Néhány hónap után itt az ideje, hogy még egyszer és remélem talán utoljára, közelebbről megvizsgáljam a fészbukot és a hazai médiát domináló jelenséget, amelyet egy eddig, az élet szinte minden területén kudarcot valló, de ahhoz képest kellemes luxusban tengődő, főfoglalkozású ex férj testesít meg. Tulajdonképpen nem is a személye igazán fontos, hiszen nagyzási hóbortban szenvedő, saját magát végtelenül túlértékelő ripacsból számtalan példányt láthatunk. A közösségi felületeken különösen. Engem inkább az a tömegpszichózis érdekel, ami körülötte kialakult.
Bevallom, amikor megjelent és sietve cikket írtam róla, még feltételeztem némi jó szándékkal vegyített feltünési kényszert. Tévedtem, de ennek lehetőségét és jogát már a publikációmban is említettem. Amiben viszont sajnos igazam lett, a kormánybarát média gúnyos és sokszor infantilis hozzáállása bizony tömegesen hajtotta az érdeklődőket Magyar Péter rajongói táborába. A “bántják szegényt” szolidaritás, amit én Karácsony-effektusnak hívok, tökéletesen működött. Megint.
Az “Isten-mentesített” modern világ egyes zónáiban egy ideje igen nagy igény alakult ki ilyen, olyan megváltókra, prófétákra, vagy mondvacsinált “messiásokra”. Nemzetközi fogyasztásra kitalálták a szellemileg hátrányos helyzetű Thunberg Greta kisasszonyt, akinek hisztérikus dühkitöréseit és valamilyen misztifikált “tudományra” való hivatkozásait inflálódó díszdoktori címekkel és VIP szereplésekkel jutalmazták a globális forgatókönyvírók.
Kis hazánkban szinte menetrendszerűen szokott lepottyanni az égből egy megváltásra diszponált buzgó figura, egy addig gyakorlatilag teljesen ismeretlen csoda lény, aki a NER igájában nyüglődő népet mintegy varázsütésre felszabadítja, a vizet borrá változtatja, az oktatásegészségügyet öt perc alatt Kánaánná varázsolja és ha lehet, még egy Dr. House-t is rendelkezésre bocsájt a hölgyek kedvéért. Amennyiben a kedves Olvasó nem hisz nekem, idézem az aktuális fenomén, Magyar Péter, Petőfi Sándortól lenyúlt, különböző mikrofonokba ezerszer belekiáltott mantráját:
“Rabok legyünk, vagy szabadok?”
Bár arra még nem kaptunk eddig választ, hogy konkrétan ki raboskodik (különösen politikai okokból) kies hazánkban?
Egy – önjelölt – messiás tehát, aki csak azért nem tud még vízen járni, mert hiányzik hozzá a vízenjárási jogosítványa.
“És eljött a Megváltó” – forrás: propeller.hu
Mintha az orwelli disztópia (1984) gondolatisága valósulna meg, amikor a gépiesen monoton, egyforma hangszinten tartott Magyar-féle előadásokat hallgatja az ember, vagy a hívek közléseit figyeli. Ebben a világban gyakorlatilag minden kifejezés mást jelent, mint amit első nekifutásra, a józan ész szerény bázisán gondolnánk. Minden eddig ismert gondolat a feje tetejére áll és alapvető tényeket semmibe véve, sokszor egészen groteszk önálló életre kel, hitetlenkedő fejcsóválást előidézve a gyanútlan, csak azértis fertőzetlen szemlélődőben.
Egy fanatikus, elvakult szekta kialakulásának voltunk tehát tanúi, elsősorban és ismételten a nők körében, korra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Ezért különösen megrázott az a számomra elképesztő tény, hogy Varga Judit nyílt és őszinte megnyilatkozását olyan hisztérikus ellenségességgel fogadták éppen ezek a nők, köztük a máskor oly hangos feministák is, hogy napokig nem tértem magamhoz. Az logikusnak látszott, hogy a hímnemű közönség, aki életében soha, még csak közelébe sem juthatott egy ilyen minden szempontból klasszis hölgynek, az otromba vicceket fog gyártani. Ennek a körnek a verbális abúzus, de akár a tettlegesség is hétköznapi normalitás kategóriát jelent és minden bizonnyal szorgalmasan gyakorolják is magánéletükben, már ha egyáltalán párkapcsolatban élnek.
A viszont, hogy egy jellemében, intellektuális képességeiben és férfiúi attitűdjében inkább középszerű, semmint érdekes pasi, mint Magyar, rajongástól félalélt hölgykoszorúja fogvicsorogtató hárpiaként nekimenjen a volt igazságügyi miniszterasszonynak, egészen megdöbbentett. Pedig ez csak a kezdet volt.
Hetekig vártam jelen cikkem folytatásával, mert az események annyira felgyorsultak és szinte minden napra adódott valamilyen nem várt, viszont ahhoz képest groteszk esemény, hogy úgy döntöttem, inkább figyelek. A Magyar Péter főszereplésével, kiváló kommunikációs és marketing szakemberek által megtervezett daily soap, azaz – politikát színlelő – szappanopera turbó fokozatra kapcsolt. Nála nem létezik véletlen. Minden szava, mozgása, póza, de még a feje tetején látható, fél kiló zselével feltupírozott kakastaréj minden egyes szálának a fekvése is megtervezett.
Nincs szándékomban felsorolni a bizarrabbnál bizarrabb történéseket, mert aki nem aludta át az elmúlt hónapokat, az értesülhetett az eseményekről. Jelenleg ott tartunk, hogy Magyar Péter, akit már csak Nárcipetyának hívok, bármit megtehet, bármilyen égbekiáltó ostobaságot, becsületsértést, önellentmondást, sztaniolba csomagolt hazugságot tálal fel, a jelenlegi kormány gyűlöletétől elvakult szektatagokat nem zavarja. Nem csak, hogy mindent elhisznek és elnéznek neki, de szavait mélységes áhítattal ismétlik szóban és írásban. Magyar tulajdonképpen valamilyen spirituális élményt nyújt egy Isten-mentesített környezetben.
Egy amerikai stílusú business-egyház és jól bevált MLM trükköket alkalmazó üzleti koncepció fatális keveréke, ami pártépítés címkével a szemünk előtt megvalósul. Meg merem kockáztatni azt is, hogy nem véletlen a híres ATV botrány után, amikor Magyar képtelen volt kezelni a kritikát és kivonult a stúdióból, most hirtelen gyökeres változás történt a vele kapcsolatos érintkezésben. Végül is az ATV tulajdonosa egy amerikai mintájú és érdekeltségű egyház vezetője. Persze, persze, ez biztosan “konteó”, ahogy újabban a mainstream-mel nem kompatibilis elméleteket nevezik.
A legabszurdabb azonban, hogy ez a figura, aki már államférfinek és kis hazánk következő miniszterelnökének hallucinálja saját magát, egyetlen önálló gondolatot nem közölt eddig. Az irodalmi idézetek mellett a legtöbb szöveget Orbán Viktor beszédeiből lopkodta össze, őt próbálja utánozni, eléggé kontár módon, de másoktól, illetve más pártoktól is “kölcsönvesz” tartalmakat, beszédformulákat. Az eddigi csúcs ebben a klónkodási erőfeszítésében mégis a folyton és minden megmozduláson vészjósló manírban, irritáló fahangon előadott és unalomig ismételt refrénje, a
“Lépésről, lépésre, tégláról, téglára”
szöveg, ami az egész mozgalom mottójává vált és melynek valódi forrása:
Hát nem érdekes? Időközben rengeteg olyan fotó, videó került elő, amelyeken még lelkesen csápolt tapsikált annak a, saját elmondása szerint már utált, rendszernek, amely bizony feudális módon el- és kitartotta őt.
Tusványoson, forrás: Facebook
Vajon hány “Magyar Péter” sunnyog még a rendszerben, aki vagy belülről szabotál, vagy csak arra vár, hogy megjelenhessen és egy új politikai formációban az elsők között álljon sorba milliókat fizető alibi állásokért? Kik azok, akik a Nárcipetyát állítólagos belső információkkal látják el az eddig történtek, tehát az árulás dacára? A kérdés, mint már annyiszor, költői.
A magyarok egy része nagyon kedveli az “odamondogató” embereket, akik a nyilvánosságot felhasználva, kvázi morálagitátorként mindenféle kellemetlennek látszó, nem feltétlenül igazságalapú megállapításokat nyilatkoznak ki és ha ezek a divatos slim fit hacukába öltözött, új hullámos inkvizítorok végelláthatatlan sokszor el is ismételgetik, akkor a #mindenszarizmusra, negatív kényszerképzetekre hajlamos közönség el is fogadja és még általában derűs emberek is rosszkedvű üzemmódra váltanak. Így lehetett olcsó hazugságlavinával belerondítani például az idei augusztus huszadikai ünnepi hangulatba is.
Hogy megpróbáljak valamilyen képet kapni a manipulálási folyamatról, hogy valamelyest megértsem a tömegpszichózist kiváltó személy destruktív hatását, jobban mondva egy ilyen hatás vadászatát, meghallgattam ennek az önimádattól részeg figurának néhány, élőben közvetített, monomániás monológját, illetve elolvastam a fészbukon közölt írásait.
Szinte azonnal rájöttem, hogy ezt a módszert már valahol láttam, hallottam. A déjà-vu élmény alapján rögtön Saul Alinsky politikai radikálisoknak szánt tizenkét pontja jutott eszembe, amely a fröccsöntött messiás forgatókönyvének bázisát jelenti. Javaslom megnézni a linket, mert szinte minden egyes pontjának gyakorlati megvalósulását figyelhetjük meg az elmúlt időszakban, különös tekintettel azonban az utolsóra:
“12. Válaszd ki a célpontot, izoláld, nevezd meg és polarizáld. Vágd el a támogatói hálózatától és szigeteld el a célpontot a szimpátiától. Embereket támadj, ne intézményeket, mert az emberek sérülékenyebbek, mint az intézmények.”
A hordó plató szónok, aki notórius tónizásával, gergőzésével látványosan bennfentességet szuggerál a közönség felé, gúnyosan acsarkodó odamondogatásaival mindig és kizárólag személyekre céloz. A leckét megtanulta. Nos, ezt a tapló viselkedést a Jobbik kudarcot vallott elnöke, jelenleg valamilyen nem létező pártocska alapítója, Jakab Péter is eljátszotta már. Az eredményt láthattuk. A hazai politika fintora, hogy Jakab most nyilvánosan dörgölődzne a cilinderből elővarázsolt “Tisza” párthoz. Bizonyára látta, hogy a “tiszások” jelentős része a Jobbikból és tőle vándorolt el a nagyobb sikerrel kecsegtető mozgalomhoz.
Azt a sokat emlegetett hipotézist, mely szerint a “hatalom fél tőle”, viszont a DéKás Dobrev-Gyurcsány duettől vette át, mert ez az önbiztatás már elég régen beíródott a hazai politikába. Itt merül fel az a kérdés, hogy mi a sikerének titka? Mert a mélynövésű ficsúr kinézete, akit folyton alulról fotóznak, hogy nagyobbnak látszódjon, lenézően arrogáns stílusa nagyon sok nőnek, akik a rosszfiúkat kedvelik, imponál. Elég-e vajon a sikerhez valamiféle diffúz rossz kedv mesterséges felkorbácsolása a naponta ezerszer elhangzó mocskolódási koncert keretében, vagy a lezserséget mímelő bulikirálykodás és a múlt évszázad 80-as éveit idéző, még a Miami Vice sorozatban látott, lazán felhajtott gallérú Sonny Crockett emlékzakó?
A válasz egyértelműen “nem” lehetne egy normális helyzetben, csakhogy jelenleg egy különleges időszakot élünk át. Választásokat, tetszik, nem tetszik, pillanatnyi érzelmek, közösségi és egyéb média jelenlét, szimpátia, illetve felületes külsőségek és hangzatos, jól megkomponált szlogenek dönthetnek el. Sajnálom, de gyakorlatilag teljesen mindegy manapság, hogy egy kormányzó formáció mennyit tett, ígért és valósított meg regnálása alatt. Ha valaki nem ismeri és alkalmazza a tömegekkel való hatékony kommunikációt és az eredményes manipulálást (igen!), akkor kevés sansza lehet a felgyorsult eseményekhez igazodni és alkalmazkodni. A védekezés nem szexi! Aki egyszer védekezési pozícióba kényszerült, az nehezen tud onnét kikászálódni.
Egy olyan világban, amelyben az emberek többségének szókincse radikálisan szegényedik, amelyben a szövegértelmezés ezért csapnivalóan hiányos, amelyben nem számít a házastárs és a barátok elárulása sem, amelyben az államot teszik felelőssé még a saját kudarcokért is, de jobban ismerik a trash tévé ócska celebeit, mint a környezetüket, abban az ilyen Magyar-félék könnyű zsákmányra találnak. Se önálló gondolat, sem program, sem figyelemre méltó egyéniség nem volt tapasztalható ennél a régóta felépített, hatalmas összegekkel támogatott nárcisztikus képződménynél, aki sem kritikát, sem valódi vitát nem képes elviselni. Az ő verbális terrorizmusát viszont hatalmas ovációval fogadják a szolgai alázatra felesküdött hívek. A középszerűség manifesztációja neve Magyar Péter, de a közönségére ugyan ez vonatkozik.
Éppen ez a középszerűség és tartalmatlanság eddigi sikerének a kulcsa, hiszen mindenki a saját ízlésének, elképzelésének megfelelő tartalmat tud beleapplikálni a semmibe. Így történhetett meg, hogy a legszélsőségesebb elemek közös áhítattal együtt zsolozsmázhatják a “lepésről, lépésre” imájukat.
Az viszont lassan láthatóvá válik, hogy konfliktusok adódtak párton belül, amelyek Varga Judit közléseit támasztják alá. Nem lehet ugyanis mindig és hosszabb távon bizonyos kóros személyiségi deficiteket kordában és titkon tartani. Az, hogy krízis- és pártmenedzsernek egy volt rendezőt és szintén a kádári nómenklatúrából származó dinasztia sarját, az “egyesével töröm el minden ujjadat” Radnai Márkot jelölte ki, akit még Alföldi Róbert is kirúgott, egy külön dolgozatot érdemelne.
A szektatagok polarizálódását Magyar fészbuk posztjai alatti kommentekből lehet érzékelni. Lementettem párat, de úgy döntöttem, mégsem teszem ezeket nyilvánossá, ahogy a hölgykoszorú által odapingált szerelmi vallomásnak is felérő, háziáldások giccsét megszégyenítő émelygéseket sem publikálom. A tendencia – egyelőre – két irányt mutat, de egy harmadik is kibontakozóban van:
-Akik lassan ébredeznek, vagy kijózanodnak, mert nem tetszik nekik az a bicskanyitogató stílus, amellyel a “The Man” ellenfeleit gátlástalanul pocskondiázza;
-Akik, feltételezhetően a folyamatos hergelés eredményeként, radikalizálódnak és egy Jakab-féle erőszakos utcai blokádokkal és folyamatos tüntetésekkel kikényszerített hatalomátvételről álmodoznak;
-Akik egyszerűen csak megunták és már nem látnak benne semmilyen misztikus küldetést.
Mi a megoldás? Semmiféleképpen a gyerekes mémgyártás és intelligenciamentes “visszafikázás” (bocsánat a szó miatt). A kommunikáció sürgős átalakítása profi szakemberek részvételével. De engem úgysem kérdez senki, ahogy a kommunikációs probléma sem új.
Eszembe jutott egy kis történet Bezzegnémetországból, mert még mindig a többség józan belátására apellálok:
Egyszer egy német sztárszakács éttermében megjelent egy állítólagos éttermi kritikus blogger társaság, akik ráadásul ingyen kívántak vacsorázni. Az önjelölt gourmet bloggerek megalázó és rendkívül igazságtalan kritikát írtak a híres éttermi szakember hét fogásos, degusztációs menüjéről. A konyha művésze nagyon tanulságosan válaszolt az otromba, kifejezetten személye elleni támadásra:
“Olyan egyszerűen nem létezik, hogy egy hét fogásos menüben ne legyen semmi sem jó, hogy ne találjanak legalább egy ételt, ami ízlene. A ‘kritikusokat’ ezután nem fogom beengedni többé az éttermembe, mert nem akarom, hogy szenvedjenek a továbbiakban a kosztomtól.”
Valahogy így van ez Magyar Péterrel is. Mindig valakinek a jóvoltából, valakinek a hátán csinált úgy “karriert”, hogy sem kimagasló tehetséggel, sem karizmával, de a magas pozícióhoz szükséges alázattal sem rendelkezett soha. Állítólag évek óta készül az attrakcióra és amikor megrendezett “öngyilkosságát” játszotta el, fenyegetőzött azzal, hogy kormányt fog buktatni. Azt, hogy egy hozzávetőlegesen fél milliárd forintot felemésztő road show-val szórakoztatta az országot hónapokon keresztül és minden fellépését mikroadományokból szervezték, csak a legelvakultabbak hitték és hiszik el. Tény viszont, hogy vannak igazán alázatoskodó pillanatai is és ez bizony sokunk retinájába beleégett:
Magyar Péter és Manfred Weber forrás: euronews
Végül megmutatom a “kedvenc” képemet, mert az még rendben van, hogy valaki vadássza a hatást és úgy csinál, mintha kenyértésztát gyúrna, ki mással, mint egy Michelin csillagos szakács asszisztálásával. De amikor a már előre az asztalra kikészített kész kenyeret a nyers tésztás, kulimászos kezében markolászva pózolt a Dunán és ezt ki is rakta a fészbukra, nem tehetek róla, hangosan felröhögtem. Így kellene kezelni talán. Hangosan kinevetni, mert arra érzékeny, miután humora sincs. Az öniróniát meg hírből sem ismeri.
Forrás: Magyar Péter fészbuk oldala
Bónusz track:
Szerző: HeroesNeverDie
Featured picture: Magyar Péter oldala facebook.com
HeroesNeverDie Blog 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!