Istenek alkonyát (Wagner opera) mégsem írhattam. Az elmúlt napokban heves találgatásokba kezdett a nemzetközi média, hogy az ukrán háborús celeb meddig bírja még, meddig tartható a jelenlegi pozíciójában, meddig vezetheti a világot orránál fogva, szüntelenül pénzt és fegyvereket követelve (!) a nagyhatalmaktól?
Egy lényegre törő, frappáns elemzést találtam Martin Sonneborn, német politikus, EP képviselő oldalán, akinek találó meglátásait többször adaptáltam ebben a blogban. Nem olyan régen még tabu lett volna a világot terepszínű hacukában körbe haknizó “elnök úr” bármilyen abszurd, mélységesen ember- és demokráciaellenes megnyilvánulását megkérdőjelezni. Hirtelen annyira megtáltosodott az európai kontinens legkorruptabb, legbrutálisabban elnyomó formációja, amit köznyelven Ukrajnának nevezünk, hogy az EU önjelölt elitje minden körülmények között és gyorsított eljárásban az Unió tagjának akarta felvenni. Eközben számolatlanul ömlöttek a dollár és euró milliárdok a feneketlen zsákba, hogy egy részük aztán külföldi luxus villák és egyéb nélkülözhetetlen javak képében manifesztálódjon a világ különböző, arisztokratikusnak számító pontján.
Lássuk tehát:
»Az ukrán elnököt, Zelenszkijt, évek óta a nyugati fővárosokban a demokratikus ellenállás szimbólumaként ünnepelték. Ez a csodálat néhány helyen nyilvánvalóan egyfajta kényelmetlenségnek adta át a helyét, ami egy realisztikusabb helyzetfelmérésnek köszönhető.
Az angol nyelvű médiában az elmúlt napokban kritikus cikkek jelentek meg (Zelenszkijről és Ukrajnáról), amelyeket még hetekkel ezelőtt ugyanazok a médiumok „orosz propagandának” minősítettek volna.
A Financial Times részletesen kifejti, hogy Zelenszkij minden jel szerint nem demokrata, hanem (kis) autoriter uralkodó, egyben idéz ellenzéki politikusokat, vezető civil társadalmi képviselőket és diplomatákat, akik egybehangzóan kijelentik, hogy Zelenszkij és tanácsadói a háborús jog keretében megadott hatásköreiket arra használták, hogy „politikai ellenfeleiket és kritikusait marginalizálják, a civil társadalmat elhallgattassák és saját hatalmukat megszilárdítsák”.
Ez a megállapítás egybeesik az „Economist” egyik cikkével, amely szerint a kijevi kormány intrikákba, cselszövésbe és belső hatalmi harcokba keveredett, amelyek olyan mértékűek, hogy belülről fenyegetik az államszerkezetet.
Az amerikai Freedom House nevű agytröszt „az ukránok politikai és polgári jogainak romlását” észleli, míg az Ukrainska Pravda nevű online hírportál szerint az elnök „első, de magabiztos lépéseket tett a korrupt autoritarianizmus felé”.
A „Spectator” már a címében kijelenti, hogy „az ukránok elvesztették bizalmukat Zelenszkijben”, és egy volt magas rangú ukrán kormánytisztviselőt idéz, aki szerint „ha a háború folytatódik, hamarosan nem lesz többé Ukrajna, amiért érdemes lenne harcolni”.
Az amerikai oknyomozó újságíró és Pulitzer-díjas Seymour Hersh végül – mint mindig, amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva – arról számol be, hogy az Egyesült Államok véget akar vetni a „Zelenszkij-korszaknak”, hogy végre befejezhesse az ukrajnai háborút is. Washingtonban véglegesen meg akarnak szabadulni Zelenszkijtől, hogy helyére a haderő korábbi parancsnokát, jelenlegi londoni nagykövetet és (a hivatalos verzió szerint) a Nordstream-terrorcselekmény állítólagos kitervelőjét, Valerij Szaluzsnyit ültessék. Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás szerint több ukrán választaná elnöknek őt, mint a jelenlegit. Ha Zelenszkij nem hajlandó lemondani tisztségéről, ami nagyon valószínű, akkor „erőszakkal” kell eltávolítani, állítja egy, a tervbe bevont amerikai tisztviselő: „Zelenszkij nem fog önként távozni, hanem lábbal előre.”
Még a „Deutsche Welle” is meglepetést okozott egy riporttal a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, akiknek behívása Ukrajnában bevett gyakorlat, és elismerte, hogy 3500 hivatalos panasz érkezett súlyos emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatban a mozgósítás kapcsán – epilepsziások, skizofrénok, „tuberkulózisban szenvedő” vagy „fogak nélküli” katonák részéről.
Ez számunkra úgy tűnik, mintha egy ilyen híres „narratíva váltás” kezdeti szakaszában lennénk. A német médiától, ezektől a notórius lemaradóktól a tudatlanság völgyéből, hamarosan a következő témákról várunk bőbeszédű riportokat, mintha nem lenne holnap:
„Perverz behívási gyakorlat és kényszerű mozgósítások” (Süddeutsche Zeitung), „Perverz hatalmi struktúrák és diktatórikus államfelépítés” (Frankfurter Allegemeine zeitung, helyi rész), „Perverz: Elmebetegek a fronton! Fogatlanok!” (Bild Zeitung); valamint mindenekelőtt az ukrán örökzöld „Perverz korrupció” – beleértve a Zelenszkijre vonatkozó, a Panama Papers-ből származó információk újbóli felvetését – (Spiegel, Task Force „Slow Research”). És természetesen: „A felesége perverz ruhái” (Bunte).« (Ez a felsorolás természetesen szarkasztikus és vágyvezérelt – HND)
Talán egyszer majd megérjük azt is, hogy az elképzelhetetlenül kegyetlen háborús bűnök, vagy a “bucsai mészárlás” néven elhíresedett akció valós története is elmesélhető lesz, mert eddig csak az internet legeldugottab zugaiban találunk ezekre vonatkozó tényeket, sokszor a web-archívum rekonstrukciós segítségével.
Nincsen tehát uborkaszezon, nagy változásoknak nézhet elébe a világ. Szerencsére kis hazánk ellenzékének új reménységét, Ukrajna meghitt haverját, ez nem érinti, mert feudálisan jól fizető, ám mégis unalmas EP munka helyett a magyar pampákon modellkedik különböző, látványos mutatványokban, megmutatva, hogy a “vízen járástól” kezdve a robogózásig mindenhez (is) ért. A legbizarabb akciója mégis az úgy nevezett “aura-farming” volt, amelyben egy, a TikTok-on futótűzként elterjedt, indonéz kisfiú mozdulatait utánozza 43 évesen. Ezt korábban kapuzárási pániknak hívták, amikor öregedő pasik görcsösen fiataloSCHkodni akartak. Csak remélni lehet, hogy az “ördögök alkonya” ragályos lesz.
(Egy fatális baleset után, a fél éve tartó hosszas és nehéz felépülés fázisában jelentkezem újra. Korlátozott mozgási lehetőségem miatt az elmúlt időszakban inkább médiafogyasztó voltam, aktív szövegalkotásaim egy kis számú közönség részére szorítkoztak a fészbukon. Hogy, hogy nem egy közismert és népszerű online oldalon mégis megjelent másolatban az egyik szösszenetem, csakhogy a nevemmel együtt, ezért eltekintek ennek közlésétől – HND)
Egy alfa hím nem hangos. Egy alfa hím nem tolakodik. Egy alfa hím nem mutogatja magát. Csak ott van és az aurája betölti a teret – HND
Abban reménykedtem, hogy ez eddigi életében többszörösen kudarcot vallott, különösebb tehetséggel és képességekkel nem rendelkező, önjelölt “államférfi”, a mesterségesen, algoritmusok és photoshop, illetve mediális manipulációk által felfújt perszonifikált középszerűség az első sikerek után kifullad. Pusztán halálosan unalmas semmit mondása miatt. Amikor megvizsgáltam a Magyart kísérő vak fanatizmus lehetséges okait, még csak éreztem, de ma már biztos vagyok benne, hogy egy régóta, többek által megkomponált psy-op, azaz pszichológiai operációval van dolgunk.
“Egy olyan világban, amelyben az emberek többségének szókincse radikálisan szegényedik, amelyben a szövegértelmezés ezért csapnivalóan hiányos, amelyben nem számít a házastárs és a barátok elárulása sem, amelyben az államot teszik felelőssé még a saját kudarcokért is, de jobban ismerik a trash tévé ócska celebeit, mint a környezetüket, abban az ilyen Magyar-félék könnyű zsákmányra találnak. Se önálló gondolat, sem program, sem figyelemre méltó egyéniség nem volt tapasztalható ennél a régóta felépített, hatalmas összegekkel támogatott nárcisztikus képződménynél, aki sem kritikát, sem valódi vitát nem képes elviselni. Az ő verbális terrorizmusát viszont hatalmas ovációval fogadják a szolgai alázatra felesküdött hívek. A középszerűség manifesztációja neve Magyar Péter, de a közönségére ugyan ez vonatkozik.” – írtam 2024. szeptemberében.
Azóta csak annyi változás történt, hogy a napi gyűlölet-dózis, amit lájkkoldus influenszerként konc gyanánt a hívei elé hajít, egyúttal egyéb, az általa kiszemelt közéleti szereplőkre uszítva mocskos szájú kommandóját, egy ideje “hallod-e te XY” vicceskedésnek szánt beszólással kezdődik. Az öncélú önimádat perverz tükre, hogy szinte minden esetben valamilyen agyon manipulált fényképet mellékel saját magáról, összekapcsolva az epét hányó tartalmat az általa elképzelt valóság siralmasan bájgúnárkodó lenyomatával.
Forrás: Facebook
“A címlapról a már jól ismert Richard Gere-t majmolni akaró, de inkább csak egy másnaposan fáradt disznóra emlékeztető, félárbócra eresztett szemhéjú Nárci tekint le ránk, a photoshop nem éppen dicsőségére.” – állapítottam meg a poszt láttán.
Pár éve olvasok egy érdekes blogot, amelynek most megismertem a szerzőjét is. Egészen érdekes személyiség, akinek a véleményére figyelek, akkor is, ha sokszor teljesen eltérő nézeteket vallunk. De éppen ez az érdekes az életben, hogy a különböző felfogású emberek beszélgessenek, cseréljék ki gondolataikat, gazdagodjanak a másik által szellemileg. A napokban közreadott cikke a fanatizmust vette célba és ez nekem is egyik visszatérő témám.
“Akkor is tévedtem, amikor a XX. század szocializmusa után feltételeztem, sosem térhet vissza az a kor. Visszatért. Nyugatról árad felénk ez a pusztító kór. Egyelőre parányi védőbástyaként Magyarország ellenáll, de alig hiszem, hogy győzhetünk ekkora túlerővel szemben.
Emberi torzók alkotta tudattalan massza hömpölyög az utcákon, őrjöngenek, pusztítanak és elképzelhetetlen mértékben agresszívak. A baloldali fanatizmus mindig gyilkoshajlamú. S ha megnézzük ezeknek a korcsoknak a vezetőit, fizikai értelemben, mintha ikrek lennének: csenevész test, merev testtartás, mélyen ülő, gonosz szemek. Istenem, azok a szemek! Mint értelem nélküli emberszabású rokonainknak, a majmoknak, olyan a szemük.
Minap beszélgettem erről egy ismert pszichológussal, egy komoly szaktekintéllyel. Álláspontja szerint attól igazán veszélyesek azok a társadalmi folyamatok, amelyektől elborzadunk, hogy nem is igazán a rendszer ellen szerveződnek, hanem a másik ember ellen. Hogy bár egyfajta verbális absztrakció formájában halljuk az „Orbán lop!”, Orbán takarodj!” rigmusokat, agresszivitásuk alapvetően azokra irányul, akik nem értenek velük egyet, akik a rendszert fenntartják szavazatukkal.” – az egész, szerintem érdekes, olykor radikális, de mindenképpen figyelemre méltó cikket itt találjuk.
Kár lenne időnket és energiánkat, igen, kedves Olvasó, az önökét is, arra pazarolni, hogy több ezredikként beszámoljak én is a karizmamentes, de legalább féktelenül öntelt és arrogáns lájkbajnok kényszeredett vigyorgású húsvéti, népieSCHre formatervezett bohóckodásáról. Mindenki láthatta, akit érdekelt és az is, akit nem annyira.
A beteges nárcizmus, álszenteskedő önmutogatás csimborasszója azonban a római dolce vita imitálása volt, amelyben – mérhetetlenül gusztustalan módon amúgy – az elhunyt Ferenc pápa temetése huszadrangú aktusként jelent meg. Minden bizonnyal ezzel akarta kompenzálni, hogy a meghívott nemzetközi világi és egyházi vezetők közelébe sem engedték. Ez a valóban ízléstelen akció még a saját hívei körében is visszatetszést keltett, legalábbis az igazi hivők között.
Képes volt viszont kitenni magáról egy olyan videót, amin hangosan felröhögtem, bocs, nem tudom másképpen fogalmazni! Ráadásul halálosan komolyan gondolta a mutatványt. Ebben éppen ez a vicces. Ennek a mélynövésű, csekély intellektusú figurának ugyanis nincs humora, de saját magát rettenetesen fontosnak tartja és kényszeresen komolyan veszi. Ebből önkéntelenül is olyan groteszk helyzetek alakulnak ki, hogy az ember tele szájjal, térdet csapkodva nevet. Rajta.
Forrás: YouTube (szegény operatőrt sajnáltam, aki valószínűleg laposkúszásban vette fel a bohózatot, hogy a Nárci nagyobbnak látszódjon)
Amellett, hogy a magyar miniszterelnököt újabban elvtársozza, az egyéb, neki nem tetsző közszereplőket, média munkatársakat janicsározza. Emlékezetem szerint a jogi végzettség, legalábbis az én időmben, még némi történelemtudást feltételezett. Úgy látszik, a káder klánból származó ficsúr esetében ez nem volt elvárás, ezért fogalma sincs a janicsár szó eredeti jelentéséről.
Külön elemzést érdemelne azonban a kamu párt és annak szürke eminenciása, Tarr Zoltán, továbbá az eddig felderített szponzorok háttere. Azt ugye senki nem hiszi komolyan, hogy a félmilliárd forintot felemésztő road show tiszás mütyürök eladásából és mikroadományokból származik. Helyettem beszéljen egy kiváló kutató újságíró:
Forrás: Kontextus, YouTube
Ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást a Nárci lavina elindítására, azaz az úgynevezett “kegyelmi ügy” kirobbantójára is, aminek a vége – többek között – Varga Judit lemondása volt. Azt elárulhatom, hogy az írási stílus elemzése egy kriminalisztikai alkalmazás is. Olvassák el kérem az Origón megjelent, rendkívül izgalmas eszmefuttatást:
“A magyar nyelv készlettára szinte kifogyhatatlan, ennek ellenére a Vidéki prókátornál felbukkanó ritka, a köznapi nyelvhasználatban szinte alig előforduló kifejezések kivétel nélkül megtalálhatók Magyar Péter bejegyzéseiben is. Ha például a Vidéki prókátor valaki hozzá nem értését, összeférhetetlenségét akarja hangsúlyozni, akkor az alkatilag alkalmatlan kifejezéssel illeti. Ugyanúgy, mint Magyar Péter.”
Végül elérkeztünk a mai naphoz, aminek “durranni” kellett volna, de a Tisza “párt” elnöke és a katonai vezetőből táskahordozóvá mutált szárnysegéd által napok óta beharangozott “hatalmas leleplezés” helyett, egy picurka pukk lett a vége. Két sértett és bosszúra szomjazó figura nagyot akart, de a NER bukása ismét elmaradt! Semmi más nem “derült ki”, mint amit a magyar kormány 2022 óta hangoztat, magyaráz és tesz: a honvédelem erősítése, modernizálása történik a megváltozott világpolitikai helyzet függvényében. De ez már egy másik történet.
Forrás: mfor.hu
A mai show végül mégsem a Nárcié lett, hanem a Gyurcsány házaspáré. Gyurcsány Ferenc visszavonul és elválnak. Dühösen tajtékozva reagált Magyar a bejelentésre, határtalan öntúlértékelésében azt harsogva, hogy mindez miatta történt és mindez a Tisza győzelme! Arról egy szó sem esett, hogy tegnap a Momentum jelentette be, hogy esetleg nem vesznek részt a 2026-os választáson. Van egy olyan érzésem, hogy a háttér szponzorok Magyar Péternek “tisztogatják” a hazai politikai porondot, kiiktatva a potenciális konkurenciát.
Forrás: Magyar Péter Facebook oldala (engem csak az érdekelne, hogy milyen botrányról beszél?)
Milyen botrány? Nem volt botrány. Viszont egy kedves kollegina megjegyzését azért közreadom, mert nagyon tetszett:
“Reggel rohantam a reptérre, hogy elérjem a menekülő járatot. A kifutón nem volt egy gép sem, csak egy kipukkadt lufi darabjait találtam ott.” – I. H. kollegina aranyköpése.
Végül egy friss, meleg, ropogós megjegyzés Hont Andrástól, ami telitalálat:
A napokban volt nyolc éve annak, hogy egy illegálisan, hazug történettel Németországba bevándorolt afgán migráns bestiálisan megerőszakolta a 19 éves orvostanhallgatót, Maria Ladenburgert, majd a freiburgi Dreisam folyóba dobta és hagyta megfulladni. Az azóta már több tízezernyi áldozat emlékére írom ezeket a sorokat.
“Ma nyolc évvel ezelőtt a 19 éves orvostanhallgató Maria Ladenburgert megerőszakolta és meggyilkolta az afgán menedékkérő, Husszein K.
Mivel K. nem volt képes erekcióra, kézzel erőszakolta meg a fiatal nőt, ezáltal súlyos belső sérüléseket okozva az eszméletlen diáklánynak. K. állítólag később azt mondta egy barátjának, hogy épp most ‘erőszakolt meg egy nőt, mint egy állat’. Végül az eszméletlen (mert a nyakán megszorított) diáklányt a Dreisam folyó vizébe tette, hogy ott megfulladjon. A testén több harapásnyomot találtak.” – írta Facebook posztjában Anabel Schunke, német publicista.
Az afgán menedékkérőt, Husszein Khavarit, aki egy freiburgi nevelőcsaládnál élt, és kísérő nélküli kiskorú menekültnek számított, gyanúsítottként azonosították. Csak a tárgyalás során derült ki, hogy a gyanúsított által tett számos állítás nem felelt meg a valóságnak. A kora is hazugság volt. A per a freiburgi kerületi bíróságon mintegy hat hónapig tartott (2017 szeptemberétől 2018 márciusáig). A nyomozás során kiderült, hogy Husszein K. már büntetett előéletű volt egy súlyos erőszakos bűncselekmény miatt. Korfu szigetén, ahol először menekültként élt Európában, 2013 májusában megtámadott egy diáklányt, akit egy szikláról több mint tíz méter mélyre dobott le és súlyosan megsebesített. Emberölés és lopás kísérlete miatt tíz év börtönbüntetésre ítélték. A kommunista Tsipras-kormány amnesztiatörvénye alapján 2015 októberében szabadult, s végül Németországba utazott. Ott hamis nyilatkozatokat tett személyazonosságáról és életkoráról. Kísérő nélküli kiskorú menekültként nevelőszülőkhöz került.
A boncolás során Maria L. holttestén az arcán, valamint a mellkas és az alhas tájékán nagy erejű harapásra utaló nyomokat találtak. Azt is elmondta a barátjának, hogy a gyilkosság éjszakáján egy másik áldozatot is célba vett, egy kínai nőt, akit “meg akart erőszakolni és meg akart dugni”. Nagy jelentőséggel bírt azonban az a mondat, amelyről a tárgyalóteremben számoltak be azok a görög rendőrök, akik annak idején Korfun kihallgatták Husszein K.-t, aki következő képpen fakadt ki:
“Mit akartok? Ez csak egy nő volt!”
Az eset nagy feltünést és sajtóvisszhangot keltett, amellett, hogy ez az eset a német és egyúttal az európai illegális bevándorlást ösztönző politika orvosi lova, de nem úgy, ahogy józan ésszel gondolnánk. A fiatal lány apja az EU-nál volt magasrangú hivatalnok és a migráció egyik nagy támogatója. A szülők a gyászjelentésben arra kérték a megjelenni szándékozókat, hogy virágok helyett adományozzanak a menekültügyi programokba! Nyilatkozataikban is a legfőbb gondjuk az volt, hogy lányuk esete nehogy a bevándorlásellenes jobboldal malmára hajtsa a vizet.
“A groteszkséget tetézte a szülők felfoghatatlan reakciója, akik a felháborodás elhallgatásával de facto vörös szőnyeget terítettek az összes hasonlóan szociopata erőszaktevőnek. Számomra ez a civilizált emberek megmaradt méltóságának mélypontja. Soha nem döbbentem még meg ennyire egy felvilágosult kultúra vaksága láttán. Pusztító az összes áldozat számára, akik utána következtek. Sokan voltak.” […] “A szülők küldetése az lett volna, hogy más lányokat is megkíméljen ettől a sorstól, jogos erkölcsi indoklással rámutatva a teljesen felelőtlen migrációs politika veszélyeire.” – írta Rocco Burggraf, német építész és népszerű publicista.
Azóta megszámlálhatatlanul sok áldozata volt és van naponta ennek a politikának. A látványosan kegyetlen bűncselekmények bekerülnek a mainstream sajtóba is, de lehetőleg úgy, hogy az áldozatokról ne legyen fénykép, ne lehessen tehát azonosulni velük, továbbá legtöbbször a tettesek származását elhallgatva. Hány emberi élet, fiatal reménység, összetört lélek, elárvult szülők, egész életükre testileg és / vagy lelkileg megroncsolódott emberek vére színezi vörösre a jelenlegi politikusok útját, mint például von der Leyenét is, aki annak idején felelős miniszter volt Németországban?
Ebben az időszakban jelent meg egy mozgalom, amelyet fiatal nők kezdeményeztek. Volna. A több milliós nézettséget generáló videójuk szövegét én ültettem át magyarra (még HND szignó nélkül), amit aztán a teljes hazai konzervatív média átvett, a nagy sietség miatt elkövetett gépelési hibákkal együtt amúgy. Az egész német sajtó beleállt ebbe a csoportba, lenácizva a fiatal, saját magukat megvédeni szándékozó lányokat. A videót a közismert megosztó levette, de ITT megtekinthető eredetiben.
Nos, a napokban az EP-ben szánalmasan, de ahhoz képest szégyenletesen infantilis performanszot bemutató, majd UvdL-nek bőszen tapsikoló Magyar Péter nevű, messiás-komplexussal megvert béta hím és politikusnak álcázott influenszer arra bíztatja szektatagjait, hogy csak egy “ilyen pici” (két centit jelző ujjak jelentőségteljes mutogatása a kamerába) szuverénitásról kéne lemondani és máris ömlene a manna, illetve a money kies hazánkba!
Hölgyeim és uraim! A NER rendszere nem hibátlan, ahogy a magyar politikusok sem azok. DE! És ez egy nagyon lényeges “de”, megvédték Önöket az állandó rettegéstől, a hétköznapok bizonytalanságától, hogy például mikor nyomnak valakibe hátulról egy kést fényes nappal az utcán, hazajön-e a gyerek épségben az iskolából, az uszodából? Akinek mindez természetes, mert biztonságban él, az lehet, hogy most vicceskedik, meg röhög azokon, akik erre a létező és Nyugat-Európában sajnos általánosnak számító veszélyre akarják felhívni a figyelmet.
A hétköznapi biztonság elvesztése után körvonalazódik ki, hogy mit is jelentett ez az érzés a mindennapokban. Más országokban ezt már megtapasztalták, aminek hatalmas ára volt. Egy centit sem a továbbiakban a nemzeti szuverénitásból!
Néhány hónap után itt az ideje, hogy még egyszer és remélem talán utoljára, közelebbről megvizsgáljam a fészbukot és a hazai médiát domináló jelenséget, amelyet egy eddig, az élet szinte minden területén kudarcot valló, de ahhoz képest kellemes luxusban tengődő, főfoglalkozású ex férj testesít meg. Tulajdonképpen nem is a személye igazán fontos, hiszen nagyzási hóbortban szenvedő, saját magát végtelenül túlértékelő ripacsból számtalan példányt láthatunk. A közösségi felületeken különösen. Engem inkább az a tömegpszichózis érdekel, ami körülötte kialakult.
Bevallom, amikor megjelent és sietve cikket írtam róla, még feltételeztem némi jó szándékkal vegyített feltünési kényszert. Tévedtem, de ennek lehetőségét és jogát már a publikációmban is említettem. Amiben viszont sajnos igazam lett, a kormánybarát média gúnyos és sokszor infantilis hozzáállása bizony tömegesen hajtotta az érdeklődőket Magyar Péter rajongói táborába. A “bántják szegényt” szolidaritás, amit én Karácsony-effektusnak hívok, tökéletesen működött. Megint.
Az “Isten-mentesített” modern világ egyes zónáiban egy ideje igen nagy igény alakult ki ilyen, olyan megváltókra, prófétákra, vagy mondvacsinált “messiásokra”. Nemzetközi fogyasztásra kitalálták a szellemileg hátrányos helyzetű Thunberg Greta kisasszonyt, akinek hisztérikus dühkitöréseit és valamilyen misztifikált “tudományra” való hivatkozásait inflálódó díszdoktori címekkel és VIP szereplésekkel jutalmazták a globális forgatókönyvírók.
Kis hazánkban szinte menetrendszerűen szokott lepottyanni az égből egy megváltásra diszponált buzgó figura, egy addig gyakorlatilag teljesen ismeretlen csoda lény, aki a NER igájában nyüglődő népet mintegy varázsütésre felszabadítja, a vizet borrá változtatja, az oktatásegészségügyet öt perc alatt Kánaánná varázsolja és ha lehet, még egy Dr. House-t is rendelkezésre bocsájt a hölgyek kedvéért. Amennyiben a kedves Olvasó nem hisz nekem, idézem az aktuális fenomén, Magyar Péter, Petőfi Sándortól lenyúlt, különböző mikrofonokba ezerszer belekiáltott mantráját:
“Rabok legyünk, vagy szabadok?”
Bár arra még nem kaptunk eddig választ, hogy konkrétan ki raboskodik (különösen politikai okokból) kies hazánkban?
Egy – önjelölt – messiás tehát, aki csak azért nem tud még vízen járni, mert hiányzik hozzá a vízenjárási jogosítványa.
“És eljött a Megváltó” – forrás: propeller.hu
Mintha az orwelli disztópia (1984) gondolatisága valósulna meg, amikor a gépiesen monoton, egyforma hangszinten tartott Magyar-féle előadásokat hallgatja az ember, vagy a hívek közléseit figyeli. Ebben a világban gyakorlatilag minden kifejezés mást jelent, mint amit első nekifutásra, a józan ész szerény bázisán gondolnánk. Minden eddig ismert gondolat a feje tetejére áll és alapvető tényeket semmibe véve, sokszor egészen groteszk önálló életre kel, hitetlenkedő fejcsóválást előidézve a gyanútlan, csak azértis fertőzetlen szemlélődőben.
Egy fanatikus, elvakult szekta kialakulásának voltunk tehát tanúi, elsősorban és ismételten a nők körében, korra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Ezért különösen megrázott az a számomra elképesztő tény, hogy Varga Judit nyílt és őszinte megnyilatkozását olyan hisztérikus ellenségességgel fogadták éppen ezek a nők, köztük a máskor oly hangos feministák is, hogy napokig nem tértem magamhoz. Az logikusnak látszott, hogy a hímnemű közönség, aki életében soha, még csak közelébe sem juthatott egy ilyen minden szempontból klasszis hölgynek, az otromba vicceket fog gyártani. Ennek a körnek a verbális abúzus, de akár a tettlegesség is hétköznapi normalitás kategóriát jelent és minden bizonnyal szorgalmasan gyakorolják is magánéletükben, már ha egyáltalán párkapcsolatban élnek.
A viszont, hogy egy jellemében, intellektuális képességeiben és férfiúi attitűdjében inkább középszerű, semmint érdekes pasi, mint Magyar, rajongástól félalélt hölgykoszorúja fogvicsorogtató hárpiaként nekimenjen a volt igazságügyi miniszterasszonynak, egészen megdöbbentett. Pedig ez csak a kezdet volt.
Hetekig vártam jelen cikkem folytatásával, mert az események annyira felgyorsultak és szinte minden napra adódott valamilyen nem várt, viszont ahhoz képest groteszk esemény, hogy úgy döntöttem, inkább figyelek. A Magyar Péter főszereplésével, kiváló kommunikációs és marketing szakemberek által megtervezett daily soap, azaz – politikát színlelő – szappanopera turbó fokozatra kapcsolt. Nála nem létezik véletlen. Minden szava, mozgása, póza, de még a feje tetején látható, fél kiló zselével feltupírozott kakastaréj minden egyes szálának a fekvése is megtervezett.
Nincs szándékomban felsorolni a bizarrabbnál bizarrabb történéseket, mert aki nem aludta át az elmúlt hónapokat, az értesülhetett az eseményekről. Jelenleg ott tartunk, hogy Magyar Péter, akit már csak Nárcipetyának hívok, bármit megtehet, bármilyen égbekiáltó ostobaságot, becsületsértést, önellentmondást, sztaniolba csomagolt hazugságot tálal fel, a jelenlegi kormány gyűlöletétől elvakult szektatagokat nem zavarja. Nem csak, hogy mindent elhisznek és elnéznek neki, de szavait mélységes áhítattal ismétlik szóban és írásban. Magyar tulajdonképpen valamilyen spirituális élményt nyújt egy Isten-mentesített környezetben.
Egy amerikai stílusú business-egyház és jól bevált MLM trükköket alkalmazó üzleti koncepció fatális keveréke, ami pártépítés címkével a szemünk előtt megvalósul. Meg merem kockáztatni azt is, hogy nem véletlen a híres ATV botrány után, amikor Magyar képtelen volt kezelni a kritikát és kivonult a stúdióból, most hirtelen gyökeres változás történt a vele kapcsolatos érintkezésben. Végül is az ATV tulajdonosa egy amerikai mintájú és érdekeltségű egyház vezetője. Persze, persze, ez biztosan “konteó”, ahogy újabban a mainstream-mel nem kompatibilis elméleteket nevezik.
A legabszurdabb azonban, hogy ez a figura, aki már államférfinek és kis hazánk következő miniszterelnökének hallucinálja saját magát, egyetlen önálló gondolatot nem közölt eddig. Az irodalmi idézetek mellett a legtöbb szöveget Orbán Viktor beszédeiből lopkodta össze, őt próbálja utánozni, eléggé kontár módon, de másoktól, illetve más pártoktól is “kölcsönvesz” tartalmakat, beszédformulákat. Az eddigi csúcs ebben a klónkodási erőfeszítésében mégis a folyton és minden megmozduláson vészjósló manírban, irritáló fahangon előadott és unalomig ismételt refrénje, a
“Lépésről, lépésre, tégláról, téglára”
szöveg, ami az egész mozgalom mottójává vált és melynek valódi forrása:
Hát nem érdekes? Időközben rengeteg olyan fotó, videó került elő, amelyeken még lelkesen csápolt tapsikált annak a, saját elmondása szerint már utált, rendszernek, amely bizony feudális módon el- és kitartotta őt.
Tusványoson, forrás: Facebook
Vajon hány “Magyar Péter” sunnyog még a rendszerben, aki vagy belülről szabotál, vagy csak arra vár, hogy megjelenhessen és egy új politikai formációban az elsők között álljon sorba milliókat fizető alibi állásokért? Kik azok, akik a Nárcipetyát állítólagos belső információkkal látják el az eddig történtek, tehát az árulás dacára? A kérdés, mint már annyiszor, költői.
A magyarok egy része nagyon kedveli az “odamondogató” embereket, akik a nyilvánosságot felhasználva, kvázi morálagitátorként mindenféle kellemetlennek látszó, nem feltétlenül igazságalapú megállapításokat nyilatkoznak ki és ha ezek a divatos slim fit hacukába öltözött, új hullámos inkvizítorok végelláthatatlan sokszor el is ismételgetik, akkor a #mindenszarizmusra, negatív kényszerképzetekre hajlamos közönség el is fogadja és még általában derűs emberek is rosszkedvű üzemmódra váltanak. Így lehetett olcsó hazugságlavinával belerondítani például az idei augusztus huszadikai ünnepi hangulatba is.
Hogy megpróbáljak valamilyen képet kapni a manipulálási folyamatról, hogy valamelyest megértsem a tömegpszichózist kiváltó személy destruktív hatását, jobban mondva egy ilyen hatás vadászatát, meghallgattam ennek az önimádattól részeg figurának néhány, élőben közvetített, monomániás monológját, illetve elolvastam a fészbukon közölt írásait.
Szinte azonnal rájöttem, hogy ezt a módszert már valahol láttam, hallottam. A déjà-vu élmény alapján rögtön Saul Alinsky politikai radikálisoknak szánt tizenkét pontja jutott eszembe, amely a fröccsöntött messiás forgatókönyvének bázisát jelenti. Javaslom megnézni a linket, mert szinte minden egyes pontjának gyakorlati megvalósulását figyelhetjük meg az elmúlt időszakban, különös tekintettel azonban az utolsóra:
“12. Válaszd ki a célpontot, izoláld, nevezd meg és polarizáld. Vágd el a támogatói hálózatától és szigeteld el a célpontot a szimpátiától. Embereket támadj, ne intézményeket, mert az emberek sérülékenyebbek, mint az intézmények.”
A hordó plató szónok, aki notórius tónizásával, gergőzésével látványosan bennfentességet szuggerál a közönség felé, gúnyosan acsarkodó odamondogatásaival mindig és kizárólag személyekre céloz. A leckét megtanulta. Nos, ezt a tapló viselkedést a Jobbik kudarcot vallott elnöke, jelenleg valamilyen nem létező pártocska alapítója, Jakab Péter is eljátszotta már. Az eredményt láthattuk. A hazai politika fintora, hogy Jakab most nyilvánosan dörgölődzne a cilinderből elővarázsolt “Tisza” párthoz. Bizonyára látta, hogy a “tiszások” jelentős része a Jobbikból és tőle vándorolt el a nagyobb sikerrel kecsegtető mozgalomhoz.
Azt a sokat emlegetett hipotézist, mely szerint a “hatalom fél tőle”, viszont a DéKás Dobrev-Gyurcsány duettől vette át, mert ez az önbiztatás már elég régen beíródott a hazai politikába. Itt merül fel az a kérdés, hogy mi a sikerének titka? Mert a mélynövésű ficsúr kinézete, akit folyton alulról fotóznak, hogy nagyobbnak látszódjon, lenézően arrogáns stílusa nagyon sok nőnek, akik a rosszfiúkat kedvelik, imponál. Elég-e vajon a sikerhez valamiféle diffúz rossz kedv mesterséges felkorbácsolása a naponta ezerszer elhangzó mocskolódási koncert keretében, vagy a lezserséget mímelő bulikirálykodás és a múlt évszázad 80-as éveit idéző, még a Miami Vice sorozatban látott, lazán felhajtott gallérú Sonny Crockett emlékzakó?
A válasz egyértelműen “nem” lehetne egy normális helyzetben, csakhogy jelenleg egy különleges időszakot élünk át. Választásokat, tetszik, nem tetszik, pillanatnyi érzelmek, közösségi és egyéb média jelenlét, szimpátia, illetve felületes külsőségek és hangzatos, jól megkomponált szlogenek dönthetnek el. Sajnálom, de gyakorlatilag teljesen mindegy manapság, hogy egy kormányzó formáció mennyit tett, ígért és valósított meg regnálása alatt. Ha valaki nem ismeri és alkalmazza a tömegekkel való hatékony kommunikációt és az eredményes manipulálást (igen!), akkor kevés sansza lehet a felgyorsult eseményekhez igazodni és alkalmazkodni. A védekezés nem szexi! Aki egyszer védekezési pozícióba kényszerült, az nehezen tud onnét kikászálódni.
Egy olyan világban, amelyben az emberek többségének szókincse radikálisan szegényedik, amelyben a szövegértelmezés ezért csapnivalóan hiányos, amelyben nem számít a házastárs és a barátok elárulása sem, amelyben az államot teszik felelőssé még a saját kudarcokért is, de jobban ismerik a trash tévé ócska celebeit, mint a környezetüket, abban az ilyen Magyar-félék könnyű zsákmányra találnak. Se önálló gondolat, sem program, sem figyelemre méltó egyéniség nem volt tapasztalható ennél a régóta felépített, hatalmas összegekkel támogatott nárcisztikus képződménynél, aki sem kritikát, sem valódi vitát nem képes elviselni. Az ő verbális terrorizmusát viszont hatalmas ovációval fogadják a szolgai alázatra felesküdött hívek. A középszerűség manifesztációja neve Magyar Péter, de a közönségére ugyan ez vonatkozik.
Éppen ez a középszerűség és tartalmatlanság eddigi sikerének a kulcsa, hiszen mindenki a saját ízlésének, elképzelésének megfelelő tartalmat tud beleapplikálni a semmibe. Így történhetett meg, hogy a legszélsőségesebb elemek közös áhítattal együtt zsolozsmázhatják a “lepésről, lépésre” imájukat.
A szektatagok polarizálódását Magyar fészbuk posztjai alatti kommentekből lehet érzékelni. Lementettem párat, de úgy döntöttem, mégsem teszem ezeket nyilvánossá, ahogy a hölgykoszorú által odapingált szerelmi vallomásnak is felérő, háziáldások giccsét megszégyenítő émelygéseket sem publikálom. A tendencia – egyelőre – két irányt mutat, de egy harmadik is kibontakozóban van:
-Akik lassan ébredeznek, vagy kijózanodnak, mert nem tetszik nekik az a bicskanyitogató stílus, amellyel a “The Man” ellenfeleit gátlástalanul pocskondiázza;
-Akik, feltételezhetően a folyamatos hergelés eredményeként, radikalizálódnak és egy Jakab-féle erőszakos utcai blokádokkal és folyamatos tüntetésekkel kikényszerített hatalomátvételről álmodoznak;
-Akik egyszerűen csak megunták és már nem látnak benne semmilyen misztikus küldetést.
Mi a megoldás? Semmiféleképpen a gyerekes mémgyártás és intelligenciamentes “visszafikázás” (bocsánat a szó miatt). A kommunikáció sürgős átalakítása profi szakemberek részvételével. De engem úgysem kérdez senki, ahogy a kommunikációs probléma sem új.
Eszembe jutott egy kis történet Bezzegnémetországból, mert még mindig a többség józan belátására apellálok:
Egyszer egy német sztárszakács éttermében megjelent egy állítólagos éttermi kritikus blogger társaság, akik ráadásul ingyen kívántak vacsorázni. Az önjelölt gourmet bloggerek megalázó és rendkívül igazságtalan kritikát írtak a híres éttermi szakember hét fogásos, degusztációs menüjéről. A konyha művésze nagyon tanulságosan válaszolt az otromba, kifejezetten személye elleni támadásra:
“Olyan egyszerűen nem létezik, hogy egy hét fogásos menüben ne legyen semmi sem jó, hogy ne találjanak legalább egy ételt, ami ízlene. A ‘kritikusokat’ ezután nem fogom beengedni többé az éttermembe, mert nem akarom, hogy szenvedjenek a továbbiakban a kosztomtól.”
Valahogy így van ez Magyar Péterrel is. Mindig valakinek a jóvoltából, valakinek a hátán csinált úgy “karriert”, hogy sem kimagasló tehetséggel, sem karizmával, de a magas pozícióhoz szükséges alázattal sem rendelkezett soha. Állítólag évek óta készül az attrakcióra és amikor megrendezett “öngyilkosságát” játszotta el, fenyegetőzött azzal, hogy kormányt fog buktatni. Azt, hogy egy hozzávetőlegesen fél milliárd forintot felemésztő road show-val szórakoztatta az országot hónapokon keresztül és minden fellépését mikroadományokból szervezték, csak a legelvakultabbak hitték és hiszik el. Tény viszont, hogy vannak igazán alázatoskodó pillanatai is és ez bizony sokunk retinájába beleégett:
Magyar Péter és Manfred Weberforrás: euronews
Végül megmutatom a “kedvenc” képemet, mert az még rendben van, hogy valaki vadássza a hatást és úgy csinál, mintha kenyértésztát gyúrna, ki mással, mint egy Michelin csillagos szakács asszisztálásával. De amikor a már előre az asztalra kikészített kész kenyeret a nyers tésztás, kulimászos kezében markolászva pózolt a Dunán és ezt ki is rakta a fészbukra, nem tehetek róla, hangosan felröhögtem. Így kellene kezelni talán. Hangosan kinevetni, mert arra érzékeny, miután humora sincs. Az öniróniát meg hírből sem ismeri.
Forrás: Magyar Péter fészbuk oldala
Bónusz track:
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: Magyar Péter oldala facebook.com
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!