HND: A klíma-hisztéria vajákosai

Olyan korban élünk, amelyben a kritikus embereket, horribile dictu kényelmetlen kérdéseket feszegető tudósokat, orvosokat, de bizony publicistákat is drákói szigorral próbálnak elhallgattatni. Olyan korban élünk, amikor egyébként nyilvánosan hozzáférhető fejlesztési-kutatási anyagokat szélesebb publikum számára megismertető emberek hatalmas munkával összeállított videóit például percekkel a megjelenés után törlik, vagy tartalmát csökkentik. A nemzetközi tech-óriások nem ismernek határokat, nyelvi, vagy nemzeti különbözőségeket sem. Aki eltér a kiadott útiránytól, függetlenül a lakhelyétöl amúgy, az könnyen találhatja magát egy egzisztenciálisan veszélyeztetett helyzetben. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy érdemes-e a megkezdett munkát folytatni, vagy egyszerűbb lenne mégis inkább hallgatni, a megszerzett információkat magunknak megtartani és megpróbálni túlélni. Az eszközök ma már szofisztikáltak: a delikvenseket nem verik félhülyére egy sötét pincében, hanem a társadalmi létezésüket korlátozzák be a digitális ellehetetlenítés eszközeivel.

Egy egészen bizarr témát próbáltam feldolgozni, amikor “kényszerszünetet” kellett beiktatnom. Hogy lesz-e valaha erőm, lehetőségem a publikációt befejezni, nem feltétlenül tőlem függ. Nem véletlenül hozom ismét nyilvánosságra ezt az eredetileg 2017-ben írt tanulmányomat, mert szorosan kapcsolódik a világot megváltoztatni szándékozók ágendájába. Úgy tűnik, és nem csak nekem, hogy a vírus és az összes létező és nem létező mutációja miatt már begyakorolt lezárások csak főpróbái voltak a “klíma vészhelyzet” miatti korlátozásoknak, illetve a szállítási láncok és az egész világgazdaság összeomlásának. “Káoszból születik a rend” – avagy “Ordo ab chao” volt a jelszó bizonyos kőműveseknél is, akik szabadnak vallották magukat.

A cikk Trump elnökségének első évében, de még Greta Thunberg megjelenése előtt született. Akkor még nem is sejthettük, hogy az oltásfetisiszta szoftverárus aluminium részecskék segítségével a napsugárzást akarná lecsökkenteni a Föld légkörébe fújt anyagokkal. A PR-profik és a nemzetközi zöldre pingált oligarchia pin-up-girl-jéről ITT és ITT írtam, de a harmadik rész már nem készült el Thunberg kisasszony ideiglenes visszavonulása miatt. Most ismét előkerült és naponta riogatja híveit Klaus Schwab és Bill Gates-el szinkronban, a várható klíma Apokalipszist vizionálva, természeti csapásoknak feltüntetve a – minden bizonnyal – geoengineering-nek is köszönhető időjárási anomáliákat. Ez egy külön dolgozatot érdemlő téma. A tanulmányban kifejtett alaptények azonban nem változtak és lényegesnek tartom megismertetni egy szélesebb közönséggel, mert a téma égetően aktuális lett és lesz az általános néphülyítési kampányban.

1. rész

– Vádlott, álljon fel kérem! Neve?

– Széndioxid.

– A vád Ön ellen: klímagyilkosság. Megértette a vádat?

– Nem kérem. Ártatlan vagyok. (HND)

Mindenki emlékszik a bohókásan aranyos berlini jegesmedve kölyökre, Knutra? A világhírű kis állat népszerűségének tetőpontján jelentek meg az első, szívszorongató képek a rohamosan kihalni készülő jegesmacikról, ahogy néhány példány magányosan sodródik a maradék jégtáblákon, miközben szomorúan merengve néz a nagy, vizes messzeségbe, az egykori Arktisz felolvadt helyén. Hát ki ne morzsolgatott volna el néhány közepes nagyságú krokodilkönnyet a szemzugában?

Ki lenne olyan szívtelen, hogy ne érezne lelkiismeretfurdalást a saját kegyetlensége miatt, hiszen ő, igen, egyedül csakis ő, a telhetetlen ember, aki autót vezet, télen fűt és mindenféle elektromos kütyüt használ, tehet arról, hogy ezek a jámbor állatok maholnap kipusztulnak. Az oka, mondták magukat szakértőnek nevező egyének (Polar Bear Specialist Group), a klíma felmelegedése, elsősorban a széndioxid miatt. Mielőtt a kedves Olvasót kétségbe ejteném, a jegesmacik köszönik, jól vannak. Az 1950-60-as években kb. 5000 példány élt az északi sarkon, de mióta a vadászatukat megtiltották, szorgalmasan szaporodtak és ennek köszönhetően ma már 30000 feletti a számuk. Hogy a propagandisták miért tettek közzé híreket a csökkenő populációról? Mert számolás helyett megsaccolták a lehetséges állatokat, kihagyva 5 (öt) tipikus területet, ahol nagyobb létszámban élnek jegesmedvék. Ezt a módszert kvalitatív feltélelezésnek nevezték el.

A széndioxid, leánykori nevén CO2 karrierje kezdetén a még mindenki által – remélhetőleg – megtanult létfontosságú molekula volt, mára azonban az emberiség első számú fő ellenségévé vált. Bizony elképesztő, s erre nem lehet mást mondani. Nézzük meg, mit is csinál valójában ez a széndioxid, ami újabban az Apokalipszis éllovasának tekintendő, és amitől meg kell védeni a Planétát, kerül, amibe kerül. Ha beledöglünk is. Nem akarom tudományos részletekkel untatni a kedves Olvasót, de mégsem árt tudni, hogy az atmoszféra, ami leegyszerűsítve kb. 100 km magasságig veszi körbe a földet, széndioxid tartalma 0,038% és ebből az egész emberiség által produkált CO2 összesen 3, azaz három százalékot tesz ki. Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy érezzük, mennyire abszurd a 0,038% 3%-át Planétánk egyes számú közellenségének kikiáltani.

Előrebocsátom azt, hogy a környezetvédelem, a levegő és a vizek tisztasága, a nyersanyagok takarékos felhasználása mindannyiunk elsődleges érdeke és minden egyes államnak kötelessége (lenne) ezt kormányszinten megvalósítani, ill. ellenőrizni, de a klíma-hisztéria nem erről szól. A kitalált rémtörténetekkel, a mediális horrorvíziókkal azonban csak az emberek félelme nő indokolatlanul és a cél valójában ez.

dpa.com
Fotó: dpa.com

A széndioxid egy színtelen, szagtalan gáz, de mégis szinte mindig bőszen pöfékelő gyárkéményekkel, vagy gátlástalanul füstölő kipufogócsövekkel ábrázolják, ha megint riogatni kell a népet, mert ezek a képek beégnek a retinánkba, amit az agyunk rögtön a rossz dolgok fiókjába raktároz el. Hiába tudjuk, hogy a növényeknek és az egész természetnek szüksége van a széndioxidra és bio-kertészek ezt a gázt vezetik be az üvegházaikba, hogy jobb, egészségesebb és több termésnek örülhessenek. Azt is tudjuk, hogy amikor a XIX. században az iparosodás elkezdődött, a gabona és egyéb haszonnövények hozama 60-70%-al megnőtt, párhuzamosan a széndioxid mennyiségének növekedésével.

Amivel probléma van a környezet és nem a világ klímájának szempontjából, azok az egyéb (szilárd) anyagok, amiket a gyárak, vagy a régebbi típusú autók, vagy a fáradt olajjal közlekedő tengerjárók bocsátanak ki. Mennyivel egyszerűbb és főleg hatásosabb azonban szájvédővel mászkáló kínaiakat bemutatni, mint nevén nevezni a szmog okát! Mennyivel egyszerűbb üvegház-elméletről beszélni, mint elmagyarázni a newtoni törvényt, ami szerint ez nem lehetséges, mert semmilyen test sem képes saját erőből felmelegedni egy hideg közegben (Föld és világűr). Valamint egy gáz sem képes lezárni a földet védő légtömeget, ezért nem is melegedhet fel a klíma ilyen okból. Ez egyébként egy XIX. századi feltételezés volt, amit pár évtizede újra előbányásztak. A mezőgazdaságban használatos üvegházban azonban nincs levegőcsere, ezért hűl le kicsit lassabban éjjel, mint a környezete.

Az üvegház tehát egy zárt rendszer, míg Földünk és az azt körülvevő atmoszféra, amelynek nincs határa a kozmoszhoz, egy nyitott rendszer és mi is részei vagyunk annak. Az már szinte poénnak is rossz, hogy ez a kis mocsadék CO2 molekula, amely nagy hirtelen minden emberi nyomor okozójává avanzsált és állítólag a Föld magasabb légterében űzi alattomos pusztítását, fajsúlyát tekintve majdnem dupla olyan nehéz, mint maga a levegő és ezért jelentős része földközelben marad, a növények nagy megelégedésére. A szatellita vizsgálatok szerint már csak nyomokban található meg kb. 33 km magasságban.

A kb. 4,5 milliárd éves Planéta “életében” állandó a változás, a jégkorszakokat melegebb periódusok váltották fel, amelyekben a levegő CO2 tartalma is változó volt, minden emberi behatás nélkül. A földtörténeti úgy nevezett karbonkorszakban a levegő széndioxid tartalma tizenhatszorosa volt a mainak, Földünket ellepték a növények és ennek köszönhetőek a mai olaj és szénkészletek.

2. rész

“Ha így folytatjuk tovább és nem alkalmazunk még időben szigorú megelőző rendszabályokat, akkor várhatóan 2000 előtt világszerte éhínséget, káoszt, háborúkat és százezrek halálát okozza majd a Föld kihűlése” – írta 1976-ban Lowell Ponte, amerikai író, publicista (The Cooling), amit a nemzetközi sajtó hálásan átvett.

Mi történt azóta? Mi változott meg olyan hirtelen, hogy számtalan nemzetközileg elismert tudós ezer és ezer vizsgálatára támaszkodó ténye, miszerint a Föld egy újabb jégkorszak felé közeledik, ami nem zár ki ideiglenes melegebb klimatikus időszakokat és ezek a korszakok nem egy emberöltő, ám millió évek dimenzióját jelentik elsősorban a naptevékenységgel összefüggésben, az szinte egyik napról a másikra elvesztette hitelét? “Cherchez la femme” – keresd a nőt, mondja a francia. Keresd a pénzt – mondhatnánk, amikor a klíma-hisztéria hátterét vizsgáljuk.

Hallotta már valaki Maurice Strong (1929-2015) nevét? Nem csoda, ha nem, holott a világ egyik legbefolyásosabb embere volt életében. Kanadai milliárdos, hatalmas vállalatok igazgatói tanácsának tagja, különböző ENSZ szervezetek, konferenciák elnöke, vagy elnökségi tagja, Kofi Annan főtanácsadója és majdnem ENSZ főtitkár is, ha… De vegyük sorjába! Minden csalásnak megvannak a háttéremberei, akik adott esetben akár egy XIX. századi téveszmét is képesek felhasználni a szinte korlátlan pénz-nyomtatás lehetőségének érdekében. Ötletként az egyébként kiváló svéd tudós, Svante Arrhenius téves feltételezése az üvegház effektusról szolgált, amit a beavatott szűk körön kívül senki nem ismert volna. Azonban ezt a tézist egy befolyásos, a legfontosabb nemzetközi szervezetben és a legnagyobb konszerneknél bejáratos, exkluzív kapcsolatokkal rendelkező személy, Maurice Strong karolta fel és szívós munkával (illetve ki tudja hogyan?) meggyőzött mérvadó politikusokat, nemzetközileg releváns médiumokat, valamint egyes tudományos szervezetek grémiumait is az elmélet/feltételezés egyedüli és kizárólagos helyességéről.

A tudományban eddig nem volt egyedüli és kizárólagos “helyesség”, de a jelenleg érvényes doktrína kerülni akarja a tudományos vitákat. Teljesen függetlenül a tartalomtól.

Maurice “Mo” Strong, ahogy a munkatársai az egykori kínai pártelnök Mao Ce Tung (mai átírásban Mao Zedong) nevére asszociálva hívták, nem csak a korábbi kanadai miniszterelnök, a mostani apja, Trudeau kabinettjét állította gyakorlatilag össze, hanem az ENSZ minden egyes, a környezettel foglalkozó konferenciáját is szervezte, vezette. Nem azért választották erre a posztra, mert annyira kitűnt volna olajfeldolgozó cégek elnökeként, mint környezetvédelmi aktivista, hanem a kapcsolatai voltak lényegesek a nemzetközi ágendák szempontjából. Gyakorlatilag neki köszönhető a Kyoto-Egyezmény legfontosabb eredménye, a széndioxid kibocsátáshoz kötődö kötvényekkel való nemzetközi kereskedelem létrehozása, ami valamikor a világ legnagyobb csalásaként fog a történelemkönyvekbe bevonulni. Strong, aki Mao Kínáját tekintette példaképének és mindkét Koreában is jó kapcsolatai voltak, valamint egy világvallás megteremtésére törekedett, olyan rendszert hozott létre a modernizált bűnbocsánat adásvételével, amely eddig példa nélküli az emberiség történelmében. Ezzel az üzlettel szinte minden résztvevő jól jár, kivéve az egyszerű polgárokat, fogyasztókat és a kisvállalkozásokat, azaz az emberiség többségét. Tulajdonképpen neki, mint abszolút favorit, kellett volna Kofi Annan posztját megörökölnie, ha nem keveredik bele egy homályos ügybe, az ENSZ és Irak közötti “Élelmiszer olajért” program miatt. Az FBI nyomozása elől menekült 2005-ben Pekingbe, ahol egy évig kivárta, míg a hullámok elcsitultak. Itt sem maradt tétlen és jó barátjával, George Sorossal, pár száz millió dollárt invesztáltak egy Chery nevű, verhetetlenül olcsó, kínai kis autónak az USA-ba való exportjába. A baj csak ott volt, hogy ez a márka a General Motors/Daewoo egyik modelljének lekoppintott változata volt, aminek aztán kínos pereskedés lett a vége. Annyi befolyása azonban még megmaradt, hogy egy általa preferált, addig szinte ismeretlen koreai politikus kerülhessen be az ENSZ főtitkári székébe.

Ebben az időszakban már működött a CO2 kötvények kereskedelme, de még nem az elképzelt haszonnal. Leegyszerűsítve a lényeget: a nagy mennyiségben károsnak tekintett gázokat kibocsátó cégek megvehetik egy bizonyos összegért a jó lelkiismeretüket, tehát a kötvényt, majd változatlanul annyit füstölnek a levegőbe, mint korábban. Az extra költséget természetesen áthárítják a fogyasztókra. A környezetbarátnak kikiáltott tevékenységek viszont kapnak egy pozitív kötvényt (provízióért persze), amit el lehet adni a rossz fiúknak (szintén provízióért), megkönnyíteni azok lelkiismeretét. Erre meg kellett szervezni az infrastruktúrákat is, mint a kötvények börzéjét, valamint különböző hedge fund jellegű cégek érdekeltségét is. A leghíresebb a Chicago Climate Exchange volt, amelynek elnöki tanácsában – egészen véletlenül – Maurice Strong is helyet kapott és amelyről a hatalmas, de valódi következmények nélküli botrányban (2010-ben) kiderült a dollár milliárdok magán zsebekbe való átirányítása. Ezt az állítólagosan privát kézben lévő egyletet jelentősen befolyásolta egy Al Gore nevű úriember, valamint Barack Hussein Obama, akkor még amerikai elnök, mindketten prominens misszionáriusai “Az emberiség által okozott klímaváltozás, valamint a széndioxid (állítólagos) káros hatása a Föld légkörére” nevű dogmának. Túl nagy halakról volt szó tehát, hogy bármilyen nagyobb konzekvenciája lehetett volna a Chicago Climate Exchange bedőlésének.

Fotó: johnlund.com
Fotó: johnlund.com

Al Gore, aki nem csak könyvet íratott és filmet készíttetett a szerinte legkésőbb 2014-ben bekövetkező klimatikus Apokalipszisről, valójában egy saját széndioxid kötvényeket áruló céggel is rendelkezik. Valamint a már említett George Soros bizalmát is élvezi, aki néhány száz millió dollárral segítette Gore propagandáját, ill. cégét. Nos, Bill Clinton, egykori amerikai elnök helyettese, Al Gore, saját magát is kivonja a rossz lelkiismeret alól, amikor házának egy amerikai kisváros energiafogyasztásához hasonlítható pazarlását a saját cégénél kiváltott CO2 certifikátokkal mentesíti. Akkor ezek szerint minden rendben van? Aki nagyon gazdag, vagy amelyik konszern megengedheti magának, az megveszi a megüdvözülést, amit egyébként az egyszerű polgárok, akik közlekednek, fűtenek, főznek, illetve a kisebb vállalkozások, amelyeknek ilyesmire nincs pénzük, de a megdrágult energiára, nyersanyagokra szükségük van, fizetnek nekik?

A fordulópont 2007-ben volt, amikor elkezdték kvázi üldözni az akkor még globális felmelegedésként deklarált klíma-hitvallás ellen fellépő tudósokat, óceánológusokat, fizikusokat, akik kétségbe vonták az ENSZ IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) riportjait, amelyek elsősorban számítógépes szimulációkon alapulnak. Ráadásul – immáron bebizonyítottan – helytelen kiindulási adatokat használva és nem figyelembe véve a világ klímáját erősen befolyásoló levegő víztartalmat, mint – a szerintük – kiszámíthatatlanul viselkedő tényezőt, illetve a naptevékenység és kozmikus sugárzás okozta változásokat. Ezek a renitens tudósok, világszerte tíz és tízezren, örülhetnek, ha csak a kutatási pénzeiket csökkentik le, vonják el tőlük, vagy látványosan kigúnyolják őket, mint az “olajipar bérenceit” (aki valójában Maurice Strong volt!). Rosszabb esetben halálos fenyegetéseket kapnak, ami azóta többjüket a klímával kapcsolatos kutatásaik feladására, de legalább mégsem a dogmával való megalkuvásra késztetett.

Az évek folyamán kialakult egy klíma-arisztokrácia, amely vándorcirkuszként járja a világot, konferenciáról konferenciára lihegve, többnyire magánrepülőgéppel, a földön luxus limuzinokkal közlekedve konzultál arról, hogy az egyszerű nép hogyan korlátozza saját energiafogyasztását, milyen külön adókat, újabb tiltásokat lehetne a kárukra bevezetni. Legutóbb (2017-ben / HND) 1700 magánrepülőgép érkezett a svájci Davos-ban megtartott világgazdasági konferenciára, ami nagyrészt a klímaváltozás kezelését taglalta.

3. rész

A bajok akkor kezdődnek el, amikor az ember Istent akar játszani… (HND)

“Kedves polgárok, hozzá kell szoknotok ahhoz, hogy a terror a nagyvárosi élettel együtt jár. Egy koncerten, sporteseményen nagy eséllyel felrobbanhattok, sétányon, karácsonyi vásáron teherautó alá kerülhettek, vagy az utcán leszúrhatnak, esetleg csordában megerőszakolhatnak. Nincs abszolút biztonság! Azt viszont megígérjük nektek, hogy 2100-ig megmentjük a klímát és a világ átlaghőmérsékletét fél fokkal lecsökkentjük. Mi ezt megoldjuk!” – valahogy így lehetne pár szóban összefoglalni az elmúlt hetek, hónapok híreinek lényegét.

Már az egykori szovjet vezérek, Lenin és Sztálin is arról álmodoztak, hogy az új, szocialista ember majd alattvalójává teszi a Földet, a természetet. Ki tudja hány száz évre lesz szükség az általuk okozott károk helyreállítására? Ma már a Föld nem elég, maga a Teremtés megvédése a cél, nyilatkozta a német kancellárnő, miután Trump, amerikai elnök a párizsi klímaegyezmény felülvizsgálatát követelte és nem kilépett belőle, ahogy ezt a mainstream média megpróbálta elhitetni. “A Teremtés védelmében szükségünk van erre a párizsi megállapodásra. Ebben minket semmi nem tud és nem fog megállítani!” (Angela Merkel). Az emberiség nagyzási hóbortra való hajlama már több katasztrófát okozott a történelem folyamán.

Az idén, 2021-ben derült ki a világot megmenteni készülő örök kancellárnőről, hogy bizony 1992-ben, amikor még kezdő – család nélküli – családügyi miniszter volt Kohl kancellár kabinetjében, Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum korlátlan ura felvette Merkelt a “Global Leaders For Tomorrow” nevű szervezetébe, amely a korábban már említett “Young Global Leaders” elődje volt. Schwab aktivista-képző inkubátorában tehát nem csak a német zöld khmer kancellárjelöltje, a plagizátor és hazudozó, képességektől mentes Annalena Baerbock, továbbá a bank alkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált, szintén szerény intellektusú Jens Spahn nevelkedtek, hanem a Németországot a csőd szélére vezető jelenlegi kancellár is. Akik a Schwab-féle körbe tartoznak, azok nem buk(hat)nak el, teljesen mindegy, milyen károkat okoznak.

Mennyit érnek ezek a klímaegyezmények? Mi a jelentősége egy papírnak, amit ugyan rengetegen aláírtak, de semmilyen kötelező, számonkérhető szabállyal nem rendelkezik? Maximum néhány ködös önkorlátozási ígérettel és pár nagyon is lényeges kivétellel, mint pl. Kína és India, a két leggyorsabban iparosodó ország kőszéntermelési és felhasználási privilégiumával, azaz 2020-ig további szénerőművek építése, ill. az indiai széntermelés megduplázása eddig az időpontig. Már a kyotói megállapodás előírásait is egyedül csak Új Zéland követte, bele is rokkant volna a gazdasága, ha idejében nem változtatott volna irányt. Milyen szerződés az, amely nem szankcionálja annak megszegését? Annak idején Bush elnök, ill. az USA nem fogadta el a kyotói jegyzőkönyvet, mégis már évtizedek óta sokkal szigorúbb környezetvédelmi szabályok voltak és vannak Amerikában, mint az öreg kontinensen. 

Obama, a klíma-vallás egyik felkent apostola, látványosan aláírta a párizsi klímaegyezményt, viszont nem adta át ratifikálásra a Kongresszusnak, tehát semmilyen érvényes szerződés nincs, amit az Egyesült Államoknak figyelembe kéne vennie. Ez valahogy mindig elfelejtődik, ha a szalagcímeket nézzük. Trump elnök nem hajlandó további 100 milliárd dollárt az egyéb, a harmadik világ megsegélyezésére fordított összeg mellett a “Green Climate Fund” nevű, bank-szerű intézménybe befizetni, miközben mások abból inkább csak kivesznek. És voilá! A klíma-hisztéria megtalálta a saját Luciferjét az új amerikai elnök személyében. Hátborzongató mémek tömegei járták körbe az internetet. “Klímagyilkos Trump!” integetett az olvasók szemébe már messziről a mérvadó nemzetközi sajtó címlapjairól. A világ körül magángépekkel repkedő klíma-arisztokrácia kórusban fejezte ki megrökönyödését, majd drámai színekben ecsetelte a közeledő világvégét… Azért itt-ott volt néhány józanabb hang is, elsősorban valódi tudósok részéről, akik felhívták a figyelmet arra, hogy talán az egész, feltevéseken és tendenciózusan gyártott téves számításokon alapuló rendszert kellene végre felülvizsgálni és a valódi környezeti problémákkal foglalkozni.

Az egyedüli biztos tényező a változás, és Földünk klímája mindig is változott, már az ember megjelenése előtt is. Az emberiség eléggé kicsi porszem a klíma szempontjából (gondoljunk csak a vulkánok hatására pl.), de túl harácsoló fajzat a természetes források kiaknázásában, pazarlásában. A túlnépesedés és ennek az élelmiszerrel való ellátása, a fosszilis energiával való rablógazdálkodás, a fogyasztói társadalom kényszere újabb és újabb, sokszor szükségtelen dolgok megszerzésére, a több milliárdos lakosságú, feltörekvő ázsiai és afrikai országok éhsége a civilizáció státuszszimbólumai iránt, a fáradt olaj használata a tengerjáró hajóknál és az elképzelhetetlen mennyiségű műanyag szemét az óceánokban… Nos, ezek azok a tényezők, amelyek Planétánk élhetőségét és kapacitását lassan limitálják. 

Az ú. n. klímaegyezmények fügefalevélként szolgálnak a valódi és égető problémák eltakarására: az őserdők szisztematikus kipusztítása a monokulturális, géntechnikailag modifikált takarmány szója és a pálmaolaj túldimenzionált termelése érdekében, amely utóbbi mint bio olaj Európában kerül elégetésre, miközben helyi állatokat pusztítanak el a viszont nem látásra és a Föld oxigéntermelő erdőit tüntetik el. A szélturbinák telepítésére is megszámlálhatatlan négyzetkilométernyi erdőt irtanak ki és betonoznak be. Eközben a már említett “Green Climate Fund” bármilyen, lehetőleg Európán kívüli országban megvalósítandó mégoly hagymázas ötletre is ad pénzt, ha azt az igénylő kellőképpen környezetvédőnek hiteti el. Így történhetett meg az, hogy Ugandában pl. lucfenyő telepítésre adtak anyagi segítséget, figyelmen kívül hagyva, hogy ennek megvalósításához az érintett falvakban élő embereket hatalmas költséggel idegen helyekre kellett áttelepíteni.

Hogy mennyire álszent és képmutató ez a ránk kényszerített és többek között Maurice “Mo” Strong, Al Gore, George Soros és pénzéhes tudósaik ill. propagandistáik által kialakított ál-vallás, már maga a dikció is mutatja: először globális klímamelegedésről volt szó és aki ezt tagadni merte, az kvázi eretneknek számított és társadalmi kárhozatra ítéltetett. Vitának és kritikának nincs helye! Közben kiderült, hogy az Antarktisz jégtömege az utóbbi években jelentősen megnőtt, aminek hatását egyébként mi, itt a déli Hemiszférában jó ideje érezzük, továbbá a tengerfenékről felszálló metángáz is éppen nem a feltételezett “üvegház” effektust, hanem pont az ellenkezőjét, egy bizonyos fokú lehűlést eredményez. Ezért suttyomban átkeresztelték az egész cirkuszt klímaváltozásnak, ergo lehet továbbra is embereket megfélemlíteni, újabb előírásokat kiagyalni, jó pénzért konferenciákat, előadásokat tartani és a bűn és bűnhődést ad abszurdummá degradáló kötvényekkel kereskedni. Bármi történjék a közelebbi és távolabbi jövőben tehát, a hisztéria vajákosai mindig a nyerő oldalon lesznek. Az egykori emberkísérlet, amit többen szocializmusnak neveztek, most a hátsó ajtón tör be a klímamentés diktatúrájának képében.

Valahogy kikerült a köztudatból a világ klímáját valóban nagymértékben befolyásoló csendes óceáni El Niño és a La Niña természeti jelenség, amit tudósok és meteorológusok mind a mai napig vizsgálnak. Arról sem olvashatott a nagyérdemű, hogy Naprendszerünk néhány bolygója az űrszondák és műholdak adatai szerint pár fokot melegedett az utóbbi időkben, véletlenül éppen akkor, amikor a Föld is. Talán mégis van némi köze a Napnak az általános klímához, netán a bolygók keringési pályájának apró változása is közrejátszik? A fanatikus klímahívők nem szeretik ezt a tézist, mert azt még ők is belátják, hogy a Napot nem lehetne olyan egyszerűen megregulázni.

Tények, amiket bizonyítani lehet, nem kerülnek a szélesebb közönség elé, ezeket – online – szaklapokból kell kibányászni. Nemrég jött a hír, hogy az amerikai Yellowstone Park vulkánja, amely kitörése az eddigi statisztikák szerint lassan esedékes, napok óta kisebb földrengéseket okoz a környezetében. Egy ilyen kitörésnek szinte elképzelhetetlen légköri következményei lesznek, nem csak az amerikai kontinensen. Nem baj, gondolhatja az önjelölt klímamegmentő, majd akkor a vulkánokat fogjuk betiltani.

Fotó: earthtimes.org
Fotó: earthtimes.org

Epilógus

Az események felgyorsultak. A covid mizéria mellé ismét gőzerővel hergelik az embereket a klíma-karasztrófa elméletével, aminek az alátámasztására a különböző országokban előforduló áradások pusztításait használják fel. Mélységesen hallgatnak viszont a Dubai-ban előidézett mesterséges eső csinálásról az elmúlt napokban, ami – enyhén szólva – kudarcba fulladt, vagy “túl jól” sikerült. Arról sem látunk tudósítást, pedig a Világgazdasági Fórum oldalán olvashatjuk, hogy Kína az időjárás befolyásolására fordított eddigi pár száz millió dolláros évi költségvetését egy milliárd dollárra növeli.

A “káosz” harmadik komponense a rejtélyesnek tűnő számítógépes hibák halmozódása világszerte, amely hatalmas cégek digitális rendszereit állította le napokra. Ez a “hirtelen megnövekedett” cyber támadás sorozat szerves része lehet a 2021. júliusában megrendezett “Cyber Polygon” szimulációnak.

Remélem, kedves Olvasó, még találkoz(hat)unk…

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: guidetoiceland.imgix.net

HND: Minden világok legjobbika – 4. rész

A bajok akkor kezdődnek el, amikor az ember Istent akar játszani – írtam néhány évvel ezelőtt. Globális világunkban azonban már jó néhány messiás-komplexussal megvert, többé-kevésbé ismert közszereplővel van dolgunk, akik a fejükbe vették, hogy a maguk által kiagyalt torz képre akarják formálni az emberiséget, kerül, amibe kerül. Akkor is, ha az emberiségnek esze ágában sem lenne radikálisan megváltozni. Korunk egyik tragédiája, hogy ezek a – magukat valamiféle “Megváltónak” képzelő – figurák szorosan együttműködnek a maradék 99 százalék ellen.

A Világgazdasági Fórum weboldalán olyan hangzatos szlogenekkel találkozik a gyanútlan érdeklődő, melyek szerint a Fórum egy platformot képez a gazdaság, politika, entellektüelek és egyéb vezetők között a globális kulcsfontosságú kérdések megvitatására. Az ötven éve ápolt és szépen, lassan kiépített partnerség végső célja azonban a demokrácia megszüntetése, helyette globális gazdasági szempontok alapján kiválasztott, senki által meg nem választott irányító elit beültetése vezető pozíciókba. Ezek a vezetők nem a közjót, hanem a gazdaság érdekeit szolgálják.

A fasizmus huszadik századi – eredeti – verziója az állam és a gazdaság fúzióját jelentette (Olaszország, Németország).

A kommunizmus a gazdaság állami átvételét akarta megvalósítani, elvben a nép érdekében, gyakorlatban azonban ott is egy kiválasztott nómenklatúra profitált a rendszerből.

A 21. századi fasizmus viszont az államot akarja felhasználni a világot irányító egy százalék uralmának biztosítása érdekében, a biomasszának tekintett emberiség minél kevesebb beleszólásával. A covid pandémia csak egy eszköznek látszik az átalakítási folyamat felgyorsítására.

A járvány egy eddig soha nem látott vagyonelosztást eredményezett alulról felfelé, miután a lezárások miatt a különböző országok gazdaságai gyakorlatilag megbénultak. A középosztály, a kis és közepes vállalkozások, minden ország gazdasági gerince amúgy, millió számra mentek tönkre világszerte. Ez egyúttal a klasszikus kapitalizmus, az egyéni vállalkozások végét is jelenti a globális korporációk javára.

Az Egyesült Államok gazdasága, amely Trump elnök politikájának jóvoltából statisztikai rekordokat döntögetve regenerálódott a korábbi pangásból, gyakorlatilag a csőd szélén áll és ehhez nagyban hozzájárultak a mesterségesen szított, hónapokig tartó faji zavargások is.

Az természetesen – szintén – teljesen véletlen, hogy Joe Biden elnöki kampányának mottója “Build Back Better” (építsd vissza jobban) volt, ami nem más, mint a Schwab által forszírozott “The Great Reset” (nagy újraindítás).

Forrás. reuters.com Biden és Schwab a 2016-os Fórumon

A világjárvány egyértelmű nyertesei a nagy tech-cégek, mint Amazon, Google, Facebook, Netflix, Twitter és így tovább, valamint a gyógyszeripar, illetve Kína.

Előre bocsájtom, hogy nagy tisztelője vagyok a klasszikus ázsiai kultúráknak. Az egyéni szabadságot masszívan korlátozó kommunista, vagy bármilyen más diktatúrának viszont nem.

A Kínai Kommunista Párt egyik feltétlen barátja a nyugati világ – jelenleg – legbefolyásosabb ideológusa, Klaus Schwab. Harminc éve látja vendégül Davosban a kínai pártvezetőket és oligarchákat. Fia, Oliver Schwab, a Fórum pekingi irodájának vezetője, akinek felesége kínai. Nem véletlen, hogy a pandémia kínai kezelését, a bevezetett drasztikusan szigorú intézkedéseket a WHO igazgatójával, Tedros Adhanom Ghebreyesus-al kórusban éljenezte. A WHO igazgatója annak idején Kína nyomására kerülhetett pozíciójába, dacára a múltja miatti hatalmas ellenállásnak.

Egy különleges szövetség alakult ki a szemünk láttára a covid-válság apropóján: a nagy, multinacionális korporációk és a kínai kommunista vezetés közös nevezője a polgárok állandó megfigyelése, biometrikus-digitális rendszerbe foglalása és a Kínában már alkalmazott “társadalmi kredit” (social credit) bevezetése. Ez utóbbi minden diktatúra álma, melyben a polgárok legtöbb, akár legapróbb aktivitásait is digitálisan követve kívülről határozzák meg azok részvételi lehetőségét a társadalmi életben. “Aki nem lép egyszerre…”

A sorozat ugyan nem elsősorban a covid-19 járványról, hanem annak eszközként való felhasználásáról szól, de nem árt egy rövid áttekintést adni a történtekről:

  • 2015-ben az USA járványügyi guruja, Dr. Fauci, aki Obama, Trump és most Biden alatt is ebben a pozícióban tevékenykedik, a sűrűn lakott kínai Wuhanban található laboratóriumba telepítette ki a denevéreken folytatott korona vírusokkal történő kísérletezést, ami egyébként a bio-fegyver kategóriába esett. A történtekről angol nyelven ITT és ITT olvashatunk.
  • 2019-ben New York városában megtartották a már korábban említett Event 201 nevű pandémia-szimulációs gyakorlatot, amelyről felvételek készültek és az érintettek honlapján megtekinthető, és aminek célját – vigyázat! – tavaly áprilisban egy BBC interjúban az egyik főszervező, Bill Gates letagadta!
  • Miközben Kína a világ első, eddig soha nem látott nagyságrendű lezárását (lockdown) vezette be Wuhanban, majd Hubei körzetben és egyúttal nemzetközi újságírókat utasított ki az országból, februárban megjelent az első tanulmány arról a feltevésről, hogy az új fajta korona vírus esetleg laborból származhat. Német és angol nyelven ITT találjuk a tanulmány ismertetését, amit nem sokkal később el is tüntettek, már csak a cikkben látható részletek léteznek. Ezek szerint a vírus egy biológiai fegyver és a HIV vírus mesterséges úton modifikált változata lehet.
  • A világ szinte összes országa bezárkózott, a nemzetközi kereskedelem megbénult. Ekkor derült ki a globalizáció első, embereket veszélyeztető hátránya: a maszkok, védőruhák, orvosi eszközök hiánycikké váltak, mert szinte mindenki Kínából szerezte be ezeket és ilyen mennyiségre – nagy hirtelen – nem volt egyetlen ország sem felkészülve.
  • Miközben a világ nagyrészt a bezártság miatt szenvedett, megjelentek az első képek a “vírust legyőző” Kínáról, ahol az emberek gondtalanul ünnepeltek. Eközben az USA nagyvárosai lángoltak, az elnökválasztási kampányban rasszizmussal vádolták Trumpot, aki nem volt hajlandó abbahagyni a “kína-vírus” fogalom használatát. Ezt a kifejezést most Biden betiltotta.
  • Klaus Schwab és haverjai a kínai út helyességét ismételgették minden eléjük tolt mikrofonba, miközben mindenki a nagy megváltásra, a vakcinára várakozott.
  • A globalizáció és a világkormányzás kezdeteinek, azaz az “összeurópai összefogás” jegyében Angela Merkel, német kancellár utasította a saját, illetve a francia, holland és spanyol egészségügyi minisztereket (!), hogy nemzeti beszerzés helyett adják át az oltás megrendelésének tisztségét az EU részére. A kormánybarát német Bild Zeitung szerint Merkel és von der Leyen külön kívánsága volt, hogy a miniszterek alázatos hangnemben (!) írják meg kérésüket. Már előre kitervelték a nagy közös európai oltás ünnepélyes megkezdését. Mint tudjuk, másképpen történt. Nem akarom külön kihangsúlyozni, de én szóltam von der Leyennel kapcsolatban…
  • Az amerikai elnök beiktatása után, hogy, hogy nem, az addig tömeges tesztelésekre felszólító WHO megváltoztatta a véleményét a PCR tesztek megbízhatóságáról. Egyre másra jelennek meg, igen, most már a hazai sajtóban is, hogy a vírus valóban labor eredetű lehet és esetleg emberi hanyagság miatt kerülhetett ki a világba. Magyarul ITT, németül ITT és ITT tájékozódhatunk. Az utóbbi linkben több, mint 150 covid tartalmú tudományos cikk listáját is megtaláljuk, akit érdekel.

Az emberek alig várják már a bezártság végét. Számolják a napokat abban reménykedve, hogy visszakapják korábbi életüket.

A hátunk mögött azonban a társadalmat átépíteni akaró önjelölt elit más sorsot talált ki nekünk, amit az “új normalitás”, “globális kormányzás”, “bio-biztonság”, “új zöld egyezmény” és a “4. ipari forradalom” (4IR) címszavak alatt akar ránk kényszeríteni.

Sokszor látok olyan véleményeket, hogy majd a természet “megoldja” a nagyzási hóbortban szenvedő vénemberek társadalmat romboló ámokfutását. Csakhogy az évtizedek alatt kiépített szervezeteik, jól fizetett és mélységesen indoktrinált személyzetük ma már önjáró. Létezésük, tevékenységük teljesen függetlenné vált az alapító személyes jelenlététől.

A sorozatnak vége, de a téma megmarad. Az ellenállásra nem sok lehetőséget látok, kivéve, ha képesek vagyunk egy sokoldalúan képzett, magabiztos és valóban jól informált, kritikus szellemű fiatal generációt a megalomániás öreg fantaszták ellen mozgósítani. Olyan fiatalokat, akik tudása és az emberségbe vetett hite némi esélyt adhat a fasisztoid techno-horror megállítására.

A technika lehet áldás, de ha az összes tevekénységünkről lemondva kiszolgáltatjuk magunkat neki, akkor rabszolgák leszünk. Rabszolgák, sok-sok szép, minket folyton ellenőrző kütyüvel.

A sorozat első része ITT, a második ITT és a harmadik ITT olvasható.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: klartextforum.ch

HND: Az Európai Unió trójai kancája

“Ha az Európai Unió egy ország lenne, akkor a demokrácia hiánya miatt nem kerülhetne felvételre az Unióba.” – Martin Schulz, a nem éppen túlképzettségéről elhíresült korábbi EP elnök.

Olyan helyzetekben, amikor csak a pestis és kolera között lehet választani, az okosabbja kiegyezik akár egy összkomfortos vesekővel is. Így történt, történhetett meg az Európai Bizottság elnökének, az antiweber és az antitimmermans front hatékony asszisztálásával történő kinevezése: Ursula von der Leyen, akit korábban a német köznyelv Zensursula-ként (szójáték: cenzúra és Ursula) becézett, egy ideje viszont Flinten Uschi-ra (Puska Uschi) keresztelte át, s akiből majdnem ötszáz millió ember vezetője lett.

Régóta terveztem a hölgyről írni, mert annyi káoszt, inkompetenciát, zsarolást, intrikát, továbbá hatalmas károkat okozó hibás döntést egyetlen német miniszter sem produkált, mint Merkel 2005-ös választási „kompetencia-csapatában” (sic!) feltűnő és így országos ismeretségre szert tévő Ursula von der Leyen (röviden: UvdL) az elmúlt másfél évtizedben.

A magyar olvasók számára személye korábban gyakorlatilag ismeretlen volt, eddig tehát nem láttam értelmét UvdL botrányosan és kétségbeejtően dilettáns tevékenységét részleteiben taglalni. Az alábbi portréban képtelenség lenne mindenre kiterjedő információt közölni, mert amikor – aktualitása miatt – visszakerestem a legmarkánsabb eseteket, kiderült, akár egy regényre való anyagot is lehetne írni a női kvóta látványos kudarcáról.

Bizonyára sokan ismerik azokat az ezredforduló környékén nagy tömegben feltűnt hölgyeket, akik elsősorban valamilyen politikai pozícióban vették át az irányítást különböző vezetői szinten. Ezek a nők már uniformizált külsöjükkel és viselkedésükkel jelezték társadalmi státuszukat: betonfrizura, nadrágkosztüm, amelynek zakója mindig a kelleténél egy számmal kisebbnek látszott, férfiasítva ezáltal viselőjét, agresszív, követelőzően nyers modorú fellépés, pengeélesre összeszorított száj. Mindez a főnököt, a vezetőt akarta és akarja szimbolizálni, aki nem hallgat másokra, akivel a kommunikáció egyirányú utca, aki alárendeltjeit mélységesen megvetve érzékelteti velük, hogy azok kizárólag az ő parancsainak, kívánságainak végrehajtói.

Nos, ennek a nőtípusnak egyik díszpéldánya Ursula von der Leyen, aki elég későn jelent meg a politikában, apja, a korábbi tartományi miniszterelnök (Alsó-Szászország), Ernst Albrecht (CDU) nyomatékos közbenjárására. Von der Leyen először sikeresen kihasználta a karriert csináló hét gyermekes anya mítoszt, majd a vele készített interjúkban már az anyaság áldozatának állította be magát, ezzel indokolva megkésett politikai pályakezdését. A sok gyermek egyébként nem újdonság a befolyásos és / vagy gazdag, esetleg arisztokrata német családoknál, amelyek a nagy számok törvénye alapján mélyen hittek abban, hogy legalább egy utód a sok közül, majd képes lesz a család fényes hagyományait folytatni. A számos gyerek nevelése sem olyan nagy gond, amennyiben megfelelő létszámú személyzet áll rendelkezésre.

Ugyanez vonatkozott “kerékbe tört” orvosi pályafutására is, kihagyva azt az apró részletet, hogy soha nem tette le a szakorvosi vizsgát, viszont nem tiltakozott, ha nőgyógyásznak titulálták. Az sem volt ellenére, hogy a kaliforniai Stanford egyetemen végzett munkásságot tételeztek fel róla, holott csak néhány előadásra iratkozott fel férje ottani kiküldetése idején.

Von der Leyen elsőként a fiatalok, család, nők és idősek életével foglalkozó minisztérium irányítását kapta meg, s ezzel kezdetét vette egy olyan folyamat, amelynek hatásait – sokkal kiterjesztettebb formában – ma már európai szinten érezzük.

Miniszterként tulajdonképpen von der Leyen kezdte el masszívan kiépíteni a német egyetemeken az EU által 1998-ban elfogadott gender-mainstreaming direktívájának bázisát, létrehozva ezzel egy közpénzből fenntartott oktatói maffiát, amelynek tagjai elsősorban a radikális feminista miliő diaszpórájából kerültek ki, döntő többségükben a hírhedt berlini leszbikus-hálózat égisze alatt.

Itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen normális ember nem kukucskál mások hálószobájába és nem kotorászik idegenek fehérneműjében, hiszen a szexuális preferenciákat magánügynek tartja. Csakhogy ezek a nők által létrehozott szervezetek hivatkoznak – kéretlenül is – az életformájukra, tüntetik ki egymást pusztán leszbikus aktivistáskodásaik miatt. Berlin hagyományosan ennek a szubkultúrának az egyik központja már kb. az 1920-as évek óta. Az ezredforduló után már hatalmat akartak maguknak, s ebben von der Leyen segítségükre volt, természetesen a “női egyenjogúság” jelszavával álcázva. A női kvóták bevezetésének hangos követelése is a miniszterasszony nevéhez fűződik, de erre még várni kellett néhány évig. A gender témáról ITT írtam bővebben.

Von der Leyen másik vesszőparipája volt a nemzetközi internetes gyerekpornó oldalak állami ellenőrzése, illetve az oldalak hozzáférhetetlenségének létrehozása. Maga az igény nemesnek tűnhet, akár dicsérni is lehetne, ha… Ha a miniszterasszony és – női – stábja nem állított volna fel eleve lehetetlen, mert technikailag kivitelezhetetlen feltételeket, ha a probléma megoldásának ideje reális keretekben marad és nem “választási ajándékként” akarták volna gyorsan prezentálni, továbbá amennyiben az IT szakmában vezető szakértőkre hallgattak volna.

Nem így történt. Anélkül, hogy a komplex téma technikai részleteivel untatnám a nagyérdeműt, lássuk a tényeket.

2008. őszén kitalálta a miniszterasszony, hogy az internet leginkább a gonosz férfiak játékszere, akik suttyomban gyerekpornókat néznek és ezért a családok megmentésére, az oldalakhoz való hozzáférést el kell lehetetleníteni. Hallomásból azt is tudta, hogy ez már Norvégiában működik, tehát mi sem egyszerűbb, mint az inkriminált oldalakat szép nagy, piros stop-táblákkal ellátni. Így gyűltek össze a vezető internetszolgáltató cégek, a Szövetségi Bűnügyi Hivatal képviselői, illetve a minisztérium jogászai, valamint néhány tudományos intézeti szakember. A cél az volt, hogy 2009. tavaszára elkészüljön a projekt és a miniszterasszony a sajtónak és a parlamentnek tálalhassa a sikert.

Mint kiderült, a megbeszélés résztvevőinek, a műszakiak kivételével a leghalványabb fogalmuk sem volt az internet mibenlétéről, mint általában az egyszerű felhasználóknak sem. Ez még nem baj, de ilyen esetben nem lenne hátrány a szakemberekre hallgatni. Nem ez történt. Von der Leyen, aki egyetlen ülésen sem volt jelen, hanem munkatársnőivel képviseltette magát, rögtön ellenséges indítékot tételezett fel a kizárólag férfiakból álló szakértőkről, megvádolva őket azzal, hogy nem a problémát akarják megoldani, hanem férfi privilégiumaikat megőrizni.

Ez a női kvóta útján, szaktudás nélkül magas pozícióba került feministák egyik alaptulajdonsága, hogy mindent, amit nem értenek meg, azt rögtön a műszaki férfiak összeesküvéseként kezelnek. Szerintük ezek a férfiak csak a parancsaikat végrehajtó, kiszolgáló személyzet tagjai, akiket nyomás alá kell helyezni, s adott esetben akár férfiasságukat kigúnyolva kell ellenállásukat megtörni. Az, hogy egyes követelésüknek objektív technikai akadálya van, az ő elképzelt valóságukban nem fordul(hat) elő. Ez mind a mai napig, sőt, egyre inkább érvényes doktrína.

A miniszterasszony harciasan támadta a parlamentben és az elé tolt mikrofonokban a “kooperálni nem akaró”, patriarchális beállítottságú műszakiakat, miközben az IT szakemberek egy tizenkét pontból álló, egyenként is komplex kérdéseket taglaló listával bizonyították, hogy az eredeti elképzelés kivitelezhetetlen. Megszületett ugyan egy törvény később az inkriminált oldalak hozzáférhetetlenségéről, ami ugyan nem volt igaz, de ezt a törvényt soha nem alkalmazták. Az egész cécó végül is az internet cenzúráját készítette volna elő, a piros táblás oldalak csak alibinek szolgáltak.

Az egyik vezető szakembert, aki tárgyilagos műszaki érvelésével különösen felhívta magára von der Leyen figyelmét, a miniszterasszony pártkapcsolatai felhasználásával kirúgatta a tudományos intézetből, ahol addig dolgozott, sőt doktori disszertációjának elfogadását is megakadályozták. Ez viszont későbbi, nemzetközi tudományos karrierjére végzetes volt. Az esetről teljes részletességgel, első kézből az érintett blogján német nyelven ITT olvashatunk.

Ursula von der Leyen következő reszortja a munkaügyi minisztérium volt, miután az előző helyén temérdek energiát és közpénzt pazarolt el eleve halva született ügyekre. Ez a minisztérium rendelkezik hagyományosan a legmagasabb büdzsével, amelynek dilettáns megcsapolása nem váratott sokat magára.

2011-ben megállapították, hogy a világ egyik leggazdagabb országában, Németországban, 1,6 millió gyermek él a szegénységi színvonal alatt, ezért von der Leyen egy képzési és “részvételi” offenzívát indított a gyerekek felemelésére. A “részvétel” szó abban az időszakban vált felkapottá, amely a hátrányos helyzetűek társadalmi részvételi képességét jelenti, állami segítséggel persze.

A minisztérium át is utalt 1,6 milliárd eurót különböző kommunális igazgatási szerveknek, rendkívül komplikált bürokratikus feltételekkel a pénz kiutalásával kapcsolatban. Elvben ez gyerekenként évi egyezer euró többletbevételt jelentett volna az érintett családoknál, amennyiben a közhivatalok direkt kifizették volna az összeget a már amúgy is szociális segélyen (Hartz4) tengődő gyerekeknek. Ehelyett újabb adminisztratív kapacitásokat kellett kialakítani a jogosultsági vizsgálatra és a pénz elosztására. Hogy végül is az “oktatási-részvételi csomag” másfél milliárdjával mi történt, az mind a mai napig rejtély.

Sokkal látványosabb volt von der Leyen és a szép milliárdos filantróp esete, amely jó egy évig uralta a német médiát. Élénken emlékszem, hogy nem volt olyan hét, amelyben ne szerepelt volna Nicolas Berggruen, az excentrikus sonnyboy némi neo-marxista attitűddel felvértezve, a miniszterasszony mellett.

Kiderült ugyanis, hogy Berggruen a gazdasági sáskák által évek óta kivéreztetett, nagy múltú Karstadt-Hertie áruház konszern iránt érdeklődött, megígérve annak haladéktalan felvirágoztatását. Munkahelyek megtartása, új munkahelyek teremtése, modernizálás – ezektől a tervektől volt hangos a német média. Von der Leyen kifejezett nyomására egyeztek bele a bankok a konszern “eladásába” 1, azaz egy (!) euró jelképes összegért a milliárdos részére. Az áruház konszern alkalmazottai készségesen belementek jövedelmük csökkentésébe, munkahelyük megtartása fejében, a hitelezők pedig hajlamosak voltak várni, amíg a beruházások ismét gazdaságossá teszik az objektumokat.

Egy probléma adódott viszont, mert Berggruen, a megváltóként kezelt széplélek semmit nem invesztált a konszernbe. A százmilliós nagyságrendű veszteségek eredményeként először a dolgozók egy részét bocsájtották el, majd 2013-ban kiderült, hogy Berggruen a konszern legértékesebb házait egy osztrák ingatlanbefektetőnek adta el 75,1 százalékban. Hogy az egy euróért átvett konszern részeiért kapott százmilliók hova mentek, csak találgatni lehet. A részletekről ITT és ITT olvashatunk német nyelven.

Forrás: twitter.com / Soros, Von der Leyen, Berggruen

Ha már a miniszterasszony eddigi két posztján ennyire “sikeres” volt, többször felmerült annak lehetősége, hogy egyszer megörökölheti Merkel kancellárságát. Többen egy elkeseredetten folytatott háttér konkurenciát véltek felfedezni a két kvótanő között, bár Merkel többször bizalmát fejezte ki védencével kapcsolatban, ami általában az illető karrierjének végét jelentette.

Nem úgy von der Leyen-nél, akit elég rendszeresen meghívtak a Bilderberg konferenciákra (2015; 2016; 2018; 2019), míg Merkel csak a kancellárrá választási évben, 2005-ben kapott meghívót. Olyan német kancellár, vagy lehetséges jelölt még nem volt, akit meg nem hívtak volna ezekre a zártkörű összejövetelekre, mióta a konferencia létezik.

Forrás: de.Wikipedia.org / screenshot

Majd eljött a nagy nap és 2013. decemberében először lett Németországban női honvédelmi miniszter, von der Leyen személyében. Addigra a hadügyet hozzá nem értő férfi politikusok teljesen leamortizálták és Merkel regnálása alatt (2005-től) már csak egy drága, de ahhoz képest marginalizálódott hadsereggel rendelkezett az ország: se technikában, sem felszerelésben nem ütötte meg a nemzetközi színvonalat, azon kívül, hogy szövetségesként Afganisztánban “védte meg az európai értékeket”, illetve 2013. óta Maliban, a nyugat-afrikai ország sivatagos vidékén támogatta a francia rendfenntartó erőket, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Nagy elánnal fogott hozzá az eddig már két reszortban is kudarcot vallott miniszterasszony a német hadsereg megreformálásának. Kijelentette, hogy család- és nőbarát hadsereget kíván létrehozni. Az egyenjogúság jegyében meg akarta könnyíteni a különböző szexuális beállítottságú emberek katonai pályáját, továbbá a migrációs hátterű, elsősorban muszlim származású fiatalok felé való nyitást is szorgalmazta.

Az ukrajnai válság idején már-már azt hitte az ember, hogy von der Leyen Oroszországnak is hadat akar üzenni. Szerencsére ez a harciaskodás megmaradt a retorikánál. Ugyanilyen hangokat lehetett hallani a szíriai polgárháborúval kapcsolatban is, aztán kiderült, hogy a német felderítő repülőket csak napközben lehetett használni, ha éppen repülésképesek voltak.

A szó “repülésképes” különös fontossággal bír repülőgépekkel kapcsolatban. Ezt a magától értetődő tényt addig nem tartották érdekesnek, amíg magas rangú német politikusok nem maradtak földön a Bundeswehr kezelésére bízott, a politikai elitet szállító, állami gépek sorozatos meghibásodása miatt. Nem csak a szövetségi elnök és a külügyér szerepét játszó, hazánkat éppen most fenyegető, másfél méternyi perszonifikált ön-túlértékelés, Heiko Maas dekkolt hosszabb ideig valahol repkedés helyett. Angela Merkel is került ilyen szituációba, amikor az argentínai Buenos Airesben csak egy napos késéssel tudott megjelenni egy fontos konferencián és – oh, mon Dieu! – reguláris járat első osztályán volt kénytelen átvészelni az utat.

A klíma és a világ megmentésére specializálódott Merkel azóta két géppel repül, akár Japánba is, hátha az egyik cserben hagyja.

Ursula von der Leyen bölcsődéket és óvodákat alakított ki a kaszárnyákban és shopping túrára indult a hadsereg női tagjainak megfelelő sminktükröket, ünnepi uniformist, illetve terheseknek való harci-hacukákat beszerezni. Kissé nagyobb pénzügyi vonzata volt annak az akciójának, amikor harckocsik megvételekor ragaszkodott a terhes anyáknak is alkalmas belső térkialakításhoz és ülésekhez.

Forrás: qpress.de / Illusztráció

A Flinten Uschi becenevet azzal érdemelte ki, hogy az újonnan megvásárolt fegyverek lőni lőttek ugyan, csak nem feltétlenül oda, ahova eredetileg szánták. Bizonyos helikopterekkel is adódtak nehézségek, nem csak az érzékeny színű, ámde ízléses belső dizájn miatt, hanem azért, mert az üléseket maximálisan csak nyolcvan kilóval lehetett terhelni, ami törpéket kisnövésűeket feltételez, ha a harci felszerelést tartalmazó hátizsák súlyát figyelembe vesszük. Hogy beszerzéseivel német helyett francia cégeket részesített előnyben, biztosan Macron elnök szimpátiáját vívta ki.

Nagy visszhangot keltett Flinten Uschi nagytakarítási akciója, amikor egy mesterségesen felfújt, feltehetően kitalált eset kapcsán “radikális jobboldali elemektől” tisztította meg a hadsereget és ennek következtében eltávolíttatta a legendás Dr. Helmut Schmidt, egykori SPD kancellár Wehrmacht uniformisban készült képét a Bundeswehr hamburgi egyeteméről.

A legnagyobb botrány mégis külső tanácsadói miatt tört ki. Két multinacionális tanácsadó céget (Accenture, McKinsey) bízott meg a hadsereg átalakításával és egyúttal diverzifikálásával kapcsolatban, több száz millió euró honorárium fejében. Nem elég, hogy a hatalmas apparátussal rendelkező minisztérium szakemberei fölé külső, a vállalati szférából érkező munkatársakat helyezett, de valamelyik gyereke is az egyik konszernnél dolgozott.

A McKinsey cég menedzser nőjét, Katrin Suder-t nem sokkal később államtitkárrá nevezte ki, akit később a tanácsadói “korrupció gyanús” botrány egyik kulcsfigurájának tartottak, illetve tartanak mind a mai napig, hiszen a megbízásokat a cégeknél dolgozó haverjainak kínálta fel. A német Queer magazinban fellépő, “büszke leszbikus” (saját szavai!) nőt, addigi szolgálatai elismeréseként egy katonai kitüntetés adományozása mellett, a német kormány digitális tanácsának elnökévé nevezték ki. Suder fizikát, színházi és nyelvtudományokat tanult és 2015-ben részt vett a 63. Bilderberg konferencián. Mi ez, ha nem kompetencia?

Mindezek dacára a legújabb Merkel kormányban ismét von der Leyen kapta meg a honvédelmi reszortot. A minisztériumon belüli panamák azonban már nem voltak eltitkolhatók, ezért egy parlamentáris vizsgáló bizottságot állítottak fel a visszásságok felderítésére. Jó néhány hadvezető nyílt levélben támadta von der Leyen dilettáns és feltételezhetően korrupt vezetését, masszívan kockáztatva ezzel saját egzisztenciáját.

A parlamenti vizsgáló bizottság a katonai titoktartásra hivatkozva, csak részben látható anyagokat kapott kézhez. Érdekes módon ez az érzékenység nem volt tapasztalható a külső, vállalati tanácsadók bevonásakor. Von der Leyen telefonjáról minden, esetleges kompromittáló adat kitörlődött. Mielőtt azonban az ügyészség felvette volna a vizsgálatokat, von der Leyen asszony az EU Bizottságának elnöke lett.

Munkája az Unió élén eddig nem sokban különbözik a németországi teljesítményétől: hatalmas tervek, nagy szavak, csak éppen más, az eddiginél sokkal nagyobb dimenziókban, tehát jóval drágábban. Míg Németországban száz milliók és pár milliárd euró folyt ki a viszont nem látásra az általa felügyelt pozíciókban, ma már billiókban, tehát ezer milliárdos nagyságrendekben tervez, az európai adófizetők kárára.

Ha valaki abban reménykedett, hogy Juncker után bárki jobb lehet a Bizottság élén, az tévedett. Azok viszont, akik szerint von der Leyen a megreformálhatatlannak tűnő Unió szétesését fogja hozzá nem értésével, utópisztikus kívánságaival felgyorsítani, azok még reménykedhetnek.

A tömeges migráció erőszakos forszírozása, az adófizetők pénzének multinacionális szervezetekre történő átjátszása, mint az European Green Deal, amelyben két billió euró “privatizálásáról” van szó, s amely egy külön tanulmányt érdemel. A gender-őrület bebetonozása a többségi társadalom ellenében, továbbá az iszlám privilegizált kezelése az Unión belül. Ez ma von der Leyen politikája.

Nem utolsó sorban azonban a korona vírussal kapcsolatos járulékos károk, amelyeknek nem csak hatalmas anyagi vonzatuk miatt lesz fatális következménye a kontinens lakóira nézve, hanem az alapvető szabadságjogok és a privát szféra megszüntetésére való törekvéseknek nyit szabad utat a jelenlegi helyzet.

Bill Gates már régóta követeli a privát kommunikáció ellenőrzését, az EU jó ideje akarja az internetet cenzúrázni, s most – úgy látszik – eljött az idő és a műszaki lehetőség ennek megvalósítására. Legkésőbb a bécsi merénylet után megtaláltatott az alibi is a magán chat-ek ellenőrzésére, mint pl. WhatsApp dekódolására.

Ursula von der Leyen pedig addig is szorgalmasan keresi és meg is találja a mikrofonokat, amelyekbe elmondhatja éppen aktuális beszédét, a mindig ugyanarra a kaptafára készült szöveget. Azt a naiv, valamilyen világjobbító szándék mázával leöntött infantilis giccset, amelyet már kívülről ismerünk. Eközben az Európai Unió csendben haldoklik.

Egy ilyen hatalmas szervezetet csak belülről lehet végleg tönkre tenni. Von der Leyen eddigi pályafutása azt mutatja, hogy erre a feladatra ő a legalkalmasabb.

Szerző: HeroesNeverDie

Ezt a cikket a PestiSrácok – Tutiblog átvette.

Featured picture: cdn-newsapi.com.au

HND: A globalisták kísérleti nyulainak alapjövedelme

Bizonyos körök régóta dédelgetett álma az úgy nevezett alapjövedelem. S hogy ez az ötlet nem a hazai, krónikusan szellemi rövidzárlatban szenvedő, de önmagukat annál haladóbbnak tartó pártformációk magányos éjszakákon összehallucinált innovációja, bizonyítja az is, hogy a munka nélküli, alanyi jogon járó (sic!) “ingyen pénznek” hangzatos angol nevet is adtak: Universal Basic Income (UBI). Mint most kiderült, a magát Párbeszédnek aposztrofáló, párbeszédre azonban genetikailag képtelen csoportosulás budapesti dzsemboriján, az alapjövedelemnek nevezett parasztvakítás már saját megemlékezési héttel is rendelkezik.

Az évenként Davosban, a kies svájci luxusüdülőhelyen értekező Világgazdasági Fórum jó ideje taglalja az egész világra kiterjedő alapjövedelem témáját. Ez az az elit kör, amelynek tagjai, miután privát repülőikkel megérkeznek Davosba és xxl-méretű limuzinok sofőrjei elviszik az urakat és hölgyeket a megtámadhatatlan erőd biztonságával felszerelt kongresszusi központba, arról beszélgetnek, hogy az egyszerű embereken miként lehetne segíteni.

Ugye milyen abszurdnak tűnik ez a kijelentés? Pedig a nemzetközi elit meggyőződése, hogy az emberiséget meg kell mentenie, leginkább azoktól a szörnyűbbnél is szörnyűbb dolgoktól, amelyek a nemzetközi elit évtizedes áldásos tevékenységének köszönhetőek. Ehhez viszont ellenőrizni kell (!) valamilyen formában minden földi halandót. Hogyan lehet tehát elérni, hogy mindenki, aki él és mozog ezen a Planétán regisztrálva legyen a nagy digitális rendszerben, hogy még a leghátsóbb, legelhagyatottabb afrikai szavannák lakóiról is készüljön egy biometrikus-digitális identifikáció, pusztán megmentésük céljából?

A kedves Olvasó már sejti a választ: globális alapjövedelmet kell adni az embereknek! A Világgazdasági Fórum ajánlására már elkészültek azok a programok, mint ID4Africa, ID2020, amelyekkel olyan környékek lakóit is be lehet vonni a digitális rendszerbe, akiket másmilyen formában nem érhetnek el. Az amerikai külügyminisztérium USAID hivatalának égisze alatt, amelynek elméletben különböző fejlesztési programok tartoznak a profiljába, a nagy tech-cégek segítségével képzelik el megvalósítani a Föld népeinek “szebb jövőjét”.

Zárójelben említeném, hogy a migránsok által használt pénzfelvételre alkalmas bankkártya is már ezt a célt szolgálhatta, mivel így ellenőrizni lehetett az európai területen történő mozgásukat. Ilyen formában lehet nagyobb tömegeket vagy otthon tartani, vagy odaküldeni, ahol éppen “szükség van rájuk”, jobban mondva, ahol hasznot remélnek belőlük.

Nem véletlen, hogy átfedések vannak az alapjövedelem, illetve a készpénz megszüntetésének tervezői, az általános digitális inkluzió (befogadás) és a globális biometrikus adatgyűjtés megvalósítói között. A terv(ek) legfontosabb résztvevői a szokásos pénzügyi, banki körök mellett: a Bill Gates Alapítvány, az Omidyar Network (az Ebay alapítója), a Világbank, USAID, és a Világgazdasági Fórum.

Az alapjövedelem, amelyet, a szélesebb elfogadhatóság érdekében, először feltétel nélkülinek hirdetnek, megszüntetné az összes egyéni és nemzetközi segélyt, az összes szociális kiadást, kitörne a világbéke és mindenki boldogan élne… amíg mindenki a neki kijelölt és ellenőrzött pályán mozog és azt csinálja, amit elvárnak tőle. Miután a készpénz, tehát a személyi szabadság utolsó záloga is megdől, az egyén a bankok és / vagy az adományozó(k) jóindulatától függene. Például attól, hogy a világon mindenütt a Gates-fétist, az éppen aktuális oltásokat is elfogadják az emberek.

A Bill és Melinda Gates Alapítvány, amely a Better Than Cash Alliance (“Jobb, mint a készpénz” szövetség) egyik alapítója, minden erejével sürgeti a nagy vízió megvalósítását. Az ideológiai mázat kérés nélkül szolgálják a különböző szervezetek, amelyek első látásra meggyőzőnek tűnhetnek: a korrupció megszüntetése, a fejlesztési pénzek közvetlenül az emberekhez történő eljuttatása (ez különösen cinikus!), a kábítószerkereskedelem, terrorizmus és a bűnözés befagyasztása és még sok más jóemberkedő érv. Csakhogy! A globális játékban az is benne van, hogy “aki nem lép egyszerre”, az bizony éhen maradhat, ha elzárják a pénzcsapot és még az utcára sem mehet majd koldulni, mert nem lesz mit beledobjanak a kalapjába.

Itt álljunk meg egy percre, hiszen mindenki ismeri a különböző banki vegzálásokat készpénz befizetéskor, illetve nagyobb összegek származási helyének igazolási kötelezettségét. Kedves Olvasó, megsúgom, ez csak az olyan kis halakra vonatkozik, mint mi vagyunk. Azaz nekünk kell gyakorlatilag bokáig levetkőzni bizonyos banki tranzakcióknál már jó ideje, hiszen akár dílerek, vagy terroristák is lehetnénk, még akkor is, ha a bank régóta minden egyes pénzmozgásunkat ismeri.

Hogy globálisan operáló “nagypályásokkal” ez nem így van, kiderült a FinCen Files néven elhíresült és a napokban közzétett anyagokból, amelyekből megtudhatjuk, hogy a világ vezető bankjai hogyan “mosnak tisztára” dollár milliárdokat mind a mai napig. A véresen mocskos drog-, fegyver- és emberkereskedelemből, továbbá háborúkból és terrorizmusból származó pénzek iszonyú mennyiségben kerülnek ezekhez a híres pénzintézetekhez, erre a szolgáltatásra specializálódott ügyvédek segítségével, majd beépülnek, immáron patyolat tisztán, a legális gazdasági vérkeringésbe.

Tudni kell, hogy minél fejletteb, magyarán, minél komplikáltabb egy jogrendszer, annál nagyobb a lehetőség bizonyos jogi kiskapukat felfedezni és azokat kijátszani. Miután mindenki, de leginkább a bankok rengeteg pénzt keresnek az illegálisan megszerzett összegekkel, senkinek sem állt és áll érdekében a rendszert megváltoztatni, vagy megszüntetni.

Az említett cikkeket ITT és ITT lehet angolul megtekinteni. Nos, Hölgyeim és Uraim, ezek a bankok hadakoznak azért, hogy kivegyék a zsebünkből a készpénzt és minket móresre tanítva, a legutolsó fillérig rendelkezzenek bevételeinkkel.

Laura Klapper, a Világbank vezető közgazdásza fejtette ki nemrég az alapjövedelem valódi célját, ami korántsem a szegénység és nyomor megszüntetése lenne, hanem a világ összes lakójának bevonása a digitális fizetési rendszerbe. Itt kell megjegyezni, hogy a terv szerint minden elektronikus fizetés amerikai bankokon keresztül történne és bármikor blokkolni lehetne a tranzakciót. Sokan nem tudják, hogy Afrika fejlettebb országaiban rendkívül széles körben elterjedtek már a digitális fizetés leegyszerűsített változatai belföldi használatra.

Az egész projekt nem lehet túl drága (mihez képest?), ezért az alapjövedelemnek olyan szinten kell maradnia, hogy még mindig megérje elmenni mellette dolgozni, aki akar, vagy tud. Legyen tehát elég a túléléshez, de ne lehessen belőle rendesen megélni (“sustain a person at a modest minimum”). A gyakorlati megvalósítást pedig egy elektronikus eszköz (pl. okos telefon) rendelkezésre bocsátásával és / vagy biometrikus személyi kártya segítségével képzelik el.

Mint ahogy gyógyszerek, oltások esetében már megszokott, úgy a digitális jövőbe vezető “nagy társadalmi transzformációt” is először afrikai országokban próbálják ki. Természetesen az ilyen jóemberségtől túlcsorduló akciót még csak véletlenül sem szabad újgyarmatosításnak nevezni, hiszen mindez a lakosok érdekében történik. Kár, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs, hogy mi történik valójában velük.

A világ érdeklődését nem keltette fel különösebben 2019-ben a Szudánban lezajlott forradalom, hiszen mindenki a közelgő klíma Armageddonnal, illetve Greta Thunberg karbonmentes (sic!) vitorlázásával volt elfoglalva. Akit érdekel a “megvett forradalom” története, itt elolvashatja angolul.

A lényeg, hogy Szudánban, az eredetiben, egy Amerikától függő, részben az USA-ban kiképzett és ezáltal amerikabarát kormány került az élre, amelynek a legfőbb célja, hogy a terrorizmus miatt bevezetett szankciókat megszüntessék az ország ellen és így újra kaphasson fejlesztési pénzeket, hiteleket.

Nos, Szudán belépett a Better Than Cash Alliance szövetségbe, megígérve, hogy a társadalom és a gazdaság átalakítását a modern fizetési rendszerek és az általános inkluzió szellemében kívánja megvalósítani. Figyelemre méltó az ilyen ígéret egy belső terrorizmustól, klán rivalizációktól, polgárháborútól, USA szankcióktól, évtizedes diktatúrától romokban heverő ország ideiglenes kormányától, amely elkötelezettség lényegében a készpénz megszüntetését jelentené.

Így történhetett meg, hogy a Világbank, az EU, az ENSZ és a különböző szervezetek 1,9 milliárd dollárt irányoztak elő 32 millió szudáni, tehát a lakosság 80 százaléka, alapjövedelemmel történő ellátására, ami írd és mond havi 5, azaz öt dollárt jelentene (Világbank projekt P173521 Sudan Family Support Program).

A jeles akció egyúttal azt is jelenti, hogy az alapjövedelmet kapó 32 millió lakost digitálisan regisztrálják. Havi öt dollár nem sok, de ilyen szegény országokban bármilyen extra zsebpénz jól jöhet, ezért nem képzelhető el, hogy a lakosság nagyobb ellenállást mutatna. Az egyéb fejlesztési segélyek későbbi befagyasztása cserébe kvázi az “alapjövedelemért”, azonban felmérhetetlen károkat okozhat.

Többször említettem már a nemzetközi segélyezés kifürkészhetetlen útjait, a sötét kanálisokon elfolyó támogatások hiábavalóságát. Utaltam arra is, hogy a segélyszervezetek munkatársainak feudális jövedelmére, illetve a nemzetközi celebek honoráriumára aránytalanul sok pénzt pazarolnak el, s az érintettekhez már csak a száz és száz milliók, milliárdok töredéke jut el.

Szerény véleményem szerint mégsem az egyes emberek részére egyénileg kifizetett alamizsna a megoldás, hanem a helyszíneken történő oktatási, infrastrukturális és termelési beruházások változtathatnák meg tartósan az elmaradott országokban lakó emberek életét hosszú távra.

A dolog pikantériája mégis, hogy amikor 2020. júniusában, az újabban a világ megmentésére specializálódott német kormány Berlinben (hol másutt?) a Szudánt támogatók konferenciáját megtartotta, ugyan sokat beszélt minden főszereplő a csodálatos tervekről, csak éppen az nem derült ki, hogy végül is ki fogja finanszírozni ezt az emberkísérletet? A konferencia résztvevői már kifizetett, vagy kifizetés alatti, relatíve csekély összegekről referáltak. A Világbank is diszkréten hallgatott.

Minden jel arra mutat, hogy a tervezett projekt költségeit a háttérben maradó nagy tech-cégek fogják összeadni, hiszen ők, illetve az egymást átfedő gondolatgyáraik és alapítványaik biztosítják a szakmai hátteret, illetve a szükséges eszközöket.

Így jutnak egy csapásra 32 millió ember biometrikus adataihoz is, és ez a végső célja az egész emberiség “nagy transzformációjának”: a hatalmas adatmennyiség megszerzése, majd annak ellenőrzése, illetve az emberek feletti kontrol, a személyes adatok segítségével.

Az alapjövedelemnek nevezett digitális rabszolga-alamizsna árát azonban mi mindannyian fizetnénk, hiszen pontosan ezek a cégek és szervezetek képesek arra, hogy különböző adó-optimalizálási trükkökkel soha, semmilyen országban nem fizetnek adót. Önök is érzik ebben az abszurditást?

A 2020-as davosi Világgazdasági Fórumon Angela Merkel konzekvensen a “nagy transzformációról” értekezett, ahogy Bill Gates és a többi önjelölt világjobbító is erről beszél, ha kérdezik őket.

A jövő évben megtartandó Fórum témája: “The Great Reset” (a nagy újraindítás) lesz, miközben a munkacsoportokban gyűlik az anyag az alapjövedelem koncepciójáról és a készpénz megszüntetéséről. A legnépesebb országok, mint Kína és India lakosságának biometrikus feltérképezése és ellenőrzése már megvalósult. A többi országban is ugyanez a törekvés tapasztalható.

Hogy a digitális pórázon hogyan változik meg még jobban az életünk, már egy másik történet lesz.

Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) megvalósítása, amire egyre több politikus már nyíltan céloz, realitássá válhat.

A digitális rabszolgaság lenne a fejlődés?

Szerző: HeroesNeverDie

A cikket Norbert Häring, német gazdasági szakértő, szakkönyvíró, egyetemi előadó adatait felhasználva írtam. Akit munkássága érdekel, egy kincses bányára lel oldalán, német és angol nyelven.

Featured picture: digital slave aier.org