Címke: Zbigniew Brzeziński

HND: Ki mondja meg a celeb-megmondónak?

Van annak valami egészen bizarr mellékzöreje, hogy lúdtalpas, többnyire kirívóan puhány és / vagy amerikai stílusban elhízott csávók, akik katonaságot csak a play station-on vagy filmekben láttak, egy olyan zsigeri fasiszta, de legalább velejéig parazita formációt védenek, amely újabb kori történetében a szervezett bűnözésen, kurvákon, olcsó cigin, nagyipari béranyaságon és suttyomban telepített kísérleti laboratóriumokon kívül eddig nem sokat adott a világnak. Szláva banderapántlika!

Nem szokásom a magyar közéletet kommentálni, akkor sem, ha a távolság dacára, eléggé széleskörűen igyekszem tájékozódni kis hazánk aktuális ügyeiről, lehetőleg minden oldalt figyelembe véve. Most azonban kivételt teszek egy végtelen ostobaságában, tájékozatlansága miatt megrázó cikk apropóján, amit a magyar celebeket nagyipari méretekben provokáló és sokszor lejárató celeb, Puzsér Róbert volt képes kiadni a kezéből. A magát “megmondó embernek” címkéző Puzsér, akit a méltán népszerű “Hajóágyú” legénysége nemes eleganciával Zsupérként emleget, már többször bebizonyította, hogy nemhogy a saját szakmájához (történelem tanár) nem ért, hanem úgy általában eléggé hiányos tudással beszél és ír olyan dolgokról, amelyekről semmit, vagy keveset, legtöbbször azonban hibásan értesült.

Semmi baj nincs azzal, ha valaki csak egy szűk területen, jelen esetben a celeb-világban ismeri ki magát, amennyiben messzire elkerüli a természettudományos, a világpolitikai, történelmi és társadalomtudományi témákat. Egy olyan valaki, aki – a jelek szerint – nem olvas, nem kutat fel háttérinformációkat akár a mainstream forrásokból sem, de notórius rendszereséggel mégis önjelölt váteszként messzemenő következtetéseket von le abszurd feltételezéseinek elegyéből, az egyszerűen csak kínos.

A saját – elviselhetetlenül ordibáló – hangjába önfeledten szerelmes publicista nyilvánvalóan nem politikai agitátorként gyűjtötte össze hívei népes táborát. Ez rendben is van, akár örülni is lehet ennek, ha a világnézettől és életfilozófiától egyébként teljesen független toxikus butaságaival nem lihegne a gyanútlan közönség nyakában, melynek egy része kritikátlanul át is veszi égbekiáltó ostobaságait.

Dacára, hogy három elkezdett tanulmány hever a “fiókomban”, aktualitása miatt mégis egy napok óta megőrzött anyagot teszek közzé, aminek ugyan látszólag semmi közvetlen köze nincs Puzsér kirohanásaihoz, mégis kiváló válasznak érzem a bevezetőben említett kör, amelybe Puzsért is sorolom, háborúval kapcsolatos naiv, de ahhoz képest végtelenül veszélyes tévelygéseire. Az idézet végén mutatom be a Facebook-on (is) megjelent szöveg szerzőjét.

»A hónap dühöngője

A Brügge-i Collège d’Europe az EU saját, közpénzből finanszírozott karrieriskolája.

Három évvel ezelőtt az EU volt külügyi megbízottjának, Federica Mogherini-nek (aki fiatalon az Olasz Kommunista párt ifjúsági szövetségének tagja volt- HND) – az egyetem belső elosztási irányelveit figyelmen kívül hagyva, és az előírt képesítési követelményeket nem teljesítve – rövid úton felajánlották, szinte utána dobták az ottani rektori posztot.

Még írásos pályázatot sem nyújtott be, mivel a legmagasabb tudományos fokozatát, ami volt és mostanáig van neki, a dél-franciaországi Aix-en-Provence-ban egy “Erasmus Kollégiumban” szerezte.

A mérsékelten tehetséges olasz számára – a jelek szerint – semmilyen utófoglalkozást nem terveztek az ötéves (2014-2019) megbízatási időszak után, amely – mint emlékezhetünk rá – nem hagyott mélyebb benyomást. Mogherini magánéleti okokból Belgiumban akart maradni, de a munkaerőpiac szabad (politikai védelem nélküli) vadonjában nem talált megfelelő és felháborítóan jól fizető állást.

Elég egy telefonhívás és Herman Van Rompuy, az Európa Tanács korábbi elnöke amúgy, jelenleg az egyetemi igazgatási tanács elnöke szépen kizárta a német politológus, Prof. Dr. Jörg Monar utódjának formálisan alkalmas jelöltjeit. Talán nem véletlen, hogy a bizottsági elnök, von der Leyen is támogatta a – hozzá hasonlóan – hirtelen az égből pottyant “meglepetésjelölt” kinevezését. Így a sokéves egyetemi vezetői tapasztalattal rendelkező kiváló tudósnak szánt pozíciót, a vele járó inflációbiztos havi 14 ezer eurós fizetéssel együtt az egyetemi adminisztrációban újoncnak számító Mogherini kapta meg.

“A nepotizmus megdöbbentő esete” – foglalta össze akkoriban hitetlenkedve az eseményt a baloldali francia újság, a Libération.

Eddig, 1949 óta az egyetem tudományos évfolyamait (az úgynevezett “doktori fokozatokat”) mindig kiváló európaiakról nevezték el: Gottfried Wilhelm Leibniz, Leonardo da Vinci, Wilhelm és Alexander von Humboldt, Arisztotelész, Nikolaus Kopernikusz, Albert Einstein, Voltaire, John Maynard Keynes, Hannah Arendt.

Most jelentették be a következő posztgraduális évfolyam szellemi mecénásának kiválasztásáról szóló – nyilvánvalóan maga Mogherini által hozott – döntést: egy Madeleine Albright nevű “kiváló európai” kapja, ami bizonyára nem csak azért furcsa, mert ő az Amerikai Egyesült Államok volt külügyminisztere.

A születési hely, Prága, önmagában nem teszi “kiemelkedő európaivá” az amerikai politika egyik legbefolyásosabb alakját. Mit akar tehát ez a Brügge-i szellemi fáklya szimbolizálni egy ilyen választással, azon túl, hogy sürgetően szeretné transzatlanti irányultsággal politizálni az uniós akadémikusok következő generációját?

Albright neve óhatatlanul is mindenekelőtt a leghíresebb dokumentált embertelenségével kapcsolatos asszociációt idézi fel, nevezetesen azzal a kijelentésével, hogy 500 000 iraki gyermek halála megérte az USA Irak elleni embargóját.

A második Öböl-háború (inkubátor hazugság) után az USA tizenkét évre drákói szankciókat vezetett be Irak ellen, majd 2003-ban az ország illegális inváziója következett, Colin Powell korábbi külügyér hazugságára alapozva. Powel később beismerte, hogy az iraki tömegpusztító fegyverek valójában nem is léteztek.

Az Albright által 1997-2001-es hivatali ideje alatt fanatikusan szorgalmazott szankciós politika következtében 1,5 millió iraki vesztette életét (alultápláltság és/vagy az orvosi ellátás hiánya miatt), köztük 500 000 gyermek, több mint Hirosimában.

Az Egyesült Államok magas rangú ENSZ-tisztviselői lemondtak, mert “népirtásnak” tekintették az irakiak ezreinek tudatos és szándékos megölését.

Maga Albright azzal indokolta a szankciós politikát, hogy Irakot teljes leszerelésre kell kényszeríteni a világ többi részének védelme érdekében. A valóságban azonban az országot nem lehetett lefegyverezni, mert az USA által kitalált tömegpusztító fegyverek egyszerűen nem léteztek ott, akármennyire is keresték azokat.

Az amerikai televízióban arra a kérdésre, hogy utólag visszatekintve tényleg megérte-e a több halott gyerek, mint Hirosimában, Albright azt válaszolta: “Azt hiszem, ez egy nagyon nehéz döntés, de az ár… úgy gondoljuk, hogy megérte”.

Albright a vele rokon lelkületű lengyel radikális Zbigniew Brzezińskit hozta a Fehér Házba, akinek világhatalmi doktrínája az amerikai külpolitika legstílusosabb félreértése lett. A Kiotói Jegyzőkönyvről szóló tárgyalásokon (1997) ő volt az, aki kikényszerítette, hogy a NATO környezetpusztító műveleteit, amelyek – ebben a tekintetben is – gigantikus mocskolásnak bizonyultak, ne korlátozza az “üvegházhatású gázok” kibocsátásának ellenőrzése.

Tanácsadó cégével nemcsak azt tudta, hogyan lehet magánprofitot termelni a saját maga által létrehozott globális csatatereken, hanem megteremtette a politika és az üzleti élet közötti legbefolyásosabb személyi lízingelési pontot is. A Biden-kormány több vezető tisztviselője – köztük Victoria “Fuck the EU” Nuland – az Albright Stonebridge Groupnak dolgozott, amely egyébként a Pfizer gyógyszeripari óriáscéget is képviselte és képviseli nemzetközi kereskedelmi és szellemi tulajdonjogi ügyekben.

Úgy tűnik, ennek a visszataszító profitorientált, lobbizási és intrikusi – változó felállású alakulatnak egyetlen gyenge pontja, hogy a “Joschka Fischer & Company” nevű politikai stratégiai tanácsadó klikket tekinti neves együttműködő partnerének. (Nem véletlen, mert a német Zöld Párt egyik alapítója, a rendőrverésről, randalírozásról és demagóg nézeteiről ismert, képzést messziről sem látott korábbi külügyminisztere és George Soros németországi bizalmasának eredeti mentora Albright volt. – HND)

Madeleine “Megérte” asszonyság, a nemzetközi jog olyan mélyreható aforizmáinak megalkotója, mint:

-“Ha erőszakot kell alkalmaznunk, akkor azért, mert mi vagyunk Amerika”;

– vagy olyan kamaszos világrend-kívánságlisták, mint “Oroszország ásványkincsei túlságosan hatalmasak ahhoz, hogy csak az oroszoké lehessenek!”;

– illetve olyan metamorális manipulatív bölcsességek, mint “Ha elég gyakran ismételgetsz egy hazugságot, az kezd úgy hangzani, mintha igaz lenne”.

Albright, akinek zseniális víziója a NATO végtelen keleti terjeszkedéséről és Jugoszlávia szétzúzásáról nem hagyott mást, mint egy aknákkal teleszórt terepet – ugyanannak a kontinensnek a délkeleti részén, amelynek a Brügge-i Kollégium magasztos nevét köszönheti. A terület egy veszélyes időzített bombát képez, amely bármikor felrobbanhat, akár negyedszázaddal “sikeres elhelyezése” után is.

Semmi más, csak radioaktív és kémiai szennyezés – a talaj, a talajvíz, az élelmiszerláncok kontaminációja, hiszen Albright a Balkán fölött (ahogy később Powell Irak légterében) a “demokratikus pacifikáció” áldásait hozta el (becslések szerint) 31 000 urániumban szegényített lövedék ledobásával, ami – járulékos mellékhatásként – nem csak a nemzetközi jog célzott megsértésének legmérgezőbb precedensét teremtette meg, hanem az orvosilag korábban ismeretlen “Balkán-szindrómát” is, a leukémia egy speciális formáját, amelyet a többszörös rákos megbetegedések példátlan hulláma kísért.

Katasztrofális politikájának romjai a Nyugat-Balkánon és a Közel-Keleten, valamint az egész világon láthatók. Albright kurzusa a világ idegen régióinak erőszakos leigázása, a természeti erőforrások kíméletlen elrablása, titkosszolgálati beavatkozások és (nyílt) rendszerváltás, szuverén államok folyamatos zsarolása. Ez az alapvetően törvénytelen, mélységesen embertelen és a világ messze legbrutálisabb szankciós politikája időközben az addig érinthetetlenül magabiztos hegemónt, az USA-t – Albright döntő segítségével – az etikai, gazdasági és világpolitikai csőd szélén álló birodalommá változtatta.

A tisztesség azt követeli, hogy legalább egy jelöléssel, azaz Madeleine Albright jelölésével várjunk, még ha csak az “Arany Satrafa”-díjra* is, amíg a Föld legalább megközelítőleg ki nem heveri hagymázas szeszélyeinek örökségét, ami szakértői vélemények szerint körülbelül 4,5 millió év múlva következhet be. (*A szerző eredetileg a magyarra nehezen lefordítható, goromba német kifejezést “Pissnelke”-t használta.)

Addig is tegyünk Federica Mogherini-nek egy javaslatot az ég szerelmére! Nicolas Sarkozy például, akinek már régen börtönben kellene ülnie, de még mindig szabad. Ahogy Tony Blair is, a modern idők egyik jeles gazembere, akit még a királynő is lovaggá ütött, de az ütés sajnos csak a lovagságának szólt. És, hogy ne feledkezzünk meg az artikulált festékes zsákdobálás* világon leghíresebb célpontjáról, Joschka Fischerről sem. (Egy zöld pártkonferencián Bielefeldben a résztvevők egyike festékzsákot dobott Fischerre, tiltakozását kifejezve a zöldek koszovói háborús részvétele miatt -HND)

Mint láthatják, az “illegális támadó háború” narratívájának számos kitűnő európai alternatívája lett volna. Minek messze keresgélni, amikor háborús bűn olyan közel van?«

Egy nagyon érdekes, magyar nyelvű cikket küldött az egyik kollegina a sokat vitatott “szegényített urán lövedékekkel” kapcsolatban, amelyet – mérget vehetünk rá – a Puzsér-félék még csak véletlenül sem ismernek, mert akkor talán nem tapsikolnának olyan lelkesen az ENSZ jóváhagyás nélküli (!) nyugat-európai beavatkozásnak az egykori Jugoszláviában. Állítólag ilyen lövedékeket is fog kapni Ukrajna, ha már eddig nem adtak neki.

Mogherini, aki a nemzetközileg jól beágyazódott kvóta-nénik orvosi lova, hirtelen és csodába illő újabb karrier lépcsőjéről tanulságos cikket olvashatunk németül ITT.

A szöveg eredetileg Martin Sonneborn, a “Die Partei” nevű, gyakorlatilag minden jelenleg divatos ideológiától mentes, mégis inkább baloldali színezetű párt alapítójának és EP tagnak a Facebook oldalán jelent meg 2023. június 11-én, illetve a Twitteren is közölte.

A szatirikus újságíróból politikussá avanzsált Sonneborn azon kevesek közé tartozik, aki nem blamálta magát korábban nemzeti politikai fórumokon, hiszen éppen a megkövesedett, egyívású “pártokrácia” ellen lépett fel.

Természetesen változatlanul igyekszem kikerülni a hazai témákat. Amennyiben mégis hivatkozok valakire, vagy valamire, annak olyan kirívóan felháborító oka lehet, mint most is. Az internet korában nem érdekelnek a nemtudásra, tájékozatlanságra utaló kifogások, amennyiben az arroganciától lépni alig tudó elkövetők esetleg ilyesmivel érvelnének. Akkor tessék megmaradni a celebek langymeleg lábmosóvizében, ott nem történik semmi lényeges dolog, maximum egymás tyúkszemére lépnek.

Szerző: HeroesNeverDie (Martin Sonneborn nyomán)

Featured picture: https://cartoonmovement.typepad.com/

Ukrajna 4IR – A tesztpálya

Hosszú kényszerszünet után egy olyan műfajban jelentkezem, amellyel eddig még nem igazán foglalkoztam: egy, a napokban megjelent teljes cikk magyar adaptációját olvashatja az érdeklődő az alábbi publikációban. Miért veszek át egy “idegen” anyagot a saját blogomon? A válasz nagyon egyszerű: olyan aktuális témák hátterét ismerteti a szerző, amelyek a napi hírek között nem szerepelnek, de mégis segítik megérteni a körülöttünk eszkalálódó folyamatokat. Vajon miért ragaszkodnak a globális erők Ukrajna bármi áron történő öngyilkos “védelméhez”? Megismerhetjük továbbá a belső hatalomátvétel alatt álló Soros-impérium sötét előtörténetét, illetve milyen szerepet játszott a rendszerváltó “forradalmak” társadalom-mérnökösködésében? Ezekre a kérdésekre ad választ Tom-Oliver Regenauer, a regenauer.press-ben megjelent cikke. A szerző részletes bemutatása, illetve a forrás alkalmazásának jogi szabályozása a publikáció végén található. – HND

A 70-es években Kína volt az. Ma Ukrajna: az újkolonialista befektetési sáskák áldozata, akik hasznot húznak a katasztrófa-kapitalizmusból, és az országot egy totalitárius társadalmi berendezkedés kísérleti terepeként használják. A globalizált korporatista technokrácia 2.0-ás verziójához. A “negyedik ipari forradalom” (4IR) bevezetésének kísérleti projektjeként.

Arnaud Charles Paul Marie Philippe de Borchgrave (1926 – 2015) az 1749-ig visszavezethető de Borchgrave d’Altena nemesi család dinasztiájának sarja volt. Apja többek között a belga katonai hírszerzés vezetője volt. Arnaud azonban újságíró lett. Olyan lapoknak írt, mint a Newsweek, a The Washington Times vagy a United Press International, és sikeres karrierje során előszeretettel tudósított a nemzetközi politikáról, háborúkról, geostratégiáról és pénzügyi kérdésekről. De Borchgrave leleplező cikkének köszönhetően, amely a The Washington Times 2011. április 28-i számában jelent meg, most már megérthetjük, hogyan is kezdődött valójában George Soros rendszerváltás-specialista és mélyállam-filantróp karrierje.

Elöljáróban – mint ilyenkor mindig – le kell szögezni, hogy a következőkben ismertetett tények a korrupció, a szervezett bűnözés és az antidemokratikus struktúrák kutatásáról szólnak, ezért teljesen közömbös számomra, hogy a tárgyalt személyek melyik felekezethez tartozónak érzik magukat. Még akkor is, ha a Rothschild bankárdinasztiát vagy Sorost említik. Mert számomra csak kétféle ember létezik: jó és rossz. Akit egy ilyen szövegben tehát a főszereplők vallási irányultsága foglalkoztat, annak talán először saját gondolatvilágának beskatulyázását kellene megkérdőjelezni.

Ezenkívül sajnálatos módon meg kell jegyeznem, hogy nem támogatom Putyint, a NATO-t vagy más imperialistákat. Kivétel nélkül minden háború rossz és elítélendő. Ez ugyanúgy vonatkozik mindenkire, aki a háborúkat finanszírozza, elindítja, támogatja, dicsőíti, relativizálja vagy instrumentalizálja.

“De a mi felszabadítóink…!” – kiáltja most sok ál-békeharcos az USA védelmében, anélkül, hogy figyelembe venné, hogy Németországot a második világháború végén azok “szabadították fel”, akik ezt a világégést egyáltalán lehetővé tették. És nem, nem támogatom a pártokat. Egyiket sem. Mert korunk képviseleti parlamentarizmusát az igazi demokrácia koporsószögének tartom.

De most térjünk rá az elején említett Arnaud de Borchgrave cikkének tartalmára, amely “A genfi gnóm globális rettegése” kezdetben rejtélyes cím alatt jelent meg. A de Borchgrave által említett “genfi gnómok” a “zürichi gnómok” megfelelői a francia nyelvű Svájcban. A két mulatságos nevű csoport magánbankárok, befektetési menedzserek és pénzügyi mágnások titkos hálózata, akik a legjobb kapcsolatokat ápolják a politikával, az üzleti életben vagy a titkosszolgálatokkal, és a világ minden tájáról származó milliárdosok, oligarchák, fehérgalléros bűnözők, diktátorok és adócsalók titkos számlaszámú birodalma felett uralkodnak. Aligha beszél valaki ezeknek a hálózatoknak az árnyékban zajló tevékenységéről.

Még nyugdíjas korában sem törte meg egyik “törpe” sem a hallgatását. Egy kivétellel: Georges Coulon Karlweis (1928-2012), a “Rothschildok fedezeti alap guruja”, ahogy a Bloomberg nevezte. A férfi, akinek a neve többször is szerepel a hírhedt “Paradise Papers”-ben, különböző alapkonstrukciókban és a panamai “igazgatói jelentésekben” 1964 és 1981 között. Egyébként azonban a diszkrét és befolyásos csúcsbankár életrajzáról alig van információ a neten. Itt-ott néhány sor a pénzpiaci szaklapokban és egy-egy méltatás a haláláról. Ennyi. Csak kétes vállalkozások és pénzügyi eszközök szövevényes hálózata követhető nagyjából nyomon az Offshore Leaks adatbázis vagy a Paradise Papers segítségével. Karlweis nyilvánvalóan nagy gondot fordított arra, hogy a háttérben maradjon. Ha nem lenne egy Bérénice de la Salle nevű egykori női ismerőse blogja, aki az olykor meglehetősen intim szövegekben kendőzetlenül úgy jellemzi Georges C. Karlweis-t, mint aki “képes volt elmondani neki az 1929-es tőzsdekrach valódi okát”.

Bérénice szerint:

“A neve Georges Coulon Karlweis volt, és az Edmond de Rothschild Banque Privée – a szupergazdagok enklávéjában, a titkos számlaszámok országában – alelnökeként és befektetési stratégaként dolgozott. A bécsi zsidó, aki hamis papírokkal élte túl a második világháborút, 1969-ben feltalálta a világ első fedezeti alapját – a Leveraged Capital Holdings-ot -, és úttörője volt egy olyan iparágnak, amelyre késői életében egészséges megvetéssel tekintett vissza.”

Itt kapcsolódik Bérénice narrációja de Borchgrave újságíró Karlweis-szel folytatott beszélgetéséhez. E páratlan beszélgetés során, amely talán csak azért jött létre, mert Karlweis nemesi származása miatt de Borchgrave-ot a sajátjának tekintette, az idősödő Rothschild bizalmasa kifejtette, hogy személy szerint mit tart a legnagyobb szakmai sikerének: “Soros Györgyöt és a Quantum Alap 1969-es megalapítását”

De Borchgrave ezután a következőképpen idézi Karlweis-t:

“Mindenki belátja, hogy túl messzire mentünk. A pénztárak kimerültek, a múltbeli túlzott költekezés óriási túlköltekezéshez vezetett, és senki sem tudja, hogyan lehet újabb hiteleket finanszírozni. A megtakarításaikból élő embereket megkopasztották. A befektetéseik nem hoznak semmit. Esélyes, hogy mindent elvesztettek. Az előttük álló idők nem néznek ki túl rózsásan. Miután egyre több és több pénz nyomtatásával weimari köztársaságokká változtatták az országokat, mindannyiuknak olyan monetáris biztosra lesz szükségük, mint Hjalmar Schacht, a német bankár, aki a Reichsbankot vezette, és aki Hitler korai támogatója lett, hogy megmentse őket ettől: a hiperinflációtól. Reméljük, hogy addig nem változtatják a rendszereiket Harmadik Birodalommá.

Ezt követően a belga-amerikai újságíró elmagyarázza:

“Érdemes tehát meghallgatni az embert, aki Soros úr eredeti sikere mögött áll – nem fél megszólalni nyugdíjasként sem. Soros alapjának eredetileg 100 ezer dolláros részesedése 1994-re 150 millió dollárt ért. A hozam 1970 és 2000 között 33,65 százalék volt. Tíz egymást követő évben 42,6 százalék volt évente. 1992-ben Soros úr milliárdokat tett fel a brit font ellen, és tönkretette a Bank of England-et (Fekete szerda).”

Soros György tehát karrierje kezdetétől fogva a modern történelem leghatalmasabb bankárdinasztiájának pártfogoltja volt, minden idők legnagyobb magánvagyonának tulajdonosainak frontembere. Konzervatív becslések ma 400 milliárdról, mások egy-két billióról beszélnek. Az összegyűjtött információk fényében már nem is tűnik elrugaszkodottnak az a tézis, hogy a család ma már nagyobb vagyont ellenőriz, mint a tíz leggazdagabb család vagy a világ népességének 75 százaléka együttvéve. Míg a világ nyolc leggazdagabb embere máris annyi vagyont birtokol, mint az emberiség legszegényebb 50 százaléka. A Rothschildok alig szerepelnek a világ leggazdagabb családjainak hivatalos listáin, annak ellenére, hogy vitathatatlanul csillagászati vagyonuk és az ezzel járó befolyásuk elképzelhetetlenül nagy. Ennek oka, hogy vagyonuk az egész világon szétszóródott. Számtalan alapban, befektetésben, részvénytulajdonban és emberbaráti eszközökben – úgynevezett Closely Held Corporationsban -, amelyekben kizárólag több tulajdonosi szinten keresztül vesznek részt. Maga a család soha nem jelenik meg, és a tényleges befektető neve ritkán kerül a nyilvánosság elé.

Niall Ferguson brit történész egy 1999-es könyvében a “pénz prófétáinak” nevezte az 1744 óta dokumentált Rothschildokat. Egy titokzatos pénzügyi klán, amely ma már büszkén mutatja saját családi archívumában az elmúlt évszázadok geopolitikai-feudalista és így antidemokratikus befolyását. Lásd Waterloo (1815), Szuezi-csatorna (1895) vagy Balfour-nyilatkozat (1917) – hogy csak a legismertebb példákat említsük. A családi krónika idővonala sokatmondó. Legyen szó akár a nemzetközi banki struktúrák létrehozásáról, a központi bankrendszerre gyakorolt befolyásról, az aranypiac szabályozásáról vagy olyan háborúk finanszírozásáról, amelyekben a család előszeretettel támogatott több felet, hogy profitálhasson a végeredményből: a történelemben újra és újra találkozunk a Rothschild névvel.

Annál érdekesebb az a tény, hogy George Soros 1969-ben ennek a klánnak egyik főbankárjától kapta az induló finanszírozást. Ugyanakkor minden tényellenőrző azt állítja, hogy a család egykor a világ leghatalmasabbja volt, de már régen elvesztette 200 éves befolyását a pénzügyek, a politika és a geostratégia területén. Minden ezzel ellentétes beszámolót alaptalan összeesküvés-elméletként utasítanak el. Természetesen az antiszemitizmus bunkósbotja sem hiányozhat. Ezen a ponton emlékezzenek vissza a szöveg elején tett erre vonatkozó megjegyzésemre.

Mindenesetre a Rotschildok még mindig úgy viselkednek a pénzügyi piacon, mintha bennfentes tudásuk, előrelátásuk vagy látnoki képességeik lennének. Akár 2016-ban, amikor a “GoldCore” arról számolt be, hogy a család példátlan mértékben és agresszivitással kezdett hatalmas mennyiségben aranyat és nemesfémeket vásárolni, akár 2019-ben, amikor a genfi székhelyű Banque Privée Edmond de Rothschildot kivették a tőzsdéről, hogy az egyetlen 100 százalékban magántulajdonban lévő svájci bank legyen, nem sokkal a Corona-válság kezdete előtt.

A Rothschildok 2023 februárjában is előrelátónak bizonyultak: amikor a párizsi (franciaországi) székhelyű Rothschild & Co SCA a piacon látható “Concordia” márkanéven keresztül bejelentette, hogy visszavásárolja részvényeit, és kétszáz év után kivonja a bankot a párizsi tőzsdéről. Éppen időben, mielőtt az amerikai bankválság a Silicon Valley Bank összeomlásával kiéleződött volna. A Rothschild & Co SCA részvényeinek árfolyama egyébként a 2000. évi hat amerikai dollárról mára 47 dollár fölé emelkedett.

Az Edmond de Rothschild Csoport felső vezetése, amely nemcsak banki tevékenységet folytat, hanem az Edmond de Rothschild Alapítványokat (filantrópia) – mottója: “A JÖVŐ MEGTEREMTÉSE” – és az Edmond de Rothschild Heritage-t (bor, luxusszállodák, gasztronómia) is irányítja, így támogatta az akkor 39 éves George Sorost. Azt az embert, akiről a The New Yorker magazin 26 évvel a Quantum Alapcsoportja megalapítása után azt kérdezte: “A spekuláns és filantróp egyszemélyes külpolitikai gépezet vagy egy szabályozhatatlan milliárdos messiás-komplexussal?”.

A szerző, Connie Bruck a 2015. január 15-i cikkében bővebben ír erről:

“Ez nem volt mindig így. Soros a pénzügyi piacokon spekulánsként szerezte a vagyonát, 1969 óta vezet fedezeti alapot – egy enyhén szabályozott, magánbefektetési partnerekkel, amely a tehetős magánszemélyeket célozza meg, és jellemzően nagy, erősen tőkeáttételes fogadásokon keresztül igyekszik gyors, kiemelkedő hozamokat elérni. Sok éven át, akárcsak társai ebben a titokzatos világban, ő is élvezte a névtelenséget. Még a filantrópiában is, amelyet Soros mintegy tíz évvel ezelőtt kezdett el komolyabban – amikor Budapesten alapítványt hozott létre, amelynek célja a nyílt társadalom demokratikus értékeinek előmozdítása volt”.

Soros Nyílt Társadalom Alapítványairól van szó, amelyeket a magyar származású spekuláns 1993-ban indított el, 24 évvel a Rothschild bankárdinasztia első pénzinjekciója után. A meglepő induló finanszírozást 15 évvel a London School of Economics elvégzése után kapta. Új adományozói bizonyára engedelmes és képlékeny pártfogoltat láttak a motivált és gátlástalan, akkoriban még mérsékelt sikerekkel megáldott Sorosban, aki addig eredménytelen volt. Hiszen korábban hiába próbált behatolni a pénzügyi nagypályások titokzatos világába.

Sorost a német médiában gyakran holokauszt-túlélőként írják le. Amit általában figyelmen kívül hagynak, hogy Soros csak azért élte túl sértetlenül ezt a sötét időszakot, mert “apja kereszténynek adta ki, ezért 14 éves korában segített a náciknak leltárt készíteni zsidó társai vagyonáról, akiket kisajátítottak, majd a koncentrációs táborokba deportáltak”, ahogyan azt Aya Velázquez újságíró nemrég helyesen megjegyezte. Hozzáteszi: “Ami bármelyik normális embert egy életre traumatizálta volna, Soros úr saját bevallása szerint nem érzett bűntudatot”. Valóban, úgy tűnik, az erkölcsi kérdések soha nem foglalkoztatták Sorost.

Ez megmagyarázhatja, hogy miért nem aggódik amiatt, hogy bizonyos geopolitikai érdekeket támogasson, és egész országokat taszítson káoszba a rendszerváltó műveleteivel, amelyeket az USAID, a NED és a CIAügynökei mellett nem kormányzati szervezetei (NGO-k) végeznek. “Buldózerforradalom” (Szerbia, 2000), “rózsás forradalom” (Grúzia, 2003), “narancsos forradalom” vagy “Euromaidan” (Ukrajna, 2004/2014), “tulipános forradalom” (Kirgizisztán, 2005), Horvátország, Csehszlovákia, Jugoszlávia stb. – mindig Soros szervezetei voltak, amelyekhez a nemzetek feletti érdekcsoportok hatalmas összegeket tesznek szabaddá és osztanak szét, szorosan együttműködve a londoni, washingtoni vagy ottawai kormányokkal, valamint azok titkosszolgálataival, amelyek mindig is részt vettek a destabilizáló tevékenységek előkészítésében.

Saját adatai szerint a Nyílt Társadalom Alapítványok jelenleg 41 országban tevékenykednek, és 1800 embert foglalkoztatnak. A 2016-os éves költségvetésük 930 millió dollár volt. A 2021-es évben a kiadások lényegesen magasabbak, 1,5 milliárd dollár. Ennyi pénzzel sokat lehet mozgatni. Ezt írta le a The Epoch Times 2022. július 20-i cikke is, amely kiemelte Soros ukrajnai befolyását, megjegyezve, hogy “egyik fő projektje immár 30 éve Ukrajna”. 2014-ben, amikor Victoria “Fuck the EU” Nuland és a bűnöző Biden-klán elkezdte strukturálni a kijevi vezetést az USA és annak digitális-pénzügyi komplexuma számára, Soros jelezte, hogy ő is 500 millió dollárt fog pumpálni az országba az elkövetkező években. A pénzügyi mogul hatalmas befolyásáról Oroszország küszöbén lévő tucatnyi országra, amit a vezető médiumok is tudtak, mert még 2020-ban is félig-meddig őszintén beszámoltak róla. Még az ukrán hírportálok is nyíltan tanúsították, hogy George Soros a második legbefolyásosabb ember Ukrajnában, közvetlenül Volodimir “Pandora Papers” Zelenszkij után, még 2019-ben.

Ezen a ponton feltárul a kínai történelemmel való analógia. Míg az 1970-es években olyan geostratégák, mint David Rockefeller, Heinz Alfred “Henry” Kissinger, Richard Nixon és Zbigniew Kazimierz Brzeziński a vállalati oligarchia nevében mindent megtettek azért, hogy “megnyissák Kínát a Nyugat előtt”, hogy oda Mao-val együtt a világ első és mindeddig egyetlen működő technokráciáját telepítsék, addig most úgy tűnik, Soros vette át a vezetést egy hasonló geopolitikai projekt előkészítésében és elindításában Ukrajnában. Legalábbis a megfelelő londoni City és Wall Street-i érdekcsoportok fedőembereként. Hasonlóan mint azoknak a bank- és vállalati kartelleknek a végrehajtó bábja, amelyek egykor Hitlert, a bolsevikokat vagy Kína “legfőbb vezetőjét” is finanszírozták – mert a politikai spektrumok és ideológiák csak elhanyagolható szerepet játszanak az ő geopolitikai gondolatgyáraikban. Így a köz-magán partnerségek és a “globális kormányzás” nemzetek feletti, technokrata korporatizmusa ma Ukrajnában megismétli azt, amit a neokapitalizmus sáskái tettek fél évszázaddal ezelőtt a Középső Birodalomban (Kína): egy országot valamilyen felülről erőltetett új társadalmi modell kísérleti terepévé változtatni. A CIA és más amerikai szolgálatok nem sokkal a második világháború után kezdték támogatni a szélsőjobboldaliakat Ukrajnában, és megfelelő csoportokat építettek ki. Nemzetközi náci hálózatok alakultak ki, amelyek ma is aktívak. Az angol-amerikai hegemónia tehát már röviddel a háború vége után célba vette a régiót, mint a hosszú távú tervezés geostratégiai eszköztárát. Soros részvétele a kontinentális Európa zavaros kelet-európai térségében, amely szorosan összefonódik a katonai-ipari komplexummal, nem véletlen. Ezt támasztja alá egy dokumentum, amelyet a pénzügyi zsonglőr 1993. november 1-jén tett közzé hivatalos honlapján. A címe: “Egy új világrend felé: A NATO jövője”.

Ebben Soros kijelenti:

“Nem fogok elméletem részleteibe belemenni. A legfontosabb, amit a boom-bust* (*fellendülés-válság – HND) mintával kapcsolatban mondani szeretnék, hogy ez egy időben korlátozott, egyirányú folyamat, de nyitott vége van, és diszkontinuitások is jellemzik. Vagyis egy uralkodó trend bármikor megfordulhat. Valójában a trend esetleges megfordulása szerves része a boom-bust mintának, és a trend megfordulásának időpontja nincs előre meghatározva. (…) A boom-bust minta másik fontos jellemzője, hogy aszimmetrikus. A “boom” elhúzódik, a “bust” pedig sűrűsödik. Az idő hiánya teszi a fellendülést olyan hevessé. Az események olyan gyorsan történnek, hogy nagyon nehéz a gondolkodást és a viselkedést a változó körülményekhez igazítani. Azok a lépések, amelyek a kezdeti szakaszban megfelelőek lettek volna, egy másik szakaszban hatástalanok vagy kontraproduktívak. Ez nagyon zavaró lehet, különösen akkor, ha az emberek nem ismerik fel a különbséget az egyensúlyhoz közeli és az egyensúlytól távol eső állapotok között.”

A NATO és Oroszország szerepéről 1993-ban ezt jegyezte meg:

“Közép-Európa országai a lehető leghamarabb teljes jogú NATO-tagságot követelnek, lehetőleg még Oroszország talpra állása előtt. Oroszország tiltakozik, de nem azért, mert bármilyen szándéka lenne egykori birodalmával szemben, hanem mert nem lát előnyt a beleegyezésben. (…)

Elsősorban konstruktív elkötelezettségre van szükség a demokratikus, piacorientált és nyitott társadalmakra való áttérésben. Ehhez olyan unióra vagy szövetségre van szükség, amely messze túlmutat a katonai aggályokon, és magában foglalja a gazdasági segítségnyújtás jelentős részét. A szövetség katonai és gazdasági aspektusainak egyaránt foglalkozniuk kell az államokon belüli belső fejleményekkel és az államok közötti kapcsolatokkal, mivel a térség békéje és biztonsága mindenekelőtt a nyitott társadalmakra való sikeres átállástól függ.”

Nem lehet nem arra gondolni, hogy Soros itt a rendszerváltás és a társadalmi mérnöki tevékenység tervét írja le, amelyet az adott célpontok akarata ellenében tervez alkalmazni. Nemcsak egy országban, hanem egész régiókban gondolkodva. Egy megismételhető folyamat, egy “bevezetési sablon” a társadalmak nyitottabbá tételére. Hogy mit jelent a “nyitottabb”, azt jelenleg Ukrajnában lehet megfigyelni. A “katasztrófakapitalizmus”, az “érdekeltek kapitalizmusának” fekete előhírnöke, leszállt az ostromlott országra. A BlackRock, a JP Morgan, az amerikai vállalati oligarchia, a Google (Alphabet) és társai szégyentelenül, nyaktörő sebességgel privatizálják az állami és nemzeti vagyont. A modern kor aranyát bányásszák: az adatokat. A vállalatok állami funkciókat vesznek át; a vezető média szerint mindez csak befektetés, hogy “segítsék Ukrajnát az újjáépítésben”.

Pedig a neokolonialista sáskák már sokkal korábban elkezdték felfalni a korrupciótól sújtott országot. Már 2014-ben, amikor Ukrajnát az értéknyugat által irányított rendszerváltás utáni felfordulás és társadalmi konfliktus jellemezte, az Oakland Intézet egyik kiadványának a következő címet adta: “Az ukrán mezőgazdaság vállalati átvétele”, angolul: „The Hostile Takeover of Ukrainian Agriculture by the Corporate Economy”. Geopolitikai korporatizmus a “nagy sakktáblán” (Z. Brzeziński, 1997). Ugyanebben az évben regisztrálták először a “Myrotvorets” webdomaint is az egykori Euromajdan-aktivisták, az ukrán bérgyilkosok halállistáját. Az ellenség elleni védekezésként deklarált projektet a CIA fedőcége, a NED (National Endowment for Democracy) és a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok ukrajnai fiókja, a Soros-féle Open Society Foundations finanszírozza. És 2014 óta sok minden történt.

Lásd a Hunter Biden, az amerikai elnök fia körüli botrányokat, aki az elmúlt években többször is feltünést okozott kétes ukrajnai üzleti ügyleteivel, bio-laborok finanszírozásával, valamint laptopjának nyugtalanító tartalmával. Egy amerikai kormánybizottság jelenleg is vizsgálja a korrupt elnöki család működését. (Eddig öt millió dolláros kenőpénzt emlegettek, amely egy ukrán oligarchától származik a korrupt Biden család részére, de pár napja már tíz millióra emelkedett ez az összeg és a tranzakcióról hangfelvétel is létezik, amit az FBI eddig visszatartott -HND). Mivel Ukrajnában teljes mértékben érvényesül a “katasztrófa-kapitalizmus” – amely háború idején működik a leghatékonyabban -, a szokásos gyanúsítottak ma a tipikus követelésekkel lépnek fel, és fújják a buborékokat a vitaterembe. Lásd az elnéptelenedés szószólóját, Bill Gates-t, aki körülbelül hat hónappal ezelőtt azt sugallta: “Ukrajna orosz megszállása hosszú távon jó lesz, mert rákényszeríti az országokat, hogy áttérjenek a zöld energiára”. Ezután dicsérte az ESG befektetéseket, a “környezeti, társadalmi és kormányzási célokat”.

Mondjuk ki a zöld digitális gazdaság és a Gates-Rockefeller közös vállalkozás által táplált zöld forradalom egy „osztályharc felülről”. Színtiszta kulturális marxizmus. Inkluzív kapitalizmusnak öltöztetve. A ragadozó kapitalizmus posztmodern formája, amelyet álhumanista szivárványszínekkel szépítenek. Miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és annak bűnöző főnöke, Christine Lagarde először éveken keresztül hitelekkel sújtotta Ukrajnát, és függőségbe taszította, most milliárdosok és sáskák, mint Larry Fink – a BlackRock főnöke és sokak számára a világ legbefolyásosabb embere – látszólag önzetlen segítséget nyújtanak. Eközben felvásárolják és kisajátítják a rendkívül eladósodott országot. Ez a gazdasági bérgyilkosok ellenséges felvásárlása. Viszlát szuverenitás.

Most a Microsoft és a Google állt az ukrán internet védelmének élére. Csak a Microsoft a legnagyobb adományozóként 430 millió dollárt hagyott Ukrajnára. Ráadásul az amerikai technológiai óriás az ország teljes informatikai rendszerét a szerverein tárolja. És így a kormány összes adatát, következésképpen a lakosság összes magánadatát is. Eközben a külső adatmentést nagyvonalúan az Amazon veszi át. A Google stratégiákat dolgoz ki a kibertámadások vagy a dezinformáció elleni küzdelemre, és egy légiriasztó alkalmazást is szállított.

Peter Thiel cégei, a Palantir és az Anduril, két tömeges megfigyelésre és kémkedésre specializálódott cég is nagyon aktív Kijevben. A ClearView AI mellett egy New York-i cég is közreműködik, amely szintén régóta tárolja az összes internetes és közösségi médiafotót – még azokat is, amelyek létezéséről nem is tudtunk – egy adatbázisban, és eladta azokat a nyomozó hatóságoknak, valamint magánérdeklődőknek. Igen, a tech-cégek segítik Kijevet: mégpedig a kontinentális Európa első “zöld szociális hitelrendszerének” bevezetésével. Ennek érdekében Ukrajna már 2020-ban elindította a “Diaa”-t, egy állami okostelefon-alkalmazást, amelyhez egy webportál is tartozik, és az ukrán e-kormányzat, a “Digitális Átalakulás Minisztériuma” márkanév alatt regisztrált, amelyet a Világgazdasági Fórum (WEF) ellentmondásos tagja, Mikhailo Fedorov vezet, aki a következőket jósolta:

“Ukrajna 2030 – a világ legszabadabb és legdigitálisabb országa. Bürokrácia nélkül, de erős technológiai iparral. Készpénz és papír nélkül. Ezt a jövőt építjük”.

Az új Ukrajna. Ukrajna 2.0 vagy inkább “Ukrajna 4IR” – a “negyedik ipari forradalom” rövidítéseként. Az amerikaiak szeretik a rövidítéseket. És a “Build Back Better” szlogent (Joe Biden választási jelszava volt az „építsd vissza jobban”, amit Klaus Schwab „The Great Reset” amerikai megfelelőjeként alkalmaztak. – HND) . Most a BlackRock használja ezt Kijevben.

Nemcsak amerikai techóriások segítettek a Diaa alkalmazás kidolgozásában. A CIA fedőszervezetei, például az USAID is kezdettől fogva részt vettek a fejlesztésben – derül ki a házon belüli sajtóközleményből. Azzal az egyértelmű bejelentéssel, hogy a közeljövőben más országokba is exportálni fogják a “küldetésnyilatkozattal” reklámozott, “az állam egy okostelefonban” elnevezésű közösségi pontgyűjtő alkalmazást.

Észtországban már most elkezdték. Ezzel kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy a Google-t, mint sok más felügyeleti állami céget, a CIA finanszírozta és jelentős mértékben (társ)építette. A Google folyamatos együttműködése a titkosszolgálatokkal nem titok. Még a mainstream GUARDIAN is ezt a címet adta 2018. december 20-án: “A Google Earth: hogyan segít a techóriás az államnak kémkedni utánunk?”.

A szokásos gyanúsítottak mellett Warren Buffet családja is támogatja Ukrajnát. Fia 2022 nyarán több mint két és fél millió dollárt adományozott. Érdekes, hogy mindig azok a szupergazdagok adakoznak jótékonykodva, akik annyira aggódnak a túlnépesedés miatt.

Buffet 2003-ig a sterilizációs és elnéptelenedési programok legradikálisabb híveit támogatta. Ezután saját bevallása szerint abbahagyta ezeket a tevékenységeket. Csak azért, hogy 2014-ben egy abortuszspecialistát nevezzen ki vállalati konglomerátuma amerikai jótékonysági befektetési ágának vezetőjévé.

Annál riasztóbb viszont az a tény, hogy az ukrán lakosság számára gyakorlatilag lehetetlen az ilyen pénzemberek által szponzorált applikáció nélkül boldogulni a mindennapokban. A Diaa applikáció már több mint 120 kormányzati szolgáltatást kínál. Legyen szó adófizetésről, vállalkozás bejegyeztetéséről, állami juttatások igényléséről, vezetői engedélyekről, postai szolgáltatásokról, digitális személyi igazolványokról, COVID tanúsítványokról vagy biometrikus felismerési szolgáltatásokról a bankszámlához való hozzáféréshez: alig van olyan interakció az államapparátussal és a gazdasággal, amelyet ne dehumanizáltak volna már, ne redukáltak volna nullára és egyre, és ne delegáltak volna az okostelefonra. Még chatfunkció is van, amellyel a potenciális ukrán ellenségek gyanús tevékenységeit valós időben jelenthetjük a kormánynak.

2024-ben pedig, a fentieknek megfelelően, a digitális valuta, az “e-hrivnya” is bekerül a rendszerbe. A digitális központi banki valuta valószínűleg a Stellar blokklánc hálózaton fog futni. A Jed McCaleb által 2014-ben alapított és a WEF-tag Denelle Dixon vezérigazgató által vezetett vállalat már 2021 decemberében együttműködést kötött az ukrán Tascombank kereskedelmi bankkal egy digitális központi banki valuta (CBDC) kísérleti projekt elindítására. Mindezek fényében a Diaa CO2 követés bevezetése már nem várathat magára túl sokáig.

Időközben számos harmadik féltől származó alkalmazás is megköveteli a személyazonosság biometrikus ellenőrzését a Diaa segítségével. Más szóval, Diaa nélkül nincs zene a Spotify-on, nincs hozzáférés a kriptotárcához és nincs gyors rendelés a csomagküldő cégektől. Még a 2023-as népszámlálást is az Apple-el együttműködve fogják elvégezni az állami okostelefonos alkalmazáson keresztül, az ukrán digitális átalakulásért felelős minisztérium szerint. Samantha Power, az USAID 2021 májusa óta hivatalban lévő igazgatója el van ragadtatva ettől a gyors előrelépéstől, mindezt 2023. január 19-én a Twitteren osztotta meg a nyilvánossággal.

Diaa – ez az üvegpolgár feletti teljes ellenőrzés. A részvétel kizárt. Ha holnaptól az útlevelet csak digitális formában fogadják el, a felhasználó erről egy szűkszavú “felugró ablakon” keresztül értesül. Egy névtelen háromsoros üzeneten keresztül a mobiltelefonja kijelzőjén. Ez a hatalom abszolút központosítása az állam és a vállalatok arctalan elegyének kezében. És mindezt egy olyan országban, ahol az ellenzéket betiltották, és a médiavilágot szinkronizálták. Az ENSZ szerint a lakosság 63 százaléka már használja az alkalmazást. Ez körülbelül 18,5 millió embert jelent. A háború előtti lakosság mintegy fele. A tendencia növekvőben van. Alternatívák hiányában.

Ami Ukrajnában zajlik, az egy ipari termék bevezetésére (“roll-out”) emlékeztet. Az eljárás hasonlít a nagy nemzetközi vállalatoknál a szoftverek bevezetésénél alkalmazott projektmenedzsment módszerhez. Először egy “sablont” fejlesztenek ki, egy ERP (Enterprise Resource Planning) szoftvert, amelyet az egész vállalatcsoportra optimalizálnak, és amely megfelel minden vállalati funkciónak és telephelynek. A legismertebb az SAP. Értékesítés, termelés, logisztika, könyvelés: minden egy rendszerben, szabványosított, skálázható és globális.

A globális vállalatok projektjeit gyakran “One Client”, “One Solution” vagy “One Business” néven emlegetik. A fejlesztés során figyelembe veszik a csoport minden telephelyére vonatkozó üzleti folyamatokat, jogszabályokat és adószabályokat, és ezeket a paramétereket, valamint a vonatkozó dokumentumokat leképezik a rendszerben. Amikor a sablon végül készen áll a használatra – ez a komplexitástól függően hat hónapot, de gyakran több évet is igénybe vehet -, egy nemzeti vállalatot jelölnek ki kísérleti projektként. Egy korábban kidolgozott projekt-, kommunikációs és változáskezelési terv alapján egy kis vezetői csapat most ezen a helyszínen vezeti be a szoftvert, a vállalatot a globális csoport előírásainak megfelelően építi át, és megpróbálja ezt a bevezetési eljárást megismételhetővé tenni.

A munkavállalóknak az a benyomásuk, hogy van mozgásterük és befolyásuk az átalakulási folyamatokra, amelyek többnyire hátrányosak az egyén számára. Ez azonban hazugság. A kívánt eredményt már előre meghatározzák. A folyamatok, eszközök, sablonok, a kommunikáció és az idő szabványosított. Létrejön egy iparosított bevezetési módszertan. Ezt aztán – megismételhetőségének köszönhetően – még kisebb és akár külső csapatok is használhatják, még rövidebb projektekben és párhuzamosan, több helyszínen. Ily módon még a legnagyobb globális vállalatot is fel lehet forgatni néhány év alatt.

A közölt információk alapján minden bizonnyal azt lehet állítani, hogy a nemzetek feletti korporatizmus finanszírozta Kínát az 1970-es években, hogy ott Mao-val együttműködve kialakuljon a világ első és egyetlen technokráciája. A városi felügyeleti infrastruktúrára, az ideologizált oktatáson keresztül megvalósuló konformizmusra, az egyéni szuverenitás kollektivizmusban való feloldására, az információszolgáltatás szinkronizálására egy kívülről árnyékolt médiatérben és a hatalom totalitárius érvényesítésére összpontosítva. Most, miután a kínai QR-kód-disztópia keserű valósággá vált – végül is fél évszázad állt rendelkezésükre a sablon kifejlesztésére -, a generációk közötti ragadozó kaszt úgy döntött, hogy világszerte bevezetik a “Technokrácia 2.0 verzióját”. “4IR”, az ENSZ 2030 Agenda (magyarul ITT) szerinti “zöld digitális gazdaságot”.

Ukrajna pedig kísérleti projektként működik, mielőtt a hatalom, a gazdaság és a társadalom e megvetendő modelljét a felelősök iparszerűen kiterjesztenék arctalan birodalmuk többi helyszínére.

Ebben a forgatókönyvben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy ilyen fejlődést egyáltalán megállítani, hiszen a projekt minden demokratikus befolyást kikerül?

Ismét egy pillantás a vállalati oligarchia parkettájára nyújthat támpontokat. Ott az ilyen projekteket akkor függesztik fel, amikor a bevezetési költségek robbanásszerűen megnőnek, az eladások csökkennek, túl sok alkalmazott nem működik együtt, az új megoldást bojkottálják, vagy a rendszeren kívüli kézi “megoldások” jönnek létre. Sajnos azonban a projektek gyakran új néven térnek vissza, amint a helyzet ismét kedvezőbbnek tűnik a vezetőség számára. Kivéve, ha a munkatársak időközben saját új, decentralizált tevékenységi területeket alakítottak ki, és egyszerűen már nem állnak a projekt rendelkezésére.

(Úgy gondolom, hogy ebben az elemzésben szinte minden benne van, amit Ukrajna, de az egész világ tervezett jövőjéről tudni kell. Elkeserítő, különösen azoknak, akik tevékenységük miatt már ízelítőt kaptak a “szociális kredit” intézményének egzisztenciát romboló hatásából. Annak a rengeteg anyagnak egy része, amit az elmúlt időszakban átnéztem, összhangot mutat Regenauer megállapításaival. A szövegben közölt linkek kb. 80 százalékát vettem át, a többi az eredetiben megtalálható – HND)

Forrás: https://www.regenauer.press/ukraine-4ir [A tartalomért felelős: Tom-Oliver Regenauer – ©A weboldalon kínált szövegek/tartalmak nem kereskedelmi jellegűek, és a Creative Commons AttributionNon-Commercial licenc alá tartoznak. A szövegekben található további linkekért nem vállalunk felelősséget. Egy weboldalra való hivatkozás nem jelenti azt, hogy teljes mértékben támogatom az ott képviselt álláspontokat vagy információkat. A szövegeim tartalmáért kizárólag én vagyok felelős. Ez vonatkozik a munkáim másodközlésére is, amelyek a fenti licenc alapján egyedi engedély nélkül újra felhasználhatók – amennyiben nem rövidítik vagy változtatják meg őket, és az eredetire hivatkoznak.]

Szerző: Az 1978-ban született Tom-Oliver Regenauer üzleti adminisztráció szakon végzett, és különböző iparágakban és szerepkörökben dolgozott, többek között üzletvezetőként, vállalati és vezetési tanácsadóként, valamint nemzetközi projektmenedzserként, több mint 20 országban. A 90-es évek közepe óta zenei producerként és szövegíróként is tevékenykedik, és egy független lemezkiadót vezet. A német származású szerző 2009 óta Svájcban él. Legutóbbi kiadványa a “Homo Demens – Texte zu Zeitenwende, Technokratie und Korporatismus”. További információk a regenauer.press oldalon.

Magyar adaptáció: HND

Featured image: manova.news












HND: Minden világok legjobbika – 1. rész

Kisértet járja be a világot, a “Nagy Újraindítás” (“The Great Reset”) kisértete. Nem véletlenül választottam Voltaire “Candide”-jára, illetve a Kommunista Kiáltványra utaló szavakat. Olyan időket élünk, amikor az eddig összeesküvési elméleteknek kezelt vélt, vagy valós tervek megvalósulni látszanak. Nem volt egyszerű kiszűrni a rendelkezésre álló információkból a lényeget, de legalább megígérhetem, hogy a cikk sem lesz könnyű olvasmány. Korántsem a stílusa, hanem a lehangoló tartalom miatt. Szóltam előre…

2020. júniusában jelent meg Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítójának és elnökének legújabb könyve Thierry Malleret társszerzőjeként, “COVID-19: A Nagy Újraindítás”.

Forrás: amazon.com

Tulajdonképpen egyszerűen el lehetne intézni ezt a meglehetősen banális stílusban megírt, naivnak tűnő szóbuborékokkal operáló pamfletet azzal, hogy egy kényelemben és jólétben megöregedett, arrogánsan nagyzoló bácsi álszent kommunista elemeket tartalmazó, zöld ideológiával megspékelt, fasisztoid horror-showja. A probléma mégis az, hogy Klaus Schwab jelenleg a világ egyik legbefolyásosabb embere, akinek hívására a világ politikai és gazdasági vezetői megjelennek a svájci Davos-ban tartott elit találkozóra.

A fanatikus transzhumanista Schwab könyvének lényege: dicshimnusz a techno-totalitáriusan ellenőrző állam koncepciójára. Maga az ötlet nem új, s nem csak sci-fi alkotásokban találkozhattunk ilyennel. A világot irányító elit régóta keresett lehetőséget arra, hogy a fejlett országok egyre öntudatosabb, egyre tájékozottabb lakóit hogyan tudná különböző eszközökkel kontrollálni és egyúttal féken tartani. Nem véletlen tehát, hogy sokan már az 1970-es években kacsingattak Mao Ce-Tung kínai kulturális forradalmára.

Az egyik ilyen – meglepetés! – David Rockefeller, az olajmágnás és persze filantróp volt:

„Bármi is legyen a kínai forradalom ára, nyilvánvalóan sikerült nem csak a hatékonyabb és elkötelezettebb ügyintézés kialakításában, hanem a magas morál és közösség elősegítésében is. Mao elnök vezetésével a Kínában folytatott társadalmi kísérlet az egyik legfontosabb és legsikeresebb az emberiség történetében. ” (New York Times, 1973)

Zbigniew Brzeziński, a Trilaterális Unió alapítótagja, a “The Grand Chessboard” könyv szerzője, Carter, amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, valamint Obama mentora szintén a hetvenes években elmélkedett a jövő technológiailag fejlett társadalmáról, amelyben az emberek minden lépését nyomon lehet majd követni. Leghíresebb, egyúttal leghírhedtebb kirohanása mégis 2008-ban, a londoni Chatham House-ban megtartott beszédében hangzott el:

“A nagy világhatalmak, újak és régiek új realitással szembesülnek: míg hadseregeik felszereltsége nagyobb, mint valaha, képességük a politikailag felébredt tömegek ellenőrzésére történelmi mélypontot ért el.” […] “Egyenesen megfogalmazva: a korábbi időkben könnyebb volt egymillió embert irányítani, mint egymillió embert fizikailag megölni; ma végtelenül könnyebb megölni egymillió embert, mint egymillió ember ellenőrizni.”

Kevésbé vérgőzös, viszont ahhoz képest relative ismeretlen kanadai olajmilliárdosból lett környezetvédelmi aktivista, akinek az ENSZ klímavédelmi ágendáját köszönhetjük, miután sikeresen elhitette a világ vezetőivel, hogy egy 19. századi feltételezés alapján (!), a széndioxid, leánykori nevén CO2 minden evilági bajunk okozója. Maurice “Mo” Strong-ról van szó, aki szintén Kína és ezen belül is Mao Ce-Tung nagy tisztelője volt, amiről a nevébe illesztett “Mo” tanúskodik. Strong, Rockefeller és Soros személyes barátja, 1992-ben a következőket nyilatkozta:

“Nem az lenne a Planéta egyedüli reménye, ha az ipari társadalmak összeroppannának? Nem a mi felelősségünk, hogy ezt a célt elérjük?”

Maurice Strongról részletesebben ITT írtam, 2017-ben, a linkben a legújabb változat található.

Nos, kérem, jelenleg a fejlett ipari társadalmak gazdasági összeomlását tapasztaljuk, Kína kivételével. Ezt a folyamatot üdvözli szinte tapsikolva, mint az emberiség hatalmas lehetőségét egy jobb és szebb világ kialakítására Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum megalapítója és elnöke. Schwab Kína, de leginkább Xi Jinping elnök híve könyvének jelentős része a kínai modell dicséretével foglalkozik. Nem véletlenül.

Lássuk a tényeket:

2019. október 18-án a Világgazdasági Fórum, a Bill Gates Alapítvány és a Johns Hopkins Center New York városában egy pár órás pandémia-szimulációt tartott Event-201 néven. Dacára, hogy a gyakorlat megtartására vonatkozó információk a résztvevőknél nyilvánosan hozzáférhetők, a közösségi média mégis homályosan megfogalmazott “fact-check” (“tényellenőrzés”) címkét nyom minden egyes hivatkozásra.

A gyakorlat tartalmát így határozták meg:

“Egy új fajta zoonotikus (állati eredetű) koronavírus kitörése, amely denevérekről disznókra, majd emberekre terjed, s ez később hatékonyan fertőz embereket, súlyos pandémiát okozva. A kórokozó és az általa előidézett betegség a SARS megbetegedésekhez fog igazodni, viszont az emberi közösségekben enyhébb szimptómákkal, de gyorsabban terjed.”

2020. január 20-24 között jött össze Davosban a milliárdosok, konszern elnökök, vezető politikusok paláver-klubja, a Világgazdasági Fórum 50. Konferenciája, amelyen Merkel kancellár a nagy “transzformációról” beszélt. Ezzel egyidejűleg, január 23-án a kínai Wuhan városban kihirdették a világ első “lockdown”-ját (lezárás) és a globális hírözön beindult, miközben külföldi tudósítókat utasítottak ki az országból.

Alig néhány nap elteltével a WHO igazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus, a korábbi etiópiai kommunista rezsim egykori vezető kádere dicsérő szavakkal, követendő példaként, egyúttal irányt mutató megoldásként említette a kínai vezetés járványügyi intézkedéseit.

Februárban a német külügyminiszter, Heiko Maas, nagy mennyiségű (kínai eredetű) maszkot ajándékozott a kínai hatóságoknak, miközben a német egészségügyi miniszter, aki eredetileg bankszakember, egy azóta törölt twitter posztban a karantént diszkriminációnak deklarálta. Ursula von der Leyen Greta Thunberget fogadta a “European Green Deal” nevű, két billió (kétezer milliárd) eurós “klímavédelmi” terv bemutatásán.

Márciusban olasz haladárok elindították az “ölelj meg egy kínait” mozgalmat, vélhetően fatális következményekkel. Ebben az időszakban még egyik nyugat-európai repülőtéren sem vezettek be egészségügyi ellenőrzést.

Az eddig inkább csak a háttérben ügyködő, a szélesebb nyilvánosság előtt gyakorlatilag ismeretlen Klaus Schwab kilépett a világ elé és a “nagy újraindításról” kezdett értekezni.

A következő részben a könyv megdöbbentő tartalmával, annak eredeti forrásaival, a Világgazdasági Fórum hálózatával, továbbá a pandémia nyerteseivel fogok részletesebben foglalkozni.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: heatherannmcbridge.com