HND: Ördögök alkonya

Istenek alkonyát (Wagner opera) mégsem írhattam. Az elmúlt napokban heves találgatásokba kezdett a nemzetközi média, hogy az ukrán háborús celeb meddig bírja még, meddig tartható a jelenlegi pozíciójában, meddig vezetheti a világot orránál fogva, szüntelenül pénzt és fegyvereket követelve (!) a nagyhatalmaktól?

Egy lényegre törő, frappáns elemzést találtam Martin Sonneborn, német politikus, EP képviselő oldalán, akinek találó meglátásait többször adaptáltam ebben a blogban. Nem olyan régen még tabu lett volna a világot terepszínű hacukában körbe haknizó “elnök úr” bármilyen abszurd, mélységesen ember- és demokráciaellenes megnyilvánulását megkérdőjelezni. Hirtelen annyira megtáltosodott az európai kontinens legkorruptabb, legbrutálisabban elnyomó formációja, amit köznyelven Ukrajnának nevezünk, hogy az EU önjelölt elitje minden körülmények között és gyorsított eljárásban az Unió tagjának akarta felvenni. Eközben számolatlanul ömlöttek a dollár és euró milliárdok a feneketlen zsákba, hogy egy részük aztán külföldi luxus villák és egyéb nélkülözhetetlen javak képében manifesztálódjon a világ különböző, arisztokratikusnak számító pontján.

Lássuk tehát:

»Az ukrán elnököt, Zelenszkijt, évek óta a nyugati fővárosokban a demokratikus ellenállás szimbólumaként ünnepelték. Ez a csodálat néhány helyen nyilvánvalóan egyfajta kényelmetlenségnek adta át a helyét, ami egy realisztikusabb helyzetfelmérésnek köszönhető.

Az angol nyelvű médiában az elmúlt napokban kritikus cikkek jelentek meg (Zelenszkijről és Ukrajnáról), amelyeket még hetekkel ezelőtt ugyanazok a médiumok „orosz propagandának” minősítettek volna.

A Financial Times részletesen kifejti, hogy Zelenszkij minden jel szerint nem demokrata, hanem (kis) autoriter uralkodó, egyben idéz ellenzéki politikusokat, vezető civil társadalmi képviselőket és diplomatákat, akik egybehangzóan kijelentik, hogy Zelenszkij és tanácsadói a háborús jog keretében megadott hatásköreiket arra használták, hogy „politikai ellenfeleiket és kritikusait marginalizálják, a civil társadalmat elhallgattassák és saját hatalmukat megszilárdítsák”.

Ez a megállapítás egybeesik az „Economist” egyik cikkével, amely szerint a kijevi kormány intrikákba, cselszövésbe és belső hatalmi harcokba keveredett, amelyek olyan mértékűek, hogy belülről fenyegetik az államszerkezetet.

Az amerikai Freedom House nevű agytröszt „az ukránok politikai és polgári jogainak romlását” észleli, míg az Ukrainska Pravda nevű online hírportál szerint az elnök „első, de magabiztos lépéseket tett a korrupt autoritarianizmus felé”.

A „Spectator” már a címében kijelenti, hogy „az ukránok elvesztették bizalmukat Zelenszkijben”, és egy volt magas rangú ukrán kormánytisztviselőt idéz, aki szerint „ha a háború folytatódik, hamarosan nem lesz többé Ukrajna, amiért érdemes lenne harcolni”.

Az amerikai oknyomozó újságíró és Pulitzer-díjas Seymour Hersh végül – mint mindig, amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva – arról számol be, hogy az Egyesült Államok véget akar vetni a „Zelenszkij-korszaknak”, hogy végre befejezhesse az ukrajnai háborút is. Washingtonban véglegesen meg akarnak szabadulni Zelenszkijtől, hogy helyére a haderő korábbi parancsnokát, jelenlegi londoni nagykövetet és (a hivatalos verzió szerint) a Nordstream-terrorcselekmény állítólagos kitervelőjét, Valerij Szaluzsnyit ültessék. Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás szerint több ukrán választaná elnöknek őt, mint a jelenlegit. Ha Zelenszkij nem hajlandó lemondani tisztségéről, ami nagyon valószínű, akkor „erőszakkal” kell eltávolítani, állítja egy, a tervbe bevont amerikai tisztviselő: „Zelenszkij nem fog önként távozni, hanem lábbal előre.”

Még a „Deutsche Welle” is meglepetést okozott egy riporttal a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, akiknek behívása Ukrajnában bevett gyakorlat, és elismerte, hogy 3500 hivatalos panasz érkezett súlyos emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatban a mozgósítás kapcsán – epilepsziások, skizofrénok, „tuberkulózisban szenvedő” vagy „fogak nélküli” katonák részéről.

Ez számunkra úgy tűnik, mintha egy ilyen híres „narratíva váltás” kezdeti szakaszában lennénk.
A német médiától, ezektől a notórius lemaradóktól a tudatlanság völgyéből, hamarosan a következő témákról várunk bőbeszédű riportokat, mintha nem lenne holnap:

„Perverz behívási gyakorlat és kényszerű mozgósítások” (Süddeutsche Zeitung), „Perverz hatalmi struktúrák és diktatórikus államfelépítés” (Frankfurter Allegemeine zeitung, helyi rész), „Perverz: Elmebetegek a fronton! Fogatlanok!” (Bild Zeitung); valamint mindenekelőtt az ukrán örökzöld „Perverz korrupció” – beleértve a Zelenszkijre vonatkozó, a Panama Papers-ből származó információk újbóli felvetését – (Spiegel, Task Force „Slow Research”). És természetesen: „A felesége perverz ruhái” (Bunte).« (Ez a felsorolás természetesen szarkasztikus és vágyvezérelt – HND)

Forrás.

Talán egyszer majd megérjük azt is, hogy az elképzelhetetlenül kegyetlen háborús bűnök, vagy a “bucsai mészárlás” néven elhíresedett akció valós története is elmesélhető lesz, mert eddig csak az internet legeldugottab zugaiban találunk ezekre vonatkozó tényeket, sokszor a web-archívum rekonstrukciós segítségével.

Nincsen tehát uborkaszezon, nagy változásoknak nézhet elébe a világ. Szerencsére kis hazánk ellenzékének új reménységét, Ukrajna meghitt haverját, ez nem érinti, mert feudálisan jól fizető, ám mégis unalmas EP munka helyett a magyar pampákon modellkedik különböző, látványos mutatványokban, megmutatva, hogy a “vízen járástól” kezdve a robogózásig mindenhez (is) ért. A legbizarabb akciója mégis az úgy nevezett “aura-farming” volt, amelyben egy, a TikTok-on futótűzként elterjedt, indonéz kisfiú mozdulatait utánozza 43 évesen. Ezt korábban kapuzárási pániknak hívták, amikor öregedő pasik görcsösen fiataloSCHkodni akartak. Csak remélni lehet, hogy az “ördögök alkonya” ragályos lesz.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: vreme.com