HND: Szeles bomba, avagy képzelt vádirat

Kemény szavak? Igen. A tartalom is kemény lesz.

Alig fejeztem be a szélenergia felhasználásával, azaz a szélturbinák káros hatásaival foglalkozó három részes publikációmat, amikor megdöbbentő fejleményekre lettem figyelmes. Ez a legújabb információ alapvetően megváltoztatja az EU eddig képviselt álláspontját, legalábbis egy nyomós indokot szolgáltat a szakmai vitára az állítólagos “kibocsátásmentes” szélenergiafelhasználás ügyében. Az Európai Bizottság, ami az Európai Unió fő végrehajtó szerve, először ismerte el nyilvánosan, hogy a szélturbinák rotorlapátjai mikroműanyagot adnak le a környezetükben.

“Brüsszel – Az Európai Bizottság először ismerte el hivatalosan, hogy a szélerőművek műanyagrészecskéket bocsátanak ki, és hogy ez a kopás ellenőrizetlenül kerül a környezetbe. Az ügyet Gerald Hauser osztrák európai parlamenti képviselő kérdése indította el. Hauser egy becslésre hivatkozott, amely szerint egy szélerőmű évente akár 62 kilogramm mikroműanyagot is kibocsáthat. A Bizottság ugyan nem fogadja el ezt a nagyságrendet. A műanyag-kopás tényét azonban kifejezetten megerősíti, és erre vonatkozóan tudományos vizsgálatokra hivatkozik. Ezzel hivatalos megerősítést nyer egy eddig kevés figyelmet kapott környezetterhelés éppen abban a villamosenergia-termelési ágazatban, amelyet politikailag különösen környezetkímélőnek tartanak.

A Bizottság válaszának döntő része szokatlanul egyértelmű. A szöveg így szól: ‘A vizsgálatokból kitűnik, hogy a szélerőművekből származó műanyag-kibocsátás jóval alacsonyabb, mint más forrásokból származó kibocsátás’. Ezzel Brüsszel már nem vitatja, hogy a szélturbinák műanyagot bocsátanak-e ki. A Bizottság inkább csak a mennyiséget viszonyítja a gumiabroncsokhoz, festékekhez vagy textíliákhoz képest. Éppen ez a szempont változtatja meg a környezetpolitikai besorolást. A szélerőművek működésük során nem bocsátanak ki égési gázokat, mint a szén- vagy gáztüzelésű erőművek. Ennek ellenére nem tekinthetők kibocsátásmentes ipari létesítményeknek. Az eső, a jégeső és a szennyeződések nagy sebességgel csapódnak a bevonattal ellátott rotorlapátokra. Ezáltal különösen az elülső élek erodálódnak, miközben a védőrétegekből műanyag anyag veszik el.

Ehhez jön még egy második kibocsátási út. A javítások során a technikusok lecsiszolják a sérült felületeket és megmunkálják a kompozit anyagokat. A Dán Műszaki Egyetem egyik tanulmánya szerint a szárazföldön ezáltal keletkező műanyag-kibocsátás laponként és évente 40–160 gramm. A tengeri szélerőműparkok esetében a számítások szerint ez az érték akár 90–600 gramm is lehet. Így a mikroműanyagok nemcsak az időjárási erózió következtében, hanem a karbantartás során is keletkeznek.

Érdemes tehát megjegyezni, hogy az EU mára már maga is átfogóbb vizsgálatokat követel.” – a teljes cikket német nyelven ITT láthatjuk.

Röviden összefoglalva: már az EU is lassan felfogja, hogy a szélenergia felhasználásának hosszútávú környezeti hatása még nincsen megfelelően kivizsgálva. Legalábbis, amit a Bizottság is hajlandó lenne elfogadni.

Miután valakik eldöntötték az érintettek, tehát a nép feje fölött, hogy ilyen tájsebekkel akarják teleszórni a magyar tájat, elképzeltem ezen “valakik” vád alá helyezését az alábbi szempontok szerint:

• Máshol többszörösen kudarcot vallott technika kikényszerítése a lakosság és az energiafogyasztók kárára.
• Olyan áramtermelési eszközök telepítése, amelyek mind előkészítésük, mind gyártásuk, továbbá üzemeltetésük alatt súlyosan károsítják a környezetet és soha meg nem térülő, pazarló anyagfelhasználást alkalmaznak.
• Normális esetben nem szükséges hálózati kiépítés és stand by üzemmódban működő, készenléti gáz erőművek létrehozása, amelyekre kizárólag csak a tervezett szélerőművek miatt lenne szükség.
• Az érintettek, tehát a környező lakosság kész tények elé állítása egy olyan esetben, ami az életüket, egészségüket és lakhelyük minőségét a továbbiakban masszívan és negatív irányban befolyásolja.

Eközben a hazai szakemberek egy részét szélnek eresztette a gazdasági és energiaügyi miniszter, de legalább csinos és jól öltözött hölgyeket alkalmazott államtitkári pozícióban, akiknek ráadásul még doktori cím is díszeleg a nevük előtt. Csakhogy éppen az energiaipar pragmatikus, a külső terepen és az üzemekben is magabiztosan mozgó, széles körű tudással és tapasztalattal rendelkező embereket követel(ne) meg, akik ismerik a termelés és a tervek technikai kivitelezésének minden csínját-bínját nem megijedve az előre nem látható nehézségektől, esetleg koszos kéztől sem, ha arra kerül a sor.

Tudomásul kéne venni, hogy a gazdaság és az energia jelenlegi kapitánya annak idején a shop-okért és a kutak működéséért felelt. Az energetikához sem képzettsége, sem tapasztalata nincs, de olajat is csak akkor látott, amikor krumplit sütött.

Mindent én sem olvashatok el, ezért megkérdeztem a Google mesterséges intelligenciáját a Shell cég szélerőművi aktivitásairól, miután már kis hazánkban is megjelent egy cikk, hogy a cég kiszáll a rossz üzletből, holott a magyarországi honlapján még mindig büszkén hirdeti a megújuló (sic) energiára vonatkozó terveit.

Az eredményt inkább másolom, “nem én mondtam” jeligére:

Továbbá:

A legújabb pesti pletykák szerint kis hazánk azokat a szélturbinákat fogja átvenni, amelyeket német cégek még a Biden kormány megrendelésére készítettek, de Trump elnök visszautasította a projektet. Nem tudom, mi ebben az igazság, de van benne logika. A “gyarmatra” ez is jó lesz… Tény viszont, hogy a már számtalanszor “hazahozott uniós pénz” jelentős része erre a kalandra megy el.

A számlát végül is önök fogják megfizetni, még ha keményen ráfizetnek a kalandra, akkor is.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: blackout-news.de