Nem kell mindig a szomszédba menni, hogy meghökkentően abszurd, olykor megmosolyogtató, máskor kifejezetten dühítő jelenségek olvastán kételkedjünk a környező világ intellektuális egyensúlyában.
Az egykor Németországként közismert Bizarrisztánhonvédelmi miniszternője, Annegret Kramp-Karrenbauer, akit az egyszerűség kedvéért AKK néven emlegetnek, kijelölte a maradék német hadsereg további fényes jövőjéhez vezető utat. Az elmúlt években végrehajtott sikeres genderizálás után, legyen a fegyveres erő ezentúl környezetbarát is.
Forrás: sueddeutsche.de
Mióta a németek a saját országuk helyett elsősorban az egész Planéta megmentésére specializálódtak, szinte naponta hallunk jobbnál jobb ötleteket arról, hogy polit-szimulánsaik hogyan is képzelik ezt a morálisan magas rendű célt megvalósítani: bakák helyett egyenruhás öko-harcosok!
Gondolom a muníciót ezentúl majd környezetileg korrekt anyagokból készítik, figyelembe véve az újrahasznosítás lehetőségeit. A páncélosokat elektromos meghajtású harci járművek fogják felváltani, amelyekhez a háborús övezetben természetesen töltőállomások elhelyezésére lesz szükség.
A bevetési terepen először fákat ültetnek és csak utána fognak lőni, s a harci területeken pedig szél- és naperőműveket helyeznek majd üzembe a tábor, a töltőállomások és a kihelyezett óvódák ellátására. Mielőtt a bombázók felszállnának, gyorsan CO2 megváltási cédulát vennének és felszólítanák az ellenséget is hasonló hadművelet előtti műveletek végrehajtására. Amennyiben a gaz ellenfél ezeket a lépéseket megtagadná, a német haderő sértődötten dobbantana egyet, majd sarkon fordulva elvonulna.
Miért áll vesztésre a józan paraszti ész? Mióta egyre több nő nyomul be a közéletbe, legtöbbször valamilyen divatos, bölcsészet-light képzéssel, azóta rohamosan terjed a zavaró tényeket nagy ívben kikerülő, érzelmekre, emocionális benyomásokra alapuló véleményformálás.
Műveiket leginkább nők olvassák, mert rájuk hat az ilyesmi a legjobban. Egyúttal egymást erősítgetik az újkori női erő, “girl power” hamis látszatával. A média a legjobb terep erre és a politikusi vagina-klubok kvóta-luvnyái is érzésekre alapoznak. Nem véletlen, hogy a félszegen mosolygó, pipogyaságot kisugárzó, karaktermentes, ám még negyvenen felül is formálhatónak látszó pasik aratnak a nanny-génnel rendelkező hölgyek körében.
Másodszorra olvasom a magukat haladárnak, olykor nincs másiknak tituláló sajtókiadványokban, hogy a világvégét, a klíma Armageddont az emberiség által produkált szénmonoxid fogja okozni. Nem tudom, ki hogy van vele, de én még az általánosban tanultam meg a különbséget a széndioxid és a szénmonoxid között.
Persze, tudom, Szent Greta a széndixodot is mérges gáznak nyilvánította ki, anélkül, hogy a növényeket előbb megkérdezte volna, de azt még kisnagysága sem említette, hogy mi széngázt, azaz szénmonoxidot lélegzünk ki. Pedig jó néhány hülyeséget állított.
Az már magától értetődő, hogy mindkét cikket nők gyártották és a sok ezer megosztó között is elsősorban nőket feltételezhetünk.
Groteszkül perverz bája az egyik zsurnalinának, a “nincs másik” munkatársának, hogy a világ túlsó végében turistáskodva közölt tavaly egy cikksorozatot. Mi másról, mint az ottani élet boldog egyszerűségéről, környezetünk és Planétánk megvédéséről, arról filozofálgatva, hogy az utazás, különösen az ilyen egzotikus, mennyire képezi az embert és neveli alázatra. Minden bizonnyal karbonmentes (sic!) vitorlással és kerékpárral utazgatott a hölgy Brazíliában. Is.
Kifejezetten krimi-szerű élmény volt a tegnapi, 2020. október 11-én megtartott választás BAZ-megyében, amelyben a tét egy rendkívül szimpatikus, sokoldalúan képzett, ráadásul csinos, fiatal hölgy és egy deklaráltan neonáci nézeteket valló, de hirtelen rehabilitált jobbikos képviselő közötti döntés volt. Nem akarom külön kiértékelni a Lyobikká szelídült egykori Jobbik párt primitív akcióját a krumplis zsákkal, a képek önmagukért beszélnek:
Forrás: facebookForrás: facebook
Sokkal fontosabbnak tartom Petri Ádám Facebook posztját idézni:
“A szélbaltól széljobbig érő koalíció jelöltje vesztett. A jelölt Budapesten szalonzsidózásáról vált hírhedtté, ám ennél sokkal súlyosabb az őt jelölő pártok masszív cigányozása helyben. Számos egymástól független forrás mesélte, hogy az ellenzéki képviselőjelölt helyi párttámogatóinak ajtótól ajtóig érő kampányukban egy mondanivalójuk volt: nézz rá a Fidesz jelöltjére, ez a kislány cigány, ne szavazz rá.”
A lófarok-fetisiszta Tarhaházy ‘Isaura’ Ákos jelenleg párt nélküli, ám 2022. közeleg és ezért szüksége lenne valamilyen listára, hogy ismét a Parlamentben lóbálhassa közismert tábláit. A korrupció elleni harc felkent aktivistája ráadásul annyira seggbuta, hogy a bársonyszékért való versenyfutásban saját magát, saját romlott kettős mércéjét is elárulta.
A szánalmas figura szerint tehát, van jó és van rossz korrupció! Képes volt a nyilvánosság előtt elhallgatni, hogy a nácitróger Bíróról, az összellenzéki jelöltről lényegesen több disznóságot tudott meg, mint amennyit a kormánybarát média kiderített. Az ellenzéki pártgóréknak mindezt viszont előzetesen jelentette, így azok ezen információ ismeretében támogatták és tolták a lyobbikos nácitaknyot!
Bravo!
Most viszont Tarhaházy be akarja söpörni a Judás-pénzt, azaz biztos befutó helyet követel magának 2022-re, egyúttal a sorok közt azért meglengeti, hogy neki bárkiről lehetnek kényelmetlen információi. A pártok közötti nagy semmiben punnyadó intrikus így ajánlja saját magát, miközben GyuriFeri “tisztességről” hallucinál, ami Gyurcsánnyal kapcsolatban eleve eufemizmus.
Azért halkan megemlíteném, hogy minden állampolgárnak, de képviselőknek különösen elsőrangú kötelességük a tudomásukra jutott, bizonyítható bűncselekményeket azonnal jelenteni. Nem a párt-nacsalnyikoknak, hanem a hatóságnak. Ez a sunyi figura azonban még ehhez is ostoba, helyette saját magát akarja fényezni az elhallgatással.
Sajnos nem lesz semmi következménye. Ennek sem.
Végül térjünk vissza Bizarrisztán fővárosába, Berlinbe. Abba a négy milliós városba, amely lassan kimeríti egy shithole (finoman fogalmazva: koszfészek) minden kritériumát. A magát eltartani képtelen, a többi szövetségi állam pénzéből parazitáskodó főváros vörös-zöld vezetése egy 44 oldalas útmutatót adott ki a közalkalmazottak részére, az ultimativ politikai korrektség nyelvi használatára.
A német nyelv sajátosságai miatt ugyan nehezen lehetne elmagyarázni magyarul a hajmeresztő szó-tekervényeket, de egy példán be tudom mutatni az egész elképesztő konstrukció mibenlétét. Cseppben a tenger:
“A továbbiakban nem szabad emberekre a fekete, vagy színes bőrű meghatározást alkalmazni, helyette “rasszista tapasztalatú ember” kifejezés lesz követendő.”
Arról még nem érkezett hír, hogy szóltak-e már a Black Lives Matter mozgalomnak is?
Szerző: HeroesNeveDie
Featured picture: ismeretlen internetes művész alkotása
Azt hinné az ember, hogy a sok riogatás mellett némi kegyelem-szünet is jár néha. Megpihenni például, vagy az agyunkat kiszellőztetni, ha már a nap egy részében a saját magunk által termelt széndioxidot, leánykori nevén CO2-t szívjuk vissza a covid-maszkok jóvoltából. Mint tudjuk, a CO2 nagyon káros (sic!), Klíma-Greta is megmondta, hogy az általa szabad szemmel látott molekulák a Planétát fogják kinyírni. Most azonban a helyzet más. Nekünk nem árt annyira, mint a klímának és különben is, az emberiség sokat kibír. A napi hülyéket is például.
Kiderült Astrid Lindgren svéd írónőről, aki életében 165 millió könyvet adott el és a világ egyik legsikeresebb meseírójának számított, hogy legismertebb műve, a “Pippi Langstrumpf” ma már nem ajánlott gyerekeknek, mert kolonialista, diszkriminatív tartalma van. Aki ismeri a könyvet, tudja, hogy Pippi egy copfos, svéd kislány, akinek egy háza, egy lova és egy majma volt. Ellentétben a másik copfos, svéd kislánnyal, akinek megszámlálhatatlan PR-tanácsadója és világvége fantáziái vannak.
El vele! Követelik a felvilágosult anyukák és azok is, akiknek nincs gyerekük, pedig már évekkel ezelőtt átírták a legújabb német kiadásban a néger király kifejezést. Végtelenül megnyugtató azonban az a hír, hogy egyes német óvódákban már nem a kisfiút hozzák el a szülei, hanem a péniszesgyereket. Gondolom, az éppen nagy vihart kavaró hazai gender-mesekönyvet vastapssal fogadnák Bizarrisztánban, korábbi nevén Németországban.
Érdekes dolgokra jöhet rá a kíváncsi net-kukázó. A különböző korlátozások mellett bevezették a németek, hogy az éttermekben fogyasztó vendégekről úgy nevezett kontakt-listákat kell vezetni, amelyekben az étkezők pontos adatait rögzítik. Jó néhány viccelődő álnevet írtak fel a pajkos germánok a sajátjuk helyett, mint Donald Duck és hasonlók. Ezt az állam természetesen nem tűrhette, ezért drákói büntetéseket vezettek be a galád megtévesztőkkel szemben.
A másik oldalon, ugyanaz a német állam változatlanul tolerálja a hivatalos papírok, igazolványok nélkül érkező menedék kérőket, akikről mindenki tudja, hogy kevésbé a menedék, inkább az all-inclusive szociális ellátás miatt érkeznek az országba. Mondom: Bizarrisztán!
Forrás: michael-klonovsky.de / acta diurna: a) személyi adatok meghamisítása, vagy valótlan állampolgárság bemondása menedék kérelemnél változatlanul nem jár súlyos következményekkel, büntetni csak hamis útlevél bemutatóját lehet; b) étteremben a kontakt-listán hamisan feltüntetett név elkövetőjét 1000 euróval bírságolhatják Schleswig-Holsteinben, de másutt sem kevesebb
Néhány évvel ezelőtt Angliában született egy törvény, mely szerint utcán nők után fütyülni, az hate crime, azaz gyűlölet bűncselekménynek számít. Tapasztalataim alapján ilyesmit olyan nők (?), jobban mondva újbeszélül olyan menstruációshátterű személyek követelnek, akik esténként azért szoktak titokban imádkozni, hogy végre valaki, ha nem is fütyül, de legalább néha rájuk nézzen.
Most azonban már azt akarják törvénybe foglalni, hogy a szigetországban többé nőket ne lehessen kritizálni. És akkor? Jobb, szebb, boldogabb és nem utolsó sorban kielégítettebb, teljesebb lesz az életük? Apropó, megmondták ezt a migrációs hátterű “angoloknak” is?
A tavalyi évet domináló Fridays for Future mozgalom (péntekek a jövőért) és a Klíma-Greta hisztéria mára lecsendesedni látszik. Néhány évtizeddel ezelőtt, a második világháború után a gyerekek még mással voltak elfoglalva, s nem csak péntekenként:
Forrás: michael-klonovsky.de / acta diurna
Egyik kedvenc publicistám,Francesca Rivafinoli írt nemrég egy kiváló cikket a német jogállam sajátosságairól. A szöveg egyik főszereplője, a nem bináris-queer-iráni-török személy, aki kommunista-feminista kolumnistaként logikusan egy berlini szélsőségesen balos lapba szokott írni, s akinek az esete hatalmas port vert fel a nyári hónapokban. A botrány még a szövetségi elnök hivatalát is elérte, aki lassan már magától értetődő automatizmussal nem a megsértett német rendőrök mundérja védelmében szólalt meg, hanem a queer-komcsi-femi-nem bináris lény “humorát” és persze szólásszabadságát hangsúlyozta egy nyilatkozatában.
Mint már lassan hozzászokhattunk, haladárék (nem csak hazánkban!) verbális fenyegetései, vérforraló sértegetései utólag, amikor már ég a ház, szatírává mutálnak. Mert ők olyan humorosak. Egyáltalán, a humor eleve csak és kizárólag baloldali műfaj.
A napokban kiderült, hogy a magát végtelenül viccesnek képzelő, intellektuálisan azonban a femináci buborékban monologizáló Hengameh a legendás berlini KaDeWe (Kaufhaus des Westens) luxusáruház pin up girl-je lett.
Ezt is megértük.
A trash, a hétköznapiság, a középszerűség bevonult a highend szegmensbe, végül is a pénznek nincs szaga.
Néhányszor volt szerencsém megtekinteni az áruházat, egykor még Nyugat-, majd az egyesített Berlinben. Ez az a hely, ahol az ember áhítattal körbejár, megcsodálja a luxus minőséget és a környezetet, esetleg vásárol valami apróságot, majd rájön, hogy ez nem az ő világa és jókedvűen kimegy.
Nem, nem sírom vissza az anorexiás, csont és bőr alieneket, akik egy jó ideje modellként jelentek meg a divatlapokban és akikről látszott, hogy reggeli helyett inkább az orrukba szippantanak – Kispesten is menő – fehér porokat, mert azok kevésbé hizlalnak, mint mondjuk egy croissant. De azért egy majdnem négyezer eurós kabátban mégis inkább emberformájú nők pózoljanak, felőlem akár nem bináris verzióban is.
Bizonyos körök régóta dédelgetett álma az úgy nevezett alapjövedelem. S hogy ez az ötlet nem a hazai, krónikusan szellemi rövidzárlatban szenvedő, de önmagukat annál haladóbbnak tartó pártformációk magányos éjszakákon összehallucinált innovációja, bizonyítja az is, hogy a munka nélküli, alanyi jogon járó (sic!) “ingyen pénznek” hangzatos angol nevet is adtak: Universal Basic Income (UBI). Mint most kiderült, a magát Párbeszédnek aposztrofáló, párbeszédre azonban genetikailag képtelen csoportosulás budapesti dzsemboriján, az alapjövedelemnek nevezett parasztvakítás már saját megemlékezési héttel is rendelkezik.
Az évenként Davosban, a kies svájci luxusüdülőhelyen értekező Világgazdasági Fórum jó ideje taglalja az egész világra kiterjedő alapjövedelem témáját. Ez az az elit kör, amelynek tagjai, miután privát repülőikkel megérkeznek Davosba és xxl-méretű limuzinok sofőrjei elviszik az urakat és hölgyeket a megtámadhatatlan erőd biztonságával felszerelt kongresszusi központba, arról beszélgetnek, hogy az egyszerű embereken miként lehetne segíteni.
Ugye milyen abszurdnak tűnik ez a kijelentés? Pedig a nemzetközi elit meggyőződése, hogy az emberiséget meg kell mentenie, leginkább azoktól a szörnyűbbnél is szörnyűbb dolgoktól, amelyek a nemzetközi elit évtizedes áldásos tevékenységének köszönhetőek. Ehhez viszont ellenőrizni kell (!) valamilyen formában minden földi halandót. Hogyan lehet tehát elérni, hogy mindenki, aki él és mozog ezen a Planétán regisztrálva legyen a nagy digitális rendszerben, hogy még a leghátsóbb, legelhagyatottabb afrikai szavannák lakóiról is készüljön egy biometrikus-digitális identifikáció, pusztán megmentésük céljából?
A kedves Olvasó már sejti a választ: globális alapjövedelmet kell adni az embereknek! A Világgazdasági Fórum ajánlására már elkészültek azok a programok, mint ID4Africa, ID2020, amelyekkel olyan környékek lakóit is be lehet vonni a digitális rendszerbe, akiket másmilyen formában nem érhetnek el. Az amerikai külügyminisztérium USAID hivatalának égisze alatt, amelynek elméletben különböző fejlesztési programok tartoznak a profiljába, a nagy tech-cégek segítségével képzelik el megvalósítani a Föld népeinek “szebb jövőjét”.
Zárójelben említeném, hogy a migránsok által használt pénzfelvételre alkalmas bankkártya is már ezt a célt szolgálhatta, mivel így ellenőrizni lehetett az európai területen történő mozgásukat. Ilyen formában lehet nagyobb tömegeket vagy otthon tartani, vagy odaküldeni, ahol éppen “szükség van rájuk”, jobban mondva, ahol hasznot remélnek belőlük.
Nem véletlen, hogy átfedések vannak az alapjövedelem, illetve a készpénz megszüntetésének tervezői, az általános digitális inkluzió (befogadás) és a globális biometrikus adatgyűjtés megvalósítói között. A terv(ek) legfontosabb résztvevői a szokásos pénzügyi, banki körök mellett: a Bill Gates Alapítvány, az Omidyar Network (az Ebay alapítója), a Világbank, USAID, és a Világgazdasági Fórum.
Az alapjövedelem, amelyet, a szélesebb elfogadhatóság érdekében, először feltétel nélkülinek hirdetnek, megszüntetné az összes egyéni és nemzetközi segélyt, az összes szociális kiadást, kitörne a világbéke és mindenki boldogan élne… amíg mindenki a neki kijelölt és ellenőrzött pályán mozog és azt csinálja, amit elvárnak tőle. Miután a készpénz, tehát a személyi szabadság utolsó záloga is megdől, az egyén a bankok és / vagy az adományozó(k) jóindulatától függene. Például attól, hogy a világon mindenütt a Gates-fétist, az éppen aktuális oltásokat is elfogadják az emberek.
A Bill és Melinda Gates Alapítvány, amely a Better Than Cash Alliance (“Jobb, mint a készpénz” szövetség) egyik alapítója, minden erejével sürgeti a nagy vízió megvalósítását. Az ideológiai mázat kérés nélkül szolgálják a különböző szervezetek, amelyek első látásra meggyőzőnek tűnhetnek: a korrupció megszüntetése, a fejlesztési pénzek közvetlenül az emberekhez történő eljuttatása (ez különösen cinikus!), a kábítószerkereskedelem, terrorizmus és a bűnözés befagyasztása és még sok más jóemberkedő érv. Csakhogy! A globális játékban az is benne van, hogy “aki nem lép egyszerre”, az bizony éhen maradhat, ha elzárják a pénzcsapot és még az utcára sem mehet majd koldulni, mert nem lesz mit beledobjanak a kalapjába.
Itt álljunk meg egy percre, hiszen mindenki ismeri a különböző banki vegzálásokat készpénz befizetéskor, illetve nagyobb összegek származási helyének igazolási kötelezettségét. Kedves Olvasó, megsúgom, ez csak az olyan kis halakra vonatkozik, mint mi vagyunk. Azaz nekünk kell gyakorlatilag bokáig levetkőzni bizonyos banki tranzakcióknál már jó ideje, hiszen akár dílerek, vagy terroristák is lehetnénk, még akkor is, ha a bank régóta minden egyes pénzmozgásunkat ismeri.
Hogy globálisan operáló “nagypályásokkal” ez nem így van, kiderült a FinCen Files néven elhíresült és a napokban közzétett anyagokból, amelyekből megtudhatjuk, hogy a világ vezető bankjai hogyan “mosnak tisztára” dollár milliárdokat mind a mai napig. A véresen mocskos drog-, fegyver- és emberkereskedelemből, továbbá háborúkból és terrorizmusból származó pénzek iszonyú mennyiségben kerülnek ezekhez a híres pénzintézetekhez, erre a szolgáltatásra specializálódott ügyvédek segítségével, majd beépülnek, immáron patyolat tisztán, a legális gazdasági vérkeringésbe.
Tudni kell, hogy minél fejletteb, magyarán, minél komplikáltabb egy jogrendszer, annál nagyobb a lehetőség bizonyos jogi kiskapukat felfedezni és azokat kijátszani. Miután mindenki, de leginkább a bankok rengeteg pénzt keresnek az illegálisan megszerzett összegekkel, senkinek sem állt és áll érdekében a rendszert megváltoztatni, vagy megszüntetni.
Az említett cikkeket ITT és ITT lehet angolul megtekinteni. Nos, Hölgyeim és Uraim, ezek a bankok hadakoznak azért, hogy kivegyék a zsebünkből a készpénzt és minket móresre tanítva, a legutolsó fillérig rendelkezzenek bevételeinkkel.
Laura Klapper, a Világbank vezető közgazdásza fejtette ki nemrég az alapjövedelem valódi célját, ami korántsem a szegénység és nyomor megszüntetése lenne, hanem a világ összes lakójának bevonása a digitális fizetési rendszerbe. Itt kell megjegyezni, hogy a terv szerint minden elektronikus fizetés amerikai bankokon keresztül történne és bármikor blokkolni lehetne a tranzakciót. Sokan nem tudják, hogy Afrika fejlettebb országaiban rendkívül széles körben elterjedtek már a digitális fizetés leegyszerűsített változatai belföldi használatra.
Az egész projekt nem lehet túl drága (mihez képest?), ezért az alapjövedelemnek olyan szinten kell maradnia, hogy még mindig megérje elmenni mellette dolgozni, aki akar, vagy tud. Legyen tehát elég a túléléshez, de ne lehessen belőle rendesen megélni (“sustain a person at a modest minimum”). A gyakorlati megvalósítást pedig egy elektronikus eszköz (pl. okos telefon) rendelkezésre bocsátásával és / vagy biometrikus személyi kártya segítségével képzelik el.
Mint ahogy gyógyszerek, oltások esetében már megszokott, úgy a digitális jövőbe vezető “nagy társadalmi transzformációt” is először afrikai országokban próbálják ki. Természetesen az ilyen jóemberségtől túlcsorduló akciót még csak véletlenül sem szabad újgyarmatosításnak nevezni, hiszen mindez a lakosok érdekében történik. Kár, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs, hogy mi történik valójában velük.
A világ érdeklődését nem keltette fel különösebben 2019-ben a Szudánban lezajlott forradalom, hiszen mindenki a közelgő klíma Armageddonnal, illetve Greta Thunberg karbonmentes (sic!) vitorlázásával volt elfoglalva. Akit érdekel a “megvett forradalom” története, itt elolvashatja angolul.
A lényeg, hogy Szudánban, az eredetiben, egy Amerikától függő, részben az USA-ban kiképzett és ezáltal amerikabarát kormány került az élre, amelynek a legfőbb célja, hogy a terrorizmus miatt bevezetett szankciókat megszüntessék az ország ellen és így újra kaphasson fejlesztési pénzeket, hiteleket.
Nos, Szudán belépett a Better Than Cash Alliance szövetségbe, megígérve, hogy a társadalom és a gazdaság átalakítását a modern fizetési rendszerek és az általános inkluzió szellemében kívánja megvalósítani. Figyelemre méltó az ilyen ígéret egy belső terrorizmustól, klán rivalizációktól, polgárháborútól, USA szankcióktól, évtizedes diktatúrától romokban heverő ország ideiglenes kormányától, amely elkötelezettség lényegében a készpénz megszüntetését jelentené.
Így történhetett meg, hogy a Világbank, az EU, az ENSZ és a különböző szervezetek 1,9 milliárd dollárt irányoztak elő 32 millió szudáni, tehát a lakosság 80 százaléka, alapjövedelemmel történő ellátására, ami írd és mond havi 5, azaz öt dollárt jelentene (Világbank projekt P173521 Sudan Family Support Program).
A jeles akció egyúttal azt is jelenti, hogy az alapjövedelmet kapó 32 millió lakost digitálisan regisztrálják. Havi öt dollár nem sok, de ilyen szegény országokban bármilyen extra zsebpénz jól jöhet, ezért nem képzelhető el, hogy a lakosság nagyobb ellenállást mutatna. Az egyéb fejlesztési segélyek későbbi befagyasztása cserébe kvázi az “alapjövedelemért”, azonban felmérhetetlen károkat okozhat.
Többször említettem már a nemzetközi segélyezés kifürkészhetetlen útjait, a sötét kanálisokon elfolyó támogatások hiábavalóságát. Utaltam arra is, hogy a segélyszervezetek munkatársainak feudális jövedelmére, illetve a nemzetközi celebek honoráriumára aránytalanul sok pénzt pazarolnak el, s az érintettekhez már csak a száz és száz milliók, milliárdok töredéke jut el.
Szerény véleményem szerint mégsem az egyes emberek részére egyénileg kifizetett alamizsna a megoldás, hanem a helyszíneken történő oktatási, infrastrukturális és termelési beruházások változtathatnák meg tartósan az elmaradott országokban lakó emberek életét hosszú távra.
A dolog pikantériája mégis, hogy amikor 2020. júniusában, az újabban a világ megmentésére specializálódott német kormány Berlinben (hol másutt?) a Szudánt támogatók konferenciáját megtartotta, ugyan sokat beszélt minden főszereplő a csodálatos tervekről, csak éppen az nem derült ki, hogy végül is ki fogja finanszírozni ezt az emberkísérletet? A konferencia résztvevői már kifizetett, vagy kifizetés alatti, relatíve csekély összegekről referáltak. A Világbank is diszkréten hallgatott.
Minden jel arra mutat, hogy a tervezett projekt költségeit a háttérben maradó nagy tech-cégek fogják összeadni, hiszen ők, illetve az egymást átfedő gondolatgyáraik és alapítványaik biztosítják a szakmai hátteret, illetve a szükséges eszközöket.
Így jutnak egy csapásra 32 millió ember biometrikus adataihoz is, és ez a végső célja az egész emberiség “nagy transzformációjának”: a hatalmas adatmennyiség megszerzése, majd annak ellenőrzése, illetve az emberek feletti kontrol, a személyes adatok segítségével.
Az alapjövedelemnek nevezett digitális rabszolga-alamizsna árát azonban mi mindannyian fizetnénk, hiszen pontosan ezek a cégek és szervezetek képesek arra, hogy különböző adó-optimalizálási trükkökkel soha, semmilyen országban nem fizetnek adót. Önök is érzik ebben az abszurditást?
A 2020-as davosi Világgazdasági Fórumon Angela Merkel konzekvensen a “nagy transzformációról” értekezett, ahogy Bill Gates és a többi önjelölt világjobbító is erről beszél, ha kérdezik őket.
A jövő évben megtartandó Fórum témája: “The Great Reset” (a nagy újraindítás) lesz, miközben a munkacsoportokban gyűlik az anyag az alapjövedelem koncepciójáról és a készpénz megszüntetéséről. A legnépesebb országok, mint Kína és India lakosságának biometrikus feltérképezése és ellenőrzése már megvalósult. A többi országban is ugyanez a törekvés tapasztalható.
Hogy a digitális pórázon hogyan változik meg még jobban az életünk, már egy másik történet lesz.
Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) megvalósítása, amire egyre több politikus már nyíltan céloz, realitássá válhat.
“Azt hitted viccelnek, pedig halálosan komolyan gondolták, miközben te megpróbáltál nevetni. Még.” – HND
Önöknek is van olyan érzésük néha, hogy a világ, de különösen annak vezetői, vagy legalábbis, akik magukat valamilyen vezetőnek képzelik, azok megzavarodtak? Naponta találok pár mondatos híreket, helyzeteket, véleményeket, amelyek nem kiáltanak hosszabb elemzésért, de groteszkségük miatt mégis említést érdemelnek. Összeszedtem egy csokorra valót új rovatom indításaként: HND – kis színes címmel. Úgy gondolom, nem árt néha lazítani két hosszabb publikáció között. Manapság már nem kell vitriolos szatírákat írni, elég, ha az önjelölt “elit”, legyen az bárki is, hajmeresztően megdöbbentő ténykedéseit követjük.
Bizarrisztán, valaha Németország, kies fővárosában a haladó pártok, tehát az AfD kivételével mindenki egyetértésével, különböző, migrációt forszírozó NGO-k, beleértve a német Evangélikus egyházat is, tizenháromezer széket állítottak fel a Parlament épülete előtt. Megszületett a jelszó is: #WirHabenPlatz, azaz van még helyünk. A hősies szimbolizmus a görögországi Leszbosz szigetén tartózkodó tizenháromezer, amúgy illegális migránsra utalt, akiket Európának, de leginkább Németországnak fel kell(ene) vennie.
Ez a performansz 2020. szeptember 7-én történt. A szokásos politszimulánsok bőszen twittereztek az eseményről, dicsérve a szervezőket “bátor kiállásukért”. Az más kérdés persze, hogy a migránsokért aggodó professzionális moralisták egy party-service céget bíztak meg a székek felállításával. Az okokat csak találgathatjuk: a) lusták; b) nem volt annyi székük; c) van pénzük dögivel.
A nemzetközi sajtó szeptember 8-án világgá kürtölte a jóemberkedés újabb patetikus megnyilvánulását.
A “véletlen egybeesésekről” ilyen véleményeket láthattunk a twitteren:
Forrás: twitter.com “Szimbolikus 13000 széket állítanak fel NGO-akcióban; a média elterjeszti a hírt; Moria ég, 13000 helyet keresnek menekülteknek.”Forrás: twitter.com “Milyen praktikus, hétfőn még székeket állított fel #WirHabenPlatz és ma legégett a tábor, tehát minden menekülő hozzánk jöhet. Észrevesz itt valaki valamit?”
Természetesen a leégett tábor lakóinak németországi felvételében nem lehet akadály a gyújtogatásra való hajlam…
A homályos múltban, amikor még Németország az volt, aminek hívták és nem egy terület, ahol különböző származású emberek egymás mellett, de nemegymással éltek, virágzott a tudomány és technika. Nagyon sok találmányt adott a világnak ez az akkor még nép, nem csak lakosság, amely régebb óta ott él*(* originál A. Merkel meghatározás).
A hatalmas fizetésért szorgoskodó tudósok kimutatták, hogy a mezőgazdaságban, építőiparban, bányászatban, nehéz- és energiaiparban, illetve a szemétszállítóknál az LMBT+sok betűs embereket kevésbé fogadják el, azaz az ilyenek csak 57 százalékban mutathatják ki szexuális orientáltságukat a munkahelyükön, különben diszkriminálnák őket. Oh, mon Dieu! Ez botrányos!
Megnyugtató azonban, hogy a szolgáltatóiparban, kereskedelemben, fodrászoknál, művészetben a homo, leszbikus, transz- és interszexuálisok (bocs, ha valakit kifelejtettem) elfogadása 75 százalékos. Huh, van még remény, na.
Végül emlékezzünk egyik “kedvencünkre”, António Manuel de Oliveira Guterres-re, portugál szoci-király, az ENSZ jelenlegi főtitkárának legújabb agyszüleményére. Guterres úrról, aki az ENSZ “Migrációs Paktum” apjának is tekinthető, írtam annak idején a facebook-on egy rövidebb eszmefuttatást, amelynek a hivatkozási linkjei mára eltűntek (megint véletlenek halmaza). A megszűnt linkek rekonstruálására létrehozott oldal (Internet Archive / Wayback machine) sem tudta az Epochtimes cikkét visszaadni. Találtam viszont egy másik online publikációt, amelyben az eredeti német szöveg látható.
A lényeg az volt, hogy a lisszaboni “Casa Pia” nevü árvaház pedofil botrányában egyéb portugál politikusok és celebek mellett ez az úriember is sokáig a gyanúsítottak listáján szerepelt. Le is mondott miniszterelnöki tisztségéről, majd végül tisztázódott. Az erre vonatkozó összes utalás, akár a (bolse)Wikipédián is, “kitörlődött”.
Nos, nem volt elég, hogy Guterres, a világ népeinek nagy barátja nemrég egy eljövendő “világkormányról” értekezett, amely vezetőjének minden bizonnyal saját magát jelölte volna ki, most újabb meglepetéssel szolgált a globális, szabadtéri őrültekházában:
“A Covid-19 pandemia bebizonyítja azt, amit mindannyian tudunk: a patriarchátus uralmának évezredei a férfiak által dominált világban egy férfiak által uralt kultúrához vezetett. Ez a kultúra mindenkit megkárosított – nőket, férfiakat, lányokat és kisfiúkat.”
Kedves Olvasók, van egy olyan sanda gyanúm, hogy mára ennyi elég is lesz, Guterres bácsi szavai sokat elárulnak a világ jelenlegi állapotáról.
Amennyiben kedvelni fogják a hosszabb publikációk között megjelentetett kis színes rovatot, akkor szívesen folytatom majd.
A következő napokban egy újabb globalista szemfényvesztő akcióról fogok beszámolni.
Az eddigi sikerre való tekintettel, mától önálló domain nevet kapott a HeroesNeverDie blog, azaz megváltozott a cím (URL) a böngészőben. Csakhogy semmilyen átalakulás, változtatás sincs ingyen.
Miután a Facebook megosztások opciója nem az üzemeltető, tehát a WordPress kezelésében van, ezért az összes eddigi ottani megosztás a cikkek aljáról visszahozhatatlanul eltűnt.
Nem szokásom lefotózni a megosztásokat, csak a két, rekordgyanús cikkem, a “Halál szaga” és a “Genderisták alkonya” echóját örökítettem meg pár héttel ezelőtt:
Forrás: HND blogForrás: HND blog
Ezek az adatok, de a további publikációim hihetetlenül magas Facebook (és csak ott, más médiát nem számolva!) megosztási számai az Önök teljesítménye is, kedves Olvasók. Önök, akik nem rettennek meg egy-egy hosszabb szövegtől, akik értően és figyelmesen követik azokat a publicisztikákat, amelyek olykor valóban új, tárgyilagosságra törekvő információkkal szolgálnak az internet bábeli hangzavarában.
Igen, kedves Olvasók, Önöknek jár a köszönet és ez a blog eddigi sikerének oroszlánrésze.
Miért ír valaki? Nyilvánvalóan azért, hogy lehetőleg minél többen olvassák. Lényegesen érdekesebb tehát a szerző által látható belső statisztika, amelyet most megosztok Önökkel, hiszen az Önök lelkesedése tette ezeket a számokat lehetővé az év két legesélytelenebbnek tartott hónapjában, július és augusztusban, az “uborkaszezonban”, amikor a többség valahol nyaral, vagy legalábbis kikapcsolódásra vágyik.
Ebben a két hónapban a blog megtekintési száma majdnem elérte a harminc ezret:
Forrás: HND blog statisztika
A legtöbbet olvasott cikkek listája:
Forrás: HND blog statisztika
Végül pedig azoknak az országoknak a listája, ahol legalább egy valaki megnézte az oldalt. Mit mondjak? Magam is meglepődtem:
Forrás: HND statisztika, nemzetközi megtekintések 1Forrás: HND statisztika, nemzetközi megtekintések 2Forrás: HND statisztika, nemzetközi megtekintések 3
A dolgok jelenlegi állása szerint – látszólag – nulláról indulok. Megint. Ez természetesen nem veszi el a kedvem, sőt! A “lenullázás” inkább inspirál, hiszen rengeteg olyan téma van, amely megírásért kiált, különösen a jelenlegi bizarr és egyúttal veszélyes időszakban.
Nem marad más hátra, mint ismét megköszönni az Önök segítségét cikkeim terjesztésében és nekilátni a munkának.
“Inkább utáljanak az igazság kimondásáért, semmint kedveljenek a hízelgő hazugságért. Az igazságot sokan nem szeretik, de ez az igazságot nem zavarja.” #HND
Ezt, a költőinek szánt kérdést tettem fel majdnem két évvel ezelőtt, abban a reményben, hogy közös erővel esetleg pozitív választ adhatunk rá. Írásaimban elsősorban olyan nemzetközi eseményekkel, társadalmi kérdésekkel foglalkozom, amelyek a hazai médiafogyasztókat csak ritkán, vagy megszűrt formában érik el, ha egyáltalán említésre kerülnek.
Pedig minden itt zajlik az orrunk előtt, csak éppen szinte észrevehetetlenül, a széles körű tájékoztatás teljes hiánya miatt. A sokszor emlegetett “Új Világrend” (New World Order / NWO) bevezetésére felesküdött társadalommérnökök felgyorsították tempójukat. A káosz és a félelemkeltés kufárai eredményeket akarnak látni és 2020. ebben döntő jelentőségű évszám lehet. A következő időszakban ezt a témát fogom körbejárni, de kezdjük az elején.
“Még egyik előttünk élő generáció sem láthatta ennyire félreérthetetlenül tisztán, mi is az igazi tét: hazánk és ősi hagyományaink, igen, egész emberiességünk, emberi mivoltunk megsemmisítése a cél. A téboly elszabadulása, a hazugságok lavinája zúdul ránk. Az európai embereket és azok évezredes természetes életkörülményeit elpusztító pszichopaták vigyorognak ránk szégyentelenül, immáron maszkjukat letépve… de mi nem adhatjuk fel!” – egy magyar származású, németül publikáló ismerősöm facebookos bejegyzése nyomán.
A széles közvélemény megkerülésével, hozzáférhetően*, de mégis szinte titokban jelent meg még 2011-ben egy kiadvány, amely Angela Merkel kedvenc könyvei közé tartozik és pár évvel később kiderült, hogy a könyvben leírt tézisek, amelyeket diszkréten “Dialógusok Jövő Vízió 2050” cím alá rejtettek el szerzői, gyakorlatilag egy ideje a megvalósulás fázisába kerültek. (*A szöveg többszörös eltüntetése után, ma már ismét látható, hiszen a korábbi hevesebb érdeklődés abbamaradt.)
A Németországot túszul ejtett újkori matriarchátus képviselői és a velük kooperáló feminista férfiak, akik egyébként a másképpen gondolkodókkal minden jellegű dialógust elutasítanak, az adófizetők által hizlalt, eddig sose hallott ál-intézetekben vizionáltak egy új, komplett totalitárius jövőképet, amely mintha Soros és a vele szinkronban társadalommérnökösködők laboratóriumában született volna.
A “Hosszútávú Fejlődés Tanácsa” nevű kormányközeli munkacsoport által kiadott hátborzongató víziók egyik alapvető megállapítása, hogy
“2050-re már eltűnik a migrációs háttér kifejezés, mert addigra az emberek annyira összekeveredtek, hogy tulajdonképpen mindenki valamilyen migrációs háttérrel fog rendelkezni.”
A továbbiakban:
“2050-ben egy olyan világban fogunk élni, amely nem ismeri az államhatárokat, útlevélre sem lesz szükség a szabad mozgáshoz. A hagyományos család nem létezik többé. Az emberek nagy családi közösségekben fognak élni, anélkül, hogy egymással feltétlenül rokonságban lennének. A gyerekeket több, különböző szexuális hátterű szülő-résztvevő fogja felügyelni. A szeretés egyenlősége – függetlenül melyik nemhez tartozva – minden szinten kötelező érvényű lesz. Ezért a házasság intézménye megszűnik.”
Az egyik legmorbidabb vízió azonban már valóban a globalista oligarchák világkormányzatra törekvő, régóta dédelgetett álmának rövid leirata:
“Költségvetési pénzeket (büdzséket) globálisan fognak megítélni. Így a pénzeket nemzetközileg osztják majd el.”
Hogy kinek a pénzét, arról nem szól a fáma, ami különösen érdekes abból a szempontból, hogy a vizonáriusok az egész világon egyenlő, munka nélkül megszerezhető, alanyi jogú alapjövedelmet vezetnének be. Nézzük azonban tovább:
“Az egyes ipari országokat érintő születési számok csökkenése nem tekintendő hátránynak. Ellenkezőleg. Szükségesnek érezzük, hogy a jóléti társadalmak túl nagy ‘ökológiai lábnyomuk’ miatt zsugorodjanak. A (globális) társadalomban a népek keveredése folyik. Az emberiség magát világpolgárnak látja.”
Európára kivetítve a következőket olvashatjuk 2050-re:
“Mi már európainak tekintjük magunkat, csak nagyon kevesek fejében maradt meg a német, angol, francia besorolás. Nemzeteink gyerekei már kizárólag azt tanulják, hogy ők Európa államban élnek. Melyik országban? Az már lényegtelenné vált.”
A vizióták (vizionáris idióták) szerint legkésőbb 2040-ig megszűnik a készpénz, mert:
“Az információk (bankszámlák, identitás, egészségügyi adatok és biztosítási információk) központi tárolása, valamint az összes életterületet magába foglaló hálózati összeköttetés a készpénzfizetést feleslegessé teszi.”
Itt jegyzem meg, hogy az emberi testbe beültethető mikrochipek már tartalmazzák ezeket az információkat és ez nem utópia, hanem egyes országokban egy ideje alkalmazott eljárás. Ez az egyének totális ellenőrzését jelenti, ami egyúttal a büntethetőséget is magában hordozza, amennyiben valaki például nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik és mondjuk a saját bankszámlájához való hozzáférést teszik lehetetlenné. Nem kívánt személyek kívülről, a beültetett chipen keresztül történő likvidálása sem lenne ezáltal lehetetlen, de ez egy másik történet…
Javasolnám a Gyurcsány párt, a DK, a Momentum, Párbeszéd és hasonló polit-szimulánsok az Európai Egyesült Államok megvalósítását szuggeráló beszédeit a fentiek alapján értelmezni.
Angela Merkel már 2009. november 9-én a “Falling Walls” (leomló falak) nevű konferencián beszélt a nemzeti hatáskörök multilaterális szervezetek részére történő leadásáról:
“A falak legyőzésének egyik legérdekfeszítőbb kérdése, hogy a nemzetállamok készek-e és képesek-e kompetenciáikat nemzetközi szervezetek javára leadni, kerül amibe kerül […]?”
A terv nem új, de megvalósítása mostanra körvonalazódik. Az emberi természettől idegen, az emberiség látványosan különböző mentális és gazdasági fejlettségét komplett figyelmen kívül hagyó társadalmi mérnökök törekvése a népek, nemzetek leigázására. A terv egy készpénz nélküli, multikulti-gender, a bölcsőtől a sírig ellenőrzött világot kényszerítene az egész Planétára.
Nem kommunizmus és nem fasizmus, hanem a kettő veszélyes elegye, kissé átszabott, modernizált kiadásban. Ez az ideológia gyakorlatilag a láthatatlanelit, a nemzetközi, elsősorban az anglo-amerikai oligarchia, a vezető gondolat-gyárak (think tanks) és a magukat filantrópnak címkéző nemzetközi alapítványok összefonódásának terméke. Az általuk kiválasztott, egy ideje már mediálisan “megalkotott” vezető személyiségek, mint például a Clinton házaspár, Obama, Merkel, Macron látható elitként való hatalomba helyezése tulajdonképpen egy formális aktus lenne, ha a demokrácia maradványai még itt-ott nem működnének hagyományosan, tehát a nép, igen, a még létező nemzetek népei nem húznák át időnként számításaikat (lásd USA, vagy Magyarország).
Káoszból jövő? Forrás: demlicay.net
“A politikai uniót csak egy krízis segítségével tudjuk elérni.” – Wolfgang Schäuble, a német CDU szürke eminenciása, volt pénzügyminiszter, jelenleg a német Bundestag (Parlament) elnöke
A sokak által megálmodott “világkormány” egyik alappillére egy nemzetek nélküli, egyesült európai kontinens. Az ötlet nem új – ennek terveit két legendás figura alkotta, akik még életükben hatalmas befolyásra tettek szert és haláluk után is szellemükben folytatódik tovább az úgynevezett “európai integráció”, amely diszkrét megnevezése a tagállamok szuverenitásának lepésről lépésre történő felszámolásának.
Az egyikük, gróf Richard Coudenhove-Kalergi (1894-1972) Pán-Európa terve 1922-ben került a köztudatba, majd egy 1924-ben megjelent könyvében propagálta azt, és ezzel hasonló törekvésekre, illetve egyetértő támogatásra lelt az USA-ban. Olyannyira, hogy Louis Rotschild indítványára a pénzmágnás, Max Warburg hatszázezer aranymárkát bocsájtott rendelkezésére az ötlet megvalósításának első lépéseihez. Kalergi 1925-ben megjelent írásában a Praktikus idealizmusban taglalja elméletét a demokráciáról, mint – szerinte – egy sajnálatos közjátékról. Kifejtve továbbá, hogy a vérvonali arisztokrácia irányító szerepét a jövőben egy szellemi arisztokrácia (elit) fogja átvenni. Nos, hogy Kalergi milyen szellemi elitről álmodott, nem tudjuk pontosan, de a mai vezető európai figurákat még barokkos túlzással sem lehet annak nevezni.
Az európai egyesülési terv másik legbefolyásosabb alakja, aki szintén egész életében anglo-amerikai pénzügyi és politikai hatás alatt állt, a francia Jean Monnet (1888-1979) volt, aki nem csak kontinensek között utazgató politikusként, hanem invesztment bankárként is működött egy ideig. Ebben a szerepében ugyanúgy, ahogy több amerikai vezető bankház is, élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fent a hitleri Németországgal. Monnet egyik leghíresebb tézisét a német Focus magazin közölte 2010-ben:
“Európa országait egy szupra-államba kell beolvasztani, anélkül, hogy a lakosság megértené, mi is történik valójában. Ezt feltétlenül lépésenként kell megvalósítani, minden egyes alkalommal gazdasági ürügyek kapcsán.”
Ez a kijelentés kísértetiesen hasonlít Jean-Claude Juncker, a non pluszultra “elit”, az egykori EU-mindenható sokat idézett mondására (Der Spiegel, 1999):
“Mi elhatározunk valamit, amit aztán elhelyezünk a köztudatban és várunk egy darabig, hogy mi fog történni. Ha nincs nagy kiabálás, ha nincsenek lázadások, mert a többség nem is érti, mit határoztunk el, akkor folytatjuk – lepésről, lépésre, amíg már nincs visszaút.”
Egy egyesített, masszív anglo-amerikai politikai és pénzügyi befolyás alatt álló Európa lenne a modellje az elképzelt “Világkormányzat”-nak, gyakorlatilag annak első és legfontosabb lépcsőfoka. Az anglo-amerikai befolyás nem feltétlenül az éppen aktuális elnök, kormány hatalmát jelenti.
A második világháború után sok vezető, nemzetközileg elismert értelmiségi is hitt a világ ideálisnak tűnő központi irányításában, amely az 1948-as “Világpolgár Mozgalom” létrehozásában manifesztálódott, felkérve a frissen megalakult ENSZ-közgyűlést egy világ-alkotmány létrehozására, amely egyúttal a világbékét garantálná.
Az ENSZ – felépítése miatt is (biztonsági tanács, vétójogok) – képtelen lenne jelenleg átvenni egy világkormány szerepét. De a második világháború után létrejött, az USA által dominált multilaterális szerződések és intézmények ebbe az irányba mutatnak, mint pl.: az IMF, a Világbank, a NATO, a Világkereskedelmi Szervezet és így tovább. Itt kajánkodni akarok, mert ahogy Orbán Viktor kihajította az IMF-t, az hatalmas bátorságra és leginkább bölcs előrelátásra vallott. Mind a mai napig olvashatóak a ballib megmondók kesergései emiatt, mélységesen hallgatva arról a pici, ámde annál jelentősebb tényről, hogy az IMF állítólagos alacsony kamatai MINDIG szociális megszorításokhoz kötöttek! Mondjuk például a nyugdíjak húsz-harminc százalékos csökkentéséhez, hogy csak egyet említsek a sok közül.
Nos, a legújabbkori történelem bemutatta az uniformizált világra, az anglo-amerikai gazdasági és politikai hegemóniára való törekvések igazi célját: az egyes nemzetek erodálását célzó geostratégiai tervek megvalósítását, akár gazdasági úton, akár fegyveres beavatkozással. A képlet egyébként mindig ugyanaz és nagyon egyszerű: olcsó nyersanyag és/vagy olcsó munkaerő kiaknázása egy, a világ össznépességéhez viszonyított relatív kis létszámú vezető, pénzügyi elit javára. James Paul Warburg, a Council on Foreign Relations tagja, Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök pénzügyi tanácsadója mondta az amerikai szenátus előtt 1950-ben:
“Lesz egy világkormányzatunk, akár tetszik Önöknek, akár nem. Vagy behódolás, vagy szerződések útján.”
A David Rockefeller által alapított Council on Foreign Relations nevű agytröszt, amely az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározó tényezője és amelynek George Soros is tagja, gyakorlatilag minden komolyabb nemzetközi tevékenység mozgatórugója. A geostratégiai játszmákhoz szorosan hozzátartozik egyébként a helyi háborúk, zavargások, vagy szimpla kizsákmányolás által generált tömeges migrációs mozgás is, amelynek kárvallottai elsősorban a fejlődő országok, mint befogadók is és újabban az európai kontinens államai. Ez minden bizonnyal a tervezett gyökértelenséghez, valamint összeolvadáshoz, a népek random összekeveredéséhez vezet.
Rockefeller, aki a Bilderberg-csoport egyik vezető személyisége volt, már az 1991-es Baden-Badenban megrendezett Bilderberg-konferencia után közölte, megdicsérve a nemzetközi médiát:
“… hogy Önök, ígéretükhöz híven, majdnem negyven évig diszkrétek voltak. Ha a nyilvánosság fényszórójában álltunk volna, nem lettünk volna képesek a világra vonatkozó tervünket kifejleszteni. A világ azonban mostanra már sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormányzás irányába meneteljen. Egy intellektuális elit és a nemzetközi bankok szupranacionális szuverenitását mindenképpen előnyben kell részesíteni a korábbi századokban gyakorolt nemzetállami önrendelkezéssel szemben.”
David Rockefeller, Forrás: twitter.com
Csakhogy Rockefeller nem csak a diszkrét újságírókat dicsérte, hanem már ő is egy nagy krízisről vizionált:
“Egy globális transzformáció küszöbén állunk. Minden, amire szükségünk van, egy nagyobb krízis és a nemzetek el fogják fogadni az Új Világrendet.”
Láthatjuk, hogy a német politikus, Schäuble csak epigonkodott, ugyanúgy mint Angela Merkel, aki a 2020-as, Davosban megtartott Világgazdasági Fórumon egy “nagy transzformációról” beszélt.
A német újraegyesítés ára, az euró bevezetése ugyanezt a célt szolgálta. Mindenki tisztában volt azzal, hogy különböző gazdasági struktúrájú, különböző fejlettségű, gazdasági erejű országok összevonása egy európai – majdnem – egységes valuta használatára eleve halva született ötlet. Az euró bevezetése óta gyakorlatilag folyamatosan krízisben van.
Mit is mondott Wolfgang Schäuble? “Szükség van egy krízisre…”? Mióta az EU dilettánsai, bocsánat… elitje a szupra-állam létrehozásán barkácsol, egyik krízis éri a másikat! Banki krízis, euró krízis, migrációs krízis, s ezek nem befejezettnek tekinthető válságok.
Ahhoz képest újabb krízisek jelentkeztek a horizonton: a sokat emlegetett “klíma-krízis” aspergeres, így jobban eladható, változatban és ez már nem csak európai hatású apokaliptikus vízió. Hogy a rettegési dózis fokozódjon, egy világjárványnak kikiáltott vírusfertőzés ejtette túszul és bénította le a világ országait és gazdaságait 2020-ban. S nem mosatlan denevérlevesről és annak következményeiről van szó, az már egy ideje világos, erről majd később fogok néhány érdekességet publikálni.
A három, az egész világot érintő súlyos válság egyidejű szinten tartása lenne a Nagy Transzformáció kezdete?
A következő időszakban erre fogom keresni a válaszokat, ha a Jóisten is megsegít. Annak idején azt hittem, hogy a migrációs krízis fogja azt a kritikus szintet elérni, amely a digitálisan ellenőrzött rabszolgaság bevezetésének startja lesz. Kevesebb, mint két év bebizonyította: tévedtem.
Miután az EU csinovnyikjai naphosszat rettegnek kis hazánk halványulni látszó jogállamisága miatt, ezért – gondolom – példát akartak mutatni, hogyan is kell egy velejéig demokratikus konzultációt levezényelni a kb. 450 millióra apadt EU polgárok és polgárinák, továbbá diverzek (már ahol a “3. nemet” bevezették!) között. Kéretik figyelni és tanulni, minden bizonnyal ránk férhet.
Arra nem is merek gondolni, hogy az EU korifeusai megirigyelték a magyarországi nemzeti konzultációk sikerét és ezért hosszas, zárt ajtók mögötti tanakodás után kitalálták, hogyan lehetne az Uniót “emberarcúvá” tenni és közvetlen dialógusba lépni alattvalóival polgáraival. A továbbiakban eltekintek a gender-konform felsorolásoktól, különben sose lesz vége a rövidre tervezett cikknek.
Bizony nagyon fontos, minden európait érintő kérdésben kérik ki az emberek véleményét, akik szabadon és akár névtelenül is kifejthetik gondolataikat. Mondjuk ehhez be kell regisztrálni és akkor már az anonimitásnak gyakorlatilag fuccs, de ilyen apróságokra mégsem gondolhatnak az agytrösztök.
Az úgy nevezett “Migrációs Paktum” európai reformjáról van szó, amelyet egykor német dominanciával, tehát Angela Merkel irányításával dolgoztak ki és az ENSZ-ben fogadtak el. Már aki, mert azért akadt néhány ország, amely nem írta alá ezt az állítólag nem kötelező jellegű egyezményt annak idején.
Az EU viszont nem hagyja cserben polgárait és még a külön utakon csavargó, renitenskedő országokat is móresre tanítja, hiszen egy ilyen hatalmas szervezet, csupa okos fő- és almuftival mégis jobban tudja, mi jó a tagországok lakóinak. Ha kell, akkor némi szigorral lenyesegeti az önállóskodó vadhajtásokat.
A cél, hogy a migrációs témát az EU centralizálja és hatáskörébe vonja, mert hogy nézne ki, ha minden ország akaratos kölök módra, saját maga döntene ebben a nagy horderejű témában? A magát államok feletti államnak képzelő szervezet, leánykori nevén Európai Unió, a migrációs útvonalakat teljesen az ellenőrzése alá kívánja vonni a starttól a végállomásig. Nagylelkűségére utal, hogy ezáltal átvenné az eddigi embercsempészek szerepét is. A migránsoknak elvben szabad választási jogot adnának a célország kijelölésében.
Nos, kedves Hölgyeim és Uraim, erről a kolosszális változtatásról kérdezte meg Önöket az EU a tagországok hivatalos nyelvein!
Amennyiben valaki most azt gondolná, hogy hallucinálok, nem kérem, nincs igaza! 2020. július 30. és augusztus 27. között lehet válaszolni az európai konzultáció kérdéseire. A határidő az utolsó napon, augusztus 27.-én éjfélkor (brüsszeli idő szerint) jár le.
Ja, Önök nem értesültek róla? Nincsenek egyedül! Mások sem. Én is kb. fél órája olvastam a hatalmas és roppant demokratikus polgár-dialógus létezéséről. Az információt egy, inkább bennfentesek számára ismert német blogban találtam.
Jelen pillanatban, tehát két nappal a határidő lejárta előtt 254 – úgy tűnik elutasító – vélemény látható az oldalon. Enyhén szólva soványka eredmény kb. 450 millió európai polgárnál.
Forrás: ec.europa.eu / screen shot
Természetesen rosszindulatú összeesküvési elmélet lenne olyat feltételezni az EU vezetőiről, hogy suttyomban, a polgárok háta mögött akarnák bevezetni a hangzatos nevű “Új migrációs és menekültügyi paktum” programot, hiszen megkérdezték a népeket. Pech, hogy gyakorlatilag senki sem hallott erről.
Ön, kedves Olvasó és azok is, akiknek ezt a cikket megosztja, ismerni fogják a legújabb EU tervet, amelyet az “Európai Egyesült Államok” szupranacionális utópiájáért lihegő ellenzéki pártok előreláthatólag támogatni fognak.
Mindig meghatónak tartom külföldi politikusok és média-portálok kezet tördelő aggódását a magyar független (sic!) sajtó veszni látszó szabadsága miatt. Még groteszkebbek azonban azok a hazai haladár hangadók, akik lankadatlan szorgalommal, kvázi hajlongó alázattal osztják meg az általuk etikusnak, de leginkább tévedhetetlennek kikiáltott német “bezzegsajtó” cikkeit, amelyekben éppen hazánkat ekézik. A legtöbbször idézett, szerintük a bölcsek kövét kezükben szorongató sajtó-gigászok közé tartozik a német “Der Spiegel” és a müncheni “Süddeutsche Zeitung” (SZ), amely utóbbit már régóta “Alpen-Pravda”-ként becéz a német köznyelv. Az SZ valóságtartalma sokszor vetekszik az egykori szovjet mindenható újsággal.
Az elmúlt napokban robbant ki a minden skandalumot háttérbe parancsoló német sajtóbotrány, amelyben a Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung főszerepet játszottak.
Ha valaki azt hitte, hogy a korábban rendkívül népszerű Stern magazin 1980-as évekbeli blamázsát nem lehet lekörözni, az most megtanulhatja, hogy a gonzó*-zsurnalizmus bármilyen mélységű mocsárba lesüllyedhet (*gonzó = szubjektivitás, a tények és a fikció vegyítése a szerző által közvetített üzenet hatásának felerősítése érdekében). A magazin által megjelentetett állítólagos “Hitler napló” a Stern Waterloo-ja volt. Soha többé nem volt képes az újság korábbi renoméját visszaszerezni, miután egy hamisító hagymázas blöffjének bedőlt. Az esetről egy nagyszerű film is készült.
A tények: a 2019-s EU-választások előtt egy héttel a két német sajtóorgánum egy két évvel (!!!) azelőtt, titkosszolgálati precízióval előkészített és Ibizán, egy villában felvett videót hozott nyilvánosságra, amelyben Heinz-Christian Strache az osztrák Szabadság Párt (FPÖ) elnöke, kancellárhelyettes és Johan Gudenus FPÖ pártfunkcionárius, parlamenti képviselő erősen kompromittáló helyzetben, rengeteg alkoholos ital és további személyek társaságában látható. A pár perces videó azt akarta szuggerálni, hogy a politikusok egy állítólagos orosz oligarchanő korrupciós ajánlatát elfogadják.
Megszületett az Ibiza-gate legendája.
Az eredmény közismert. Az osztrák FPÖ rengeteget veszített a választáson, még többet azonban a koalíció felmondásával. Sebastian Kurz kancellár új választásokat írt ki, Strache és Gudenus lemondtak pozíciójukról. Angela Merkel, a német kancellárnő önelégülten nyugtázta a helyzetet, nem feledve egy öblös populistázást Strache-nak címezve.
Egy ilyen botrány logikus következménye, hogy az emberek, így a publicisták is, elkezdenek találgatni. Néhány használhatónak tűnő információ mellett a történet egyre bonyolultabbá vált és rossz krimire hasonlító mellékszálai miatt lassan elvesztettem a fonalat. Ezért is hallgattam az ügyről sokáig, mert követhetetlenné vált.
A teljes igazságot egyelőre még nem tudhatjuk, talán sose fog kiderülni. Annyi viszont bizonyosan megállapítható, hogy két szélsőbaloldali sajtóorgánum masszívan beavatkozott más ország belügyeibe, kriminális eszközökkel manipulálva egy mesterségesen létrehozott “információt”. Az időzítéssel tudatosan befolyásolták a másik ország választási eredményeit.
A videót 2017-ben, Ibizán, egy bérelt, titkosan bekamerázott és “poloskákkal” teleszórt házban vették fel. A két év alatt a több órás anyagot néhányszor már el akarták adni: egyszer egy anarchista-kommunista “művész” csoportnak, de nekik nem volt elég pénzük.
Később felajánlották a német állami tv, a ZDF-Neo csatornáján szereplő szalonkommunista, Jan Böhmermann nevű figurának. A komplett humormentes állami “komikus”, akit valaki, valamikor egy fatális félreértés folytán kamerák elé tuszkolt és azóta levakarhatatlanul ottmaradt, egy ausztriai díjátadáson közölte, nem sokkal a videószekvenciák nyilvánosságra hozatala előtt, hogy az osztrákoknál “atombomba fog robbanni”.
Ez, a dominánsan német szálakon futó médiális “atombomba” most visszafele sült el.
Az ügyben eljáró bécsi ügyészség, amely a parlamentáris vizsgáló bizottság mellett foglalkozik a háttér kibogozásával, végre betekintést engedett a videó további részeibe, többek között Strache ügyvédje számára.
A két német újság otromba, a politikus célzott lejáratására manipulált videója hamisítvány!
A csalimadár szerepét játszó fiatal nő, aki az orosz oligarchát mímelte, akármilyen hatalmas összegű fake-üzleteket ajánlott fel, azokat Strache és Gudenus – alkohol ide, vagy oda – határozottan visszautasították!
A vágatlan videóban elhangzott szöveg leirata németül és magyarul, miután az ál-oligarcha egy 270 millió eurós (!) korrupciós lehetőséget helyezett kilátásba (részlet):
“Ja, aber das spielt’s nicht. (…) No way, mach ich nicht. Und bei mir nur gerade Geschichten, ganz gerade Geschichten.” – “Igen, de ez nem játszik. (…) No way, nem csinálom. Nálam csak egyenes történetek, egészen egyenes történetek.”
„Nein, nein. Aber jetzt sind wir ehrlich. Mit jedem anderen Scheiß machst du dich angreifbar und ich will nicht angreifbar sein. Ich will ruhig schlafen. Ich will in der Früh aufstehen und sagen: Ich bin sauber.“ – “Nem, nem. De most őszinték vagyunk. Minden más szarral csak támadhatóvá teszed magad és én nem akarok támadhatóvá válni. Nyugodtan akarok aludni. Reggel fel akarok kelni és azt mondani: tiszta vagyok”.
Ezeket a jeleneteket a német firkászok kivágták és a történetet úgy adták elő kultúrmarxista hegemóniájuk teljes tudatában, hogy a lehető legnagyobb károkat okozzák ezzel a választások előtt egy számukra “nem megfelelőnek” kikiáltott politikusnak, illetve annak pártjának.
A bombát meggyújtották, de a második, a még nagyobb bomba csak most robbant.
Ez már nem csak fake-news, nem csak megsértett sajtóetika, hanem tudatosan elkövetett bűncselekmény. Akkor is az, ha kvázi vészféknek anno beépítettek egy apró megjegyzést, miszerint a politikus nem ment bele a korrupcióba.
Egy éven keresztül nem engedték meg a teljes anyag megtekintését, a hamis hír viszont pillanatok alatt körbejárta a világot.
Lassan már hozzá kell szoknia néhány országnak, hogy német politikusok és a német egyen-média gonzói fontos választások előtt kéretlen tanácsokat osztogatnak idegen országok polgárainak.
Azzal, hogy aktívan belenyúltak a tavalyi EU-választásba, új szintet lépett a világnézeti dogmák diktátuma, amellyel német morál-fanatikusok másokat a “helyes útra” terelgetnének. Ehhez képest a Der Spiegel korábbi hamisítási ügyei, mint a díjakkal kidekorált Claas Relotius és további újságíróik esete, eltörpül.
Akit érdekel a hajmeresztően krimi jellegű, esetleges titkosszolgálati ügy ezernyi szála, az ITT sok érdekes, de leginkább megdöbbentő anyagra talál, német nyelven. (#Ibiza_gate eu-infothek.com)
A hazai szalonkomcsi megmondó bajnokoknak, akik párás szemekkel, már-már mint egy “Bibliának” kijáró alázattal idézik a Der Spiegel-t, vagy a Süddeutsche Zeitung-ot, sose feledve a “normális ország” esetleg “normális, független sajtó” megjegyzést velük kapcsolatban, üzenem, hogy a német kancellárnő minden évben magához hívatja a mainstream média vezetőit, s biztosan nem csak teára. Az adófizetők pénzéből egyre több nyílt és burkolt támogatást kapnak, mert az olvasottságuk rohamosan csökken. Bill Gates, a másik nagy filantróp alapítványa a Der Spiegel részére 2,3 millió eurót adományozott.
Magyarországon is próbálkoztak lejárató videóval, eddig nem sok sikerrel.
Volt, aki szex-botrány miatt visszalépett és volt olyan is, aki ugyan bűncselekményekről beszélt, fehér port szívott, de mégis hivatalban maradt. A legújabb eset, az “átlátszó.hu” rendezésében, sem érte el célját. Egyes politikai szereplők élesre töltött mikrofonnal hallgatják le egymást.
Nem fogják abbahagyni. Ebben biztos vagyok. Nagyon ocsmány időszaknak nézünk elébe.
A filantróp növendék, Alexander Soros “szoknyás” képe járta be a napokban a magyar közösségi médiát. Nyilvánvaló, hogy a “szivárványos napok” apropóján került elő ez a twitteres kép, amely még 2020. januárjában jelent meg az illető közösségi oldalain. Lehet nevetgélni, lehet szörnyülködni a fotón, kinek-kinek ízlése, vérmérséklete szerint. Csakhogy, a kép háttere egészen más, ahogy az a “szoknya” sem azt jelenti, amire első nekifutásban sokan gondolnak.
A Soros-ivadék a burmai (myanmari) férfiak nemzeti viseletében pózolt, aminek a neve longyi [loundzsi]. Ez a ruházat a környező országokban is régóta népszerűvé vált.
Forrás: elevenmyanmar.com Alexander Soros’ social media page shows his meeting with education minister Dr Myo Thein Gyi (A. S. közösségi média oladala az oktatásügyi miniszterrel történt találkozását mutatja)
A januári twitter-bejegyzésből értesülhetett a nagyérdemű, hogy a Nyílt Társadalom Alapítány fiatal helytartója visszatért “dolgozni” Myanmarba, ami egyúttal visszatérést jelent “lungi”-jához (amerikai átiratban). Nos, hogy mit is ért az általa munkának nevezett tevékenységen, arról már korábban is írtam. A fennmaradásáért, a nemzeti önrendelkezési jogáért küzdő nép a Sátán és az NGO-k markában. A “szoknyás” kép valójában erről (is) szól.
Amikor George Soros nyilvánosan “aggódni” kezd egy ország jövőjéért, akkor nem árt az összes vészjelzőt bekapcsolni. Így történt ez 2020-ban, a svájci Davos-ban megtartott Világgazdasági Konferencián is, ahol – többek között – a kelet-ázsiai Myanmar (Burma) sorsát taglalta és egyben drámaian ecsetelte a kínai gazdasági befolyás negatív hatását az országra. Gondolhatjuk, hogy nem véletlenül utazott a messzi országba a fia, pontosan egy héttel, tehát még időben, Xi Jinping, a kínai elnök hivatalos látogatása előtt. Sokadjára figyelhetjük meg, hogy a pénz-oligarcha és újabban a trónörököse is, ki-bejárhatnak a különböző országok, ill. nemzetközi szervezetek, mint az EU, vezetőinél. Tanulságos cikket közölt Soros junior megjelenéséről a myanmari eleven.com online portál, angolul.
A mesés és titokzatos Myanmar/Burma jelenlegi konfliktusainak megértéséhez érdemes visszatekinteni az ország újkori történetébe.
Sunrise landscape view with silhouettes of old temples, Bagan, Myanmar. (Martin M303) Forrás: cdn.theatlantic.com (napfelkelte a templomvárosban, Pagan/Bagan-ban, Myanmar)
Nem is olyan régen még majdnem mindenki buddhista akart lenni a fejlett nyugati világban. A hollywoodi sztároktól kezdve az egyszerű panellakókig ezrek és ezrek keresték a csakrájukat, miközben meditálva zümmögték az “om” transzcendentális hangját, várva a megvilágosodásra. A Dalai Lámát, mint alternatív megváltót, rocksztárként ünnepelték világszerte, aki a békét, a gyengédséget, az emberi jóságot és a lelki tisztaságot jelképezte. Karma, újjászületés, nirvána – ennyi elég is volt a közfogyasztásra alkalmas buddhizmus-light divatjának elterjedésére. S valóban, akármelyik ágát vizsgáljuk ennek a sokrétű filozófiának, amit a távol-keleti szerzetesek egy életen át tanulmányoznak, az alaphang végül is a békére, megnyugvásra való törekvés.
Aztán hirtelen mintha megváltozott volna valami.
A világsajtó egy ideje látszólagos megdöbbenéssel címlapozott egy addig majdnem feledésbe merült országról, a katonai diktatúrából 2011-ben éppen ébredező Myanmar (Burma) harcos és állítólag vérszomjas buddhista szerzeteseiről. A diktatúra évtizedeiben csak annyi információ jutott ki ebből a titokzatos, legendákkal tarkított országból, hogy a demokratikus aktivistanő, Aung San Suu Kyi tizenöt évig házi-őrizetben volt és a magát haladónak nevező világ eközben mindenféle díjakkal tisztelte meg munkásságát: a Nobel-díjtól kezdve az amerikai Szabadság Kitüntetésig, gyakorlatilag minden létező emberjogista plecsnit neki ítéltek és az ír rockzenekar, a U2 frontemberével, a professzionális világmegváltóval, Bonoval az élén még egy dalt is dedikált neki (Walk on), ami minden bizonnyal már egy lovaggá ütéssel is felér.
Nos, a mainstream egykori idolja már elég régóta politikai vezető pozícióban dolgozik országa és népe felvirágoztatására, de mostanság nem tülekednek érte a prominens sztárok. Aung San Suu Kyi ugyanis nem ítélte el a szegény, üldözött és kisemmizett “rohingya” nép elleni “atrocitásokat”, amikkel időközönként tele van a nemzetközi sajtó.
Kik ezek a “rohingyák”? Az újságolvasó maximum annyit tud róluk, hogy szegényeket elüldözték Myanmarból és különböző lélekvesztőkön megpróbáltak Ausztráliába eljutni, amely egy ideje nem hajlandó hajón érkezett migránsokat felvenni, ezért Nauru szigetére vontatja őket. Bangladesh viszont a bengáli öbölben található Thengar Char nevű szigetre telepítené le a “menekülteket”, akiket a “buddhista terror” fenyeget. Valóban?
A buddhista erőszakmentesség tana eléggé pragmatikus, ami azt jelenti, hogy amíg lehet, nem szabad erőszakot alkalmazni, de végveszélyben nincs más út.
Ha megnézzük a mai kelet, dél-kelet ázsiai országok egy részét, feltűnik, hogy a korábbi buddhista, hinduista országok jelentős része muszlim vallásúvá vált az idők folyamán, elsősorban az angol, valamint holland gyarmatosítás jóvoltából. A távol-keleti országok évek óta véres küzdelmekkel próbálják magukat megvédeni az egyre előretörő iszlámosítás ellen. Nem volt ez másképp Burmában sem, ahova az angolok telepítettek be Bengáliából (Kelet Pakisztánból, amiből Bangladesh lett) muszlimokat.
A többi ázsiai országban a kikötői városokból arab hajókon érkezőktől terjedt az ige (Indonézia, ami momentán a világ legnépesebb muszlim országa és Malájzia) olyan sikerrel, hogy ma már mindkét ország dominánsan szigorú muszlim országgá vált, hijabbal, kövezéssel, saria törvényekkel.
A maradék hindu népesség Bali szigetén, a turistaparadicsomban, lassan kisebbséggé válik. Nincs ez másképp Sri Lankán (Ceylon) sem, ahol a korábbi szingaléz, tamil konfliktusok mellett lassan, de biztosan egy muszlim probléma is növekszik. Ennek egyik drámai manifesztációja a 2019-es húsvéti merénylet volt Sri Lankán. Azt ma már csak a hírekből tudjuk, hogy pl. Afganisztán is buddhista ország volt valaha és ennek utolsó nyomait, a Bamyan-Buddha szobrokat a talibán 2001-ben robbantotta fel. Thaiföld és a Fülöp szigetek is keményen küzdenek az iszlám befolyás ellen.
Visszatérve Burmába, a “rohingya nép” nem csak az angolok miatt települhetett be, hanem a függetlenség óta százezrével jöttek be illegálisan Bangladeshből, rögtön külön jogokat követelve maguknak, lenézve a helybélieket, akik csak földművelők voltak. Mecseteikben az imámok felszólították a férfiakat a helyi nők, gyerekek megerőszakolására, megölésére.
Rendkívül szívszorongató eseteket említett Rick Heizman, amerikai publicista, a SCRIBD-en megjelent tudósításaiban, aki évekig élt a helyszínen és felesége is az ú. n. rakhine buddhista kultúrából, az egykori mesés Arakan (Myanmar) birodalomból származott. Heizman részletesen foglalkozik a Human Rights Watch (milyen meglepő, hogy ez is egy Soros “aktivista” szervezet…) dicstelenül hazug, aljas szereplésével a világ közvéleménye előtt*, amelyben a buddhista őslakosságot és kétségbeesésükben a muszlim terror ellen fellépő szerzeteseket démonizálva, akár kitalált szatellita felvételre is hivatkozva próbálja a világgal elhitetni, hogy a szerencsétlenrohingya erőszakolók és gyilkosok a valódi áldozatok.(*Lassan már megszokottá válik, hogy a jeles filantróp NGO-inak viselt dolgairól tanúskodó linkek “kitörlődnek”, így történt a HRW dokumentumokkal is – HND). Rick Heizman összes létező közösségi média oldalát megszüntették, saját online portálját lekapcsolták, s csak a SCRIBD-en megjelent anyagok láthatóak. Még.
2017-ben megjelent a német zöldek egyik prominens képviselőjének – aki egyúttal az “LMBT + sok betű” mozgalom szószólója – felhívása a német kormány felé. A nevét csak a kezdőbetűkkel jelzem, mert több ezer eurós bírsággal jár, ha a feljelentgetős figura, aki amúgy a tolerancia, szabadság és emberi jogok felkent harcosa hátterét bárki, nálam híresebb személyek is akár, taglalják. Ez az úriember, nevezzük mondjuk V. B.-nek, az 1980-as években könyvet írva követelte a gyerekek és a felnőttek közötti egyetértésen alapuló szex legalizálását, amelyet ma már tagad (13 ezer euró a bírság, ha valaki ezt emlegeti!). Az illetőt 2016. márciusában a berlini rendőrség véletlenül elkapta, amikor nem csekély mennyiségű chrystal meth nevű szintetikus droggal a zsebében egy díler lakását elhagyta, nem messze a berlini kiskorúak strichjétől. Ahogy ilyenkor újabban szokás, történetünk hőse eléggé puhára esett, sőt, parlamenti mandátumát sem kellett leadnia. A chrystal meth egyébként a berlini soknemű party-nép alapanyaga, amivel a legkegyetlenebb aberrációkat is el lehet viselni – állítólag.
Ott tartottunk tehát, hogy ez az aktívan politizáló szubjektum felszólította a német kormányt nagyszámú “rohingya menekült” Németországba, tehát egyúttal Európába, történő direkt beszállítására, különgépekkel (!), megmenekítve őket ezáltal a “vérszomjas buddhisták” genocídiumától, azaz “népirtásától”. Az merő véletlen, hogy Soros már 2015-ben a holokauszt áldozataihoz (sic!) hasonlította a “rohingya népet”, és az is, hogy az illusztris zöld politszimuláns jó ismerőse a Soros-klánnak…
Angela Merkel, aki mint tudjuk, 2017-es csúfos választási kudarca dacára még mindig “világkancellárnő”, sőt egy ideje a szabad világ vezetője, rögtön felszólította a Nobel-díjas myanmari ikonikus politikusnőt, Aung San Suu Kyi-t – aki már nem volt annyira médiakedvenc, mint házi-őrizete idején – a “rohingyák” elleni atrocitásoktól való elhatárolódásra, miközben 60 millió eurót utalt át Bangladesh-nek, a menekültek megsegítésére. Ausztrália, amely viszont semmiképpen nem akar befogadást, s inkább egy távolabbi szigeten parkoltatja őket, fejenként 20 ezer dollárt ajánlott fel a “rohingyáknak”, ha visszatérnek Myanmarba (Burmába).
Kik ezek a “rohingyák” és mit akarnak? Ahogy említettem, az angol gyarmatosítás jóvoltából, 1891 óta szivárogtak be bengáli muszlim telepesek Burmába, három nagyobb hullámban, amely beszivárgás a későbbi műállam, Bangladesh (egykori Bengália, a világ legsűrűbben lakott országainak egyike) túlnépesedési hozadékaként egészen az 1990-es évekig folytatódott, illegálisan. Ez eleve ellentmond az általuk terjesztett legendának, miszerint a korábbi Arakan, jelenleg Rakhine (Rakhaing) tartomány mindig is az ő országuk lett volna. Először az 1960-as években nevezték magukat “rohingyáknak” a burmai kormány ellen lázadó muszlim telepesek (tehát rakhine-inek, Rakhinéből származónak) és a világsajtó csak az 1990-es évektől vette át ezt, a muszlim rebellisek által kreált meghatározást.
Olyan, hogy “rohingya nép”, nem létezik, ugyanúgy, ahogy “palesztin nép” sem. Ez utóbbit gyakorlatilag a német balliberális “Der Spiegel” magazinnak köszönhetjük, amely 1968-ban Jasszer Arafattal, a később Nobel-díjjal kitüntetett terroristával készített interjút a PLO, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Kuwaitban (!) történt megalapítása után. Ebben az interjúban beszélt először Arafat az “arab nemzetről”, amely definitív mind a mai napig nem létezik, valamint a történelmi Palesztina területén található, vándorló arab törzsekről, mint “palesztin lakosokról”. Ugyanúgy, ahogy etnikailag sem a “rohingya”, sem a “palesztin nép” nem tekinthető önálló népcsoportnak, még kevésbé nemzetnek, mindkettő hatalmas propagandával, kívülről, tehát külföldről jövő segítséggel próbálja igazolni területi igényeit egy másik országgal szemben. A közelmúlt történelmének fintora, hogy pontosan azok az erők, amelyek a nemzeteket, a nemzeti öntudatot és ezzel egyidejűleg a népeket védő határokat akarják szisztematikusan lerombolni, azok eszkábálnak össze immáron egy másik, nem létező etnikumot! Ami nem csak egy újonnan kreált népet jelent, hanem annak területi igényeit is magában foglalja az általuk kiszemelt és benépesített országgal, országrésszel szemben. Az már teljesen véletlen megint, hogy a “béke vallása” a főszereplője e két folyamatnak. Újkori nép-gyártás...
Burma/Myanmar döntő többségében buddhista lakossága évtizedeken keresztül szenvedett a bengáli muszlim terror alatt, miközben látták és ismerték a környező dél-kelet ázsiai országok sorsát az iszlamizáció következtében. Egy ideje reagálnak, mert egy buddhista, a világ leghumánusabb, legszelídebb vallásának követője csak mint ultima ratio, azaz végszükség esetén alkalmaz erőszakot.
Myanmar lakói reagálnak a természetüktől idegen, brutálisan magas népszaporulatra, felgyújtott falvaikra, megerőszakolt asszonyaikra, gyerekeikre, lefejezett, szétbaltázott fejű szerzeteseikre és – ismétlem – gyerekeikre. Az állítólag “vérengző szerzetesek”, akiket ráadásul nacionalistáknak cimkéznek (jé, tényleg???), valamint az egyszerű burmai nép kiválóan együtt tudott és tud élni az ország második legnagyobb vallási csoportjával, a keresztényekkel, illetve a hinduistákkal. Ha a buddhisták – nagy hirtelen – olyan erőszakos, vérre szomjazók lennének, akik nem tűrnek meg másokat maguk mellett, akkor miért pont a keresztényeket, vagy a diaszpórában előforduló hindukat tolerálják? Miért tudnak évszázadok óta békésen velük együtt élni, miközben a magukat újabban “rohingyáknak” nevezőkkel ez lehetetlen?
Akik százezres nagyságrendben menekültek Myanmarból és akikről a világsajtó könnyzacskókat birizgáló képeket közölt szinte naponta, minden bizonnyal nem bűnösök – egyenként. Összességében azonban nem lehet kinyomozni, ki és kiket mészárolt le, kik azok, akik a legnagyobb büntetést is megérdemelnék. Egy régi kultúrájú nép nem akar a továbbiakban a betolakodók atrocitásaival együtt élni.
A konfliktus háttérben nagypályások játszanak, akik a “rebelliseket” ellátják fegyverrel, logisztikai eszközökkel. Itt kerül a képbe a Soros-klán, amely tíz millió dollárral támogatta a “rohingya” szervezeteket és aki 100 (száz!) NGO-t pénzel Myanmarban. Soros egyébként már 2003. óta jelen van az országban, ami akkor még bőven katonai diktatúra volt. Ugyanúgy, ahogy az apartheid idején is Dél-Afrikában.
A Google-ban számtalan rohingya érdekvédelmi szervezet található világszerte és az őket támogató országok listája is hosszú. A síró kisgyerekek, félvak öregasszonyok és a vízi lélekvesztőkről közölt drasztikus propaganda képek pontosan azt a célt szolgálják, hogy egy nem létező nép keserveit a világ közvéleményének eladják és újabb, még kevésbé integrálható muszlim bevándorlókat a fejlett országok nyakába sózzanak.
Forrás: deutschewelle.de A cikkhez való képet szándékosan választottam ki, harsány, klikkre vadászó illusztráció helyett. Elsősorban olvasóimat akarom védeni a Google-n található propaganda, vagy a brutális valóságot ábrázoló fotók ellen. Bárki megnézheti ezeket, ha a célszavakat: “Myanmar, rohingya, buddhist monk” beírja. Az általam közölt kép pikantériája, hogy ezt a német “Deutsche Welle”, világszerte fogható rádióállomása tette közzé, “Rohingyák ellen heccelő buddhista szerzetesek” címmel.
Közismert, hogy filantrópék egyik jól bevált módszere, az általuk kiszemelt ország / országok nemzetiségi, nyelvi, vallási konfliktusait szervezeteik segítségével kiélezni, káoszt, alkalmasint akár fegyveres összetűzést, polgárháborút provokálni.
Már 2003-ban ismertetett az amerikai privát gondolatgyár, a “Council on Foreign Relations” egy Burmára vonatkozó tervet, amelyben társadalmi változásokat követeltek az országtól. A gondolatgyár alapítója David Rockefeller, tagjai között található George Soros és az elmaradhatatlan Henry Kissinger. Ahhoz képest, hogy ez egy magánszervezet, befolyása az amerikai külpolitikára, így a külügyminisztérium döntéseire is, számunkra elképzelhetetlenül hatalmas.
A sok látható és láthatatlan beavatkozásnak azonban korántsem emberjogista háttere van, hanem, mint már annyiszor, kőkemény gazdasági érdekek versenyét figyelhetjük meg. A sokat szenvedett Rakhine (Arakan) állam partjánál 2004-ben hatalmas szénhidrogén és földgáz területet fedeztek fel. Kína, amely addig is sokat invesztált Burmába, kőolaj és földgázvezetékeket épített az ásványi kincs kiaknázására, továbbá egy különleges gazdasági övezet létrehozásán szorgoskodik.
Csak halkan jegyezném meg, hogy függetlenül a kínai vezetésről alkotott véleménytől, a délkelet- és kelet-ázsiai országokban tapasztalható kínai gazdasági befolyás a hasonló kulturális és történelmi hagyományok alapján sokkal logikusabbnak tűnik, mint az ezekre az országokra egyáltalán nem jellemző “nyitott társadalom”.
A hazai köztudatba csak néhány éve került be a “gender” fogalma, holott a felszín alatti bomlasztás a “nemek egyenlősége” nevében több évtizedes múltra tekinthet vissza. Amikor először publikáltam ebben a témában, csak marginálisan érintettem a gender-őrület egyik legmérgezőbb hatását: a gyerekek tudatos elidegenítését saját születési nemüktől és saját családjuktól, illetve a gyerekek korai szexualizálását. Az elmúlt pár év nemzetközi tapasztalatai azonban leghátborzongatóbb rémálmainkon is túltettek.
Feltétlenül szükségesnek tartom az újabb információkkal kiegészített tanulmány közzétételét. Nem véletlen, hogy az augusztusra áthelyezett “büszkeségi” dzsembori előtt hívom fel a figyelmet a gender-mánia destruktív hatására. Egy – még – előkészületi fázisban lévő cikkem tartalmának jobb megértéséhez is hasznos lehet a gender-tanulmányok történetének, alattomos, sokszor önkéntelenül is tragikomikus módszereinek felelevenítése.
Forrás: CSD Berlin stuttgarterzeitung.de
“Azt hitted viccelnek, mikor a kényszerzubbonyt húzták rád, mert átlagosan normálisnak tartottad magad.” – HND
Hatalmas vihart kavart fel anno a magyar kormány szándéka, amely a hazai úgynevezett “gender-tanulmányok” finanszírozását beszüntetné, a többségi társadalom számára haszontalan, nem tudományos, hanem ideológiai alapokon nyugvó ál-tudomány közpénzekből való támogatottságának indokolatlansága miatt. Rengeteg pro és kontra érvet olvashattunk a témában, de a leggyakrabban elhangzott vélemény, amely szerint a gender-tanulmányok témája elsősorban a nők társadalmi szerepével, egyenjogúságával foglalkozó tananyag lenne, gyakorlatilag téves, illetve félrevezető. Az sem indok az állami támogatásra, hogy csak kutassanak a magukat tudósoknak nevezők, aztán majd eldöntjük, mit kezdjünk az eredménnyel.
A genderizmus története
Az első áldozat egy kisfiú volt, aki Bruce (később David) Reimer néven, 1965. augusztus 22-én, Winnipegben, Kanadában látta meg a napvilágot, egypetéjű ikertestvérével, Briannal egyidejűleg. Hat hónapos korában egy fitymaszűkület műtéti eltávolítása miatt David pénisze menthetetlenül elroncsolódott. Egy John Money nevű, magát szexológusnak és tudósnak tituláló egyed javaslatára a már 22 hónapos kisgyerek szülei beleegyeztek a fiú operatív szexuális “átszerelésébe” és 12 éves korától női hormonokkal való kezelésébe. John Money nevét a “PEDOkrácia hatalma” című publikációmban is említettem. David/Bruce-ból Brenda lett. A “tudós” Money az ikrek fejlődésén akarta bebizonyítani, hogy a születéskor nyilvánvalónak tűnő biológiai nem korántsem határozza meg az emberek szexológiai besorolását, hanem a társadalmi befolyás, a nevelés az, amely a nemeket “konstruálja”.
Az ügy nagy port kavart fel, dokumentációk, könyvek jelentek meg róla, az immáron “Brenda” névre hallgató, átoperált, majd később mégis Davidként élni akaró ember, aki újra férfi szeretett volna lenni, életéről. David a sok megpróbáltatás után 2004. május 4-én, 38 évesen öngyilkos lett, nem sokkal ikertestvére, Brian, máig sem tisztázott körülmények közötti halála után. Az anyjuk szerint még mindkét fiú élhetne, ha nem vettek volna részt ebben az emberkísérletben.
A genderizálási téboly első lépései ugyan inkább egy frankensteini laboratórium hagymázas horror vízióját idézik, de mint később látni fogjuk, a társadalom radikális átalakításának egyik legfontosabbnak kikiáltott eszköze – az 1990-es évek közepe óta ENSZ és EU doktrína (!) is egyben -, amely az ilyen egyedi eseteknél is nagyobb károkat képes okozni. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy Magyarország az EU-ba történő belépésével kvázi ezt az elméletet is elfogadta.
Az évszám olvastán hirtelen felkaphatja a fejét a nyájas olvasó. Nem, ez kérem nem elütés! Jól látták, sőt a gender-témát először 1985-ben, a Nairobiban megtartott, az ENSZ által szervezett 3. Nők Világkonferenciáján említették, majd 10 évvel később Pekingben dolgozták ki részletesen ezt az agendát a 4. Világkonferencián. Mégpedig a meghosszabbításban, mikor már a kisebb országok képviselői, amelyekről feltételezhető, hogy tradicionálisan család- és gyerekpártiak, kénytelenek voltak elutazni, mert szegény nemzetek lévén nem engedhették meg maguknak delegációik maradását. Ravasz nem?
Miért csak kb. 2014 óta tud erről a nagyérdemű, illetve annak tájékozottabb része? Na és a tömeg? – kérdezhetné bármelyik ország polgára, így egy magyar is. Joggal. A válasz lehangolóan egyszerű: a “nemek egyenjogúsága” címkével ellátott, úgynevezett harmadik hullámos radikálfeminizmus és a társadalom legkisebb egységét, a családot megcélzó, ellentmondást, vagy kritikát nem tűrő, “tudományos” álruhába öltözött szemfényvesztés, amelynek deklarált indítéka a hagyományosan heteroszexuális családok tönkretétele, először egy működő infrastruktúrát követelt magának.
Szabadjegyet akart a megkérdőjelezhetetlenségre, sőt, az ellenkező nézetekkel fellépők általános megbélyegzésére, valamint leginkább az adófizetők által szponzorált kimozdíthatatlanul biztos államhivatalnoki állásokra. A genderizmus a népek, parlamentek, tehát az egyes országok polgárai háta mögött csempészte be magát, a közösség által gyakorlatilag láthatatlanul fészkelődött be a világ egyetemeinek szervezeteibe, az ott oktató egykori ’68-as, mára már megőszült generáció hathatós segítségével.
A címke természetesen és megtévesztően “igazságosnak” tűnik: a férfiak, nők és mindenféle kisebbség egyenjogúsága. Ki az, aki a mai világban ilyesmi ellen emelné fel a szavát? A valódi cél azonban, a társadalom eddig ismert formáinak, továbbá a természettudományok korántsem tudományos alapokon, hanem “érzéseken”, kijelentéseken, diktátumokon történő lerombolása.
Egy maroknyi fasisztoid, ellenvéleményt nem tűrő, konkrét valódi életre, igazi munkára képtelen, döntő többségében női réteg vette át a hatalmat. Olyanok, akik a klasszikus nézetű anyákat, asszonyokat lenézik, miközben privát neurózisaiknak, férfigyűlöletüknek és gyerekellenességüknek idegen szavakkal tarkított, normál emberek számára szinte követhetetlen, empirikusan bizonyíthatatlan – mert nem létező – téziseit öntik a nyakunkba. A vallási szekták, vagy az egykori marxizmus-leninizmus egyetem tanai voltak ennyire megkérdőjelezhetetlenül bebetonozottak.
A módszerek
“Az 1920-as évekig nemi sokszínűség volt jellemző, majd a nácik bevezették a többségi kétneműséget, amit mind a mai napig tanítanak biológiában” – bumm! Porzó és bibe? Hím és nőstény? Férfi és nő? Ugyan kérem! A születési anyakönyvi kivonattól az útlevélig számontartott nemem, ami alapján léteztem egész életemben, azt nem a kromoszómáknak és testi megjelenésemnek köszönhetem, nem! A nőneműségemnek egy fura bajszú, osztrák származású, foglalkozására nézve sikertelen festő, diktátor és háborús bűnös az oka!
Nem, nem zavarodtam meg, hanem szó szerint idéztem egy német, magát homoszexuális férfinak valló – ami lehet, hogy közben változott – gendertudós szavait, aki ráadásul biológiát is tanult és tanít. A nevét nem szabad leírni, mert nálam jóval prominensebb tollforgatókat, akik az illetőt nyilvánosan kritizálni merészelték, beperelt, hatalmas összegű kártérítéseket bezsebelve az elviselt lelki trauma miatt.
Ez egy alapdogma a gender-szektánál, ami röviden annyit jelent, aki a természettudományok, ebben az esetben biológia, kézzelfoghatóan és többszörösen bebizonyított igazságaiban hisz, az radikális jobboldali maszkulinista (férfipárti), elnyomó szemléletű rasszista, hetero, valamint nő- és kisebbséggyűlölő népség.
Ezzel szemben állnak a morálisan magasabb rendű, baloldalian emancipált Emberek (igen, nagy E-vel), akik tagadják a biológizmus, azaz a reakciósan elavult tudományoskodások nézeteit, mert ők a patriarchák által diktált szellemi mocsárba vulgo természettudomány szintjére nem ereszkednek le.
A fent idézett egyed szerint még a nők definitív gyerekszülésre, utódkihordásra és annak táplálására képes teste is csak biológisztikus tévhit, hiszen a nők/párok kb. 15 %-nak nincs gyereke. S mindez elég indok is számára, hogy megtagadja az alapvető anatómiai tényt!
“A férfi és női elsődleges nemi szervek sem láthatóak a hétköznapi életben, hiszen azokat legtöbbször ruha takarja el, tehát a férfi és női kategóriába való organisztikus (szervi) besorolás téves, és a társadalom kényszeríti ezt a skatulyát a (szerinte!) sokneműséggel bíró alanyokra.”
Huh! Mint említettem volt, az illető egy német biológus és genderológus, egyetemi professzori besorolásban és kiváltságokkal, egy, az immáron kb. 250-300 közül, akiknek 98 százaléka nő, és nem mellesleg szinte mindegyikük radikálfeminista leszbikus. Korábban utaltam arra, hogy a gender-szekta a választók, a parlamentek, tehát a nép háta mögött települt be a nyilvánosság számára érzékelhetetlen módon az egyetemi beltenyészetekbe.
A társadalom nagy többsége mind a mai napig nincs tisztában a gender-mainstreaming miértjével és tartalmával. Maximum a német és más nyelvek feminizáló, majd a queer identitásokat (amelyek érintettjei csak ezrelékben kifejezhetőek a milliós többség viszonyában) is jelezni akaró, lassan kötelező jellegű nyelvi és nyelvtani bukfencek által tapasztalják a változásokat. Ez azt jelenti, hogy újabban gyakorlatilag olvashatatlanná váltak bizonyos szövegek a hím-, nő- és semlegesnemű nyelvtani szabályok komplett átépítésével, a szóközbeni – / _ / * jelek alkalmazásával, egyes szavak felismerhetetlenségig eltorzított változataival.
Én személy szerint mindig hálás voltam magyar anyanyelvemnek, annak utánozhatatlan gazdagságának, más nyelvekre szinte lefordíthatatlan, nagyszerűen plasztikus képszerűségének. Nekünk, magyaroknak mindig is a feje tetejére kell állítanunk belső nyelvi logikánkat, mikor egy idegen nyelvet tanulva tapasztaljuk a nyelvtani “nemek” kihatásait akár egy egész mondatra. Ezért örülök annak, hogy a magyar nyelv éppen egyedülállósága miatt a genderizálási pusztításra – még – alkalmatlan.
Azok a pancserek azonban, akik más, szintén gazdag és sokoldalú nyelvet a genderizmus lingvisztikai igájába kényszerítenének, abból a fatális tévedésből indulnak ki, hogy a “nyelvtani nem” egyenlő lenne a szexussal, tehát a biológiai nemmel. Ez definitív nem igaz, ahogy az egész gender-ideológia is egy empirikusan bebizonyíthatatlan luftballon.
A genderizmus kéz a kézben járva a radikálfeminizmussal egy demagóg konstrukció a gyökértelen, családtalan, hagyományok- és emlékezet nélküli, magyarán történelemmentes, magának való, így könnyebben manipulálható és irányítható arctalan egyen-fogyasztó, ámde mélyebben már nem gondolkodó tömeg felülről, azaz a háttérből való létrehozásának eszközeként.
A gender-szekta hatalma
A tudás fellegvárai, az egyetemek, amelyek hivatása az arra érdemeseknek, tehát akik – elvben – egy alkalmassági szűrésen megfeleltek, a jövő vezetőinek, értelmiségének magas szintű kiképzése, valamint egy ideológiamentes és a társadalom fejlődéséhez, ill. fejlesztéséhez nélkülözhetetlen szabad kutatás biztosítása.
A fanatizmusában, kirekesztőségében és dogmatizmusában páratlanul semmitmondó, de azt annál komplikáltabb és szinte követhetetlen szavakkal kommunikáló genderizmus, amelynek “professzorai” szinte kivétel nélkül a demokratikus alkotmányoknak ellentmondó, radikálfeminista alapon bevezetett “női kvóták” alapján kerülnek ebbe a pozícióba, ma már egy világszerte (adó)milliárdokkal támogatott üzlet. A haszonélvezői olyan kifejezetten csak fehér és heteroszexuális férfiakat gyűlölő, vagy szintén heteroszexuális, de a hagyományos női szerepet, családot preferáló nőket lenéző, gyerekeket kiskoruktól kezdve szexuális objektumként kezelő személyek, akik a tudomány templomát, az egyetemet, a saját be nem vallott pszichózisukat, neurózisaikat, a többségi társadalomban való életképtelenségüket kezelő “terápiás centrummá” degradálják. Olyan fanatikusok, akik a világ legfejlettebb országaiban még mindig a patriarchák uralmáról papolnak, miközben az ottani nők hatalmas gazdasági, társadalmi és politikai befolyással rendelkeznek.
Mit keres a genderkutatás – amely a legminimálisabb tudományos igényeket sem képes kielégíteni – az egyetemeken? Nem árt tudni, hogy Norvégia volt az első ország, amely az évi kb. 60 millió eurónak megfelelő állami támogatását a gender-fakultásoktól megvonta, azzal az érvvel, hogy ez nem tudomány és nincsen társadalmi haszna.
Milyen konkrét eredmények születtek eddig a gender-tanulmányokból általánosan a többi tudományra is kivetítve? Semmi, hiszen a klasszikus tudományokban használt vizsgálati, kísérleti, bizonyítási módszerek ismeretlenek, sőt kifejezetten tilosak a genderistáknál. Ilyesmiről vitatkozni sem hajlandóak, mert dogmáik vitathatatlannak tekintendőek. Főleg, ha a vitapartnert eleve a rasszista, LMTBQ-, nő-, rokkant- és színesgyűlölő patriarchátus képviselőjének tekintik, akinek még vita útján sem szabad nyilvánosságot adni. Avagy tekintsük tudományos véleménynek például azt, hogy:
“A nők jobban megértenék a matematikát, ha azt nem a patriarchátus találta volna ki…”, vagy netán “Az elnyomó ciszheteró patriarcha (vulgo technikus) szándékosan úgy állítja be a terem mikrofonjait női előadók részére, hogy így a nők beszédhangja kellemetlenül magas és rikácsoló legyen…”
Na, ugye.
Milyen károkat okozott eddig a tudományoknak a gender-sarlatánság? Rengeteget, hiszen egy szintre emelték ezt az átnevelésre kitalált kuruzslást a valódinak tekinthető tudományokkal. A helyzet lassan odáig fajult, hogy egyes országokban csak akkor lehet természettudományos kutatásokra állami támogatást igényelni, ha a kérelembe belecsempésznek némi gender-szagú tézist is.
Miért lehet a genderfakultásokon jól fizető professzori állásokat a kötelező női kvóta alapján elnyerni, majd utána követelni pl. a professzornő helyett a kimondhatatlan “professx” megszólítást, mert az illető hirtelen nemtelennek érzi magát? Ugyanez a professx olyan szemináriumokat tart, ahol önsajnáló kollektív köldöknézésen, és a társadalom szexizmusa miatti kórusban való panaszkodáson kívül intervenciós napokat szerveznek a szupermarketekben található, szerintük maszkulin (férfipárti) áruk “láthatatlanná” tételére. Magyarán a polc hátterébe való eldugására és a femininnek tekintett produktumok láthatóságát növelendő, azok előtérbe történő átrámolására. Ezért már érdemes évi 250 ezer euró jövedelemért professx-kodni nem?
Mi a tudományosság a gender-tanulmányokban? A példák, amelyeket eddig eredeti anyagokra, kinyilatkozásokra támaszkodva bemutattam, azok a jéghegy csúcsát illusztrálják és önmagukért beszélnek. Szexizmusról panaszkodni, miközben a szexet állandóan valamilyen formában előtérbe tolva, összehallucinált nemekről értekezni, követelve az összes, tehát a két (!) biológiai nem megszüntetését – ez lenne a tudományosság?
Hermafroditák nem jelentenek külön nemet. Ez egy genetikai ritkaság a férfi és a női nemi szervek egy emberen megjelenő anomáliájával.
A legnagyobb bűn mégis a gyerekek indoktrinálása, amely az óvodától a középiskoláig nem csak a fejlődésben lévő személyiség deformálására, hanem a pederasztia ill. pedofília régóta szándékozott és eddig sikertelen, “hátsó ajtón” való bevezetésére céloz. Agender-szekta társadalmi átnevelő tevékenységének következményeként a nyugati világban teljesen elfogadottá, sőt, politikailag támogatottá vált kiskorúak nemváltoztató operációja, az összes hormon-bomba alkalmazásával, akár szülői beleegyezés nélkül.
Az 1970-es, ’80-as években kerültek az érdeklődés középpontjába a traveszti-show műsorok, amelyek, kilépve az éjszakai bárok szubkultúrájából, meglehetősen gyorsan az állami tv-adóknál is adásidőt kaptak egy széles közönség szórakoztatására. Én is láttam, sőt ismertem is ilyen szereplőket és senki nem gondolt arra, hogy a nyitás lesz majd a kisebbségi identitási mozgalom kezdete. Tény, hogy közülük nagyon sokan tehetséges énekesek, táncosok voltak, akik a magánéletben szinte felismerhetetlenül egyszerű, hétköznapi benyomást keltettek.
Csakhogy a “travik”, akiket régóta “Drag Queen”-nek hívnak, nem maradtak meg a show világában. Egy ideje megjelentek az óvodákban, iskolákban meseolvasó performansszal “szórakoztatni” a kicsiket.
Forrás: storage.googleapis.com
Vagy a nagy feltűnést keltett szörnyeteg, aki a Michelle Obama könyvtárban jelent meg:
Forrás: pcdn.com/ michelle-obama-library
Egy ideje azonban gyerek “Drag Queen” sztárokat ünnepel a nyugati média, milliós videó-nézettséggel, követőkkel és ez már nagyon tudatos gyermekrontási kategória, teljesen legálisan…
Gondoljunk erre kérem, ha a főváros utcáit ismét ellepik a “szerelem nem ismer kort” szövegű plakátok.
Végül egy rövid anekdota: 2014-ben a világ egyik legszegényebb országába, az afrikai Beninbe keresett egy német állami segélyszervezet genderistákat kiküldetésre. Ebben a maláriától, AIDS-től, dengue-láztól és mélyszegénységtől szenvedő országban a legsürgősebb feladat nyilvánvalóan a német gender-tanácsadók megjelenése volt. A cél: adaptáltatni a maszkulinizmus elítélését, a genderkompetenciát (sic!) és a szexizmus elleni harcra tanítani a nagyérdeműt, megmagyarázva egyúttal a kb. 50-60 szexus (nem) jelentését.
Nem gyógyszereket, betegségmegelőző eszközöket, nem kutakat, netán egészségügyi berendezéseket, mint pl. vécét, vagy mosdókat, nem tanárokat, akik írni-olvasni tanítanának és nem is infrastrukturális javakat, anyagokat vittek Beninbe segítségként, hanem gender-tanácsadókat, akik feltehetőleg az ottani halászoknak, a mogyoró- és gyapotszedőknek referáltak a genderkompetens viselkedésről. A genderista újgyarmatosítók cinizmusban valóban verhetetlenek. Végül is sokkal felemelőbb érzés a gender-ideológiától megvilágosodva, semmint tudatlan ciszheteró maszkulinistaként például maláriában meghalni…
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!