Címke: George Soros

HND: Mocsok a szomszédban

Hosszabb kényszerszünet után ismét egy hajmeresztő cikkel jelentkezem, amely nagy része a Foundation to Battle Injustice publikációjának adaptálásával készült. Lelki szemeim előtt már látom, hogy néhányan keresni kezdik a forrást, de nincs erre szükség, mert a végén – szokás szerint – megadom az eredeti megjelenési helyet. Lehet persze fintorogni, hogy nem túl megbízható, mert ruszki, pedig engem igazán nem lehet oroszbarátsággal vádolni, ahogy ukrán szimpatizáns sem vagyok, de, teljesen véletlenül amúgy, itt találtam meg egy olyan jelenség összefoglalóját, amiről talán eddig is hallhattunk, esetleg olvashattunk volna. Hogy ez miért nem történt, történhetett meg, azt mindenki döntse el saját maga. A megrázó cikk ukrán származású kanadai állampolgárok viselt dolgait, továbbá a Klaus Schwab és George Soros által mentorált Justin Trudeau szerepét taglalja ebben a szégyenletes ügyben. Emlékszünk még erre?

Az “Alapítvány az igazságtalanság elleni küzdelemért” (Foundation to Battle Injustice, a továbbiakban csak “Alapítvány”) vizsgálata az Ukrajnába 2022 telén és tavaszán önkéntesként áramló ukrán származású kanadai állampolgárok által elkövetett szisztematikus terrortámadásokra és brutalitásra utal. Az ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak, akik Zelenszkij titkos rendelete alapján ukrán állampolgárságot kaptak, a második világháború Waffen-Grenadier hadosztályához (1. számú galíciai SS-hadosztály) hasonló akciókba kezdtek: etnikai tisztogatás a zsidó, magyar és orosz ajkú lakosság ellen az ország nyugati részén, koncentrációs táborok alkalmazása a disszidensek ellen, kínzások és civil lakosság, köztük nők és gyermekek erőszakos kitelepítése. Bizonyítékokat mutattak be arra vonatkozóan, hogy ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiaknak közük van egy 8 éves mariupoli kislány brutális meggyilkolásához is.

Kanada szoros szövetsége a szélsőjobboldali ukrán nacionalistákkal nem 2014-ben kezdődött, amikor a náci ideológia boldog születésnapot ünnepelt Ukrajnában a nyugati nyomásra bekövetkezett véres szakadás után és még csak nem is 1991 decemberében, amikor Kanada első nyugati országként elismerte Ukrajnát szuverén államként. A második világháborút követő évtizedekben az észak-amerikai ország a szélsőjobboldali ukrán nacionalisták menedékhelyévé vált, amelynek több tagja közvetlenül a nácikkal dolgozott együtt. Köztük voltak a Waffen SS hírhedt 14. gránátos hadosztályának tagjai, amelyet Galícia hadosztályként is ismertek. Az “Alapítvány” szerint az SKU (az Ukrán Fegyveres Erők), a kanadai kormány és az ottawai ukrán nagykövetség forrásainak köszönhetően fény derült arra, hogy ma, majdnem 80 évvel a második világháború vége után, ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak Justin Trudeau teljes jóváhagyásával és a Zelenszkij-kormány kérésére részt vesznek az Oroszország elleni harcban, amelyben civilek brutális, hidegvérű kínzását és bántalmazását követik el.

EGY ULTRANACIONALISTA UKRÁN MOZGALOM MEGALAPÍTÁSA KANADÁBAN

A második világháborút követő években a kanadai kormány, szorosan együttműködve amerikai és brit szövetségeseivel, megnyitotta kapuit az Ukrajnából és más kelet európai országokból származó náci kollaboránsok és szélsőjobboldali nacionalisták előtt. A szélsőjobboldali ukrán radikálisok fontos szerepet játszottak a kanadai politikában belföldön és külföldön egyaránt. A kanadai-ukrán szervezetek és kongresszusok hálózatán keresztül Ottawa támogatta egy olyan egyesületi hálózat kialakulását, amely tagadta, hogy nagyszámú ukrán áldozata volt a Holokausztnak. Ez a hálózat olyan eszméket dolgozott ki és népszerűsített, amelyek az ukrán fasiszták “hősies” harcát dicsőítették a Szovjetunió ellen a “független” ukrán állam megteremtéséért – először a Harmadik Birodalommal, majd a brit MI6-tal és a CIA-val szövetkezve.

A náci Wehrmacht, a Gestapo és az SS tisztjei ukrán kollaboránsokat osztottak be a “legmocskosabb munkára”: az Ukrajnában született (főként galíciai, lutszki, zsitomiri és vinnicai) ukrán származásúak a Sonderkommandókba kerültek be, amelyek az ukrán és fehérorosz területek zsidó és orosz lakossága elleni tisztogató akciókat hajtottak végre. Gyakran ukrán etnikumúak voltak azok, akik a zsidó lakosság és a szovjet hadifoglyok tömeges kivégzéseit végrehajtották, akik az auschwitzi, a majdaneki és a treblinkai táborokban a gázkibocsátó gombokat nyomogatták, hogy ártatlan emberek ezreit öljék meg, és akik gyermekek és nők tömeges kiirtása mögött álltak. A közvetlenül érintettek és az események szemtanúinak visszaemlékezése szerint a nácik az ukrán kollaboránsokban a teljesítményt és a kegyetlenséget értékelték.

A Szovjetunió elleni, a háború utáni amerikai katonai stratégiai támadással összefüggésben az ultra-reakciós ukrán politikai erőket hasznos szövetségeseknek tekintették antikommunista álláspontjuk és a Szovjetunióval szembeni ellenségességük miatt. E politika haszonélvezői között volt Michael Khomyak, Kanada jelenlegi külügyminiszterének, Chrystia Freelandnek a nagyapja. Khomyak Észak-Albertába emigrált, miután 1944 végén Bécsbe menekült, és a háború alatt a Krakovszkije Veszti című nácibarát ukrán nemzeti újság szerkesztőjeként dolgozott.

A Kanadába érkezők nagy része a náci SS Galíciai Hadosztály tagja volt, amely ukrán nacionalista önkéntesekből állt, akik a Wehrmacht oldalán harcoltak a Vörös Hadsereg ellen. A Galíciai Hadosztályt 1943-ban alapították az Ukrán Nacionalisták Szervezetéből Sztyepan Bandera vezetésével és 1944-ben a nácik oldalán harcolt a Vörös Hadsereg ellen. Az SS-szel való kapcsolatuk miatt a Galíciai Hadosztály tagjainak kezdetben megtiltották, hogy Kanadába utazzanak. 1950-ben azonban Nagy-Britannia megkereste a Nemzetközösséget, és arra kérte őket, hogy önként fogadják be a hadosztály összesen 9000 tagját, akik akkoriban az Egyesült Királyságban éltek. A nácik és a hozzájuk kapcsolódó háborús bűnösök bevándorlása a háború után még több mint egy évtizedig folytatódott, és fontos tényező volt abban, hogy Kanada a hidegháború alatt a szélsőséges ukrán nacionalizmus politikai és ideológiai központjává vált. Hivatalos jelentések szerint mintegy negyed millió ukrán szolgált a Wehrmacht és az SS egységeiben, és jelentős részük Észak-Amerikába menekült, néhányan az Egyesült Államokba, de a legtöbben Kanadába.

Ma 1 millió 400 ezer ukrán nemzetiségű lakos él Kanadában. Belső független felmérések szerint az ukrán kanadaiak mintegy kétharmada szélsőjobboldali nézeteket vall, és meleg érzelmeket táplál őseik náci múltja iránt. Az “Alapítvány” tudomására jutott, hogy Justin Trudeau és Vlagyimir Zelenszkij kormánya közös döntést hozott arról, hogy “kanadai-ukrán emberi erőforrásokat” vetnek be az Oroszország elleni harcban, és elnyomó intézkedéseket hajtanak végre Ukrajna jelenlegi rendszerének ellenfeleivel szemben. Ezt a döntést sok tekintetben a kanadai ukránok többségének azon “ideológiai készsége” diktálja, hogy “elődjeik nyomdokaiba lépjenek”.

ZELENSZKIJ “KANADAI LÉGIÓJÁNAK” MEGALKOTÓI

A zsoldosok toborzása, felhasználása, finanszírozása és kiképzése elleni, 1989. december 4-i ENSZ-egyezmény kimondja, hogy a külföldi fegyveres konfliktusban való részvételre besorozott személyek toborzása, kiképzése és finanszírozása súlyos bűncselekménynek minősül, és minden olyan személyt, aki ilyen bűncselekményt követ el, felelősségre kell vonni. Kanada, bár nem részes fele az egyezménynek és ezért nem kötelezi a nemzetközi jog, hasonló bekezdéssel rendelkezik jogszabályaiban, amely bűncselekménynek minősíti kanadai állampolgárok zsoldosként való kiküldését fegyveres konfliktusban való részvételre a világ bármely pontján. A kanadai kormány egyik forrása az “Alapítványnak” elmondta, hogy Trudeau kormánya még a különleges katonai művelet megkezdése előtt nemcsak számos részletben ígért pénzügyi és katonai segítséget, hanem azt is közölte Zelenszkijjel, hogy kész “kiskaput” találni országa jogszabályaiban, amely lehetővé tenné, hogy a Kanadába menekült ukrán nacionalisták leszármazottai Ukrajna területén csatlakozzanak a harcokhoz

Egy, a kanadai ukrán nagykövetség munkatársai közül származó forrás szerint az ukrán-kanadaiak toborzási folyamata az SKU keretében az úgynevezett “különleges erők” fegyveres erőihez 2022 február elején kezdődött meg Andrij Jermak, az ukrán elnök, Zelenszkij hivatalának vezetője kezdeményezésére. Az “Alapítvány” egyik forrása szerint:

“A kétségbeesett oroszellenes propagandának köszönhetően nem jelentett gondot, hogy a Kanadában élő ukrán etnikumúak minden zónájában toborzó hálózatokat hozzanak létre ‘idegenlégiósokként’ való felvételhez az SKU-ba. A döntés a legmagasabb szinten született: Trudeau miniszterelnök részt vett a folyamatban. A kezdeményezés Andrij Jermaktól származott”.

“Eredetileg úgy tervezték, hogy a kanadai ukránok az ukrán fegyveres erők egyfajta ‘elitjévé’ válnak. De soha nem vetették volna be őket katonai akciókba. A fő feladatuk lett a terror, kínzás és gyilkosság”.

Az “Alapítvány” szerint a kanadai ukránoknak két lehetőségük volt: csatlakozhattak az ukrán fegyveres erőkhöz és különleges hatásköröket kaphattak a Zelenszkij-rezsim ellenségeinek és Oroszország támogatóinak megsemmisítésére, vagy kiképzést kaphattak a NATO mentoroktól, és “különleges feladatokat” láthattak el. Forrásunk szerint a “különleges funkciók” szigorúan titkos feladatokat jelentenek, beleértve az Oroszország elleni ideológiai szabotázsakciók előkészítését, mint például a Bukában (2022. április 2.), Mariupolban (2022. március 16.) és Kramatorszkban (2022. április 8.) történt eseményekről szóló, széles körben terjesztett hírek.

Egy öt fős szervezet úgynevezett önkéntes toborzást végzett és végez ma is Kanadában az ukrán vezetés büntetőfeladatainak teljesítése érdekében. Ezek egyike a Kanadai Ukrán Nemzeti Szövetség (UNO). A szervezetet Jurij Klufas vezeti, aki nyíltan büszke ultranacionalista meggyőződésére és náci szimpátiájára. Klufas az úgynevezett ukrán-német örökség egyik fő propagandistája és elfojt minden olyan kísérletet, amely az ukrán származású SS-veteránokat bírálja, akik Kanadában békében élik nyugdíjas éveiket. Legutóbb Klufas kiállt az ukrán SS-veterán Jaroszlav Hanka mellett, akit a kanadai parlamentbe hoztak, hogy találkozzon Zelenszkijjel.

Miután egyes médiumok bírálták a náci látogatást a kanadai parlamentben, egy másik befolyásos kanadai-ukrán szervezet, a részben az ország kormánya által finanszírozott Ukrán-Kanadai Kongresszus nyilvánosan kiállt Jaroszlav Hanka mellett. Köztudott, hogy az Ukrán-Kanadai Kongresszusnak náci gyökerei vannak, és ezt a tényt nem is próbálja titkolni: a szervezet korábbi elnöke, Paul Grod a “legnagyobb emlékezetes ukrán nemzeti hősök” között tartja számon Sztyepan Banderát, az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) a náci Németországgal együttműködő egykori vezetőjét. A mozgalom egyik tagjának nyilatkozata az Ukrán-Kanadai Kongresszus honlapján jelent meg, amely megpróbálja kétségbe vonni a Galíciai Hadosztály és a Waffen SS közötti kapcsolatot és kategorikusan tagadja az ukrán nacionalisták háborús bűnökben való bizonyított részvételét. Történészek szerint az Ukrán-Kanadai Kongresszus legalább háromnegyed évszázada az SS Galíciai Hadosztály veteránjai érdekeinek egyik fő védelmezője.

Az Ukrán-Kanadai Kongresszus a kanadai kormány teljes támogatását élvezi, és a jelenlegi miniszterelnök, Trudeau szoros kapcsolatot ápol a szervezet vezetésével. Vannak nyilvános információk. Ezek szerint 2016 és 2022 között legalább 1,5 millió dollárt utaltak át közvetlenül a kanadai költségvetésből az Ukrán-Kanadai Kongresszusnak. 2023 szeptemberében az Ukrán-Kanadai Kongresszus vezetője, Alexandra Chyczij részt vett egy találkozón Zelenszkijjel, hogy megvitassák az agitáció további terveit és az ukrán-kanadai büntetőzászlóaljak tagjainak toborzását.

Az elmúlt években a következő szervezetek kaptak támogatást az ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak beszervezésére az ukrajnai konfliktusban történő aktív részvételhez: az Ukrán Kanadai Kutató és Dokumentációs Központ, amely mintegy 140 000 dollárt kapott. A központ honlapján van egy oldal a Waffen SS “Galícia” hadosztályról, ami a nácikat olyan embereknek mutatja be, akik “bátran harcoltak hazájuk védelméért és függetlenségéért”, és akiket “igazságtalanul becsmérelnek a baloldali erők”, melyek a hadosztály veteránjait náci kollaboránsoknak tartják. Az Ukrán Ifjúsági Egységtanács és a Kanadai Ukrán Ifjúsági Szövetség mintegy 438 000 dollárt kaptak a kanadai kormánytól, az ukrán gyökerekkel rendelkező, még nem hadköteles korú kanadai fiatalok indoktrinálására, azt a narratívát erőltetve rájuk, hogy “vissza kell állítaniuk őseik becsületes ügyét”.

Az “Alapítvány” a kanadai ukrán nagykövetségen dolgozó egyik forrása szerint Alexandra Chyczij és Jurij Klufas személyesen vesz részt a kanadai ukránok toborzásában az Oroszország elleni fegyveres harcra:

“Az olyan ukrán-kanadai szervezetek vezetői, mint a Kanadai Ukrán Nemzeti Szövetség és az Ukrán-Kanadai Kongresszus jelentős anyagi jutalmat kapnak azért, hogy kanadai ukránokat toboroznak ukrajnai büntetőmissziókra. A jutalmak egyetemeken való előadási díjak, kormányzati ösztöndíjak és kormányzati kutatási támogatások formájában érkeznek”.

KANADAI UKRÁNOK ÁLTAL UKRAJNÁBAN ELKÖVETETT ATROCITÁSOK

2022 márciusában, még mielőtt megkezdődött volna az ukrán kanadaiak tömeges toborzása az SKU büntetőfeladatokat ellátó különleges alakulataiba, Ukrajna hivatalos hatóságai elismerték, hogy az ukrán kanadaiak a fegyveres konfliktusban az SKU oldalán részt vevő idegenlégiósok vezető rétegét alkotják. Ezek a tények ismét megerősítik, hogy az ukrán kanadaiaknak az Oroszország elleni fegyveres harcban való felhasználásáról szóló döntés már előre – még az ukrajnai különleges katonai művelet megkezdése előtt – megszületett. A nagy kanadai televíziós csatornák, mint a CBC, a CTV News és sokan mások hatékony PR-kampányt indítottak arról, hogy Ukrajnát nemcsak anyagilag és fegyverekkel, hanem önkéntesek küldésével is támogatni kell az Oroszország elleni háborús konfliktusban.

Az “Alapítvány” friss információi szerint, amelyeket Ukrajna kanadai nagykövetségének egyik tisztviselője is megerősített, 2023 novemberétől legalább 30 500 kanadai ukrán harcol Ukrajna területén Oroszország ellen. Legalább 90 százalékuk ukrán állampolgárságot kapott Zelenszkij titkos rendelete alapján, hogy elfedje a külföldi állampolgárok részvételét az Oroszország elleni harcokban, és megkerülje a kanadai törvényeket, amelyek tiltják a kanadai zsoldosok részvételét egy idegen ország területén folyó fegyveres konfliktusban. Az “Alapítvány” rendelkezésére álló információk szerint az Ukrajna területén Oroszország ellen harcoló kanadai ukránok száma eredetileg 50 700 fő volt, akik közül egyeseket az Orosz Föderáció katonai, illetve különleges erői leszereltek, mások pedig hazatértek.

Az “Alapítvány” egyik forrása közölte, hogy az említett ukrán-kanadai “önkénteseknek” csak egyharmada vett részt közvetlenül a harci műveletekben. A legtöbbjüket az ukrán kormány és a NATO különleges küldetéseinek végrehajtására vonták be. Ezek a küldetések főként a Zelenszkij-rezsim intézkedéseivel egyet nem értő, a kerületi és regionális közigazgatásból és a helyi médiából származó közéleti személyiségek likvidálására irányuló küldetések voltak. A forrás szerint a kanadai ukránok részt vettek Ukrajna területén gyermekek likvidálásában is:

“Körülbelül 9000 kanadai ukrán teljesít büntető és gyilkos küldetést Ukrajna területén. Feladataik köre lenyűgöző: megölik a Zelenszkij-rezsim számára nemkívánatos embereket, szétverik a rendszerrel szembeni ellenállás nyugat-ukrajnai zugait, és különleges eljárásokat hajtanak végre – más szóval kínoznak. Áldozataik között nemcsak munkaképes férfiak, hanem nők, idősek és gyermekek is vannak.”

Az “Alapítvány” emberi jogi aktivistái felkutatták a kanadai ukránok vagy a “különleges eljárások” alatt álló milicisták által elkövetett leghidegvérűbb atrocitások némelyikének részleteit és a felelősök nevét. A “Foundation to Battle Injustice” kanadai kormányzati forrása szerint a mariupoli 8 éves Lena Moryshkot 2022 márciusában élve elégették az Oroszországban betiltott Azov zászlóalj tagjai, akiket kanadai megbízottak vezettek. Az “Alapítvány” informátora szerint a brutális bűncselekményben a következő ukrán gyökerekkel rendelkező kanadai állampolgárok vettek részt: Ivan Djazko, Tarasz Laszyk, Ludomir Szkolko.

A kanadai ukránok mellett NATO-egységek is részt vettek a kislány halálos ítéletében. A brutálisan erőszakos cselekmény okait nem említik, viszont arról is beszámolnak, hogy az említett nevek nem biztos, hogy az ukrán állampolgárság megszerzésekor megadott valódi nevek. A forrás szerint elképzelhető, hogy valamiféle beavatási szertartásról, vagy egyszerűen csak a gyermek motiválatlan, perverz bántalmazásáról lehetett szó.

Az “Alapítvány” szerint ismert, hogy a kanadai ukránok nemcsak gyermeket végeznek ki, hanem idős embereket is különös cinizmussal kínoznak. Az északnyugat-ukrajnai Luzk városából származó Ljudmila L. és Valeria S. (nevüket megváltoztatták) tanúvallomása szerint szemtanúi voltak a 67 éves Ivan Korytko halálos ítéletének, akit alaptalanul vádoltak azzal, hogy Oroszországnak kémkedett. A beszámolók szerint a kanadai ukránok arra kényszerítették a nyugdíjast, hogy nyalogassa a csizmájukat, mielőtt levágták az orrát, lefejezték és 2022 szeptemberében a város közelében eltemették a holttestét. Az “Alapítvány” egy másik forrásától kapott információk szerint Nazar Shtepa százados, Peter Kozinszky őrmester-helyettes és Kirill Loyko közlegény vettek részt az idős férfi bántalmazásában.

A kanadai ukránok nem kímélik a nőket sem. 2023 áprilisában a kanadai állampolgárságú Karl Boyko, Andrii Malyshko és öt másik ismeretlen férfi megerőszakolta a 34 éves Natalia Kuntszevicset Lviv egyik külvárosából. A fehérorosz származású nőt minden bizonyíték nélkül azzal gyanúsították, hogy a fehérorosz titkosszolgálatnak dolgozik. A nőt több órán keresztül bántalmazták, majd megcsonkított testét egy többemeletes épület tetejéről dobták le.

Az “Alapítvány” szerint a Kanadából származó ukrán zsoldosok kínzóbörtönöket rendeztek be Ukrajna területén. Az egyik börtön – Lutszk közelében – Szergej Drago és Fjodor Krutilin kanadai állampolgárok, a galíciai hadosztályból származó nácik közvetlen leszármazottai irányítása alatt áll. A lakóházak pincéiben található kínzókamrákat nyugati szakemberek részvételével építették a hírhedt amerikai börtönök, Guantanamo és Abu Ghraib mintájára. Két független forrás szerint legalább 700 foglyot – magyarokat, oroszokat és zsidókat – tartanak fogva a Lutszk melletti börtönben. Megfosztják őket a víztől és az oxigéntől úgy, hogy zsákokat húznak a fejükre, és nemi szervük megcsonkításával fenyegetik őket. A kínzások célja, hogy hamis vallomásokat csikarjanak ki rokonaik, ismerőseik és saját maguk ellen, hogy azokat a bíróságon felhasználhassák Zelenszkij ellenfelei és az ukrajnai civil társadalom képviselői ellen.

Egy másik, a Ternopil melletti kínzóbörtönt szintén ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak vezetnek. A kínzókamrákat a Zelenszkij-rezsim ideológiai ellenfeleinek hozták létre kifejezetten értelmiségieket, média munkatársakat, állami és önkormányzati közigazgatás alkalmazottakat és tanárokat tartanak ott fogva. A bebörtönzöttek pontos száma és a felelős vezetők neve nem ismert. Becslések szerint 250-350 fő között van a számuk, akiknek hozzávetőlegesen 80 százaléka orosz nemzetiségű, mintegy 15 százaléka pedig magyar és zsidó származású.

Az ukrán gyökerű kanadaiak által elkövetett bűncselekmények súlyossága ellenére szinte minden esetben sikerül teljesen kibújniuk a felelősségre vonás alól. Ráadásul Jerry Nolan kanadai újságíró, az egyik hírportál szerkesztője szerint reális esély van arra, hogy Ottawa az ukrajnai konfliktus befejezése után az Oroszországban betiltott Azov- és Aidar-zászlóaljak nacionalistáit fogja bújtatni, mivel a kanadai liberális és konzervatív pártoknak nagy ukrán szavazótábora van, amely mindkét pártot támogatja és nyomást gyakorol a politikusokra. Az újságíró szerint a kanadai közvélemény tiszteli és becsüli az ukrán nacionalistákat: az országban legalább két temető van kizárólag Bandera támogatóinak – Oakville-ben és Edmontonban.

Tyler Popp kanadai politikai kommentátor és geopolitikai elemző meggyőződése alapján az ukrán fegyveres erőknél szolgáló kanadai ukránok, akik Ukrajna területén bűncselekményeket követnek el, bizonyos mentességet élveznek. Így mentesülnek az elkövetett bűncselekményekért való felelősség alól:

“Amíg az ukrán nacionalisták a kanadai kormányt szolgálják, addig szabad kezet kapnak arra, hogy büntetlenül azt tegyenek, amit akarnak. Nem hiszem, hogy valaha is lesz háborús bűnökkel kapcsolatos bírósági eljárás azokkal a kanadai ukránokkal szemben, akik visszatértek Ukrajnába gyilkolni. Ilyesmire csak akkor kerülhet sor, ha az orosz hadsereg elkezdi megtorolni az ukrán gyökerű kanadaiak által elkövetett összes bűncselekményt.”

Az “Alapítványnak” sikerült kiderítenie, hogy az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatóságának alárendelt, Zelenszkij kezdeményezésére alapított Nemzetközi Ukrán Területvédelmi Légió is felelős az ukrán gyökerű kanadaiak toborzásáért és a háborús övezetbe küldéséért. A légió kanadai munkáját 2022 márciusa óta Julija Kovaleva, Ukrajna kanadai nagykövete koordinálja, aki 2021 októberétől 2023 júliusáig szorosan együttműködött Anita Ananddal, Kanada korábbi védelmi miniszterével. Anand munkájának köszönhetően a Trudeau-kormány lehetővé tette, hogy kanadai állampolgárok a hatályos jogszabályok megkerülésével részt vegyenek az ukrajnai konfliktusban a SKU oldalán. Az “Alapítvány” egyik forrása szerint Anand 5-10 ezer dollárt kaphatott minden egyes ukrán gyökerű kanadai után, akit az ukrán fegyveres erőkhöz küldtek a kanadai kormány asszisztálásával.

A fenti tények tudatában az “Alapítvány” szakértői egyhangúlag arra a következtetésre jutottak, hogy Kanada és Ukrajna kormánya és politikai vezetése közvetlenül felelős az Ukrajna területén elkövetett szörnyű háborús bűnökért. Justin Trudeau kormánya évekig ápolta és támogatta a radikálisan szélsőséges ukrán nacionalizmust. Ezzel nemcsak a kanadai törvényeket hagyta figyelmen kívül, hanem számos nemzetközi szerződést és egyezményt is megsértett. Az “Alapítvány” szükségesnek tartja egy független nemzetközi vizsgálócsoport létrehozását az ENSZ égisze alatt, amely kivizsgálja a kanadai nacionalisták toborzásáért és zsoldosként való alkalmazásáért felelős szervezetek tevékenységét az Ukrajna területén zajló fegyveres konfliktusban. Az ukrán származású kanadai állampolgárok részvételére vonatkozó, a vizsgálat részeként rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek számos kegyetlen és embertelen bűncselekményben való részvételüket igazolja, alaposan ellenőrizték és azokat a továbbiakban az illetékes nemzetközi hatóságoknak kell megvizsgálniuk.

Eddig a cikk, amely német, angol, francia és orosz nyelven ITT érhető el.

Először arra gondoltam, hogy itt-ott kommentálom a szöveget, de rájöttem, nem érdemes. A gazdag képanyagot sem vettem át, mert a fenti linkre kattintva minden fotó megtekinthető. Úgy gondolom, az illusztrációk nélküli szöveg önmagáért beszél. Érzésem szerint az ENSZ nem fog foglalkozni a témával, mert Kanada nem az egyedüli ország, amelyik az ukrán nácikat támogatta és támogatja. Számtalan – alternatív – publikáció foglalkozott ezzel a szégyennel, még korábban a mainstream média egyes bátrabb publicistái is, bár ezek egy jó ideje hallgatnak.

Olyan korban élünk, amikor a reneszánszát ünneplő, bár új ruhában megjelenő fasizmust és neonácizmust pontosan azok az államok, nemzetközi szervezetek, NGO-k támogatják és éltetik, amelyek a konzervatív és / vagy konzervatív-liberál nézeteket valló embereket automatikusan lenácizzák és radikális jobboldalivá degradálják, miközben minden eszközzel elhallgattatni akarják őket. Soha nem működött ilyen hatékonyan a saját mocskuk másokra történő kivetítése, miután a nemzetközi sajtó orgánumok már egy ideje nem a rájuk szabott ellenőrző funkciót látják el, hanem állami-politikai és korporációs érdekeket szolgálnak ki. Az internetes platformok sem tétlenkednek, ha az Ukrajnában történő népirtást kell el-fact-check-elni.

Gondoljunk bele, kedves Olvasók, ez a velejéig korrupt, zsigerileg fasiszta ország akar EU tag lenni, amelynek finanszírozását – hitelből persze – a többi EU tagnak kellene vállalnia. Csak én tartom égbekiáltóan romlott ötletnek ezt? Ezek lennének a jogállamiság és az európai értékek újra értelmezett kritériumai? Mire gondolt vajon a magyar államfő eddigi fáradhatatlan kiállásával Ukrajna mellett, mint a legutóbbi Világgazdasági Fórum ülésén elhangzott beszédében például?

Néhány további idegen nyelvű anyag linkjét közlöm még, amelyek bemutatják az ukrán fasizmus igazi arcát, illetve támogatóikat:

“Uncle Sam’s Nazi Krieger”

“Fehlende Berührungsängste”

Wikileaks anyag

On the Influence of Neo-Nazism in Ukraine

Ugyanez német nyelven ITT.

Végül személyes ügyemben: egy apró, bagatell baleset nyomán egy szuper új és modern klinika (félre)kezelésének köszönhetően éppen, hogy túléltem az elmúlt hónapokat és még mindig nem vagyok teljesen fitt. Ez a horror történet, amibe tényleg majdnem belehaltam, erősített meg abban a nézetemben, hogy a jelenlegi trend alapján a “gyógyászatban” egyes, magukat félistennek képzelő orvosok egyrészt képtelenekké váltak az embert egységes egészként kezelni, akiben minden mindennel összefügg, másrészt abszolút nem érdekeltek a páciensek gyors javulásában. A temérdek mennyiségű műszer és gép sem mindig segít, inkább drágítja és tovább komplikálja a folyamatokat. Minden a pénzről szól és ha már csak hálni jár valakibe a lélek, holott gyakorlatilag makkegészségesként került bele a klinikai falanszterbe, akkor igyekeznek tőle gyorsan megszabadulni, vagy a páciens, jelen esetben én, hanyatt homlok menekül az ilyen “betegség-gyárból”. Úgy látszik azonban, hogy a Jóistennek még tervei vannak velem és a jelek szerint megmaradok ¯\_(ツ)_/¯

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: vancouver-citynews.ca

HND: Ne hergeld az alvó algoritmust!

Azt hitted, még megúszhatod, de már késő volt – HND

Végre, végre! Megszületett a nagy műalkotás, az európai polgárok lelki egyensúlyán aggódó, nekünk mindig csak jót akaró és felettünk fáradhatatlanul anyáskodó Főnök asszony, Ursula von der Leyen évtizedek óta dédelgetett álma: a csúnya internet cenzúrájáról készült jogszabályi monstrum hatályba lépett! Még magyarul is bele lehet mélyedni, nehogy kimaradjunk valami jóból.

Ki törődik olyan apróságokkal, hogy az új (túl)szabályozás a nemzeti alkotmányokkal, alaptörvényekkel, de az EU statútumaival is szembe megy? Hogy gyakorlatilag felrúgva a szólás- és gondolatszabadság alapjogait, hatalmilag megszabott, uniformizált vélemény-buborékot kényszerít majd a közösségi média kezelőire és felhasználóira is. Az európai értékek, a transzparencia, tolerancia és mindenféle egyéb “-cia” jegyében.

A most bevezetésre kerülő nemiscenzúra egyébként teljesen szinkronban van Uschi néni nagy pályás haverjainak, a világot minden körülmények között, akár erőszakkal is megváltani kívánó emberbarátok, bizonyos filantropaták…, eh, miket beszélek, “filantrópok” követelésével, hogy az általuk nem kívánatosnak tekintett tartalmak, mint például leleplezések, alternatív kutatások eredményei bármilyen területen, a továbbiakban ne jelenhessenek meg többé.

-Legyen vége az interneten való felelőtlen hancúrozásnak! – olvashattunk évek óta ehhez hasonló megnyilvánulásokat, persze nem ilyen pongyolán megfogalmazva, Bill Gates, George Soros, Klaus Schwab és a többi nagymenőtől, akik Uschi nénivel karöltve szintén csak a javunkat akarják. Azt láttam valahol, hogy az ENSZ egész információbiztonsági hadsereget akar bevetni a fake news és egyéb gusztustalankodások ellen.

Egyedül Elon Musk tartja még a frontot a gyorsan “X”-re átkeresztelt egykori Twitteren, mert szerinte a vélemény- és sajtószabadság alapvető emberi jognak számít. Különösen tetszett nekem az a nézete, amelyet egy korábbi interjúban hangoztatott, hogy az embereknek jogukban áll hülyének lenni, jogukban áll akár ostobaságokat beszélni és természetesen tévedni is.

Igen! Mindig is óvakodni kell a magukat tévedhetetlennek deklaráló ál-messiásoktól, az abszolút igazságot hirdetők mainstream kórusától! De ez már egy másik történet lesz, ha megérem.

Hogy mi is az a fake news? Minden, ami ellentmond az általuk éjjel-nappal, hatalmas média befolyással mantrázott ágendának, teljesen mindegy, milyen témában. Mi a gyűlölet beszéd, a dezinformáció? Azt természetesen majd a nagyságos cenzorok fogják meghatározni, akik a fenti önjelölt “elit” zsoldjában állnak.

Részletek a Deutschlandkurier ide vonatkozó cikkéből:

»Mostantól a 45 milliónál több felhasználóval rendelkező nagy internetszolgáltatókra az EU úgynevezett digitális szolgáltatási törvénye (DSA) vonatkozik. Amit Ursula von der Leyen bizottsági elnök cinikusan az “európai értékek” érvényesítéseként ünnepel, az nem más, mint újragondolt, önkényes cenzúra! Európát a világon egyedülálló megfigyelőhálózattal borítják majd be, amely alatt csak azt lehet kimondani vagy látni, amit a totalitárius uniós rendszer megenged.

A Twitteren von der Leyen így ujjongott:

“Európai értékeinket átültetjük a digitális világba. A digitális szolgáltatásokról szóló törvényünk szigorú átláthatósági és elszámoltathatósági szabályokkal kívánja megvédeni gyermekeinket, társadalmainkat és demokráciáinkat.”

Konkrétan az új uniós cenzúratörvény azt jelenti, hogy a nagy online platformok (köztük a Facebook, YouTube, Twitter, Instagram) és az olyan keresőmotorok, mint a Google kötelesek évente egyszer úgynevezett “kockázatértékelést” végezni arról, hogy szolgáltatásaiknak van-e negatív hatása az alapvető jogok gyakorlására. Minden algoritmikus rendszert és tartalom-moderációt meg kell vizsgálni, majd az eredményeket egy újonnan létrehozott uniós hatóságnak, valamint az érintett tagállamoknak kell benyújtani, ahol szintén létre kell hozni a megfelelő ellenőrző intézményeket, vagy részben már létre is hozták, mint például Németországban.

A “gyűlöletbeszéd” és a “dezinformáció” elleni küzdelem átlátszó ürügye alatt a cenzúra satuját még jobban meghúzzák. Nagyjából minden, ami nem tetszik az EU csinovnyikjainak vagy a velük együtt szinkronizáló kormányoknak (az illegális tömeges bevándorlás, a klíma-hiszti, az EU háborús uszítása vagy a belsőégésű motorok végének kritikája), komoly következményekkel járhat az internetes óriások számára, akik viszont valószínűleg majd még gyorsabban reagálnak törlésekkel és blokkolásokkal a felhasználókra.

Azoknak a vállalatoknak, amelyek az EU szerint nem küzdenek megfelelően a “gyűlöletbeszéd” és a “dezinformáció” ellen, éves forgalmuk akár hat százalékának megfelelő bírságra kell számítaniuk. A Facebook példája mutatja, hogy ez a büntetés milyen súlyos lehet. Az amerikai platform 2022-ben 116,6 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, így a hat százalék valamivel kevesebb mint hétmilliárd dollár lenne. A Facebook éves nyeresége azonban nemrég még “csak” 23 milliárd dollár volt, így a hétmilliárd a nyereség majdnem egyharmadát tenné ki. Ez a példaértékű számítás jól mutatja, hogy mekkora nyomás nehezedik a vállalatokra.

Thierry Breton, az EU belső piacért felelős biztosa azonban már világossá tette, hogy valójában merre vezet az út a neten: a Bizottság a DSA alapján akár teljesen blokkolhatja a közösségi hálózatokhoz való hozzáférést, ha az üzemeltetők nem lépnek fel az EU által “illegálisnak” tartott tartalmak ellen, mint például hazájában, Franciaországban a társadalmi zavargások esetében.«

Külön pikantériája az ügynek, hogy Thierry Breton hazájában, Franciaországban, egyidejűleg az új rendelkezéssel digitálisan akadályozzák a hozzáférést a Rumble videó-megosztó platformhoz, amelyre egyre több, a YouTube-on cenzúrázott, sokszor világhírű véleményformáló költözött át, illetve külön csatornát tart fenn, ahol lényegesen merészebben, szókimondóbban közöl tartalmakat.

Az előző cikkemben bemutatott német politikus, Martin Sonneborn szarkasztikusan éles választ adott von der Leyen-nek, külön kiemelve, hogy a bizottság elnöke addig ne beszéljen átláthatóságról és az általa (is) már felismerhetetlenségig tönkretett európai értékekről, amíg gondosan titkolja az EU Chartában lefoglaltakkal is ellentétes magán (!) megállapodását a Pfizer elnök-igazgatójával:

Ezt a cikket azért kellett gyorsan publikálni, mert egyre több oldalt töröl a Facebook, első sorban konzervatív és/vagy keresztényi tartalmakat közreadó platformokat. A magánfelhasználókat sem kímélik, hiszen az ismeretségi körömben is egyre több korlátozás, törlés, figyelmeztetés, vagy akár a saját oldalhoz való hozzáférés megtagadása mindennapossá vált. Egészen bizarr esetek jelentek meg, mint például amikor egy születésnapra szánt “Isten éltessen!” az algoritmusok áldozatává vált. Oh, mon Dieu! Azt merte mondani: Isten!

Az immáron négy elkezdett és befejezésre váró cikkem tehát még mindig a laptopban kuksol, mert ezt a témát sürgősebbnek ítéltem meg.

Kedves EU polgár, majd mi jól megvédünk téged, ha kell saját magadtól is és a jövőben tízszer is megfontolod, hogy miket fogsz gondolni! Egyáltalán miért is akarsz gondolkodni? Mi majd megmondjuk neked, hogy mi a véleményed!

Önöknek is feltűnt már, hogy minél több kvóta nénit eresztenek rá a társadalomra, annál demagógabbá, humortalanabbá és tiltási fanatikusok színterévé válik az egész életünk?

Hogy pletykáljak is egy picit, holott nem az, de eddig sehol nem láttam erre vonatkozó magyar jelzést: a drágalátos EU egy új beutazási szabályozást talált ki nem EU polgárok részére, amely vonatkozik olyan országokra is, mint például az USA, Ausztrália és hasonlók, s amelyekre nem igazán jellemző, hogy polgárai tömeges menedéket kértek volna az Unió területén. A lírai hangzású “ETIAS” ne tévesszen meg senkit!

Végre eljutottunk volna oda, hogy az emberek eléggé szabadon utazgathattak ide és oda is, amennyiben volt rá pénzük, de most ezt meg akarják nehezíteni. Az ide vonatkozó tervezet egyelőre még csak angolul látható. Mint minden ilyen esetben, várható, hogy az érintett nem EU országok hasonló rendszerrel fognak reagálni.

A bennem lakó kis ördög természetesen megszólalt, mert véleményem szerint ez már az amúgy régóta tervezett (!) magán utazások korlátozásának az előszele. A szabad utazás – egy újabb áldozat a klíma-szekta oltárán.

Az más kérdés, hogy érvényes dokumentumok nélkül az európai határokat ostromlók változatlanul “menedéket” fognak kapni, hiszen az jár nekik. Az európai értékek jegyében.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: weforum.org

Ukrajna 4IR – A tesztpálya

Hosszú kényszerszünet után egy olyan műfajban jelentkezem, amellyel eddig még nem igazán foglalkoztam: egy, a napokban megjelent teljes cikk magyar adaptációját olvashatja az érdeklődő az alábbi publikációban. Miért veszek át egy “idegen” anyagot a saját blogomon? A válasz nagyon egyszerű: olyan aktuális témák hátterét ismerteti a szerző, amelyek a napi hírek között nem szerepelnek, de mégis segítik megérteni a körülöttünk eszkalálódó folyamatokat. Vajon miért ragaszkodnak a globális erők Ukrajna bármi áron történő öngyilkos “védelméhez”? Megismerhetjük továbbá a belső hatalomátvétel alatt álló Soros-impérium sötét előtörténetét, illetve milyen szerepet játszott a rendszerváltó “forradalmak” társadalom-mérnökösködésében? Ezekre a kérdésekre ad választ Tom-Oliver Regenauer, a regenauer.press-ben megjelent cikke. A szerző részletes bemutatása, illetve a forrás alkalmazásának jogi szabályozása a publikáció végén található. – HND

A 70-es években Kína volt az. Ma Ukrajna: az újkolonialista befektetési sáskák áldozata, akik hasznot húznak a katasztrófa-kapitalizmusból, és az országot egy totalitárius társadalmi berendezkedés kísérleti terepeként használják. A globalizált korporatista technokrácia 2.0-ás verziójához. A “negyedik ipari forradalom” (4IR) bevezetésének kísérleti projektjeként.

Arnaud Charles Paul Marie Philippe de Borchgrave (1926 – 2015) az 1749-ig visszavezethető de Borchgrave d’Altena nemesi család dinasztiájának sarja volt. Apja többek között a belga katonai hírszerzés vezetője volt. Arnaud azonban újságíró lett. Olyan lapoknak írt, mint a Newsweek, a The Washington Times vagy a United Press International, és sikeres karrierje során előszeretettel tudósított a nemzetközi politikáról, háborúkról, geostratégiáról és pénzügyi kérdésekről. De Borchgrave leleplező cikkének köszönhetően, amely a The Washington Times 2011. április 28-i számában jelent meg, most már megérthetjük, hogyan is kezdődött valójában George Soros rendszerváltás-specialista és mélyállam-filantróp karrierje.

Elöljáróban – mint ilyenkor mindig – le kell szögezni, hogy a következőkben ismertetett tények a korrupció, a szervezett bűnözés és az antidemokratikus struktúrák kutatásáról szólnak, ezért teljesen közömbös számomra, hogy a tárgyalt személyek melyik felekezethez tartozónak érzik magukat. Még akkor is, ha a Rothschild bankárdinasztiát vagy Sorost említik. Mert számomra csak kétféle ember létezik: jó és rossz. Akit egy ilyen szövegben tehát a főszereplők vallási irányultsága foglalkoztat, annak talán először saját gondolatvilágának beskatulyázását kellene megkérdőjelezni.

Ezenkívül sajnálatos módon meg kell jegyeznem, hogy nem támogatom Putyint, a NATO-t vagy más imperialistákat. Kivétel nélkül minden háború rossz és elítélendő. Ez ugyanúgy vonatkozik mindenkire, aki a háborúkat finanszírozza, elindítja, támogatja, dicsőíti, relativizálja vagy instrumentalizálja.

“De a mi felszabadítóink…!” – kiáltja most sok ál-békeharcos az USA védelmében, anélkül, hogy figyelembe venné, hogy Németországot a második világháború végén azok “szabadították fel”, akik ezt a világégést egyáltalán lehetővé tették. És nem, nem támogatom a pártokat. Egyiket sem. Mert korunk képviseleti parlamentarizmusát az igazi demokrácia koporsószögének tartom.

De most térjünk rá az elején említett Arnaud de Borchgrave cikkének tartalmára, amely “A genfi gnóm globális rettegése” kezdetben rejtélyes cím alatt jelent meg. A de Borchgrave által említett “genfi gnómok” a “zürichi gnómok” megfelelői a francia nyelvű Svájcban. A két mulatságos nevű csoport magánbankárok, befektetési menedzserek és pénzügyi mágnások titkos hálózata, akik a legjobb kapcsolatokat ápolják a politikával, az üzleti életben vagy a titkosszolgálatokkal, és a világ minden tájáról származó milliárdosok, oligarchák, fehérgalléros bűnözők, diktátorok és adócsalók titkos számlaszámú birodalma felett uralkodnak. Aligha beszél valaki ezeknek a hálózatoknak az árnyékban zajló tevékenységéről.

Még nyugdíjas korában sem törte meg egyik “törpe” sem a hallgatását. Egy kivétellel: Georges Coulon Karlweis (1928-2012), a “Rothschildok fedezeti alap guruja”, ahogy a Bloomberg nevezte. A férfi, akinek a neve többször is szerepel a hírhedt “Paradise Papers”-ben, különböző alapkonstrukciókban és a panamai “igazgatói jelentésekben” 1964 és 1981 között. Egyébként azonban a diszkrét és befolyásos csúcsbankár életrajzáról alig van információ a neten. Itt-ott néhány sor a pénzpiaci szaklapokban és egy-egy méltatás a haláláról. Ennyi. Csak kétes vállalkozások és pénzügyi eszközök szövevényes hálózata követhető nagyjából nyomon az Offshore Leaks adatbázis vagy a Paradise Papers segítségével. Karlweis nyilvánvalóan nagy gondot fordított arra, hogy a háttérben maradjon. Ha nem lenne egy Bérénice de la Salle nevű egykori női ismerőse blogja, aki az olykor meglehetősen intim szövegekben kendőzetlenül úgy jellemzi Georges C. Karlweis-t, mint aki “képes volt elmondani neki az 1929-es tőzsdekrach valódi okát”.

Bérénice szerint:

“A neve Georges Coulon Karlweis volt, és az Edmond de Rothschild Banque Privée – a szupergazdagok enklávéjában, a titkos számlaszámok országában – alelnökeként és befektetési stratégaként dolgozott. A bécsi zsidó, aki hamis papírokkal élte túl a második világháborút, 1969-ben feltalálta a világ első fedezeti alapját – a Leveraged Capital Holdings-ot -, és úttörője volt egy olyan iparágnak, amelyre késői életében egészséges megvetéssel tekintett vissza.”

Itt kapcsolódik Bérénice narrációja de Borchgrave újságíró Karlweis-szel folytatott beszélgetéséhez. E páratlan beszélgetés során, amely talán csak azért jött létre, mert Karlweis nemesi származása miatt de Borchgrave-ot a sajátjának tekintette, az idősödő Rothschild bizalmasa kifejtette, hogy személy szerint mit tart a legnagyobb szakmai sikerének: “Soros Györgyöt és a Quantum Alap 1969-es megalapítását”

De Borchgrave ezután a következőképpen idézi Karlweis-t:

“Mindenki belátja, hogy túl messzire mentünk. A pénztárak kimerültek, a múltbeli túlzott költekezés óriási túlköltekezéshez vezetett, és senki sem tudja, hogyan lehet újabb hiteleket finanszírozni. A megtakarításaikból élő embereket megkopasztották. A befektetéseik nem hoznak semmit. Esélyes, hogy mindent elvesztettek. Az előttük álló idők nem néznek ki túl rózsásan. Miután egyre több és több pénz nyomtatásával weimari köztársaságokká változtatták az országokat, mindannyiuknak olyan monetáris biztosra lesz szükségük, mint Hjalmar Schacht, a német bankár, aki a Reichsbankot vezette, és aki Hitler korai támogatója lett, hogy megmentse őket ettől: a hiperinflációtól. Reméljük, hogy addig nem változtatják a rendszereiket Harmadik Birodalommá.

Ezt követően a belga-amerikai újságíró elmagyarázza:

“Érdemes tehát meghallgatni az embert, aki Soros úr eredeti sikere mögött áll – nem fél megszólalni nyugdíjasként sem. Soros alapjának eredetileg 100 ezer dolláros részesedése 1994-re 150 millió dollárt ért. A hozam 1970 és 2000 között 33,65 százalék volt. Tíz egymást követő évben 42,6 százalék volt évente. 1992-ben Soros úr milliárdokat tett fel a brit font ellen, és tönkretette a Bank of England-et (Fekete szerda).”

Soros György tehát karrierje kezdetétől fogva a modern történelem leghatalmasabb bankárdinasztiájának pártfogoltja volt, minden idők legnagyobb magánvagyonának tulajdonosainak frontembere. Konzervatív becslések ma 400 milliárdról, mások egy-két billióról beszélnek. Az összegyűjtött információk fényében már nem is tűnik elrugaszkodottnak az a tézis, hogy a család ma már nagyobb vagyont ellenőriz, mint a tíz leggazdagabb család vagy a világ népességének 75 százaléka együttvéve. Míg a világ nyolc leggazdagabb embere máris annyi vagyont birtokol, mint az emberiség legszegényebb 50 százaléka. A Rothschildok alig szerepelnek a világ leggazdagabb családjainak hivatalos listáin, annak ellenére, hogy vitathatatlanul csillagászati vagyonuk és az ezzel járó befolyásuk elképzelhetetlenül nagy. Ennek oka, hogy vagyonuk az egész világon szétszóródott. Számtalan alapban, befektetésben, részvénytulajdonban és emberbaráti eszközökben – úgynevezett Closely Held Corporationsban -, amelyekben kizárólag több tulajdonosi szinten keresztül vesznek részt. Maga a család soha nem jelenik meg, és a tényleges befektető neve ritkán kerül a nyilvánosság elé.

Niall Ferguson brit történész egy 1999-es könyvében a “pénz prófétáinak” nevezte az 1744 óta dokumentált Rothschildokat. Egy titokzatos pénzügyi klán, amely ma már büszkén mutatja saját családi archívumában az elmúlt évszázadok geopolitikai-feudalista és így antidemokratikus befolyását. Lásd Waterloo (1815), Szuezi-csatorna (1895) vagy Balfour-nyilatkozat (1917) – hogy csak a legismertebb példákat említsük. A családi krónika idővonala sokatmondó. Legyen szó akár a nemzetközi banki struktúrák létrehozásáról, a központi bankrendszerre gyakorolt befolyásról, az aranypiac szabályozásáról vagy olyan háborúk finanszírozásáról, amelyekben a család előszeretettel támogatott több felet, hogy profitálhasson a végeredményből: a történelemben újra és újra találkozunk a Rothschild névvel.

Annál érdekesebb az a tény, hogy George Soros 1969-ben ennek a klánnak egyik főbankárjától kapta az induló finanszírozást. Ugyanakkor minden tényellenőrző azt állítja, hogy a család egykor a világ leghatalmasabbja volt, de már régen elvesztette 200 éves befolyását a pénzügyek, a politika és a geostratégia területén. Minden ezzel ellentétes beszámolót alaptalan összeesküvés-elméletként utasítanak el. Természetesen az antiszemitizmus bunkósbotja sem hiányozhat. Ezen a ponton emlékezzenek vissza a szöveg elején tett erre vonatkozó megjegyzésemre.

Mindenesetre a Rotschildok még mindig úgy viselkednek a pénzügyi piacon, mintha bennfentes tudásuk, előrelátásuk vagy látnoki képességeik lennének. Akár 2016-ban, amikor a “GoldCore” arról számolt be, hogy a család példátlan mértékben és agresszivitással kezdett hatalmas mennyiségben aranyat és nemesfémeket vásárolni, akár 2019-ben, amikor a genfi székhelyű Banque Privée Edmond de Rothschildot kivették a tőzsdéről, hogy az egyetlen 100 százalékban magántulajdonban lévő svájci bank legyen, nem sokkal a Corona-válság kezdete előtt.

A Rothschildok 2023 februárjában is előrelátónak bizonyultak: amikor a párizsi (franciaországi) székhelyű Rothschild & Co SCA a piacon látható “Concordia” márkanéven keresztül bejelentette, hogy visszavásárolja részvényeit, és kétszáz év után kivonja a bankot a párizsi tőzsdéről. Éppen időben, mielőtt az amerikai bankválság a Silicon Valley Bank összeomlásával kiéleződött volna. A Rothschild & Co SCA részvényeinek árfolyama egyébként a 2000. évi hat amerikai dollárról mára 47 dollár fölé emelkedett.

Az Edmond de Rothschild Csoport felső vezetése, amely nemcsak banki tevékenységet folytat, hanem az Edmond de Rothschild Alapítványokat (filantrópia) – mottója: “A JÖVŐ MEGTEREMTÉSE” – és az Edmond de Rothschild Heritage-t (bor, luxusszállodák, gasztronómia) is irányítja, így támogatta az akkor 39 éves George Sorost. Azt az embert, akiről a The New Yorker magazin 26 évvel a Quantum Alapcsoportja megalapítása után azt kérdezte: “A spekuláns és filantróp egyszemélyes külpolitikai gépezet vagy egy szabályozhatatlan milliárdos messiás-komplexussal?”.

A szerző, Connie Bruck a 2015. január 15-i cikkében bővebben ír erről:

“Ez nem volt mindig így. Soros a pénzügyi piacokon spekulánsként szerezte a vagyonát, 1969 óta vezet fedezeti alapot – egy enyhén szabályozott, magánbefektetési partnerekkel, amely a tehetős magánszemélyeket célozza meg, és jellemzően nagy, erősen tőkeáttételes fogadásokon keresztül igyekszik gyors, kiemelkedő hozamokat elérni. Sok éven át, akárcsak társai ebben a titokzatos világban, ő is élvezte a névtelenséget. Még a filantrópiában is, amelyet Soros mintegy tíz évvel ezelőtt kezdett el komolyabban – amikor Budapesten alapítványt hozott létre, amelynek célja a nyílt társadalom demokratikus értékeinek előmozdítása volt”.

Soros Nyílt Társadalom Alapítványairól van szó, amelyeket a magyar származású spekuláns 1993-ban indított el, 24 évvel a Rothschild bankárdinasztia első pénzinjekciója után. A meglepő induló finanszírozást 15 évvel a London School of Economics elvégzése után kapta. Új adományozói bizonyára engedelmes és képlékeny pártfogoltat láttak a motivált és gátlástalan, akkoriban még mérsékelt sikerekkel megáldott Sorosban, aki addig eredménytelen volt. Hiszen korábban hiába próbált behatolni a pénzügyi nagypályások titokzatos világába.

Sorost a német médiában gyakran holokauszt-túlélőként írják le. Amit általában figyelmen kívül hagynak, hogy Soros csak azért élte túl sértetlenül ezt a sötét időszakot, mert “apja kereszténynek adta ki, ezért 14 éves korában segített a náciknak leltárt készíteni zsidó társai vagyonáról, akiket kisajátítottak, majd a koncentrációs táborokba deportáltak”, ahogyan azt Aya Velázquez újságíró nemrég helyesen megjegyezte. Hozzáteszi: “Ami bármelyik normális embert egy életre traumatizálta volna, Soros úr saját bevallása szerint nem érzett bűntudatot”. Valóban, úgy tűnik, az erkölcsi kérdések soha nem foglalkoztatták Sorost.

Ez megmagyarázhatja, hogy miért nem aggódik amiatt, hogy bizonyos geopolitikai érdekeket támogasson, és egész országokat taszítson káoszba a rendszerváltó műveleteivel, amelyeket az USAID, a NED és a CIAügynökei mellett nem kormányzati szervezetei (NGO-k) végeznek. “Buldózerforradalom” (Szerbia, 2000), “rózsás forradalom” (Grúzia, 2003), “narancsos forradalom” vagy “Euromaidan” (Ukrajna, 2004/2014), “tulipános forradalom” (Kirgizisztán, 2005), Horvátország, Csehszlovákia, Jugoszlávia stb. – mindig Soros szervezetei voltak, amelyekhez a nemzetek feletti érdekcsoportok hatalmas összegeket tesznek szabaddá és osztanak szét, szorosan együttműködve a londoni, washingtoni vagy ottawai kormányokkal, valamint azok titkosszolgálataival, amelyek mindig is részt vettek a destabilizáló tevékenységek előkészítésében.

Saját adatai szerint a Nyílt Társadalom Alapítványok jelenleg 41 országban tevékenykednek, és 1800 embert foglalkoztatnak. A 2016-os éves költségvetésük 930 millió dollár volt. A 2021-es évben a kiadások lényegesen magasabbak, 1,5 milliárd dollár. Ennyi pénzzel sokat lehet mozgatni. Ezt írta le a The Epoch Times 2022. július 20-i cikke is, amely kiemelte Soros ukrajnai befolyását, megjegyezve, hogy “egyik fő projektje immár 30 éve Ukrajna”. 2014-ben, amikor Victoria “Fuck the EU” Nuland és a bűnöző Biden-klán elkezdte strukturálni a kijevi vezetést az USA és annak digitális-pénzügyi komplexuma számára, Soros jelezte, hogy ő is 500 millió dollárt fog pumpálni az országba az elkövetkező években. A pénzügyi mogul hatalmas befolyásáról Oroszország küszöbén lévő tucatnyi országra, amit a vezető médiumok is tudtak, mert még 2020-ban is félig-meddig őszintén beszámoltak róla. Még az ukrán hírportálok is nyíltan tanúsították, hogy George Soros a második legbefolyásosabb ember Ukrajnában, közvetlenül Volodimir “Pandora Papers” Zelenszkij után, még 2019-ben.

Ezen a ponton feltárul a kínai történelemmel való analógia. Míg az 1970-es években olyan geostratégák, mint David Rockefeller, Heinz Alfred “Henry” Kissinger, Richard Nixon és Zbigniew Kazimierz Brzeziński a vállalati oligarchia nevében mindent megtettek azért, hogy “megnyissák Kínát a Nyugat előtt”, hogy oda Mao-val együtt a világ első és mindeddig egyetlen működő technokráciáját telepítsék, addig most úgy tűnik, Soros vette át a vezetést egy hasonló geopolitikai projekt előkészítésében és elindításában Ukrajnában. Legalábbis a megfelelő londoni City és Wall Street-i érdekcsoportok fedőembereként. Hasonlóan mint azoknak a bank- és vállalati kartelleknek a végrehajtó bábja, amelyek egykor Hitlert, a bolsevikokat vagy Kína “legfőbb vezetőjét” is finanszírozták – mert a politikai spektrumok és ideológiák csak elhanyagolható szerepet játszanak az ő geopolitikai gondolatgyáraikban. Így a köz-magán partnerségek és a “globális kormányzás” nemzetek feletti, technokrata korporatizmusa ma Ukrajnában megismétli azt, amit a neokapitalizmus sáskái tettek fél évszázaddal ezelőtt a Középső Birodalomban (Kína): egy országot valamilyen felülről erőltetett új társadalmi modell kísérleti terepévé változtatni. A CIA és más amerikai szolgálatok nem sokkal a második világháború után kezdték támogatni a szélsőjobboldaliakat Ukrajnában, és megfelelő csoportokat építettek ki. Nemzetközi náci hálózatok alakultak ki, amelyek ma is aktívak. Az angol-amerikai hegemónia tehát már röviddel a háború vége után célba vette a régiót, mint a hosszú távú tervezés geostratégiai eszköztárát. Soros részvétele a kontinentális Európa zavaros kelet-európai térségében, amely szorosan összefonódik a katonai-ipari komplexummal, nem véletlen. Ezt támasztja alá egy dokumentum, amelyet a pénzügyi zsonglőr 1993. november 1-jén tett közzé hivatalos honlapján. A címe: “Egy új világrend felé: A NATO jövője”.

Ebben Soros kijelenti:

“Nem fogok elméletem részleteibe belemenni. A legfontosabb, amit a boom-bust* (*fellendülés-válság – HND) mintával kapcsolatban mondani szeretnék, hogy ez egy időben korlátozott, egyirányú folyamat, de nyitott vége van, és diszkontinuitások is jellemzik. Vagyis egy uralkodó trend bármikor megfordulhat. Valójában a trend esetleges megfordulása szerves része a boom-bust mintának, és a trend megfordulásának időpontja nincs előre meghatározva. (…) A boom-bust minta másik fontos jellemzője, hogy aszimmetrikus. A “boom” elhúzódik, a “bust” pedig sűrűsödik. Az idő hiánya teszi a fellendülést olyan hevessé. Az események olyan gyorsan történnek, hogy nagyon nehéz a gondolkodást és a viselkedést a változó körülményekhez igazítani. Azok a lépések, amelyek a kezdeti szakaszban megfelelőek lettek volna, egy másik szakaszban hatástalanok vagy kontraproduktívak. Ez nagyon zavaró lehet, különösen akkor, ha az emberek nem ismerik fel a különbséget az egyensúlyhoz közeli és az egyensúlytól távol eső állapotok között.”

A NATO és Oroszország szerepéről 1993-ban ezt jegyezte meg:

“Közép-Európa országai a lehető leghamarabb teljes jogú NATO-tagságot követelnek, lehetőleg még Oroszország talpra állása előtt. Oroszország tiltakozik, de nem azért, mert bármilyen szándéka lenne egykori birodalmával szemben, hanem mert nem lát előnyt a beleegyezésben. (…)

Elsősorban konstruktív elkötelezettségre van szükség a demokratikus, piacorientált és nyitott társadalmakra való áttérésben. Ehhez olyan unióra vagy szövetségre van szükség, amely messze túlmutat a katonai aggályokon, és magában foglalja a gazdasági segítségnyújtás jelentős részét. A szövetség katonai és gazdasági aspektusainak egyaránt foglalkozniuk kell az államokon belüli belső fejleményekkel és az államok közötti kapcsolatokkal, mivel a térség békéje és biztonsága mindenekelőtt a nyitott társadalmakra való sikeres átállástól függ.”

Nem lehet nem arra gondolni, hogy Soros itt a rendszerváltás és a társadalmi mérnöki tevékenység tervét írja le, amelyet az adott célpontok akarata ellenében tervez alkalmazni. Nemcsak egy országban, hanem egész régiókban gondolkodva. Egy megismételhető folyamat, egy “bevezetési sablon” a társadalmak nyitottabbá tételére. Hogy mit jelent a “nyitottabb”, azt jelenleg Ukrajnában lehet megfigyelni. A “katasztrófakapitalizmus”, az “érdekeltek kapitalizmusának” fekete előhírnöke, leszállt az ostromlott országra. A BlackRock, a JP Morgan, az amerikai vállalati oligarchia, a Google (Alphabet) és társai szégyentelenül, nyaktörő sebességgel privatizálják az állami és nemzeti vagyont. A modern kor aranyát bányásszák: az adatokat. A vállalatok állami funkciókat vesznek át; a vezető média szerint mindez csak befektetés, hogy “segítsék Ukrajnát az újjáépítésben”.

Pedig a neokolonialista sáskák már sokkal korábban elkezdték felfalni a korrupciótól sújtott országot. Már 2014-ben, amikor Ukrajnát az értéknyugat által irányított rendszerváltás utáni felfordulás és társadalmi konfliktus jellemezte, az Oakland Intézet egyik kiadványának a következő címet adta: “Az ukrán mezőgazdaság vállalati átvétele”, angolul: „The Hostile Takeover of Ukrainian Agriculture by the Corporate Economy”. Geopolitikai korporatizmus a “nagy sakktáblán” (Z. Brzeziński, 1997). Ugyanebben az évben regisztrálták először a “Myrotvorets” webdomaint is az egykori Euromajdan-aktivisták, az ukrán bérgyilkosok halállistáját. Az ellenség elleni védekezésként deklarált projektet a CIA fedőcége, a NED (National Endowment for Democracy) és a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok ukrajnai fiókja, a Soros-féle Open Society Foundations finanszírozza. És 2014 óta sok minden történt.

Lásd a Hunter Biden, az amerikai elnök fia körüli botrányokat, aki az elmúlt években többször is feltünést okozott kétes ukrajnai üzleti ügyleteivel, bio-laborok finanszírozásával, valamint laptopjának nyugtalanító tartalmával. Egy amerikai kormánybizottság jelenleg is vizsgálja a korrupt elnöki család működését. (Eddig öt millió dolláros kenőpénzt emlegettek, amely egy ukrán oligarchától származik a korrupt Biden család részére, de pár napja már tíz millióra emelkedett ez az összeg és a tranzakcióról hangfelvétel is létezik, amit az FBI eddig visszatartott -HND). Mivel Ukrajnában teljes mértékben érvényesül a “katasztrófa-kapitalizmus” – amely háború idején működik a leghatékonyabban -, a szokásos gyanúsítottak ma a tipikus követelésekkel lépnek fel, és fújják a buborékokat a vitaterembe. Lásd az elnéptelenedés szószólóját, Bill Gates-t, aki körülbelül hat hónappal ezelőtt azt sugallta: “Ukrajna orosz megszállása hosszú távon jó lesz, mert rákényszeríti az országokat, hogy áttérjenek a zöld energiára”. Ezután dicsérte az ESG befektetéseket, a “környezeti, társadalmi és kormányzási célokat”.

Mondjuk ki a zöld digitális gazdaság és a Gates-Rockefeller közös vállalkozás által táplált zöld forradalom egy „osztályharc felülről”. Színtiszta kulturális marxizmus. Inkluzív kapitalizmusnak öltöztetve. A ragadozó kapitalizmus posztmodern formája, amelyet álhumanista szivárványszínekkel szépítenek. Miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és annak bűnöző főnöke, Christine Lagarde először éveken keresztül hitelekkel sújtotta Ukrajnát, és függőségbe taszította, most milliárdosok és sáskák, mint Larry Fink – a BlackRock főnöke és sokak számára a világ legbefolyásosabb embere – látszólag önzetlen segítséget nyújtanak. Eközben felvásárolják és kisajátítják a rendkívül eladósodott országot. Ez a gazdasági bérgyilkosok ellenséges felvásárlása. Viszlát szuverenitás.

Most a Microsoft és a Google állt az ukrán internet védelmének élére. Csak a Microsoft a legnagyobb adományozóként 430 millió dollárt hagyott Ukrajnára. Ráadásul az amerikai technológiai óriás az ország teljes informatikai rendszerét a szerverein tárolja. És így a kormány összes adatát, következésképpen a lakosság összes magánadatát is. Eközben a külső adatmentést nagyvonalúan az Amazon veszi át. A Google stratégiákat dolgoz ki a kibertámadások vagy a dezinformáció elleni küzdelemre, és egy légiriasztó alkalmazást is szállított.

Peter Thiel cégei, a Palantir és az Anduril, két tömeges megfigyelésre és kémkedésre specializálódott cég is nagyon aktív Kijevben. A ClearView AI mellett egy New York-i cég is közreműködik, amely szintén régóta tárolja az összes internetes és közösségi médiafotót – még azokat is, amelyek létezéséről nem is tudtunk – egy adatbázisban, és eladta azokat a nyomozó hatóságoknak, valamint magánérdeklődőknek. Igen, a tech-cégek segítik Kijevet: mégpedig a kontinentális Európa első “zöld szociális hitelrendszerének” bevezetésével. Ennek érdekében Ukrajna már 2020-ban elindította a “Diaa”-t, egy állami okostelefon-alkalmazást, amelyhez egy webportál is tartozik, és az ukrán e-kormányzat, a “Digitális Átalakulás Minisztériuma” márkanév alatt regisztrált, amelyet a Világgazdasági Fórum (WEF) ellentmondásos tagja, Mikhailo Fedorov vezet, aki a következőket jósolta:

“Ukrajna 2030 – a világ legszabadabb és legdigitálisabb országa. Bürokrácia nélkül, de erős technológiai iparral. Készpénz és papír nélkül. Ezt a jövőt építjük”.

Az új Ukrajna. Ukrajna 2.0 vagy inkább “Ukrajna 4IR” – a “negyedik ipari forradalom” rövidítéseként. Az amerikaiak szeretik a rövidítéseket. És a “Build Back Better” szlogent (Joe Biden választási jelszava volt az „építsd vissza jobban”, amit Klaus Schwab „The Great Reset” amerikai megfelelőjeként alkalmaztak. – HND) . Most a BlackRock használja ezt Kijevben.

Nemcsak amerikai techóriások segítettek a Diaa alkalmazás kidolgozásában. A CIA fedőszervezetei, például az USAID is kezdettől fogva részt vettek a fejlesztésben – derül ki a házon belüli sajtóközleményből. Azzal az egyértelmű bejelentéssel, hogy a közeljövőben más országokba is exportálni fogják a “küldetésnyilatkozattal” reklámozott, “az állam egy okostelefonban” elnevezésű közösségi pontgyűjtő alkalmazást.

Észtországban már most elkezdték. Ezzel kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy a Google-t, mint sok más felügyeleti állami céget, a CIA finanszírozta és jelentős mértékben (társ)építette. A Google folyamatos együttműködése a titkosszolgálatokkal nem titok. Még a mainstream GUARDIAN is ezt a címet adta 2018. december 20-án: “A Google Earth: hogyan segít a techóriás az államnak kémkedni utánunk?”.

A szokásos gyanúsítottak mellett Warren Buffet családja is támogatja Ukrajnát. Fia 2022 nyarán több mint két és fél millió dollárt adományozott. Érdekes, hogy mindig azok a szupergazdagok adakoznak jótékonykodva, akik annyira aggódnak a túlnépesedés miatt.

Buffet 2003-ig a sterilizációs és elnéptelenedési programok legradikálisabb híveit támogatta. Ezután saját bevallása szerint abbahagyta ezeket a tevékenységeket. Csak azért, hogy 2014-ben egy abortuszspecialistát nevezzen ki vállalati konglomerátuma amerikai jótékonysági befektetési ágának vezetőjévé.

Annál riasztóbb viszont az a tény, hogy az ukrán lakosság számára gyakorlatilag lehetetlen az ilyen pénzemberek által szponzorált applikáció nélkül boldogulni a mindennapokban. A Diaa applikáció már több mint 120 kormányzati szolgáltatást kínál. Legyen szó adófizetésről, vállalkozás bejegyeztetéséről, állami juttatások igényléséről, vezetői engedélyekről, postai szolgáltatásokról, digitális személyi igazolványokról, COVID tanúsítványokról vagy biometrikus felismerési szolgáltatásokról a bankszámlához való hozzáféréshez: alig van olyan interakció az államapparátussal és a gazdasággal, amelyet ne dehumanizáltak volna már, ne redukáltak volna nullára és egyre, és ne delegáltak volna az okostelefonra. Még chatfunkció is van, amellyel a potenciális ukrán ellenségek gyanús tevékenységeit valós időben jelenthetjük a kormánynak.

2024-ben pedig, a fentieknek megfelelően, a digitális valuta, az “e-hrivnya” is bekerül a rendszerbe. A digitális központi banki valuta valószínűleg a Stellar blokklánc hálózaton fog futni. A Jed McCaleb által 2014-ben alapított és a WEF-tag Denelle Dixon vezérigazgató által vezetett vállalat már 2021 decemberében együttműködést kötött az ukrán Tascombank kereskedelmi bankkal egy digitális központi banki valuta (CBDC) kísérleti projekt elindítására. Mindezek fényében a Diaa CO2 követés bevezetése már nem várathat magára túl sokáig.

Időközben számos harmadik féltől származó alkalmazás is megköveteli a személyazonosság biometrikus ellenőrzését a Diaa segítségével. Más szóval, Diaa nélkül nincs zene a Spotify-on, nincs hozzáférés a kriptotárcához és nincs gyors rendelés a csomagküldő cégektől. Még a 2023-as népszámlálást is az Apple-el együttműködve fogják elvégezni az állami okostelefonos alkalmazáson keresztül, az ukrán digitális átalakulásért felelős minisztérium szerint. Samantha Power, az USAID 2021 májusa óta hivatalban lévő igazgatója el van ragadtatva ettől a gyors előrelépéstől, mindezt 2023. január 19-én a Twitteren osztotta meg a nyilvánossággal.

Diaa – ez az üvegpolgár feletti teljes ellenőrzés. A részvétel kizárt. Ha holnaptól az útlevelet csak digitális formában fogadják el, a felhasználó erről egy szűkszavú “felugró ablakon” keresztül értesül. Egy névtelen háromsoros üzeneten keresztül a mobiltelefonja kijelzőjén. Ez a hatalom abszolút központosítása az állam és a vállalatok arctalan elegyének kezében. És mindezt egy olyan országban, ahol az ellenzéket betiltották, és a médiavilágot szinkronizálták. Az ENSZ szerint a lakosság 63 százaléka már használja az alkalmazást. Ez körülbelül 18,5 millió embert jelent. A háború előtti lakosság mintegy fele. A tendencia növekvőben van. Alternatívák hiányában.

Ami Ukrajnában zajlik, az egy ipari termék bevezetésére (“roll-out”) emlékeztet. Az eljárás hasonlít a nagy nemzetközi vállalatoknál a szoftverek bevezetésénél alkalmazott projektmenedzsment módszerhez. Először egy “sablont” fejlesztenek ki, egy ERP (Enterprise Resource Planning) szoftvert, amelyet az egész vállalatcsoportra optimalizálnak, és amely megfelel minden vállalati funkciónak és telephelynek. A legismertebb az SAP. Értékesítés, termelés, logisztika, könyvelés: minden egy rendszerben, szabványosított, skálázható és globális.

A globális vállalatok projektjeit gyakran “One Client”, “One Solution” vagy “One Business” néven emlegetik. A fejlesztés során figyelembe veszik a csoport minden telephelyére vonatkozó üzleti folyamatokat, jogszabályokat és adószabályokat, és ezeket a paramétereket, valamint a vonatkozó dokumentumokat leképezik a rendszerben. Amikor a sablon végül készen áll a használatra – ez a komplexitástól függően hat hónapot, de gyakran több évet is igénybe vehet -, egy nemzeti vállalatot jelölnek ki kísérleti projektként. Egy korábban kidolgozott projekt-, kommunikációs és változáskezelési terv alapján egy kis vezetői csapat most ezen a helyszínen vezeti be a szoftvert, a vállalatot a globális csoport előírásainak megfelelően építi át, és megpróbálja ezt a bevezetési eljárást megismételhetővé tenni.

A munkavállalóknak az a benyomásuk, hogy van mozgásterük és befolyásuk az átalakulási folyamatokra, amelyek többnyire hátrányosak az egyén számára. Ez azonban hazugság. A kívánt eredményt már előre meghatározzák. A folyamatok, eszközök, sablonok, a kommunikáció és az idő szabványosított. Létrejön egy iparosított bevezetési módszertan. Ezt aztán – megismételhetőségének köszönhetően – még kisebb és akár külső csapatok is használhatják, még rövidebb projektekben és párhuzamosan, több helyszínen. Ily módon még a legnagyobb globális vállalatot is fel lehet forgatni néhány év alatt.

A közölt információk alapján minden bizonnyal azt lehet állítani, hogy a nemzetek feletti korporatizmus finanszírozta Kínát az 1970-es években, hogy ott Mao-val együttműködve kialakuljon a világ első és egyetlen technokráciája. A városi felügyeleti infrastruktúrára, az ideologizált oktatáson keresztül megvalósuló konformizmusra, az egyéni szuverenitás kollektivizmusban való feloldására, az információszolgáltatás szinkronizálására egy kívülről árnyékolt médiatérben és a hatalom totalitárius érvényesítésére összpontosítva. Most, miután a kínai QR-kód-disztópia keserű valósággá vált – végül is fél évszázad állt rendelkezésükre a sablon kifejlesztésére -, a generációk közötti ragadozó kaszt úgy döntött, hogy világszerte bevezetik a “Technokrácia 2.0 verzióját”. “4IR”, az ENSZ 2030 Agenda (magyarul ITT) szerinti “zöld digitális gazdaságot”.

Ukrajna pedig kísérleti projektként működik, mielőtt a hatalom, a gazdaság és a társadalom e megvetendő modelljét a felelősök iparszerűen kiterjesztenék arctalan birodalmuk többi helyszínére.

Ebben a forgatókönyvben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy ilyen fejlődést egyáltalán megállítani, hiszen a projekt minden demokratikus befolyást kikerül?

Ismét egy pillantás a vállalati oligarchia parkettájára nyújthat támpontokat. Ott az ilyen projekteket akkor függesztik fel, amikor a bevezetési költségek robbanásszerűen megnőnek, az eladások csökkennek, túl sok alkalmazott nem működik együtt, az új megoldást bojkottálják, vagy a rendszeren kívüli kézi “megoldások” jönnek létre. Sajnos azonban a projektek gyakran új néven térnek vissza, amint a helyzet ismét kedvezőbbnek tűnik a vezetőség számára. Kivéve, ha a munkatársak időközben saját új, decentralizált tevékenységi területeket alakítottak ki, és egyszerűen már nem állnak a projekt rendelkezésére.

(Úgy gondolom, hogy ebben az elemzésben szinte minden benne van, amit Ukrajna, de az egész világ tervezett jövőjéről tudni kell. Elkeserítő, különösen azoknak, akik tevékenységük miatt már ízelítőt kaptak a “szociális kredit” intézményének egzisztenciát romboló hatásából. Annak a rengeteg anyagnak egy része, amit az elmúlt időszakban átnéztem, összhangot mutat Regenauer megállapításaival. A szövegben közölt linkek kb. 80 százalékát vettem át, a többi az eredetiben megtalálható – HND)

Forrás: https://www.regenauer.press/ukraine-4ir [A tartalomért felelős: Tom-Oliver Regenauer – ©A weboldalon kínált szövegek/tartalmak nem kereskedelmi jellegűek, és a Creative Commons AttributionNon-Commercial licenc alá tartoznak. A szövegekben található további linkekért nem vállalunk felelősséget. Egy weboldalra való hivatkozás nem jelenti azt, hogy teljes mértékben támogatom az ott képviselt álláspontokat vagy információkat. A szövegeim tartalmáért kizárólag én vagyok felelős. Ez vonatkozik a munkáim másodközlésére is, amelyek a fenti licenc alapján egyedi engedély nélkül újra felhasználhatók – amennyiben nem rövidítik vagy változtatják meg őket, és az eredetire hivatkoznak.]

Szerző: Az 1978-ban született Tom-Oliver Regenauer üzleti adminisztráció szakon végzett, és különböző iparágakban és szerepkörökben dolgozott, többek között üzletvezetőként, vállalati és vezetési tanácsadóként, valamint nemzetközi projektmenedzserként, több mint 20 országban. A 90-es évek közepe óta zenei producerként és szövegíróként is tevékenykedik, és egy független lemezkiadót vezet. A német származású szerző 2009 óta Svájcban él. Legutóbbi kiadványa a “Homo Demens – Texte zu Zeitenwende, Technokratie und Korporatismus”. További információk a regenauer.press oldalon.

Magyar adaptáció: HND

Featured image: manova.news












HND: A klíma-hisztéria vajákosai

Olyan korban élünk, amelyben a kritikus embereket, horribile dictu kényelmetlen kérdéseket feszegető tudósokat, orvosokat, de bizony publicistákat is drákói szigorral próbálnak elhallgattatni. Olyan korban élünk, amikor egyébként nyilvánosan hozzáférhető fejlesztési-kutatási anyagokat szélesebb publikum számára megismertető emberek hatalmas munkával összeállított videóit például percekkel a megjelenés után törlik, vagy tartalmát csökkentik. A nemzetközi tech-óriások nem ismernek határokat, nyelvi, vagy nemzeti különbözőségeket sem. Aki eltér a kiadott útiránytól, függetlenül a lakhelyétől amúgy, az könnyen találhatja magát egy egzisztenciálisan veszélyeztetett helyzetben. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy érdemes-e a megkezdett munkát folytatni, vagy egyszerűbb lenne mégis inkább hallgatni, a megszerzett információkat magunknak megtartani és megpróbálni túlélni. Az eszközök ma már szofisztikáltak: a delikvenseket nem verik félhülyére egy sötét pincében, hanem a társadalmi létezésüket korlátozzák be a digitális ellehetetlenítés eszközeivel.

Egy egészen bizarr témát próbáltam feldolgozni, amikor “kényszerszünetet” kellett beiktatnom. Hogy lesz-e valaha erőm, lehetőségem a publikációt befejezni, nem feltétlenül tőlem függ. Nem véletlenül hozom ismét nyilvánosságra ezt az eredetileg 2017-ben írt tanulmányomat, mert szorosan kapcsolódik a világot megváltoztatni szándékozók ágendájába. Úgy tűnik, és nem csak nekem, hogy a vírus és az összes létező és nem létező mutációja miatt már begyakorolt lezárások csak főpróbái voltak a “klíma vészhelyzet” miatti korlátozásoknak, illetve a szállítási láncok és az egész világgazdaság összeomlásának. “Káoszból születik a rend” – avagy “Ordo ab chao” volt a jelszó bizonyos kőműveseknél is, akik szabadnak vallották magukat.

A cikk Trump elnökségének első évében, de még Greta Thunberg megjelenése előtt született. Akkor még nem is sejthettük, hogy az oltásfetisiszta szoftverárus aluminium részecskék segítségével a napsugárzást akarná lecsökkenteni a Föld légkörébe fújt anyagokkal. A PR-profik és a nemzetközi zöldre pingált oligarchia pin-up-girl-jéről ITT és ITT írtam, de a harmadik rész már nem készült el Thunberg kisasszony ideiglenes visszavonulása miatt. Most ismét előkerült és naponta riogatja híveit Klaus Schwab és Bill Gates-el szinkronban, a várható klíma Apokalipszist vizionálva, természeti csapásoknak feltüntetve a – minden bizonnyal – geoengineering-nek is köszönhető időjárási anomáliákat. Ez egy külön dolgozatot érdemlő téma. A tanulmányban kifejtett alaptények azonban nem változtak és lényegesnek tartom megismertetni egy szélesebb közönséggel, mert a téma égetően aktuális lett és lesz az általános néphülyítési kampányban.

1. rész

– Vádlott, álljon fel kérem! Neve?

– Széndioxid.

– A vád Ön ellen: klímagyilkosság. Megértette a vádat?

– Nem kérem. Ártatlan vagyok. (HND)

Mindenki emlékszik a bohókásan aranyos berlini jegesmedve kölyökre, Knutra? A világhírű kis állat népszerűségének tetőpontján jelentek meg az első, szívszorongató képek a rohamosan kihalni készülő jegesmacikról, ahogy néhány példány magányosan sodródik a maradék jégtáblákon, miközben szomorúan merengve néz a nagy, vizes messzeségbe, az egykori Arktisz felolvadt helyén. Hát ki ne morzsolgatott volna el néhány közepes nagyságú krokodilkönnyet a szemzugában?

Ki lenne olyan szívtelen, hogy ne érezne lelkiismeretfurdalást a saját kegyetlensége miatt, hiszen ő, igen, egyedül csakis ő, a telhetetlen ember, aki autót vezet, télen fűt és mindenféle elektromos kütyüt használ, tehet arról, hogy ezek a jámbor állatok maholnap kipusztulnak. Az oka, mondták magukat szakértőnek nevező egyének (Polar Bear Specialist Group), a klíma felmelegedése, elsősorban a széndioxid miatt. Mielőtt a kedves Olvasót kétségbe ejteném, a jegesmacik köszönik, jól vannak. Az 1950-60-as években kb. 5000 példány élt az északi sarkon, de mióta a vadászatukat megtiltották, szorgalmasan szaporodtak és ennek köszönhetően ma már 30000 feletti a számuk. Hogy a propagandisták miért tettek közzé híreket a csökkenő populációról? Mert számolás helyett megsaccolták a lehetséges állatokat, kihagyva 5 (öt) tipikus területet, ahol nagyobb létszámban élnek jegesmedvék. Ezt a módszert kvalitatív feltélelezésnek nevezték el.

A széndioxid, leánykori nevén CO2 karrierje kezdetén a még mindenki által – remélhetőleg – megtanult létfontosságú molekula volt, mára azonban az emberiség első számú fő ellenségévé vált. Bizony elképesztő, s erre nem lehet mást mondani. Nézzük meg, mit is csinál valójában ez a széndioxid, ami újabban az Apokalipszis éllovasának tekintendő, és amitől meg kell védeni a Planétát, kerül, amibe kerül. Ha beledöglünk is. Nem akarom tudományos részletekkel untatni a kedves Olvasót, de mégsem árt tudni, hogy az atmoszféra, ami leegyszerűsítve kb. 100 km magasságig veszi körbe a földet, széndioxid tartalma 0,038% és ebből az egész emberiség által produkált CO2 összesen 3, azaz három százalékot tesz ki. Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy érezzük, mennyire abszurd a 0,038% 3%-át Planétánk egyes számú közellenségének kikiáltani.

Előrebocsátom azt, hogy a környezetvédelem, a levegő és a vizek tisztasága, a nyersanyagok takarékos felhasználása mindannyiunk elsődleges érdeke és minden egyes államnak kötelessége (lenne) ezt kormányszinten megvalósítani, ill. ellenőrizni, de a klíma-hisztéria nem erről szól. A kitalált rémtörténetekkel, a mediális horrorvíziókkal azonban csak az emberek félelme nő indokolatlanul és a cél valójában ez.

Fotó: dpa.com

A széndioxid egy színtelen, szagtalan gáz, de mégis szinte mindig bőszen pöfékelő gyárkéményekkel, vagy gátlástalanul füstölő kipufogócsövekkel ábrázolják, ha megint riogatni kell a népet, mert ezek a képek beégnek a retinánkba, amit az agyunk rögtön a rossz dolgok fiókjába raktároz el. Hiába tudjuk, hogy a növényeknek és az egész természetnek szüksége van a széndioxidra és bio-kertészek ezt a gázt vezetik be az üvegházaikba, hogy jobb, egészségesebb és több termésnek örülhessenek. Azt is tudjuk, hogy amikor a XIX. században az iparosodás elkezdődött, a gabona és egyéb haszonnövények hozama 60-70%-al megnőtt, párhuzamosan a széndioxid mennyiségének növekedésével.

Amivel probléma van a környezet és nem a világ klímájának szempontjából, azok az egyéb (szilárd) anyagok, amiket a gyárak, vagy a régebbi típusú autók, vagy a fáradt olajjal közlekedő tengerjárók bocsátanak ki. Mennyivel egyszerűbb és főleg hatásosabb azonban szájvédővel mászkáló kínaiakat bemutatni, mint nevén nevezni a szmog okát! Mennyivel egyszerűbb üvegház-elméletről beszélni, mint elmagyarázni a newtoni törvényt, ami szerint ez nem lehetséges, mert semmilyen test sem képes saját erőből felmelegedni egy hideg közegben (Föld és világűr). Valamint egy gáz sem képes lezárni a földet védő légtömeget, ezért nem is melegedhet fel a klíma ilyen okból. Ez egyébként egy XIX. századi feltételezés volt, amit pár évtizede újra előbányásztak. A mezőgazdaságban használatos üvegházban azonban nincs levegőcsere, ezért hűl le kicsit lassabban éjjel, mint a környezete.

Az üvegház tehát egy zárt rendszer, míg Földünk és az azt körülvevő atmoszféra, amelynek nincs határa a kozmoszhoz, egy nyitott rendszer és mi is részei vagyunk annak. Az már szinte poénnak is rossz, hogy ez a kis mocsadék CO2 molekula, amely nagy hirtelen minden emberi nyomor okozójává avanzsált és állítólag a Föld magasabb légterében űzi alattomos pusztítását, fajsúlyát tekintve majdnem dupla olyan nehéz, mint maga a levegő és ezért jelentős része földközelben marad, a növények nagy megelégedésére. A szatellita vizsgálatok szerint már csak nyomokban található meg kb. 33 km magasságban.

A kb. 4,5 milliárd éves Planéta “életében” állandó a változás, a jégkorszakokat melegebb periódusok váltották fel, amelyekben a levegő CO2 tartalma is változó volt, minden emberi behatás nélkül. A földtörténeti úgy nevezett karbonkorszakban a levegő széndioxid tartalma tizenhatszorosa volt a mainak, Földünket ellepték a növények és ennek köszönhetőek a mai olaj és szénkészletek.

2. rész

“Ha így folytatjuk tovább és nem alkalmazunk még időben szigorú megelőző rendszabályokat, akkor várhatóan 2000 előtt világszerte éhínséget, káoszt, háborúkat és százezrek halálát okozza majd a Föld kihűlése” – írta 1976-ban Lowell Ponte, amerikai író, publicista (The Cooling), amit a nemzetközi sajtó hálásan átvett.

Mi történt azóta? Mi változott meg olyan hirtelen, hogy számtalan nemzetközileg elismert tudós ezer és ezer vizsgálatára támaszkodó ténye, miszerint a Föld egy újabb jégkorszak felé közeledik, ami nem zár ki ideiglenes melegebb klimatikus időszakokat és ezek a korszakok nem egy emberöltő, ám millió évek dimenzióját jelentik elsősorban a naptevékenységgel összefüggésben, az szinte egyik napról a másikra elvesztette hitelét? “Cherchez la femme” – keresd a nőt, mondja a francia. Keresd a pénzt – mondhatnánk, amikor a klíma-hisztéria hátterét vizsgáljuk.

Hallotta már valaki Maurice Strong (1929-2015) nevét? Nem csoda, ha nem, holott a világ egyik legbefolyásosabb embere volt életében. Kanadai milliárdos, hatalmas vállalatok igazgatói tanácsának tagja, különböző ENSZ szervezetek, konferenciák elnöke, vagy elnökségi tagja, Kofi Annan főtanácsadója és majdnem ENSZ főtitkár is, ha… De vegyük sorjába! Minden csalásnak megvannak a háttéremberei, akik adott esetben akár egy XIX. századi téveszmét is képesek felhasználni a szinte korlátlan pénz-nyomtatás lehetőségének érdekében. Ötletként az egyébként kiváló svéd tudós, Svante Arrhenius téves feltételezése az üvegház effektusról szolgált, amit a beavatott szűk körön kívül senki nem ismert volna. Azonban ezt a tézist egy befolyásos, a legfontosabb nemzetközi szervezetben és a legnagyobb konszerneknél bejáratos, exkluzív kapcsolatokkal rendelkező személy, Maurice Strong karolta fel és szívós munkával (illetve ki tudja hogyan?) meggyőzött mérvadó politikusokat, nemzetközileg releváns médiumokat, valamint egyes tudományos szervezetek grémiumait is az elmélet/feltételezés egyedüli és kizárólagos helyességéről.

A tudományban eddig nem volt egyedüli és kizárólagos “helyesség”, de a jelenleg érvényes doktrína kerülni akarja a tudományos vitákat. Teljesen függetlenül a tartalomtól.

Maurice “Mo” Strong, ahogy a munkatársai az egykori kínai pártelnök Mao Ce Tung (mai átírásban Mao Zedong) nevére asszociálva hívták, nem csak a korábbi kanadai miniszterelnök, a mostani apja, Trudeau kabinettjét állította gyakorlatilag össze, hanem az ENSZ minden egyes, a környezettel foglalkozó konferenciáját is szervezte, vezette. Nem azért választották erre a posztra, mert annyira kitűnt volna olajfeldolgozó cégek elnökeként, mint környezetvédelmi aktivista, hanem a kapcsolatai voltak lényegesek a nemzetközi ágendák szempontjából. Gyakorlatilag neki köszönhető a Kyoto-Egyezmény legfontosabb eredménye, a széndioxid kibocsátáshoz kötődö kötvényekkel való nemzetközi kereskedelem létrehozása, ami valamikor a világ legnagyobb csalásaként fog a történelemkönyvekbe bevonulni. Strong, aki Mao Kínáját tekintette példaképének és mindkét Koreában is jó kapcsolatai voltak, valamint egy világvallás megteremtésére törekedett, olyan rendszert hozott létre a modernizált bűnbocsánat adásvételével, amely eddig példa nélküli az emberiség történelmében. Ezzel az üzlettel szinte minden résztvevő jól jár, kivéve az egyszerű polgárokat, fogyasztókat és a kisvállalkozásokat, azaz az emberiség többségét. Tulajdonképpen neki, mint abszolút favorit, kellett volna Kofi Annan posztját megörökölnie, ha nem keveredik bele egy homályos ügybe, az ENSZ és Irak közötti “Élelmiszer olajért” program miatt. Az FBI nyomozása elől menekült 2005-ben Pekingbe, ahol egy évig kivárta, míg a hullámok elcsitultak. Itt sem maradt tétlen és jó barátjával, George Sorossal, pár száz millió dollárt invesztáltak egy Chery nevű, verhetetlenül olcsó, kínai kis autónak az USA-ba való exportjába. A baj csak ott volt, hogy ez a márka a General Motors/Daewoo egyik modelljének lekoppintott változata volt, aminek aztán kínos pereskedés lett a vége. Annyi befolyása azonban még megmaradt, hogy egy általa preferált, addig szinte ismeretlen koreai politikus kerülhessen be az ENSZ főtitkári székébe.

Ebben az időszakban már működött a CO2 kötvények kereskedelme, de még nem az elképzelt haszonnal. Leegyszerűsítve a lényeget: a nagy mennyiségben károsnak tekintett gázokat kibocsátó cégek megvehetik egy bizonyos összegért a jó lelkiismeretüket, tehát a kötvényt, majd változatlanul annyit füstölnek a levegőbe, mint korábban. Az extra költséget természetesen áthárítják a fogyasztókra. A környezetbarátnak kikiáltott tevékenységek viszont kapnak egy pozitív kötvényt (provízióért persze), amit el lehet adni a rossz fiúknak (szintén provízióért), megkönnyíteni azok lelkiismeretét. Erre meg kellett szervezni az infrastruktúrákat is, mint a kötvények börzéjét, valamint különböző hedge fund jellegű cégek érdekeltségét is. A leghíresebb a Chicago Climate Exchange volt, amelynek elnöki tanácsában – egészen véletlenül – Maurice Strong is helyet kapott és amelyről a hatalmas, de valódi következmények nélküli botrányban (2010-ben) kiderült a dollár milliárdok magán zsebekbe való átirányítása. Ezt az állítólagosan privát kézben lévő egyletet jelentősen befolyásolta egy Al Gore nevű úriember, valamint Barack Hussein Obama, akkor még amerikai elnök, mindketten prominens misszionáriusai “Az emberiség által okozott klímaváltozás, valamint a széndioxid (állítólagos) káros hatása a Föld légkörére” nevű dogmának. Túl nagy halakról volt szó tehát, hogy bármilyen nagyobb konzekvenciája lehetett volna a Chicago Climate Exchange bedőlésének.

Fotó: johnlund.com

Al Gore, aki nem csak könyvet íratott és filmet készíttetett a szerinte legkésőbb 2014-ben bekövetkező klimatikus Apokalipszisről, valójában egy saját széndioxid kötvényeket áruló céggel is rendelkezik. Valamint a már említett George Soros bizalmát is élvezi, aki néhány száz millió dollárral segítette Gore propagandáját, ill. cégét. Nos, Bill Clinton, egykori amerikai elnök helyettese, Al Gore, saját magát is kivonja a rossz lelkiismeret alól, amikor házának egy amerikai kisváros energiafogyasztásához hasonlítható pazarlását a saját cégénél kiváltott CO2 certifikátokkal mentesíti. Akkor ezek szerint minden rendben van? Aki nagyon gazdag, vagy amelyik konszern megengedheti magának, az megveszi a megüdvözülést, amit egyébként az egyszerű polgárok, akik közlekednek, fűtenek, főznek, illetve a kisebb vállalkozások, amelyeknek ilyesmire nincs pénzük, de a megdrágult energiára, nyersanyagokra szükségük van, fizetnek nekik?

A fordulópont 2007-ben volt, amikor elkezdték kvázi üldözni az akkor még globális felmelegedésként deklarált klíma-hitvallás ellen fellépő tudósokat, óceánológusokat, fizikusokat, akik kétségbe vonták az ENSZ IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) riportjait, amelyek elsősorban számítógépes szimulációkon alapulnak. Ráadásul – immáron bebizonyítottan – helytelen kiindulási adatokat használva és nem figyelembe véve a világ klímáját erősen befolyásoló levegő víztartalmat, mint – a szerintük – kiszámíthatatlanul viselkedő tényezőt, illetve a naptevékenység és kozmikus sugárzás okozta változásokat. Ezek a renitens tudósok, világszerte tíz és tízezren, örülhetnek, ha csak a kutatási pénzeiket csökkentik le, vonják el tőlük, vagy látványosan kigúnyolják őket, mint az “olajipar bérenceit” (aki valójában Maurice Strong volt!). Rosszabb esetben halálos fenyegetéseket kapnak, ami azóta többjüket a klímával kapcsolatos kutatásaik feladására, de legalább mégsem a dogmával való megalkuvásra késztetett.

Az évek folyamán kialakult egy klíma-arisztokrácia, amely vándorcirkuszként járja a világot, konferenciáról konferenciára lihegve, többnyire magánrepülőgéppel, a földön luxus limuzinokkal közlekedve konzultál arról, hogy az egyszerű nép hogyan korlátozza saját energiafogyasztását, milyen külön adókat, újabb tiltásokat lehetne a kárukra bevezetni. Legutóbb (2017-ben / HND) 1700 magánrepülőgép érkezett a svájci Davos-ban megtartott világgazdasági konferenciára, ami nagyrészt a klímaváltozás kezelését taglalta.

3. rész

A bajok akkor kezdődnek el, amikor az ember Istent akar játszani… (HND)

“Kedves polgárok, hozzá kell szoknotok ahhoz, hogy a terror a nagyvárosi élettel együtt jár. Egy koncerten, sporteseményen nagy eséllyel felrobbanhattok, sétányon, karácsonyi vásáron teherautó alá kerülhettek, vagy az utcán leszúrhatnak, esetleg csordában megerőszakolhatnak. Nincs abszolút biztonság! Azt viszont megígérjük nektek, hogy 2100-ig megmentjük a klímát és a világ átlaghőmérsékletét fél fokkal lecsökkentjük. Mi ezt megoldjuk!” – valahogy így lehetne pár szóban összefoglalni az elmúlt hetek, hónapok híreinek lényegét.

Már az egykori szovjet vezérek, Lenin és Sztálin is arról álmodoztak, hogy az új, szocialista ember majd alattvalójává teszi a Földet, a természetet. Ki tudja hány száz évre lesz szükség az általuk okozott károk helyreállítására? Ma már a Föld nem elég, maga a Teremtés megvédése a cél, nyilatkozta a német kancellárnő, miután Trump, amerikai elnök a párizsi klímaegyezmény felülvizsgálatát követelte és nem kilépett belőle, ahogy ezt a mainstream média megpróbálta elhitetni. “A Teremtés védelmében szükségünk van erre a párizsi megállapodásra. Ebben minket semmi nem tud és nem fog megállítani!” (Angela Merkel). Az emberiség nagyzási hóbortra való hajlama már több katasztrófát okozott a történelem folyamán.

Az idén, 2021-ben derült ki a világot megmenteni készülő örök kancellárnőről, hogy bizony 1992-ben, amikor még kezdő – család nélküli – családügyi miniszter volt Kohl kancellár kabinetjében, Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum korlátlan ura felvette Merkelt a “Global Leaders For Tomorrow” nevű szervezetébe, amely a korábban már említett “Young Global Leaders” elődje volt. Schwab aktivista-képző inkubátorában tehát nem csak a német zöld khmer kancellárjelöltje, a plagizátor és hazudozó, képességektől mentes Annalena Baerbock, továbbá a bank alkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált, szintén szerény intellektusú Jens Spahn nevelkedtek, hanem a Németországot a csőd szélére vezető jelenlegi kancellár is. Akik a Schwab-féle körbe tartoznak, azok nem buk(hat)nak el, teljesen mindegy, milyen károkat okoznak.

Mennyit érnek ezek a klímaegyezmények? Mi a jelentősége egy papírnak, amit ugyan rengetegen aláírtak, de semmilyen kötelező, számonkérhető szabállyal nem rendelkezik? Maximum néhány ködös önkorlátozási ígérettel és pár nagyon is lényeges kivétellel, mint pl. Kína és India, a két leggyorsabban iparosodó ország kőszéntermelési és felhasználási privilégiumával, azaz 2020-ig további szénerőművek építése, ill. az indiai széntermelés megduplázása eddig az időpontig. Már a kyotói megállapodás előírásait is egyedül csak Új Zéland követte, bele is rokkant volna a gazdasága, ha idejében nem változtatott volna irányt. Milyen szerződés az, amely nem szankcionálja annak megszegését? Annak idején Bush elnök, ill. az USA nem fogadta el a kyotói jegyzőkönyvet, mégis már évtizedek óta sokkal szigorúbb környezetvédelmi szabályok voltak és vannak Amerikában, mint az öreg kontinensen. 

Obama, a klíma-vallás egyik felkent apostola, látványosan aláírta a párizsi klímaegyezményt, viszont nem adta át ratifikálásra a Kongresszusnak, tehát semmilyen érvényes szerződés nincs, amit az Egyesült Államoknak figyelembe kéne vennie. Ez valahogy mindig elfelejtődik, ha a szalagcímeket nézzük. Trump elnök nem hajlandó további 100 milliárd dollárt az egyéb, a harmadik világ megsegélyezésére fordított összeg mellett a “Green Climate Fund” nevű, bank-szerű intézménybe befizetni, miközben mások abból inkább csak kivesznek. És voilá! A klíma-hisztéria megtalálta a saját Luciferjét az új amerikai elnök személyében. Hátborzongató mémek tömegei járták körbe az internetet. “Klímagyilkos Trump!” integetett az olvasók szemébe már messziről a mérvadó nemzetközi sajtó címlapjairól. A világ körül magángépekkel repkedő klíma-arisztokrácia kórusban fejezte ki megrökönyödését, majd drámai színekben ecsetelte a közeledő világvégét… Azért itt-ott volt néhány józanabb hang is, elsősorban valódi tudósok részéről, akik felhívták a figyelmet arra, hogy talán az egész, feltevéseken és tendenciózusan gyártott téves számításokon alapuló rendszert kellene végre felülvizsgálni és a valódi környezeti problémákkal foglalkozni.

Az egyedüli biztos tényező a változás, és Földünk klímája mindig is változott, már az ember megjelenése előtt is. Az emberiség eléggé kicsi porszem a klíma szempontjából (gondoljunk csak a vulkánok hatására pl.), de túl harácsoló fajzat a természetes források kiaknázásában, pazarlásában. A túlnépesedés és ennek az élelmiszerrel való ellátása, a fosszilis energiával való rablógazdálkodás, a fogyasztói társadalom kényszere újabb és újabb, sokszor szükségtelen dolgok megszerzésére, a több milliárdos lakosságú, feltörekvő ázsiai és afrikai országok éhsége a civilizáció státuszszimbólumai iránt, a fáradt olaj használata a tengerjáró hajóknál és az elképzelhetetlen mennyiségű műanyag szemét az óceánokban… Nos, ezek azok a tényezők, amelyek Planétánk élhetőségét és kapacitását lassan limitálják. 

Az ú. n. klímaegyezmények fügefalevélként szolgálnak a valódi és égető problémák eltakarására: az őserdők szisztematikus kipusztítása a monokulturális, géntechnikailag modifikált takarmány szója és a pálmaolaj túldimenzionált termelése érdekében, amely utóbbi mint bio olaj Európában kerül elégetésre, miközben helyi állatokat pusztítanak el a viszont nem látásra és a Föld oxigéntermelő erdőit tüntetik el. A szélturbinák telepítésére is megszámlálhatatlan négyzetkilométernyi erdőt irtanak ki és betonoznak be. Eközben a már említett “Green Climate Fund” bármilyen, lehetőleg Európán kívüli országban megvalósítandó mégoly hagymázas ötletre is ad pénzt, ha azt az igénylő kellőképpen környezetvédőnek hiteti el. Így történhetett meg az, hogy Ugandában pl. lucfenyő telepítésre adtak anyagi segítséget, figyelmen kívül hagyva, hogy ennek megvalósításához az érintett falvakban élő embereket hatalmas költséggel idegen helyekre kellett áttelepíteni.

Hogy mennyire álszent és képmutató ez a ránk kényszerített és többek között Maurice “Mo” Strong, Al Gore, George Soros és pénzéhes tudósaik ill. propagandistáik által kialakított ál-vallás, már maga a dikció is mutatja: először globális klímamelegedésről volt szó és aki ezt tagadni merte, az kvázi eretneknek számított és társadalmi kárhozatra ítéltetett. Vitának és kritikának nincs helye! Közben kiderült, hogy az Antarktisz jégtömege az utóbbi években jelentősen megnőtt, aminek hatását egyébként mi, itt a déli Hemiszférában jó ideje érezzük, továbbá a tengerfenékről felszálló metángáz is éppen nem a feltételezett “üvegház” effektust, hanem pont az ellenkezőjét, egy bizonyos fokú lehűlést eredményez. Ezért suttyomban átkeresztelték az egész cirkuszt klímaváltozásnak, ergo lehet továbbra is embereket megfélemlíteni, újabb előírásokat kiagyalni, jó pénzért konferenciákat, előadásokat tartani és a bűn és bűnhődést ad abszurdummá degradáló kötvényekkel kereskedni. Bármi történjék a közelebbi és távolabbi jövőben tehát, a hisztéria vajákosai mindig a nyerő oldalon lesznek. Az egykori emberkísérlet, amit többen szocializmusnak neveztek, most a hátsó ajtón tör be a klímamentés diktatúrájának képében.

Valahogy kikerült a köztudatból a világ klímáját valóban nagymértékben befolyásoló csendes óceáni El Niño és a La Niña természeti jelenség, amit tudósok és meteorológusok mind a mai napig vizsgálnak. Arról sem olvashatott a nagyérdemű, hogy Naprendszerünk néhány bolygója az űrszondák és műholdak adatai szerint pár fokot melegedett az utóbbi időkben, véletlenül éppen akkor, amikor a Föld is. Talán mégis van némi köze a Napnak az általános klímához, netán a bolygók keringési pályájának apró változása is közrejátszik? A fanatikus klímahívők nem szeretik ezt a tézist, mert azt még ők is belátják, hogy a Napot nem lehetne olyan egyszerűen megregulázni.

Tények, amiket bizonyítani lehet, nem kerülnek a szélesebb közönség elé, ezeket – online – szaklapokból kell kibányászni. Nemrég jött a hír, hogy az amerikai Yellowstone Park vulkánja, amely kitörése az eddigi statisztikák szerint lassan esedékes, napok óta kisebb földrengéseket okoz a környezetében. Egy ilyen kitörésnek szinte elképzelhetetlen légköri következményei lesznek, nem csak az amerikai kontinensen. Nem baj, gondolhatja az önjelölt klímamegmentő, majd akkor a vulkánokat fogjuk betiltani.

Fotó: earthtimes.org

Epilógus

Az események felgyorsultak. A covid mizéria mellé ismét gőzerővel hergelik az embereket a klíma-karasztrófa elméletével, aminek az alátámasztására a különböző országokban előforduló áradások pusztításait használják fel. Mélységesen hallgatnak viszont a Dubai-ban előidézett mesterséges eső csinálásról az elmúlt napokban, ami – enyhén szólva – kudarcba fulladt, vagy “túl jól” sikerült. Arról sem látunk tudósítást, pedig a Világgazdasági Fórum oldalán olvashatjuk, hogy Kína az időjárás befolyásolására fordított eddigi pár száz millió dolláros évi költségvetését egy milliárd dollárra növeli.

A “káosz” harmadik komponense a rejtélyesnek tűnő számítógépes hibák halmozódása világszerte, amely hatalmas cégek digitális rendszereit állította le napokra. Ez a “hirtelen megnövekedett” cyber támadás sorozat szerves része lehet a 2021. júliusában megrendezett “Cyber Polygon” szimulációnak.

Remélem, kedves Olvasó, még találkoz(hat)unk…

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: guidetoiceland.imgix.net

HND: Nincs menekvés?

Ezt, a költőinek szánt kérdést tettem fel majdnem két évvel ezelőtt, abban a reményben, hogy közös erővel esetleg pozitív választ adhatunk rá. Írásaimban elsősorban olyan nemzetközi eseményekkel, társadalmi kérdésekkel foglalkozom, amelyek a hazai médiafogyasztókat csak ritkán, vagy megszűrt formában érik el, ha egyáltalán említésre kerülnek.

Pedig minden itt zajlik az orrunk előtt, csak éppen szinte észrevehetetlenül, a széles körű tájékoztatás teljes hiánya miatt. A sokszor emlegetett “Új Világrend” (New World Order / NWO) bevezetésére felesküdött társadalommérnökök felgyorsították tempójukat. A káosz és a félelemkeltés kufárai eredményeket akarnak látni és 2020. ebben döntő jelentőségű évszám lehet. A következő időszakban ezt a témát fogom körbejárni, de kezdjük az elején.

“Még egyik előttünk élő generáció sem láthatta ennyire félreérthetetlenül tisztán, mi is az igazi tét: hazánk és ősi hagyományaink, igen, egész emberiességünk, emberi mivoltunk megsemmisítése a cél. A téboly elszabadulása, a hazugságok lavinája zúdul ránk. Az európai embereket és azok évezredes természetes életkörülményeit elpusztító pszichopaták vigyorognak ránk szégyentelenül, immáron maszkjukat letépve… de mi nem adhatjuk fel!” – egy magyar származású, németül publikáló ismerősöm facebookos bejegyzése nyomán.

A széles közvélemény megkerülésével, hozzáférhetően*, de mégis szinte titokban jelent meg még 2011-ben egy kiadvány, amely Angela Merkel kedvenc könyvei közé tartozik és pár évvel később kiderült, hogy a könyvben leírt tézisek, amelyeket diszkréten “Dialógusok Jövő Vízió 2050” cím alá rejtettek el szerzői, gyakorlatilag egy ideje a megvalósulás fázisába kerültek. (*A szöveg többszörös eltüntetése után, ma már ismét látható, hiszen a korábbi hevesebb érdeklődés abbamaradt.)

A Németországot túszul ejtett újkori matriarchátus képviselői és a velük kooperáló feminista férfiak, akik egyébként a másképpen gondolkodókkal minden jellegű dialógust elutasítanak, az adófizetők által hizlalt, eddig sose hallott ál-intézetekben vizionáltak egy új, komplett totalitárius jövőképet, amely mintha Soros és a vele szinkronban társadalommérnökösködők laboratóriumában született volna.

A “Hosszútávú Fejlődés Tanácsa” nevű kormányközeli munkacsoport által kiadott hátborzongató víziók egyik alapvető megállapítása, hogy

“2050-re már eltűnik a migrációs háttér kifejezés, mert addigra az emberek annyira összekeveredtek, hogy tulajdonképpen mindenki valamilyen migrációs háttérrel fog rendelkezni.”

A továbbiakban:

“2050-ben egy olyan világban fogunk élni, amely nem ismeri az államhatárokat, útlevélre sem lesz szükség a szabad mozgáshoz. A hagyományos család nem létezik többé. Az emberek nagy családi közösségekben fognak élni, anélkül, hogy egymással feltétlenül rokonságban lennének. A gyerekeket több, különböző szexuális hátterű szülő-résztvevő fogja felügyelni. A szeretés egyenlősége – függetlenül melyik nemhez tartozva – minden szinten kötelező érvényű lesz. Ezért a házasság intézménye megszűnik.”

Az egyik legmorbidabb vízió azonban már valóban a globalista oligarchák világkormányzatra törekvő, régóta dédelgetett álmának rövid leirata:

“Költségvetési pénzeket (büdzséket) globálisan fognak megítélni. Így a pénzeket nemzetközileg osztják majd el.”

Hogy kinek a pénzét, arról nem szól a fáma, ami különösen érdekes abból a szempontból, hogy a vizonáriusok az egész világon egyenlő, munka nélkül megszerezhető, alanyi jogú alapjövedelmet vezetnének be. Nézzük azonban tovább:

“Az egyes ipari országokat érintő születési számok csökkenése nem tekintendő hátránynak. Ellenkezőleg. Szükségesnek érezzük, hogy a jóléti társadalmak túl nagy ‘ökológiai lábnyomuk’ miatt zsugorodjanak. A (globális) társadalomban a népek keveredése folyik. Az emberiség magát világpolgárnak látja.”

Európára kivetítve a következőket olvashatjuk 2050-re:

“Mi már európainak tekintjük magunkat, csak nagyon kevesek fejében maradt meg a német, angol, francia besorolás. Nemzeteink gyerekei már kizárólag azt tanulják, hogy ők Európa államban élnek. Melyik országban? Az már lényegtelenné vált.”

A vizióták (vizionáris idióták) szerint legkésőbb 2040-ig megszűnik a készpénz, mert:

“Az információk (bankszámlák, identitás, egészségügyi adatok és biztosítási információk) központi tárolása, valamint az összes életterületet magába foglaló hálózati összeköttetés a készpénzfizetést feleslegessé teszi.”

Itt jegyzem meg, hogy az emberi testbe beültethető mikrochipek már tartalmazzák ezeket az információkat és ez nem utópia, hanem egyes országokban egy ideje alkalmazott eljárás. Ez az egyének totális ellenőrzését jelenti, ami egyúttal a büntethetőséget is magában hordozza, amennyiben valaki például nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik és mondjuk a saját bankszámlájához való hozzáférést teszik lehetetlenné. Nem kívánt személyek kívülről, a beültetett chipen keresztül történő likvidálása sem lenne ezáltal lehetetlen, de ez egy másik történet…

Utópia? Összeesküvési elmélet? Nem. Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) terve, egy német kormányzat-közeli tanács anno 2011-ben közzétett jövőképe, infantilis pátosszal, giccsbe hajló hurrá-optimizmussal megírt pamfletje. Biztos csak a csalóka véletlen műve, hogy Merkel kedvenc olvasmánya szinte egy az egyben hasonlít a Rockefeller Alapítvány, szintén gyerekded stílusban közreadott tanulmányához.

Javasolnám a Gyurcsány párt, a DK, a Momentum, Párbeszéd és hasonló polit-szimulánsok az Európai Egyesült Államok megvalósítását szuggeráló beszédeit a fentiek alapján értelmezni.

Angela Merkel már 2009. november 9-én a “Falling Walls” (leomló falak) nevű konferencián beszélt a nemzeti hatáskörök multilaterális szervezetek részére történő leadásáról:

“A falak legyőzésének egyik legérdekfeszítőbb kérdése, hogy a nemzetállamok készek-e és képesek-e kompetenciáikat nemzetközi szervezetek javára leadni, kerül amibe kerül […]?”

A terv nem új, de megvalósítása mostanra körvonalazódik. Az emberi természettől idegen, az emberiség látványosan különböző mentális és gazdasági fejlettségét komplett figyelmen kívül hagyó társadalmi mérnökök törekvése a népek, nemzetek leigázására. A terv egy készpénz nélküli, multikulti-gender, a bölcsőtől a sírig ellenőrzött világot kényszerítene az egész Planétára.

Nem kommunizmus és nem fasizmus, hanem a kettő veszélyes elegye, kissé átszabott, modernizált kiadásban. Ez az ideológia gyakorlatilag a láthatatlan elit, a nemzetközi, elsősorban az anglo-amerikai oligarchia, a vezető gondolat-gyárak (think tanks) és a magukat filantrópnak címkéző nemzetközi alapítványok összefonódásának terméke. Az általuk kiválasztott, egy ideje már mediálisan “megalkotott” vezető személyiségek, mint például a Clinton házaspár, Obama, Merkel, Macron látható elitként való hatalomba helyezése tulajdonképpen egy formális aktus lenne, ha a demokrácia maradványai még itt-ott nem működnének hagyományosan, tehát a nép, igen, a még létező nemzetek népei nem húznák át időnként számításaikat (lásd USA, vagy Magyarország).

Káoszból jövő? Forrás: demlicay.net

“A politikai uniót csak egy krízis segítségével tudjuk elérni.” – Wolfgang Schäuble, a német CDU szürke eminenciása, volt pénzügyminiszter, jelenleg a német Bundestag (Parlament) elnöke

A sokak által megálmodott “világkormány” egyik alappillére egy nemzetek nélküli, egyesült európai kontinens. Az ötlet nem új – ennek terveit két legendás figura alkotta, akik még életükben hatalmas befolyásra tettek szert és haláluk után is szellemükben folytatódik tovább az úgynevezett “európai integráció”, amely diszkrét megnevezése a tagállamok szuverenitásának lepésről lépésre történő felszámolásának.

Az egyikük, gróf Richard Coudenhove-Kalergi (1894-1972) Pán-Európa terve 1922-ben került a köztudatba, majd egy 1924-ben megjelent könyvében propagálta azt, és ezzel hasonló törekvésekre, illetve egyetértő támogatásra lelt az USA-ban. Olyannyira, hogy Louis Rotschild indítványára a pénzmágnás, Max Warburg hatszázezer aranymárkát bocsájtott rendelkezésére az ötlet megvalósításának első lépéseihez. Kalergi 1925-ben megjelent írásában a Praktikus idealizmusban taglalja elméletét a demokráciáról, mint – szerinte – egy sajnálatos közjátékról. Kifejtve továbbá, hogy a vérvonali arisztokrácia irányító szerepét a jövőben egy szellemi arisztokrácia (elit) fogja átvenni. Nos, hogy Kalergi milyen szellemi elitről álmodott, nem tudjuk pontosan, de a mai vezető európai figurákat még barokkos túlzással sem lehet annak nevezni.

Az Európai Kalergi Társaság két évenként ítéli oda a Kalergi-díjat arra érdemesnek tartott politikusoknak. Érdemes megnézni a díjazottak listáját, ígérem, lesz köztük meglepetés is!

Az európai egyesülési terv másik legbefolyásosabb alakja, aki szintén egész életében anglo-amerikai pénzügyi és politikai hatás alatt állt, a francia Jean Monnet (1888-1979) volt, aki nem csak kontinensek között utazgató politikusként, hanem invesztment bankárként is működött egy ideig. Ebben a szerepében ugyanúgy, ahogy több amerikai vezető bankház is, élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fent a hitleri Németországgal. Monnet egyik leghíresebb tézisét a német Focus magazin közölte 2010-ben:

“Európa országait egy szupra-államba kell beolvasztani, anélkül, hogy a lakosság megértené, mi is történik valójában. Ezt feltétlenül lépésenként kell megvalósítani, minden egyes alkalommal gazdasági ürügyek kapcsán.”

Ez a kijelentés kísértetiesen hasonlít Jean-Claude Juncker, a non pluszultra “elit”, az egykori EU-mindenható sokat idézett mondására (Der Spiegel, 1999):

“Mi elhatározunk valamit, amit aztán elhelyezünk a köztudatban és várunk egy darabig, hogy mi fog történni. Ha nincs nagy kiabálás, ha nincsenek lázadások, mert a többség nem is érti, mit határoztunk el, akkor folytatjuk – lepésről, lépésre, amíg már nincs visszaút.”

Egy egyesített, masszív anglo-amerikai politikai és pénzügyi befolyás alatt álló Európa lenne a modellje az elképzelt “Világkormányzat”-nak, gyakorlatilag annak első és legfontosabb lépcsőfoka. Az anglo-amerikai befolyás nem feltétlenül az éppen aktuális elnök, kormány hatalmát jelenti.

A második világháború után sok vezető, nemzetközileg elismert értelmiségi is hitt a világ ideálisnak tűnő központi irányításában, amely az 1948-as “Világpolgár Mozgalom” létrehozásában manifesztálódott, felkérve a frissen megalakult ENSZ-közgyűlést egy világ-alkotmány létrehozására, amely egyúttal a világbékét garantálná.

Az ENSZ – felépítése miatt is (biztonsági tanács, vétójogok) – képtelen lenne jelenleg átvenni egy világkormány szerepét. De a második világháború után létrejött, az USA által dominált multilaterális szerződések és intézmények ebbe az irányba mutatnak, mint pl.: az IMF, a Világbank, a NATO, a Világkereskedelmi Szervezet és így tovább. Itt kajánkodni akarok, mert ahogy Orbán Viktor kihajította az IMF-t, az hatalmas bátorságra és leginkább bölcs előrelátásra vallott. Mind a mai napig olvashatóak a ballib megmondók kesergései emiatt, mélységesen hallgatva arról a pici, ámde annál jelentősebb tényről, hogy az IMF állítólagos alacsony kamatai MINDIG szociális megszorításokhoz kötöttek! Mondjuk például a nyugdíjak húsz-harminc százalékos csökkentéséhez, hogy csak egyet említsek a sok közül.

Nos, a legújabbkori történelem bemutatta az uniformizált világra, az anglo-amerikai gazdasági és politikai hegemóniára való törekvések igazi célját: az egyes nemzetek erodálását célzó geostratégiai tervek megvalósítását, akár gazdasági úton, akár fegyveres beavatkozással. A képlet egyébként mindig ugyanaz és nagyon egyszerű: olcsó nyersanyag és/vagy olcsó munkaerő kiaknázása egy, a világ össznépességéhez viszonyított relatív kis létszámú vezető, pénzügyi elit javára. James Paul Warburg, a Council on Foreign Relations tagja, Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök pénzügyi tanácsadója mondta az amerikai szenátus előtt 1950-ben:

“Lesz egy világkormányzatunk, akár tetszik Önöknek, akár nem. Vagy behódolás, vagy szerződések útján.”

A David Rockefeller által alapított Council on Foreign Relations nevű agytröszt, amely az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározó tényezője és amelynek George Soros is tagja, gyakorlatilag minden komolyabb nemzetközi tevékenység mozgatórugója. A geostratégiai játszmákhoz szorosan hozzátartozik egyébként a helyi háborúk, zavargások, vagy szimpla kizsákmányolás által generált tömeges migrációs mozgás is, amelynek kárvallottai elsősorban a fejlődő országok, mint befogadók is és újabban az európai kontinens államai. Ez minden bizonnyal a tervezett gyökértelenséghez, valamint összeolvadáshoz, a népek random összekeveredéséhez vezet.

Rockefeller, aki a Bilderberg-csoport egyik vezető személyisége volt, már az 1991-es Baden-Badenban megrendezett Bilderberg-konferencia után közölte, megdicsérve a nemzetközi médiát:

“… hogy Önök, ígéretükhöz híven, majdnem negyven évig diszkrétek voltak. Ha a nyilvánosság fényszórójában álltunk volna, nem lettünk volna képesek a világra vonatkozó tervünket kifejleszteni. A világ azonban mostanra már sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormányzás irányába meneteljen. Egy intellektuális elit és a nemzetközi bankok szupranacionális szuverenitását mindenképpen előnyben kell részesíteni a korábbi századokban gyakorolt nemzetállami önrendelkezéssel szemben.”

David Rockefeller, Forrás: twitter.com

Csakhogy Rockefeller nem csak a diszkrét újságírókat dicsérte, hanem már ő is egy nagy krízisről vizionált:

“Egy globális transzformáció küszöbén állunk. Minden, amire szükségünk van, egy nagyobb krízis és a nemzetek el fogják fogadni az Új Világrendet.”

Láthatjuk, hogy a német politikus, Schäuble csak epigonkodott, ugyanúgy mint Angela Merkel, aki a 2020-as, Davosban megtartott Világgazdasági Fórumon egy “nagy transzformációról” beszélt.

A német újraegyesítés ára, az euró bevezetése ugyanezt a célt szolgálta. Mindenki tisztában volt azzal, hogy különböző gazdasági struktúrájú, különböző fejlettségű, gazdasági erejű országok összevonása egy európai – majdnem – egységes valuta használatára eleve halva született ötlet. Az euró bevezetése óta gyakorlatilag folyamatosan krízisben van.

Mit is mondott Wolfgang Schäuble? “Szükség van egy krízisre…”? Mióta az EU dilettánsai, bocsánat… elitje a szupra-állam létrehozásán barkácsol, egyik krízis éri a másikat! Banki krízis, euró krízis, migrációs krízis, s ezek nem befejezettnek tekinthető válságok.

Ahhoz képest újabb krízisek jelentkeztek a horizonton: a sokat emlegetett “klíma-krízis” aspergeres, így jobban eladható, változatban és ez már nem csak európai hatású apokaliptikus vízió. Hogy a rettegési dózis fokozódjon, egy világjárványnak kikiáltott vírusfertőzés ejtette túszul és bénította le a világ országait és gazdaságait 2020-ban. S nem mosatlan denevérlevesről és annak következményeiről van szó, az már egy ideje világos, erről majd később fogok néhány érdekességet publikálni.

A három, az egész világot érintő súlyos válság egyidejű szinten tartása lenne a Nagy Transzformáció kezdete?

A következő időszakban erre fogom keresni a válaszokat, ha a Jóisten is megsegít. Annak idején azt hittem, hogy a migrációs krízis fogja azt a kritikus szintet elérni, amely a digitálisan ellenőrzött rabszolgaság bevezetésének startja lesz. Kevesebb, mint két év bebizonyította: tévedtem.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: gettyimages.com

A PolgárPortálon ITT megjelent cikkeim felhasználásával, amelyeket a PS is szemlézett, s ami sajnálatos módon ma már a PolgárPortál egykori (bukott) főszerkesztőjének nevén látható, bár a #HND kereső opció alatt, ezért nem linkelem ide. Az ex-főszerkesztőnek sose volt erőssége a copyright © figyelembevétele.

Kiegészítés egy korábbi cikkemhez: amerikai források alapján napokban kiderült, hogy az osztrák politikust, Strache-t megbuktató újságírók mindketten az Open Society Foundation, azaz a Soros-alapítvánnyal szoros kapcsolatban álló személyek. Ki hitte volna? – #HND

HND: A Sátán markában

A filantróp növendék, Alexander Soros “szoknyás” képe járta be a napokban a magyar közösségi médiát. Nyilvánvaló, hogy a “szivárványos napok” apropóján került elő ez a twitteres kép, amely még 2020. januárjában jelent meg az illető közösségi oldalain. Lehet nevetgélni, lehet szörnyülködni a fotón, kinek-kinek ízlése, vérmérséklete szerint. Csakhogy, a kép háttere egészen más, ahogy az a “szoknya” sem azt jelenti, amire első nekifutásban sokan gondolnak.

A Soros-ivadék a burmai (myanmari) férfiak nemzeti viseletében pózolt, aminek a neve longyi [loundzsi]. Ez a ruházat a környező országokban is régóta népszerűvé vált.

Forrás: elevenmyanmar.com Alexander Soros’ social media page shows his meeting with education minister Dr Myo Thein Gyi (A. S. közösségi média oladala az oktatásügyi miniszterrel történt találkozását mutatja)

A januári twitter-bejegyzésből értesülhetett a nagyérdemű, hogy a Nyílt Társadalom Alapítány fiatal helytartója visszatért “dolgozni” Myanmarba, ami egyúttal visszatérést jelent “lungi”-jához (amerikai átiratban). Nos, hogy mit is ért az általa munkának nevezett tevékenységen, arról már korábban is írtam. A fennmaradásáért, a nemzeti önrendelkezési jogáért küzdő nép a Sátán és az NGO-k markában. A “szoknyás” kép valójában erről (is) szól.

Amikor George Soros nyilvánosan “aggódni” kezd egy ország jövőjéért, akkor nem árt az összes vészjelzőt bekapcsolni. Így történt ez 2020-ban, a svájci Davos-ban megtartott Világgazdasági Konferencián is, ahol – többek között – a kelet-ázsiai Myanmar (Burma) sorsát taglalta és egyben drámaian ecsetelte a kínai gazdasági befolyás negatív hatását az országra. Gondolhatjuk, hogy nem véletlenül utazott a messzi országba a fia, pontosan egy héttel, tehát még időben, Xi Jinping, a kínai elnök hivatalos látogatása előtt. Sokadjára figyelhetjük meg, hogy a pénz-oligarcha és újabban a trónörököse is, ki-bejárhatnak a különböző országok, ill. nemzetközi szervezetek, mint az EU, vezetőinél. Tanulságos cikket közölt Soros junior megjelenéséről a myanmari eleven.com online portál, angolul.

A mesés és titokzatos Myanmar/Burma jelenlegi konfliktusainak megértéséhez érdemes visszatekinteni az ország újkori történetébe.

Sunrise landscape view with silhouettes of old temples, Bagan, Myanmar. (Martin M303) Forrás: cdn.theatlantic.com (napfelkelte a templomvárosban, Pagan/Bagan-ban, Myanmar)

Nem is olyan régen még majdnem mindenki buddhista akart lenni a fejlett nyugati világban. A hollywoodi sztároktól kezdve az egyszerű panellakókig ezrek és ezrek keresték a csakrájukat, miközben meditálva zümmögték az “om” transzcendentális hangját, várva a megvilágosodásra. A Dalai Lámát, mint alternatív megváltót, rocksztárként ünnepelték világszerte, aki a békét, a gyengédséget, az emberi jóságot és a lelki tisztaságot jelképezte. Karma, újjászületés, nirvána – ennyi elég is volt a közfogyasztásra alkalmas buddhizmus-light divatjának elterjedésére. S valóban, akármelyik ágát vizsgáljuk ennek a sokrétű filozófiának, amit a távol-keleti szerzetesek egy életen át tanulmányoznak, az alaphang végül is a békére, megnyugvásra való törekvés.

Aztán hirtelen mintha megváltozott volna valami.

A világsajtó egy ideje látszólagos megdöbbenéssel címlapozott egy addig majdnem feledésbe merült országról, a katonai diktatúrából 2011-ben éppen ébredező Myanmar (Burma) harcos és állítólag vérszomjas buddhista szerzeteseiről. A diktatúra évtizedeiben csak annyi információ jutott ki ebből a titokzatos, legendákkal tarkított országból, hogy a demokratikus aktivistanő, Aung San Suu Kyi tizenöt évig házi-őrizetben volt és a magát haladónak nevező világ eközben mindenféle díjakkal tisztelte meg munkásságát: a Nobel-díjtól kezdve az amerikai Szabadság Kitüntetésig, gyakorlatilag minden létező emberjogista plecsnit neki ítéltek és az ír rockzenekar, a U2 frontemberével, a professzionális világmegváltóval, Bonoval az élén még egy dalt is dedikált neki (Walk on), ami minden bizonnyal már egy lovaggá ütéssel is felér.

Nos, a mainstream egykori idolja már elég régóta politikai vezető pozícióban dolgozik országa és népe felvirágoztatására, de mostanság nem tülekednek érte a prominens sztárok. Aung San Suu Kyi ugyanis nem ítélte el a szegény, üldözött és kisemmizett “rohingya” nép elleni “atrocitásokat”, amikkel időközönként tele van a nemzetközi sajtó.

Kik ezek a “rohingyák”? Az újságolvasó maximum annyit tud róluk, hogy szegényeket elüldözték Myanmarból és különböző lélekvesztőkön megpróbáltak Ausztráliába eljutni, amely egy ideje nem hajlandó hajón érkezett migránsokat felvenni, ezért Nauru szigetére vontatja őket. Bangladesh viszont a bengáli öbölben található Thengar Char nevű szigetre telepítené le a “menekülteket”, akiket a “buddhista terror” fenyeget. Valóban? 

A buddhista erőszakmentesség tana eléggé pragmatikus, ami azt jelenti, hogy amíg lehet, nem szabad erőszakot alkalmazni, de végveszélyben nincs más út. 

Ha megnézzük a mai kelet, dél-kelet ázsiai országok egy részét, feltűnik, hogy a korábbi buddhista, hinduista országok jelentős része muszlim vallásúvá vált az idők folyamán, elsősorban az angol, valamint holland gyarmatosítás jóvoltából. A távol-keleti országok évek óta véres küzdelmekkel próbálják magukat megvédeni az egyre előretörő iszlámosítás ellen. Nem volt ez másképp Burmában sem, ahova az angolok telepítettek be Bengáliából (Kelet Pakisztánból, amiből Bangladesh lett) muszlimokat.

A többi ázsiai országban a kikötői városokból arab hajókon érkezőktől terjedt az ige (Indonézia, ami momentán a világ legnépesebb muszlim országa és Malájzia) olyan sikerrel, hogy ma már mindkét ország dominánsan szigorú muszlim országgá vált, hijabbal, kövezéssel, saria törvényekkel.

A maradék hindu népesség Bali szigetén, a turistaparadicsomban, lassan kisebbséggé válik. Nincs ez másképp Sri Lankán (Ceylon) sem, ahol a korábbi szingaléz, tamil konfliktusok mellett lassan, de biztosan egy muszlim probléma is növekszik. Ennek egyik drámai manifesztációja a 2019-es húsvéti merénylet volt Sri Lankán. Azt ma már csak a hírekből tudjuk, hogy pl. Afganisztán is buddhista ország volt valaha és ennek utolsó nyomait, a Bamyan-Buddha szobrokat a talibán 2001-ben robbantotta fel. Thaiföld és a Fülöp szigetek is keményen küzdenek az iszlám befolyás ellen.

Visszatérve Burmába, a “rohingya nép” nem csak az angolok miatt települhetett be, hanem a függetlenség óta százezrével jöttek be illegálisan Bangladeshből, rögtön külön jogokat követelve maguknak, lenézve a helybélieket, akik csak földművelők voltak. Mecseteikben az imámok felszólították a férfiakat a helyi nők, gyerekek megerőszakolására, megölésére.

Rendkívül szívszorongató eseteket említett Rick Heizman, amerikai publicista, a SCRIBD-en megjelent tudósításaiban, aki évekig élt a helyszínen és felesége is az ú. n. rakhine buddhista kultúrából, az egykori mesés Arakan (Myanmar) birodalomból származott. Heizman részletesen foglalkozik a Human Rights Watch (milyen meglepő, hogy ez is egy Soros “aktivista” szervezet…) dicstelenül hazug, aljas szereplésével a világ közvéleménye előtt*, amelyben a buddhista őslakosságot és kétségbeesésükben a muszlim terror ellen fellépő szerzeteseket démonizálva, akár kitalált szatellita felvételre is hivatkozva próbálja a világgal elhitetni, hogy a szerencsétlen rohingya erőszakolók és gyilkosok a valódi áldozatok. (*Lassan már megszokottá válik, hogy a jeles filantróp NGO-inak viselt dolgairól tanúskodó linkek “kitörlődnek”, így történt a HRW dokumentumokkal is – HND). Rick Heizman összes létező közösségi média oldalát megszüntették, saját online portálját lekapcsolták, s csak a SCRIBD-en megjelent anyagok láthatóak. Még.

2017-ben megjelent a német zöldek egyik prominens képviselőjének – aki egyúttal az “LMBT + sok betű” mozgalom szószólója – felhívása a német kormány felé. A nevét csak a kezdőbetűkkel jelzem, mert több ezer eurós bírsággal jár, ha a feljelentgetős figura, aki amúgy a tolerancia, szabadság és emberi jogok felkent harcosa hátterét bárki, nálam híresebb személyek is akár, taglalják. Ez az úriember, nevezzük mondjuk V. B.-nek, az 1980-as években könyvet írva követelte a gyerekek és a felnőttek közötti egyetértésen alapuló szex legalizálását, amelyet ma már tagad (13 ezer euró a bírság, ha valaki ezt emlegeti!). Az illetőt 2016. márciusában a berlini rendőrség véletlenül elkapta, amikor nem csekély mennyiségű chrystal meth nevű szintetikus droggal a zsebében egy díler lakását elhagyta, nem messze a berlini kiskorúak strichjétől. Ahogy ilyenkor újabban szokás, történetünk hőse eléggé puhára esett, sőt, parlamenti mandátumát sem kellett leadnia. A chrystal meth egyébként a berlini soknemű party-nép alapanyaga, amivel a legkegyetlenebb aberrációkat is el lehet viselni – állítólag.

Ott tartottunk tehát, hogy ez az aktívan politizáló szubjektum felszólította a német kormányt nagyszámú “rohingya menekült” Németországba, tehát egyúttal Európába, történő direkt beszállítására, különgépekkel (!), megmenekítve őket ezáltal a “vérszomjas buddhisták” genocídiumától, azaz “népirtásától”. Az merő véletlen, hogy Soros már 2015-ben a holokauszt áldozataihoz (sic!) hasonlította a “rohingya népet”, és az is, hogy az illusztris zöld politszimuláns jó ismerőse a Soros-klánnak…

Angela Merkel, aki mint tudjuk, 2017-es csúfos választási kudarca dacára még mindig “világkancellárnő”, sőt egy ideje a szabad világ vezetője, rögtön felszólította a Nobel-díjas myanmari ikonikus politikusnőt, Aung San Suu Kyi-t – aki már nem volt annyira médiakedvenc, mint házi-őrizete idején – a “rohingyák” elleni atrocitásoktól való elhatárolódásra, miközben 60 millió eurót utalt át Bangladesh-nek, a menekültek megsegítésére. Ausztrália, amely viszont semmiképpen nem akar befogadást, s inkább egy távolabbi szigeten parkoltatja őket, fejenként 20 ezer dollárt ajánlott fel a “rohingyáknak”, ha visszatérnek Myanmarba (Burmába).

Kik ezek a “rohingyák” és mit akarnak? Ahogy említettem, az angol gyarmatosítás jóvoltából, 1891 óta szivárogtak be bengáli muszlim telepesek Burmába, három nagyobb hullámban, amely beszivárgás a későbbi műállam, Bangladesh (egykori Bengália, a világ legsűrűbben lakott országainak egyike) túlnépesedési hozadékaként egészen az 1990-es évekig folytatódott, illegálisan. Ez eleve ellentmond az általuk terjesztett legendának, miszerint a korábbi Arakan, jelenleg Rakhine (Rakhaing) tartomány mindig is az ő országuk lett volna. Először az 1960-as években nevezték magukat “rohingyáknak” a burmai kormány ellen lázadó muszlim telepesek (tehát rakhine-inek, Rakhinéből származónak) és a világsajtó csak az 1990-es évektől vette át ezt, a muszlim rebellisek által kreált meghatározást.

Olyan, hogy “rohingya nép”, nem létezik, ugyanúgy, ahogy “palesztin nép” sem. Ez utóbbit gyakorlatilag a német balliberális “Der Spiegel” magazinnak köszönhetjük, amely 1968-ban Jasszer Arafattal, a később Nobel-díjjal kitüntetett terroristával készített interjút a PLO, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Kuwaitban (!) történt megalapítása után. Ebben az interjúban beszélt először Arafat az “arab nemzetről”, amely definitív mind a mai napig nem létezik, valamint a történelmi Palesztina területén található, vándorló arab törzsekről, mint “palesztin lakosokról”. Ugyanúgy, ahogy etnikailag sem a “rohingya”, sem a “palesztin nép” nem tekinthető önálló népcsoportnak, még kevésbé nemzetnek, mindkettő hatalmas propagandával, kívülről, tehát külföldről jövő segítséggel próbálja igazolni területi igényeit egy másik országgal szemben. A közelmúlt történelmének fintora, hogy pontosan azok az erők, amelyek a nemzeteket, a nemzeti öntudatot és ezzel egyidejűleg a népeket védő határokat akarják szisztematikusan lerombolni, azok eszkábálnak össze immáron egy másik, nem létező etnikumot! Ami nem csak egy újonnan kreált népet jelent, hanem annak területi igényeit is magában foglalja az általuk kiszemelt és benépesített országgal, országrésszel szemben. Az már teljesen véletlen megint, hogy a “béke vallása” a főszereplője e két folyamatnak. Újkori nép-gyártás...

Burma/Myanmar döntő többségében buddhista lakossága évtizedeken keresztül szenvedett a bengáli muszlim terror alatt, miközben látták és ismerték a környező dél-kelet ázsiai országok sorsát az iszlamizáció következtében. Egy ideje reagálnak, mert egy buddhista, a világ leghumánusabb, legszelídebb vallásának követője csak mint ultima ratio, azaz végszükség esetén alkalmaz erőszakot.

Myanmar lakói reagálnak a természetüktől idegen, brutálisan magas népszaporulatra, felgyújtott falvaikra, megerőszakolt asszonyaikra, gyerekeikre, lefejezett, szétbaltázott fejű szerzeteseikre és – ismétlem – gyerekeikre. Az állítólag “vérengző szerzetesek”, akiket ráadásul nacionalistáknak cimkéznek (jé, tényleg???), valamint az egyszerű burmai nép kiválóan együtt tudott és tud élni az ország második legnagyobb vallási csoportjával, a keresztényekkel, illetve a hinduistákkal. Ha a buddhisták – nagy hirtelen – olyan erőszakos, vérre szomjazók lennének, akik nem tűrnek meg másokat maguk mellett, akkor miért pont a keresztényeket, vagy a diaszpórában előforduló hindukat tolerálják? Miért tudnak évszázadok óta békésen velük együtt élni, miközben a magukat újabban “rohingyáknak” nevezőkkel ez lehetetlen?

Akik százezres nagyságrendben menekültek Myanmarból és akikről a világsajtó könnyzacskókat birizgáló képeket közölt szinte naponta, minden bizonnyal nem bűnösök – egyenként. Összességében azonban nem lehet kinyomozni, ki és kiket mészárolt le, kik azok, akik a legnagyobb büntetést is megérdemelnék. Egy régi kultúrájú nép nem akar a továbbiakban a betolakodók atrocitásaival együtt élni.

A konfliktus háttérben nagypályások játszanak, akik a “rebelliseket” ellátják fegyverrel, logisztikai eszközökkel. Itt kerül a képbe a Soros-klán, amely tíz millió dollárral támogatta a “rohingya” szervezeteket és aki 100 (száz!) NGO-t pénzel Myanmarban. Soros egyébként már 2003. óta jelen van az országban, ami akkor még bőven katonai diktatúra volt. Ugyanúgy, ahogy az apartheid idején is Dél-Afrikában.

A Google-ban számtalan rohingya érdekvédelmi szervezet található világszerte és az őket támogató országok listája is hosszú. A síró kisgyerekek, félvak öregasszonyok és a vízi lélekvesztőkről közölt drasztikus propaganda képek pontosan azt a célt szolgálják, hogy egy nem létező nép keserveit a világ közvéleményének eladják és újabb, még kevésbé integrálható muszlim bevándorlókat a fejlett országok nyakába sózzanak.

Forrás: deutschewelle.de A cikkhez való képet szándékosan választottam ki, harsány, klikkre vadászó illusztráció helyett. Elsősorban olvasóimat akarom védeni a Google-n található propaganda, vagy a brutális valóságot ábrázoló fotók ellen. Bárki megnézheti ezeket, ha a célszavakat: “Myanmar, rohingya, buddhist monk” beírja. Az általam közölt kép pikantériája, hogy ezt a német “Deutsche Welle”, világszerte fogható rádióállomása tette közzé, “Rohingyák ellen heccelő buddhista szerzetesek” címmel. 

Közismert, hogy filantrópék egyik jól bevált módszere, az általuk kiszemelt ország / országok nemzetiségi, nyelvi, vallási konfliktusait szervezeteik segítségével kiélezni, káoszt, alkalmasint akár fegyveres összetűzést, polgárháborút provokálni.

Már 2003-ban ismertetett az amerikai privát gondolatgyár, a “Council on Foreign Relations” egy Burmára vonatkozó tervet, amelyben társadalmi változásokat követeltek az országtól. A gondolatgyár alapítója David Rockefeller, tagjai között található George Soros és az elmaradhatatlan Henry Kissinger. Ahhoz képest, hogy ez egy magánszervezet, befolyása az amerikai külpolitikára, így a külügyminisztérium döntéseire is, számunkra elképzelhetetlenül hatalmas.

A sok látható és láthatatlan beavatkozásnak azonban korántsem emberjogista háttere van, hanem, mint már annyiszor, kőkemény gazdasági érdekek versenyét figyelhetjük meg. A sokat szenvedett Rakhine (Arakan) állam partjánál 2004-ben hatalmas szénhidrogén és földgáz területet fedeztek fel. Kína, amely addig is sokat invesztált Burmába, kőolaj és földgázvezetékeket épített az ásványi kincs kiaknázására, továbbá egy különleges gazdasági övezet létrehozásán szorgoskodik.

Csak halkan jegyezném meg, hogy függetlenül a kínai vezetésről alkotott véleménytől, a délkelet- és kelet-ázsiai országokban tapasztalható kínai gazdasági befolyás a hasonló kulturális és történelmi hagyományok alapján sokkal logikusabbnak tűnik, mint az ezekre az országokra egyáltalán nem jellemző “nyitott társadalom”.

A globalista felfogás szerint azonban a túl nagy kínai gazdasági befolyást akadályozni kell és ilyesmire kiválóan alkalmas például az etnikai konfliktusok további hergelése. Erről a feledhetetlen Lovas István – Isten nyugosztalja! – tudósított a német nyelvű Epochtimes portál cikke alapján. Az eredeti cikket, német nyelven, ITT olvashatjuk.

Amikor a Soros-palánta 2020. januárjában, longyi-ban pózolva a myanmari munkájáról tudósított, akkor minden bizonnyal erre a tevékenységre gondolt.

Kedves Olvasó, gondolom, Ön is látja már, hogy nem a “szoknya” volt a képen a főprobléma.

Forrás: thutatravel.com Monywa / Myanmar

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: Myanmar-visa-feautured outlookindia.com

A publikáció korábbi cikkeim ITT és ITT felhasználásával készült.