Van annak valami egészen bizarr mellékzöreje, hogy lúdtalpas, többnyire kirívóan puhány és / vagy amerikai stílusban elhízott csávók, akik katonaságot csak a play station-on vagy filmekben láttak, egy olyan zsigeri fasiszta, de legalább velejéig parazita formációt védenek, amely újabb kori történetében a szervezett bűnözésen, kurvákon, olcsó cigin, nagyipari béranyaságon és suttyomban telepített kísérleti laboratóriumokon kívül eddig nem sokat adott a világnak. Szláva banderapántlika!
Nem szokásom a magyar közéletet kommentálni, akkor sem, ha a távolság dacára, eléggé széleskörűen igyekszem tájékozódni kis hazánk aktuális ügyeiről, lehetőleg minden oldalt figyelembe véve. Most azonban kivételt teszek egy végtelen ostobaságában, tájékozatlansága miatt megrázó cikk apropóján, amit a magyar celebeket nagyipari méretekben provokáló és sokszor lejárató celeb, Puzsér Róbert volt képes kiadni a kezéből. A magát “megmondó embernek” címkéző Puzsér, akit a méltán népszerű “Hajóágyú” legénysége nemes eleganciával Zsupérként emleget, már többször bebizonyította, hogy nemhogy a saját szakmájához (történelem tanár) nem ért, hanem úgy általában eléggé hiányos tudással beszél és ír olyan dolgokról, amelyekről semmit, vagy keveset, legtöbbször azonban hibásan értesült.
Semmi baj nincs azzal, ha valaki csak egy szűk területen, jelen esetben a celeb-világban ismeri ki magát, amennyiben messzire elkerüli a természettudományos, a világpolitikai, történelmi és társadalomtudományi témákat. Egy olyan valaki, aki – a jelek szerint – nem olvas, nem kutat fel háttérinformációkat akár a mainstream forrásokból sem, de notórius rendszereséggel mégis önjelölt váteszként messzemenő következtetéseket von le abszurd feltételezéseinek elegyéből, az egyszerűen csak kínos.
A saját – elviselhetetlenül ordibáló – hangjába önfeledten szerelmes publicista nyilvánvalóan nem politikai agitátorként gyűjtötte össze hívei népes táborát. Ez rendben is van, akár örülni is lehet ennek, ha a világnézettől és életfilozófiától egyébként teljesen független toxikus butaságaival nem lihegne a gyanútlan közönség nyakában, melynek egy része kritikátlanul át is veszi égbekiáltó ostobaságait.
Dacára, hogy három elkezdett tanulmány hever a “fiókomban”, aktualitása miatt mégis egy napok óta megőrzött anyagot teszek közzé, aminek ugyan látszólag semmi közvetlen köze nincs Puzsér kirohanásaihoz, mégis kiváló válasznak érzem a bevezetőben említett kör, amelybe Puzsért is sorolom, háborúval kapcsolatos naiv, de ahhoz képest végtelenül veszélyes tévelygéseire. Az idézet végén mutatom be a Facebook-on (is) megjelent szöveg szerzőjét.
»A hónap dühöngője
A Brügge-i Collège d’Europe az EU saját, közpénzből finanszírozott karrieriskolája.
Három évvel ezelőtt az EU volt külügyi megbízottjának, Federica Mogherini-nek (aki fiatalon az Olasz Kommunista párt ifjúsági szövetségének tagja volt- HND) – az egyetem belső elosztási irányelveit figyelmen kívül hagyva, és az előírt képesítési követelményeket nem teljesítve – rövid úton felajánlották, szinte utána dobták az ottani rektori posztot.
Még írásos pályázatot sem nyújtott be, mivel a legmagasabb tudományos fokozatát, ami volt és mostanáig van neki, a dél-franciaországi Aix-en-Provence-ban egy “Erasmus Kollégiumban” szerezte.
A mérsékelten tehetséges olasz számára – a jelek szerint – semmilyen utófoglalkozást nem terveztek az ötéves (2014-2019) megbízatási időszak után, amely – mint emlékezhetünk rá – nem hagyott mélyebb benyomást. Mogherini magánéleti okokból Belgiumban akart maradni, de a munkaerőpiac szabad (politikai védelem nélküli) vadonjában nem talált megfelelő és felháborítóan jól fizető állást.
Elég egy telefonhívás és Herman Van Rompuy, az Európa Tanács korábbi elnöke amúgy, jelenleg az egyetemi igazgatási tanács elnöke szépen kizárta a német politológus, Prof. Dr. Jörg Monar utódjának formálisan alkalmas jelöltjeit. Talán nem véletlen, hogy a bizottsági elnök, von der Leyen is támogatta a – hozzá hasonlóan – hirtelen az égből pottyant “meglepetésjelölt” kinevezését. Így a sokéves egyetemi vezetői tapasztalattal rendelkező kiváló tudósnak szánt pozíciót, a vele járó inflációbiztos havi 14 ezer eurós fizetéssel együtt az egyetemi adminisztrációban újoncnak számító Mogherini kapta meg.
“A nepotizmus megdöbbentő esete” – foglalta össze akkoriban hitetlenkedve az eseményt a baloldali francia újság, a Libération.
Eddig, 1949 óta az egyetem tudományos évfolyamait (az úgynevezett “doktori fokozatokat”) mindig kiváló európaiakról nevezték el: Gottfried Wilhelm Leibniz, Leonardo da Vinci, Wilhelm és Alexander von Humboldt, Arisztotelész, Nikolaus Kopernikusz, Albert Einstein, Voltaire, John Maynard Keynes, Hannah Arendt.
Most jelentették be a következő posztgraduális évfolyam szellemi mecénásának kiválasztásáról szóló – nyilvánvalóan maga Mogherini által hozott – döntést: egy Madeleine Albright nevű “kiváló európai” kapja, ami bizonyára nem csak azért furcsa, mert ő az Amerikai Egyesült Államok volt külügyminisztere.
A születési hely, Prága, önmagában nem teszi “kiemelkedő európaivá” az amerikai politika egyik legbefolyásosabb alakját. Mit akar tehát ez a Brügge-i szellemi fáklya szimbolizálni egy ilyen választással, azon túl, hogy sürgetően szeretné transzatlanti irányultsággal politizálni az uniós akadémikusok következő generációját?
Albright neve óhatatlanul is mindenekelőtt a leghíresebb dokumentált embertelenségével kapcsolatos asszociációt idézi fel, nevezetesen azzal a kijelentésével, hogy 500 000 iraki gyermek halála megérte az USA Irak elleni embargóját.
A második Öböl-háború (inkubátor hazugság) után az USA tizenkét évre drákói szankciókat vezetett be Irak ellen, majd 2003-ban az ország illegális inváziója következett, Colin Powell korábbi külügyér hazugságára alapozva. Powel később beismerte, hogy az iraki tömegpusztító fegyverek valójában nem is léteztek.
Az Egyesült Államok magas rangú ENSZ-tisztviselői lemondtak, mert “népirtásnak” tekintették az irakiak ezreinek tudatos és szándékos megölését.
Maga Albright azzal indokolta a szankciós politikát, hogy Irakot teljes leszerelésre kell kényszeríteni a világ többi részének védelme érdekében. A valóságban azonban az országot nem lehetett lefegyverezni, mert az USA által kitalált tömegpusztító fegyverek egyszerűen nem léteztek ott, akármennyire is keresték azokat.
Az amerikai televízióban arra a kérdésre, hogy utólag visszatekintve tényleg megérte-e a több halott gyerek, mint Hirosimában, Albright azt válaszolta: “Azt hiszem, ez egy nagyon nehéz döntés, de az ár… úgy gondoljuk, hogy megérte”.
Albright a vele rokon lelkületű lengyel radikális Zbigniew Brzezińskit hozta a Fehér Házba, akinek világhatalmi doktrínája az amerikai külpolitika legstílusosabb félreértése lett. A Kiotói Jegyzőkönyvről szóló tárgyalásokon (1997) ő volt az, aki kikényszerítette, hogy a NATO környezetpusztító műveleteit, amelyek – ebben a tekintetben is – gigantikus mocskolásnak bizonyultak, ne korlátozza az “üvegházhatású gázok” kibocsátásának ellenőrzése.
Tanácsadó cégével nemcsak azt tudta, hogyan lehet magánprofitot termelni a saját maga által létrehozott globális csatatereken, hanem megteremtette a politika és az üzleti élet közötti legbefolyásosabb személyi lízingelési pontot is. A Biden-kormány több vezető tisztviselője – köztük Victoria “Fuck the EU” Nuland – az Albright Stonebridge Groupnak dolgozott, amely egyébként a Pfizer gyógyszeripari óriáscéget is képviselte és képviseli nemzetközi kereskedelmi és szellemi tulajdonjogi ügyekben.
Úgy tűnik, ennek a visszataszító profitorientált, lobbizási és intrikusi – változó felállású alakulatnak egyetlen gyenge pontja, hogy a “Joschka Fischer & Company” nevű politikai stratégiai tanácsadó klikket tekinti neves együttműködő partnerének. (Nem véletlen, mert a német Zöld Párt egyik alapítója, a rendőrverésről, randalírozásról és demagóg nézeteiről ismert, képzést messziről sem látott korábbi külügyminisztere és George Soros németországi bizalmasának eredeti mentora Albright volt. – HND)
Madeleine “Megérte” asszonyság, a nemzetközi jog olyan mélyreható aforizmáinak megalkotója, mint:
-“Ha erőszakot kell alkalmaznunk, akkor azért, mert mi vagyunk Amerika”;
– vagy olyan kamaszos világrend-kívánságlisták, mint “Oroszország ásványkincsei túlságosan hatalmasak ahhoz, hogy csak az oroszoké lehessenek!”;
– illetve olyan metamorális manipulatív bölcsességek, mint “Ha elég gyakran ismételgetsz egy hazugságot, az kezd úgy hangzani, mintha igaz lenne”.
Albright, akinek zseniális víziója a NATO végtelen keleti terjeszkedéséről és Jugoszlávia szétzúzásáról nem hagyott mást, mint egy aknákkal teleszórt terepet – ugyanannak a kontinensnek a délkeleti részén, amelynek a Brügge-i Kollégium magasztos nevét köszönheti. A terület egy veszélyes időzített bombát képez, amely bármikor felrobbanhat, akár negyedszázaddal “sikeres elhelyezése” után is.
Semmi más, csak radioaktív és kémiai szennyezés – a talaj, a talajvíz, az élelmiszerláncok kontaminációja, hiszen Albright a Balkán fölött (ahogy később Powell Irak légterében) a “demokratikus pacifikáció” áldásait hozta el (becslések szerint) 31 000 urániumban szegényített lövedék ledobásával, ami – járulékos mellékhatásként – nem csak a nemzetközi jog célzott megsértésének legmérgezőbb precedensét teremtette meg, hanem az orvosilag korábban ismeretlen “Balkán-szindrómát” is, a leukémia egy speciális formáját, amelyet a többszörös rákos megbetegedések példátlan hulláma kísért.
Katasztrofális politikájának romjai a Nyugat-Balkánon és a Közel-Keleten, valamint az egész világon láthatók. Albright kurzusa a világ idegen régióinak erőszakos leigázása, a természeti erőforrások kíméletlen elrablása, titkosszolgálati beavatkozások és (nyílt) rendszerváltás, szuverén államok folyamatos zsarolása. Ez az alapvetően törvénytelen, mélységesen embertelen és a világ messze legbrutálisabb szankciós politikája időközben az addig érinthetetlenül magabiztos hegemónt, az USA-t – Albright döntő segítségével – az etikai, gazdasági és világpolitikai csőd szélén álló birodalommá változtatta.
A tisztesség azt követeli, hogy legalább egy jelöléssel, azaz Madeleine Albright jelölésével várjunk, még ha csak az “Arany Satrafa”-díjra* is, amíg a Föld legalább megközelítőleg ki nem heveri hagymázas szeszélyeinek örökségét, ami szakértői vélemények szerint körülbelül 4,5 millió év múlva következhet be. (*A szerző eredetileg a magyarra nehezen lefordítható, goromba német kifejezést “Pissnelke”-t használta.)
Addig is tegyünk Federica Mogherini-nek egy javaslatot az ég szerelmére! Nicolas Sarkozy például, akinek már régen börtönben kellene ülnie, de még mindig szabad. Ahogy Tony Blair is, a modern idők egyik jeles gazembere, akit még a királynő is lovaggá ütött, de az ütés sajnos csak a lovagságának szólt. És, hogy ne feledkezzünk meg az artikulált festékes zsákdobálás* világon leghíresebb célpontjáról, Joschka Fischerről sem. (Egy zöld pártkonferencián Bielefeldben a résztvevők egyike festékzsákot dobott Fischerre, tiltakozását kifejezve a zöldek koszovói háborús részvétele miatt -HND)
Mint láthatják, az “illegális támadó háború” narratívájának számos kitűnő európai alternatívája lett volna. Minek messze keresgélni, amikor háborús bűn olyan közel van?«
Mogherini, aki a nemzetközileg jól beágyazódott kvóta-nénik orvosi lova, hirtelen és csodába illő újabb karrier lépcsőjéről tanulságos cikket olvashatunk németül ITT.
A szöveg eredetileg Martin Sonneborn, a “Die Partei” nevű, gyakorlatilag minden jelenleg divatos ideológiától mentes, mégis inkább baloldali színezetű párt alapítójának és EP tagnak a Facebook oldalán jelent meg 2023. június 11-én, illetve a Twitteren is közölte.
Neues aus der EU +++ Neues aus der ++ EU +
Pissnelke des Monats
Das Collège d’Europe mit Sitz in Brügge ist die hauseigene Karriereschmiede der EU, finanziert aus öffentlichen Geldern.
Vor drei Jahren war der ehemaligen Außenbeauftragten Federica Mogherini kurzerhand der… pic.twitter.com/dWTOwkbFXc
A szatirikus újságíróból politikussá avanzsált Sonneborn azon kevesek közé tartozik, aki nem blamálta magát korábban nemzeti politikai fórumokon, hiszen éppen a megkövesedett, egyívású “pártokrácia” ellen lépett fel.
Természetesen változatlanul igyekszem kikerülni a hazai témákat. Amennyiben mégis hivatkozok valakire, vagy valamire, annak olyan kirívóan felháborító oka lehet, mint most is. Az internet korában nem érdekelnek a nemtudásra, tájékozatlanságra utaló kifogások, amennyiben az arroganciától lépni alig tudó elkövetők esetleg ilyesmivel érvelnének. Akkor tessék megmaradni a celebek langymeleg lábmosóvizében, ott nem történik semmi lényeges dolog, maximum egymás tyúkszemére lépnek.
Hosszú kényszerszünet után egy olyan műfajban jelentkezem, amellyel eddig még nem igazán foglalkoztam: egy, a napokban megjelent teljes cikk magyar adaptációját olvashatja az érdeklődő az alábbi publikációban. Miért veszek át egy “idegen” anyagot a saját blogomon? A válasz nagyon egyszerű: olyan aktuális témák hátterét ismerteti a szerző, amelyek a napi hírek között nem szerepelnek, de mégis segítik megérteni a körülöttünk eszkalálódó folyamatokat. Vajon miért ragaszkodnak a globális erők Ukrajna bármi áron történő öngyilkos “védelméhez”? Megismerhetjük továbbá a belső hatalomátvétel alatt álló Soros-impérium sötét előtörténetét, illetve milyen szerepet játszott a rendszerváltó “forradalmak” társadalom-mérnökösködésében? Ezekre a kérdésekre ad választ Tom-Oliver Regenauer, a regenauer.press-ben megjelent cikke. A szerző részletes bemutatása, illetve a forrás alkalmazásának jogi szabályozása a publikáció végén található. – HND
A 70-es években Kína volt az. Ma Ukrajna: az újkolonialista befektetési sáskák áldozata, akik hasznot húznak a katasztrófa-kapitalizmusból, és az országot egy totalitárius társadalmi berendezkedés kísérleti terepeként használják. A globalizált korporatista technokrácia 2.0-ás verziójához. A “negyedik ipari forradalom” (4IR) bevezetésének kísérleti projektjeként.
Arnaud Charles Paul Marie Philippe de Borchgrave (1926 – 2015) az 1749-ig visszavezethető de Borchgrave d’Altena nemesi család dinasztiájának sarja volt. Apja többek között a belga katonai hírszerzés vezetője volt. Arnaud azonban újságíró lett. Olyan lapoknak írt, mint a Newsweek, a The Washington Times vagy a United Press International, és sikeres karrierje során előszeretettel tudósított a nemzetközi politikáról, háborúkról, geostratégiáról és pénzügyi kérdésekről. De Borchgrave leleplező cikkének köszönhetően, amely a The Washington Times 2011. április 28-i számában jelent meg, most már megérthetjük, hogyan is kezdődött valójában George Soros rendszerváltás-specialista és mélyállam-filantróp karrierje.
Elöljáróban – mint ilyenkor mindig – le kell szögezni, hogy a következőkben ismertetett tények a korrupció, a szervezett bűnözés és az antidemokratikus struktúrák kutatásáról szólnak, ezért teljesen közömbös számomra, hogy a tárgyalt személyek melyik felekezethez tartozónak érzik magukat. Még akkor is, ha a Rothschild bankárdinasztiát vagy Sorost említik. Mert számomra csak kétféle ember létezik: jó és rossz. Akit egy ilyen szövegben tehát a főszereplők vallási irányultsága foglalkoztat, annak talán először saját gondolatvilágának beskatulyázását kellene megkérdőjelezni.
Ezenkívül sajnálatos módon meg kell jegyeznem, hogy nem támogatom Putyint, a NATO-t vagy más imperialistákat. Kivétel nélkül minden háború rossz és elítélendő. Ez ugyanúgy vonatkozik mindenkire, aki a háborúkat finanszírozza, elindítja, támogatja, dicsőíti, relativizálja vagy instrumentalizálja.
“De a mi felszabadítóink…!” – kiáltja most sok ál-békeharcos az USA védelmében, anélkül, hogy figyelembe venné, hogy Németországot a második világháború végén azok “szabadították fel”, akik ezt a világégést egyáltalán lehetővé tették. És nem, nem támogatom a pártokat. Egyiket sem. Mert korunk képviseleti parlamentarizmusát az igazi demokrácia koporsószögének tartom.
De most térjünk rá az elején említett Arnaud de Borchgrave cikkének tartalmára, amely “A genfi gnóm globális rettegése” kezdetben rejtélyes cím alatt jelent meg. A de Borchgrave által említett “genfi gnómok” a “zürichi gnómok” megfelelői a francia nyelvű Svájcban. A két mulatságos nevű csoport magánbankárok, befektetési menedzserek és pénzügyi mágnások titkos hálózata, akik a legjobb kapcsolatokat ápolják a politikával, az üzleti életben vagy a titkosszolgálatokkal, és a világ minden tájáról származó milliárdosok, oligarchák, fehérgalléros bűnözők, diktátorok és adócsalók titkos számlaszámú birodalma felett uralkodnak. Aligha beszél valaki ezeknek a hálózatoknak az árnyékban zajló tevékenységéről.
Még nyugdíjas korában sem törte meg egyik “törpe” sem a hallgatását. Egy kivétellel: Georges Coulon Karlweis (1928-2012), a “Rothschildok fedezeti alap guruja”, ahogy a Bloomberg nevezte. A férfi, akinek a neve többször is szerepel a hírhedt “Paradise Papers”-ben, különböző alapkonstrukciókban és a panamai “igazgatói jelentésekben” 1964 és 1981 között. Egyébként azonban a diszkrét és befolyásos csúcsbankár életrajzáról alig van információ a neten. Itt-ott néhány sor a pénzpiaci szaklapokban és egy-egy méltatás a haláláról. Ennyi. Csak kétes vállalkozások és pénzügyi eszközök szövevényes hálózata követhető nagyjából nyomon az Offshore Leaks adatbázis vagy a Paradise Papers segítségével. Karlweis nyilvánvalóan nagy gondot fordított arra, hogy a háttérben maradjon. Ha nem lenne egy Bérénice de la Salle nevű egykori női ismerőse blogja, aki az olykor meglehetősen intim szövegekben kendőzetlenül úgy jellemzi Georges C. Karlweis-t, mint aki “képes volt elmondani neki az 1929-es tőzsdekrach valódi okát”.
Bérénice szerint:
“A neve Georges Coulon Karlweis volt, és az Edmond de Rothschild Banque Privée – a szupergazdagok enklávéjában, a titkos számlaszámok országában – alelnökeként és befektetési stratégaként dolgozott. A bécsi zsidó, aki hamis papírokkal élte túl a második világháborút, 1969-ben feltalálta a világ első fedezeti alapját – a Leveraged Capital Holdings-ot -, és úttörője volt egy olyan iparágnak, amelyre késői életében egészséges megvetéssel tekintett vissza.”
Itt kapcsolódik Bérénice narrációja de Borchgrave újságíró Karlweis-szel folytatott beszélgetéséhez. E páratlan beszélgetés során, amely talán csak azért jött létre, mert Karlweis nemesi származása miatt de Borchgrave-ot a sajátjának tekintette, az idősödő Rothschild bizalmasa kifejtette, hogy személy szerint mit tart a legnagyobb szakmai sikerének: “Soros Györgyöt és a Quantum Alap 1969-es megalapítását”
De Borchgrave ezután a következőképpen idézi Karlweis-t:
“Mindenki belátja, hogy túl messzire mentünk. A pénztárak kimerültek, a múltbeli túlzott költekezés óriási túlköltekezéshez vezetett, és senki sem tudja, hogyan lehet újabb hiteleket finanszírozni. A megtakarításaikból élő embereket megkopasztották. A befektetéseik nem hoznak semmit. Esélyes, hogy mindent elvesztettek. Az előttük álló idők nem néznek ki túl rózsásan. Miután egyre több és több pénz nyomtatásával weimari köztársaságokká változtatták az országokat, mindannyiuknak olyan monetáris biztosra lesz szükségük, mint Hjalmar Schacht, a német bankár, aki a Reichsbankot vezette, és aki Hitler korai támogatója lett, hogy megmentse őket ettől: a hiperinflációtól. Reméljük, hogy addig nem változtatják a rendszereiket Harmadik Birodalommá.
Ezt követően a belga-amerikai újságíró elmagyarázza:
“Érdemes tehát meghallgatni az embert, aki Soros úr eredeti sikere mögött áll – nem fél megszólalni nyugdíjasként sem. Soros alapjának eredetileg 100 ezer dolláros részesedése 1994-re 150 millió dollárt ért. A hozam 1970 és 2000 között 33,65 százalék volt. Tíz egymást követő évben 42,6 százalék volt évente. 1992-ben Soros úr milliárdokat tett fel a brit font ellen, és tönkretette a Bank of England-et (Fekete szerda).”
Soros György tehát karrierje kezdetétől fogva a modern történelem leghatalmasabb bankárdinasztiájának pártfogoltja volt, minden idők legnagyobb magánvagyonának tulajdonosainak frontembere. Konzervatív becslések ma 400 milliárdról, mások egy-két billióról beszélnek. Az összegyűjtött információk fényében már nem is tűnik elrugaszkodottnak az a tézis, hogy a család ma már nagyobb vagyont ellenőriz, mint a tíz leggazdagabb család vagy a világ népességének 75 százaléka együttvéve. Míg a világ nyolc leggazdagabb embere máris annyi vagyont birtokol, mint az emberiség legszegényebb 50 százaléka. A Rothschildok alig szerepelnek a világ leggazdagabb családjainak hivatalos listáin, annak ellenére, hogy vitathatatlanul csillagászati vagyonuk és az ezzel járó befolyásuk elképzelhetetlenül nagy. Ennek oka, hogy vagyonuk az egész világon szétszóródott. Számtalan alapban, befektetésben, részvénytulajdonban és emberbaráti eszközökben – úgynevezett Closely Held Corporationsban -, amelyekben kizárólag több tulajdonosi szinten keresztül vesznek részt. Maga a család soha nem jelenik meg, és a tényleges befektető neve ritkán kerül a nyilvánosság elé.
Niall Ferguson brit történész egy 1999-es könyvében a “pénz prófétáinak” nevezte az 1744 óta dokumentált Rothschildokat. Egy titokzatos pénzügyi klán, amely ma már büszkén mutatja saját családi archívumában az elmúlt évszázadok geopolitikai-feudalista és így antidemokratikus befolyását. Lásd Waterloo (1815), Szuezi-csatorna (1895) vagy Balfour-nyilatkozat (1917) – hogy csak a legismertebb példákat említsük. A családi krónika idővonala sokatmondó. Legyen szó akár a nemzetközi banki struktúrák létrehozásáról, a központi bankrendszerre gyakorolt befolyásról, az aranypiac szabályozásáról vagy olyan háborúk finanszírozásáról, amelyekben a család előszeretettel támogatott több felet, hogy profitálhasson a végeredményből: a történelemben újra és újra találkozunk a Rothschild névvel.
Annál érdekesebb az a tény, hogy George Soros 1969-ben ennek a klánnak egyik főbankárjától kapta az induló finanszírozást. Ugyanakkor minden tényellenőrző azt állítja, hogy a család egykor a világ leghatalmasabbja volt, de már régen elvesztette 200 éves befolyását a pénzügyek, a politika és a geostratégia területén. Minden ezzel ellentétes beszámolót alaptalan összeesküvés-elméletként utasítanak el. Természetesen az antiszemitizmus bunkósbotja sem hiányozhat. Ezen a ponton emlékezzenek vissza a szöveg elején tett erre vonatkozó megjegyzésemre.
Mindenesetre a Rotschildok még mindig úgy viselkednek a pénzügyi piacon, mintha bennfentes tudásuk, előrelátásuk vagy látnoki képességeik lennének. Akár 2016-ban, amikor a “GoldCore” arról számolt be, hogy a család példátlan mértékben és agresszivitással kezdett hatalmas mennyiségben aranyat és nemesfémeket vásárolni, akár 2019-ben, amikor a genfi székhelyű Banque Privée Edmond de Rothschildot kivették a tőzsdéről, hogy az egyetlen 100 százalékban magántulajdonban lévő svájci bank legyen, nem sokkal a Corona-válság kezdete előtt.
A Rothschildok 2023 februárjában is előrelátónak bizonyultak: amikor a párizsi (franciaországi) székhelyű Rothschild & Co SCA a piacon látható “Concordia” márkanéven keresztül bejelentette, hogy visszavásárolja részvényeit, és kétszáz év után kivonja a bankot a párizsi tőzsdéről. Éppen időben, mielőtt az amerikai bankválság a Silicon Valley Bank összeomlásával kiéleződött volna. A Rothschild & Co SCA részvényeinek árfolyama egyébként a 2000. évi hat amerikai dollárról mára 47 dollár fölé emelkedett.
A szerző, Connie Bruck a 2015. január 15-i cikkében bővebben ír erről:
“Ez nem volt mindig így. Soros a pénzügyi piacokon spekulánsként szerezte a vagyonát, 1969 óta vezet fedezeti alapot – egy enyhén szabályozott, magánbefektetési partnerekkel, amely a tehetős magánszemélyeket célozza meg, és jellemzően nagy, erősen tőkeáttételes fogadásokon keresztül igyekszik gyors, kiemelkedő hozamokat elérni. Sok éven át, akárcsak társai ebben a titokzatos világban, ő is élvezte a névtelenséget. Még a filantrópiában is, amelyet Soros mintegy tíz évvel ezelőtt kezdett el komolyabban – amikor Budapesten alapítványt hozott létre, amelynek célja a nyílt társadalom demokratikus értékeinek előmozdítása volt”.
Soros Nyílt Társadalom Alapítványairól van szó, amelyeket a magyar származású spekuláns 1993-ban indított el, 24 évvel a Rothschild bankárdinasztia első pénzinjekciója után. A meglepő induló finanszírozást 15 évvel a London School of Economics elvégzése után kapta. Új adományozói bizonyára engedelmes és képlékeny pártfogoltat láttak a motivált és gátlástalan, akkoriban még mérsékelt sikerekkel megáldott Sorosban, aki addig eredménytelen volt. Hiszen korábban hiába próbált behatolni a pénzügyi nagypályások titokzatos világába.
Sorost a német médiában gyakran holokauszt-túlélőként írják le. Amit általában figyelmen kívül hagynak, hogy Soros csak azért élte túl sértetlenül ezt a sötét időszakot, mert “apja kereszténynek adta ki, ezért 14 éves korában segített a náciknak leltárt készíteni zsidó társai vagyonáról, akiket kisajátítottak, majd a koncentrációs táborokba deportáltak”, ahogyan azt Aya Velázquez újságíró nemrég helyesen megjegyezte. Hozzáteszi: “Ami bármelyik normális embert egy életre traumatizálta volna, Soros úr saját bevallása szerint nem érzett bűntudatot”. Valóban, úgy tűnik, az erkölcsi kérdések soha nem foglalkoztatták Sorost.
Ez megmagyarázhatja, hogy miért nem aggódik amiatt, hogy bizonyos geopolitikai érdekeket támogasson, és egész országokat taszítson káoszba a rendszerváltó műveleteivel, amelyeket az USAID, a NED és a CIAügynökei mellett nem kormányzati szervezetei (NGO-k) végeznek. “Buldózerforradalom” (Szerbia, 2000), “rózsás forradalom” (Grúzia, 2003), “narancsos forradalom” vagy “Euromaidan” (Ukrajna, 2004/2014), “tulipános forradalom” (Kirgizisztán, 2005), Horvátország, Csehszlovákia, Jugoszlávia stb. – mindig Soros szervezetei voltak, amelyekhez a nemzetek feletti érdekcsoportok hatalmas összegeket tesznek szabaddá és osztanak szét, szorosan együttműködve a londoni, washingtoni vagy ottawai kormányokkal, valamint azok titkosszolgálataival, amelyek mindig is részt vettek a destabilizáló tevékenységek előkészítésében.
Saját adatai szerint a Nyílt Társadalom Alapítványok jelenleg 41 országban tevékenykednek, és 1800 embert foglalkoztatnak. A 2016-os éves költségvetésük 930 millió dollár volt. A 2021-es évben a kiadások lényegesen magasabbak, 1,5 milliárd dollár. Ennyi pénzzel sokat lehet mozgatni. Ezt írta le a The Epoch Times 2022. július 20-i cikke is, amely kiemelte Soros ukrajnai befolyását, megjegyezve, hogy “egyik fő projektje immár 30 éve Ukrajna”. 2014-ben, amikor Victoria “Fuck the EU” Nuland és a bűnöző Biden-klán elkezdte strukturálni a kijevi vezetést az USA és annak digitális-pénzügyi komplexuma számára, Soros jelezte, hogy ő is 500 millió dollárt fog pumpálni az országba az elkövetkező években. A pénzügyi mogul hatalmas befolyásáról Oroszország küszöbén lévő tucatnyi országra, amit a vezető médiumok is tudtak, mert még 2020-ban is félig-meddig őszintén beszámoltak róla. Még az ukrán hírportálok is nyíltan tanúsították, hogy George Soros a második legbefolyásosabb ember Ukrajnában, közvetlenül Volodimir “Pandora Papers” Zelenszkij után, még 2019-ben.
Ezen a ponton feltárul a kínai történelemmel való analógia. Míg az 1970-es években olyan geostratégák, mint David Rockefeller, Heinz Alfred “Henry” Kissinger, Richard Nixon és Zbigniew Kazimierz Brzeziński a vállalati oligarchia nevében mindent megtettek azért, hogy “megnyissák Kínát a Nyugat előtt”, hogy oda Mao-val együtt a világ első és mindeddig egyetlen működő technokráciáját telepítsék, addig most úgy tűnik, Soros vette át a vezetést egy hasonló geopolitikai projekt előkészítésében és elindításában Ukrajnában. Legalábbis a megfelelő londoni City és Wall Street-i érdekcsoportok fedőembereként. Hasonlóan mint azoknak a bank- és vállalati kartelleknek a végrehajtó bábja, amelyek egykor Hitlert, a bolsevikokat vagy Kína “legfőbb vezetőjét” is finanszírozták – mert a politikai spektrumok és ideológiák csak elhanyagolható szerepet játszanak az ő geopolitikai gondolatgyáraikban. Így a köz-magán partnerségek és a “globális kormányzás” nemzetek feletti, technokrata korporatizmusa ma Ukrajnában megismétli azt, amit a neokapitalizmus sáskái tettek fél évszázaddal ezelőtt a Középső Birodalomban (Kína): egy országot valamilyen felülről erőltetett új társadalmi modell kísérleti terepévé változtatni. A CIA és más amerikai szolgálatok nem sokkal a második világháború után kezdték támogatni a szélsőjobboldaliakat Ukrajnában, és megfelelő csoportokat építettek ki. Nemzetközi náci hálózatok alakultak ki, amelyek ma is aktívak. Az angol-amerikai hegemónia tehát már röviddel a háború vége után célba vette a régiót, mint a hosszú távú tervezés geostratégiai eszköztárát. Soros részvétele a kontinentális Európa zavaros kelet-európai térségében, amely szorosan összefonódik a katonai-ipari komplexummal, nem véletlen. Ezt támasztja alá egy dokumentum, amelyet a pénzügyi zsonglőr 1993. november 1-jén tett közzé hivatalos honlapján. A címe: “Egy új világrend felé: A NATO jövője”.
Ebben Soros kijelenti:
“Nem fogok elméletem részleteibe belemenni. A legfontosabb, amit a boom-bust* (*fellendülés-válság – HND) mintával kapcsolatban mondani szeretnék, hogy ez egy időben korlátozott, egyirányú folyamat, de nyitott vége van, és diszkontinuitások is jellemzik. Vagyis egy uralkodó trend bármikor megfordulhat. Valójában a trend esetleges megfordulása szerves része a boom-bust mintának, és a trend megfordulásának időpontja nincs előre meghatározva. (…) A boom-bust minta másik fontos jellemzője, hogy aszimmetrikus. A “boom” elhúzódik, a “bust” pedig sűrűsödik. Az idő hiánya teszi a fellendülést olyan hevessé. Az események olyan gyorsan történnek, hogy nagyon nehéz a gondolkodást és a viselkedést a változó körülményekhez igazítani. Azok a lépések, amelyek a kezdeti szakaszban megfelelőek lettek volna, egy másik szakaszban hatástalanok vagy kontraproduktívak. Ez nagyon zavaró lehet, különösen akkor, ha az emberek nem ismerik fel a különbséget az egyensúlyhoz közeli és az egyensúlytól távol eső állapotok között.”
A NATO és Oroszország szerepéről 1993-ban ezt jegyezte meg:
“Közép-Európa országai a lehető leghamarabb teljes jogú NATO-tagságot követelnek, lehetőleg még Oroszország talpra állása előtt. Oroszország tiltakozik, de nem azért, mert bármilyen szándéka lenne egykori birodalmával szemben, hanem mert nem lát előnyt a beleegyezésben. (…)
Elsősorban konstruktív elkötelezettségre van szükség a demokratikus, piacorientált és nyitott társadalmakra való áttérésben. Ehhez olyan unióra vagy szövetségre van szükség, amely messze túlmutat a katonai aggályokon, és magában foglalja a gazdasági segítségnyújtás jelentős részét. A szövetség katonai és gazdasági aspektusainak egyaránt foglalkozniuk kell az államokon belüli belső fejleményekkel és az államok közötti kapcsolatokkal, mivel a térség békéje és biztonsága mindenekelőtt a nyitott társadalmakra való sikeres átállástól függ.”
Nem lehet nem arra gondolni, hogy Soros itt a rendszerváltás és a társadalmi mérnöki tevékenység tervét írja le, amelyet az adott célpontok akarata ellenében tervez alkalmazni. Nemcsak egy országban, hanem egész régiókban gondolkodva. Egy megismételhető folyamat, egy “bevezetési sablon” a társadalmak nyitottabbá tételére. Hogy mit jelent a “nyitottabb”, azt jelenleg Ukrajnában lehet megfigyelni. A “katasztrófakapitalizmus”, az “érdekeltek kapitalizmusának” fekete előhírnöke, leszállt az ostromlott országra. A BlackRock, a JP Morgan, az amerikai vállalati oligarchia, a Google (Alphabet) és társai szégyentelenül, nyaktörő sebességgel privatizálják az állami és nemzeti vagyont. A modern kor aranyát bányásszák: az adatokat. A vállalatok állami funkciókat vesznek át; a vezető média szerint mindez csak befektetés, hogy “segítsék Ukrajnát az újjáépítésben”.
Pedig a neokolonialista sáskák már sokkal korábban elkezdték felfalni a korrupciótól sújtott országot. Már 2014-ben, amikor Ukrajnát az értéknyugat által irányított rendszerváltás utáni felfordulás és társadalmi konfliktus jellemezte, az Oakland Intézet egyik kiadványának a következő címet adta: “Az ukrán mezőgazdaság vállalati átvétele”, angolul: „The Hostile Takeover of Ukrainian Agriculture by the Corporate Economy”. Geopolitikai korporatizmus a “nagy sakktáblán” (Z. Brzeziński, 1997). Ugyanebben az évben regisztrálták először a “Myrotvorets” webdomaint is az egykori Euromajdan-aktivisták, az ukrán bérgyilkosok halállistáját. Az ellenség elleni védekezésként deklarált projektet a CIA fedőcége, a NED (National Endowment for Democracy) és a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok ukrajnai fiókja, a Soros-féle Open Society Foundations finanszírozza. És 2014 óta sok minden történt.
Lásd a Hunter Biden, az amerikai elnök fia körüli botrányokat, aki az elmúlt években többször is feltünést okozott kétes ukrajnai üzleti ügyleteivel, bio-laborok finanszírozásával, valamint laptopjának nyugtalanító tartalmával. Egy amerikai kormánybizottság jelenleg is vizsgálja a korrupt elnöki család működését. (Eddig öt millió dolláros kenőpénzt emlegettek, amely egy ukrán oligarchától származik a korrupt Biden család részére, de pár napja már tíz millióra emelkedett ez az összeg és a tranzakcióról hangfelvétel is létezik, amit az FBI eddig visszatartott -HND). Mivel Ukrajnában teljes mértékben érvényesül a “katasztrófa-kapitalizmus” – amely háború idején működik a leghatékonyabban -, a szokásos gyanúsítottak ma a tipikus követelésekkel lépnek fel, és fújják a buborékokat a vitaterembe. Lásd az elnéptelenedés szószólóját, Bill Gates-t, aki körülbelül hat hónappal ezelőtt azt sugallta: “Ukrajna orosz megszállása hosszú távon jó lesz, mert rákényszeríti az országokat, hogy áttérjenek a zöld energiára”. Ezután dicsérte az ESG befektetéseket, a “környezeti, társadalmi és kormányzási célokat”.
Mondjuk ki a zöld digitális gazdaság és a Gates-Rockefeller közös vállalkozás által táplált zöld forradalom egy „osztályharc felülről”. Színtiszta kulturális marxizmus. Inkluzív kapitalizmusnak öltöztetve. A ragadozó kapitalizmus posztmodern formája, amelyet álhumanista szivárványszínekkel szépítenek. Miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és annak bűnöző főnöke, Christine Lagarde először éveken keresztül hitelekkel sújtotta Ukrajnát, és függőségbe taszította, most milliárdosok és sáskák, mint Larry Fink – a BlackRock főnöke és sokak számára a világ legbefolyásosabb embere – látszólag önzetlen segítséget nyújtanak. Eközben felvásárolják és kisajátítják a rendkívül eladósodott országot. Ez a gazdasági bérgyilkosok ellenséges felvásárlása. Viszlát szuverenitás.
Most a Microsoft és a Google állt az ukrán internet védelmének élére. Csak a Microsoft a legnagyobb adományozóként 430 millió dollárt hagyott Ukrajnára. Ráadásul az amerikai technológiai óriás az ország teljes informatikai rendszerét a szerverein tárolja. És így a kormány összes adatát, következésképpen a lakosság összes magánadatát is. Eközben a külső adatmentést nagyvonalúan az Amazon veszi át. A Google stratégiákat dolgoz ki a kibertámadások vagy a dezinformáció elleni küzdelemre, és egy légiriasztó alkalmazást is szállított.
Peter Thiel cégei, a Palantir és az Anduril, két tömeges megfigyelésre és kémkedésre specializálódott cég is nagyon aktív Kijevben. A ClearView AI mellett egy New York-i cég is közreműködik, amely szintén régóta tárolja az összes internetes és közösségi médiafotót – még azokat is, amelyek létezéséről nem is tudtunk – egy adatbázisban, és eladta azokat a nyomozó hatóságoknak, valamint magánérdeklődőknek. Igen, a tech-cégek segítik Kijevet: mégpedig a kontinentális Európa első “zöld szociális hitelrendszerének” bevezetésével. Ennek érdekében Ukrajna már 2020-ban elindította a “Diaa”-t, egy állami okostelefon-alkalmazást, amelyhez egy webportál is tartozik, és az ukrán e-kormányzat, a “Digitális Átalakulás Minisztériuma” márkanév alatt regisztrált, amelyet a Világgazdasági Fórum (WEF) ellentmondásos tagja, Mikhailo Fedorov vezet, aki a következőket jósolta:
“Ukrajna 2030 – a világ legszabadabb és legdigitálisabb országa. Bürokrácia nélkül, de erős technológiai iparral. Készpénz és papír nélkül. Ezt a jövőt építjük”.
Az új Ukrajna. Ukrajna 2.0 vagy inkább “Ukrajna 4IR” – a “negyedik ipari forradalom” rövidítéseként. Az amerikaiak szeretik a rövidítéseket. És a “Build Back Better” szlogent (Joe Biden választási jelszava volt az „építsd vissza jobban”, amit Klaus Schwab „The Great Reset” amerikai megfelelőjeként alkalmaztak. – HND) . Most a BlackRock használja ezt Kijevben.
Nemcsak amerikai techóriások segítettek a Diaa alkalmazás kidolgozásában. A CIA fedőszervezetei, például az USAID is kezdettől fogva részt vettek a fejlesztésben – derül ki a házon belüli sajtóközleményből. Azzal az egyértelmű bejelentéssel, hogy a közeljövőben más országokba is exportálni fogják a “küldetésnyilatkozattal” reklámozott, “az állam egy okostelefonban” elnevezésű közösségi pontgyűjtő alkalmazást.
Észtországban már most elkezdték. Ezzel kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy a Google-t, mint sok más felügyeleti állami céget, a CIA finanszírozta és jelentős mértékben (társ)építette. A Google folyamatos együttműködése a titkosszolgálatokkal nem titok. Még a mainstream GUARDIAN is ezt a címet adta 2018. december 20-án: “A Google Earth: hogyan segít a techóriás az államnak kémkedni utánunk?”.
A szokásos gyanúsítottak mellett Warren Buffet családja is támogatja Ukrajnát. Fia 2022 nyarán több mint két és fél millió dollárt adományozott. Érdekes, hogy mindig azok a szupergazdagok adakoznak jótékonykodva, akik annyira aggódnak a túlnépesedés miatt.
Buffet 2003-ig a sterilizációs és elnéptelenedési programok legradikálisabb híveit támogatta. Ezután saját bevallása szerint abbahagyta ezeket a tevékenységeket. Csak azért, hogy 2014-ben egy abortuszspecialistát nevezzen ki vállalati konglomerátuma amerikai jótékonysági befektetési ágának vezetőjévé.
Annál riasztóbb viszont az a tény, hogy az ukrán lakosság számára gyakorlatilag lehetetlen az ilyen pénzemberek által szponzorált applikáció nélkül boldogulni a mindennapokban. A Diaa applikáció már több mint 120 kormányzati szolgáltatást kínál. Legyen szó adófizetésről, vállalkozás bejegyeztetéséről, állami juttatások igényléséről, vezetői engedélyekről, postai szolgáltatásokról, digitális személyi igazolványokról, COVID tanúsítványokról vagy biometrikus felismerési szolgáltatásokról a bankszámlához való hozzáféréshez: alig van olyan interakció az államapparátussal és a gazdasággal, amelyet ne dehumanizáltak volna már, ne redukáltak volna nullára és egyre, és ne delegáltak volna az okostelefonra. Még chatfunkció is van, amellyel a potenciális ukrán ellenségek gyanús tevékenységeit valós időben jelenthetjük a kormánynak.
2024-ben pedig, a fentieknek megfelelően, a digitális valuta, az “e-hrivnya” is bekerül a rendszerbe. A digitális központi banki valuta valószínűleg a Stellar blokklánc hálózaton fog futni. A Jed McCaleb által 2014-ben alapított és a WEF-tag Denelle Dixon vezérigazgató által vezetett vállalat már 2021 decemberében együttműködést kötött az ukrán Tascombank kereskedelmi bankkal egy digitális központi banki valuta (CBDC) kísérleti projekt elindítására. Mindezek fényében a Diaa CO2 követés bevezetése már nem várathat magára túl sokáig.
Időközben számos harmadik féltől származó alkalmazás is megköveteli a személyazonosság biometrikus ellenőrzését a Diaa segítségével. Más szóval, Diaa nélkül nincs zene a Spotify-on, nincs hozzáférés a kriptotárcához és nincs gyors rendelés a csomagküldő cégektől. Még a 2023-as népszámlálást is az Apple-el együttműködve fogják elvégezni az állami okostelefonos alkalmazáson keresztül, az ukrán digitális átalakulásért felelős minisztérium szerint. Samantha Power, az USAID 2021 májusa óta hivatalban lévő igazgatója el van ragadtatva ettől a gyors előrelépéstől, mindezt 2023. január 19-én a Twitteren osztotta meg a nyilvánossággal.
Diaa – ez az üvegpolgár feletti teljes ellenőrzés. A részvétel kizárt. Ha holnaptól az útlevelet csak digitális formában fogadják el, a felhasználó erről egy szűkszavú “felugró ablakon” keresztül értesül. Egy névtelen háromsoros üzeneten keresztül a mobiltelefonja kijelzőjén. Ez a hatalom abszolút központosítása az állam és a vállalatok arctalan elegyének kezében. És mindezt egy olyan országban, ahol az ellenzéket betiltották, és a médiavilágot szinkronizálták. Az ENSZ szerint a lakosság 63 százaléka már használja az alkalmazást. Ez körülbelül 18,5 millió embert jelent. A háború előtti lakosság mintegy fele. A tendencia növekvőben van. Alternatívák hiányában.
Ami Ukrajnában zajlik, az egy ipari termék bevezetésére (“roll-out”) emlékeztet. Az eljárás hasonlít a nagy nemzetközi vállalatoknál a szoftverek bevezetésénél alkalmazott projektmenedzsment módszerhez. Először egy “sablont” fejlesztenek ki, egy ERP (Enterprise Resource Planning) szoftvert, amelyet az egész vállalatcsoportra optimalizálnak, és amely megfelel minden vállalati funkciónak és telephelynek. A legismertebb az SAP. Értékesítés, termelés, logisztika, könyvelés: minden egy rendszerben, szabványosított, skálázható és globális.
A globális vállalatok projektjeit gyakran “One Client”, “One Solution” vagy “One Business” néven emlegetik. A fejlesztés során figyelembe veszik a csoport minden telephelyére vonatkozó üzleti folyamatokat, jogszabályokat és adószabályokat, és ezeket a paramétereket, valamint a vonatkozó dokumentumokat leképezik a rendszerben. Amikor a sablon végül készen áll a használatra – ez a komplexitástól függően hat hónapot, de gyakran több évet is igénybe vehet -, egy nemzeti vállalatot jelölnek ki kísérleti projektként. Egy korábban kidolgozott projekt-, kommunikációs és változáskezelési terv alapján egy kis vezetői csapat most ezen a helyszínen vezeti be a szoftvert, a vállalatot a globális csoport előírásainak megfelelően építi át, és megpróbálja ezt a bevezetési eljárást megismételhetővé tenni.
A munkavállalóknak az a benyomásuk, hogy van mozgásterük és befolyásuk az átalakulási folyamatokra, amelyek többnyire hátrányosak az egyén számára. Ez azonban hazugság. A kívánt eredményt már előre meghatározzák. A folyamatok, eszközök, sablonok, a kommunikáció és az idő szabványosított. Létrejön egy iparosított bevezetési módszertan. Ezt aztán – megismételhetőségének köszönhetően – még kisebb és akár külső csapatok is használhatják, még rövidebb projektekben és párhuzamosan, több helyszínen. Ily módon még a legnagyobb globális vállalatot is fel lehet forgatni néhány év alatt.
A közölt információk alapján minden bizonnyal azt lehet állítani, hogy a nemzetek feletti korporatizmus finanszírozta Kínát az 1970-es években, hogy ott Mao-val együttműködve kialakuljon a világ első és egyetlen technokráciája. A városi felügyeleti infrastruktúrára, az ideologizált oktatáson keresztül megvalósuló konformizmusra, az egyéni szuverenitás kollektivizmusban való feloldására, az információszolgáltatás szinkronizálására egy kívülről árnyékolt médiatérben és a hatalom totalitárius érvényesítésére összpontosítva. Most, miután a kínai QR-kód-disztópia keserű valósággá vált – végül is fél évszázad állt rendelkezésükre a sablon kifejlesztésére -, a generációk közötti ragadozó kaszt úgy döntött, hogy világszerte bevezetik a “Technokrácia 2.0 verzióját”. “4IR”, az ENSZ 2030 Agenda (magyarul ITT) szerinti “zöld digitális gazdaságot”.
Ukrajna pedig kísérleti projektként működik, mielőtt a hatalom, a gazdaság és a társadalom e megvetendő modelljét a felelősök iparszerűen kiterjesztenék arctalan birodalmuk többi helyszínére.
Ebben a forgatókönyvben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy ilyen fejlődést egyáltalán megállítani, hiszen a projekt minden demokratikus befolyást kikerül?
Ismét egy pillantás a vállalati oligarchia parkettájára nyújthat támpontokat. Ott az ilyen projekteket akkor függesztik fel, amikor a bevezetési költségek robbanásszerűen megnőnek, az eladások csökkennek, túl sok alkalmazott nem működik együtt, az új megoldást bojkottálják, vagy a rendszeren kívüli kézi “megoldások” jönnek létre. Sajnos azonban a projektek gyakran új néven térnek vissza, amint a helyzet ismét kedvezőbbnek tűnik a vezetőség számára. Kivéve, ha a munkatársak időközben saját új, decentralizált tevékenységi területeket alakítottak ki, és egyszerűen már nem állnak a projekt rendelkezésére.
(Úgy gondolom, hogy ebben az elemzésben szinte minden benne van, amit Ukrajna, de az egész világ tervezett jövőjéről tudni kell. Elkeserítő, különösen azoknak, akik tevékenységük miatt már ízelítőt kaptak a “szociális kredit” intézményének egzisztenciát romboló hatásából. Annak a rengeteg anyagnak egy része, amit az elmúlt időszakban átnéztem, összhangot mutat Regenauer megállapításaival. A szövegben közölt linkek kb. 80 százalékát vettem át, a többi az eredetiben megtalálható – HND)
Szerző: Az 1978-ban született Tom-Oliver Regenauer üzleti adminisztráció szakon végzett, és különböző iparágakban és szerepkörökben dolgozott, többek között üzletvezetőként, vállalati és vezetési tanácsadóként, valamint nemzetközi projektmenedzserként, több mint 20 országban. A 90-es évek közepe óta zenei producerként és szövegíróként is tevékenykedik, és egy független lemezkiadót vezet. A német származású szerző 2009 óta Svájcban él. Legutóbbi kiadványa a “Homo Demens – Texte zu Zeitenwende, Technokratie und Korporatismus”. További információk a regenauer.press oldalon.
Olyan korban élünk, amelyben a kritikus embereket, horribile dictu kényelmetlen kérdéseket feszegető tudósokat, orvosokat, de bizony publicistákat is drákói szigorral próbálnak elhallgattatni. Olyan korban élünk, amikor egyébként nyilvánosan hozzáférhető fejlesztési-kutatási anyagokat szélesebb publikum számára megismertető emberek hatalmas munkával összeállított videóit például percekkel a megjelenés után törlik, vagy tartalmát csökkentik. A nemzetközi tech-óriások nem ismernek határokat, nyelvi, vagy nemzeti különbözőségeket sem. Aki eltér a kiadott útiránytól, függetlenül a lakhelyétől amúgy, az könnyen találhatja magát egy egzisztenciálisan veszélyeztetett helyzetben. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy érdemes-e a megkezdett munkát folytatni, vagy egyszerűbb lenne mégis inkább hallgatni, a megszerzett információkat magunknak megtartani és megpróbálni túlélni. Az eszközök ma már szofisztikáltak: a delikvenseket nem verik félhülyére egy sötét pincében, hanem a társadalmi létezésüket korlátozzák be a digitális ellehetetlenítés eszközeivel.
Egy egészen bizarr témát próbáltam feldolgozni, amikor “kényszerszünetet” kellett beiktatnom. Hogy lesz-e valaha erőm, lehetőségem a publikációt befejezni, nem feltétlenül tőlem függ. Nem véletlenül hozom ismét nyilvánosságra ezt az eredetileg 2017-ben írt tanulmányomat, mert szorosan kapcsolódik a világot megváltoztatni szándékozók ágendájába. Úgy tűnik, és nem csak nekem, hogy a vírus és az összes létező és nem létező mutációja miatt már begyakorolt lezárások csak főpróbái voltak a “klíma vészhelyzet” miatti korlátozásoknak, illetve a szállítási láncok és az egész világgazdaság összeomlásának. “Káoszból születik a rend” – avagy “Ordo ab chao” volt a jelszó bizonyos kőműveseknél is, akik szabadnak vallották magukat.
A cikk Trump elnökségének első évében, de még Greta Thunberg megjelenése előtt született. Akkor még nem is sejthettük, hogy az oltásfetisiszta szoftverárus aluminium részecskék segítségével a napsugárzást akarná lecsökkenteni a Föld légkörébe fújt anyagokkal. A PR-profik és a nemzetközi zöldre pingált oligarchia pin-up-girl-jéről ITT és ITT írtam, de a harmadik rész már nem készült el Thunberg kisasszony ideiglenes visszavonulása miatt. Most ismét előkerült és naponta riogatja híveit Klaus Schwab és Bill Gates-el szinkronban, a várható klíma Apokalipszist vizionálva, természeti csapásoknak feltüntetve a – minden bizonnyal – geoengineering-nek is köszönhető időjárási anomáliákat. Ez egy külön dolgozatot érdemlő téma. A tanulmányban kifejtett alaptények azonban nem változtak és lényegesnek tartom megismertetni egy szélesebb közönséggel, mert a téma égetően aktuális lett és lesz az általános néphülyítési kampányban.
1. rész
– Vádlott, álljon fel kérem! Neve?
– Széndioxid.
– A vád Ön ellen: klímagyilkosság. Megértette a vádat?
– Nem kérem. Ártatlan vagyok. (HND)
Mindenki emlékszik a bohókásan aranyos berlini jegesmedve kölyökre, Knutra? A világhírű kis állat népszerűségének tetőpontján jelentek meg az első, szívszorongató képek a rohamosan kihalni készülő jegesmacikról, ahogy néhány példány magányosan sodródik a maradék jégtáblákon, miközben szomorúan merengve néz a nagy, vizes messzeségbe, az egykori Arktisz felolvadt helyén. Hát ki ne morzsolgatott volna el néhány közepes nagyságú krokodilkönnyet a szemzugában?
Ki lenne olyan szívtelen, hogy ne érezne lelkiismeretfurdalást a saját kegyetlensége miatt, hiszen ő, igen, egyedül csakis ő, a telhetetlen ember, aki autót vezet, télen fűt és mindenféle elektromos kütyüt használ, tehet arról, hogy ezek a jámbor állatok maholnap kipusztulnak. Az oka, mondták magukat szakértőnek nevező egyének (Polar Bear Specialist Group), a klímafelmelegedése, elsősorban a széndioxid miatt. Mielőtt a kedves Olvasót kétségbe ejteném, a jegesmacik köszönik, jól vannak. Az 1950-60-as években kb. 5000 példány élt az északi sarkon, de mióta a vadászatukat megtiltották, szorgalmasan szaporodtak és ennek köszönhetően ma már 30000 feletti a számuk. Hogy a propagandisták miért tettek közzé híreket a csökkenő populációról? Mert számolás helyett megsaccolták a lehetséges állatokat, kihagyva 5 (öt) tipikus területet, ahol nagyobb létszámban élnek jegesmedvék. Ezt a módszert kvalitatív feltélelezésnek nevezték el.
A széndioxid, leánykori nevén CO2 karrierje kezdetén a még mindenki által – remélhetőleg – megtanult létfontosságú molekula volt, mára azonban az emberiség első számú fő ellenségévé vált. Bizony elképesztő, s erre nem lehet mást mondani. Nézzük meg, mit is csinál valójában ez a széndioxid, ami újabban az Apokalipszis éllovasának tekintendő, és amitől meg kell védeni a Planétát, kerül, amibe kerül. Ha beledöglünk is. Nem akarom tudományos részletekkel untatni a kedves Olvasót, de mégsem árt tudni, hogy az atmoszféra, ami leegyszerűsítve kb. 100 km magasságig veszi körbe a földet, széndioxid tartalma 0,038% és ebből az egész emberiség által produkált CO2 összesen 3, azaz három százalékot tesz ki. Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy érezzük, mennyire abszurd a 0,038% 3%-át Planétánk egyes számú közellenségének kikiáltani.
Előrebocsátom azt, hogy a környezetvédelem, a levegő és a vizek tisztasága, a nyersanyagok takarékos felhasználása mindannyiunk elsődleges érdeke és minden egyes államnak kötelessége (lenne) ezt kormányszinten megvalósítani, ill. ellenőrizni, de a klíma-hisztéria nem erről szól. A kitalált rémtörténetekkel, a mediális horrorvíziókkal azonban csak az emberek félelme nő indokolatlanul és a cél valójában ez.
Fotó: dpa.com
A széndioxid egy színtelen, szagtalan gáz, de mégis szinte mindig bőszen pöfékelő gyárkéményekkel, vagy gátlástalanul füstölő kipufogócsövekkel ábrázolják, ha megint riogatni kell a népet, mert ezek a képek beégnek a retinánkba, amit az agyunk rögtön a rossz dolgok fiókjába raktároz el. Hiába tudjuk, hogy a növényeknek és az egész természetnek szüksége van a széndioxidra és bio-kertészek ezt a gázt vezetik be az üvegházaikba, hogy jobb, egészségesebb és több termésnek örülhessenek. Azt is tudjuk, hogy amikor a XIX. században az iparosodás elkezdődött, a gabona és egyéb haszonnövények hozama 60-70%-al megnőtt, párhuzamosan a széndioxid mennyiségének növekedésével.
Amivel probléma van a környezet és nem a világ klímájának szempontjából, azok az egyéb (szilárd) anyagok, amiket a gyárak, vagy a régebbi típusú autók, vagy a fáradt olajjal közlekedő tengerjárók bocsátanak ki. Mennyivel egyszerűbb és főleg hatásosabb azonban szájvédővel mászkáló kínaiakat bemutatni, mint nevén nevezni a szmog okát! Mennyivel egyszerűbb üvegház-elméletről beszélni, mint elmagyarázni a newtoni törvényt, ami szerint ez nem lehetséges, mert semmilyen test sem képes saját erőből felmelegedni egy hideg közegben (Föld és világűr). Valamint egy gáz sem képes lezárni a földet védő légtömeget, ezért nem is melegedhet fel a klíma ilyen okból. Ez egyébként egy XIX. századi feltételezés volt, amit pár évtizede újra előbányásztak. A mezőgazdaságban használatos üvegházban azonban nincs levegőcsere, ezért hűl le kicsit lassabban éjjel, mint a környezete.
Az üvegház tehát egy zárt rendszer, míg Földünk és az azt körülvevő atmoszféra, amelynek nincs határa a kozmoszhoz, egy nyitott rendszer és mi is részei vagyunk annak. Az már szinte poénnak is rossz, hogy ez a kis mocsadék CO2 molekula, amely nagy hirtelen minden emberi nyomor okozójává avanzsált és állítólag a Föld magasabb légterében űzi alattomos pusztítását, fajsúlyát tekintve majdnem dupla olyan nehéz, mint maga a levegő és ezért jelentős része földközelben marad, a növények nagy megelégedésére. A szatellita vizsgálatok szerint már csak nyomokban található meg kb. 33 km magasságban.
A kb. 4,5 milliárd éves Planéta “életében” állandó a változás, a jégkorszakokat melegebb periódusok váltották fel, amelyekben a levegő CO2 tartalma is változó volt, minden emberi behatás nélkül. A földtörténeti úgy nevezett karbonkorszakban a levegő széndioxid tartalma tizenhatszorosa volt a mainak, Földünket ellepték a növények és ennek köszönhetőek a mai olaj és szénkészletek.
2. rész
“Ha így folytatjuk tovább és nem alkalmazunk még időben szigorú megelőző rendszabályokat, akkor várhatóan 2000 előtt világszerte éhínséget, káoszt, háborúkat és százezrek halálát okozza majd a Föld kihűlése” – írta 1976-ban Lowell Ponte, amerikai író, publicista (The Cooling), amit a nemzetközi sajtó hálásan átvett.
Mi történt azóta? Mi változott meg olyan hirtelen, hogy számtalan nemzetközileg elismert tudós ezer és ezer vizsgálatára támaszkodó ténye, miszerint a Föld egy újabb jégkorszak felé közeledik, ami nem zár ki ideiglenes melegebb klimatikus időszakokat és ezek a korszakok nem egy emberöltő, ám millió évek dimenzióját jelentik elsősorban a naptevékenységgel összefüggésben, az szinte egyik napról a másikra elvesztette hitelét? “Cherchez la femme” – keresd a nőt, mondja a francia. Keresd a pénzt – mondhatnánk, amikor a klíma-hisztéria hátterét vizsgáljuk.
Hallotta már valaki Maurice Strong (1929-2015) nevét? Nem csoda, ha nem, holott a világ egyik legbefolyásosabb embere volt életében. Kanadai milliárdos, hatalmas vállalatok igazgatói tanácsának tagja, különböző ENSZ szervezetek, konferenciák elnöke, vagy elnökségi tagja, Kofi Annan főtanácsadója és majdnem ENSZ főtitkár is, ha… De vegyük sorjába! Minden csalásnak megvannak a háttéremberei, akik adott esetben akár egy XIX. századi téveszmét is képesek felhasználni a szinte korlátlan pénz-nyomtatás lehetőségének érdekében. Ötletként az egyébként kiváló svéd tudós, Svante Arrhenius téves feltételezése az üvegház effektusról szolgált, amit a beavatott szűk körön kívül senki nem ismert volna. Azonban ezt a tézist egy befolyásos, a legfontosabb nemzetközi szervezetben és a legnagyobb konszerneknél bejáratos, exkluzív kapcsolatokkal rendelkező személy, Maurice Strong karolta fel és szívós munkával (illetve ki tudja hogyan?) meggyőzött mérvadó politikusokat, nemzetközileg releváns médiumokat, valamint egyes tudományos szervezetek grémiumait is az elmélet/feltételezés egyedüli és kizárólagos helyességéről.
A tudományban eddig nem volt egyedüli és kizárólagos “helyesség”, de a jelenleg érvényes doktrína kerülni akarja a tudományos vitákat. Teljesen függetlenül a tartalomtól.
Maurice “Mo” Strong, ahogy a munkatársai az egykori kínai pártelnök Mao Ce Tung (mai átírásban Mao Zedong) nevére asszociálva hívták, nem csak a korábbi kanadai miniszterelnök, a mostani apja, Trudeau kabinettjét állította gyakorlatilag össze, hanem az ENSZ minden egyes, a környezettel foglalkozó konferenciáját is szervezte, vezette. Nem azért választották erre a posztra, mert annyira kitűnt volna olajfeldolgozó cégek elnökeként, mint környezetvédelmi aktivista, hanem a kapcsolatai voltak lényegesek a nemzetközi ágendák szempontjából. Gyakorlatilag neki köszönhető a Kyoto-Egyezmény legfontosabb eredménye, a széndioxid kibocsátáshoz kötődö kötvényekkel való nemzetközi kereskedelem létrehozása, ami valamikor a világ legnagyobb csalásaként fog a történelemkönyvekbe bevonulni. Strong, aki Mao Kínáját tekintette példaképének és mindkét Koreában is jó kapcsolatai voltak, valamint egy világvallás megteremtésére törekedett, olyan rendszert hozott létre a modernizált bűnbocsánat adásvételével, amely eddig példa nélküli az emberiség történelmében. Ezzel az üzlettel szinte minden résztvevő jól jár, kivéve az egyszerű polgárokat, fogyasztókat és a kisvállalkozásokat, azaz az emberiség többségét. Tulajdonképpen neki, mint abszolút favorit, kellett volna Kofi Annan posztját megörökölnie, ha nem keveredik bele egy homályos ügybe, az ENSZ és Irak közötti “Élelmiszer olajért” program miatt. Az FBI nyomozása elől menekült 2005-ben Pekingbe, ahol egy évig kivárta, míg a hullámok elcsitultak. Itt sem maradt tétlen és jó barátjával, George Sorossal, pár száz millió dollárt invesztáltak egy Chery nevű, verhetetlenül olcsó, kínai kis autónak az USA-ba való exportjába. A baj csak ott volt, hogy ez a márka a General Motors/Daewoo egyik modelljének lekoppintott változata volt, aminek aztán kínos pereskedés lett a vége. Annyi befolyása azonban még megmaradt, hogy egy általa preferált, addig szinte ismeretlen koreai politikus kerülhessen be az ENSZ főtitkári székébe.
Ebben az időszakban már működött a CO2 kötvények kereskedelme, de még nem az elképzelt haszonnal. Leegyszerűsítve a lényeget: a nagy mennyiségben károsnak tekintett gázokat kibocsátó cégek megvehetik egy bizonyos összegért a jó lelkiismeretüket, tehát a kötvényt, majd változatlanul annyit füstölnek a levegőbe, mint korábban. Az extra költséget természetesen áthárítják a fogyasztókra. A környezetbarátnak kikiáltott tevékenységek viszont kapnak egy pozitív kötvényt (provízióért persze), amit el lehet adni a rossz fiúknak (szintén provízióért), megkönnyíteni azok lelkiismeretét. Erre meg kellett szervezni az infrastruktúrákat is, mint a kötvények börzéjét, valamint különböző hedge fund jellegű cégek érdekeltségét is. A leghíresebb a Chicago Climate Exchange volt, amelynek elnöki tanácsában – egészen véletlenül – Maurice Strong is helyet kapott és amelyről a hatalmas, de valódi következmények nélküli botrányban (2010-ben) kiderült a dollár milliárdok magán zsebekbe való átirányítása. Ezt az állítólagosan privát kézben lévő egyletet jelentősen befolyásolta egy Al Gore nevű úriember, valamint Barack Hussein Obama, akkor még amerikai elnök, mindketten prominens misszionáriusai “Az emberiség által okozott klímaváltozás, valamint a széndioxid (állítólagos) káros hatása a Föld légkörére” nevű dogmának. Túl nagy halakról volt szó tehát, hogy bármilyen nagyobb konzekvenciája lehetett volna a Chicago Climate Exchange bedőlésének.
Fotó: johnlund.com
Al Gore, aki nem csak könyvet íratott és filmet készíttetett a szerinte legkésőbb 2014-ben bekövetkező klimatikus Apokalipszisről, valójában egy saját széndioxid kötvényeket áruló céggel is rendelkezik. Valamint a már említett George Soros bizalmát is élvezi, aki néhány száz millió dollárral segítette Gore propagandáját, ill. cégét. Nos, Bill Clinton, egykori amerikai elnök helyettese, Al Gore, saját magát is kivonja a rossz lelkiismeret alól, amikor házának egy amerikai kisváros energiafogyasztásához hasonlítható pazarlását a saját cégénél kiváltott CO2 certifikátokkal mentesíti. Akkor ezek szerint minden rendben van? Aki nagyon gazdag, vagy amelyik konszern megengedheti magának, az megveszi a megüdvözülést, amit egyébként az egyszerű polgárok, akik közlekednek, fűtenek, főznek, illetve a kisebb vállalkozások, amelyeknek ilyesmire nincs pénzük, de a megdrágult energiára, nyersanyagokra szükségük van, fizetnek nekik?
A fordulópont 2007-ben volt, amikor elkezdték kvázi üldözni az akkor még globális felmelegedésként deklarált klíma-hitvallás ellen fellépő tudósokat, óceánológusokat, fizikusokat, akik kétségbe vonták az ENSZ IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) riportjait, amelyek elsősorban számítógépes szimulációkon alapulnak. Ráadásul – immáron bebizonyítottan – helytelen kiindulási adatokat használva és nem figyelembevéve a világ klímáját erősen befolyásoló levegő víztartalmat, mint – a szerintük – kiszámíthatatlanul viselkedő tényezőt, illetve a naptevékenység és kozmikus sugárzás okozta változásokat. Ezek a renitens tudósok, világszerte tíz és tízezren, örülhetnek, ha csak a kutatási pénzeiket csökkentik le, vonják el tőlük, vagy látványosan kigúnyolják őket, mint az “olajipar bérenceit” (aki valójában Maurice Strong volt!). Rosszabb esetben halálos fenyegetéseket kapnak, ami azóta többjüket a klímával kapcsolatos kutatásaik feladására, de legalább mégsem a dogmával való megalkuvásra késztetett.
Az évek folyamán kialakult egy klíma-arisztokrácia, amely vándorcirkuszként járja a világot, konferenciáról konferenciára lihegve, többnyire magánrepülőgéppel, a földön luxus limuzinokkal közlekedve konzultál arról, hogy az egyszerű nép hogyan korlátozza saját energiafogyasztását, milyen külön adókat, újabb tiltásokat lehetne a kárukra bevezetni. Legutóbb (2017-ben / HND) 1700 magánrepülőgép érkezett a svájci Davos-ban megtartott világgazdasági konferenciára, ami nagyrészt a klímaváltozás kezelését taglalta.
3. rész
A bajok akkor kezdődnek el, amikor az ember Istent akar játszani… (HND)
“Kedves polgárok, hozzá kell szoknotok ahhoz, hogy a terror a nagyvárosi élettel együtt jár. Egy koncerten, sporteseményen nagy eséllyel felrobbanhattok, sétányon, karácsonyi vásáron teherautó alá kerülhettek, vagy az utcán leszúrhatnak, esetleg csordában megerőszakolhatnak. Nincs abszolút biztonság! Azt viszont megígérjük nektek, hogy 2100-ig megmentjük a klímát és a világ átlaghőmérsékletét fél fokkal lecsökkentjük. Mi ezt megoldjuk!” – valahogy így lehetne pár szóban összefoglalni az elmúlt hetek, hónapok híreinek lényegét.
Már az egykori szovjet vezérek, Lenin és Sztálin is arról álmodoztak, hogy az új, szocialista ember majd alattvalójává teszi a Földet, a természetet. Ki tudja hány száz évre lesz szükség az általuk okozott károk helyreállítására? Ma már a Föld nem elég, maga a Teremtés megvédése a cél, nyilatkozta a német kancellárnő, miután Trump, amerikai elnök a párizsi klímaegyezmény felülvizsgálatát követelte és nem kilépett belőle, ahogy ezt a mainstream média megpróbálta elhitetni. “A Teremtés védelmében szükségünk van erre a párizsi megállapodásra. Ebben minket semmi nem tud és nem fog megállítani!” (Angela Merkel). Az emberiség nagyzási hóbortra való hajlama már több katasztrófát okozott a történelem folyamán.
Az idén, 2021-ben derült ki a világot megmenteni készülő örök kancellárnőről, hogy bizony 1992-ben, amikor még kezdő – család nélküli – családügyi miniszter volt Kohl kancellár kabinetjében, Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum korlátlan ura felvette Merkelt a “Global Leaders For Tomorrow” nevű szervezetébe, amely a korábban már említett “Young Global Leaders” elődje volt. Schwab aktivista-képző inkubátorában tehát nem csak a német zöld khmer kancellárjelöltje, a plagizátor és hazudozó, képességektől mentes Annalena Baerbock, továbbá a bank alkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált, szintén szerény intellektusú Jens Spahn nevelkedtek, hanem a Németországot a csőd szélére vezető jelenlegi kancellár is. Akik a Schwab-féle körbe tartoznak, azok nem buk(hat)nak el, teljesen mindegy, milyen károkat okoznak.
Mennyit érnek ezek a klímaegyezmények? Mi a jelentősége egy papírnak, amit ugyan rengetegen aláírtak, de semmilyen kötelező, számonkérhető szabállyal nem rendelkezik? Maximum néhány ködös önkorlátozási ígérettel és pár nagyon is lényeges kivétellel, mint pl. Kína és India, a két leggyorsabban iparosodó ország kőszéntermelési és felhasználási privilégiumával, azaz 2020-ig további szénerőművek építése, ill. az indiai széntermelés megduplázása eddig az időpontig. Már a kyotói megállapodás előírásait is egyedül csak Új Zéland követte, bele is rokkant volna a gazdasága, ha idejében nem változtatott volna irányt. Milyen szerződés az, amely nem szankcionálja annak megszegését? Annak idején Bush elnök, ill. az USA nem fogadta el a kyotói jegyzőkönyvet, mégis már évtizedek óta sokkal szigorúbb környezetvédelmi szabályok voltak és vannak Amerikában, mint az öreg kontinensen.
Obama, a klíma-vallás egyik felkent apostola, látványosan aláírta a párizsi klímaegyezményt, viszont nem adta át ratifikálásra a Kongresszusnak, tehát semmilyen érvényes szerződés nincs, amit az Egyesült Államoknak figyelembe kéne vennie. Ez valahogy mindig elfelejtődik, ha a szalagcímeket nézzük. Trump elnök nem hajlandó további 100 milliárd dollárt az egyéb, a harmadik világ megsegélyezésére fordított összeg mellett a “Green Climate Fund” nevű, bank-szerű intézménybe befizetni, miközben mások abból inkább csak kivesznek. És voilá! A klíma-hisztéria megtalálta a saját Luciferjét az új amerikai elnök személyében. Hátborzongató mémek tömegei járták körbe az internetet. “Klímagyilkos Trump!” integetett az olvasók szemébe már messziről a mérvadó nemzetközi sajtó címlapjairól. A világ körül magángépekkel repkedő klíma-arisztokrácia kórusban fejezte ki megrökönyödését, majd drámai színekben ecsetelte a közeledő világvégét… Azért itt-ott volt néhány józanabb hang is, elsősorban valódi tudósok részéről, akik felhívták a figyelmet arra, hogy talán az egész, feltevéseken és tendenciózusan gyártott téves számításokon alapuló rendszert kellene végre felülvizsgálni és a valódi környezeti problémákkal foglalkozni.
Az egyedüli biztos tényező a változás, és Földünk klímája mindig is változott, már az ember megjelenése előtt is. Az emberiség eléggé kicsi porszem a klíma szempontjából (gondoljunk csak a vulkánok hatására pl.), de túl harácsoló fajzat a természetes források kiaknázásában, pazarlásában. A túlnépesedés és ennek az élelmiszerrel való ellátása, a fosszilis energiával való rablógazdálkodás, a fogyasztói társadalom kényszere újabb és újabb, sokszor szükségtelen dolgok megszerzésére, a több milliárdos lakosságú, feltörekvő ázsiai és afrikai országok éhsége a civilizáció státuszszimbólumai iránt, a fáradt olaj használata a tengerjáró hajóknál és az elképzelhetetlen mennyiségű műanyag szemét az óceánokban… Nos, ezek azok a tényezők, amelyek Planétánk élhetőségét és kapacitását lassan limitálják.
Az ú. n. klímaegyezmények fügefalevélként szolgálnak a valódi és égető problémák eltakarására: az őserdők szisztematikus kipusztítása a monokulturális, géntechnikailag modifikált takarmány szója és a pálmaolaj túldimenzionált termelése érdekében, amely utóbbi mint bio olaj Európában kerül elégetésre, miközben helyi állatokat pusztítanak el a viszont nem látásra és a Föld oxigéntermelő erdőit tüntetik el. A szélturbinák telepítésére is megszámlálhatatlan négyzetkilométernyi erdőt irtanak ki és betonoznak be. Eközben a már említett “Green Climate Fund” bármilyen, lehetőleg Európán kívüli országban megvalósítandó mégoly hagymázas ötletre is ad pénzt, ha azt az igénylő kellőképpen környezetvédőnek hiteti el. Így történhetett meg az, hogy Ugandában pl. lucfenyő telepítésre adtak anyagi segítséget, figyelmen kívül hagyva, hogy ennek megvalósításához az érintett falvakban élő embereket hatalmas költséggel idegen helyekre kellett áttelepíteni.
Hogy mennyire álszent és képmutató ez a ránk kényszerített és többek között Maurice “Mo” Strong, Al Gore, George Soros és pénzéhes tudósaik ill. propagandistáik által kialakított ál-vallás, már maga a dikció is mutatja: először globális klímamelegedésről volt szó és aki ezt tagadni merte, az kvázi eretneknek számított és társadalmi kárhozatra ítéltetett. Vitának és kritikának nincs helye! Közben kiderült, hogy az Antarktisz jégtömege az utóbbi években jelentősen megnőtt, aminek hatását egyébként mi, itt a déli Hemiszférában jó ideje érezzük, továbbá a tengerfenékről felszálló metángáz is éppen nem a feltételezett “üvegház” effektust, hanem pont az ellenkezőjét, egy bizonyos fokú lehűlést eredményez. Ezért suttyomban átkeresztelték az egész cirkuszt klímaváltozásnak, ergo lehet továbbra is embereket megfélemlíteni, újabb előírásokat kiagyalni, jó pénzért konferenciákat, előadásokat tartani és a bűn és bűnhődést ad abszurdummá degradáló kötvényekkel kereskedni. Bármi történjék a közelebbi és távolabbi jövőben tehát, a hisztéria vajákosai mindig a nyerő oldalon lesznek. Az egykori emberkísérlet, amit többen szocializmusnak neveztek, most a hátsó ajtón tör be a klímamentés diktatúrájának képében.
Valahogy kikerült a köztudatból a világ klímáját valóban nagymértékben befolyásoló csendes óceáni El Niño és a La Niña természeti jelenség, amit tudósok és meteorológusok mind a mai napig vizsgálnak. Arról sem olvashatott a nagyérdemű, hogy Naprendszerünk néhány bolygója az űrszondák és műholdak adatai szerint pár fokot melegedett az utóbbi időkben, véletlenül éppen akkor, amikor a Föld is. Talán mégis van némi köze a Napnak az általános klímához, netán a bolygók keringési pályájának apró változása is közrejátszik? A fanatikus klímahívők nem szeretik ezt a tézist, mert azt még ők is belátják, hogy a Napot nem lehetne olyan egyszerűen megregulázni.
Tények, amiket bizonyítani lehet, nem kerülnek a szélesebb közönség elé, ezeket – online – szaklapokból kell kibányászni. Nemrég jött a hír, hogy az amerikai Yellowstone Park vulkánja, amely kitörése az eddigi statisztikák szerint lassan esedékes, napok óta kisebb földrengéseket okoz a környezetében. Egy ilyen kitörésnek szinte elképzelhetetlen légköri következményei lesznek, nem csak az amerikai kontinensen. Nem baj, gondolhatja az önjelölt klímamegmentő, majd akkor a vulkánokat fogjuk betiltani.
Fotó: earthtimes.org
Epilógus
Az események felgyorsultak. A covid mizéria mellé ismét gőzerővel hergelik az embereket a klíma-karasztrófa elméletével, aminek az alátámasztására a különböző országokban előforduló áradások pusztításait használják fel. Mélységesen hallgatnak viszont a Dubai-ban előidézett mesterséges eső csinálásról az elmúlt napokban, ami – enyhén szólva – kudarcba fulladt, vagy “túl jól” sikerült. Arról sem látunk tudósítást, pedig a Világgazdasági Fórum oldalán olvashatjuk, hogy Kína az időjárás befolyásolására fordított eddigi pár száz millió dolláros évi költségvetését egy milliárd dollárra növeli.
A “káosz” harmadik komponense a rejtélyesnek tűnő számítógépes hibák halmozódása világszerte, amely hatalmas cégek digitális rendszereit állította le napokra. Ez a “hirtelen megnövekedett” cyber támadás sorozat szerves része lehet a 2021. júliusában megrendezett “Cyber Polygon” szimulációnak.
“A ‘kovinizmus’, mint a puritanizmus egyik formája, megosztja a másként gondolkodók és eretnekek iránti intoleranciáját a vele rokon kálvinizmus ideológiájával.” – ismeretlen internet felhasználó megállapítása.
Bűnbakokra igény van. Minden magára adó társadalom szorgalmasan keresi és meg is találja az éppen aktuális saját bűnbakjait, akiket aztán gondosan beleilleszt egy adott korszak politikai eszköztárába. Elcsépelt frázis, hogy a történelem megismétli önmagát, de mint minden ilyen leegyszerűsített séma, ez is tartalmaz részigazságot. Tény viszont, hogy az emberiség egyszerűen képtelen tanulni – már akár többször is elkövetett – hibáiból, újra és újra megpróbálja ugyanazt, annak reményében, hogy talán most sikerülni fog.
A dolgok jelenlegi állása szerint az aktuális bűnbakok olyan kivételes tehetségű tudósok, kutatók, orvosok, akik eddigi reputációjukat és az ezzel járó kényelmes egzisztenciájukat kockáztatva megpróbálják a világ közvéleményét felrázni a virokrácia néhány, nem sziklába, hanem médiába vésett fatális tévedésének bemutatásával. Akik erről a sziszifuszi, már, már kilátástalannak tűnő tevekénységről tudósítanak, azok a bűnbakok gyalogságát képezik. Videókat, cikkeket tiltanak le megjelenésük után kevesebb, mint 24 órával. Virtuális kapcsolatok szűnnek meg, “páriákkal nem barátkozunk” alapon.
A fent vázolt jelenség az, ami engem érdekel. Arra keresem a választ, hogy eddig nemzetközileg elismert szaktekintélyek, egy életen keresztül a gyógyítás, a kutatás szolgálatában álló tudósok miért lettek hirtelen “tehetségtelenek”, “összeesküvési elméleteket gyártók”? Mióta és miért szűnt, szűnhetett meg az akadémikusi egzisztencia alapja, a tudományos vita, a nézetek, kutatási eredmények összehasonlítása, esetleges konfrontációja? Hogyan lehetséges az, hogy többszörösen kudarcot valló, de politikailag irányvonalas orvos-celebek, vagy egy megalomániás szoftvermonopolista szava ma többet ér, mint a nemzetközi tudományos világ színe-java?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dacára cikkem első részének megírása utáni tudatos passzivitásomnak, a publikáció rekord látogatottságot könyvelhetett el magának, amit egyértelműen a kedves olvasóknak köszönhetek, akik fáradhatatlanul osztották meg írásomat a legkülönbözőbb platformokon. Külön figyelemre méltó az a tény, hogy a szövegekben közölt linkekre is rengetegen kattintanak, ami szintén az aktív érdeklődés jele.
Sokáig tartott a második rész előkészítése, mert most elsősorban magyar feliratos videók begyűjtésére koncentráltam, abban a reményben, hogy így olyanok is követhetik egyes “renitens” szakértők megnyilvánulásait, akik nem, vagy nem elég magas szinten értenek idegen nyelven. Ebben az esetben konkrétan nem érdekelt, hogy ki fordította le a szövegeket, a helyesírási hibák is mellékesek. Inkább arra figyeltem, mennyire autentikusan, az eredeti mondanivalóhoz hűen adták vissza magyarul az elhangzottakat.
Még egyszer: a kétrészes cikkem kizárólag és egyértelműen a genetikailag manipulált, megtévesztő módon “oltásnak” deklarált, kísérleti anyagokkal szembeni – jogos – kételyekről szól, amelyek létjogosultságát az egyre hangosabb nemzetközi ellenállás, világszerte ismert kutatók, tudósok, orvosok tényeken alapuló véleményehatározza meg.
A második rész témája a SARS Covid-19 “hullámai”, mutációi, az immunrendszer, kísérleti fázisban levő “oltások” és szakértők viadala, továbbá a tanzániai események a poszt-Magufuli érában lenne. Mindez már önmagában komplex és bonyolult tartalom, amit számtalan példával fogok megvilágítani. Elöljáróban azonban egy hátborzongató személyt kell megemlítenem.
Ismeri valaki Jacques Attali nevét? Nem szégyen, ha nem. Klaus Schwab személyéről sem tudott a szélesebb közvélemény semmit, tovább megyek: Schwab eddig gondosan eltitkolt múltja is most került élesebb megvilágításba. A magát világmegmentőként aposztrofáló ideológus, aki amúgy a híres-hirhedt Henry Kissinger tanítványa volt a Harvard egyetemen, nem csak egy német (majd német-svájci) gépipari cég örököse és vezetője volt, ami egykor a jeles “Nemzeti szocialista mintaüzem” megjelölést viselte és a német nukleáris bomba fejlesztésében vett részt, hanem az 1970-1980-as években, már Klaus Schwab vezetése alatt, a dél-afrikai apartheid rezsim ez irányú, bombasztikus törekvéseinél is bábáskodott, embargók, szankciók dacára. Részletek angolul ITT és németül ITT olvashatóak.
Az algériai származású, francia pénzember, Jacques Attali a globalista “nagy játékosok” krémjéhez tartozik, anélkül, hogy ezt a belső kör kivételével bárki regisztrálta volna. Ez az úriember különböző magas szintű banki, majd tanácsadói karrierje mellett a titokzatos Bilderberger Konferencia oszlopos résztvevője, a Franciaország-Kína Alapítvány stratégiai tanácsának tagja és – nem utolsó sorban – a Világgazdasági Fórum “Pozitív Planéta” csoportjának vezetője, 2021. márciusában, saját web-oldalán a következőket nyilatkozta:
“Újabb vírusvariációk fellépésére kell felkészülnünk, amelyek az eddigi oltásoknak ellenállnak, újabb lezárásokkal (lockdown) fogunk szembesülni, miközben milliárdnyi oltóanyagot kell nagyon gyorsan gyártanunk és az egész világra kiterjedő oltási kampányokat kell szerveznünk. Arra kell berendezkednünk, hogy ezt a következő évtizedekben minden évben megtegyük; mindez vonatkozik a koronára, de kétségtelenül egyéb betegségekre is. Utána el kell határoznunk, hogy megtesszük azokat a lépéseket, amiket már egy évvel ezelőtt kellett volna, azaz társadalmunkat felkészíteni arra, hogy a többszörös pandémiák világában, amennyire lehet, helyt álljon. Különös tekintettel az oktatási és a munkahelyek átszervezésére, hogy ezek az ilyen periódusokhoz strukturálisan igazodjanak, amelyeket folyamatos egymásutániságban fogunk átélni.”
Kész. Ennyi. Nem menekülsz!
Ebben a megvilágításban sokkal érthetőbb Klaus Schwab kijelentése a “The Great Reset” című pamfletjében, miszerint soha nem fogunk visszatérni normális életünkhöz. De ez még mind semmi! Attali úr már egy 1981-ben megjelent interjú kötetben is egészen figyelemre méltó jövőképet festett, amit most, a jövőbeli járványokkal sűrűn tarkított víziójára válaszul néhányan előbányásztak a feledés homályából. Azóta próbálják internetes “tényellenőrző” kommandók törölni, fake news-ként beállítani azokat a horrorisztikus mondatokat, amelyek a – ma már nem kapható – könyvben szerepeltek. Csakhogy! Aki keres, az talál és a idézet magyar fordítása alatt megmutatom az említett könyvből kifotózott oldalakat. Persze, tudom, a múltat végképp el kell törölni, de azért lássuk, mit mondott ez a kiváló úriember 1980-ban:
“A jövő a népesség csökkentéséről fog szólni, amire megoldást kell találni:
-először az idősekkel kezdjük, mert ahogy az ember túllépi a 60.-65. évét, már nem termel és így a társadalomnak sokba kerül;
-aztán jönnek a gyengék, majd a haszontalanok, mert a társadalomnak nem adnak semmit, de egyre többen lesznek;
-és végül a buták.
Az eutanázia ezeket a csoportokat veszi célba. Jövőbeli társadalmunk lényeges eszköze lesz az eutanázia minden ilyen esetben.
Természetesen nem leszünk abban a helyzetben, hogy kivégezzük, vagy táborba zárjuk őket. Úgy fogunk tőlük megszabadulni, hogy elhitetjük velük, miszerint csak a legjobbat akarjuk nekik. Legtöbbször a haszon nélküli túlnépesedés az, ami anyagilag túlterheli a társadalmat. Társadalmilag is jobb, ha az emberi gépezet hirtelen leáll, ahelyett, hogy lassan leromlana (utalás az egészségügyi rendszer idősebb és / vagy külünösen súlyos betegekkel történő leterhelésére – HND).
Arra mérget vehet, hogy nem leszünk abban a helyzetben, hogy milliók és milliók intelligenciáját előzőleg leteszteljük.
Valamit fogunk találni, vagy okozni, talán egy járványt, egy vírust, ami az emberek bizonyos csoportjára, például öregekre, kövérekre céloz, vagy gazdasági válságot, mindegy, amelyben a gyengék elesnek, a félősek, s a buták meg elhiszik és kezeltetni fogják magukat.
Addigra gondoskodnunk kell arról, hogy az a kezelés rendelkezésre álljon, ami a megoldás lesz. Az idióták szelekciója magától elintéződik, mert önként mennek majd a mészárszékre.”
Egy francia kritikus elemezte Attali úr, amúgy Mitterand elnök egykori tanácsadója, szövegét az említett interjúban. A könyvből kifotózott oldalak.
Csak nekem tűnt fel, hogy az emberiség apokaliptikus jövő-képét mindig valamilyen küldetésmániás, végtelenül arrogáns vénemberek próbálják ránk tukmálni?
Gyerek korunk óta arra kondicionáltak bennünket, hogy az oltások védenek. Nem véletlen, hogy védőoltásoknak hívták ezeket az anyagokat, amiket minden gyerek megkapott, nem csak a fejlettebb országokban. Emlékszem, amikor néhány éve heves vitát folytattam egy anyukával, aki megrögzötten mindenféle oltás ellenzője volt és kisfia betegségét is azokra vezette vissza. Akkor tudtam meg, hogy manapság a gyerekeket jóval több betegség ellen oltják be, mint korábban.
A magam részéről átéltem szinte az összes gyerekbetegséget, olyanokat is, amelyek ellen ma már oltanak. Gyerekkori élményem a Hong-Kong-i influenza néven elhíresült betegség, anélkül, hogy elkaptam volna. Egyáltalán: az összes influenza variációt láttam már, amit életem folyamán járványként kezeltek. Ápoltam influenzás betegeket, nem is egyszer. Majd következtek a nagy mumusok, mint a SARS, MERS, madár- és sertésinfluenza, valamint a jelenlegi lakhelyemen, akkor még vendégként, a chikungunya járvány és soha, ismétlem: soha nem kaptam el semmilyen vírus-influenzás megbetegedést.
Egy fejlettebbnek számító afrikai országban élek, de többször jártam már elmaradottabb afrikai államokban is. Betartva néhány óvatossági előírást soha nem lettem beteg. Két éve egy korállméreg támadott meg, ami baleset kategória, de abból is saját erőből gyógyítottam ki magamat.
Nem szakemberként, hanem logikusan gondolkodó személyként ebből arra következtetek, hogy az immunrendszerem robosztus, amit évtizedek óta kondicionálok is, különösen stresszes és / vagy járványos időszakokban. Eddig az ilyen figurákat, mint engem is ugye, egészségesnek nevezték. Valamilyen rejtélyes indítékból azonban, egy éve már nem léteznek egészséges emberek, csak aszimptómatikusak.
Az úgy nevezett sertésinfluenza járvánnyal kapcsolatban találtam egy érdekes cikket. Ez volt az a “pandémia”-riogatás, amely tökéletes kudarcba fulladt, elsősorban Merkel akkori és mostani vírus-gurujának, professzor Christian Dorsten-nek köszönhetően több száz millió euró értékű, hirtelen összekatyvasztott vakcinát kellett hatalmas járulékos költséggel megsemmisíteni, miután világszerte rengetegen meghaltak, illetve mellékhatásként narkolepsziás megbetegedések fordultak elő leginkább gyerekek között, akik mind máig szenvednek ettől.
Dorsten fatális járványkezelése miatt akkor egy parlamentáris vizsgálatot indítottak, amely vezetője az a professzor Dr. Wodarg volt, akinek nyilatkozatait jelenleg cenzúrázzák és a kancellárhoz ill. az EU-hoz intézett kéréseit figyelmen kívül hagyták. Wodarg professzor évtizedes, sikeres tevékenységén alapuló álláspontja a jelenlegi helyzetről, magyar feliratokkal, laikusok számára is érthető elemzés. (Zárójel: akit a forrás zavar, kérem, ne hallgasson az előítéletekre, sok értékes anyag található ott.)
A látványosan kudarcot vallott korábbi “pandémiához” kapcsolódik tehát az említett cikk egy német minta polgártól, aki az összes javasolt oltást, a sertésinfluenza ellenit is (Pandemrix) beadatta magának. Majd 8 (nyolc!) év után egy enyhe meghűlésbe majdnem belehalt. Senki nem tudta hetekig, mi baja van, mígnem kiderült, hogy a sertésinfluenza elleni oltás maradéka okozott a szervezetében egy citokinvihart ennyi év után. Egy évig volt az illető súlyos beteg. Talán mégsem ördögtől való az oltások évekig tartó tesztelése. Az egész történetet németül ITT nézhetjük meg, az alsó piros sorra kattintva. Felmerül a kérdés, hány ember lesz súlyos beteg, vagy hal meg “rejtélyes” betegségekben, akiknél nem ismerik fel egy régebbi, kísérleti oltás utóhatását?
Az oltás-cunami jóvoltából újabb stigmát talált ki a a beoltottak kasztja a géntechnikai kezelésekben, azaz az mRNS injekciókban (nem oltás!) kételkedő makkegészségesek megbélyegzésére: kovidióta, aszociális nagymamagyilkos, libernyák, akkor is, ha inkább konzervatív nézetű, aki(ke)t internáló táborba, börtönbe, kőbányába kéne zárni, esetleg rövid, de “hatásos módon elintézni”, függetlenül attól, hogy esetleg több bejegyzés van a nemzetközi oltási igazolványukban, mint a leghangosabban kiabálóknak. Mint például nekem is, aki tíz évenként frissítette fel az alapoltásait, kiegészítve a tetanusszal és néhány, trópusi helyre javallott, vagy kötelező oltással.
Az mRNS-el kapcsolatos kételyeim miatt hirtelen “oltásellenessé” mutáltam. Van ilyen. A közösségi médiában hajmeresztő hasonlatokat, kétségbeejtően infantilis reakciókat olvashatunk. Inkább eltekintek a felsorolásuktól, mert lassan már nekem kínos az ilyen, amikor látom ezeket. A legostobább asszociáció mégis az autó és a jogosítvány összehasonlítása a tökéletesen egészséges emberek genetikai kényszerkezelésével.
A helyzet groteszk mivoltára utal, hogy pontosan ebben az időszakban jelent meg egy, a géntechnikailag módosított élelmiszerek elleni cikk, amelynek a hozzászólásai is érdekesek. De olvashatunk Bill Gates viselt dolgairól is ITT és ITT, ami természetesen – még – elmondható. Arról a kappanhangú szoftverárusról van szó, aki az egyik általam is bemutatott videóban (Szkeptikus-kerekasztal) kijelentette, hogy genetikailag módosított anyagokat(genetically modified vaccines)fognak a gyerekek vénájába (!) belőni, s mindezt látványosan be is mutatta! Ahhoz képest, hogy már évek óta oltási fanatizmusával házal és a Google a “legismertebb orvos” címszó alatt hozza az amúgy gyógyászatilag (is) képzetlen pszichopata nevét, nem tudja, hogy oltásokat NEM vénába, hanem intramuszkulárisan, azaz az izomzatba adják be.
Naponta látom, olvasom azt az unalomig elcsépelt vádat, miszerint a “tíz millió virológus országa lettünk”. Ez így nem igaz, mint ahogy semmilyen általánosítás sem volt soha valóság. Nem lehet egy kalap alá venni a – bármilyen érdekből – elhallgatott, ám régóta érvényes tudományos tényeket, vagy újabb kutatások eredményeit olyan amatőr megnyilvánulásokkal, amiket józan ember úgy sem vesz figyelembe. Ezért úgy döntöttem, hogy rövid ismertetővel mutatok be néhány fontos és – szerintem – a megértéshez szükséges szakértői véleményt. Mindenki döntse el saját magának, mennyire tartja hitelesnek az információt. Meggyőződésem, hogy a #HND blog követői igényt tartanak a lehetőleg objektív, a mainstreamtől eltérő tájékoztatásra.
Professzor Dr. Sucharit Bhakdi, a thai származású, az USA-ban nevelkedett, Németországban élő tudós, aki egyetemi tanszék vezetőjeként tudósok generációit oktatta, akinek az édesanyja a Johns Hopkins egyetemen tanított, számos könyv szerzője, korábban a német média kedvenc szakértője volt, ha vírusok, járványok kérdésében állást kellett foglalni. Huszonöt évig éltem Németországban, ismerem tehát Bhakdi professzor eddigi pályafutását és népszerűségét.
Feleségével, Dr. Karina Reiss-el, aki szintén kutató, egy újabb könyvet jelentetnek meg, amiből német és angol nyelven egy-egy olvasópróbát adtak közzé. Bhakdi professzor egy éve próbálja felhívni a közvélemény figyelmét a tüskefehérjék veszélyes hatására, különös tekintettel arra, hogy a géntechnikailag előállított kísérleti anyagok azokat az aktív tüskefehérjéket tartalmazzák, mint maga a vírus. Mindenki számára érthetően magyarázza, illetve a professzor úr meg is mutatja ennek mechanizmusát: ITT és ITT – magyar felirattal. Igen, különösen kedvelem azokat a nagy tudású embereket, akik képesek bárki által követhetően, komplikált tudományos tényeket előadni.
Mielőtt azonban további videókra hívnám fel a figyelmet, itt említem meg, hogy a – lassan monopóliumra törekvő – Pfizer genetikai injekció klinikai tanulmánya hozzáférhető, amelyben többek között olvashatjuk, kiket zártak ki (!) a tesztelésből (s nekik is beadják jelenleg az anyagot!), illetve a feltételezett veszélyt, mely szerint beoltottak oltatlanokra fertőzően hatnak és ez azóta lassan bizonyossággá válik, mint ahogy az alábbi videókból megtudhatjuk. Az EU egyébként most szerződött a céggel 1,8 milliárd (!) adag “vakcina” szállítására 2023-ig.
Zárójelben: az elmúlt évben, tehát a pandémia miatt inkább többé, mint kevésbé lezárás alatt tartott Németországban 21 (huszonegy!) kórházat zártak be veszteséges működés miatt, illetve az intenzív ágyak 25 (huszonöt) százalékát építették le. Harminc további kórház bezárását tervezik. Így jár a profitorientáltságú egészségügy.
Van egy rossz hírem: a testünk, környezetünk tele van mindenféle vírussal, igen, koronavírusokkal is és baktériumokkal, de a jó hír, hogy ezekkel élünk már régóta és amikor találkozunk egy új, addig ismeretlennek tűnő vírussal, vagy baktériummal, akkor – jó esetben – a testünk reagál és megpróbálja a betolakodót legyőzni. Ehhez gyógyszerek formájában segítséget is kaphat. Az, hogy egy járvány kellős közepén az egész világon szinte, emberek millióit “oltották” be, annak viszont drámai következményei lehetnek és vannak. Nem csak az eddig soha nem látott nagyságrendű mellékhatások miatt.
Világszerte tapasztalható volt az a jelenség, hogy a tömeges oltás dacára a megbetegedések, illetve a halálozások száma felfutott és már nem kizárólag a veszélyeztetett csoportokban, hanem fiatalabbak, akár gyerekek között is, akik addig gyakorlatilag koronamentesek voltak, bár éppen a gyerekeket kínozták a legjobban azzal, hogy “tünetmentesen terjeszthetik a bajt”… Eszem megáll!
Idézek egy magyar származású, külföldön, a frontvonalban dolgozó orvostól:
“Prof. dr. Stefan Hockertz német immunológus, toxikológus, oltás-fejlesztő írja a Twitteren:
Az alábbi tudományos szakcikk: bomba. A Circulation Research szakfolyóiratban írják, hogy a tüskefehérje / Spike-protein hozzájárul az erek endotél sejtjeinek károsodásához és a Covid-19 a valóságban egy érbetegség. És az oltás pontosan ezt a tüskefehérjét / Spike-proteint tartalmazza.
A tudományos szakcikk azt taglalja, hogy kirajzolódott: a covid-19 betegség elsődlegesen, oki értelemben NEM légúti, hanem ér-betegség: károsítja az erek falát, éppen a tüskefehérje által. Azáltal a tüskefehérje által, aminek a termelésére programozza, a hamisan ‘vakcinának’ vagy ‘védőoltásnak’ nevezett mRNS-terápia a sejtjeinket. A koronavírusos betegek szélütéses és tüdő-panaszai is az érkárosodás talaján alakulnak ki (tüdőembólia, agy-érelzáródás, bevérzések stb.)
Prof. Stefan Hockertz immunológus, oltásfejlesztő szerint az mRNS-sel és ‘vektorral’ kezeltek PCR-tesztpozitívvá válnak. Tehát kovid-betegnek lehet őket hazudni vagy hinni. A tüskefehérjétől meg betegek. Betegek, tesztpozitívak, de nem a vírustól, hanem az mRNS program által velünk termeltetett vírus-tüskefehérjétől.
Valóban, az S fehérje (tüske fehérje) önmagában toxikus. Valóban, ha ‘megfelelő’ tesztelést választanak, az összes ilyen eset kihozható covidra még ha nincs is a betegekben replikalódó vírus. De ez az oltás ennél több. Kiszelektál olyan variánsokat, amik az oltás hatására létrejött antitestekre immunisak. És még itt se ér véget a történet: a következő az lesz, hogy az oltás blokkolja a saját immunrendszer hozzáférését a vírushoz, ÉS nem pusztítja el azt.
Tehát a saját immunrendszered nem működik, az oltás pedig csak akkor hatásos, ha megkaptad a legújabb verzióra az aktuális frissítő oltást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elkobozzak tőled a saját immunrendszeredet és helyette kapsz egy helyettesítő génterápiás kezelést, amit rendszeresen fel kell vegyél, különben azonnal elkapod a vírust és NAGYON beteg leszel.
Az immunrendszer átállítása a tulajdonosi modellről az előfizetéses modellre. Eddig a tiéd volt az immunrendszered, ha jól gondját viselted, megvédett a kórokozóktól. Innentől az immunrendszered a miénk, és rendszeresen kell fizess, hogy működjön. Ha nem fizetsz, vagy ha mi valami miatt úgy ítéljük meg, hogy nem akarunk veled szerződést hosszabbítani, akkor kurva nagy szarban vagy.”
Amikor az oltások, vakcinák szakértőiről beszélünk, akkor külön kiemelendő Dr. Geert Vanden Bossche belga professzor személye, aki egész reputációját egy lapra téve figyelmeztette és folyamatosan figyelmezteti a világot. Nem akárkiről van szó. Életpályája alapján a szakma elitjéhez tartozik, ezért több magyar nyelven is fellelhető anyagot ajánlok az érdeklődőknek ITT, ITT és természetesen az első részből már megismert szkeptikus barátunknál is, akivel sikeresen felvettem a kapcsolatot. Külön pikantériája a szkeptikus videónak, hogy én a premierjét még láttam, de a legnagyobb videómegosztó platform pár óra múlva el is távolította a filmet, így három másik helyen lehet megtekinteni, ezekből az egyiket itt láthatjuk. Vanden Bossche teljes szakmai szövegét ITT lehet megnézni angolul.
Mindig is a megelőzés híve voltam és ahogy tapasztaltam, a nagy hangzavarban és a mediális napi stressz-dózis adagolásában a prevenció valahogy kimaradt, pedig nem csak vajákosok, hanem komoly orvosok, orvosi szervezetek ajánlásai is a köztudat szerves részévé kellett volna váljon az elmúlt jó egy év alatt. Nem ez történt. Évtizedek óta mást sem hallottunk, különösen az európai téli időszak elején, hogy hogyan erősítsük az immunrendszerünket, nem csak táplálkozással, hanem újabban, éppen a városi, túlcivilizált létforma miatt szükségessé vált vitamin és ásványi sók adagolásával. Nos, ezek a kiegészítők a korona kezelésében is szerepet játszanak, ezért érthetetlen számomra, miért nem tudatosították a lakosságban is, mint a megelőzés egyik lehetőségét, különösen a téli naphiányos időszakban egy bizonyos fajta D vitamin alkalmazásával.
Természetesen az állandósult stressz, a bizonytalanság, bezártság, félelem, a mainstream és a közösségi média #mindmeghalunk zsánerű riogatásai, az izoláció (különösen gyerekeknek, akiknek szükségük van az immunrendszer fejlesztéséhez az “idegen” baktériumokra) és nem utolsó sorban a folytonos, mániákus fertőtlenítés, amit néhány éve még károsnak tartottak a hétköznapi életben, nos, mindez nem igazán segítette elő az immunrendszer szinten tartását, esetleg erősítését.
Ahogy a szegényebb országokban korona megbetegedésekre alkalmazott, olcsó és jól bevált Hydroxychloroquine (HCQ) körül is megpróbáltak nemzetközi botrányt keverni, ugyanúgy cirkusz tört ki egy szintén olcsó, amúgy egészen más célra használt, mégis hatásosnak bizonyult gyógyszer, az Ivermectin ellen. Indiában a tömeges oltások megkezdése után látványosan megnövekedett fertőzések miatt az ottani kormány újra engedélyezte az Ivermectin alkalmazását, továbbá megelőzésre egy szinte bárki által megfizethető csomagot vezetett be, ami ezt az egyébként paraziták elleni gyógyszert is tartalmazza.
Magyar médiában szinte nem is találkoztam vele, de másutt orvosi lapokban említették a “Budesonid” kereskedelmi névvel ellátott asztma elleni sprayt, amit enyhébb korona megbetegedéseknél alkalmaztak sikerrel, illetve ami a súlyos lefolyást akadályozta meg, akár otthoni kezelésként is. Most ezt is bevetették Indiában.
Apropó, India. Találtam egy kiváló magyar cikket az indiai helyzetről, egy olyan – nekem szimpatikus – blogon, amely megpróbál tárgyilagosan, sem jobb, sem baloldali szemszögből egyes eseményeket vizsgálni. Kiegészíteném azzal, mégpedig első kézből, tehát a helyszínen lakók elmondásából, hogy a legnagyobb problémát, mint minden fejlődő országban, a lezárások és a kereskedelmi láncok összeomlásának következtében kialakult élelmiszerhiány, a mezőgazdasági termelés szabotálása miatt kialakuló konfliktusok jelentik és egyre inkább egy általános éhínséghez fognak vezetni.
A kvázi mesterségesen provokált éhezés viszont újabb migrációs nyomást fog eredményezni az érintett országokból, aminek az okát a “klímaváltozásban” fogják elmagyarázniazok, akik a széndioxidot tették a világ bajainak felelősévé, de semmi gondjuk azzal, hogy maszkba kényszerített milliók a saját elhasznált levegőjüket, tehát széndioxidot lélegeznek vissza … De ez már egy másik történet.
Tanzániában, a poszt-Magufuli érában, rögtön az elhunyt elnök temetése után egy “AfriCOVID” nevű szervezet álláshirdetést jelentetett meg online egy adminisztratív menedzseri poszt betöltésére. Az “AfriCOVID” szervezet önismertetése valószínűleg senkit nem lep meg. A nemrég kinevezett elnökasszony közölte, hogy az ország járványkezelésén változtatni fognak, akármit jelentsen is ez.
Hogy másképpen is lehet a járványt kezelni, ráadásul sikeresen és minden korlátozás feloldásával, illetve bármilyen digitális igazolvány szigorú elutasításával, arra ékes példa Florida állam és további, amerikai szövetségi államok eljárása.
Minap egy barátom kérdezte, hogy miért csinálom magamnak ezt a rengeteg munkát? Mi hajt engem? A válaszom nagyon egyszerű, akkor is, ha “lekovidiótáznak”, ha “oltásellenesnek” titulálnak, s akkor is, ha tudom, hogy csak pár ezer emberhez jutnak el írásaim: nem akarok azok közé tartozni, akik tudták, látták, hogy valami nincs rendben, de mégis szemet hunytak a dolgok felett. Ma már nem lehet mentség az, hogy “nem tudtunk róla”…
Hogy mégis van remény, arra ékes bizonyíték volt az áprilisi londoni felvonulás, amit a mainstream média megpróbált lekicsinyíteni, vagy elhallgatni. Dacára, hogy a németek az ilyen jellegű megmozdulásokat rögtön a szélső jobboldali extrémista sarokba próbálják begyömöszölni, ez soha sem a bal-, vagy jobboldalról szól, hanem az emberek szabadságvágyáról, önrendelkezési jogáról egy magát elitnek képzelő, minden lépésünket ellenőrizni akaró réteg technofasizmusa ellen.
Humanity on its Feet | Oracle Films | London 24.04.2021
Úgy tűnik mégis, hogy az elkövetkezendő hónapokban sem fogunk unatkozni, mielőtt az akárhányadik hullám valamelyik egzotikus mutánsa megjelenik. 2021. júliusában egy új katasztrófára fognak “gyakorlatozni” azok, akik kisebb, nagyobb Armageddon-okat próbálnak előidézni. Kérem, jegyezzék meg ezt a kifejezést: Cyber Polygon 2021 – az “internet lockdown”.
Mindeközben a zöld khmer nemzetközi pánik-zenekara már a következő apokalipszis-koncertre hangol.
“Már nem reménykedtél abban, hogy talán viccelnek, mert rájöttél, mindig is komolyan gondolták.” – HND
Mi történik velünk immáron jó egy éve? Hova tűnt az “öntudatos polgár” mítosza, amit éveken keresztül forszírozott a nemzetközi mainstream, hogy legyünk azok? Mióta szűnt meg az ember – jó esetben – magával született és egyben erősíthető immunrendszere? Tudja valaki a választ? Én még keresem.
Nem könnyű a jelenlegi helyzetben kiigazodni, nem csak az információk tömege miatt, amelyek lehetnek hamisak, propagandisztikusak, vagy egyszerűen mindenki számára érthetőek, tárgyilagosak, nota bene: objektívek. A krónikás dolga megtalálni olyan forrásokat, melyeket több oldalról is megvizsgálhat és amennyiben a fel-, vagy megismerés logikusnak tűnik, akkor ezt az anyagot tovább adja.
Megteszi ezt akkor is, ha szembe megy az árral. Abban az esetben is, ha “kovidiótának” (sic!) stigmatizálják majd, s akkor is, ha szarviharba (shitstorm) kerülhet.
Olyan világban élünk jelenleg, ahol egy küldetésmániás, bizarr módon milliárdossá vált szoftverárus az egész emberiség egészsége felett rendelkezhet, mert kisebb léptékben nem akar gondolkodni. Aki különböző alapítványokon, az általa létrehozott, vagy masszívan támogatott globalista szervezeteken, NGO-kon keresztül befolyást szerezhetett az egyes országok egészségügyi intézkedései felett a WHO által, melynek direktívái kötelezik a tagországokat. Végül, aki saját bevallása szerint legalább tíz milliárd dollárt fektetett be a világ legnagyobb gyógyszeripari vállalataiba új típusú vakcinák előállítása céljából, amiket az engedélyező felügyeleti szervek az ideiglenes (!) engedély kiadásakor genetikai terápiára szolgáló hatóanyagként deklaráltak.
Olyan korban élünk, amikor híres, nemzetközileg elismert, különböző tudományos díjakkal kidekorált, a legrangosabb folyóiratokban publikáló kutatók, orvos professzorok, virológusok, mikrobiológusok szájkosarat kapnak: a közösségi média alulképzett “tényellenőrzői” nyomtalanul eltüntethetik nyilatkozataikat és / vagy planétanemesítő szindrómában szenvedő média munkások tehetségtelennek, ostobának titulálhatják őket, mert véleményük nem egyezik a tanulatlan, ámde gazdag szoftverárus és biodíszletként mindig jelen levő nejének narratívájával.
Vélemény eutanázia.
A 18. század végén alkalmazták az első oltást, tehát már sok tudás felhalmozódott ezen a területen. Az alapelv rendkívül egyszerűen megérthető: a betegség, ami ellen fel akarják használni, annak annyira súlyosnak kell lennie, hogy nagy tömegek védelmét indokolja, továbbá az oltás hatásának hasznossága lényeges túlsúlyban legyen az esetleges hátrányaival szemben. Ennek az az oka, hogy egészséges emberek tömegeit, akik amúgy talán sose kerülnének érintkezésbe a kórokozóval, kell megvédeni. Nem véletlen, hogy az oltások kifejlesztése, beadása sokáig állami monopólium volt.
Az oltások kifejlesztése kb. 10-15 évet vesz igénybe, figyelembe véve a különböző kísérleti fázisokat, illetve a hosszú távú hatásuk vizsgálatát. Fontos továbbá, hogy a kórokozó csak emberben forduljon elő, mert csak akkor lehet kiirtani, ha nem bújhat meg valamilyen állatban is. Az is lényeges szempont, hogy a kórokozó ne változzon lényegesen, mert túl sok mutáció esetén az oltás úgy működne, mint egy rögzített puska, amivel mozgó célpontra lőnek, vagy betalál, vagy nem.
A legfontosabb kritériumok egyike mégis, hogy az oltóanyag teljes mértékben és hosszú távon (!) védetté tegyen mind a megfertőződéstől, mind a fertőzhetőségtől. Általában a klasszikus oltásokat tíz éveként célszerű felfrissíteni. Emlékszem, az iskolában még ragtapaszt kaptunk, amivel a BCG oltás védettségét mutatták ki a gyerekeknél.
A laboratóriumi kifejlesztés, majd állatkísérletek után három részre osztják az embereken történő tesztelést:
a) kevesebb, mint száz páciens, akiken az oltás utáni közvetlen reakciókat vizsgálják;
b) ha ezen nem bukik meg az anyag, akkor ezer emberen értékelik ki az időközben kialakult immunreakciót és esetleges mellékhatásokat, ami hetekig, hónapokig eltart;
c) a leghosszabb, több évre kiterjedő fázisban harminc és ötvenezer közötti tesztszemélyt két csoportra osztanak, az egyik az oltást kapja meg, a másik csoport placebot és rajtuk figyelik meg az oltás hosszú távú hatásait. Részletesen a témáról (németül) ITT tájékozódhatunk.
“[…] egy vakcina átlagos megalkotási ideje 15 év, ehelyett egy teljesen új technikával egy év alatt hozták létre az mRNS-vakcinát.Nincs beoltás utáni tapasztalat, így ezeket a betegellátó rendszereken keresztül kell begyűjteni.“
Csak én érzem ennek a kijelentésnek a súlyát? Azon túlmenően, hogy az mRNS kezelési anyag (nem oltás!) gyártói időhiányra hivatkozva megspórolták maguknak a több évig tartó harmadik fázist, az egyes államokra testálják a tapasztalatgyűjtés feladatát, minden konzekvenciájával együtt (költségek, statisztika, egészségügyi ellátás).
Vajon miért nem vállalnak semmilyen felelősséget az esetleges károk esetében, miközben hét milliárd embert akarnak ezzel kezelni és elkeseredett politikai harcot folytatnak a korona elleni hagyományos oltóanyagok ellen (mint pl. a kínai termék)? Miért olyan masszív a klasszikus úton előállított oltás(ok) elleni propaganda például a hazai ellenzék hathatós támogatásával?
A napokban felfedeztem egy rendkívül figyelemre méltó magyar fiatalembert, aki kutatásai során, más források felhasználásával, de hasonló eredményekre jutott, mint én. A népszerű videómegosztón található oldala egyre ismertebb, különösen azért, mert – ahogy én is – senkit nem akar meggyőzni, csak gondolatokat ébreszteni és állításait végig dokumentálja.
Külön előny, hogy a fiatalember magyar feliratokkal látja el videóit, amelyek közül az egyik legérdekesebbet mutatom be. Olyan hatalmas ismeretanyag halmozódott fel a filmben, ami egyébként egy krimi izgalmasságával vetekszik, hogy én kétszer is megnéztem. Pedig hosszú, de a jó másfél óra minden perce ajánlott. Rögtön az elején láthatunk egy vérfagyasztó mozdulatot, ami a szoftverárus megszállottságát bizonyítja:
A második részben a SARS Covid-19 járvány “hullámairól” lesz szó, továbbá mi történt és fog történni az immunrendszerünkkel, miért nem beszél senki a megelőzésről, valamint hogyan lehetséges, hogy a nagy beoltottságú országokban a halálozási ráta, illetve az eddig nem érintett korosztályok megbetegedési aránya aggasztóvá vált és végül, mi történt Tanzániában Magufuli elnök halála után?
Talán még ki sem hűlt a nemrég elhunyt tanzániai elnök, John Pombe Magufuli teste, amikor a világsajtó – nem kevés gúnnyal fűszerezett – cikkek sorozatában elemezte a néhai politikus tevékenységét. Addig szinte soha nem jutott el semmilyen lényeges hír más földrészekre, de az elnök halála apropót adott némi kioktatásra, elsősorban az afrikai országok felé. Az valahogy kimaradt a tudósításokból, hogy Magufuli elnök a fekete kontinens egyik legsikeresebb vezetője volt, akit népe szinte félistenként szeretett, nem egyszerűen csak tisztelt, ami már önmagában is elég ritka.
Nehéz idők járnak a kritikus szellemű emberekre, azokra, akik a SARS Covid-19 pandémiával kapcsolatos WHO narratívát valamilyen okból megkérdőjelezik, netán bizonyos akciókkal vitatkoznak. A kritikus hozzállás korántsem jelent “vírus-tagadást” (sic!), vagy “oltásellenességet”.
Különösen nehéz helyzetben vannak olyan afrikai vezetők, akik már eddig is szembe szálltak a globalista terjeszkedéssel, vagy legalábbis megpróbálták kordában tartani azt, s akik saját népük érdekeit kívánták képviselni a túlerővel szemben.
A brit Guardian 2021. február 8-án a következőket írta, félreérthetetlenül az egykori gyarmatosítók arrogáns stílusában:
“Ideje lenne, hogy Afrika az oltásellenes tanzániai elnököt megzabolázza. John Magufuli könnyelmű tétlensége a Nagy Tavak körül kialakult koronás esetek tekintetében összeesküvési elméletek kialakulását segíti elő és életeket veszélyeztet.”
A cikket egyébként a Guardian “Global Development” (globális fejlődés) sorozatában publikálták, amely hivatalosan a Bill és Melinda Gates Alapítvány szponzorálásával jelenik meg. A Guardian erről így ír:
“Ezt a web-oldalt részben a Bill és Melinda Gates alapítvány finanszírozza. A zsurnalisztikai rész és más tartalmak szerkesztőségileg függetlenek, céljuk a globális fejlődésre koncentrálni.”
Tanzánia elnöke, John Magufuli, akit 2020-ban elsöprő többséggel újabb öt évre megválasztottak, nem csak és nem elsősorban arról volt híres, hogy felhívta a PCR tesztek megbízhatatlanságára a figyelmet, amikor papayától kezdve motorolajig a legváltozatosabb tárgyakon mutatta be azt, amit egyébként sokan tudnak, de nem mondanak, pedig a WHO is megváltoztatta honlapján a PCR tesztek alkalmasságára vonatkozó véleményét – közvetlenül Biden elnök “megválasztása” után.
Az eredetileg kémia és matematika szakos tanár, doktori fokozattal amúgy, elég régóta az afrikai vezetőket árgus szemmel figyelő és kritizáló nyugati mainstream média célpontja volt. Nem kellett ehhez világjárvány.
Munkája révén a csodálatos természeti adottságú, ásványi kincsekben rendkívül gazdag Tanzánia, az egykori Tanganyika, rohamos fejlődésnek indult. Magufuli magát a “nép elnökének” aposztrofálta, de ezek nem csak hangzatos szavak voltak, hanem tetteiben is a népet szolgálta.
Elutasított különböző hiteleket, igen, még kínait is, ami a kontinensen ritka. Helyette a legnagyobb multi céget, amely az aranybányászatot monopolizálta és a kitermelt nemes fémet addig szinte térítés nélkül kivitte az országból, adófizetésre kötelezte, visszamenőleg is. Az így befolyt összegekből a hatalmas ország infrastruktúráját kezdte el roham tempóban kiépíteni, aszfaltozott utak, autópálya, vasút és egy épülőfélben levő gigantikus vízerőmű jellemezték a nagy szabású tervet, amelynek “Vision 2025” a neve. A tipikus afrikai nyersanyag export helyett a helyi feldolgozó ipar létrehozását és megszilárdítását vette célba.
Nem hiteleket vett fel, hanem külföldi befektetőket invitáltak az országba, kedvező lehetőségek mellett, egyúttal azonban adófizetésre kötelezve őket. Lássunk csodát: jöttek! Eközben a Soros Alapítvány (Open Society Foundation) által fizetett NGO-k, mint Human Rights Watch, Amnesty International és a szokásos bagázs, nem győztek sivalkodni a Tanzániában uralkodó “autoriter” vezetési stílusról, a demokrácia és sajtószabadság akut hiányáról. Az unalomig ismert, ezer éves szöveg.
Az egyik kedvenc vesszőparipájuk azonban kényszerűen kimaradt a már agyon csócsált mantrából: a korrupció. Magufuli elnök ugyanis tűzzel-vassal be akarta szüntetni az afrikai politikára oly jellemző korrupciót. A saját elnöki fizetését is a korábbi egyharmadára csökkentette. Megtiltotta a politikusok első osztályú repülését. A függetlenségi ünnep parádézása helyett, az arra szánt pénzt inkább a kolera megelőzésre fordította. A felső oktatási tandíjat eltörölte.
Az általánosan javuló életkörülmények, az egyre jobb színvonalú oktatás és a kialakulóban levő magasabb középosztály igényeinek növekedése hatására a születési ráta csökkenő tendenciát mutat. Az általános közbiztonság példamutatóan jó.
John Magufuli beceneve, a “Bulldózer” is a korrupció elleni kíméletlen harcából eredt. Ezért is volt felettébb aljas a német “Der Spiegel” magazin sejtetése, mely szerint az elnököt autoriter stílusa miatt nevezték volna így.
Magufuli elnök első kormányzása idején vezették be a Tanzániában elég gyakran előforduló albínók üldözésének szigorú tilalmát, még a Parlamentbe is bekerült egy albínó képviselő. A témáról ITT írtam részletesebben.
Tanzania: The Soul of a New Africa – Full Documentary
Kérdés, hogy miképpen lehetne egy feltörekvő afrikai országot kormányozni, amely nem csak különböző klímazónákban terül el, hanem megszámlálhatatlanul sokféle nép lakja, s amelyben 125 különböző nyelvet beszélnek? Annyiszor leírtam már, de most sem leszek rest tudatni: az afrikai kontinens nem homogén. A legkülönfélébb emberfajták lakják, rengeteg nyelv, nyelvjárás és vallás, szokás létezik. A politika is nagyrészt egy-egy népcsoporthoz való tartozáson alapul, a hagyományok pedig igenis az “erős kezű” vezetőket részesítik előnyben.
Lehet ezeket a tényeket csűrni-csavarni, de attól még tények maradnak. Az meg különösen szembetűnő, hogy az afrikai országok függetlensége óta bármilyen korrupt, diktatórikus rendszert hajlandók voltak tolerálni a globalista erők, amíg azok országukat szabad prédának engedték át. Abban a pillanatban, ha valaki a saját országa érdekeit tartotta elsődlegesnek, akkor a diktátorok korábbi támogatói rögtön a renegát vezető ellen tüzeltek a média segítségével. Általában ilyenkor kezdődött el mindig a demokrácia exportálása…
Érdekes módon a függetlenné vált afrikai országok egy sajátos nemzeti tudatot alakítottak ki az elmúlt évtizedek alatt. A mesterségesen meghúzott határok között, ahova a gyarmatosítás hagyatékaként sokszor egymással ellenséges népcsoportokat kényszerítettek, s ami mindig is a helyi háborúk, népírtások melegágya volt, idővel mégis egy bizonyos nemzeti öntudat kifejlődését tapasztalhatjuk.
Különösen így van ez olyan országokban, amelyek prosperálnak és valamilyen saját nyelvet választottak hivatalos nyelvként. A gyarmatosítók által bevezetett nyelv helyett, amit olykor távolabbi országrészekben nem is ért a lakosság, Tanzániában a swahili (szuahéli) nyelv lett a közösen használt, hivatalos nyelv. Ez egyfajta transzcendens nemzeti érzést kelt az emberekben.
Amennyiben egy sikeres, szinte mindenki által elismert, közszeretetnek örvendő, karizmatikus egyéniség kerül az ország élére, akinek politikai tevékenysége révén a lakosság jóléte látványosan növekszik, az ország kézzelfoghatóan fejlődik, akkor bizony előfordulhat olyan, hogy a vezetőt mintegy apa-figuraként, kvázi félistennek kezelik.
“This is Africa, baby!”
A WHO által követelt lezárások, a kereskedelem megbénítása, a szállítási láncok összeomlása katasztrofális hatással lett volna az éppen közepes jövedelmű ország szintjére emelkedett Tanzániára. Ezzel tisztában volt Magufuli elnök, aki szerint a gazdaság összeomlása halálos tőrdöfést jelentett volna hazájának.
Zárójelben jegyezném meg, hogy azok a fejlettebb afrikai országok, amelyek követték és mind a mai napig követik a WHO előírásait, például a turizmus teljes lenullázásával, hatalmas árat fizetnek a lockdown miatt. Azok a tipikusan afrikai kisvállalkozók, akik az elmúlt évet valahogy túlélték és pl. a turizmus helyett valami másba kezdtek, feláldozva utolsó megtakarításaikat, azok most az akárhányadik hullám okán kihirdetett lezárás miatt nincstelenekké válnak. De ez már egy másik történet…
Ennek tudatában különösen álszentnek tartom az ENSZ azon siránkozását, miszerint a pandémia következtében “biblikus méretű éhínség” várható majd világszerte. Ki hitte volna? Mert abba bizony emberek milliói fognak belehalni! A “The Great Reset” rémálom kitalálója, Klaus Schwab a világjárványt tartotta “biblikus méretűnek”. Úgy látszik, erre még jó nekik a Biblia…
John Magufuli elnök hazája szempontjából nagyon helyesen látta, hogy nem lehet ugyanazzal a keretszabályozással kiütni afrikai országokat, amelyek a vezető gazdag hatalmakat is a csőd szélére taszítják. Ahogy az európai eredetű “demokrácia”, különösen azonban, amit manapság neveznek annak, nem húzható kényszerzubbonyként a fejlődő országokra.
Így vált Tanzánia és a hozzátartozó autonóm köztársaság, Zanzibár szigete a tél és a véget nem érő lezárások elől “menekülők” oázisává, miközben a többi, turizmusból élő afrikai ország gazdasága a padlón van.
Sokan oda is költöztek, vagy legalábbis megpróbálnak maradni, amíg csak lehet. Ilyen például Dave Brych, német vlogger, aki – úgymond – a gyerekei védelmében hosszabb időre családjával Tanzániába ment, s aki az elnök halálát a helyszínről kommentálta:
Tansanias Präsident und sein Tod
2020. júniusában halt meg a fiatal és addig teljesen egészséges Pierre Nkurunziza, a Tanzániával szomszédos mini-állam, Burundi elnöke, aki kritizálta a WHO drákói előírásait, majd kidobta a szervezetet országából. A hivatalos verzió szerint szívroham volt a halál oka, de a mindent tudó Guardian feltételes módban megjegyezte, hogy “egyesek szerint” az elnök a vírus áldozata lehetett. Ezt a feltételes módot aztán átvette a többi média is. A következő elnök rögtön visszavonta a néhai Nkurunziza intézkedéseit.
Hetekig találgatta a nemzetközi sajtó, hogy vajon mi történhetett a tanzániai elnökkel, mintha addig naponta foglalkoztak volna vele. A suttogó propagandát, mint kiderült, nem más, mint a 2020-as választásokon csúfos vereséget szenvedett, de magát tizennégy százalékos eredménnyel mégis győztesnek tartó, majd csalást kiabáló ellenzéki vezér, Tundu Lissu nevű politikus szította a kies Brüsszelből, ahova állítólagos merényletek után menekült. Lissu tudni vélte, hogy az egyébként pacemakerrel élő elnököt korona fertőzéssel kezelik a kenyai Nairobiban.
2021. március 17-én elhunyt a 61 éves elnök, John Pombe Magufuli Dar es Salaam-ban, Tanzánia legnagyobb városának kardiológiai klinikáján. A kommüniké szerint szívelégtelenségben, amely betegséggel egyébként tíz éve harcolt. A korona vírus esetlegességét a szokásos feltételező módban a nemzetközi sajtó említette minden egyes cikkében. Helyettese, a Zanzibárról származó Samia Suhulu Hassan, aki az ország első női elnöke lett, felesküdött. Magufuli-t hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, szülőhelyére, Chato-ba.
Mit tesz a sors? Hogy a tanzániai ellenzéki figura, Lissu szavainál maradjunk, aki azt mondta az elnök halálára, hogy ez valamiféle “költői igazságszolgáltatás” lett volna: a Bloomberg hírügynökség pontosan Magufuli elnök temetése napján tette közzé, hogy tanzániai utazóknál egy sokszorosan mutált korona vírust találtak.A véletlen egybeesések mindig lenyűgöznek.
Eretnekségnek hangzik, tudom, de Tanzánia néhai elnöke az afrikai országokban régóta terjedő, és valamennyire érthető bizalmatlanságának adott hangot, mely szerint a kontinens lakosságát évtizedek óta használták élő kísérleti alanyként különböző oltások, gyógyszerek tesztelésére. Talán nem ártana gondolkodni azon, hogy mi az afrikaiak helyzetében hogyan vélekednénk? Hasonló a helyzet Indiában is, holott a hatalmas ország saját maga is gyárt oltóanyagokat még exportra is, de a múltban sajnos sok rossz tapasztalatuk volt a kísérletező kedvű multinacionális gyógyszeripari konszernekkel.
Hogy mi történt valójában, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Nem feladatom a néhai tanzániai elnök el-, vagy megítélése. Hogy az ország jövője milyen lesz, majd kiderül, ha majd egyáltalán az afrikai ország lakosain kívül bárkit érdekelni fog még Tanzánia sorsa.
Tény viszont, hogy a nemzetközi média által szított híresztelések olyannyira kontraproduktívak voltak, hogy egyre hangosabban terjed az a vélemény, miszerint a népnek kedves, önálló “afrikai utat” járó politikusok között egy “szívroham járvány” lépett fel. Nos, az ilyen közhangulat előbb-utóbb zavargáshoz vezethet, amivel szintén le lehet rombolni az eddig elért eredményeket.
A cikk elsődleges célja volt valamelyest árnyaltabb képet mutatni egy ritka adottságokkal rendelkező afrikai vezetőről. Mielőtt elfelejteném, az új elnökasszony a Világgazdasági Fórum tagja.
“Az igazságot sokan nem szeretik, de ez az igazságot nem érdekli” – HND
Moralizáló háttérzajokban eddig sem volt hiány. Valaki akadt mindig, aki fenyegetően kihegyezett mutatóujjával megcélozta a gyanútlan szemlélődőt és fejére olvasta, hogy a világon történő disznóságokért csakis ő, az egyszerű polgár a felelős. Ki más? A gyarló kisember miatt lesz perceken belül klímakatasztrófa és az elszabadult vírus is egy természeti csapás, ami minden bizonnyal a “kisember” rombolási kedvének következménye. Vagy mégsem?
A nemzetközi hallgatási spirál
Még jóval a “mesék hülye gyerekeknek” címszó alatt előadott vírus-kiszabadulási teóriák előtt jelezte 2019. december 31-én Tajvan, a független, demokratikus szigetország külügyminisztere a WHO és Kína felé, hogy egy emberről emberre terjedő pneumóniás, azaz tüdőt megtámadó betegség járványa alakulhatott ki Wuhanban. Ezen a napon a szigeten bevezették a Wuhanból érkező repülőgépek fedélzeti ellenőrzését. A WHO tekintetes igazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus nemhogy nem vette figyelembe a figyelmeztetést, hanem el is hallgatta azt. A kínai hatóságok pedig azokat az orvosokat hallgattatták el hetekig, akik beszélni mertek a vírus emberről emberre történő terjedéséről. Egyedül az USA reagált segítőkészen.
Hány hagymázas elméletet kellett meghallgatni a vírus származási helyéről? “Mosatlan denevérlevestől” kezdve a kontaminált fagyasztott élelmiszerig, a legkülönbözőbb variációkkal etette a közönséget a nemzetközi mainstream média és a Kínával szorosan kooperáló, haladár politikusok serege, valamint a nemzetek felett álló WHO, követve a Kínai Kommunista Párt narratíváját.
A kis országok, amelyek megpróbálnak mindenkivel békés kapcsolatokat ápolni, de a világpolitika alakításában méretük miatt mégsem tudnak hatékonyan részt venni, csak egy célt láttak maguk előtt: minden körülmények között, gyakorlatilag bármi áron megvédeni a saját lakosságukat a veszélytől. Magyarország kormánya is így tett, akár elég rugalmas eljárási módszereket bevetve.
A nemzetközi néphülyítési kartellben élenjáró Németország belügyminisztériuma két nap alatt egy – ma már – “pánik-papír” néven elhíresült tanulmányt készített, amelyben halottak millióit emlegették, mert komputer modelleken valakik mindezt kiszámolták. Különös hangsúlyt helyeztek arra, hogy kis gyerekeket kell “megdolgozni” az emberiség egyik legősibb félelmével, a fulladásos halál lehetőségének felmutatásával a nagyszüleikkel, szüleikkel kapcsolatban. Ebben hivatkoztak a kizárólag kínai tanulmányokra támaszkodó “aszimptómatikus fertőzés” lehetőségére, azaz, hogy egészéges emberek, jelen esetben gyerekek is vírushordozók lehetnek, akik a kórokozót továbbadhatják.
A minisztérium egy magas szintű munkatársa kötelességének érezte a hirtelenjében összetákolt papírt egy – még – független, csak az olvasók adományaiból működő szerkesztőség részére eljuttatni (a cikk az alsó piros linkre kattintva látható lesz). A következmény: a hivatalnokot kirúgták. A másik következmény viszont az volt, hogy ország-világ megtudhatta, a papír készítésénél nem elsősorban szakemberek, hanem a szoros kínai kapcsolatokkal rendelkező politológus, Dr. Maximilian Mayer és egy maoista elveket éltető nyelvész, Otto Kolbl (Kölbl) működött közre, öt közgazdász és egy szociológus mellett. Hogy ők milyen kirívó szakmai képességekkel rendelkeztek a világ egyik vezető országa gigantikus védekezési tervének kidolgozásában, az Horst Seehofer, a megalkuvásairól elhíresült belügyér titka maradt.
Azok az orvosok, virológusok, járványügyi szakemberek, kutatók, akik egy szélesebb szakmai vitát követeltek a védekezés, megelőzés érdekében, azok hangját elég gyorsan elhallgattatták. Az egyedüli elfogadott véleményt Merkel házi virológusa nyilváníthatta ki, aki már a “sertés influenza” idején is csődöt mondott, hatalmas kárt okozva ezzel a gazdaságnak, s aki nem más, mint Christian Drosten, a berlini Charité klinika professzora. A másik korifeus a Robert Koch Járványügyi Intézet igazgatója, aki állatorvos.
A vírus mellett a hallgatási spirál is egyre jobban terjedt, hiszen mindenki félt a szakmai, egzisztenciális következményektől.
A gyógyszerek és a vakcina előállításának ellentmondásos háttere
Sokat olvashattunk a vírus elleni védekezés és a betegség kezelésének nemzetközi versenyéről, amelyben hazánk kutatói kimagasló szerepet játszanak. Kis ország ide, vagy oda.
Kiragadnám viszont a hydroxychloroquine (HCQ) esetét, ami szintén jellemző volt a vírus politikai célokra történő felhasználására.
A járvány elején kiderült, hogy egy jól bevált, elsősorban malária elleni gyógyszer cink és esetleg más, influenza elleni szer kombinációjával elég jó eredményeket lehet elérni a kevésbé súlyos, vagy még a fertőzöttség elején álló pácienseknél. Trump, akkori amerikai elnök is említette a szer pozitív hatását, amivel egy lavinát indított el a HCQ ellen. Mémek tömege jelent meg az elnökről, amelyeken klór tartalmú tisztitószert iszik, dicsér, ajánl – a teljes program tehát, miközben a közösségi mediában intelligencia allergiában szenvedő “tényellenőrök” okádtak a HCQ ellen. Pillanatok alatt számtalan “tanulmány” jelent meg a neten a káros hatásokról és Ausztrália betiltotta a HCQ alkalmazását.
Harvey A. Rish, az amerikai Yale egyetem orvosi intézetének professzora, több tudományos tanulmány szerzője vette védelmébe a kezelést és leplezte le a háttérben munkálkodó összeesküvést (németül, angol linkekkel ITT olvasható).
A sokszor lenézett fejlődő országok, amelyek különösen szenvedtek a lockdown miatt, nem tényellenőrködtek, hanem megragadták a lehetőséget és az ilyen, általában trópusi országokban rendelkezésre álló malária elleni, olcsó HCQ-t használták betegeik kezelésére, 8o-85 százalékos gyógyulási sikert elérve az egyes államokban. Ezt onnét is tudom, mert ilyen országban élek. Arra természetesen még csak véletlenül sem mernék gondolni, hogy a rég bevált HCQ-val nem lehetne csilliárdokat keresni és talán emiatt ebrudalták ki a lehetséges gyógyító szerek közül…
A különböző vakcinák megjelenése is teljesen átpolitizált volt. Kezdve az EU botrányosan félre sikerült beszerzésétől és elosztásától, a klasszikus oltások kiforrott technikája alapján előállított orosz és kínai vakcinák szégyenletes mocskolásán keresztül az abszurd “vakcina nacionalizmus” szó kitalálásáig, volt itt minden. Míg Merkel kancellár a januári Világgazdasági Fórum virtuális konferenciáján a fejlett országoktól azt követelte, hogy ne legyenek önzők és juttassanak elég vakcinát a szegényebb világ-régiókba, kiderült, hogy nincs elég genetikai eljárással készült oltóanyag, vagy esetleg csak az év végére várhatóak. A magát a Planéta megmentőjének aposztrofáló Merkel minden bizonnyal elfelejtette azt az apró tényt, hogy a fejlődő országok annál nagyobb bajban lesznek, minél tovább tart a “gazdag” országok lezárása. Arról nem is beszélve, hogy nem mindenütt áll rendelkezésre egy állandó -70° fokot produkálni képes infrastruktúra.
A józan ész, ami lassan kihalófélben van, azt javasolná, hogy a vírus származási országában elállított oltás lehet a legmegfelelőbb a tömeges alkalmazásra. Egy, a hagyományos eljárás szerint készült vakcinán nem kell annyit kísérletezni, tesztelni, mint a teljesen új technológiával gyártott anyagok esetében. Ezért is tartom mérhetetlenül aljasnak azt a politikai töltetű ellenpropagandát az orosz és a kínai szerek ellen, amellyel emberek életével, félelmével játszanak, pusztán hatalmi érdekek miatt. Sebes Gábor tárgyilagosan informatív, kiváló cikke a Pesti Srácok felületén részletesen bemutatja az oltások körüli huzavona hátterét.
A BioNTech cég furcsa üzleti praktikái
Mesébe illik a BioNTech cég alapítójának, az integráció példaképe, Uğur Şahin, török származású orvos esete a vakcinával. Előre szólok, hogy a német médiában gyakorlatilag egyetlen mondat sem hangzik el Karikó Katalin munkásságáról. Kizárólag az azóta már mindenféle plecsnikkel kidekorált Uğur Şahin zsenialitásáról írnak, aki – a nyilatkozatai alapján – a saját ötletének adja elő az oltás esszenciális lényegét. Lássuk!
A már említett 2021-es Világgazdasági Fórum Konferenciáján Merkel beszédében kikottyantotta, hogy egy évvel azelőtt, tehát 2020. januárjában közölte vele a BioNTech alapítója, hogy átállítja cégét a vakcina gyártásra. Abban az időszakban tehát, amikor a kínai hatóságok először ismerték be a koronavírus létezését, miközben a német egészségügyi miniszter, Spahn lazaságra intett és a maszkviselést feleslegesnek tartotta. Abban az időszakban, amikor a német mainstream média “jobboldali összeesküvési elméletnek” bélyegezte meg a betegség veszélyességére utaló információkat. A Robert Koch Intézet elképzelhetetlennek tartotta, hogy a járvány Németországot érintse.
Még furcsább volt a BioNTech 2019. évre szóló gazdasági kimutatása. A cég alapítása óta 2019-ig összesen 404 millió euró veszteséget termelt, különösebb gyógyszer, vagy bármilyen gyógyászati alapanyag gyártása nélkül. A BioNTech a rákkutatásban volt aktív, s az nem ritka, hogy először rengeteg pénz fekszik a kutatásban. Az viszont kevésbé gyakori, ha egy ilyen cégnek nincs más terméke, amivel például a kutatásait finanszírozza.
2019-ben az amerikai tőzsdére (Nasdaq) került a cég és alapítója rögtön 980 százalékkal (!) emelte meg saját javadalmazását, illetve a felügyelő bizottság tagjai is hatalmas honorárium többletet kaptak. Felvett továbbá még egy elnököt és megbízta a nemzetközi hírű Ernst + Young tanácsadó céget a BioNTech gazdasági ügyeinek felügyeletével. Hasonlóan alakult a szintén német érdekeltségű CureVac cég sorsa, amelynek eddig még nem sikerült oltóanyagot produkálnia.
Gondolom, hatalmas véletlen lehet, hogy Uğur Şahin, akinek a cége addig semmilyen gyógyszert nem produkált, már 2020. januárjában, látnoki képességekkel megáldva, átállt a vakcinakutatásra, akkor, amikor még mindenki legyintett a Kínából érkező hírekre. Az évezred gazdasági döntése!
Az, hogy a Világgazdasági Fórum már 2019-ben kiadott egy “feltételezett” világ-pandémia globális kezelésére vonatkozó útmutatást, szinkronban a korábbi cikksorozatomban említett 2010-es Rockefeller szcenárióval, az is csak a sok-sok véletlen egyik komponense. Már gondolatban sem merülhet fel, hogy ugyan miért is pont 2019. őszén utazott a német kancellár Wuhanba céget avatni és előadást tartani, amikor már a kínai kutatók körében szórványos megbetegedések előfordultak, mint lassan-lassan kiderül.
Miért származhat laborból a vírus?
Kínai kutatók 2013-ban előállítottak egy hibrid vírust, mégpedig a madárinfluenza H5N1 és a közönséges influenza, a H1N1 genetikailag módosított keverékét. Erről annyit kell tudni, hogy a madárinfluenza nem terjed emberről emberre és csak olyanok kapják el, akik közvetlenül és szoros kapcsolatban állnak madarakkal. Fertőzés esetén viszont a H5N1 az esetek több, mint felében halálos kimenetelű.
A közönséges H1N1 influenza vírus viszont enyhébb lefolyású, de könnyen fertőz emberek között, viszont az esetek kilencven százalékában nem halálos.
A kínai kutatók annak rendje és módja szerint nagy büszkén nyilvánosságra hozták eredményeiket a tudományos szaklapokban, ami hatalmas botrányt okozott a nemzetközi tudóstársadalomban. Olyannyira, hogy még a civil mainstream médiában is olvashattunk a felháborodásról. A nyugati kutatók felszólították kínai kollégáikat, hogy ne “játszadozzanak” ilyen kísérletekkel, ismervén az ottani laboratóriumok hiányos biztonsági rendszerét.
A dolog odáig fajult, hogy egy akkor még teljesen ismeretlen rapper “Pandemic” címmel egy videót tett fel a közismert videómegosztó oldalra, amit gyakorlatilag 2020-ig senki sem nézett meg. Tavaly óta azonban majdnem másfél millióan látták a filmet.
Anélkül, hogy bármilyen tudományos ismertetésekbe keverednék, laikusként is tudom, hogy 2017. óta ismét engedélyezték a kísérletezőknek az úgy nevezett “gain-of-function” eljárás alkalmazását, ami röviden azt jelenti, hogy a vírust genetikai úton egy többlet tulajdonsággal látják el. A fenti példa alapján, a kínai kutatók az emberre elvben nem ragályos, de fertőzés esetén potenciálisan gyilkos H5N1 vírust kiegészítették az emberről emberre fertőződés lehetőségével. Aki manapság vírust manipulál, az pontosan ismeri a manipuláció leleplezésére alkalmazott eljárásokat és el tudja tüntetni az árulkodó jeleket.
Ahogy az első részben is írtam: “a vírus egy optimalizált képességgel rendelkezik az emberi tüdő sejtjeit az ACE2 vagy a CD147 nevű receptorokon keresztül megfertőzni.”
A SARS Cov-19 minden valószínűség szerint nem lehet állati eredetű, mint ahogy az elején el akarták hitetni a világ közvéleményével, mert egy állatról emberre került vírusnak hosszú időre van szüksége az új környezetet megszokni. Minden vírus mutál és minél több embert fertőz meg, annál több mutációra van alkalma. Ezért is változtatnak minden évben az influenza elleni oltások receptúráján. Csakhogy! A világot jelenleg megbénító korona vírus túl gyorsan mutál és az új fajták agresszívebbek lesznek, ami szokatlan ebben a műfajban és ez is egyik jele lehet annak, hogy a SARS Covid-19 egy laboratóriumi kísérlet eredménye. Az agresszivitás egyik fontos ismérve, hogy már fiatal, egészséges embereket is megtámad, ami korábban nem volt jellemző az alapvírusra.
A legnagyobb tragédia mégis a betegség szerveket, érfalakat károsító hatása és esetleges hosszútávú következményei.
Az sem újdonság, hogy vírusok, baktériumok kikerülhetnek az erre specializálódott laboratóriumokból. Ilyen még az USA-ban is elő szokott fordulni, dacára a világ leghatékonyabb biztonsági rendszereinek.
Ami nagyobb aggodalomra ad okot, az az a tény, hogy ilyen, gyakorlatilag bio-fegyverekkel kísérletező intézetek gomba módra szaporodnak világszerte. Talán Bill Gates, a szoftver árusból oltási specialistává (sic!) avanzsált “filantróp” is erre gondolhatott alapítványa évadnyitó beszédében, amikor további súlyos pandémiákkal riogatta a nagyérdeműt.
Egyre több tudós szegi meg a hallgatási spirált és teszi közzé azokat a tudományosan megalapozott bizonyítékokat, amelyek a SARS Cov-19 labor eredetére utalnak. Mint keselyük ugranak rá az ilyenekre a média kompetencia titánjai, akik inkvizítori módszerekkel próbálják a renegát szakembereket ellehetetleníteni. Az egyikük Dr. Roland Wiesendanger, a hamburgi egyetem professzora, aki egy tanulmányt publikált korona témában. A vele folytatott interjú ITT olvasható.
Egy éve szenved szinte az egész világ a bezártság, a korlátozások miatt. Milliók és milliók vesztették el egzisztenciájukat. Egész iparágak, de különösen a nemzetközi turizmus sínylette meg a szabad mozgás korlátozását. Olyan országok, amelyek lakossága az idegenforgalom jóvoltából szerény jólétet teremtett magának, most kénytelenek a küszöbükön toporgó IMF politikai feltételekhez kötött kölcsöneit igénybe venni. Akik hezitálnak, azok az országok esetleg “véletlen balesetek” szenvedő alanyaivá válhatnak, amelyeket a média és NGO-k segítségével hatalmas botrány-lufivá fújhatnak fel.
Az idős emberek kényszer-izolálása különlegesen tragikus, hiszen ők ezáltal elveszthetik az életkedvüket is, ami az immunrendszerüket, egyéb betegségeiket negatívan befolyásolja, s ezáltal még esélyesebbek lehetnek a vírus támadására. Nem akarom felidézni a szívszorongató képeket a műanyag zsákba bugyolált gyerekekről és nagyszülökről, azt hiszem sokan láttunk ilyen fotókat.
Sehol sem hozták egyelőre nyilvánosságra, de kiszivárgott becslések szerint elsősorban a nagyvárosokban több száz százalékkal nőtt az öngyilkosságok száma. Nem csak a magány, hanem az egzisztencia elvesztése is rengeteg embert kényszeríthetett ilyen jóvátehetetlen döntésre. A temetések résztvevőinek korlátozása, vagy a haldokló hozzátartozó meglátogatásának a tilalma is melegágya a különböző lelki traumáknak, világszerte.
Az különösen megdöbbentő volt, hogy szigorú szabályok közé kényszerített polgárok tehetetlenül nézték azokat, akik az amerikai nagyvárosokat felgyújtották, az üzleteket kirabolták, mert megtehették a kijárási korlátozások ellenére, fittyet hányva az egészségügyi rendelkezésekre. A járványra való hivatkozással kikényszerített, az USA-ban szokatlan, tömeges levélszavazás, aminek az “eredménye” történelmi jelentőségű, már csak a cseresznye volt a habostortán.
Nem volt elég 2019-ben a Greta Thunberg tolásával kiprovokált klíma-pánik. A magukat az Univerzum urainak képzelő Schwab-maffia tagjai, a Világgazdasági Fórum munkatársai egy videót készítettek azzal az üzenettel, hogy a kihalt városok, a leállított gyárak és repülőterek, a nyüzsgő élet gyakorlati beszüntetése milyen “áldásos” hatással volt a környezetre. Jól hangzik, csak nem igaz. Statisztikailag sem. A cinizmusában überelhetetlen videót azonban rövid idő alatt le kellett szedniük, olyan tömeges, nemzetközi felháborodást okoztak vele.
World Economic Forum Deleted Video: “Lockdowns are improving cities around the world”
Amennyiben a fenti videó is törlésre kerülne, ebben a cikkben látható lementett formában.
Amikor a krónikás egy égbekiáltó botrányba botlott
Kutatásaim során véletlenül akadtam rá egy blogra, amitől elállt a lélegzetem. A történet rövid és egyszerű, de valahogy kétségbeejtően jellemző is.
Valahol Észak-Németországban egy, évtizedek óta trópusi betegségekkel, vírusokkal foglalkozó, híres, idősebb orvos-professzor, aki kutató cége eladása után milliárdossá vált és már csak a saját magánlaboratóriumában dolgozik, egy oltóanyagot állított elő, amely csak antigént, azaz egy specifikus fehérjét tartalmaz, ami bekerülve az emberi szervezetbe antitesteket produkál (ugyanúgy, mint a többi vakcina), erősítve az emberi immunrendszert.
A különbség az eddig ismert oltásokhoz képest, hogy itt nem alkalmaznak deaktivált vírusokat, sem genetikailag módosított fehérjéket, ezáltal mellékhatások sem várhatóak. Nem kíván különleges hűtést sem. A fagyasztott szárítási technikával készült antigénekből, egy útmutatás alapján, kevés eszközzel gyakorlatilag más orvosok is előállíthatnak vakcinát. Az anyag hatásosságát egyébként a fent említett vírus-guru, Drosten professzor is igazolta.
A feltaláló, Dr. Winfried Stöcker tudatosan nem jelentett be rá szabadalmat, mert könnyen hozzáférhetővé és főleg mindenki számára elérhetővé akarta tenni az oltást. Az első adagot saját magán próbálta ki, majd a családját, illetve száz, önkéntesen jelentkező munkatársát oltotta be, 97 százalékos antitest termelési rátával, mint a későbbi tesztek alapján beigazolódott.
Az oltás 2020. szeptember óta bevizsgálásra kész. Azaz kész lenne, ha nem szólt volna közbe a nagy német bürokrácia, ha nem jelentették volna fel legalább tízszer különböző ürügyek alapján és ha nem vádolták volna meg valamilyen múltból előkotort állítólagosan “rasszista” szöveggel, ami ugyan pont az ellenkezője az állításnak, de a merkelisztáni alternatív valóságban egy külföldieket inspirálni szándékozó írást is félremagyaráznak, amennyiben azzal valakit mószerolni lehet.
A professzor urat azonban nem olyan fából faragták, hogy szellemileg mélységesen alultáplált hivatalnokok, újságírók elbátortalanítsák. Volt egy “B” terve is, így az egész oltás receptjét megjelentette nyilvánosan a saját blogján. Időközben a nem éppen konzervatív elhajlásról ismert Spiegel Tv is készített vele egy filmet, amit közel egy millióan láttak. A blogon és a videó kommentárszekciójában ezrek és ezrek ajánlkoznak fel önkéntes tesztelésre. Orvoskollégák szolidaritásukról biztosítják az idős tudóst, akinek egyetlen vágya, hogy segíthessen!
Az, hogy Németország gazdagságát ilyen és hasonló innovatív elmék alapozták meg valaha, az ma már a genderizált, a zsenialitást, valódi tudást mélyen megvető középszerűség elbutult közegében nem számít.
Miért bíznak benne? Mert saját magán próbálta ki először, majd a családján (nemzetközileg közismert oltás-fetisiszták állítólag sem magukat, sem a családjukat nem olttatják be). Mert nem akar pénzt keresni a felfedezésével, hiszen milliárdosként van neki elég. Mert az évek óta vele dolgozó munkatársak is megbíztak benne és önként jelentkeztek az oltásra, miután pontosan tudták miből készült. Mert nem tartozik a gyógyszerlobbi tagjai közé, sem semmilyen multinacionális szervezethez. Mert esetleg olcsón és gyorsan, tömeges bevetésre alkalmas megoldást lehetne találni a vírus ártalmatlanítására, amelynek mutációira is talált már egyszerű, de hatékony megoldást.
Az eredeti cikk, amibe véletlenül botlottam bele ITT látható.
Dr. Winfried Stöcker saját blogján közzétett vakcina-leírás ITT tanulmányozható.
A róla készített film:
Tudom, hogy a kétrészes cikk nagyon hosszú, de a korona mizéria is az. Egy évig tartó gyűjtés és kutatás eredményeit kívántam Önökkel megosztani. Van még két linkem, amelyek már inkább szakembereknek adhatnak hasznos információt, ezért kérem, hogy aki teheti, juttassa el az érdekelteknek, hátha még nem ismerik. Köszönöm. Az első link ITT és a másik pedig ITT található.
Utóirat: Szerzőként tisztában vagyok a vírus veszélyességével és az oltás szükségességével. Laikusként, de a józan ész alapján a klasszikus úton előállított kínai, vagy orosz termékek pártján állok, mert azok technikája a legkiforrottabb. Utazásaim miatt régóta rendelkezem nemzetközi oltási igazolvánnyal.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen tolerálom, ha hülyének néznek. Alapvetően jóhiszemű ember vagyok, akkor is, ha ez nem látszik meg első nekifutásra. Sokáig figyelem csendben az eseményeket magam körül, egyúttal kritikus szemmel gyűjtöm az információkat egy adott témában. Mostanra látom elérkezettnek az időt a világot túszul ejtő láthatatlan ellenségről, a félelemről beszélni. Nem pusztán banális, hétköznapi félelemről lesz szó, hanem a halálfélelem naponta újra és újra megélt, lelket romboló terrorjáról.
Vannak dolgok, amikről beszélni kell, akkor is, ha kényelmetlennek tűnő igazságokat mondunk ki.
Emlékszem, 2020. januárjában , a kínai Wuhan város tizenkilenc millió lakosának bezárásával egyidejűleg jelentek meg olyan – állítólag “kiszivárogtatott” – képek a nemzetközi közösségi médiában, amelyek valamilyen tömegesen terjedő, titokzatos tüdőbajos betegséget szuggeráltak a meghökkent közönségnek. A kísértetiesen kihalt kínai utcákon – mintegy véletlenül – feltűnő járókelők hirtelen összeestek, akiket szürreális védő felszerelésbe bújtatott emberek “takarítottak el” (a szónak még lesz jelentősége a továbbiakban).
Az egyik leghíresebb fotó egy állítólagos hivatali tisztviselőt ábrázolt, aki spontán kollapszusában azért még “ügyesen”, a kezei segítségével zuhant:
Forrás: tablet-mag.com
Érdekes módon minden egyes hirtelen összeesésnél véletlenül jelen volt valaki, aki az esetet filmezte, amúgy nagy merészségről tanúbizonyságot téve a tökéletesen bekamerázott kínai városban, majd fel is töltötte a képeket, videókat a Kínában szisztematikusan tiltott amerikai közösségi oldalakra, mint Twitter, Facebook, Instagram és hasonlókra. Ilyen “összeeséseket” azóta sem láttunk a világhálón.
Ki ne emlékezne a kínai állami tévéből átvett videókra, melyeken páncélos teherautókról fertőtlenítik a néptelen utcákat? Valóban úgy nevezett “disszidensek” csempészték ki ezeket a felvételeket? Egyébként ebben az időszakban azokat, akik valami nagyon rosszat sejtettek és baljós megérzéseiknek hangot is adtak a német médiában például, rögtön szélső jobboldali összeesküvési elméletek terjesztőinek bélyegezte meg a mainstream.
Vajon ki gondoskodott arról, hogy a hermetikusan lezárt kínai nagyvárosból perfekt megkomponált képek és filmek árasztották el a nyugati világ közösségi platformjait, egyre nagyobb pánikot keltve a világ lakosságában? Kinek használt a gyilkos vírustól való félelem, az emberiség és a gyógyászati történelemben eddig egyedülálló, több milliárdnyi ember bezárása? Majd a világ majdnem összes országának megbénítása, amelyek szintén a grasszáló, eddig ismeretlennek tűnő kórokozótól való – amúgy jogos – félelmükben vagy kijárási tilalmat, vagy szigorú kijárási korlátozásokat vezettek be.
Amikor majdnem minden ország kemény szabályozásokkal követni kezdte a kínai példát, olyanok is, amelyekben a lakosság átlagos fiatal életkora ezt nem indokolta volna, az amerikai ügyvéd és tényfeltáró újságíró, Michael P. Senger, Atlantából, elkezdte megvizsgálni a felfoghatatlannak látszó eseményeket.
Elsősorban az érdekelte őt, hogy miért követték szolgaian a kínai narratívát olyan országok is, amelyekben az emberek általában a szűkös napi bevételeikből élnek és ahol, ha a szállítási láncok a lockdown miatt összeomlanak, akkor világszerte emberek száz és száz milliói az éhhalál veszélyének lesznek kitéve.
Alapos és több oldalról megvizsgált tények alapján Senger kiderítette, hogy a Kínai Kommunista Párt “Információs hadműveletéről” van szó, amit egy figyelemre méltó tanulmányban közölt “China’s Global Lockdown Propaganda Campaign” címmel. A WHO ebben – a jelek szerint – segítő kezet nyújtott.
Hogyan védekezhetnének az egyes országok egy ilyen koncentrált média-akció ellen, amikor a WHO, mely mintegy árnyék világ-kormányként működik az egész pandémia alatt, útmutatásaira kell hagyatkozniuk, valamint az elsőként érintett ország, Kína információiban kell – elvben – megbízniuk? Sehogy.
Különösen úgy nem, hogy maga az újnak nevezett vírus létezik, ráadásul – mint lassan kiderül – a vírus egy optimalizált képességgel rendelkezik az emberi tüdő sejtjeit az ACE2 vagy a CD147 nevű receptorokon keresztül megfertőzni. Erről később részletesebben beszámolok.
Senger többek között arra a következtetésre jutott, hogy az operációban hamis közösségi média profilok tömegét használták fel algoritmusok és / vagy valódi személyek közreműködésével, hiszen olcsó munkaerőben nincs hiány Kínában. Ezeket hívják “bot”-nak, a magyar közönség inkább trollnak nevezi az ilyeneket, de ez nem teljesen fedi működésük lényegét.
A valódi személyekkel dolgozó troll-hadseregnek az előnye az algoritmusok által generált szövegekkel szemben, hogy hihetőbbek és az egyes oldalak védelmi algoritmusai nehezebben ismerik fel. Nemzetközi tanulmányok szerint már 2013-ban rendelkezett a Kínai Kommunista Párt egy – becslések szerint – ötszázezer és két millió körüli tagot számláló troll-szervezettel, amelyet először hazai terepen használtak fel, majd egyre inkább a külföldi, – amúgy Kínában tiltott! – nemzetközi oldalakon is. A korona járvány kezdete óta azonban eddig soha nem tapasztalt, gigantikus nagyságrendű aktivitást lehetett megfigyelni a nemzetközi platformokon. A digitális zsoldosokat “50-cent-Armee”, azaz 50 centes hadseregnek nevezik, mert tagjai kommentárokként ötven centet (öt jüant) kapnak.
Az amerikai külügyminisztérium 2020. májusában szólította fel a Twittert kb. negyed millió kamu-fiók megszüntetésére, mert a titkos szolgálatok szokatlanul heves külföldi eredetű bot-aktivitást észleltek. A Twitter ezt először megtagadta, hiszen az országok lezárásának egyik profitőreként az ilyen nagy volumenű tisztogatás hátrányosan érintette volna. Később, az amerikai média beavatkozására mégis törölt kétszázezer fake felhasználót. A jéghegy csúcsa. Ne feledjük, hogy ugyanez a cég minden lelkiismeretfurdalás nélkül később letiltotta az USA elnökének Twitter-fiókját, jó egymillió követőjével együtt.
Mindannyiunk szemébe beleégtek az itáliai Bergamóból nyilvánosságra hozott képek, a SARS Covid-19 járvány első európai gócpontjáról. Kína rögtön segítséget ígért és adott az áldozatoknak, egyúttal tömegesen megjelentek a #forzaCinaeItalia (előre Kína és Olaszország), vagy a #grazieCina (köszönjük Kína) hashtag-ek a közösségi médián. Olaszországi digitális média analitikusok szerint 2020. márciusában majdnem ötven százalékban az ilyen és hasonló, a kínai-olasz barátságot éltető hastag-ek digitális bot-októl származtak.
Ugyanúgy a közösségi médiát lepték el az önfeledten bulizó, wuhani parti-képek, mint a vírust sikeresen legyőzők büszke bizonyítéka, miközben a világ túlnyomó része a pandémiából kifolyólag a végtelenségig elhúzódó korlátozások miatt szenvedett.
Sem a közösségi média felhasználóinak, sem a politikusoknak nincs a jelek szerint épkézláb elképzelése arról, hogyan és miképpen befolyásolják idegen országok, akár különböző titkos szolgálatok ezeket a platformokat. Perfekt manipulációjukkal hamis képet, nem létező, tendenciózusan kialakított trendeket, média visszhangot sugallva a kiválasztott célközönség, de legtöbbször a fiatalok és / vagy a nők, tehát érzelmi alapon a legkönnyebben befolyásolható rétegek között.
A világ gazdasága nagyrészt összeomlott és a recesszió felé mozgott, eközben Kína gazdasági növekedésnek örvendhetett. Kiváló lehetőség arra, hogy élelmes kínai befektetők bevásárlási körútra induljanak és egy jó évtizede tapasztalható jelenség felgyorsuljon. Szemléletes példa erre a Merkel-korszakban kivéreztetett német közép- és kisvállalkozások tömeges felvásárlása, olykor nagyobb falatokkal megtetézve. Így cserélt gazdát a Tom Tailor ruházati kereskedelmi lánc egy euróért (ismerős lehet Ursula von der Leyen áldásos tevékenysége idejéből), vagy a nagy múltú Steigenberger luxus szállodalánc megvételének előkészítése, jóval a valódi értékén alul.
A propaganda kampány végső célja mégis a “példamutatás” volt, tehát a könyörtelen lezárás, a biometrikus-digitális arcfelismerés, a digitális kontaktus követés, a távolságtartás (social distancing) és a mindent átfogó ellenőrzés diadalának szuggerálása. Magyarán, a kínai rendszer kulturális magasabbrendűségének dicsérete. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezetője és fő ideológusa nem győzte a már korábban elemzett könyvében, “The Great Reset”, hozsannázni a Kínai Kommunista Párt intézkedéseit, dacára annak, hogy irománya szerint a pandémia nem jár “túl magas” halálozási rátával, összehasonlítva az elmúlt 2000 év (!) járványaival.
Az idős transzhumanista szinte rajongva elmélkedik arról, hogy a pandémia után is meg kell tartani a fizikai távolságot az emberek között és erre milyen áldásos lesz majd az általános robotizáció, valamint a munkaerő minden mozdulatának száz százalékos kontrollja.
Igen, a saját maga által gyártott, hajmeresztő elméletekbe szerelmes Schwab a könyv írásakor még nem tudta, vagy nem akarta tudni, vagy csak úgy csinált, mintha nem tudná a vírus igazi hátterét.
Itt hívnám fel a figyelmet a Világgazdasági Fórum oldalán található interaktív illusztrációra, “Strategic Intelligence” néven. A kör közepén található kiinduló pont “Covid-19” és az azzal összefüggő társadalmi változások, fejlesztések, elképzelések garmadája kötődik össze egymással, amennyiben a belső, vagy a külső kör egyes elemeire kattintunk. Az egyes lépések utáni magyarázó blablához persze regisztrálni kellene, de szerintem a kapcsolatokkal való “játék” is elég az ördögi terv mibenlétének felfogásához. Középre kattintva lehet az alaphoz visszatérni.
A SARS Covid-19 járvány miatt került előtérbe az úgy nevezett “bio security”, a bio-biztonság narratívája, amelyet 2003. óta forszíroznak. Ez a rendszer magában foglalja a gyógyítás, mesterséges intelligencia és a haderő összeolvadását. Az indok, mint már annyiszor, a terrorizmus elleni védelem, jelen esetben a bio-terrorizmusra összpontosítva.
Van annak valami különleges bukéja, hogy azok az országok akarnak fellépni a “bio-terrorizmus” ellen, amelyek saját maguk bio-fegyverként használható manipulált vírusokkal, baktériumokkal kísérleteznek. Kínaiul egyébként a bio-biztonságot fangkong-nak hívják, ami tisztaságot és biztonságot jelent. Láttuk az utcák fertőtlenítésénél is. Fangkong azonban ideológiai tisztaságot is jelent, a nem kívánt elemektől való megtisztulást, amit Hong Kong-ban, illetve az ujguroknál is tapasztalhattunk.
Davostól a Silicon Valley-ig cégelnökök, menedzserek, filantrópok dicsérik kórusban a kínai rendszer, a mindenre kiterjedő, átfogó ellenőrzés politikáját. Nem csoda, hiszen Kína évtizedek óta építi be a legmagasabb szintre is akár híveit. A szoros gazdasági-pénzügyi összefonódások beton biztos alapot adnak ehhez.
Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO nagyhatalmú direktora, akinek korábbi szégyenletes tevékenységéről egy videót is találtam, s amelynek magyar feliratos változata ismét felbukkant, 2020. február 3-án felszólította a világ országait, hogy ne zárják le határaikat külföldiek előtt, reagálva ezzel Trump elnök országvédő intézkedéseire. Ez a felszólítás szöges ellentétben volt amúgy a pár nappal azelőtti, január 30-i nyilatkozatával, amelyben Kína heroikus harcát élteti a korona vírus ellen, megdicsérve például a lezárásokat.
A vírus létezésének tudatosítása, majd az azt követő események kétségbeejtően dilettáns kezelése, a politikai korrektség ad abszurdumig felfokozott kikényszerítése az egyes országok, népek érdekei ellen, nagy mértékben elősegítette a pandémia példátlanul gyors kialakulását. Megjegyzem, a WHO 2009-ben változtatta meg a “pandémia” definícióját.
Az ellenőrizetlen beutazások a különböző repülőtereken, az USA kivételével a lezárás után, akár a Kínából érkezett gépek esetében is, nagyban hozzájárultak a korona vírus rohamos terjedéséhez.
A másik “nagyipari” vírus terjesztő egységek az – általában – idősebb utasokkal megrakott luxus óceánjárók voltak. Tudják, ezek azok az üdülő hajók, amelyek különböző, turisztikailag érdekes kikötőket, szigeteket keresnek fel, majd a lehorgonyzás után több száz fős turista hordák lepik el a meglátogatott hely látványosságait, hogy felfokozott tempóban videókat és képeket gyárthassanak az éppen fókuszba vett terepről.
A leghíresebb eset az amerikai “Diamond Princess” 27 napos kálváriája volt. Az óceánjárón történtekről találtam egy érdekes, abszurditásában nagyon is valóság-szagú cikket angolul. A hosszú, már, már krimi jellegű történet annyira groteszk, hogy megérdemli a figyelmet, akár valamelyik fordító program segítségével is, amennyiben valaki nem tud angolul.
Nem árt azt is tudni, hogy az ilyen óceánjárók személyzete, beleértve a teherhajókat is, a világon található lehető legolcsóbb, nemzetközi munkavállalókból verbuválódik össze, akiknek a hazájában a hajószolgálatra fizetett relatíve alacsony bér egy kisebb vagyont jelent.
Mint tudjuk, az első európai korona-gócpont Észak-Olaszországban volt. A híres olasz divatipar központja található itt, évek óta kínai kézen, kínai vendégmunkásokkal (kb. 300 ezernyi), akik nyomorúságos körülmények között, sokszor a gyárban, tömegszálláson lakva termelik a “Made in Italy” feliratú árukat. A központja ennek a Firenzétől nem messze található Prato-ban van, ahol kb. ötvenezer kínai vendégmunkás él, jobban mondva: vegetál.
Éveken keresztül olvashattunk, láthattunk az európai haladár médiában könnyzacskókat birizgáló cikkeket, riportokat a szegény, kizsákmányolt kínai munkások sanyarú sorsáról. Mind a mai napig megtalálhatja ezeket az érdeklődő publikum.
2020. elején azonban hirtelen megváltozott a helyzet! Mindenki, aki feltételezni merészelte, hogy a wuhani direktjáraton (!) a kínai Újév (február) után visszatérő munkásoknak bármi köze lehetne a vírus terjesztéséhez, azokat pontosan ugyanaz a média, amely korábban a tarthatatlan helyzetre hívta fel a figyelmet, rögtön külföldi ellenes, szélső jobboldali címkével látta el. Az internetes kereső gépek nem győzték törölni az általuk “összeesküvési elméletnek” besorolt véleményeket.
Németországban a bankalkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált Jens Spahn 2020. februárjában óvva intette a közvéleményt a Wuhanból kimenekített német állampolgárok – úgymond – kirekesztésétől és lazaságra szólította fel a lakosságot. Heiko Maas, a mindenféle kompetenciától mentes, de annál vonalasabb külügyér öt tonna kínai származású maszkot küldött a német szolidaritás jegyében Kínába. A dokumentumok nélküli bevándorlók számolatlanul jöttek és jönnek az országba. Jó ideig semmilyen korlátozást nem vezettek be a Kínából és az akkor már erősen fertőzött Iránból érkező utasszállító repülőgépekre.
A második részben megismerhetjük majd:
– a nemzetközi hallgatási spirál okát;
– a gyógyítás, majd a vakcina miatti érdekellentétek hátterét;
– a BionTech német vállalat furcsa üzletpolitikáját;
– a laboratóriumban kifejlesztett vírus elméletének bizonyítékait;
– a járvány lelki és társadalmi hatásait;
– végül, amikor a krónikás véletlenül belebotlott egy égbekiáltó botrányba.
A tanulmány végén közölni fogok olyan linkeket, amelyek kizárólag kutatóknak lesznek érdekesek, abban a reményben, hogy majd valaki eljuttatja az érintettekhez.
Utóirat: Szerzőként tisztában vagyok a vírus veszélyességével és az oltás szükségességével. Laikusként, de a józan ész alapján a klasszikus úton előállított kínai, vagy orosz termékek pártján állok, mert azok technikája a legkiforrottabb. Utazásaim miatt régóta rendelkezem nemzetközi oltási igazolvánnyal.
A bajok akkor kezdődnek el, amikor az ember Istent akar játszani – írtam néhány évvel ezelőtt. Globális világunkban azonban már jó néhány messiás-komplexussal megvert, többé-kevésbé ismert közszereplővel van dolgunk, akik a fejükbe vették, hogy a maguk által kiagyalt torz képre akarják formálni az emberiséget, kerül, amibe kerül. Akkor is, ha az emberiségnek esze ágában sem lenne radikálisan megváltozni. Korunk egyik tragédiája, hogy ezek a – magukat valamiféle “Megváltónak” képzelő – figurák szorosan együttműködnek a maradék 99 százalék ellen.
A Világgazdasági Fórum weboldalán olyan hangzatos szlogenekkel találkozik a gyanútlan érdeklődő, melyek szerint a Fórum egy platformot képez a gazdaság, politika, entellektüelek és egyéb vezetők között a globális kulcsfontosságú kérdések megvitatására. Az ötven éve ápolt és szépen, lassan kiépített partnerség végső célja azonban a demokrácia megszüntetése, helyette globális gazdasági szempontok alapján kiválasztott, senki által meg nem választott irányító elit beültetése vezető pozíciókba. Ezek a vezetők nem a közjót, hanem a gazdaság érdekeit szolgálják.
A fasizmus huszadik századi – eredeti – verziója az állam és a gazdaság fúzióját jelentette (Olaszország, Németország).
A kommunizmus a gazdaság állami átvételét akarta megvalósítani, elvben a nép érdekében, gyakorlatban azonban ott is egy kiválasztott nómenklatúra profitált a rendszerből.
A 21. századi fasizmus viszont az államot akarja felhasználni a világot irányító egy százalék uralmának biztosítása érdekében, a biomasszának tekintett emberiség minél kevesebb beleszólásával. A covid pandémia csak egy eszköznek látszik az átalakítási folyamat felgyorsítására.
A járvány egy eddig soha nem látott vagyonelosztást eredményezett alulról felfelé, miután a lezárások miatt a különböző országok gazdaságai gyakorlatilag megbénultak. A középosztály, a kis és közepes vállalkozások, minden ország gazdasági gerince amúgy, millió számra mentek tönkre világszerte. Ez egyúttal a klasszikus kapitalizmus, az egyéni vállalkozások végét is jelenti a globális korporációk javára.
Az Egyesült Államok gazdasága, amely Trump elnök politikájának jóvoltából statisztikai rekordokat döntögetve regenerálódott a korábbi pangásból, gyakorlatilag a csőd szélén áll és ehhez nagyban hozzájárultak a mesterségesen szított, hónapokig tartó faji zavargások is.
Az természetesen – szintén – teljesen véletlen, hogy Joe Biden elnöki kampányának mottója “Build Back Better” (építsd vissza jobban) volt, ami nem más, mint a Schwab által forszírozott “The Great Reset” (nagy újraindítás).
Forrás. reuters.com Biden és Schwab a 2016-os Fórumon
A világjárvány egyértelmű nyertesei a nagy tech-cégek, mint Amazon, Google, Facebook, Netflix, Twitter és így tovább, valamint a gyógyszeripar, illetve Kína.
Előre bocsájtom, hogy nagy tisztelője vagyok a klasszikus ázsiai kultúráknak. Az egyéni szabadságot masszívan korlátozó kommunista, vagy bármilyen más diktatúrának viszont nem.
A Kínai Kommunista Párt egyik feltétlen barátja a nyugati világ – jelenleg – legbefolyásosabb ideológusa, Klaus Schwab. Harminc éve látja vendégül Davosban a kínai pártvezetőket és oligarchákat. Fia, Oliver Schwab, a Fórum pekingi irodájának vezetője, akinek felesége kínai. Nem véletlen, hogy a pandémia kínai kezelését, a bevezetett drasztikusan szigorú intézkedéseket a WHO igazgatójával, Tedros Adhanom Ghebreyesus-al kórusban éljenezte. A WHO igazgatója annak idején Kína nyomására kerülhetett pozíciójába, dacára a múltja miatti hatalmas ellenállásnak.
Egy különleges szövetség alakult ki a szemünk láttára a covid-válság apropóján: a nagy, multinacionális korporációk és a kínai kommunista vezetés közös nevezője a polgárok állandó megfigyelése, biometrikus-digitális rendszerbe foglalása és a Kínában már alkalmazott “társadalmi kredit” (social credit) bevezetése. Ez utóbbi minden diktatúra álma, melyben a polgárok legtöbb, akár legapróbb aktivitásait is digitálisan követve kívülről határozzák meg azok részvételi lehetőségét a társadalmi életben. “Aki nem lép egyszerre…”
A sorozat ugyan nem elsősorban a covid-19 járványról, hanem annak eszközként való felhasználásáról szól, de nem árt egy rövid áttekintést adni a történtekről:
2015-ben az USA járványügyi guruja, Dr. Fauci, aki Obama, Trump és most Biden alatt is ebben a pozícióban tevékenykedik, a sűrűn lakott kínai Wuhanban található laboratóriumba telepítette ki a denevéreken folytatott korona vírusokkal történő kísérletezést, ami egyébként a bio-fegyver kategóriába esett. A történtekről angol nyelven ITT és ITT olvashatunk.
2019-ben New York városában megtartották a már korábban említett Event 201 nevű pandémia-szimulációs gyakorlatot, amelyről felvételek készültek és az érintettek honlapján megtekinthető, és aminek célját – vigyázat! – tavaly áprilisban egy BBC interjúban az egyik főszervező, Bill Gates letagadta!
Miközben Kína a világ első, eddig soha nem látott nagyságrendű lezárását (lockdown) vezette be Wuhanban, majd Hubei körzetben és egyúttal nemzetközi újságírókat utasított ki az országból, februárban megjelent az első tanulmány arról a feltevésről, hogy az új fajta korona vírus esetleg laborból származhat. Német és angol nyelven ITT találjuk a tanulmány ismertetését, amit nem sokkal később el is tüntettek, már csak a cikkben látható részletek léteznek. Ezek szerint a vírus egy biológiai fegyver és a HIV vírus mesterséges úton modifikált változata lehet.
A világ szinte összes országa bezárkózott, a nemzetközi kereskedelem megbénult. Ekkor derült ki a globalizáció első, embereket veszélyeztető hátránya: a maszkok, védőruhák, orvosi eszközök hiánycikké váltak, mert szinte mindenki Kínából szerezte be ezeket és ilyen mennyiségre – nagy hirtelen – nem volt egyetlen ország sem felkészülve.
Miközben a világ nagyrészt a bezártság miatt szenvedett, megjelentek az első képek a “vírust legyőző” Kínáról, ahol az emberek gondtalanul ünnepeltek. Eközben az USA nagyvárosai lángoltak, az elnökválasztási kampányban rasszizmussal vádolták Trumpot, aki nem volt hajlandó abbahagyni a “kína-vírus” fogalom használatát. Ezt a kifejezést most Biden betiltotta.
Klaus Schwab és haverjai a kínai út helyességét ismételgették minden eléjük tolt mikrofonba, miközben mindenki a nagy megváltásra, a vakcinára várakozott.
A globalizáció és a világkormányzás kezdeteinek, azaz az “összeurópai összefogás” jegyében Angela Merkel, német kancellár utasította a saját, illetve a francia, holland és spanyol egészségügyi minisztereket (!), hogy nemzeti beszerzés helyett adják át az oltás megrendelésének tisztségét az EU részére. A kormánybarát német Bild Zeitung szerint Merkel és von der Leyen külön kívánsága volt, hogy a miniszterek alázatos hangnemben (!) írják meg kérésüket. Már előre kitervelték a nagy közös európai oltás ünnepélyes megkezdését. Mint tudjuk, másképpen történt. Nem akarom külön kihangsúlyozni, de én szóltam von der Leyennel kapcsolatban…
Az amerikai elnök beiktatása után, hogy, hogy nem, az addig tömeges tesztelésekre felszólító WHO megváltoztatta a véleményét a PCR tesztek megbízhatóságáról. Egyre másra jelennek meg, igen, most már a hazai sajtóban is, hogy a vírus valóban labor eredetű lehet és esetleg emberi hanyagság miatt kerülhetett ki a világba. Magyarul ITT, németül ITT és ITT tájékozódhatunk. Az utóbbi linkben több, mint 150 covid tartalmú tudományos cikk listáját is megtaláljuk, akit érdekel.
Az emberek alig várják már a bezártság végét. Számolják a napokat abban reménykedve, hogy visszakapják korábbi életüket.
A hátunk mögött azonban a társadalmat átépíteni akaró önjelölt elit más sorsot talált ki nekünk, amit az “új normalitás”, “globális kormányzás”, “bio-biztonság”, “új zöld egyezmény” és a “4. ipari forradalom” (4IR) címszavak alatt akar ránk kényszeríteni.
Sokszor látok olyan véleményeket, hogy majd a természet “megoldja” a nagyzási hóbortban szenvedő vénemberek társadalmat romboló ámokfutását. Csakhogy az évtizedek alatt kiépített szervezeteik, jól fizetett és mélységesen indoktrinált személyzetük ma már önjáró. Létezésük, tevékenységük teljesen függetlenné vált az alapító személyes jelenlététől.
A sorozatnak vége, de a téma megmarad. Az ellenállásra nem sok lehetőséget látok, kivéve, ha képesek vagyunk egy sokoldalúan képzett, magabiztos és valóban jól informált, kritikus szellemű fiatal generációt a megalomániás öreg fantaszták ellen mozgósítani. Olyan fiatalokat, akik tudása és az emberségbe vetett hite némi esélyt adhat a fasisztoid techno-horror megállítására.
A technika lehet áldás, de ha az összes tevekénységünkről lemondva kiszolgáltatjuk magunkat neki, akkor rabszolgák leszünk. Rabszolgák, sok-sok szép, minket folyton ellenőrző kütyüvel.
A sorozat első része ITT, a második ITT és a harmadik ITT olvasható.
Mi lenne velünk, gyarló és hibásan programozott földi halandókkal, ha egy maroknyi – önjelölt – elit nem mutatná meg nekünk az egyedül létező helyes utat? Ha néhány unatkozó, ámde magát Messiásnak képzelő filantróp, aki így-úgy szerzett milliárdjait nem a mi megregulázásunkra fordítaná? Vagy a globalista inkubátorokban kitenyésztett politszimulánsok nem hajtanának minket a nemzetek felett álló multinacionális konszernek gondoskodó szárnyai alá? A napokban virtuálisan megtartott Világgazdasági Fórum üzenete nem más, mint a “The Great Reset”, azaz a nagy-nagy újraindítás.
Mielőtt azonban a nemzetközi oligarchia és az általuk kiválasztott politikai szereplők túláradó jóakarata láttán néhány kövérebb krokodil-könnycseppet elmorzsolgatnánk a szemünk sarkában, nézzük meg közelebbről, mit is ígér a Schwab-féle wellness-kommunizmus? Ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a gondolatiság (sic!) az 1970-es évek óta alakul, érlelődik a háttérben, tehát ezen a fórumon. Abból kell kiindulni, hogy meglett politikusok és hatalomra, befolyásra váró fiatalabb, a Schwab-doktrínát követni óhajtó kiválasztottak új generációi már tudatosan magukévá tették a világ átszervezésének, transzformációjának ideológiáját.
Az Új Világrend (New World Order / NWO) kifejezés már elavult, kissé túl gyakran emlegették. A régi koncepcióra a nagy újraindítás címkéjét biggyesztették oda. A terv lényege azonban nem sokat változott.
Az ENSZ Agenda 2030, a Rockefeller Alapítvány 2010-es víziója, illetve Klaus Schwab nagy újra indításának üzenete három szóban leírható: fenntarthatóság, egyenlőség, méltányosság (fairness).
A patetikus szóbuborékokkal megfogalmazott célok azonban nem tudják feledtetni azt a pici, ám lényeges szépséghibát, hogy pontosan azok akarják kikényszeríteni a világ összes lakójának, összes társadalmának átértékelését, akik miatt a fennálló rend az összeomlás szélére került. Gondoljunk csak a jelenlegi bankrendszer évek óta fenyegető csődjére, amit eddig új és új pénzkibocsátással, nulla, vagy mínusz kamattal próbálnak megakadályozni.
Az ő kezük nyomát fedezhetjük fel az általánosan tapasztalható rombolásban a dekonstrukció elvei alapján, ami nem csak gazdasági-fizikai megsemmisülést jelent, hanem a társadalmi tudat évtizedek óta történő célzott züllesztését is. Ide tartozik – a teljesség igénye nélkül – az iskolai oktatás színvonalának rohamos csökkentése a fejlett nyugati országokban, a tradíciók, a történelem, a nyelv ideologikus átírása és/vagy megcsonkítása.
Ennek a jelenségnek köszönhetjük azokat a fiatal, tulajdonképpen semmihez sem feltétlenül értő, de hangzatos szavakat kiválóan forgató Schwab-palántákat, akik bomlasztó tevékenységüket már egyes országok közéletében folytatják. A Világgazdasági Fórum úgy nevezett Young Global Leaders tagozat ifjú kommunistáiról aktivistáiról van szó. Természetesen akad köztük komolyabb végzettségű tag is, a lényeg mégis az eszméhez való hűség, hírnév, pozíció, luxus utazások, gyors karrier fejében. Ne legyenek illúzióink, az egész világot átfogó Global Shapers Community, ami alá a Young Global Leaders tartozik, s amelynek deklarált célja szerte a világon a fiatalok szemléletének alakítása, Magyarországon is rendelkezik kiválasztott tagokkal: Global Shapers Community Budapest Hub.
A fiatal vezetők elitista körébe tartozik például Finnország agyon dicsért miniszterelnöknője, aki már sikeresen alakítgatja át a skandináv országot. Már az sem meglepő, hogy az ifjú világvezetők észak-amerikai tagozatában Alicia Garza, a Black Lives Matter (BLM) marxista-queergender társ-alapítója is beletartozik. Ha minden igaz, még azt is megérhetjük, hogy a BLM Nobel Békedíjat kaphat majd…
Prominens tag továbbá a német Zöld párt társelnöke, esetleges jövőbeli kancellárjelölt, Annalena Baerbock is. A felső középosztályból származó Baerbock ugyan nem rendelkezik semmilyen kirívó képességgel, mégis ma ő az egyik legtöbbször szereplő média-celeb Németországban.
Baerbock kisasszony (?) egy amőba lenyűgöző intellektusával nyilatkozik olyan témákról, amelyekről halvány fogalma sincsen. Leghajmeresztőbb ostobaságai közé tartozott az a feltételezés, hogy az elektromos energiát a vezetékben tárolják, hiszen az áram mégis csak a konnektorból jön, vagy az akkumulátorokhoz használt kobaltot koboldnak keresztelte át. Nem az a baj, hogy ennyire buta, hanem, hogy senki nem szól, senki nem emeli fel a hangját és a zöld khmernek behódolt újságírók teljes odaadással futtatják.
Klaus Schwab hagymázas utópiájának alapját elsősorban egy 2016-ban elkészült pamflet támasztja alá. Az írás elkövetője, Ida Auken, korábbi dán környezetvédelmi miniszter, a dán Szociál Liberális Párt tagja, akit – meglepetés! – elsőként választottak ki Dániából a Young Global Leaders csoportba.
Hogy az egyes emberek magánéletének mindenre kiterjedő ellenőrzése, illetve a magántulajdon gyakorlati megszüntetésének terve definitive nem a koronavírussal függ össze, arra már a Világgazdasági Fórum 2017-es (!) konferenciájának egyik alaptémája is utal: What If: Privacy Becomes A Luxury Good (Mi lesz, ha a magánélet luxus tárggyá válik?).
Néhány szemelvény Ida Auken 2016-os (!) dolgozatából, amelyből aztán Klaus Schwab bőségesen merített:
“Üdvözlöm 2030-ban a városomban, illetve városunkat kellene mondanom. Nincs semmi tulajdonom, nincs autóm, nincs házam, nincsenek készülékeim, nincsenek ruháim.”
Enyhén letaglózó kezdés, de legalább sejtjük, hogy mire fog kilyukadni. Zárójelben azért megjegyezném, hogy már az ENSZ Agenda 2030 is ördögtől valónak tekinti a saját házat, ami a megvilágosodottak szerint nem fenntartható, ezért elvetendő az individuális létezés eme túlhaladott formája. 2021-ben a németországi Hamburgban már nem adnak ki építési engedélyt családi házakra!
A továbbiakban Auken felsorolja, mi minden vált ingyenessé, ami feleslegessé tette a tárgyak birtoklását, hiszen amit korábban áruként kezeltek, az szolgáltatássá alakult. A lakhatás, közlekedés, energia, kommunikáció mellett, háztartási gépek és berendezések, az életben használatos eszközök is szolgáltatásokká válnak amelyeket, amikor igény van rájuk, akkor házhoz szállítanak. Képzeljük el tehát, ha szükség van egy mosógépre, akkor majd hoz valaki egyet, esetleg valami koszos, agyon strapált masinát, amit gyorsan bekötnek, majd használat után elszállítanak. Ugyanezt gondoljuk végig az Auken által feleslegesnek tartott összes háztartási kütyüvel. Életszerű.
A nyilvánvalóan alapjövedelmen élő polgár napjait sétálással, biciklizéssel, főzéssel, rajzolással és salátatermesztéssel tengeti. Persze a főzéshez szükséges készülékeket, edényeket is kölcsönkapja, illetve a városi lakásban termeli salátáját. Hasonló elvet már a kínai nagy vezető, haladár generációk idolja, Mao Ce-Tung is kitalált, de ő még a népi kohók ötletével is cifrázta, melyekben mindenki a saját vasát rotyogtatta. Ez persze ma már nem lenne fenntartható és feministák kislányos fantáziájában egyébként sincs helye koszos és nehéz munkának.
Szívet melengető ötlet például a lakáson való közösködés, nem is akárhogy:
“A városunkban nem fizetünk lakbért, mert a szabaddá vált terünket mások is használják, amikor éppen nem vagyunk jelen. Az én lakhelyemen üléseket, összejöveteleket tartanak, amikor nem vagyok otthon.”
A köz-lakás elve, ugyanúgy, mint a bolsevikok által meghonosított társbérlet is, tökéletesen ellentmond az ember, az emberiség szinte genetikailag kódolt alapigényének: a saját kuckónak, egy visszahúzódási helynek, legyen az szalmakunyhó valahol az afrikai szavannákon, vagy egy luxus villa, akár bérelt, akár saját, az eredményen nem változtat.
Auken elképzelt világában természetesen minden tiszta és bőséggel rendelkezésre áll, akár környezettudatos energia, vagy olyan “szuperanyag”, amiből egy titokzatos ipar jó minőségű, javítható, gyorsan megújuló, azaz kvázi örökéletű tárgyakat termel, amiket már nem kell megvenni, mert szolgáltatásként házhoz jönnek. Egy tizenvalahány éves kislány álmai, akinek a szülei mindent a kezébe adnak…
Hogy a jövőben nem kell majd bevásárolni, újmagyarul shoppingolni, az egy nőtől – enyhén szólva – hiteltelennek hangzik, de hagyjuk rá. Sokkal bizarrabb viszont az az igénye, hogy már az önálló gondolkodásra sem lesz szükség, hiszen majd megteszik helyette mások. Mondjuk például egy mesterséges intelligencia, amit régóta rohamléptekkel fejlesztenek.
Gondolt már valaki arra, hogy a mesterséges intelligencia milyen erkölcsi értékekkel bír?
“Sokan kiválasztják a dolgokat, amiket használnak. Néha én is viccesnek tartom ezt, sokszor viszont szeretném, ha az algoritmus választaná ki nekem, mert az jobban ismeri az ízlésemet, mint én saját magam.”
Aki már találkozott célzott hirdetésekkel a közösségi médiában, az tudja, hogy ez már – majdnem – valóság.
“Mióta a mesterséges intelligencia és a robotok annyit munkát átvettek, több időnk van másokkal találkozni, nem létezik csúcsforgalom. A munkát otthon is elvégezhetjük, de ez már nem nevezhető munkának, inkább gondolkodási, alkotási, fejlesztési időnek. Minden szórakozássá vált és az emberek nem akarják egymást zavarni komolyabb témákkal.”
Végül is ez utóbbi sem jövőkép, hanem lassan valósággá váló nihilizmus a jogállamnak csúfolt dekadencia roncstelepein.
Auken elképzelései szerint 2030-ban derékig fogunk járni a boldogságban és a mindenféle jóban, ezért is sajnálkozik azokon, akik a robotizáció és a mesterséges intelligencia térhódítása közben feleslegessé és elavulttá válnak. Akiknek majd nem adatik meg az Auken-féle csodavárosban naphosszat kreatívkodni és másokkal tárgyakon, lakáson közösködni.
Figyelemre méltó viszont Auken gondolatmenete a magánélet megszűnéséről, ismétlem, jóval a covid-válság előtt!
“Valamikor még zavart az a tény, hogy nincs igazi magánéletem. Nem tudtam sehova menni ellenőrzés nélkül. Tudom, hogy mindent, amit csinálok, gondolok, álmodok, azt valahol rögzítik. Remélem, hogy ezt nem fogja senki ellenem felhasználni.”
Biztos vagyok abban, hogy Ida Aukent nem véletlenül tartják Klaus Schwab egyik legígéretesebb tanítványának a fiatal vezetők nemzetközi keltetőjében. Végső megállapításában arra a következtetésre jut a szerző, hogy az általa vizionált világ összességében mégis jó, sokkal jobb, mint amiben jelenleg élünk.
Minden világok legjobbika…
A nagy újraindítás, “The Great Reset” újraelosztási terve gyakorlatilag a nyugati civilizáció elleni támadás. Ne gondoljuk, hogy a nemzetközi oligarchia fogja szétosztogatni magánvagyonát a rászorulók között. Sokkal inkább arról van szó, hogy a fejlett ipari országok gazdasági tönkretétele a cél: az ott megtermelt gazdagság globalista elosztása a Föld kevésbé fejlett régiói számára, a nivellálás, miközben a középosztály gyakorlatilag eltűnik.
A következő részben a jelenlegi válság veszteseit és nyerteseit fogom bemutatni.
Az első részt ITT és a második részt pedig ITT olvashatják.
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!