Hónap: 2024 március

Háború van. No, azért még nem a harmadik világháború tört ki, bár néhány nyugat-európai vezető, illetve Uschi néni, az EU nagyasszonyának ujjai bizseregnek a start pisztoly ravaszán. Nem, kis hazánkban tört ki egy fajta média háború egy eddig nagyjából ismeretlen férfi ellen és mellett. Ez a férfi történetesen a szerencsétlenül és mesterségesen eltorzított “pedofil kegyelmi ügy” talán legnagyobb vesztesének, az általam igen nagyra becsült, kiváló képességű korábbi igazságügyi miniszterasszony, Varga Judit, volt férje. A briliánsan tárgyaló, penge éles agyú politikus hölgy nem csak vesztes, hanem véleményem szerint az ország is nagyot veszített lemondásával, különösen, hogy gyakorlatilag nem csinált semmilyen kirívó hibát.

Még előttem vannak a lelkendező kommentárok a Facebookon, amikor a miniszterasszony családi képeket rakott ki magáról, férjéről és gyermekeiről. “Milyen szépek, milyen aranyosak” és így tovább, volt az általános vélemény. Aztán elváltak, ami előfordul, mégpedig a jelek szerint civilizált módon, ami már – sajnos – nem annyira gyakori eset.

Az állítólagos botrány – kezdetben – mellékzörejeként jelent meg a színen Magyar Péter, az ex-férj, a közösségi médiában. Ez még nem rezegtette volna meg annyira a “mindig is tudtuk” frakció hiper érzékeny lelkivilágát, de képes volt nyilatkozni az egyik fő gonosznak, Gulyás Mártonnak a “Partizán” című, számomra nézhetetlen műsorában. Az mintha már teljesen elfelejtődött volna, hogy ugyan ez a Gulyás “Marxi” Marci, még sokkal radikálisabb korában, többször szerepelt a kormánybarát műsorokban is. Ezt azért tudom, mert jómagam is láttam párat.

Magyar közben posztolgatott a Facebookon és aztán egy újabb tabut döntött meg, mert a Telex nevű sajtóorgánumnak is adott egy hosszabb interjút. Ezt már megnéztem, mert érdekelt.

Nem feladatom el- és megítélni Magyar Péter mondanivalóját és a cikk célja sem az állásfoglalás. Úgy gondolom mégis, hogy innét messziről, a “partvonalról” kvázi, az ember sokszor higgadtabban lát bizonyos történéseket, jobban el tud vonatkoztatni a napi politikai csetepaték sokszor mondvacsinált ügyecskéitől, mert a benne élés rutinja és olykor reflex szerű reakciói nem homályosítják el a látását.

Az is lehet, hogy tévedek, de én legalább eleve fenntartom magamnak a tévedés jogát és lehetőségét.

A hosszú és valóban érdekes interjú során egyfolytában az volt a benyomásom, hogy Magyar Péter volt feleségét vette védelmébe és nem csak sportszerűségi okokból, hanem az egykori szeretetteljes kapcsolat emlékére. Nem lehet senkinek a fejébe belelátni, hála a Jóistennek, de ezek a megnyilatkozásai meggyőzőek voltak. Ismétlem, ez az én szubjektív véleményem.

A verbális lincshangulat bizonyos média szereplők részéről innét kezdett kakofonikus, őrjöngés szerű acsarkodássá torzulni, amihez a hívek még további szennycunamival borították be ezeket az oldalakat. Különösen, amikor néhány napja kiderült, hogy Magyar követői száma százezerre emelkedett (címkép), amit az évek óta a láthatóságukkal küszködő, mindenféle bornírt mémmel házaló, magukat konzervatívnak tituláló, de alapvetően sokszor primitív, olcsó lózungokkal operáló oldalak saját maguknak még elképzelni sem tudnak, hiszen legtöbbször tizedannyi embert sem voltak képesek eddig mozgósítani. Még fizetett hirdetésekkel sem.

Talán a legócskább hozzászólást Magyar oldalán láttam, az egyik, számomra érthetetlenül népszerű hangoskodótól, aki ugyan tényleg sikeres sajtós platformjával, de videós akciói mélységes szellemi aszkétizmusról tanúskodnak:

Megjegyezném, hogy nem kifejezetten prolik szólnak hozzá Magyar Péter oldalához, inkább az ilyen beszólogatókra jellemző a tahóság. Ebben a “média háborúban” jelenleg minden megengedett, a dehumanizálástól kezdve az árulózásig és a másik halálának hallucinálásáig. Ez úgy látszik nem csak ellenzéki jelenség. Bár nem csodálkozom, mert korábban is tapasztaltam ilyet, mindkét táborban.

A dolog másik oldala, hogy az egész gyűlölet invázió teljesen kontraproduktív! Eddig még nem tűnt fel senkinek, hogy minél aljasabban akarják ezt az embert “kinyírni”, annál nagyobb lesz a rajongó tábora? Minél jobban szidják, annál több ember pártol hozzá, mert valamiért szimpatikusnak találják?

Emlékszik még valaki a budapesti főpolgármester megválasztására? Nem mintha Magyar Pétert a pipogya és minden szempontból tehetségtelen Karácsonnyal akarnám összehasonlítani, de az események kísértetiesen hasonlítanak.

Az egész kormánybarát média Karácsony nevétől volt hangos. Gúnyból sem volt hiány, miközben a regnáló Tarlós Istvánról szinte nem jelent meg semmi. Hányszor hallottam a Sajtóklub uraságainak “mi már csak egy kávét kérünk” nagyképű nyilatkozatát? Az emberek, főleg azonban a nők, mégis inkább a szegény, bántalmazott pubival szolidarizáltak és mind a mai napig kitartanak mellette. A pár tízezer EU polgár külföldi szavazata csak egyik komponense volt a tömegbázis nélküli párt laklijának győzelmében.

A magukat felsőbbrendűnek képzelő, a bölcsek kövét markolászni vágyó és az abszolút igazság letéteményesének hallucináló gőgös emberek bizony nagyon megégethetik magukat, ha csak a saját vélemény-bugyraikból tájékozódnak. Hogyan is mondta a Miniszterelnök úr? Több alázatra lenne szükség. Ami természetesen nem egyenlő a gyávasággal, de úgy gondolom, hogy a legtöbben ezt a szót nem tudják értelmezni. És ez baj, mégpedig nagyon nagy baj, ami elvakulttá és ezáltal sebezhetővé is tesz.

Ebben a művileg felkorbácsolt hangulatban a DéKás pribékek minden további nélkül “pedo-fideszezhetnek”, ocsmány, hazug és fasisztoid plakátokkal tapétázhatják ki a köztereket. Nyilvánvalóan a 3. Birodalom propaganda miniszterének, Joseph Goebbelsnek az elvei alapján:

“A hazugságot csak elég gyakran kell ismételgetni. Akkor elhiszik.”

Ezekkel a velejéig szennyes figurákkal kellene megküzdeni, helyette aki él és mozog a jobb oldalon az jelenleg magyarpéterezik.

Az állítólagos “árulás”, vagy legalábbis amit annak tartanak a megmondóemberek ebben a szinkronizáltan megkomponáltnak tűnő médiabugyorban, nem újdonság. Egy másik, korábban -jogosan amúgy – agyon sztárolt média személyiség, akit én változatlanul kedvelek érdemei miatt, Szakács “csalódtunk benned” Árpád, akinek szintén a napokban jelent meg egy interjúja a témában:

Mindig azt vallottam, hogy figyelni kell az emberek szavára, különösen azokéra, akik ezért, vagy azért kritizálnak dolgokat, jelenségeket. Helyette, sajnos jó magyar szokás szerint, kalákában ócsárolják a “renegátokat”, akik valamiért nyilvánosságra hozzák elégedetlenségüket, kételyeiket. Az is lehet, hogy ezután a cikkem után ismét elvesztek jó néhány ismerőst, de fenntartom magamnak a másképpen látás jogát. Is.

Pedig fejlődés, tovább lépés csak és kizárólag fair vitákban lehetséges. Bebetonozott dogmák és felülről kényszerített narratívák csak ideig-óráig állják meg a helyüket. Az elmúlt négy év ezt különösen megmutatta.

A legszomorúbb tény mégis, hogy minden egyes övön alulinak szánt ütés nem, illetve nem első sorban Magyar Pétert éri, hanem a különleges képességű ex-feleségét, Varga Juditot!

Nem az ócska Klubrádiós komcsi kurvázása volt az igazán bántó, hiszen az csak azt adta, ami a saját elkorcsosult lelkivilágának a lényege volt.

Ez a két ember egykor szerette egymást, közös gyerekeik vannak! Sosem tudtam megérteni, hogy valaki hogyan gyűlölködhet korábbi partnerére? Itt azonban nem arról van szó. A magát “barátinak” aposztrofáló média és megmondói vették át ezt a szerepet, az ex-férjre célozva, de a volt miniszterasszonyt találva.

Én szégyellem magam. Helyettetek.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: Screen shot Magyar Péter Facebook oldaláról