Vannak, akik nagyon is komolyan veszik a mai, 2020. december 29-i földrengést, s nem vicceskednek az ilyesmin, hanem hatékony lépéseket tesznek.
Berg Dániel, akiről csak annyit tudunk, hogy fontos valaki a Momentumban Che Atka oldalán, megvizsgálta, hogy a földrengést mi okozta. Biztos forrásból értesült arról, hogy földrengéseket – általában – a földrengések okoznak, ami definitive nem fake news.
Szél Bertalan, momentán független, de már majdnem momentumos képviselőnő feljelentést tett a magyar kormány ellen, mert szerinte elloptak valamit a földrengésből. Bezzeg a horvátok a teljes adagot kapták.
Tarhaházy “Isaura” Ákos, a Parlament lófarokfetisisztája, képviselői igazolvánnyal felfegyverkezve azonnal elindult a földrengés epicentrumába, hogy esetleges korrupciókról elsőként tudósíthasson.
Karácsony “Fészbuk” Gergely sürgősen alkalmazott egy földrengésügyi helyettest, mellé egy földrengésügyi tanácsadót is, akik a jövőben a fővárost megvédik a NER és a hozzá kapcsolódó tektonikai atrocitások ellen. Mindezt megírta egy fészbuk posztban. A Lánchídra ideiglenesen úszóövet raknak fel, a biztonságos működtetés kedvéért.
Fekete-Győr András, a szerény képességű, ámde annál ambicionáltabb pártvezető a fészbukon interaktív közvéleménykutatást szervezett a földrengések betiltásáról.
Szabó “Kabul szépe” Tímea szenvedélyes fészbuk posztban leplezte le a Fidesz álnok trükkjét, mert a karácsony és új év közötti kollektív lakossági emésztést holmi földrengéssel akarta megzavarni.
Gyurcsányné Dobrev Klára, nőimitátor és DéKá reménység, valamint DonáthAnna sürgősségi kéréssel fordultak az EU-hoz, az EP-hez és az ENSZ-hez, hogy azonnal vizsgálják ki a Fidesz, de különösen a miniszterelnök szerepét a földrengést szimuláló incidensben.
Márki-Zay Péter, a szépreményű volt porszipka-ügynök, jelenleg polgármester perszonálunióban közölte, hogy a Zorbán megbukott, de ő feláldozná magát és hajlandó lenne átvenni az ország vezetését.
Gyurcsány, a korábbi szemkilövető, de azóta már megcukisodott Feri 2500 forintból földrengésbiztos vacsorát főzött live a fészbukon, a jútubon és az instán, majd dedikált whiskys üvegeket sorsolt ki fiatal nézői között.
Puzsér Róbert dörgedelmes cikket írt “Mindannyian pöcsök vagytok” címmel a Hírklikken.
Jákobpetyáról jelenleg semmi hírünk. A földrengés előtt többen a krumplis pince körül látták ólálkodni.
“Azt hitted, csak viccelnek, amikor már megállt a fekete autó a házad előtt…” – HND
Az ember hajlamos azt hinni, hogy a világ eddig fejlettebbnek gondolt részén az általános elhülyülés sokkal több áldozatot szed, mint a korona névre hallgató világjárvány. Nem biztos, hogy első nekifutásra halálosnak ítélhetjük meg ezt a kérlelhetetlenül terjedő kórt. Hosszú távon azonban fatális következményei lesznek az “új normalitásnak” tekintett kollektív mentális leépülésnek.
Első utunk az USA-ba vezet, mégpedig a csodálatosan szép San Diegoba, ahol a Kaliforniában manapság oly divatos szocialista-kommunista átnevelést az iskolai tanárokra is kiterjesztették. A San Diego Unified School District arra kényszeríti az állami oktatásban működő tanárokat, hogy vegyenek részt az úgy nevezett „fehér privilégium” képzésen, amelyen a pedagógusoknak elmondják, hogy „rasszista vagy” és „fenntartod a rasszista elképzeléseket, struktúrákat és politikát”.
A jobb sorsra érdemes tanerőknek fel kell ismerniük saját “fehér törékenységüket”, akármit is jelentsen az, „bűntudatot, haragot, apátiát” érezve zárkózott elméjükben, amennyiben erre még maguktól nem jöttek volna rá.
Tudatosítják bennük továbbá, hogy a natív amerikaiaktól ellopott, gyarmatosított területen élnek, majd különböző oktató jellegű videók megtekintése után antirasszista tréninget abszolválnak, amelynek az a célja, hogy visszatérve az iskolákba, a tudás otthonát jogegyenlőségi aktivista szervezetté alakítsák át.
Az akció szépséghibája, hogy a fenti iskolai körzetben a diákok 47 százaléka nem rendelkezik sem alapvető olvasási készséggel, sem minimális matematikai ismeretekkel. Nem biztos viszont, hogy a “fehér privilégiumokat” megszüntetni akaró faji ortodoxia javítani tud majd az általános alapműveltség színvonalán.
Nem kedveljük a közhelyeket, de attól azok még igazak lehetnek. Ha elfogadjuk, hogy a képek az idő védjegyei, melyek azt a kort jellemzik, amiben élünk, akkor a Peter Altmaiert, a jelenlegi német gazdasági minisztert ábrázoló vezető fotót, a Bizarrisztánná mutált Németország diagnózisának tekinthetjük.
Altmaier, a világkancellárnő, a Bundesnadrágkosztüm jobb- és balkeze, feltétlen híve és vazallusa, s akinek a nevéhez a dilettáns módon elbaltázott energiaváltás, továbbá a német nehézipar fokozatos leépítése fűződik.
A specifikusan semmihez nem értő jogász, aki jelenleg az egyre növekvő bürokráciától és a korona vírus gazdasági hatásaitól agonizáló német termelési szektort felügyelné, bejelentette, hogy a kis- és középvállalatok, vállalkozások részére folyósítandó állami támogatást majd csak januárban fogják tudni kifizetni. Az ok annyira groteszk, mint banális: nem készült el időben a kérelmeket feldolgozó szoftver. A csőd szélén álló érintettek várjanak tehát még pár hónapot.
A sors fintora, hogy ugyan ezek az emberek értekeznek nagy ívű előadásokban a 21. század kihívásairól és a mesterséges intelligenciáról. Ez alap, – mondaná erre a “fejlett nyugatról hozott tudás” ifjú letéteményese, Fekete-Győr “Nolimpia” András.
A kies Bajorországban, ahol nem oly rég a világ még kerek volt, ma már más szelek fújnak. A Münchenhez közeli Ebersberg luxus negyedében egy városi villát béreltek ki migránsok menekültek elszállásolására, természetesen az adófizetők költségére. A dolog pikantériája, hogy az akcióról a falu polgármestere csak a sajtóból értesült, írja a Münchener Merkur, az egyre zöldebb és balosabb CSU-hoz közelálló napilap.
Forrás: Münchner Merkur, a bérelt villa
Nem új, de annál jellemzőbb az a rövid videó a Twitteren, amely még 2019-ben jelent meg és a Brexit tárgyalások résztvevőit a maguk kendőzetlen valóságában mutatta meg a gyanútlan nézőknek. Miután a tárgyalások körüli huzavona még mindig, illetve újra aktuális, nem árt tudni, kiknek köszönhető ez a szánalmas cirkusz.
A demokráciajogállamtranszparencia hősei, Guy, Elmar és a többiek, az EU-Brexit tárgyalások csinovnyikjai piálás munka közben:
📺 | Drunk Brussels' bureaucrats boast about keeping Britain tied to the European Union for another five years, "at least"!
These parasites need taking down a peg or two. RT to show up the Brussels' bully boys for what they really are! 👊 pic.twitter.com/V0CkLdBrL3
“Ha az Európai Unió egy ország lenne, akkor a demokrácia hiánya miatt nem kerülhetne felvételre az Unióba.” – Martin Schulz, a nem éppen túlképzettségéről elhíresült korábbi EP elnök.
Olyan helyzetekben, amikor csak a pestis és kolera között lehet választani, az okosabbja kiegyezik akár egy összkomfortos vesekővel is. Így történt, történhetett meg az Európai Bizottság elnökének, az antiweber és az antitimmermans front hatékony asszisztálásával történő kinevezése: Ursula von der Leyen, akit korábban a német köznyelv Zensursula-ként (szójáték: cenzúra és Ursula) becézett, egy ideje viszont Flinten Uschi-ra (Puska Uschi) keresztelte át, s akiből majdnem ötszáz millió ember vezetője lett.
Régóta terveztem a hölgyről írni, mert annyi káoszt, inkompetenciát, zsarolást, intrikát, továbbá hatalmas károkat okozó hibás döntést egyetlen német miniszter sem produkált, mint Merkel 2005-ös választási „kompetencia-csapatában” (sic!) feltűnő és így országos ismeretségre szert tévő Ursula von der Leyen (röviden: UvdL) az elmúlt másfél évtizedben.
A magyar olvasók számára személye korábban gyakorlatilag ismeretlen volt, eddig tehát nem láttam értelmét UvdL botrányosan és kétségbeejtően dilettáns tevékenységét részleteiben taglalni. Az alábbi portréban képtelenség lenne mindenre kiterjedő információt közölni, mert amikor – aktualitása miatt – visszakerestem a legmarkánsabb eseteket, kiderült, akár egy regényre való anyagot is lehetne írni a női kvóta látványos kudarcáról.
Bizonyára sokan ismerik azokat az ezredforduló környékén nagy tömegben feltűnt hölgyeket, akik elsősorban valamilyen politikai pozícióban vették át az irányítást különböző vezetői szinten. Ezek a nők már uniformizált külsöjükkel és viselkedésükkel jelezték társadalmi státuszukat: betonfrizura, nadrágkosztüm, amelynek zakója mindig a kelleténél egy számmal kisebbnek látszott, férfiasítva ezáltal viselőjét, agresszív, követelőzően nyers modorú fellépés, pengeélesre összeszorított száj. Mindez a főnököt, a vezetőt akarta és akarja szimbolizálni, aki nem hallgat másokra, akivel a kommunikáció egyirányú utca, aki alárendeltjeit mélységesen megvetve érzékelteti velük, hogy azok kizárólag az ő parancsainak, kívánságainak végrehajtói.
Nos, ennek a nőtípusnak egyik díszpéldánya Ursula von der Leyen, aki elég későn jelent meg a politikában, apja, a korábbi tartományi miniszterelnök (Alsó-Szászország), Ernst Albrecht (CDU) nyomatékos közbenjárására. Von der Leyen először sikeresen kihasználta a karriert csináló hét gyermekes anya mítoszt, majd a vele készített interjúkban már az anyaság áldozatának állította be magát, ezzel indokolva megkésett politikai pályakezdését. A sok gyermek egyébként nem újdonság a befolyásos és / vagy gazdag, esetleg arisztokrata német családoknál, amelyek a nagy számok törvénye alapján mélyen hittek abban, hogy legalább egy utód a sok közül, majd képes lesz a család fényes hagyományait folytatni. A számos gyerek nevelése sem olyan nagy gond, amennyiben megfelelő létszámú személyzet áll rendelkezésre.
Ugyanez vonatkozott “kerékbe tört” orvosi pályafutására is, kihagyva azt az apró részletet, hogy soha nem tette le a szakorvosi vizsgát, viszont nem tiltakozott, ha nőgyógyásznak titulálták. Az sem volt ellenére, hogy a kaliforniai Stanford egyetemen végzett munkásságot tételeztek fel róla, holott csak néhány előadásra iratkozott fel férje ottani kiküldetése idején.
Von der Leyen elsőként a fiatalok, család, nők és idősek életével foglalkozó minisztérium irányítását kapta meg, s ezzel kezdetét vette egy olyan folyamat, amelynek hatásait – sokkal kiterjesztettebb formában – ma már európai szinten érezzük.
Miniszterként tulajdonképpen von der Leyen kezdte el masszívan kiépíteni a német egyetemeken az EU által 1998-ban elfogadott gender-mainstreaming direktívájának bázisát, létrehozva ezzel egy közpénzből fenntartott oktatói maffiát, amelynek tagjai elsősorban a radikális feminista miliő diaszpórájából kerültek ki, döntő többségükben a hírhedt berlini leszbikus-hálózat égisze alatt.
Itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen normális ember nem kukucskál mások hálószobájába és nem kotorászik idegenek fehérneműjében, hiszen a szexuális preferenciákat magánügynek tartja. Csakhogy ezek a nők által létrehozott szervezetek hivatkoznak – kéretlenül is – az életformájukra, tüntetik ki egymást pusztán leszbikus aktivistáskodásaik miatt. Berlin hagyományosan ennek a szubkultúrának az egyik központja már kb. az 1920-as évek óta. Az ezredforduló után már hatalmat akartak maguknak, s ebben von der Leyen segítségükre volt, természetesen a “női egyenjogúság” jelszavával álcázva. A női kvóták bevezetésének hangos követelése is a miniszterasszony nevéhez fűződik, de erre még várni kellett néhány évig. A gender témáról ITT írtam bővebben.
Von der Leyen másik vesszőparipája volt a nemzetközi internetes gyerekpornó oldalak állami ellenőrzése, illetve az oldalak hozzáférhetetlenségének létrehozása. Maga az igény nemesnek tűnhet, akár dicsérni is lehetne, ha… Ha a miniszterasszony és – női – stábja nem állított volna fel eleve lehetetlen, mert technikailag kivitelezhetetlen feltételeket, ha a probléma megoldásának ideje reális keretekben marad és nem “választási ajándékként” akarták volna gyorsan prezentálni, továbbá amennyiben az IT szakmában vezető szakértőkre hallgattak volna.
Nem így történt. Anélkül, hogy a komplex téma technikai részleteivel untatnám a nagyérdeműt, lássuk a tényeket.
2008. őszén kitalálta a miniszterasszony, hogy az internet leginkább a gonosz férfiak játékszere, akik suttyomban gyerekpornókat néznek és ezért a családok megmentésére, az oldalakhoz való hozzáférést el kell lehetetleníteni. Hallomásból azt is tudta, hogy ez már Norvégiában működik, tehát mi sem egyszerűbb, mint az inkriminált oldalakat szép nagy, piros stop-táblákkal ellátni. Így gyűltek össze a vezető internetszolgáltató cégek, a Szövetségi Bűnügyi Hivatal képviselői, illetve a minisztérium jogászai, valamint néhány tudományos intézeti szakember. A cél az volt, hogy 2009. tavaszára elkészüljön a projekt és a miniszterasszony a sajtónak és a parlamentnek tálalhassa a sikert.
Mint kiderült, a megbeszélés résztvevőinek, a műszakiak kivételével a leghalványabb fogalmuk sem volt az internet mibenlétéről, mint általában az egyszerű felhasználóknak sem. Ez még nem baj, de ilyen esetben nem lenne hátrány a szakemberekre hallgatni. Nem ez történt. Von der Leyen, aki egyetlen ülésen sem volt jelen, hanem munkatársnőivel képviseltette magát, rögtön ellenséges indítékot tételezett fel a kizárólag férfiakból álló szakértőkről, megvádolva őket azzal, hogy nem a problémát akarják megoldani, hanem férfi privilégiumaikat megőrizni.
Ez a női kvóta útján, szaktudás nélkül magas pozícióba került feministák egyik alaptulajdonsága, hogy mindent, amit nem értenek meg, azt rögtön a műszaki férfiak összeesküvéseként kezelnek. Szerintük ezek a férfiak csak a parancsaikat végrehajtó, kiszolgáló személyzet tagjai, akiket nyomás alá kell helyezni, s adott esetben akár férfiasságukat kigúnyolva kell ellenállásukat megtörni. Az, hogy egyes követelésüknek objektív technikai akadálya van, az ő elképzelt valóságukban nem fordul(hat) elő. Ez mind a mai napig, sőt, egyre inkább érvényes doktrína.
A miniszterasszony harciasan támadta a parlamentben és az elé tolt mikrofonokban a “kooperálni nem akaró”, patriarchális beállítottságú műszakiakat, miközben az IT szakemberek egy tizenkét pontból álló, egyenként is komplex kérdéseket taglaló listával bizonyították, hogy az eredeti elképzelés kivitelezhetetlen. Megszületett ugyan egy törvény később az inkriminált oldalak hozzáférhetetlenségéről, ami ugyan nem volt igaz, de ezt a törvényt soha nem alkalmazták. Az egész cécó végül is az internet cenzúráját készítette volna elő, a piros táblás oldalak csak alibinek szolgáltak.
Az egyik vezető szakembert, aki tárgyilagos műszaki érvelésével különösen felhívta magára von der Leyen figyelmét, a miniszterasszony pártkapcsolatai felhasználásával kirúgatta a tudományos intézetből, ahol addig dolgozott, sőt doktori disszertációjának elfogadását is megakadályozták. Ez viszont későbbi, nemzetközi tudományos karrierjére végzetes volt. Az esetről teljes részletességgel, első kézből az érintett blogján német nyelven ITT olvashatunk.
Ursula von der Leyen következő reszortja a munkaügyi minisztérium volt, miután az előző helyén temérdek energiát és közpénzt pazarolt el eleve halva született ügyekre. Ez a minisztérium rendelkezik hagyományosan a legmagasabb büdzsével, amelynek dilettáns megcsapolása nem váratott sokat magára.
2011-ben megállapították, hogy a világ egyik leggazdagabb országában, Németországban, 1,6 millió gyermek él a szegénységi színvonal alatt, ezért von der Leyen egy képzési és “részvételi” offenzívát indított a gyerekek felemelésére. A “részvétel” szó abban az időszakban vált felkapottá, amely a hátrányos helyzetűek társadalmi részvételi képességét jelenti, állami segítséggel persze.
A minisztérium át is utalt 1,6 milliárd eurót különböző kommunális igazgatási szerveknek, rendkívül komplikált bürokratikus feltételekkel a pénz kiutalásával kapcsolatban. Elvben ez gyerekenként évi egyezer euró többletbevételt jelentett volna az érintett családoknál, amennyiben a közhivatalok direkt kifizették volna az összeget a már amúgy is szociális segélyen (Hartz4) tengődő gyerekeknek. Ehelyett újabb adminisztratív kapacitásokat kellett kialakítani a jogosultsági vizsgálatra és a pénz elosztására. Hogy végül is az “oktatási-részvételi csomag” másfél milliárdjával mi történt, az mind a mai napig rejtély.
Kiderült ugyanis, hogy Berggruen a gazdasági sáskák által évek óta kivéreztetett, nagy múltú Karstadt-Hertie áruház konszern iránt érdeklődött, megígérve annak haladéktalan felvirágoztatását. Munkahelyek megtartása, új munkahelyek teremtése, modernizálás – ezektől a tervektől volt hangos a német média. Von der Leyen kifejezett nyomására egyeztek bele a bankok a konszern “eladásába” 1, azaz egy (!) euró jelképes összegért a milliárdos részére. Az áruház konszern alkalmazottai készségesen belementek jövedelmük csökkentésébe, munkahelyük megtartása fejében, a hitelezők pedig hajlamosak voltak várni, amíg a beruházások ismét gazdaságossá teszik az objektumokat.
Egy probléma adódott viszont, mert Berggruen, a megváltóként kezelt széplélek semmit nem invesztált a konszernbe. A százmilliós nagyságrendű veszteségek eredményeként először a dolgozók egy részét bocsájtották el, majd 2013-ban kiderült, hogy Berggruen a konszern legértékesebb házait egy osztrák ingatlanbefektetőnek adta el 75,1 százalékban. Hogy az egy euróért átvett konszern részeiért kapott százmilliók hova mentek, csak találgatni lehet. A részletekről ITT és ITT olvashatunk német nyelven.
Forrás: twitter.com / Soros, Von der Leyen, Berggruen
Ha már a miniszterasszony eddigi két posztján ennyire “sikeres” volt, többször felmerült annak lehetősége, hogy egyszer megörökölheti Merkel kancellárságát. Többen egy elkeseredetten folytatott háttér konkurenciát véltek felfedezni a két kvótanő között, bár Merkel többször bizalmát fejezte ki védencével kapcsolatban, ami általában az illető karrierjének végét jelentette.
Nem úgy von der Leyen-nél, akit elég rendszeresen meghívtak a Bilderberg konferenciákra (2015; 2016; 2018; 2019), míg Merkel csak a kancellárrá választási évben, 2005-ben kapott meghívót. Olyan német kancellár, vagy lehetséges jelölt még nem volt, akit nem hívtak volna meg ezekre a zártkörű összejövetelekre, mióta a konferencia létezik.
Forrás: de.Wikipedia.org / screenshot
Majd eljött a nagy nap és 2013. decemberében először lett Németországban női honvédelmi miniszter, von der Leyen személyében. Addigra a hadügyet hozzá nem értő férfi politikusok teljesen leamortizálták és Merkel regnálása alatt (2005-től) már csak egy drága, de ahhoz képest marginalizálódott hadsereggel rendelkezett az ország: se technikában, sem felszerelésben nem ütötte meg a nemzetközi színvonalat, azon kívül, hogy szövetségesként Afganisztánban “védte meg az európai értékeket”, illetve 2013. óta Maliban, a nyugat-afrikai ország sivatagos vidékén támogatta a francia rendfenntartó erőket, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Nagy elánnal fogott hozzá az eddig már két reszortban is kudarcot vallott miniszterasszony a német hadsereg megreformálásának. Kijelentette, hogy család- és nőbarát hadsereget kíván létrehozni. Az egyenjogúság jegyében meg akarta könnyíteni a különböző szexuális beállítottságú emberek katonai pályáját, továbbá a migrációs hátterű, elsősorban muszlim származású fiatalok felé való nyitást is szorgalmazta.
Az ukrajnai válság idején már-már azt hitte az ember, hogy von der Leyen Oroszországnak is hadat akar üzenni. Szerencsére ez a harciaskodás megmaradt a retorikánál. Ugyanilyen hangokat lehetett hallani a szíriai polgárháborúval kapcsolatban is, aztán kiderült, hogy a német felderítő repülőket csak napközben lehetett használni, ha éppen repülésképesek voltak.
A szó “repülésképes” különös fontossággal bír repülőgépekkel kapcsolatban. Ezt a magától értetődő tényt addig nem tartották érdekesnek, amíg magas rangú német politikusok nem maradtak földön a Bundeswehr kezelésére bízott, a politikai elitet szállító, állami gépek sorozatos meghibásodása miatt. Nem csak a szövetségi elnök és a külügyér szerepét játszó, hazánkat éppen most fenyegető, másfél méternyi perszonifikált ön-túlértékelés, Heiko Maas dekkolt hosszabb ideig valahol repkedés helyett. Angela Merkel is került ilyen szituációba, amikor az argentínai Buenos Airesben csak egy napos késéssel tudott megjelenni egy fontos konferencián és – oh, mon Dieu! – reguláris járat első osztályán volt kénytelen átvészelni az utat.
A klíma és a világ megmentésére specializálódott Merkel azóta két géppel repül, akár Japánba is, hátha az egyik cserben hagyja.
Ursula von der Leyen bölcsődéket és óvodákat alakított ki a kaszárnyákban és shopping túrára indult a hadsereg női tagjainak megfelelő sminktükröket, ünnepi uniformist, illetve terheseknek való harci-hacukákat beszerezni. Kissé nagyobb pénzügyi vonzata volt annak az akciójának, amikor harckocsik megvételekor ragaszkodott a terhes anyáknak is alkalmas belső térkialakításhoz és ülésekhez.
Forrás: qpress.de / Illusztráció
A Flinten Uschi becenevet azzal érdemelte ki, hogy az újonnan megvásárolt fegyverek lőni lőttek ugyan, csak nem feltétlenül oda, ahova eredetileg szánták. Bizonyos helikopterekkel is adódtak nehézségek, nem csak az érzékeny színű, ámde ízléses belső dizájn miatt, hanem azért, mert az üléseket maximálisan csak nyolcvan kilóval lehetett terhelni, ami törpéket kisnövésűeket feltételez, ha a harci felszerelést tartalmazó hátizsák súlyát figyelembe vesszük. Hogy beszerzéseivel német helyett francia cégeket részesített előnyben, biztosan Macron elnök szimpátiáját vívta ki.
Nagy visszhangot keltett Flinten Uschi nagytakarítási akciója, amikor egy mesterségesen felfújt, feltehetően kitalált eset kapcsán “radikális jobboldali elemektől” tisztította meg a hadsereget és ennek következtében eltávolíttatta a legendás Dr. Helmut Schmidt, egykori SPD kancellár Wehrmacht uniformisban készült képét a Bundeswehr hamburgi egyeteméről.
A legnagyobb botrány mégis külső tanácsadói miatt tört ki. Két multinacionális tanácsadó céget (Accenture, McKinsey) bízott meg a hadsereg átalakításával és egyúttal diverzifikálásával kapcsolatban, több száz millió euró honorárium fejében. Nem elég, hogy a hatalmas apparátussal rendelkező minisztérium szakemberei fölé külső, a vállalati szférából érkező munkatársakat helyezett, de valamelyik gyereke is az egyik konszernnél dolgozott.
A McKinsey cég menedzser nőjét, Katrin Suder-t nem sokkal később államtitkárrá nevezte ki, akit később a tanácsadói “korrupció gyanús” botrány egyik kulcsfigurájának tartottak, illetve tartanak mind a mai napig, hiszen a megbízásokat a cégeknél dolgozó haverjainak kínálta fel. A német Queer magazinban fellépő, “büszke leszbikus” (saját szavai!) nőt, addigi szolgálatai elismeréseként egy katonai kitüntetés adományozása mellett, a német kormány digitális tanácsának elnökévé nevezték ki. Suder fizikát, színházi és nyelvtudományokat tanult és 2015-ben részt vett a 63. Bilderberg konferencián. Mi ez, ha nem kompetencia?
Mindezek dacára a legújabb Merkel kormányban ismét von der Leyen kapta meg a honvédelmi reszortot. A minisztériumon belüli panamák azonban már nem voltak eltitkolhatók, ezért egy parlamentáris vizsgáló bizottságot állítottak fel a visszásságok felderítésére. Jó néhány hadvezető nyílt levélben támadta von der Leyen dilettáns és feltételezhetően korrupt vezetését, masszívan kockáztatva ezzel saját egzisztenciáját.
A parlamenti vizsgáló bizottság a katonai titoktartásra hivatkozva, csak részben látható anyagokat kapott kézhez. Érdekes módon ez az érzékenység nem volt tapasztalható a külső, vállalati tanácsadók bevonásakor. Von der Leyen telefonjáról minden, esetleges kompromittáló adat kitörlődött. Mielőtt azonban az ügyészség felvette volna a vizsgálatokat, von der Leyen asszony az EU Bizottságának elnöke lett.
Munkája az Unió élén eddig nem sokban különbözik a németországi teljesítményétől: hatalmas tervek, nagy szavak, csak éppen más, az eddiginél sokkal nagyobb dimenziókban, tehát jóval drágábban. Míg Németországban száz milliók és pár milliárd euró folyt ki a viszont nem látásra az általa felügyelt pozíciókban, ma már billiókban, tehát ezer milliárdos nagyságrendekben tervez, az európai adófizetők kárára.
Ha valaki abban reménykedett, hogy Juncker után bárki jobb lehet a Bizottság élén, az tévedett. Azok viszont, akik szerint von der Leyen a megreformálhatatlannak tűnő Unió szétesését fogja hozzá nem értésével, utópisztikus kívánságaival felgyorsítani, azok még reménykedhetnek.
A tömeges migráció erőszakos forszírozása, az adófizetők pénzének multinacionális szervezetekre történő átjátszása, mint az European Green Deal, amelyben két billió euró “privatizálásáról” van szó, s amely egy külön tanulmányt érdemel. A gender-őrület bebetonozása a többségi társadalom ellenében, továbbá az iszlám privilegizált kezelése az Unión belül. Ez ma von der Leyen politikája.
Nem utolsó sorban azonban a korona vírussal kapcsolatos járulékos károk, amelyeknek nem csak hatalmas anyagi vonzatuk miatt lesz fatális következménye a kontinens lakóira nézve, hanem az alapvető szabadságjogok és a privát szféra megszüntetésére való törekvéseknek nyit szabad utat a jelenlegi helyzet.
Bill Gates már régóta követeli a privát kommunikáció ellenőrzését, az EU jó ideje akarja az internetet cenzúrázni, s most – úgy látszik – eljött az idő és a műszaki lehetőség ennek megvalósítására. Legkésőbb a bécsi merénylet után megtaláltatott az alibi is a magán chat-ek ellenőrzésére, mint pl. WhatsApp dekódolására.
Ursula von der Leyen pedig addig is szorgalmasan keresi és meg is találja a mikrofonokat, amelyekbe elmondhatja éppen aktuális beszédét, a mindig ugyanarra a kaptafára készült szöveget. Azt a naiv, valamilyen világjobbító szándék mázával leöntött infantilis giccset, amelyet már kívülről ismerünk. Eközben az Európai Unió csendben haldoklik.
Egy ilyen hatalmas szervezetet csak belülről lehet végleg tönkre tenni. Von der Leyen eddigi pályafutása azt mutatja, hogy erre a feladatra ő a legalkalmasabb.
Nem kell mindig a szomszédba menni, hogy meghökkentően abszurd, olykor megmosolyogtató, máskor kifejezetten dühítő jelenségek olvastán kételkedjünk a környező világ intellektuális egyensúlyában.
Az egykor Németországként közismert Bizarrisztánhonvédelmi miniszternője, Annegret Kramp-Karrenbauer, akit az egyszerűség kedvéért AKK néven emlegetnek, kijelölte a maradék német hadsereg további fényes jövőjéhez vezető utat. Az elmúlt években végrehajtott sikeres genderizálás után, legyen a fegyveres erő ezentúl környezetbarát is.
Forrás: sueddeutsche.de
Mióta a németek a saját országuk helyett elsősorban az egész Planéta megmentésére specializálódtak, szinte naponta hallunk jobbnál jobb ötleteket arról, hogy polit-szimulánsaik hogyan is képzelik ezt a morálisan magas rendű célt megvalósítani: bakák helyett egyenruhás öko-harcosok!
Gondolom a muníciót ezentúl majd környezetileg korrekt anyagokból készítik, figyelembe véve az újrahasznosítás lehetőségeit. A páncélosokat elektromos meghajtású harci járművek fogják felváltani, amelyekhez a háborús övezetben természetesen töltőállomások elhelyezésére lesz szükség.
A bevetési terepen először fákat ültetnek és csak utána fognak lőni, s a harci területeken pedig szél- és naperőműveket helyeznek majd üzembe a tábor, a töltőállomások és a kihelyezett óvódák ellátására. Mielőtt a bombázók felszállnának, gyorsan CO2 megváltási cédulát vennének és felszólítanák az ellenséget is hasonló hadművelet előtti műveletek végrehajtására. Amennyiben a gaz ellenfél ezeket a lépéseket megtagadná, a német haderő sértődötten dobbantana egyet, majd sarkon fordulva elvonulna.
Miért áll vesztésre a józan paraszti ész? Mióta egyre több nő nyomul be a közéletbe, legtöbbször valamilyen divatos, bölcsészet-light képzéssel, azóta rohamosan terjed a zavaró tényeket nagy ívben kikerülő, érzelmekre, emocionális benyomásokra alapuló véleményformálás.
Műveiket leginkább nők olvassák, mert rájuk hat az ilyesmi a legjobban. Egyúttal egymást erősítgetik az újkori női erő, “girl power” hamis látszatával. A média a legjobb terep erre és a politikusi vagina-klubok kvóta-luvnyái is érzésekre alapoznak. Nem véletlen, hogy a félszegen mosolygó, pipogyaságot kisugárzó, karaktermentes, ám még negyvenen felül is formálhatónak látszó pasik aratnak a nanny-génnel rendelkező hölgyek körében.
Másodszorra olvasom a magukat haladárnak, olykor nincs másiknak tituláló sajtókiadványokban, hogy a világvégét, a klíma Armageddont az emberiség által produkált szénmonoxid fogja okozni. Nem tudom, ki hogy van vele, de én még az általánosban tanultam meg a különbséget a széndioxid és a szénmonoxid között.
Persze, tudom, Szent Greta a széndixodot is mérges gáznak nyilvánította ki, anélkül, hogy a növényeket előbb megkérdezte volna, de azt még kisnagysága sem említette, hogy mi széngázt, azaz szénmonoxidot lélegzünk ki. Pedig jó néhány hülyeséget állított.
Az már magától értetődő, hogy mindkét cikket nők gyártották és a sok ezer megosztó között is elsősorban nőket feltételezhetünk.
Groteszkül perverz bája az egyik zsurnalinának, a “nincs másik” munkatársának, hogy a világ túlsó végében turistáskodva közölt tavaly egy cikksorozatot. Mi másról, mint az ottani élet boldog egyszerűségéről, környezetünk és Planétánk megvédéséről, arról filozofálgatva, hogy az utazás, különösen az ilyen egzotikus, mennyire képezi az embert és neveli alázatra. Minden bizonnyal karbonmentes (sic!) vitorlással és kerékpárral utazgatott a hölgy Brazíliában. Is.
Kifejezetten krimi-szerű élmény volt a tegnapi, 2020. október 11-én megtartott választás BAZ-megyében, amelyben a tét egy rendkívül szimpatikus, sokoldalúan képzett, ráadásul csinos, fiatal hölgy és egy deklaráltan neonáci nézeteket valló, de hirtelen rehabilitált jobbikos képviselő közötti döntés volt. Nem akarom külön kiértékelni a Lyobikká szelídült egykori Jobbik párt primitív akcióját a krumplis zsákkal, a képek önmagukért beszélnek:
Forrás: facebookForrás: facebook
Sokkal fontosabbnak tartom Petri Ádám Facebook posztját idézni:
“A szélbaltól széljobbig érő koalíció jelöltje vesztett. A jelölt Budapesten szalonzsidózásáról vált hírhedtté, ám ennél sokkal súlyosabb az őt jelölő pártok masszív cigányozása helyben. Számos egymástól független forrás mesélte, hogy az ellenzéki képviselőjelölt helyi párttámogatóinak ajtótól ajtóig érő kampányukban egy mondanivalójuk volt: nézz rá a Fidesz jelöltjére, ez a kislány cigány, ne szavazz rá.”
A lófarok-fetisiszta Tarhaházy ‘Isaura’ Ákos jelenleg párt nélküli, ám 2022. közeleg és ezért szüksége lenne valamilyen listára, hogy ismét a Parlamentben lóbálhassa közismert tábláit. A korrupció elleni harc felkent aktivistája ráadásul annyira seggbuta, hogy a bársonyszékért való versenyfutásban saját magát, saját romlott kettős mércéjét is elárulta.
A szánalmas figura szerint tehát, van jó és van rossz korrupció! Képes volt a nyilvánosság előtt elhallgatni, hogy a nácitróger Bíróról, az összellenzéki jelöltről lényegesen több disznóságot tudott meg, mint amennyit a kormánybarát média kiderített. Az ellenzéki pártgóréknak mindezt viszont előzetesen jelentette, így azok ezen információ ismeretében támogatták és tolták a lyobbikos nácitaknyot!
Bravo!
Most viszont Tarhaházy be akarja söpörni a Judás-pénzt, azaz biztos befutó helyet követel magának 2022-re, egyúttal a sorok közt azért meglengeti, hogy neki bárkiről lehetnek kényelmetlen információi. A pártok közötti nagy semmiben punnyadó intrikus így ajánlja saját magát, miközben GyuriFeri “tisztességről” hallucinál, ami Gyurcsánnyal kapcsolatban eleve eufemizmus.
Azért halkan megemlíteném, hogy minden állampolgárnak, de képviselőknek különösen elsőrangú kötelességük a tudomásukra jutott, bizonyítható bűncselekményeket azonnal jelenteni. Nem a párt-nacsalnyikoknak, hanem a hatóságnak. Ez a sunyi figura azonban még ehhez is ostoba, helyette saját magát akarja fényezni az elhallgatással.
Sajnos nem lesz semmi következménye. Ennek sem.
Végül térjünk vissza Bizarrisztán fővárosába, Berlinbe. Abba a négy milliós városba, amely lassan kimeríti egy shithole (finoman fogalmazva: koszfészek) minden kritériumát. A magát eltartani képtelen, a többi szövetségi állam pénzéből parazitáskodó főváros vörös-zöld vezetése egy 44 oldalas útmutatót adott ki a közalkalmazottak részére, az ultimativ politikai korrektség nyelvi használatára.
A német nyelv sajátosságai miatt ugyan nehezen lehetne elmagyarázni magyarul a hajmeresztő szó-tekervényeket, de egy példán be tudom mutatni az egész elképesztő konstrukció mibenlétét. Cseppben a tenger:
“A továbbiakban nem szabad emberekre a fekete, vagy színes bőrű meghatározást alkalmazni, helyette “rasszista tapasztalatú ember” kifejezés lesz követendő.”
Arról még nem érkezett hír, hogy szóltak-e már a Black Lives Matter mozgalomnak is?
Szerző: HeroesNeveDie
Featured picture: ismeretlen internetes művész alkotása
Azt hinné az ember, hogy a sok riogatás mellett némi kegyelem-szünet is jár néha. Megpihenni például, vagy az agyunkat kiszellőztetni, ha már a nap egy részében a saját magunk által termelt széndioxidot, leánykori nevén CO2-t szívjuk vissza a covid-maszkok jóvoltából. Mint tudjuk, a CO2 nagyon káros (sic!), Klíma-Greta is megmondta, hogy az általa szabad szemmel látott molekulák a Planétát fogják kinyírni. Most azonban a helyzet más. Nekünk nem árt annyira, mint a klímának és különben is, az emberiség sokat kibír. A napi hülyéket is például.
Kiderült Astrid Lindgren svéd írónőről, aki életében 165 millió könyvet adott el és a világ egyik legsikeresebb meseírójának számított, hogy legismertebb műve, a “Pippi Langstrumpf” ma már nem ajánlott gyerekeknek, mert kolonialista, diszkriminatív tartalma van. Aki ismeri a könyvet, tudja, hogy Pippi egy copfos, svéd kislány, akinek egy háza, egy lova és egy majma volt. Ellentétben a másik copfos, svéd kislánnyal, akinek megszámlálhatatlan PR-tanácsadója és világvége fantáziái vannak.
El vele! Követelik a felvilágosult anyukák és azok is, akiknek nincs gyerekük, pedig már évekkel ezelőtt átírták a legújabb német kiadásban a néger király kifejezést. Végtelenül megnyugtató azonban az a hír, hogy egyes német óvódákban már nem a kisfiút hozzák el a szülei, hanem a péniszesgyereket. Gondolom, az éppen nagy vihart kavaró hazai gender-mesekönyvet vastapssal fogadnák Bizarrisztánban, korábbi nevén Németországban.
Érdekes dolgokra jöhet rá a kíváncsi net-kukázó. A különböző korlátozások mellett bevezették a németek, hogy az éttermekben fogyasztó vendégekről úgy nevezett kontakt-listákat kell vezetni, amelyekben az étkezők pontos adatait rögzítik. Jó néhány viccelődő álnevet írtak fel a pajkos germánok a sajátjuk helyett, mint Donald Duck és hasonlók. Ezt az állam természetesen nem tűrhette, ezért drákói büntetéseket vezettek be a galád megtévesztőkkel szemben.
A másik oldalon, ugyanaz a német állam változatlanul tolerálja a hivatalos papírok, igazolványok nélkül érkező menedék kérőket, akikről mindenki tudja, hogy kevésbé a menedék, inkább az all-inclusive szociális ellátás miatt érkeznek az országba. Mondom: Bizarrisztán!
Forrás: michael-klonovsky.de / acta diurna: a) személyi adatok meghamisítása, vagy valótlan állampolgárság bemondása menedék kérelemnél változatlanul nem jár súlyos következményekkel, büntetni csak hamis útlevél bemutatóját lehet; b) étteremben a kontakt-listán hamisan feltüntetett név elkövetőjét 1000 euróval bírságolhatják Schleswig-Holsteinben, de másutt sem kevesebb
Néhány évvel ezelőtt Angliában született egy törvény, mely szerint utcán nők után fütyülni, az hate crime, azaz gyűlölet bűncselekménynek számít. Tapasztalataim alapján ilyesmit olyan nők (?), jobban mondva újbeszélül olyan menstruációshátterű személyek követelnek, akik esténként azért szoktak titokban imádkozni, hogy végre valaki, ha nem is fütyül, de legalább néha rájuk nézzen.
Most azonban már azt akarják törvénybe foglalni, hogy a szigetországban többé nőket ne lehessen kritizálni. És akkor? Jobb, szebb, boldogabb és nem utolsó sorban kielégítettebb, teljesebb lesz az életük? Apropó, megmondták ezt a migrációs hátterű “angoloknak” is?
A tavalyi évet domináló Fridays for Future mozgalom (péntekek a jövőért) és a Klíma-Greta hisztéria mára lecsendesedni látszik. Néhány évtizeddel ezelőtt, a második világháború után a gyerekek még mással voltak elfoglalva, s nem csak péntekenként:
Forrás: michael-klonovsky.de / acta diurna
Egyik kedvenc publicistám,Francesca Rivafinoli írt nemrég egy kiváló cikket a német jogállam sajátosságairól. A szöveg egyik főszereplője, a nem bináris-queer-iráni-török személy, aki kommunista-feminista kolumnistaként logikusan egy berlini szélsőségesen balos lapba szokott írni, s akinek az esete hatalmas port vert fel a nyári hónapokban. A botrány még a szövetségi elnök hivatalát is elérte, aki lassan már magától értetődő automatizmussal nem a megsértett német rendőrök mundérja védelmében szólalt meg, hanem a queer-komcsi-femi-nem bináris lény “humorát” és persze szólásszabadságát hangsúlyozta egy nyilatkozatában.
Mint már lassan hozzászokhattunk, haladárék (nem csak hazánkban!) verbális fenyegetései, vérforraló sértegetései utólag, amikor már ég a ház, szatírává mutálnak. Mert ők olyan humorosak. Egyáltalán, a humor eleve csak és kizárólag baloldali műfaj.
A napokban kiderült, hogy a magát végtelenül viccesnek képzelő, intellektuálisan azonban a femináci buborékban monologizáló Hengameh a legendás berlini KaDeWe (Kaufhaus des Westens) luxusáruház pin up girl-je lett.
Ezt is megértük.
A trash, a hétköznapiság, a középszerűség bevonult a highend szegmensbe, végül is a pénznek nincs szaga.
Néhányszor volt szerencsém megtekinteni az áruházat, egykor még Nyugat-, majd az egyesített Berlinben. Ez az a hely, ahol az ember áhítattal körbejár, megcsodálja a luxus minőséget és a környezetet, esetleg vásárol valami apróságot, majd rájön, hogy ez nem az ő világa és jókedvűen kimegy.
Nem, nem sírom vissza az anorexiás, csont és bőr alieneket, akik egy jó ideje modellként jelentek meg a divatlapokban és akikről látszott, hogy reggeli helyett inkább az orrukba szippantanak – Kispesten is menő – fehér porokat, mert azok kevésbé hizlalnak, mint mondjuk egy croissant. De azért egy majdnem négyezer eurós kabátban mégis inkább emberformájú nők pózoljanak, felőlem akár nem bináris verzióban is.
Bizonyos körök régóta dédelgetett álma az úgy nevezett alapjövedelem. S hogy ez az ötlet nem a hazai, krónikusan szellemi rövidzárlatban szenvedő, de önmagukat annál haladóbbnak tartó pártformációk magányos éjszakákon összehallucinált innovációja, bizonyítja az is, hogy a munka nélküli, alanyi jogon járó (sic!) “ingyen pénznek” hangzatos angol nevet is adtak: Universal Basic Income (UBI). Mint most kiderült, a magát Párbeszédnek aposztrofáló, párbeszédre azonban genetikailag képtelen csoportosulás budapesti dzsemboriján, az alapjövedelemnek nevezett parasztvakítás már saját megemlékezési héttel is rendelkezik.
Az évenként Davosban, a kies svájci luxusüdülőhelyen értekező Világgazdasági Fórum jó ideje taglalja az egész világra kiterjedő alapjövedelem témáját. Ez az az elit kör, amelynek tagjai, miután privát repülőikkel megérkeznek Davosba és xxl-méretű limuzinok sofőrjei elviszik az urakat és hölgyeket a megtámadhatatlan erőd biztonságával felszerelt kongresszusi központba, arról beszélgetnek, hogy az egyszerű embereken miként lehetne segíteni.
Ugye milyen abszurdnak tűnik ez a kijelentés? Pedig a nemzetközi elit meggyőződése, hogy az emberiséget meg kell mentenie, leginkább azoktól a szörnyűbbnél is szörnyűbb dolgoktól, amelyek a nemzetközi elit évtizedes áldásos tevékenységének köszönhetőek. Ehhez viszont ellenőrizni kell (!) valamilyen formában minden földi halandót. Hogyan lehet tehát elérni, hogy mindenki, aki él és mozog ezen a Planétán regisztrálva legyen a nagy digitális rendszerben, hogy még a leghátsóbb, legelhagyatottabb afrikai szavannák lakóiról is készüljön egy biometrikus-digitális identifikáció, pusztán megmentésük céljából?
A kedves Olvasó már sejti a választ: globális alapjövedelmet kell adni az embereknek! A Világgazdasági Fórum ajánlására már elkészültek azok a programok, mint ID4Africa, ID2020, amelyekkel olyan környékek lakóit is be lehet vonni a digitális rendszerbe, akiket másmilyen formában nem érhetnek el. Az amerikai külügyminisztérium USAID hivatalának égisze alatt, amelynek elméletben különböző fejlesztési programok tartoznak a profiljába, a nagy tech-cégek segítségével képzelik el megvalósítani a Föld népeinek “szebb jövőjét”.
Zárójelben említeném, hogy a migránsok által használt pénzfelvételre alkalmas bankkártya is már ezt a célt szolgálhatta, mivel így ellenőrizni lehetett az európai területen történő mozgásukat. Ilyen formában lehet nagyobb tömegeket vagy otthon tartani, vagy odaküldeni, ahol éppen “szükség van rájuk”, jobban mondva, ahol hasznot remélnek belőlük.
Nem véletlen, hogy átfedések vannak az alapjövedelem, illetve a készpénz megszüntetésének tervezői, az általános digitális inkluzió (befogadás) és a globális biometrikus adatgyűjtés megvalósítói között. A terv(ek) legfontosabb résztvevői a szokásos pénzügyi, banki körök mellett: a Bill Gates Alapítvány, az Omidyar Network (az Ebay alapítója), a Világbank, USAID, és a Világgazdasági Fórum.
Az alapjövedelem, amelyet, a szélesebb elfogadhatóság érdekében, először feltétel nélkülinek hirdetnek, megszüntetné az összes egyéni és nemzetközi segélyt, az összes szociális kiadást, kitörne a világbéke és mindenki boldogan élne… amíg mindenki a neki kijelölt és ellenőrzött pályán mozog és azt csinálja, amit elvárnak tőle. Miután a készpénz, tehát a személyi szabadság utolsó záloga is megdől, az egyén a bankok és / vagy az adományozó(k) jóindulatától függene. Például attól, hogy a világon mindenütt a Gates-fétist, az éppen aktuális oltásokat is elfogadják az emberek.
A Bill és Melinda Gates Alapítvány, amely a Better Than Cash Alliance (“Jobb, mint a készpénz” szövetség) egyik alapítója, minden erejével sürgeti a nagy vízió megvalósítását. Az ideológiai mázat kérés nélkül szolgálják a különböző szervezetek, amelyek első látásra meggyőzőnek tűnhetnek: a korrupció megszüntetése, a fejlesztési pénzek közvetlenül az emberekhez történő eljuttatása (ez különösen cinikus!), a kábítószerkereskedelem, terrorizmus és a bűnözés befagyasztása és még sok más jóemberkedő érv. Csakhogy! A globális játékban az is benne van, hogy “aki nem lép egyszerre”, az bizony éhen maradhat, ha elzárják a pénzcsapot és még az utcára sem mehet majd koldulni, mert nem lesz mit beledobjanak a kalapjába.
Itt álljunk meg egy percre, hiszen mindenki ismeri a különböző banki vegzálásokat készpénz befizetéskor, illetve nagyobb összegek származási helyének igazolási kötelezettségét. Kedves Olvasó, megsúgom, ez csak az olyan kis halakra vonatkozik, mint mi vagyunk. Azaz nekünk kell gyakorlatilag bokáig levetkőzni bizonyos banki tranzakcióknál már jó ideje, hiszen akár dílerek, vagy terroristák is lehetnénk, még akkor is, ha a bank régóta minden egyes pénzmozgásunkat ismeri.
Hogy globálisan operáló “nagypályásokkal” ez nem így van, kiderült a FinCen Files néven elhíresült és a napokban közzétett anyagokból, amelyekből megtudhatjuk, hogy a világ vezető bankjai hogyan “mosnak tisztára” dollár milliárdokat mind a mai napig. A véresen mocskos drog-, fegyver- és emberkereskedelemből, továbbá háborúkból és terrorizmusból származó pénzek iszonyú mennyiségben kerülnek ezekhez a híres pénzintézetekhez, erre a szolgáltatásra specializálódott ügyvédek segítségével, majd beépülnek, immáron patyolat tisztán, a legális gazdasági vérkeringésbe.
Tudni kell, hogy minél fejletteb, magyarán, minél komplikáltabb egy jogrendszer, annál nagyobb a lehetőség bizonyos jogi kiskapukat felfedezni és azokat kijátszani. Miután mindenki, de leginkább a bankok rengeteg pénzt keresnek az illegálisan megszerzett összegekkel, senkinek sem állt és áll érdekében a rendszert megváltoztatni, vagy megszüntetni.
Az említett cikkeket ITT és ITT lehet angolul megtekinteni. Nos, Hölgyeim és Uraim, ezek a bankok hadakoznak azért, hogy kivegyék a zsebünkből a készpénzt és minket móresre tanítva, a legutolsó fillérig rendelkezzenek bevételeinkkel.
Laura Klapper, a Világbank vezető közgazdásza fejtette ki nemrég az alapjövedelem valódi célját, ami korántsem a szegénység és nyomor megszüntetése lenne, hanem a világ összes lakójának bevonása a digitális fizetési rendszerbe. Itt kell megjegyezni, hogy a terv szerint minden elektronikus fizetés amerikai bankokon keresztül történne és bármikor blokkolni lehetne a tranzakciót. Sokan nem tudják, hogy Afrika fejlettebb országaiban rendkívül széles körben elterjedtek már a digitális fizetés leegyszerűsített változatai belföldi használatra.
Az egész projekt nem lehet túl drága (mihez képest?), ezért az alapjövedelemnek olyan szinten kell maradnia, hogy még mindig megérje elmenni mellette dolgozni, aki akar, vagy tud. Legyen tehát elég a túléléshez, de ne lehessen belőle rendesen megélni (“sustain a person at a modest minimum”). A gyakorlati megvalósítást pedig egy elektronikus eszköz (pl. okos telefon) rendelkezésre bocsátásával és / vagy biometrikus személyi kártya segítségével képzelik el.
Mint ahogy gyógyszerek, oltások esetében már megszokott, úgy a digitális jövőbe vezető “nagy társadalmi transzformációt” is először afrikai országokban próbálják ki. Természetesen az ilyen jóemberségtől túlcsorduló akciót még csak véletlenül sem szabad újgyarmatosításnak nevezni, hiszen mindez a lakosok érdekében történik. Kár, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs, hogy mi történik valójában velük.
A világ érdeklődését nem keltette fel különösebben 2019-ben a Szudánban lezajlott forradalom, hiszen mindenki a közelgő klíma Armageddonnal, illetve Greta Thunberg karbonmentes (sic!) vitorlázásával volt elfoglalva. Akit érdekel a “megvett forradalom” története, itt elolvashatja angolul.
A lényeg, hogy Szudánban, az eredetiben, egy Amerikától függő, részben az USA-ban kiképzett és ezáltal amerikabarát kormány került az élre, amelynek a legfőbb célja, hogy a terrorizmus miatt bevezetett szankciókat megszüntessék az ország ellen és így újra kaphasson fejlesztési pénzeket, hiteleket.
Nos, Szudán belépett a Better Than Cash Alliance szövetségbe, megígérve, hogy a társadalom és a gazdaság átalakítását a modern fizetési rendszerek és az általános inkluzió szellemében kívánja megvalósítani. Figyelemre méltó az ilyen ígéret egy belső terrorizmustól, klán rivalizációktól, polgárháborútól, USA szankcióktól, évtizedes diktatúrától romokban heverő ország ideiglenes kormányától, amely elkötelezettség lényegében a készpénz megszüntetését jelentené.
Így történhetett meg, hogy a Világbank, az EU, az ENSZ és a különböző szervezetek 1,9 milliárd dollárt irányoztak elő 32 millió szudáni, tehát a lakosság 80 százaléka, alapjövedelemmel történő ellátására, ami írd és mond havi 5, azaz öt dollárt jelentene (Világbank projekt P173521 Sudan Family Support Program).
A jeles akció egyúttal azt is jelenti, hogy az alapjövedelmet kapó 32 millió lakost digitálisan regisztrálják. Havi öt dollár nem sok, de ilyen szegény országokban bármilyen extra zsebpénz jól jöhet, ezért nem képzelhető el, hogy a lakosság nagyobb ellenállást mutatna. Az egyéb fejlesztési segélyek későbbi befagyasztása cserébe kvázi az “alapjövedelemért”, azonban felmérhetetlen károkat okozhat.
Többször említettem már a nemzetközi segélyezés kifürkészhetetlen útjait, a sötét kanálisokon elfolyó támogatások hiábavalóságát. Utaltam arra is, hogy a segélyszervezetek munkatársainak feudális jövedelmére, illetve a nemzetközi celebek honoráriumára aránytalanul sok pénzt pazarolnak el, s az érintettekhez már csak a száz és száz milliók, milliárdok töredéke jut el.
Szerény véleményem szerint mégsem az egyes emberek részére egyénileg kifizetett alamizsna a megoldás, hanem a helyszíneken történő oktatási, infrastrukturális és termelési beruházások változtathatnák meg tartósan az elmaradott országokban lakó emberek életét hosszú távra.
A dolog pikantériája mégis, hogy amikor 2020. júniusában, az újabban a világ megmentésére specializálódott német kormány Berlinben (hol másutt?) a Szudánt támogatók konferenciáját megtartotta, ugyan sokat beszélt minden főszereplő a csodálatos tervekről, csak éppen az nem derült ki, hogy végül is ki fogja finanszírozni ezt az emberkísérletet? A konferencia résztvevői már kifizetett, vagy kifizetés alatti, relatíve csekély összegekről referáltak. A Világbank is diszkréten hallgatott.
Minden jel arra mutat, hogy a tervezett projekt költségeit a háttérben maradó nagy tech-cégek fogják összeadni, hiszen ők, illetve az egymást átfedő gondolatgyáraik és alapítványaik biztosítják a szakmai hátteret, illetve a szükséges eszközöket.
Így jutnak egy csapásra 32 millió ember biometrikus adataihoz is, és ez a végső célja az egész emberiség “nagy transzformációjának”: a hatalmas adatmennyiség megszerzése, majd annak ellenőrzése, illetve az emberek feletti kontrol, a személyes adatok segítségével.
Az alapjövedelemnek nevezett digitális rabszolga-alamizsna árát azonban mi mindannyian fizetnénk, hiszen pontosan ezek a cégek és szervezetek képesek arra, hogy különböző adó-optimalizálási trükkökkel soha, semmilyen országban nem fizetnek adót. Önök is érzik ebben az abszurditást?
A 2020-as davosi Világgazdasági Fórumon Angela Merkel konzekvensen a “nagy transzformációról” értekezett, ahogy Bill Gates és a többi önjelölt világjobbító is erről beszél, ha kérdezik őket.
A jövő évben megtartandó Fórum témája: “The Great Reset” (a nagy újraindítás) lesz, miközben a munkacsoportokban gyűlik az anyag az alapjövedelem koncepciójáról és a készpénz megszüntetéséről. A legnépesebb országok, mint Kína és India lakosságának biometrikus feltérképezése és ellenőrzése már megvalósult. A többi országban is ugyanez a törekvés tapasztalható.
Hogy a digitális pórázon hogyan változik meg még jobban az életünk, már egy másik történet lesz.
Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) megvalósítása, amire egyre több politikus már nyíltan céloz, realitássá válhat.
“Azt hitted viccelnek, pedig halálosan komolyan gondolták, miközben te megpróbáltál nevetni. Még.” – HND
Önöknek is van olyan érzésük néha, hogy a világ, de különösen annak vezetői, vagy legalábbis, akik magukat valamilyen vezetőnek képzelik, azok megzavarodtak? Naponta találok pár mondatos híreket, helyzeteket, véleményeket, amelyek nem kiáltanak hosszabb elemzésért, de groteszkségük miatt mégis említést érdemelnek. Összeszedtem egy csokorra valót új rovatom indításaként: HND – kis színes címmel. Úgy gondolom, nem árt néha lazítani két hosszabb publikáció között. Manapság már nem kell vitriolos szatírákat írni, elég, ha az önjelölt “elit”, legyen az bárki is, hajmeresztően megdöbbentő ténykedéseit követjük.
Bizarrisztán, valaha Németország, kies fővárosában a haladó pártok, tehát az AfD kivételével mindenki egyetértésével, különböző, migrációt forszírozó NGO-k, beleértve a német Evangélikus egyházat is, tizenháromezer széket állítottak fel a Parlament épülete előtt. Megszületett a jelszó is: #WirHabenPlatz, azaz van még helyünk. A hősies szimbolizmus a görögországi Leszbosz szigetén tartózkodó tizenháromezer, amúgy illegális migránsra utalt, akiket Európának, de leginkább Németországnak fel kell(ene) vennie.
Ez a performansz 2020. szeptember 7-én történt. A szokásos politszimulánsok bőszen twittereztek az eseményről, dicsérve a szervezőket “bátor kiállásukért”. Az más kérdés persze, hogy a migránsokért aggodó professzionális moralisták egy party-service céget bíztak meg a székek felállításával. Az okokat csak találgathatjuk: a) lusták; b) nem volt annyi székük; c) van pénzük dögivel.
A nemzetközi sajtó szeptember 8-án világgá kürtölte a jóemberkedés újabb patetikus megnyilvánulását.
A “véletlen egybeesésekről” ilyen véleményeket láthattunk a twitteren:
Forrás: twitter.com “Szimbolikus 13000 széket állítanak fel NGO-akcióban; a média elterjeszti a hírt; Moria ég, 13000 helyet keresnek menekülteknek.”Forrás: twitter.com “Milyen praktikus, hétfőn még székeket állított fel #WirHabenPlatz és ma legégett a tábor, tehát minden menekülő hozzánk jöhet. Észrevesz itt valaki valamit?”
Természetesen a leégett tábor lakóinak németországi felvételében nem lehet akadály a gyújtogatásra való hajlam…
A homályos múltban, amikor még Németország az volt, aminek hívták és nem egy terület, ahol különböző származású emberek egymás mellett, de nemegymással éltek, virágzott a tudomány és technika. Nagyon sok találmányt adott a világnak ez az akkor még nép, nem csak lakosság, amely régebb óta ott él*(* originál A. Merkel meghatározás).
A hatalmas fizetésért szorgoskodó tudósok kimutatták, hogy a mezőgazdaságban, építőiparban, bányászatban, nehéz- és energiaiparban, illetve a szemétszállítóknál az LMBT+sok betűs embereket kevésbé fogadják el, azaz az ilyenek csak 57 százalékban mutathatják ki szexuális orientáltságukat a munkahelyükön, különben diszkriminálnák őket. Oh, mon Dieu! Ez botrányos!
Megnyugtató azonban, hogy a szolgáltatóiparban, kereskedelemben, fodrászoknál, művészetben a homo, leszbikus, transz- és interszexuálisok (bocs, ha valakit kifelejtettem) elfogadása 75 százalékos. Huh, van még remény, na.
Végül emlékezzünk egyik “kedvencünkre”, António Manuel de Oliveira Guterres-re, portugál szoci-király, az ENSZ jelenlegi főtitkárának legújabb agyszüleményére. Guterres úrról, aki az ENSZ “Migrációs Paktum” apjának is tekinthető, írtam annak idején a facebook-on egy rövidebb eszmefuttatást, amelynek a hivatkozási linkjei mára eltűntek (megint véletlenek halmaza). A megszűnt linkek rekonstruálására létrehozott oldal (Internet Archive / Wayback machine) sem tudta az Epochtimes cikkét visszaadni. Találtam viszont egy másik online publikációt, amelyben az eredeti német szöveg látható.
A lényeg az volt, hogy a lisszaboni “Casa Pia” nevü árvaház pedofil botrányában egyéb portugál politikusok és celebek mellett ez az úriember is sokáig a gyanúsítottak listáján szerepelt. Le is mondott miniszterelnöki tisztségéről, majd végül tisztázódott. Az erre vonatkozó összes utalás, akár a (bolse)Wikipédián is, “kitörlődött”.
Nos, nem volt elég, hogy Guterres, a világ népeinek nagy barátja nemrég egy eljövendő “világkormányról” értekezett, amely vezetőjének minden bizonnyal saját magát jelölte volna ki, most újabb meglepetéssel szolgált a globális, szabadtéri őrültekházában:
“A Covid-19 pandemia bebizonyítja azt, amit mindannyian tudunk: a patriarchátus uralmának évezredei a férfiak által dominált világban egy férfiak által uralt kultúrához vezetett. Ez a kultúra mindenkit megkárosított – nőket, férfiakat, lányokat és kisfiúkat.”
Kedves Olvasók, van egy olyan sanda gyanúm, hogy mára ennyi elég is lesz, Guterres bácsi szavai sokat elárulnak a világ jelenlegi állapotáról.
Amennyiben kedvelni fogják a hosszabb publikációk között megjelentetett kis színes rovatot, akkor szívesen folytatom majd.
A következő napokban egy újabb globalista szemfényvesztő akcióról fogok beszámolni.
Az eddigi sikerre való tekintettel, mától önálló domain nevet kapott a HeroesNeverDie blog, azaz megváltozott a cím (URL) a böngészőben. Csakhogy semmilyen átalakulás, változtatás sincs ingyen.
Miután a Facebook megosztások opciója nem az üzemeltető, tehát a WordPress kezelésében van, ezért az összes eddigi ottani megosztás a cikkek aljáról visszahozhatatlanul eltűnt.
Nem szokásom lefotózni a megosztásokat, csak a két, rekordgyanús cikkem, a “Halál szaga” és a “Genderisták alkonya” echóját örökítettem meg pár héttel ezelőtt:
Forrás: HND blogForrás: HND blog
Ezek az adatok, de a további publikációim hihetetlenül magas Facebook (és csak ott, más médiát nem számolva!) megosztási számai az Önök teljesítménye is, kedves Olvasók. Önök, akik nem rettennek meg egy-egy hosszabb szövegtől, akik értően és figyelmesen követik azokat a publicisztikákat, amelyek olykor valóban új, tárgyilagosságra törekvő információkkal szolgálnak az internet bábeli hangzavarában.
Igen, kedves Olvasók, Önöknek jár a köszönet és ez a blog eddigi sikerének oroszlánrésze.
Miért ír valaki? Nyilvánvalóan azért, hogy lehetőleg minél többen olvassák. Lényegesen érdekesebb tehát a szerző által látható belső statisztika, amelyet most megosztok Önökkel, hiszen az Önök lelkesedése tette ezeket a számokat lehetővé az év két legesélytelenebbnek tartott hónapjában, július és augusztusban, az “uborkaszezonban”, amikor a többség valahol nyaral, vagy legalábbis kikapcsolódásra vágyik.
Ebben a két hónapban a blog megtekintési száma majdnem elérte a harminc ezret:
Forrás: HND blog statisztika
A legtöbbet olvasott cikkek listája:
Forrás: HND blog statisztika
Végül pedig azoknak az országoknak a listája, ahol legalább egy valaki megnézte az oldalt. Mit mondjak? Magam is meglepődtem:
Forrás: HND statisztika, nemzetközi megtekintések 1Forrás: HND statisztika, nemzetközi megtekintések 2Forrás: HND statisztika, nemzetközi megtekintések 3
A dolgok jelenlegi állása szerint – látszólag – nulláról indulok. Megint. Ez természetesen nem veszi el a kedvem, sőt! A “lenullázás” inkább inspirál, hiszen rengeteg olyan téma van, amely megírásért kiált, különösen a jelenlegi bizarr és egyúttal veszélyes időszakban.
Nem marad más hátra, mint ismét megköszönni az Önök segítségét cikkeim terjesztésében és nekilátni a munkának.
“Inkább utáljanak az igazság kimondásáért, semmint kedveljenek a hízelgő hazugságért. Az igazságot sokan nem szeretik, de ez az igazságot nem zavarja.” #HND
Ezt, a költőinek szánt kérdést tettem fel majdnem két évvel ezelőtt, abban a reményben, hogy közös erővel esetleg pozitív választ adhatunk rá. Írásaimban elsősorban olyan nemzetközi eseményekkel, társadalmi kérdésekkel foglalkozom, amelyek a hazai médiafogyasztókat csak ritkán, vagy megszűrt formában érik el, ha egyáltalán említésre kerülnek.
Pedig minden itt zajlik az orrunk előtt, csak éppen szinte észrevehetetlenül, a széles körű tájékoztatás teljes hiánya miatt. A sokszor emlegetett “Új Világrend” (New World Order / NWO) bevezetésére felesküdött társadalommérnökök felgyorsították tempójukat. A káosz és a félelemkeltés kufárai eredményeket akarnak látni és 2020. ebben döntő jelentőségű évszám lehet. A következő időszakban ezt a témát fogom körbejárni, de kezdjük az elején.
“Még egyik előttünk élő generáció sem láthatta ennyire félreérthetetlenül tisztán, mi is az igazi tét: hazánk és ősi hagyományaink, igen, egész emberiességünk, emberi mivoltunk megsemmisítése a cél. A téboly elszabadulása, a hazugságok lavinája zúdul ránk. Az európai embereket és azok évezredes természetes életkörülményeit elpusztító pszichopaták vigyorognak ránk szégyentelenül, immáron maszkjukat letépve… de mi nem adhatjuk fel!” – egy magyar származású, németül publikáló ismerősöm facebookos bejegyzése nyomán.
A széles közvélemény megkerülésével, hozzáférhetően*, de mégis szinte titokban jelent meg még 2011-ben egy kiadvány, amely Angela Merkel kedvenc könyvei közé tartozik és pár évvel később kiderült, hogy a könyvben leírt tézisek, amelyeket diszkréten “Dialógusok Jövő Vízió 2050” cím alá rejtettek el szerzői, gyakorlatilag egy ideje a megvalósulás fázisába kerültek. (*A szöveg többszörös eltüntetése után, ma már ismét látható, hiszen a korábbi hevesebb érdeklődés abbamaradt.)
A Németországot túszul ejtett újkori matriarchátus képviselői és a velük kooperáló feminista férfiak, akik egyébként a másképpen gondolkodókkal minden jellegű dialógust elutasítanak, az adófizetők által hizlalt, eddig sose hallott ál-intézetekben vizionáltak egy új, komplett totalitárius jövőképet, amely mintha Soros és a vele szinkronban társadalommérnökösködők laboratóriumában született volna.
A “Hosszútávú Fejlődés Tanácsa” nevű kormányközeli munkacsoport által kiadott hátborzongató víziók egyik alapvető megállapítása, hogy
“2050-re már eltűnik a migrációs háttér kifejezés, mert addigra az emberek annyira összekeveredtek, hogy tulajdonképpen mindenki valamilyen migrációs háttérrel fog rendelkezni.”
A továbbiakban:
“2050-ben egy olyan világban fogunk élni, amely nem ismeri az államhatárokat, útlevélre sem lesz szükség a szabad mozgáshoz. A hagyományos család nem létezik többé. Az emberek nagy családi közösségekben fognak élni, anélkül, hogy egymással feltétlenül rokonságban lennének. A gyerekeket több, különböző szexuális hátterű szülő-résztvevő fogja felügyelni. A szeretés egyenlősége – függetlenül melyik nemhez tartozva – minden szinten kötelező érvényű lesz. Ezért a házasság intézménye megszűnik.”
Az egyik legmorbidabb vízió azonban már valóban a globalista oligarchák világkormányzatra törekvő, régóta dédelgetett álmának rövid leirata:
“Költségvetési pénzeket (büdzséket) globálisan fognak megítélni. Így a pénzeket nemzetközileg osztják majd el.”
Hogy kinek a pénzét, arról nem szól a fáma, ami különösen érdekes abból a szempontból, hogy a vizonáriusok az egész világon egyenlő, munka nélkül megszerezhető, alanyi jogú alapjövedelmet vezetnének be. Nézzük azonban tovább:
“Az egyes ipari országokat érintő születési számok csökkenése nem tekintendő hátránynak. Ellenkezőleg. Szükségesnek érezzük, hogy a jóléti társadalmak túl nagy ‘ökológiai lábnyomuk’ miatt zsugorodjanak. A (globális) társadalomban a népek keveredése folyik. Az emberiség magát világpolgárnak látja.”
Európára kivetítve a következőket olvashatjuk 2050-re:
“Mi már európainak tekintjük magunkat, csak nagyon kevesek fejében maradt meg a német, angol, francia besorolás. Nemzeteink gyerekei már kizárólag azt tanulják, hogy ők Európa államban élnek. Melyik országban? Az már lényegtelenné vált.”
A vizióták (vizionáris idióták) szerint legkésőbb 2040-ig megszűnik a készpénz, mert:
“Az információk (bankszámlák, identitás, egészségügyi adatok és biztosítási információk) központi tárolása, valamint az összes életterületet magába foglaló hálózati összeköttetés a készpénzfizetést feleslegessé teszi.”
Itt jegyzem meg, hogy az emberi testbe beültethető mikrochipek már tartalmazzák ezeket az információkat és ez nem utópia, hanem egyes országokban egy ideje alkalmazott eljárás. Ez az egyének totális ellenőrzését jelenti, ami egyúttal a büntethetőséget is magában hordozza, amennyiben valaki például nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik és mondjuk a saját bankszámlájához való hozzáférést teszik lehetetlenné. Nem kívánt személyek kívülről, a beültetett chipen keresztül történő likvidálása sem lenne ezáltal lehetetlen, de ez egy másik történet…
Javasolnám a Gyurcsány párt, a DK, a Momentum, Párbeszéd és hasonló polit-szimulánsok az Európai Egyesült Államok megvalósítását szuggeráló beszédeit a fentiek alapján értelmezni.
Angela Merkel már 2009. november 9-én a “Falling Walls” (leomló falak) nevű konferencián beszélt a nemzeti hatáskörök multilaterális szervezetek részére történő leadásáról:
“A falak legyőzésének egyik legérdekfeszítőbb kérdése, hogy a nemzetállamok készek-e és képesek-e kompetenciáikat nemzetközi szervezetek javára leadni, kerül amibe kerül […]?”
A terv nem új, de megvalósítása mostanra körvonalazódik. Az emberi természettől idegen, az emberiség látványosan különböző mentális és gazdasági fejlettségét komplett figyelmen kívül hagyó társadalmi mérnökök törekvése a népek, nemzetek leigázására. A terv egy készpénz nélküli, multikulti-gender, a bölcsőtől a sírig ellenőrzött világot kényszerítene az egész Planétára.
Nem kommunizmus és nem fasizmus, hanem a kettő veszélyes elegye, kissé átszabott, modernizált kiadásban. Ez az ideológia gyakorlatilag a láthatatlanelit, a nemzetközi, elsősorban az anglo-amerikai oligarchia, a vezető gondolat-gyárak (think tanks) és a magukat filantrópnak címkéző nemzetközi alapítványok összefonódásának terméke. Az általuk kiválasztott, egy ideje már mediálisan “megalkotott” vezető személyiségek, mint például a Clinton házaspár, Obama, Merkel, Macron látható elitként való hatalomba helyezése tulajdonképpen egy formális aktus lenne, ha a demokrácia maradványai még itt-ott nem működnének hagyományosan, tehát a nép, igen, a még létező nemzetek népei nem húznák át időnként számításaikat (lásd USA, vagy Magyarország).
Káoszból jövő? Forrás: demlicay.net
“A politikai uniót csak egy krízis segítségével tudjuk elérni.” – Wolfgang Schäuble, a német CDU szürke eminenciása, volt pénzügyminiszter, jelenleg a német Bundestag (Parlament) elnöke
A sokak által megálmodott “világkormány” egyik alappillére egy nemzetek nélküli, egyesült európai kontinens. Az ötlet nem új – ennek terveit két legendás figura alkotta, akik még életükben hatalmas befolyásra tettek szert és haláluk után is szellemükben folytatódik tovább az úgynevezett “európai integráció”, amely diszkrét megnevezése a tagállamok szuverenitásának lepésről lépésre történő felszámolásának.
Az egyikük, gróf Richard Coudenhove-Kalergi (1894-1972) Pán-Európa terve 1922-ben került a köztudatba, majd egy 1924-ben megjelent könyvében propagálta azt, és ezzel hasonló törekvésekre, illetve egyetértő támogatásra lelt az USA-ban. Olyannyira, hogy Louis Rotschild indítványára a pénzmágnás, Max Warburg hatszázezer aranymárkát bocsájtott rendelkezésére az ötlet megvalósításának első lépéseihez. Kalergi 1925-ben megjelent írásában a Praktikus idealizmusban taglalja elméletét a demokráciáról, mint – szerinte – egy sajnálatos közjátékról. Kifejtve továbbá, hogy a vérvonali arisztokrácia irányító szerepét a jövőben egy szellemi arisztokrácia (elit) fogja átvenni. Nos, hogy Kalergi milyen szellemi elitről álmodott, nem tudjuk pontosan, de a mai vezető európai figurákat még barokkos túlzással sem lehet annak nevezni.
Az európai egyesülési terv másik legbefolyásosabb alakja, aki szintén egész életében anglo-amerikai pénzügyi és politikai hatás alatt állt, a francia Jean Monnet (1888-1979) volt, aki nem csak kontinensek között utazgató politikusként, hanem invesztment bankárként is működött egy ideig. Ebben a szerepében ugyanúgy, ahogy több amerikai vezető bankház is, élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fent a hitleri Németországgal. Monnet egyik leghíresebb tézisét a német Focus magazin közölte 2010-ben:
“Európa országait egy szupra-államba kell beolvasztani, anélkül, hogy a lakosság megértené, mi is történik valójában. Ezt feltétlenül lépésenként kell megvalósítani, minden egyes alkalommal gazdasági ürügyek kapcsán.”
Ez a kijelentés kísértetiesen hasonlít Jean-Claude Juncker, a non pluszultra “elit”, az egykori EU-mindenható sokat idézett mondására (Der Spiegel, 1999):
“Mi elhatározunk valamit, amit aztán elhelyezünk a köztudatban és várunk egy darabig, hogy mi fog történni. Ha nincs nagy kiabálás, ha nincsenek lázadások, mert a többség nem is érti, mit határoztunk el, akkor folytatjuk – lepésről, lépésre, amíg már nincs visszaút.”
Egy egyesített, masszív anglo-amerikai politikai és pénzügyi befolyás alatt álló Európa lenne a modellje az elképzelt “Világkormányzat”-nak, gyakorlatilag annak első és legfontosabb lépcsőfoka. Az anglo-amerikai befolyás nem feltétlenül az éppen aktuális elnök, kormány hatalmát jelenti.
A második világháború után sok vezető, nemzetközileg elismert értelmiségi is hitt a világ ideálisnak tűnő központi irányításában, amely az 1948-as “Világpolgár Mozgalom” létrehozásában manifesztálódott, felkérve a frissen megalakult ENSZ-közgyűlést egy világ-alkotmány létrehozására, amely egyúttal a világbékét garantálná.
Az ENSZ – felépítése miatt is (biztonsági tanács, vétójogok) – képtelen lenne jelenleg átvenni egy világkormány szerepét. De a második világháború után létrejött, az USA által dominált multilaterális szerződések és intézmények ebbe az irányba mutatnak, mint pl.: az IMF, a Világbank, a NATO, a Világkereskedelmi Szervezet és így tovább. Itt kajánkodni akarok, mert ahogy Orbán Viktor kihajította az IMF-t, az hatalmas bátorságra és leginkább bölcs előrelátásra vallott. Mind a mai napig olvashatóak a ballib megmondók kesergései emiatt, mélységesen hallgatva arról a pici, ámde annál jelentősebb tényről, hogy az IMF állítólagos alacsony kamatai MINDIG szociális megszorításokhoz kötöttek! Mondjuk például a nyugdíjak húsz-harminc százalékos csökkentéséhez, hogy csak egyet említsek a sok közül.
Nos, a legújabbkori történelem bemutatta az uniformizált világra, az anglo-amerikai gazdasági és politikai hegemóniára való törekvések igazi célját: az egyes nemzetek erodálását célzó geostratégiai tervek megvalósítását, akár gazdasági úton, akár fegyveres beavatkozással. A képlet egyébként mindig ugyanaz és nagyon egyszerű: olcsó nyersanyag és/vagy olcsó munkaerő kiaknázása egy, a világ össznépességéhez viszonyított relatív kis létszámú vezető, pénzügyi elit javára. James Paul Warburg, a Council on Foreign Relations tagja, Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök pénzügyi tanácsadója mondta az amerikai szenátus előtt 1950-ben:
“Lesz egy világkormányzatunk, akár tetszik Önöknek, akár nem. Vagy behódolás, vagy szerződések útján.”
A David Rockefeller által alapított Council on Foreign Relations nevű agytröszt, amely az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározó tényezője és amelynek George Soros is tagja, gyakorlatilag minden komolyabb nemzetközi tevékenység mozgatórugója. A geostratégiai játszmákhoz szorosan hozzátartozik egyébként a helyi háborúk, zavargások, vagy szimpla kizsákmányolás által generált tömeges migrációs mozgás is, amelynek kárvallottai elsősorban a fejlődő országok, mint befogadók is és újabban az európai kontinens államai. Ez minden bizonnyal a tervezett gyökértelenséghez, valamint összeolvadáshoz, a népek random összekeveredéséhez vezet.
Rockefeller, aki a Bilderberg-csoport egyik vezető személyisége volt, már az 1991-es Baden-Badenban megrendezett Bilderberg-konferencia után közölte, megdicsérve a nemzetközi médiát:
“… hogy Önök, ígéretükhöz híven, majdnem negyven évig diszkrétek voltak. Ha a nyilvánosság fényszórójában álltunk volna, nem lettünk volna képesek a világra vonatkozó tervünket kifejleszteni. A világ azonban mostanra már sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormányzás irányába meneteljen. Egy intellektuális elit és a nemzetközi bankok szupranacionális szuverenitását mindenképpen előnyben kell részesíteni a korábbi századokban gyakorolt nemzetállami önrendelkezéssel szemben.”
David Rockefeller, Forrás: twitter.com
Csakhogy Rockefeller nem csak a diszkrét újságírókat dicsérte, hanem már ő is egy nagy krízisről vizionált:
“Egy globális transzformáció küszöbén állunk. Minden, amire szükségünk van, egy nagyobb krízis és a nemzetek el fogják fogadni az Új Világrendet.”
Láthatjuk, hogy a német politikus, Schäuble csak epigonkodott, ugyanúgy mint Angela Merkel, aki a 2020-as, Davosban megtartott Világgazdasági Fórumon egy “nagy transzformációról” beszélt.
A német újraegyesítés ára, az euró bevezetése ugyanezt a célt szolgálta. Mindenki tisztában volt azzal, hogy különböző gazdasági struktúrájú, különböző fejlettségű, gazdasági erejű országok összevonása egy európai – majdnem – egységes valuta használatára eleve halva született ötlet. Az euró bevezetése óta gyakorlatilag folyamatosan krízisben van.
Mit is mondott Wolfgang Schäuble? “Szükség van egy krízisre…”? Mióta az EU dilettánsai, bocsánat… elitje a szupra-állam létrehozásán barkácsol, egyik krízis éri a másikat! Banki krízis, euró krízis, migrációs krízis, s ezek nem befejezettnek tekinthető válságok.
Ahhoz képest újabb krízisek jelentkeztek a horizonton: a sokat emlegetett “klíma-krízis” aspergeres, így jobban eladható, változatban és ez már nem csak európai hatású apokaliptikus vízió. Hogy a rettegési dózis fokozódjon, egy világjárványnak kikiáltott vírusfertőzés ejtette túszul és bénította le a világ országait és gazdaságait 2020-ban. S nem mosatlan denevérlevesről és annak következményeiről van szó, az már egy ideje világos, erről majd később fogok néhány érdekességet publikálni.
A három, az egész világot érintő súlyos válság egyidejű szinten tartása lenne a Nagy Transzformáció kezdete?
A következő időszakban erre fogom keresni a válaszokat, ha a Jóisten is megsegít. Annak idején azt hittem, hogy a migrációs krízis fogja azt a kritikus szintet elérni, amely a digitálisan ellenőrzött rabszolgaság bevezetésének startja lesz. Kevesebb, mint két év bebizonyította: tévedtem.
Miután az EU csinovnyikjai naphosszat rettegnek kis hazánk halványulni látszó jogállamisága miatt, ezért – gondolom – példát akartak mutatni, hogyan is kell egy velejéig demokratikus konzultációt levezényelni a kb. 450 millióra apadt EU polgárok és polgárinák, továbbá diverzek (már ahol a “3. nemet” bevezették!) között. Kéretik figyelni és tanulni, minden bizonnyal ránk férhet.
Arra nem is merek gondolni, hogy az EU korifeusai megirigyelték a magyarországi nemzeti konzultációk sikerét és ezért hosszas, zárt ajtók mögötti tanakodás után kitalálták, hogyan lehetne az Uniót “emberarcúvá” tenni és közvetlen dialógusba lépni alattvalóival polgáraival. A továbbiakban eltekintek a gender-konform felsorolásoktól, különben sose lesz vége a rövidre tervezett cikknek.
Bizony nagyon fontos, minden európait érintő kérdésben kérik ki az emberek véleményét, akik szabadon és akár névtelenül is kifejthetik gondolataikat. Mondjuk ehhez be kell regisztrálni és akkor már az anonimitásnak gyakorlatilag fuccs, de ilyen apróságokra mégsem gondolhatnak az agytrösztök.
Az úgy nevezett “Migrációs Paktum” európai reformjáról van szó, amelyet egykor német dominanciával, tehát Angela Merkel irányításával dolgoztak ki és az ENSZ-ben fogadtak el. Már aki, mert azért akadt néhány ország, amely nem írta alá ezt az állítólag nem kötelező jellegű egyezményt annak idején.
Az EU viszont nem hagyja cserben polgárait és még a külön utakon csavargó, renitenskedő országokat is móresre tanítja, hiszen egy ilyen hatalmas szervezet, csupa okos fő- és almuftival mégis jobban tudja, mi jó a tagországok lakóinak. Ha kell, akkor némi szigorral lenyesegeti az önállóskodó vadhajtásokat.
A cél, hogy a migrációs témát az EU centralizálja és hatáskörébe vonja, mert hogy nézne ki, ha minden ország akaratos kölök módra, saját maga döntene ebben a nagy horderejű témában? A magát államok feletti államnak képzelő szervezet, leánykori nevén Európai Unió, a migrációs útvonalakat teljesen az ellenőrzése alá kívánja vonni a starttól a végállomásig. Nagylelkűségére utal, hogy ezáltal átvenné az eddigi embercsempészek szerepét is. A migránsoknak elvben szabad választási jogot adnának a célország kijelölésében.
Nos, kedves Hölgyeim és Uraim, erről a kolosszális változtatásról kérdezte meg Önöket az EU a tagországok hivatalos nyelvein!
Amennyiben valaki most azt gondolná, hogy hallucinálok, nem kérem, nincs igaza! 2020. július 30. és augusztus 27. között lehet válaszolni az európai konzultáció kérdéseire. A határidő az utolsó napon, augusztus 27.-én éjfélkor (brüsszeli idő szerint) jár le.
Ja, Önök nem értesültek róla? Nincsenek egyedül! Mások sem. Én is kb. fél órája olvastam a hatalmas és roppant demokratikus polgár-dialógus létezéséről. Az információt egy, inkább bennfentesek számára ismert német blogban találtam.
Jelen pillanatban, tehát két nappal a határidő lejárta előtt 254 – úgy tűnik elutasító – vélemény látható az oldalon. Enyhén szólva soványka eredmény kb. 450 millió európai polgárnál.
Forrás: ec.europa.eu / screen shot
Természetesen rosszindulatú összeesküvési elmélet lenne olyat feltételezni az EU vezetőiről, hogy suttyomban, a polgárok háta mögött akarnák bevezetni a hangzatos nevű “Új migrációs és menekültügyi paktum” programot, hiszen megkérdezték a népeket. Pech, hogy gyakorlatilag senki sem hallott erről.
Ön, kedves Olvasó és azok is, akiknek ezt a cikket megosztja, ismerni fogják a legújabb EU tervet, amelyet az “Európai Egyesült Államok” szupranacionális utópiájáért lihegő ellenzéki pártok előreláthatólag támogatni fognak.
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!