“Alapvető emberi jogom, hogy békén hagyjanak.” – Roland Baader (1940-2012) után szabadon.
A kis halak és a nagy halak között eltűnt a különbség, ha az elmúlt időszak történéseit veszem figyelembe és ez nem csak egy légből kapott állítás, hanem a saját bőrömön is tapasztaltam. Azok a kedves olvasók, akik eddig is követték a HND blogot, illetve az alternatív médiát, azok nyilvánvalóan tudják, ha nem tudják, akkor legalábbis érzik a lopakodó fasizmus tagadhatatlan megjelenését világszerte, hasonló narratívák alapján. Aki bármilyen formában ellenáll – és azért vagyunk néhányan -, azokra olyan megtorlás vár, ami nem kifejezetten fizikai, hanem egzisztenciális megsemmisítést jelent a renitenseknek. Ember legyen a talpán, aki ebből képes kikeveredni, vagy legalábbis megpróbálja túlélni.
Régóta tervezem, hogy megpróbálom feldolgozni az elmúlt évek hajmeresztő eseményeit, amelyek emberek millióinak életét változtatták meg és amelyek az eddigi társadalmi konszenzust rázták meg alapjaiban. Azt az alapvető, széles körben elfogadott rendszert, mely szerint a tudomány az állandó vitára, tézis-antitézis-szintézis dinamikájára és a folytonos kérdezéseken, kételyeken alapuló fejlődés konstruktivitására épül(ne). Az is figyelemre méltó, hogy mikor és miért veszett el az orvosok iránti általános és mély bizalom, hogyan silányulhatott el a “lehetőleg nem ártani” filozófiája bizonyos bürokratikus protokollok vakon követett uniformizáltságává, a gyógyszeripari konszernek vazallusává.
Az egész világon, de különösen a vezető hatalmak köreiben lassan megindult egy folyamat, amelyben az eddig elhallgatott, vagy újonnan szerzett tudományos ismeretek keretében, illetve a hatalmas társadalmi nyomás hatására megpróbálják legalábbis magyarázgatni, szépítgetni, esetleg megindokolni, de sok esetben akár eltusolni a covid hisztéria szégyenletes és fájdalmas következményeit. Kis hazánkban ez a téma még mindig tabu, sőt egyes korábban jeleskedő szereplők újabb riogatással próbálják a lankadó figyelmet magukra terelni.
Nem egy “klasszikus” sorozatot tervezek. Az anyag olyan nagy, hogy sem megírni, sem megemészteni nem lehet egyszerre. Minden esetre szervesen fog kapcsolódni a hatalmas port felkavaró “Virokrácia” cikkekhez, illetve egy félelmetesen arrogáns kijelentés után közzétett publikációhoz is.
Mielőtt azonban közösen beleásnánk magunkat a mediktatúra mélyebb bugyraiba, egy egészen elképesztő, s egyúttal – sajnos – nagyon is jellemző esetet mutatok be. Valamikor 2024 januárjában egy kormánypárti online média kommentjei között találtam egy linket, ami a Demokrata című, ma is aktív kiadvány 2010-ben publikált cikkéhez vezetett. Úgy látszik, hogy akkor még létezett olyasmi, mint oknyomozó újságírás ezen az oldalon. Az úgy nevezett “sertés influenza” körüli, szó szerinti, disznóságokat írta le az újságíró hölgy. A sertés influenzáról a “Virokrácia” cikkemben is említést tettem, mert én nem felejtek olyan könnyen.
Déjà-vu – ezt már láttam! Mintha az évtizedek óta “tervezett” világjárványok és persze a covid mizéria forgatókönyve köszönt volna vissza a cikkből. Ráadásul a megnevezett szereplők egyike, Dr. Wolfgang Wodarg professzor, aki anno még az EU egyik vezető egészségügyi politikusaként játszott kiváló és valóban megmentő szerepet és aki rögtön a covid cirkusz elején képviselte a józanság hangját, s akit ma már az orvostársadalom “tehetségtelen, összeesküvési elméleteket gyártó” páriájaként jegyeznek a politikai mainstreamben.
Ismerve azonban a hazai média gyávaságát és megalkuvásra hajlamos karakterét, gyorsan lementettem az oldalt, mielőtt még rejtélyes módon eltűnhetett volna. És niná! Ma már, pár hónappal később tehát, hiába keressük a Demokrata oldalán ezt a cikket:
Screen shot Demokrata 2010 vs. 2024
Sajátságos módon a nagyvilágban első sorban a konzervatív erők próbáltak ellenállni a covid diktátumoknak. Magyarországon a bal és a jobb oldal kvázi kéz a kézben táplálta a WHO narratívát, de ez már egy másik történet lesz.
A következőkben lemásolom az egész, különösen a mai tapasztalataink fényében, megdöbbentően szókimondó cikket, illetve közlöm a végén az egyik fellelhetőségi linket is a Web Archívumban. Zárójelben: ez az archívum, amely felbecsülhetetlen értékű anyagot, tudást, azaz például az általános internetes cenzúra és nagyipari törlési akciók “áldozatait” tartja nyilván, nemrég hatalmas hacker támadás miatt napokig nem volt elérhető. A könyvégetés 21. századi változata?
“H1N1: A járvány hazugság volt
Alattomosan lopakodott be életünkbe a félelem, ahogy megjelent a világjárvány réme.
„Újabb halálos áldozata van az újinfluenzának… Négy újabb magyart betegített meg az újinfluenza… Egész Görögországot beoltják az újinfluenza ellen… Katarban meghalt az új vírus első áldozata… Újabb európai országokban ölt az újinfluenza… Újabb öt magyar betegedett meg az influenzavírustól…” – terjesztette a rémhírt az egész magyar média. Ezek a szalagcímek tavaly nyáron láttak napvilágot, azt követően, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 2009. június 11-én világjárvánnyá nyilvánította a sertésinfluenzát. A WHO a járványt a hatodik, legmagasabb riasztási fokozatba sorolta.
– A H1N1 betegség elérte azt a szintet, amitől már világjárványnak nevezhető – tette közzé ezen a napon Margaret Chan, a WHO főigazgatója.
Egy évvel a történtek után kiderült, hogy ez a nap nem egy világméretű járvány, hanem egy világméretű összeesküvés kiindulópontja volt. A külföldről érkező hírek Magyarországra is átterjedtek, és megjelentek az első pánikkeltő tudósítások. Nem sokkal később az Index.hu arról számolt be, hogy már 86 újinfluenzás esetet regisztráltak Magyarországon, amelyből egy halállal végződött. Így kezdődött az a történet, amelyről mára bebizonyosodott, hogy a hisztériakeltést világméretű gazdasági összefonódás és az óriási profit motiválta: az Egészségügyi Világszervezet szakértői közül jó néhányan bizonyítottan az oltóanyaggyártóknak dolgoztak. Ezt az Európa Tanács vizsgálata derítette ki idén januárban indított vizsgálata során: állítását konkrét nevekkel, illetve a gyártók fizetési listáival támasztotta alá, amelyen a szakértők neve szerepelt.
A British Medical Journal szerint ráadásul a Roche és a GlaxoSmithKline nemcsak a WHO-nál képviselte hatékonyan az érdekeit, hanem az influenza elleni gyógyszereik, például a Tamiflu engedélyezése során is. A Tamifluval szemben az amerikai szakhatóságnak, az FDA-nak rengeteg kifogása volt, mivel a gyógyszer az engedélyezési vizsgálatokban alig bizonyult hatékonyabbnak a placebóknál. De fordult a kocka: az FDA és az Európai Gyógyszerügynökség is megváltoztatta eredeti álláspontját. Ebben a döntésben is szerepük volt olyan szakértőknek, akikről utóbb kiderült, hogy nevük szerepel az említett gyógyszergyárak fizetési listáján…
Az utóbbi napokban szinte minden napi- és hetilap és több internetes hírportál is beszámolt arról, hogy világszinten dollár-, illetve eurómilliárdokba kerülhet csak a megmaradt vakcina megsemmisítése, amivel kénytelen-kelletlen azt is beismerik, a világméretű járvány bizony elmaradt. Az egész világon ugyanis összesen 18 337-en haltak meg az utóbb újinfluenzának nevezett sertésinfluenzában a WHO adatai alapján.
Mondhatja bárki, ezt tavaly nyáron még nem tudhatta senki. Hogy jobb felkészülni egy esetleges járványra, mint tétlenül várni, hogy kitör és milliók életét követeli. Hogy jobb félni, mint megijedni. Mert mi lett volna, ha… Csakhogy ez az érvelés téves következtetéseken alapul. Ugyanis nem általában a járványok esetleges bekövetkezésének valószínűségével és a felkészülés fontosságával, hanem egy nagyon is konkrét, néven nevezett kórokozó, egy konkrét járvány konkrét kitörésével riogatták az emberiséget úgy, hogy közben már kész is van ellene a csodaszer, amit az oltóanyaggyártók nagy tételben már gyártottak is, a kormányok pedig – nem bízva semmit a véletlenre – milliárdos állami megrendeléseket adtak nekik.
Ez az egész világméretű szélhámosság persze nem tavaly kezdődött. Egyes lapértesülések szerint a WHO tíz évig készült a nagy influenza-pandémiára, amelynek főpróbája a legendás madárinfluenza-cirkusz lehetett. Tavaly tavasszal azután gyorsan és precízen indult be a gépezet, a világmédia hathatós támogatásával. Nem sikertelenül. Megállapíthatjuk, hogy kellő médiatámogatással az emberek akár a vakbelüket is tömegesen kivetetnék, függetlenül attól, hogy szükség van-e erre, vagy sem. A média a sertésinfluenzából – ismételjük meg: minden alap nélkül – valóságos tömeghisztériát robbantott ki.
Pár példa emlékeztetőül:
„Bántalmazták és leköpték, mert köhögött a buszon. Belemarkoltak a hajába, a fejét a kapaszkodóba verték, és leköpték azt a lányt, aki köhögni merészelt egy buszjáraton” – adta hírül az Index-Bulvár 2009. szeptember 22-én, amikor már az újinfluenza hisztériája sokakat megfertőzött.
Tavaly szeptember végén összeült a főváros védelmi bizottsága. A velejéig ártatlan Demszky Gábor azért hívta össze a polgári védelem, a tűzoltóság, a rendőrség, a mentőszolgálat, az ÁNTSZ és a fővárosi közüzemi társaságok, a vízművek, a BKV, a közterület-felügyelet és a polgárőri szervezetek vezetőit, hogy a tömeges megbetegedések megelőzéséről tanácskozzanak.
A médiában álszent vita kerekedett az oltóanyag körül: beolthatók-e a terhes nők és a kisgyermekek? Hány hónapos kortól adható az oltás? – ez volt a legfőbb kérdés. És bár az Infektológiai Szakmai Kollégium kijelentette, hogy a védőoltás nem alkalmas a kisgyermekek és a terhes nők oltására, Székely Tamás egészségügyi miniszter oltáskampányba kezdett, Szalka András infektológus főorvos pedig kijelentette, a terheseket és a kisgyermekeket igenis be lehet oltani.
– Az oltóanyag teljesen veszélytelen, a terhes nőket és a magzatot alapvetően a láztól kell védeni – tódította Falus Ferenc országos tiszti főorvos, hozzátéve, hogy ha járvány tör ki, azzal kell számolni, hogy a lakosság egyharmada megbetegszik. – Ha nincs védekezés, a terheseknek körülbelül a fele biztosan néhány napig influenzás fertőzésben fog szenvedni, és 4-5 napos láz veszélyezteti. A lázas állapot megelőzésének egyetlen hatékony módszere a védőoltás – jelentette ki Falus Ferenc.
– Jogi felelősség terheli azokat, akik lebeszélik az érintetteket az oltásról és súlyos szövődmények veszélyeinek teszik ki őket – szögezte le fenyegetően. Ma már tudjuk, alaptalanul fenyegetőzött.
Ebben az óriási félelem- és oltáskampányban kevesen tudtak objektívek maradni. Megosztottá vált az orvosszakma, és ahogy teltek-múltak a hetek, egyre halkabbá váltak azok a szakmai vélemények, amelyek úgy ítélték meg, hogy a nem kellően tesztelt, terheseken például ki sem próbált oltóanyag szervezetbe juttatása kifejezetten ellenjavallt, mert több kockázatot hordoz, mint amennyi előnnyel bír.
Tudunk olyan esetről is, amikor egy háziorvos a védőoltás beadását követő neurológiai szövődményeket akarta bejelenteni, ám az ÁNTSZ képviselője olyan nyomást gyakorolt rá, hogy az orvos letett eredeti szándékáról.
A média pedig rázendített: hírt adott a sertésinfluenzától megbetegedő pulykákról csakúgy, mint Bajnai Gordonról, aki kiállt a kamerák elé és beoltatta magát. Hétről hétre, napról napra, óráról órára újabb kampányelem került elő. A média rendíthetetlenül terjesztette a rémhírt: „A fiatalokat fertőzi meg leginkább a H1N1” – tudósított az Index.hu, mexikói járványtani kutatók adataira támaszkodva. „Nincs vesztegetni való idő, egy hónap múlva tetőzik a járvány” – tudatta az Inforádió november 14-én, majd hasonló tartalommal a Hírszerző november 16-án, amikor már a szezonális influenzavírus is megjelent.
7826 áldozatról számolt be a Népszabadság Online 2009. november 27-én. „Véletlen vetélések?” – tette föl a példátlanul aljas kérdést december 2-án, majd ugyanezen a napon „Súlyos veszélyben a kismamák” címmel is cikket közölt. 2010. január 26-án pedig megírta, „Elhunyt a H1N1-gyel fertőzött kismama”. A Népszava Online sem maradt el a többi hírportáltól. Még a karácsonyi ünnepek alatt is ontotta a híreket. „Januárban megérkezik a járvány második hulláma” – jósolta december 23-án. „Egy hét alatt 91 áldozat” – tudatta a szenteste napján. „Tizenegyen szorultak gépi lélegeztetésre” – írta december 27-én.
– Elérte a járványküszöböt az újinfluenza-gyanús megbetegedések száma, ezzel országos járvány van – jelentette be Falus Ferenc a 46. héten. Ekkorra 22 ezer ember betegedett meg valamilyen influenza(szerű) megbetegedésben. Azt is ideszámították, aki csak köhögött. Napról napra újabb áldozatokról számoltak be a lapok. „Hatvanan vannak intenzív osztályon” – harsogta a közrádió december 3-án, esténként pedig mindenki követhette az m1, a TV2, az RTL Klub, vagy a HírTv esti híradójában, hogy mikor melyik kórházban rendeltek el látogatási tilalmat. „Ismét ölt a H1N1: 50 éves nő az újabb áldozat Székesfehérváron” – tudatta a Magyar Nemzet Online 2009. december 21-én. „Újabb H1N1-halál – az elhunyt megkapta az oltást” – vette át a Délmagyar hírportál értesülését a hvg.hu ugyanezen a napon.
„Beoltották, de nem volt védett” – derült ki a weborvos cikkéből arról a 29 éves fiatalemberről, aki intenzív osztályra került az oltás ellenére. A férfi ugyan hamar jobban lett, de a média már messze járt: „egy kisfiú agyát is megtámadta a H1N1” – számolt be a rémületes hírről az Index.hu december 6-án.
Hamarosan az is kiderült, nem jár táppénz az ápolónak, ha nem oltatja be magát… Továbbá: „Lélegeztetőgépre került egy 16 éves kismama” – tudta meg az origo.hu december 17-én. „Álmában halt meg a háromhetes csecsemő, vérzéses tüdőgyulladása volt” – közölte az RTL Klub, december 17-én. „Belehalt a H1N1 szövődményeibe a Markusovszky Kórház egyik dolgozója” – adta hírül a 168 Óra Online december 29-én. „Elhunyt egy koraszülött Szegeden” – tudatta a DunaTV december 30-án. „Pápán is meghalt egy H1N1-es beteg” – harsogták az egymástól átvett hírt az internetes hírportálok.
Dőltek a rémhírek. Minden egyes esetről külön-külön, naponta többször is beszámoltak a médiumok. És senki nem gondolkodott el azon, hogy a korábbi években, amikor Magyarországon még nem hallottak madár- és sertésinfluenzáról, a most ismertté vált 134 haláleset többszörösét követelte a minden évben jelentkező szezonális influenza. Volt-e annak idején hírértéke, ha például egy vidéki kórházban meghalt egy influenzás szövődményekkel ápolt beteg? Nem volt. Olyannyira nem, hogy a szezonális influenza halálos áldozatainak számát nem is tartották nyilván, csak a KSH becsült adatai állnak rendelkezésre.
A félelemkeltés technikája rendkívül primitív és mégis döbbenetesen hatásos volt: a média egyenként és részletesen, felnagyítva tárgyalt minden esetet, drámának állított be minden egyszerű megbetegedést, feltételezéseket tényként adott elő, nap mint nap testközelbe hozta a félelmet, a halált.
„A végzet a küszöbön áll. Semmit sem tehetsz ellene. Védtelen vagy: elkapod, megbetegszel, és lehet, hogy meghalsz… Egyetlen kiút van ebből a szörnyű helyzetből: ha beoltatod magad. De ne félj, kormányod gondoskodik rólad, látod, meg is rendelt hatmillió adag vakcinát…”
Sajnos azt kell mondanunk, Magyarországon egy kivételével minden médium részt vett a hisztériakampányban. Egyedül a Demokrata hívta fel a figyelmet már a kezdet kezdetén arra, hogy lehetőség szerint mindenki mérlegelje az esetleges kockázatokat, mielőtt oltóanyagot juttat a szervezetébe. Ugyanis ami fölösleges, az káros. Kezdettől fogva aránytalannak és eltúlzottnak ítéltük a kampányt. Ami fölkeltette a gyanúnkat. Ez egyébként megosztotta a szerkesztőséget is, de a lap ellenállt a kísértésnek.
Miközben a magyar média nemcsak behódolt a WHO-tól kiinduló oltáskampánynak, hanem tovább gerjesztette a félelmet, a Demokrata a józan ész útját választotta és szembeszállt a hisztériával. „Szép új világ-járvány” című cikkünkben, 2009. szeptember 23-án a 22. oldalon felhívtuk a figyelmet arra, hogy amíg a H1N1-vírusról szóló híradások a halálesetekre fókuszálnak, addig ezrek épülnek fel a betegségből, egy-két nap alatt…
2009. november 25-i számunkban a 21. oldalon kommentár nélkül közöltük Ewa Kopacznak, Lengyelország egészségügyi miniszterének a beszédét, amely 2009. november 5-én hangzott el a lengyel parlamentben:
„– Azok, akik győzködnek engem, hogy vegyek vakcinát, miért nem kiabáltak tavaly, vagy akár 2003-ban, amikor 1,2 millió lengyel volt influenzás?” – tette fel a kérdést a lengyel egészségügyi miniszter, hozzátéve, hogy egymilliárd ember betegszik meg a szezonális influenzában évről évre, egymillió ember meghal a szezonális influenzában világszerte, évről évre. „Volt valaki, aki világjárványt jelentett volna be a szezonális influenza miatt?” – sorolta aggályait a miniszter.
Álljon itt újra a WHO adata: egy év alatt az egész világon H1N1-ben csupán 18 337-en haltak meg, ami a szokásos egymilliós szezonális influenzaáldozatnak nem éri el a két ezrelékét sem!
„Hadgyakorlat folyik, amelyben az egy-két nap alatt nyomtalanul lezajló tökéletesen ártalmatlan influenzával modellezik a pandémiás veszélyt” – próbálta értelmezni a kialakult helyzetet a Demokrata már a tavaly október 14-i számában a 19. oldalon, amikor a végleges számoknak még senki nem lehetett a birtokában, így mi sem tudhattuk, csak sejtettük, hogy az úgynevezett újinfluenza a szokásos influenzától messze elmarad… Ekkor még a tiszti főorvos egy tavaszi még nagyobb járványhullámmal riogatott. Ami persze elmaradt.
Az első komoly visszaigazolást januárban kaptuk, amikor az Európa Tanács Egészségügyi Bizottsága vizsgálatot indított a H1N1 kapcsán és úgy döntött, átvilágítja a gyógyszergyártó cégek, a kutatók és a WHO összefonódását. Dr. Wolfgang Wodarggal, a bizottság elnökével is csak mi közöltünk interjút 2010. január 13-án, a 20. oldalon. Azóta a vizsgálat lezárult, az eredmény magáért beszél. A WHO azonban hallgat, illetve semmitmondó nyilatkozatokat ad ki a járvány lecsengéséről.
Hallgatnak az oltóanyaggyártók, de nem tétlenkednek: az Omninvest például azon fáradozik, hogy meghosszabbíttassa a tökéletesen fölösleges vakcina lejárati idejét. Az őszi szezonális oltóanyag, ígérik, tartalmazni fogja a H1N1 elleni szérumot is. De minek, kinek?
Lehetséges, hogy a WHO készül az újabb kampányra? Elvégre az államilag finanszírozott vakcinagyártás gigantikus üzlet. Az idén majd kitör a pókinfluenza, vagy a hernyóinfluenza, vagy az egérinfluenza, vagy valami más… A médiumok elkezdenek majd megint rémisztgetni. Jó részletesen beszámolnak minden esetről. Mintha mi sem történt volna. Emberek százmillióit teszik ki a pszichikai terror nyomásának, és emberek százmilliói ismét elkezdenek rettegni – és sorba állnak az oltásért.
A Magyar Demokratát a médiadömpinghez képest nagyon kevesen olvassák. És könnyen lehet, hogy olvasóink egy része sem mert hinni nekünk. Pedig igazat mondtunk. Mi mondtunk igazat. Egyedül. Az igazság ugyanis nem mennyiség, hanem minőség kérdése.
Hernádi Zsuzsa
Kísért a múlt
A vakcinagyártó Omninvest Kft. 2010. július 29-én közleményben tudatta az Omninvest Kft. tulajdonosi szerkezetének megváltozását és nyilvánosságra hozta az új cég tulajdonosainak nevét. A Fluart néven megalakult nagyváradi bejegyzésű vállalkozás megvásárolta a ciprusi Sumpter Ltd. Omninvestben birtokolt teljes üzletrészét, s ezzel magánszemélyek tulajdonába került az Omninvest százszázalékos üzletrésze. Az újdonsült tulajdonosok között megtaláljuk Klenyánszki Erikát, aki az Első Magyar Olajtároló (EMO) Rt. igazgatósági tagja volt. Ez a cég egyike volt a korábban a szovjet Déli Hadseregcsoport tulajdonát képező, az itt hagyott olajtárolókra sikeresen pályázó, azt fillérekért megszerző vállalkozásoknak. Klenyánszki Erika együtt igazgatta a céget azzal a Kaizinger Zoltánnal, aki a III/III./2.A osztályán, vagyis a belső elhárítás területén tevékenykedett. Ugyancsak az új tulajdonosok közt szerepel a jelenlegi ügyvezető, Zimonyi Ferenc, aki annak idején a már elhunyt III/III-mas pártállami titkosszolgálati hadnaggyal, Kaizinger Zoltánnal, és a Draskovics-iskolatárs Vajó Péterrel közös céget alapított.”
Ennyit mára. Önökre bízom a véleményalkotást. A “krimi” majd valamikor folytatódik, bár igyekszem azért menetközben más, szintén érdekes, vagy közérdekűnek tekinthető jelenséget is boncolgatni.
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: rubikon-news.de
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!