HND: Vamzer néni, az igazságosztó jakobina

“Ehhez az embertípushoz már gyomor kell…” – írta a minap egy régi, kedves olvasóm és én ilyenkor csak hevesen bólogatni tudok. Akik kezdettől fogva követik a HND blogot, azok számos kemény, sokszor megdöbbentő, olykor sokkoló történettel találkozhattak eddig. Az, hogy kifejezetten hazai gusztustalanságokkal kell újabban foglalkozni, az köszönhető a jelenlegi Nárciszterelnök által jó két éve meghonosított pöcegödör színvonalú kommunikációnak és a farvizén megjelent önjelölt celebritások között is kirívóan kellemetlen Tóth Ildikónak.

Mert nem hagyja abba. Vamzer néni már nem csak pletykál, hanem ítélkezik is és jakobinusi hévvel követel. Fejeket akar és börtönért kiált. Nem csak az általa főbűnösnek kikiáltott, ám még mindig milliók által tisztelt, kedvelt, világviszonylatban pedig nagyra értékelt és megbecsült Fidesz politikusok fejét akarja “porba hullva látni” (originál Vamzer nénis szöveg), hanem az általa mélységesen megvetett, horribile dictu gyűlölt NER-feleségeket is a pokolba, akarom mondani, dutyiba kívánja, mert a nagyságos Vamzer asszonyság pénzét “ellopták”.

A sok, sok éves ellenzéki mantra, a mindent leköröző adu ász, az ezerszer elismételt és a lassan már hungaricummá vált “a mi pénzünket ellopták” szlogen beton szilárdságú beépítettsége a magyar köztudatban egészen elképesztő. Kinek kellenek a statisztikák az eredményekről? Kit érdekelnek az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) vizsgálatai az uniós pénzek jogszerű felhasználásáról? Ki kíváncsi egyáltalán a valóságra, arra, hogy mi volt helyes és mi volt hibás az elmúlt korszakban? A Vamzer néni által, kvázi ötpercenként szósal médiaként emlegetett platformok lelkes, ám többnyire félanalfabéta, de legalább irigy proliként viselkedő közönsége hálásan kukorékolja vissza az éppen aktuális messiások és egyéb szószátyárok könnyen emészthető, ezért hatásos közhelyét: ezek loptak.

Lókötők, rohadt cseresznyék, maffiások, bűnözők – sorolja a vádakat Vamzer néni a tőle megszokott, anekdotázó stílusban, mélységesen elhallgatva saját, nem feltétlenül dicső múltját.

“Amikor valaki szembesíti azzal, hogy milyen mérhetetlen luxusban él, akkor arra hivatkozik, hogy ő tisztességesen szerezte a vagyonát, ami enyhén szólva megmosolyogtató. Eddig nyolc olyan céget találtunk, amelyhez Tóth Ildikónak köze volt, és különböző törvénytelenségek, jogsértések után felszámolták. Magyarán: sorra vitte csődbe a cégeket. 

Volt köztük kettő olyan, amely több, mint százmilliós adótartozást szedett össze, és rajta volt a NAV szégyenlistáján is, olyan, amit az adóhatóság kényszertörléssel szüntetett meg, és olyan, ahol fizetésképtelenségre hivatkoztak. Tehát Tóth Ildikó cégei nem fizettek adót, nem tudtak fizetni az üzleti partnereknek, de ő mindegyik csőd után csak egyre gazdagabb lett. 

Nem csak Tóth Ildikó jár élen a cégek csődbe vitelében, autókereskedő apja is több céget felszámoltatott. Az egyiknek 853 millió forintos adótartozása volt. Talán nem lehet véletlen, hogy mindketten egy pestszentlőrinci irodaházat, és nem a saját házukat tüntették fel címként, valamint az is, hogy Tóth Ildikó háromféle néven szerepel az internet különböző nyilvántartásaiban.”

A teljes cikket ITT lehet elolvasni.

A következő videót ismét a szúrós szemű, penge vékonyra szorított ajkakon keresztül sistergő hölgyemény készítette, aki valahol elveszett és megragadt a rendszer-nem-váltó komcsibagázs világában. A Nárciszterelnökhöz átpártolt DK-s istállószagát le sem tagadhatja. Vamzer néni a nagy hévvel előadott, lihegő fontoskodásába belekevert még néhány pesti pletykát is, jól tudva, hogy a szavain csüngő, lincshangulatban tobzódó nép, az Isten adta, az ilyesmit készpénznek veszi. Szerinte ugyanis a NER-es vezetők Ausztráliában és / vagy Új-Zélandon vásároltak hatalmas birtokokat, természetesen villákkal, “menekülési célra”. Nem tudja talán, honnét is tudhatná, hogy az említett országok már rég “megteltek”. A nemzetközi pénzügyi oligarchia és hasonló körök évekkel ezelőtt elfoglalták ezeket a helyeket egy feltételezett világháborútól, esetleges nagyobb zendülésektől való félelmükben. Arról nem is beszélve, hogy Ausztrália egyes sivatagos területei nem alkalmasak emberi lakhelynek. A két csodálatos és gazdag ország komoly lakhatási válsággal küszködik a külföldiek általi ingatlan felvásárlások miatt.

Arra meg már legyinteni sem érdemes, hogy a Vamzer néni szerint például Mészárosék nem jótékonykodnak, ellentétben vele, aki nem győz charity bálokon részt venni. A közgyűlölet tárgya, Mészáros, szokásához híven amúgy, inkább a tettek embere.

Lássuk akkor a videót, akkor is, ha nem csak a tartalma, hanem a kivitelezése is meglehetősen amatőr. Ha már a Vamzer néni szerencsétlenül választotta a hacukát, amibe belepréselte magát, legalább az operatőr figyelhetett volna… Tudom, gonosz vagyok.

Aztán feldobott a YouTube még egy videót, mert a felületen jelenleg hemzsegnek a beszélgetések a Vamzer nénivel. Tóth Ildikó összes gusztustalansága közül ez volt a legmerészebb, egyúttal a legaljasabb is. Ebben ugyanis magát, illetve a családját “Holokauszt túlélőnek” titulálta, amelynek körülbelül annyi valóságtartalma lehet, mint a rossz emlékű, korábban megrögzött antiszemita jobbikos, Jakab Péter, hirtelen felbukkant “zsidósága”, aminek következtében tehetséges és népszerű újságírókat hajítottak ki az egykori ECHO tévéből.

Logikus, hogy ez az asszonyság a kritikák és természetesen előéletének őszinte feltárása ellen próbál egy eddig nem említett, állítólagos Holokauszt történet mögé bújni, abban a reményben, hogy akkor érinthetetlenné válik. A média pöcegödrébe már sikerült magát belelavírozni, legkésőbb a kétes jellemű Juhász Péterrel folytatott bohóckodása után. Lásd az első cikkemet róla. A Holokauszt kommerszializálása önös célok miatt viszont egy ocsmányság.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: Screen shot YouTube