HND: Gyarmat legyünk, vagy magyarok?

Gondolom, Petőfi megbocsájtana nekem ebben a történelmi pillanatban… (HND)

Már mindent elmondtunk, már mindent leírtunk, amit csak lehetett, ezzel az evolúciós balesettel kapcsolatban, akinek feltett szándéka, hogy Magyarország jövendőbeli miniszterelnöke legyen. Az online platformok elviselhetetlen hőfokra izzottak az elmúlt hónapokban, de különösen a választási kampány finisében eszkalálódik a helyzet.

Nem akartam többé ezzel a pszichikailag súlyosan terhelt, személyes bosszúvágytól fűtött, végtelenségig arrogáns, kifejezetten gonosz, de legalább mérhetetlenül agresszív, emberformájú genetikai tévedéssel foglalkozni a blogomon. A kialakult szituáció azonban szinte megkövetel pár gondolatot.

Van itt kérem minden, ami egy alsó kategóriás, amatőr módon összetákolt “krimi” jellemzője. Tudják, az a fajta szellemi inzultus, amit legkésőbb tíz perc múlva kikapcsolunk, mert kellemetlenül buta a történet és műkedvelő ripacsok szerepelnek benne: “kiugrott” egyenruhások, önjelölt kémek, ellenséges szolgálatokkal összejátszó újságírók, nagybani pénzmosás és síbolás. Túl sok és túl nyilvánvaló történetecske – egyszerre. Közvetlenül a sorsdöntő választás előtt.

Mindeközben támadás állítólagos szövetségesektől, illetve támadás a külső és belső ellenségtől. Mert ezek már nem ellenfelek, hanem leküzdötték magukat az ellenség színvonalára.

Szerencsére jelenleg a legnagyobb támaszunk az USA kormánya, amit J. D. Vance alelnök minapi látogatása megerősített. Ki hitte volna pár évvel ezelőtt, hogy ez a világhatalom egyszer ilyen látványosan mellénk áll?

Ellentétben az – elvben – természetes szövetségesünknek tartott EU-val. Az a szervezet fordult hazánk ellen, amelyet valaha az európai szabadság letéteményesének hittünk.

Mára az EU egy szofisztikáltan felépített, bolsevista ideológiai bazárrá mutált, amely elvesztette innovatív képességét, demokratikus példamutatását és mostani állapotában már képtelen megújulni, az új követelményekhez felnőni.

Nos, ez a szervezet akarja bármi áron beépíteni a magyar politikai vezetésbe ezt az önerőből eddigi életében mindenre alkalmatlan figurát, a hozzárendelt globalista segédekkel, akik a háttérből irányítanák.

Aggódom…

Attól félek, hogy a történelem megismétlődik, mert akiknek a dolga lenne azt megakadályozni, nemhogy nem tanultak a történelemből, hanem meghamisítják azt.

Féltem azokat, akiket szeretek, féltem gyerekeiket, unokáikat, az egész életüket.

Féltem a hazámat, hogy a jelenlegi szervezetten szinkronizált, nemzetközi fenyegetési és zsarolási akcióban nem lesz elég ereje, mert a belső ellenség elszabotálja a jogos önvédelmet.

Undorral tölt el, hogy Budapest utcáin egy gyilkos rendszer náciktól örökölt jelvényeivel grasszáltak a magukat haladónak aposztrofáló árulók, akik még bocsánatot is kértek az agresszív zsarolótól. Igen, ez az ártalmatlan pubinak látszó, budapesti főpolgármester akciója volt, nem is olyan régen.

Viszolygok egy olyan lénytől, aki volt felesége elleni személyes bosszúhadjáratában a társadalom egy részét napi hazugságaival és álnok hergeléseivel radikalizálta, akinek gyűlölet az anyanyelve és ezáltal tömeghisztériát generált szekta jellegű bugyrában. Ugyanez a személy titokban eladta hazáját különböző külföldi hatalmaknak személyes előnyök szerzése céljából. Mint kiderült, külföldre szökne, ha számításai mégsem válnak be. Pénze van hozzá.

Az elmúlt hetekben olyan éles, már, már valóban háborús helyzet alakult ki egy gátlástalanul zsaroló, szomszédos ország miatt, ami komoly veszélybe sodorhatja hazánkat. Talán az amerikai alelnök beszéde nekik is nyilvánvalóvá tette, hogy hazánk nincs egyedül ebben a végletekig és mesterségesen felkorbácsolt hajszában.

Egy ilyen szituációban minden belső ellentétet és gyűlöletet félre téve egységesen kellene összefogni egy egész nemzetnek. A haza és annak polgárai, illetve az elért eredmények közös védelme nem politikai pöcsméregetés kérdése, hanem hazafias kötelesség.

Remélem, hogy a józan ész mégis győzni fog, bár ennek reális lehetőségét a fent említett belső ellenség már nem is titkolt aknamunkája miatt nagyon nehéznek tartom. Nehéz, de nem lehetetlen! Igen, sajnos kénytelen vagyok nevén nevezni: belső ellenség az, aki bármilyen idegen hatalom előtt térdre rogy és előlegben megadja magát.

Aggódom értetek, de bízom a csendes többség nyugodt életet akaró erejében.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: Facebook