(Egy fatális baleset után, a fél éve tartó hosszas és nehéz felépülés fázisában jelentkezem újra. Korlátozott mozgási lehetőségem miatt az elmúlt időszakban inkább médiafogyasztó voltam, aktív szövegalkotásaim egy kis számú közönség részére szorítkoztak a fészbukon. Hogy, hogy nem egy közismert és népszerű online oldalon mégis megjelent másolatban az egyik szösszenetem, csakhogy a nevemmel együtt, ezért eltekintek ennek közlésétől – HND)
Egy alfa hím nem hangos. Egy alfa hím nem tolakodik. Egy alfa hím nem mutogatja magát. Csak ott van és az aurája betölti a teret – HND
Abban reménykedtem, hogy ez eddigi életében többszörösen kudarcot vallott, különösebb tehetséggel és képességekkel nem rendelkező, önjelölt “államférfi”, a mesterségesen, algoritmusok és photoshop, illetve mediális manipulációk által felfújt perszonifikált középszerűség az első sikerek után kifullad. Pusztán halálosan unalmas semmit mondása miatt. Amikor megvizsgáltam a Magyart kísérő vak fanatizmus lehetséges okait, még csak éreztem, de ma már biztos vagyok benne, hogy egy régóta, többek által megkomponált psy-op, azaz pszichológiai operációval van dolgunk.
“Egy olyan világban, amelyben az emberek többségének szókincse radikálisan szegényedik, amelyben a szövegértelmezés ezért csapnivalóan hiányos, amelyben nem számít a házastárs és a barátok elárulása sem, amelyben az államot teszik felelőssé még a saját kudarcokért is, de jobban ismerik a trash tévé ócska celebeit, mint a környezetüket, abban az ilyen Magyar-félék könnyű zsákmányra találnak. Se önálló gondolat, sem program, sem figyelemre méltó egyéniség nem volt tapasztalható ennél a régóta felépített, hatalmas összegekkel támogatott nárcisztikus képződménynél, aki sem kritikát, sem valódi vitát nem képes elviselni. Az ő verbális terrorizmusát viszont hatalmas ovációval fogadják a szolgai alázatra felesküdött hívek. A középszerűség manifesztációja neve Magyar Péter, de a közönségére ugyan ez vonatkozik.” – írtam 2024. szeptemberében.
Azóta csak annyi változás történt, hogy a napi gyűlölet-dózis, amit lájkkoldus influenszerként konc gyanánt a hívei elé hajít, egyúttal egyéb, az általa kiszemelt közéleti szereplőkre uszítva mocskos szájú kommandóját, egy ideje “hallod-e te XY” vicceskedésnek szánt beszólással kezdődik. Az öncélú önimádat perverz tükre, hogy szinte minden esetben valamilyen agyon manipulált fényképet mellékel saját magáról, összekapcsolva az epét hányó tartalmat az általa elképzelt valóság siralmasan bájgúnárkodó lenyomatával.
“A címlapról a már jól ismert Richard Gere-t majmolni akaró, de inkább csak egy másnaposan fáradt disznóra emlékeztető, félárbócra eresztett szemhéjú Nárci tekint le ránk, a photoshop nem éppen dicsőségére.” – állapítottam meg a poszt láttán.
Pár éve olvasok egy érdekes blogot, amelynek most megismertem a szerzőjét is. Egészen érdekes személyiség, akinek a véleményére figyelek, akkor is, ha sokszor teljesen eltérő nézeteket vallunk. De éppen ez az érdekes az életben, hogy a különböző felfogású emberek beszélgessenek, cseréljék ki gondolataikat, gazdagodjanak a másik által szellemileg. A napokban közreadott cikke a fanatizmust vette célba és ez nekem is egyik visszatérő témám.
“Akkor is tévedtem, amikor a XX. század szocializmusa után feltételeztem, sosem térhet vissza az a kor. Visszatért. Nyugatról árad felénk ez a pusztító kór. Egyelőre parányi védőbástyaként Magyarország ellenáll, de alig hiszem, hogy győzhetünk ekkora túlerővel szemben.
Emberi torzók alkotta tudattalan massza hömpölyög az utcákon, őrjöngenek, pusztítanak és elképzelhetetlen mértékben agresszívak. A baloldali fanatizmus mindig gyilkoshajlamú. S ha megnézzük ezeknek a korcsoknak a vezetőit, fizikai értelemben, mintha ikrek lennének: csenevész test, merev testtartás, mélyen ülő, gonosz szemek. Istenem, azok a szemek! Mint értelem nélküli emberszabású rokonainknak, a majmoknak, olyan a szemük.
Minap beszélgettem erről egy ismert pszichológussal, egy komoly szaktekintéllyel. Álláspontja szerint attól igazán veszélyesek azok a társadalmi folyamatok, amelyektől elborzadunk, hogy nem is igazán a rendszer ellen szerveződnek, hanem a másik ember ellen. Hogy bár egyfajta verbális absztrakció formájában halljuk az „Orbán lop!”, Orbán takarodj!” rigmusokat, agresszivitásuk alapvetően azokra irányul, akik nem értenek velük egyet, akik a rendszert fenntartják szavazatukkal.” – az egész, szerintem érdekes, olykor radikális, de mindenképpen figyelemre méltó cikket itt találjuk.
Kár lenne időnket és energiánkat, igen, kedves Olvasó, az önökét is, arra pazarolni, hogy több ezredikként beszámoljak én is a karizmamentes, de legalább féktelenül öntelt és arrogáns lájkbajnok kényszeredett vigyorgású húsvéti, népieSCHre formatervezett bohóckodásáról. Mindenki láthatta, akit érdekelt és az is, akit nem annyira.
A beteges nárcizmus, álszenteskedő önmutogatás csimborasszója azonban a római dolce vita imitálása volt, amelyben – mérhetetlenül gusztustalan módon amúgy – az elhunyt Ferenc pápa temetése huszadrangú aktusként jelent meg. Minden bizonnyal ezzel akarta kompenzálni, hogy a meghívott nemzetközi világi és egyházi vezetők közelébe sem engedték. Ez a valóban ízléstelen akció még a saját hívei körében is visszatetszést keltett, legalábbis az igazi hivők között.
Képes volt viszont kitenni magáról egy olyan videót, amin hangosan felröhögtem, bocs, nem tudom másképpen fogalmazni! Ráadásul halálosan komolyan gondolta a mutatványt. Ebben éppen ez a vicces. Ennek a mélynövésű, csekély intellektusú figurának ugyanis nincs humora, de saját magát rettenetesen fontosnak tartja és kényszeresen komolyan veszi. Ebből önkéntelenül is olyan groteszk helyzetek alakulnak ki, hogy az ember tele szájjal, térdet csapkodva nevet. Rajta.
Amellett, hogy a magyar miniszterelnököt újabban elvtársozza, az egyéb, neki nem tetsző közszereplőket, média munkatársakat janicsározza. Emlékezetem szerint a jogi végzettség, legalábbis az én időmben, még némi történelemtudást feltételezett. Úgy látszik, a káder klánból származó ficsúr esetében ez nem volt elvárás, ezért fogalma sincs a janicsár szó eredeti jelentéséről.
Külön elemzést érdemelne azonban a kamu párt és annak szürke eminenciása, Tarr Zoltán, továbbá az eddig felderített szponzorok háttere. Azt ugye senki nem hiszi komolyan, hogy a félmilliárd forintot felemésztő road show tiszás mütyürök eladásából és mikroadományokból származik. Helyettem beszéljen egy kiváló kutató újságíró:
Ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást a Nárci lavina elindítására, azaz az úgynevezett “kegyelmi ügy” kirobbantójára is, aminek a vége – többek között – Varga Judit lemondása volt. Azt elárulhatom, hogy az írási stílus elemzése egy kriminalisztikai alkalmazás is. Olvassák el kérem az Origón megjelent, rendkívül izgalmas eszmefuttatást:
“A magyar nyelv készlettára szinte kifogyhatatlan, ennek ellenére a Vidéki prókátornál felbukkanó ritka, a köznapi nyelvhasználatban szinte alig előforduló kifejezések kivétel nélkül megtalálhatók Magyar Péter bejegyzéseiben is. Ha például a Vidéki prókátor valaki hozzá nem értését, összeférhetetlenségét akarja hangsúlyozni, akkor az alkatilag alkalmatlan kifejezéssel illeti. Ugyanúgy, mint Magyar Péter.”
Végül elérkeztünk a mai naphoz, aminek “durranni” kellett volna, de a Tisza “párt” elnöke és a katonai vezetőből táskahordozóvá mutált szárnysegéd által napok óta beharangozott “hatalmas leleplezés” helyett, egy picurka pukk lett a vége. Két sértett és bosszúra szomjazó figura nagyot akart, de a NER bukása ismét elmaradt! Semmi más nem “derült ki”, mint amit a magyar kormány 2022 óta hangoztat, magyaráz és tesz: a honvédelem erősítése, modernizálása történik a megváltozott világpolitikai helyzet függvényében. De ez már egy másik történet.
A mai show végül mégsem a Nárcié lett, hanem a Gyurcsány házaspáré. Gyurcsány Ferenc visszavonul és elválnak. Dühösen tajtékozva reagált Magyar a bejelentésre, határtalan öntúlértékelésében azt harsogva, hogy mindez miatta történt és mindez a Tisza győzelme! Arról egy szó sem esett, hogy tegnap a Momentum jelentette be, hogy esetleg nem vesznek részt a 2026-os választáson. Van egy olyan érzésem, hogy a háttér szponzorok Magyar Péternek “tisztogatják” a hazai politikai porondot, kiiktatva a potenciális konkurenciát.
Milyen botrány? Nem volt botrány. Viszont egy kedves kollegina megjegyzését azért közreadom, mert nagyon tetszett:
“Reggel rohantam a reptérre, hogy elérjem a menekülő járatot. A kifutón nem volt egy gép sem, csak egy kipukkadt lufi darabjait találtam ott.” – I. H. kollegina aranyköpése.
Végül egy friss, meleg, ropogós megjegyzés Hont Andrástól, ami telitalálat:
Zene:
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: Magyar Péter, Facebook oldala
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!