A napokban volt nyolc éve annak, hogy egy illegálisan, hazug történettel Németországba bevándorolt afgán migráns bestiálisan megerőszakolta a 19 éves orvostanhallgatót, Maria Ladenburgert, majd a freiburgi Dreisam folyóba dobta és hagyta megfulladni. Az azóta már több tízezernyi áldozat emlékére írom ezeket a sorokat.
“Ma nyolc évvel ezelőtt a 19 éves orvostanhallgató Maria Ladenburgert megerőszakolta és meggyilkolta az afgán menedékkérő, Husszein K.
Mivel K. nem volt képes erekcióra, kézzel erőszakolta meg a fiatal nőt, ezáltal súlyos belső sérüléseket okozva az eszméletlen diáklánynak. K. állítólag később azt mondta egy barátjának, hogy épp most ‘erőszakolt meg egy nőt, mint egy állat’. Végül az eszméletlen (mert a nyakán megszorított) diáklányt a Dreisam folyó vizébe tette, hogy ott megfulladjon. A testén több harapásnyomot találtak.” – írta Facebook posztjában Anabel Schunke, német publicista.
Az afgán menedékkérőt, Husszein Khavarit, aki egy freiburgi nevelőcsaládnál élt, és kísérő nélküli kiskorú menekültnek számított, gyanúsítottként azonosították. Csak a tárgyalás során derült ki, hogy a gyanúsított által tett számos állítás nem felelt meg a valóságnak. A kora is hazugság volt. A per a freiburgi kerületi bíróságon mintegy hat hónapig tartott (2017 szeptemberétől 2018 márciusáig). A nyomozás során kiderült, hogy Husszein K. már büntetett előéletű volt egy súlyos erőszakos bűncselekmény miatt. Korfu szigetén, ahol először menekültként élt Európában, 2013 májusában megtámadott egy diáklányt, akit egy szikláról több mint tíz méter mélyre dobott le és súlyosan megsebesített. Emberölés és lopás kísérlete miatt tíz év börtönbüntetésre ítélték. A kommunista Tsipras-kormány amnesztiatörvénye alapján 2015 októberében szabadult, s végül Németországba utazott. Ott hamis nyilatkozatokat tett személyazonosságáról és életkoráról. Kísérő nélküli kiskorú menekültként nevelőszülőkhöz került.
A boncolás során Maria L. holttestén az arcán, valamint a mellkas és az alhas tájékán nagy erejű harapásra utaló nyomokat találtak. Azt is elmondta a barátjának, hogy a gyilkosság éjszakáján egy másik áldozatot is célba vett, egy kínai nőt, akit “meg akart erőszakolni és meg akart dugni”. Nagy jelentőséggel bírt azonban az a mondat, amelyről a tárgyalóteremben számoltak be azok a görög rendőrök, akik annak idején Korfun kihallgatták Husszein K.-t, aki következő képpen fakadt ki:
“Mit akartok? Ez csak egy nő volt!”
Az eset nagy feltünést és sajtóvisszhangot keltett, amellett, hogy ez az eset a német és egyúttal az európai illegális bevándorlást ösztönző politika orvosi lova, de nem úgy, ahogy józan ésszel gondolnánk. A fiatal lány apja az EU-nál volt magasrangú hivatalnok és a migráció egyik nagy támogatója. A szülők a gyászjelentésben arra kérték a megjelenni szándékozókat, hogy virágok helyett adományozzanak a menekültügyi programokba! Nyilatkozataikban is a legfőbb gondjuk az volt, hogy lányuk esete nehogy a bevándorlásellenes jobboldal malmára hajtsa a vizet.
“A groteszkséget tetézte a szülők felfoghatatlan reakciója, akik a felháborodás elhallgatásával de facto vörös szőnyeget terítettek az összes hasonlóan szociopata erőszaktevőnek. Számomra ez a civilizált emberek megmaradt méltóságának mélypontja. Soha nem döbbentem még meg ennyire egy felvilágosult kultúra vaksága láttán. Pusztító az összes áldozat számára, akik utána következtek. Sokan voltak.” […] “A szülők küldetése az lett volna, hogy más lányokat is megkíméljen ettől a sorstól, jogos erkölcsi indoklással rámutatva a teljesen felelőtlen migrációs politika veszélyeire.” – írta Rocco Burggraf, német építész és népszerű publicista.
Azóta megszámlálhatatlanul sok áldozata volt és van naponta ennek a politikának. A látványosan kegyetlen bűncselekmények bekerülnek a mainstream sajtóba is, de lehetőleg úgy, hogy az áldozatokról ne legyen fénykép, ne lehessen tehát azonosulni velük, továbbá legtöbbször a tettesek származását elhallgatva. Hány emberi élet, fiatal reménység, összetört lélek, elárvult szülők, egész életükre testileg és / vagy lelkileg megroncsolódott emberek vére színezi vörösre a jelenlegi politikusok útját, mint például von der Leyenét is, aki annak idején felelős miniszter volt Németországban?
Ebben az időszakban jelent meg egy mozgalom, amelyet fiatal nők kezdeményeztek. Volna. A több milliós nézettséget generáló videójuk szövegét én ültettem át magyarra (még HND szignó nélkül), amit aztán a teljes hazai konzervatív média átvett, a nagy sietség miatt elkövetett gépelési hibákkal együtt amúgy. Az egész német sajtó beleállt ebbe a csoportba, lenácizva a fiatal, saját magukat megvédeni szándékozó lányokat. A videót a közismert megosztó levette, de ITT megtekinthető eredetiben.
Nos, a napokban az EP-ben szánalmasan, de ahhoz képest szégyenletesen infantilis performanszot bemutató, majd UvdL-nek bőszen tapsikoló Magyar Péter nevű, messiás-komplexussal megvert béta hím és politikusnak álcázott influenszer arra bíztatja szektatagjait, hogy csak egy “ilyen pici” (két centit jelző ujjak jelentőségteljes mutogatása a kamerába) szuverénitásról kéne lemondani és máris ömlene a manna, illetve a money kies hazánkba!
Hölgyeim és uraim! A NER rendszere nem hibátlan, ahogy a magyar politikusok sem azok. DE! És ez egy nagyon lényeges “de”, megvédték Önöket az állandó rettegéstől, a hétköznapok bizonytalanságától, hogy például mikor nyomnak valakibe hátulról egy kést fényes nappal az utcán, hazajön-e a gyerek épségben az iskolából, az uszodából? Akinek mindez természetes, mert biztonságban él, az lehet, hogy most vicceskedik, meg röhög azokon, akik erre a létező és Nyugat-Európában sajnos általánosnak számító veszélyre akarják felhívni a figyelmet.
A hétköznapi biztonság elvesztése után körvonalazódik ki, hogy mit is jelentett ez az érzés a mindennapokban. Más országokban ezt már megtapasztalták, aminek hatalmas ára volt. Egy centit sem a továbbiakban a nemzeti szuverénitásból!
Azt hitted, még megúszhatod, de már késő volt – HND
Végre, végre! Megszületett a nagy műalkotás, az európai polgárok lelki egyensúlyán aggódó, nekünk mindig csak jót akaró és felettünk fáradhatatlanul anyáskodó Főnök asszony, Ursula von der Leyen évtizedek óta dédelgetett álma: a csúnya internet cenzúrájáról készült jogszabályi monstrum hatályba lépett! Még magyarul is bele lehet mélyedni, nehogy kimaradjunk valami jóból.
Ki törődik olyan apróságokkal, hogy az új (túl)szabályozás a nemzeti alkotmányokkal, alaptörvényekkel, de az EU statútumaival is szembe megy? Hogy gyakorlatilag felrúgva a szólás- és gondolatszabadság alapjogait, hatalmilag megszabott, uniformizált vélemény-buborékot kényszerít majd a közösségi média kezelőire és felhasználóira is. Az európai értékek, a transzparencia, tolerancia és mindenféle egyéb “-cia” jegyében.
A most bevezetésre kerülő nemiscenzúra egyébként teljesen szinkronban van Uschi néni nagy pályás haverjainak, a világot minden körülmények között, akár erőszakkal is megváltani kívánó emberbarátok, bizonyos filantropaták…, eh, miket beszélek, “filantrópok” követelésével, hogy az általuk nem kívánatosnak tekintett tartalmak, mint például leleplezések, alternatív kutatások eredményei bármilyen területen, a továbbiakban ne jelenhessenek meg többé.
-Legyen vége az interneten való felelőtlen hancúrozásnak! – olvashattunk évek óta ehhez hasonló megnyilvánulásokat, persze nem ilyen pongyolán megfogalmazva, Bill Gates, George Soros, Klaus Schwab és a többi nagymenőtől, akik Uschi nénivel karöltve szintén csak a javunkat akarják. Azt láttam valahol, hogy az ENSZ egész információbiztonsági hadsereget akar bevetni a fake news és egyéb gusztustalankodások ellen.
Egyedül Elon Musk tartja még a frontot a gyorsan “X”-re átkeresztelt egykori Twitteren, mert szerinte a vélemény- és sajtószabadság alapvető emberi jognak számít. Különösen tetszett nekem az a nézete, amelyet egy korábbi interjúban hangoztatott, hogy az embereknek jogukban áll hülyének lenni, jogukban áll akár ostobaságokat beszélni és természetesen tévedni is.
Igen! Mindig is óvakodni kell a magukat tévedhetetlennek deklaráló ál-messiásoktól, az abszolút igazságot hirdetők mainstream kórusától! De ez már egy másik történet lesz, ha megérem.
Hogy mi is az a fake news? Minden, ami ellentmond az általuk éjjel-nappal, hatalmas média befolyással mantrázott ágendának, teljesen mindegy, milyen témában. Mi a gyűlölet beszéd, a dezinformáció? Azt természetesen majd a nagyságos cenzorok fogják meghatározni, akik a fenti önjelölt “elit” zsoldjában állnak.
»Mostantól a 45 milliónál több felhasználóval rendelkező nagy internetszolgáltatókra az EU úgynevezett digitális szolgáltatási törvénye (DSA) vonatkozik. Amit Ursula von der Leyen bizottsági elnök cinikusan az “európai értékek” érvényesítéseként ünnepel, az nem más, mint újragondolt, önkényes cenzúra! Európát a világon egyedülálló megfigyelőhálózattal borítják majd be, amely alatt csak azt lehet kimondani vagy látni, amit a totalitárius uniós rendszer megenged.
A Twitteren von der Leyen így ujjongott:
“Európai értékeinket átültetjük a digitális világba. A digitális szolgáltatásokról szóló törvényünk szigorú átláthatósági és elszámoltathatósági szabályokkal kívánja megvédeni gyermekeinket, társadalmainkat és demokráciáinkat.”
Konkrétan az új uniós cenzúratörvény azt jelenti, hogy a nagy online platformok (köztük a Facebook, YouTube, Twitter, Instagram) és az olyan keresőmotorok, mint a Google kötelesek évente egyszer úgynevezett “kockázatértékelést” végezni arról, hogy szolgáltatásaiknak van-e negatív hatása az alapvető jogok gyakorlására. Minden algoritmikus rendszert és tartalom-moderációt meg kell vizsgálni, majd az eredményeket egy újonnan létrehozott uniós hatóságnak, valamint az érintett tagállamoknak kell benyújtani, ahol szintén létre kell hozni a megfelelő ellenőrző intézményeket, vagy részben már létre is hozták, mint például Németországban.
A “gyűlöletbeszéd” és a “dezinformáció” elleni küzdelem átlátszó ürügye alatt a cenzúra satuját még jobban meghúzzák. Nagyjából minden, ami nem tetszik az EU csinovnyikjainak vagy a velük együtt szinkronizáló kormányoknak (az illegális tömeges bevándorlás, a klíma-hiszti, az EU háborús uszítása vagy a belsőégésű motorok végének kritikája), komoly következményekkel járhat az internetes óriások számára, akik viszont valószínűleg majd még gyorsabban reagálnak törlésekkel és blokkolásokkal a felhasználókra.
Azoknak a vállalatoknak, amelyek az EU szerint nem küzdenek megfelelően a “gyűlöletbeszéd” és a “dezinformáció” ellen, éves forgalmuk akár hat százalékának megfelelő bírságra kell számítaniuk. A Facebook példája mutatja, hogy ez a büntetés milyen súlyos lehet. Az amerikai platform 2022-ben 116,6 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, így a hat százalék valamivel kevesebb mint hétmilliárd dollár lenne. A Facebook éves nyeresége azonban nemrég még “csak” 23 milliárd dollár volt, így a hétmilliárd a nyereség majdnem egyharmadát tenné ki. Ez a példaértékű számítás jól mutatja, hogy mekkora nyomás nehezedik a vállalatokra.
Thierry Breton, az EU belső piacért felelős biztosa azonban már világossá tette, hogy valójában merre vezet az út a neten: a Bizottság a DSA alapján akár teljesen blokkolhatja a közösségi hálózatokhoz való hozzáférést, ha az üzemeltetők nem lépnek fel az EU által “illegálisnak” tartott tartalmak ellen, mint például hazájában, Franciaországban a társadalmi zavargások esetében.«
Külön pikantériája az ügynek, hogy Thierry Breton hazájában, Franciaországban, egyidejűleg az új rendelkezéssel digitálisan akadályozzák a hozzáférést a Rumble videó-megosztó platformhoz, amelyre egyre több, a YouTube-on cenzúrázott, sokszor világhírű véleményformáló költözött át, illetve külön csatornát tart fenn, ahol lényegesen merészebben, szókimondóbban közöl tartalmakat.
Az előző cikkemben bemutatott német politikus, Martin Sonneborn szarkasztikusan éles választ adott von der Leyen-nek, külön kiemelve, hogy a bizottság elnöke addig ne beszéljen átláthatóságról és az általa (is) már felismerhetetlenségig tönkretett európai értékekről, amíg gondosan titkolja az EU Chartában lefoglaltakkal is ellentétes magán (!) megállapodását a Pfizer elnök-igazgatójával:
In ihrem heutigen Post stellt Frau vonderLeyen die Behauptung auf, die Kommission bringe mit dem gerade in Kraft getretenen Digital Services Act „europäische Werte“ in die „digitale Welt“.
Nach dem gerade in Kraft getretenen Digital Services Act melden wir diesen Fake-Inhalt… pic.twitter.com/yF03Ig0oht
Ezt a cikket azért kellett gyorsan publikálni, mert egyre több oldalt töröl a Facebook, első sorban konzervatív és/vagy keresztényi tartalmakat közreadó platformokat. A magánfelhasználókat sem kímélik, hiszen az ismeretségi körömben is egyre több korlátozás, törlés, figyelmeztetés, vagy akár a saját oldalhoz való hozzáférés megtagadása mindennapossá vált. Egészen bizarr esetek jelentek meg, mint például amikor egy születésnapra szánt “Isten éltessen!” az algoritmusok áldozatává vált. Oh, mon Dieu! Azt merte mondani: Isten!
Az immáron négy elkezdett és befejezésre váró cikkem tehát még mindig a laptopban kuksol, mert ezt a témát sürgősebbnek ítéltem meg.
Kedves EU polgár, majd mi jól megvédünk téged, ha kell saját magadtól is és a jövőben tízszer is megfontolod, hogy miket fogsz gondolni! Egyáltalán miért is akarsz gondolkodni? Mi majd megmondjuk neked, hogy mi a véleményed!
Önöknek is feltűnt már, hogy minél több kvóta nénit eresztenek rá a társadalomra, annál demagógabbá, humortalanabbá és tiltási fanatikusok színterévé válik az egész életünk?
Hogy pletykáljak is egy picit, holott nem az, de eddig sehol nem láttam erre vonatkozó magyar jelzést: a drágalátos EU egy új beutazási szabályozást talált ki nem EU polgárok részére, amely vonatkozik olyan országokra is, mint például az USA, Ausztrália és hasonlók, s amelyekre nem igazán jellemző, hogy polgárai tömeges menedéket kértek volna az Unió területén. A lírai hangzású “ETIAS” ne tévesszen meg senkit!
Végre eljutottunk volna oda, hogy az emberek eléggé szabadon utazgathattak ide és oda is, amennyiben volt rá pénzük, de most ezt meg akarják nehezíteni. Az ide vonatkozó tervezet egyelőre még csak angolul látható. Mint minden ilyen esetben, várható, hogy az érintett nem EU országok hasonló rendszerrel fognak reagálni.
A bennem lakó kis ördög természetesen megszólalt, mert véleményem szerint ez már az amúgy régóta tervezett (!) magán utazások korlátozásának az előszele. A szabad utazás – egy újabb áldozat a klíma-szekta oltárán.
Az más kérdés, hogy érvényes dokumentumok nélkül az európai határokat ostromlók változatlanul “menedéket” fognak kapni, hiszen az jár nekik. Az európai értékek jegyében.
Van annak valami egészen bizarr mellékzöreje, hogy lúdtalpas, többnyire kirívóan puhány és / vagy amerikai stílusban elhízott csávók, akik katonaságot csak a play station-on vagy filmekben láttak, egy olyan zsigeri fasiszta, de legalább velejéig parazita formációt védenek, amely újabb kori történetében a szervezett bűnözésen, kurvákon, olcsó cigin, nagyipari béranyaságon és suttyomban telepített kísérleti laboratóriumokon kívül eddig nem sokat adott a világnak. Szláva banderapántlika!
Nem szokásom a magyar közéletet kommentálni, akkor sem, ha a távolság dacára, eléggé széleskörűen igyekszem tájékozódni kis hazánk aktuális ügyeiről, lehetőleg minden oldalt figyelembe véve. Most azonban kivételt teszek egy végtelen ostobaságában, tájékozatlansága miatt megrázó cikk apropóján, amit a magyar celebeket nagyipari méretekben provokáló és sokszor lejárató celeb, Puzsér Róbert volt képes kiadni a kezéből. A magát “megmondó embernek” címkéző Puzsér, akit a méltán népszerű “Hajóágyú” legénysége nemes eleganciával Zsupérként emleget, már többször bebizonyította, hogy nemhogy a saját szakmájához (történelem tanár) nem ért, hanem úgy általában eléggé hiányos tudással beszél és ír olyan dolgokról, amelyekről semmit, vagy keveset, legtöbbször azonban hibásan értesült.
Semmi baj nincs azzal, ha valaki csak egy szűk területen, jelen esetben a celeb-világban ismeri ki magát, amennyiben messzire elkerüli a természettudományos, a világpolitikai, történelmi és társadalomtudományi témákat. Egy olyan valaki, aki – a jelek szerint – nem olvas, nem kutat fel háttérinformációkat akár a mainstream forrásokból sem, de notórius rendszereséggel mégis önjelölt váteszként messzemenő következtetéseket von le abszurd feltételezéseinek elegyéből, az egyszerűen csak kínos.
A saját – elviselhetetlenül ordibáló – hangjába önfeledten szerelmes publicista nyilvánvalóan nem politikai agitátorként gyűjtötte össze hívei népes táborát. Ez rendben is van, akár örülni is lehet ennek, ha a világnézettől és életfilozófiától egyébként teljesen független toxikus butaságaival nem lihegne a gyanútlan közönség nyakában, melynek egy része kritikátlanul át is veszi égbekiáltó ostobaságait.
Dacára, hogy három elkezdett tanulmány hever a “fiókomban”, aktualitása miatt mégis egy napok óta megőrzött anyagot teszek közzé, aminek ugyan látszólag semmi közvetlen köze nincs Puzsér kirohanásaihoz, mégis kiváló válasznak érzem a bevezetőben említett kör, amelybe Puzsért is sorolom, háborúval kapcsolatos naiv, de ahhoz képest végtelenül veszélyes tévelygéseire. Az idézet végén mutatom be a Facebook-on (is) megjelent szöveg szerzőjét.
»A hónap dühöngője
A Brügge-i Collège d’Europe az EU saját, közpénzből finanszírozott karrieriskolája.
Három évvel ezelőtt az EU volt külügyi megbízottjának, Federica Mogherini-nek (aki fiatalon az Olasz Kommunista párt ifjúsági szövetségének tagja volt- HND) – az egyetem belső elosztási irányelveit figyelmen kívül hagyva, és az előírt képesítési követelményeket nem teljesítve – rövid úton felajánlották, szinte utána dobták az ottani rektori posztot.
Még írásos pályázatot sem nyújtott be, mivel a legmagasabb tudományos fokozatát, ami volt és mostanáig van neki, a dél-franciaországi Aix-en-Provence-ban egy “Erasmus Kollégiumban” szerezte.
A mérsékelten tehetséges olasz számára – a jelek szerint – semmilyen utófoglalkozást nem terveztek az ötéves (2014-2019) megbízatási időszak után, amely – mint emlékezhetünk rá – nem hagyott mélyebb benyomást. Mogherini magánéleti okokból Belgiumban akart maradni, de a munkaerőpiac szabad (politikai védelem nélküli) vadonjában nem talált megfelelő és felháborítóan jól fizető állást.
Elég egy telefonhívás és Herman Van Rompuy, az Európa Tanács korábbi elnöke amúgy, jelenleg az egyetemi igazgatási tanács elnöke szépen kizárta a német politológus, Prof. Dr. Jörg Monar utódjának formálisan alkalmas jelöltjeit. Talán nem véletlen, hogy a bizottsági elnök, von der Leyen is támogatta a – hozzá hasonlóan – hirtelen az égből pottyant “meglepetésjelölt” kinevezését. Így a sokéves egyetemi vezetői tapasztalattal rendelkező kiváló tudósnak szánt pozíciót, a vele járó inflációbiztos havi 14 ezer eurós fizetéssel együtt az egyetemi adminisztrációban újoncnak számító Mogherini kapta meg.
“A nepotizmus megdöbbentő esete” – foglalta össze akkoriban hitetlenkedve az eseményt a baloldali francia újság, a Libération.
Eddig, 1949 óta az egyetem tudományos évfolyamait (az úgynevezett “doktori fokozatokat”) mindig kiváló európaiakról nevezték el: Gottfried Wilhelm Leibniz, Leonardo da Vinci, Wilhelm és Alexander von Humboldt, Arisztotelész, Nikolaus Kopernikusz, Albert Einstein, Voltaire, John Maynard Keynes, Hannah Arendt.
Most jelentették be a következő posztgraduális évfolyam szellemi mecénásának kiválasztásáról szóló – nyilvánvalóan maga Mogherini által hozott – döntést: egy Madeleine Albright nevű “kiváló európai” kapja, ami bizonyára nem csak azért furcsa, mert ő az Amerikai Egyesült Államok volt külügyminisztere.
A születési hely, Prága, önmagában nem teszi “kiemelkedő európaivá” az amerikai politika egyik legbefolyásosabb alakját. Mit akar tehát ez a Brügge-i szellemi fáklya szimbolizálni egy ilyen választással, azon túl, hogy sürgetően szeretné transzatlanti irányultsággal politizálni az uniós akadémikusok következő generációját?
Albright neve óhatatlanul is mindenekelőtt a leghíresebb dokumentált embertelenségével kapcsolatos asszociációt idézi fel, nevezetesen azzal a kijelentésével, hogy 500 000 iraki gyermek halála megérte az USA Irak elleni embargóját.
A második Öböl-háború (inkubátor hazugság) után az USA tizenkét évre drákói szankciókat vezetett be Irak ellen, majd 2003-ban az ország illegális inváziója következett, Colin Powell korábbi külügyér hazugságára alapozva. Powel később beismerte, hogy az iraki tömegpusztító fegyverek valójában nem is léteztek.
Az Egyesült Államok magas rangú ENSZ-tisztviselői lemondtak, mert “népirtásnak” tekintették az irakiak ezreinek tudatos és szándékos megölését.
Maga Albright azzal indokolta a szankciós politikát, hogy Irakot teljes leszerelésre kell kényszeríteni a világ többi részének védelme érdekében. A valóságban azonban az országot nem lehetett lefegyverezni, mert az USA által kitalált tömegpusztító fegyverek egyszerűen nem léteztek ott, akármennyire is keresték azokat.
Az amerikai televízióban arra a kérdésre, hogy utólag visszatekintve tényleg megérte-e a több halott gyerek, mint Hirosimában, Albright azt válaszolta: “Azt hiszem, ez egy nagyon nehéz döntés, de az ár… úgy gondoljuk, hogy megérte”.
Albright a vele rokon lelkületű lengyel radikális Zbigniew Brzezińskit hozta a Fehér Házba, akinek világhatalmi doktrínája az amerikai külpolitika legstílusosabb félreértése lett. A Kiotói Jegyzőkönyvről szóló tárgyalásokon (1997) ő volt az, aki kikényszerítette, hogy a NATO környezetpusztító műveleteit, amelyek – ebben a tekintetben is – gigantikus mocskolásnak bizonyultak, ne korlátozza az “üvegházhatású gázok” kibocsátásának ellenőrzése.
Tanácsadó cégével nemcsak azt tudta, hogyan lehet magánprofitot termelni a saját maga által létrehozott globális csatatereken, hanem megteremtette a politika és az üzleti élet közötti legbefolyásosabb személyi lízingelési pontot is. A Biden-kormány több vezető tisztviselője – köztük Victoria “Fuck the EU” Nuland – az Albright Stonebridge Groupnak dolgozott, amely egyébként a Pfizer gyógyszeripari óriáscéget is képviselte és képviseli nemzetközi kereskedelmi és szellemi tulajdonjogi ügyekben.
Úgy tűnik, ennek a visszataszító profitorientált, lobbizási és intrikusi – változó felállású alakulatnak egyetlen gyenge pontja, hogy a “Joschka Fischer & Company” nevű politikai stratégiai tanácsadó klikket tekinti neves együttműködő partnerének. (Nem véletlen, mert a német Zöld Párt egyik alapítója, a rendőrverésről, randalírozásról és demagóg nézeteiről ismert, képzést messziről sem látott korábbi külügyminisztere és George Soros németországi bizalmasának eredeti mentora Albright volt. – HND)
Madeleine “Megérte” asszonyság, a nemzetközi jog olyan mélyreható aforizmáinak megalkotója, mint:
-“Ha erőszakot kell alkalmaznunk, akkor azért, mert mi vagyunk Amerika”;
– vagy olyan kamaszos világrend-kívánságlisták, mint “Oroszország ásványkincsei túlságosan hatalmasak ahhoz, hogy csak az oroszoké lehessenek!”;
– illetve olyan metamorális manipulatív bölcsességek, mint “Ha elég gyakran ismételgetsz egy hazugságot, az kezd úgy hangzani, mintha igaz lenne”.
Albright, akinek zseniális víziója a NATO végtelen keleti terjeszkedéséről és Jugoszlávia szétzúzásáról nem hagyott mást, mint egy aknákkal teleszórt terepet – ugyanannak a kontinensnek a délkeleti részén, amelynek a Brügge-i Kollégium magasztos nevét köszönheti. A terület egy veszélyes időzített bombát képez, amely bármikor felrobbanhat, akár negyedszázaddal “sikeres elhelyezése” után is.
Semmi más, csak radioaktív és kémiai szennyezés – a talaj, a talajvíz, az élelmiszerláncok kontaminációja, hiszen Albright a Balkán fölött (ahogy később Powell Irak légterében) a “demokratikus pacifikáció” áldásait hozta el (becslések szerint) 31 000 urániumban szegényített lövedék ledobásával, ami – járulékos mellékhatásként – nem csak a nemzetközi jog célzott megsértésének legmérgezőbb precedensét teremtette meg, hanem az orvosilag korábban ismeretlen “Balkán-szindrómát” is, a leukémia egy speciális formáját, amelyet a többszörös rákos megbetegedések példátlan hulláma kísért.
Katasztrofális politikájának romjai a Nyugat-Balkánon és a Közel-Keleten, valamint az egész világon láthatók. Albright kurzusa a világ idegen régióinak erőszakos leigázása, a természeti erőforrások kíméletlen elrablása, titkosszolgálati beavatkozások és (nyílt) rendszerváltás, szuverén államok folyamatos zsarolása. Ez az alapvetően törvénytelen, mélységesen embertelen és a világ messze legbrutálisabb szankciós politikája időközben az addig érinthetetlenül magabiztos hegemónt, az USA-t – Albright döntő segítségével – az etikai, gazdasági és világpolitikai csőd szélén álló birodalommá változtatta.
A tisztesség azt követeli, hogy legalább egy jelöléssel, azaz Madeleine Albright jelölésével várjunk, még ha csak az “Arany Satrafa”-díjra* is, amíg a Föld legalább megközelítőleg ki nem heveri hagymázas szeszélyeinek örökségét, ami szakértői vélemények szerint körülbelül 4,5 millió év múlva következhet be. (*A szerző eredetileg a magyarra nehezen lefordítható, goromba német kifejezést “Pissnelke”-t használta.)
Addig is tegyünk Federica Mogherini-nek egy javaslatot az ég szerelmére! Nicolas Sarkozy például, akinek már régen börtönben kellene ülnie, de még mindig szabad. Ahogy Tony Blair is, a modern idők egyik jeles gazembere, akit még a királynő is lovaggá ütött, de az ütés sajnos csak a lovagságának szólt. És, hogy ne feledkezzünk meg az artikulált festékes zsákdobálás* világon leghíresebb célpontjáról, Joschka Fischerről sem. (Egy zöld pártkonferencián Bielefeldben a résztvevők egyike festékzsákot dobott Fischerre, tiltakozását kifejezve a zöldek koszovói háborús részvétele miatt -HND)
Mint láthatják, az “illegális támadó háború” narratívájának számos kitűnő európai alternatívája lett volna. Minek messze keresgélni, amikor háborús bűn olyan közel van?«
Mogherini, aki a nemzetközileg jól beágyazódott kvóta-nénik orvosi lova, hirtelen és csodába illő újabb karrier lépcsőjéről tanulságos cikket olvashatunk németül ITT.
A szöveg eredetileg Martin Sonneborn, a “Die Partei” nevű, gyakorlatilag minden jelenleg divatos ideológiától mentes, mégis inkább baloldali színezetű párt alapítójának és EP tagnak a Facebook oldalán jelent meg 2023. június 11-én, illetve a Twitteren is közölte.
Neues aus der EU +++ Neues aus der ++ EU +
Pissnelke des Monats
Das Collège d’Europe mit Sitz in Brügge ist die hauseigene Karriereschmiede der EU, finanziert aus öffentlichen Geldern.
Vor drei Jahren war der ehemaligen Außenbeauftragten Federica Mogherini kurzerhand der… pic.twitter.com/dWTOwkbFXc
A szatirikus újságíróból politikussá avanzsált Sonneborn azon kevesek közé tartozik, aki nem blamálta magát korábban nemzeti politikai fórumokon, hiszen éppen a megkövesedett, egyívású “pártokrácia” ellen lépett fel.
Természetesen változatlanul igyekszem kikerülni a hazai témákat. Amennyiben mégis hivatkozok valakire, vagy valamire, annak olyan kirívóan felháborító oka lehet, mint most is. Az internet korában nem érdekelnek a nemtudásra, tájékozatlanságra utaló kifogások, amennyiben az arroganciától lépni alig tudó elkövetők esetleg ilyesmivel érvelnének. Akkor tessék megmaradni a celebek langymeleg lábmosóvizében, ott nem történik semmi lényeges dolog, maximum egymás tyúkszemére lépnek.
A bajok akkor kezdődnek el, amikor az ember Istent akar játszani – írtam néhány évvel ezelőtt. Globális világunkban azonban már jó néhány messiás-komplexussal megvert, többé-kevésbé ismert közszereplővel van dolgunk, akik a fejükbe vették, hogy a maguk által kiagyalt torz képre akarják formálni az emberiséget, kerül, amibe kerül. Akkor is, ha az emberiségnek esze ágában sem lenne radikálisan megváltozni. Korunk egyik tragédiája, hogy ezek a – magukat valamiféle “Megváltónak” képzelő – figurák szorosan együttműködnek a maradék 99 százalék ellen.
A Világgazdasági Fórum weboldalán olyan hangzatos szlogenekkel találkozik a gyanútlan érdeklődő, melyek szerint a Fórum egy platformot képez a gazdaság, politika, entellektüelek és egyéb vezetők között a globális kulcsfontosságú kérdések megvitatására. Az ötven éve ápolt és szépen, lassan kiépített partnerség végső célja azonban a demokrácia megszüntetése, helyette globális gazdasági szempontok alapján kiválasztott, senki által meg nem választott irányító elit beültetése vezető pozíciókba. Ezek a vezetők nem a közjót, hanem a gazdaság érdekeit szolgálják.
A fasizmus huszadik századi – eredeti – verziója az állam és a gazdaság fúzióját jelentette (Olaszország, Németország).
A kommunizmus a gazdaság állami átvételét akarta megvalósítani, elvben a nép érdekében, gyakorlatban azonban ott is egy kiválasztott nómenklatúra profitált a rendszerből.
A 21. századi fasizmus viszont az államot akarja felhasználni a világot irányító egy százalék uralmának biztosítása érdekében, a biomasszának tekintett emberiség minél kevesebb beleszólásával. A covid pandémia csak egy eszköznek látszik az átalakítási folyamat felgyorsítására.
A járvány egy eddig soha nem látott vagyonelosztást eredményezett alulról felfelé, miután a lezárások miatt a különböző országok gazdaságai gyakorlatilag megbénultak. A középosztály, a kis és közepes vállalkozások, minden ország gazdasági gerince amúgy, millió számra mentek tönkre világszerte. Ez egyúttal a klasszikus kapitalizmus, az egyéni vállalkozások végét is jelenti a globális korporációk javára.
Az Egyesült Államok gazdasága, amely Trump elnök politikájának jóvoltából statisztikai rekordokat döntögetve regenerálódott a korábbi pangásból, gyakorlatilag a csőd szélén áll és ehhez nagyban hozzájárultak a mesterségesen szított, hónapokig tartó faji zavargások is.
Az természetesen – szintén – teljesen véletlen, hogy Joe Biden elnöki kampányának mottója “Build Back Better” (építsd vissza jobban) volt, ami nem más, mint a Schwab által forszírozott “The Great Reset” (nagy újraindítás).
Forrás. reuters.com Biden és Schwab a 2016-os Fórumon
A világjárvány egyértelmű nyertesei a nagy tech-cégek, mint Amazon, Google, Facebook, Netflix, Twitter és így tovább, valamint a gyógyszeripar, illetve Kína.
Előre bocsájtom, hogy nagy tisztelője vagyok a klasszikus ázsiai kultúráknak. Az egyéni szabadságot masszívan korlátozó kommunista, vagy bármilyen más diktatúrának viszont nem.
A Kínai Kommunista Párt egyik feltétlen barátja a nyugati világ – jelenleg – legbefolyásosabb ideológusa, Klaus Schwab. Harminc éve látja vendégül Davosban a kínai pártvezetőket és oligarchákat. Fia, Oliver Schwab, a Fórum pekingi irodájának vezetője, akinek felesége kínai. Nem véletlen, hogy a pandémia kínai kezelését, a bevezetett drasztikusan szigorú intézkedéseket a WHO igazgatójával, Tedros Adhanom Ghebreyesus-al kórusban éljenezte. A WHO igazgatója annak idején Kína nyomására kerülhetett pozíciójába, dacára a múltja miatti hatalmas ellenállásnak.
Egy különleges szövetség alakult ki a szemünk láttára a covid-válság apropóján: a nagy, multinacionális korporációk és a kínai kommunista vezetés közös nevezője a polgárok állandó megfigyelése, biometrikus-digitális rendszerbe foglalása és a Kínában már alkalmazott “társadalmi kredit” (social credit) bevezetése. Ez utóbbi minden diktatúra álma, melyben a polgárok legtöbb, akár legapróbb aktivitásait is digitálisan követve kívülről határozzák meg azok részvételi lehetőségét a társadalmi életben. “Aki nem lép egyszerre…”
A sorozat ugyan nem elsősorban a covid-19 járványról, hanem annak eszközként való felhasználásáról szól, de nem árt egy rövid áttekintést adni a történtekről:
2015-ben az USA járványügyi guruja, Dr. Fauci, aki Obama, Trump és most Biden alatt is ebben a pozícióban tevékenykedik, a sűrűn lakott kínai Wuhanban található laboratóriumba telepítette ki a denevéreken folytatott korona vírusokkal történő kísérletezést, ami egyébként a bio-fegyver kategóriába esett. A történtekről angol nyelven ITT és ITT olvashatunk.
2019-ben New York városában megtartották a már korábban említett Event 201 nevű pandémia-szimulációs gyakorlatot, amelyről felvételek készültek és az érintettek honlapján megtekinthető, és aminek célját – vigyázat! – tavaly áprilisban egy BBC interjúban az egyik főszervező, Bill Gates letagadta!
Miközben Kína a világ első, eddig soha nem látott nagyságrendű lezárását (lockdown) vezette be Wuhanban, majd Hubei körzetben és egyúttal nemzetközi újságírókat utasított ki az országból, februárban megjelent az első tanulmány arról a feltevésről, hogy az új fajta korona vírus esetleg laborból származhat. Német és angol nyelven ITT találjuk a tanulmány ismertetését, amit nem sokkal később el is tüntettek, már csak a cikkben látható részletek léteznek. Ezek szerint a vírus egy biológiai fegyver és a HIV vírus mesterséges úton modifikált változata lehet.
A világ szinte összes országa bezárkózott, a nemzetközi kereskedelem megbénult. Ekkor derült ki a globalizáció első, embereket veszélyeztető hátránya: a maszkok, védőruhák, orvosi eszközök hiánycikké váltak, mert szinte mindenki Kínából szerezte be ezeket és ilyen mennyiségre – nagy hirtelen – nem volt egyetlen ország sem felkészülve.
Miközben a világ nagyrészt a bezártság miatt szenvedett, megjelentek az első képek a “vírust legyőző” Kínáról, ahol az emberek gondtalanul ünnepeltek. Eközben az USA nagyvárosai lángoltak, az elnökválasztási kampányban rasszizmussal vádolták Trumpot, aki nem volt hajlandó abbahagyni a “kína-vírus” fogalom használatát. Ezt a kifejezést most Biden betiltotta.
Klaus Schwab és haverjai a kínai út helyességét ismételgették minden eléjük tolt mikrofonba, miközben mindenki a nagy megváltásra, a vakcinára várakozott.
A globalizáció és a világkormányzás kezdeteinek, azaz az “összeurópai összefogás” jegyében Angela Merkel, német kancellár utasította a saját, illetve a francia, holland és spanyol egészségügyi minisztereket (!), hogy nemzeti beszerzés helyett adják át az oltás megrendelésének tisztségét az EU részére. A kormánybarát német Bild Zeitung szerint Merkel és von der Leyen külön kívánsága volt, hogy a miniszterek alázatos hangnemben (!) írják meg kérésüket. Már előre kitervelték a nagy közös európai oltás ünnepélyes megkezdését. Mint tudjuk, másképpen történt. Nem akarom külön kihangsúlyozni, de én szóltam von der Leyennel kapcsolatban…
Az amerikai elnök beiktatása után, hogy, hogy nem, az addig tömeges tesztelésekre felszólító WHO megváltoztatta a véleményét a PCR tesztek megbízhatóságáról. Egyre másra jelennek meg, igen, most már a hazai sajtóban is, hogy a vírus valóban labor eredetű lehet és esetleg emberi hanyagság miatt kerülhetett ki a világba. Magyarul ITT, németül ITT és ITT tájékozódhatunk. Az utóbbi linkben több, mint 150 covid tartalmú tudományos cikk listáját is megtaláljuk, akit érdekel.
Az emberek alig várják már a bezártság végét. Számolják a napokat abban reménykedve, hogy visszakapják korábbi életüket.
A hátunk mögött azonban a társadalmat átépíteni akaró önjelölt elit más sorsot talált ki nekünk, amit az “új normalitás”, “globális kormányzás”, “bio-biztonság”, “új zöld egyezmény” és a “4. ipari forradalom” (4IR) címszavak alatt akar ránk kényszeríteni.
Sokszor látok olyan véleményeket, hogy majd a természet “megoldja” a nagyzási hóbortban szenvedő vénemberek társadalmat romboló ámokfutását. Csakhogy az évtizedek alatt kiépített szervezeteik, jól fizetett és mélységesen indoktrinált személyzetük ma már önjáró. Létezésük, tevékenységük teljesen függetlenné vált az alapító személyes jelenlététől.
A sorozatnak vége, de a téma megmarad. Az ellenállásra nem sok lehetőséget látok, kivéve, ha képesek vagyunk egy sokoldalúan képzett, magabiztos és valóban jól informált, kritikus szellemű fiatal generációt a megalomániás öreg fantaszták ellen mozgósítani. Olyan fiatalokat, akik tudása és az emberségbe vetett hite némi esélyt adhat a fasisztoid techno-horror megállítására.
A technika lehet áldás, de ha az összes tevekénységünkről lemondva kiszolgáltatjuk magunkat neki, akkor rabszolgák leszünk. Rabszolgák, sok-sok szép, minket folyton ellenőrző kütyüvel.
A sorozat első része ITT, a második ITT és a harmadik ITT olvasható.
Kisértet járja be a világot, a “Nagy Újraindítás” (“The Great Reset”) kisértete. Nem véletlenül választottam Voltaire “Candide”-jára, illetve a Kommunista Kiáltványra utaló szavakat. Olyan időket élünk, amikor az eddig összeesküvési elméleteknek kezelt vélt, vagy valós tervek megvalósulni látszanak. Nem volt egyszerű kiszűrni a rendelkezésre álló információkból a lényeget, de legalább megígérhetem, hogy a cikk sem lesz könnyű olvasmány. Korántsem a stílusa, hanem a lehangoló tartalom miatt. Szóltam előre…
2020. júniusában jelent meg Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítójának és elnökének legújabb könyve Thierry Malleret társszerzőjeként, “COVID-19: A Nagy Újraindítás”.
Forrás: amazon.com
Tulajdonképpen egyszerűen el lehetne intézni ezt a meglehetősen banális stílusban megírt, naivnak tűnő szóbuborékokkal operáló pamfletet azzal, hogy egy kényelemben és jólétben megöregedett, arrogánsan nagyzoló bácsi álszent kommunista elemeket tartalmazó, zöld ideológiával megspékelt, fasisztoid horror-showja. A probléma mégis az, hogy Klaus Schwab jelenleg a világ egyik legbefolyásosabb embere, akinek hívására a világ politikai és gazdasági vezetői megjelennek a svájci Davos-ban tartott elit találkozóra.
A fanatikus transzhumanista Schwab könyvének lényege: dicshimnusz a techno-totalitáriusan ellenőrző állam koncepciójára. Maga az ötlet nem új, s nem csak sci-fi alkotásokban találkozhattunk ilyennel. A világot irányító elit régóta keresett lehetőséget arra, hogy a fejlett országok egyre öntudatosabb, egyre tájékozottabb lakóit hogyan tudná különböző eszközökkel kontrollálni és egyúttal féken tartani. Nem véletlen tehát, hogy sokan már az 1970-es években kacsingattak Mao Ce-Tung kínai kulturális forradalmára.
Az egyik ilyen – meglepetés! – David Rockefeller, az olajmágnás és persze filantróp volt:
„Bármi is legyen a kínai forradalom ára, nyilvánvalóan sikerült nem csak a hatékonyabb és elkötelezettebb ügyintézés kialakításában, hanem a magas morál és közösség elősegítésében is. Mao elnök vezetésével a Kínában folytatott társadalmi kísérlet az egyik legfontosabb és legsikeresebb az emberiség történetében. ” (New York Times, 1973)
Zbigniew Brzeziński, a Trilaterális Unió alapítótagja, a “The Grand Chessboard” könyv szerzője, Carter, amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, valamint Obama mentora szintén a hetvenes években elmélkedett a jövő technológiailag fejlett társadalmáról, amelyben az emberek minden lépését nyomon lehet majd követni. Leghíresebb, egyúttal leghírhedtebb kirohanása mégis 2008-ban, a londoni Chatham House-ban megtartott beszédében hangzott el:
“A nagy világhatalmak, újak és régiek új realitással szembesülnek: míg hadseregeik felszereltsége nagyobb, mint valaha, képességük a politikailag felébredt tömegek ellenőrzésére történelmi mélypontot ért el.” […] “Egyenesen megfogalmazva: a korábbi időkben könnyebb volt egymillió embert irányítani, mint egymillió embert fizikailag megölni; ma végtelenül könnyebb megölni egymillió embert, mint egymillió ember ellenőrizni.”
Kevésbé vérgőzös, viszont ahhoz képest relative ismeretlen kanadai olajmilliárdosból lett környezetvédelmi aktivista, akinek az ENSZ klímavédelmi ágendáját köszönhetjük, miután sikeresen elhitette a világ vezetőivel, hogy egy 19. századi feltételezés alapján (!), a széndioxid, leánykori nevén CO2 minden evilági bajunk okozója. Maurice “Mo” Strong-ról van szó, aki szintén Kína és ezen belül is Mao Ce-Tung nagy tisztelője volt, amiről a nevébe illesztett “Mo” tanúskodik. Strong, Rockefeller és Soros személyes barátja, 1992-ben a következőket nyilatkozta:
“Nem az lenne a Planéta egyedüli reménye, ha az ipari társadalmak összeroppannának? Nem a mi felelősségünk, hogy ezt a célt elérjük?”
Maurice Strongról részletesebben ITT írtam, 2017-ben, a linkben a legújabb változat található.
Nos, kérem, jelenleg a fejlett ipari társadalmak gazdasági összeomlását tapasztaljuk, Kína kivételével. Ezt a folyamatot üdvözli szinte tapsikolva, mint az emberiség hatalmas lehetőségét egy jobb és szebb világ kialakítására Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum megalapítója és elnöke. Schwab Kína, de leginkább Xi Jinping elnök híve könyvének jelentős része a kínai modell dicséretével foglalkozik. Nem véletlenül.
Lássuk a tényeket:
2019. október 18-án a Világgazdasági Fórum, a Bill Gates Alapítvány és a Johns Hopkins Center New York városában egy pár órás pandémia-szimulációt tartott Event-201 néven. Dacára, hogy a gyakorlat megtartására vonatkozó információk a résztvevőknél nyilvánosan hozzáférhetők, a közösségi média mégis homályosan megfogalmazott “fact-check” (“tényellenőrzés”) címkét nyom minden egyes hivatkozásra.
A gyakorlat tartalmát így határozták meg:
“Egy új fajta zoonotikus (állati eredetű) koronavírus kitörése, amely denevérekről disznókra, majd emberekre terjed, s ez később hatékonyan fertőz embereket, súlyos pandémiát okozva. A kórokozó és az általa előidézett betegség a SARS megbetegedésekhez fog igazodni, viszont az emberi közösségekben enyhébb szimptómákkal, de gyorsabban terjed.”
2020. január 20-24 között jött össze Davosban a milliárdosok, konszern elnökök, vezető politikusok paláver-klubja, a Világgazdasági Fórum 50. Konferenciája, amelyen Merkel kancellár a nagy “transzformációról” beszélt. Ezzel egyidejűleg, január 23-án a kínai Wuhan városban kihirdették a világ első “lockdown”-ját (lezárás) és a globális hírözön beindult, miközben külföldi tudósítókat utasítottak ki az országból.
Alig néhány nap elteltével a WHO igazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus, a korábbi etiópiai kommunista rezsim egykori vezető kádere dicsérő szavakkal, követendő példaként, egyúttal irányt mutató megoldásként említette a kínai vezetés járványügyi intézkedéseit.
Februárban a német külügyminiszter, Heiko Maas, nagy mennyiségű (kínai eredetű) maszkot ajándékozott a kínai hatóságoknak, miközben a német egészségügyi miniszter, aki eredetileg bankszakember, egy azóta törölt twitter posztban a karantént diszkriminációnak deklarálta. Ursula von der Leyen Greta Thunberget fogadta a “European Green Deal” nevű, két billió (kétezer milliárd) eurós “klímavédelmi” terv bemutatásán.
Márciusban olasz haladárok elindították az “ölelj meg egy kínait” mozgalmat, vélhetően fatális következményekkel. Ebben az időszakban még egyik nyugat-európai repülőtéren sem vezettek be egészségügyi ellenőrzést.
Az eddig inkább csak a háttérben ügyködő, a szélesebb nyilvánosság előtt gyakorlatilag ismeretlen Klaus Schwab kilépett a világ elé és a “nagy újraindításról” kezdett értekezni.
A következő részben a könyv megdöbbentő tartalmával, annak eredeti forrásaival, a Világgazdasági Fórum hálózatával, továbbá a pandémia nyerteseivel fogok részletesebben foglalkozni.
“Ha az Európai Unió egy ország lenne, akkor a demokrácia hiánya miatt nem kerülhetne felvételre az Unióba.” – Martin Schulz, a nem éppen túlképzettségéről elhíresült korábbi EP elnök.
Olyan helyzetekben, amikor csak a pestis és kolera között lehet választani, az okosabbja kiegyezik akár egy összkomfortos vesekővel is. Így történt, történhetett meg az Európai Bizottság elnökének, az antiweber és az antitimmermans front hatékony asszisztálásával történő kinevezése: Ursula von der Leyen, akit korábban a német köznyelv Zensursula-ként (szójáték: cenzúra és Ursula) becézett, egy ideje viszont Flinten Uschi-ra (Puska Uschi) keresztelte át, s akiből majdnem ötszáz millió ember vezetője lett.
Régóta terveztem a hölgyről írni, mert annyi káoszt, inkompetenciát, zsarolást, intrikát, továbbá hatalmas károkat okozó hibás döntést egyetlen német miniszter sem produkált, mint Merkel 2005-ös választási „kompetencia-csapatában” (sic!) feltűnő és így országos ismeretségre szert tévő Ursula von der Leyen (röviden: UvdL) az elmúlt másfél évtizedben.
A magyar olvasók számára személye korábban gyakorlatilag ismeretlen volt, eddig tehát nem láttam értelmét UvdL botrányosan és kétségbeejtően dilettáns tevékenységét részleteiben taglalni. Az alábbi portréban képtelenség lenne mindenre kiterjedő információt közölni, mert amikor – aktualitása miatt – visszakerestem a legmarkánsabb eseteket, kiderült, akár egy regényre való anyagot is lehetne írni a női kvóta látványos kudarcáról.
Bizonyára sokan ismerik azokat az ezredforduló környékén nagy tömegben feltűnt hölgyeket, akik elsősorban valamilyen politikai pozícióban vették át az irányítást különböző vezetői szinten. Ezek a nők már uniformizált külsöjükkel és viselkedésükkel jelezték társadalmi státuszukat: betonfrizura, nadrágkosztüm, amelynek zakója mindig a kelleténél egy számmal kisebbnek látszott, férfiasítva ezáltal viselőjét, agresszív, követelőzően nyers modorú fellépés, pengeélesre összeszorított száj. Mindez a főnököt, a vezetőt akarta és akarja szimbolizálni, aki nem hallgat másokra, akivel a kommunikáció egyirányú utca, aki alárendeltjeit mélységesen megvetve érzékelteti velük, hogy azok kizárólag az ő parancsainak, kívánságainak végrehajtói.
Nos, ennek a nőtípusnak egyik díszpéldánya Ursula von der Leyen, aki elég későn jelent meg a politikában, apja, a korábbi tartományi miniszterelnök (Alsó-Szászország), Ernst Albrecht (CDU) nyomatékos közbenjárására. Von der Leyen először sikeresen kihasználta a karriert csináló hét gyermekes anya mítoszt, majd a vele készített interjúkban már az anyaság áldozatának állította be magát, ezzel indokolva megkésett politikai pályakezdését. A sok gyermek egyébként nem újdonság a befolyásos és / vagy gazdag, esetleg arisztokrata német családoknál, amelyek a nagy számok törvénye alapján mélyen hittek abban, hogy legalább egy utód a sok közül, majd képes lesz a család fényes hagyományait folytatni. A számos gyerek nevelése sem olyan nagy gond, amennyiben megfelelő létszámú személyzet áll rendelkezésre.
Ugyanez vonatkozott “kerékbe tört” orvosi pályafutására is, kihagyva azt az apró részletet, hogy soha nem tette le a szakorvosi vizsgát, viszont nem tiltakozott, ha nőgyógyásznak titulálták. Az sem volt ellenére, hogy a kaliforniai Stanford egyetemen végzett munkásságot tételeztek fel róla, holott csak néhány előadásra iratkozott fel férje ottani kiküldetése idején.
Von der Leyen elsőként a fiatalok, család, nők és idősek életével foglalkozó minisztérium irányítását kapta meg, s ezzel kezdetét vette egy olyan folyamat, amelynek hatásait – sokkal kiterjesztettebb formában – ma már európai szinten érezzük.
Miniszterként tulajdonképpen von der Leyen kezdte el masszívan kiépíteni a német egyetemeken az EU által 1998-ban elfogadott gender-mainstreaming direktívájának bázisát, létrehozva ezzel egy közpénzből fenntartott oktatói maffiát, amelynek tagjai elsősorban a radikális feminista miliő diaszpórájából kerültek ki, döntő többségükben a hírhedt berlini leszbikus-hálózat égisze alatt.
Itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen normális ember nem kukucskál mások hálószobájába és nem kotorászik idegenek fehérneműjében, hiszen a szexuális preferenciákat magánügynek tartja. Csakhogy ezek a nők által létrehozott szervezetek hivatkoznak – kéretlenül is – az életformájukra, tüntetik ki egymást pusztán leszbikus aktivistáskodásaik miatt. Berlin hagyományosan ennek a szubkultúrának az egyik központja már kb. az 1920-as évek óta. Az ezredforduló után már hatalmat akartak maguknak, s ebben von der Leyen segítségükre volt, természetesen a “női egyenjogúság” jelszavával álcázva. A női kvóták bevezetésének hangos követelése is a miniszterasszony nevéhez fűződik, de erre még várni kellett néhány évig. A gender témáról ITT írtam bővebben.
Von der Leyen másik vesszőparipája volt a nemzetközi internetes gyerekpornó oldalak állami ellenőrzése, illetve az oldalak hozzáférhetetlenségének létrehozása. Maga az igény nemesnek tűnhet, akár dicsérni is lehetne, ha… Ha a miniszterasszony és – női – stábja nem állított volna fel eleve lehetetlen, mert technikailag kivitelezhetetlen feltételeket, ha a probléma megoldásának ideje reális keretekben marad és nem “választási ajándékként” akarták volna gyorsan prezentálni, továbbá amennyiben az IT szakmában vezető szakértőkre hallgattak volna.
Nem így történt. Anélkül, hogy a komplex téma technikai részleteivel untatnám a nagyérdeműt, lássuk a tényeket.
2008. őszén kitalálta a miniszterasszony, hogy az internet leginkább a gonosz férfiak játékszere, akik suttyomban gyerekpornókat néznek és ezért a családok megmentésére, az oldalakhoz való hozzáférést el kell lehetetleníteni. Hallomásból azt is tudta, hogy ez már Norvégiában működik, tehát mi sem egyszerűbb, mint az inkriminált oldalakat szép nagy, piros stop-táblákkal ellátni. Így gyűltek össze a vezető internetszolgáltató cégek, a Szövetségi Bűnügyi Hivatal képviselői, illetve a minisztérium jogászai, valamint néhány tudományos intézeti szakember. A cél az volt, hogy 2009. tavaszára elkészüljön a projekt és a miniszterasszony a sajtónak és a parlamentnek tálalhassa a sikert.
Mint kiderült, a megbeszélés résztvevőinek, a műszakiak kivételével a leghalványabb fogalmuk sem volt az internet mibenlétéről, mint általában az egyszerű felhasználóknak sem. Ez még nem baj, de ilyen esetben nem lenne hátrány a szakemberekre hallgatni. Nem ez történt. Von der Leyen, aki egyetlen ülésen sem volt jelen, hanem munkatársnőivel képviseltette magát, rögtön ellenséges indítékot tételezett fel a kizárólag férfiakból álló szakértőkről, megvádolva őket azzal, hogy nem a problémát akarják megoldani, hanem férfi privilégiumaikat megőrizni.
Ez a női kvóta útján, szaktudás nélkül magas pozícióba került feministák egyik alaptulajdonsága, hogy mindent, amit nem értenek meg, azt rögtön a műszaki férfiak összeesküvéseként kezelnek. Szerintük ezek a férfiak csak a parancsaikat végrehajtó, kiszolgáló személyzet tagjai, akiket nyomás alá kell helyezni, s adott esetben akár férfiasságukat kigúnyolva kell ellenállásukat megtörni. Az, hogy egyes követelésüknek objektív technikai akadálya van, az ő elképzelt valóságukban nem fordul(hat) elő. Ez mind a mai napig, sőt, egyre inkább érvényes doktrína.
A miniszterasszony harciasan támadta a parlamentben és az elé tolt mikrofonokban a “kooperálni nem akaró”, patriarchális beállítottságú műszakiakat, miközben az IT szakemberek egy tizenkét pontból álló, egyenként is komplex kérdéseket taglaló listával bizonyították, hogy az eredeti elképzelés kivitelezhetetlen. Megszületett ugyan egy törvény később az inkriminált oldalak hozzáférhetetlenségéről, ami ugyan nem volt igaz, de ezt a törvényt soha nem alkalmazták. Az egész cécó végül is az internet cenzúráját készítette volna elő, a piros táblás oldalak csak alibinek szolgáltak.
Az egyik vezető szakembert, aki tárgyilagos műszaki érvelésével különösen felhívta magára von der Leyen figyelmét, a miniszterasszony pártkapcsolatai felhasználásával kirúgatta a tudományos intézetből, ahol addig dolgozott, sőt doktori disszertációjának elfogadását is megakadályozták. Ez viszont későbbi, nemzetközi tudományos karrierjére végzetes volt. Az esetről teljes részletességgel, első kézből az érintett blogján német nyelven ITT olvashatunk.
Ursula von der Leyen következő reszortja a munkaügyi minisztérium volt, miután az előző helyén temérdek energiát és közpénzt pazarolt el eleve halva született ügyekre. Ez a minisztérium rendelkezik hagyományosan a legmagasabb büdzsével, amelynek dilettáns megcsapolása nem váratott sokat magára.
2011-ben megállapították, hogy a világ egyik leggazdagabb országában, Németországban, 1,6 millió gyermek él a szegénységi színvonal alatt, ezért von der Leyen egy képzési és “részvételi” offenzívát indított a gyerekek felemelésére. A “részvétel” szó abban az időszakban vált felkapottá, amely a hátrányos helyzetűek társadalmi részvételi képességét jelenti, állami segítséggel persze.
A minisztérium át is utalt 1,6 milliárd eurót különböző kommunális igazgatási szerveknek, rendkívül komplikált bürokratikus feltételekkel a pénz kiutalásával kapcsolatban. Elvben ez gyerekenként évi egyezer euró többletbevételt jelentett volna az érintett családoknál, amennyiben a közhivatalok direkt kifizették volna az összeget a már amúgy is szociális segélyen (Hartz4) tengődő gyerekeknek. Ehelyett újabb adminisztratív kapacitásokat kellett kialakítani a jogosultsági vizsgálatra és a pénz elosztására. Hogy végül is az “oktatási-részvételi csomag” másfél milliárdjával mi történt, az mind a mai napig rejtély.
Kiderült ugyanis, hogy Berggruen a gazdasági sáskák által évek óta kivéreztetett, nagy múltú Karstadt-Hertie áruház konszern iránt érdeklődött, megígérve annak haladéktalan felvirágoztatását. Munkahelyek megtartása, új munkahelyek teremtése, modernizálás – ezektől a tervektől volt hangos a német média. Von der Leyen kifejezett nyomására egyeztek bele a bankok a konszern “eladásába” 1, azaz egy (!) euró jelképes összegért a milliárdos részére. Az áruház konszern alkalmazottai készségesen belementek jövedelmük csökkentésébe, munkahelyük megtartása fejében, a hitelezők pedig hajlamosak voltak várni, amíg a beruházások ismét gazdaságossá teszik az objektumokat.
Egy probléma adódott viszont, mert Berggruen, a megváltóként kezelt széplélek semmit nem invesztált a konszernbe. A százmilliós nagyságrendű veszteségek eredményeként először a dolgozók egy részét bocsájtották el, majd 2013-ban kiderült, hogy Berggruen a konszern legértékesebb házait egy osztrák ingatlanbefektetőnek adta el 75,1 százalékban. Hogy az egy euróért átvett konszern részeiért kapott százmilliók hova mentek, csak találgatni lehet. A részletekről ITT és ITT olvashatunk német nyelven.
Forrás: twitter.com / Soros, Von der Leyen, Berggruen
Ha már a miniszterasszony eddigi két posztján ennyire “sikeres” volt, többször felmerült annak lehetősége, hogy egyszer megörökölheti Merkel kancellárságát. Többen egy elkeseredetten folytatott háttér konkurenciát véltek felfedezni a két kvótanő között, bár Merkel többször bizalmát fejezte ki védencével kapcsolatban, ami általában az illető karrierjének végét jelentette.
Nem úgy von der Leyen-nél, akit elég rendszeresen meghívtak a Bilderberg konferenciákra (2015; 2016; 2018; 2019), míg Merkel csak a kancellárrá választási évben, 2005-ben kapott meghívót. Olyan német kancellár, vagy lehetséges jelölt még nem volt, akit nem hívtak volna meg ezekre a zártkörű összejövetelekre, mióta a konferencia létezik.
Forrás: de.Wikipedia.org / screenshot
Majd eljött a nagy nap és 2013. decemberében először lett Németországban női honvédelmi miniszter, von der Leyen személyében. Addigra a hadügyet hozzá nem értő férfi politikusok teljesen leamortizálták és Merkel regnálása alatt (2005-től) már csak egy drága, de ahhoz képest marginalizálódott hadsereggel rendelkezett az ország: se technikában, sem felszerelésben nem ütötte meg a nemzetközi színvonalat, azon kívül, hogy szövetségesként Afganisztánban “védte meg az európai értékeket”, illetve 2013. óta Maliban, a nyugat-afrikai ország sivatagos vidékén támogatta a francia rendfenntartó erőket, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Nagy elánnal fogott hozzá az eddig már két reszortban is kudarcot vallott miniszterasszony a német hadsereg megreformálásának. Kijelentette, hogy család- és nőbarát hadsereget kíván létrehozni. Az egyenjogúság jegyében meg akarta könnyíteni a különböző szexuális beállítottságú emberek katonai pályáját, továbbá a migrációs hátterű, elsősorban muszlim származású fiatalok felé való nyitást is szorgalmazta.
Az ukrajnai válság idején már-már azt hitte az ember, hogy von der Leyen Oroszországnak is hadat akar üzenni. Szerencsére ez a harciaskodás megmaradt a retorikánál. Ugyanilyen hangokat lehetett hallani a szíriai polgárháborúval kapcsolatban is, aztán kiderült, hogy a német felderítő repülőket csak napközben lehetett használni, ha éppen repülésképesek voltak.
A szó “repülésképes” különös fontossággal bír repülőgépekkel kapcsolatban. Ezt a magától értetődő tényt addig nem tartották érdekesnek, amíg magas rangú német politikusok nem maradtak földön a Bundeswehr kezelésére bízott, a politikai elitet szállító, állami gépek sorozatos meghibásodása miatt. Nem csak a szövetségi elnök és a külügyér szerepét játszó, hazánkat éppen most fenyegető, másfél méternyi perszonifikált ön-túlértékelés, Heiko Maas dekkolt hosszabb ideig valahol repkedés helyett. Angela Merkel is került ilyen szituációba, amikor az argentínai Buenos Airesben csak egy napos késéssel tudott megjelenni egy fontos konferencián és – oh, mon Dieu! – reguláris járat első osztályán volt kénytelen átvészelni az utat.
A klíma és a világ megmentésére specializálódott Merkel azóta két géppel repül, akár Japánba is, hátha az egyik cserben hagyja.
Ursula von der Leyen bölcsődéket és óvodákat alakított ki a kaszárnyákban és shopping túrára indult a hadsereg női tagjainak megfelelő sminktükröket, ünnepi uniformist, illetve terheseknek való harci-hacukákat beszerezni. Kissé nagyobb pénzügyi vonzata volt annak az akciójának, amikor harckocsik megvételekor ragaszkodott a terhes anyáknak is alkalmas belső térkialakításhoz és ülésekhez.
Forrás: qpress.de / Illusztráció
A Flinten Uschi becenevet azzal érdemelte ki, hogy az újonnan megvásárolt fegyverek lőni lőttek ugyan, csak nem feltétlenül oda, ahova eredetileg szánták. Bizonyos helikopterekkel is adódtak nehézségek, nem csak az érzékeny színű, ámde ízléses belső dizájn miatt, hanem azért, mert az üléseket maximálisan csak nyolcvan kilóval lehetett terhelni, ami törpéket kisnövésűeket feltételez, ha a harci felszerelést tartalmazó hátizsák súlyát figyelembe vesszük. Hogy beszerzéseivel német helyett francia cégeket részesített előnyben, biztosan Macron elnök szimpátiáját vívta ki.
Nagy visszhangot keltett Flinten Uschi nagytakarítási akciója, amikor egy mesterségesen felfújt, feltehetően kitalált eset kapcsán “radikális jobboldali elemektől” tisztította meg a hadsereget és ennek következtében eltávolíttatta a legendás Dr. Helmut Schmidt, egykori SPD kancellár Wehrmacht uniformisban készült képét a Bundeswehr hamburgi egyeteméről.
A legnagyobb botrány mégis külső tanácsadói miatt tört ki. Két multinacionális tanácsadó céget (Accenture, McKinsey) bízott meg a hadsereg átalakításával és egyúttal diverzifikálásával kapcsolatban, több száz millió euró honorárium fejében. Nem elég, hogy a hatalmas apparátussal rendelkező minisztérium szakemberei fölé külső, a vállalati szférából érkező munkatársakat helyezett, de valamelyik gyereke is az egyik konszernnél dolgozott.
A McKinsey cég menedzser nőjét, Katrin Suder-t nem sokkal később államtitkárrá nevezte ki, akit később a tanácsadói “korrupció gyanús” botrány egyik kulcsfigurájának tartottak, illetve tartanak mind a mai napig, hiszen a megbízásokat a cégeknél dolgozó haverjainak kínálta fel. A német Queer magazinban fellépő, “büszke leszbikus” (saját szavai!) nőt, addigi szolgálatai elismeréseként egy katonai kitüntetés adományozása mellett, a német kormány digitális tanácsának elnökévé nevezték ki. Suder fizikát, színházi és nyelvtudományokat tanult és 2015-ben részt vett a 63. Bilderberg konferencián. Mi ez, ha nem kompetencia?
Mindezek dacára a legújabb Merkel kormányban ismét von der Leyen kapta meg a honvédelmi reszortot. A minisztériumon belüli panamák azonban már nem voltak eltitkolhatók, ezért egy parlamentáris vizsgáló bizottságot állítottak fel a visszásságok felderítésére. Jó néhány hadvezető nyílt levélben támadta von der Leyen dilettáns és feltételezhetően korrupt vezetését, masszívan kockáztatva ezzel saját egzisztenciáját.
A parlamenti vizsgáló bizottság a katonai titoktartásra hivatkozva, csak részben látható anyagokat kapott kézhez. Érdekes módon ez az érzékenység nem volt tapasztalható a külső, vállalati tanácsadók bevonásakor. Von der Leyen telefonjáról minden, esetleges kompromittáló adat kitörlődött. Mielőtt azonban az ügyészség felvette volna a vizsgálatokat, von der Leyen asszony az EU Bizottságának elnöke lett.
Munkája az Unió élén eddig nem sokban különbözik a németországi teljesítményétől: hatalmas tervek, nagy szavak, csak éppen más, az eddiginél sokkal nagyobb dimenziókban, tehát jóval drágábban. Míg Németországban száz milliók és pár milliárd euró folyt ki a viszont nem látásra az általa felügyelt pozíciókban, ma már billiókban, tehát ezer milliárdos nagyságrendekben tervez, az európai adófizetők kárára.
Ha valaki abban reménykedett, hogy Juncker után bárki jobb lehet a Bizottság élén, az tévedett. Azok viszont, akik szerint von der Leyen a megreformálhatatlannak tűnő Unió szétesését fogja hozzá nem értésével, utópisztikus kívánságaival felgyorsítani, azok még reménykedhetnek.
A tömeges migráció erőszakos forszírozása, az adófizetők pénzének multinacionális szervezetekre történő átjátszása, mint az European Green Deal, amelyben két billió euró “privatizálásáról” van szó, s amely egy külön tanulmányt érdemel. A gender-őrület bebetonozása a többségi társadalom ellenében, továbbá az iszlám privilegizált kezelése az Unión belül. Ez ma von der Leyen politikája.
Nem utolsó sorban azonban a korona vírussal kapcsolatos járulékos károk, amelyeknek nem csak hatalmas anyagi vonzatuk miatt lesz fatális következménye a kontinens lakóira nézve, hanem az alapvető szabadságjogok és a privát szféra megszüntetésére való törekvéseknek nyit szabad utat a jelenlegi helyzet.
Bill Gates már régóta követeli a privát kommunikáció ellenőrzését, az EU jó ideje akarja az internetet cenzúrázni, s most – úgy látszik – eljött az idő és a műszaki lehetőség ennek megvalósítására. Legkésőbb a bécsi merénylet után megtaláltatott az alibi is a magán chat-ek ellenőrzésére, mint pl. WhatsApp dekódolására.
Ursula von der Leyen pedig addig is szorgalmasan keresi és meg is találja a mikrofonokat, amelyekbe elmondhatja éppen aktuális beszédét, a mindig ugyanarra a kaptafára készült szöveget. Azt a naiv, valamilyen világjobbító szándék mázával leöntött infantilis giccset, amelyet már kívülről ismerünk. Eközben az Európai Unió csendben haldoklik.
Egy ilyen hatalmas szervezetet csak belülről lehet végleg tönkre tenni. Von der Leyen eddigi pályafutása azt mutatja, hogy erre a feladatra ő a legalkalmasabb.
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!