Mi lenne velünk, gyarló és hibásan programozott földi halandókkal, ha egy maroknyi – önjelölt – elit nem mutatná meg nekünk az egyedül létező helyes utat? Ha néhány unatkozó, ámde magát Messiásnak képzelő filantróp, aki így-úgy szerzett milliárdjait nem a mi megregulázásunkra fordítaná? Vagy a globalista inkubátorokban kitenyésztett politszimulánsok nem hajtanának minket a nemzetek felett álló multinacionális konszernek gondoskodó szárnyai alá? A napokban virtuálisan megtartott Világgazdasági Fórum üzenete nem más, mint a “The Great Reset”, azaz a nagy-nagy újraindítás.
Mielőtt azonban a nemzetközi oligarchia és az általuk kiválasztott politikai szereplők túláradó jóakarata láttán néhány kövérebb krokodil-könnycseppet elmorzsolgatnánk a szemünk sarkában, nézzük meg közelebbről, mit is ígér a Schwab-féle wellness-kommunizmus? Ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a gondolatiság (sic!) az 1970-es évek óta alakul, érlelődik a háttérben, tehát ezen a fórumon. Abból kell kiindulni, hogy meglett politikusok és hatalomra, befolyásra váró fiatalabb, a Schwab-doktrínát követni óhajtó kiválasztottak új generációi már tudatosan magukévá tették a világ átszervezésének, transzformációjának ideológiáját.
Az Új Világrend (New World Order / NWO) kifejezés már elavult, kissé túl gyakran emlegették. A régi koncepcióra a nagy újraindítás címkéjét biggyesztették oda. A terv lényege azonban nem sokat változott.
Az ENSZ Agenda 2030, a Rockefeller Alapítvány 2010-es víziója, illetve Klaus Schwab nagy újra indításának üzenete három szóban leírható: fenntarthatóság, egyenlőség, méltányosság (fairness).
A patetikus szóbuborékokkal megfogalmazott célok azonban nem tudják feledtetni azt a pici, ám lényeges szépséghibát, hogy pontosan azok akarják kikényszeríteni a világ összes lakójának, összes társadalmának átértékelését, akik miatt a fennálló rend az összeomlás szélére került. Gondoljunk csak a jelenlegi bankrendszer évek óta fenyegető csődjére, amit eddig új és új pénzkibocsátással, nulla, vagy mínusz kamattal próbálnak megakadályozni.
Az ő kezük nyomát fedezhetjük fel az általánosan tapasztalható rombolásban a dekonstrukció elvei alapján, ami nem csak gazdasági-fizikai megsemmisülést jelent, hanem a társadalmi tudat évtizedek óta történő célzott züllesztését is. Ide tartozik – a teljesség igénye nélkül – az iskolai oktatás színvonalának rohamos csökkentése a fejlett nyugati országokban, a tradíciók, a történelem, a nyelv ideologikus átírása és/vagy megcsonkítása.
Ennek a jelenségnek köszönhetjük azokat a fiatal, tulajdonképpen semmihez sem feltétlenül értő, de hangzatos szavakat kiválóan forgató Schwab-palántákat, akik bomlasztó tevékenységüket már egyes országok közéletében folytatják. A Világgazdasági Fórum úgy nevezett Young Global Leaders tagozat ifjú kommunistáiról aktivistáiról van szó. Természetesen akad köztük komolyabb végzettségű tag is, a lényeg mégis az eszméhez való hűség, hírnév, pozíció, luxus utazások, gyors karrier fejében. Ne legyenek illúzióink, az egész világot átfogó Global Shapers Community, ami alá a Young Global Leaders tartozik, s amelynek deklarált célja szerte a világon a fiatalok szemléletének alakítása, Magyarországon is rendelkezik kiválasztott tagokkal: Global Shapers Community Budapest Hub.
A fiatal vezetők elitista körébe tartozik például Finnország agyon dicsért miniszterelnöknője, aki már sikeresen alakítgatja át a skandináv országot. Már az sem meglepő, hogy az ifjú világvezetők észak-amerikai tagozatában Alicia Garza, a Black Lives Matter (BLM) marxista-queergender társ-alapítója is beletartozik. Ha minden igaz, még azt is megérhetjük, hogy a BLM Nobel Békedíjat kaphat majd…
Prominens tag továbbá a német Zöld párt társelnöke, esetleges jövőbeli kancellárjelölt, Annalena Baerbock is. A felső középosztályból származó Baerbock ugyan nem rendelkezik semmilyen kirívó képességgel, mégis ma ő az egyik legtöbbször szereplő média-celeb Németországban.
Baerbock kisasszony (?) egy amőba lenyűgöző intellektusával nyilatkozik olyan témákról, amelyekről halvány fogalma sincsen. Leghajmeresztőbb ostobaságai közé tartozott az a feltételezés, hogy az elektromos energiát a vezetékben tárolják, hiszen az áram mégis csak a konnektorból jön, vagy az akkumulátorokhoz használt kobaltot koboldnak keresztelte át. Nem az a baj, hogy ennyire buta, hanem, hogy senki nem szól, senki nem emeli fel a hangját és a zöld khmernek behódolt újságírók teljes odaadással futtatják.
Klaus Schwab hagymázas utópiájának alapját elsősorban egy 2016-ban elkészült pamflet támasztja alá. Az írás elkövetője, Ida Auken, korábbi dán környezetvédelmi miniszter, a dán Szociál Liberális Párt tagja, akit – meglepetés! – elsőként választottak ki Dániából a Young Global Leaders csoportba.
Már a cím is sokatmondó: “Welcome to 2030 – nincs semmim, nincs privátszférám és az élet sose volt jobb”: Welcome to 2030. I own nothing, have no privacy, and life has never been better.
Hogy az egyes emberek magánéletének mindenre kiterjedő ellenőrzése, illetve a magántulajdon gyakorlati megszüntetésének terve definitive nem a koronavírussal függ össze, arra már a Világgazdasági Fórum 2017-es (!) konferenciájának egyik alaptémája is utal: What If: Privacy Becomes A Luxury Good (Mi lesz, ha a magánélet luxus tárggyá válik?).
Néhány szemelvény Ida Auken 2016-os (!) dolgozatából, amelyből aztán Klaus Schwab bőségesen merített:
“Üdvözlöm 2030-ban a városomban, illetve városunkat kellene mondanom. Nincs semmi tulajdonom, nincs autóm, nincs házam, nincsenek készülékeim, nincsenek ruháim.”
Enyhén letaglózó kezdés, de legalább sejtjük, hogy mire fog kilyukadni. Zárójelben azért megjegyezném, hogy már az ENSZ Agenda 2030 is ördögtől valónak tekinti a saját házat, ami a megvilágosodottak szerint nem fenntartható, ezért elvetendő az individuális létezés eme túlhaladott formája. 2021-ben a németországi Hamburgban már nem adnak ki építési engedélyt családi házakra!
A továbbiakban Auken felsorolja, mi minden vált ingyenessé, ami feleslegessé tette a tárgyak birtoklását, hiszen amit korábban áruként kezeltek, az szolgáltatássá alakult. A lakhatás, közlekedés, energia, kommunikáció mellett, háztartási gépek és berendezések, az életben használatos eszközök is szolgáltatásokká válnak amelyeket, amikor igény van rájuk, akkor házhoz szállítanak. Képzeljük el tehát, ha szükség van egy mosógépre, akkor majd hoz valaki egyet, esetleg valami koszos, agyon strapált masinát, amit gyorsan bekötnek, majd használat után elszállítanak. Ugyanezt gondoljuk végig az Auken által feleslegesnek tartott összes háztartási kütyüvel. Életszerű.
A nyilvánvalóan alapjövedelmen élő polgár napjait sétálással, biciklizéssel, főzéssel, rajzolással és salátatermesztéssel tengeti. Persze a főzéshez szükséges készülékeket, edényeket is kölcsönkapja, illetve a városi lakásban termeli salátáját. Hasonló elvet már a kínai nagy vezető, haladár generációk idolja, Mao Ce-Tung is kitalált, de ő még a népi kohók ötletével is cifrázta, melyekben mindenki a saját vasát rotyogtatta. Ez persze ma már nem lenne fenntartható és feministák kislányos fantáziájában egyébként sincs helye koszos és nehéz munkának.
Szívet melengető ötlet például a lakáson való közösködés, nem is akárhogy:
“A városunkban nem fizetünk lakbért, mert a szabaddá vált terünket mások is használják, amikor éppen nem vagyunk jelen. Az én lakhelyemen üléseket, összejöveteleket tartanak, amikor nem vagyok otthon.”
A köz-lakás elve, ugyanúgy, mint a bolsevikok által meghonosított társbérlet is, tökéletesen ellentmond az ember, az emberiség szinte genetikailag kódolt alapigényének: a saját kuckónak, egy visszahúzódási helynek, legyen az szalmakunyhó valahol az afrikai szavannákon, vagy egy luxus villa, akár bérelt, akár saját, az eredményen nem változtat.
Auken elképzelt világában természetesen minden tiszta és bőséggel rendelkezésre áll, akár környezettudatos energia, vagy olyan “szuperanyag”, amiből egy titokzatos ipar jó minőségű, javítható, gyorsan megújuló, azaz kvázi örökéletű tárgyakat termel, amiket már nem kell megvenni, mert szolgáltatásként házhoz jönnek. Egy tizenvalahány éves kislány álmai, akinek a szülei mindent a kezébe adnak…
Hogy a jövőben nem kell majd bevásárolni, újmagyarul shoppingolni, az egy nőtől – enyhén szólva – hiteltelennek hangzik, de hagyjuk rá. Sokkal bizarrabb viszont az az igénye, hogy már az önálló gondolkodásra sem lesz szükség, hiszen majd megteszik helyette mások. Mondjuk például egy mesterséges intelligencia, amit régóta rohamléptekkel fejlesztenek.
Gondolt már valaki arra, hogy a mesterséges intelligencia milyen erkölcsi értékekkel bír?
“Sokan kiválasztják a dolgokat, amiket használnak. Néha én is viccesnek tartom ezt, sokszor viszont szeretném, ha az algoritmus választaná ki nekem, mert az jobban ismeri az ízlésemet, mint én saját magam.”
Aki már találkozott célzott hirdetésekkel a közösségi médiában, az tudja, hogy ez már – majdnem – valóság.
“Mióta a mesterséges intelligencia és a robotok annyit munkát átvettek, több időnk van másokkal találkozni, nem létezik csúcsforgalom. A munkát otthon is elvégezhetjük, de ez már nem nevezhető munkának, inkább gondolkodási, alkotási, fejlesztési időnek. Minden szórakozássá vált és az emberek nem akarják egymást zavarni komolyabb témákkal.”
Végül is ez utóbbi sem jövőkép, hanem lassan valósággá váló nihilizmus a jogállamnak csúfolt dekadencia roncstelepein.
Auken elképzelései szerint 2030-ban derékig fogunk járni a boldogságban és a mindenféle jóban, ezért is sajnálkozik azokon, akik a robotizáció és a mesterséges intelligencia térhódítása közben feleslegessé és elavulttá válnak. Akiknek majd nem adatik meg az Auken-féle csodavárosban naphosszat kreatívkodni és másokkal tárgyakon, lakáson közösködni.
Figyelemre méltó viszont Auken gondolatmenete a magánélet megszűnéséről, ismétlem, jóval a covid-válság előtt!
“Valamikor még zavart az a tény, hogy nincs igazi magánéletem. Nem tudtam sehova menni ellenőrzés nélkül. Tudom, hogy mindent, amit csinálok, gondolok, álmodok, azt valahol rögzítik. Remélem, hogy ezt nem fogja senki ellenem felhasználni.”
Biztos vagyok abban, hogy Ida Aukent nem véletlenül tartják Klaus Schwab egyik legígéretesebb tanítványának a fiatal vezetők nemzetközi keltetőjében. Végső megállapításában arra a következtetésre jut a szerző, hogy az általa vizionált világ összességében mégis jó, sokkal jobb, mint amiben jelenleg élünk.
Minden világok legjobbika…
A nagy újraindítás, “The Great Reset” újraelosztási terve gyakorlatilag a nyugati civilizáció elleni támadás. Ne gondoljuk, hogy a nemzetközi oligarchia fogja szétosztogatni magánvagyonát a rászorulók között. Sokkal inkább arról van szó, hogy a fejlett ipari országok gazdasági tönkretétele a cél: az ott megtermelt gazdagság globalista elosztása a Föld kevésbé fejlett régiói számára, a nivellálás, miközben a középosztály gyakorlatilag eltűnik.
A következő részben a jelenlegi válság veszteseit és nyerteseit fogom bemutatni.
Az első részt ITT és a második részt pedig ITT olvashatják.
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: davos-arabnews.com
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!