset kapcsán “radikális jobboldali elemektől” tisztította meg a hadsereget és ennek következtében eltávolíttatta a legendás Dr. Helmut Schmidt, egykori SPD kancellár Wehrmacht uniformisban készült képét a Bundeswehr hamburgi egyeteméről.

A legnagyobb botrány mégis külső tanácsadói miatt tört ki. Két multinacionális tanácsadó céget (Accenture, McKinsey) bízott meg a hadsereg átalakításával és egyúttal diverzifikálásával kapcsolatban, több száz millió euró honorárium fejében. Nem elég, hogy a hatalmas apparátussal rendelkező minisztérium szakemberei fölé külső, a vállalati szférából érkező munkatársakat helyezett, de valamelyik gyereke is az egyik konszernnél dolgozott.

A McKinsey cég menedzser nőjét, Katrin Suder-t nem sokkal később államtitkárrá nevezte ki, akit később a tanácsadói “korrupció gyanús” botrány egyik kulcsfigurájának tartottak, illetve tartanak mind a mai napig, hiszen a megbízásokat a cégeknél dolgozó haverjainak kínálta fel. A német Queer magazinban fellépő, “büszke leszbikus” (saját szavai!) nőt, addigi szolgálatai elismeréseként egy katonai kitüntetés adományozása mellett, a német kormány digitális tanácsának elnökévé nevezték ki. Suder fizikát, színházi és nyelvtudományokat tanult és 2015-ben részt vett a 63. Bilderberg konferencián. Mi ez, ha nem kompetencia?

Mindezek dacára a legújabb Merkel kormányban ismét von der Leyen kapta meg a honvédelmi reszortot. A minisztériumon belüli panamák azonban már nem voltak eltitkolhatók, ezért egy parlamentáris vizsgáló bizottságot állítottak fel a visszásságok felderítésére. Jó néhány hadvezető nyílt levélben támadta von der Leyen dilettáns és feltételezhetően korrupt vezetését, masszívan kockáztatva ezzel saját egzisztenciáját.

A parlamenti vizsgáló bizottság a katonai titoktartásra hivatkozva, csak részben látható anyagokat kapott kézhez. Érdekes módon ez az érzékenység nem volt tapasztalható a külső, vállalati tanácsadók bevonásakor. Von der Leyen telefonjáról minden, esetleges kompromittáló adat kitörlődött. Mielőtt azonban az ügyészség felvette volna a vizsgálatokat, von der Leyen asszony az EU Bizottságának elnöke lett.

Munkája az Unió élén eddig nem sokban különbözik a németországi teljesítményétől: hatalmas tervek, nagy szavak, csak éppen más, az eddiginél sokkal nagyobb dimenziókban, tehát jóval drágábban. Míg Németországban száz milliók és pár milliárd euró folyt ki a viszont nem látásra az általa felügyelt pozíciókban, ma már billiókban, tehát ezer milliárdos nagyságrendekben tervez, az európai adófizetők kárára.

Ha valaki abban reménykedett, hogy Juncker után bárki jobb lehet a Bizottság élén, az tévedett. Azok viszont, akik szerint von der Leyen a megreformálhatatlannak tűnő Unió szétesését fogja hozzá nem értésével, utópisztikus kívánságaival felgyorsítani, azok még reménykedhetnek.

A tömeges migráció erőszakos forszírozása, az adófizetők pénzének multinacionális szervezetekre történő átjátszása, mint az European Green Deal, amelyben két billió euró “privatizálásáról” van szó, s amely egy külön tanulmányt érdemel. A gender-őrület bebetonozása a többségi társadalom ellenében, továbbá az iszlám privilegizált kezelése az Unión belül. Ez ma von der Leyen politikája.

Nem utolsó sorban azonban a korona vírussal kapcsolatos járulékos károk, amelyeknek nem csak hatalmas anyagi vonzatuk miatt lesz fatális következménye a kontinens lakóira nézve, hanem az alapvető szabadságjogok és a privát szféra megszüntetésére való törekvéseknek nyit szabad utat a jelenlegi helyzet.

Bill Gates már régóta követeli a privát kommunikáció ellenőrzését, az EU jó ideje akarja az internetet cenzúrázni, s most – úgy látszik – eljött az idő és a műszaki lehetőség ennek megvalósítására. Legkésőbb a bécsi merénylet után megtaláltatott az alibi is a magán chat-ek ellenőrzésére, mint pl. WhatsApp dekódolására.

Ursula von der Leyen pedig addig is szorgalmasan keresi és meg is találja a mikrofonokat, amelyekbe elmondhatja éppen aktuális beszédét, a mindig ugyanarra a kaptafára készült szöveget. Azt a naiv, valamilyen világjobbító szándék mázával leöntött infantilis giccset, amelyet már kívülről ismerünk. Eközben az Európai Unió csendben haldoklik.

Egy ilyen hatalmas szervezetet csak belülről lehet végleg tönkre tenni. Von der Leyen eddigi pályafutása azt mutatja, hogy erre a feladatra ő a legalkalmasabb.

Szerző: HeroesNeverDie

Ezt a cikket a PestiSrácok – Tutiblog átvette.

Featured picture: cdn-newsapi.com.au

HND: Nincs menekvés?

Ezt, a költőinek szánt kérdést tettem fel majdnem két évvel ezelőtt, abban a reményben, hogy közös erővel esetleg pozitív választ adhatunk rá. Írásaimban elsősorban olyan nemzetközi eseményekkel, társadalmi kérdésekkel foglalkozom, amelyek a hazai médiafogyasztókat csak ritkán, vagy megszűrt formában érik el, ha egyáltalán említésre kerülnek.

Pedig minden itt zajlik az orrunk előtt, csak éppen szinte észrevehetetlenül, a széles körű tájékoztatás teljes hiánya miatt. A sokszor emlegetett “Új Világrend” (New World Order / NWO) bevezetésére felesküdött társadalommérnökök felgyorsították tempójukat. A káosz és a félelemkeltés kufárai eredményeket akarnak látni és 2020. ebben döntő jelentőségű évszám lehet. A következő időszakban ezt a témát fogom körbejárni, de kezdjük az elején.

“Még egyik előttünk élő generáció sem láthatta ennyire félreérthetetlenül tisztán, mi is az igazi tét: hazánk és ősi hagyományaink, igen, egész emberiességünk, emberi mivoltunk megsemmisítése a cél. A téboly elszabadulása, a hazugságok lavinája zúdul ránk. Az európai embereket és azok évezredes természetes életkörülményeit elpusztító pszichopaták vigyorognak ránk szégyentelenül, immáron maszkjukat letépve… de mi nem adhatjuk fel!” – egy magyar származású, németül publikáló ismerősöm facebookos bejegyzése nyomán.

A széles közvélemény megkerülésével, hozzáférhetően*, de mégis szinte titokban jelent meg még 2011-ben egy kiadvány, amely Angela Merkel kedvenc könyvei közé tartozik és pár évvel később kiderült, hogy a könyvben leírt tézisek, amelyeket diszkréten “Dialógusok Jövő Vízió 2050” cím alá rejtettek el szerzői, gyakorlatilag egy ideje a megvalósulás fázisába kerültek. (*A szöveg többszörös eltüntetése után, ma már ismét látható, hiszen a korábbi hevesebb érdeklődés abbamaradt.)

A Németországot túszul ejtett újkori matriarchátus képviselői és a velük kooperáló feminista férfiak, akik egyébként a másképpen gondolkodókkal minden jellegű dialógust elutasítanak, az adófizetők által hizlalt, eddig sose hallott ál-intézetekben vizionáltak egy új, komplett totalitárius jövőképet, amely mintha Soros és a vele szinkronban társadalommérnökösködők laboratóriumában született volna.

A “Hosszútávú Fejlődés Tanácsa” nevű kormányközeli munkacsoport által kiadott hátborzongató víziók egyik alapvető megállapítása, hogy

“2050-re már eltűnik a migrációs háttér kifejezés, mert addigra az emberek annyira összekeveredtek, hogy tulajdonképpen mindenki valamilyen migrációs háttérrel fog rendelkezni.”

A továbbiakban:

“2050-ben egy olyan világban fogunk élni, amely nem ismeri az államhatárokat, útlevélre sem lesz szükség a szabad mozgáshoz. A hagyományos család nem létezik többé. Az emberek nagy családi közösségekben fognak élni, anélkül, hogy egymással feltétlenül rokonságban lennének. A gyerekeket több, különböző szexuális hátterű szülő-résztvevő fogja felügyelni. A szeretés egyenlősége – függetlenül melyik nemhez tartozva – minden szinten kötelező érvényű lesz. Ezért a házasság intézménye megszűnik.”

Az egyik legmorbidabb vízió azonban már valóban a globalista oligarchák világkormányzatra törekvő, régóta dédelgetett álmának rövid leirata:

“Költségvetési pénzeket (büdzséket) globálisan fognak megítélni. Így a pénzeket nemzetközileg osztják majd el.”

Hogy kinek a pénzét, arról nem szól a fáma, ami különösen érdekes abból a szempontból, hogy a vizonáriusok az egész világon egyenlő, munka nélkül megszerezhető, alanyi jogú alapjövedelmet vezetnének be. Nézzük azonban tovább:

“Az egyes ipari országokat érintő születési számok csökkenése nem tekintendő hátránynak. Ellenkezőleg. Szükségesnek érezzük, hogy a jóléti társadalmak túl nagy ‘ökológiai lábnyomuk’ miatt zsugorodjanak. A (globális) társadalomban a népek keveredése folyik. Az emberiség magát világpolgárnak látja.”

Európára kivetítve a következőket olvashatjuk 2050-re:

“Mi már európainak tekintjük magunkat, csak nagyon kevesek fejében maradt meg a német, angol, francia besorolás. Nemzeteink gyerekei már kizárólag azt tanulják, hogy ők Európa államban élnek. Melyik országban? Az már lényegtelenné vált.”

vizióták (vizionáris idióták) szerint legkésőbb 2040-ig megszűnik a készpénz, mert:

“Az információk (bankszámlák, identitás, egészségügyi adatok és biztosítási információk) központi tárolása, valamint az összes életterületet magába foglaló hálózati összeköttetés a készpénzfizetést feleslegessé teszi.”

Itt jegyzem meg, hogy az emberi testbe beültethető mikrochipek már tartalmazzák ezeket az információkat és ez nem utópia, hanem egyes országokban egy ideje alkalmazott eljárás. Ez az egyének totális ellenőrzését jelenti, ami egyúttal a büntethetőséget is magában hordozza, amennyiben valaki például nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik és mondjuk a saját bankszámlájához való hozzáférést teszik lehetetlenné. Nem kívánt személyek kívülről, a beültetett chipen keresztül történő likvidálása sem lenne ezáltal lehetetlen, de ez egy másik történet…

Utópia? Összeesküvési elmélet? Nem. Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) terve, egy német kormányzat-közeli tanács anno 2011-ben közzétett jövőképe, infantilis pátosszal, giccsbe hajló hurrá-optimizmussal megírt pamfletje. Biztos csak a csalóka véletlen műve, hogy Merkel kedvenc olvasmánya szinte egy az egyben hasonlít a Rockefeller Alapítvány, szintén gyerekded stílusban közreadott tanulmányához.

Javasolnám a Gyurcsány párt, a DK, a Momentum, Párbeszéd és hasonló polit-szimulánsok az Európai Egyesült Államok megvalósítását szuggeráló beszédeit a fentiek alapján értelmezni.

Angela Merkel már 2009. november 9-én a “Falling Walls” (leomló falak) nevű konferencián beszélt a nemzeti hatáskörök multilaterális szervezetek részére történő leadásáról:

“A falak legyőzésének egyik legérdekfeszítőbb kérdése, hogy a nemzetállamok készek-e és képesek-e kompetenciáikat nemzetközi szervezetek javára leadni, kerül amibe kerül […]?”

A terv nem új, de megvalósítása mostanra körvonalazódik. Az emberi természettől idegen, az emberiség látványosan különböző mentális és gazdasági fejlettségét komplett figyelmen kívül hagyó társadalmi mérnökök törekvése a népek, nemzetek leigázására. A terv egy készpénz nélküli, multikulti-gender, a bölcsőtől a sírig ellenőrzött világot kényszerítene az egész Planétára.

Nem kommunizmus és nem fasizmus, hanem a kettő veszélyes elegye, kissé átszabott, modernizált kiadásban. Ez az ideológia gyakorlatilag a láthatatlan elit, a nemzetközi, elsősorban az anglo-amerikai oligarchia, a vezető gondolat-gyárak (think tanks) és a magukat filantrópnak címkéző nemzetközi alapítványok összefonódásának terméke. Az általuk kiválasztott, egy ideje már mediálisan “megalkotott” vezető személyiségek, mint például a Clinton házaspár, Obama, Merkel, Macron látható elitként való hatalomba helyezése tulajdonképpen egy formális aktus lenne, ha a demokrácia maradványai még itt-ott nem működnének hagyományosan, tehát a nép, igen, a még létező nemzetek népei nem húznák át időnként számításaikat (lásd USA, vagy Magyarország).

Káoszból jövő? Forrás: demlicay.net

“A politikai uniót csak egy krízis segítségével tudjuk elérni.” – Wolfgang Schäuble, a német CDU szürke eminenciása, volt pénzügyminiszter, jelenleg a német Bundestag (Parlament) elnöke

A sokak által megálmodott “világkormány” egyik alappillére egy nemzetek nélküli, egyesült európai kontinens. Az ötlet nem új – ennek terveit két legendás figura alkotta, akik még életükben hatalmas befolyásra tettek szert és haláluk után is szellemükben folytatódik tovább az úgynevezett “európai integráció”, amely diszkrét megnevezése a tagállamok szuverenitásának lepésről lépésre történő felszámolásának.

Az egyikük, gróf Richard Coudenhove-Kalergi (1894-1972) Pán-Európa terve 1922-ben került a köztudatba, majd egy 1924-ben megjelent könyvében propagálta azt, és ezzel hasonló törekvésekre, illetve egyetértő támogatásra lelt az USA-ban. Olyannyira, hogy Louis Rotschild indítványára a pénzmágnás, Max Warburg hatszázezer aranymárkát bocsájtott rendelkezésére az ötlet megvalósításának első lépéseihez. Kalergi 1925-ben megjelent írásában a Praktikus idealizmusban taglalja elméletét a demokráciáról, mint – szerinte – egy sajnálatos közjátékról. Kifejtve továbbá, hogy a vérvonali arisztokrácia irányító szerepét a jövőben egy szellemi arisztokrácia (elit) fogja átvenni. Nos, hogy Kalergi milyen szellemi elitről álmodott, nem tudjuk pontosan, de a mai vezető európai figurákat még barokkos túlzással sem lehet annak nevezni.

Az Európai Kalergi Társaság két évenként ítéli oda a Kalergi-díjat arra érdemesnek tartott politikusoknak. Érdemes megnézni a díjazottak listáját, ígérem, lesz köztük meglepetés is!

Az európai egyesülési terv másik legbefolyásosabb alakja, aki szintén egész életében anglo-amerikai pénzügyi és politikai hatás alatt állt, a francia Jean Monnet (1888-1979) volt, aki nem csak kontinensek között utazgató politikusként, hanem invesztment bankárként is működött egy ideig. Ebben a szerepében ugyanúgy, ahogy több amerikai vezető bankház is, élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fent a hitleri Németországgal. Monnet egyik leghíresebb tézisét a német Focus magazin közölte 2010-ben:

“Európa országait egy szupra-államba kell beolvasztani, anélkül, hogy a lakosság megértené, mi is történik valójában. Ezt feltétlenül lépésenként kell megvalósítani, minden egyes alkalommal gazdasági ürügyek kapcsán.”

Ez a kijelentés kísértetiesen hasonlít Jean-Claude Juncker, a non pluszultra “elit”, az egykori EU-mindenható sokat idézett mondására (Der Spiegel, 1999):

“Mi elhatározunk valamit, amit aztán elhelyezünk a köztudatban és várunk egy darabig, hogy mi fog történni. Ha nincs nagy kiabálás, ha nincsenek lázadások, mert a többség nem is érti, mit határoztunk el, akkor folytatjuk – lepésről, lépésre, amíg már nincs visszaút.”

Egy egyesített, masszív anglo-amerikai politikai és pénzügyi befolyás alatt álló Európa lenne a modellje az elképzelt “Világkormányzat”-nak, gyakorlatilag annak első és legfontosabb lépcsőfoka. Az anglo-amerikai befolyás nem feltétlenül az éppen aktuális elnök, kormány hatalmát jelenti.

A második világháború után sok vezető, nemzetközileg elismert értelmiségi is hitt a világ ideálisnak tűnő központi irányításában, amely az 1948-as “Világpolgár Mozgalom” létrehozásában manifesztálódott, felkérve a frissen megalakult ENSZ-közgyűlést egy világ-alkotmány létrehozására, amely egyúttal a világbékét garantálná.

Az ENSZ – felépítése miatt is (biztonsági tanács, vétójogok) – képtelen lenne jelenleg átvenni egy világkormány szerepét. De a második világháború után létrejött, az USA által dominált multilaterális szerződések és intézmények ebbe az irányba mutatnak, mint pl.: az IMF, a Világbank, a NATO, a Világkereskedelmi Szervezet és így tovább. Itt kajánkodni akarok, mert ahogy Orbán Viktor kihajította az IMF-t, az hatalmas bátorságra és leginkább bölcs előrelátásra vallott. Mind a mai napig olvashatóak a ballib megmondók kesergései emiatt, mélységesen hallgatva arról a pici, ámde annál jelentősebb tényről, hogy az IMF állítólagos alacsony kamatai MINDIG szociális megszorításokhoz kötöttek! Mondjuk például a nyugdíjak húsz-harminc százalékos csökkentéséhez, hogy csak egyet említsek a sok közül.

Nos, a legújabbkori történelem bemutatta az uniformizált világra, az anglo-amerikai gazdasági és politikai hegemóniára való törekvések igazi célját: az egyes nemzetek erodálását célzó geostratégiai tervek megvalósítását, akár gazdasági úton, akár fegyveres beavatkozással. A képlet egyébként mindig ugyanaz és nagyon egyszerű: olcsó nyersanyag és/vagy olcsó munkaerő kiaknázása egy, a világ össznépességéhez viszonyított relatív kis létszámú vezető, pénzügyi elit javára. James Paul Warburg, a Council on Foreign Relations tagja, Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök pénzügyi tanácsadója mondta az amerikai szenátus előtt 1950-ben:

“Lesz egy világkormányzatunk, akár tetszik Önöknek, akár nem. Vagy behódolás, vagy szerződések útján.”

A David Rockefeller által alapított Council on Foreign Relations nevű agytröszt, amely az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározó tényezője és amelynek George Soros is tagja, gyakorlatilag minden komolyabb nemzetközi tevékenység mozgatórugója. A geostratégiai játszmákhoz szorosan hozzátartozik egyébként a helyi háborúk, zavargások, vagy szimpla kizsákmányolás által generált tömeges migrációs mozgás is, amelynek kárvallottai elsősorban a fejlődő országok, mint befogadók is és újabban az európai kontinens államai. Ez minden bizonnyal a tervezett gyökértelenséghez, valamint összeolvadáshoz, a népek random összekeveredéséhez vezet.

Rockefeller, aki a Bilderberg-csoport egyik vezető személyisége volt, már az 1991-es Baden-Badenban megrendezett Bilderberg-konferencia után közölte, megdicsérve a nemzetközi médiát:

“… hogy Önök, ígéretükhöz híven, majdnem negyven évig diszkrétek voltak. Ha a nyilvánosság fényszórójában álltunk volna, nem lettünk volna képesek a világra vonatkozó tervünket kifejleszteni. A világ azonban mostanra már sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormányzás irányába meneteljen. Egy intellektuális elit és a nemzetközi bankok szupranacionális szuverenitását mindenképpen előnyben kell részesíteni a korábbi századokban gyakorolt nemzetállami önrendelkezéssel szemben.”

David Rockefeller, Forrás: twitter.com

Csakhogy Rockefeller nem csak a diszkrét újságírókat dicsérte, hanem már ő is egy nagy krízisről vizionált:

“Egy globális transzformáció küszöbén állunk. Minden, amire szükségünk van, egy nagyobb krízis és a nemzetek el fogják fogadni az Új Világrendet.”

Láthatjuk, hogy a német politikus, Schäuble csak epigonkodott, ugyanúgy mint Angela Merkel, aki a 2020-as, Davosban megtartott Világgazdasági Fórumon egy “nagy transzformációról” beszélt.

A német újraegyesítés ára, az euró bevezetése ugyanezt a célt szolgálta. Mindenki tisztában volt azzal, hogy különböző gazdasági struktúrájú, különböző fejlettségű, gazdasági erejű országok összevonása egy európai – majdnem – egységes valuta használatára eleve halva született ötlet. Az euró bevezetése óta gyakorlatilag folyamatosan krízisben van.

Mit is mondott Wolfgang Schäuble? “Szükség van egy krízisre…”? Mióta az EU dilettánsai, bocsánat… elitje a szupra-állam létrehozásán barkácsol, egyik krízis éri a másikat! Banki krízis, euró krízis, migrációs krízis, s ezek nem befejezettnek tekinthető válságok.

Ahhoz képest újabb krízisek jelentkeztek a horizonton: a sokat emlegetett “klíma-krízis” aspergeres, így jobban eladható, változatban és ez már nem csak európai hatású apokaliptikus vízió. Hogy a rettegési dózis fokozódjon, egy világjárványnak kikiáltott vírusfertőzés ejtette túszul és bénította le a világ országait és gazdaságait 2020-ban. S nem mosatlan denevérlevesről és annak következményeiről van szó, az már egy ideje világos, erről majd később fogok néhány érdekességet publikálni.

A három, az egész világot érintő súlyos válság egyidejű szinten tartása lenne a Nagy Transzformáció kezdete?

A következő időszakban erre fogom keresni a válaszokat, ha a Jóisten is megsegít. Annak idején azt hittem, hogy a migrációs krízis fogja azt a kritikus szintet elérni, amely a digitálisan ellenőrzött rabszolgaság bevezetésének startja lesz. Kevesebb, mint két év bebizonyította: tévedtem.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: gettyimages.com

A PolgárPortálon ITT megjelent cikkeim felhasználásával, amelyeket a PS is szemlézett, s ami sajnálatos módon ma már a PolgárPortál egykori (bukott) főszerkesztőjének nevén látható, bár a #HND kereső opció alatt, ezért nem linkelem ide. Az ex-főszerkesztőnek sose volt erőssége a copyright © figyelembevétele.

Kiegészítés egy korábbi cikkemhez: amerikai források alapján napokban kiderült, hogy az osztrák politikust, Strache-t megbuktató újságírók mindketten az Open Society Foundation, azaz a Soros-alapítvánnyal szoros kapcsolatban álló személyek. Ki hitte volna? – #HND

%d blogger ezt szereti: