Hónap: 2019 december

Az ötlet zseniális volt. Minden reklámszakember tudja, hogy gyerekkel, kutyával, macskával bármit el lehet adni. Korábban idetartoztak még a csinos, jó alakú, fiatal nők is. A kétszázkilósan zöld hajú, új hullámos feministák, a fekete/szürke textilbe bugyolált, „sokszínűséget” generáló új telepesek, továbbá a megszámlálhatatlanul sok gender-entitás korában a klasszikus sex sells azonban nem működik. Volt ugyan néhány próbálkozás korábban, gyerekkel eladni egy rettegésre épített ideológiát, mint például Severn-Cullis Suzuki beszéde az ENSZ riói klíma konferenciáján, de erre már kevesen emlékeznek.  Talán túl csinos volt a kislány, esetleg túl normálisan hétköznapi. A megérdemelt tizenöt perces hírnéven kívül azonban nem sokat változtatott a világ folyásán.

Majdnem harminc évet kellett várni a klíma-messiás megjelenésére. A – köré font legenda szerint – „semmiből jött”, az először magányosan tüntetgető svéd kislány, Greta Thunberg, az „alulról szervezkedő mozgalmak” (angolul: grassroots = fűgyökerek) szinte pillanatok alatt világhíressé vált ikonja, aki leszállt közénk, hogy megmentse a világ klímáját.

Valóban?

Ki merne kritizálni egy fejlődésben visszamaradt, tízéves gyerek testébe zárt tizenhat éves kiskamaszt? Ki lenne olyan szívtelen és gyalázatos, egy több mentális zavarral küszködő kislány véleményét megkérdőjelezni? A téma maga, a „klíma-katasztrófa” dogmája is megvitathatatlanná vált jelenleg előadott formájában, tehát a mozgalom emblematikus prófétája, Greta Thunberg kinyilatkoztatásait nem lehet, nem szabad kétségbe vonni. Mondom, az ötlet, a Klíma-Lolita figura felépítése, zseniális volt.

Egy eléggé közismert svéd család sarjának világhóditó útja percre pontosan megtervezett, hatalmas marketinggel és a háttérből elképzelhetetlenül sok pénzzel és befolyással egyengetett autósztrádai utazásra emlékeztet, semmiképpen sem önszervező aktivistáskodásra.

„Üres szavaitokkal elloptátok az álmaimat, a gyerekkoromat!”

– kiabálta Greta szinte zokogva a világ megjelent vezetőinek arcába 2019. szeptember 23-án, az ENSZ klíma-csúcstalálkozóján. Miért is rögtön az „Exorcist” cimű horrorklasszikus jutott eszembe a megdöbbentő videó láttán?

Legkésőbb ennél a jelenetnél kellett volna, hogy valaki felálljon, megfogja a kislány kezét és orvosi felügyelettel egy Stockholm felé tartó repülőre rakja. Mint tudjuk, nem ez történt. A magát klímaügyi és politikai elitnek aposztrofáló fontoskodók tátott szájjal, megilletődve nézték a drámai hatásokkal sem takarékoskodó show műsort.

Greta gyerekkorát azonban nem politikusok, sem gonosz „klímatagadók” (sic!) vették el. Otthon, a furcsa Thunberg-Ernman családban lehet megtalálni a gyökereket, akkor is, ha jó haladár módra természetesen a családtagok összes neurózisáért a széndioxidot és a világ egyéb bűnöseit teszik felelőssé. Mindez kiderült a celeb anyuka könyvéből, amelynek megjelenése – teljesen véletlenül ugye – a nagyobbik lánya, Greta „magányos tüntetésének” kezdetére datálódik. „Jelenetek a szívből – életünk a klímáért”, ezt a hangzatos címet viseli Malena Ernman, az egykor eléggé sikeres, ám lassan feledésbe merülő, svéd opera- és táncdalénekesnő műve, amelyet magyarra még nem forditottak le.

A könyv betekintést ad a Thunberg család pszichotikusnak mondható világába, amelyben az anyuka nagyrészt – említésre sem méltóan elemezhetetlen – ultrabalos, antifás, feminista, klimarettegő banalitásait ismételgeti az unalomig. Gondolom, a svéd könyvhonoráriumokat is a terjedelem függvényében határozták meg.

A – remélhetőleg komposztálható – szilikon alkatrészekből összebarkácsolt, agyonhidrogénezett hajú anyuka korszakos alkotásában elsősorban őróla olvashatunk, továbbá a saját neurózisairól, amelyeket merész ívben összeköt  prímadonnakarrierjével.

Első kézből értesülhettünk arról, hogy anyuka hivatása miatt a Thunberg-Ernman család különböző európai nagyvárosokban élt néhány hónapot, mint például Berlin, Páris, Bécs, Amszterdam, Barcelona. Az állandóan kisgyerekestől, kutyástól költöző család életében tehát gyakorlatilag soha nem volt egy biztos pont, egy meleg otthon, vagy, a piciknek olyan fontos  megszokott környezet, stabilitásra nevelő rutinnal. Ehelyett pár hónaponként új körülmények, új városok, új emberek, amelyeket még felnőtteknek is nagy feladat ilyen tempóban megszokni. A kevésbé tehetséges színész és forgatókönyvíró apuka, Svante Thunberg felügyelte a két kislányt, a 2003-ban született Gretat és a 2005-ös születésű Beatat, aki (emancipált feminista módon) az anyja nevét viseli. Ernman szerint „csodálatos és különleges” életet éltek.

Ebben a semmivel és senkivel össze nem hasonlítható celeb életben Greta, aki már ötödikes volt, „hirtelen” depresszív lett, egész nap sírt és nem volt hajlandó enni. Nem véletlen a „hirtelen” szó használata, mert a kedves anyuka csak röviden említi ezt a „csodálatos élet”-tel ellentmondásba ütköző fordulatot. Annál hosszabban értesül a nagyérdemű azonban az opera-díva stockholmi búcsúelőadásáról, miután úgy döntött, hogy mégis többet fog lányaival foglalkozni. Greta éhségsztrákja lassan életveszélyessé kezdett válni, mert órákig tartott, amíg egy harmadnyi banánt, vagy öt szem gnocchit képes volt megenni. Mielőtt azonban kórházban kényszertáplálást kapott volna, egy klinikai krízis-megbeszélés után, Greta hajlandó (!) volt újra elkezdeni enni, különleges feltételekkel: mint például csak az általa meghatározott élelmiszereket, egyúttal szintén általa diktált elkészítési módon, rendkívül hosszú étkezési idő garantálásával és lehetőleg kizárólag otthon. Mint látjuk, a kislány már ebben a korban is kiválóan képes volt szüleit, illetve a klinikai személyzetet terrorizálni, akik természetesen (!) fejet hajtottak követelései előtt. Miután manapság haladár körökben nem divat gyereket nevelni, vagy a szülők által teremtett zilált körülményekben hibát keresni, gyorsan meg is találták Greta furcsa viselkedésének okait: Asperger-szindróma, magas funkciójú autizmus és kényszerbetegség OCD.

Milyen praktikus, hogy „modern” világunkban a gyerekeket presztízsobjektumnak tekintő, egoista, ámde megdöbbentő módon felelőtlen szülők feloldozást kapnak a pszichológusoktól, szociológusoktól és persze a médiától, hiszen immáron több, mint háromszáz újkeletű mentális zavart találtak (ki). Nem csak a pszicho-gyógyszerek előállitóinak (a gyerekdrog „Ritalin” pl.), valamint új kliensekre váró lélekdoktorok legnagyobb megelégedésére, hanem az egyéni felelősség elutasitóinak szolgálnak ezzel érveket. Mert egy áldozatfetisiszta világban igény van Thunbergékre.

Nyilvánvaló, hogy Greta már ebben a korban sem szeretett iskolába járni, ahol állítólag csúfolták is különcködései miatt, miközben szülei „szuper erőnek” nevezték el a lelki és nevelési deficittel bajlódó gyerek problémáit. Egyszer az – általa nem kedvelt – iskolában látott egy filmet a világ tengereinek műanyagszennyezettségéről, amin sírva fakadt. A többi gyerek is megdöbbent egy ideig, de rövid időn belül visszatértek a tiniknek fontosabb témákhoz, mint smink, telefon, divat és hasonlók. „How dare you?” Greta éppen a menzán bírkózott egy hamburgerrel, amikor – a legenda szerint – megvilágosodott és küldetéstudata felébredt: hús – műanyagszemét – diákok. Ilyen egyszerü lenne a Greta-misszió kulcsa? Vagy inkább arról van szó, hogy a kislány saját személyes gondjait kompenzálja a klíma-változás elleni harcában?

A fiatalabb lány, Beata, miután szülei élete Greta evése körül forgott, szintén magatartási feltünősködéssel próbálta magára terelni a család figyelmét. Ernman leírása alapján, Beata már négyévesen is, amikor éppen Brüsszelben laktak, kifejezetten dacos volt és egy hónapon keresztül nem volt hajlandó a zokniját tisztára cserélni. Egy szabad napon a szülők öt órán keresztül próbálták Beatat meggyőzni (!) a tiszta zokni szükségességéről, hiába. A hatalmi harcban a gyerek győzött és télen, zokni nélkül engedték ki a házból. Svante apuka ezt kifejezetten viccesnek találta.

Zárójelben jegyezném meg, hogy annak idején, mini HND koromban vajon az anyukám vitatkozott volna velem egy hónapig a zoknik naponta történő kicseréléséről? Na, ugye. Egy beígért anyai nyakleves, amit sose kell beváltani, mert elég ennek nyomatékos megemlítése is, bizony sokszor csodákra képes hisztisen ellenkező kiskölkökkel kapcsolatban.

Beata iskolai karrierje lényegesen jobbnak tűnik nővérénél. Kizárólag otthon kapott dührohamokat, rendszeresen szobájába bezárkózva, mert elege volt az állandó magányos evésből, miután a szülők minden nap Greta különleges étkezési rituáljával voltak elfoglalva. Beata már nem bírta elviselni a családját és az otthonlétet. Az anyját tombolva lekurvázta, leribancozta, kijelentette, hogy ő  „a világ legrosszab édesanyja”. Nem csoda tehát, hogy a lélek kuruzslói rögtön találtak nála is pár szimptómát: ADHD (hiperaktivitás, túlmozgásos betegség) némi Asperger beütéssel, OCD és oppozicionális dac-magatartás (vajon milyen a nem oppozicionális dacoskodás? Költői kérdés…)

Beata speciális akciói sajátságosan csak akkor jelentkeztek, ha az anyjával volt együtt. Talán érdemes lenne bevezetni a szelektív, személyhez kötött mentális szindrómák fogalmát, bár lehet, hogy nyitott kapukat döngetek. Ami Gretanál az evési rituál, az Beatanál az utcai sétában jelentkezett: kifejlesztett egy technikát, hogy melyik lábbal, melyik utcakőre léphet. Amennyiben „elrontotta” a sorrendet, akkor előről kellett kezdenie, akár azon az áron is, hogy egy kilométer megtételéhez jó egy órára volt szüksége. Beata Ernman jelenleg, tizennégy évesen, énekesi karrierrel próbálkozik.

Az anyuka természetesen rögtön magára ismert lányában, emlékezvén arra, hogy bizony ő is folyton a mamájával kűzdött, sőt, kifejezetten utálta őt. Minő szerencse, hogy azóta Ernman is felfedezett magában jó néhány mentális zavart, sőt már hivatalos papírja is van különböző lelki deformációkról, amelyek – szerinte legalábbis – „szuper erőt” kölcsönöznek neki és családjának. Az egykori opera-díva szociofóbiásnak nevezi magát, aki annyira rettegett a társaságtól, hogy előadások után, ünneplés helyett, hazafele menet a biciklin sminkelt le. Nos, kedves hölgyolvasóim, akik a normális, hétköznapi smink eltávolításában járatosak, képzeljék el magukat a bicikli tetején, éjjel az utcán, arctisztítás közben… Megvan? Ja, és a színházi smink ennek többszöröse, amelynek  eltávolítása külön művészet.

A Thunberg-Ernman páros közösségi médián közölt képei azonban egészen más életvitelt mutattak éveken keresztül. Anyuka és apuka számtalan partizós képén mindig valamilyen alkoholos itallal a kezükben pózoltak. Amellett, hogy ezek a fotók nem kifejezetten szociofóbiára utalnak, talán választ adnak Greta szokatlan külsejére.

Világszerte rengeteg ember feltételezte különböző fórumokon, hogy Greta esetleg Down-kóros lehet. Ezzel szemben az úgy nevezett rátekintési diagnosztika (Prima-Vista-Diagnostic) szakemberei állítják, hogy a gyerek külső jegyei alapján (tipikus arcberendezés, késlekedő, visszamaradt növekedés és fejlődés, lelki problémák) elsösorban FAS (Fetal Alcohol Syndrome) betegségben szenvedhet, amely  az anya terhesség alatti alkoholfogyasztására utal. Halkan jegyzem meg, hogy a nők „felszabadításával” egyidejűleg egyes nők, azok közül is a skandinávok különösen, férfiakat is megszégyenitő alkohol- és drogfogyasztása (akár a terhesség alatt is) elképesztő méreteket öltött. A tudatmódositó szerek (ide sorolom az alkoholt is) utódokra kifejtett negatív hatása komoly társadalmi problémát okoz. Joggal feltételezhető , hogy az epidemikusan terjedő jelenséget, megoldás helyett, szalonképessé kívánják tenni és ez is hozzájárulhatott a betegség jeleit karakterisztikusan magán viselő Greta Thunberg kiválasztásában.

„Szarul voltunk. Szarul voltam. Svante szarul volt. A gyerekek szarul voltak. A Planéta szarul volt. Még a kutya is szarul volt.”

– folytatta könyvében Ernman. A saját maga által kreált lelki nyomorát a világra, a környezetre, égből pottyant „betegségekre” kivetítve, az egész “gonosz valóságot”, leginkább azonban a változó klímát, de abban is a Greta által láthatónak vélt széndioxidot okolta a félresiklott életű család minden bajáért. Egyetlen szó sem esik a megbánásról, netán saját felelősségről, miközben harcosan fellép gyerekei stigmatizálása ellen. Sikerrel. Manapság egyre többen fedeznek fel magukban, vagy utódaikban Aspergerre utaló jegyeket. Lassan kultikus „mássággá” stilizálják ezt a – hozzáértők szerint – felettébb ritka betegséget.

„Szuper erő” írta Ernman, s ez ma már Greta Thunberg szlogenjévé vált. A világot megtéríteni akaró kis akarnok, aki, mint anno szüleit, sikeresen tirannizál(hat)ta a világ politikai és mediális elitjét, továbbá egy hagymázas Apokalipszis víziójával száz- és százezreket, elsösorban fiatalokat kergetett egzisztenciális rettegésbe.

A folytatásban megismerhetjük a Greta-jelenség hátterében álló szervezeteket, a kislány útját egyengető milliárdos csoportot és NGO-kat, illetve azt is, miként fordulhatott elő, hogy egy 2018-ban még „magányosan” iskolát bojkottáló gyerek 2019. december 14-én már annyira nyeregben érezhette magát, hogy  „politikusok falhozállítását” (!!!) követelhesse a világ nyilvánossága elött. Büntetlenül. Az inkriminált videó ITT látható.

Szerző: HeroesNeverDie – #HND

Featured Image: ©Stefan Klinkigt német grafikus, szobrász, fotó- és festőművész baráti engedélyével