ENSZ – HeroesNeverDie Blog

HND: A látszatforradalmak járványa

Új vírus járja be a világot, a – látszólag – spontán forradalmak és felkelések vírusa. A “Z generáció”, ismertebb, nemzetközi nevén “Gen Z” állítólagosan “alulról szervezett” zavargásai rendítik meg egyes országok társadalmát puccsokat és olykor polgárháborús helyzeteket generálva. Tényleg úgy van, ahogy el akarják hitetni az álmélkodó közönséggel, vagy esetleg más, sokkal prózaibb háttere lehet ennek a mérhetetlenül destruktív, minden eddigi társadalmi formát elpusztítani szándékozó mozgalomnak? A hazai sajtóban eddig nagyon hézagos, ha egyáltalán létező információk, illetve azok hiánya miatt jártam utána az aggasztó jelenségnek.

Mi is az a Gen Z? Ezt mondja a Google AI generált szövege:

“A Gen Z-t (akik 1997 és 2012 között születtek – HND) a közös digitális kultúrájuk és a technológia által biztosított összekapcsoltságuk miatt az első igazán globális generációnak tekintik, amely befolyásolja a szórakozás, a fogyasztás, valamint a társadalmi és politikai mozgalmak globális trendjeit. Hatalmas demográfiai csoportot alkotnak, globális népességük körülbelül 2 milliárd fő, és egyre inkább alakítják a piacokat vásárlóerejükkel és értékeikkel, amelyeket a marketingeseknek meg kell érteniük ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak velük kapcsolatba lépni.
[…]
Digitális bennszülöttek: A Gen Z az internet, az okostelefonok és a közösségi média hatása alatt nőtt fel, amelyek szerves részét képezik mindennapi életüknek, és meghatározzák, hogyan kommunikálnak, fogyasztanak tartalmakat és lépnek kapcsolatba a világgal.

Globális kultúra: A technológia globális kultúrát teremtett a Z generáció számára, ahol határokon átnyúlóan osztják meg egymással a zenét, a mémeket, az online szórakozást és a társadalmi trendeket.

Fogyasztói erő: A Z generáció hatalmas erő a globális piacon, 2030-ra 12 billió dolláros vásárlóerővel fog rendelkezni, és etikai elvárásaikkal és értékeikkel befolyásolják a márkákat.

Társadalmi és politikai elkötelezettség: A Gen Z politikailag aktív, különböző országokban szerveznek és koordinálnak tüntetéseket a közösségi médián keresztül.

Közös értékek: Bár nem monolitikus, a Z generáció bizonyos szokásokat oszt, például a mobil platformok előtérbe helyezését, és egyedi szemléletmóddal rendelkezik a karrier, a siker és a társadalmi kérdések tekintetében, amely magában foglalja a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás fontosságát.

[…]
Demográfiai hatása: A Z generáció globálisan a legnépesebb generációvá válik, megelőzve a millenniumi generációt, és hatása mélyreható a munkahelyeken, a fogyasztásban, a technológiában és a politikában.

Munkaerő és gazdaság: Erőteljes befolyással bírnak a globális munkaerőpiacon és a piacon, egyedi szemléletmóddal rendelkeznek, és változásokat hoznak a vállalkozások működésében és a munkavállalókkal való kapcsolattartásban.

Regionális eltérések: Bár a trendek globálisak, regionális eltérések vannak a hozzáállásban, például a vallás fontosságában vagy a bevándorlásról alkotott véleményekben, amint azt a statisztikák mutatják.”

Sajnálatos módon a mesterségesnek mondott intelligencia nem vette figyelembe, hogy a woke trendet követő cégek hatalmas veszteségeket könyvelhettek el és Gen Z ide, vagy oda, kezdik magukat kivonni a kötelező “sokszínűségi” programokból. Arra sem adott választ, hogy miért éppen a világ szegény, akár legszegényebb országaiban terjed a látszatforradalom vírusa? Olyan országokban tehát, amelyekben azért nem kifejezetten a túlfogyasztás és a jóléti társadalomban érzett mentális árvaság, illetve kiégettség és igen, unalom szül olyan pótcselekvési kényszereket, amilyeneket a közösségi média önjelölt gurui diktálnak, mint követendő létformát.

Először Nepálban, egy mélyen hinduista, buddhista közegben tört ki szeptember elején a fiatalok lázadása. Elvben az ország korrupt vezetői ellen, ami egyébként mindenütt motivációvá vált, ténylegesen azonban bizonyos közösségi média platformok (pl. Facebook, X, YouTube, Snapchat, etc.) állami kiiktatása volt a szikra, s ez gyakorlatilag káoszba sodorta az országot. A lázadók szinte minden lényeges épületet felgyújtottak, kezdve a Parlamenttel, vagy legalábbis vandál módon romboltak bennük.

Discord csatornákon keresztül szervezkedtek, különböző NGO-k, de olykor hatalmas konszernek anyagi segítségével, továbbá kétes, a nepáli gazdasági életben súlyosan kompromittált üzletemberek támogatásával, ami ugye kissé groteszk helyzet egy állítólagosan korrupció ellenes lázadás idején. Bővebben angolul ITT.

A véres felkelés eredménye: 72 halott, a legfiatalabb egy tizenkét éves gyerek volt és a legutolsó áldozat egy 19 éves diák. Sokan a rendőrség által használt gumilövedékek okozta sérüléseikbe haltak bele. Akit érdekel részleteiben a téma, sok, sok nepáli névvel, de legalább a (bolse)Wikipédiához képest meglepően tárgyilagos leírással, az ITT nézhet utána, szintén angolul.

Kifejezetten aggasztónak tartottam, hogy a nepáli hírek hatására más, alapvetően prosperáló országokban is rengeteg közösségi média hozzászólást lehetett olvasni, amelyekben egymást hülyítve és felheccelve valamilyen elképzelt helyi felkelésről hallucináltak kellemes jólétben élő fiatal emberek. Az egyik legbizarrabb kommentet mégis hogy, hogy nem, Magyar Péter aka Nárci oldalán láttam, a napi kötelező, de legalább dögunalmas gyűlöletdzsemborija alatti gyöngyszem(ét)ben:

*Forrás: Facebook Magyar Péter oldala, a nevet tudatosan hagytam meg, mert nyilvános* komment volt

Normális esetben elolvassuk ezeket a híreket, habitustól függően megértően, vagy elutasítóan kezeljük az ilyen tartalmakat, mondván, mégis messze van, nem érint bennünket. Amikor azonban Indonéziában és a Fülöp szigetek egyes körzeteiben, Kenyában, Peruban, továbbá Marokkóban és Párizsban is megjelent a Gen Z forradalmat szimbolizáló kalóz zászló, póló, matrica meg minden olyan kellék, ami egyesek szerint egy igazi forradalomhoz szükségeltetik, hogy végül, bravúros logisztikával, a világ egyik legszegényebb országában, Madagaszkáron kössön ki, akkor felmerült a jogos kérdés: hogyan és miért?

“A zászló az 1997-ben megjelent, rendkívül népszerű japán manga, Eciichiro Oda One Piece című művéből származik, amely a sármos kalóz kapitány, Monkey D. Luffy és a kívülálló „Straw Hat” (szalma kalap – HND) legénységének kalandos történetét meséli el. Együtt vitorláznak a Jolly Roger zászló alatt, amelyen Luffy jellegzetes szalmakalapja és védjegyének számító kaján mosolya látható.

A One Piece rajongók számára a zászló Luffy álmainak megvalósítására, az elnyomott emberek felszabadítására és az autokratikus kormányok elleni küzdelemre irányuló törekvését szimbolizálja. Luffy félelem nélküli és elszánt – és néhány trükköt is tartogat az ellenfelei megzavarására, köztük azt a megirigyelhető képességet, hogy gumiból készült, nyújtható, rugalmas és hajlítható testével elkerülje a fogságba ejtést.

De a való világban a Luffy hajóját díszítő One Piece zászló határokat és nyelveket lépett át, és a fiatalok által vezetett tiltakozó mozgalmak jelszavává és szimbólumává vált.” – írta a CNN a Gen Z aktivitásaihoz fűződő szimpátiáját nem takargatva.

Azt már szinte felesleges megjegyezni, hogy a haladár Netflix 2023-ban felvette a One Piece manga sorozatot a programjába és a woke ideológiát aktívan támogató multinacionális cég műsorait ma már okostelefonon is bárhol a világon lehet követni, egészen minimális áron.

A madagaszkári tiltakozások 2025. szeptember 25-én kezdődtek, kezdetben a tartós víz- és áramszünetek miatt – különösen a fővárosban, Antananarivóban. Az alapvető szolgáltatások iránti követelések gyorsan kiterjedtek: a tüntetők, akiket a Gen Z Madagascar ifjúsági hálózat vezetett, Andry Rajoelina elnök lemondását, rendszerszintű politikai reformokat, a korrupció felszámolását és igazságosabb kormányzást követeltek.

Az állam a kormány feloszlatásával, biztonsági erők bevetésével, kijárási tilalommal, könnygázzal és tömeges letartóztatásokkal reagált; október közepéig 22 halálesetről és 100 sérültről számoltak be.

2025. október 11-én és 12-én a CAPSAT, a madagaszkári fegyveres erők elit egysége, hivatalosan megtagadta a kormány további utasításait, kinyilvánította felügyeletét a katonai műveletek felett, és Demosthene Pikulas tábornokot nevezte ki új hadseregfőnöknek. A CAPSAT nagy befolyással rendelkezik, erős technikai és adminisztratív képességekkel, valamint politikai szerepvállalással a háta mögött. Rajoelina elnököt a francia kormány egy titkos akcióban kimenekítette az országból.

Röviden ennyi a világ egyik legszegényebb országában történtekről. Egy olyan országról, amelyben pár éve búbópestis járvány tört ki néhány helyen, az irdatlan szeméthegyekben élő, hatalmas patkányok miatt. Azt, hogy a legtöbb afrikai országban, még a fejlettebbekben is, miért labilis az áramellátás és a vízszolgáltatás, már jó néhány afrikai témájú cikkemben megírtam, ezért nem térek ki a témára külön. Minden esetre megnyugtató, hogy a fiatal korosztály, különösen a városokban, általánosan rendelkezik okostelefonokkal.

Miután az összefoglalókban külön megemlítették a “Gen Z Madagascar” hálózatot, holott az összes látszatforradalmat eddig spontán megmozdulásnak, vezetők nélküli lázadásnak próbálták eladni a mainstream médiában, nem kellett sokat keresgélni, hogy megtaláljam ennek a korántsem grassroots mozgalomnak a hátterét. (Grassroots – fűgyökerek, amivel az állítólagosan “alulról” szervezett mozgalmakat becézik).

Mint minden fejlődő ország, Madagaszkár is jeleskedik az egy főre eső NGO-k látványosan nagy számával. Van itt kérem minden: szegénység elleni, környezetvédelmi, diverzitás alapú aktivista nemzetközi szervezet, számtalan szponzorral, amelyekből a leglényegesebb ebben az esetben a Londonban bejegyzett Varkey Alapítvány “Generation Z: Global Citizenship Survey” címkével futó ideológiai központ.

A legszembetűnőbb céljai ennek az eddig kevésbé ismert, magát természetesen filantrópnak nevező szervezetnek:

“Sok feltételezés születik az első generációs ‘digitális bennszülöttekről’. A felmérés lehetővé teszi, hogy feltételezéseinket kemény tényekkel cáfoljuk. Segít megérteni a Z generáció életét – az első olyan csoportét, amely valószínűleg megéri a 22. századot. A Z generáció globális polgárságáról szóló felmérés felbecsülhetetlen betekintést nyújt azoknak a fiataloknak a világnézetébe, akik az elkövetkező évtizedekben alakítják majd a világot. […]

A nemzeti és populista mozgalmak idején, amelyek az emberek közötti különbségekre összpontosítanak, a bizonyítékok azt mutatják, hogy a fiatalok – nemzetiségüktől és vallásuktól függetlenül – meglepően hasonló világnézetet osztanak. A nigériai, újdelhi és new yorki tinédzserek sok közös prioritással, félelemmel, ambícióval és véleménnyel rendelkeznek. A fiatalok között sokkal nagyobb az egység, mint amit a címlapok első pillantásra sugallnak.

A fiatalok nagy többsége világszerte támogatja a tolerancia, az egyenlőség és a haladás liberális értékeit – az azonos neműek házasságának törvényességétől (63%) a férfiak és nők egyenlő bánásmódján (89%) és a transzneműek egyenlő jogain (74%) át –, még olyan esetekben is, amikor ezek az értékek ellentétesek országuk törvényeivel.”

Aki a többi álszent magyarázkodásra kíváncsi, a fentebb közölt linken megnézheti az egész web oldalt.

Miért is nem meglepő, hogy a fenti “megállapítások” hajszál pontosan egyeznek az ENSZ, WHO, Világgazdasági Fórum és a már közismert filantróPATÀK (igen, így!), azaz a küldetéstudatos, megalomániás ultra gazdagok ideológiájával, amely a társadalmi mérnökösködés keretében egy új, hontalan, történelem és gyökerek nélküli, arctalan, de formálható, uniformizált fogyasztói masszát akar létrehozni a szociális és mainstream média manipulatív segítségével. Bravo!

Hogy még véletlenül se legyenek kétségeink, megvizsgáltam a Varkey Alapítványt és magát az alapító, Sunny Varkey, az Indiában született, de Dubajban élő milliárdos hátterét. Sajnálom, kedves Olvasó, de az ügy itt kezd unalmassá válni! Semmi meglepetéssel nem szolgálhatok. Végső fokon mindig ugyanazok a figurák, ugyanazok a megszállott, embereken kísérletező öreg fiúk bukkannak fel, mint már eddig is láttuk. Számtalan publicisztikában vázoltam fel a társadalmi tudatot romboló, eszement nemzetközi oligarchák demokratikus legitimáció nélküli, erőszakos térnyerését jelenlegi világunk szétzilálásában.

Varkey úr tehát kitalált egy nevelési alapítványt, ami biztosan nagyon dicséretes módon a szegény gyerekek oktatását, felzárkózását tűzte ki célul. Eddig vastaps, bár nekem mindig gyanúsak az ilyen jóemberkedések. Szem nem marad szárazon, ha a 2015-ös cikket olvassa az ember:

“A Varkey Alapítvány tavaly elindította a Global Teacher Prize díjat. Az oktatás Nobel-díjaként is emlegetett, egy millió dollár értékű kitüntetés a maga nemében a legnagyobb ilyen jellegű elismerés. A díjat azért hozták létre, hogy elismerjék azokat a kivételes tanárokat, akik kiemelkedően járultak hozzá a szakma fejlődéséhez, és hogy rávilágítsanak a tanárok társadalomban betöltött fontos szerepére.”

Az már teljesen véletlen, hogy Varkey úr rögtön megkereste a világ leggazdagabb entitásait és lássunk csodát! Az oltásfetisiszta, újabban étkezési és mezőgazdasági korifeus, az eredetileg felsőfokú végzettség nélküli szoftverárus, akinek amúgy még IT végzettsége sincs, a Gates Billy bácsi, a gyermekek nagy barátja és a néhai Jeffrey Epstein haverja (ami egy másik történet), rögtön rá is harapott az ügyre. A névsorban találjuk még Tony Blairt, a hamis vádak alapján elindított iraki háború egyik kezdeményezőjét és persze a Clinton Billy-t is, aki szintén Epstein cimbora volt, de más, egyéb világrengető disznóságokban is jeleskedett. A nemes célú alapítvány szerződést kötött a Világgazdasági Fórummal, akkor még, a közben már kirúgott, Schwab Klaus vezetésével.

Az egyik fiatal lányt, aki valahol, valamelyik tömegtüntetésen felszólalt, megkérdezték, hogy mi lesz azután, hogy elzavarták a kormányt?

– Nem tudom, – volt a legalább őszinte válasz.

Nem baj, majd a szuper gazdag bácsik a háttérben megmondják, mit kell csinálni, addig is viseljétek egészséggel a viccesen aranyos One piece trikóját, még a legszegényebb országokban is.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: cnn.com

HND: Mocsok a szomszédban

Hosszabb kényszerszünet után ismét egy hajmeresztő cikkel jelentkezem, amely nagy része a Foundation to Battle Injustice publikációjának adaptálásával készült. Lelki szemeim előtt már látom, hogy néhányan keresni kezdik a forrást, de nincs erre szükség, mert a végén – szokás szerint – megadom az eredeti megjelenési helyet. Lehet persze fintorogni, hogy nem túl megbízható, mert ruszki, pedig engem igazán nem lehet oroszbarátsággal vádolni, ahogy ukrán szimpatizáns sem vagyok, de, teljesen véletlenül amúgy, itt találtam meg egy olyan jelenség összefoglalóját, amiről talán eddig is hallhattunk, esetleg olvashattunk volna. Hogy ez miért nem történt, történhetett meg, azt mindenki döntse el saját maga. A megrázó cikk ukrán származású kanadai állampolgárok viselt dolgait, továbbá a Klaus Schwab és George Soros által mentorált Justin Trudeau szerepét taglalja ebben a szégyenletes ügyben. Emlékszünk még erre?

Az “Alapítvány az igazságtalanság elleni küzdelemért” (Foundation to Battle Injustice, a továbbiakban csak “Alapítvány”) vizsgálata az Ukrajnába 2022 telén és tavaszán önkéntesként áramló ukrán származású kanadai állampolgárok által elkövetett szisztematikus terrortámadásokra és brutalitásra utal. Az ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak, akik Zelenszkij titkos rendelete alapján ukrán állampolgárságot kaptak, a második világháború Waffen-Grenadier hadosztályához (1. számú galíciai SS-hadosztály) hasonló akciókba kezdtek: etnikai tisztogatás a zsidó, magyar és orosz ajkú lakosság ellen az ország nyugati részén, koncentrációs táborok alkalmazása a disszidensek ellen, kínzások és civil lakosság, köztük nők és gyermekek erőszakos kitelepítése. Bizonyítékokat mutattak be arra vonatkozóan, hogy ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiaknak közük van egy 8 éves mariupoli kislány brutális meggyilkolásához is.

Kanada szoros szövetsége a szélsőjobboldali ukrán nacionalistákkal nem 2014-ben kezdődött, amikor a náci ideológia boldog születésnapot ünnepelt Ukrajnában a nyugati nyomásra bekövetkezett véres szakadás után és még csak nem is 1991 decemberében, amikor Kanada első nyugati országként elismerte Ukrajnát szuverén államként. A második világháborút követő évtizedekben az észak-amerikai ország a szélsőjobboldali ukrán nacionalisták menedékhelyévé vált, amelynek több tagja közvetlenül a nácikkal dolgozott együtt. Köztük voltak a Waffen SS hírhedt 14. gránátos hadosztályának tagjai, amelyet Galícia hadosztályként is ismertek. Az “Alapítvány” szerint az SKU (az Ukrán Fegyveres Erők), a kanadai kormány és az ottawai ukrán nagykövetség forrásainak köszönhetően fény derült arra, hogy ma, majdnem 80 évvel a második világháború vége után, ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak Justin Trudeau teljes jóváhagyásával és a Zelenszkij-kormány kérésére részt vesznek az Oroszország elleni harcban, amelyben civilek brutális, hidegvérű kínzását és bántalmazását követik el.

EGY ULTRANACIONALISTA UKRÁN MOZGALOM MEGALAPÍTÁSA KANADÁBAN

A második világháborút követő években a kanadai kormány, szorosan együttműködve amerikai és brit szövetségeseivel, megnyitotta kapuit az Ukrajnából és más kelet európai országokból származó náci kollaboránsok és szélsőjobboldali nacionalisták előtt. A szélsőjobboldali ukrán radikálisok fontos szerepet játszottak a kanadai politikában belföldön és külföldön egyaránt. A kanadai-ukrán szervezetek és kongresszusok hálózatán keresztül Ottawa támogatta egy olyan egyesületi hálózat kialakulását, amely tagadta, hogy nagyszámú ukrán áldozata volt a Holokausztnak. Ez a hálózat olyan eszméket dolgozott ki és népszerűsített, amelyek az ukrán fasiszták “hősies” harcát dicsőítették a Szovjetunió ellen a “független” ukrán állam megteremtéséért – először a Harmadik Birodalommal, majd a brit MI6-tal és a CIA-val szövetkezve.

A náci Wehrmacht, a Gestapo és az SS tisztjei ukrán kollaboránsokat osztottak be a “legmocskosabb munkára”: az Ukrajnában született (főként galíciai, lutszki, zsitomiri és vinnicai) ukrán származásúak a Sonderkommandókba kerültek be, amelyek az ukrán és fehérorosz területek zsidó és orosz lakossága elleni tisztogató akciókat hajtottak végre. Gyakran ukrán etnikumúak voltak azok, akik a zsidó lakosság és a szovjet hadifoglyok tömeges kivégzéseit végrehajtották, akik az auschwitzi, a majdaneki és a treblinkai táborokban a gázkibocsátó gombokat nyomogatták, hogy ártatlan emberek ezreit öljék meg, és akik gyermekek és nők tömeges kiirtása mögött álltak. A közvetlenül érintettek és az események szemtanúinak visszaemlékezése szerint a nácik az ukrán kollaboránsokban a teljesítményt és a kegyetlenséget értékelték.

A Szovjetunió elleni, a háború utáni amerikai katonai stratégiai támadással összefüggésben az ultra-reakciós ukrán politikai erőket hasznos szövetségeseknek tekintették antikommunista álláspontjuk és a Szovjetunióval szembeni ellenségességük miatt. E politika haszonélvezői között volt Michael Khomyak, Kanada jelenlegi külügyminiszterének, Chrystia Freelandnek a nagyapja. Khomyak Észak-Albertába emigrált, miután 1944 végén Bécsbe menekült, és a háború alatt a Krakovszkije Veszti című nácibarát ukrán nemzeti újság szerkesztőjeként dolgozott.

A Kanadába érkezők nagy része a náci SS Galíciai Hadosztály tagja volt, amely ukrán nacionalista önkéntesekből állt, akik a Wehrmacht oldalán harcoltak a Vörös Hadsereg ellen. A Galíciai Hadosztályt 1943-ban alapították az Ukrán Nacionalisták Szervezetéből Sztyepan Bandera vezetésével és 1944-ben a nácik oldalán harcolt a Vörös Hadsereg ellen. Az SS-szel való kapcsolatuk miatt a Galíciai Hadosztály tagjainak kezdetben megtiltották, hogy Kanadába utazzanak. 1950-ben azonban Nagy-Britannia megkereste a Nemzetközösséget, és arra kérte őket, hogy önként fogadják be a hadosztály összesen 9000 tagját, akik akkoriban az Egyesült Királyságban éltek. A nácik és a hozzájuk kapcsolódó háborús bűnösök bevándorlása a háború után még több mint egy évtizedig folytatódott, és fontos tényező volt abban, hogy Kanada a hidegháború alatt a szélsőséges ukrán nacionalizmus politikai és ideológiai központjává vált. Hivatalos jelentések szerint mintegy negyed millió ukrán szolgált a Wehrmacht és az SS egységeiben, és jelentős részük Észak-Amerikába menekült, néhányan az Egyesült Államokba, de a legtöbben Kanadába.

Ma 1 millió 400 ezer ukrán nemzetiségű lakos él Kanadában. Belső független felmérések szerint az ukrán kanadaiak mintegy kétharmada szélsőjobboldali nézeteket vall, és meleg érzelmeket táplál őseik náci múltja iránt. Az “Alapítvány” tudomására jutott, hogy Justin Trudeau és Vlagyimir Zelenszkij kormánya közös döntést hozott arról, hogy “kanadai-ukrán emberi erőforrásokat” vetnek be az Oroszország elleni harcban, és elnyomó intézkedéseket hajtanak végre Ukrajna jelenlegi rendszerének ellenfeleivel szemben. Ezt a döntést sok tekintetben a kanadai ukránok többségének azon “ideológiai készsége” diktálja, hogy “elődjeik nyomdokaiba lépjenek”.

ZELENSZKIJ “KANADAI LÉGIÓJÁNAK” MEGALKOTÓI

A zsoldosok toborzása, felhasználása, finanszírozása és kiképzése elleni, 1989. december 4-i ENSZ-egyezmény kimondja, hogy a külföldi fegyveres konfliktusban való részvételre besorozott személyek toborzása, kiképzése és finanszírozása súlyos bűncselekménynek minősül, és minden olyan személyt, aki ilyen bűncselekményt követ el, felelősségre kell vonni. Kanada, bár nem részes fele az egyezménynek és ezért nem kötelezi a nemzetközi jog, hasonló bekezdéssel rendelkezik jogszabályaiban, amely bűncselekménynek minősíti kanadai állampolgárok zsoldosként való kiküldését fegyveres konfliktusban való részvételre a világ bármely pontján. A kanadai kormány egyik forrása az “Alapítványnak” elmondta, hogy Trudeau kormánya még a különleges katonai művelet megkezdése előtt nemcsak számos részletben ígért pénzügyi és katonai segítséget, hanem azt is közölte Zelenszkijjel, hogy kész “kiskaput” találni országa jogszabályaiban, amely lehetővé tenné, hogy a Kanadába menekült ukrán nacionalisták leszármazottai Ukrajna területén csatlakozzanak a harcokhoz

Egy, a kanadai ukrán nagykövetség munkatársai közül származó forrás szerint az ukrán-kanadaiak toborzási folyamata az SKU keretében az úgynevezett “különleges erők” fegyveres erőihez 2022 február elején kezdődött meg Andrij Jermak, az ukrán elnök, Zelenszkij hivatalának vezetője kezdeményezésére. Az “Alapítvány” egyik forrása szerint:

“A kétségbeesett oroszellenes propagandának köszönhetően nem jelentett gondot, hogy a Kanadában élő ukrán etnikumúak minden zónájában toborzó hálózatokat hozzanak létre ‘idegenlégiósokként’ való felvételhez az SKU-ba. A döntés a legmagasabb szinten született: Trudeau miniszterelnök részt vett a folyamatban. A kezdeményezés Andrij Jermaktól származott”.

“Eredetileg úgy tervezték, hogy a kanadai ukránok az ukrán fegyveres erők egyfajta ‘elitjévé’ válnak. De soha nem vetették volna be őket katonai akciókba. A fő feladatuk lett a terror, kínzás és gyilkosság”.

Az “Alapítvány” szerint a kanadai ukránoknak két lehetőségük volt: csatlakozhattak az ukrán fegyveres erőkhöz és különleges hatásköröket kaphattak a Zelenszkij-rezsim ellenségeinek és Oroszország támogatóinak megsemmisítésére, vagy kiképzést kaphattak a NATO mentoroktól, és “különleges feladatokat” láthattak el. Forrásunk szerint a “különleges funkciók” szigorúan titkos feladatokat jelentenek, beleértve az Oroszország elleni ideológiai szabotázsakciók előkészítését, mint például a Bukában (2022. április 2.), Mariupolban (2022. március 16.) és Kramatorszkban (2022. április 8.) történt eseményekről szóló, széles körben terjesztett hírek.

Egy öt fős szervezet úgynevezett önkéntes toborzást végzett és végez ma is Kanadában az ukrán vezetés büntetőfeladatainak teljesítése érdekében. Ezek egyike a Kanadai Ukrán Nemzeti Szövetség (UNO). A szervezetet Jurij Klufas vezeti, aki nyíltan büszke ultranacionalista meggyőződésére és náci szimpátiájára. Klufas az úgynevezett ukrán-német örökség egyik fő propagandistája és elfojt minden olyan kísérletet, amely az ukrán származású SS-veteránokat bírálja, akik Kanadában békében élik nyugdíjas éveiket. Legutóbb Klufas kiállt az ukrán SS-veterán Jaroszlav Hanka mellett, akit a kanadai parlamentbe hoztak, hogy találkozzon Zelenszkijjel.

Miután egyes médiumok bírálták a náci látogatást a kanadai parlamentben, egy másik befolyásos kanadai-ukrán szervezet, a részben az ország kormánya által finanszírozott Ukrán-Kanadai Kongresszus nyilvánosan kiállt Jaroszlav Hanka mellett. Köztudott, hogy az Ukrán-Kanadai Kongresszusnak náci gyökerei vannak, és ezt a tényt nem is próbálja titkolni: a szervezet korábbi elnöke, Paul Grod a “legnagyobb emlékezetes ukrán nemzeti hősök” között tartja számon Sztyepan Banderát, az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) a náci Németországgal együttműködő egykori vezetőjét. A mozgalom egyik tagjának nyilatkozata az Ukrán-Kanadai Kongresszus honlapján jelent meg, amely megpróbálja kétségbe vonni a Galíciai Hadosztály és a Waffen SS közötti kapcsolatot és kategorikusan tagadja az ukrán nacionalisták háborús bűnökben való bizonyított részvételét. Történészek szerint az Ukrán-Kanadai Kongresszus legalább háromnegyed évszázada az SS Galíciai Hadosztály veteránjai érdekeinek egyik fő védelmezője.

Az Ukrán-Kanadai Kongresszus a kanadai kormány teljes támogatását élvezi, és a jelenlegi miniszterelnök, Trudeau szoros kapcsolatot ápol a szervezet vezetésével. Vannak nyilvános információk. Ezek szerint 2016 és 2022 között legalább 1,5 millió dollárt utaltak át közvetlenül a kanadai költségvetésből az Ukrán-Kanadai Kongresszusnak. 2023 szeptemberében az Ukrán-Kanadai Kongresszus vezetője, Alexandra Chyczij részt vett egy találkozón Zelenszkijjel, hogy megvitassák az agitáció további terveit és az ukrán-kanadai büntetőzászlóaljak tagjainak toborzását.

Az elmúlt években a következő szervezetek kaptak támogatást az ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak beszervezésére az ukrajnai konfliktusban történő aktív részvételhez: az Ukrán Kanadai Kutató és Dokumentációs Központ, amely mintegy 140 000 dollárt kapott. A központ honlapján van egy oldal a Waffen SS “Galícia” hadosztályról, ami a nácikat olyan embereknek mutatja be, akik “bátran harcoltak hazájuk védelméért és függetlenségéért”, és akiket “igazságtalanul becsmérelnek a baloldali erők”, melyek a hadosztály veteránjait náci kollaboránsoknak tartják. Az Ukrán Ifjúsági Egységtanács és a Kanadai Ukrán Ifjúsági Szövetség mintegy 438 000 dollárt kaptak a kanadai kormánytól, az ukrán gyökerekkel rendelkező, még nem hadköteles korú kanadai fiatalok indoktrinálására, azt a narratívát erőltetve rájuk, hogy “vissza kell állítaniuk őseik becsületes ügyét”.

Az “Alapítvány” a kanadai ukrán nagykövetségen dolgozó egyik forrása szerint Alexandra Chyczij és Jurij Klufas személyesen vesz részt a kanadai ukránok toborzásában az Oroszország elleni fegyveres harcra:

“Az olyan ukrán-kanadai szervezetek vezetői, mint a Kanadai Ukrán Nemzeti Szövetség és az Ukrán-Kanadai Kongresszus jelentős anyagi jutalmat kapnak azért, hogy kanadai ukránokat toboroznak ukrajnai büntetőmissziókra. A jutalmak egyetemeken való előadási díjak, kormányzati ösztöndíjak és kormányzati kutatási támogatások formájában érkeznek”.

KANADAI UKRÁNOK ÁLTAL UKRAJNÁBAN ELKÖVETETT ATROCITÁSOK

2022 márciusában, még mielőtt megkezdődött volna az ukrán kanadaiak tömeges toborzása az SKU büntetőfeladatokat ellátó különleges alakulataiba, Ukrajna hivatalos hatóságai elismerték, hogy az ukrán kanadaiak a fegyveres konfliktusban az SKU oldalán részt vevő idegenlégiósok vezető rétegét alkotják. Ezek a tények ismét megerősítik, hogy az ukrán kanadaiaknak az Oroszország elleni fegyveres harcban való felhasználásáról szóló döntés már előre – még az ukrajnai különleges katonai művelet megkezdése előtt – megszületett. A nagy kanadai televíziós csatornák, mint a CBC, a CTV News és sokan mások hatékony PR-kampányt indítottak arról, hogy Ukrajnát nemcsak anyagilag és fegyverekkel, hanem önkéntesek küldésével is támogatni kell az Oroszország elleni háborús konfliktusban.

Az “Alapítvány” friss információi szerint, amelyeket Ukrajna kanadai nagykövetségének egyik tisztviselője is megerősített, 2023 novemberétől legalább 30 500 kanadai ukrán harcol Ukrajna területén Oroszország ellen. Legalább 90 százalékuk ukrán állampolgárságot kapott Zelenszkij titkos rendelete alapján, hogy elfedje a külföldi állampolgárok részvételét az Oroszország elleni harcokban, és megkerülje a kanadai törvényeket, amelyek tiltják a kanadai zsoldosok részvételét egy idegen ország területén folyó fegyveres konfliktusban. Az “Alapítvány” rendelkezésére álló információk szerint az Ukrajna területén Oroszország ellen harcoló kanadai ukránok száma eredetileg 50 700 fő volt, akik közül egyeseket az Orosz Föderáció katonai, illetve különleges erői leszereltek, mások pedig hazatértek.

Az “Alapítvány” egyik forrása közölte, hogy az említett ukrán-kanadai “önkénteseknek” csak egyharmada vett részt közvetlenül a harci műveletekben. A legtöbbjüket az ukrán kormány és a NATO különleges küldetéseinek végrehajtására vonták be. Ezek a küldetések főként a Zelenszkij-rezsim intézkedéseivel egyet nem értő, a kerületi és regionális közigazgatásból és a helyi médiából származó közéleti személyiségek likvidálására irányuló küldetések voltak. A forrás szerint a kanadai ukránok részt vettek Ukrajna területén gyermekek likvidálásában is:

“Körülbelül 9000 kanadai ukrán teljesít büntető és gyilkos küldetést Ukrajna területén. Feladataik köre lenyűgöző: megölik a Zelenszkij-rezsim számára nemkívánatos embereket, szétverik a rendszerrel szembeni ellenállás nyugat-ukrajnai zugait, és különleges eljárásokat hajtanak végre – más szóval kínoznak. Áldozataik között nemcsak munkaképes férfiak, hanem nők, idősek és gyermekek is vannak.”

Az “Alapítvány” emberi jogi aktivistái felkutatták a kanadai ukránok vagy a “különleges eljárások” alatt álló milicisták által elkövetett leghidegvérűbb atrocitások némelyikének részleteit és a felelősök nevét. A “Foundation to Battle Injustice” kanadai kormányzati forrása szerint a mariupoli 8 éves Lena Moryshkot 2022 márciusában élve elégették az Oroszországban betiltott Azov zászlóalj tagjai, akiket kanadai megbízottak vezettek. Az “Alapítvány” informátora szerint a brutális bűncselekményben a következő ukrán gyökerekkel rendelkező kanadai állampolgárok vettek részt: Ivan Djazko, Tarasz Laszyk, Ludomir Szkolko.

A kanadai ukránok mellett NATO-egységek is részt vettek a kislány halálos ítéletében. A brutálisan erőszakos cselekmény okait nem említik, viszont arról is beszámolnak, hogy az említett nevek nem biztos, hogy az ukrán állampolgárság megszerzésekor megadott valódi nevek. A forrás szerint elképzelhető, hogy valamiféle beavatási szertartásról, vagy egyszerűen csak a gyermek motiválatlan, perverz bántalmazásáról lehetett szó.

Az “Alapítvány” szerint ismert, hogy a kanadai ukránok nemcsak gyermeket végeznek ki, hanem idős embereket is különös cinizmussal kínoznak. Az északnyugat-ukrajnai Luzk városából származó Ljudmila L. és Valeria S. (nevüket megváltoztatták) tanúvallomása szerint szemtanúi voltak a 67 éves Ivan Korytko halálos ítéletének, akit alaptalanul vádoltak azzal, hogy Oroszországnak kémkedett. A beszámolók szerint a kanadai ukránok arra kényszerítették a nyugdíjast, hogy nyalogassa a csizmájukat, mielőtt levágták az orrát, lefejezték és 2022 szeptemberében a város közelében eltemették a holttestét. Az “Alapítvány” egy másik forrásától kapott információk szerint Nazar Shtepa százados, Peter Kozinszky őrmester-helyettes és Kirill Loyko közlegény vettek részt az idős férfi bántalmazásában.

A kanadai ukránok nem kímélik a nőket sem. 2023 áprilisában a kanadai állampolgárságú Karl Boyko, Andrii Malyshko és öt másik ismeretlen férfi megerőszakolta a 34 éves Natalia Kuntszevicset Lviv egyik külvárosából. A fehérorosz származású nőt minden bizonyíték nélkül azzal gyanúsították, hogy a fehérorosz titkosszolgálatnak dolgozik. A nőt több órán keresztül bántalmazták, majd megcsonkított testét egy többemeletes épület tetejéről dobták le.

Az “Alapítvány” szerint a Kanadából származó ukrán zsoldosok kínzóbörtönöket rendeztek be Ukrajna területén. Az egyik börtön – Lutszk közelében – Szergej Drago és Fjodor Krutilin kanadai állampolgárok, a galíciai hadosztályból származó nácik közvetlen leszármazottai irányítása alatt áll. A lakóházak pincéiben található kínzókamrákat nyugati szakemberek részvételével építették a hírhedt amerikai börtönök, Guantanamo és Abu Ghraib mintájára. Két független forrás szerint legalább 700 foglyot – magyarokat, oroszokat és zsidókat – tartanak fogva a Lutszk melletti börtönben. Megfosztják őket a víztől és az oxigéntől úgy, hogy zsákokat húznak a fejükre, és nemi szervük megcsonkításával fenyegetik őket. A kínzások célja, hogy hamis vallomásokat csikarjanak ki rokonaik, ismerőseik és saját maguk ellen, hogy azokat a bíróságon felhasználhassák Zelenszkij ellenfelei és az ukrajnai civil társadalom képviselői ellen.

Egy másik, a Ternopil melletti kínzóbörtönt szintén ukrán gyökerekkel rendelkező kanadaiak vezetnek. A kínzókamrákat a Zelenszkij-rezsim ideológiai ellenfeleinek hozták létre kifejezetten értelmiségieket, média munkatársakat, állami és önkormányzati közigazgatás alkalmazottakat és tanárokat tartanak ott fogva. A bebörtönzöttek pontos száma és a felelős vezetők neve nem ismert. Becslések szerint 250-350 fő között van a számuk, akiknek hozzávetőlegesen 80 százaléka orosz nemzetiségű, mintegy 15 százaléka pedig magyar és zsidó származású.

Az ukrán gyökerű kanadaiak által elkövetett bűncselekmények súlyossága ellenére szinte minden esetben sikerül teljesen kibújniuk a felelősségre vonás alól. Ráadásul Jerry Nolan kanadai újságíró, az egyik hírportál szerkesztője szerint reális esély van arra, hogy Ottawa az ukrajnai konfliktus befejezése után az Oroszországban betiltott Azov- és Aidar-zászlóaljak nacionalistáit fogja bújtatni, mivel a kanadai liberális és konzervatív pártoknak nagy ukrán szavazótábora van, amely mindkét pártot támogatja és nyomást gyakorol a politikusokra. Az újságíró szerint a kanadai közvélemény tiszteli és becsüli az ukrán nacionalistákat: az országban legalább két temető van kizárólag Bandera támogatóinak – Oakville-ben és Edmontonban.

Tyler Popp kanadai politikai kommentátor és geopolitikai elemző meggyőződése alapján az ukrán fegyveres erőknél szolgáló kanadai ukránok, akik Ukrajna területén bűncselekményeket követnek el, bizonyos mentességet élveznek. Így mentesülnek az elkövetett bűncselekményekért való felelősség alól:

“Amíg az ukrán nacionalisták a kanadai kormányt szolgálják, addig szabad kezet kapnak arra, hogy büntetlenül azt tegyenek, amit akarnak. Nem hiszem, hogy valaha is lesz háborús bűnökkel kapcsolatos bírósági eljárás azokkal a kanadai ukránokkal szemben, akik visszatértek Ukrajnába gyilkolni. Ilyesmire csak akkor kerülhet sor, ha az orosz hadsereg elkezdi megtorolni az ukrán gyökerű kanadaiak által elkövetett összes bűncselekményt.”

Az “Alapítványnak” sikerült kiderítenie, hogy az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatóságának alárendelt, Zelenszkij kezdeményezésére alapított Nemzetközi Ukrán Területvédelmi Légió is felelős az ukrán gyökerű kanadaiak toborzásáért és a háborús övezetbe küldéséért. A légió kanadai munkáját 2022 márciusa óta Julija Kovaleva, Ukrajna kanadai nagykövete koordinálja, aki 2021 októberétől 2023 júliusáig szorosan együttműködött Anita Ananddal, Kanada korábbi védelmi miniszterével. Anand munkájának köszönhetően a Trudeau-kormány lehetővé tette, hogy kanadai állampolgárok a hatályos jogszabályok megkerülésével részt vegyenek az ukrajnai konfliktusban a SKU oldalán. Az “Alapítvány” egyik forrása szerint Anand 5-10 ezer dollárt kaphatott minden egyes ukrán gyökerű kanadai után, akit az ukrán fegyveres erőkhöz küldtek a kanadai kormány asszisztálásával.

A fenti tények tudatában az “Alapítvány” szakértői egyhangúlag arra a következtetésre jutottak, hogy Kanada és Ukrajna kormánya és politikai vezetése közvetlenül felelős az Ukrajna területén elkövetett szörnyű háborús bűnökért. Justin Trudeau kormánya évekig ápolta és támogatta a radikálisan szélsőséges ukrán nacionalizmust. Ezzel nemcsak a kanadai törvényeket hagyta figyelmen kívül, hanem számos nemzetközi szerződést és egyezményt is megsértett. Az “Alapítvány” szükségesnek tartja egy független nemzetközi vizsgálócsoport létrehozását az ENSZ égisze alatt, amely kivizsgálja a kanadai nacionalisták toborzásáért és zsoldosként való alkalmazásáért felelős szervezetek tevékenységét az Ukrajna területén zajló fegyveres konfliktusban. Az ukrán származású kanadai állampolgárok részvételére vonatkozó, a vizsgálat részeként rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek számos kegyetlen és embertelen bűncselekményben való részvételüket igazolja, alaposan ellenőrizték és azokat a továbbiakban az illetékes nemzetközi hatóságoknak kell megvizsgálniuk.

Eddig a cikk, amely német, angol, francia és orosz nyelven ITT érhető el.

Először arra gondoltam, hogy itt-ott kommentálom a szöveget, de rájöttem, nem érdemes. A gazdag képanyagot sem vettem át, mert a fenti linkre kattintva minden fotó megtekinthető. Úgy gondolom, az illusztrációk nélküli szöveg önmagáért beszél. Érzésem szerint az ENSZ nem fog foglalkozni a témával, mert Kanada nem az egyedüli ország, amelyik az ukrán nácikat támogatta és támogatja. Számtalan – alternatív – publikáció foglalkozott ezzel a szégyennel, még korábban a mainstream média egyes bátrabb publicistái is, bár ezek egy jó ideje hallgatnak.

Olyan korban élünk, amikor a reneszánszát ünneplő, bár új ruhában megjelenő fasizmust és neonácizmust pontosan azok az államok, nemzetközi szervezetek, NGO-k támogatják és éltetik, amelyek a konzervatív és / vagy konzervatív-liberál nézeteket valló embereket automatikusan lenácizzák és radikális jobboldalivá degradálják, miközben minden eszközzel elhallgattatni akarják őket. Soha nem működött ilyen hatékonyan a saját mocskuk másokra történő kivetítése, miután a nemzetközi sajtó orgánumok már egy ideje nem a rájuk szabott ellenőrző funkciót látják el, hanem állami-politikai és korporációs érdekeket szolgálnak ki. Az internetes platformok sem tétlenkednek, ha az Ukrajnában történő népirtást kell el-fact-check-elni.

Gondoljunk bele, kedves Olvasók, ez a velejéig korrupt, zsigerileg fasiszta ország akar EU tag lenni, amelynek finanszírozását – hitelből persze – a többi EU tagnak kellene vállalnia. Csak én tartom égbekiáltóan romlott ötletnek ezt? Ezek lennének a jogállamiság és az európai értékek újra értelmezett kritériumai? Mire gondolt vajon a magyar államfő eddigi fáradhatatlan kiállásával Ukrajna mellett, mint a legutóbbi Világgazdasági Fórum ülésén elhangzott beszédében például?

Néhány további idegen nyelvű anyag linkjét közlöm még, amelyek bemutatják az ukrán fasizmus igazi arcát, illetve támogatóikat:

“Uncle Sam’s Nazi Krieger”

“Fehlende Berührungsängste”

Wikileaks anyag

On the Influence of Neo-Nazism in Ukraine

Ugyanez német nyelven ITT.

Végül személyes ügyemben: egy apró, bagatell baleset nyomán egy szuper új és modern klinika (félre)kezelésének köszönhetően éppen, hogy túléltem az elmúlt hónapokat és még mindig nem vagyok teljesen fitt. Ez a horror történet, amibe tényleg majdnem belehaltam, erősített meg abban a nézetemben, hogy a jelenlegi trend alapján a “gyógyászatban” egyes, magukat félistennek képzelő orvosok egyrészt képtelenekké váltak az embert egységes egészként kezelni, akiben minden mindennel összefügg, másrészt abszolút nem érdekeltek a páciensek gyors javulásában. A temérdek mennyiségű műszer és gép sem mindig segít, inkább drágítja és tovább komplikálja a folyamatokat. Minden a pénzről szól és ha már csak hálni jár valakibe a lélek, holott gyakorlatilag makkegészségesként került bele a klinikai falanszterbe, akkor igyekeznek tőle gyorsan megszabadulni, vagy a páciens, jelen esetben én, hanyatt homlok menekül az ilyen “betegség-gyárból”. Úgy látszik azonban, hogy a Jóistennek még tervei vannak velem és a jelek szerint megmaradok ¯\_(ツ)_/¯

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: vancouver-citynews.ca

HND: A nép “Bulldózere”

Talán még ki sem hűlt a nemrég elhunyt tanzániai elnök, John Pombe Magufuli teste, amikor a világsajtó – nem kevés gúnnyal fűszerezett – cikkek sorozatában elemezte a néhai politikus tevékenységét. Addig szinte soha nem jutott el semmilyen lényeges hír más földrészekre, de az elnök halála apropót adott némi kioktatásra, elsősorban az afrikai országok felé. Az valahogy kimaradt a tudósításokból, hogy Magufuli elnök a fekete kontinens egyik legsikeresebb vezetője volt, akit népe szinte félistenként szeretett, nem egyszerűen csak tisztelt, ami már önmagában is elég ritka.

Nehéz idők járnak a kritikus szellemű emberekre, azokra, akik a SARS Covid-19 pandémiával kapcsolatos WHO narratívát valamilyen okból megkérdőjelezik, netán bizonyos akciókkal vitatkoznak. A kritikus hozzállás korántsem jelent “vírus-tagadást” (sic!), vagy “oltásellenességet”.

Különösen nehéz helyzetben vannak olyan afrikai vezetők, akik már eddig is szembe szálltak a globalista terjeszkedéssel, vagy legalábbis megpróbálták kordában tartani azt, s akik saját népük érdekeit kívánták képviselni a túlerővel szemben.

A brit Guardian 2021. február 8-án a következőket írta, félreérthetetlenül az egykori gyarmatosítók arrogáns stílusában:

“Ideje lenne, hogy Afrika az oltásellenes tanzániai elnököt megzabolázza. John Magufuli könnyelmű tétlensége a Nagy Tavak körül kialakult koronás esetek tekintetében összeesküvési elméletek kialakulását segíti elő és életeket veszélyeztet.”

A cikket egyébként a Guardian “Global Development” (globális fejlődés) sorozatában publikálták, amely hivatalosan a Bill és Melinda Gates Alapítvány szponzorálásával jelenik meg. A Guardian erről így ír:

“Ezt a web-oldalt részben a Bill és Melinda Gates alapítvány finanszírozza. A zsurnalisztikai rész és más tartalmak szerkesztőségileg függetlenek, céljuk a globális fejlődésre koncentrálni.”

Tanzánia elnöke, John Magufuli, akit 2020-ban elsöprő többséggel újabb öt évre megválasztottak, nem csak és nem elsősorban arról volt híres, hogy felhívta a PCR tesztek megbízhatatlanságára a figyelmet, amikor papayától kezdve motorolajig a legváltozatosabb tárgyakon mutatta be azt, amit egyébként sokan tudnak, de nem mondanak, pedig a WHO is megváltoztatta honlapján a PCR tesztek alkalmasságára vonatkozó véleményét – közvetlenül Biden elnök “megválasztása” után.

Az eredetileg kémia és matematika szakos tanár, doktori fokozattal amúgy, elég régóta az afrikai vezetőket árgus szemmel figyelő és kritizáló nyugati mainstream média célpontja volt. Nem kellett ehhez világjárvány.

Munkája révén a csodálatos természeti adottságú, ásványi kincsekben rendkívül gazdag Tanzánia, az egykori Tanganyika, rohamos fejlődésnek indult. Magufuli magát a “nép elnökének” aposztrofálta, de ezek nem csak hangzatos szavak voltak, hanem tetteiben is a népet szolgálta.

Elutasított különböző hiteleket, igen, még kínait is, ami a kontinensen ritka. Helyette a legnagyobb multi céget, amely az aranybányászatot monopolizálta és a kitermelt nemes fémet addig szinte térítés nélkül kivitte az országból, adófizetésre kötelezte, visszamenőleg is. Az így befolyt összegekből a hatalmas ország infrastruktúráját kezdte el roham tempóban kiépíteni, aszfaltozott utak, autópálya, vasút és egy épülőfélben levő gigantikus vízerőmű jellemezték a nagy szabású tervet, amelynek “Vision 2025” a neve. A tipikus afrikai nyersanyag export helyett a helyi feldolgozó ipar létrehozását és megszilárdítását vette célba.

Nem hiteleket vett fel, hanem külföldi befektetőket invitáltak az országba, kedvező lehetőségek mellett, egyúttal azonban adófizetésre kötelezve őket. Lássunk csodát: jöttek! Eközben a Soros Alapítvány (Open Society Foundation) által fizetett NGO-k, mint Human Rights Watch, Amnesty International és a szokásos bagázs, nem győztek sivalkodni a Tanzániában uralkodó “autoriter” vezetési stílusról, a demokrácia és sajtószabadság akut hiányáról. Az unalomig ismert, ezer éves szöveg.

Az egyik kedvenc vesszőparipájuk azonban kényszerűen kimaradt a már agyon csócsált mantrából: a korrupció. Magufuli elnök ugyanis tűzzel-vassal be akarta szüntetni az afrikai politikára oly jellemző korrupciót. A saját elnöki fizetését is a korábbi egyharmadára csökkentette. Megtiltotta a politikusok első osztályú repülését. A függetlenségi ünnep parádézása helyett, az arra szánt pénzt inkább a kolera megelőzésre fordította. A felső oktatási tandíjat eltörölte.

Az általánosan javuló életkörülmények, az egyre jobb színvonalú oktatás és a kialakulóban levő magasabb középosztály igényeinek növekedése hatására a születési ráta csökkenő tendenciát mutat. Az általános közbiztonság példamutatóan jó.

John Magufuli beceneve, a “Bulldózer” is a korrupció elleni kíméletlen harcából eredt. Ezért is volt felettébb aljas a német “Der Spiegel” magazin sejtetése, mely szerint az elnököt autoriter stílusa miatt nevezték volna így.

Magufuli elnök első kormányzása idején vezették be a Tanzániában elég gyakran előforduló albínók üldözésének szigorú tilalmát, még a Parlamentbe is bekerült egy albínó képviselő. A témáról ITT írtam részletesebben.

Tanzania: The Soul of a New Africa – Full Documentary

Kérdés, hogy miképpen lehetne egy feltörekvő afrikai országot kormányozni, amely nem csak különböző klímazónákban terül el, hanem megszámlálhatatlanul sokféle nép lakja, s amelyben 125 különböző nyelvet beszélnek? Annyiszor leírtam már, de most sem leszek rest tudatni: az afrikai kontinens nem homogén. A legkülönfélébb emberfajták lakják, rengeteg nyelv, nyelvjárás és vallás, szokás létezik. A politika is nagyrészt egy-egy népcsoporthoz való tartozáson alapul, a hagyományok pedig igenis az “erős kezű” vezetőket részesítik előnyben.

Lehet ezeket a tényeket csűrni-csavarni, de attól még tények maradnak. Az meg különösen szembetűnő, hogy az afrikai országok függetlensége óta bármilyen korrupt, diktatórikus rendszert hajlandók voltak tolerálni a globalista erők, amíg azok országukat szabad prédának engedték át. Abban a pillanatban, ha valaki a saját országa érdekeit tartotta elsődlegesnek, akkor a diktátorok korábbi támogatói rögtön a renegát vezető ellen tüzeltek a média segítségével. Általában ilyenkor kezdődött el mindig a demokrácia exportálása…

Érdekes módon a függetlenné vált afrikai országok egy sajátos nemzeti tudatot alakítottak ki az elmúlt évtizedek alatt. A mesterségesen meghúzott határok között, ahova a gyarmatosítás hagyatékaként sokszor egymással ellenséges népcsoportokat kényszerítettek, s ami mindig is a helyi háborúk, népírtások melegágya volt, idővel mégis egy bizonyos nemzeti öntudat kifejlődését tapasztalhatjuk.

Különösen így van ez olyan országokban, amelyek prosperálnak és valamilyen saját nyelvet választottak hivatalos nyelvként. A gyarmatosítók által bevezetett nyelv helyett, amit olykor távolabbi országrészekben nem is ért a lakosság, Tanzániában a swahili (szuahéli) nyelv lett a közösen használt, hivatalos nyelv. Ez egyfajta transzcendens nemzeti érzést kelt az emberekben.

Amennyiben egy sikeres, szinte mindenki által elismert, közszeretetnek örvendő, karizmatikus egyéniség kerül az ország élére, akinek politikai tevékenysége révén a lakosság jóléte látványosan növekszik, az ország kézzelfoghatóan fejlődik, akkor bizony előfordulhat olyan, hogy a vezetőt mintegy apa-figuraként, kvázi félistennek kezelik.

“This is Africa, baby!”

A WHO által követelt lezárások, a kereskedelem megbénítása, a szállítási láncok összeomlása katasztrofális hatással lett volna az éppen közepes jövedelmű ország szintjére emelkedett Tanzániára. Ezzel tisztában volt Magufuli elnök, aki szerint a gazdaság összeomlása halálos tőrdöfést jelentett volna hazájának.

Zárójelben jegyezném meg, hogy azok a fejlettebb afrikai országok, amelyek követték és mind a mai napig követik a WHO előírásait, például a turizmus teljes lenullázásával, hatalmas árat fizetnek a lockdown miatt. Azok a tipikusan afrikai kisvállalkozók, akik az elmúlt évet valahogy túlélték és pl. a turizmus helyett valami másba kezdtek, feláldozva utolsó megtakarításaikat, azok most az akárhányadik hullám okán kihirdetett lezárás miatt nincstelenekké válnak. De ez már egy másik történet…

Ennek tudatában különösen álszentnek tartom az ENSZ azon siránkozását, miszerint a pandémia következtében “biblikus méretű éhínség” várható majd világszerte. Ki hitte volna? Mert abba bizony emberek milliói fognak belehalni! A “The Great Reset” rémálom kitalálója, Klaus Schwab a világjárványt tartotta “biblikus méretűnek”. Úgy látszik, erre még jó nekik a Biblia…

John Magufuli elnök hazája szempontjából nagyon helyesen látta, hogy nem lehet ugyanazzal a keretszabályozással kiütni afrikai országokat, amelyek a vezető gazdag hatalmakat is a csőd szélére taszítják. Ahogy az európai eredetű “demokrácia”, különösen azonban, amit manapság neveznek annak, nem húzható kényszerzubbonyként a fejlődő országokra.

Így vált Tanzánia és a hozzátartozó autonóm köztársaság, Zanzibár szigete a tél és a véget nem érő lezárások elől “menekülők” oázisává, miközben a többi, turizmusból élő afrikai ország gazdasága a padlón van.

Sokan oda is költöztek, vagy legalábbis megpróbálnak maradni, amíg csak lehet. Ilyen például Dave Brych, német vlogger, aki – úgymond – a gyerekei védelmében hosszabb időre családjával Tanzániába ment, s aki az elnök halálát a helyszínről kommentálta:

Tansanias Präsident und sein Tod

2020. júniusában halt meg a fiatal és addig teljesen egészséges Pierre Nkurunziza, a Tanzániával szomszédos mini-állam, Burundi elnöke, aki kritizálta a WHO drákói előírásait, majd kidobta a szervezetet országából. A hivatalos verzió szerint szívroham volt a halál oka, de a mindent tudó Guardian feltételes módban megjegyezte, hogy “egyesek szerint” az elnök a vírus áldozata lehetett. Ezt a feltételes módot aztán átvette a többi média is. A következő elnök rögtön visszavonta a néhai Nkurunziza intézkedéseit.

Hetekig találgatta a nemzetközi sajtó, hogy vajon mi történhetett a tanzániai elnökkel, mintha addig naponta foglalkoztak volna vele. A suttogó propagandát, mint kiderült, nem más, mint a 2020-as választásokon csúfos vereséget szenvedett, de magát tizennégy százalékos eredménnyel mégis győztesnek tartó, majd csalást kiabáló ellenzéki vezér, Tundu Lissu nevű politikus szította a kies Brüsszelből, ahova állítólagos merényletek után menekült. Lissu tudni vélte, hogy az egyébként pacemakerrel élő elnököt korona fertőzéssel kezelik a kenyai Nairobiban.

2021. március 17-én elhunyt a 61 éves elnök, John Pombe Magufuli Dar es Salaam-ban, Tanzánia legnagyobb városának kardiológiai klinikáján. A kommüniké szerint szívelégtelenségben, amely betegséggel egyébként tíz éve harcolt. A korona vírus esetlegességét a szokásos feltételező módban a nemzetközi sajtó említette minden egyes cikkében. Helyettese, a Zanzibárról származó Samia Suhulu Hassan, aki az ország első női elnöke lett, felesküdött. Magufuli-t hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, szülőhelyére, Chato-ba.

Mit tesz a sors? Hogy a tanzániai ellenzéki figura, Lissu szavainál maradjunk, aki azt mondta az elnök halálára, hogy ez valamiféle “költői igazságszolgáltatás” lett volna: a Bloomberg hírügynökség pontosan Magufuli elnök temetése napján tette közzé, hogy tanzániai utazóknál egy sokszorosan mutált korona vírust találtak. A véletlen egybeesések mindig lenyűgöznek.

Eretnekségnek hangzik, tudom, de Tanzánia néhai elnöke az afrikai országokban régóta terjedő, és valamennyire érthető bizalmatlanságának adott hangot, mely szerint a kontinens lakosságát évtizedek óta használták élő kísérleti alanyként különböző oltások, gyógyszerek tesztelésére. Talán nem ártana gondolkodni azon, hogy mi az afrikaiak helyzetében hogyan vélekednénk? Hasonló a helyzet Indiában is, holott a hatalmas ország saját maga is gyárt oltóanyagokat még exportra is, de a múltban sajnos sok rossz tapasztalatuk volt a kísérletező kedvű multinacionális gyógyszeripari konszernekkel.

Hogy mi történt valójában, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Nem feladatom a néhai tanzániai elnök el-, vagy megítélése. Hogy az ország jövője milyen lesz, majd kiderül, ha majd egyáltalán az afrikai ország lakosain kívül bárkit érdekelni fog még Tanzánia sorsa.

Tény viszont, hogy a nemzetközi média által szított híresztelések olyannyira kontraproduktívak voltak, hogy egyre hangosabban terjed az a vélemény, miszerint a népnek kedves, önálló “afrikai utat” járó politikusok között egy “szívroham járvány” lépett fel. Nos, az ilyen közhangulat előbb-utóbb zavargáshoz vezethet, amivel szintén le lehet rombolni az eddig elért eredményeket.

A cikk elsődleges célja volt valamelyest árnyaltabb képet mutatni egy ritka adottságokkal rendelkező afrikai vezetőről. Mielőtt elfelejteném, az új elnökasszony a Világgazdasági Fórum tagja.

Zanzibár

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: thetimes.co.uk

HND: Minden világok legjobbika – 3. rész

Mi lenne velünk, gyarló és hibásan programozott földi halandókkal, ha egy maroknyi – önjelölt – elit nem mutatná meg nekünk az egyedül létező helyes utat? Ha néhány unatkozó, ámde magát Messiásnak képzelő filantróp, aki így-úgy szerzett milliárdjait nem a mi megregulázásunkra fordítaná? Vagy a globalista inkubátorokban kitenyésztett politszimulánsok nem hajtanának minket a nemzetek felett álló multinacionális konszernek gondoskodó szárnyai alá? A napokban virtuálisan megtartott Világgazdasági Fórum üzenete nem más, mint a “The Great Reset”, azaz a nagy-nagy újraindítás.

Mielőtt azonban a nemzetközi oligarchia és az általuk kiválasztott politikai szereplők túláradó jóakarata láttán néhány kövérebb krokodil-könnycseppet elmorzsolgatnánk a szemünk sarkában, nézzük meg közelebbről, mit is ígér a Schwab-féle wellness-kommunizmus? Ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a gondolatiság (sic!) az 1970-es évek óta alakul, érlelődik a háttérben, tehát ezen a fórumon. Abból kell kiindulni, hogy meglett politikusok és hatalomra, befolyásra váró fiatalabb, a Schwab-doktrínát követni óhajtó kiválasztottak új generációi már tudatosan magukévá tették a világ átszervezésének, transzformációjának ideológiáját.

Az Új Világrend (New World Order / NWO) kifejezés már elavult, kissé túl gyakran emlegették. A régi koncepcióra a nagy újraindítás címkéjét biggyesztették oda. A terv lényege azonban nem sokat változott.

Az ENSZ Agenda 2030, a Rockefeller Alapítvány 2010-es víziója, illetve Klaus Schwab nagy újra indításának üzenete három szóban leírható: fenntarthatóság, egyenlőség, méltányosság (fairness).

A patetikus szóbuborékokkal megfogalmazott célok azonban nem tudják feledtetni azt a pici, ám lényeges szépséghibát, hogy pontosan azok akarják kikényszeríteni a világ összes lakójának, összes társadalmának átértékelését, akik miatt a fennálló rend az összeomlás szélére került. Gondoljunk csak a jelenlegi bankrendszer évek óta fenyegető csődjére, amit eddig új és új pénzkibocsátással, nulla, vagy mínusz kamattal próbálnak megakadályozni.

Az ő kezük nyomát fedezhetjük fel az általánosan tapasztalható rombolásban a dekonstrukció elvei alapján, ami nem csak gazdasági-fizikai megsemmisülést jelent, hanem a társadalmi tudat évtizedek óta történő célzott züllesztését is. Ide tartozik – a teljesség igénye nélkül – az iskolai oktatás színvonalának rohamos csökkentése a fejlett nyugati országokban, a tradíciók, a történelem, a nyelv ideologikus átírása és/vagy megcsonkítása.

Ennek a jelenségnek köszönhetjük azokat a fiatal, tulajdonképpen semmihez sem feltétlenül értő, de hangzatos szavakat kiválóan forgató Schwab-palántákat, akik bomlasztó tevékenységüket már egyes országok közéletében folytatják. A Világgazdasági Fórum úgy nevezett Young Global Leaders tagozat ifjú ~~kommunistáiról~~ aktivistáiról van szó. Természetesen akad köztük komolyabb végzettségű tag is, a lényeg mégis az eszméhez való hűség, hírnév, pozíció, luxus utazások, gyors karrier fejében. Ne legyenek illúzióink, az egész világot átfogó Global Shapers Community, ami alá a Young Global Leaders tartozik, s amelynek deklarált célja szerte a világon a fiatalok szemléletének alakítása, Magyarországon is rendelkezik kiválasztott tagokkal: Global Shapers Community Budapest Hub.

A fiatal vezetők elitista körébe tartozik például Finnország agyon dicsért miniszterelnöknője, aki már sikeresen alakítgatja át a skandináv országot. Már az sem meglepő, hogy az ifjú világvezetők észak-amerikai tagozatában Alicia Garza, a Black Lives Matter (BLM) marxista-queergender társ-alapítója is beletartozik. Ha minden igaz, még azt is megérhetjük, hogy a BLM Nobel Békedíjat kaphat majd…

Prominens tag továbbá a német Zöld párt társelnöke, esetleges jövőbeli kancellárjelölt, Annalena Baerbock is. A felső középosztályból származó Baerbock ugyan nem rendelkezik semmilyen kirívó képességgel, mégis ma ő az egyik legtöbbször szereplő média-celeb Németországban.

Baerbock kisasszony (?) egy amőba lenyűgöző intellektusával nyilatkozik olyan témákról, amelyekről halvány fogalma sincsen. Leghajmeresztőbb ostobaságai közé tartozott az a feltételezés, hogy az elektromos energiát a vezetékben tárolják, hiszen az áram mégis csak a konnektorból jön, vagy az akkumulátorokhoz használt kobaltot koboldnak keresztelte át. Nem az a baj, hogy ennyire buta, hanem, hogy senki nem szól, senki nem emeli fel a hangját és a zöld khmernek behódolt újságírók teljes odaadással futtatják.

Klaus Schwab hagymázas utópiájának alapját elsősorban egy 2016-ban elkészült pamflet támasztja alá. Az írás elkövetője, Ida Auken, korábbi dán környezetvédelmi miniszter, a dán Szociál Liberális Párt tagja, akit – meglepetés! – elsőként választottak ki Dániából a Young Global Leaders csoportba.

Már a cím is sokatmondó: “Welcome to 2030 – nincs semmim, nincs privátszférám és az élet sose volt jobb”: Welcome to 2030 I own nothing, have no privacy and life has never been better.

Hogy az egyes emberek magánéletének mindenre kiterjedő ellenőrzése, illetve a magántulajdon gyakorlati megszüntetésének terve definitive nem a koronavírussal függ össze, arra már a Világgazdasági Fórum 2017-es (!) konferenciájának egyik alaptémája is utal: What If: Privacy Becomes A Luxury Good (Mi lesz, ha a magánélet luxus tárggyá válik?).

Néhány szemelvény Ida Auken 2016-os (!) dolgozatából, amelyből aztán Klaus Schwab bőségesen merített:

“Üdvözlöm 2030-ban a városomban, illetve városunkat kellene mondanom. Nincs semmi tulajdonom, nincs autóm, nincs házam, nincsenek készülékeim, nincsenek ruháim.”

Enyhén letaglózó kezdés, de legalább sejtjük, hogy mire fog kilyukadni. Zárójelben azért megjegyezném, hogy már az ENSZ Agenda 2030 is ördögtől valónak tekinti a saját házat, ami a megvilágosodottak szerint nem fenntartható, ezért elvetendő az individuális létezés eme túlhaladott formája. 2021-ben a németországi Hamburgban már nem adnak ki építési engedélyt családi házakra!

A továbbiakban Auken felsorolja, mi minden vált ingyenessé, ami feleslegessé tette a tárgyak birtoklását, hiszen amit korábban áruként kezeltek, az szolgáltatássá alakult. A lakhatás, közlekedés, energia, kommunikáció mellett, háztartási gépek és berendezések, az életben használatos eszközök is szolgáltatásokká válnak amelyeket, amikor igény van rájuk, akkor házhoz szállítanak. Képzeljük el tehát, ha szükség van egy mosógépre, akkor majd hoz valaki egyet, esetleg valami koszos, agyon strapált masinát, amit gyorsan bekötnek, majd használat után elszállítanak. Ugyanezt gondoljuk végig az Auken által feleslegesnek tartott összes háztartási kütyüvel. Életszerű.

A nyilvánvalóan alapjövedelmen élő polgár napjait sétálással, biciklizéssel, főzéssel, rajzolással és salátatermesztéssel tengeti. Persze a főzéshez szükséges készülékeket, edényeket is kölcsönkapja, illetve a városi lakásban termeli salátáját. Hasonló elvet már a kínai nagy vezető, haladár generációk idolja, Mao Ce-Tung is kitalált, de ő még a népi kohók ötletével is cifrázta, melyekben mindenki a saját vasát rotyogtatta. Ez persze ma már nem lenne fenntartható és feministák kislányos fantáziájában egyébként sincs helye koszos és nehéz munkának.

Szívet melengető ötlet például a lakáson való közösködés, nem is akárhogy:

“A városunkban nem fizetünk lakbért, mert a szabaddá vált terünket mások is használják, amikor éppen nem vagyunk jelen. Az én lakhelyemen üléseket, összejöveteleket tartanak, amikor nem vagyok otthon.”

A köz-lakás elve, ugyanúgy, mint a bolsevikok által meghonosított társbérlet is, tökéletesen ellentmond az ember, az emberiség szinte genetikailag kódolt alapigényének: a saját kuckónak, egy visszahúzódási helynek, legyen az szalmakunyhó valahol az afrikai szavannákon, vagy egy luxus villa, akár bérelt, akár saját, az eredményen nem változtat.

Auken elképzelt világában természetesen minden tiszta és bőséggel rendelkezésre áll, akár környezettudatos energia, vagy olyan “szuperanyag”, amiből egy titokzatos ipar jó minőségű, javítható, gyorsan megújuló, azaz kvázi örökéletű tárgyakat termel, amiket már nem kell megvenni, mert szolgáltatásként házhoz jönnek. Egy tizenvalahány éves kislány álmai, akinek a szülei mindent a kezébe adnak…

Hogy a jövőben nem kell majd bevásárolni, újmagyarul shoppingolni, az egy nőtől – enyhén szólva – hiteltelennek hangzik, de hagyjuk rá. Sokkal bizarrabb viszont az az igénye, hogy már az önálló gondolkodásra sem lesz szükség, hiszen majd megteszik helyette mások. Mondjuk például egy mesterséges intelligencia, amit régóta rohamléptekkel fejlesztenek.

Gondolt már valaki arra, hogy a mesterséges intelligencia milyen erkölcsi értékekkel bír?

“Sokan kiválasztják a dolgokat, amiket használnak. Néha én is viccesnek tartom ezt, sokszor viszont szeretném, ha az algoritmus választaná ki nekem, mert az jobban ismeri az ízlésemet, mint én saját magam.”

Aki már találkozott célzott hirdetésekkel a közösségi médiában, az tudja, hogy ez már – majdnem – valóság.

“Mióta a mesterséges intelligencia és a robotok annyit munkát átvettek, több időnk van másokkal találkozni, nem létezik csúcsforgalom. A munkát otthon is elvégezhetjük, de ez már nem nevezhető munkának, inkább gondolkodási, alkotási, fejlesztési időnek. Minden szórakozássá vált és az emberek nem akarják egymást zavarni komolyabb témákkal.”

Végül is ez utóbbi sem jövőkép, hanem lassan valósággá váló nihilizmus a jogállamnak csúfolt dekadencia roncstelepein.

Auken elképzelései szerint 2030-ban derékig fogunk járni a boldogságban és a mindenféle jóban, ezért is sajnálkozik azokon, akik a robotizáció és a mesterséges intelligencia térhódítása közben feleslegessé és elavulttá válnak. Akiknek majd nem adatik meg az Auken-féle csodavárosban naphosszat kreatívkodni és másokkal tárgyakon, lakáson közösködni.

Figyelemre méltó viszont Auken gondolatmenete a magánélet megszűnéséről, ismétlem, jóval a covid-válság előtt!

“Valamikor még zavart az a tény, hogy nincs igazi magánéletem. Nem tudtam sehova menni ellenőrzés nélkül. Tudom, hogy mindent, amit csinálok, gondolok, álmodok, azt valahol rögzítik. Remélem, hogy ezt nem fogja senki ellenem felhasználni.”

Biztos vagyok abban, hogy Ida Aukent nem véletlenül tartják Klaus Schwab egyik legígéretesebb tanítványának a fiatal vezetők nemzetközi keltetőjében. Végső megállapításában arra a következtetésre jut a szerző, hogy az általa vizionált világ összességében mégis jó, sokkal jobb, mint amiben jelenleg élünk.

Minden világok legjobbika…

A nagy újraindítás, “The Great Reset” újraelosztási terve gyakorlatilag a nyugati civilizáció elleni támadás. Ne gondoljuk, hogy a nemzetközi oligarchia fogja szétosztogatni magánvagyonát a rászorulók között. Sokkal inkább arról van szó, hogy a fejlett ipari országok gazdasági tönkretétele a cél: az ott megtermelt gazdagság globalista elosztása a Föld kevésbé fejlett régiói számára, a nivellálás, miközben a középosztály gyakorlatilag eltűnik.

A következő részben a jelenlegi válság veszteseit és nyerteseit fogom bemutatni.

Az első részt ITT és a második részt pedig ITT olvashatják.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: davos-arabnews.com

HND: Minden világok legjobbika – 2. rész

Nehéz elképzelni azt, hogy valaki, aki egy német gyárigazgató fiaként eleve privilegizált környezetbe született és eddig eltelt nyolcvan életévében “közönséges” embereket csak statisztikákból, hallomásból, valamint biztonságos távolból, maximum kiszolgáló személyzetként ismert meg, az az illető próbálja az emberiség további jövőjét megtervezni. Tipikus küldetéstudatos morálguru mentalitással rögtön a Föld lakóit kívánja megmenteni saját gyarlóságuktól. Mindet. Kivétel nélkül. A legnagyobb probléma azonban, hogy Klaus Schwab nincs egyedül.

Ötven évig szövögette kapcsolatait és építette ki saját hálózatát a világ leggazdagabb, legbefolyásosabb személyiségei, cégei, szervezetei buzgó támogatásával. A nagyobb nyilvánosság háta mögött, 2019-ben elérte egyik legfontosabb célját: Klaus Schwab a Világgazdasági Fórum elnöke és António Guterres, az ENSZ főtitkára partnerségi szerződést írtak alá a két szervezet között.

Sosem szabad valakit a külseje után megítélni, de egy személy kisugárzása óhatatlanul megérezhető, ha a fényképét tanulmányozzuk. A kamera nem hazudik. Mint tudjuk, a sajtó a legtipikusabb képeket szokta kiválogatni egyes cikkei illusztrálására. A vezető fotót, amely Klaus Schwabot felesége, Hilde társaságában ábrázolja, akit a Fórum “lelkének” tartanak, nem véletlenül választottam ki.

Schwab víziója egy zöld mázzal leöntött, kommunista stílusú, biometrikus-technokrata ellenőrzésű, erős állam létrehozása, amelyben az egyéni szabadságuktól megfosztott polgárok – kínai mintára – minden adatukat az őket felügyelő szervek rendelkezésére bocsájtják. Ezek a szervek a nagy tech-cégek és a gondoskodó “nanny-állam” összefonódásából jönnének létre. A szabadság odaadásának záloga egyfajta alapjövedelem lenne.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a baloldaliak szimpátiája a muszlim ideológia iránt éppen abban rejlik, hogy a vallásként eladott doktrína a hívek legprivátabb, leghétköznapibb aktusaiba, viselkedésébe is beleavatkozik olyan mértékben, hogy azokat kvázi szabványosítja. A másik közös nevező a nemzet tagadása, mert a világ összes muszlim hívője végső soron az Umma-ba, az iszlám országoktól és nemzetektől független közösségébe tartozik.

Visszatérve Schwab könyvére, amelyben vagy megpróbál pánikot kelteni, vagy éppen a Kínai Kommunista Párt covid elleni intézkedéseit dicséri követendő példaként, olyan megdöbbentő kijelentésekkel is találkozhatunk, amelyeket nyugodtan a józan ész elleni támadásnak tekinthetünk (39. oldal):

“Már elhagytuk a klasszikus ‘poszt-newtonista’ fizikát, amely egyenes, kiszámítható, mondhatnánk előre meghatározott, egy új kvantumvilág és kvantumpolitika kedvéért. A covid-pandémia ezt a kvantumvilágot mutatta meg nekünk.”

Lefordítanám magyarra: már nem számítanak a tények, minden szubjektív és a megfigyelő nézőpontjától függ. Ezért van szükség még több “szakértőre”, mert az élet túl komplikálttá, túl komplexszé vált az egyszerű földi halandók számára. Már csak az hiányzott volna, ha kijelenti, kedves polgár te hülye vagy, majd az állam és a kapcsolódó szervezetek megmondják neked, hogy mi a jó… Ismerős szöveg, nem?

Nem lehet véletlen, hogy a transzhumanista Schwab ennyire lenézi a Föld lakóinak mondjuk 99 százalékát. A transzhumanisták a mesterséges intelligenciát tartják az evolúciós tudat új lépcsőfokának. Az egyszerű, – szerintük – hibásan kódolt, mert gyarló, gyenge, vagy túl szenvedélyes, tehát túlságosan különböző embereket már elavult modellnek tekintik. Ha a kedves olvasó még egy pillantást vet a vezető képre, az arrogánsan nagyképű arckifejezésre, minden bizonnyal igazat ad abban, hogy a kamera nem hazudik.

Klaus Schwab, ismétlem, ma a Föld egyik legbefolyásosabb közszereplője, a covid járványt tartja a világ újjászervezésére inspiráló hatalmas lehetőségnek. A Világgazdasági Fórum vezetője fantáziájában a digitális “szép új világnak” nincsenek határai: okos házak, okos városok (smart cities), távoktatás, távorvoslás, geo-mérnökösködés (pl. az időjárás befolyásolása), formatervezett bébik és organizmusok, az ember és a gép összeolvadása, amelyet egy mindent tudó hatalmas Mesterséges Intelligencia irányít.

Hogy az ehhez szükséges temérdek elektromos energiát honnét gondolja Schwab úr előteremteni, az nem derül ki az irományból. Megsúgom: szélmalmokkal, napelemekkel nem fog menni.

Szerinte egy drónokkal telehintett világ korlátlan lehetőségekből áll, miközben az emberiséget egy arctalan, igazgatni való masszának tekinti. Szó szerint az emberi egzisztencia rendszerszervezéséről ír, amikor testbe építhető okos telefonokról, okos tetoválásról áradozik, vagy akár az “okos digitális porról”, amely az emberi bélrendszerbe beépülve a testfunkciókat a tárgyakkal köti össze. Ezek az áldásos kütyük már a 4. Ipari Forradalom (4IR = Industrial Revolution) eszköztárába tartoznak.

Mielőtt azt hinnénk, hogy az idős bácsi megalomániás lázálmokban tévelyegne, nem! A megvalósítás már úton van, s partnerei ebben a nagy globális konszernek: a Big Tech, a Big Money, a Big Pharma, tehát az IT cégek, mint Facebook, Google, Microsoft, Netflix, Apple, nagy bankok és biztosítók, tanácsadó cégek, mint a McKinsey, a globális gyógyszergyárak, a nemzetközi oltási szövetség GAVI és nem utolsó sorban a kínai Huawei. Itt jegyezném meg, hogy egy-egy új műszaki innováció már 10-20 évvel azelőtt létezik valamilyen kísérleti formában, mielőtt a nyilvánosság tudomást szerezne róla.

A könyvben elég sokszor változik a hangnem, hol “bibliai kiterjedésű világjárványról” van szó, amelynek újra szervező hatása csak a 2. világháborúhoz hasonlítható (sic!), majd háziáldás színvonalú vulgár-filozofálgatással előadott riogatások halmazán vagyunk kénytelenek átrágni magunkat. Itt említeném meg például, hogy szerinte a jövőben az emberek a vírus/vírusoktól való félelmükben a személyes szolgáltatások helyett robotok, vagy online szervízek segítségét fogják igénybe venni. Vagy a friss gyümölcs illatának élvezete, esetleg frissen csavart gyümölcslé készítése is az állandó vírusveszély (sic!) miatt a múlté lesz.

Családi találkozások, messzebb lakó rokonok, barátok meglátogatása helyett inkább WhatsApp-bulikat javasol, mert az a környezetet is védi, továbbá biztonságosabb a személyes találkozásoknál. Egészen életszerű, nem?

Az egyik legijesztőbb, s a megjelenés óta valamilyen formában már többször idézett megállapítása mégis az, amivel már rögtön az elején fejbe kólintja a gyanútlan nagyérdeműt:

“Sokan kérdezik közölünk, hogy mikor fognak a dolgok visszatérni a normalitáshoz? A válasz egyszerű: soha!”

Az emberiség teljes elektronikus megfigyelése, a Schwab által is fetisizált kontroll-applikációk kikényszerített alkalmazása, a digitális diktatúra kiépítése nem új vízió. Hogy-hogy nem, a Rockefeller Alapítvány 2010-ben (!!!) jelentetett meg egy futurisztikus tanulmányt, amely – meglepetés! – a társadalom újra szervezését írta le egy világjárvány, azaz pandémia függvényében, majdnem évre pontosan amúgy:

Forrás: A Rockefeller Foundation jövőképe (pdf) angol nyelven itt olvasható

Mintha a mai történések tíz évvel ezelőtt megírt forgatókönyve lenne. Schwab könyve, valamint az ENSZ 2030 ágendája, amit 2015-ben tettek közzé, szinte egy az egyben a Rockefeller Alapítvány iránymutatásait ismétli (magyarul az ENSZ Agenda 2030 ITT tekinthető meg).

Az is minden bizonnyal csak a véletlennek köszönhető, hogy az Európai Unió 2011-ben, tehát röpke egy évvel a Rockefeller szcenárió megjelenése után egy könyvet adott ki “Infected” (Fertőzött) címmel, amiben egy kínai kislány menti meg a világot közös szolidaritás és összefogás segítségével.

A következő részben a tervezett fasisztoid rendszer neo-kommunista elveit fogom bemutatni, valamint az is kiderül majd, hogy kik profitálnak a legtöbbet a jelenlegi helyzetből.

Az első rész ITT olvasható.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: img-luezernerzeitung.ch

HND: A globalisták kísérleti nyulainak alapjövedelme

Bizonyos körök régóta dédelgetett álma az úgy nevezett alapjövedelem. S hogy ez az ötlet nem a hazai, krónikusan szellemi rövidzárlatban szenvedő, de önmagukat annál haladóbbnak tartó pártformációk magányos éjszakákon összehallucinált innovációja, bizonyítja az is, hogy a munka nélküli, alanyi jogon járó (sic!) “ingyen pénznek” hangzatos angol nevet is adtak: Universal Basic Income (UBI). Mint most kiderült, a magát Párbeszédnek aposztrofáló, párbeszédre azonban genetikailag képtelen csoportosulás budapesti dzsemboriján, az alapjövedelemnek nevezett parasztvakítás már saját megemlékezési héttel is rendelkezik.

Az évenként Davosban, a kies svájci luxusüdülőhelyen értekező Világgazdasági Fórum jó ideje taglalja az egész világra kiterjedő alapjövedelem témáját. Ez az az elit kör, amelynek tagjai, miután privát repülőikkel megérkeznek Davosba és xxl-méretű limuzinok sofőrjei elviszik az urakat és hölgyeket a megtámadhatatlan erőd biztonságával felszerelt kongresszusi központba, arról beszélgetnek, hogy az egyszerű embereken miként lehetne segíteni.

Ugye milyen abszurdnak tűnik ez a kijelentés? Pedig a nemzetközi elit meggyőződése, hogy az emberiséget meg kell mentenie, leginkább azoktól a szörnyűbbnél is szörnyűbb dolgoktól, amelyek a nemzetközi elit évtizedes áldásos tevékenységének köszönhetőek. Ehhez viszont ellenőrizni kell (!) valamilyen formában minden földi halandót. Hogyan lehet tehát elérni, hogy mindenki, aki él és mozog ezen a Planétán regisztrálva legyen a nagy digitális rendszerben, hogy még a leghátsóbb, legelhagyatottabb afrikai szavannák lakóiról is készüljön egy biometrikus-digitális identifikáció, pusztán megmentésük céljából?

A kedves Olvasó már sejti a választ: globális alapjövedelmet kell adni az embereknek! A Világgazdasági Fórum ajánlására már elkészültek azok a programok, mint ID4Africa, ID2020, amelyekkel olyan környékek lakóit is be lehet vonni a digitális rendszerbe, akiket másmilyen formában nem érhetnek el. Az amerikai külügyminisztérium USAID hivatalának égisze alatt, amelynek elméletben különböző fejlesztési programok tartoznak a profiljába, a nagy tech-cégek segítségével képzelik el megvalósítani a Föld népeinek “szebb jövőjét”.

Zárójelben említeném, hogy a migránsok által használt pénzfelvételre alkalmas bankkártya is már ezt a célt szolgálhatta, mivel így ellenőrizni lehetett az európai területen történő mozgásukat. Ilyen formában lehet nagyobb tömegeket vagy otthon tartani, vagy odaküldeni, ahol éppen “szükség van rájuk”, jobban mondva, ahol hasznot remélnek belőlük.

Nem véletlen, hogy átfedések vannak az alapjövedelem, illetve a készpénz megszüntetésének tervezői, az általános digitális inkluzió (befogadás) és a globális biometrikus adatgyűjtés megvalósítói között. A terv(ek) legfontosabb résztvevői a szokásos pénzügyi, banki körök mellett: a Bill Gates Alapítvány, az Omidyar Network (az Ebay alapítója), a Világbank, USAID, és a Világgazdasági Fórum.

Az alapjövedelem, amelyet, a szélesebb elfogadhatóság érdekében, először feltétel nélkülinek hirdetnek, megszüntetné az összes egyéni és nemzetközi segélyt, az összes szociális kiadást, kitörne a világbéke és mindenki boldogan élne… amíg mindenki a neki kijelölt és ellenőrzött pályán mozog és azt csinálja, amit elvárnak tőle. Miután a készpénz, tehát a személyi szabadság utolsó záloga is megdől, az egyén a bankok és / vagy az adományozó(k) jóindulatától függene. Például attól, hogy a világon mindenütt a Gates-fétist, az éppen aktuális oltásokat is elfogadják az emberek.

A Bill és Melinda Gates Alapítvány, amely a Better Than Cash Alliance (“Jobb, mint a készpénz” szövetség) egyik alapítója, minden erejével sürgeti a nagy vízió megvalósítását. Az ideológiai mázat kérés nélkül szolgálják a különböző szervezetek, amelyek első látásra meggyőzőnek tűnhetnek: a korrupció megszüntetése, a fejlesztési pénzek közvetlenül az emberekhez történő eljuttatása (ez különösen cinikus!), a kábítószerkereskedelem, terrorizmus és a bűnözés befagyasztása és még sok más jóemberkedő érv. Csakhogy! A globális játékban az is benne van, hogy “aki nem lép egyszerre”, az bizony éhen maradhat, ha elzárják a pénzcsapot és még az utcára sem mehet majd koldulni, mert nem lesz mit beledobjanak a kalapjába.

Itt álljunk meg egy percre, hiszen mindenki ismeri a különböző banki vegzálásokat készpénz befizetéskor, illetve nagyobb összegek származási helyének igazolási kötelezettségét. Kedves Olvasó, megsúgom, ez csak az olyan kis halakra vonatkozik, mint mi vagyunk. Azaz nekünk kell gyakorlatilag bokáig levetkőzni bizonyos banki tranzakcióknál már jó ideje, hiszen akár dílerek, vagy terroristák is lehetnénk, még akkor is, ha a bank régóta minden egyes pénzmozgásunkat ismeri.

Hogy globálisan operáló “nagypályásokkal” ez nem így van, kiderült a FinCen Files néven elhíresült és a napokban közzétett anyagokból, amelyekből megtudhatjuk, hogy a világ vezető bankjai hogyan “mosnak tisztára” dollár milliárdokat mind a mai napig. A véresen mocskos drog-, fegyver- és emberkereskedelemből, továbbá háborúkból és terrorizmusból származó pénzek iszonyú mennyiségben kerülnek ezekhez a híres pénzintézetekhez, erre a szolgáltatásra specializálódott ügyvédek segítségével, majd beépülnek, immáron patyolat tisztán, a legális gazdasági vérkeringésbe.

Tudni kell, hogy minél fejletteb, magyarán, minél komplikáltabb egy jogrendszer, annál nagyobb a lehetőség bizonyos jogi kiskapukat felfedezni és azokat kijátszani. Miután mindenki, de leginkább a bankok rengeteg pénzt keresnek az illegálisan megszerzett összegekkel, senkinek sem állt és áll érdekében a rendszert megváltoztatni, vagy megszüntetni.

Az említett cikkeket ITT és ITT lehet angolul megtekinteni. Nos, Hölgyeim és Uraim, ezek a bankok hadakoznak azért, hogy kivegyék a zsebünkből a készpénzt és minket móresre tanítva, a legutolsó fillérig rendelkezzenek bevételeinkkel.

Laura Klapper, a Világbank vezető közgazdásza fejtette ki nemrég az alapjövedelem valódi célját, ami korántsem a szegénység és nyomor megszüntetése lenne, hanem a világ összes lakójának bevonása a digitális fizetési rendszerbe. Itt kell megjegyezni, hogy a terv szerint minden elektronikus fizetés amerikai bankokon keresztül történne és bármikor blokkolni lehetne a tranzakciót. Sokan nem tudják, hogy Afrika fejlettebb országaiban rendkívül széles körben elterjedtek már a digitális fizetés leegyszerűsített változatai belföldi használatra.

Az egész projekt nem lehet túl drága (mihez képest?), ezért az alapjövedelemnek olyan szinten kell maradnia, hogy még mindig megérje elmenni mellette dolgozni, aki akar, vagy tud. Legyen tehát elég a túléléshez, de ne lehessen belőle rendesen megélni (“sustain a person at a modest minimum”). A gyakorlati megvalósítást pedig egy elektronikus eszköz (pl. okos telefon) rendelkezésre bocsátásával és / vagy biometrikus személyi kártya segítségével képzelik el.

Mint ahogy gyógyszerek, oltások esetében már megszokott, úgy a digitális jövőbe vezető “nagy társadalmi transzformációt” is először afrikai országokban próbálják ki. Természetesen az ilyen jóemberségtől túlcsorduló akciót még csak véletlenül sem szabad újgyarmatosításnak nevezni, hiszen mindez a lakosok érdekében történik. Kár, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs, hogy mi történik valójában velük.

A világ érdeklődését nem keltette fel különösebben 2019-ben a Szudánban lezajlott forradalom, hiszen mindenki a közelgő klíma Armageddonnal, illetve Greta Thunberg karbonmentes (sic!) vitorlázásával volt elfoglalva. Akit érdekel a “megvett forradalom” története, itt elolvashatja angolul.

A lényeg, hogy Szudánban, az eredetiben, egy Amerikától függő, részben az USA-ban kiképzett és ezáltal amerikabarát kormány került az élre, amelynek a legfőbb célja, hogy a terrorizmus miatt bevezetett szankciókat megszüntessék az ország ellen és így újra kaphasson fejlesztési pénzeket, hiteleket.

Nos, Szudán belépett a Better Than Cash Alliance szövetségbe, megígérve, hogy a társadalom és a gazdaság átalakítását a modern fizetési rendszerek és az általános inkluzió szellemében kívánja megvalósítani. Figyelemre méltó az ilyen ígéret egy belső terrorizmustól, klán rivalizációktól, polgárháborútól, USA szankcióktól, évtizedes diktatúrától romokban heverő ország ideiglenes kormányától, amely elkötelezettség lényegében a készpénz megszüntetését jelentené.

Így történhetett meg, hogy a Világbank, az EU, az ENSZ és a különböző szervezetek 1,9 milliárd dollárt irányoztak elő 32 millió szudáni, tehát a lakosság 80 százaléka, alapjövedelemmel történő ellátására, ami írd és mond havi 5, azaz öt dollárt jelentene (Világbank projekt P173521 Sudan Family Support Program).

A jeles akció egyúttal azt is jelenti, hogy az alapjövedelmet kapó 32 millió lakost digitálisan regisztrálják. Havi öt dollár nem sok, de ilyen szegény országokban bármilyen extra zsebpénz jól jöhet, ezért nem képzelhető el, hogy a lakosság nagyobb ellenállást mutatna. Az egyéb fejlesztési segélyek későbbi befagyasztása cserébe kvázi az “alapjövedelemért”, azonban felmérhetetlen károkat okozhat.

Többször említettem már a nemzetközi segélyezés kifürkészhetetlen útjait, a sötét kanálisokon elfolyó támogatások hiábavalóságát. Utaltam arra is, hogy a segélyszervezetek munkatársainak feudális jövedelmére, illetve a nemzetközi celebek honoráriumára aránytalanul sok pénzt pazarolnak el, s az érintettekhez már csak a száz és száz milliók, milliárdok töredéke jut el.

Szerény véleményem szerint mégsem az egyes emberek részére egyénileg kifizetett alamizsna a megoldás, hanem a helyszíneken történő oktatási, infrastrukturális és termelési beruházások változtathatnák meg tartósan az elmaradott országokban lakó emberek életét hosszú távra.

A dolog pikantériája mégis, hogy amikor 2020. júniusában, az újabban a világ megmentésére specializálódott német kormány Berlinben (hol másutt?) a Szudánt támogatók konferenciáját megtartotta, ugyan sokat beszélt minden főszereplő a csodálatos tervekről, csak éppen az nem derült ki, hogy végül is ki fogja finanszírozni ezt az emberkísérletet? A konferencia résztvevői már kifizetett, vagy kifizetés alatti, relatíve csekély összegekről referáltak. A Világbank is diszkréten hallgatott.

Minden jel arra mutat, hogy a tervezett projekt költségeit a háttérben maradó nagy tech-cégek fogják összeadni, hiszen ők, illetve az egymást átfedő gondolatgyáraik és alapítványaik biztosítják a szakmai hátteret, illetve a szükséges eszközöket.

Így jutnak egy csapásra 32 millió ember biometrikus adataihoz is, és ez a végső célja az egész emberiség “nagy transzformációjának”: a hatalmas adatmennyiség megszerzése, majd annak ellenőrzése, illetve az emberek feletti kontrol, a személyes adatok segítségével.

Az alapjövedelemnek nevezett digitális rabszolga-alamizsna árát azonban mi mindannyian fizetnénk, hiszen pontosan ezek a cégek és szervezetek képesek arra, hogy különböző adó-optimalizálási trükkökkel soha, semmilyen országban nem fizetnek adót. Önök is érzik ebben az abszurditást?

A 2020-as davosi Világgazdasági Fórumon Angela Merkel konzekvensen a “nagy transzformációról” értekezett, ahogy Bill Gates és a többi önjelölt világjobbító is erről beszél, ha kérdezik őket.

A jövő évben megtartandó Fórum témája: “The Great Reset” (a nagy újraindítás) lesz, miközben a munkacsoportokban gyűlik az anyag az alapjövedelem koncepciójáról és a készpénz megszüntetéséről. A legnépesebb országok, mint Kína és India lakosságának biometrikus feltérképezése és ellenőrzése már megvalósult. A többi országban is ugyanez a törekvés tapasztalható.

Hogy a digitális pórázon hogyan változik meg még jobban az életünk, már egy másik történet lesz.

Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) megvalósítása, amire egyre több politikus már nyíltan céloz, realitássá válhat.

A digitális rabszolgaság lenne a fejlődés?

Szerző: HeroesNeverDie

A cikket Norbert Häring, német gazdasági szakértő, szakkönyvíró, egyetemi előadó adatait felhasználva írtam. Akit munkássága érdekel, egy kincses bányára lel oldalán, német és angol nyelven.

Featured picture: digital slave aier.org

HND: Jelentés-morzsák a szabadtéri őrültekházából – kis színes rovat

“Azt hitted viccelnek, pedig halálosan komolyan gondolták, miközben te megpróbáltál nevetni. Még.” – HND

Önöknek is van olyan érzésük néha, hogy a világ, de különösen annak vezetői, vagy legalábbis, akik magukat valamilyen vezetőnek képzelik, azok megzavarodtak? Naponta találok pár mondatos híreket, helyzeteket, véleményeket, amelyek nem kiáltanak hosszabb elemzésért, de groteszkségük miatt mégis említést érdemelnek. Összeszedtem egy csokorra valót új rovatom indításaként: HND – kis színes címmel. Úgy gondolom, nem árt néha lazítani két hosszabb publikáció között. Manapság már nem kell vitriolos szatírákat írni, elég, ha az önjelölt “elit”, legyen az bárki is, hajmeresztően megdöbbentő ténykedéseit követjük.

Bizarrisztán, valaha Németország, kies fővárosában a haladó pártok, tehát az AfD kivételével mindenki egyetértésével, különböző, migrációt forszírozó NGO-k, beleértve a német Evangélikus egyházat is, tizenháromezer széket állítottak fel a Parlament épülete előtt. Megszületett a jelszó is: #WirHabenPlatz, azaz van még helyünk. A hősies szimbolizmus a görögországi Leszbosz szigetén tartózkodó tizenháromezer, amúgy illegális migránsra utalt, akiket Európának, de leginkább Németországnak fel kell(ene) vennie.

Ez a performansz 2020. szeptember 7-én történt. A szokásos politszimulánsok bőszen twittereztek az eseményről, dicsérve a szervezőket “bátor kiállásukért”. Az más kérdés persze, hogy a migránsokért aggodó professzionális moralisták egy party-service céget bíztak meg a székek felállításával. Az okokat csak találgathatjuk: a) lusták; b) nem volt annyi székük; c) van pénzük dögivel.

A nemzetközi sajtó szeptember 8-án világgá kürtölte a jóemberkedés újabb patetikus megnyilvánulását.

Mintegy varázsütésre, 2020. szeptember 9-én, a Leszbosz szigeti “Moria” menekült táborban egyszerre több helyen tűz ütött ki. Nem csak a táborban lakó “védelmet keresők” gyújtogattak, hanem a szigeten tülekedő NGO-k tagjai is szorgalmasan segédkeztek az akcióban, amiről a szigetlakó helybeliek, szemtanúként részletesen beszámoltak. Hogy a káosz teljes legyen, a tüzeket oltani akaró tűzoltóságot alaposan megdobálták kövekkel, nehogy a tábor végleges leégését meg tudják akadályozni.

A “véletlen egybeesésekről” ilyen véleményeket láthattunk a twitteren:

Forrás: twitter.com “Szimbolikus 13000 széket állítanak fel NGO-akcióban; a média elterjeszti a hírt; Moria ég, 13000 helyet keresnek menekülteknek.”

Forrás: twitter.com “Milyen praktikus, hétfőn még székeket állított fel #WirHabenPlatz és ma legégett a tábor, tehát minden menekülő hozzánk jöhet. Észrevesz itt valaki valamit?”

Természetesen a leégett tábor lakóinak németországi felvételében nem lehet akadály a gyújtogatásra való hajlam…

A homályos múltban, amikor még Németország az volt, aminek hívták és nem egy terület, ahol különböző származású emberek egymás mellett, de nem egymással éltek, virágzott a tudomány és technika. Nagyon sok találmányt adott a világnak ez az akkor még nép, nem csak lakosság, amely régebb óta ott él*(* originál A. Merkel meghatározás).

A sokszínű, multigenderizált Bizarrisztánban azonban sokkal fontosabb témákat kutatnak. Ezúttal a Német Gazdaságkutató Intézet (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung / DIW) bizonyította be a bielefeldi egyetem (sic!) segítségével, hogy bizony még vannak lemaradások a társadalomban.

A hatalmas fizetésért szorgoskodó tudósok kimutatták, hogy a mezőgazdaságban, építőiparban, bányászatban, nehéz- és energiaiparban, illetve a szemétszállítóknál az LMBT+sok betűs embereket kevésbé fogadják el, azaz az ilyenek csak 57 százalékban mutathatják ki szexuális orientáltságukat a munkahelyükön, különben diszkriminálnák őket. Oh, mon Dieu! Ez botrányos!

Megnyugtató azonban, hogy a szolgáltatóiparban, kereskedelemben, fodrászoknál, művészetben a homo, leszbikus, transz- és interszexuálisok (bocs, ha valakit kifelejtettem) elfogadása 75 százalékos. Huh, van még remény, na.

Végül emlékezzünk egyik “kedvencünkre”, António Manuel de Oliveira Guterres-re, portugál szoci-király, az ENSZ jelenlegi főtitkárának legújabb agyszüleményére. Guterres úrról, aki az ENSZ “Migrációs Paktum” apjának is tekinthető, írtam annak idején a facebook-on egy rövidebb eszmefuttatást, amelynek a hivatkozási linkjei mára eltűntek (megint véletlenek halmaza). A megszűnt linkek rekonstruálására létrehozott oldal (Internet Archive / Wayback machine) sem tudta az Epochtimes cikkét visszaadni. Találtam viszont egy másik online publikációt, amelyben az eredeti német szöveg látható.

A lényeg az volt, hogy a lisszaboni “Casa Pia” nevü árvaház pedofil botrányában egyéb portugál politikusok és celebek mellett ez az úriember is sokáig a gyanúsítottak listáján szerepelt. Le is mondott miniszterelnöki tisztségéről, majd végül tisztázódott. Az erre vonatkozó összes utalás, akár a (bolse)Wikipédián is, “kitörlődött”.

Nos, nem volt elég, hogy Guterres, a világ népeinek nagy barátja nemrég egy eljövendő “világkormányról” értekezett, amely vezetőjének minden bizonnyal saját magát jelölte volna ki, most újabb meglepetéssel szolgált a globális, szabadtéri őrültekházában:

“A Covid-19 pandemia bebizonyítja azt, amit mindannyian tudunk: a patriarchátus uralmának évezredei a férfiak által dominált világban egy férfiak által uralt kultúrához vezetett. Ez a kultúra mindenkit megkárosított – nőket, férfiakat, lányokat és kisfiúkat.”

Kedves Olvasók, van egy olyan sanda gyanúm, hogy mára ennyi elég is lesz, Guterres bácsi szavai sokat elárulnak a világ jelenlegi állapotáról.

Amennyiben kedvelni fogják a hosszabb publikációk között megjelentetett kis színes rovatot, akkor szívesen folytatom majd.

A következő napokban egy újabb globalista szemfényvesztő akcióról fogok beszámolni.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: trinustech.com

HND: Nincs menekvés?

Ezt, a költőinek szánt kérdést tettem fel majdnem két évvel ezelőtt, abban a reményben, hogy közös erővel esetleg pozitív választ adhatunk rá. Írásaimban elsősorban olyan nemzetközi eseményekkel, társadalmi kérdésekkel foglalkozom, amelyek a hazai médiafogyasztókat csak ritkán, vagy megszűrt formában érik el, ha egyáltalán említésre kerülnek.

Pedig minden itt zajlik az orrunk előtt, csak éppen szinte észrevehetetlenül, a széles körű tájékoztatás teljes hiánya miatt. A sokszor emlegetett “Új Világrend” (New World Order / NWO) bevezetésére felesküdött társadalommérnökök felgyorsították tempójukat. A káosz és a félelemkeltés kufárai eredményeket akarnak látni és 2020. ebben döntő jelentőségű évszám lehet. A következő időszakban ezt a témát fogom körbejárni, de kezdjük az elején.

“Még egyik előttünk élő generáció sem láthatta ennyire félreérthetetlenül tisztán, mi is az igazi tét: hazánk és ősi hagyományaink, igen, egész emberiességünk, emberi mivoltunk megsemmisítése a cél. A téboly elszabadulása, a hazugságok lavinája zúdul ránk. Az európai embereket és azok évezredes természetes életkörülményeit elpusztító pszichopaták vigyorognak ránk szégyentelenül, immáron maszkjukat letépve… de mi nem adhatjuk fel!” – egy magyar származású, németül publikáló ismerősöm facebookos bejegyzése nyomán.

A széles közvélemény megkerülésével, hozzáférhetően*, de mégis szinte titokban jelent meg még 2011-ben egy kiadvány, amely Angela Merkel kedvenc könyvei közé tartozik és pár évvel később kiderült, hogy a könyvben leírt tézisek, amelyeket diszkréten “Dialógusok Jövő Vízió 2050” cím alá rejtettek el szerzői, gyakorlatilag egy ideje a megvalósulás fázisába kerültek. (*A szöveg többszörös eltüntetése után, ma már ismét látható, hiszen a korábbi hevesebb érdeklődés abbamaradt.)

A Németországot túszul ejtett újkori matriarchátus képviselői és a velük kooperáló feminista férfiak, akik egyébként a másképpen gondolkodókkal minden jellegű dialógust elutasítanak, az adófizetők által hizlalt, eddig sose hallott ál-intézetekben vizionáltak egy új, komplett totalitárius jövőképet, amely mintha Soros és a vele szinkronban társadalommérnökösködők laboratóriumában született volna.

A “Hosszútávú Fejlődés Tanácsa” nevű kormányközeli munkacsoport által kiadott hátborzongató víziók egyik alapvető megállapítása, hogy

“2050-re már eltűnik a migrációs háttér kifejezés, mert addigra az emberek annyira összekeveredtek, hogy tulajdonképpen mindenki valamilyen migrációs háttérrel fog rendelkezni.”

A továbbiakban:

“2050-ben egy olyan világban fogunk élni, amely nem ismeri az államhatárokat, útlevélre sem lesz szükség a szabad mozgáshoz. A hagyományos család nem létezik többé. Az emberek nagy családi közösségekben fognak élni, anélkül, hogy egymással feltétlenül rokonságban lennének. A gyerekeket több, különböző szexuális hátterű szülő-résztvevő fogja felügyelni. A szeretés egyenlősége – függetlenül melyik nemhez tartozva – minden szinten kötelező érvényű lesz. Ezért a házasság intézménye megszűnik.”

Az egyik legmorbidabb vízió azonban már valóban a globalista oligarchák világkormányzatra törekvő, régóta dédelgetett álmának rövid leirata:

“Költségvetési pénzeket (büdzséket) globálisan fognak megítélni. Így a pénzeket nemzetközileg osztják majd el.”

Hogy kinek a pénzét, arról nem szól a fáma, ami különösen érdekes abból a szempontból, hogy a vizonáriusok az egész világon egyenlő, munka nélkül megszerezhető, alanyi jogú alapjövedelmet vezetnének be. Nézzük azonban tovább:

“Az egyes ipari országokat érintő születési számok csökkenése nem tekintendő hátránynak. Ellenkezőleg. Szükségesnek érezzük, hogy a jóléti társadalmak túl nagy ‘ökológiai lábnyomuk’ miatt zsugorodjanak. A (globális) társadalomban a népek keveredése folyik. Az emberiség magát világpolgárnak látja.”

Európára kivetítve a következőket olvashatjuk 2050-re:

“Mi már európainak tekintjük magunkat, csak nagyon kevesek fejében maradt meg a német, angol, francia besorolás. Nemzeteink gyerekei már kizárólag azt tanulják, hogy ők Európa államban élnek. Melyik országban? Az már lényegtelenné vált.”

A vizióták (vizionáris idióták) szerint legkésőbb 2040-ig megszűnik a készpénz, mert:

“Az információk (bankszámlák, identitás, egészségügyi adatok és biztosítási információk) központi tárolása, valamint az összes életterületet magába foglaló hálózati összeköttetés a készpénzfizetést feleslegessé teszi.”

Itt jegyzem meg, hogy az emberi testbe beültethető mikrochipek már tartalmazzák ezeket az információkat és ez nem utópia, hanem egyes országokban egy ideje alkalmazott eljárás. Ez az egyének totális ellenőrzését jelenti, ami egyúttal a büntethetőséget is magában hordozza, amennyiben valaki például nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik és mondjuk a saját bankszámlájához való hozzáférést teszik lehetetlenné. Nem kívánt személyek kívülről, a beültetett chipen keresztül történő likvidálása sem lenne ezáltal lehetetlen, de ez egy másik történet…

Utópia? Összeesküvési elmélet? Nem. Az “Új Világrend” (New World Order / NWO) terve, egy német kormányzat-közeli tanács anno 2011-ben közzétett jövőképe, infantilis pátosszal, giccsbe hajló hurrá-optimizmussal megírt pamfletje. Biztos csak a csalóka véletlen műve, hogy Merkel kedvenc olvasmánya szinte egy az egyben hasonlít a Rockefeller Alapítvány, szintén gyerekded stílusban közreadott tanulmányához.

Javasolnám a Gyurcsány párt, a DK, a Momentum, Párbeszéd és hasonló polit-szimulánsok az Európai Egyesült Államok megvalósítását szuggeráló beszédeit a fentiek alapján értelmezni.

Angela Merkel már 2009. november 9-én a “Falling Walls” (leomló falak) nevű konferencián beszélt a nemzeti hatáskörök multilaterális szervezetek részére történő leadásáról:

“A falak legyőzésének egyik legérdekfeszítőbb kérdése, hogy a nemzetállamok készek-e és képesek-e kompetenciáikat nemzetközi szervezetek javára leadni, kerül amibe kerül […]?”

A terv nem új, de megvalósítása mostanra körvonalazódik. Az emberi természettől idegen, az emberiség látványosan különböző mentális és gazdasági fejlettségét komplett figyelmen kívül hagyó társadalmi mérnökök törekvése a népek, nemzetek leigázására. A terv egy készpénz nélküli, multikulti-gender, a bölcsőtől a sírig ellenőrzött világot kényszerítene az egész Planétára.

Nem kommunizmus és nem fasizmus, hanem a kettő veszélyes elegye, kissé átszabott, modernizált kiadásban. Ez az ideológia gyakorlatilag a láthatatlan elit, a nemzetközi, elsősorban az anglo-amerikai oligarchia, a vezető gondolat-gyárak (think tanks) és a magukat filantrópnak címkéző nemzetközi alapítványok összefonódásának terméke. Az általuk kiválasztott, egy ideje már mediálisan “megalkotott” vezető személyiségek, mint például a Clinton házaspár, Obama, Merkel, Macron látható elitként való hatalomba helyezése tulajdonképpen egy formális aktus lenne, ha a demokrácia maradványai még itt-ott nem működnének hagyományosan, tehát a nép, igen, a még létező nemzetek népei nem húznák át időnként számításaikat (lásd USA, vagy Magyarország).

“A politikai uniót csak egy krízis segítségével tudjuk elérni.” – Wolfgang Schäuble, a német CDU szürke eminenciása, volt pénzügyminiszter, jelenleg a német Bundestag (Parlament) elnöke

A sokak által megálmodott “világkormány” egyik alappillére egy nemzetek nélküli, egyesült európai kontinens. Az ötlet nem új – ennek terveit két legendás figura alkotta, akik még életükben hatalmas befolyásra tettek szert és haláluk után is szellemükben folytatódik tovább az úgynevezett “európai integráció”, amely diszkrét megnevezése a tagállamok szuverenitásának lepésről lépésre történő felszámolásának.

Az egyikük, gróf Richard Coudenhove-Kalergi (1894-1972) Pán-Európa terve 1922-ben került a köztudatba, majd egy 1924-ben megjelent könyvében propagálta azt, és ezzel hasonló törekvésekre, illetve egyetértő támogatásra lelt az USA-ban. Olyannyira, hogy Louis Rotschild indítványára a pénzmágnás, Max Warburg hatszázezer aranymárkát bocsájtott rendelkezésére az ötlet megvalósításának első lépéseihez. Kalergi 1925-ben megjelent írásában a Praktikus idealizmusban taglalja elméletét a demokráciáról, mint – szerinte – egy sajnálatos közjátékról. Kifejtve továbbá, hogy a vérvonali arisztokrácia irányító szerepét a jövőben egy szellemi arisztokrácia (elit) fogja átvenni. Nos, hogy Kalergi milyen szellemi elitről álmodott, nem tudjuk pontosan, de a mai vezető európai figurákat még barokkos túlzással sem lehet annak nevezni.

Az Európai Kalergi Társaság két évenként ítéli oda a Kalergi-díjat arra érdemesnek tartott politikusoknak. Érdemes megnézni a díjazottak listáját, ígérem, lesz köztük meglepetés is!

Az európai egyesülési terv másik legbefolyásosabb alakja, aki szintén egész életében anglo-amerikai pénzügyi és politikai hatás alatt állt, a francia Jean Monnet (1888-1979) volt, aki nem csak kontinensek között utazgató politikusként, hanem invesztment bankárként is működött egy ideig. Ebben a szerepében ugyanúgy, ahogy több amerikai vezető bankház is, élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fent a hitleri Németországgal. Monnet egyik leghíresebb tézisét a német Focus magazin közölte 2010-ben:

“Európa országait egy szupra-államba kell beolvasztani, anélkül, hogy a lakosság megértené, mi is történik valójában. Ezt feltétlenül lépésenként kell megvalósítani, minden egyes alkalommal gazdasági ürügyek kapcsán.”

Ez a kijelentés kísértetiesen hasonlít Jean-Claude Juncker, a non pluszultra “elit”, az egykori EU-mindenható sokat idézett mondására (Der Spiegel, 1999):

“Mi elhatározunk valamit, amit aztán elhelyezünk a köztudatban és várunk egy darabig, hogy mi fog történni. Ha nincs nagy kiabálás, ha nincsenek lázadások, mert a többség nem is érti, mit határoztunk el, akkor folytatjuk – lepésről, lépésre, amíg már nincs visszaút.”

Egy egyesített, masszív anglo-amerikai politikai és pénzügyi befolyás alatt álló Európa lenne a modellje az elképzelt “Világkormányzat”-nak, gyakorlatilag annak első és legfontosabb lépcsőfoka. Az anglo-amerikai befolyás nem feltétlenül az éppen aktuális elnök, kormány hatalmát jelenti.

A második világháború után sok vezető, nemzetközileg elismert értelmiségi is hitt a világ ideálisnak tűnő központi irányításában, amely az 1948-as “Világpolgár Mozgalom” létrehozásában manifesztálódott, felkérve a frissen megalakult ENSZ-közgyűlést egy világ-alkotmány létrehozására, amely egyúttal a világbékét garantálná.

Az ENSZ – felépítése miatt is (biztonsági tanács, vétójogok) – képtelen lenne jelenleg átvenni egy világkormány szerepét. De a második világháború után létrejött, az USA által dominált multilaterális szerződések és intézmények ebbe az irányba mutatnak, mint pl.: az IMF, a Világbank, a NATO, a Világkereskedelmi Szervezet és így tovább. Itt kajánkodni akarok, mert ahogy Orbán Viktor kihajította az IMF-t, az hatalmas bátorságra és leginkább bölcs előrelátásra vallott. Mind a mai napig olvashatóak a ballib megmondók kesergései emiatt, mélységesen hallgatva arról a pici, ámde annál jelentősebb tényről, hogy az IMF állítólagos alacsony kamatai MINDIG szociális megszorításokhoz kötöttek! Mondjuk például a nyugdíjak húsz-harminc százalékos csökkentéséhez, hogy csak egyet említsek a sok közül.

Nos, a legújabbkori történelem bemutatta az uniformizált világra, az anglo-amerikai gazdasági és politikai hegemóniára való törekvések igazi célját: az egyes nemzetek erodálását célzó geostratégiai tervek megvalósítását, akár gazdasági úton, akár fegyveres beavatkozással. A képlet egyébként mindig ugyanaz és nagyon egyszerű: olcsó nyersanyag és/vagy olcsó munkaerő kiaknázása egy, a világ össznépességéhez viszonyított relatív kis létszámú vezető, pénzügyi elit javára. James Paul Warburg, a Council on Foreign Relations tagja, Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök pénzügyi tanácsadója mondta az amerikai szenátus előtt 1950-ben:

“Lesz egy világkormányzatunk, akár tetszik Önöknek, akár nem. Vagy behódolás, vagy szerződések útján.”

A David Rockefeller által alapított Council on Foreign Relations nevű agytröszt, amely az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározó tényezője és amelynek George Soros is tagja, gyakorlatilag minden komolyabb nemzetközi tevékenység mozgatórugója. A geostratégiai játszmákhoz szorosan hozzátartozik egyébként a helyi háborúk, zavargások, vagy szimpla kizsákmányolás által generált tömeges migrációs mozgás is, amelynek kárvallottai elsősorban a fejlődő országok, mint befogadók is és újabban az európai kontinens államai. Ez minden bizonnyal a tervezett gyökértelenséghez, valamint összeolvadáshoz, a népek random összekeveredéséhez vezet.

Rockefeller, aki a Bilderberg-csoport egyik vezető személyisége volt, már az 1991-es Baden-Badenban megrendezett Bilderberg-konferencia után közölte, megdicsérve a nemzetközi médiát:

“… hogy Önök, ígéretükhöz híven, majdnem negyven évig diszkrétek voltak. Ha a nyilvánosság fényszórójában álltunk volna, nem lettünk volna képesek a világra vonatkozó tervünket kifejleszteni. A világ azonban mostanra már sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormányzás irányába meneteljen. Egy intellektuális elit és a nemzetközi bankok szupranacionális szuverenitását mindenképpen előnyben kell részesíteni a korábbi századokban gyakorolt nemzetállami önrendelkezéssel szemben.”

Csakhogy Rockefeller nem csak a diszkrét újságírókat dicsérte, hanem már ő is egy nagy krízisről vizionált:

“Egy globális transzformáció küszöbén állunk. Minden, amire szükségünk van, egy nagyobb krízis és a nemzetek el fogják fogadni az Új Világrendet.”

Láthatjuk, hogy a német politikus, Schäuble csak epigonkodott, ugyanúgy mint Angela Merkel, aki a 2020-as, Davosban megtartott Világgazdasági Fórumon egy “nagy transzformációról” beszélt.

A német újraegyesítés ára, az euró bevezetése ugyanezt a célt szolgálta. Mindenki tisztában volt azzal, hogy különböző gazdasági struktúrájú, különböző fejlettségű, gazdasági erejű országok összevonása egy európai – majdnem – egységes valuta használatára eleve halva született ötlet. Az euró bevezetése óta gyakorlatilag folyamatosan krízisben van.

Mit is mondott Wolfgang Schäuble? “Szükség van egy krízisre…”? Mióta az EU dilettánsai, bocsánat… elitje a szupra-állam létrehozásán barkácsol, egyik krízis éri a másikat! Banki krízis, euró krízis, migrációs krízis, s ezek nem befejezettnek tekinthető válságok.

Ahhoz képest újabb krízisek jelentkeztek a horizonton: a sokat emlegetett “klíma-krízis” aspergeres, így jobban eladható, változatban és ez már nem csak európai hatású apokaliptikus vízió. Hogy a rettegési dózis fokozódjon, egy világjárványnak kikiáltott vírusfertőzés ejtette túszul és bénította le a világ országait és gazdaságait 2020-ban. S nem mosatlan denevérlevesről és annak következményeiről van szó, az már egy ideje világos, erről majd később fogok néhány érdekességet publikálni.

A három, az egész világot érintő súlyos válság egyidejű szinten tartása lenne a Nagy Transzformáció kezdete?

A következő időszakban erre fogom keresni a válaszokat, ha a Jóisten is megsegít. Annak idején azt hittem, hogy a migrációs krízis fogja azt a kritikus szintet elérni, amely a digitálisan ellenőrzött rabszolgaság bevezetésének startja lesz. Kevesebb, mint két év bebizonyította: tévedtem.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: gettyimages.com

A PolgárPortálon ITT megjelent cikkeim felhasználásával, amelyeket a PS is szemlézett, s ami sajnálatos módon ma már a PolgárPortál egykori (bukott) főszerkesztőjének nevén látható, bár a #HND kereső opció alatt, ezért nem linkelem ide. Az ex-főszerkesztőnek sose volt erőssége a copyright © figyelembevétele.

Kiegészítés egy korábbi cikkemhez: amerikai források alapján napokban kiderült, hogy az osztrák politikust, Strache-t megbuktató újságírók mindketten az Open Society Foundation, azaz a Soros-alapítvánnyal szoros kapcsolatban álló személyek. Ki hitte volna? – #HND

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás:

Megosztás: