HND: A nép “Bulldózere”

Talán még ki sem hűlt a nemrég elhunyt tanzániai elnök,  John Pombe Magufuli teste, amikor a világsajtó – nem kevés gúnnyal fűszerezett – cikkek sorozatában elemezte a néhai politikus tevékenységét. Addig szinte soha nem jutott el semmilyen lényeges hír más földrészekre, de az elnök halála apropót adott némi kioktatásra, elsősorban az afrikai országok felé. Az valahogy kimaradt a tudósításokból, hogy Magufuli elnök a fekete kontinens egyik legsikeresebb vezetője volt, akit népe szinte félistenként szeretett, nem egyszerűen csak tisztelt, ami már önmagában is elég ritka.

Nehéz idők járnak a kritikus szellemű emberekre, azokra, akik a SARS Covid-19 pandémiával kapcsolatos WHO narratívát valamilyen okból megkérdőjelezik, netán bizonyos akciókkal vitatkoznak. A kritikus hozzállás korántsem jelent “vírus-tagadást” (sic!), vagy “oltásellenességet”.

Különösen nehéz helyzetben vannak olyan afrikai vezetők, akik már eddig is szembe szálltak a globalista terjeszkedéssel, vagy legalábbis megpróbálták kordában tartani azt, s akik saját népük érdekeit kívánták képviselni a túlerővel szemben.

A brit Guardian 2021. február 8-án a következőket írta, félreérthetetlenül az egykori gyarmatosítók arrogáns stílusában:

“Ideje lenne, hogy Afrika az oltásellenes tanzániai elnököt megzabolázza. John Magufuli könnyelmű tétlensége a Nagy Tavak körül kialakult koronás esetek tekintetében összeesküvési elméletek kialakulását segíti elő és életeket veszélyeztet.”

A cikket egyébként a Guardian “Global Development” (globális fejlődés) sorozatában publikálták, amely hivatalosan a Bill és Melinda Gates Alapítvány szponzorálásával jelenik meg. A Guardian erről így ír:

“Ezt a web-oldalt részben a Bill és Melinda Gates alapítvány finanszírozza. A zsurnalisztikai rész és más tartalmak szerkesztőségileg függetlenek, céljuk a globális fejlődésre koncentrálni.”

Tanzánia elnöke, John Magufuli, akit 2020-ban elsöprő többséggel újabb öt évre megválasztottak, nem csak és nem elsősorban arról volt híres, hogy felhívta a PCR tesztek megbízhatatlanságára a figyelmet, amikor papayától kezdve motorolajig a legváltozatosabb tárgyakon mutatta be azt, amit egyébként sokan tudnak, de nem mondanak, pedig a WHO is megváltoztatta honlapján a PCR tesztek alkalmasságára vonatkozó véleményét – közvetlenül Biden elnök “megválasztása” után.

Az eredetileg kémia és matematika szakos tanár, doktori fokozattal amúgy, elég régóta az afrikai vezetőket árgus szemmel figyelő és kritizáló nyugati mainstream média célpontja volt. Nem kellett ehhez világjárvány.

Munkája révén a csodálatos természeti adottságú, ásványi kincsekben rendkívül gazdag Tanzánia, az egykori Tanganyika, rohamos fejlődésnek indult. Magufuli magát a “nép elnökének” aposztrofálta, de ezek nem csak hangzatos szavak voltak, hanem tetteiben is a népet szolgálta.

Elutasított különböző hiteleket, igen, még kínait is, ami a kontinensen ritka. Helyette a legnagyobb multi céget, amely az aranybányászatot monopolizálta és a kitermelt nemes fémet addig szinte térítés nélkül kivitte az országból, adófizetésre kötelezte, visszamenőleg is. Az így befolyt összegekből a hatalmas ország infrastruktúráját kezdte el roham tempóban kiépíteni, aszfaltozott utak, autópálya, vasút és egy épülőfélben levő gigantikus vízerőmű jellemezték a nagy szabású tervet, amelynek “Vision 2025” a neve. A tipikus afrikai nyersanyag export helyett a helyi feldolgozó ipar létrehozását és megszilárdítását vette célba.

Nem hiteleket vett fel, hanem külföldi befektetőket invitáltak az országba, kedvező lehetőségek mellett, egyúttal azonban adófizetésre kötelezve őket. Lássunk csodát: jöttek! Eközben a Soros Alapítvány (Open Society Foundation) által fizetett NGO-k, mint Human Rights Watch, Amnesty International és a szokásos bagázs, nem győztek sivalkodni a Tanzániában uralkodó “autoriter” vezetési stílusról, a demokrácia és sajtószabadság akut hiányáról. Az unalomig ismert, ezer éves szöveg.

Az egyik kedvenc vesszőparipájuk azonban kényszerűen kimaradt a már agyon csócsált mantrából: a korrupció. Magufuli elnök ugyanis tűzzel-vassal be akarta szüntetni az afrikai politikára oly jellemző korrupciót. A saját elnöki fizetését is a korábbi egyharmadára csökkentette. Megtiltotta a politikusok első osztályú repülését. A függetlenségi ünnep parádézása helyett, az arra szánt pénzt inkább a kolera megelőzésre fordította. A felső oktatási tandíjat eltörölte.

Az általánosan javuló életkörülmények, az egyre jobb színvonalú oktatás és a kialakulóban levő magasabb középosztály igényeinek növekedése hatására a születési ráta csökkenő tendenciát mutat. Az általános közbiztonság példamutatóan jó.

John Magufuli beceneve, a “Bulldózer” is a korrupció elleni kíméletlen harcából eredt. Ezért is volt felettébb aljas a német “Der Spiegel” magazin sejtetése, mely szerint az elnököt autoriter stílusa miatt nevezték volna így.

Magufuli elnök első kormányzása idején vezették be a Tanzániában elég gyakran elforduló albínók üldözésének szigorú tilalmát, még a Parlamentbe is bekerült egy albínó képviselő. A témáról ITT írtam részletesebben.

Tanzania: The Soul of a New Africa – Full Documentary

Kérdés, hogy miképpen lehetne egy feltörekvő afrikai országot kormányozni, amely nem csak különböző klímazónákban terül el, hanem megszámlálhatatlanul sokféle nép lakja, s amelyben 125 különböző nyelvet beszélnek? Annyiszor leírtam már, de most sem leszek rest tudatni: az afrikai kontinens nem homogén. A legkülönfélébb emberfajták lakják, rengeteg nyelv, nyelvjárás és vallás, szokás létezik. A politika is nagyrészt egy-egy népcsoporthoz való tartozáson alapul, a hagyományok pedig igenis az “erős kezű” vezetőket részesítik előnyben.

Lehet ezeket a tényeket csűrni-csavarni, de attól még tények maradnak. Az meg különösen szembetűnő, hogy az afrikai országok függetlensége óta bármilyen korrupt, diktatórikus rendszert hajlandók voltak tolerálni a globalista erők, amíg azok országukat szabad prédának engedték át. Abban a pillanatban, ha valaki a saját országa érdekeit tartotta elsődlegesnek, akkor a diktátorok korábbi támogatói rögtön a renegát vezető ellen tüzeltek a média segítségével. Általában ilyenkor kezdődött el mindig a demokrácia exportálása

Érdekes módon a függetlenné vált afrikai országok egy sajátos nemzeti tudatot alakítottak ki az elmúlt évtizedek alatt. A mesterségesen meghúzott határok között, ahova a gyarmatosítás hagyatékaként sokszor egymással ellenséges népcsoportokat kényszerítettek, s ami mindig is a helyi háborúk, népírtások melegágya volt, idővel mégis egy bizonyos nemzeti öntudat kifejlődését tapasztalhatjuk.

Különösen így van ez olyan országokban, amelyek prosperálnak és valamilyen saját nyelvet választottak hivatalos nyelvként. A gyarmatosítók által bevezetett nyelv helyett, amit olykor távolabbi országrészekben nem is ért a lakosság, Tanzániában a swahili (szuahéli) nyelv lett a közösen használt, hivatalos nyelv. Ez egyfajta transzcendens nemzeti érzést kelt az emberekben.

Amennyiben egy sikeres, szinte mindenki által elismert, közszeretetnek örvendő, karizmatikus egyéniség kerül az ország élére, akinek politikai tevékenysége révén a lakosság jóléte látványosan növekszik, az ország kézzelfoghatóan fejlődik, akkor bizony előfordulhat olyan, hogy a vezetőt mintegy apa-figuraként, kvázi félistennek kezelik.

“This is Africa, baby!”

A WHO által követelt lezárások, a kereskedelem megbénítása, a szállítási láncok összeomlása katasztrofális hatással lett volna az éppen közepes jövedelmű ország szintjére emelkedett Tanzániára. Ezzel tisztában volt Magufuli elnök, aki szerint a gazdaság összeomlása halálos tőrdöfést jelentett volna hazájának.

Zárójelben jegyezném meg, hogy azok a fejlettebb afrikai országok, amelyek követték és mind a mai napig követik a WHO előírásait, például a turizmus teljes lenullázásával, hatalmas árat fizetnek a lockdown miatt. Azok a tipikusan afrikai kisvállalkozók, akik az elmúlt évet valahogy túlélték és pl. a turizmus helyett valami másba kezdtek, feláldozva utolsó megtakarításaikat, azok most az akárhányadik hullám okán kihirdetett lezárás miatt nincstelenekké válnak. De ez már egy másik történet…

Ennek tudatában különösen álszentnek tartom az ENSZ azon siránkozását, miszerint a pandémia következtében “biblikus méretű éhínség” várható majd világszerte. Ki hitte volna? Mert abba bizony emberek milliói fognak belehalni! A “The Great Reset” rémálom kitalálója, Klaus Schwab a világjárványt tartotta “biblikus méretűnek”. Úgy látszik, erre még jó nekik a Biblia…

John Magufuli elnök hazája szempontjából nagyon helyesen látta, hogy nem lehet ugyanazzal a keretszabályozással kiütni afrikai országokat, amelyek a vezető gazdag hatalmakat is a csőd szélére taszítják. Ahogy az európai eredetű “demokrácia”, különösen azonban, amit manapság neveznek annak, nem húzható kényszerzubbonyként a fejlődő országokra.

Így vált Tanzánia és a hozzátartozó autonóm köztársaság, Zanzibár szigete a tél és a véget nem érő lezárások elől “menekülők” oázisává, miközben a többi, turizmusból élő afrikai ország gazdasága a padlón van.

Sokan oda is költöztek, vagy legalábbis megpróbálnak maradni, amíg csak lehet. Ilyen például Dave Brych, német vlogger, aki – úgymond – a gyerekei védelmében hosszabb időre családjával Tanzániába ment, s aki az elnök halálát a helyszínről kommentálta:

Tansanias Präsident und sein Tod

2020. júniusában halt meg a fiatal és addig teljesen egészséges Pierre Nkurunziza, a Tanzániával szomszédos mini-állam, Burundi elnöke, aki kritizálta a WHO drákói előírásait, majd kidobta a szervezetet országából. A hivatalos verzió szerint szívroham volt a halál oka, de a mindent tudó Guardian feltételes módban megjegyezte, hogy “egyesek szerint” az elnök a vírus áldozata lehetett. Ezt a feltételes módot aztán átvette a többi média is. A következő elnök rögtön visszavonta a néhai Nkurunziza intézkedéseit.

Hetekig találgatta a nemzetközi sajtó, hogy vajon mi történhetett a tanzániai elnökkel, mintha addig naponta foglalkoztak volna vele. A suttogó propagandát, mint kiderült, nem más, mint a 2020-as választásokon csúfos vereséget szenvedett, de magát tizennégy százalékos eredménnyel mégis győztesnek tartó, majd csalást kiabáló ellenzéki vezér, Tundu Lissu nevű politikus szította a kies Brüsszelből, ahova állítólagos merényletek után menekült. Lissu tudni vélte, hogy az egyébként pacemakerrel élő elnököt korona fertőzéssel kezelik a kenyai Nairobiban.

2021. március 17-én elhunyt a 61 éves elnök, John Pombe Magufuli Dar es Salaam-ban, Tanzánia legnagyobb városának kardiológiai klinikáján. A kommüniké szerint szívelégtelenségben, amely betegséggel egyébként tíz éve harcolt. A korona vírus esetlegességét a szokásos feltételező módban a nemzetközi sajtó említette minden egyes cikkében. Helyettese, a Zanzibárról származó Samia Suhulu Hassan, aki az ország első női elnöke lett, felesküdött. Magufuli-t hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, szülőhelyére, Chato-ba.

Mit tesz a sors? Hogy a tanzániai ellenzéki figura, Lissu szavainál maradjunk, aki azt mondta az elnök halálára, hogy ez valamiféle “költői igazságszolgáltatás” lett volna: a Bloomberg hírügynökség pontosan Magufuli elnök temetése napján tette közzé, hogy tanzániai utazóknál egy sokszorosan mutált korona vírust találtak. A véletlen egybeesések mindig lenyűgöznek.

Eretnekségnek hangzik, tudom, de Tanzánia néhai elnöke az afrikai országokban régóta terjedő, és valamennyire érthető bizalmatlanságának adott hangot, mely szerint a kontinens lakosságát évtizedek óta használták élő kísérleti alanyként különböző oltások, gyógyszerek tesztelésére. Talán nem ártana gondolkodni azon, hogy mi az afrikaiak helyzetében hogyan vélekednénk? Hasonló a helyzet Indiában is, holott a hatalmas ország saját maga is gyárt oltóanyagokat még exportra is, de a múltban sajnos sok rossz tapasztalatuk volt a kísérletező kedvű multinacionális gyógyszeripari konszernekkel.

Hogy mi történt valójában, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Nem feladatom a néhai tanzániai elnök el-, vagy megítélése. Hogy az ország jövője milyen lesz, majd kiderül, ha majd egyáltalán az afrikai ország lakosain kívül bárkit érdekelni fog még Tanzánia sorsa.

Tény viszont, hogy a nemzetközi média által szított híresztelések olyannyira kontraproduktívak voltak, hogy egyre hangosabban terjed az a vélemény, miszerint a népnek kedves, önálló “afrikai utat” járó politikusok között egy “szívroham járvány” lépett fel. Nos, az ilyen közhangulat előbb-utóbb zavargáshoz vezethet, amivel szintén le lehet rombolni az eddig elért eredményeket.

A cikk elsődleges célja volt valamelyest árnyaltabb képet mutatni egy ritka adottságokkal rendelkező afrikai vezetőről. Mielőtt elfelejteném, az új elnökasszony a Világgazdasági Fórum tagja.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: thetimes.co.uk

HND: A néphülyítés ötven árnyalata – 2. rész

“Az igazságot sokan nem szeretik, de ez az igazságot nem érdekli” – HND

Moralizáló háttérzajokban eddig sem volt hiány. Valaki akadt mindig, aki fenyegetően kihegyezett mutatóujjával megcélozta a gyanútlan szemlélődőt és fejére olvasta, hogy a világon történő disznóságokért csakis ő, az egyszerű polgár a felelős. Ki más? A gyarló kisember miatt lesz perceken belül klímakatasztrófa és az elszabadult vírus is egy természeti csapás, ami minden bizonnyal a “kisember” rombolási kedvének következménye. Vagy mégsem?

A nemzetközi hallgatási spirál

Még jóval a “mesék hülye gyerekeknek” címszó alatt előadott vírus-kiszabadulási teóriák előtt jelezte 2019. december 31-én Tajvan, a független, demokratikus szigetország külügyminisztere a WHO és Kína felé, hogy egy emberről emberre terjedő pneumóniás, azaz tüdőt megtámadó betegség járványa alakulhatott ki Wuhanban. Ezen a napon a szigeten bevezették a Wuhanból érkező repülőgépek fedélzeti ellenőrzését. A WHO tekintetes igazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus nemhogy nem vette figyelembe a figyelmeztetést, hanem el is hallgatta azt. A kínai hatóságok pedig azokat az orvosokat hallgattatták el hetekig, akik beszélni mertek a vírus emberről emberre történő terjedéséről. Egyedül az USA reagált segítőkészen.

Hány hagymázas elméletet kellett meghallgatni a vírus származási helyéről? “Mosatlan denevérlevestől” kezdve a kontaminált fagyasztott élelmiszerig, a legkülönbözőbb variációkkal etette a közönséget a nemzetközi mainstream média és a Kínával szorosan kooperáló, haladár politikusok serege, valamint a nemzetek felett álló WHO, követve a Kínai Kommunista Párt narratíváját.

A kis országok, amelyek megpróbálnak mindenkivel békés kapcsolatokat ápolni, de a világpolitika alakításában méretük miatt mégsem tudnak hatékonyan részt venni, csak egy célt láttak maguk előtt: minden körülmények között, gyakorlatilag bármi áron megvédeni a saját lakosságukat a veszélytől. Magyarország kormánya is így tett, akár elég rugalmas eljárási módszereket bevetve.

A nemzetközi néphülyítési kartellben élenjáró Németország belügyminisztériuma két nap alatt egy – ma már – “pánik-papír” néven elhíresült tanulmányt készített, amelyben halottak millióit emlegették, mert komputer modelleken valakik mindezt kiszámolták. Különös hangsúlyt helyeztek arra, hogy kis gyerekeket kell “megdolgozni” az emberiség egyik legősibb félelmével, a fulladásos halál lehetőségének felmutatásával a nagyszüleikkel, szüleikkel kapcsolatban. Ebben hivatkoztak a kizárólag kínai tanulmányokra támaszkodó “aszimptómatikus fertőzés” lehetőségére, azaz, hogy egészéges emberek, jelen esetben gyerekek is vírushordozók lehetnek, akik a kórokozót továbbadhatják.

A minisztérium egy magas szintű munkatársa kötelességének érezte a hirtelenjében összetákolt papírt egy – még – független, csak az olvasók adományaiból működő szerkesztőség részére eljuttatni (a cikk az alsó piros linkre kattintva látható lesz). A következmény: a hivatalnokot kirúgták. A másik következmény viszont az volt, hogy ország-világ megtudhatta, a papír készítésénél nem elsősorban szakemberek, hanem a szoros kínai kapcsolatokkal rendelkező politológus, Dr. Maximilian Mayer és egy maoista elveket éltető nyelvész, Otto Kolbl (Kölbl) működött közre, öt közgazdász és egy szociológus mellett. Hogy ők milyen kirívó szakmai képességekkel rendelkeztek a világ egyik vezető országa gigantikus védekezési tervének kidolgozásában, az Horst Seehofer, a megalkuvásairól elhíresült belügyér titka maradt.

Azok az orvosok, virológusok, járványügyi szakemberek, kutatók, akik egy szélesebb szakmai vitát követeltek a védekezés, megelőzés érdekében, azok hangját elég gyorsan elhallgattatták. Az egyedüli elfogadott véleményt Merkel házi virológusa nyilváníthatta ki, aki már a “sertés influenza” idején is csődöt mondott, hatalmas kárt okozva ezzel a gazdaságnak, s aki nem más, mint Christian Drosten, a berlini Charité klinika professzora. A másik korifeus a Robert Koch Járványügyi Intézet igazgatója, aki állatorvos.

A vírus mellett a hallgatási spirál is egyre jobban terjedt, hiszen mindenki félt a szakmai, egzisztenciális következményektől.

A gyógyszerek és a vakcina előállításának ellentmondásos háttere

Sokat olvashattunk a vírus elleni védekezés és a betegség kezelésének nemzetközi versenyéről, amelyben hazánk kutatói kimagasló szerepet játszanak. Kis ország ide, vagy oda.

Kiragadnám viszont a hydroxychloroquine (HCQ) esetét, ami szintén jellemző volt a vírus politikai célokra történő felhasználására.

A járvány elején kiderült, hogy egy jól bevált, elsősorban malária elleni gyógyszer cink és esetleg más, influenza elleni szer kombinációjával elég jó eredményeket lehet elérni a kevésbé súlyos, vagy még a fertőzöttség elején álló pácienseknél. Trump, akkori amerikai elnök is említette a szer pozitív hatását, amivel egy lavinát indított el a HCQ ellen. Mémek tömege jelent meg az elnökről, amelyeken klór tartalmú tisztitószert iszik, dicsér, ajánl – a teljes program tehát, miközben a közösségi mediában intelligencia allergiában szenvedő “tényellenőrök” okádtak a HCQ ellen. Pillanatok alatt számtalan “tanulmány” jelent meg a neten a káros hatásokról és Ausztrália betiltotta a HCQ alkalmazását.

Harvey A. Rish, az amerikai Yale egyetem orvosi intézetének professzora, több tudományos tanulmány szerzője vette védelmébe a kezelést és leplezte le a háttérben munkálkodó összeesküvést (németül, angol linkekkel ITT olvasható).

A sokszor lenézett fejlődő országok, amelyek különösen szenvedtek a lockdown miatt, nem tényellenőrködtek, hanem megragadták a lehetőséget és az ilyen, általában trópusi országokban rendelkezésre álló malária elleni, olcsó HCQ-t használták betegeik kezelésére, 8o-85 százalékos gyógyulási sikert elérve az egyes államokban. Ezt onnét is tudom, mert ilyen országban élek. Arra természetesen még csak véletlenül sem mernék gondolni, hogy a rég bevált HCQ-val nem lehetne csilliárdokat keresni és talán emiatt ebrudalták ki a lehetséges gyógyító szerek közül…

A különböző vakcinák megjelenése is teljesen átpolitizált volt. Kezdve az EU botrányosan félre sikerült beszerzésétől és elosztásától, a klasszikus oltások kiforrott technikája alapján előállított orosz és kínai vakcinák szégyenletes mocskolásán keresztül az abszurd “vakcina nacionalizmus” szó kitalálásáig, volt itt minden. Míg Merkel kancellár a januári Világgazdasági Fórum virtuális konferenciáján a fejlett országoktól azt követelte, hogy ne legyenek önzők és juttassanak elég vakcinát a szegényebb világ-régiókba, kiderült, hogy nincs elég genetikai eljárással készült oltóanyag, vagy esetleg csak az év végére várhatóak. A magát a Planéta megmentőjének aposztrofáló Merkel minden bizonnyal elfelejtette azt az apró tényt, hogy a fejlődő országok annál nagyobb bajban lesznek, minél tovább tart a “gazdag” országok lezárása. Arról nem is beszélve, hogy nem mindenütt áll rendelkezésre egy állandó -70° fokot produkálni képes infrastruktúra.

A józan ész, ami lassan kihalófélben van, azt javasolná, hogy a vírus származási országában elállított oltás lehet a legmegfelelőbb a tömeges alkalmazásra. Egy, a hagyományos eljárás szerint készült vakcinán nem kell annyit kísérletezni, tesztelni, mint a teljesen új technológiával gyártott anyagok esetében. Ezért is tartom mérhetetlenül aljasnak azt a politikai töltetű ellenpropagandát az orosz és a kínai szerek ellen, amellyel emberek életével, félelmével játszanak, pusztán hatalmi érdekek miatt. Sebes Gábor tárgyilagosan informatív, kiváló cikke a Pesti Srácok felületén részletesen bemutatja az oltások körüli huzavona hátterét.

A BioNTech cég furcsa üzleti praktikái

Mesébe illik a BioNTech cég alapítójának, az integráció példaképe, Uğur Şahin, török származású orvos esete a vakcinával. Előre szólok, hogy a német médiában gyakorlatilag egyetlen mondat sem hangzik el Karikó Katalin munkásságáról. Kizárólag az azóta már mindenféle plecsnikkel kidekorált Uğur Şahin zsenialitásáról írnak, aki – a nyilatkozatai alapján – a saját ötletének adja elő az oltás esszenciális lényegét. Lássuk!

A már említett 2021-es Világgazdasági Fórum Konferenciáján Merkel beszédében kikottyantotta, hogy egy évvel azelőtt, tehát 2020. januárjában közölte vele a BioNTech alapítója, hogy átállítja cégét a vakcina gyártásra. Abban az időszakban tehát, amikor a kínai hatóságok először ismerték be a koronavírus létezését, miközben a német egészségügyi miniszter, Spahn lazaságra intett és a maszkviselést feleslegesnek tartotta. Abban az időszakban, amikor a német mainstream média “jobboldali összeesküvési elméletnek” bélyegezte meg a betegség veszélyességére utaló információkat. A Robert Koch Intézet elképzelhetetlennek tartotta, hogy a járvány Németországot érintse.

Még furcsább volt a BioNTech 2019. évre szóló gazdasági kimutatása. A cég alapítása óta 2019-ig összesen 404 millió euró veszteséget termelt, különösebb gyógyszer, vagy bármilyen gyógyászati alapanyag gyártása nélkül. A BioNTech a rákkutatásban volt aktív, s az nem ritka, hogy először rengeteg pénz fekszik a kutatásban. Az viszont kevésbé gyakori, ha egy ilyen cégnek nincs más terméke, amivel például a kutatásait finanszírozza.

2019-ben az amerikai tőzsdére (Nasdaq) került a cég és alapítója rögtön 980 százalékkal (!) emelte meg saját javadalmazását, illetve a felügyelő bizottság tagjai is hatalmas honorárium többletet kaptak. Felvett továbbá még egy elnököt és megbízta a nemzetközi hírű Ernst + Young tanácsadó céget a BioNTech gazdasági ügyeinek felügyeletével. Hasonlóan alakult a szintén német érdekeltségű CureVac cég sorsa, amelynek eddig még nem sikerült oltóanyagot produkálnia.

Gondolom, hatalmas véletlen lehet, hogy Uğur Şahin, akinek a cége addig semmilyen gyógyszert nem produkált, már 2020. januárjában, látnoki képességekkel megáldva, átállt a vakcinakutatásra, akkor, amikor még mindenki legyintett a Kínából érkező hírekre. Az évezred gazdasági döntése!

Az, hogy a Világgazdasági Fórum már 2019-ben kiadott egy “feltételezett” világ-pandémia globális kezelésére vonatkozó útmutatást, szinkronban a korábbi cikksorozatomban említett 2010-es Rockefeller szcenárióval, az is csak a sok-sok véletlen egyik komponense. Már gondolatban sem merülhet fel, hogy ugyan miért is pont 2019. őszén utazott a német kancellár Wuhanba céget avatni és előadást tartani, amikor már a kínai kutatók körében szórványos megbetegedések előfordultak, mint lassan-lassan kiderül.

Miért származhat laborból a vírus?

Kínai kutatók 2013-ban előállítottak egy hibrid vírust, mégpedig a madárinfluenza H5N1 és a közönséges influenza, a H1N1 genetikailag módosított keverékét. Erről annyit kell tudni, hogy a madárinfluenza nem terjed emberről emberre és csak olyanok kapják el, akik közvetlenül és szoros kapcsolatban állnak madarakkal. Fertőzés esetén viszont a H5N1 az esetek több, mint felében halálos kimenetelű.

A közönséges H1N1 influenza vírus viszont enyhébb lefolyású, de könnyen fertőz emberek között, viszont az esetek kilencven százalékában nem halálos.

A kínai kutatók annak rendje és módja szerint nagy büszkén nyilvánosságra hozták eredményeiket a tudományos szaklapokban, ami hatalmas botrányt okozott a nemzetközi tudóstársadalomban. Olyannyira, hogy még a civil mainstream médiában is olvashattunk a felháborodásról. A nyugati kutatók felszólították kínai kollégáikat, hogy ne “játszadozzanak” ilyen kísérletekkel, ismervén az ottani laboratóriumok hiányos biztonsági rendszerét.

A dolog odáig fajult, hogy egy akkor még teljesen ismeretlen rapper “Pandemic” címmel egy videót tett fel a közismert videómegosztó oldalra, amit gyakorlatilag 2020-ig senki sem nézett meg. Tavaly óta azonban majdnem másfél millióan látták a filmet.

DR CREEP – PANDEMIC FEAT. LONE NINJA (MONTAGE MUSIC VIDEO) CUTZ BY DJ MADHANDZ / PROD. BY BLAQ MASQ

Anélkül, hogy bármilyen tudományos ismertetésekbe keverednék, laikusként is tudom, hogy 2017. óta ismét engedélyezték a kísérletezőknek az úgy nevezett “gain-of-function” eljárás alkalmazását, ami röviden azt jelenti, hogy a vírust genetikai úton egy többlet tulajdonsággal látják el. A fenti példa alapján, a kínai kutatók az emberre elvben nem ragályos, de fertőzés esetén potenciálisan gyilkos H5N1 vírust kiegészítették az emberről emberre fertőződés lehetőségével. Aki manapság vírust manipulál, az pontosan ismeri a manipuláció leleplezésére alkalmazott eljárásokat és el tudja tüntetni az árulkodó jeleket.

Ahogy az első részben is írtam: “a vírus egy optimalizált képességgel rendelkezik az emberi tüdő sejtjeit az ACE2 vagy a CD147 nevű receptorokon keresztül megfertőzni.”

A SARS Cov-19 minden valószínűség szerint nem lehet állati eredetű, mint ahogy az elején el akarták hitetni a világ közvéleményével, mert egy állatról emberre került vírusnak hosszú időre van szüksége az új környezetet megszokni. Minden vírus mutál és minél több embert fertőz meg, annál több mutációra van alkalma. Ezért is változtatnak minden évben az influenza elleni oltások receptúráján. Csakhogy! A világot jelenleg megbénító korona vírus túl gyorsan mutál és az új fajták agresszívebbek lesznek, ami szokatlan ebben a műfajban és ez is egyik jele lehet annak, hogy a SARS Covid-19 egy laboratóriumi kísérlet eredménye. Az agresszivitás egyik fontos ismérve, hogy már fiatal, egészséges embereket is megtámad, ami korábban nem volt jellemző az alapvírusra.

A legnagyobb tragédia mégis a betegség szerveket, érfalakat károsító hatása és esetleges hosszútávú következményei.

Az sem újdonság, hogy vírusok, baktériumok kikerülhetnek az erre specializálódott laboratóriumokból. Ilyen még az USA-ban is elő szokott fordulni, dacára a világ leghatékonyabb biztonsági rendszereinek.

Ami nagyobb aggodalomra ad okot, az az a tény, hogy ilyen, gyakorlatilag bio-fegyverekkel kísérletező intézetek gomba módra szaporodnak világszerte. Talán Bill Gates, a szoftver árusból oltási specialistává (sic!) avanzsált “filantróp” is erre gondolhatott alapítványa évadnyitó beszédében, amikor további súlyos pandémiákkal riogatta a nagyérdeműt.

Egyre több tudós szegi meg a hallgatási spirált és teszi közzé azokat a tudományosan megalapozott bizonyítékokat, amelyek a SARS Cov-19 labor eredetére utalnak. Mint keselyük ugranak rá az ilyenekre a média kompetencia titánjai, akik inkvizítori módszerekkel próbálják a renegát szakembereket ellehetetleníteni. Az egyikük Dr. Roland Wiesendanger, a hamburgi egyetem professzora, aki egy tanulmányt publikált korona témában. A vele folytatott interjú ITT olvasható.

Javaslom továbbá a Neokohn magyar nyelvű cikkének figyelmes tanulmányozását is.

A járvány lelki és társadalmi hatása

Egy éve szenved szinte az egész világ a bezártság, a korlátozások miatt. Milliók és milliók vesztették el egzisztenciájukat. Egész iparágak, de különösen a nemzetközi turizmus sínylette meg a szabad mozgás korlátozását. Olyan országok, amelyek lakossága az idegenforgalom jóvoltából szerény jólétet teremtett magának, most kénytelenek a küszöbükön toporgó IMF politikai feltételekhez kötött kölcsöneit igénybe venni. Akik hezitálnak, azok az országok esetleg “véletlen balesetek” szenvedő alanyaivá válhatnak, amelyeket a média és NGO-k segítségével hatalmas botrány-lufivá fújhatnak fel.

Az idős emberek kényszer-izolálása különlegesen tragikus, hiszen ők ezáltal elveszthetik az életkedvüket is, ami az immunrendszerüket, egyéb betegségeiket negatívan befolyásolja, s ezáltal még esélyesebbek lehetnek a vírus támadására. Nem akarom felidézni a szívszorongató képeket a műanyag zsákba bugyolált gyerekekről és nagyszülökről, azt hiszem sokan láttunk ilyen fotókat.

Sehol sem hozták egyelőre nyilvánosságra, de kiszivárgott becslések szerint elsősorban a nagyvárosokban több száz százalékkal nőtt az öngyilkosságok száma. Nem csak a magány, hanem az egzisztencia elvesztése is rengeteg embert kényszeríthetett ilyen jóvátehetetlen döntésre. A temetések résztvevőinek korlátozása, vagy a haldokló hozzátartozó meglátogatásának a tilalma is melegágya a különböző lelkitraumáknak, világszerte.

Az különösen megdöbbentő volt, hogy szigorú szabályok közé kényszerített polgárok tehetetlenül nézték azokat, akik az amerikai nagyvárosokat felgyújtották, az üzleteket kirabolták, mert megtehették a kijárási korlátozások ellenére, fittyet hányva az egészségügyi rendelkezésekre. A járványra való hivatkozással kikényszerített, az USA-ban szokatlan, tömeges levélszavazás, aminek az “eredménye” történelmi jelentőségű, már csak a cseresznye volt a habostortán.

Nem volt elég 2019-ben a Greta Thunberg tolásával kiprovokált klíma-pánik. A magukat az Univerzum urainak képzelő Schwab-maffia tagjai, a Világgazdasági Fórum munkatársai egy videót készítettek azzal az üzenettel, hogy a kihalt városok, a leállított gyárak és repülőterek, a nyüzsgő élet gyakorlati beszüntetése milyen “áldásos” hatással volt a környezetre. Jól hangzik, csak nem igaz. Statisztikailag sem. A cinizmusában überelhetetlen videót azonban rövid idő alatt le kellett szedniük, olyan tömeges, nemzetközi felháborodást okoztak vele.

World Economic Forum Deleted Video: “Lockdowns are improving cities around the world”

Amennyiben a fenti videó is törlésre kerülne, ebben a cikkben látható lementett formában.

Amikor a krónikás egy égbekiáltó botrányba botlott

Kutatásaim során véletlenül akadtam rá egy blogra, amitől elállt a lélegzetem. A történet rövid és egyszerű, de valahogy kétségbeejtően jellemző is.

Valahol Észak-Németországban egy, évtizedek óta trópusi betegségekkel, vírusokkal foglalkozó, híres, idősebb orvos-professzor, aki kutató cége eladása után milliárdossá vált és már csak a saját magánlaboratóriumában dolgozik, egy oltóanyagot állított elő, amely csak antigént, azaz egy specifikus fehérjét tartalmaz, ami bekerülve az emberi szervezetbe antitesteket produkál (ugyanúgy, mint a többi vakcina), erősítve az emberi immunrendszert.

A különbség az eddig ismert oltásokhoz képest, hogy itt nem alkalmaznak deaktivált vírusokat, sem genetikailag módosított fehérjéket, ezáltal mellékhatások sem várhatóak. Nem kíván különleges hűtést sem. A fagyasztott szárítási technikával készült antigénekből, egy útmutatás alapján, kevés eszközzel gyakorlatilag más orvosok is előállíthatnak vakcinát. Az anyag hatásosságát egyébként a fent említett vírus-guru, Drosten professzor is igazolta.

A feltaláló, Dr. Winfried Stöcker tudatosan nem jelentett be rá szabadalmat, mert könnyen hozzáférhetővé és főleg mindenki számára elérhetővé akarta tenni az oltást. Az első adagot saját magán próbálta ki, majd a családját, illetve száz, önkéntesen jelentkező munkatársát oltotta be, 97 százalékos antitest termelési rátával, mint a későbbi tesztek alapján beigazolódott.

Az oltás 2020. szeptember óta bevizsgálásra kész. Azaz kész lenne, ha nem szólt volna közbe a nagy német bürokrácia, ha nem jelentették volna fel legalább tízszer különböző ürügyek alapján és ha nem vádolták volna meg valamilyen múltból előkotort állítólagosan “rasszista” szöveggel, ami ugyan pont az ellenkezője az állításnak, de a merkelisztáni alternatív valóságban egy külföldieket inspirálni szándékozó írást is félremagyaráznak, amennyiben azzal valakit mószerolni lehet.

A professzor urat azonban nem olyan fából faragták, hogy szellemileg mélységesen alultáplált hivatalnokok, újságírók elbátortalanítsák. Volt egy “B” terve is, így az egész oltás receptjét megjelentette nyilvánosan a saját blogján. Időközben a nem éppen konzervatív elhajlásról ismert Spiegel Tv is készített vele egy filmet, amit közel egy millióan láttak. A blogon és a videó kommentárszekciójában ezrek és ezrek ajánlkoznak fel önkéntes tesztelésre. Orvoskollégák szolidaritásukról biztosítják az idős tudóst, akinek egyetlen vágya, hogy segíthessen!

Az, hogy Németország gazdagságát ilyen és hasonló innovatív elmék alapozták meg valaha, az ma már a genderizált, a zsenialitást, valódi tudást mélyen megvető középszerűség elbutult közegében nem számít.

Miért bíznak benne? Mert saját magán próbálta ki először, majd a családján (nemzetközileg közismert oltás-fetisiszták állítólag sem magukat, sem a családjukat nem olttatják be). Mert nem akar pénzt keresni a felfedezésével, hiszen milliárdosként van neki elég. Mert az évek óta vele dolgozó munkatársak is megbíztak benne és önként jelentkeztek az oltásra, miután pontosan tudták miből készült. Mert nem tartozik a gyógyszerlobbi tagjai közé, sem semmilyen multinacionális szervezethez. Mert esetleg olcsón és gyorsan, tömeges bevetésre alkalmas megoldást lehetne találni a vírus ártalmatlanítására, amelynek mutációira is talált már egyszerű, de hatékony megoldást.

Az eredeti cikk, amibe véletlenül botlottam bele ITT látható.

Dr. Winfried Stöcker saját blogján közzétett vakcina-leírás ITT tanulmányozható.

A róla készített film:

Tudom, hogy a kétrészes cikk nagyon hosszú, de a korona mizéria is az. Egy évig tartó gyűjtés és kutatás eredményeit kívántam Önökkel megosztani. Van még két linkem, amelyek már inkább szakembereknek adhatnak hasznos információt, ezért kérem, hogy aki teheti, juttassa el az érdekelteknek, hátha még nem ismerik. Köszönöm. Az első link ITT és a másik pedig ITT található.

Utóirat: Szerzőként tisztában vagyok a vírus veszélyességével és az oltás szükségességével. Laikusként, de a józan ész alapján a klasszikus úton előállított kínai, vagy orosz termékek pártján állok, mert azok technikája a legkiforrottabb. Utazásaim miatt régóta rendelkezem nemzetközi oltási igazolvánnyal.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: foreignpolicy.com

HND: A néphülyítés ötven árnyalata – 1. rész

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen tolerálom, ha hülyének néznek. Alapvetően jóhiszemű ember vagyok, akkor is, ha ez nem látszik meg első nekifutásra. Sokáig figyelem csendben az eseményeket magam körül, egyúttal kritikus szemmel gyűjtöm az információkat egy adott témában. Mostanra látom elérkezettnek az időt a világot túszul ejtő láthatatlan ellenségről, a félelemről beszélni. Nem pusztán banális, hétköznapi félelemről lesz szó, hanem a halálfélelem naponta újra és újra megélt, lelket romboló terrorjáról.

Vannak dolgok, amikről beszélni kell, akkor is, ha kényelmetlennek tűnő igazságokat mondunk ki.

Emlékszem, 2020. januárjában , a kínai Wuhan város tizenkilenc millió lakosának bezárásával egyidejűleg jelentek meg olyan – állítólag “kiszivárogtatott” – képek a nemzetközi közösségi médiában, amelyek valamilyen tömegesen terjedő, titokzatos tüdőbajos betegséget szuggeráltak a meghökkent közönségnek. A kísértetiesen kihalt kínai utcákon – mintegy véletlenül – feltűnő járókelők hirtelen összeestek, akiket szürreális védő felszerelésbe bújtatott emberek “takarítottak el” (a szónak még lesz jelentősége a továbbiakban).

Az egyik leghíresebb fotó egy állítólagos hivatali tisztviselőt ábrázolt, aki spontán kollapszusában azért még “ügyesen”, a kezei segítségével zuhant:

Forrás: tablet-mag.com

Érdekes módon minden egyes hirtelen összeesésnél véletlenül jelen volt valaki, aki az esetet filmezte, amúgy nagy merészségről tanúbizonyságot téve a tökéletesen bekamerázott kínai városban, majd fel is töltötte a képeket, videókat a Kínában szisztematikusan tiltott amerikai közösségi oldalakra, mint Twitter, Facebook, Instagram és hasonlókra. Ilyen “összeeséseket” azóta sem láttunk a világhálón.

Ki ne emlékezne a kínai állami tévéből átvett videókra, melyeken páncélos teherautókról fertőtlenítik a néptelen utcákat? Valóban úgy nevezett “disszidensek” csempészték ki ezeket a felvételeket? Egyébként ebben az időszakban azokat, akik valami nagyon rosszat sejtettek és baljós megérzéseiknek hangot is adtak a német médiában például, rögtön szélső jobboldali összeesküvési elméletek terjesztőinek bélyegezte meg a mainstream.

Vajon ki gondoskodott arról, hogy a hermetikusan lezárt kínai nagyvárosból perfekt megkomponált képek és filmek árasztották el a nyugati világ közösségi platformjait, egyre nagyobb pánikot keltve a világ lakosságában? Kinek használt a gyilkos vírustól való félelem, az emberiség és a gyógyászati történelemben eddig egyedülálló, több milliárdnyi ember bezárása? Majd a világ majdnem összes országának megbénítása, amelyek szintén a grasszáló, eddig ismeretlennek tűnő kórokozótól való – amúgy jogos – félelmükben vagy kijárási tilalmat, vagy szigorú kijárási korlátozásokat vezettek be.

Amikor majdnem minden ország kemény szabályozásokkal követni kezdte a kínai példát, olyanok is, amelyekben a lakosság átlagos fiatal életkora ezt nem indokolta volna, az amerikai ügyvéd és tényfeltáró újságíró, Michael P. Senger, Atlantából, elkezdte megvizsgálni a felfoghatatlannak látszó eseményeket.

Elsősorban az érdekelte őt, hogy miért követték szolgaian a kínai narratívát olyan országok is, amelyekben az emberek általában a szűkös napi bevételeikből élnek és ahol, ha a szállítási láncok a lockdown miatt összeomlanak, akkor világszerte emberek száz és száz milliói az éhhalál veszélyének lesznek kitéve.

Alapos és több oldalról megvizsgált tények alapján Senger kiderítette, hogy a Kínai Kommunista Párt “Információs hadműveletéről” van szó, amit egy figyelemre méltó tanulmányban közölt “China’s Global Lockdown Propaganda Campaign” címmel. A WHO ebben – a jelek szerint – segítő kezet nyújtott.

Hogyan védekezhetnének az egyes országok egy ilyen koncentrált média-akció ellen, amikor a WHO, mely mintegy árnyék világ-kormányként működik az egész pandémia alatt, útmutatásaira kell hagyatkozniuk, valamint az elsőként érintett ország, Kína információiban kell – elvben – megbízniuk? Sehogy.

Különösen úgy nem, hogy maga az újnak nevezett vírus létezik, ráadásul – mint lassan kiderül – a vírus egy optimalizált képességgel rendelkezik az emberi tüdő sejtjeit az ACE2 vagy a CD147 nevű receptorokon keresztül megfertőzni. Erről később részletesebben beszámolok.

Senger többek között arra a következtetésre jutott, hogy az operációban hamis közösségi média profilok tömegét használták fel algoritmusok és / vagy valódi személyek közreműködésével, hiszen olcsó munkaerőben nincs hiány Kínában. Ezeket hívják “bot”-nak, a magyar közönség inkább trollnak nevezi az ilyeneket, de ez nem teljesen fedi működésük lényegét.

A valódi személyekkel dolgozó troll-hadseregnek az előnye az algoritmusok által generált szövegekkel szemben, hogy hihetőbbek és az egyes oldalak védelmi algoritmusai nehezebben ismerik fel. Nemzetközi tanulmányok szerint már 2013-ban rendelkezett a Kínai Kommunista Párt egy – becslések szerint – ötszázezer és két millió körüli tagot számláló troll-szervezettel, amelyet először hazai terepen használtak fel, majd egyre inkább a külföldi, – amúgy Kínában tiltott! – nemzetközi oldalakon is. A korona járvány kezdete óta azonban eddig soha nem tapasztalt, gigantikus nagyságrendű aktivitást lehetett megfigyelni a nemzetközi platformokon. A digitális zsoldosokat “50-cent-Armee”, azaz 50 centes hadseregnek nevezik, mert tagjai kommentárokként ötven centet (öt jüant) kapnak.

Az amerikai külügyminisztérium 2020. májusában szólította fel a Twittert kb. negyed millió kamu-fiók megszüntetésére, mert a titkos szolgálatok szokatlanul heves külföldi eredetű bot-aktivitást észleltek. A Twitter ezt először megtagadta, hiszen az országok lezárásának egyik profitőreként az ilyen nagy volumenű tisztogatás hátrányosan érintette volna. Később, az amerikai média beavatkozására mégis törölt kétszázezer fake felhasználót. A jéghegy csúcsa. Ne feledjük, hogy ugyanez a cég minden lelkiismeretfurdalás nélkül később letiltotta az USA elnökének Twitter-fiókját, jó egymillió követőjével együtt.

Mindannyiunk szemébe beleégtek az itáliai Bergamóból nyilvánosságra hozott képek, a SARS Covid-19 járvány első európai gócpontjáról. Kína rögtön segítséget ígért és adott az áldozatoknak, egyúttal tömegesen megjelentek a #forzaCinaeItalia (előre Kína és Olaszország), vagy a #grazieCina (köszönjük Kína) hashtag-ek a közösségi médián. Olaszországi digitális média analitikusok szerint 2020. márciusában majdnem ötven százalékban az ilyen és hasonló, a kínai-olasz barátságot éltető hastag-ek digitális bot-októl származtak.

Ugyanúgy a közösségi médiát lepték el az önfeledten bulizó, wuhani parti-képek, mint a vírust sikeresen legyőzők büszke bizonyítéka, miközben a világ túlnyomó része a pandémiából kifolyólag a végtelenségig elhúzódó korlátozások miatt szenvedett.

Sem a közösségi média felhasználóinak, sem a politikusoknak nincs a jelek szerint épkézláb elképzelése arról, hogyan és miképpen befolyásolják idegen országok, akár különböző titkos szolgálatok ezeket a platformokat. Perfekt manipulációjukkal hamis képet, nem létező, tendenciózusan kialakított trendeket, média visszhangot sugallva a kiválasztott célközönség, de legtöbbször a fiatalok és / vagy a nők, tehát érzelmi alapon a legkönnyebben befolyásolható rétegek között.

A világ gazdasága nagyrészt összeomlott és a recesszió felé mozgott, eközben Kína gazdasági növekedésnek örvendhetett. Kiváló lehetőség arra, hogy élelmes kínai befektetők bevásárlási körútra induljanak és egy jó évtizede tapasztalható jelenség felgyorsuljon. Szemléletes példa erre a Merkel-korszakban kivéreztetett német közép- és kisvállalkozások tömeges felvásárlása, olykor nagyobb falatokkal megtetézve. Így cserélt gazdát a Tom Tailor ruházati kereskedelmi lánc egy euróért (ismerős lehet Ursula von der Leyen áldásos tevékenysége idejéből), vagy a nagy múltú Steigenberger luxus szállodalánc megvételének előkészítése, jóval a valódi értékén alul.

A propaganda kampány végső célja mégis a “példamutatás” volt, tehát a könyörtelen lezárás, a biometrikus-digitális arcfelismerés, a digitális kontaktus követés, a távolságtartás (social distancing) és a mindent átfogó ellenőrzés diadalának szuggerálása. Magyarán, a kínai rendszer kulturális magasabbrendűségének dicsérete. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezetője és fő ideológusa nem győzte a már korábban elemzett könyvében, “The Great Reset”, hozsannázni a Kínai Kommunista Párt intézkedéseit, dacára annak, hogy irománya szerint a pandémia nem jár “túl magas” halálozási rátával, összehasonlítva az elmúlt 2000 év (!) járványaival.

Az idős transzhumanista szinte rajongva elmélkedik arról, hogy a pandémia után is meg kell tartani a fizikai távolságot az emberek között és erre milyen áldásos lesz majd az általános robotizáció, valamint a munkaerő minden mozdulatának száz százalékos kontrollja.

Igen, a saját maga által gyártott, hajmeresztő elméletekbe szerelmes Schwab a könyv írásakor még nem tudta, vagy nem akarta tudni, vagy csak úgy csinált, mintha nem tudná a vírus igazi hátterét.

Itt hívnám fel a figyelmet a Világgazdasági Fórum oldalán található interaktív illusztrációra, “Strategic Intelligence” néven. A kör közepén található kiinduló pont “Covid-19” és az azzal összefüggő társadalmi változások, fejlesztések, elképzelések garmadája kötődik össze egymással, amennyiben a belső, vagy a külső kör egyes elemeire kattintunk. Az egyes lépések utáni magyarázó blablához persze regisztrálni kellene, de szerintem a kapcsolatokkal való “játék” is elég az ördögi terv mibenlétének felfogásához. Középre kattintva lehet az alaphoz visszatérni.

A SARS Covid-19 járvány miatt került előtérbe az úgy nevezett “bio security”, a bio-biztonság narratívája, amelyet 2003. óta forszíroznak. Ez a rendszer magában foglalja a gyógyítás, mesterséges intelligencia és a haderő összeolvadását. Az indok, mint már annyiszor, a terrorizmus elleni védelem, jelen esetben a bio-terrorizmusra összpontosítva.

Van annak valami különleges bukéja, hogy azok az országok akarnak fellépni a “bio-terrorizmus” ellen, amelyek saját maguk bio-fegyverként használható manipulált vírusokkal, baktériumokkal kísérleteznek. Kínaiul egyébként a bio-biztonságot fangkong-nak hívják, ami tisztaságot és biztonságot jelent. Láttuk az utcák fertőtlenítésénél is. Fangkong azonban ideológiai tisztaságot is jelent, a nem kívánt elemektől való megtisztulást, amit Hong Kong-ban, illetve az ujguroknál is tapasztalhattunk.

Davostól a Silicon Valley-ig cégelnökök, menedzserek, filantrópok dicsérik kórusban a kínai rendszer, a mindenre kiterjedő, átfogó ellenőrzés politikáját. Nem csoda, hiszen Kína évtizedek óta építi be a legmagasabb szintre is akár híveit. A szoros gazdasági-pénzügyi összefonódások beton biztos alapot adnak ehhez.

Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO nagyhatalmú direktora, akinek korábbi szégyenletes tevékenységéről egy videót is találtam, amelynek magyar feliratos változatát közben valamiért törölték, 2020. február 3-án felszólította a világ országait, hogy ne zárják le határaikat külföldiek előtt, reagálva ezzel Trump elnök országvédő intézkedéseire. Ez a felszólítás szöges ellentétben volt amúgy a pár nappal azelőtti, január 30-i nyilatkozatával, amelyben Kína heroikus harcát élteti a korona vírus ellen, megdicsérve például a lezárásokat.

A vírus létezésének tudatosítása, majd az azt követő események kétségbeejtően dilettáns kezelése, a politikai korrektség ad abszurdumig felfokozott kikényszerítése az egyes országok, népek érdekei ellen, nagy mértékben elősegítette a pandémia példátlanul gyors kialakulását. Megjegyzem, a WHO 2009-ben változtatta meg a “pandémia” definícióját.

Az ellenőrizetlen beutazások a különböző repülőtereken, az USA kivételével a lezárás után, akár a Kínából érkezett gépek esetében is, nagyban hozzájárultak a korona vírus rohamos terjedéséhez.

A másik “nagyipari” vírus terjesztő egységek az – általában – idősebb utasokkal megrakott luxus óceánjárók voltak. Tudják, ezek azok az üdülő hajók, amelyek különböző, turisztikailag érdekes kikötőket, szigeteket keresnek fel, majd a lehorgonyzás után több száz fős turista hordák lepik el a meglátogatott hely látványosságait, hogy felfokozott tempóban videókat és képeket gyárthassanak az éppen fókuszba vett terepről.

A leghíresebb eset az amerikai “Diamond Princess” 27 napos kálváriája volt. Az óceánjárón történtekről találtam egy érdekes, abszurditásában nagyon is valóság-szagú cikket angolul. A hosszú, már, már krimi jellegű történet annyira groteszk, hogy megérdemli a figyelmet, akár valamelyik fordító program segítségével is, amennyiben valaki nem tud angolul.

Nem árt azt is tudni, hogy az ilyen óceánjárók személyzete, beleértve a teherhajókat is, a világon található lehető legolcsóbb, nemzetközi munkavállalókból verbuválódik össze, akiknek a hazájában a hajószolgálatra fizetett relatíve alacsony bér egy kisebb vagyont jelent.

Mint tudjuk, az első európai korona-gócpont Észak-Olaszországban volt. A híres olasz divatipar központja található itt, évek óta kínai kézen, kínai vendégmunkásokkal (kb. 300 ezernyi), akik nyomorúságos körülmények között, sokszor a gyárban, tömegszálláson lakva termelik a “Made in Italy” feliratú árukat. A központja ennek a Firenzétől nem messze található Prato-ban van, ahol kb. ötvenezer kínai vendégmunkás él, jobban mondva: vegetál.

Éveken keresztül olvashattunk, láthattunk az európai haladár médiában könnyzacskókat birizgáló cikkeket, riportokat a szegény, kizsákmányolt kínai munkások sanyarú sorsáról. Mind a mai napig megtalálhatja ezeket az érdeklődő publikum.

2020. elején azonban hirtelen megváltozott a helyzet! Mindenki, aki feltételezni merészelte, hogy a wuhani direktjáraton (!) a kínai Újév (február) után visszatérő munkásoknak bármi köze lehetne a vírus terjesztéséhez, azokat pontosan ugyanaz a média, amely korábban a tarthatatlan helyzetre hívta fel a figyelmet, rögtön külföldi ellenes, szélső jobboldali címkével látta el. Az internetes kereső gépek nem győzték törölni az általuk “összeesküvési elméletnek” besorolt véleményeket.

Németországban a bankalkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált Jens Spahn 2020. februárjában óvva intette a közvéleményt a Wuhanból kimenekített német állampolgárok – úgymond – kirekesztésétől és lazaságra szólította fel a lakosságot. Heiko Maas, a mindenféle kompetenciától mentes, de annál vonalasabb külügyér öt tonna kínai származású maszkot küldött a német szolidaritás jegyében Kínába. A dokumentumok nélküli bevándorlók számolatlanul jöttek és jönnek az országba. Jó ideig semmilyen korlátozást nem vezettek be a Kínából és az akkor már erősen fertőzött Iránból érkező utasszállító repülőgépekre.

A második részben megismerhetjük majd:

– a nemzetközi hallgatási spirál okát;

– a gyógyítás, majd a vakcina miatti érdekellentétek hátterét;

– a BionTech német vállalat furcsa üzletpolitikáját;

– a laboratóriumban kifejlesztett vírus elméletének bizonyítékait;

– a járvány lelki és társadalmi hatásait;

– végül, amikor a krónikás véletlenül belebotlott egy égbekiáltó botrányba.

A tanulmány végén közölni fogok olyan linkeket, amelyek kizárólag kutatóknak lesznek érdekesek, abban a reményben, hogy majd valaki eljuttatja az érintettekhez.

Utóirat: Szerzőként tisztában vagyok a vírus veszélyességével és az oltás szükségességével. Laikusként, de a józan ész alapján a klasszikus úton előállított kínai, vagy orosz termékek pártján állok, mert azok technikája a legkiforrottabb. Utazásaim miatt régóta rendelkezem nemzetközi oltási igazolvánnyal.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: rubikon.news

HND: Minden világok legjobbika – 1. rész

Kisértet járja be a világot, a “Nagy Újraindítás” (“The Great Reset”) kisértete. Nem véletlenül választottam Voltaire “Candide”-jára, illetve a Kommunista Kiáltványra utaló szavakat. Olyan időket élünk, amikor az eddig összeesküvési elméleteknek kezelt vélt, vagy valós tervek megvalósulni látszanak. Nem volt egyszerű kiszűrni a rendelkezésre álló információkból a lényeget, de legalább megígérhetem, hogy a cikk sem lesz könnyű olvasmány. Korántsem a stílusa, hanem a lehangoló tartalom miatt. Szóltam előre…

2020. júniusában jelent meg Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítójának és elnökének legújabb könyve Thierry Malleret társszerzőjeként, “COVID-19: A Nagy Újraindítás”.

Forrás: amazon.com

Tulajdonképpen egyszerűen el lehetne intézni ezt a meglehetősen banális stílusban megírt, naivnak tűnő szóbuborékokkal operáló pamfletet azzal, hogy egy kényelemben és jólétben megöregedett, arrogánsan nagyzoló bácsi álszent kommunista elemeket tartalmazó, zöld ideológiával megspékelt, fasisztoid horror-showja. A probléma mégis az, hogy Klaus Schwab jelenleg a világ egyik legbefolyásosabb embere, akinek hívására a világ politikai és gazdasági vezetői megjelennek a svájci Davos-ban tartott elit találkozóra.

A fanatikus transzhumanista Schwab könyvének lényege: dicshimnusz a techno-totalitáriusan ellenőrző állam koncepciójára. Maga az ötlet nem új, s nem csak sci-fi alkotásokban találkozhattunk ilyennel. A világot irányító elit régóta keresett lehetőséget arra, hogy a fejlett országok egyre öntudatosabb, egyre tájékozottabb lakóit hogyan tudná különböző eszközökkel kontrollálni és egyúttal féken tartani. Nem véletlen tehát, hogy sokan már az 1970-es években kacsingattak Mao Ce-Tung kínai kulturális forradalmára.

Az egyik ilyen – meglepetés! – David Rockefeller, az olajmágnás és persze filantróp volt:

„Bármi is legyen a kínai forradalom ára, nyilvánvalóan sikerült nem csak a hatékonyabb és elkötelezettebb ügyintézés kialakításában, hanem a magas morál és közösség elősegítésében is. Mao elnök vezetésével a Kínában folytatott társadalmi kísérlet az egyik legfontosabb és legsikeresebb az emberiség történetében. ” (New York Times, 1973)

Zbigniew Brzeziński, a Trilaterális Unió alapítótagja, a “The Grand Chessboard” könyv szerzője, Carter, amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, valamint Obama mentora szintén a hetvenes években elmélkedett a jövő technológiailag fejlett társadalmáról, amelyben az emberek minden lépését nyomon lehet majd követni. Leghíresebb, egyúttal leghírhedtebb kirohanása mégis 2008-ban, a londoni Chatham House-ban megtartott beszédében hangzott el:

“A nagy világhatalmak, újak és régiek új realitással szembesülnek: míg hadseregeik felszereltsége nagyobb, mint valaha, képességük a politikailag felébredt tömegek ellenőrzésére történelmi mélypontot ért el.” […] “Egyenesen megfogalmazva: a korábbi időkben könnyebb volt egymillió embert irányítani, mint egymillió embert fizikailag megölni; ma végtelenül könnyebb megölni egymillió embert, mint egymillió ember ellenőrizni.”

Kevésbé vérgőzös, viszont ahhoz képest relative ismeretlen kanadai olajmilliárdosból lett környezetvédelmi aktivista, akinek az ENSZ klímavédelmi ágendáját köszönhetjük, miután sikeresen elhitette a világ vezetőivel, hogy egy 19. századi feltételezés alapján (!), a széndioxid, leánykori nevén CO2 minden evilági bajunk okozója. Maurice “Mo” Strong-ról van szó, aki szintén Kína és ezen belül is Mao Ce-Tung nagy tisztelője volt, amiről a nevébe illesztett “Mo” tanúskodik. Strong, Rockefeller és Soros személyes barátja, 1992-ben a következőket nyilatkozta:

“Nem az lenne a Planéta egyedüli reménye, ha az ipari társadalmak összeroppannának? Nem a mi felelősségünk, hogy ezt a célt elérjük?”

Maurice Strongról részletesebben ITT írtam, 2017-ben, a linkben a 2018-as másolat található.

Nos, kérem, jelenleg a fejlett ipari társadalmak gazdasági összeomlását tapasztaljuk, Kína kivételével. Ezt a folyamatot üdvözli szinte tapsikolva, mint az emberiség hatalmas lehetőségét egy jobb és szebb világ kialakítására Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum megalapítója és elnöke. Schwab Kína, de leginkább Xi Jinping elnök híve könyvének jelentős része a kínai modell dicséretével foglalkozik. Nem véletlenül.

Lássuk a tényeket:

2019. október 18-án a Világgazdasági Fórum, a Bill Gates Alapítvány és a John Hopkins Center New York városában egy pár órás pandémia-szimulációt tartott Event-201 néven. Dacára, hogy a gyakorlat megtartására vonatkozó információk a résztvevőknél nyilvánosan hozzáférhetők, a közösségi média mégis homályosan megfogalmazott “fact-check” (“tényellenőrzés”) címkét nyom minden egyes hivatkozásra.

A gyakorlat tartalmát így határozták meg:

“Egy új fajta zoonotikus (állati eredetű) koronavírus kitörése, amely denevérekről disznókra, majd emberekre terjed, s ez később hatékonyan fertőz embereket, súlyos pandémiát okozva. A kórokozó és az általa előidézett betegség a SARS megbetegedésekhez fog igazodni, viszont az emberi közösségekben enyhébb szimptómákkal, de gyorsabban terjed.”

2020. január 20-24 között jött össze Davosban a milliárdosok, konszern elnökök, vezető politikusok paláver-klubja, a Világgazdasági Fórum 50. Konferenciája, amelyen Merkel kancellár a nagy “transzformációról” beszélt. Ezzel egyidejűleg, január 23-án a kínai Wuhan városban kihirdették a világ első “lockdown”-ját (lezárás) és a globális hírözön beindult, miközben külföldi tudósítókat utasítottak ki az országból.

Alig néhány nap elteltével a WHO igazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus, a korábbi etiópiai kommunista rezsim egykori vezető kádere dicsérő szavakkal, követendő példaként, egyúttal irányt mutató megoldásként említette a kínai vezetés járványügyi intézkedéseit.

Februárban a német külügyminiszter, Heiko Maas, nagy mennyiségű (kínai eredetű) maszkot ajándékozott a kínai hatóságoknak, miközben a német egészségügyi miniszter, aki eredetileg bankszakember, egy azóta törölt twitter posztban a karantént diszkriminációnak deklarálta. Ursula von der Leyen Greta Thunberget fogadta a “European Green Deal” nevű, két billió (kétezer milliárd) eurós “klímavédelmi” terv bemutatásán.

Márciusban olasz haladárok elindították az “ölelj meg egy kínait” mozgalmat, vélhetően fatális következményekkel. Ebben az időszakban még egyik nyugat-európai repülőtéren sem vezettek be egészségügyi ellenőrzést.

Az eddig inkább csak a háttérben ügyködő, a szélesebb nyilvánosság előtt gyakorlatilag ismeretlen Klaus Schwab kilépett a világ elé és a “nagy újraindításról” kezdett értekezni.

A következő részben a könyv megdöbbentő tartalmával, annak eredeti forrásaival, a Világgazdasági Fórum hálózatával, továbbá a pandémia nyerteseivel fogok részletesebben foglalkozni.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: heatherannmcbridge.com