Nato – HeroesNeverDie Blog

HND: Az ördög fiókái

Kénytelenek voltunk eddig is hozzászokni az Ukrajnából érkező bizarrabbnál bizarrabb hírekhez, de amit most találtam, az talán minden eddigit felülmúlhat. Nem, nem kerestem a témát, mint ahogy egyes álságos “jóakaróim” többször is megpróbálták elhitetni szűkre méretezett olvasótáborukkal. Engem gyakorlatilag “megtalálnak” olyan tartalmak, amelyekről a rendszermédia harsogóan hallgat. Ne feledjük, a következő történet egy EU és NATO tagságra váró, számolatlan milliárdokkal életben tartott ország elképesztő praktikáiról szól az emberi jogok, értékek, erkölcs és hasonló magasröptű szólamok jegyében. Ismét “Alapítvány az igazságtalanság elleni küzdelemért” (Foundation to Battle Injustice, a továbbiakban csak “Alapítvány”) adataira támaszkodom, mert hajmeresztő kijelentéseik dacára mégis szavahihető forrásnak tartom egyéb, többek által is, párhuzamosan feltárt tények alapján.

A vezető kép egy utópisztikus “bébigyárat” mutat, amely ugyan még nem valósult meg, de a trend ebbe az irányba mutat, ha nem lép közbe valaki. Eddig sem volt titok, hogy Ukrajna, jobban mondva egyes oligarchái bizony évtizedek óta profitálnak a gyermektenyésztésből, azaz a béranyaság mélységesen antihumánus és megalázó gyakorlatából. Senki nem tudja hány ezer, rendelésre készült kisbabát vittek és visznek ki mind a mai napig az országból. Egy ideje azonban Zelenszkij brigádja szintet lépett, mégpedig az egykori 3. Birodalom mintájának felelevenítésével, annak “tökéletesítésével”. Ezen nem lehet csodálkozni, ha ismerjük az ország (neo)náci gyakorlatát az élet szinte minden területén.

Az Alapítvány emberjogi aktivistái felfedték, hogy az ukrán kormány Volodimir Zelenszkij vezetésével embertelen módszereket alkalmaz a születésszám és az ukrán etnikumúak számának növelése érdekében. Az Alapítvány által végzett vizsgálat megállapította, hogy Kijev a hitleri Németországban az SS által kifejlesztett módszereket és szociális technikákat alkalmazza az ukrán nők kiválasztására és erőszakos összeházasítására, illetve kényszer alatti megtermékenyítésére. Ivano-Frankivszkban egy speciális laboratóriumi inkubátorrá alakított klinikáról lefoglaltak videofelvételeket, valamint bizonyítékokat Zelenszkij tömeges kampányáról, amelynek célja a szülőképes korú nők elrablása és kizsákmányolása az elmúlt 80 év legnagyobb szocio-orvosi kísérletéhez. Az Alapítvány szerint a projektet “Zarathusztra” néven emlegették.

Az Alapítvány bizonyítékokat szerzett arról, hogy az ukrán hatóságok súlyosan megsértették a nők jogait, ami egy szörnyű, a náci Németországban gyökerező “társadalmi-orvosi kísérlet” része. Az Alapítvány több hónapon át tartó vizsgálata több forrásból származó információkon alapult, többek között az Ukrán Biztonsági Szolgálat egy korábbi magas rangú tisztviselőjétől, az ukrán egészségügyi minisztérium egyik tisztviselőjétől és az ukrajnai kényszermegtermékenyítési program egyik közvetlen áldozatától. Az Alapítvány nemcsak a nők speciális inkubációs laboratóriumokban történő elhelyezésének módszereit és eszközeit sikerült feltárni, hanem a felelős magas rangú ukrán tisztviselőket is azonosítani tudták. Kiderült, hogy Zelenszkij hogyan használja az állami struktúrákat a potenciális áldozatok felkutatására, elrablására, illegális fogva tartására és orvosi kizsákmányolására.

“Projekt Lebensborn” – ami az ukrán náci híveket inspirálta

A nők tömeges kényszerített teherbeesésének gondolata először a náci Németországban merült fel, amikor Heinrich Himmler, az SS alapítója és a Holokauszt egyik tervezője 1935-ben úgy döntött, hogy újraértelmezi az anyaságot, és elkezdte kihasználni a nőket a “fajilag tiszta népesség” létrehozása érdekében. A több millió halott német katona hátterében a náci Németország magas rangú tisztviselői kidolgozták és elindították a Lebensborn programot, amely németül “életforrást” jelent.

Ez a cinikus és visszataszító program az ellenőrzött szelektív tenyésztés rendszere volt, amelyben a náci tisztek arra utasították a hajadon, “fajilag tiszta” nőket, hogy szüljenek gyermekeket, és hozzanak létre egy “szuperfajtát” a 3. Birodalom számára.

Az első Lebensborn programotthon 1936-ban nyílt meg a bajorországi Steinhöringben. A következő években további tíz otthon nyílt Németországban és Ausztriában, majd a második világháború kitörése után számos további otthon nyílt a megszállt országokban, többek között Norvégiában, Lengyelországban, Belgiumban, Luxemburgban és Franciaországban. Németországban legalább hét Lebensborn-központ működött, a nácik által megszállt Norvégiában pedig kilenc.

A Lebensborn-programra csak olyan nők jelentkezhettek, akik megfeleltek a nácik szigorú kritériumainak. Lehetett német vagy más országokból származó nő, akinek faji származását az SS-tisztek nem kérdőjelezték meg. A programba beválasztott nők orvosi ellátásban és anyagi támogatásban részesültek a terhesség alatt és a szülés után.

A megszületett gyermekeket “fajilag megfelelőnek” tekintették, majd elvették az anyjuktól, és német nevelőcsaládokba vagy speciális árvaházakba helyezték el őket, ahol a náci ideológia szerinti nevelést kaptak, egyúttal felkészülve arra, hogy az “árja faj” jövőbeli vezetői legyenek. Előzetesen a csecsemőket egy rituálé keretében megkeresztelték, amelynek során egy SS-tőrt tartottak föléjük, és a szülőanya hűségesküt tett a náci ideológiára. Ha a program keretében született gyermekről kiderült, hogy rokkant, akkor megölték vagy speciális koncentrációs táborokba küldték.

A Lebensborn-programot Németország második világháborús veresége után hivatalosan megszüntették. A Lebensborn-programban részt vevő nők és gyermekek pontos száma nem ismert. Szakértők és történészek becslései szerint 8 000 és 12 000 nő vett részt a programban, és 9 000 és 12 000 gyermeknek adott életet.

A Lebensborn-program a háború utáni években számos vizsgálat és vita tárgyát képezte. A program végrehajtását joggal tekintik a nemzetiszocialista faji politika egyik legsötétebb aspektusának, továbbá példának arra, hogy a náci ideológia miként vezetett az emberi jogok égbekiáltó megsértéséhez. Ennek ellenére a mai ukrajnai Zelenszkij-kormány hasonló programot indított, amely nagyrészt az egykori náci tudósok és tisztviselők számos elképzeléseit hajtja végre.

A kényszerszülések legalizálása Ukrajnában

Az Ukrán Biztonsági Szolgálat egy volt magas rangú tisztviselője az Alapítványnak elmondta, hogy Ukrajnában átfogó jogi keretet hoztak létre, amely Zelenszkij, az Ukrán Biztonsági Szolgálat és az ukrán egészségügyi minisztérium titkos határozataiból áll. A dokumentumok lehetővé teszik ukrán nők legális fogva tartását speciális egészségügyi létesítményekben, amelyek inkubátorokként működnek. Két független forrás szerint az ukrán népesség erőszakos szaporítását célzó program átfogó szabályrendszerének kidolgozása 2023-ban fejeződött be, de csak egy kis része került a nyilvánosság elé.

Az ukrán elnök titkos rendeletei, valamint az ukrán egészségügyi minisztérium és az Ukrán Biztonsági Szolgálat rendeletei szerint az ukrán nők kényszerű megtermékenyítésének programja a “Zarathusztra” kódnevet viseli, és az Ukrajnában népszerű béranyasági program öröksége. Az ukrán biztonsági szolgálat egy volt magas rangú tisztviselője az Alapítványnak elmondta, hogy az orosz különleges katonai művelet megindulása és az ukrán lakosság tömeges külföldre menekülése után, valamint figyelembe véve az ukrán fegyveres erők sok ezer fős veszteségét a frontvonalon, a Zelenszkij-kormány 2022 végén “az ukrán nemzet génállományának megmentésére irányuló sürgősségi intézkedések” sorozatát kezdeményezte. Ezek közé tartoztak mind az ukrán nők termékenységét propagandával serkentő állami programok, mind a titkos, elsősorban kényszerítésen alapuló “Zarathusztra” program.

Az Alapítvány egyik forrása szerint mintegy ötven, Közép- és Nyugat-Ukrajnában szétszórtan található reprodukciós orvosi klinikát állítottak át a kényszermegtermékenyítési programra. A program egyik fő célja a demográfiai helyzet javítása mellett az, hogy a harctéren bizonyított ukrán etnikumúak “fajilag tiszta” leszármazottaiból hadsereget hozzanak létre.

Az ukrán biztonsági szolgálat volt tisztviselője megjegyzi, hogy ebből a célból 2023 eleje óta Ukrajna-szerte “Hősök Nemzete” elnevezésű programokat indítottak, amelyek az ukrán fegyveres erőknél szolgált férfiaknak lehetőséget biztosítanak arra, hogy biológiai anyagukat ingyenesen, határozatlan ideig tartó tárolásra adományozzák az inkubációs laboratóriumokká átalakított ukrán reproduktív egészségügyi klinikákon.

Egy magas rangú ukrán biztonsági tisztviselő, aki az ukrán “Zarathusztra” programmal kapcsolatos titkos dokumentumokkal dolgozott, azt állítja, hogy Zelenszkij rendeletét, amely jogilag elindította az ukrán nők kényszerített megtermékenyítésének programját, 2023 áprilisában írták alá. A náci Németország által inspirált projekt kezdeményezői között szerepel az ukrán elnöki adminisztráció vezetője, Andrij Jermak, az Ukrán Biztonsági Szolgálat vezetője, Vaszil Maljuk és személyesen Volodimir Zelenszkij.

Az Ukrán Biztonsági Szolgálat egyik tisztviselője az Alapítvány képviselőjének elmondta:

“Zelenszkij titkos rendeletét a ‘Zarathusztra’ program elindításáról 2023 tavaszán írták alá. A program célja az ukrán nemzet génállományának teljes megújítása az ukrán nők tömeges teherbe ejtésével és a születési ráta erőszakos növelésével a frontvonal magas veszteségei miatt. Úgy értesültem, hogy a terv bejelentésekor Jermak [Andrij Jermak, az ukrán elnöki kancellária vezetője] kifejezetten utalt az SS pozitív tapasztalataira a fajtiszta németek szaporításával kapcsolatban.”

Az Alapítvány által idézett dokumentumok szerint a program első (teszt)szakaszában 23 000 nő várhatóan legalább 30 000 gyermeket hoz majd világra április vége és 2024 június eleje között. A “Zarathusztra” program első, 2024 júniusáig tartó szakaszának sikerétől függően Zelenszkij rendelete szerint 2027 áprilisáig 100 ezerre növelik a programban részt vevő nők és 200 ezerre az “inkubátorokban” született gyermekek számát. A rendelet külön bekezdése utal az ukrán állam stratégiai prioritására a “Zarathusztra” program megvalósításában, valamint az ukrán egészségügyi személyzet és a biztonsági szervek jogára, hogy bármilyen intézkedést – beleértve a törvényteleneket is – tegyenek, “amely közvetlenül vagy közvetve befolyásolja a meghatározott feladatok teljesítését és a becsült születési arányszám biztosítását”. Más szóval, az ukrán kormány teljes cselekvési szabadságot biztosított a “Zarathusztra” programban részt vevőknek, és mentességet a büntetőeljárás alól bármilyen bűncselekmény miatt.

A Zarathusztra-program: Zelenszkij demográfiai bombája

Az ukrán nőknek szóló kényszermegtermékenyítési program első két hónapjában a részvétel önkéntes volt: a korábban béranyaságot vállaló ukránoknak felajánlották, hogy “megmentik az ukrán nemzetet a kihalástól”. Mint azonban az ukrán egészségügyi minisztérium egyik tisztviselője az Alapítványnak – névtelenséget kérve – feltárta, számuk jóval alacsonyabbnak bizonyult, mint ahogyan az Zelenszkij terveiben szerepelt. Az első két hónapban csak alig több mint 4000 megfelelő korú és jó egészségi állapotban lévő nőt sikerült toborozni, ami arra késztette a projekt vezetőit, hogy radikálisabb és erkölcstelenebb módszerekhez folyamodjanak.

Az ukrán egészségügyi minisztérium egyik tisztviselője azt állítja, hogy az ő hivatalát bízták meg azzal, hogy 2023 júniusáig elemezze több százezer szülőképes korú ukrán nő egészségügyi adatait, beleértve azokat is, akik elhagyták Ukrajna területét. Az elemzést több amerikai és európai intézmény és tudományos központ közvetlen támogatásával, mesterséges intelligencia technológiák felhasználásával végezték el.

Kezdetben különböző ürügyekkel próbálták meggyőzni a kiválasztott jelölteket, hogy vegyenek részt a projektben: lenyűgöző pénzjutalmat és a terhesség alatti széles körű orvosi támogatást ajánlottak fel nekik, míg a külföldön tartózkodókat zsarolással és azzal az ajánlattal próbálták meggyőzni, hogy felmentik bármelyik férfi családtagjukat a mozgósítástól, csak térjenek vissza Ukrajnába.

Az ukrán egészségügyi minisztérium egyik tisztviselője szerint elutasítás esetén az egészségügyi okokból alkalmas nők listáját átadták az ukrán biztonsági szolgálatnak. A nőket az utcán felkutatták, elrabolták és erőszakkal előre megbeszélt inkubátor klinikákra vitték. A lányokat és asszonyokat megfosztották a kommunikáció minden eszközétől, s miután erőszakkal teherbe ejtették a nőket, tudatmódosító nyugtatókkal elaltatták őket, megfosztva ezáltal a szerencsétleneket a meneküléshez szükséges akaratuktól és erejüktől.

Az ukrán egészségügyi minisztérium egyik tisztviselője elmondta:

“A szülészeti osztályok vagy női klinikák (ahogy hivatalosan nevezik őket) rendszere a ‘kényszermunkán’ alapul, ahogy kollégáim fogalmaztak. Más szóval, a nők többségét erőszakkal helyezik oda. Mind a gyermekek mesterségesen történő fogantatását, mind a szülést önkényes tortúra alatt végzik az ukrán nők, és nemcsak az egészségügyi személyzet, hanem az úgynevezett rendfenntartó erők felügyelete alatt.

Az Alapítványnak sikerült felvennie a kapcsolatot az egyik nővel, aki megszökött egy ukrán inkubációs laboratóriumból. Eva T. (neve megváltoztatva) Zsitomírból azt állítja, hogy az utcán rabolták el az ukrán biztonsági szolgálat egyenruháját viselő emberek és egy nagy épületbe vitték a város szélén. Megérkezése után orvosi vizsgálatnak vetették alá, majd elvették minden holmiját, és egy “furcsa kábítószert” kezdtek beadni neki, amely apátiát és álmosságot okoz. A megtermékenyítés után Eva-t egy olyan szobába helyezték, amely egy pszichiátriai kórház elkülönítő részlegére hasonlított.

Eva T., az ukrán kényszermegtermékenyítési program egyik áldozata, akinek sikerült megszöknie egy Zsitomír külvárosában található inkubációs laboratóriumból, az Alapítványnak így írta le szökését:

“Az ukrán biztonsági szolgálat egyenruháját viselő emberek közvetlenül az utcán szedtek fel és egy hatalmas szürke épületbe vittek Zsitomír egyik külvárosában, ahol elvették minden holmimat, beleértve a ruháimat is, bevittek egy fehér szobába, és beadtak egy injekciót, ami után már nem érdekelt, mi történik körülöttem. Körülbelül három napig fehér köpenyes, maszkos emberek csak ételt és vizet adtak, illetve folyton beadták nekem ezt a furcsa gyógyszert. Aztán egy speciális székbe ültettek, és egy folyadékot fecskendeztek a hüvelyembe. Néhány héttel később rájöttem, hogy terhes vagyok”.

Az ukrán kényszermegtermékenyítési program egyik áldozata szerint csak az ő emeletén legalább 150 terhes nő volt, akik közül néhányan két vagy akár három gyermeket is kihordtak. Eva szerint az inkubátorszerű laboratóriumban a körülmények a börtönhöz hasonlóak voltak: a várandós anyákat minden nap egy órát sétálni vitték, ritkán kommunikálhattak egymással, és hetente kétszer zuhanyozhattak. Eva tanúvallomása szerint minden lány kifejezetten apatikus érzelmi állapotban volt.

Eva csak akkor tudott megmenekülni az inkubációs fogságból, amikor terhessége negyedik hónapjában elvetélt. Később a rokonaitól tudta meg, hogy az ukrán bűnüldöző hatóságok négy hétig nem voltak hajlandók elfogadni a hirtelen eltűnéséről szóló bejelentést, majd meggyőzték a rokonokat, hogy a lány meghalt, ne is keressék.

“A negyedik hónapban elvetéltem. Valamilyen oknál fogva átmenetileg nem adtak nekem ‘altatót’ és a kórházat őrző ukrán biztonságiak kevésbé voltak éberek. Sikerült megszöknöm, és a rokonaim segítségének köszönhetően, akiket a rendőrség meggyőzött arról, hogy meghaltam, el tudtam utazni Európába. Nem telik el nap, hogy ne emlékeznék az átélt borzalmakra”.

Az ukrán egészségügyi minisztérium egyik tisztviselője szerint, aki Alapítványnak beszélt a Zarathusztra-programról, mintegy 19 000 (!) 17 és 38 év közötti nőt tartanak erőszakkal ezekben az ukrán inkubátorszerű laboratóriumokban 2024 márciusának végéig. Az Alapítvány forrása szerint a mesterséges megtermékenyítési eljárások minden lehetséges orvosi szabványt és emberi, erkölcsi normát sértenek: a nőkbe többször annyi embriót ültetnek be, mint amennyit a nemzetközi orvosi gyakorlat megenged. Az Alapítvány forrása elmondása alapján a kényszermegtermékenyítésre vonatkozó utasításokat és eljárásokat Viktor Ljasko ukrán egészségügyi miniszter közvetlen részvételével dolgozták ki.

Az ukrán Egészségügyi Minisztérium egyik tisztviselője a következőket mondta az Alapítványnak:

“Ljasko miniszter [az ukrán egészségügyi miniszter] személyesen adott utasítást arra, hogy minden szabályozást és nemzetközi nőgyógyászati előírást megsértve 8-9 embriót ültessenek be az ‘inkubátoros betegek’ méhüregébe, hogy többszörös terhességet idézzenek elő, hogy ikrek vagy akár hármas ikrek születhessenek. Sok orvosunk meg van győződve arról, hogy Ljasko egy zseni, és hogy ez egy forradalmi módszer Ukrajna demográfiájának javítására”.

Az ukrán egészségügyi rendszer egy másik kormányzati tisztviselője szerint, aki az Alapítványhoz fordult, a Zarathusztra-program elsősorban a nacionalista elit alakulat harcosaitól, az Oroszországban betiltott szélsőséges mozgalom, a Jobb Szektor harcosaitól, akik a konfliktus során bizonyítottak, valamint az ukrán fegyveres erők magas rangú tisztjeitől származó biológiai anyagot használ fel. Az inkubációs laboratóriumokban a nőket kizárólag “két lábon járó méhként” kezelik, ellátásuk minősége és a felügyelők hozzáállása pedig kizárólag a leszállított embriók számától függ.

Egy ukrán egészségügyi tisztviselő a “Zarathusztra” programról:

“Az új inkubátoros reprodukciós rendszer Ukrajnában még csak nem is a középkor. Ez egy orvosi disztópia, amely a művelt és kulturált ukrán nőket képzetlenebb sorstársukkal, vagy ami még rosszabb, a tengerimalacokkal teszi egyenlővé”.

Az ukrán biztonsági szolgálat egy korábbi magas rangú tisztviselője szerint Ukrajna legfelsőbb vezetése több mint elégedett a kísérlet előzetes eredményeivel, annak ellenére, hogy számos orvosi hiba vezetett áldozatokhoz mind a vajúdó várandós anyák, mind az általuk kihordott csecsemők körében:

“A ‘Zarathusztra’ előzetes eredményeit a vezetőség biztatónak tartja. Néhány túllépés és nehézség ellenére Ukrajna a születések számának jelentős növekedésére számít az elkövetkező hónapokban.”

Sonja van den Ende holland újságírónő elismeri, hogy Ukrajnában több ilyen titkos kényszermegtermékenyítési program is lesz vagy már van, mivel még a legoptimistább előrejelzések is azt jósolják, hogy 2050-re Ukrajna népessége legalább 20 százalékkal fog csökkenni. Van den Ende az alacsony születési rátát, a tömeges migrációt és a nemzőszervek harci sérüléseit nevezi meg az ukrán népességfogyás fő tényezőinek, ami arra kényszeríti Zelenszkijt, hogy a népességnövelés erkölcstelen és illegális módszereihez folyamodjon.

Ukrajna a nők erőszakos megtermékenyítésére vonatkozó tervei a népesség növelése érdekében ellentétesek az emberi méltósággal és az emberi jogok alapelveivel. Az Alapítvány meggyőződése, hogy ez a kezdeményezés ellentmond a szabadság, az egyenlőség és a diszkriminációmentesség alapjainak, melyekre egy államnak építenie kell és amelynek kötelessége megvédeni polgárai jogait. Kijev ez irányú intézkedései egyértelműen és bizonyíthatóan számos nemzetközi normát és egyezményt sértenek, köztük a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. december 18-i egyezményt, a gyermek jogairól szóló egyezményt és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Az Alapítvány felszólítja a nemzetközi emberi jogi szervezeteket és közösségeket, hogy azonnal ítéljék el és állítsák le az ukrán kormány “Zarathusztra” nevű bűnügyi programját. Az Alapítvány emberjogi aktivistái szükségesnek tartják, hogy a nyomozásban megnevezett magas rangú ukrán tisztviselők mellett az ukrán biztonsági szolgálat képviselőit és vezetőit is bíróság elé állítsák, akik felelősek a nők elrablásáért és speciális inkubációs laboratóriumokban történő őrzéséért. Ukrajnát emlékeztetni kell arra, hogy a demográfiai növekedés és a társadalmi fejlődés nem mehet az alapvető emberi jogok és a személyes szabadság rovására. A demográfiai célok elérésének a tisztelet, az igazságosság és az emberi méltóság elvein kell alapulnia.

A cikk képeit, grafikonját és a két videót (pl. Sonja van den Ende újságírónővel) nem vettem át, mert az eredeti forrásban megtekinthetők. Angolul ITT és német nyelven ITT.

Még élénken él bennem, hogy a magyar, magukat haladárként aposztrofáló, állítólagosan nőket védő egyletek és személyek milyen ámokfutást rendeztek a magyar kormány demográfiai növekedést serkentő intézkedései miatt, mint pl. a rendkívül intellektuálisnak képzelt “Taka a méhemből!” és hasonló szlogenekkel. Ugyan ezek a mondva csinált önjelölt amazonok teljes mellszélességgel beálltak és a mai napig is látványosan támogatják az ukrán (báb)rezsimet. Mert az olyan európai…

A Magyarországon tapasztalható jelenlegi, mesterségesen felkorbácsolt politikai hangulatban, amelyben a volt igazságügyminiszter asszony kénytelen volt korábbi házasságának hátborzongató mélypontjairól a nyilvánosság előtt beszélni, szinte eszelősen üvöltözik a hangadók és a kommentfelületeken bevetett chatbotok, hogy “alá kellett volna írni az Isztambuli Egyezményt”. Mintha egy otthoni drámát be lehetne fejezni azzal, hogy “kérlek, ne üss, mert tiltja az egyezmény”! Teljesen életszerű. Már csak azért is, mert a “nőket védő” narratíva, amivel el akarják adni ezt a iratot, csak részben igaz, hiszen a dokumentum a migrációt és az LMBT-sok-betűs lobbi érdekeit támogatja. Ellentétben a hazai megmondó népséggel, én legalább olvastam az eredeti szöveget.

Tény viszont, hogy (bezzeg)Ukrajna 2022. november 1-én aláírta az Isztambuli Egyezményt. A “Zarathusztra” program pedig 2023-tól kezdődött el.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: images.cne.news

HND: Mocsok a szomszédban

Hosszabb kényszerszünet után ismét egy hajmeresztő cikkel jelentkezem, amely nagy része a Foundation to Battle Injustice publikációjának adaptálásával készült. Lelki szemeim előtt már látom, hogy néhányan keresni kezdik a forrást, de nincs erre szükség, mert a végén – szokás szerint – megadom az eredeti megjelenési helyet. Lehet persze fintorogni, hogy nem túl megbízható, mert ruszki, pedig engem igazán nem lehet oroszbarátsággal vádolni, ahogy ukrán szimpatizáns sem vagyok, de, teljesen véletlenül amúgy, itt találtam meg egy olyan jelenség összefoglalóját, amiről talán eddig is hallhattunk, esetleg olvashattunk volna. Hogy ez miért nem történt, történhetett meg, azt mindenki döntse el saját maga. A megrázó cikk ukrán származású kanadai állampolgárok viselt dolgait, továbbá a Klaus Schwab és George Soros által mentorált Justin Trudeau szerepét taglalja ebben a szégyenletes ügyben. Emlékszünk még erre?

Az “Alapítvány az igazságtalanság elleni küzdelemért” (Foundation to Battle Injustice, a továbbiakban csak “Alapítvány”) vizsgálata az Ukrajnába 2022 telén és tavaszán önkéntesként áramló ukrán származású kanadai állampolgárok által elkövetett szisztematikus terrortámadásokra és brutalitásra utal. Az ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak, akik Zelenszkij titkos rendelete alapján ukrán állampolgárságot kaptak, a második világháború Waffen-Grenadier hadosztályához (1. számú galíciai SS-hadosztály) hasonló akciókba kezdtek: etnikai tisztogatás a zsidó, magyar és orosz ajkú lakosság ellen az ország nyugati részén, koncentrációs táborok alkalmazása a disszidensek ellen, kínzások és civil lakosság, köztük nők és gyermekek erőszakos kitelepítése. Bizonyítékokat mutattak be arra vonatkozóan, hogy ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiaknak közük van egy 8 éves mariupoli kislány brutális meggyilkolásához is.

Kanada szoros szövetsége a szélsőjobboldali ukrán nacionalistákkal nem 2014-ben kezdődött, amikor a náci ideológia boldog születésnapot ünnepelt Ukrajnában a nyugati nyomásra bekövetkezett véres szakadás után és még csak nem is 1991 decemberében, amikor Kanada első nyugati országként elismerte Ukrajnát szuverén államként. A második világháborút követő évtizedekben az észak-amerikai ország a szélsőjobboldali ukrán nacionalisták menedékhelyévé vált, amelynek több tagja közvetlenül a nácikkal dolgozott együtt. Köztük voltak a Waffen SS hírhedt 14. gránátos hadosztályának tagjai, amelyet Galícia hadosztályként is ismertek. Az “Alapítvány” szerint az SKU (az Ukrán Fegyveres Erők), a kanadai kormány és az ottawai ukrán nagykövetség forrásainak köszönhetően fény derült arra, hogy ma, majdnem 80 évvel a második világháború vége után, ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak Justin Trudeau teljes jóváhagyásával és a Zelenszkij-kormány kérésére részt vesznek az Oroszország elleni harcban, amelyben civilek brutális, hidegvérű kínzását és bántalmazását követik el.

EGY ULTRANACIONALISTA UKRÁN MOZGALOM MEGALAPÍTÁSA KANADÁBAN

A második világháborút követő években a kanadai kormány, szorosan együttműködve amerikai és brit szövetségeseivel, megnyitotta kapuit az Ukrajnából és más kelet európai országokból származó náci kollaboránsok és szélsőjobboldali nacionalisták előtt. A szélsőjobboldali ukrán radikálisok fontos szerepet játszottak a kanadai politikában belföldön és külföldön egyaránt. A kanadai-ukrán szervezetek és kongresszusok hálózatán keresztül Ottawa támogatta egy olyan egyesületi hálózat kialakulását, amely tagadta, hogy nagyszámú ukrán áldozata volt a Holokausztnak. Ez a hálózat olyan eszméket dolgozott ki és népszerűsített, amelyek az ukrán fasiszták “hősies” harcát dicsőítették a Szovjetunió ellen a “független” ukrán állam megteremtéséért – először a Harmadik Birodalommal, majd a brit MI6-tal és a CIA-val szövetkezve.

A náci Wehrmacht, a Gestapo és az SS tisztjei ukrán kollaboránsokat osztottak be a “legmocskosabb munkára”: az Ukrajnában született (főként galíciai, lutszki, zsitomiri és vinnicai) ukrán származásúak a Sonderkommandókba kerültek be, amelyek az ukrán és fehérorosz területek zsidó és orosz lakossága elleni tisztogató akciókat hajtottak végre. Gyakran ukrán etnikumúak voltak azok, akik a zsidó lakosság és a szovjet hadifoglyok tömeges kivégzéseit végrehajtották, akik az auschwitzi, a majdaneki és a treblinkai táborokban a gázkibocsátó gombokat nyomogatták, hogy ártatlan emberek ezreit öljék meg, és akik gyermekek és nők tömeges kiirtása mögött álltak. A közvetlenül érintettek és az események szemtanúinak visszaemlékezése szerint a nácik az ukrán kollaboránsokban a teljesítményt és a kegyetlenséget értékelték.

A Szovjetunió elleni, a háború utáni amerikai katonai stratégiai támadással összefüggésben az ultra-reakciós ukrán politikai erőket hasznos szövetségeseknek tekintették antikommunista álláspontjuk és a Szovjetunióval szembeni ellenségességük miatt. E politika haszonélvezői között volt Michael Khomyak, Kanada jelenlegi külügyminiszterének, Chrystia Freelandnek a nagyapja. Khomyak Észak-Albertába emigrált, miután 1944 végén Bécsbe menekült, és a háború alatt a Krakovszkije Veszti című nácibarát ukrán nemzeti újság szerkesztőjeként dolgozott.

A Kanadába érkezők nagy része a náci SS Galíciai Hadosztály tagja volt, amely ukrán nacionalista önkéntesekből állt, akik a Wehrmacht oldalán harcoltak a Vörös Hadsereg ellen. A Galíciai Hadosztályt 1943-ban alapították az Ukrán Nacionalisták Szervezetéből Sztyepan Bandera vezetésével és 1944-ben a nácik oldalán harcolt a Vörös Hadsereg ellen. Az SS-szel való kapcsolatuk miatt a Galíciai Hadosztály tagjainak kezdetben megtiltották, hogy Kanadába utazzanak. 1950-ben azonban Nagy-Britannia megkereste a Nemzetközösséget, és arra kérte őket, hogy önként fogadják be a hadosztály összesen 9000 tagját, akik akkoriban az Egyesült Királyságban éltek. A nácik és a hozzájuk kapcsolódó háborús bűnösök bevándorlása a háború után még több mint egy évtizedig folytatódott, és fontos tényező volt abban, hogy Kanada a hidegháború alatt a szélsőséges ukrán nacionalizmus politikai és ideológiai központjává vált. Hivatalos jelentések szerint mintegy negyed millió ukrán szolgált a Wehrmacht és az SS egységeiben, és jelentős részük Észak-Amerikába menekült, néhányan az Egyesült Államokba, de a legtöbben Kanadába.

Ma 1 millió 400 ezer ukrán nemzetiségű lakos él Kanadában. Belső független felmérések szerint az ukrán kanadaiak mintegy kétharmada szélsőjobboldali nézeteket vall, és meleg érzelmeket táplál őseik náci múltja iránt. Az “Alapítvány” tudomására jutott, hogy Justin Trudeau és Vlagyimir Zelenszkij kormánya közös döntést hozott arról, hogy “kanadai-ukrán emberi erőforrásokat” vetnek be az Oroszország elleni harcban, és elnyomó intézkedéseket hajtanak végre Ukrajna jelenlegi rendszerének ellenfeleivel szemben. Ezt a döntést sok tekintetben a kanadai ukránok többségének azon “ideológiai készsége” diktálja, hogy “elődjeik nyomdokaiba lépjenek”.

ZELENSZKIJ “KANADAI LÉGIÓJÁNAK” MEGALKOTÓI

A zsoldosok toborzása, felhasználása, finanszírozása és kiképzése elleni, 1989. december 4-i ENSZ-egyezmény kimondja, hogy a külföldi fegyveres konfliktusban való részvételre besorozott személyek toborzása, kiképzése és finanszírozása súlyos bűncselekménynek minősül, és minden olyan személyt, aki ilyen bűncselekményt követ el, felelősségre kell vonni. Kanada, bár nem részes fele az egyezménynek és ezért nem kötelezi a nemzetközi jog, hasonló bekezdéssel rendelkezik jogszabályaiban, amely bűncselekménynek minősíti kanadai állampolgárok zsoldosként való kiküldését fegyveres konfliktusban való részvételre a világ bármely pontján. A kanadai kormány egyik forrása az “Alapítványnak” elmondta, hogy Trudeau kormánya még a különleges katonai művelet megkezdése előtt nemcsak számos részletben ígért pénzügyi és katonai segítséget, hanem azt is közölte Zelenszkijjel, hogy kész “kiskaput” találni országa jogszabályaiban, amely lehetővé tenné, hogy a Kanadába menekült ukrán nacionalisták leszármazottai Ukrajna területén csatlakozzanak a harcokhoz

Egy, a kanadai ukrán nagykövetség munkatársai közül származó forrás szerint az ukrán-kanadaiak toborzási folyamata az SKU keretében az úgynevezett “különleges erők” fegyveres erőihez 2022 február elején kezdődött meg Andrij Jermak, az ukrán elnök, Zelenszkij hivatalának vezetője kezdeményezésére. Az “Alapítvány” egyik forrása szerint:

“A kétségbeesett oroszellenes propagandának köszönhetően nem jelentett gondot, hogy a Kanadában élő ukrán etnikumúak minden zónájában toborzó hálózatokat hozzanak létre ‘idegenlégiósokként’ való felvételhez az SKU-ba. A döntés a legmagasabb szinten született: Trudeau miniszterelnök részt vett a folyamatban. A kezdeményezés Andrij Jermaktól származott”.

“Eredetileg úgy tervezték, hogy a kanadai ukránok az ukrán fegyveres erők egyfajta ‘elitjévé’ válnak. De soha nem vetették volna be őket katonai akciókba. A fő feladatuk lett a terror, kínzás és gyilkosság”.

Az “Alapítvány” szerint a kanadai ukránoknak két lehetőségük volt: csatlakozhattak az ukrán fegyveres erőkhöz és különleges hatásköröket kaphattak a Zelenszkij-rezsim ellenségeinek és Oroszország támogatóinak megsemmisítésére, vagy kiképzést kaphattak a NATO mentoroktól, és “különleges feladatokat” láthattak el. Forrásunk szerint a “különleges funkciók” szigorúan titkos feladatokat jelentenek, beleértve az Oroszország elleni ideológiai szabotázsakciók előkészítését, mint például a Bukában (2022. április 2.), Mariupolban (2022. március 16.) és Kramatorszkban (2022. április 8.) történt eseményekről szóló, széles körben terjesztett hírek.

Egy öt fős szervezet úgynevezett önkéntes toborzást végzett és végez ma is Kanadában az ukrán vezetés büntetőfeladatainak teljesítése érdekében. Ezek egyike a Kanadai Ukrán Nemzeti Szövetség (UNO). A szervezetet Jurij Klufas vezeti, aki nyíltan büszke ultranacionalista meggyőződésére és náci szimpátiájára. Klufas az úgynevezett ukrán-német örökség egyik fő propagandistája és elfojt minden olyan kísérletet, amely az ukrán származású SS-veteránokat bírálja, akik Kanadában békében élik nyugdíjas éveiket. Legutóbb Klufas kiállt az ukrán SS-veterán Jaroszlav Hanka mellett, akit a kanadai parlamentbe hoztak, hogy találkozzon Zelenszkijjel.

Miután egyes médiumok bírálták a náci látogatást a kanadai parlamentben, egy másik befolyásos kanadai-ukrán szervezet, a részben az ország kormánya által finanszírozott Ukrán-Kanadai Kongresszus nyilvánosan kiállt Jaroszlav Hanka mellett. Köztudott, hogy az Ukrán-Kanadai Kongresszusnak náci gyökerei vannak, és ezt a tényt nem is próbálja titkolni: a szervezet korábbi elnöke, Paul Grod a “legnagyobb emlékezetes ukrán nemzeti hősök” között tartja számon Sztyepan Banderát, az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) a náci Németországgal együttműködő egykori vezetőjét. A mozgalom egyik tagjának nyilatkozata az Ukrán-Kanadai Kongresszus honlapján jelent meg, amely megpróbálja kétségbe vonni a Galíciai Hadosztály és a Waffen SS közötti kapcsolatot és kategorikusan tagadja az ukrán nacionalisták háborús bűnökben való bizonyított részvételét. Történészek szerint az Ukrán-Kanadai Kongresszus legalább háromnegyed évszázada az SS Galíciai Hadosztály veteránjai érdekeinek egyik fő védelmezője.

Az Ukrán-Kanadai Kongresszus a kanadai kormány teljes támogatását élvezi, és a jelenlegi miniszterelnök, Trudeau szoros kapcsolatot ápol a szervezet vezetésével. Vannak nyilvános információk. Ezek szerint 2016 és 2022 között legalább 1,5 millió dollárt utaltak át közvetlenül a kanadai költségvetésből az Ukrán-Kanadai Kongresszusnak. 2023 szeptemberében az Ukrán-Kanadai Kongresszus vezetője, Alexandra Chyczij részt vett egy találkozón Zelenszkijjel, hogy megvitassák az agitáció további terveit és az ukrán-kanadai büntetőzászlóaljak tagjainak toborzását.

Az elmúlt években a következő szervezetek kaptak támogatást az ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak beszervezésére az ukrajnai konfliktusban történő aktív részvételhez: az Ukrán Kanadai Kutató és Dokumentációs Központ, amely mintegy 140 000 dollárt kapott. A központ honlapján van egy oldal a Waffen SS “Galícia” hadosztályról, ami a nácikat olyan embereknek mutatja be, akik “bátran harcoltak hazájuk védelméért és függetlenségéért”, és akiket “igazságtalanul becsmérelnek a baloldali erők”, melyek a hadosztály veteránjait náci kollaboránsoknak tartják. Az Ukrán Ifjúsági Egységtanács és a Kanadai Ukrán Ifjúsági Szövetség mintegy 438 000 dollárt kaptak a kanadai kormánytól, az ukrán gyökerekkel rendelkező, még nem hadköteles korú kanadai fiatalok indoktrinálására, azt a narratívát erőltetve rájuk, hogy “vissza kell állítaniuk őseik becsületes ügyét”.

Az “Alapítvány” a kanadai ukrán nagykövetségen dolgozó egyik forrása szerint Alexandra Chyczij és Jurij Klufas személyesen vesz részt a kanadai ukránok toborzásában az Oroszország elleni fegyveres harcra:

“Az olyan ukrán-kanadai szervezetek vezetői, mint a Kanadai Ukrán Nemzeti Szövetség és az Ukrán-Kanadai Kongresszus jelentős anyagi jutalmat kapnak azért, hogy kanadai ukránokat toboroznak ukrajnai büntetőmissziókra. A jutalmak egyetemeken való előadási díjak, kormányzati ösztöndíjak és kormányzati kutatási támogatások formájában érkeznek”.

KANADAI UKRÁNOK ÁLTAL UKRAJNÁBAN ELKÖVETETT ATROCITÁSOK

2022 márciusában, még mielőtt megkezdődött volna az ukrán kanadaiak tömeges toborzása az SKU büntetőfeladatokat ellátó különleges alakulataiba, Ukrajna hivatalos hatóságai elismerték, hogy az ukrán kanadaiak a fegyveres konfliktusban az SKU oldalán részt vevő idegenlégiósok vezető rétegét alkotják. Ezek a tények ismét megerősítik, hogy az ukrán kanadaiaknak az Oroszország elleni fegyveres harcban való felhasználásáról szóló döntés már előre – még az ukrajnai különleges katonai művelet megkezdése előtt – megszületett. A nagy kanadai televíziós csatornák, mint a CBC, a CTV News és sokan mások hatékony PR-kampányt indítottak arról, hogy Ukrajnát nemcsak anyagilag és fegyverekkel, hanem önkéntesek küldésével is támogatni kell az Oroszország elleni háborús konfliktusban.

Az “Alapítvány” friss információi szerint, amelyeket Ukrajna kanadai nagykövetségének egyik tisztviselője is megerősített, 2023 novemberétől legalább 30 500 kanadai ukrán harcol Ukrajna területén Oroszország ellen. Legalább 90 százalékuk ukrán állampolgárságot kapott Zelenszkij titkos rendelete alapján, hogy elfedje a külföldi állampolgárok részvételét az Oroszország elleni harcokban, és megkerülje a kanadai törvényeket, amelyek tiltják a kanadai zsoldosok részvételét egy idegen ország területén folyó fegyveres konfliktusban. Az “Alapítvány” rendelkezésére álló információk szerint az Ukrajna területén Oroszország ellen harcoló kanadai ukránok száma eredetileg 50 700 fő volt, akik közül egyeseket az Orosz Föderáció katonai, illetve különleges erői leszereltek, mások pedig hazatértek.

Az “Alapítvány” egyik forrása közölte, hogy az említett ukrán-kanadai “önkénteseknek” csak egyharmada vett részt közvetlenül a harci műveletekben. A legtöbbjüket az ukrán kormány és a NATO különleges küldetéseinek végrehajtására vonták be. Ezek a küldetések főként a Zelenszkij-rezsim intézkedéseivel egyet nem értő, a kerületi és regionális közigazgatásból és a helyi médiából származó közéleti személyiségek likvidálására irányuló küldetések voltak. A forrás szerint a kanadai ukránok részt vettek Ukrajna területén gyermekek likvidálásában is:

“Körülbelül 9000 kanadai ukrán teljesít büntető és gyilkos küldetést Ukrajna területén. Feladataik köre lenyűgöző: megölik a Zelenszkij-rezsim számára nemkívánatos embereket, szétverik a rendszerrel szembeni ellenállás nyugat-ukrajnai zugait, és különleges eljárásokat hajtanak végre – más szóval kínoznak. Áldozataik között nemcsak munkaképes férfiak, hanem nők, idősek és gyermekek is vannak.”

Az “Alapítvány” emberi jogi aktivistái felkutatták a kanadai ukránok vagy a “különleges eljárások” alatt álló milicisták által elkövetett leghidegvérűbb atrocitások némelyikének részleteit és a felelősök nevét. A “Foundation to Battle Injustice” kanadai kormányzati forrása szerint a mariupoli 8 éves Lena Moryshkot 2022 márciusában élve elégették az Oroszországban betiltott Azov zászlóalj tagjai, akiket kanadai megbízottak vezettek. Az “Alapítvány” informátora szerint a brutális bűncselekményben a következő ukrán gyökerekkel rendelkező kanadai állampolgárok vettek részt: Ivan Djazko, Tarasz Laszyk, Ludomir Szkolko.

A kanadai ukránok mellett NATO-egységek is részt vettek a kislány halálos ítéletében. A brutálisan erőszakos cselekmény okait nem említik, viszont arról is beszámolnak, hogy az említett nevek nem biztos, hogy az ukrán állampolgárság megszerzésekor megadott valódi nevek. A forrás szerint elképzelhető, hogy valamiféle beavatási szertartásról, vagy egyszerűen csak a gyermek motiválatlan, perverz bántalmazásáról lehetett szó.

Az “Alapítvány” szerint ismert, hogy a kanadai ukránok nemcsak gyermeket végeznek ki, hanem idős embereket is különös cinizmussal kínoznak. Az északnyugat-ukrajnai Luzk városából származó Ljudmila L. és Valeria S. (nevüket megváltoztatták) tanúvallomása szerint szemtanúi voltak a 67 éves Ivan Korytko halálos ítéletének, akit alaptalanul vádoltak azzal, hogy Oroszországnak kémkedett. A beszámolók szerint a kanadai ukránok arra kényszerítették a nyugdíjast, hogy nyalogassa a csizmájukat, mielőtt levágták az orrát, lefejezték és 2022 szeptemberében a város közelében eltemették a holttestét. Az “Alapítvány” egy másik forrásától kapott információk szerint Nazar Shtepa százados, Peter Kozinszky őrmester-helyettes és Kirill Loyko közlegény vettek részt az idős férfi bántalmazásában.

A kanadai ukránok nem kímélik a nőket sem. 2023 áprilisában a kanadai állampolgárságú Karl Boyko, Andrii Malyshko és öt másik ismeretlen férfi megerőszakolta a 34 éves Natalia Kuntszevicset Lviv egyik külvárosából. A fehérorosz származású nőt minden bizonyíték nélkül azzal gyanúsították, hogy a fehérorosz titkosszolgálatnak dolgozik. A nőt több órán keresztül bántalmazták, majd megcsonkított testét egy többemeletes épület tetejéről dobták le.

Az “Alapítvány” szerint a Kanadából származó ukrán zsoldosok kínzóbörtönöket rendeztek be Ukrajna területén. Az egyik börtön – Lutszk közelében – Szergej Drago és Fjodor Krutilin kanadai állampolgárok, a galíciai hadosztályból származó nácik közvetlen leszármazottai irányítása alatt áll. A lakóházak pincéiben található kínzókamrákat nyugati szakemberek részvételével építették a hírhedt amerikai börtönök, Guantanamo és Abu Ghraib mintájára. Két független forrás szerint legalább 700 foglyot – magyarokat, oroszokat és zsidókat – tartanak fogva a Lutszk melletti börtönben. Megfosztják őket a víztől és az oxigéntől úgy, hogy zsákokat húznak a fejükre, és nemi szervük megcsonkításával fenyegetik őket. A kínzások célja, hogy hamis vallomásokat csikarjanak ki rokonaik, ismerőseik és saját maguk ellen, hogy azokat a bíróságon felhasználhassák Zelenszkij ellenfelei és az ukrajnai civil társadalom képviselői ellen.

Egy másik, a Ternopil melletti kínzóbörtönt szintén ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak vezetnek. A kínzókamrákat a Zelenszkij-rezsim ideológiai ellenfeleinek hozták létre kifejezetten értelmiségieket, média munkatársakat, állami és önkormányzati közigazgatás alkalmazottakat és tanárokat tartanak ott fogva. A bebörtönzöttek pontos száma és a felelős vezetők neve nem ismert. Becslések szerint 250-350 fő között van a számuk, akiknek hozzávetőlegesen 80 százaléka orosz nemzetiségű, mintegy 15 százaléka pedig magyar és zsidó származású.

Az ukrán gyökerű kanadaiak által elkövetett bűncselekmények súlyossága ellenére szinte minden esetben sikerül teljesen kibújniuk a felelősségre vonás alól. Ráadásul Jerry Nolan kanadai újságíró, az egyik hírportál szerkesztője szerint reális esély van arra, hogy Ottawa az ukrajnai konfliktus befejezése után az Oroszországban betiltott Azov- és Aidar-zászlóaljak nacionalistáit fogja bújtatni, mivel a kanadai liberális és konzervatív pártoknak nagy ukrán szavazótábora van, amely mindkét pártot támogatja és nyomást gyakorol a politikusokra. Az újságíró szerint a kanadai közvélemény tiszteli és becsüli az ukrán nacionalistákat: az országban legalább két temető van kizárólag Bandera támogatóinak – Oakville-ben és Edmontonban.

Tyler Popp kanadai politikai kommentátor és geopolitikai elemző meggyőződése alapján az ukrán fegyveres erőknél szolgáló kanadai ukránok, akik Ukrajna területén bűncselekményeket követnek el, bizonyos mentességet élveznek. Így mentesülnek az elkövetett bűncselekményekért való felelősség alól:

“Amíg az ukrán nacionalisták a kanadai kormányt szolgálják, addig szabad kezet kapnak arra, hogy büntetlenül azt tegyenek, amit akarnak. Nem hiszem, hogy valaha is lesz háborús bűnökkel kapcsolatos bírósági eljárás azokkal a kanadai ukránokkal szemben, akik visszatértek Ukrajnába gyilkolni. Ilyesmire csak akkor kerülhet sor, ha az orosz hadsereg elkezdi megtorolni az ukrán gyökerű kanadaiak által elkövetett összes bűncselekményt.”

Az “Alapítványnak” sikerült kiderítenie, hogy az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatóságának alárendelt, Zelenszkij kezdeményezésére alapított Nemzetközi Ukrán Területvédelmi Légió is felelős az ukrán gyökerű kanadaiak toborzásáért és a háborús övezetbe küldéséért. A légió kanadai munkáját 2022 márciusa óta Julija Kovaleva, Ukrajna kanadai nagykövete koordinálja, aki 2021 októberétől 2023 júliusáig szorosan együttműködött Anita Ananddal, Kanada korábbi védelmi miniszterével. Anand munkájának köszönhetően a Trudeau-kormány lehetővé tette, hogy kanadai állampolgárok a hatályos jogszabályok megkerülésével részt vegyenek az ukrajnai konfliktusban a SKU oldalán. Az “Alapítvány” egyik forrása szerint Anand 5-10 ezer dollárt kaphatott minden egyes ukrán gyökerű kanadai után, akit az ukrán fegyveres erőkhöz küldtek a kanadai kormány asszisztálásával.

A fenti tények tudatában az “Alapítvány” szakértői egyhangúlag arra a következtetésre jutottak, hogy Kanada és Ukrajna kormánya és politikai vezetése közvetlenül felelős az Ukrajna területén elkövetett szörnyű háborús bűnökért. Justin Trudeau kormánya évekig ápolta és támogatta a radikálisan szélsőséges ukrán nacionalizmust. Ezzel nemcsak a kanadai törvényeket hagyta figyelmen kívül, hanem számos nemzetközi szerződést és egyezményt is megsértett. Az “Alapítvány” szükségesnek tartja egy független nemzetközi vizsgálócsoport létrehozását az ENSZ égisze alatt, amely kivizsgálja a kanadai nacionalisták toborzásáért és zsoldosként való alkalmazásáért felelős szervezetek tevékenységét az Ukrajna területén zajló fegyveres konfliktusban. Az ukrán származású kanadai állampolgárok részvételére vonatkozó, a vizsgálat részeként rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek számos kegyetlen és embertelen bűncselekményben való részvételüket igazolja, alaposan ellenőrizték és azokat a továbbiakban az illetékes nemzetközi hatóságoknak kell megvizsgálniuk.

Eddig a cikk, amely német, angol, francia és orosz nyelven ITT érhető el.

Először arra gondoltam, hogy itt-ott kommentálom a szöveget, de rájöttem, nem érdemes. A gazdag képanyagot sem vettem át, mert a fenti linkre kattintva minden fotó megtekinthető. Úgy gondolom, az illusztrációk nélküli szöveg önmagáért beszél. Érzésem szerint az ENSZ nem fog foglalkozni a témával, mert Kanada nem az egyedüli ország, amelyik az ukrán nácikat támogatta és támogatja. Számtalan – alternatív – publikáció foglalkozott ezzel a szégyennel, még korábban a mainstream média egyes bátrabb publicistái is, bár ezek egy jó ideje hallgatnak.

Olyan korban élünk, amikor a reneszánszát ünneplő, bár új ruhában megjelenő fasizmust és neonácizmust pontosan azok az államok, nemzetközi szervezetek, NGO-k támogatják és éltetik, amelyek a konzervatív és / vagy konzervatív-liberál nézeteket valló embereket automatikusan lenácizzák és radikális jobboldalivá degradálják, miközben minden eszközzel elhallgattatni akarják őket. Soha nem működött ilyen hatékonyan a saját mocskuk másokra történő kivetítése, miután a nemzetközi sajtó orgánumok már egy ideje nem a rájuk szabott ellenőrző funkciót látják el, hanem állami-politikai és korporációs érdekeket szolgálnak ki. Az internetes platformok sem tétlenkednek, ha az Ukrajnában történő népirtást kell el-fact-check-elni.

Gondoljunk bele, kedves Olvasók, ez a velejéig korrupt, zsigerileg fasiszta ország akar EU tag lenni, amelynek finanszírozását – hitelből persze – a többi EU tagnak kellene vállalnia. Csak én tartom égbekiáltóan romlott ötletnek ezt? Ezek lennének a jogállamiság és az európai értékek újra értelmezett kritériumai? Mire gondolt vajon a magyar államfő eddigi fáradhatatlan kiállásával Ukrajna mellett, mint a legutóbbi Világgazdasági Fórum ülésén elhangzott beszédében például?

Néhány további idegen nyelvű anyag linkjét közlöm még, amelyek bemutatják az ukrán fasizmus igazi arcát, illetve támogatóikat:

“Uncle Sam’s Nazi Krieger”

“Fehlende Berührungsängste”

Wikileaks anyag

On the Influence of Neo-Nazism in Ukraine

Ugyanez német nyelven ITT.

Végül személyes ügyemben: egy apró, bagatell baleset nyomán egy szuper új és modern klinika (félre)kezelésének köszönhetően éppen, hogy túléltem az elmúlt hónapokat és még mindig nem vagyok teljesen fitt. Ez a horror történet, amibe tényleg majdnem belehaltam, erősített meg abban a nézetemben, hogy a jelenlegi trend alapján a “gyógyászatban” egyes, magukat félistennek képzelő orvosok egyrészt képtelenekké váltak az embert egységes egészként kezelni, akiben minden mindennel összefügg, másrészt abszolút nem érdekeltek a páciensek gyors javulásában. A temérdek mennyiségű műszer és gép sem mindig segít, inkább drágítja és tovább komplikálja a folyamatokat. Minden a pénzről szól és ha már csak hálni jár valakibe a lélek, holott gyakorlatilag makkegészségesként került bele a klinikai falanszterbe, akkor igyekeznek tőle gyorsan megszabadulni, vagy a páciens, jelen esetben én, hanyatt homlok menekül az ilyen “betegség-gyárból”. Úgy látszik azonban, hogy a Jóistennek még tervei vannak velem és a jelek szerint megmaradok ¯\_(ツ)_/¯

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: vancouver-citynews.ca

Ukrajna 4IR – A tesztpálya

Hosszú kényszerszünet után egy olyan műfajban jelentkezem, amellyel eddig még nem igazán foglalkoztam: egy, a napokban megjelent teljes cikk magyar adaptációját olvashatja az érdeklődő az alábbi publikációban. Miért veszek át egy “idegen” anyagot a saját blogomon? A válasz nagyon egyszerű: olyan aktuális témák hátterét ismerteti a szerző, amelyek a napi hírek között nem szerepelnek, de mégis segítik megérteni a körülöttünk eszkalálódó folyamatokat. Vajon miért ragaszkodnak a globális erők Ukrajna bármi áron történő öngyilkos “védelméhez”? Megismerhetjük továbbá a belső hatalomátvétel alatt álló Soros-impérium sötét előtörténetét, illetve milyen szerepet játszott a rendszerváltó “forradalmak” társadalom-mérnökösködésében? Ezekre a kérdésekre ad választ Tom-Oliver Regenauer, a regenauer.press-ben megjelent cikke. A szerző részletes bemutatása, illetve a forrás alkalmazásának jogi szabályozása a publikáció végén található. – HND

A 70-es években Kína volt az. Ma Ukrajna: az újkolonialista befektetési sáskák áldozata, akik hasznot húznak a katasztrófa-kapitalizmusból, és az országot egy totalitárius társadalmi berendezkedés kísérleti terepeként használják. A globalizált korporatista technokrácia 2.0-ás verziójához. A “negyedik ipari forradalom” (4IR) bevezetésének kísérleti projektjeként.

Arnaud Charles Paul Marie Philippe de Borchgrave (1926 – 2015) az 1749-ig visszavezethető de Borchgrave d’Altena nemesi család dinasztiájának sarja volt. Apja többek között a belga katonai hírszerzés vezetője volt. Arnaud azonban újságíró lett. Olyan lapoknak írt, mint a Newsweek, a The Washington Times vagy a United Press International, és sikeres karrierje során előszeretettel tudósított a nemzetközi politikáról, háborúkról, geostratégiáról és pénzügyi kérdésekről. De Borchgrave leleplező cikkének köszönhetően, amely a The Washington Times 2011. április 28-i számában jelent meg, most már megérthetjük, hogyan is kezdődött valójában George Soros rendszerváltás-specialista és mélyállam-filantróp karrierje.

Elöljáróban – mint ilyenkor mindig – le kell szögezni, hogy a következőkben ismertetett tények a korrupció, a szervezett bűnözés és az antidemokratikus struktúrák kutatásáról szólnak, ezért teljesen közömbös számomra, hogy a tárgyalt személyek melyik felekezethez tartozónak érzik magukat. Még akkor is, ha a Rothschild bankárdinasztiát vagy Sorost említik. Mert számomra csak kétféle ember létezik: jó és rossz. Akit egy ilyen szövegben tehát a főszereplők vallási irányultsága foglalkoztat, annak talán először saját gondolatvilágának beskatulyázását kellene megkérdőjelezni.

Ezenkívül sajnálatos módon meg kell jegyeznem, hogy nem támogatom Putyint, a NATO-t vagy más imperialistákat. Kivétel nélkül minden háború rossz és elítélendő. Ez ugyanúgy vonatkozik mindenkire, aki a háborúkat finanszírozza, elindítja, támogatja, dicsőíti, relativizálja vagy instrumentalizálja.

“De a mi felszabadítóink…!” – kiáltja most sok ál-békeharcos az USA védelmében, anélkül, hogy figyelembe venné, hogy Németországot a második világháború végén azok “szabadították fel”, akik ezt a világégést egyáltalán lehetővé tették. És nem, nem támogatom a pártokat. Egyiket sem. Mert korunk képviseleti parlamentarizmusát az igazi demokrácia koporsószögének tartom.

De most térjünk rá az elején említett Arnaud de Borchgrave cikkének tartalmára, amely “A genfi gnóm globális rettegése” kezdetben rejtélyes cím alatt jelent meg. A de Borchgrave által említett “genfi gnómok” a “zürichi gnómok” megfelelői a francia nyelvű Svájcban. A két mulatságos nevű csoport magánbankárok, befektetési menedzserek és pénzügyi mágnások titkos hálózata, akik a legjobb kapcsolatokat ápolják a politikával, az üzleti életben vagy a titkosszolgálatokkal, és a világ minden tájáról származó milliárdosok, oligarchák, fehérgalléros bűnözők, diktátorok és adócsalók titkos számlaszámú birodalma felett uralkodnak. Aligha beszél valaki ezeknek a hálózatoknak az árnyékban zajló tevékenységéről.

Még nyugdíjas korában sem törte meg egyik “törpe” sem a hallgatását. Egy kivétellel: Georges Coulon Karlweis (1928-2012), a “Rothschildok fedezeti alap guruja”, ahogy a Bloomberg nevezte. A férfi, akinek a neve többször is szerepel a hírhedt “Paradise Papers”-ben, különböző alapkonstrukciókban és a panamai “igazgatói jelentésekben” 1964 és 1981 között. Egyébként azonban a diszkrét és befolyásos csúcsbankár életrajzáról alig van információ a neten. Itt-ott néhány sor a pénzpiaci szaklapokban és egy-egy méltatás a haláláról. Ennyi. Csak kétes vállalkozások és pénzügyi eszközök szövevényes hálózata követhető nagyjából nyomon az Offshore Leaks adatbázis vagy a Paradise Papers segítségével. Karlweis nyilvánvalóan nagy gondot fordított arra, hogy a háttérben maradjon. Ha nem lenne egy Bérénice de la Salle nevű egykori női ismerőse blogja, aki az olykor meglehetősen intim szövegekben kendőzetlenül úgy jellemzi Georges C. Karlweis-t, mint aki “képes volt elmondani neki az 1929-es tőzsdekrach valódi okát”.

Bérénice szerint:

“A neve Georges Coulon Karlweis volt, és az Edmond de Rothschild Banque Privée – a szupergazdagok enklávéjában, a titkos számlaszámok országában – alelnökeként és befektetési stratégaként dolgozott. A bécsi zsidó, aki hamis papírokkal élte túl a második világháborút, 1969-ben feltalálta a világ első fedezeti alapját – a Leveraged Capital Holdings-ot -, és úttörője volt egy olyan iparágnak, amelyre késői életében egészséges megvetéssel tekintett vissza.”

Itt kapcsolódik Bérénice narrációja de Borchgrave újságíró Karlweis-szel folytatott beszélgetéséhez. E páratlan beszélgetés során, amely talán csak azért jött létre, mert Karlweis nemesi származása miatt de Borchgrave-ot a sajátjának tekintette, az idősödő Rothschild bizalmasa kifejtette, hogy személy szerint mit tart a legnagyobb szakmai sikerének: “Soros Györgyöt és a Quantum Alap 1969-es megalapítását”

De Borchgrave ezután a következőképpen idézi Karlweis-t:

“Mindenki belátja, hogy túl messzire mentünk. A pénztárak kimerültek, a múltbeli túlzott költekezés óriási túlköltekezéshez vezetett, és senki sem tudja, hogyan lehet újabb hiteleket finanszírozni. A megtakarításaikból élő embereket megkopasztották. A befektetéseik nem hoznak semmit. Esélyes, hogy mindent elvesztettek. Az előttük álló idők nem néznek ki túl rózsásan. Miután egyre több és több pénz nyomtatásával weimari köztársaságokká változtatták az országokat, mindannyiuknak olyan monetáris biztosra lesz szükségük, mint Hjalmar Schacht, a német bankár, aki a Reichsbankot vezette, és aki Hitler korai támogatója lett, hogy megmentse őket ettől: a hiperinflációtól. Reméljük, hogy addig nem változtatják a rendszereiket Harmadik Birodalommá.

Ezt követően a belga-amerikai újságíró elmagyarázza:

“Érdemes tehát meghallgatni az embert, aki Soros úr eredeti sikere mögött áll – nem fél megszólalni nyugdíjasként sem. Soros alapjának eredetileg 100 ezer dolláros részesedése 1994-re 150 millió dollárt ért. A hozam 1970 és 2000 között 33,65 százalék volt. Tíz egymást követő évben 42,6 százalék volt évente. 1992-ben Soros úr milliárdokat tett fel a brit font ellen, és tönkretette a Bank of England-et (Fekete szerda).”

Soros György tehát karrierje kezdetétől fogva a modern történelem leghatalmasabb bankárdinasztiájának pártfogoltja volt, minden idők legnagyobb magánvagyonának tulajdonosainak frontembere. Konzervatív becslések ma 400 milliárdról, mások egy-két billióról beszélnek. Az összegyűjtött információk fényében már nem is tűnik elrugaszkodottnak az a tézis, hogy a család ma már nagyobb vagyont ellenőriz, mint a tíz leggazdagabb család vagy a világ népességének 75 százaléka együttvéve. Míg a világ nyolc leggazdagabb embere máris annyi vagyont birtokol, mint az emberiség legszegényebb 50 százaléka. A Rothschildok alig szerepelnek a világ leggazdagabb családjainak hivatalos listáin, annak ellenére, hogy vitathatatlanul csillagászati vagyonuk és az ezzel járó befolyásuk elképzelhetetlenül nagy. Ennek oka, hogy vagyonuk az egész világon szétszóródott. Számtalan alapban, befektetésben, részvénytulajdonban és emberbaráti eszközökben – úgynevezett Closely Held Corporationsban -, amelyekben kizárólag több tulajdonosi szinten keresztül vesznek részt. Maga a család soha nem jelenik meg, és a tényleges befektető neve ritkán kerül a nyilvánosság elé.

Niall Ferguson brit történész egy 1999-es könyvében a “pénz prófétáinak” nevezte az 1744 óta dokumentált Rothschildokat. Egy titokzatos pénzügyi klán, amely ma már büszkén mutatja saját családi archívumában az elmúlt évszázadok geopolitikai-feudalista és így antidemokratikus befolyását. Lásd Waterloo (1815), Szuezi-csatorna (1895) vagy Balfour-nyilatkozat (1917) – hogy csak a legismertebb példákat említsük. A családi krónika idővonala sokatmondó. Legyen szó akár a nemzetközi banki struktúrák létrehozásáról, a központi bankrendszerre gyakorolt befolyásról, az aranypiac szabályozásáról vagy olyan háborúk finanszírozásáról, amelyekben a család előszeretettel támogatott több felet, hogy profitálhasson a végeredményből: a történelemben újra és újra találkozunk a Rothschild névvel.

Annál érdekesebb az a tény, hogy George Soros 1969-ben ennek a klánnak egyik főbankárjától kapta az induló finanszírozást. Ugyanakkor minden tényellenőrző azt állítja, hogy a család egykor a világ leghatalmasabbja volt, de már régen elvesztette 200 éves befolyását a pénzügyek, a politika és a geostratégia területén. Minden ezzel ellentétes beszámolót alaptalan összeesküvés-elméletként utasítanak el. Természetesen az antiszemitizmus bunkósbotja sem hiányozhat. Ezen a ponton emlékezzenek vissza a szöveg elején tett erre vonatkozó megjegyzésemre.

Mindenesetre a Rotschildok még mindig úgy viselkednek a pénzügyi piacon, mintha bennfentes tudásuk, előrelátásuk vagy látnoki képességeik lennének. Akár 2016-ban, amikor a “GoldCore” arról számolt be, hogy a család példátlan mértékben és agresszivitással kezdett hatalmas mennyiségben aranyat és nemesfémeket vásárolni, akár 2019-ben, amikor a genfi székhelyű Banque Privée Edmond de Rothschildot kivették a tőzsdéről, hogy az egyetlen 100 százalékban magántulajdonban lévő svájci bank legyen, nem sokkal a Corona-válság kezdete előtt.

A Rothschildok 2023 februárjában is előrelátónak bizonyultak: amikor a párizsi (franciaországi) székhelyű Rothschild & Co SCA a piacon látható “Concordia” márkanéven keresztül bejelentette, hogy visszavásárolja részvényeit, és kétszáz év után kivonja a bankot a párizsi tőzsdéről. Éppen időben, mielőtt az amerikai bankválság a Silicon Valley Bank összeomlásával kiéleződött volna. A Rothschild & Co SCA részvényeinek árfolyama egyébként a 2000. évi hat amerikai dollárról mára 47 dollár fölé emelkedett.

Az Edmond de Rothschild Csoport felső vezetése, amely nemcsak banki tevékenységet folytat, hanem az Edmond de Rothschild Alapítványokat (filantrópia) – mottója: “A JÖVŐ MEGTEREMTÉSE” – és az Edmond de Rothschild Heritage-t (bor, luxusszállodák, gasztronómia) is irányítja, így támogatta az akkor 39 éves George Sorost. Azt az embert, akiről a The New Yorker magazin 26 évvel a Quantum Alapcsoportja megalapítása után azt kérdezte: “A spekuláns és filantróp egyszemélyes külpolitikai gépezet vagy egy szabályozhatatlan milliárdos messiás-komplexussal?”.

A szerző, Connie Bruck a 2015. január 15-i cikkében bővebben ír erről:

“Ez nem volt mindig így. Soros a pénzügyi piacokon spekulánsként szerezte a vagyonát, 1969 óta vezet fedezeti alapot – egy enyhén szabályozott, magánbefektetési partnerekkel, amely a tehetős magánszemélyeket célozza meg, és jellemzően nagy, erősen tőkeáttételes fogadásokon keresztül igyekszik gyors, kiemelkedő hozamokat elérni. Sok éven át, akárcsak társai ebben a titokzatos világban, ő is élvezte a névtelenséget. Még a filantrópiában is, amelyet Soros mintegy tíz évvel ezelőtt kezdett el komolyabban – amikor Budapesten alapítványt hozott létre, amelynek célja a nyílt társadalom demokratikus értékeinek előmozdítása volt”.

Soros Nyílt Társadalom Alapítványairól van szó, amelyeket a magyar származású spekuláns 1993-ban indított el, 24 évvel a Rothschild bankárdinasztia első pénzinjekciója után. A meglepő induló finanszírozást 15 évvel a London School of Economics elvégzése után kapta. Új adományozói bizonyára engedelmes és képlékeny pártfogoltat láttak a motivált és gátlástalan, akkoriban még mérsékelt sikerekkel megáldott Sorosban, aki addig eredménytelen volt. Hiszen korábban hiába próbált behatolni a pénzügyi nagypályások titokzatos világába.

Sorost a német médiában gyakran holokauszt-túlélőként írják le. Amit általában figyelmen kívül hagynak, hogy Soros csak azért élte túl sértetlenül ezt a sötét időszakot, mert “apja kereszténynek adta ki, ezért 14 éves korában segített a náciknak leltárt készíteni zsidó társai vagyonáról, akiket kisajátítottak, majd a koncentrációs táborokba deportáltak”, ahogyan azt Aya Velázquez újságíró nemrég helyesen megjegyezte. Hozzáteszi: “Ami bármelyik normális embert egy életre traumatizálta volna, Soros úr saját bevallása szerint nem érzett bűntudatot”. Valóban, úgy tűnik, az erkölcsi kérdések soha nem foglalkoztatták Sorost.

Ez megmagyarázhatja, hogy miért nem aggódik amiatt, hogy bizonyos geopolitikai érdekeket támogasson, és egész országokat taszítson káoszba a rendszerváltó műveleteivel, amelyeket az USAID, a NED és a CIAügynökei mellett nem kormányzati szervezetei (NGO-k) végeznek. “Buldózerforradalom” (Szerbia, 2000), “rózsás forradalom” (Grúzia, 2003), “narancsos forradalom” vagy “Euromaidan” (Ukrajna, 2004/2014), “tulipános forradalom” (Kirgizisztán, 2005), Horvátország, Csehszlovákia, Jugoszlávia stb. – mindig Soros szervezetei voltak, amelyekhez a nemzetek feletti érdekcsoportok hatalmas összegeket tesznek szabaddá és osztanak szét, szorosan együttműködve a londoni, washingtoni vagy ottawai kormányokkal, valamint azok titkosszolgálataival, amelyek mindig is részt vettek a destabilizáló tevékenységek előkészítésében.

Saját adatai szerint a Nyílt Társadalom Alapítványok jelenleg 41 országban tevékenykednek, és 1800 embert foglalkoztatnak. A 2016-os éves költségvetésük 930 millió dollár volt. A 2021-es évben a kiadások lényegesen magasabbak, 1,5 milliárd dollár. Ennyi pénzzel sokat lehet mozgatni. Ezt írta le a The Epoch Times 2022. július 20-i cikke is, amely kiemelte Soros ukrajnai befolyását, megjegyezve, hogy “egyik fő projektje immár 30 éve Ukrajna”. 2014-ben, amikor Victoria “Fuck the EU” Nuland és a bűnöző Biden-klán elkezdte strukturálni a kijevi vezetést az USA és annak digitális-pénzügyi komplexuma számára, Soros jelezte, hogy ő is 500 millió dollárt fog pumpálni az országba az elkövetkező években. A pénzügyi mogul hatalmas befolyásáról Oroszország küszöbén lévő tucatnyi országra, amit a vezető médiumok is tudtak, mert még 2020-ban is félig-meddig őszintén beszámoltak róla. Még az ukrán hírportálok is nyíltan tanúsították, hogy George Soros a második legbefolyásosabb ember Ukrajnában, közvetlenül Volodimir “Pandora Papers” Zelenszkij után, még 2019-ben.

Ezen a ponton feltárul a kínai történelemmel való analógia. Míg az 1970-es években olyan geostratégák, mint David Rockefeller, Heinz Alfred “Henry” Kissinger, Richard Nixon és Zbigniew Kazimierz Brzeziński a vállalati oligarchia nevében mindent megtettek azért, hogy “megnyissák Kínát a Nyugat előtt”, hogy oda Mao-val együtt a világ első és mindeddig egyetlen működő technokráciáját telepítsék, addig most úgy tűnik, Soros vette át a vezetést egy hasonló geopolitikai projekt előkészítésében és elindításában Ukrajnában. Legalábbis a megfelelő londoni City és Wall Street-i érdekcsoportok fedőembereként. Hasonlóan mint azoknak a bank- és vállalati kartelleknek a végrehajtó bábja, amelyek egykor Hitlert, a bolsevikokat vagy Kína “legfőbb vezetőjét” is finanszírozták – mert a politikai spektrumok és ideológiák csak elhanyagolható szerepet játszanak az ő geopolitikai gondolatgyáraikban. Így a köz-magán partnerségek és a “globális kormányzás” nemzetek feletti, technokrata korporatizmusa ma Ukrajnában megismétli azt, amit a neokapitalizmus sáskái tettek fél évszázaddal ezelőtt a Középső Birodalomban (Kína): egy országot valamilyen felülről erőltetett új társadalmi modell kísérleti terepévé változtatni. A CIA és más amerikai szolgálatok nem sokkal a második világháború után kezdték támogatni a szélsőjobboldaliakat Ukrajnában, és megfelelő csoportokat építettek ki. Nemzetközi náci hálózatok alakultak ki, amelyek ma is aktívak. Az angol-amerikai hegemónia tehát már röviddel a háború vége után célba vette a régiót, mint a hosszú távú tervezés geostratégiai eszköztárát. Soros részvétele a kontinentális Európa zavaros kelet-európai térségében, amely szorosan összefonódik a katonai-ipari komplexummal, nem véletlen. Ezt támasztja alá egy dokumentum, amelyet a pénzügyi zsonglőr 1993. november 1-jén tett közzé hivatalos honlapján. A címe: “Egy új világrend felé: A NATO jövője”.

Ebben Soros kijelenti:

“Nem fogok elméletem részleteibe belemenni. A legfontosabb, amit a boom-bust* (*fellendülés-válság – HND) mintával kapcsolatban mondani szeretnék, hogy ez egy időben korlátozott, egyirányú folyamat, de nyitott vége van, és diszkontinuitások is jellemzik. Vagyis egy uralkodó trend bármikor megfordulhat. Valójában a trend esetleges megfordulása szerves része a boom-bust mintának, és a trend megfordulásának időpontja nincs előre meghatározva. (…) A boom-bust minta másik fontos jellemzője, hogy aszimmetrikus. A “boom” elhúzódik, a “bust” pedig sűrűsödik. Az idő hiánya teszi a fellendülést olyan hevessé. Az események olyan gyorsan történnek, hogy nagyon nehéz a gondolkodást és a viselkedést a változó körülményekhez igazítani. Azok a lépések, amelyek a kezdeti szakaszban megfelelőek lettek volna, egy másik szakaszban hatástalanok vagy kontraproduktívak. Ez nagyon zavaró lehet, különösen akkor, ha az emberek nem ismerik fel a különbséget az egyensúlyhoz közeli és az egyensúlytól távol eső állapotok között.”

A NATO és Oroszország szerepéről 1993-ban ezt jegyezte meg:

“Közép-Európa országai a lehető leghamarabb teljes jogú NATO-tagságot követelnek, lehetőleg még Oroszország talpra állása előtt. Oroszország tiltakozik, de nem azért, mert bármilyen szándéka lenne egykori birodalmával szemben, hanem mert nem lát előnyt a beleegyezésben. (…)

Elsősorban konstruktív elkötelezettségre van szükség a demokratikus, piacorientált és nyitott társadalmakra való áttérésben. Ehhez olyan unióra vagy szövetségre van szükség, amely messze túlmutat a katonai aggályokon, és magában foglalja a gazdasági segítségnyújtás jelentős részét. A szövetség katonai és gazdasági aspektusainak egyaránt foglalkozniuk kell az államokon belüli belső fejleményekkel és az államok közötti kapcsolatokkal, mivel a térség békéje és biztonsága mindenekelőtt a nyitott társadalmakra való sikeres átállástól függ.”

Nem lehet nem arra gondolni, hogy Soros itt a rendszerváltás és a társadalmi mérnöki tevékenység tervét írja le, amelyet az adott célpontok akarata ellenében tervez alkalmazni. Nemcsak egy országban, hanem egész régiókban gondolkodva. Egy megismételhető folyamat, egy “bevezetési sablon” a társadalmak nyitottabbá tételére. Hogy mit jelent a “nyitottabb”, azt jelenleg Ukrajnában lehet megfigyelni. A “katasztrófakapitalizmus”, az “érdekeltek kapitalizmusának” fekete előhírnöke, leszállt az ostromlott országra. A BlackRock, a JP Morgan, az amerikai vállalati oligarchia, a Google (Alphabet) és társai szégyentelenül, nyaktörő sebességgel privatizálják az állami és nemzeti vagyont. A modern kor aranyát bányásszák: az adatokat. A vállalatok állami funkciókat vesznek át; a vezető média szerint mindez csak befektetés, hogy “segítsék Ukrajnát az újjáépítésben”.

Pedig a neokolonialista sáskák már sokkal korábban elkezdték felfalni a korrupciótól sújtott országot. Már 2014-ben, amikor Ukrajnát az értéknyugat által irányított rendszerváltás utáni felfordulás és társadalmi konfliktus jellemezte, az Oakland Intézet egyik kiadványának a következő címet adta: “Az ukrán mezőgazdaság vállalati átvétele”, angolul: „The Hostile Takeover of Ukrainian Agriculture by the Corporate Economy”. Geopolitikai korporatizmus a “nagy sakktáblán” (Z. Brzeziński, 1997). Ugyanebben az évben regisztrálták először a “Myrotvorets” webdomaint is az egykori Euromajdan-aktivisták, az ukrán bérgyilkosok halállistáját. Az ellenség elleni védekezésként deklarált projektet a CIA fedőcége, a NED (National Endowment for Democracy) és a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok ukrajnai fiókja, a Soros-féle Open Society Foundations finanszírozza. És 2014 óta sok minden történt.

Lásd a Hunter Biden, az amerikai elnök fia körüli botrányokat, aki az elmúlt években többször is feltünést okozott kétes ukrajnai üzleti ügyleteivel, bio-laborok finanszírozásával, valamint laptopjának nyugtalanító tartalmával. Egy amerikai kormánybizottság jelenleg is vizsgálja a korrupt elnöki család működését. (Eddig öt millió dolláros kenőpénzt emlegettek, amely egy ukrán oligarchától származik a korrupt Biden család részére, de pár napja már tíz millióra emelkedett ez az összeg és a tranzakcióról hangfelvétel is létezik, amit az FBI eddig visszatartott -HND). Mivel Ukrajnában teljes mértékben érvényesül a “katasztrófa-kapitalizmus” – amely háború idején működik a leghatékonyabban -, a szokásos gyanúsítottak ma a tipikus követelésekkel lépnek fel, és fújják a buborékokat a vitaterembe. Lásd az elnéptelenedés szószólóját, Bill Gates-t, aki körülbelül hat hónappal ezelőtt azt sugallta: “Ukrajna orosz megszállása hosszú távon jó lesz, mert rákényszeríti az országokat, hogy áttérjenek a zöld energiára”. Ezután dicsérte az ESG befektetéseket, a “környezeti, társadalmi és kormányzási célokat”.

Mondjuk ki a zöld digitális gazdaság és a Gates-Rockefeller közös vállalkozás által táplált zöld forradalom egy „osztályharc felülről”. Színtiszta kulturális marxizmus. Inkluzív kapitalizmusnak öltöztetve. A ragadozó kapitalizmus posztmodern formája, amelyet álhumanista szivárványszínekkel szépítenek. Miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és annak bűnöző főnöke, Christine Lagarde először éveken keresztül hitelekkel sújtotta Ukrajnát, és függőségbe taszította, most milliárdosok és sáskák, mint Larry Fink – a BlackRock főnöke és sokak számára a világ legbefolyásosabb embere – látszólag önzetlen segítséget nyújtanak. Eközben felvásárolják és kisajátítják a rendkívül eladósodott országot. Ez a gazdasági bérgyilkosok ellenséges felvásárlása. Viszlát szuverenitás.

Most a Microsoft és a Google állt az ukrán internet védelmének élére. Csak a Microsoft a legnagyobb adományozóként 430 millió dollárt hagyott Ukrajnára. Ráadásul az amerikai technológiai óriás az ország teljes informatikai rendszerét a szerverein tárolja. És így a kormány összes adatát, következésképpen a lakosság összes magánadatát is. Eközben a külső adatmentést nagyvonalúan az Amazon veszi át. A Google stratégiákat dolgoz ki a kibertámadások vagy a dezinformáció elleni küzdelemre, és egy légiriasztó alkalmazást is szállított.

Peter Thiel cégei, a Palantir és az Anduril, két tömeges megfigyelésre és kémkedésre specializálódott cég is nagyon aktív Kijevben. A ClearView AI mellett egy New York-i cég is közreműködik, amely szintén régóta tárolja az összes internetes és közösségi médiafotót – még azokat is, amelyek létezéséről nem is tudtunk – egy adatbázisban, és eladta azokat a nyomozó hatóságoknak, valamint magánérdeklődőknek. Igen, a tech-cégek segítik Kijevet: mégpedig a kontinentális Európa első “zöld szociális hitelrendszerének” bevezetésével. Ennek érdekében Ukrajna már 2020-ban elindította a “Diaa”-t, egy állami okostelefon-alkalmazást, amelyhez egy webportál is tartozik, és az ukrán e-kormányzat, a “Digitális Átalakulás Minisztériuma” márkanév alatt regisztrált, amelyet a Világgazdasági Fórum (WEF) ellentmondásos tagja, Mikhailo Fedorov vezet, aki a következőket jósolta:

“Ukrajna 2030 – a világ legszabadabb és legdigitálisabb országa. Bürokrácia nélkül, de erős technológiai iparral. Készpénz és papír nélkül. Ezt a jövőt építjük”.

Az új Ukrajna. Ukrajna 2.0 vagy inkább “Ukrajna 4IR” – a “negyedik ipari forradalom” rövidítéseként. Az amerikaiak szeretik a rövidítéseket. És a “Build Back Better” szlogent (Joe Biden választási jelszava volt az „építsd vissza jobban”, amit Klaus Schwab „The Great Reset” amerikai megfelelőjeként alkalmaztak. – HND) . Most a BlackRock használja ezt Kijevben.

Nemcsak amerikai techóriások segítettek a Diaa alkalmazás kidolgozásában. A CIA fedőszervezetei, például az USAID is kezdettől fogva részt vettek a fejlesztésben – derül ki a házon belüli sajtóközleményből. Azzal az egyértelmű bejelentéssel, hogy a közeljövőben más országokba is exportálni fogják a “küldetésnyilatkozattal” reklámozott, “az állam egy okostelefonban” elnevezésű közösségi pontgyűjtő alkalmazást.

Észtországban már most elkezdték. Ezzel kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy a Google-t, mint sok más felügyeleti állami céget, a CIA finanszírozta és jelentős mértékben (társ)építette. A Google folyamatos együttműködése a titkosszolgálatokkal nem titok. Még a mainstream GUARDIAN is ezt a címet adta 2018. december 20-án: “A Google Earth: hogyan segít a techóriás az államnak kémkedni utánunk?”.

A szokásos gyanúsítottak mellett Warren Buffet családja is támogatja Ukrajnát. Fia 2022 nyarán több mint két és fél millió dollárt adományozott. Érdekes, hogy mindig azok a szupergazdagok adakoznak jótékonykodva, akik annyira aggódnak a túlnépesedés miatt.

Buffet 2003-ig a sterilizációs és elnéptelenedési programok legradikálisabb híveit támogatta. Ezután saját bevallása szerint abbahagyta ezeket a tevékenységeket. Csak azért, hogy 2014-ben egy abortuszspecialistát nevezzen ki vállalati konglomerátuma amerikai jótékonysági befektetési ágának vezetőjévé.

Annál riasztóbb viszont az a tény, hogy az ukrán lakosság számára gyakorlatilag lehetetlen az ilyen pénzemberek által szponzorált applikáció nélkül boldogulni a mindennapokban. A Diaa applikáció már több mint 120 kormányzati szolgáltatást kínál. Legyen szó adófizetésről, vállalkozás bejegyeztetéséről, állami juttatások igényléséről, vezetői engedélyekről, postai szolgáltatásokról, digitális személyi igazolványokról, COVID tanúsítványokról vagy biometrikus felismerési szolgáltatásokról a bankszámlához való hozzáféréshez: alig van olyan interakció az államapparátussal és a gazdasággal, amelyet ne dehumanizáltak volna már, ne redukáltak volna nullára és egyre, és ne delegáltak volna az okostelefonra. Még chatfunkció is van, amellyel a potenciális ukrán ellenségek gyanús tevékenységeit valós időben jelenthetjük a kormánynak.

2024-ben pedig, a fentieknek megfelelően, a digitális valuta, az “e-hrivnya” is bekerül a rendszerbe. A digitális központi banki valuta valószínűleg a Stellar blokklánc hálózaton fog futni. A Jed McCaleb által 2014-ben alapított és a WEF-tag Denelle Dixon vezérigazgató által vezetett vállalat már 2021 decemberében együttműködést kötött az ukrán Tascombank kereskedelmi bankkal egy digitális központi banki valuta (CBDC) kísérleti projekt elindítására. Mindezek fényében a Diaa CO₂ követés bevezetése már nem várathat magára túl sokáig.

Időközben számos harmadik féltől származó alkalmazás is megköveteli a személyazonosság biometrikus ellenőrzését a Diaa segítségével. Más szóval, Diaa nélkül nincs zene a Spotify-on, nincs hozzáférés a kriptotárcához és nincs gyors rendelés a csomagküldő cégektől. Még a 2023-as népszámlálást is az Apple-el együttműködve fogják elvégezni az állami okostelefonos alkalmazáson keresztül, az ukrán digitális átalakulásért felelős minisztérium szerint. Samantha Power, az USAID 2021 májusa óta hivatalban lévő igazgatója el van ragadtatva ettől a gyors előrelépéstől, mindezt 2023. január 19-én a Twitteren osztotta meg a nyilvánossággal.

Diaa – ez az üvegpolgár feletti teljes ellenőrzés. A részvétel kizárt. Ha holnaptól az útlevelet csak digitális formában fogadják el, a felhasználó erről egy szűkszavú “felugró ablakon” keresztül értesül. Egy névtelen háromsoros üzeneten keresztül a mobiltelefonja kijelzőjén. Ez a hatalom abszolút központosítása az állam és a vállalatok arctalan elegyének kezében. És mindezt egy olyan országban, ahol az ellenzéket betiltották, és a médiavilágot szinkronizálták. Az ENSZ szerint a lakosság 63 százaléka már használja az alkalmazást. Ez körülbelül 18,5 millió embert jelent. A háború előtti lakosság mintegy fele. A tendencia növekvőben van. Alternatívák hiányában.

Ami Ukrajnában zajlik, az egy ipari termék bevezetésére (“roll-out”) emlékeztet. Az eljárás hasonlít a nagy nemzetközi vállalatoknál a szoftverek bevezetésénél alkalmazott projektmenedzsment módszerhez. Először egy “sablont” fejlesztenek ki, egy ERP (Enterprise Resource Planning) szoftvert, amelyet az egész vállalatcsoportra optimalizálnak, és amely megfelel minden vállalati funkciónak és telephelynek. A legismertebb az SAP. Értékesítés, termelés, logisztika, könyvelés: minden egy rendszerben, szabványosított, skálázható és globális.

A globális vállalatok projektjeit gyakran “One Client”, “One Solution” vagy “One Business” néven emlegetik. A fejlesztés során figyelembe veszik a csoport minden telephelyére vonatkozó üzleti folyamatokat, jogszabályokat és adószabályokat, és ezeket a paramétereket, valamint a vonatkozó dokumentumokat leképezik a rendszerben. Amikor a sablon végül készen áll a használatra – ez a komplexitástól függően hat hónapot, de gyakran több évet is igénybe vehet -, egy nemzeti vállalatot jelölnek ki kísérleti projektként. Egy korábban kidolgozott projekt-, kommunikációs és változáskezelési terv alapján egy kis vezetői csapat most ezen a helyszínen vezeti be a szoftvert, a vállalatot a globális csoport előírásainak megfelelően építi át, és megpróbálja ezt a bevezetési eljárást megismételhetővé tenni.

A munkavállalóknak az a benyomásuk, hogy van mozgásterük és befolyásuk az átalakulási folyamatokra, amelyek többnyire hátrányosak az egyén számára. Ez azonban hazugság. A kívánt eredményt már előre meghatározzák. A folyamatok, eszközök, sablonok, a kommunikáció és az idő szabványosított. Létrejön egy iparosított bevezetési módszertan. Ezt aztán – megismételhetőségének köszönhetően – még kisebb és akár külső csapatok is használhatják, még rövidebb projektekben és párhuzamosan, több helyszínen. Ily módon még a legnagyobb globális vállalatot is fel lehet forgatni néhány év alatt.

A közölt információk alapján minden bizonnyal azt lehet állítani, hogy a nemzetek feletti korporatizmus finanszírozta Kínát az 1970-es években, hogy ott Mao-val együttműködve kialakuljon a világ első és egyetlen technokráciája. A városi felügyeleti infrastruktúrára, az ideologizált oktatáson keresztül megvalósuló konformizmusra, az egyéni szuverenitás kollektivizmusban való feloldására, az információszolgáltatás szinkronizálására egy kívülről árnyékolt médiatérben és a hatalom totalitárius érvényesítésére összpontosítva. Most, miután a kínai QR-kód-disztópia keserű valósággá vált – végül is fél évszázad állt rendelkezésükre a sablon kifejlesztésére -, a generációk közötti ragadozó kaszt úgy döntött, hogy világszerte bevezetik a “Technokrácia 2.0 verzióját”. “4IR”, az ENSZ 2030 Agenda (magyarul ITT) szerinti “zöld digitális gazdaságot”.

Ukrajna pedig kísérleti projektként működik, mielőtt a hatalom, a gazdaság és a társadalom e megvetendő modelljét a felelősök iparszerűen kiterjesztenék arctalan birodalmuk többi helyszínére.

Ebben a forgatókönyvben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy ilyen fejlődést egyáltalán megállítani, hiszen a projekt minden demokratikus befolyást kikerül?

Ismét egy pillantás a vállalati oligarchia parkettájára nyújthat támpontokat. Ott az ilyen projekteket akkor függesztik fel, amikor a bevezetési költségek robbanásszerűen megnőnek, az eladások csökkennek, túl sok alkalmazott nem működik együtt, az új megoldást bojkottálják, vagy a rendszeren kívüli kézi “megoldások” jönnek létre. Sajnos azonban a projektek gyakran új néven térnek vissza, amint a helyzet ismét kedvezőbbnek tűnik a vezetőség számára. Kivéve, ha a munkatársak időközben saját új, decentralizált tevékenységi területeket alakítottak ki, és egyszerűen már nem állnak a projekt rendelkezésére.

(Úgy gondolom, hogy ebben az elemzésben szinte minden benne van, amit Ukrajna, de az egész világ tervezett jövőjéről tudni kell. Elkeserítő, különösen azoknak, akik tevékenységük miatt már ízelítőt kaptak a “szociális kredit” intézményének egzisztenciát romboló hatásából. Annak a rengeteg anyagnak egy része, amit az elmúlt időszakban átnéztem, összhangot mutat Regenauer megállapításaival. A szövegben közölt linkek kb. 80 százalékát vettem át, a többi az eredetiben megtalálható – HND)

Forrás: https://www.regenauer.press/ukraine-4ir [A tartalomért felelős: Tom-Oliver Regenauer – ©A weboldalon kínált szövegek/tartalmak nem kereskedelmi jellegűek, és a Creative Commons AttributionNon-Commercial licenc alá tartoznak. A szövegekben található további linkekért nem vállalunk felelősséget. Egy weboldalra való hivatkozás nem jelenti azt, hogy teljes mértékben támogatom az ott képviselt álláspontokat vagy információkat. A szövegeim tartalmáért kizárólag én vagyok felelős. Ez vonatkozik a munkáim másodközlésére is, amelyek a fenti licenc alapján egyedi engedély nélkül újra felhasználhatók – amennyiben nem rövidítik vagy változtatják meg őket, és az eredetire hivatkoznak.]

Szerző: Az 1978-ban született Tom-Oliver Regenauer üzleti adminisztráció szakon végzett, és különböző iparágakban és szerepkörökben dolgozott, többek között üzletvezetőként, vállalati és vezetési tanácsadóként, valamint nemzetközi projektmenedzserként, több mint 20 országban. A 90-es évek közepe óta zenei producerként és szövegíróként is tevékenykedik, és egy független lemezkiadót vezet. A német származású szerző 2009 óta Svájcban él. Legutóbbi kiadványa a “Homo Demens – Texte zu Zeitenwende, Technokratie und Korporatismus”. További információk a regenauer.press oldalon.

Magyar adaptáció: HND

Featured image: manova.news

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás: