Hosszabb kényszerszünet után ismét egy hajmeresztő cikkel jelentkezem, amely nagy része a Foundation to Battle Injustice publikációjának adaptálásával készült. Lelki szemeim előtt már látom, hogy néhányan keresni kezdik a forrást, de nincs erre szükség, mert a végén – szokás szerint – megadom az eredeti megjelenési helyet. Lehet persze fintorogni, hogy nem túl megbízható, mert ruszki, pedig engem igazán nem lehet oroszbarátsággal vádolni, ahogy ukrán szimpatizáns sem vagyok, de, teljesen véletlenül amúgy, itt találtam meg egy olyan jelenség összefoglalóját, amiről talán eddig is hallhattunk, esetleg olvashattunk volna. Hogy ez miért nem történt, történhetett meg, azt mindenki döntse el saját maga. A megrázó cikk ukrán származású kanadai állampolgárok viselt dolgait, továbbá a Klaus Schwab és George Soros által mentorált Justin Trudeau szerepét taglalja ebben a szégyenletes ügyben. Emlékszünk még erre?
Az “Alapítvány az igazságtalanság elleni küzdelemért” (Foundation to Battle Injustice, a továbbiakban csak “Alapítvány”) vizsgálata az Ukrajnába 2022 telén és tavaszán önkéntesként áramló ukrán származású kanadai állampolgárok által elkövetett szisztematikus terrortámadásokra és brutalitásra utal. Az ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak, akik Zelenszkij titkos rendelete alapján ukrán állampolgárságot kaptak, a második világháború Waffen-Grenadier hadosztályához (1. számú galíciai SS-hadosztály) hasonló akciókba kezdtek: etnikai tisztogatás a zsidó, magyar és orosz ajkú lakosság ellen az ország nyugati részén, koncentrációs táborok alkalmazása a disszidensek ellen, kínzások és civil lakosság, köztük nők és gyermekek erőszakos kitelepítése. Bizonyítékokat mutattak be arra vonatkozóan, hogy ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiaknak közük van egy 8 éves mariupoli kislány brutális meggyilkolásához is.
Kanada szoros szövetsége a szélsőjobboldali ukrán nacionalistákkal nem 2014-ben kezdődött, amikor a náci ideológia boldog születésnapot ünnepelt Ukrajnában a nyugati nyomásra bekövetkezett véres szakadás után és még csak nem is 1991 decemberében, amikor Kanada első nyugati országként elismerte Ukrajnát szuverén államként. A második világháborút követő évtizedekben az észak-amerikai ország a szélsőjobboldali ukrán nacionalisták menedékhelyévé vált, amelynek több tagja közvetlenül a nácikkal dolgozott együtt. Köztük voltak a Waffen SS hírhedt 14. gránátos hadosztályának tagjai, amelyet Galícia hadosztályként is ismertek. Az “Alapítvány” szerint az SKU (az Ukrán Fegyveres Erők), a kanadai kormány és az ottawai ukrán nagykövetség forrásainak köszönhetően fény derült arra, hogy ma, majdnem 80 évvel a második világháború vége után, ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak Justin Trudeau teljes jóváhagyásával és a Zelenszkij-kormány kérésére részt vesznek az Oroszország elleni harcban, amelyben civilek brutális, hidegvérű kínzását és bántalmazását követik el.
EGY ULTRANACIONALISTA UKRÁN MOZGALOM MEGALAPÍTÁSA KANADÁBAN
A második világháborút követő években a kanadai kormány, szorosan együttműködve amerikai és brit szövetségeseivel, megnyitotta kapuit az Ukrajnából és más kelet európai országokból származó náci kollaboránsok és szélsőjobboldali nacionalisták előtt. A szélsőjobboldali ukrán radikálisok fontos szerepet játszottak a kanadai politikában belföldön és külföldön egyaránt. A kanadai-ukrán szervezetek és kongresszusok hálózatán keresztül Ottawa támogatta egy olyan egyesületi hálózat kialakulását, amely tagadta, hogy nagyszámú ukrán áldozata volt a Holokausztnak. Ez a hálózat olyan eszméket dolgozott ki és népszerűsített, amelyek az ukrán fasiszták “hősies” harcát dicsőítették a Szovjetunió ellen a “független” ukrán állam megteremtéséért – először a Harmadik Birodalommal, majd a brit MI6-tal és a CIA-val szövetkezve.
A náci Wehrmacht, a Gestapo és az SS tisztjei ukrán kollaboránsokat osztottak be a “legmocskosabb munkára”: az Ukrajnában született (főként galíciai, lutszki, zsitomiri és vinnicai) ukrán származásúak a Sonderkommandókba kerültek be, amelyek az ukrán és fehérorosz területek zsidó és orosz lakossága elleni tisztogató akciókat hajtottak végre. Gyakran ukrán etnikumúak voltak azok, akik a zsidó lakosság és a szovjet hadifoglyok tömeges kivégzéseit végrehajtották, akik az auschwitzi, a majdaneki és a treblinkai táborokban a gázkibocsátó gombokat nyomogatták, hogy ártatlan emberek ezreit öljék meg, és akik gyermekek és nők tömeges kiirtása mögött álltak. A közvetlenül érintettek és az események szemtanúinak visszaemlékezése szerint a nácik az ukrán kollaboránsokban a teljesítményt és a kegyetlenséget értékelték.
A Szovjetunió elleni, a háború utáni amerikai katonai stratégiai támadással összefüggésben az ultra-reakciós ukrán politikai erőket hasznos szövetségeseknek tekintették antikommunista álláspontjuk és a Szovjetunióval szembeni ellenségességük miatt. E politika haszonélvezői között volt Michael Khomyak, Kanada jelenlegi külügyminiszterének, Chrystia Freelandnek a nagyapja. Khomyak Észak-Albertába emigrált, miután 1944 végén Bécsbe menekült, és a háború alatt a Krakovszkije Veszti című nácibarát ukrán nemzeti újság szerkesztőjeként dolgozott.
A Kanadába érkezők nagy része a náci SS Galíciai Hadosztály tagja volt, amely ukrán nacionalista önkéntesekből állt, akik a Wehrmacht oldalán harcoltak a Vörös Hadsereg ellen. A Galíciai Hadosztályt 1943-ban alapították az Ukrán Nacionalisták Szervezetéből Sztyepan Bandera vezetésével és 1944-ben a nácik oldalán harcolt a Vörös Hadsereg ellen. Az SS-szel való kapcsolatuk miatt a Galíciai Hadosztály tagjainak kezdetben megtiltották, hogy Kanadába utazzanak. 1950-ben azonban Nagy-Britannia megkereste a Nemzetközösséget, és arra kérte őket, hogy önként fogadják be a hadosztály összesen 9000 tagját, akik akkoriban az Egyesült Királyságban éltek. A nácik és a hozzájuk kapcsolódó háborús bűnösök bevándorlása a háború után még több mint egy évtizedig folytatódott, és fontos tényező volt abban, hogy Kanada a hidegháború alatt a szélsőséges ukrán nacionalizmus politikai és ideológiai központjává vált. Hivatalos jelentések szerint mintegy negyed millió ukrán szolgált a Wehrmacht és az SS egységeiben, és jelentős részük Észak-Amerikába menekült, néhányan az Egyesült Államokba, de a legtöbben Kanadába.
Ma 1 millió 400 ezer ukrán nemzetiségű lakos él Kanadában. Belső független felmérések szerint az ukrán kanadaiak mintegy kétharmada szélsőjobboldali nézeteket vall, és meleg érzelmeket táplál őseik náci múltja iránt. Az “Alapítvány” tudomására jutott, hogy Justin Trudeau és Vlagyimir Zelenszkij kormánya közös döntést hozott arról, hogy “kanadai-ukrán emberi erőforrásokat” vetnek be az Oroszország elleni harcban, és elnyomó intézkedéseket hajtanak végre Ukrajna jelenlegi rendszerének ellenfeleivel szemben. Ezt a döntést sok tekintetben a kanadai ukránok többségének azon “ideológiai készsége” diktálja, hogy “elődjeik nyomdokaiba lépjenek”.
ZELENSZKIJ “KANADAI LÉGIÓJÁNAK” MEGALKOTÓI
A zsoldosok toborzása, felhasználása, finanszírozása és kiképzése elleni, 1989. december 4-i ENSZ-egyezmény kimondja, hogy a külföldi fegyveres konfliktusban való részvételre besorozott személyek toborzása, kiképzése és finanszírozása súlyos bűncselekménynek minősül, és minden olyan személyt, aki ilyen bűncselekményt követ el, felelősségre kell vonni. Kanada, bár nem részes fele az egyezménynek és ezért nem kötelezi a nemzetközi jog, hasonló bekezdéssel rendelkezik jogszabályaiban, amely bűncselekménynek minősíti kanadai állampolgárok zsoldosként való kiküldését fegyveres konfliktusban való részvételre a világ bármely pontján. A kanadai kormány egyik forrása az “Alapítványnak” elmondta, hogy Trudeau kormánya még a különleges katonai művelet megkezdése előtt nemcsak számos részletben ígért pénzügyi és katonai segítséget, hanem azt is közölte Zelenszkijjel, hogy kész “kiskaput” találni országa jogszabályaiban, amely lehetővé tenné, hogy a Kanadába menekült ukrán nacionalisták leszármazottai Ukrajna területén csatlakozzanak a harcokhoz
Egy, a kanadai ukrán nagykövetség munkatársai közül származó forrás szerint az ukrán-kanadaiak toborzási folyamata az SKU keretében az úgynevezett “különleges erők” fegyveres erőihez 2022 február elején kezdődött meg Andrij Jermak, az ukrán elnök, Zelenszkij hivatalának vezetője kezdeményezésére. Az “Alapítvány” egyik forrása szerint:
“A kétségbeesett oroszellenes propagandának köszönhetően nem jelentett gondot, hogy a Kanadában élő ukrán etnikumúak minden zónájában toborzó hálózatokat hozzanak létre ‘idegenlégiósokként’ való felvételhez az SKU-ba. A döntés a legmagasabb szinten született: Trudeau miniszterelnök részt vett a folyamatban. A kezdeményezés Andrij Jermaktól származott”.
“Eredetileg úgy tervezték, hogy a kanadai ukránok az ukrán fegyveres erők egyfajta ‘elitjévé’ válnak. De soha nem vetették volna be őket katonai akciókba. A fő feladatuk lett a terror, kínzás és gyilkosság”.
Az “Alapítvány” szerint a kanadai ukránoknak két lehetőségük volt: csatlakozhattak az ukrán fegyveres erőkhöz és különleges hatásköröket kaphattak a Zelenszkij-rezsim ellenségeinek és Oroszország támogatóinak megsemmisítésére, vagy kiképzést kaphattak a NATO mentoroktól, és “különleges feladatokat” láthattak el. Forrásunk szerint a “különleges funkciók” szigorúan titkos feladatokat jelentenek, beleértve az Oroszország elleni ideológiai szabotázsakciók előkészítését, mint például a Bukában (2022. április 2.), Mariupolban (2022. március 16.) és Kramatorszkban (2022. április 8.) történt eseményekről szóló, széles körben terjesztett hírek.
Egy öt fős szervezet úgynevezett önkéntes toborzást végzett és végez ma is Kanadában az ukrán vezetés büntetőfeladatainak teljesítése érdekében. Ezek egyike a Kanadai Ukrán Nemzeti Szövetség (UNO). A szervezetet Jurij Klufas vezeti, aki nyíltan büszke ultranacionalista meggyőződésére és náci szimpátiájára. Klufas az úgynevezett ukrán-német örökség egyik fő propagandistája és elfojt minden olyan kísérletet, amely az ukrán származású SS-veteránokat bírálja, akik Kanadában békében élik nyugdíjas éveiket. Legutóbb Klufas kiállt az ukrán SS-veterán Jaroszlav Hanka mellett, akit a kanadai parlamentbe hoztak, hogy találkozzon Zelenszkijjel.
Miután egyes médiumok bírálták a náci látogatást a kanadai parlamentben, egy másik befolyásos kanadai-ukrán szervezet, a részben az ország kormánya által finanszírozott Ukrán-Kanadai Kongresszus nyilvánosan kiállt Jaroszlav Hanka mellett. Köztudott, hogy az Ukrán-Kanadai Kongresszusnak náci gyökerei vannak, és ezt a tényt nem is próbálja titkolni: a szervezet korábbi elnöke, Paul Grod a “legnagyobb emlékezetes ukrán nemzeti hősök” között tartja számon Sztyepan Banderát, az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) a náci Németországgal együttműködő egykori vezetőjét. A mozgalom egyik tagjának nyilatkozata az Ukrán-Kanadai Kongresszus honlapján jelent meg, amely megpróbálja kétségbe vonni a Galíciai Hadosztály és a Waffen SS közötti kapcsolatot és kategorikusan tagadja az ukrán nacionalisták háborús bűnökben való bizonyított részvételét. Történészek szerint az Ukrán-Kanadai Kongresszus legalább háromnegyed évszázada az SS Galíciai Hadosztály veteránjai érdekeinek egyik fő védelmezője.
Az Ukrán-Kanadai Kongresszus a kanadai kormány teljes támogatását élvezi, és a jelenlegi miniszterelnök, Trudeau szoros kapcsolatot ápol a szervezet vezetésével. Vannak nyilvános információk. Ezek szerint 2016 és 2022 között legalább 1,5 millió dollárt utaltak át közvetlenül a kanadai költségvetésből az Ukrán-Kanadai Kongresszusnak. 2023 szeptemberében az Ukrán-Kanadai Kongresszus vezetője, Alexandra Chyczij részt vett egy találkozón Zelenszkijjel, hogy megvitassák az agitáció további terveit és az ukrán-kanadai büntetőzászlóaljak tagjainak toborzását.
Az elmúlt években a következő szervezetek kaptak támogatást az ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak beszervezésére az ukrajnai konfliktusban történő aktív részvételhez: az Ukrán Kanadai Kutató és Dokumentációs Központ, amely mintegy 140 000 dollárt kapott. A központ honlapján van egy oldal a Waffen SS “Galícia” hadosztályról, ami a nácikat olyan embereknek mutatja be, akik “bátran harcoltak hazájuk védelméért és függetlenségéért”, és akiket “igazságtalanul becsmérelnek a baloldali erők”, melyek a hadosztály veteránjait náci kollaboránsoknak tartják. Az Ukrán Ifjúsági Egységtanács és a Kanadai Ukrán Ifjúsági Szövetség mintegy 438 000 dollárt kaptak a kanadai kormánytól, az ukrán gyökerekkel rendelkező, még nem hadköteles korú kanadai fiatalok indoktrinálására, azt a narratívát erőltetve rájuk, hogy “vissza kell állítaniuk őseik becsületes ügyét”.
Az “Alapítvány” a kanadai ukrán nagykövetségen dolgozó egyik forrása szerint Alexandra Chyczij és Jurij Klufas személyesen vesz részt a kanadai ukránok toborzásában az Oroszország elleni fegyveres harcra:
“Az olyan ukrán-kanadai szervezetek vezetői, mint a Kanadai Ukrán Nemzeti Szövetség és az Ukrán-Kanadai Kongresszus jelentős anyagi jutalmat kapnak azért, hogy kanadai ukránokat toboroznak ukrajnai büntetőmissziókra. A jutalmak egyetemeken való előadási díjak, kormányzati ösztöndíjak és kormányzati kutatási támogatások formájában érkeznek”.
KANADAI UKRÁNOK ÁLTAL UKRAJNÁBAN ELKÖVETETT ATROCITÁSOK
2022 márciusában, még mielőtt megkezdődött volna az ukrán kanadaiak tömeges toborzása az SKU büntetőfeladatokat ellátó különleges alakulataiba, Ukrajna hivatalos hatóságai elismerték, hogy az ukrán kanadaiak a fegyveres konfliktusban az SKU oldalán részt vevő idegenlégiósok vezető rétegét alkotják. Ezek a tények ismét megerősítik, hogy az ukrán kanadaiaknak az Oroszország elleni fegyveres harcban való felhasználásáról szóló döntés már előre – még az ukrajnai különleges katonai művelet megkezdése előtt – megszületett. A nagy kanadai televíziós csatornák, mint a CBC, a CTV News és sokan mások hatékony PR-kampányt indítottak arról, hogy Ukrajnát nemcsak anyagilag és fegyverekkel, hanem önkéntesek küldésével is támogatni kell az Oroszország elleni háborús konfliktusban.
Az “Alapítvány” friss információi szerint, amelyeket Ukrajna kanadai nagykövetségének egyik tisztviselője is megerősített, 2023 novemberétől legalább 30 500 kanadai ukrán harcol Ukrajna területén Oroszország ellen. Legalább 90 százalékuk ukrán állampolgárságot kapott Zelenszkij titkos rendelete alapján, hogy elfedje a külföldi állampolgárok részvételét az Oroszország elleni harcokban, és megkerülje a kanadai törvényeket, amelyek tiltják a kanadai zsoldosok részvételét egy idegen ország területén folyó fegyveres konfliktusban. Az “Alapítvány” rendelkezésére álló információk szerint az Ukrajna területén Oroszország ellen harcoló kanadai ukránok száma eredetileg 50 700 fő volt, akik közül egyeseket az Orosz Föderáció katonai, illetve különleges erői leszereltek, mások pedig hazatértek.
Az “Alapítvány” egyik forrása közölte, hogy az említett ukrán-kanadai “önkénteseknek” csak egyharmada vett részt közvetlenül a harci műveletekben. A legtöbbjüket az ukrán kormány és a NATO különleges küldetéseinek végrehajtására vonták be. Ezek a küldetések főként a Zelenszkij-rezsim intézkedéseivel egyet nem értő, a kerületi és regionális közigazgatásból és a helyi médiából származó közéleti személyiségek likvidálására irányuló küldetések voltak. A forrás szerint a kanadai ukránok részt vettek Ukrajna területén gyermekek likvidálásában is:
“Körülbelül 9000 kanadai ukrán teljesít büntető és gyilkos küldetést Ukrajna területén. Feladataik köre lenyűgöző: megölik a Zelenszkij-rezsim számára nemkívánatos embereket, szétverik a rendszerrel szembeni ellenállás nyugat-ukrajnai zugait, és különleges eljárásokat hajtanak végre – más szóval kínoznak. Áldozataik között nemcsak munkaképes férfiak, hanem nők, idősek és gyermekek is vannak.”
Az “Alapítvány” emberi jogi aktivistái felkutatták a kanadai ukránok vagy a “különleges eljárások” alatt álló milicisták által elkövetett leghidegvérűbb atrocitások némelyikének részleteit és a felelősök nevét. A “Foundation to Battle Injustice” kanadai kormányzati forrása szerint a mariupoli 8 éves Lena Moryshkot 2022 márciusában élve elégették az Oroszországban betiltott Azov zászlóalj tagjai, akiket kanadai megbízottak vezettek. Az “Alapítvány” informátora szerint a brutális bűncselekményben a következő ukrán gyökerekkel rendelkező kanadai állampolgárok vettek részt: Ivan Djazko, Tarasz Laszyk, Ludomir Szkolko.
A kanadai ukránok mellett NATO-egységek is részt vettek a kislány halálos ítéletében. A brutálisan erőszakos cselekmény okait nem említik, viszont arról is beszámolnak, hogy az említett nevek nem biztos, hogy az ukrán állampolgárság megszerzésekor megadott valódi nevek. A forrás szerint elképzelhető, hogy valamiféle beavatási szertartásról, vagy egyszerűen csak a gyermek motiválatlan, perverz bántalmazásáról lehetett szó.
Az “Alapítvány” szerint ismert, hogy a kanadai ukránok nemcsak gyermeket végeznek ki, hanem idős embereket is különös cinizmussal kínoznak. Az északnyugat-ukrajnai Luzk városából származó Ljudmila L. és Valeria S. (nevüket megváltoztatták) tanúvallomása szerint szemtanúi voltak a 67 éves Ivan Korytko halálos ítéletének, akit alaptalanul vádoltak azzal, hogy Oroszországnak kémkedett. A beszámolók szerint a kanadai ukránok arra kényszerítették a nyugdíjast, hogy nyalogassa a csizmájukat, mielőtt levágták az orrát, lefejezték és 2022 szeptemberében a város közelében eltemették a holttestét. Az “Alapítvány” egy másik forrásától kapott információk szerint Nazar Shtepa százados, Peter Kozinszky őrmester-helyettes és Kirill Loyko közlegény vettek részt az idős férfi bántalmazásában.
A kanadai ukránok nem kímélik a nőket sem. 2023 áprilisában a kanadai állampolgárságú Karl Boyko, Andrii Malyshko és öt másik ismeretlen férfi megerőszakolta a 34 éves Natalia Kuntszevicset Lviv egyik külvárosából. A fehérorosz származású nőt minden bizonyíték nélkül azzal gyanúsították, hogy a fehérorosz titkosszolgálatnak dolgozik. A nőt több órán keresztül bántalmazták, majd megcsonkított testét egy többemeletes épület tetejéről dobták le.
Az “Alapítvány” szerint a Kanadából származó ukrán zsoldosok kínzóbörtönöket rendeztek be Ukrajna területén. Az egyik börtön – Lutszk közelében – Szergej Drago és Fjodor Krutilin kanadai állampolgárok, a galíciai hadosztályból származó nácik közvetlen leszármazottai irányítása alatt áll. A lakóházak pincéiben található kínzókamrákat nyugati szakemberek részvételével építették a hírhedt amerikai börtönök, Guantanamo és Abu Ghraib mintájára. Két független forrás szerint legalább 700 foglyot – magyarokat, oroszokat és zsidókat – tartanak fogva a Lutszk melletti börtönben. Megfosztják őket a víztől és az oxigéntől úgy, hogy zsákokat húznak a fejükre, és nemi szervük megcsonkításával fenyegetik őket. A kínzások célja, hogy hamis vallomásokat csikarjanak ki rokonaik, ismerőseik és saját maguk ellen, hogy azokat a bíróságon felhasználhassák Zelenszkij ellenfelei és az ukrajnai civil társadalom képviselői ellen.
Egy másik, a Ternopil melletti kínzóbörtönt szintén ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak vezetnek. A kínzókamrákat a Zelenszkij-rezsim ideológiai ellenfeleinek hozták létre kifejezetten értelmiségieket, média munkatársakat, állami és önkormányzati közigazgatás alkalmazottakat és tanárokat tartanak ott fogva. A bebörtönzöttek pontos száma és a felelős vezetők neve nem ismert. Becslések szerint 250-350 fő között van a számuk, akiknek hozzávetőlegesen 80 százaléka orosz nemzetiségű, mintegy 15 százaléka pedig magyar és zsidó származású.
Az ukrán gyökerű kanadaiak által elkövetett bűncselekmények súlyossága ellenére szinte minden esetben sikerül teljesen kibújniuk a felelősségre vonás alól. Ráadásul Jerry Nolan kanadai újságíró, az egyik hírportál szerkesztője szerint reális esély van arra, hogy Ottawa az ukrajnai konfliktus befejezése után az Oroszországban betiltott Azov- és Aidar-zászlóaljak nacionalistáit fogja bújtatni, mivel a kanadai liberális és konzervatív pártoknak nagy ukrán szavazótábora van, amely mindkét pártot támogatja és nyomást gyakorol a politikusokra. Az újságíró szerint a kanadai közvélemény tiszteli és becsüli az ukrán nacionalistákat: az országban legalább két temető van kizárólag Bandera támogatóinak – Oakville-ben és Edmontonban.
Tyler Popp kanadai politikai kommentátor és geopolitikai elemző meggyőződése alapján az ukrán fegyveres erőknél szolgáló kanadai ukránok, akik Ukrajna területén bűncselekményeket követnek el, bizonyos mentességet élveznek. Így mentesülnek az elkövetett bűncselekményekért való felelősség alól:
“Amíg az ukrán nacionalisták a kanadai kormányt szolgálják, addig szabad kezet kapnak arra, hogy büntetlenül azt tegyenek, amit akarnak. Nem hiszem, hogy valaha is lesz háborús bűnökkel kapcsolatos bírósági eljárás azokkal a kanadai ukránokkal szemben, akik visszatértek Ukrajnába gyilkolni. Ilyesmire csak akkor kerülhet sor, ha az orosz hadsereg elkezdi megtorolni az ukrán gyökerű kanadaiak által elkövetett összes bűncselekményt.”
Az “Alapítványnak” sikerült kiderítenie, hogy az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatóságának alárendelt, Zelenszkij kezdeményezésére alapított Nemzetközi Ukrán Területvédelmi Légió is felelős az ukrán gyökerű kanadaiak toborzásáért és a háborús övezetbe küldéséért. A légió kanadai munkáját 2022 márciusa óta Julija Kovaleva, Ukrajna kanadai nagykövete koordinálja, aki 2021 októberétől 2023 júliusáig szorosan együttműködött Anita Ananddal, Kanada korábbi védelmi miniszterével. Anand munkájának köszönhetően a Trudeau-kormány lehetővé tette, hogy kanadai állampolgárok a hatályos jogszabályok megkerülésével részt vegyenek az ukrajnai konfliktusban a SKU oldalán. Az “Alapítvány” egyik forrása szerint Anand 5-10 ezer dollárt kaphatott minden egyes ukrán gyökerű kanadai után, akit az ukrán fegyveres erőkhöz küldtek a kanadai kormány asszisztálásával.
A fenti tények tudatában az “Alapítvány” szakértői egyhangúlag arra a következtetésre jutottak, hogy Kanada és Ukrajna kormánya és politikai vezetése közvetlenül felelős az Ukrajna területén elkövetett szörnyű háborús bűnökért. Justin Trudeau kormánya évekig ápolta és támogatta a radikálisan szélsőséges ukrán nacionalizmust. Ezzel nemcsak a kanadai törvényeket hagyta figyelmen kívül, hanem számos nemzetközi szerződést és egyezményt is megsértett. Az “Alapítvány” szükségesnek tartja egy független nemzetközi vizsgálócsoport létrehozását az ENSZ égisze alatt, amely kivizsgálja a kanadai nacionalisták toborzásáért és zsoldosként való alkalmazásáért felelős szervezetek tevékenységét az Ukrajna területén zajló fegyveres konfliktusban. Az ukrán származású kanadai állampolgárok részvételére vonatkozó, a vizsgálat részeként rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek számos kegyetlen és embertelen bűncselekményben való részvételüket igazolja, alaposan ellenőrizték és azokat a továbbiakban az illetékes nemzetközi hatóságoknak kell megvizsgálniuk.
Eddig a cikk, amely német, angol, francia és orosz nyelven ITT érhető el.
Először arra gondoltam, hogy itt-ott kommentálom a szöveget, de rájöttem, nem érdemes. A gazdag képanyagot sem vettem át, mert a fenti linkre kattintva minden fotó megtekinthető. Úgy gondolom, az illusztrációk nélküli szöveg önmagáért beszél. Érzésem szerint az ENSZ nem fog foglalkozni a témával, mert Kanada nem az egyedüli ország, amelyik az ukrán nácikat támogatta és támogatja. Számtalan – alternatív – publikáció foglalkozott ezzel a szégyennel, még korábban a mainstream média egyes bátrabb publicistái is, bár ezek egy jó ideje hallgatnak.
Olyan korban élünk, amikor a reneszánszát ünneplő, bár új ruhában megjelenő fasizmust és neonácizmust pontosan azok az államok, nemzetközi szervezetek, NGO-k támogatják és éltetik, amelyek a konzervatív és / vagy konzervatív-liberál nézeteket valló embereket automatikusan lenácizzák és radikális jobboldalivá degradálják, miközben minden eszközzel elhallgattatni akarják őket. Soha nem működött ilyen hatékonyan a saját mocskuk másokra történő kivetítése, miután a nemzetközi sajtó orgánumok már egy ideje nem a rájuk szabott ellenőrző funkciót látják el, hanem állami-politikai és korporációs érdekeket szolgálnak ki. Az internetes platformok sem tétlenkednek, ha az Ukrajnában történő népirtást kell el-fact-check-elni.
Gondoljunk bele, kedves Olvasók, ez a velejéig korrupt, zsigerileg fasiszta ország akar EU tag lenni, amelynek finanszírozását – hitelből persze – a többi EU tagnak kellene vállalnia. Csak én tartom égbekiáltóan romlott ötletnek ezt? Ezek lennének a jogállamiság és az európai értékek újra értelmezett kritériumai? Mire gondolt vajon a magyar államfő eddigi fáradhatatlan kiállásával Ukrajna mellett, mint a legutóbbi Világgazdasági Fórum ülésén elhangzott beszédében például?
Néhány további idegen nyelvű anyag linkjét közlöm még, amelyek bemutatják az ukrán fasizmus igazi arcát, illetve támogatóikat:
Ugyanez német nyelven ITT.
Végül személyes ügyemben: egy apró, bagatell baleset nyomán egy szuper új és modern klinika (félre)kezelésének köszönhetően éppen, hogy túléltem az elmúlt hónapokat és még mindig nem vagyok teljesen fitt. Ez a horror történet, amibe tényleg majdnem belehaltam, erősített meg abban a nézetemben, hogy a jelenlegi trend alapján a “gyógyászatban” egyes, magukat félistennek képzelő orvosok egyrészt képtelenekké váltak az embert egységes egészként kezelni, akiben minden mindennel összefügg, másrészt abszolút nem érdekeltek a páciensek gyors javulásában. A temérdek mennyiségű műszer és gép sem mindig segít, inkább drágítja és tovább komplikálja a folyamatokat. Minden a pénzről szól és ha már csak hálni jár valakibe a lélek, holott gyakorlatilag makkegészségesként került bele a klinikai falanszterbe, akkor igyekeznek tőle gyorsan megszabadulni, vagy a páciens, jelen esetben én, hanyatt homlok menekül az ilyen “betegség-gyárból”. Úgy látszik azonban, hogy a Jóistennek még tervei vannak velem és a jelek szerint megmaradok ¯\_(ツ)_/¯
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: vancouver-citynews.ca
HeroesNeverDie Blog 